Az innováció-kutatás általános tudáshátterének áttekintése

Átírás

1 Horváth László Az innováció-kutatás általános tudáshátterének áttekintése DRAFT TARTALOM 1. BEVEZETÉS AZ INNOVÁCIÓ FOGALMÁNAK GENEALÓGIÁJA Az innováció fogalmának első megjelenése és előzményei Az innováció fogalmának antropológiai értelmezése Az innováció fogalmának szociológiai értelmezése Az innováció fogalmának közgazdasági értelmezése és mai alkalmazása AZ INNOVÁCIÓTUDOMÁNY KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE Innovációkutatás tradíciói Innovációs politika és a nemzeti innovációs rendszerek előtérbe kerülése Innovációmenedzsment A SZOLGÁLTATÁS-ALAPÚ INNOVÁCIÓK PROBLÉMAVILÁGA A termék és a szolgáltatás megkülönböztetése A szolgáltatás-alapú innováció különböző megközelítési lehetőségei A szolgáltatás-alapú innovációk tipológiái A SZOLGÁLTATÁS-ALAPÚ INNOVÁCIÓK KUTATÁSA Az innováció-kutatások története és főbb tartalmi témakörei Az innováció-kutatások leggyakrabban használt függő és független változói, elemzési módszerei Az innováció adaptálásának főbb tulajdonságait célzó kutatások Az innováció gátjaira irányuló kutatások ÖSSZEGZÉS LEGFONTOSABB TAPASZTALATOK A KUTATÁSUNK SZÁMÁRA HIVATKOZÁSOK MELLÉKLETEK sz. mellékletek: A rogersi innováció jellemzők előzményei és következményei az empirikus kutatások tükrében (Forrás: Kapoor, Dwivedi és Williams, 2014)

2 1. BEVEZETÉS Az innováció fogalma napjainkban igen elterjedt, mind a hétköznapi értelmezésben, mind pedig a tudományos gondolkodásban. Egy 2016 júniusában indított Google keresés az innovation kifejezésre körülbelül találatot adott, míg magyarul, az innováció kifejezésre darabot. A Google Trends elemzője 2004 óta egy szinte állandó, stagnáló mértékű érdeklődést jelez a kifejezés iránt. Jelenünkben az innováció alapvetően valamilyen pozitív fogalomként értelmezett, erőteljes összefüggésben a fejlődéssel, újítással és igen gyakran, szűkítő módon valamilyen technológiai, kézzel fogható dologra gondolunk ez alatt a fogalom alatt. Jelen tanulmány célja, hogy áttekintse az innováció-kutatás általános tudáshátterét és így bevezető, megalapozó tanulmánya legyen A helyi innovációk keletkezése, terjedése és rendszerformáló hatása az oktatási ágazatban című, OTKA által finanszírozott kutatásnak 1. A tanulmány alapvető célja, hogy bemutassa azokat a legújabb eredményeket, trendeket, módszereket, amelyek az innováció-kutatás területén születtek, elemezve a legfontosabb tipológiákat, kategóriákat és értelmezéseket is a fogalomhoz. Ebben az áttekintésben láthatjuk majd az ipari paradigma dominanciáját az innovációkkal foglalkozó kutatások területén, ezért ellensúlyként, illetve az OTKA kutatásunk fókusza miatt, tanulmányunk erőteljesebben fókuszál a szolgáltatásokat érintő innovációk (service innovation) sajátosságaira. Teszi ezt összefüggésben azzal, hogy jelen tanulmánnyal párhuzamosan készül két másik tanulmány is. Ezek közül az egyik a közszférára és az oktatási ágazatra jellemző innovációs folyamatok feltárására irányul (Halász, 2016) és nagy mértékben épít a szolgáltatásokat érintő innovációk tapasztalataira. A másik tanulmány (Fazekas, 2016) pedig kifejezetten az oktatási innovációkra fókuszál, előtérbe helyezve a tanulás és tanítás eredményességét érintő kutatásokat. Jól érzékelhető, hogy a három tanulmány folyamatosan szűkölő és fókuszáló perspektívát képvisel, így a sorozatban jelen tanulmányunk képezi a legáltalánosabb, bevezető szintet. Az innováció-kutatások általános tudáshátterét bemutató tanulmány első részében az innováció fogalmának kialakulását és fejlődését követjük nyomon, ami rávilágít arra az ipari paradigma dominanciára, mely alapvetően meghatározza jelen tanulmány orientációját. Bemutatjuk az innovációtudomány fejlődését, illetve ehhez kapcsolódóan a szakpolitikába ágyazottságán keresztül a nemzeti innovációs rendszerek felértékelődését és az innovációmenedzsment intézményi szintű, alkalmazott megközelítésmódját. Ebben a perspektívában a tanulmány állást foglal a szolgáltatás-alapú innovációk mellett, mint sajátos tulajdonságokkal bíró terület, így a következő részben ennek a jellegzetességeivel foglalkozunk, illetve áttekintjük az elméleti szakirodalom legfontosabb megközelítésmódjait. Majd pedig rátérünk az innováció-kutatások legfontosabb tapasztalatainak összegzésére a szolgáltatás-alapú innovációk, az innováció terjedése és az innováció gátjai tekintetében. 2. AZ INNOVÁCIÓ FOGALMÁNAK GENEALÓGIÁJA Ahhoz, hogy megértsük az innováció fogalmában az ipari paradigma dominanciáját, fontos, hogy előbb áttekintsük magának a fogalomnak a kialakulását és változását az idők folyamán, mivel, mint ahogy látni fogjuk, az a társadalmi, politikai és gazdasági kontextusban, amiben az innovációról beszélünk, erőteljesen meghatározza, hogy hogyan is értelmezik ezt a fogalmat. Benoît Godin már több mint egy évtizede foglalkozik ezzel a kérdéssel egy kutatási projekt keretében, melyet a Kanadai Társadalom- és Humántudományok Kutatási Tanácsa (Canadian 1 Innova kutatás (OTKA/NKFIH azonosító: ) 2

3 Social Sciences and Humanities Research Council) finanszíroz: Az innováció evolúciója az évezredeken át (Innovation s Evolution Over the Millennia) Az innováció fogalmának első megjelenése és előzményei Godin (2015) az innováció szó megjelenését az időszámításunk előtti 5. századra helyezi, az ókori görögöktől eredezteti. Az innováció, mint kifejezés (kainotomia) a görög kainos (új) szóból ered és az első dokumentált, részletes említése Xenophón munkásságában jelenik meg, aki konkrét gondolatmenethez kötötten használta kifejezést (új bányák nyitásával kapcsolatban) inkább semleges, ha nem pozitív konnotációval. A későbbiekben már úgy jelenik meg ez a fogalom, mint valamilyen változás behatolása egy megalapozott rendbe, rendszerbe, tehát egyfajta felforgató jelleggel, negatív konnotációval illették. Fontos megjegyeznünk, hogy amikor Godin az innováció fogalmának fejlődését vizsgálja, akkor üzletiesített technikai innovációról beszél, melyet még nem tükröz az ókori görögök innováció felfogása. Azonban amikor a fogalom fejlődésének történetét taglalja, Godin (2008) az utánzás (imitation) és feltalálás (invention) szavak fejlődésén keresztül jut el az innováció (innovation) fogalmához. Jelen tanulmányban nincs arra lehetőségünk, hogy részletesen kitérjünk az utánzás és a feltalálás fogalmi hátterének tisztázásához. Annyit azonban fontos kiemelnünk, hogy elemzésében Godin bemutatja, hogy az utánzás fogalma hogyan alakult ált a művészetek világában egyfajta pozitív fogalomból (a valóság minél pontosabb visszaadása) az utánzás negatív érvényű tartalmáig (másolás, plágium). A feltalálás kapcsán pedig bemutatja azt a fogalmi váltást, amikor elkülönült az, ami már létező dolgok felfedezését jelenti (discovery) és a még nem létező dolgok feltalálását (invention), mely kombinációkon, új dolgok felfedezésén keresztül történik. Ahogy ennek a két fogalomnak a történelmi alakulását vizsgáljuk, láthatjuk, hogy eleinte a feltalálás egyik fontos részeként tartották számon az utánzást (mint a természeti világban is adaptív stratégiát), idővel ezek egymás ellenpólusaként jelentek meg, amint az újszerűség, egyediség nem lett a feltalálás egyik alapvető kritériuma Az innováció fogalmának antropológiai értelmezése Az ókori görögök után az innováció fogalma először markánsabban a XVI-XVII. században, Machiavelli és Bacon munkáiban jelenik meg, erőteljesen kötődve a változás (change) fogalmához, melyet kritizálva emelt ki Godin (2008), a kreativitás fogalmát hiányolva. Érdekes módon a XX. századig, az innováció fogalma negatív konnotációkat hordozott, mint olyan jelenség, ami felborítja az aktuális politikai vagy vallási rendet (egyenesen eretnekségként értelmezték), illetve később, a XVIII. század folyamán, amikor a feltalálok profitálni akartak az innovációjukból, a tudományos megalapozatlanság, rossz menedzsment és egyéb tényezők miatt kapott negatív jelzőket. Az innováció fogalma a tudományos diszciplínák körében először az antropológiában körvonalazódott, majd a szociológusok bontották tovább, végül a közgazdászoknál nyerte el azt a formáját, ahogyan ma is gondolkozunk erről a fogalomról. Az antropológusok a kulturális változások (cultural change) vizsgálata során foglalkoztak az innovációval, bár magát a kifejezést nem sokszor használták. Munkáikban inkább a feltalálás és a diffúzió (mint imitáció) jelenik meg elsősorban. Godin (2008) kiemeli Homer G. Barnett munkásságát, aki az innovációt úgy határozta meg, mint minden olyan gondolat, viselkedés vagy dolog, ami új, mert minőségileg különbözik a már meglévő dolgoktól (Barnett, 1953, 7. idézi Godin, 2008, 26.). 2 A projektről, annak eredményeiről és a megjelent publikációkról az alábbi honlapon lehet bővebb információkat találni: 3

