Az európai polgárok és a válság

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Az európai polgárok és a válság Jelentés Terepmunka: augusztus szeptember Közzététel: november Eurobarométer speciális felmérés/74.1. hullám TNS Opinion & Social Eurobaromètre spécial / Vague 74.1 TNS Opinion & Social A kutatás az Európai Parlament megbízásából, a Kommunikációs Fıigazgatóság (Közvéleményfigyelı Egység) koordinálásával zajlott. A tanulmány nem az Európai Parlament véleményét képviseli. Kizárólag a szerzık véleményét és magyarázatait tartalmazza a jelentés. 1

2 Eurobarométer 74.1 Az Európai Parlament felkérésére a TNS Opinion & Social készítette A felmérés a Kommunikációs Fıigazgatóság koordinálásával folyt TNS Opinion & Social 40 Avenue Herrmann Debroux 1160 Brüsszel Belgium 2

3 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS A VÁLSÁG HATÁSA Az európai polgárok azt akarják, hogy az Európai Parlament tegye legfıbb prioritásává a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet A válság hatása ma A válság hatása a válaszadók és a körülöttük élık foglalkoztatási helyzetére A VÁLSÁG LEKÜZDÉSÉBEN RÉSZT VEVİ SZEREPLİK A válság leküzdésé érdekében hatékony fellépésre leginkább képes szereplık Az Európai Unió keretén belül: egyéni vagy kollektív fellépés? AZ EURÓ SZEREPE A PÉNZÜGYI VÁLSÁGBAN A VÁLSÁGBÓL VALÓ KILÁBALÁS Az állami kiadások csökkentése vagy gazdaságélénkítı beruházások? Kinek kellene a legtöbbet tennie a megszorító intézkedések terén? A tagállamok közötti szolidaritás válságos idıkben A válságból való kilábalásra irányuló intézkedések Valószínő-e a válság elhúzódása?...92 VÉGKÖVETKEZTETÉS

4 BEVEZETÉS Két év telt el a Lehman Brothers Holdings Inc. csıdje és a világ által 1930 óta tapasztalt legsúlyosabb pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság kitörése óta. E két évet a jelzálogválság hatásai, bizonyos botrányok például a Madoff-ügy kirobbanása, valamint az egyes tızsdei kereskedıknek fizetett inkább anekdotaszerő, de mindenképpen tüneti jellegő bónuszösszegek fémjelezték. Az elmúlt két évben európai és amerikai vezetık minden tılük telhetıt megtettek, hogy elsısorban ambiciózus támogatási és gazdaságélénkítési tervek bevezetésével helyreállítsák a bizalmat. A tagállamok többsége ezzel egyidejőleg az adósság és az államháztartási hiány csökkentésére irányuló politikákat indított útjára. Közelebbrıl érint mindannyiunkat, hogy a görög válság újra megnyitotta a vitát az Európán belüli szolidaritással, valamint egy európai gazdasági stabilizációs mechanizmus és lehetıség szerint egy európai gazdasági irányítási rendszer bevezetésének szükségességével kapcsolatban. E tekintetben az Európa 2020 stratégia új, a fenntartható növekedésnek kedvezı gazdasági és szociális törekvéseket képvisel 1. Az Európai Unió honlapján szeptember 13-án közzétett uniós idıközi elırejelzés 2 szerint a negyedéves mutatók vélhetıen valamivel jobbak lesznek a múlt év tavaszán megjelent elırejelzéseknél, még ha a gazdasági aktivitás ez év második félévében várhatóan csökkenni is fog. Ez a második negyedévben tapasztalt dinamikus növekedés kedvezı hatásainak következménye. Úgy tőnik tehát, hogy az európai gazdaság jó úton és a tavaszi elırejelzésnél nagyobb ütemben halad a fellendülés felé. Azonban a kétségek megmaradtak, a fellendülés pedig még mindig igen törékenynek látszik. E félénk és törékeny, de mindenképpen reális fellendülés idején végezték el az Eurobarométer hullámát augusztus 26. és szeptember 16. között. Az Európai Parlament megbízásából készített Az európai polgárok és a válság címő felmérés a második, kifejezetten ezzel a területtel foglalkozó kutatás. Az elsı ilyen felmérést alig néhány hónappal a válság kezdetét követıen készítették el 3. A megfelelı idıben összehasonlítjuk e két kutatást, figyelembe vesszük továbbá az Európai Bizottság által 2009 és 2010 között végzett más Eurobarométerkutatásokban feltárt egyes eredményeket is age=fr&guilanguage=en 3 Az európai polgárok és a válság címő Eurobarométer speciális felmérést január februárban készítették el: e=fr&pagerank=6 4

5 Ez az Eurobarométer-kutatás az Európai Parlament Kommunikációs Fıigazgatóságának felkérésére készült. A közvélemény-kutatást a TNS Opinion & Social végezte augusztus és szeptember 16. között. A TNS Opinion & Social Network munkatársai személyesen kérdeztek meg mintegy , 15 éves vagy annál idısebb európai polgárt (az interjú készítıje a válaszadók otthonában olvasta fel számukra a kérdıívet). Az alkalmazott módszertan az Európai Parlament Kommunikációs Fıigazgatóságának (Közvélemény-figyelı Egység) standard Eurobarométer-kutatásainak módszertana. A TNS Opinion & Social Network munkatársai által végzett interjúkkal kapcsolatos technikai feljegyzést csatolták e jelentéshez. E feljegyzés tartalmazza az interjúkkal kapcsolatban alkalmazott módszertant és a konfidencia-intervallumokat. A kutatás a 27 tagállamra terjed ki, és az EB hullám része. Barometrikus azaz korábbi hullámok során feltett kérdéseket tartalmaz, ami lehetıvé teszi a változások mérését és az új kérdések felvetését. 5

6 Megjegyzés A jelentésben az országokat hivatalos rövidítésükkel szerepeltetjük. A jelentésben használt rövidítések az alábbiak: RÖVIDÍTÉSEK EU-27 NT Európai Unió 27 tagállam nem tudja BE CZ BG DK DE EE EL ES FR IE IT CY LT LV LU HU MT NL AT PL PT RO SI SK FI SE UK Belgium Cseh Köztársaság Bulgária Dánia Németország Észtország Görögország Spanyolország Franciaország Írország Olaszország Ciprusi Köztársaság Litvánia Lettország Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság 6

7 ÖSSZEFOGLALÁS A modern világban valaha tapasztalt legsúlyosabb válság kirobbanását követıen két évvel e kutatás eredményei fontos információkat szolgáltatnak az európai polgárok közérzetérıl egy továbbra is bizonytalan gazdasági helyzetben. A kutatás alapján levont legfontosabb tanulságok: Az európai polgárok többsége (52%) úgy gondolja, hogy uniós szinten elsıbbséget kell biztosítani a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemnek, ami nyolc ponttal több, mint 2010 kezdetén. A válaszadók 52%-a azt is mondta, hogy a válság jelentısen érintette a személyes helyzetüket (-6 pont 2009 kezdete óta), míg 90%-uk úgy véli, hogy a válság hatással van a világgazdaságra, az európai gazdaságra, és saját országuk gazdaságára is. Az európai polgárok 40%-a elmondta továbbá, hogy valamely ismerısük aki nem rokonuk és nem is munkatársuk a válság közvetlen következményeként veszítette el a munkahelyét, míg 20%-uk számolt be arról, hogy egyik munkatársuk, 23%-uk szerint pedig egyik hozzátartozójuk veszítette el a munkahelyét a válság közvetlen következményeként. Végül, a megkérdezettek 11%-a azaz tízbıl egy európai polgár szerint ık maguk (vagy élettársuk) a válság közvetlen következményeként veszítették el munkahelyüket. A megkérdezettek szerint a jelenlegi helyzetben a nemzeti kormányok és az Európai Unió képesek a leginkább hatékonyan fellépni a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság hatásai ellen (sokkal inkább, mint az IMF, a G20 vagy az Egyesült Államok). Az európai polgárok 25%-a gondolja ezt mindkét döntéshozatali szint tekintetében azzal, hogy a nemzeti kormányok vonatkozásában hat pontos növekedés, az Európai Unió esetében pedig egy pontos csökkenés tapasztalható. Az európai polgárok relatív többsége (44%) úgy véli, hogy a válsággal szemben az Európai Unió egyes országai egyénileg léptek fel. Ez az eredmény megfelel a 2009 elején mért eredménynek. A válaszadók több, mint harmada (38%) ezzel szemben úgy véli, hogy a tagállamok a többi tagállammal koordinált módon léptek fel. A válaszadók többsége (52%) azaz 2009 tavaszához képest kilenc ponttal kevesebben ugyanakkor azt mondta, hogy magasabb védelemben részesülnének, ha az országuk a többi tagállammal koordinálva fogadna el és alkalmazna intézkedéseket. 7

8 Az európai polgárok többsége (50%) úgy véli, hogy az euró összességében nem enyhítette a válság negatív hatásait, míg a válaszadók 33%-a ezzel ellentétes álláspontot képvisel. Az európai polgárok 38%-a azt gondolja, hogy a válságból való kilábalás érdekében az Európai Unió tagállamainak elıször gazdaságélénkítési intézkedésekbe kellene beruházniuk, míg 35%- uk szerint mindenekelıtt az állami kiadásaik csökkentésére kellene összpontosítaniuk. Az európai polgárok több, mint harmada (34%) véli úgy, hogy a válság leküzdése érdekében a nagyvállalatok vezetıinek és az ipari vezetıknek kellene a legnagyobb erıfeszítéseket tenniük a megszorító intézkedések terén. A tagállamoknak szolidaritást kellene mutatniuk egymás felé gazdasági nehézségek idején? Az európai polgárok 49%-a szerint a válasz igen, akik készek lennének pénzügyi segítséget nyújtani gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más tagállamok számára, míg 39%-uk ellentétes álláspontra helyezkedett, és nemmel válaszolt: o o A más tagállamokkal szembeni szolidaritást támogató európai polgárok többsége (51%) segítséget kínálna a tagállamok közötti európai szolidaritás nevében. Másfelıl azon válaszadók 66%-a szerint, akik nem nyújtanának pénzügyi segítséget a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más uniós tagállamoknak, az ı országuk polgárainak nem kellene fizetniük más uniós tagállamok gazdasági problémáiért. Tízbıl több, mint négy válaszadó (43%) úgy véli, hogy a válságból való kilábalás érdekében elsıbbséget kellene biztosítani az oktatásba, képzésbe és kutatásba történı beruházásnak. A válaszadók 40%-a azt is gondolja, hogy szükséges támogatni a kkvkat (kis- és középvállalkozásokat), valamint a TPE-ket (nagyon kis vállalkozásokat). Tízbıl hét európai szerint a pénzügyi piac szereplıinek szigorúbb szabályozása és felügyelete (például a tızsdei kereskedık bónuszainak szabályozása) hatékony módja lenne az esetleges jövıbeli válságok megelızésének és elkerülésének. Végül az európai polgárok relatív többségének (37%) álláspontja szerint a növekedéshez való visszatérés a következı években megindul, míg negyedük (26%) szerint a válság több évig fog tartani. 8

9 1. A válság hatása 1.1 Az európai polgárok azt akarják, hogy az Európai Parlament tegye legfıbb prioritásává a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet - Az európai polgárok többsége úgy gondolja, hogy elsıbbséget kell biztosítani a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemnek - Az európai polgárok még mindig kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy kezelni kell a pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság hatásait. Ennek megfelelıen elsısorban a hétköznapi életüket érintı politikák sürgıs elımozdítását várják az Európai Parlamenttıl. Arra kértük a polgárokat, hogy válasszanak legfeljebb négy politikát egy tizenkét politikát felsoroló listáról 4. A prioritások listáját vezetı politika hasonlóan 2010 elejéhez, amikor a legutóbbi Eurobarométer hullám foglalkozott e témával kétségtelenül a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem. Most azonban az elért pontszám lényegesen magasabb, azaz nyolc ponttal növekedett: a válaszadók több, mint fele (52%) ezt a politikát helyezte a lista élére. A második leggyakrabban említett politikát, a fogyasztóvédelem és a közegészség-védelem fejlesztését a válaszadók harmada (33%, -2 pont) említette meg. A harmadik leggyakrabban említett politikát, a terrorizmus elleni küzdelmet, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartásával a válaszadók szők harmada (28%, -6 pont) említette meg. E három legfontosabb politikát követte négy másik tétel, amelyek mindegyikét a válaszadók mintegy negyede említette meg: környezetbarát mezıgazdasági politika, amely hozzájárul a globális élelmiszer-egyensúlyhoz és a gazdasági, költségvetési és adópolitikák összehangolása (mindegyik vonatkozásában 27%, az elsı tekintetében -1 pont csökkenés, a második esetében pedig +3 pont emelkedés tapasztalható az év eleje óta), amelyeket az éghajlatváltozás elleni küzdelem (26%, -8 pont) és a biztonsági és védelmi politika, amely lehetıvé teszi, hogy az EU szembeszálljon a nemzetközi válságokkal (23%, -7 pont) követett. 4 QC1 Az Európai Parlament bizonyos politikák fejlıdését segíti az Európai Unió szintjén. Az Ön véleménye szerint az alábbi politikák közül melyiknek kellene elsıbbséget adni? 9

10 A közös energiapolitika, amelynek célja az EU energiafüggetlenségének biztosítása, valamint a bevándorláspolitika, amelyet a származási országokkal konzultálva valósítottak meg politikákat minden ötödik válaszadó említette meg (20%, azaz négy pontos csökkenés az elıbbi, illetve változatlan érték az utóbbi vonatkozásában). Másfelıl úgy tőnik, a következı politikák kevésbé ösztönöznek lelkesedésre, mivel azokat tíz válaszadóból kevesebb, mint két válaszadó említette meg: külpolitika, amely lehetıvé teszi, hogy az Európai Unió egységesen lépjen fel a nemzetközi színtéren (17%, -4 pont), kutatási és fejlesztési politika (K+F), amely biztosítja a versenyképességet és az innovációt (14%, +1 pont), valamint az európai szociális modell érvényesítése (13%, +2 pont). 10

11 11

12 A) A tagállamok közötti különbségek Az országok szerinti elemzés kiemeli a különbözı tagállamokban azonosított politikai prioritásokat. A leggyakrabban említett politikai választás a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem (EU 52%) a legmagasabb pontszámot a válság által különösen érintett Görögországban érte el, továbbá gyakran említették Portugáliában (64%), Litvániában (62%), Spanyolországban (61%), Belgiumban és Finnországban (mindkét esetben 60%). E politika azonban kevésbé tőnik létfontosságúnak a Máltán (37%), Olaszországban (40%) és az Egyesült Királyságban (43%) megkérdezett polgárok számára. 12

