A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége Elnökségének beszámolója

Átírás

1 A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége Elnökségének beszámolója a ban végzett munkáról Prof. Dr. Vécsei László december 16.

2 Tartalomjegyzék Prof. Dr. Vécsei László elnök bevezetõje...1. oldal Visszatekintés 2007-re...2. oldal Testületek ülései oldal Szív és Érrendszeri Nemzeti Program...5. oldal ETSZ MADOFE Program...8. oldal Biztonság és partnerség konszenzus konferencia oldal Szakmai kollégiumok oldal Monitoring munka oldal A MOTESZ interdiszciplináris programja oldal Pro Medicina oldal REHA Hungary oldal Kongresszusi és Utazási Iroda oldal Nemzetközi munkánk oldal Kommunikáció oldal Szövetségünk gazdálkodásáról oldal Zárszó oldal

3 Tisztelt Szövetségi Tanács! Visszatekintve az elmúlt kétéves ciklusra, különösen igaz az a megállapítás, hogy rendkívül mozgalmas, eseményekben, feladatokban bõvelkedõ idõszakot hagytunk magunk mögött. Mivel két éves idõszak számvetését kell megtennünk, az idei események, teljesítések bemutatása mellett a év legjelentõsebb feladatairól is szót kell ejtenünk. Elsõsorban azokról, amelyek idei aktivitásunkat megalapozták, ill. azokról, amelyek eredményei ma is használhatók, a jövõre vonatkozóan is helytállóak és az egészségügyi ellátórendszer mûködését segítõ, javító megoldásokat fogalmaznak meg. Voltak olyan jogszabályok, amelyeknek meg kellett felelnünk, mára azonban már csak emlékezünk rájuk, kétségtelenül néhány következményét is viseljük. Ezek idézésétõl eltekintve inkább azokról a folyamatokról érdemes bõvebben szólni, amelyek jelenleg is változóban vannak, és azok korrekt megoldása érdekében tett és tesz lépéseket a Szövetség. Fontos elmondani azt, hogy az elmúlt két esztendõben, de különösen 2008-ban a MOTESZ munkájában jelentõs hangsúlyt kapott a konszenzuskeresés, a konszenzusra törekvés. Ez nemcsak a szakmai kérdésekre jellemzõ, hiszen e vonatkozásban már hosszú évekre visszanyúló hagyományokkal rendelkezünk, gondolhatunk itt például a kardiovaszkuláris betegségek prevenciója és gyógyítása tárgykörében megrendezett konszenzus konferenciákra, vagy például a számos szakma aktív részvétele és konszenzusa eredményeként megalkotott Szív- és Érrendszeri Nemzeti Programra. A szorosan vett szakmai területeken túl mindazokban a kérdésekben, amelyek ma az egészségügy struktúráját, mûködését, annak fejlesztését érintik, törekszünk arra, hogy a lehetõ legtöbb területen ne kompromisszumok árán létrejövõ, hanem valódi konszenzus, kollektív bölcsességgel, együttmûködésben kialakított megoldás szülessék. Ehhez kívánok magunknak, valamennyiünknek a jövõben is sok erõt, kitartást, jó eredményeket, sikereket. Köszönetet mondok elsõként tagegyesületeinknek a konstruktív együttmûködésért, kritikus javaslataikért és támogatásukért. Azt, hogy szakmai konszenzuson nyugvó értékes elõterjesztéseket tudtunk készíteni társaságaink jobbító szándékát bizonyítja. Köszönöm a MOTESZ apparátus valamennyi tagjának, hogy áldozatos munkájával a hivatalos munkaidõt messze meghaladva végezte feladatát. Végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom az Elnökségüknek értékes munkájáért, a konstruktív, sokszor igen kritikus vitákért s, hogy mindez baráti légkörben egymás véleménye iránti tisztelettel zajlott. A további eredményes munkához sok sikert kívánok a következõ elnökünknek és az elnökség valamennyi tagjának. /Prof. Dr. Vécsei László/ a MOTESZ elnöke 1