4 2.3. Az innováció fogalmának szociológiai értelmezése Barnett-követők híján, az antropológiában nem folytatódott ez a vonal, ezért Godin áttér a szociológusok vizsgálatainak tanulmányozására. Itt a francia szociológust, Gabriel Tarde-t emeli ki Godin (2008), akinek szociológiájában a statikus és dinamikus folyamatok elkülönülése jelenik meg és aki a társadalmi változások (social change) világával foglalkozott (pl. nyelvtan, nyelv, vallás, jog, alkotmány, gazdaság, ipar, művészetek), és bár széleskörűen használta az innováció fogalmát, mégsem definiálta azt. Az innovációról való gondolkodásában (feltalálás ellenállás utánzás) megjelenik a befogadó közeg ellenállása és az innováció születését és terjedését befolyásoló társadalmi tényezők figyelembe vétele. Tarde értelmezésében a feltalálás az egyik mozgatórugója a társadalomnak, ami azonban erőteljesen utánzásra épül (szokások, divat, oktatás stb.). Értelmezésében az utánzás olyan alapvető folyamata a társadalomnak, mint az öröklés a biológiának vagy a rezgés az elektromosság számára (Godin, 2008, 27.). Ogburn és Gilfillan cáfolják az innováció kulturális vagy társadalmi változásként való értelmezését, mint egy lépcsőzetes fejlődési folyamat. Az ő értelmezésükben, főleg a technológiai innovációk az okozói ezeknek a változási folyamatoknak (Godin, 2008). Bár kezdetben a szociológusok munkájában is inkább a feltalálás, technológiai vonatkozás jelenik meg, később ezek a fogalmak bővülnek, társadalmi innovációkról beszélnek, illetve Rogers 1962-es munkájának megjelenésével már egész tanulmányok foglalkoztak a témával. A szociológusok által az innováció fogalma három fő jellemzőt hordozott magában: újdonság tartalom, fókuszálás a társadalmi változásokra, társadalmi feltalálásokra (social invention) és a technológiai feltalálások társadalmi hatásainak figyelembe vétele. Ebben az értelemben az innováció, mint használt és adoptált technológiai felfedezés van jelen, melyhez később a közgazdászok hozzáillesztik az üzletiesülés kritériumát. Hart (1931, idézi Godin, 2008) értelmezésében az innováció új, működő módosítások (kombinációk) létrehozását jelentette a materiális és társadalmi-pszichológiai kultúrában. Ogburn (1941 idézi Godin, 2008) definíciójában az innováció olyan feltalálásokat (inventions) jelent, melyek a környezet hatékony átalakítását szolgálják. Rogers (1962, idézi Godin, 2008) pedig úgy fogalmazza meg az innovációt, mint valamilyen ötlet, folyamat vagy tárgy, melyet az adaptálója újként értelmez Az innováció fogalmának közgazdasági értelmezése és mai alkalmazása Ezekben a definíciókban megjelenik az innováció folyamatként való értelmezése és ezt a gondolatmenetet viszik tovább a közgazdászok (elsősorban az evolúciós közgazdászok) is elméleteikben, ahol elsősorban a technológiai változásokkal (technological change) foglalkoznak. A közgazdaságtani gondolkozást elsősorban a gazdasági világválság, a technológiai változások miatti munkanélküliség és a termelékenység (productivity) iránti igény felerősödése befolyásolta, ahogyan azt Godin (2008) összefoglalja. A termelési függvény megjelenése és az ipari kutatások felerősödése a gazdasági és ipari fejlődés egyik kulcstényezőjévé vált. Az 1950-es évek elején Maclaurin már rendszeresen használta a technológiai változás és a technológiai innováció fogalmakat, a közgondolkodásban mégis Schumpeter munkásságán keresztül jelent meg a fogalom. Schumpeter (1912, idézi Godin, 2008) a kapitalizmust kreatív rombolásként értelmezi, vagyis a már meglévő struktúrák bomlasztásának és folyamatos újítások és változások sorozataként. Ezért a folyamatért gondolkodása szerint az innováció felelős. David Ricardo nyomán Schumpeter öt típusát különbözteti meg az innovációknak: 1) új termék bevezetése (introduction of a new good) 4

5 2) új termelési módszer bevezetése (introduction of a new method of production) 3) új piac létrehozása (opening of a new market) 4) nyersanyagok vagy félkész termékek új forrásainak biztosítása (conquest of a new source of supply of raw materials or half-manufactured goods) 5) új szervezeti forma bevezetése (implementation of a new form of organization) Schumpeter (1939, idézi Godin, 2008) szigorúan elkülöníti az innováció fogalmát a feltalálás fogalmától. Értelmezésében az innováció lehetséges bármiféle feltalálás nélkül is és a feltalálás nem vezet szükségszerűen innovációhoz. Tehát a feltalálás egy kreatív intellektuális teljesítmény, addig az innováció egy tudatos közgazdaságtani értelemben vett döntés, mely értelmében egy vállalat alkalmaz vagy adoptál egy találmányt. Az innováció folyamatalapú megközelítése is diverzifikálódott, egyesek pszichológiai lépésekként azonosította, mások szervezeti szinten gondolkoztak (új termékek fejlesztése), megint mások pedig közgazdaságtani szempontból írták le a folyamatot (termelés és terjesztés). Ezek az első elméletek azonban erőteljesen az innováció, mára már meghaladott, lineáris modelljére építenek (Godin, 2006). A technológiai vagy üzletiesült (commerzialized) innováció mellett, kis mértékben ugyan, de fejlődött a politikai innovációról (political innovation) való gondolkozás, vagyis a közintézményekben zajló innovációk tanulmányozása, mint az iskolák (pl. P. Mort a Columbiai Egyetemről) vagy kormányzati szervezetek. Míg az 1950-es években ki nem alakult a szervezeti innovációkkal (organizational innovation) foglalkozó kutatók köre, az innovációról egyéni szinten gondolkoztak, ám ez az iskola beemelte a szervezeti szintet is a szervezeti struktúra, vezetési stílus vizsgálatával (Godin, 2008). Ezen kutatások keretében is, az innováció fogalma erőteljesen összeköttetésbe került az eredményesség fogalmával, főleg a K+F befektetések növekedésével és az ezzel kapcsolatos elszámoltathatósági igény fokozódásával. Fontos megemlítenünk még az innováció szakpolitika-vezérelt mivoltát is, mely szintén a befektetések fokozódásával került előtérbe. Mindez megerősítette az információs társadalom, a tudásgazdaság és a nemzeti innovációs rendszerek retorikáját (Godin, 2009). Egyre inkább megjelent az igény az innovációk nyomon követésére (többek között ennek köszönhetően jelent meg a szellemi tulajdonvédelem, a szabadalmak rendszere) és mérésére. A legelső gyakorlat keretében a szabadalmak számát használták az innováció mérésére, de később úgy találtok, hogy ez inkább a találmányok (inventions) számáról ad adekvát visszajelzést, így később a K+F kiadásokat alkalmazták proxyként az innováció mérésére. Ez a gyakorlat terjedt el az OECD Frascati Kézikönyv 3 (OECD, 1963) segítségével több országban is, azonban az 1967-es Charpie Jelentés (mely az első állami felmérése volt a technológiai innovációknak), megcáfolta ezt a megközelítést, mondván, hogy a K+F befektetések nem tekinthetők a technológiai innovációk fő forrásának (US Department of Commerce, 1967, idézi Godin, 2008). A jelentés definiálta és megerősítette a technológiai innováció fogalmát és az innováció üzletiesülésének folyamatát. Jelentőségét mutatja, hogy 20 évvel később, a híres Oslo Kézikönyv (OECD, 1991) gyakorlatilag átvette a Charpie Jelentés definícióját és napjainkban ez a kézikönyv a meghatározó forrása az innovációk mérésének (Godin, 2008). Az Oslo Kézikönyv legfrissebb, 3. kiadása szerint (OECD, 2005) az innováció egy új, vagy jelentősen továbbfejlesztett termék (áru vagy szolgáltatás), folyamat, új marketing módszer vagy egy új szervezeti megoldás (az üzleti vagy munkahelyi gyakorlatban vagy a 3 A Frascati Kézikönyv a K+F tevékenységek mérésének sztenderdjeit írja le és napjainkban meghatározó dokumentum ben a 6. kiadása jelent meg, de 2007-ben és 2012-ben is frissítették a dokumentumot. 5