13 Görögország (+27 pont) és Spanyolország (+18 pont) amelyek mindegyike súlyos szociális válságon megy keresztül, továbbá Szlovénia (+17 pont) tartozik elsı sorban azon tagállamok közé, ahol a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem pontszáma a legjelentısebben emelkedett január és február között. Összesen 12 tagállamban növekedett kétszámjegyő mértékben e politika pontszáma. Az Egyesült Királyság és Szlovákia ugyanakkor az egyedüli országok, ahol e politika támogatása csökkent (-1 pont mindkét országban). QC1 (3) The European Parliament promotes the development of certain policies at a European Union level. In your opinion, which of the following policies should be given priority? - Tackling poverty and social exclusion - EB74.1 Aug.-Sept EB73.1 Jan.-Feb Diff. EB EB73.1 EU27 52% 44% +8 EL 68% 41% +27 ES 61% 43% +18 SI 53% 36% +17 BG 56% 40% +16 CY 54% 39% +15 LU 49% 36% +13 DE 56% 44% +12 PT 64% 52% +12 RO 50% 38% +12 CZ 51% 40% +11 FR 57% 46% +11 IE 51% 41% +10 BE 60% 52% +8 FI 60% 52% +8 PL 55% 48% +7 LT 62% 56% +6 EE 48% 43% +5 NL 48% 43% +5 IT 40% 36% +4 HU 56% 52% +4 DK 45% 42% +3 SE 50% 48% +2 LV 54% 53% +1 MT 37% 36% +1 AT 50% 49% +1 SK 47% 48% -1 UK 43% 44% -1 13

14 Az Európai Unió déli országaiban a válaszadók körében különösen erıs támogatás tapasztalható a fogyasztóvédelem és a közegészség-védelem fejlesztése iránt (EU 33%): különösen Cipruson (74%), valamint kisebb mértékben Görögországban és Bulgáriában (mindkét országban 48%), Máltán (47%), valamint Írországban (43%). Másfelıl lényegesen kisebb támogatásban részesül ez a politika Svédországban (21%), az Egyesült Királyságban (22%), Luxemburgban (23%), valamint Spanyolországban (27%). Megjegyzendı, hogy míg az európai polgárok összesen 33%-a említette ezt a politikát, azt a 2004/2007 utáni országokban 5 a válaszadók 40% említette meg, szemben a 2004 elıtti országok 6 válaszadóinak 31%-ával. A harmadik leggyakrabban említett politika a terrorizmus elleni küzdelem, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartásával (EU 28%). Olyan idıben, amikor a terrortámadásokat és emberrablásokat világszerte potenciális fenyegetésnek tekintik, ez a pontszám az európai polgárok e témával kapcsolatos aggodalmait mutatja. A legnagyobb valószínőséggel a holland válaszadók (43%) tekintik úgy, hogy prioritást kell biztosítani e politikának, utánuk következik Dánia (42%) és Ciprus (41%). Komoly aggodalmakkal tekintenek a kérdésre továbbá Szlovákiában és az Egyesült Királyságban (mindkettı esetében 33%), Svédországban (32%), valamint Belgiumban és Németországban (mindkettı esetében 31%). Kisebb jelentıséget tulajdonítanak e problémának a válaszadók Lettországban (13%), Észtországban, Szlovéniában és Litvániában (mindegyik esetében 14%), Romániában (15%) és Portugáliában (17%). A környezetbarát mezıgazdasági politikát, amely hozzájárul a globális élelmiszer-egyensúlyhoz (EU 27%) elsısorban Lettországban (42%), Finnországban és Svédországban (mindkettı esetében 41%), Franciaországban (40%), Észtországban és Bulgáriában (mindkettı esetében 38%) tartják elengedhetetlennek. Ugyanez lényegesen kevésbé igaz Máltára (14%), Spanyolországra (16%) és Litvániára (18%). A gazdasági, költségvetési és adópolitikák összehangolását (EU 27%) a válaszadók fıleg Litvániában (48%), Magyarországon (43%), Lettországban (41%), Észtországban (39%) és Szlovákiában (38%) említették; mind az öt ország 2004 után csatlakozott az Európai Unióhoz. 5 A 2004/2007 utáni országok közé a 2004 májusban és 2007 januárban az Európai Unió tagjaivá váló 12 tagállam tartozik. Ezek az országok Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, a Ciprusi Köztársaság, Litvánia, Lettország, Magyarország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia és Szlovákia. 6 A 2004 elıtti országok azt a 15 tagállamot jelentik, amelyek május elıtt is az Európai Unió tagállamai voltak. Ezek az országok Belgium, Dánia, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság. 14

15 A válaszadók Dániában (7%), Máltán és Svédországban (mindkettı esetében 12%), Luxemburgban (15%) gondolják a legkisebb valószínőséggel, hogy e politikának prioritást kell biztosítani. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem (EU 26%) továbbra is különösen elterjedt aggodalom Észak-Európában: Svédországban (69%), továbbá kisebb mértékben Dániában (47%), Ausztriában (44%) és Finnországban (40%), valamint délebbre is, Szlovéniában (42%). E politika ugyanakkor lényegesen kisebb érdeklıdésre tart számot a balti országokban: Lettországban 6%, Észtországban 7% és Litvániában 12%. Megjegyzendı, hogy a 2004/2007 utáni országok (19%) kisebb valószínőséggel említik az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, mint a 2004 elıtti országok (28%). E politika ugyanakkor 2010 elejéhez képest kisebb gyakorisággal merült fel európai szinten (-8 pont), mintha gazdasági és pénzügyi aggodalmak idején az európai polgárok számára kevésbé tőnnének fontosnak a környezeti kérdések. A politikát megemlítı válaszadók aránya így a 27 uniós tagállamból csupán háromban emelkedett: Ausztriában (+4 pont), Belgiumban és Hollandiában (mindkettıben +1 pont). Ezzel szembe e politika támogatottsága leginkább Máltán és Romániában csökkent (elıbbiben -5, utóbbiban -21 százalékpont). 15

16 16

17 A biztonsági és védelmi politikát, amely lehetıvé teszi, hogy az EU szembeszálljon a nemzetközi válságokkal (EU 23%) valamivel gyakrabban említik Cipruson (43%), Romániában (38%) és Svédországban (34%), mint a skála másik végén szereplı Szlovéniában (14%), Portugáliában és Litvániában (mindkettıben 15%). A közös energiapolitikát, amelynek célja az EU energiafüggetlenségének biztosítása (EU 20%) a leggyakrabban Magyarországon (38%), Ausztriában (32%) és Litvániában (30%), legritkábban pedig Spanyolországban (8%), Franciaországban (13%), Portugáliában és Cipruson (mindkettıben 14%) említik. A bevándorláspolitikát, amelyet a származási országokkal konzultálva valósítanak meg (EU 20%) fıleg Ausztriában (35%), Belgiumban (33%) és Dániában (31%) tekintik prioritásnak. Ritkán említik ugyanakkor Romániában (4%), Magyarországon és Bulgáriában (mindkettı esetében 6%) is, ami különösen abban a kontextusban érdekes eredmény, hogy erre a kérdésre a média jelentıs figyelmet fordított az elmúlt nyáron. Bár az európai polgárok összesen 20%-a említette ezt a politikát, azt a 2004/2007 utáni országokban a válaszadók 8%-a említette, szemben a 2004 elıtti országok 23%-os értékével. A külpolitikát, amely lehetıvé teszi, hogy az Európai Unió egységesen lépjen fel a nemzetközi színtéren (EU 17%) a válaszadók különösen Írországban (33%), Luxemburgban és Cipruson (mindkettıben 26%) említették meg, ugyanakkor a Litvániában válaszadók csupán 8%-a, illetve Portugáliában, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban és Lettországban csupán 10%-a vetette fel. A kutatási és fejlesztési politika (K+F), amely biztosítja a versenyképességet és az innovációt (EU 14%) láthatóan megközelítıleg azonos fokú támogatást élvez az egész Európai Unióban (átlagosan 14%), bár Dániában a válaszadók 25%-a, Cipruson pedig csak 5%-uk említette meg. Végezetül pedig az európai szociális modell érvényesítését (EU 13%) az európai polgárok átlagosan mindössze 13%-a tartja prioritásnak. A válaszadók legnagyobb valószínőséggel Szlovéniában (24%) és Ausztriában (22%) említették meg ezt a politikát, míg a legkisebb hányaduk az Egyesült Királyságban (3%) és Máltán (4%). 17

18 B) Szociodemográfiai elemzés A három legtöbbet említett politikára vetítve a válaszok szociodemográfiai elemzése számos érdekes tényezıt emel ki. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem : A nık nagyobb valószínőséggel aggódnak e probléma miatt, mint a férfiak (az elért pontszámaik 55%, illetve 49%). Másfelıl a válaszok meglehetısen homogének a különbözı korcsoportok között (a 15 és 54 év közöttiek 54%-a): a legidısebb válaszadók valamivel kisebb valószínőséggel említik ezt a politikát (az 55 éves vagy annál idısebb válaszadók 49%-a). Érthetı módon ez a politika különös figyelmet kap a szociálisan leginkább sérülékeny csoportokhoz tartozó válaszadók körében (a munkanélküliek 64%-a, a fizikai munkát végzık 55%-a, valamint a magukat a szociális skála aljára helyezık 61%-a). Megjegyzendı az is, hogy a magukat a politikai spektrum bal oldalára helyezı válaszadók nagyobb valószínőséggel említik ezt a politikát (58%, szemben a magukat a politikai spektrum közepére vagy jobb oldalára helyezık 52, illetve 45%-ával). A fogyasztóvédelem és a közegészség-védelem fejlesztése : A férfiak és nık nem mutatnak valódi eltéréseket e politika tekintetében (32%, illetve 33%). Emellett az életkor sem igazán meghatározó változó a kérdésben: a politikát a 15 és 24 év közötti fiatalok 33%-a, illetve az 55 éves vagy annál idısebb válaszadók 31%-a említette meg. E politika így úgy tőnik, egyesíti a különbözı szocidemográfiai kategóriákat, bár a szociálisan leginkább sérülékeny válaszadók némileg nagyobb valószínőséggel említik e politikát (a fizikai munkát végzık 35%-a, illetve a számláik megfizetésével legtöbbször küszködı polgárok 37%-a). A terrorizmus elleni küzdelem, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartásával : E politika egyértelmően minden csoport támogatását élvezi, bár a támogatás szignifikánsabbnak látszik a politikai spektrum jobb oldalához tartozó válaszadók között: 33%, szemben a magukat a politikai spektrum közepére vagy jobb oldalára helyezık 31% és 23%-ával). 18

19 QC1 The European Parliament promotes the development of certain policies at a European Union level. In your opinion, which of the following policies should be given priority? Tackling poverty and social exclusion Improving consumer and public health protection Combating terrorism while respecting individual freedoms EU27 52% 33% 28% Gender Male 49% 32% 27% Female 55% 33% 28% Age % 33% 26% % 34% 26% % 33% 28% % 31% 29% Respondent occupation scale Self- employed 46% 33% 25% Managers 49% 29% 26% Other white collars 49% 34% 27% Manual workers 55% 35% 28% House persons 54% 32% 29% Unemployed 64% 34% 26% Retired 49% 31% 29% Students 52% 32% 26% Left-Right scale (1-4) Left 58% 33% 23% (5-6) Centre 52% 33% 31% (7-10) Right 45% 32% 33% Self-positioning on the social scale Low (1-4) 61% 35% 24% Medium (5-6) 52% 33% 27% High (7-10) 48% 31% 31% A három leggyakrabban említett politika. 19

20 1.2 A válság hatása ma - Az európai polgárok többsége személyesen érzi a jelenlegi válság hatásait - Annak meghatározásához, hogy az európai polgárok milyen mértékben érzik a válság hatását, megkérdeztük tılük, hogy véleményük szerint a válság hatással van-e a világgazdaságra, az európai gazdaságra, az országuk gazdaságára és a személyes helyzetükre. Az elsı megjegyzendı tény, hogy az eredmények az elsı három tétel tekintetében teljesen változatlanok maradtak a 2009 elején elvégzett Eurobarométer-kutatás (EB71.1) óta: az európai polgárok 90%-a egyetért abban, hogy a jelenlegi válság nagyon vagy elég lényeges hatással van a világgazdaságra, az európai gazdaságra és az országuk gazdaságára. Kevesebb válaszadó bár még mindig a válaszadók többsége véli úgy, hogy a válság jelentıs hatással van a személyes helyzetükre: a válaszadók 52%-a most így látja a helyzetet, ami ugyanakkor hat pontos csökkenést jelent a 2009 kezdete óta. Ez az eredmény arra utal, hogy az európai háztartások pénzügyi helyzete némileg javult. Emellett a régebbi tagállamokhoz képest az Európai Unióhoz 2004 után csatlakozott országokban a válaszadók nagyobb valószínőséggel vélik úgy, hogy a válság jelentıs hatással van a személyes helyzetükre (a 2004/2007 utáni országokban 64%, míg a 2004 elıtti országokban 48%). 20

21 A) A tagállamok közötti különbségek Szinte teljes egyetértés van az Európai Unió tagállamai között abban, hogy a jelenlegi válság jelentıs hatással van a világgazdaságra (EU 90%). A legnagyobb valószínőséggel a ciprusi (97%), belga és szlovén (mindkettı 96%) válaszadók értenek egyet ezzel. Bár a jelentıs többség szintén így gondolja, ez a nézet jelentısen kevésbé elterjedt Lengyelországban és Romániában (mindkettıben 83%), valamint Ausztriában (85%). Megjegyzendı, hogy az ilyen véleményt képviselı válaszadók aránya 27-bıl 10 tagállamban emelkedett 2009 kezdete óta. Az arány négy tagállamban változatlan maradt, tizenhárom tagállamban pedig csökkent. Hasonló a helyzet az európai gazdaságra gyakorolt jelentıs hatással kapcsolatban (EU 90%), amirıl a válaszadók Görögországban (97%), a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Cipruson (mindegyikben 96%) vannak különösen meggyızıdve. A világgazdaságra vonatkozó kérdés tekintetében a válaszadók Lengyelországban (83%), Romániában és Ausztriában (mindkettıben 84%), valamint Máltán (szintén 84%) osztják a legnagyobb valószínőséggel ezt az álláspontot. 21

22 2009 kezdete óta az ezen az állásponton lévı válaszadók száma 10 tagállamban emelkedett, 13 tagállamban csökkent, négy országban pedig változatlan maradt. Ugyanez igaz a válaszadók által észlelt, nemzetgazdaságra gyakorolt jelentıs hatással (EU 90%) kapcsolatban. A különösen 2009 vége óta példátlan pénzügyi válsággal küzdı Görögországban a válaszadók 99%-a osztja ezt az álláspontot. Szorosan követik ıket a válaszadók Spanyolországban és Szlovákiában (97%), a Cseh Köztársaságban, Észtországban és Magyarországon (96% mindhárom esetben). Ezzel szemben Luxemburg (76%, -13 pont), Ausztria (77%, -6 pont) és Lengyelország (78%, -4 pont) tőnik ki a viszonylag alacsonyabb pontszámaikkal, illetve azzal, hogy a pontszámaik alacsonyabbak a 2009 kezdetén mért pontszámoknál. o Luxemburgban a pontszámok három másik tétel tekintetében is alacsonyabbak: a világgazdaságra gyakorolt jelentıs hatás (-7 pont), az európai gazdaságra gyakorolt hatás (-6 pont), és mindenekelıtt a válaszadók személyes helyzetére gyakorolt hatás (-25 pont). o Ugyanakkor ennek az ellenkezıje igaz Dániára, ahol 15 ponttal (77%-ról 92%-ra) emelkedett azon válaszadók aránya, akik véleménye szerint országuk jelenleg szenved a válság hatásától. Ez ugyanígy vonatkozik a másik három tételre is: a világgazdaságra gyakorolt jelentıs hatás (+6 pont), az európai gazdaságra gyakorolt hatás (+8 pont) és valamivel kevésbé a válaszadók személyes helyzetére gyakorolt hatás (+2). A válaszadók személyes helyzetére gyakorolt jelentıs hatással kapcsolatban (52%) egyes országok jelentısen eltérnek az európai átlagtól. Az érintett országok Magyarország (86%), Románia (85%), Görögország (83%), Lettország (78%) és Bulgária (77%). A 27-bıl 18 tagállamban továbbá a válaszadók többsége úgy véli, hogy a jelenlegi válság hatással van a személyes helyzetükre. Más tagállamokban azonban a válaszadók személyesen kevésbé aggódnak a válság miatt. Ez különösen igaz az Európai Unió északi országaira: Svédországra (19%), Dániára (24%), Németországra és Ausztriára (mindkettıben 27%), Finnországra (28%), Luxemburgra és Hollandiára (mindkettıben 29%). E tételen belül a jelentıs hatást említı válaszadók száma 27-bıl 19 tagállamban csökkent 2009 kezdete óta. Ezzel szemben hét ország emelkedésrıl számolt be, a mutató pedig csak egy országban maradt változatlan (Ciprus), ahol a válaszadók 75%-a szerint a jelenlegi válság jelentıs hatással van a személyes helyzetükre. 22

