A viselkedésterápia hatékonyságának vizsgálata az elhízás kezelésében

Átírás

1 Semmelweis Egyetem Doktori Iskola konferencia 2013, Budapest A viselkedésterápia hatékonyságának vizsgálata az elhízás kezelésében Papp Ildikó 1, Udvardy Mészáros Ágnes 1, Czeglédi Edit 2, Vizin Gabriella 1, Perczel Forintos Dóra 1 1 Semmelweis Egyetem, Klinikai Pszichológia Tanszék 2 ELTE PPK Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék

2 Elhízás Nagy népegészségügyi jelentőségű, multikauzális, pszichoszomatikus betegség (Resch, 2001) Három fő, bizonyíték alapú megközelítése (Cooper és Fairnburn, 2001): Műtéti kezelés Farmakoterápia Viselkedésterápia

3 Az elhízás viselkedésterápiája 50 éves kutatása során átfogó megközelítést teremtett Számos programot dolgoztak ki és fejlesztettek tovább, kognitív elemekkel gazdagítva a megközelítést (Wing, 2004; Perczel Forintos és Czeglédi, 2011). Mérsékelt 5-10%-os fogyást eredményez, amely azonban statisztikailag és klinikailag jelentős javulással jár együtt az egészségi mutatók (Gregg és Williamson, 2004), a mentális egészség és az életminőség (Fabricatore, 2007) tekintetében egyaránt.

4 Célkitűzés Kutatásunk célja az elhízás standard viselkedésterápiás kezelésének egy önsegítéssel kombinált változatának kidolgozása és hatékonyságának vizsgálata volt.

5 A program gyakorlati kerete 24 hét (3x8 hét) Kiscsoportos foglalkozás Heti egy ülés perc Két pszichológus Helyszín: SE Klinikai Pszichológia Tanszék Önsegítés bevezetése: 1. blokk: 1 8. ülés 2. blokk: ülés 3. blokk: ülés Csoportvezetői jelenlét hetente Csoportvezetői jelenlét kéthetente Csoportvezetői jelenlét havonta

6 A program felépítése 1. szakasz: előkészület szakasza (első interjú 2. ülés) Motivációelemzés Edukáció Önmegfigyelés (táplálkozási napló, kalória bevitel, testsúly monitorozása) 2. szakasz: cselekvés szakasza (3. ülés 16. ülés) Kalóriacsökkentés Egészségtelen étkezési szokások megváltoztatása Fizikai aktivitás növelése Egyéb befolyásoló tényezők (pl. érzelmi evés) 3. szakasz: fenntartás szakasza (16. ülés 24.ülés) Elért viselkedésváltozások rögzítése Motiváció fenntartása Belső kontroll erősítése Visszaesés megelőzése A program alapja a viselkedésváltozás transzteoretikus modellje (Prochaska és DiClemente,1992).

7 A vizsgálat bemutatása Kutatási elrendezés: Öt viselkedésterápiás testsúlycsökkentő csoport Átlagosan 10 fővel (8-12 fő) 21 és 65 év közötti, egészséges túlsúlyos, elhízott személyek Kizárási kritérium: krónikus testi betegség, mentális megbetegedés Lemorzsolódás: 13% Résztvevők: 41, 25 és 65 év közötti felnőtt 11 férfi és 30 nő Átlagéletkora 39,9 (SD=11,25) év Testtömegindex (BMI) átlag: 37,4 (SD=8,06)

8 Mérőeszközök Antropometriai adatok (testsúly, testmagasság) Testgyakorlás: A változás stádiumai Rövidített forma (Marcus és mtsai, 1992; Czeglédi és mtsai, 2011) 21 tételes Háromfaktoros Táplálkozási Kérdőív (Karlsson és mtsai, 2000; Czeglédi és Urbán, 2010) A testsúllyal és külsővel kapcsolatos elégedettséget felmérő kérdések Rosenberg Önértékelési skála (Rosenberg, 1965; Paksi és mtsai, 2004) WHO Jól-lét Kérdőív (WHO Well-Being Questionnaire, Susánszky és mtsai, 2006)

9 Eredmények A testsúly alakulása Testsúly változása: Kezdeti testsúly átlag: 109,6 kg (SD=28,14 kg) Záró (24. heti) testsúly átlag: 99,7 kg (SD=25,55 kg) t (38) = 10,499; p< 0,001; Cohen d=0,82 Átlagos fogyás: 9,9 kg (SD: 5,87 kg; terjedelem 2-27 kg) A százalékban kifejezett súlycsökkenés: 8,8% (SD: 4,31%, terjedelem 2,1-19,1%) 90% elérte a professzionális súlycsökkentő kezelések számára előírt legalább 5-10%-os fogyást. 28%-uk súlycsökkenése meghaladta a 10%-ot.

10 Eredmények A rendszeres testedzés végzésének alakulása A rendszeres testedzést végzők aránya: Kiindulás: 47,4% 24. hét: 69,2% χ 2 (1) =7,455; p=0,006

11 Eredmények A pszichológiai változók alakulása Változók Kiindulás átlag (SD) Evési mintázat 24. hét átlag (SD) t Cohen d Kognitív korlátozás 2,4 (0,50) 3,0 (0,37) -5,900*** 1,40 Érzelmi evés 2,6 (0,66) 2,1 (0,52) 5,629*** 1,36 Kontrollálatlan evés 2,4 (0,44) 2,0 (0,55) 4,016*** 0,95 Testkép Külsővel való elégedettség - 1,1 (1,85) 0,2 (2,15) 2,017* 0,46 Testsúllyal való elégedettség - 3,1 (1,17) - 1,4 (1,96) -4,733*** 1,12 Pszichológiai jóllét Önértékelés 19,8 (5,04) 21,7 (4,36) -3,345* 0,80 Jóllét 7,9 (3,61) 9,8 (2,84) 3,290* 0,77 * p<0,05; ** p<0,01; *** p<0,001