4 Emlékeztetõül a 2007-es év legfontosabb feladatairól röviden: 2 A fekvõbeteg-struktúra átalakításának szakmai szempontrendszerérõl és javaslatáról részletes anyag készült a MOTESZ és az OSZMK országos szakfelügyelõ fõorvosainak részvételével február 14-én tartott országos értekezlete alapján. Ezen az értekezleten minden fõ szakmacsoport, szakmacsoport-rész és csatlakozó társszakma véleménye meghallgatásra, megtárgyalásra és jegyzõkönyvezésre került. Az itt kialakult szakmai vélemények alapján kétkötetes anyag készült, amely tartalmazta minden szakmacsoport és szakma vonatkozásában azokat a szakmai elképzeléseket, amelyeket javasoltunk figyelembe venni a strukturális átalakítás folyamán. Az anyagot alapdokumentációként gondoltuk az átalakítás megvalósításának folyamatában, a részletes döntések meghozatalához. Sajnos azonban a minisztérium akkori vezetése részérõl nem volt fogadókészség e ma is vállalható tartalmát, adatait tekintve körültekintõ, korrekt munka iránt. A valóságban semmit nem vettek figyelembe javaslatainkból és érdemben nem tudtunk befolyást gyakorolni a folyamatokra. A politika figyelmen kívül hagyta a szakma javaslatait. Az elmúlt év májusában Szövetségi Tanácsülés keretében került sor a szakmai bizottságok munkájának bemutatására. Egy-egy elõadás keretében foglaltuk össze a fekvõbeteg struktúra, a járóbeteg-szakellátási struktúra, a humánerõforrás struktúra valamennyi megoldatlan problémáját. Az elõadások legfontosabb megállapításai: Alapvetõnek tekintettük, hogy konszenzuson alapuló, forrásbõvítéssel, szerkezet-átalakítással, a humán erõforrás hosszú távú megoldásával járó, jogszabályi ellentmondásoktól mentes átalakításra van szükség, amely evolúciós és nem revolúciós folyamat, amelyhez idõre és anyagi erõforrásokra van szükség. Valamennyi, akkori megállapításunkat és javaslatunkat felhasználtuk és beépítettük abba a munkába, amely MADOFE program néven ez évi vállalásunk egy részét jelenti, errõl részletesen beszámolunk a 2008-as feladatok között. Felelevenítjük júliusában megfogalmazott elvárásainkat, igényeinket, mindazokat a szükségszerûségeket, amelyek a megjelent törvények alkalmazása során sajnos továbbra is elvárások, igények és szükségszerûségek maradtak: kiemelt szerepet és valós, érdemi szerepet kell juttatni a szakma képviselõinek, a köztestületeknek, a szakmai és a civil szervezeteknek. Megfelelõen kell õket tájékoztatni, ahol szükséges, bevonni. Közös feladat az érintett szakmai csoportok tagjainak és a társadalom széles köreinek tájékoztatása, megnyerése. Összhangot kell teremteni az egészségpolitika meghirdetett célja, a társadalom, az egészségügyi dolgozók és a gazdaság jogos elvárásai, valamint a jogszabályok és a finanszírozás révén ható valós érdekeltségi rendszerek között. A népegészségügyi tevékenységet, a nemzeti egészségügyi programokat az egészségpolitika egyik kiemelt területévé kell tenni, és össze kell hangolni a programokat, valamint az ellátórendszer struktúrájának és mûködésének racionalizálását. Meg kell valósítani a magyar egészségügyi ellátórendszer struktúrájának racionalizálását, konszolidációját és fenntartható finanszírozhatóságát, és mindezeket összhangba kell hozni a problémákat szakmapolitikai prioritások mentén rangsoroló hosszú távú nemzeti programmal. A struktúra racionalizálásának a népegészségügyi állapotból fakadó térségi szükségleteknek, a területi infrastruktúrabeli és szolgáltatásbeli elmaradások kiegyenlítésének és a meghatározandó térségi és országos progresszivitási hierarchiának megfelelõen kell megvalósulnia. Ehhez igazodnia kell a minimumfeltételeknek, a kompetenciáknak, az akkreditációs- és minõségbiztosítási rendszereknek, az ellátási területeknek és a beutalási rend elemeinek. Fentiek aktualitása úgy gondoljuk napjainkban is vitathatatlan.

5 2008. évi munkánk szerves folytatása a fentebb vázolt céloknak, elvárásoknak és követelményeknek, így a nemzeti programok helyzetének értékelése, a MADOFE program alakulása, a Biztonság és Partnerség programot megerõsítõ konszenzus konferencia létrehozása a szervezéstõl az érdemi megállapítások és célok megfogalmazásáig. Szövetségi Tanácsülések A április 10-i Szövetségi Tanácsülést a Pro-Medicina Kongresszus keretében rendeztük meg. Ezen az ülésen elõször a Nemzeti Egészségügyi Programok különösen a Szív és Érrendszeri Betegségek Megelõzésének és Gyógyításának Nemzeti Programja tennivalói, feladatai kerültek napirendre, ez alkalommal a Népegészségügyi Programmal való kapcsolódási pontok hangsúlyozásával. A programokhoz tartozó feladatok megvalósításában számos nehézség adódott, a megvalósítást számos tényezõ hátráltatta, ill. hátráltatja mint pl. a járóbeteg szakambulanciák hiánya, a progresszivitás elvét mutató rendszer, a minimumfeltétel-rendszer, a kompetencia-szint meghatározásának hiánya, a kompetenciához szükséges képzés stb. Ezek a felismerések, tapasztalatok vezettek oda, hogy az elõzetes felmérések alapján a MOTESZ Elnöksége állást foglalt arra vonatkozóan, hogy a szakmai és mûködési rend újraszabályozása szükséges az egészségügyben. Ennek jegyében hívtuk életre az ETSZ-MADOFE* Programot, amely az egészségügyi tevékenységek szabályozását, azaz az egészségügyi tevékenységek mûködési, adatkezelési, dokumentációs, finanszírozási és ellenõrzési rendjének orvosszakmai megalapozását jelenti. A Szövetségi Tanács ülése ezt a programot számos támogató, pozitív hozzászólást, javaslatot követõen elfogadta. A Programhoz amelynek részletes bemutatását, eddigi eredményeit e beszámoló külön fejezete tartalmazza tartozó feladatokba tagegyesületeinket is bevontuk, és fontosnak tartottuk javaslatukat, véleményüket, éppen ezért a júniusi Szövetségi Tanácsülés ugyancsak napirendjére tûzte a Program haladását, az elért eredményeket. A munka elsõ szakaszaként elkészült stratégiai terv voltaképpen válasz mindazokra a korábban megfogalmazott, megoldásra váró kérdésekre akár a struktúra, akár a mûködés, a humánerõforrásszükséglet, vagy a képzés tekintetében, amelyek a Nemzeti Programokkal összefüggésben felmerültek. Számos kérdés, javaslat, felvetés hangzott el a Szövetségi Tanácsülés résztvevõitõl, ezeket a további munka során hasznosítani tudtuk. A Szövetségi Tanács ülése megerõsítette a MOTESZ ezen vállalását. A másik, kivételes érdeklõdést kiváltó napirendi pont a szakmai kollégiumok jövõje, funkciójuk, választásuk, szervezetük, mûködésük kérdéseinek megvitatása volt. Az itt elhangzott vélemények, észrevételek, valamint az írásban a Szövetséghez eljuttatott javaslatok képezték alapját annak az összegezett véleménynek, amelyet a hatályos rendelet módosítási javaslataként eljuttattunk a minisztériumba. A évi harmadik Szövetségi Tanácsülésre november 6-án került sor, jelentõségéhez méltóan ismét a MADOFE Program jelenlegi helyzetérõl kaptak tájékoztatást a jelenlévõk, az idõ közben bekövetkezett, a program alakulását befolyásoló körülmények, tényezõk, a lehetõségek és korlátok számbavételével. * Egészségügyi Tevékenységek Szabályozása Mûködési, Adatkezelési, Dokumentációs, Finanszírozási és Ellenõrzési (tevékenység) 3