23 23

24 B) Szociodemográfiai elemzés Látható, hogy a válaszadók négy alkérdésre adott válaszai a válaszadók neme alapján nem változnak. A férfiak és nık válaszai majdnem azonosak. Másfelıl úgy tőnik, az életkor enyhén befolyásolja a válaszadók válaszait. Mind a négy kérdés esetében például a legfiatalabb (15 és 24 év közötti csoport) és a legidısebb (55 év vagy annál idısebb csoport) válaszadók valamivel kisebb valószínőséggel adnak megerısítı választ, mint a közbensı életkori csoportokhoz (25 és 39, illetve 40 és 54 év közöttiek) tartozó válaszadók. Így ık némileg kisebb valószínőséggel vélik úgy, hogy a válság jelentıs hatással van a világgazdaságra, az európai gazdaságra, az országuk gazdaságára és személyes helyzetükre. A szakmailag elvben legaktívabb csoportok ennélfogva nagyobb valószínőséggel vélik úgy, hogy a válság minden szintre jelentıs hatással van. Foglalkozási csoport szerint kevés eltérés van a válaszadók között a válság világ-, európai vagy nemzeti szintő érzékelt hatásával kapcsolatban. Másfelıl, meglehetısen világos különbségek vannak a válaszadók saját helyzetével kapcsolatban: a vezetık 42%-a (szemben az európai polgárok összességének 52%-ával) úgy véli, hogy a válság jelentıs hatással van a személyes helyzetükre; ez a mutató a munkanélküliek esetében 72%-on áll. Az alábbiak szerint foglalható össze azon válaszadók profilja, akik a legnagyobb valószínőséggel érzik úgy, hogy a válság hatással van a személyes helyzetükre: Azonos valószínőséggel lehetnek nık és férfiak (52%), és rendszerint a 25 és 54 év közötti közbensı korcsoportokhoz tartoznak (57%, szemben a 15 és 24 év közöttiek 45%-ával). Szociálisan kiszolgáltatottabbak, a tanulmányaikat viszonylag korán befejezték (az iskolát 15 éves korban vagy korábban elhagyók 55%-a, szemben a 20 éves korig vagy tovább tanulók 46%-ával), és mindenekelıtt rendszerint nehézséget okoz nekik számláik kifizetése (80%, szemben a rendszerint pénzügyi egyensúlyban lévık 39%-ával). Végül, a válságban lévı országok számára a nemzeti pénzügyi segítségnyújtást nem támogató válaszadók 55%-a személyesen tapasztalja a válság hatását (szemben az ilyen segítségnyújtást támogatók 49%-ával). 24

25 25

26 1.3 A válság hatása a válaszadók és a körülöttük élık foglalkoztatási helyzetére - Az európai polgárok többsége szerint a leépítések ıket sem közvetlenül, sem közvetve nem érintették - Megismerve, hogy az európai polgárok miként érzékelik a válság világgazdaságra, európai gazdaságra és saját országuk gazdaságára gyakorolt hatását, megfigyeltük, hogy a többség álláspontja szerint e válság a személyes helyzetükre is hatással van. Négy kérdés merült fel annak meghatározása érdekében, hogy az európai polgárokat és a körülöttük élıket szakmai életük tekintetében milyen mértékben érintette a válság. 7 Az eredmények (valamelyest logikusan) azt mutatják, hogy közvetlen környezetükön túl minél távolabbi eseményekre tekintetnek az emberek, annál inkább érzékelik a gazdasági válság hatását: o A valamely ismerıse aki nem rokona és nem is munkatársa elvesztette a munkahelyét állításra a válaszadók 40%-a mondta, hogy következett be ilyen helyzet a válság következményeként. A válaszadók hasonló számban válaszolták, hogy ilyen helyzet nem következett be. o o o Húsz százalék mondta, hogy a válság miatt valamely munkatársuk elvesztette a munkahelyét. A válaszadók 23%-a egyetértett azzal, hogy egyik rokona elvesztette a munkahelyét a válság következményeként. Végül pedig 11% mondta azt, hogy ık maguk vagy partnerük elvesztették a munkahelyüket a válság eredményeként. Ez mutatja, hogy az európai polgárok egy jelentıs kisebbsége számára a válság közvetlen és különösen erıs hatást gyakorolt. 7 QC3 Most következik néhány szituáció, ami mostanában felmerülhetett az Ön vagy a környezetében levık munkahelyi életében. Kérem, mindegyikrıl mondja meg, hogy az a válság közvetlen következményeként történt meg, hogy megtörtént, de nem a válság közvetlen következményeként, vagy hogy egyáltalán nem történt meg. Ön elvesztette munkahelyét/partnere (férje, felesége, élettársa stb.) elvesztette a munkahelyét; Egyik munkatársa elvesztette a munkahelyét; Valamely ismerıse aki nem rokona és nem is munkatársa elvesztette a munkahelyét. Igen, a válság közvetlen következményeként; Igen, de nem a válság közvetlen következményeként; Nem, egyáltalán nem történt meg; Nem jellemzı (SPONTÁN) 26

27 A) A tagállamok közötti különbségek Ha megvizsgáljuk a valamely ismerıse aki nem rokona és nem is munkatársa elvesztette a munkahelyét a válság következtében kijelentésre adott válaszokat (EU 40%), Lettországban a válaszadók 80%-a szerint következett be ilyen esemény, ıket pedig Spanyolország követi, a válaszadók 75%-ával. Málta és Lengyelország ismét a legalacsonyabb pontszámot elérı két tagállam (mindkettı esetében 21%). Az egyik munkatársa elvesztette a munkahelyét a válság következtében kijelentésre adott válaszok (EU 20%) tekintetében ismét Lettország érte el a legmagasabb pontszámot (56%), majd Írország (45%) és Spanyolország (44%); a legalacsonyabb pontszámot Máltán (5%), Luxemburgban és Lengyelországban (mindkettıben 8%) mérték. A válság következtében valamely rokona elvesztette a munkahelyét kijelentésre adott válaszok (EU 23%) tekintetében ismét Lettország vezet, ahol a válaszadók 57%-a számolt be arról, hogy ilyen hatás érte ıket. Ez a helyzet Írország és Litvánia (mindkettıben 50%) esetében is, míg 27

28 a felmérésbe bevont személyeket legkevésbé Belgiumban és Finnországban érték ilyen hatások (mindkét esetben 11%). Végezetül, a válság következtében Ön elvesztette munkahelyét/partnere elvesztette a munkahelyét kijelentésre adott válaszok (EU 11%) esetében Lettországban több, mint a válaszadók harmada (34%) erısítette meg, hogy ilyen helyzetbe kerültek. A legmagasabb pontszámot Spanyolország (24%), Litvánia (23%) és Észtország (22%) érte el. A skála másik végén úgy tőnik, a válaszadókat Máltán (3%), Luxemburgban (5%), Franciaországban, Németországban, Finnországban és Svédországban (mindegyik esetén 6%) érintették közvetlenül legkevésbé e probléma hatásai. o Lettország ezért az az európai ország, ahol a válaszadók messze a legnagyobb valószínőséggel érzékelték személyesen (illetve családi vagy baráti körükben) a válság közvetlen hatását munkahelyük elvesztése révén. Tízbıl nyolc válaszadó elmondta, hogy ez történt valamely ismerısükkel aki nem rokonuk és nem is munkatársuk, még ha ez nem is érintette ıket személyesen és közvetlenül. Három válaszadóból továbbá több, mint egy (34%) mondta, hogy ı vagy partnere elvesztette a munkahelyét. o Spanyolországban és Írországban a válaszadókat szintén súlyosan érintette a válság: 45%-uk, illetve 50%-uk mondta, hogy valamely rokonuk veszítette el a munkahelyét a válság eredményeként, továbbá a válaszadók 75%-a, illetve 74%-a mondta, hogy ez történt valamely ismerısükkel, aki nem rokonuk és nem is munkatársuk. o A skála másik végén a Máltán élı válaszadók körében a legkisebb a valószínősége, hogy elveszítették saját állásukat, illetve valamely rokonuk vagy munkatársuk elveszítette az állását a válság eredményeként. 28

29 29

30 B) Szociodemográfiai elemzés Amennyiben azokra a válaszadókra összpontosítunk, akik azt mondták, hogy a jelenlegi válság miatt ık vagy partnerük elvesztette a munkahelyét, illetve tudnak olyan rokonról vagy munkatársról, akit szintén elbocsátottak, a következıket látjuk: A nemek között igen kevés különbség tapasztalható. A férfiak a nıkhöz képest ugyanakkor valamivel nagyobb valószínőséggel (23%, illetve 18%) mondják, hogy valamely munkatársuk a válság következtében elveszítette a munkahelyét. Az életkori változó (és mind a négy kijelentés) tekintetében a 25 és 39 éves kor közötti európai polgárok azaz a dolgozó korú fiatalok válaszolnak így a legnagyobb valószínőséggel, míg az idısebb válaszadók (a legalább 55 évesek) a legkevésbé érintettek. A válaszadók foglalkoztatási státusza alapján megfigyelhetı, hogy a válság következtében leginkább a legkevésbé kedvezményezett csoportok (munkanélküliek, háztartásbeliek és fizikai dolgozók) veszítették el személyesen a munkahelyüket, vagy ismernek olyat, aki elveszítette a munkahelyét. Így a munkanélküliek 39%-a mondta, hogy ık vagy partnerük a közelmúltban veszítették el munkahelyüket a válság következtében, míg 37% szerint valamely rokonukkal történt ez meg, 39% említette valamely munkatársát, és 54% mondta, hogy valamely ismerıs aki nem rokon és nem is munkatárs veszítette el a munkahelyét a válság közvetlen következményeként. 30

31 31

32 2. A válság leküzdésében részt vevı szereplık 2.1 A válság leküzdésé érdekében hatékony fellépésre leginkább képes szereplık - A nemzeti kormányokat és az Európai Uniót tartják a leginkább képesnek a válság hatásai elleni hatékony fellépésre - Mi ma a legjobb mód a válság leküzdésére? Melyek a legmegfelelıbb eszközök a megoldásának megkísérlésére? Már számos alkalommal felmerült a kérdés, hogy mely szereplık képesek a leginkább a válság hatásainak kezelésére irányuló hatékony fellépésre, különösen a 2009 szeptemberi standard Eurobarométer idején, de az elsı alkalommal az Európai Parlament nevében 2009 elején kifejezetten a válsággal foglalkozó speciális Eurobarométer-felmérés során is (EB71.1) 8. Itt elsı sorban ennek a hullámnak az eredményei és a január és február során győjtött eredmények összehasonlításával foglalkozunk. Mint a legutóbbi Eurobarométer kutatásban is, a válaszadókat arra kértük, hogy válasszanak nem csupán szupranacionális vagy globális intézmények (Európai Unió, G20 és a Nemzetközi Valutaalap), hanem a nemzeti testületek (kormányok) és az Egyesült Államok közül is 9. A 2009 elején végzett kutatással összehasonlítva e hullám eredményei az elsı két tétel közötti prioritási sorrend változását mutatják: A nemzeti kormány és az Európai Unió egyformán elsı helyen szerepelnek pontosan megegyezı eredménnyel (25%), messze megelızve a válság leküzdésének más nemzetközi alternatíváit január februárban az Eurobarométer EB71.1 hulláma során a nemzeti kormányokat jelölte meg a válaszok 14%-a, az Európai Unió pedig 17%-os eredményt ért el. E két intézmény fokozatosan a válság hatékony kezeléséhez elengedhetetlennek tekintett szereplıvé vált. 8 Megjegyzendı, hogy az EB71.1. kutatás során a felmérésbe bevont válaszadókat a G8-ról, nem pedig a G20-ról kérdezték. 9 QC7 Az Ön véleménye szerint a következı szereplık közül melyik képes arra, hogy a leghatékonyabban foglalkozzon a válság következményeivel? 32

33 A nemzeti kormányok mellett az Európai Unió is továbblépett: januárban és februárban 17% volt, most már 25%. E két tényezı idıközben elért eredménye azonban úgy tőnik, a listán szereplı többi tényezı különösen a G20 és az Egyesült Államok kárára vált: A G20 másfél év alatt hét pontot vesztett, így a januári és februári válaszok 25%-áról ıszre 13%-ra esett vissza. Úgy tőnik, 9 pontos eséssel 18 hónap alatt az Egyesült Államok zuhant a legnagyobbat a januári és februári 15%-ról a mai 6%-ra. Végül a Nemzetközi Valutaalapot amely januárban és februárba 10%-ot ért el ma a válaszadók 13%-a támogatja. * januárban és februárban a kérdés a G8-ra vonatkozott augusztusban és szeptemberben a G20-ra 33