6 külkapcsolatokban) bevezetése. Ezek alapján a kézikönyv az alábbi innováció típusokat különíti el: - termék innováció - folyamat innováció - marketing innováció - szervezeti innováció 3. AZ INNOVÁCIÓTUDOMÁNY KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE Az innováció fogalmának geneológiáján túl fontos nézőpont a számunkra, hogy megértsük az innovációval kapcsolatos kutatások fejlődését, alakulását és az ezzel kapcsolatos intézményesülési folyamatot, mely során kitérünk az innovációs politika, az innovációs rendszerek és az innovációmenedzsment területére is Innovációkutatás tradíciói Az innováció tudományának kialakulása kevésbé kronologikusan, mint inkább két hagyományhoz kötődően értelmezhető. Az egyik, elsősorban a közgazdasági, szakpolitikai megközelítésből fakadóan a technológiai változásokra (technological change) fókuszáló amerikai megközelítés (Godin, 2010a). A másik hagyomány pedig az európai innovációtudomány (innovation studies) iránya (Godin, 2010b). Az amerikai hagyomány kialakulását Godin az 1960-as National Bureau of Economic Research (NBER) által szervezett konferenciához köti (The Rate and Direction of Inventive Activity). Megközelítését tekintve egy közgazdasági tanulmányokat felvonultató konferenciáról beszélhetünk, ahol erős figyelmet kapott az ökonometria és a termelési függvény használata, illetve általában az innováció a termelékenységgel való összekapcsolása. Maga az a tény, hogy a konferenciát két évig szervezték ( ) utalhat arra a nehézségre, amely a szervezetőket érintette az innováció, az innováció tudományával foglalkozók meghatározásában és meghívásában. Ennek egyik áldozata a szociológusok voltak, akik már régóta foglalkoztak az innovációk világával, azonban részvételüket csupán egy előadásra korlátoztak, de mégsem jött el senki sem a területről. Végső soron a konferenciát és annak hagyományát erőteljesen meghatározta az a kör, amely a szervezést magára vállalta: a NBER, Social Science Research Council (SSRC) és a RAND (Godin, 2010a). Gyakorlatilag az amerikai hagyománytól elkülönülve, Európában Christopher Freeman nevéhez kötődően született meg 1974-ben az innovációtudomány megközelítése. Míg az amerikai tradíció alapvetően kvantitatív megközelítésekre, a termelésre, a piac struktúrájára és egyéb mainstream közgazdaságtani jelenségre fókuszált, addig az innovációtudományi megközelítésben erőteljesen jelen van egy átfogó elméletalkotási hajlandóság a technológiai innováció definiálására. Freeman megközelítése ezzel a sajátos keretrendszerrel kelti életre az európai tradíciót, mely inkább leíró jellegű, mintsem ökonometriai és erőteljesen az intézményi szintre fókuszál, figyelembe véve nem csak a termék innovációt, de a folyamat innovációt is. A legfontosabb megkülönböztető jegye azonban a tradíciónak, hogy a szakpolitikát is beemeli. Bár Freeman jelentősége pont a kormányzati szféra bevonásában ragadható meg, megközelítése mégis korlátozott, hiszen javarészt adaptálásként értelmezi az innovációt és a technológiai innovációkra szűkül a figyelme. Ezt a megközelítést vette át az állami szféra is, így legitimálva a technológiai megközelítést. Ezt Godin (2013) az innovációtudomány egyik káros mellékhatásaként értelmezi, hiszen az innováció normatív, performatív és technológia/piac orientációjával egy erőteljesen pozitív, az eredményre fókuszáló megközelítést ad, melyekben 6

7 alig jelennek meg társadalmi kérdések. Az innováció szervezeti kontextusban értelmezett technológiai innovációként való definíciója jelenik meg az Oxford Handbook of Innovation kötetben is és ez termékenyítette meg a nemzeti innovációs rendszerekről szóló diskurzust is (Godin, 2010b) Innovációs politika és a nemzeti innovációs rendszerek előtérbe kerülése Az innovációtudomány szakpolitikai átitatottságából fakadóan fontos említenünk a nemzeti innovációs rendszerek (NIR) kialakulását (National Innovation System), melynek egyik jelentős alkotója Lundvall, aki Friedrich List 1841-es munkájához nyúl vissza (Das Nationale System des Politischen Okonomie), melyek megalapozzák a NIR koncepcióját (Godin, 2010c). A NIR koncepciója rendszerszintre emeli az innováció problémavilágát és tovább erősíti a szakpolitika létjogosultságát a területen, azáltal, hogy megjelenik a kutatás és fejlesztés világa (K+F). A kutatás és fejlesztés világának alakulásáról, szakpolitikai felértékelődéséről fontos adalékokat mutat be a Nemzeti Oktatási Innovációs Rendszert bemutató tanulmány (Balázs és mtsai, 2011), párhuzamosan az innovációpolitika felértékelődésével. Ez összhangban van azzal, ahogyan Lundvall mutatja be az innováció-, technológia- és tudománypolitika viszonyát, mely alapján az innovációpolitika alkotja a legtágabb kategóriát, mely az adott gazdaság általános innovatív teljesítményével foglalkozik és ami magában foglalja a technológiapolitikát (aminek célja a szaktoriális technológiai tudás továbbfejlesztése és áruba bocsátása), mely magában foglalja a tudománypolitikát (mely a tudományos tudás termelésére fókuszál) (Lundvall és Borrás, 2005). A NIR, Lundvall (1992) megközelítésében a tanulás interaktivitására, a felhasználó-termelő viszonyára és interakciójára, illetve az innovációra, mint központi elemre helyezi a hangsúlyt. A NIR megközelítésben természetesen állami és magánszervezetek is szerepelnek, többek között ezen szereplők interakciója kerül a fókuszba. Az OECD (1999) átfogó ábrájában a NIR, mint egy ország teljesítményét (növekedés, munkahelyek, versenyképesség) meghatározó tényező van jelen, középpontba helyezve a tudás létrehozását, terjesztését és felhasználását a vállalatok, a tudomány alrendszere, a támogató intézmények és egyéb kutatóhelyek interakciójában, mely regionális, nemzeti és globális innovációs rendszerekbe ágyazódik és alapvetően meghatározza a makroökonómiai kontextus, a kommunikációs infrastruktúra, a piaci tényezők és az oktatási rendszer (lásd 1. ábra). 7

8 1. ábra: A nemzeti innovációs rendszerek legfontosabb tényezői (OECD, 1999) Az ábrával összefüggésben egy általánosabb és teljeskörűbb definíciót ad Edquist (2005) a NIR-ekre. Az ő értelmezésében a NIR magában foglal minden olyan fontos gazdasági, társadalmi, politikai, szervezeti, intézményi és egyéb tényezőket, melyek befolyásolják az innovációk fejlődését, terjedését és felhasználását. Érzékelhetjük a megközelítésből, hogy a NIR utóbbi évtizedben való előtérbe kerülése egy fontos állomás az innovációpolitika fejlődésében, melyet a különböző ágazati stratégiák megjelenése (pl. a korábban már hivatkozott NOIR) is alátámaszt. Ezekben a megközelítésekben is megjelenik a termék és folyamat innovációra való fókuszálás, amelyen belül a szolgáltatások is említésre kerülnek Innovációmenedzsment Bőven meghaladná ezen tanulmány kereteit, ha mélyebben bele akarnánk tekinteni az innovációmenedzsment gyakorlati és alkalmazott világába. Átfogó bemutatását adja a területnek, a területet érintő kutatásoknak, a megértést segítő ábrákkal és modellekkel Tidd, Bessant és Pavitt (2005) munkája. Ebben a meghatározó munkában az innovációt a szerzők versenyelőnyként és tudásalapú folyamatként értelmezik és erőteljesen építenek a schumpeteri hagyományokra. Megkülönböztetnek termék (product), folyamat (process), pozicionálási (position) és paradigmatikus (paradigm) innovációkat, alkalmazzák az inkrementális és radikális innováció megkülönböztetést. Nem csak termékként, hanem folyamatként is értelmezik (keresés kiválasztás implementáció tanulás), melyben határozottan megjelenik az a tény, hogy az innovációs folyamat során kulcstényező a szereplők (akár egyének, akár szervezetek) tanulása. Figyelembe veszik továbbá az innováció kontextuális környezeteit (mind intézményi, mind tágabb értelemben). Az innovációmenedzsment gyakorlatában megjelennek különböző ötletelési, ötlet-generálási és kreativitási technikák, illetve szoros kapcsolatban áll a változásmenedzsment területével is. Az innováció stratégiai szerepét bizonyítja a Chief Innovation Officer (CIO) pozíció megjelenése a nagyvállalatokban. Magának az innovációmenedzsmentnek a kialakulása és gyakorlatias jellege is az innovációról való tudásunk differenciálódását jelzi. Az innováció szervezeti szinten történő értelmezése óhatatlanul előtérbe helyezi a kérdést, hogy nem termelő szervezetekben, például a szolgáltatási szektorban, vagy a közszférában, illetve az oktatási 8

9 ágazatban hogyan működik az innovációmenedzsment. Ezzel a kérdéssel jelen tanulmánynak nem kell foglalkoznia, viszont a felvetés megerősíti annak a szükségességét, hogy a szolgáltatások sajátosságai felől közelítsük meg az innovációkutatás világát. 4. A SZOLGÁLTATÁS-ALAPÚ INNOVÁCIÓK PROBLÉMAVILÁGA Láthatjuk, hogy az Oslo Kézikönyvben már megjelenik a szolgáltatás fogalma az innovációval összefüggésben, de a korábbiakban bemutatottak alapján érezhetjük a technológiára, kézzel fogható termékekre fókuszálást. A szolgáltatások figyelembe vételét és megjelenését tágabb folyamatként érthetjük meg, mely az információs társadalom, tudásgazdaság diskurzusában jelenik meg. Az információs társadalmat alapvetően meghatározza a termelékenység, a technológia változása, melynek köszönhetően az energiahordozókkal szemben az információ, a tőkejavakkal ellentétben a tudás kerül meghatározó szerepbe a gazdaságban, mindezek mellett pedig a munkaerő szektorok közötti áramlás egyre inkább a szolgáltató szektort hozza előtérbe (Bell, 1973). Castells (2000) az információs társadalom kialakulásának három forrását határozza meg: a gazdasági válságot, a kulturális és társadalmi mozgalmak felvirágzását és végül az info-kommunikációs technológiák forradalmat. Ennek köszönhetően a kultúra, a tudás, az információ, vagyis a kulturális tőke, mely eddig látens szerepet töltött be a társadalomban, most főszereplővé lépett elő (Vitányi, 2007). Ezt támasztja alá az a statisztika is, miszerint Magyarországon 2013-ban a foglalkoztatottak 88%-a a szolgáltatási szektorban dolgozott (KSH, 2014). A szolgáltató szektor felértékelődésével egy olyan tényező lépett be a gazdaságba, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, az innováció szempontjából sem. Hogy megértsük a szolgáltatás-alapú innovációk megközelítésének a lényegét, rövid kitérőt kell tennünk a termék és a szolgáltatás megkülönböztetésének bemutatására. Egy, az OECD és az Eurostat közös workshopjára készített tanulmányában Tomlinson (2000) elemezve az innovációk világára irányuló kérdőíveket, erőteljesen fókuszált a szolgáltatási szektorban történő felhasználásra, a termelő és a szolgáltató szervezetek összehasonlítására, mint fejlesztendő területek (elsősorban az Eurostat Community Innovation Survey-re fókuszálva) A termék és a szolgáltatás megkülönböztetése A szolgáltatás erőforrások felhasználása fogyasztói igényeket kielégítő, nem termelő tevékenységre (Chikán, 2008, 413. o.). Egy másik definíció szerint a szolgáltatás egy tevékenység, melyet az egyik fél ajánl a másik számára, mely alapvetően megfoghatatlan és nem eredményez tulajdonlást. Létrehozása adott esetben köthető fizikai termékhez is (Kotler és Armstrong, 2010). A szolgáltatások Browning-Singelmann (1978, idézi Chikán, 2008) alapján az alábbi csoportokba sorolhatóak: - elosztó szolgáltatások (szállítás, raktározás, kereskedelem, távközlés, személyek, dolgok, információk helyváltoztatása) - termelői szolgáltatások (pénzügyi, biztosítási, ingatlan, mérnöki, jogi, termelő tevékenység támogatása) - társadalmi szolgáltatások (egészségügyi, oktatási, jóléti, vallási, szociális, a társadalom állapotának fenntartása) - személyi szolgáltatások (háztartási, javító, tisztító, vendéglátási, szórakozás, személyes kényelem, életminőség fenntartása) 9