6 Az Elnökség ülései A MOTESZ Elnökségének ülései 2008-ban elsõsorban a MADOFE program aktuális állapotát tárgyalták, ezen túlmenõen rendszeresen napirendre került a Szövetség nemzetközi munkájának értékelése. Tagfelvételi kérelmeket is tárgyalt az Elnökség, javaslataikat a Szövetségi Tanács elfogadta, így 125- rõl 128-ra nõtt a Szövetség tagegyesületeinek száma. A testület tárgyalta a Biztonság és partnerség programról összeállított véleményt, valamint a program társadalmi vitáját lezáró konszenzus konferencia elõkészítésének teendõit. Kiemelkedõ az elnökségi ülések közül a június 6-i ülés, amelynek helyszíne az Egészségügyi Minisztérium volt. Az ülésen a MADOFE Program haladása, a Szív és Érrendszeri Betegségek Megelõzésének és Gyógyításának Nemzeti Programja eddigi eredményei, továbbfejlesztésének lehetõségei, a nemzeti programok koordinációja került napirendre, majd a jelenlévõk tájékoztatást kaptak a minisztertõl az egészségügy aktuális súlyponti feladatairól. Végül a minisztérium és a MOTESZ között együttmûködési megállapodás aláírására került sor, amelyben rögzítettük vállalásainkat, szakmai munkánk kereteit. A MOTESZ Elnökségének Tanácsadó Testülete A Tanácsadó Testület esetenként, egy-egy problémakör elemzésével segíti az Elnökség munkáját, az idõkímélés érdekében elsõsorban nem testületi üléseken, hanem az elektronikus levelezés kényelmét és gyorsaságát kihasználva kerül sor egy-egy kérdés megvitatására, értékelésére. 4

7 A Felügyelõ Bizottság A Felügyelõ Bizottság egyik fontos feladatköre, hogy minden évben vizsgálja a Szövetség gazdálkodását, megtárgyalja mérleg- és eredmény-kimutatását. A bizottság minden évben áttekinti, hogy mennyiben tett eleget a Szövetség a takarékos gazdálkodás követelményeinek, hogyan növelte bevételeit, csökkentette kiadásait. Ezzel kapcsolatban az elmúlt két esztendõben sem merült fel kifogás a takarékos, jogszabályszerû gazdálkodással szemben, azonban minden értékelés alkalmával megállapítást nyert a bizottság részérõl, hogy a MOTESZ-tagdíjak kérdését mielõbb rendezni szükséges. E helyütt emlékeztetünk arra, hogy a tagdíj összege ma már csak jelképes, 120 Ft/fõ/év, összegében, konstrukciójában változtatásra szorul. A Felügyelõ Bizottság elnöke állandó meghívottja a MOTESZ elnökségi üléseinek, így folyamatosan figyelemmel kíséri a szövetség munkáját. E vonatkozásban a bizottság elnöke megállapította, hogy az alapszabálynak és a vonatkozó jogszabályoknak megfelelõ a mûködés. A Szövetségi Tanácsülések tekintetében pedig a bizottság teljes létszámban meghívást kap valamennyi ülésre, így közvetlenül tájékozódhatnak a testületi munkáról. Szakmai tevékenységünk Szív és Érrendszeri Nemzeti Program A 2006-ban elfogadott, meghirdetett Szív és Érrendszeri Betegségek Megelõzésének és Gyógyításának Nemzeti Programja megvalósításának eddigi eseményeirõl és jelenlegi helyzetérõl november 26-án tájékoztattuk az Országgyûlés Egészségügyi Bizottságát. A tájékoztatót Dr. Kiss István, a MO- TESZ leendõ elnöke, a Programtanács elnöke készítette: A SZÍV ÉS ÉRRENDSZERI NEMZETI PROGRAM (SZÉNP) 2006 márciusában került a kormány által meghirdetésre. Fõ célkitûzése a magyarországi szív és érrendszeri betegségek és halálozás gyakoriságának a csökkentése. A SZÉNP három fõ részbõl áll: A Program elsõ része az egészségmegõrzésrõl és betegségmegelõzésrõl szól. Ennek megvalósítása társadalmi közmegegyezésen, a civil szervezetekkel történõ együttmûködésen, és az egészségügyön kívül a társ-minisztériumokkal, szervezetekkel történõ együttmûködéssel történhet. A Program e része a Nemzeti Népegészségügyi Program keretein belül lett megtervezve. A Program második része az ÉRKÖZPONTOK HÁLÓZATÁnak létrehozása és ezzel a kardiovaszkuláris betegségek gyógyításának minõségi fejlesztése. Annak a szükségességnek a felismerése, hogy a szív és érrendszeri betegségek számos kockázata és szervkárosító hatása egymáshoz társulva és egymást követõen jelenik meg egy emberben, integrált betegellátást terveztünk meg az elsõsorban az alapellátáshoz kapcsolódó járóbeteg szakellátásra: a kardiologia, vaszkuláris neurológia (stroke), az angiológia, a nephrologia, a hypertonologia, diabetologia, lipidologia és obezitologia bevonásával. Ehhez társítottuk a gyógytornász, logopédus, dietetikus, rehabilitációs, szociális munkás és epidemiológus szakembereket. A Nemzeti Pólusprogram alapján megtervezett helyeken, a rendelkezésre álló szakmai kapacitások feltérképezése történt meg a SZÉNP készítésekor 2006-ban és ennek alapján készült stratégiai terv a fejlesztésekre és az Érközpontok kialakítására. A Program harmadik része a reszocializációval foglalkozik az otthonápolástól a rehabilitációig bezárólag (30%). 5