34 Az euróövezethez tartozó országok válaszadói erısen kötıdnek az Európai Unióhoz, amelyet a legalkalmasabbnak tartanak a válság hatásaival szembeni hatékony fellépésre: 28%, szemben az euró övezethez nem tartozó országok válaszadóinak 20%-ával. Másfelıl, a már közös valutával rendelkezı országokhoz tartozó válaszadók úgy tőnik, kevesebb bizalommal vannak a saját kormányaik iránt (22%), míg az euróövezethez nem tartozó országok válaszadói a saját kormányukhoz fordulnának. A) A tagállamok közötti különbségek Az országok szerinti elemzés bizonyos különbségeket tár fel az európai polgárok véleményei között a válság hatásai kezelésének legmegfelelıbb szintjével kapcsolatban. A nemzeti kormányokat (EU 25%) említették a válaszadók mindenek elıtt Romániában (49%), utána Görögországban (43%), az Egyesült Királyságban (37%), Bulgáriában (36%) és Svédországban (34%). Megjegyzendı, hogy úgy tőnik, a jelenleg különösen súlyos gazdasági és pénzügyi válsággal küzdı Görögországban a válaszadók az Európai Unióval szemben inkább a saját nemzeti kormányukra (30%) bíznák a válság hatásainak kezelését. A válaszadók a Cseh Köztársaságban (8%) és Hollandiában (14%) választanák a legkisebb valószínőséggel a saját nemzeti kormányukat. Az Európai Unió legkitartóbb támogatói e területen (EU 25%) a máltai válaszadók (40%), ıket követi Olaszország (36%), Írország (35%) és Belgium (34%). Ugyanakkor, a válaszadók az Uniót sokkal kevésbé tartják képesnek a válság hatásainak hatékony kezelésére az Egyesült Királyságban (9%), a Cseh Köztársaságban (15%), Dániában és Svédországban (mindkettı esetében 16%). A válaszadók a G20-at (EU 13%) tartják a fellépésre leginkább képes testületnek a Cseh Köztársaságban (40%), Hollandiában (34%) és Magyarországon (24%). Ezzel szemben a válaszadók Írországban (3%), Görögországban (4%), Spanyolországban, Máltán és Lengyelországban (mindhárom esetben 6%) vannak legkevésbé meggyızıdve annak hatékony fellépésre való képességérıl. A Nemzetközi Valutaalapot (EU 13%) a válaszadók különösen Finnországban (23%), Cipruson (21%) és Franciaországban (19% 10 ) említették, azonban alacsony támogatottságot élvez Romániában (4%), Bulgáriában és Portugáliában (mindegyik esetében 5%). 10 Megjegyzendı, hogy Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap fıigazgatója francia nemzetiségő, ismertsége pedig részben magyarázhatja ezt az eredményt. 34

35 Végül, az Egyesült Államokat (EU 6%) igen kevés válaszadó említette meg. Úgy tőnik, a válaszadók csak Portugáliában (13%), a Cseh Köztársaságban és Dániában (mindkettıben 12%), valamint Szlovéniában (11%) bíznak az Egyesült államokban (tízbıl legalább egy fı). Ezzel szemben a válaszadók Görögországban (1%), Cipruson, Hollandiában, Bulgáriában, Észtországban és Romániában (mind az öt országban 3%) a leginkább szkeptikusak az Egyesült Államokkal kapcsolatban. 35

36 B) Szociodemográfiai elemzés A szociodemográfiai elemzés néhány érdekes eltérést fed fel. Eltekintve attól a ténytıl, hogy a nık a férfiaknál úgy tőnik, némileg nagyobb valószínőséggel bíznak a kormányukban (26%, illetve 24%), továbbá hogy a férfiak a nıknél valamivel nagyobb valószínőséggel választják az Európai Uniót (26%, szemben a nık 25%-ával), kevés nemi alapú különbség tapasztalható. A válaszadók életkora élesebb különbséget eredményezı változó: az idısebb válaszadók nagyobb valószínőséggel tartják a nemzeti kormányt a leginkább képesnek a hatékony fellépésre (az 55 éves vagy annál idısebb válaszadók 28%-a, szemben a 15 és 24 éves kor közöttiek 22%-ával). Másfelıl, a legfiatalabb válaszadók az idısebbeknél nagyobb valószínőséggel vetik bizalmukat az Európai Unióba: a 15 és 24 éves kor közötti válaszadók 27%-a az Európai Uniót választja (a legmagasabb pontszám ebben a kategóriában), szemben az 55 éves vagy annál idısebb válaszadók 24%-ával. Más szereplık tekintetében a 15 és 24 éves kor közöttiek legnagyobb valószínőséggel az Egyesült Államokat (7%) és a G20-at említik (15%), míg a 40 és 54 éves kor közöttiek az európai átlagnál némileg nagyobb valószínőséggel választják a Nemzetközi Valutaalapot (14%, illetve 13%). A tanulmányaikat hamarabb befejezı válaszadók nagyobb valószínőséggel bíznak a saját kormányukban a válság kezelésével kapcsolatban (az iskolát 15 éves korban vagy korábban elhagyók 31%-a, szemben a legalább 20 éves korig tanulmányokat folytatók 21%-ával). Ezzel szemben a legiskolázottabb válaszadók vélik úgy, hogy az Európai Unió képes a leginkább hatékonyan fellépni a válság hatásainak leküzdése érdekében (26%). A foglalkoztatási státusz, illetve a népesség valamely kiszolgáltatottabb alcsoportjához való tartozás ténye szintén befolyásolni látszik az e kérdésre adott válaszokat. Minél nagyobbak tehát a pénzügyi nehézségeik, a válaszadók annál nagyobb számban hajlanak a nemzeti szintő fellépés támogatására. Ennek megfelelıen a munkanélküliek és a fizikai munkások (27% mindkettı esetében) akiket különösen súlyosan érintett a válság támogatják a legnagyobb valószínőséggel a kormányukat, míg a háztartásbeliek (29%), a munkavállalók és a diákok (28%) fordulnak a legnagyobb bizalommal az Európai Unió felé. Hasonlóan, a számláik kifizetésével küszködı emberek 33%-a választja a kormányát, szemben az ilyen problémákkal szinte soha nem szembesülı emberek 24%-ával. 36

37 Megjegyzendı az is, hogy míg a politikai spektrum jobb oldalán elhelyezkedı válaszadók ugyanannyi eséllyel választják az Európai Uniót vagy a saját kormányukat (25% mindkét esetben), a baloldaliak úgy vélik, hogy leginkább az Európai Unió képes hatékonyan fellépni a válság hatásaival (27%, szemben a nemzeti kormányok 23%-ával). A politikai spektrum középtáján elhelyezkedı válaszadók megosztottabbak, és az Európai Unióval szemben csupán egy százalékponttal részesítik elınyben az országuk kormányát (26%, szemben az Európai Unió 25%-ával). Végül és logikusan azoknak a válaszadóknak a 39%-a, akik szerint saját maguk védettebbek lennének a válság hatásaival szemben, ha az országuk önállóan cselekedne, a válság hatásainak kezelése céljából a saját országuk kormányát választották. Másfelıl, a más uniós tagállamokkal koordinált fellépést elınyben részesítı válaszadók 35%-a véli úgy, hogy leginkább az Európai Unió képes hatékony fellépéssel kezelni a válság hatásait. 37

38 2.2 Az Európai Unió keretén belül: egyéni vagy kollektív fellépés? Felfogások - Az európai polgárok relatív többsége úgy véli, hogy a tagállamok egyénileg léptek fel - Szembesülve a kitartó gazdasági és pénzügyi válsággal, az európai polgárok felfogása szerint hogyan lépett fel az Európai Unió? Gondolják, hogy az egyes tagállamok inkább egyénileg léptek fel? Vagy inkább úgy látják, hogy a fellépéseket koordinálták az unió más tagállamaival? A válaszadóknak a kérdést ilyen fogalmak mentén tettük fel, hogy pontosabban megértsük, hogyan látják a helyzetet 11. Az eredmények azt mutatják, hogy a válaszadókat némileg megosztotta ez a kérdés: 44%-uk véli úgy, hogy az egyes tagállamok inkább egyénileg intézkedtek. Ez az eredmény pontosan megegyezik a januárban és februárban rögzített eredménnyel, amikor az európai polgároknak ugyanezt a kérdést tették fel. A válaszadók valamivel kisebb hányada, 38%-a (-1 pont) véli éppen ellenkezıleg, azaz hogy a tagállamok a többi európai uniós országgal összhangban intézkedtek. Az erre a kérdésre adott nem tudja válaszok magas százaléka szintén szembetőnı: 18% (+1 százalékpont január és február óta). Érdekes megjegyezni azt is, hogy az euróövezethez tartozó országokban a válaszadók nagyobb valószínőséggel vélik úgy, hogy a tagállamok összehangoltan intézkedtek (41%, szemben a nem az euróövezethez tartozó országok 32%-ával). Fordított módon, ezek a válaszadók kisebb valószínőséggel vélik úgy, hogy a tagállamok inkább egyénileg intézkedtek (42%, szemben a nem az euróövezethez tartozó országok 47%-ával); ez az eredmény talán szemlélteti az euróövezeten belül a válság kezelésére hozott intézkedések közvéleményre gyakorolt hatásait. 11 QC5 Ön szerint jelen pillanatig, ahhoz, hogy a pénzügyi és gazdasági válsággal szembeszálljanak, a különbözı európai uniós tagállamok... Inkább egyénileg intézkedtek; Összhangban intézkedtek a többi európai uniós országgal. 38

39 A) A tagállamok közötti különbségek Tíz európai polgárból éppen több, mint négy véli úgy, hogy a válsággal szembesülve az Európai Unió tagállamai inkább egyénileg intézkedtek (EU 44%). Ezt az álláspontot osztja továbbá háromból több, mint két válaszadó Dániában (66%), illetve hat másik országban a válaszadók több, mint 50%-a: Franciaország (58%), az Egyesült Királyság (56%), Hollandia (55%), Lettország, Belgium és Szlovákia (utóbbi három esetében 51%). A válaszadók Máltán (19%), Finnországban (23%), Bulgáriában (33%) és Olaszországban (34%) vannak errıl a legkevésbé meggyızıdve. A válaszadók Finnországban vannak messze a leginkább meggyızıdve arról (68%), hogy a tagállamok más uniós országokkal összehangoltan intézkedtek. Szintén ebben az országban volt az egyik legalacsonyabb a nem tudja válaszok aránya (9%). Megjegyzendı az is, hogy 16 országban csökkent azon válaszadók aránya, akik szerint a tagállamok inkább egyénileg intézkedtek, míg ez az arány kilenc országban emelkedett, két országban pedig változatlan maradt. 39

40 Lettországban tapasztalható a legnagyobb növekedés (+35 pont), azaz míg 2009 januárban és februárban (EB71.1) a válaszadók 16%-a vélte úgy, hogy a tagállamok inkább egyénileg intézkedtek, 2010 szeptemberben már 51% gondolta ezt. A többségi álláspont így teljesen megfordult Lettországban, mivel az ottani válaszadók többsége most úgy véli, hogy a tagállamok egyénileg intézkedtek. Ez a helyzet bár kisebb mértékben Luxemburgban (46% véli úgy, hogy a tagállamok egyénileg intézkedtek, +3 pont) és Lengyelországban (42%, +5 pont) is. Két másik országban ellenkezı irányú elmozdulás tapasztalható, azaz a válaszadók többsége ma úgy gondolja, hogy a tagállamok összehangoltan intézkedtek. Ez a két ország Németország (41%, +1 pont) és Olaszország (45%, + 5 pont). 40

41 Bár a válaszadókat inkább megosztja ez a kérdés, többségük azonban úgy véli, hogy a tagállamok a válságra adott válaszul inkább egyénileg intézkedtek. Van ugyanakkor egy érdekes kivétel: azon válaszadók többsége, akik szerint az euró csökkentette a válság hatásait, úgy vélik, hogy a tagállamok inkább összehangolt módon intézkedtek (49%, szemben az ellentétes álláspontot képviselık 41%- ával). B) Szociodemográfiai elemzés Az eredmények szociodemográfiai elemzése megerısíti ezt a megfigyelést, még ha a válaszok erıssége bizonyos mértékig változhat. A leggyakrabban adott válasz azaz, hogy a tagállamok egyénileg léptek fel vizsgálatakor megfigyelhetı, hogy a férfiak a nıkhöz képest nagyobb valószínőséggel vélekednek így (46% és 42%). Ezt a véleményt osztják a közbensı korcsoportok is (a 25 és 39 éves kor közöttiek 45%-a és a 40 és 54 éves kor közöttiek 46%-a), míg a legfiatalabb és legidısebb válaszadók némileg kevésbé vannak meggyızıdve (a 15 és 24 éves kor közöttiek 41%-a, illetve az 55 éves vagy annál idısebb korosztály 42%- a). A válaszadók iskolázottságának szintje is megkülönböztetı változó: az iskolát 16 éves kor elıtt elhagyó válaszadók 38%-a úgy véli, hogy a tagállamok önállóan intézkedtek, szembe az iskolát 16 és 19 éves kor között elhagyók 45% ával, illetve a tanulmányaikat legalább 20 éves korig folytatók 49%-ával. A válaszadók foglalkoztatási státusza is úgy tőnik, jelentıs szerepet játszik: így a társadalmilag leginkább elınyös helyzető csoportok nagyobb valószínőséggel vélik úgy, hogy a tagállamok önállóan intézkedtek; ez a helyzet a vezetık 50%-ával, szemben a munkanélküliek 43%-ával, vagy a háztartásbeliek 35%-ával. Végül, azon válaszadók 50%-a, akik szerint az euró nem mérsékelte a válság negatív hatásait, úgy véli, hogy az országok önállóan intézkedtek, míg azok körében, akik szerint a közös valuta inkább enyhítette a válság hatásait, csupán 41% vélekedik így. 41

42 2.2.2 Preferencia - Az európai polgárok többsége úgy véli, hogy magasabb védelemben részesülne, ha országaik a többi európai uniós országgal összhangban hoznának intézkedéseket, és alkalmaznák azokat - Miután megvizsgáltuk, hogy az európai polgárok hogyan érzékelik a tagállamok (egyéni vagy kollektív) intézkedési módját, meg kell vizsgálnunk, hogy melyik lehetıséget részesítenék elınyben, és melyik lehetıséget tartanák a leginkább megnyugtatónak. Akkor éreznék-e védettebbnek magukat, ha az országaik önállóan fogadnának el és hajtanának végre intézkedéseket, vagy inkább akkor, ha más uniós országokkal összhangban intézkednének? 12 Míg az európai polgárok 38%-a úgy véli, hogy az uniós tagállamok összehangolt módon intézkedtek, a válaszadók többsége (52%) azt gondolja, hogy mint polgárok magasabb védelemben részesülnének, ha az országaik összehangolt módon hoznának intézkedéseket és alkalmaznák azokat. Bár többségi vélemény maradt a tagállamok közötti összehangolt intézkedés iránti vágy, ez január és február (EB71.1) óta kilenc ponttal csökkent, miközben a tagállamok egyéni intézkedésének támogatottsága hét ponttal nıtt. Ez vajon annak a jele, hogy e megközelítés hatékonysága nem hihetı, vagy azt a tényt tükrözi, hogy a polgárok jelentıs kisebbsége nem hisz az ilyen összehangolt intézkedés megvalósíthatóságában? Ezt a kérdést érdemes lehet a kutatás egy jövıbeli hullámában megkérdezni. Végül, a témával 2009 kezdetén foglalkozó legutóbbi kutatás óta a kérdésre adott nem tudja válaszok szintje továbbra is viszonylag magas (15%, +2 pont): egyértelmő, hogy ez a téma nem elhanyagolható számú válaszadók számára továbbra sem világos. 12 QC6 Ön mint állampolgár, azt mondaná, hogy Ön jobban védve lenne a jelenlegi válsággal szemben, ha... (ORSZÁGUNK) intézkedéseket hozna, és egyénileg alkalmazná azokat; (ORSZÁGUNK) a többi európai uniós országgal összhangban hozna intézkedéseket, és alkalmazná azokat. 42