10 Kutatásunkban az oktatás áll a fókuszpontban és ebből a szempontból fontos kiemelnünk, hogy az oktatás is szolgáltatásként értelmezhető. Polónyi (2013) is egy bonyolult szolgáltatásként értelmezi az oktatást, mely komplex kapcsolatban áll a társadalommal (bemenet oldalán) és a gazdasággal (kimenet oldalán). Ha a termékekkel akarjuk összehasonlítani, akkor a szolgáltatásokat alapvetően négy elv különbözteti meg a termékektől: - Ingadozás (heterogenity): a szolgáltatás teljesítménye és az észlelt hatása térben és időben változó, mely az emberi tényezőnek köszönhető. - Megfoghatatlanság (intangibility): a szolgáltatások nem megtapintható, ízelhető, szagolható, látható materiális dolgok. - Romlékonyság (perishability): az el nem fogyasztott szolgáltatásokat nem lehet pótolni, a szolgáltatás nem raktározható. - Elválaszthatatlanság (inseparability): a termelés és fogyasztás egy időben megy végbe, egymástól elválaszthatatlan módon. Az igénybevevő aktívan részt vesz a folyamatban. (Veres, 2009) Ezek az alapvető különbségek jól érzékelhetőek a termék és szolgáltatás szétválasztásakor. A szolgáltatás nem megfogható, nem lehet újra értékesíteni, nem készletezhető és nem is tárolható (telephelyre gyakran csak a fogyasztói kapcsolat miatt van szükség). Maga a szolgáltatás nem, de a szolgáltatás nyújtója szállítható. A termelés és a fogyasztás egyszerre jön létre, időben nem tolható el ez a folyamat (sokszor maga az értékesítés is része a szolgáltatásnak). A szolgáltatás sokkal nehezebben automatizálható, mint a termék gyártása, hiszen a szolgáltatások általában egyedülállóak, nagy fokú kölcsönhatásban vannak a fogyasztóval. A jövedelmet ebben az esetben nem a megfogható termék adja, hiszen a fogyasztónak nem is a termék egy tulajdonságára, hanem közvetlenül a szolgáltatásra van szüksége. A szolgáltatások gyakran tudásra és tanulásra alapozottak, hiszen nagyon fontos a fogyasztóhoz való viszony, ami lehet egyszeri, ismétlő vagy folyamatos. További érdekesség, hogy például a közszolgáltatások esetében a felhasználók köre és mennyisége például nem, vagy csak nagyon nehezen meghatározható. Tovább mélyíthetjük a különbségtételt, ha megvizsgáljuk, hogy a szolgáltatásminőségnek milyen dimenzióit veszik általában figyelembe, hiszen ez is egy alapvető különbségtétel a termékekhez képest. A szolgáltatások minőségét alapvetően befolyásolják az alábbi tényezők: - Szolgáltatáshoz való hozzájutás - Kommunikáció - Kompetencia - Udvariasság - Felelősségtudat - Megbízhatóság - Figyelmesség - Biztonság - Kézzel fogható bizonyítékok - Fogyasztók megértése (Kolos és Városiné, 1995) Érzékelhető, hogy ezek a minőségdimenziók javarészt olyan soft tényezők, melyek jóval nehezebben operacionalizálhatóbbak, mint a termékek esetén. Talán ez a jellemző is hozzájárult ahhoz, hogy a szolgáltatások területét érintő innovációk kevésbé kerültek a fókuszba, mint az alapvetően jól megragadható, megfogható termékekre vonatkozó innovációk. 10

11 4.2. A szolgáltatás-alapú innováció különböző megközelítési lehetőségei A korábbiak alapján láthattuk az ipari paradigma dominanciáját az innováció fogalma esetén. A szolgáltatások sajátosságainak megvizsgálása után érthetővé válik az a történelmi és gazdasági sajátosság, miszerint korábban kevésbé ismerték el a szolgáltatások területén felmerülő innovációkat gazdasági eredményesség szempontjából ez pedig, a hatékonyság és fejlesztés lázában égő innováció fogalom esetén egy erős hátránynak bizonyult. Nem meglepő tehát, hogy a területtel először az 1970-es évek elejétől kezdtek behatóbban foglalkozni (Howells, 2010). A technológia és a termelés dominanciája olyan erős volt, hogy a szolgáltatások területét érintő innovációkat általában csak akkor ismerték el innovációként, hogyha az valamilyen technológiai újításhoz kapcsolódott. Azt is hozzá kell tennünk a probléma értelmezéséhez, hogy a szolgáltatás-alapú innovációk kutatása nem egy letisztult terület, napjainkban érzékelhető a problémavilág kristályosodása. A fogalmak terén sem feltétlenül egységes ez a terület, hiszen nem mindegy, hogy valamilyen szolgáltatásban lévő innovációról beszélünk vagy olyan innovációról, ami valamilyen szolgáltató szervezetben vagy a szolgáltató szektorban történik. Ennek áthidalására vezeti be Barcet (2010) a szolgáltatásalapú innováció (service-based innovation), mint egyfajta paradigmaváltás az innovációkutatás világában. Ezek alapján javasolja Barcet az innováció rétegzett modelljét, mely négy, jól elkülöníthető rétegből áll, melyek önmagukban is fontos tényezőket foglalnak magukba, de csak akkor tud hatékony lenni, ha az egész, mint rendszer is együttműködik. Ezt a modellt mutatja az 2. ábra. 2. ábra: Az innováció rétegei a szolgáltatások esetén (Forrás: Barcet, 2010) Gallouj és Savona (2010) a szolgáltatás-alapú innovációk elméletének összefoglaló tanulmányában különböző megközelítésmódokban összegzi a területre vonatkozó elméleti és empirikus tanulmányokat: asszimilációs vs. demarkációs perspektíva, elméleti vs. empirikus perspektíva, tipológiai vs. analitikus perspektíva, kereslet orientáció vs. kínálat orientáció perspektíva. A következőkben ezen perspektívák rövid bemutatása következik. Asszimiláció vs. demarkáció 11

12 Az ebbe a kategóriába eső, innovációval foglalkozó tanulmányok élesen elválaszthatóak amentén, hogy hogyan gondolkodnak a termékekről és a szolgáltatásokról. Az asszimilációs perspektívában született tanulmányok alapvetően az ipari paradigma logikáját követik, kizárólag valamilyen technológia adaptálása során felmerülő szolgáltatási innovációt vesz figyelembe. A másik oldalról, a demarkációs perspektívában született tanulmányok pedig a szolgáltatások és a szolgáltató szektor sajátosságaira fókuszálnak. Mindkét megközelítés erőteljesen korlátolt, hiszen az asszimilációs perspektíva nem veszi figyelembe a szolgáltatások sajátosságait, a másik oldalról pedig a demarkációs perspektíva túlságosan a szektorbeli esettanulmányokra és tipológiákra fókuszál, így alapvetően nem konzisztens és nem ad hozzá a már meglévő innováció elméletekhez újdonságot. Megállapíthatjuk, hogy figyelembe kell vennünk a szolgáltatások sajátosságait, de nem korlátozódhat a fókuszunk kifejezetten ezek kiemelésére, ahhoz, hogy az innováció elméletek kiterjedjenek a nem technológiai jellegű innovációkra is. Elméleti vs. empirikus A következő bontásban az elméleti és empirikus tanulmányok megkülönböztetése szerepel. A szerzők azt tapasztalták, hogy az elméleti orientációjú tanulmányok elsősorban a termelő szektort szokták hangsúlyozni és erőteljesen a K+F és a szabadalmak világát veszik alapul, mint ahogyan azt az innováció fogalmának fejlődéstörténetében is hangsúlyoztuk. Ezáltal gyakorlatilag ezek a tanulmányok kevésbé veszik figyelembe a szolgáltatások sajátos jellemzőit. A másik oldalról, az innovációkkal foglalkozó empirikus tanulmányok általános hátrányai, hogy alapvetően fragmentáltak és nem összehasonlíthatóak, nem általánosíthatóak az eredmények. Ez annak köszönhető, hogy a legtöbb szerző valamilyen új tipológiát próbált létrehozni, amellyel megpróbálta megragadni a szolgáltatások rendkívül heterogén tevékenységeinek és innovációs mintázatainak a világát. Ennek a problémája átkerül a következő perspektivikus megkülönböztetésbe. Tipológiai vs. analitikus Az analitikus megközelítésben született tanulmányok arra irányulnak, hogy minél inkább lebontsák alkotó elemeire a vizsgálatuk tárgyát, hogy megértsék az interakciókat, folyamatokat melyek zajlanak. Egyfajta demarkációs megközelítéssel kiegészítve, ezek a tanulmányok arra irányulnak, hogy minél jobban elválasszák a szolgáltatások világát a termékek világától, míg egy szintetizáló megközelítéssel együtt inkább az a célja, hogy átlendítse az innováció kutatásokat a tradicionális termék-folyamat, technológiai-nem technológiai dichotómiák korlátozó keretein. Ezzel szemben a tipológiai megközelítés szellemében született tanulmányok az információ sokaságának csökkentésére irányulnak, azaz céljuk a feltárt jelenségek szisztematikus összefoglalása, címkézése. Asszimilációs perspektívával társult tanulmányok erőteljesen az ipar világára fókuszálnak és megpróbálják beépíteni a szolgáltatási innovációkat a hagyományos, termék-alapú megközelítésekbe. Míg egy demarkációs perspektívával társulva inkább olyan tanulmányokat találunk, melyek esettanulmányok keretében fókuszálnak a szolgáltatások sajátosságaira és kategorizálására. A tipológiai megközelítésekre jellemzőek az alapvetően nagymintás kutatások. Tapasztalatként ebből a megközelítésből azt vonhatjuk le kutatásunk számára, hogy kritikusan fontos egy konceptuálisan megalapozott, megbízható empirikus adatokkal alátámasztott innováció tipológia tesztelése, hogy ezáltal a tipológiai és analitikus megközelítések egymást gazdagítsák. Kereslet orientáció vs. kínálat orientáció Az utolsó dichotómia a kereslet és a kínálat fókuszát különíti el a tanulmányokban. A kínálat orientációval rendelkező tanulmányok elsősorban asszimilációs perspektívából indulnak ki, főleg a termelésre, folyamatokra és a technológiai innovációkra fókuszálnak és figyelmen kívül 12