8 A Szív és Érrendszeri Nemzeti Program 10 célban határozta meg és foglalta össze azokat a feladatokat, amelyek megvalósítása a magyarországi szív és érrendszeri betegség és halálozás gyakoriságának a csökkenését eredményezheti. A 10 fõ célkitûzés 45 alpontra tagolódik, és mindegyik programpontnak meghatározott határidõt jelölt meg a programot véglegesen jóváhagyó Programtanács. Alapvetõ célkitûzés volt, hogy a program egésze bekerüljön az Új Magyarország Fejlesztési Tervbe (a szív és érrendszeri betegségek és halálozás csökkentésének szükségessége, Érrendszeri Központok Hálózatának létrehozása, civil társadalmi aktivitás kialakítása, munkaerõ-visszatermelés, egészségipar, képzés és kutatás, epidemiológiai és adatregiszterek kialakítása, magyarországi kockázatértékelés elkészítése, a megfelelõ szakemberképzés képesítéssel történõ elõsegítése). Az egyes részek pedig kapcsolódva a megfelelõ pontokhoz kerüljenek beillesztésre a TÁMOP*, TIOP,** ROP *** programokban, az ÚMFT-be. Sem a felsoroltak, sem pedig a adminisztrációs, szervezési és szakmai költségek eddig nem kaptak semmilyen hatékony tárcaszintû és kormánytámogatást. Ennek jelentõsége azért különösen fontos, mert nem csak pénzkérdésrõl, hanem elfogadásról, elkötelezettségrõl, felelõsségvállalásról van szó. Összefoglaló áttekintés a megkezdett alprogramokról és az eddigi teljesítésrõl a Program Célok és feladatok fejezetének megfelelõen. I. CÉL: 1. A különbözõ külsõ támogatókkal sikerült mind a civil lakosságot, mind a szakmai alprogramokat bevonni modell értékû program-megvalósításokba, amelyek a betegségmegelõzést, egészségmegõrzést és az integrált szakmai ellátást voltak hivatottak megvalósítani: Hypertonia betegség: Éljen 140/90 Hgmm alatt a beteg-együttmûködés és lakossági felvilágosítás programja a hypertoniával kapcsolatban (két éve folyik). Eger város lakosságával több hypertoniás beteg érte el a jelentõs kockázatcsökkenéssel járó 140/90 Hgmm alatti vérnyomásértéket. Hypertonia Regiszter került létrehozásra (jelenleg beteg adatával) Kardiometabolikus Program: a tervezett Érrendszeri Központok integrált szakellátásának modellkísérleteként (kardiológia, hypertonologia, lipidologia, diabetologia, dietetika) Kanada után a világon elismerten Magyarországon jött létre a Kardiometabolikus Központok Hálózata Kontroll Pont néven. Angiológia: ÉRV**** program, a perifériás érbetegség kardiovaszkuláris kockázatának megállapítására: a boka/kar index mérési és kockázatértékelõ programja (21000 beteg adatával egy éve folyó, öt éves program). A Nemzeti Programhoz kapcsolódóan folyamatos lakossági felvilágosítás, kardiovaszkuláris kockázatértékelés és szûrés történt. Fõbb programpontok voltak az elmúlt két évben: a CÉL***** program, Egészségvonat, Egészség-kamion. Létrejött a lakossági és szakembereknek szóló kockázatértékelõ, szakértõi segítséget nyújtó számítógépes program (IQMed). II. CÉL: folyamatosan megindult, A sürgõsségi ellátás nemzeti programját a MOTESZ a koordináló tevékenységének feladataként önállóan kiadta (a program nincs hivatalosan meghirdetve). A MOTESZ a PRO MEDICINA Kong- * Társadalmi Megújulás Operatív Program ** Társadalmi Infrastruktúra Program *** Regionális Operatív Program **** EReink Védelmében (ÉRV) Program, az MHT Boka-kar Index programja, az EGIS Gyógyszergyár Zrt. támogatásával. ***** CÉL: Célok és Értékek a Lipidterápiában címmel a 2005-ös Terápiás Konszenzus Konferencia alapján indított program 6