43 Az elsı megjegyzendı pont, hogy az euróövezeten belüli válaszadók az euróövezeten kívüli válaszadókkal szemben nagyobb valószínőséggel gondolják úgy, hogy magasabb védelemben részesülnének, ha az országuk a többi tagállammal összehangolt módon fogadna el és alkalmazna intézkedéseket (58%, illetve 43%). Ezzel ellentétben, az euróövezeten kívüli válaszadók az euróövezeten belül élı válaszadókkal szemben nagyobb valószínőséggel gondolják úgy, hogy nagyobb biztonságban lennének, ha az országuk önálló módon fogadna el és alkalmazna intézkedéseket (39% és 29%). A tény ugyanakkor továbbra is az marad, hogy mindkét csoport az uniós tagállamok közötti összehangolt fellépést részesítené elınyben. 43

44 A) A tagállamok közötti különbségek A 27 tagállam közül csak egyben az Egyesült Királyságban vannak többségben az egyéni fellépést elınyben részesítı (EU 33%) válaszadók, ahol a válaszadók 51%-a szeretné, hogy az országuk egyénileg lépjen fel, szemben a kollektív fellépést elınyben részesítı válaszadók 30%-ával. A másik 26 országban a válaszadók többsége továbbra is a kollektív fellépést részesíti elınyben (EU 52%), még akkor is, ha a nem tudja válaszok aránya egyes országokban igen magas (Máltán 27%, Romániában 23%, Írországban 22%). Finnország (72%), Észtország (71%) és Spanyolország (68%) azok az országok, ahol a kollektív fellépés támogatottsága a legnagyobb. A vélemények némileg megosztottak Lettországban (47% az összehangolt intézkedés, illetve 44% az egyéni intézkedés mellett), Ausztriában (49%, 41%-kal szemben) és Svédországban (46%, 38%-kal szemben); bár ezekben az országokban a válaszadók többsége az összehangolt intézkedést támogatja, az eltérés a két álláspont között viszonylag kicsi. Végül, mindössze négy tagállamban volt tapasztalható az összehangolt válaszok arányának növekedése (EU 52%), Romániában (44%, +5 pont), Írországban (50%, +4 pont), Spanyolországban (68%, +3 pont) és Olaszországban (60%, +3 pont). Az eredmény Finnországban változatlanul a legmagasabb e válasz tekintetében (72%). Ezzel szemben a következı országokban növekedett jelentısen az egyéni válaszok aránya (EU 33%): Görögország (38%, +18 pont), Lettország (44%, +13 pont), Franciaország (35%, +13 pont), Bulgária és Portugália (28%, mindkettıben +13 pont), Lengyelország (33%, +12 pont) és Svédország (38%, +11 pont). 44

45 45

46 B) Szociodemográfiai elemzés A nemek tekintetében a férfiak (55%) a nıknél (50%) nagyobb valószínőséggel gondolják úgy, hogy védettebbek lennének a válság hatásaival szemben, ha az országaik a többi európai uniós országgal összhangban hoznának intézkedéseket és alkalmaznák azokat. Ez az álláspont szintén elterjedtebb a 25 és 39 év közötti korcsoport körében (55%), míg az idısebb válaszadók kevésbé vannak errıl meggyızıdve (55 éves vagy annál idısebbek 50%-a). Az iskolázottság szintje is befolyásolni látszik a válaszokat. Ennek megfelelıen a 20 éves korig vagy tovább tanuló válaszadók 61%-a úgy érzi, hogy polgárokként magasabb védelemben részesülnének, ha országaik a többi európai uniós országgal összhangban hoznának intézkedéseket és alkalmaznák azokat, azaz 15 pontos különbség tapasztalható azokkal szemben, akik 16 éves koruk elıtt hagyták el az iskolát (46%). Jelentıs eltérések tapasztalhatók a válaszadók körében társadalmi osztályuk szerint: a vezetık 58%-a az összehangolt intézkedést támogatná, szemben a háztartásbeliek 48%-ával és a munkanélküliek 51%-ával. A politikai hovatartozás alapján ez a vélemény nagyobb támogatottságot élvez a politikai spektrum bal oldalához tartozók körében (59%), szemben a középhez (54%) vagy a jobboldalhoz (53%) tartozókkal. Végül és logikusan azok a válaszadók, akik támogatják a nemzeti pénzügyi segítségnyújtást a súlyos nehézségekkel küzdı országoknak, szintén elınyben részesítik az Európai Unión belüli összehangolt intézkedést. Ezt a választ adta 64%-uk, míg az ilyen pénzügyi segítségnyújtást nem támogatóknak csupán 44%-a gondolja így. 46

47 47

48 3. Az euró szerepe a pénzügyi válságban - Az európai polgárok többsége úgy véli, hogy az euró nem enyhítette a válság negatív hatásait - Miközben a válságból való kiemelkedés a vártnál hosszabb idıbe telik és úgy tőnik, hogy a folyamat nem lesz olyan gyors, mint ahogy az elırejelzések várták, vajon hogyan változott meg az egységes valuta imázsa? Úgy gondolják-e az európai polgárok, hogy az euró összességében enyhítette a válság negatív hatásait? A vélemények még mindig megosztottak e kérdésben, azonban az európai polgárok többsége (50%, +6) már úgy véli, hogy az euró nem enyhítette a válság negatív hatásait, míg 33% (-6) ezzel ellentétes állásponton van, 17% pedig nem nyilvánított véleményt. 13 Az elmúlt tizennyolc hónap során tehát a megítélések romlottak. Fontos megjegyezni, hogy januárhoz és februárhoz hasonlóan (bár kisebb mértékben) az euróövezetben élı európai polgárok nagyobb valószínőséggel támogatják a feltételezést, hogy az euró enyhítette a válság hatásait (38%, -6 pont), mint az euróövezeten kívül élı polgárok (22%, -10 pont). Ugyanakkor tény marad, hogy még az euróövezetben élı válaszadók többsége is már úgy véli, hogy az egységes valuta nem védte meg ıket a válság hatásaival szemben (51%). Ez nyolc ponttal több, mint januárban és februárban. 13 QC4 Meg tudná mondani, hogy Ön milyen mértékben ért egyet a következı kijelentéssel: Összességében az euró enyhítette a jelenlegi válság negatív hatásait. Teljes mértékben egyetért; Inkább egyetért; Inkább nem ért egyet, Teljes mértékben nem ért egyetért. 48

49 A) A tagállamok közötti különbségek 27-bıl 19 tagállamban a válaszadók többsége nem ért egyet azzal, hogy összességében az euró enyhítette a válság negatív hatásait. Csupán két országban ért egyet a válaszadók abszolút többsége (EU 33%) a kijelentéssel, mégpedig Szlovákiában (57%) és Finnországban (50%), amely országok mindegyike tagja az euróövezetnek. Ugyanakkor többségi támogatást élvez ez az álláspont hat másik tagállamban is: Olaszországban (49%), Görögországban (47%), Ausztriában (46%), Luxemburgban (44%), Írországban (38%), amelyek tagjai az euróövezetnek, illetve Romániában (34%), amely még nem vezette be az egységes valutát. Másfelıl, a válaszadók Szlovéniában (66%), a Cseh Köztársaságban (65%), Franciaországban (62%), Németországban (58%) és Svédországban (56%) a legnagyobb valószínőséggel nem értenek egyet ezzel a kijelentéssel (EU 50%). Három országban azonban a vélemények megközelítıleg egyenlıen oszlanak meg a kijelentéssel egyet értı és egyet nem értı válaszadók között, Görögországban 47% és 46%, Luxemburgban 44% és 43%, Ausztriában pedig 46% és 42% arányban. 49

50 Különösen látványos mértékben zuhant Szlovéniában annak az álláspontnak a támogatottsága, hogy az euró enyhítette a válság hatásait: míg a kijelentést januárban és februárban a válaszadók többsége támogatta, azzal ma már alig több, mint minden negyedik válaszadó ért egyet (26%, -27 pont). A kijelentés támogatottsága szintén jelentıs mértékben esett Lengyelországban (22%, -17 pont), Máltán (33%, -16 pont), Hollandiában (35%, -16 pont), Észtországban (26%, -15 pont) és Svédországban (20%, -15 pont). Svédország kivételével ezekben az országokban a többségi vélemény ellenkezıjére fordult 2009 kezdete óta, amikor e tagállamokban a válaszadók többsége úgy vélte, hogy az euró megvédte ıket a válság negatív hatásaival szemben. 50

51 B) Szociodemográfiai elemzés Az elsı megjegyzendı tény, hogy minden vizsgált kategóriában kivétel nélkül a válaszadók többsége nem ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy az euró általánosságban enyhítette a válság negatív hatásait. A férfiak a nıknél kedvezıbben (36%, illetve 29%) viszonyulnak a közös valuta szerepéhez, azt állítva, hogy az euró összességében enyhítette a válság negatív hatásait. A férfiak és a nık ugyanakkor szinte egyenlı mértékben szkeptikusak az euró enyhítı szerepével kapcsolatban: az elıbbiek 50%-ban, az utóbbiak 51%-ban a nem tudja válaszoknak köszönhetı a különbség, amely lényegesen magasabb arányt képvisel a nık esetében. A legkevésbé elınyös helyzető társadalmi kategóriák továbbá némileg szkeptikusak maradtak az euró enyhítı hatásaival kapcsolatban: a magukat a társadalmi skála aljára helyezı válaszadók 52%-a úgy véli, hogy az euró nem enyhítette a válság negatív hatásait, szemben a magukat a társadalmi skála élére helyezı válaszadók 48%-ával. Végül megfigyelhetı, hogy azon válaszadók 42%-a, akik támogatják, hogy országuk pénzügyi segítséget nyújtson a válság eredményeként nehézségekkel küzdı más országoknak, azt is gondolják, hogy az euró segített enyhíteni e válság negatív hatásait, szemben azon válaszadók 24%-ával, akik nem támogatják az ilyen segítségnyújtást. 51

52 4. A válságból való kilábalás 4.1 Az állami kiadások csökkentése vagy gazdaságélénkítı beruházások? - Az európai polgárok megosztottak az elıremutató legjobb úttal kapcsolatban - A válságból való kilábalás érdekében két megoldást kínáltunk a válaszadóknak, és megkérdeztük, melyiket részesítik elınyben 14 : elıször csökkenteni az állami kiadásokat, vagy elıször beruházni a gazdaságot fellendítı intézkedésekbe? A témára vonatkozó vélemények élesen eltérnek: az európai polgárok relatív többsége (38%) úgy véli, hogy az Európai Unió tagállamainak kezdetben a gazdaságot fellendítı intézkedésekbe kellene beruházniuk. Ugyanakkor ezzel majdnem azonos hányad (35%) véli úgy, hogy a tagállamoknak elıször az állami kiadásaikat kellene csökkenteniük. Az európai polgárok 19%-a spontánul azt válaszolta, hogy a két intézkedésnek azonos prioritást kellene tulajdonítani, míg 8%-uk nem nyilvánított véleményt. A) A tagállamok közötti különbségek 14 QC8 Ön személy szerint mit mondana: ahhoz, hogy gyorsan kilábaljanak a válságból, az EUtagállamoknak elıször csökkenteniük kellene az állami kiadásokat, vagy elıször a gazdaságot fellendítı intézkedésekbe kellene befektetniük? Elıször csökkenteni az állami kiadásokat; Elıször befektetni a gazdaságot fellendítı intézkedésekbe; Mindkettı egyformán (SPONTÁN). 52

53 Bár a vélemények az Európai Unióban mindenhol megosztottak, számos különbség tapasztalható az egyes országok között. Ennek megfelelıen a gazdaságélénkítı intézkedéseket (EU 38%) fıleg az északi országok válaszadói részesítették elınyben: Dánia (69%), Finnország (52%) és Svédország (51%). Ez a helyzet Litvánia (65%) és Hollandia (51%) esetében is. A válaszadók Szlovákiában (50%), Franciaországban (46%) és Észtországban (42%) vannak a legjobban meggyızıdve arról, hogy elıször az állami kiadásokat kell csökkenteni (EU 35%). Egyes országokban a válaszadókat szinte egyenlı arányban osztja meg a kérdés: az index vagyis a különbség az elıször az állami kiadásokat kell csökkenteni álláspontot képviselık aránya és az elıször gazdaságélénkítı intézkedésekbe kell beruházni álláspontot képviselık aránya közötti különbség nagyon közel van a 0-hoz. Ezek az országok a Cseh Köztársaság (mindkettı 42%), Luxemburg (mindkettı 35%), az Egyesült Királyság (mindkettı 41%), Belgium (41% és 43%), Görögország (35% és 36%), és Szlovénia (36% és 34%). Két országban Portugáliában (36%) és Németországban (35%) a többség spontánul még azt is kijelentette, hogy mindkét intézkedést alkalmazni kell (EU 19%). Érdemes megjegyezni, hogy e válasz súlya ( mindkettıt egyenlıen ) annál is erısebb, mivel a válaszadók spontán módon adták ezt a feleletet. 53

54 54

55 B) Szociodemográfiai elemzés Az európai polgárok elsı választása vagyis a gazdaságélénkítı intézkedésekbe történı beruházás a szociodemográfiai kategóriák szerint eltérı. A férfiak a nıknél nagyobb valószínőséggel részesítik elınyben a gazdaságélénkítı intézkedéseket (40% kontra 37%). A válaszokat az életkor is befolyásolja: a fiatalabb (15 és 24 év közötti) válaszadók nagyobb valószínőséggel részesítik elınyben a gazdaságélénkítı intézkedéseket (42%). Az idısebb (55 év fölötti) válaszadók a leginkább kétkedıek (34%). A válaszadók iskolázottságának szintje is szerepet játszik: a legtovább tanulók támogatnák, hogy a tagállamok gazdaságélénkítı intézkedésekbe ruházzanak be (a 20 éves korig vagy tovább tanulók 43%-a). Ezzel szemben a kevésbé képesített válaszadók az állami kiadások csökkentését támogatnák (a 15 éves vagy fiatalabb korban iskolát elhagyó válaszadók 34%-a). A válaszadók politikai hovatartozása is szerepet játszik: a politikai spektrum bal oldalán állók 43%-a a gazdaságélénkítı intézkedéseket támogatná, szemben a középen állók 39%-ával, és a jobboldalon állók 38%-ával, akik 42%-a az állami kiadások csökkentését részesítené elınyben. A szociális skála viszonylag kevéssé befolyásolja a válaszadók válaszait, bár a magukat a társadalmi skála élére helyezı válaszadók 41%-a elınyben részesítené, ha az országok gazdaságélénkítı intézkedésekbe ruháznánk, míg a magukat a társadalmi skála aljára helyezı válaszadók csupán 36%-a osztja ezt az álláspontot. Megjegyzendı, hogy a válaszadók relatív többsége függetlenül attól, hogy hová helyezik magukat a társadalmi skálán minden esetben a gazdaságélénkítı intézkedésekbe való beruházást részesítené elınyben. Azon válaszadók 44%-a, akik támogatják, hogy országuk válság idején pénzügyi segítséget nyújtson, a gazdaságélénkítı intézkedésekbe való beruházást részesítené elınyben, szemben az ilyen segítségnyújtást ellenzık 37%-ával. 55