13 hagyják a keresleti oldalt. Ez azt jelenti, hogy ezek a tanulmányok figyelmen kívül hagyják a piac és a szervezeti innovációk szerepét és nem a fogyasztóra fókuszálnak. Ezzel szemben a kínálat orientáció keretei között született tanulmányok általában demarkációs perspektívából indulnak ki és erőteljesen a kereslet oldalára fókuszálnak, így például a kliens bevonódására a folyamatba. Egyfajta kooperációként értelmezi a szolgáltatás-alapú innovációt a szolgáltatást biztosító és a fogyasztó között. Szintetizáló megközelítés lehetőségei Láthattuk az előbbiekben, hogy bár több dichotómia él párhuzamosan, alapvetően az asszimiláció vs. demarkáció perspektívájára vezethető vissza az összes tanulmány, ez a megkülönböztetés a legmarkánsabb. Ahhoz, hogy egy szintetizáló megközelítés születhessen, az egyik legfontosabb kérdés, hogy a legnagyobb hatású schumpeteri innovációs tipológiát helytállónak találjuk-e a szolgáltatások esetében is vagy sem. Ehhez egy alaposan kidolgozott elméleti háttér, jól kidolgozott fogalmak szükségesek, hiszen csak így van lehetőség az empirikus vizsgálatok megfelelő operacionalizálására. El kell kerülni azt a hibát, melybe a demarkációs perspektívában született tanulmányok esnek, hiszen ezek keretében már nagyon sok, olykor redundáns megkülönböztetés készült a szolgáltatások specifikumaira, melyek nem elég jól konceptualizáltak és így ezek a kutatások nem állnak össze egy koherens egésszé. Fontos kritériumként határozza meg Gallouj és Savona (2010), hogy az eredményességre fókuszáló vizsgálatok helyett szükséges lenne áttérni az innováció következményeinek a vizsgálatára. Csak így lehetséges felülkerekedni az asszimilációs és demarkációs megközelítések módszertani zsákutcáin A szolgáltatás-alapú innovációk tipológiái A különböző elméleti megközelítési lehetőségek vizsgálata után térjünk át a kutatások során született és alkalmazott tipológiák áttekintésére, szintén Gallouj és Savona (2010) alapján. A szerzők három tipológia kategóriát különítenek el: top-down tipológiák, analitikus tipológiák és ez utóbbin belül, kiemelve a termék-karakterisztikán alapuló tipológiák. A következőkben ezek bemutatása kerül sorra. Top-down tipológiák Ebben a tipológiai megközelítésben született tanulmányok elsősorban a technológiai változások hatására fókuszálnak egy adott szektor vagy különböző vállalatok teljesítményeinek viszonylatában. Ebben a kategóriában megemlítendő Freeman (1982, idézi Gallouj és Savona, 2010) tipológiája aki annak mentén kategorizálta az innovációkat, hogy azok milyen hatást fejtenek ki a kapitalizmus fejlődésére: - inkrementális innováció - radikális innováció - új technológiai rendszerek - technológiai forradalmak vagy változás a technológiai-gazdasági paradigmában Következőként meg kell neveznünk Pavitt (1984, idézi Gallouj és Savona, 2010) tipológiáját, ami azokat a szubjektumokat kategorizálja, melyek fejlesztenek vagy használnak egy technológiát. Öt vállalat-típust azonosított tanulmányai során: - beszállító domináns - termelés intenzív o méretarány intenzív o specializált beszállítók - tudomány alapú 13

14 - információ intenzív A szolgáltatási szektor nagy részét alapvetően beszállító domináns vállalatokkal jellemzik, melybe alapvetően a kutatásunk fókuszát alkotó oktatási szektor is beletartozik (Gallouj és Savona, 2010). Végül érdemes megemlítenünk még Lakshmanan (1987, idézi Gallouj és Savona, 2010) tipológiáját, aki a fogyasztóval való interakció és a szolgáltatást nyújtó és fogyasztó közötti információs asszimetria dimenzióiban különítette el a kategóriáit: - szolgáltatás-adagoló tevékenységek (pl. telekommunikáció, gyorséttermek) - feladat-interaktív szolgáltatások (pl. könyvelés, jogi és pénzügyi szolgáltatások) - személyes-interaktív szolgáltatások (pl. egészségügy, társadalombiztosítás) Analitikus tipológiák Az analitikus tipológiák alapvetően új elméleti keretek kifejlesztésével próbálják meg átfogni a szolgáltatás-alapú innovációk sajátosságait. Ezek közül elsőként Barras (1986, idézi Gallouj és Savona, 2010) fordított termék életciklus modelljét (reversed product life cycle model) kell kiemelnünk. Ez a megközelítés az eredeti termék életciklus modellt (új termék minőségi finomítás hatékony folyamat) fordítja meg: inkrementális folyamat innováció radikális folyamat innováció termék innováció. Ebben az értelemben például az elektronikus iktatás bevezetése egy vállalatnál inkrementális folyamat innovációnak tekinthető, míg például az ATM bevezetése a bankszektorban már egy radikális folyamat innováció, végül pedig a home banking kifejlesztése egy alapvető termék innovációnak tekinthető. Az analitikus tipológiák közé lehet sorolni a különböző szektor-specifikus innováció elemzéseket (pl. kereskedelem, pénzügy népszerű területek). Az analitikus tipológiák közül kiemelendő a termék-karakterisztikán alapuló tipológiák, melyek közül a termékek tulajdonság alapú definíciójára épülő modell innováció a legfontosabb. Ez vezeti ugyanis elő azt a megközelítést, hogy a szolgáltatások és a termékek közötti határ napjainkban egyre inkább elmosódik. Gallouj és Weinstein (1997, idézi Gallouj és Savona, 2010) fejlesztették ki a szolgáltatások karakterisztikán alapuló koncepcióját, melyet a 3. ábra mutat be. 14

15 3. ábra: Szolgáltatások karakterisztikán alapuló koncepciója (Forrás: Gallouj és Weinstein, 1997 idézi Gallouj és Savona, 2010, 37.) A modell alkalmas arra, hogy leírjon tiszta szolgáltatásokat ([C ]-[C]-[Y]), gyártott termékeket ([T]-[Y]), integrált termékeket/szolgáltatásokat ([C ] [C] [T] [Y]) vagy akár önkiszolgáló megoldásokat ([C ] [T] [Y]). Az innováció ebben az esetben valamilyen új karakterisztika beemelése, kivonása vagy meglévő karakterisztika módosítása. 5. A SZOLGÁLTATÁS-ALAPÚ INNOVÁCIÓK KUTATÁSA Természetesen az innováció kutatásnak nem csak a szolgáltatásokhoz kötődően merülnek fel kérdései, de jelen tanulmányban ezen a vonalon fogunk tovább haladni egy rövid kitérő után. Ilyen általános jellegű kérdéseket fogalmaz meg Tomlinson (2000) is az innovációkat mérő kérdőívek elemzése során, melyekre jelen kutatásunkban is választ kell adnunk: Mi legyen az elemzési egység? (Szervezet, hálózat, az innováció maga) Mi az innováció definíciója? Milyen kérdések merülnek fel a szektorok közötti átjárhatósággal kapcsolatban? Foglalkozik-e a munkaerő kérdéskörével? (pl. képzett kutatók létszáma) Hasonlóan kardinális kérdés, amelyet Godin (2002) jelenít meg, egy az innováció mérésére szolgáló kérdőívek elemzését szolgáló tanulmányában, miszerint az innovációt egy kimenetnek (output) tekintjük és ennek mentén elemezzük a kimenet elérését segítő tényezőket, vagy pedig az innovációt valamilyen tevékenységnek (activity) tekintjük és így az időbeliség, a folyamat-jelleg kerül előtérbe, tehát egy statikus megközelítésből egy dinamikus megközelítésbe vált. Kutatásunk során mindkét megközelítésnek van létjogosultsága. Az általános kérdések áttekintése után a szolgáltatás-alapú innovációk kutatásának sajátosságaira térünk ki. Ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a szolgáltatás-alapú innovációk kutatásának egyre bővülő empirikus irodalmából, több szakirodalmi áttekintéshez fordulunk, melyek különböző szempontok mentén csoportosították és foglalták össze a fellelhető tudásbázist. Ez 15