9 resszusának keretében 2007-ben és 2008-ban a Nemzeti Egészségügyi Programok áttekintését rendezte meg. A SZÉNP a tervezett Web-oldal létrehozására támogatást, pályázati lehetõséget a program nem kapott, hasonlóképpen a lakossági oldalak létrehozására sem. A civil szervezetekkel történt konzultációval a civil szervezetek közösségi oldalának kialakítása van folyamatban, amelyet a Program információval kíván feltölteni. III. CÉL: Modellkísérletek formájában folyamatosan épül ki a rendszer, de a nevesített Érközpontok létrehozására nincs a szaktárca részérõl befogadási visszajelzés, és nincs döntés a megvalósulási lehetõségeirõl. Az NFT I.-re alapozva és további fejlesztési lehetõség igénybevételével helyi döntés alapján készült el az ország elsõ ÉRRENDSZERI KÖZPONTja Nyíregyházán. Az ESKI,* EMKI** és OSZMK*** lehetõséget jelent a nemzeti regiszterek/adatbázisok létrehozására, a nemzetközi adatbázisokhoz való csatlakozásra, de erre vonatkozó tárcaszintû döntés eddig még nem történt. IV. CÉL: a Nemzeti Program alapdokumentumaként szereplõ Kardiovaszkuláris konszenzus Konferencia (2007. november) ismételten ülésezett és meghatározta a határértékeket, célértékeket és a szükséges indikátorokat, az OSZMK-val kialakított kapcsolat révén a szakfelügyeleti együttmûködés megvalósult, ennek további fejlesztése szükséges a minõségellenõrzés irányában. V. CÉL: a SCORE (kardiovaszkuláris kockázatértékelõ rendszer) magyarországi kialakítása nem valósult meg. A szakmai anyagok, a kivitelezés módja elkészült, külsõ támogatók is lennének, de szaktárca szintû döntés és támogatás szükséges. VI. CÉL: az ellátórendszer átalakítása teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a Szív és Érrendszeri Nemzeti Programban leírtakat és a megvalósítási tervet. Továbbra is javasolt visszanyúlni az eredeti elképzelésekhez és ennek megfelelõen kell a mostani rendszereket átalakítani (járóbeteg-, fekvõbeteg- és alapellátás). VII. CÉL: Az informatikai rendszer modellje elkészült (IQ Medicina) és modell értékûen ban kerül bevezetésre. Ehhez is tárcaszintû támogatás szükséges. VIII. CÉL: Kidolgozásra került az érintett területek képesítési vizsgájának Európai Uniós harmonizációval történt kialakítása, de nincs meg a szakmai kollégiumok, az ESZTT és minisztérium által történt befogadása. A szakdolgozók speciális képzése (hypertonia, angiologia, diabetologia) a Programon belül megkezdõdött, illetve folytatódott. IX. CÉL: a rehabilitáció területének teljes rendezése szükséges a szív és érrendszeri rehabilitáció részterületének fejlesztéséhez és kialakításához. Számos induló lépéshez is a szaktárca döntése szükséges. X. CÉL: A Programtanács folyamatosan koordinálta az alprogramok munkáját, újabb területeket fogadott be (pl. lelki egészségügy, immunológia, geriátria). Elkészült a nemzeti diabetesz program és a kardiológiai program szívelégtelenséggel foglalkozó része. A SZÉNP Programtanácsa saját munkaterve alapján rendszeresen ülésezett. Az üléseken állandó meghívottként részt vettek a Csecsemõ és Gyermekgyógyászati, valamint a Nemzeti Rákellenes és Sürgõsségi Program vezetõi. Elkészültek a ÚMFT-hez kapcsolódó javaslatok és anyagok. Ezek felhasználásáról még nincs szaktárca szintû visszajelzés. * Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet ** Egészségügyi Minõségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet *** Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ 7