56 56

57 4.2 Kinek kellene a legtöbbet tennie a megszorító intézkedések terén? - Az európai polgárok relatív többsége véli úgy, hogy a nagyvállalatok vezetıinek és az ipari vezetıknek kellene a legnagyobb erıfeszítéseket tenniük a megszorító intézkedések terén - Egyes tagállamokban ez már realitás, más országokban azonban tabunak számít. A válság legyızése érdekében javasolt lehetséges megoldásként a megszorító intézkedések bevezetését e felmérés során javasoltuk a válaszadóknak. Azonban kinek kellene viselnie az ilyen intézkedések terheinek legnagyobb részét? 15 Az válaszadók több, mint harmada (34%) véli úgy, hogy a nagyvállalatok és az ipar vezetıinek kellene a legnagyobb erıfeszítéseket tenniük a megszorító intézkedések terén. Ezt követıen az európai polgárok 21%-a választotta a közszolgáltatásokat, 7%- a a kkv-k (kis- és középvállalkozások/tpe-k (nagyon kis vállalkozások) választ, és végül 6% választotta, hogy saját maga/európai polgárok. Tízbıl kevesebb, mint egy válaszadó (8%) nem nyilvánított véleményt. A mindenki egyszerre válasz (azaz a társadalom minden tagja) spontán módon érte el a második helyet 24%-os eredménnyel, ami kétségtelenül az elvégzendı erıfeszítések mértékével kapcsolatos kollektív tudatosság jele. 15 QC9 Véleménye szerint (ORSZÁGUNKBAN) a következık közül kinek kellene a legnagyobb erıfeszítéseket tennie a megszorító intézkedéseket illetıen? A nagyvállalatok és az ipar vezetıi; KKVk (kis- és középvállalkozások/tpe-k (nagyon kis vállalkozások); Közszolgáltatások; Saját maga/európai polgárok; Mindenki egyszerre (SPONTÁN) 57

58 58

59 A) A tagállamok közötti különbségek Az adatok kizárólag az Európai Unió szintjén történı elemzése elfedné a 27 tagállam között fennálló lényeges különbségeket. Az európai polgárok által átlagosan elsıként adott választ azaz a nagyvállalatok és az ipar vezetıi (EU 34%) a válaszadók többsége elsısorban Franciaországban (53%), Szlovákiában (47%), az Egyesült Királyságban (44%), Belgiumban és Hollandiában (43%), illetve kisebb mértékben Lettországban (13%), Bulgáriában (16%) és Cipruson (19%) említette. A megszorító intézkedések terén a közszolgáltatásoknak (EU 21%) kellene a legnagyobb erıfeszítést tenniük a válaszadók többsége szerint Lettországban (60%), majd a felmérésbe bevont válaszadók szerint kisebb mértékben Bulgáriában (39%), Észtországban (32%) és Dániában (30%). A válaszadók a legkisebb eséllyel Máltán (13%), Romániában, Spanyolországban és Olaszországban (mindhárom esetben 14%) adják ezt a választ. Az európai polgárok által összességében negyedik helyen (EU 7%) adott választ kkv-k (kis- és középvállalkozások/tpe-k (nagyon kis vállalkozások) elsı helyen némileg gyakrabban említették Ausztriában (15%), Olaszországban (14%), Lengyelországban és Portugáliában (mindkettıben 12%). Ezzel szemben a kkv-k/tpe-k a legalacsonyabb pontszámot Cipruson (1%), Luxemburgban (2%), Máltán, Svédországban és az Egyesült Királyságban (mindhárom esetében 3%) érték el. Az európai polgárok összességükben a saját maga/európai polgárok (EU 6%) választ az ötödik egyben utolsó helyen említették; ezt a választ hatból egy válaszadó említette Hollandiában (16%), a válaszadók 15%-a Dániában, és 14%-uk Cipruson. A legalacsonyabb pontszámot Németországban és Portugáliában érte el ez a válasz (mindkettıben 2%). Végül, a második helyen végzı választ mindenki egyszerre (EU 24%) (megjegyzendı, hogy ezt nem említették kifejezett javaslatként a válaszadók elıtt) a válaszadók leggyakrabban Németországban (38%), Máltán (37%), Cipruson (36%), Spanyolországban (33%), Olaszországban, Portugáliában és Szlovéniában (mindhárom esetben 32%) említették. Ezzel szemben a válaszadók Franciaországban és Litvániában (mindkettıben 9%), valamint Hollandiában és az Egyesült Királyságban (mindkettıben 10%) említették ezt a legkisebb valószínőséggel. 59

60 60

61 B) Szociodemográfiai elemzés A szociodemográfiai elemzés a következı különbségeket mutatja: A nagyvállalatok és az ipar vezetıit (mint azokat a gazdasági szereplıket, akiknek a megszorító intézkedések tekintetében a legnagyobb erıfeszítést kellene tenniük) a férfiak és a nık közel azonos arányban (34% és 35%) említették. Kor szerint a legfiatalabb válaszadók a legidısebb válaszadóknál nagyobb valószínőséggel említették az üzleti vezetıket (a 15 és 24 éves kor közötti válaszadók 37%-a, szemben az 55 éves vagy idısebb válaszadók 32%-ával). A különbözı foglalkoztatási kategóriák között a fizikai munkások (37%) akarják a legnagyobb valószínőséggel, hogy a nagyvállalatok és az ipar vezetıi tegyék a legnagyobb erıfeszítést. A politikai spektrum bal oldalán álló válaszadók (41%) a középen (35%) vagy a jobboldalon (32%) álló válaszadóknál nagyobb valószínőséggel osztják ezt a véleményt. A férfiak a nıknél valamivel nagyobb (22%, illetve 19%) valószínőséggel akarják, hogy a közszolgáltatások tegyenek különös erıfeszítéseket. A szociálisan kedvezıbb helyzető válaszadók (a vezetık 23%) szintén valamivel nagyobb eséllyel említik ezt a tételt, mint a politikai spektrum jobb oldalán álló válaszadók (25% kontra a politikai spektrum közepén, illetve jobb oldalán állók 21%-ával és 20%-ával). Az utolsó két válasz tekintetében kkv-k és TPE-k, illetve saját maga/európai polgárok nem igazán lehet szociodemográfiai különbségeket tenni az e tételeket említı válaszadók között. 61

62 62

63 4.3 A tagállamok közötti szolidaritás válságos idıkben - Az európai polgárok többsége támogatja a pénzügyi segítségnyújtást a nehézségekkel szembesülı más tagállamok számára - A válság kezelése a különbözı tagállamok közötti szolidaritás vállalását is jelenti, amikor egyes tagállamok súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel kerülnek szembe. De milyen messzire hajlandóak menni az európai polgárok e szolidaritásban? Erre vonatkozott a számukra feltett kérdés lényege 16. Az európai polgárok többsége (49%) hajlandó lenne pénzügyi segítséget nyújtani a gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más tagállamok számára. A válaszadók 10%-a teljesen egyetért ezzel a kijelentéssel. A válaszadók több, mint harmada (39%) azonban ellentétes állásponton van. Tizenkét százalék nem nyilvánított véleményt. 16 QC10 Milyen mértékben ért egyet a következı kijelentéssel: Válság idején (országunktól) elvárható, hogy pénzügyi segítséget nyújtson olyan másik EU-tagállamnak, amelyik súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel néz szembe. Teljes mértékben egyetért; Inkább egyetért; Inkább nem ért egyet, Teljes mértékben nem ért egyetért. 63

64 Megjegyzendı, hogy a 2004 elıtt országokban a válaszadók többsége egyetért azzal, hogy pénzügyi segítséget kellene nyújtani a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más EU-tagállamok számára (50%, szemben az egyet nem értık 39%-ával). A 2004/2007 utáni országokban azonban a válaszadók relatív többsége inkább ellenzi az elképzelést (44%), míg 41%-uk egyetért a kijelentéssel. A) A tagállamok közötti különbségek A nehézségekkel szembesülı másik tagállam részére pénzügyi segítségnyújtást támogató válaszadók 49%-os európai átlaga elfedi a 27 tagállam közötti jelentıs különbségeket. Elıször, a tagállamok több, mint felében (27-bıl 14) a válaszadók abszolút többsége egyetért (EU 49%) ezzel a kijelentéssel. Egyes országokban kiugróan magas számú egyetért választ adtak (a teljes mértékben egyetért és az inkább egyetért válaszok összesen), különösen Cipruson (70%), Dániában (69%), Svédországban (67%), Belgiumban (61%) és Luxemburgban (59%). Ezzel szemben a válaszadóknak Bulgáriában csupán 24%-a, Szlovéniában 29%-a, Romániában 32%-a, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Szlovákiában pedig 35%-a adta ezt a választ. Figyelemmel Görögország helyzetére és a tagállamok által Görögországgal kapcsolatban múlt tavasszal hozott döntésekre amelyek Németországban bizonyos ellentmondást váltottak ki, különösen érdekes megjegyezni, hogy az e tárgyra vonatkozó vélemények egyenlı mértékben oszlanak meg e két országban. Görögországban a válaszadók negyvennyolc százaléka támogatja a pénzügyi segítségnyújtást a nehézségekkel küzdı más tagállamok számára, míg 46% nem ért egyet. Németországban ezek az arányok 46%, illetve 45%. 64

65 B) Szociodemográfiai elemzés Az e kérdésre adott válaszok kevés különbséget mutatnak a válaszadók neme és életkora szerint. Ugyanakkor a férfiak a nıknél valamivel nagyobb valószínőséggel támogatják a pénzügyi segítségnyújtást a nehézségekkel szembesülı tagállamok számára (50%, illetve 47% egyetért ). A legfiatalabb válaszadók szintén nagyobb valószínőséggel támogatják (a 15 és 39 éves kor közöttiek 50%-a, szemben a 40 és 54 éves korosztály 48%-ával, illetve az 55 éves vagy annál idısebbek 47%-ával). Megjegyzendı ugyanakkor, hogy a kedvezıbb helyzető társadalmi kategóriák nagyobb valószínőséggel támogatják a segítségnyújtást más tagállamok számára. Így hasonlóan a vezetık 58%-ával és azon válaszadók 53%-ával, akiknek szinte soha nem okoz gondot a számláik megfizetése a 20 éves korig vagy tovább tanuló válaszadók 59%-a egyetért az elképzeléssel, szemben azon válaszadók 36%-ával, akik számára legtöbbször gondot okoz a 65

66 számláik megfizetése. Az utóbbiak többsége (49%) nem tartja kívánatosnak az ilyen segítségnyújtást. Végül, politikai hovatartozás szerint a politikai spektrum bal oldalán álló válaszadók 56%-a támogatja az ilyen segítségnyújtást, szemben a jobboldalon vagy középen állók 49%-ával. 66

67 4.3.1 A polgárok indokai a szolidaritás támogatására - Elvi alapú szolidaritás, amely ugyanakkor mindenki számára elınyösnek bizonyulhat - A fent kifejtettek szerint, az európai polgárok 49%-a egyetért azzal, hogy az országuknak pénzügyi támogatást kell nyújtania a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más tagállamok számára. De mi lehet erre a valódi okuk? Erre vonatkozott a következı kérdés lényege. 17 Vajon azért, mert úgy vélik, hogy a saját országuk gazdasági érdekében áll egy másik tagállam megsegítése? Vagy a tagállamok közötti európai szolidaritás nevében kellene segítséget kínálni? A vélemények ismét igen megosztottak. Bár a tagállamok közötti szolidaritást támogató válaszadók többsége (51%) a tagállamok közötti európai szolidaritás nevében ajánlana segítséget, tízbıl négy (44%) válaszadót inkább az a meggyızıdés vezetne, hogy az országuk gazdasági érdeke, hogy segítsen egy másik tagállamnak. Csupán 2% mondott más okot, és 3% nem nyilvánított véleményt. 17 QC11 Mi a fı oka annak, amiért Ön úgy gondolja, hogy országunktól elvárható, hogy pénzügyi segítséget nyújtson olyan másik EU-tagállamnak, amelyik súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel néz szembe? Az országunk gazdasági érdekében áll egy másik EU-tagállamot segíteni; A tagállamok közötti európai szolidaritás nevében; Egyéb (SPONTÁN). 67

68 *Alap: Akik úgy válaszoltak, hogy kívánatos pénzügyi segítséget nyújtani a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más EU-tagállamok számára (a teljes minta 49%-a). A) A tagállamok közötti különbségek A válaszadók többsége 27 tagállamból 22-ben (ideértve 21 tagállamban az abszolút többséget) a tagállamok közötti európai szolidaritás nevében támogatja az ilyen segítségnyújtást (EU 51%). A szolidaritás elvének támogatottsága különösen erıs Görögországban (amely helyzeténél fogva értékelheti az ilyen segítség szükségességét, hiszen nemrégiben élvezte is annak elınyeit), Cipruson és Luxemburgban (mindegyikben 74%), valamint Bulgáriában (68%). Másrészrıl a gazdasági érdekek (EU 44%) kerülnek elıtérbe az Egyesült Királyságban (68%), Németországban (53%), Írországban (52%), Hollandiában (50%) és Csehországban (49%). 68

69 QC11 What is the main reason why you think it is desirable that (OUR COUNTRY) gives financial help to another EU Member State facing severe economic and financial difficulties? It is in the economic interests of (OUR COUNTRY) to help another EU Member State In the name of European solidarity between Member States Other (SPONTANEOUS) Don't know EU27 44% 51% 2% 3% BE 37% 62% 0% 1% BG 31% 68% 0% 1% CZ 49% 48% 0% 3% DK 41% 57% 1% 1% DE 53% 43% 2% 2% EE 38% 59% 2% 1% EL 24% 74% 0% 2% ES 37% 51% 7% 5% FR 36% 60% 2% 2% IE 52% 43% 2% 3% IT 38% 57% 2% 3% CY 25% 74% 1% 0% LT 30% 62% 2% 6% LV 34% 63% 0% 3% LU 20% 74% 3% 3% HU 47% 49% 1% 3% MT 37% 59% 1% 3% NL 50% 48% 2% 0% AT 39% 55% 4% 2% PL 37% 60% 0% 3% PT 33% 60% 1% 6% RO 42% 55% 0% 3% SI 24% 66% 7% 3% SK 44% 55% 0% 1% FI 36% 61% 2% 1% SE 31% 64% 2% 3% UK 68% 27% 1% 4% Highest percentage by item Lowest percentage by item *Alap: Akik úgy válaszoltak, hogy kívánatos pénzügyi segítséget nyújtani a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más EU-tagállamok számára (a teljes minta 49%-a). B) Szociodemográfiai elemzés Az e kérdés eredményeinek szociodemográfiai elemzése bizonyos érdekes tényezıket tár fel még akkor is, ha szinte minden esetben a tagállamok közötti szolidaritás a válaszadók legfıbb oka arra, hogy indokolják a súlyos 69

70 pénzügyi nehézségekkel szembesülı más tagállamok megsegítése melletti támogatásukat. Mindenek elıtt megjegyezzük, hogy az eredmények úgy látszik nem igazán függnek össze a válaszadók nemével vagy életkorával. Ezzel szemben a válaszadók foglalkoztatási státusza valamivel informatívabb. Például az önálló vállalkozók (55%), a háztartásbeliek (54%) és a nyugdíjasok (53%) szemben a vezetık 47%-ával említik legnagyobb valószínőséggel az európai szolidaritást a más tagállam megsegítésének legfıbb indokaként. Emellett azon válaszadók 54%-a, akik szerint saját maguk magasabb védelmet élveznének, ha az országuk más tagállamokkal összehangoltan fogadna el intézkedéseket a válság elleni küzdelemben, szintén az európai szolidaritás nevében támogatná az ilyen segítségnyújtást. Ez az eredmény nyolc ponttal magasabb, mint az egyéni megközelítésen alapuló intézkedéseket támogató válaszadók esetében. Az utóbbi csoport 50%-a mondta, hogy a kérdéses segítségnyújtás során elsısorban az országuk gazdasági érdekeit kellene szem elıtt tartani. 70