16 segítségünkre lehet abban, hogy strukturált formában tekintsük át a területen rendelkezésre álló irodalmat Az innováció-kutatások története és főbb tartalmi témakörei Carlborg, Kindström és Kowalski (2013) történelmi áttekintéssel kezdi a szolgáltatás-alapú innovációk kutatásának áttekintését. Első korszakként, a kialakulás időszakát jelölik meg ( ), ahol a fő fókusz a kínálat fejlesztése volt. Vagyis az itt keletkezett tanulmányok elsősorban szervezeti szintű elemzések voltak a kínálat tervezéséről és fejlesztéséről, mely elsősorban ötletek létrehozását és formalizálását jelentette. Ebben a korszakban 26 feldolgozott cikket említenek a szerzők (évente átlagosan 1,7). A szerzők Barras, már idézett, 1986-os tanulmányához kötik a szolgáltatás-alapú innovációk kutatásának létrejöttét. További jelentős tanulmányok, melyeket ehhez a korszakhoz lehet kötni: Gallouj és Weinstein már idézett, es tanulmánya és Sirilli és Evangelista (1998) szakpolitikai irányultságú munkája, mely az olasz statisztikai kérdőív adatainak feldolgozására épül. A következő állomás az érettség korszaka ( ), ahol a legjelentősebb változás a nem technológiai jellegű innovációk markáns beemelése volt a kutatások körébe, miközben elsősorban szervezési és vezetési kérdésre fókuszáltak az ebben az időszakban megjelent tanulmányok. Ebben a korszakban is 26 tanulmányt azonosítottak a szerzők (évente 5,2). Az erre a korszakra jellemző, legfontosabb tanulmányok közé tartozik például von Hippel (2001), Hull (2004) és Stevens és Dimitriadis (2004) longitudinális esettanulmányokat összefoglaló munkája. A harmadik korszak a többdimenziós szakasz ( ), melyben erőteljesen megjelenik a multidiszciplináris megközelítés igénye, az ügyfél szempontjainak beemelése a kutatásokba. Ez az időszak tapasztalhatta a téma legnagyobb kitágulását is. Ezt támasztja alá a tanulmányok számának megugrása (76 db, évente 15,2). Említésre méltó tanulmányok ebből a korszakból, például de Vries (2006) hálózati megközelítése, Gallouj és Savona (2009) szakirodalmi összefoglalója vagy den Hertog, van der Aa és de Jong (2010) tanulmánya, mely innováció menedzsment nézőpontot képviselt. A történelmi áttekintésen túl a szerzők tematizálták is a 128 db feldolgozott szakirodalmat, az alábbi tartalmi orientációjú kategóriák mentén (számosság szerinti csökkenő sorrendben): - Ötletek létrehozása - Kínálat fejlesztése - Szervezés - Ügyfél bevonása - Stratégia - Vezetés - Implementáció - Értékesítés - Bevezetés - Mérés - Szakirodalmi áttekintés - Szolgáltatás hozadéka - Egyéb 5.2. Az innováció-kutatások leggyakrabban használt függő és független változói, elemzési módszerei Keupp, Palmié és Gassmann (2011) segítségével tekintsük át, hogy a szolgáltatás-alapú innovációt érintő kutatások, alapvetően milyen kutatásmódszertani megközelítéseket alkalmaztak. A szerzők 1992 és 2010 között született, 342 szakcikk elemzésére vállalkoztak, 16

17 melyek közül 223 volt kvantitatív kutatást bemutató anyag. A szakirodalmi összefoglaló elsősorban az innováció menedzselésének tudásanyagára épül, ebből a fókuszból közelíti meg a témát. Kutatásunk számára ennek a szakirodalmi összefoglalónak a leghasznosabb része a függő és független változókat összefoglaló táblázat. A 223 kvantitatív vizsgálat az alábbi függő változókat alkalmazta (1. táblázat): 1. Táblázat: Az innováció-kutatások leggyakoribb függő változói (Forrás: Keupp, Palmié és Gassmann, 2011) Függő változók: Hányszor került alkalmazásra? Szándékolt és kialakuló kezdeményezések: felfedezés és kiaknázás 11 tudás beszerzése 9 technológia beszerzése 6 termék-piac stratégia 8 nemzetköziesítési stratégia 2 Vállalatok közötti együttműködés együttműködési 6 megállapodások megállapodás jellemzői 5 hálózati jellemzők 3 együttműködés időzítése 1 probléma a szövetségekkel 2 Beszerzés és megfosztás 4 K+F befektetés 10 piacra való belépés módja 6 egyéb 6 Belső szervezet: multinacionális szervezet 2 adminisztratív szervezet 9 strukturális integráció 3 szervezeti klíma 2 Vezetési és tulajdonosi problémák: Emberi erőforrás gyakorlatok 3 Erőforrások: Megfoghatatlan erőforrások (pl. kapacitások) Megfogható javak 1 Pénzügyi erőforrások 1 Emberi erőforrások 3 Teljesítmény: Szabadalmazás: Szabadalom kimenet 22 Szabadalom minőség 9 Technikai innováció 7 Termék innováció 30 Termék minőség 8 Szolgáltatás innováció 4 Folyamat innováció 3 Adminisztratív innováció 1

18 Egyéb kritériumok: Gazdasági/technológiai 26 jelentőség Piacra lépés gyorsasága 10 Egyéb 6 Pénzügyi teljesítmény 48 Piaci teljesítmény 30 Üzleti túlélés 13 Termelékenység 8 Növekedés 2 Szövetségi teljesítmény 3 Környezet: Versenytárs reakciója 2 Egyéb 2 Láthatjuk az 1. táblázat alapján, hogy a kutatások javarészt a pénzügyi teljesítményre, a termék innovációra és a szabadalmak világára fókuszálnak. Ez alátámasztja a korábbi áttekintésben bemutatott megközelítésbeli dichotómiákat, mely szerint a fókusz kevésbé az innováció következményein van, mint az ipari paradigma dominanciájából származó teljesítménymutatókon. Ehhez érdemes még hozzávennünk a független változókat is, melyeket a vizsgált kutatások alkalmaznak (2. táblázat): 2. Táblázat: Az innováció-kutatások leggyakoribb független változói (Forrás: Keupp, Palmié és Gassmann, 2011) Független változók: Hányszor került alkalmazásra? Szándékolt és kialakuló kezdeményezések: K+F befektetés 25 Első belépő stratégia 19 Felfedezés és kiaknázás 17 Tudás beszerzése 10 Technológia beszerzése 10 Eltulajdonítási stratégia 1 Termelési stratégia 4 Termék-piac stratégia 38 Piacra való belépés módja 13 Nemzetköziesítési stratégia 11 Verseny stratégia 2 Vállalatok közötti együttműködés: Együttműködési 21 megállapodások Tapasztalat az 8 együttműködéssel kapcsolatban Szövetség jellemzői 26 Partnerek jellemzői 11 Problémák a szövetséggel 2 Szabadalmak száma 10 Szabadalmak minősége 6 Új termék fejlesztésének stratégiája 22 18

19 Termék jellemzők 10 Folyamat innováció 6 Folyamat jellemzők 4 Gazdasági/technológiai jelentőség 19 Piacra lépés időzítése 2 Beszerzés és megfosztás 4 Egyéb 30 Belső szervezet: Szervezeti kialakítás 27 Strukturális integráció 7 Szervezeti kultúra 15 Vállalat mérete 18 Vállalat életkora 6 Vezetési és tulajdonosi problémák: Emberi erőforrás gyakorlatok 8 Tulajdonlási ügyek 10 Folyamat menedzselési ügyek 9 Innováció gátjai 6 Erőforrások: Korábbi vállalati teljesítmény 24 Hatékonyság 2 Megfoghatatlan erőforrások (pl. 48 tudás) Erőforrás létrehozás 3 Emberi erőforrás 23 Pénzügyi erőforrás 18 Könyv szerinti érték 4 Megfogható javak 5 Megmaradt erőforrások 7 Kiegészítő javak 7 Egyéb 2 Környezet: Idő 7 Hely 9 Gazdasági és technológiai tényezők 3 Politikai tényezők 2 Kultúra 2 Szektor hovatartozás 4 A szektor technológia intenzitása 6 Verseny 26 Bizonytalanság 10 Az iparág forgalmassága 6 Az iparág technológiai fejlődésének 8 gyorsasága Erőforrások elérhetősége az 3 iparágban Kisajátíthatóság 2 Vezető felhasználói jellemzők 2 Technológiai sokk 3 19