10 ETSZ-MADOFE Program Program az EGÉSZSÉGÜGY TEVÉKENYSÉGÉNEK SZABÁLYOZÁSÁRA Programterv az egészségügy MÛKÖDÉSI, ADATKEZELÉSI, DOKUMENTÁCIÓS, FINANSZÍROZÁSI ÉS ELLENÕRZÉSI TEVÉKENYSÉGÉNEK SZABÁLYOZÁSÁRA Már a 2007-es évben végzett munkánk során jeleztük, hogy az egészségügyben folyó átalakítás következetes, társadalmi elfogadottságot is jelentõ megvalósításának fontos feltétele, hogy az egészségpolitikai stratégiának, a prioritásoknak és a döntéseknek tényekre, hiteles adatokra kell alapozódniuk. Fontos követelményként határoztuk meg, hogy kiemelt, valós és érdemi szerepet kell juttatni a szakma képviselõinek, a köztestületeknek, a szakmai és a civil szervezeteknek a reformnak nevezett átalakítási folyamatban. Kiemelt feladatként jeleztük a minisztérium akkori vezetése felé, hogy sürgõsen létre kell hozni az egészségügyi ellátórendszer struktúrájának racionalizálását, konszolidációját és fenntartható finanszírozhatóságát, és mindezt összhangba kell hozni a problémákat szakmapolitikai prioritások mentén rangsoroló hosszú távú nemzeti programmal. A struktúra racionalizálásának a népegészségügyi állapotból fakadó térségi szükségleteknek, a területi infrastruktúrabeli és szolgáltatásbeli elmaradások kiegyenlítésének és a meghatározandó térségi és országos progresszivitási hierarchiáknak megfelelõen kell megvalósulnia. E követelményeket és elvárásokat következetesen napirenden tartottuk, hangsúlyozva, hogy az egészségügyi ellátás korszerûsítésével kapcsolatos további feladatok és lépések elõkészítése feltételezi a mûködési-mûködtetési, adatkezelési, dokumentációs, finanszírozási, valamint az ellenõrzési rend szabályozásának orvosszakmai megalapozását februárjában Szövetségünk felkérést kapott az egészségügyi minisztertõl koordinált és szakmailag egyeztetett javaslatok elkészítésére. Szövetségünk a feladat ellátására szóló felkérést elfogadta, mert fontosnak tartotta, hogy az egészségügyi ellátást érintõ állami és politikai döntéseket ne hozzanak a szakma egyeztetett véleménye nélkül, és a döntéshozók ne hozhassák kiszolgáltatott helyzetbe a szakmát. Ezért e feladatok ellátását az egészségügyi társszervezetek, intézmények bevonásával, aktív közremûködésével kezdtük meg március 20-ra összehívtuk a MADOFE Programtanács alakuló ülését. A Programtanácsban képviseltette magát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a Betegjogi Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány, az Egészségbiztosítási Felügyelet, az Egészségügyi Gazdasági Vezetõk Egyesülete, a Házi Gyermekorvosok Egyesülete, a Magyar Kórházszövetség, Magyar Orvosi Kamara, Magyar Gyógyszerész Kamara, a Magyar Szakdolgozói Kamara, Nemzeti Egészségügyi Tanács, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a MEDICINA2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség, az Egészségügyi Minõségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet, a Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók Egyesülete, az Országos Alapellátási Intézet, az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ, s a szakmai szervezeteken kívül a Miniszterelnöki Hivatal és az Egészségügyi Minisztérium is. Az Egészségügyi Minisztérium jelenlévõ államtitkára komoly értéknek minõsítette, hogy egy nagyon széles reprezentáltságú kör volt jelen, különbözõ státusú, jogállású hivatalok, szervezetek, amelyek egy jó cél érdekében tudtak egy asztalhoz ülni. A Programtanács alakuló ülésén létrejöttek a munkacsoportok 1. ellátási, 2. adatkezelési, dokumentációs és finanszírozási, 3. ellenõrzési munkacsoport. Egymásra épülõ munkájuk koordinálására a Programtanács kapott felhatalmazást. A március 20-án elhatározott és kijelölt feladatokat a Programtanács ülésén úgy jellemezték, hogy az elvégzendõ munka az egészségügyben már hosszabb ideje meglévõ hiánynak a szükséges 8

11 megoldását jelenti, kizárólagosan szakmai döntéseken alapulva kínál fel stratégiai ill. gyakorlati megvalósításra vonatkozó lehetõségeket. A munka elsõ szakasza április 30-án zárult, amikor átadtuk az ETSZ-MADOFE rövid és középtávú szakmai-stratégiai tervét és ajánlásait. A területenként meghatározott részletes koncepció közlésére e helyen terjedelmi okokból nincs lehetõség, azonban a rövid koncepciót e beszámoló keretei között is közreadjuk. Az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztésének koncepciója Alapvetõ feltételek: a népesség egészségi állapotának folyamatos javítása a Kormány által kidolgozandó és megvalósítandó egészségfejlesztési politika megvalósításával. Fõbb elemei: Az egészséges életmód kialakítása A környezeti tényezõk alakításával a kockázati tényezõk csökkentése Az egészségi állapot társadalmi egyenlõtlenségeinek csökkentése A nemzeti egészségügyi programok megvalósítása Az egészséget támogató környezet kialakítása, az egészségügy társadalmi megbecsülése Az ellátó rendszer fejlesztésének területei: ahol az egészségügyi ellátás szakmai, mûködési rendjének szabályozása szükséges. A szabályozás alapja a szakmai konszenzussal elkészülõ szakmai javaslatok. A területek: 1. a szakmai minimum követelmények, beleértve a humán erõforrás és a tárgyi feltételek megléte, progresszivitási szintenként (a súlyponti kórházak, a centrumok is!) és azok szakmai tartalma a szakmai protokollok 2. a szakambulancia, a gondozó, a szakrendelés az egynapos ellátások fogalma és szakmai tartalma 3. a sürgõsségi ellátás szintjei és tartalma, beleértve az ügyeleteket és a mentést is 4. a mátrix szervezetek mûködésének szakmai rendjét és tartalmát 5. a kapacitás és a teljesítmény fogalma, valamint mérõszámai, azok tartalma és dokumentációja 6. a finanszírozási adatok karbantartása 7. az ellenõrzés A tervezett munkacsoportok: ellátási adatkezelési, dokumentációs és finanszírozási ellenõrzési Rövid koncepció területenként 1. Minimumkövetelmények, progresszivitás, protokollok Feladat a 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet és mellékletének áttekintése, átírása egységesítési, rövidítési céllal és kiegészítve a hiányzó szakmai szabályozásokkal. Elõször szükséges meghatározni a szakmákhoz tartozó egészségügyi szolgáltatások progresszív ellátási szintjeinek szakmai tartalmát, és ezt követõen konkrétan megjelölni az adott szakmai tartalomhoz tartozó személyi és tárgyi feltételeket. 9