71 4.3.2 A szolidaritás elutasításának okai - A polgárok széles körében tapasztalt érzés, hogy egy országnak sem kellene fizetni mások nehézségeiért - A fent írtak szerint az európai polgárok 39%-a nem lenne hajlandó segítséget nyújtani a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más tagállamok számára (lásd a QC10. kérdést). Motivációjuk megértése érdekében megkértük ıket, hogy fejtsék ki döntésük okait 18 : vajon azért, mert úgy vélik, hogy nem áll saját országuk gazdasági érdekében egy másik tagállam megsegítése? Vagy úgy gondolják, hogy ne a hazájuk állampolgárai fizessenek egy másik EU-tagállam gazdasági problémái miatt? A válaszadók 66%-a szerint ne a hazájuk állampolgárai fizessenek mások problémái miatt. A válaszadók negyede (pontosan 25%) kifejtette, hogy nem áll az országuk gazdasági érdekében egy másik tagállam megsegítése. Csupán 6% adott más magyarázatot, 3% pedig nem nyilvánított véleményt a témával kapcsolatban. 18 QC12 Mi a fı oka annak, amiért Ön úgy gondolja, hogy országunktól nem várható el, hogy pénzügyi segítséget nyújtson olyan másik EU-tagállamnak, amelyik súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel néz szembe? Nem áll az országunk gazdasági érdekében egy másik EU-tagállamot segíteni; Nem a mi polgárainknak kellene megfizetniük egy másik EU-tagállam gazdasági problémái miatt; Egyéb (SPONTÁN) 71

72 *Alap: Akik úgy válaszoltak, hogy nem kívánatos pénzügyi segítséget nyújtani a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más EU-tagállamok számára (a teljes minta 39%-a). A) A tagállamok közötti különbségek Elıször is megjegyzendı, hogy a 27 tagállamból 24-ben azon válaszadók abszolút többsége, akik szerint nem kívánatos pénzügyi segítséget nyújtani a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más EUtagállamok számára, azt mondta, hogy ne a hazájuk állampolgárai fizessenek más tagállamok problémái miatt (EU 66%). Egyes országokban különös erıvel fejezték ki ezt az álláspontot, különösen Szlovéniában (88%), Németországban (85%), Szlovákiában (81%), Finnországban (79%) és Ausztriában (78%). A három további ország Románia (47%), Spanyolország (49%) és Görögország (38%). A válaszadók többsége csupán Görögországban mondta, hogy nem áll a saját országuk gazdasági érdekében egy másik tagállam megsegítése (50%). Megjegyzendı, hogy mindhárom ország különösen nehéz gazdasági helyzettel szembesült. 72

73 *Alap: Akik úgy válaszoltak, hogy nem kívánatos pénzügyi segítséget nyújtani a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel szembesülı más EU-tagállamok számára (a teljes minta 39%-a). 73

74 B) Szociodemográfiai elemzés Elsı megfigyelés: nagy mértékben a mások miatti fizetésre való hajlandóság elutasítása dominál a válaszadók minden kategóriájában. Vannak azonban eltérések ezen álláspont erıssége tekintetében. Nincsenek jelentıs eltérések a válaszadók neme vagy életkora alapján. A válaszadók foglalkoztatási kategóriája azonban befolyásolni látszik a válaszaikat. A társadalmilag leginkább kedvezı helyzető válaszadók vélik úgy a legnagyobb valószínőséggel, hogy az államuk polgárainak nem kellene fizetniük más tagállamok miatt: a vezetık és önálló vállalkozók 67%-a, szemben a munkanélküliek 59%-ával és a háztartásbeliek 62%-ával. Hasonló módon, azon válaszadók osztják ezt a véleményt a legnagyobb valószínőséggel (68%), akiknek szinte soha nem okoz gondot a számláik kifizetése, szemben a számláik megfizetésével legtöbbször küszködı válaszadókkal (62%). 74

75 4.4. A válságból való kilábalásra irányuló intézkedések - Beruházás az oktatásba, képzésbe és kutatásba, ugyanakkor a kis- és középvállalkozások támogatása - Az Európai Unió az elkövetkezı években 2020-ig a válságból való kilábalással fog foglalkozni, és prioritásként kezeli azokat a közösségi politikákat, amelyek célja újra növekedési pályára állítani az Európai Uniót. Erre tekintettel az Európai Parlament több alkalommal is álláspontokat fogadott el azokról az intézkedésekrıl, amelyeket véleménye szerint prioritásként kell kezelni az Európai Unió válságból való a munkaerı-piacra való visszatérés és a fenntartható növekedés biztosítása révén történı kilábalásának támogatása érdekében. Az ebbe az Eurobarométer-kutatásba bevont válaszadókat arra kérték, hogy válasszanak legfeljebb négy intézkedést (tizenegy javaslat közül), amelyeket véleményük szerint elsıbbségben kellene részesíteni a válságból való kilábalás érdekében 19. Az összegyőjtött eredmények azt mutatják, hogy az európai polgárok számára a foglalkoztatás fellendítésének és a növekedéshez történı visszatérésnek mindenekelıtt az oktatáson és a kkv-k támogatásán kell alapulnia. A befektetés az oktatásba, képzésbe és kutatásba érte el a legmagasabb pontszámot: tízbıl több, mint négy válaszadó számára ez a prioritás (43%). Ezt szorosan követte a kkv-k és TPE-k támogatása, amit a válaszadók 40%-a említett meg. A válaszok több, mint harmadának (34%) támogatásával a bürokrácia csökkentése érte el a harmadik legtöbb pontot, megelızve a vállalkozói szellem ösztönzését (30%), de mindenekelıtt olyan konkrét beruházási intézkedéseket is megelızve, mint például a befektetés a megújuló energiába és az energiamegtakarítás ösztönzésébe (23%), a befektetés az innovációba és a K+F-be (22%), vagy a környezetbe (17%). Az innovációs és kutatási képességeink fellendítésének szükségessége részeként az európai polgárok ötöde tartotta fontosnak az Európát elhagyó magasan képzett személyek és képesített dolgozók európai agyelszívásának csökkentését (20%), valamint az iskolaelhagyás elleni küzdelmet (19%). 19 QC13 Az Európai Parlament támogat bizonyos intézkedéseket, hogy segítsen az Európai Uniónak kilábalni a válságból, azzal, hogy biztosítja a foglalkoztatáshoz való visszatérést és a fenntartható növekedést. Véleménye szerint a következı intézkedések közül melyeket kellene elsıbbségben részesíteni? 75

76 A lehetıségek listájáról a nagyvállalatok és az ipar támogatását, valamint az európai gazdasági kormányzás fejlesztését, az Európai Unió tagállamai gazdaságpolitikáinak összehangolását a válaszadók 16%-a említette. Végül pedig más válság utáni intézkedéseket ritkábban említettek, különösen igaz ez a szolidaritásba és a társadalomból kirekesztett személyek integrációjához való hozzájárulásba való befektetésre (15%), valamint a személyek szabad mozgása, az áruk és szolgáltatások szabad áramlása Európai Unión belüli akadályainak felszámolására (10%). Az utóbbi tétel számos európai polgár véleménye szerint kétségtelenül olyasmire vonatkozik, amit a belsı piac kiteljesítésével már elértek. Vannak bizonyos jól látható különbségek egyes intézkedések tekintetében az euróövezethez tartozó országok és az euróövezethez nem tartozó országok válaszadói között. Ezért az utóbbi csoportba tartozó válaszadók az Európai Unió válságból történı kilábalásának elısegítésére irányuló tizennégy javaslat közül négyet ritkábban említenek meg: o Az Európát elhagyó magasan képzett személyek és képesített dolgozók európai agyelszívásának csökkentése : 24%, illetve 14%. o Befektetés a szolidaritásba és a társadalomból kirekesztett személyek integrációjához való hozzájárulásba : 19% és 9%. o Az európai gazdasági kormányzás fejlesztése, az Európai Unió tagállamai gazdaságpolitikáinak összehangolása : 19% és 12%. o Beruházás a környezetbe : 19% és 14%. Ezzel ellentétben, a bürokrácia csökkentését jelentısen gyakrabban említették az euróövezethez nem tartozó válaszadók (40%, szemben az euróövezet 30%-ával). 76

77 77

78 A) A tagállamok közötti különbségek Amint látható az alábbi táblázatban, az európai polgárok által a javasolt intézkedések között felállított sorrend jelentısen változik az országok között. A továbbiakban a leggyakrabban említett intézkedésekre összpontosítunk. A befektetést az oktatásba, képzésbe és kutatásba (EU 43%) kiemelt intézkedésnek tekinti a válaszadók többsége Írországban (66%), Cipruson (59%), Dániában és Németországban (mindkettıben 58%), Máltán (57%), Svédországban (53%), Luxemburgban (51%), Romániában és Franciaországban (mindkettıben 50%). Ugyanakkor a válaszadók Litvániában (24%), Lengyelországban (30%), Olaszországban (31%), Lettországban, Spanyolországban és Szlovéniában (mindegyikben 32%) választják ezt az intézkedést a legkisebb valószínőséggel. 78

79 A válaszadók a kkv-k és TPE-k támogatását (EU 40%) különösen fontos intézkedésnek tartják Cipruson (62%), Görögországban (54%), Bulgáriában és Franciaországban (mindkettıben 53%), Írországban (51%) és a Cseh Köztársaságban (50%). Az intézkedés ugyanakkor lényegesen kisebb támogatást élvez Máltán és Dániában (mindkettıben 28%). A bürokrácia csökkentését (EU 34%) a válaszadók prioritásként említették Szlovéniában (54%), Hollandiában (53%), Finnországban (50%) és Litvániában (48%), Portugáliában azonban csak a válaszadók 15%-a, Spanyolországban pedig 16%-a. A vállalkozói szellem ösztönzését (EU 30%) Görögországban, Spanyolországban és Lettországban (mindben 53%), valamint a Cseh Köztársaságban (50%) említették a leggyakrabban, mint az unió válságból történı kilábalását segítı megoldást. A legalacsonyabb pontszámot ez az intézkedés Máltán (10%), Romániában (12%) és Németországban (15%) érte el. A megújuló energiába és az energiamegtakarításba történı beruházás (EU 23%) a válaszadók által elsıbbségnek tekintett intézkedés Dániában (41%), Cipruson, Magyarországon és Ausztriában (mindben 35%), azonban igen alacsony támogatottságot élvez Romániában (8%) és Spanyolországban (10%). Az innovációba és a K+F-be történı beruházás (EU 22%) elsıbbséget élvez a válaszadók szerint Svédországban (47%), Dániában (38%) és Hollandiában (34%), míg a válaszadók azt kevésbé támogatják Spanyolországban és Magyarországon (mindkettıben 13%). 79

80 80

81 B) Szociodemográfiai elemzés A kérdés eredményeinek szociodemográfiai elemzése a kutatásba bevont alcsoportoktól függıen jelentıs különbségeket fed fel a válaszok között. Ennek bemutatása céljából összpontosítsunk az európai polgárok által támogatott legfontosabb intézkedésekre: A befektetés az oktatásba, képzésbe és kutatásba természetesen a legfiatalabb válaszadók egyik kedvenc témája (a 15 és 24 éves kor közötti csoport 50%-a, szemben az 55 éves vagy annál idısebb csoport 40%-ával). Ez a politika ugyanakkor erıs támogatottságot élvez a vezetık (54%, szemben a fizikai munkások 43%-ával) és a politikai spektrum bal oldalán található válaszadók között is (48%, szemben a középhez tartozók 46%-ával és a jobboldaliak 40%-ával). A legnagyobb valószínőséggel a legiskolázottabb válaszadók említik a befektetést az oktatásba, képzésbe és kutatásba (a 20 éves korig vagy tovább tanulók 48%- a, szemben az iskolát 15 éves korban vagy korábban elhagyók 36%-ával). Ezt az intézkedést támogatja azon válaszadóknak a 48%-a is, akik szerint a válság semmilyen mértékben nem befolyásolta a személyes helyzetüket (szemben azon válaszadók 41%-ával, akik szerint a válság jelentıs hatással van a személyes helyzetükre). A kkv-k és TPE-k támogatására irányuló intézkedéseket érthetı módon leginkább az egyéni vállalkozók (47%, szemben a háztartásbeliek 38%- ával) részesítenék elınyben. Az intézkedést a közbensı korcsoportok (a éves korosztály 43%-a és a éves korosztály 42%-a) és azok a válaszadók is támogatják, akik szerint országuk ne nyújtson támogatást egy nehézségekkel szembesülı másik tagállam számára (45%), szemben azon válaszadók 38%-ával, akik egyetértenek az ilyen segítségnyújtással. A bürokrácia csökkentése fontosabb prioritásnak tőnik a férfiak, mint a nık számára (36% és 32%). A legidısebb válaszadók szintén készek támogatni ezt az intézkedést (az 55 éves vagy idısebb válaszadók 38%-a, szemben a éves korosztály 24%-ával). A valamely kedvezıbb helyzető társadalmi kategóriához tartozás ténye szintén befolyásolni látszik a válaszokat: a vezetık 37%-a és az egyéni vállalkozók 38%-a említette ezt az intézkedést. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a politikai spektrum jobb oldalán álló válaszadók 39%-a említette ezt az intézkedést, szemben a középen állók 36%- ával és a baloldali válaszadók 32%-ával. 81

82 A vállalkozói szellem ösztönzése természetesen mindenekelıtt az egyéni vállalkozók számára fontos (38%), de náluk rendszerint valamivel ritkábban említik meg a vezetık és a munkanélküliek (mindkettı esetében 29%). A politikai spektrum jobb oldalán álló válaszadók (35%) a középen (30%) vagy a baloldalon (28%) álló válaszadóknál szintén nagyobb valószínőséggel támogatják ezt az intézkedést. A megújuló energiába és az energiamegtakarítás ösztönzésébe történı beruházást gyakrabban említették a legiskolázottabb válaszadók (a legtovább tanulók 27%-a, szemben az iskolát 16 éves korban vagy korábban elhagyók 19%-ával). A leginkább kedvezı helyzető társadalmi csoportok is nagyobb fontosságot tulajdonítanak a környezeti aggodalmaknak: a vezetık 29%-a (szemben a munkanélküliek 18%-ával és a számláik kifizetésével leggyakrabban küzdık 17%-ával). Az innovációba és K+F-be történı befektetést elsısorban a férfiak (25%, szemben a nık 19%-ával), a legiskolázottabbak (29%, szemben az iskolát 15 éves korban vagy korábban elhagyók 16%-ával) és a vezetık (30%, szemben a munkanélküliek 15%-ával) támogatják. Ezt választotta a politikai spektrum jobb oldalán álló válaszadók 27%-a is, szemben a középen és a baloldalon álló válaszadók 24%-ával. A magukat a társadalmi skála csúcsára helyezı válaszadók is gyakrabban említik ezt az intézkedést a magukat a társadalmi skála aljára helyezı válaszadóknál (28%, illetve 16%). 82