12 Eredmények A súlycsökkenés pszichológiai korrelátumai Vizsgált változók + p < 0,1; * p<0,05; ** p<0,01; *** p<0,001 Súlycsökkenés (r) Kognitív korlátozás 0,50* Érzelmi evés -0,38* Kontrollálatlan evés -0,31 + Külsővel való elégedettség 0,45** Testsúllyal való elégedettség 0,35*

13 Eredmények A fogyás hatása a Modell pszichológiai jóllétre Többszörös hierarchikus lineáris regresszió elemezés Magyarázó változók Önértékelés Jóllét β R 2 β R 2 1. Fogyás mértéke 0,42** 0,18% -0,48** 0,23% 2. Fogyás mértéke 0,38* 0,25% -0,55** 0,42% * p<0,05 ** p<0,01 Nem -0,06-0,06 Életkor 0,02 0,31 Iskolai végzettség -0,24-0,19 Kiindulási BMI -0,05 0,22

14 Konklúzió Az elhízás standard viselkedésterápiás kezelésének kiegészítése önsegítő elemekkel költség hatékony módja lehet az elhízott páciensek súlycsökkenése elősegítésének. A 24 hetes program során a résztvevők 90%-ánál megvalósult a viselkedésterápiás testsúlycsökkentő csoportok esetében elvárt 5-10%-os súlycsökkenés. Kedvező változások mutatkoztak a testsúlymenedzselést gátló, illetve szolgáló evési magatartásokban, valamint a fizikai aktivitásban, amely változások viszont nagyobb mértékű súlycsökkenéssel jártak együtt a program során.

15 Konklúzió A fogyás a testkép javulásával járt együtt. A szándékos súlycsökkenés mentális egészségre gyakorolt kedvező hatását igazolja a fogyásnak a globális önértékelés és szubjektív jóllét javulásával mutatkozó kapcsolata.

16 A vizsgálat fő korlátai Önszelektált mintavétel Alacsony elemszám A kontrollcsoport hiánya

17 Kitekintés Tervezzük egy randomizált kontrollcsoportos kutatás lefolytatását. Pszichológiai jellemzők feltérképezése, amelyek fontos szerepet játszhatnak a kezelés során elért fogyás jelentős egyéni eltéréseiben. A kutatás kiterjesztéseként a viselkedésterápiás csoport tagjait 1 éven keresztül követjük. A most bemutatott viselkedésterápiás testsúlycsökkentő csoport tematikáját számos kognitív elemekkel bővítettük ki.

18 Hivatkozások Cooper, Z., Fairnburn, C. G. (2001): A new cognitive behavioral approach to treatment of obesity. Behaviour Research and Therapy, 39(5), Czeglédi E., Bartha E., Urbán R. (2011): Az evési magatartás összefüggéseinek vizsgálata főiskolai hallgatónőknél. Magyar Pszichológiai Szemle, 66(2), Czeglédi E., Urbán R. (2010): A Háromfaktoros Evési Kérdőív (Three- Factor Eating Questionnaire Revised 21-Items) hazai adaptációja. Magyar Pszichológiai Szemle, 65(3), Fabricatore, A. N. (2007): Behavior therapy and cognitive-behavioral therapy of obesity: Is there a difference? Journal of American Dietetic Association, 107(1), Gregg E., W., Williamson, D. F. (2004). Th relationship og intentional weight loss to disease incidence and mortality. In Wadden T.A., Stunjard, A. J. (szerk.). Handbook of obesity treatment. The Íguilford Press, New York, London, Karlsson, J., Persson, L.O., Sjöström, L., Sullivan, M. (2000). Psychometric properties and factos stucture of the Three-Factor Eating Questionnaire (TFEQ) ib obese men and women. Results from the Swedish Obese Subjects (SOS) study. International Journal of Obesity, 24(12), Marcus, B. H., Selby, V. C., Niaura, R. S., Rossi, J. S. (1992): Self-efficacy and the stages of exercise behavior change. Research Quarterly for Exercise and Sport, 63(1),

19 Hivatkozások Paksi B., Felvinczi K., Schmidt A. (2004): Prevenciós/egészségfejlesztési tevékenység a közoktatásban. Kutatási jelentés. Budapest: Oktatási Minisztérium. Perczel Forintos D., Czeglédi E. (2011): Az elhízás kognitív (és) viselkedésterápiás megközelítési lehetőségei. In: Túry F., Pászthy B. (szerk.), Az evészavarok pszichoterápiájának aktuális kérdései. Semmelweis Kiadó, Budapest, Resch, M. (2001). Az obezitás pszichoszomatikus szemléletű gyógyítása különös tekintettel a fluxoetin és a kognitív-behaviorális terápia hatékonyságára. (letöltve: ) Rosenberg, M. (1965). Society and the adolescent self-image. Princeton, NJ: Princeton University Press. Susánszky, É., Konkoly Thege, B., Stauder, A., Kopp, M. (2006). A WHO Jól-Lét kérdőív rövidített (WBI-5) magyar változatának validálása a Hungarostudy 2002 Országos Lakossági egészségfelmérés alapján. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7, Wing, R.R. (2004). Behavioral weight controll. In Wadden T.A., Stunjard, A. J. (szerk.). Handbook of obesity treatment. The Guilford Press, New York, London,

20 Köszönöm a figyelmet! papp.ildiko@med.semmelweis-univ.hu