12 A fekvõbeteg-szakellátás területén is a járóbeteg-szakellátáshoz hasonlóan a szakmai tartalmat az adott szakmán belüli I., II. és III. szinthez kell meghatározni és nem az intézmény elnevezését, korábbi jogállását, ellátási területét, vagy beteg beutalási rendjét kell figyelembe venni. Meghatározandó az is, hogy milyen feladatai vannak az egyes szakmai beavatkozásokat illetõen a súlyponti kórházaknak és melyek azok a ritka szakmai profilok, szakmai tevékenységek, amik a legeredményesebben csak néhány kijelölt centrumban, az egyetemeken, vagy az országos intézetben végezhetõk. A törvénnyel bevezetett jelenlegi fekvõbeteg ellátórendszerben az egyes szubspecialitások koncentrálására feltétlenül szükség van, hiszen az ellátási minõség szakmai garanciája csak bizonyos esetszám mellett biztosítható, s amelynek egyik szabályozási eszköze az évente ellenõrzötten elvégzett esetszám lehet. A személyi feltételek szolgáltatói teljesítése, illetve ennek meglétének ellenõrzése csak akkor lehetséges, ha a humánerõforrás, a szakemberszükséglet a szakmai tartalommal szorosan összefüggõ feladatokra épülve van meghatározva. Eldöntendõ hogy a progresszív ellátási szintekre vonatkozó személyi és a tárgyi feltételek a szervezeti egységre összevontan értelmezhetõk-e? A létszámra vonatkozó minimumfeltételek a jelenlegi szabályozásban több helyen is tartalmaznak speciális képzettséget, jártasságot, gyakorlatot, amelynek objektív meghatározására lenne szükség. E jártasságok, szakmai licencek a szakmai grémiumoknál (szakmai kollégium, szakmai tudományos társaság) jelenleg fellelhetõk, de szükséges lenne e tárgyban a szakorvosi képesítés nyilvántartásához hasonlóan egy központi, közhiteles nyilvántartás kialakítása, valamint a szakmai gyakorlat elõírására vonatkozó egységes szabályozási szempontok kialakítása. Felvetjük a HBCs* elhagyását, mert mind a diagnózis(ok) (BNO-10)**, mind a hozzátartozó beavatkozások (OENO)*** sokkal természetesebb adatot, információt biztosítanak az egészségügyi ellátásról és az elvégzett tevékenységekrõl, mint az ezekbõl képzett csoportok. A szakmai és a finanszírozási protokollok sem építhetõk a HBCs-re, mert lényegesen több beavatkozást és diagnózist fog át egy homogén betegségcsoport, mint egy-egy szakmai protokoll. 2. Járó és a szakambulancia A szabályozásban tisztázni kell, hogy mi a speciális járóbeteg-szakellátás fogalma, a szakambulanciák a szakma-kódjegyzék szerint is azonosítottan és megállapítottan kizárólag mely szakmákban és az adott szakma milyen azonosított szakmaterületein mûködhetnek. A szakambulancia jogintézményi jogfogalma a speciális járóbeteg-ellátási feladatokhoz és a járóbeteg-szakellátás progresszív ellátási szint meghatározása mellett feltételezi a fekvõbeteg szakellátási hátteret. A szakambulancia, mint speciális járóbeteg-szakfeladati ellátás szakmai minimumfeltételei, a fekvõbeteg-ellátástól (hotel-rész) térben és idõben elkülönülten kerüljön meghatározásra, hogy a követelményi és feltételi rendszere pontosan azonosítható, ellenõrizhetõ és számon kérhetõ legyen. Szükséges a szakambulancia felkeresési lehetõségének szabályozása. Döntést igényel, hogy a szabályozott betegút a területi szakrendelõ-orvosának beutalójához kösse (vagy egyéb módon szabályozza) a szakambulanciák igénybevételét. 10 * Homogén Betegségcsoport ** Betegségek Nemzetközi Osztályozása *** Orvosi Eljárások Nemzetközi Osztályozása