20 Technológiai jellemzők 15 A változókon kívül érdemes megnézni azt is, hogy milyen kutatásmódszertani elemzési módszert használtak az elemzett tanulmányok. A legtöbb tanulmány valamilyen regressziós vizsgálatot használt (68 db), illetve jelentős volt a kvalitatív módszerek alkalmazása is (46 db). Nagy arányú azoknak a munkáknak a száma is, melyben elméleti alapozást végeztek a szerzők (42 db), illetve a matematikai modellezésre épülő tanulmányok száma is jelentős (38 db), továbbá a konfirmatív faktoranalízist alkalmazó kutatások is népszerűek (25 db). A másik oldalról viszont kevés olyan tanulmány bukkant fel, mely meta-elemzést tartalmazott volna (1 db) vagy az idő dimenzióban kiterjesztette volna a vizsgálatot (4 db), illetve a klaszter analízist alkalmazó kutatások száma is csekély (3 db). Számunkra fontos tapasztalat a változók ismertetésén túl a konkrét elemzési módszereket tekintve, hogy több, robosztus kutatást is találhatunk, melyek többváltozós módszerekkel próbáltak modelleket azonosítani, összefüggéseket feltárni. Azonban a longitudinális vizsgálatok és a különböző, elméletileg és empirikusan megalapozott kategóriák képzése még elmaradott ehhez képest. Kutatásunk pont ezen a területen tud újat alkotni a már meglévő, nemzetközi térben is jelentős szakirodalom és empirikus tapasztalatok között, ha képes jól alátámasztott módon, az innovációk terjedésének, mint időbeli folyamatnak a sajátosságaira, következményeire rámutatni, illetve ezek alapján képes megfelelően alátámasztott kategóriák létrehozására Az innováció adaptálásának főbb tulajdonságait célzó kutatások A következő szakirodalmi összefoglaló, Kapoor, Dwivedi és Williams (2014) munkája, az innovációk adaptálásának főbb tulajdonságit célzó kutatásokat foglalja össze. Rogers (2003) által meghatározott öt jellemző (relatív előnyösség, kompatibilitás, komplexitás, kipróbálhatóság és megfigyelhetőség) mentén vizsgálták a fellelhető szakirodalmi forrásokat, 1996 és 2011 között összesen 226 szakcikket. Elemzésükben azt találták, hogy a cikkek döntően retrospektív megközelítést alkalmaznak (74,46%-78,24%) és csak kisebbik részük próbál prediktív lenni (11,48%-14,18%). A kutatások javarészt adaptálásról szólnak és elenyésző százalékban jelenik meg mellettük az implementáció fogalma (5,63%-7,17%). A legtöbb kutatás kvantitatív megközelítést alkalmazott (50%-59,55%) és nagyon kevés kutatásról mondható el, hogy kevert megközelítésben dolgozott (0,7%-1,43%). Ez számunkra jelentőségteljes információ, hiszen ebből látszik, hogy jelen kutatásunk kevert megközelítése hiánypótló. A vizsgált kutatásokban alkalmazott módszerek alapvetően kérdőíves és elméleti megközelítést alkalmaztak. A módszerek áttekintése is megerősíti, hogy a kevert stratégiát alkalmazó kutatások elenyésző jelleggel vannak jelen a szakirodalmi térben. A bemutatott szisztematikus szakirodalom elemzés egyik legnagyobb erénye, hogy áttekinti a rogersi öt kategória mentén a kutatásokban alkalmazott előzményeket és következményeket a rogersi tulajdonságok viszonylatában. Ezek az ábrák jelen tanulmány mellékletét képezik (1. sz. melléklet). Ezek részletes bemutatására jelen tanulmány keretei nem adnak lehetőséget, de az empirikus kutatás tervezése kapcsán érdemes böngészni a mellékletben található ábrákat. 20

21 5.4. Az innováció gátjaira irányuló kutatások A tanulmány utolsó blokkjában az innováció gátló tényezőire irányuló kutatások legfontosabb tapasztalatainak összefoglalása következik. Ebben Hueske és Guenther (2015) összefoglalója lesz segítségünkre. A szerzők 1981 és 2012 között megjelent 188 empirikus szakcikk elemzésére vállalkoztak tanulmányukban. Az áttekintett kutatások alapvetően kérdőíveket és esettanulmányokat alkalmaztak módszerként, de a szerzők kritikával illetik, hogy kevés olyan tanulmány van, mely kevert módszereket alkalmazott volna, esetleg akciókutatást végeztek volna benne a kutatók. Továbbá a kutatások többsége inkább kvalitatív jellegű vagy csak leíró statisztikákat alkalmazó tanulmány, tehát kevés az olyan vizsgálat, amely valamilyen statisztikai következtetést fogalmazna meg. Ez számunkra jelzésértékű a kutatásunk tervezése kapcsán. A feldolgozott kutatások többsége Európára irányul (98 db), főleg az Egyesült Királyság és Németország jelenik meg (Észak-Amerikára 32 tanulmány, Ázsiára pedig 30 db jutott). A kutatások alapvetően szektorokon átívelő jelleget mutattak (32%), de a többség még így is inkább a termelő szektorra koncentrálódott (28%). A szerzők a külső érintettek, a szervezeti, a csoport és az egyéni jellemzők dimenzióiban kategorizálták azokat a tényezőket, melyeket az általuk feldolgozott kutatások az innovációk gátjainak azonosítottak empirikus vizsgálatuk tekintetében. Az innovációkat gátló külső érintettek közül legjelentősebb elemként az állam jelenik meg (64 tanulmány) a törvényi szabályozás (pl. Bazini és mtsai., 2011), adózás, intézményrendszer és a támogatás hiányának említésével. A következő külső érintett az ügyfél (36 tanulmány), ahol a tudás hiánya (pl. Bala és mtsai., 2008) és az érdektelenség jelenik meg legfontosabb tényezőként. A következő elem a versenytárs (24 tanulmány), ahol a beavatkozás (például Koh és mtsai., 2008), befolyásolás és piaci dominancia területét jelölik meg a szerzők a legjelentősebb akadályozó tényezőkként. Végül a beszállítók és a befektetők (21-21) jelennek még meg ebben a kategóriában, ahol az előbbinél az ellenállás, a hiányzó tapasztalat (pl. Wirtz és mtsai., 2010), a felkészültség és a közös tervezés hiánya jelenik meg elsősorban, addig az utóbbinál a tőke hiánya és a külső befektetők elérésének nehézségei jelennek meg. A szervezeti szintű akadályozó tényezők esetén a szerzők legnagyobb arányban az erőforrásokkal kapcsolatos (157) akadályozó tényezőket felsorakoztató szakirodalmat találták (pl. Fard és mtsai., 2011), de a struktúrára (121) (pl. Borins, 2000) és a stratégiára (105) (pl. Al-Allak, 2010) vonatkozó hivatkozások is jelentős mértékűek. A csoport szintjére vonatkozó tényezők között említhetjük a vezetést (11 db tanulmány) (pl. Yauch és Steudel, 2002), a csoport klímát (9 db tanulmány) (pl. Sedmak, 2010) és a csoporttagok jellemzőit, valamint a csoport felépítését (6-6 tanulmány) (pl. Kim és mtsai., 2005). Végül az egyéni jellemzők tekintetében a szerzők a vezetők attitűdjét (89 tanulmány) (pl. Baldwin és Lin, 2002), az alkalmazottak attitűdjét (85 tanulmány) (pl. Archer és mtsai., 2008) és az alkalmazottak képességeit (73) (pl. Hoonakker és mtsai., 2010) emelik ki, mint az innovációt legjelentősebben gátolható tényezők. Számunkra ezek a feltárások az empirikus kutatásunk operacionalizálását segítik elsősorban, hiszen ezek lehetnek azok a tényezők, melyek egy kérdőíves felmérésben meg tudnak jelenni, vagy egy interjú során a beszélgetés tárgyát képezhetik. 21

22 6. ÖSSZEGZÉS LEGFONTOSABB TAPASZTALATOK A KUTATÁSUNK SZÁMÁRA Az innováció-kutatásban fennálló ipari paradigma dominanciájával szemben a szolgáltatásalapú innovációk világa elsősorban azt a tapasztalatot adja, miszerint az innovációról való gondolkodás esetében a racionális döntések játszanak főszerepet, mintha egy jól megragadható és könnyen mérhető jelenségről lenne szó. Azonban ha túl akarunk lépni a technológiai változások szűkítő megközelítésén, akkor a szolgáltatások bevonásával azok jellege is arra a tényre világít rá, hogy az innovációk komplex rendszerekben születnek és terjednek és az innovációk maguk is komplex jelenségek (Matei és Antonie, 2015), melyekben nagy szerepe van a kiszámíthatatlan tényezőknek, a korlátozott információknak, így létjogosultságot kap a Simon-féle korlátozott racionalitás (Simon, 1987) elvének alkalmazása (Dequech, 2001; Gounaris és Koritos, 2012). Ez a megközelítés jobban irányítja a figyelmünket a rejtett innovációk, a nem tudatos folyamatok, a szimbolikus jelenségek felé, mely kutatásunk további tanulmányiban jelennek meg részletesebben. Ki kell emelnünk az innováció fogalmának fejlődéstörténetéből azt a jelenséget, hogy az innovációt a történelem során negatív, sőt üldözendő tényezőként kezeltek. Ebben a megvilágításban kritikusan kell szemlélnünk a jelenünkben uralkodó, alapvetően pozitív, főleg a gazdasági növekedéshez, eredményességhez kötődő diskurzust. Végül pedig jelen tanulmány nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a szolgáltatás-alapú innovációk sajátosságainak (főbb témák, alkalmazott megközelítések, módszerek, tipológiák és eredmények) megértsük az innovációkutatás fejlődését az ipari paradigma által dominált kutatások fókuszpontjait és fő céljait, illetve ennek ellenpólusaként megjelenő szolgáltatásalapú innovációk gazdag világát. Ezek a kutatások olyan területeket dolgoztak fel, melyek számunkra előtérbe helyezik a közgazdasági megközelítsen túl az innováció antropológiai, szociológiai és neveléstudományi értelmezését is. Gyakorlatilag az innovációkutatás interdiszciplináris megközelítésének a lehetőségei előtt tárta fel a lehetséges utakat, mely a kutatásunk számára is egy fontos üzenet, hiszen a már meglévő eredmények, a különböző tudományterületek nézőpontja nélkül nem leszünk képesek az oktatás világára értelmezni az innovációkutatás eredményeit. Fontos megértenünk az ipari paradigma dominanciáján túl azt a sajátos világot, amellyel jelen kutatásunk foglalkozik, vagyis a szolgáltatások világát, a közszféra világát és az oktatás világát. Jelen tanulmány megalapozta a szolgáltatások értelmezését, a további tanulmányok pedig folytatják ezt a sort. 7. HIVATKOZÁSOK Al-Allak, B. (2010): Evaluating the adoption and use of internet-based marketing information systems to improve marketing intelligence (the case of tourism SMEs in Jordan). International Journal of Marketing Studies, Archer, N., Wang, S. és Kang, C. (2008): Barriers to the adoption of online supply chain solutions in small and medium enterprises. Supply Chain Management, Bala, A., Munoz P., Rieradevall, J., és Ysern, P. (2008): Experiences with greening suppliers. The Universitat Autonoma de Barcelona. Journal of Clean Production,