83 A hat leggyakrabban említett intézkedés. 83

84 - Felszólítás a pénzpiaci szereplık szigorúbb szabályozására - Az európai intézmények a jövıbeli válságok megelızésére és elkerülésére jelenleg több intézkedésrıl is vitatkoznak. Az európai polgárok néhány ilyen intézkedés hatékonyságával kapcsolatos véleményét kérdeztük. Ennek érdekében arra kértük a válaszadókat, hogy mondjanak véleményt hét kulcsfontosságú intézkedésrıl, feltüntetve, hogy véleményük szerint az intézkedés hatékony lenne vagy nem lenne hatékony a jövıbeli válságok megelızése és elkerülése tekintetében. 20 Az e kérdésbıl levont fı tanulság, hogy a válaszadók jelentıs többségének véleménye szerint ezek az intézkedések valóban hatékonyak lennének a jövıbeli válságok megelızése és elkerülése tekintetében. A hétbıl öt intézkedés kapta meg a kutatásba bevont válaszadók több, mint 60%-ának támogatását. A legtöbb pozitív választ (70%) kapott intézkedés a pénzpiaci szereplık szigorúbb szabályozása és felügyelete (például a tızsdei kereskedık bónuszainak szabályozása). Az európai pénzügyi alap létrehozása, amely közbeavatkozna, ha egy EU-tagállam súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel nézne szembe intézkedés kapta a második legtöbb választ (67%), amelyet szorosan követnek az adósságokról és államháztartási hiányokról szóló, közösen megállapított uniós szabályok betartásának biztosítását célzó intézkedések (65%). Az EU-tagállamok közötti konzultáció javítása, amikor a nemzeti költségvetéseket tervezik ésszerő intézkedésnek tőnik az európai polgárok 64%-a számára. Ezt követıen a válaszadók 63%-a gondolja úgy, hogy az európai gazdasági kormányzat létrehozása, amely biztosítja az összes EUtagállam gazdasági, költségvetési és pénzügyi politikáinak koordinálását hatékony megoldás lenne a jövıbeli válságok megelızése és elkerülése céljából. A válaszadók több, mint fele (58%) gondolja úgy, hogy az EUtagállamok nemzeti költségvetéseinek bemutatása az Európai Bizottságnak hatékony intézkedés lenne. 20 QC14 Az európai intézményeken belül most tárgyalnak bizonyos intézkedésekrıl, amelyek célja a jövıbeni válságok megakadályozása és elkerülése. A következı intézkedések mindegyikérıl, kérem, mondja meg, mit gondol, hatékony lenne vagy sem a jövıbeni válságok megakadályozása és elkerülése tekintetében. Lehetséges válaszok: Nagyon hatékony; Részben hatékony, Nem igazán hatékony; Egyáltalán nem hatékony. 84

85 Végül, a megkérdezettek relatív többsége (pontosan 47%) úgy véli, hogy banki adó és pénzügyi tranzakciók utáni adó bevezetése hatékony megoldás lenne az unión belüli jövıbeli válságok megelızése és elkerülése érdekében. E tekintetben különösen sok nem tudja válasz érkezett (21%), ami vélhetıen a válaszadók e lehetıséggel kapcsolatos zavarodottságát tükrözi, mivel ezt a lehetıséget jelenleg igen változatos módon értelmezik, és viszonylag bonyolult lehet azt megérteni. Egyes válaszadók emellett talán úgy vélik, hogy ilyen intézkedés bevezetése esetén a bankok a pénzügyi tranzakciók utáni terheket kétségtelenül áthárítanák az ügyfeleikre, vagyis magukra az európai polgárokra. Az európai polgárok jelentıs számban nem nyilvánítottak véleményt a témával kapcsolatban, tekintet nélkül a szóban forgó intézkedésre (a nem tudja válaszok aránya 16% és 21% között változik). A népesség nem elhanyagolható része inkább nem kísérelt meg véleményt alkotni ezekkel a viszonylag technikai és összetett kérdésekkel kapcsolatban. 85

86 86

87 Látható lesz továbbá az is, hogy minden egyes javasolt intézkedés tekintetében az euróövezethez tartozó válaszadók a nem az euróövezethez tartozó országokban élı válaszadókkal szemben nagyobb valószínőséggel gondolják úgy, hogy a különbözı javasolt intézkedések hatékony eszközök lennének a jövıbeli válságok megelızése és elkerülése céljából. Ez részben annak tudható be, hogy a nem tudja válaszok aránya az euróövezeten kívüli válaszadók esetében mindenhol magasabb. A két érintett övezetben kapott válaszok erıssége között a leginkább szembetőnı különbség az ösztönzıkre és büntetésekre vonatkozik, amelyek célja az EUtagállamok ösztönzése az adósságokról és államháztartási hiányokról szóló, közösen megállapított EU-szabályok betartására. A különbség 13 pontot tesz ki (70%, illetve 57%). A) A tagállamok közötti különbségek A javasolt intézkedésekkel kapcsolatban a 27 tagállam között viszonylag jelentıs eltérések tapasztalhatóak: egyes országok kitőnnek az egyes javasolt intézkedések hatékonyságához való lényegesen pozitívabb hozzáállásukkal. Ez a helyzet a válaszadókkal fıleg Cipruson, Belgiumban, Görögországban, Olaszországban, Szlovákiában, Hollandiában, Ausztriában és Németországban. Ezzel szemben a válaszadók az Egyesült Királyságban és Észtországban vannak a legkevésbé meggyızıdve az ilyen intézkedések hatékonyságáról. A vezetı intézkedés vagyis a pénzpiaci szereplık szigorúbb szabályozása és felügyelete (például a tızsdei kereskedık bónuszainak szabályozása) (EU 70%) tekintetében vannak különbségek a válaszok erıssége között. A válaszadók Szlovákiában és Cipruson (mindkettıben 85%), valamint Németországban (81%) vannak a leginkább meggyızıdve arról, hogy ez hatékony intézkedés lenne. A válaszadók Cipruson (88%), Szlovákiában (85%) és Belgiumban (80%) gondolják a legnagyobb valószínőséggel, hogy hatékony intézkedés lenne egy európai pénzügyi alap létrehozása, amely közbeavatkozna, ha egy EUtagállam súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségekkel nézne szembe (EU 67%). Ugyanez igaz az ösztönzıkre és pénzügyi büntetésekre az EU-tagállamok arra kényszerítse tekintetében, hogy betartsák az adósságokról és államháztartási hiányokról szóló, közösen megállapított uniós szabályokat (EU 65%) (Cipruson 87%, Szlovákiában 82% és Belgiumban 81%). 87

88 A válaszadók ismét Cipruson (87%), Szlovákiában (83%), Belgiumban (79%) és Bulgáriában (75%) gondolják a legnagyobb valószínőséggel, hogy hatékony intézkedés lenne a jövıbeli válságok megelızése és elkerülése tekintetében az EU-tagállamok közötti konzultáció javítása, amikor nemzeti költségvetéseiket tervezik (EU 64%). A válaszadók ismét Szlovákiában (85%), Cipruson (83%) és Belgiumban (79%) tartják a legnagyobb valószínőséggel hatékony intézkedésnek az európai gazdasági kormányzás létrehozását, amely biztosítja az összes EUtagállam gazdasági, költségvetési és pénzügyi politikáinak koordinálását (EU 63%). Az EU-tagállamok nemzeti költségvetéseinek az Európai Bizottság részére történı bemutatását (EU 58%) potenciálisan hatékony intézkedésnek tekintik a válaszadók a jövıbeli válságok megelızése és elkerülése tekintetében Cipruson (84%), Szlovákiában (78%) és Belgiumban (76%). Végül, a válaszadók Ausztriában (67%), Németországban (62%) és Szlovéniában (61%) vannak a leginkább meggyızıdve arról, hogy hatékony intézkedés lenne a banki adó és pénzügyi tranzakciók utáni adó bevezetése (EU 47%). Nem tudja választ a szóban forgó intézkedéstıl függetlenül a legnagyobb arányban Máltán, Litvániában, Romániában, Észtországban, Bulgáriában, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban adtak. 88

89 89

90 B) Szociodemográfiai elemzés Elıször is, nemek alapján igen jelentıs eltérések vannak a javasolt intézkedések hatékonyságával kapcsolatos válaszok között. Így, a nıknél a férfiak nagyobb valószínőséggel vélik úgy, hogy a javasolt intézkedések bármelyike megelızhetné vagy elkerülhetné a jövıbeli válságokat: o európai gazdasági kormányzás létrehozása: 65%, illetve 59%. o európai pénzügyi alap létrehozása: 70% és 65%. o banki adó és pénzügyi tranzakciók utáni adó bevezetése: 50% és 45%. o az uniós tagállamok nemzeti költségvetéseinek bemutatása az Európai Biztosság részére: 61% és 56%. o pénzpiaci szereplık szigorúbb szabályozása és felügyelete: 73% és 68%. o az EU-tagállamok ösztönzése vagy pénzügyi büntetése: 67% és 63%. o az uniós tagállamok közötti konzultációk javítása: 66% és 62%. Megjegyzendı ugyanakkor, hogy a férfiak a nıknél valamivel szintén nagyobb valószínőséggel gondolják úgy, hogy ezek az intézkedések nem lennének hatékonyak. A nık mindenekelıtt a jelentısen magasabb arányú nem tudja válaszokkal tőnnek ki. Általában véve a középsı korosztályokhoz tartozó válaszadók (különösen a 25 és 39 év közöttiek) gondolják a legnagyobb valószínőséggel, hogy ezek az intézkedések hatékonyak a jövıbeli válságok megelızése és elkerülése tekintetében. Az egyetlen kivételt a banki adó és pénzügyi tranzakciók utáni adó bevezetése képezi, amely a legtöbb pontot legidısebb korosztályhoz tartozó válaszadók körében győjtötte (az 55 éves vagy annál idısebbek 49%-a). Végül, a társadalmilag leginkább kedvezı helyzető kategóriákba tartozó válaszadók adnak a legnagyobb valószínőséggel pozitív válaszokat mind a hét javasolt intézkedésre. Ez fıleg a legtovább tanuló válaszadókra igaz, akik ma vezetık és akiknek szinte soha nincsenek pénzügyi nehézségeik. Egyben a többi kategóriákhoz képest a legiskolázottabb kategóriákban a legalacsonyabb a nem tudja válaszok aránya. 90

91 91

92 4.5 Valószínő-e a válság elhúzódása? - Az európai polgárok többsége úgy véli, hogy a gazdasági fellendülés minden valószínőség szerint több évbe fog telni - A közelmúltban közzétett bizonyos makrogazdasági mutatók alapján egyes elemzık úgy vélik, hogy a válság nehezén már túl vagyunk 21, és hogy a gazdasági fellendülés fenntartható. Ugyanakkor más elemzık szerint még nem láthatjuk a fényt az alagút végén, és a fellendülés elsı bátortalan jelei még nem elég jelentısek ahhoz, hogy valódi fellendülésrıl beszélhessünk. Mit gondol errıl a nyilvánosság? 22 Szembesülve az ellentétes véleményekkel, az európai polgárok nem túl optimisták. Többségük (37%) úgy véli, hogy a fellendülés a következı években fog megkezdıdni, míg negyedük (26%) azt gondolja, hogy a válság még több évig fog tartani. A válaszadók csupán 30%-a optimistább. Így 17% véli úgy, hogy a növekedéshez való visszatérés a következı hónapokban meg fog kezdıdni, míg 13% azt gondolja, hogy már vissza is tértünk a növekedéshez. Megjegyzendı, hogy a válaszadók 7%-a nem nyilvánított véleményt e témával kapcsolatban. 21 Lásd a témában az IMF által készített októberi Regional Outlook Report: EUROPE jelentést, 22 QC15 Amikor a növekedéshez való visszatérésrıl van szó az Ön országában, a következık közül melyik vélemény áll legközelebb az Önéhez? Már visszatérıben vagyunk a növekedéshez; A növekedéshez való visszatérés a következı hónapokban kezdıdik; A növekedéshez való visszatérés a következı években kezdıdik; A válság sok évig fog elhúzódni. 92

93 A) A tagállamok közötti különbségek A leginkább optimista európai polgárok (EU 13%) mindenekelıtt Svédországban találhatóak (53% gondolja úgy, hogy már most beszélhetünk a növekedéshez történı valódi visszatérésrıl). A következı leginkább optimista országok bár meglehetısen lemaradva Finnország (38%), Németország (31%) és Luxemburg (29%). A válaszadók az igen súlyos gazdasági és pénzügyi válsággal küzdı Görögországban (1%) vélik úgy a legkisebb valószínőséggel, hogy már visszatérıben vagyunk a növekedéshez. Pesszimizmusukat osztják a romániai válaszadók (szintén 1%). Viszonylag elterjedt álláspont Ausztriában (26%), Finnországban és Belgiumban (25%), hogy a növekedéshez való visszatérés a következı hónapokban kezdıdik meg (EU 17%). Errıl legkevésbé Litvánia válaszadói vannak meggyızıdve (5%). 93

94 A 27 tagállamban összességében az a többségi vélemény, hogy a fellendülés hosszú távú folyamat lesz vagyis a következı években fog megkezdıdni (EU 37%), amely Dániában (61%), Spanyolországban és Lettországban (mindkettıben 52%) a legelterjedtebb. Tízbıl alig több, mint két válaszadó osztja ezt az álláspontot Ausztriában (22%), Svédországban és Máltán (mindkét országban 23%). A leginkább pesszimista európai polgárok akik szerint a válság több évig fog tartani (EU 26%) fıleg Görögországban (47%), a jelenleg a válság által leginkább sújtott országban találhatóak. A válaszadók Lettországban (45%) és Portugáliában (40%) viszonylag pesszimistának tőnnek, de sokkal inkább eltérı a helyzet Svédország (4%) és Finnország esetében (6%). 94

95 B) Szociodemográfiai elemzés A férfiaknál a nık valamivel nagyobb valószínőséggel gondolják, hogy a növekedéshez való visszatérés a következı években fog megkezdıdni (37%, szemben a férfiak 36%-ával), és hogy a válság még több évig el fog húzódni (28%, szemben a férfiak 24%-ával). Mint közvélemény-kutatások esetében gyakran, a fiatalok kevésbé pesszimisták, mint az idısebbek: míg az 55 éves vagy annál idısebb korosztályba tartozók 30%-a szerint a válság több évig fog tartani, addig a 15 és 24 év közöttieknek csupán 21%-a osztja ezt a vélekedést. A leginkább kedvezı helyzető csoportok egyben a leginkább optimisták is (akik szerint már visszatérıben vagyunk a növekedéshez). Igaz ez a legtovább tanuló válaszadókra (18%, szemben az iskolát 16 évesen vagy korábban elhagyók 9%-ával), a vezetıkre (24%, szemben a munkanélküliek 9%- ával) és azokra, akiknek nem okoz gondot a számláik kifizetése (17%, szemben a legtöbbször pénzügyi nehézségekkel küzdı válaszadók 4%-ával). 95

96 96