23 Balázs Éva és mtsai. (2011): Javaslat a Nemzeti Oktatási Innovációs Rendszer fejlesztésének stratégiájára. OFI, Budapest. URL: (Utolsó letöltés: ) Baldwin, J. és Lin, Z. (2002): Impediments to advanced technology adoption for Canadian manufacturers. Research Policy, Barcet, A. (2010): Innovation in services: a new paradigm and innovation model. In: Gallouj, F. és Djellal, F. (szerk.): The Handbook of Innovation and Services. A Multi-disciplinary Perspective. Edward Elgar, Cheltenham, Barnett, H. G. (1953): Innovation: the Basis of Cultural Change. McGraw Hill, New York. Barras, R. (1986): Towards a theory of innovation in services. Research Policy, Bazini, E., Qarri, A. és Ilia, D. (2011): Barriers of ICT implementation within SMEs in service sector in Albania. Journal of Information Technology and Economic Development, Bell, D. (1973): The Coming of Post-Industrial Society. A Venture in Social Forecasting. Basic Books, New York. Borins, S. (2000): What border? Public management innovation in the United States and Canada. Journal of Policy Analysis and Management, Browning, H. és Singelmann, J. (1978): The Transformation of the U.S. Labor Force: The Interaction of Industry and Occupation. Politics and Society, Carlborg, P., Kindström, D. és Kowalski, C. (2013): The evolution of service innovation research: a critical review and synthesis. The Service Industries Journal, Castells, M. (2000): The Rise of Network Society. The Information Age: Economy, Society and Culture. Vol. I. Blackwell, Oxford. Chikán Attila (2008): Vállalatgazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest. de Vries, E. J. (2006): Innovation in services in networks of organizations and in the distribution of services. Research Policy, den Hertog, P., van der Aa, W. és de Jong, M. W. (2010): Capabilities for managing service innovation: Towards a conceptual framework. Journal of Service Management, Dequech, D. (2001): Bounded Rationality, Institutions, and Uncertainty. Journal of Economic Issues, Edquist, C. (2005): Systems of Innovation: Perspectives and Challenges. In: Fagerberg, J., Mowery, D. és Richard, N. (szerk.): The Oxford Handbook of Innovation. Oxford University Press, Oxford, Fard, D. H., Moshabbaki, A., Abbasi, T., és Hassanpoor, A. (2011): Strategic management in the public sector: reflections on it s applicability to Iranian public organizations. Public Organization Review Fazekas Ágnes (2016): A tanulásszervezést közvetlenül érintő innovációk specifikumainak áttekintése. Kézirat. ELTE PPK. Freeman, C. (1982): The Economics of Industrial Innovation. Pinter, London. Gallouj, F. és Savona, M. (2009): Innovation in services: A review of the debate and a research agenda. Journal of Evolutionary Economics, Gallouj, F. és Savona, M. (2010): Towards a theoryof innovation in services: a state of the art. In: Gallouj, F. és Djellal, F. (szerk.): The Handbook of Innovation and Services. A Multidisciplinary Perspective. Edward Elgar, Cheltenham, Gallouj, F. és Weinstein, O. (1997): Innovation in services. Research Policy, Godin, B. (2002): The Rise of Innovation Surveys: Measuring a Fuzzy Concept. Project on the History and Sociology of STI Statistics, Paper no. 16. URL: (Utolsó letöltés: ) 23

24 Godin, B. (2006): The Linear Model of Innovation: The Historical Construction of an Analytical Framework. Science, Technology, and Human Values, Godin, B. (2008): Innovation: The History of a Category. Project on the Intellectual History of Innovation. Working Paper No. 1. URL: (Utolsó letöltés: ) Godin, B. (2009): National Innovation System: The System Approach in Historical Perspective. Science, Technology and Human Values, Godin, B. (2010a): Innovation Studies : The Invention of a Speciality (Part I). Project on the Intellectual History of Innovation Working Paper No. 7. URL: (Utolsó letöltés: ) Godin, B. (2010b): Innovation Studies : The Invention of a Speciality (Part II). Project on the Intellectual History of Innovation Working Paper No. 8. URL: (Utolsó letöltés: ) Godin, B. (2010c): National Innovation System: A Note on the Origins of a Concept. Project on the Intellectual History of Innovation. Kézirat. URL: (Utolsó letöltés: ) Godin, B. (2013): The Unintended Consequences of Innovation Studies. Policy Implications due to Unintended Consequences of Innovation, Special Track EU-SPRI, április 10-12, Madrid. URL: (Utolsó letöltés: ) Godin, B. (2015): Innovation Contested: The Idea of Innovation Over the Centuries. New York, Routledge. Gounaris, S. és Koritos, C. D. (2012): Adoption of Technologically Based Innovations: The Neglected Role of Bounded Rationality. Journal of Product Innovation Management, Halász Gábor (2016): Innováció az oktatásban és a közszférában. A közszférára és az oktatási ágazatra jellemző innovációs folyamatok feltárása. Kézirat. ELTE PPK. Hart, H. (1931): The Technique of Social Progress. Henry Holt and Co, New York. Hoonakker, P., Carayon, P., és Loushine, T. (2010): Barriers and benefits of quality management in the construction industry: an empirical study. Total Quality Management & Business Excellence, Howells, J. (2010): Services and innovation and service innovation: new theoretical directions. In: Gallouj, F. és Djellal, F. (szerk.): The Handbook of Innovation and Services. A Multidisciplinary Perspective. Edward Elgar, Cheltenham, Hueske, A-K., Guenther, E. (2015): What hampers innovation? External stakeholders, the organization, groups and individuals: a systematic review of empirical barrier research. Management Review Quarterly, Hull, F. M. (2004): Innovation strategy and the impact of a composite model of service product development on performance. Journal of Service Research, Kapoor, K. K., Dwivedi, Y. K. és Williams, M. D. (2014): Rogers Innovation Adoption Attributes: A Systematic Review and Synthesis of Existing Research. Information System Management, Kim, Y., Lee, Z. és Gosain, S. (2005): Impediments to successful ERP implementation process. Business Process Management Journal, Koh, S. C. L., Gunasekaran, A., és Rajkumar, D. (2008): ERP II: the involvement, benefits and impediments of collaborative information sharing. International Journal of Production Economy, Kolos Krisztina és Városiné Demeter Krisztina (1995): Szolgáltatások A fogyasztók elvárásai és választási szempontjai. Vezetéstudomány, Kotler, P. és Armstrong, G. (2010): Principles of Marketing. Pearson Education, New Jearsey. 24

25 KSH (2014): A foglalkoztatottak száma nemzetgazdasági szektorok szerint, nemenként (2008 ). URL: (Utolsó letöltés: ) Lakshmanan, T. R. (1987): Technological and institutional innovation in the service sector. Conference on Research and Development, Industrial Change and Economic Policy, University of Karlstad, Karlstad, Sweden, Június. Lundvall, B-Å és Borrás, S. (2005): Science, Technology and Innovation Policy. In: Fagerberg, J., Mowery, D. és Richard, N. (szerk.): The Oxford Handbook of Innovation. Oxford University Press, Oxford, Matei, A. és Antonie, C. (2015): Complexity Theory and the Development of the Social Innovation. Procedia Social and Behavioral Sciences, OECD (1963): Frascati Manual: Proposed Standard Practice for Surveys on Research and Exerimental Development. OECD, Paris. OECD (1991): OECD Proposed Guidelines for Collecting and Interpreting Innovation Data (Oslo Manual). DSTI/STII/IND/STP (91) 3. OECD (1999): Managing National Innovation Systems. OECD, Paris. URL: (Utolsó letöltés: ) OECD (2005): Oslo Manual: Guidelines for Collecting and Interpreting Innovation Data. 3. kiadás, OECD, Paris. Ogburn, W. F. (1941): National Policy and Technology. In: Rosen, S. M. és Rosen, L. (szerk.): Technology and Society: the Influences of Machines in the United States. Macmillan Co. New York, Pavitt, K. (1984): Sectoral patterns of technical change: towards a taxonomy and a theory. Research Policy, Polónyi István (2013): Az aranykor vége. Bezárnak-e a papírgyárak? Gondolat Kiadó, Budapest. Rogers, E. M. (1962): Diffusion of Innovations. The Free Press, New York. Schumpeter, J. A. (1912): The Theory of Economic Development: An Inquiry into Profits, Capital, Credit, Interest, and the Business Cycle. Harvard University Press, Cambridge. Schumpeter, J. A. (1939): Business Cycles: A Theoretical, Historical, and Statistical Analysis of the Capitalist Process. McGraw-Hill, New York. Sedmak, M. (2010): Studying the processes during implementation of enterprise systems. Knowledge and Process Management Simon, H. (1987): Bounded Rationality. In: Eatwell, J. et al. (szerk.): The New Palgrave. McMillan, London. Sirilli, G. és Evangelista, R. (1998): Technological innovation in services and manufacturing: Results from Italian surveys. Research Policy, Stevens, E. és Dimitriadis, S. (2004): New service development through the lens of organisational learning: Evidence from longitudinal case studies. Journal of Business Research, Tidd, J., Bessant, J. és Pavitt, K. (2005): Managing Innovation. Integrating Technological, Market and Organizational Change. 3rd. Edition. John Wiley & Sons, Chichester. Tomlinson, M. (2000): Innovation surveys: A researcher s perspective. DRUID Working Paper No URL: (Utolsó letöltés: ) US Department of Commerce (1967): Technological Innovation: its Environment and Management. USGPO, Washington. Veres Zoltán (2009): A szolgáltatásmarketing alapkönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest. Vitányi Iván (2007): A magyar kultúra esélyei. MTA, Budapest. 25

26 von Hippel, E. (2001): Perspective: User toolkits for innovation. Journal of Product Innovation Management, Wirtz, B., Lutje, S., és Schierz, P. G. (2010): An empirical analysis of the acceptance of E- procurement in the German public sector. International Journal of Public Administration, Yauch, C. A. és Steudel, H. J. (2002): Cellular manufacturing for small businesses: key cultural factors that impact the conversion process. Journal of Operations Management,

27 8. MELLÉKLETEK 1. sz. mellékletek: A rogersi innováció jellemzők előzményei és következményei az empirikus kutatások tükrében (Forrás: Kapoor, Dwivedi és Williams, 2014) 27

28 28

29 29