13 3. A sürgõsségi ellátás Az év 365 napján 24 órában mûködõ sürgõsségi belépési pontok mûködtetése az alábbi elvek szerint szervezendõ: A praehospitalis ellátásban a 24 órában kistérségi összefogással mûködtetett központi diszpécser-szolgálattal, az OMSZ-szal és a kórházi sürgõsségi osztállyal is kapcsolatot tartó központi alapellátási ügyeletek országos hálózatának megszervezése; Az OMSz országos lefedettséget biztosító hálózatának, a megfelelõ személyi és tárgyi feltételekkel történõ kialakítása, illetve további fejlesztése; A járóbeteg-szakellátási rendelõintézetekben, a területi egészségügyi központokban a sürgõsségi esetek fogadására egy ún. sürgõsségi-szoba jogszabályban kötelezõen elõírt mûködtetése, melyben a sürgõsségi eszköz és gyógyszerkészlet rendelkezésre áll, és az ellátó szakszemélyzet riasztásának módja a napi munkaidõ bármely idõpontjában az ott dolgozók elõtt pontosan ismert. A kórházi sürgõsségi ellátás megfelelõ szintjeinek záros határidõn belüli kialakítása minden aktív betegellátást nyújtó egészségügyi intézményben, a jogszabályban elõírt szakmai minimumfeltételek szigorú számonkérésével és a 24 órában nyújtott, folyamatos üzemeltetéssel. A kórházon belüli a sürgõsségi ellátási vonatkozású mögöttes diagnosztikai, (labor, röntgen, ultrahang, CT, MRI stb.) a mûtéti és aneszteziológiai kapacitások folyamatos rendelkezésre állásának biztosítása. A sürgõsségi betegellátás finanszírozási rendszerének átfogó korrekciója mind a rendelkezésre állási díj, mind a sürgõsségi HBCs-k díjazásának növelésével, a minõségi ellátás biztosítására való szakmai törekvések finanszírozási preferenciáinak kialakításával. További szabályozási javaslatok: az alapellátásban a 24 órában mûködõ központi ügyelet, mint prioritás meghatározása; a járóbeteg-szakellátásban a sürgõsségi-szoba mûködtetésének elõírása és szakmai feltételeinek meghatározása. a központi szervezésû ügyeletek finanszírozásának további javítása a sürgõsségi ellátó egységek fixdíjának további növelése az S -jelû HBCs-k súlyszám-értékeinek revíziója 4. A mátrix A kórházi ellátórendszer jövõbeli szervezeti mûködése szempontjából meghatározó jelentõséggel bíró mátrix kórházi, illetve mátrix osztályos mûködések szabályozására vonatkozó jogszabályi környezet a mátrix szervezeti mûködés tényleges szakmai és gazdálkodási súlyához képest meglehetõsen szegényes A gyakorlatban a szakorvos hiány formális kezelési eszköze, mivel a mátrix osztályok többségében a hagyományos szakmai struktúra a mûködést tekintve lényegében nem változott. A szakmai minimumfeltételek -rõl szóló rendelet jogviszonyainak teljes körû revíziója adhatja meg az alapját a mátrix kórház és mátrix osztály (továbbiakban:a mátrix-egység ) szakmai minimumfeltételeinek kialakításához. 5. Fogalmak, dokumentáció A szakmai adattartalom áttekintése, a betegutakhoz tartozó összes dokumentum adattartalmának általános és egységes elõírása. 11

14 A jelenleg elkülönült orvosi, ápolási, finanszírozási dokumentumok tartalmának egységes elvek szerinti újra-szabályozása A számítógépes dokumentáció technikai feltételeinek teljes körû kialakítása. A számítógépek használatának középtávú idõintervallumon belül történõ kötelezõvé tétele javasolt (személyi feltételre is gondolva: az orvos-írnoki státuszok visszaállítása, munkahelyet teremthetne például kisgyermekes szülõnek részmunkaidõben). Az összes dokumentumra kiterjedõen az elektronikus adatkezelés lehetõvé tétele. A számítógépek használatának elterjesztése, elõírása együtt kell, hogy járjon az adatkezelésre vonatkozó információ-hordozó használatának (papíralapú adatnyilvántartás, illetve archiválás kiváltása, az elektronikus egészségügyi adattovábbítás lehetõsége) pontos szabályozásával, elõírásával. Az elektronikus kapcsolatok kiépítése részben a kórházon belüli integrált betegdokumentációs rendszerek, és vezetõi információs rendszerek (VIR) kialakításával, és a betegellátó-helyek közötti integrált betegdokumentációs rendszerek (IKIR) fokozatos kifejlesztésével. Ez utóbbinál elsõ lépésben egy ellátási területen: a kórház, a járóbeteg-szakellátás, a diagnosztika és a háziorvosi ellátás, illetve a sürgõsségi ellátás között, majd további lépésként kórházak és régiók között. (EU-s pályázatoknál legyen prioritási szempont) Központilag, jogszabállyal elrendelt, egységes elõírást javasolunk a technikai feltételek és az így elõállított tartalomra vonatkozóan. Az ellenõrzés során szükséges dokumentáció prezentálási módjának egyértelmû elõírása is szükséges. A finanszírozási adattartalom áttekintése, szükség szerinti csökkentése javasolt, a rekordkép formátumok folyamatos korszerûsítésével és az intézményekben legelterjedtebben használt formátumok bevezetésével. Központilag elrendelt, egységes elõírás fenntartása javasolt a finanszírozást szabályozó kormányrendeleti /43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet/ szinten. A kezelõorvos segítségére lehet a megfelelõ részletességgel és folyamatosan, esetleg éveken át feltöltött elektronikus paciens rekord (EPR) az integrált betegdokumentációs rendszer, ahol nem csak az aktuális diagnosztikai és terápiás tevékenység követhetõ, hanem a múltbeli események is megtalálhatók. Az ápolási dokumentáció kiegészíti az orvos által rögzített adatokat az állapotbeli történésekkel és az elvégzett szakápolói tevékenységekkel. Az ápolási dokumentáció egységes adattartalmának elõírása, és az orvosi dokumentáció adattartalmával való harmonizálása szükséges. A jövõre vonatkozó javaslat az egyéni, betegnél lévõ (chip-kártyás) adathordozó, vagy a háziorvosnál elérhetõ adatállományhoz történõ sürgõsségi hozzáférés biztosításának megvalósítása. 6. A finanszírozási adatok karbantartása A költség-homogenitás szempontját prioritásként kezelve felül kell vizsgálni a HBCs-k darabszámát. A HBCs-ben szereplõ adatokat (és ennek megfelelõen az adatgyûjtést) sok szempontból lehetne egyszerûsíteni, ilyen pl.: a mûtétek típusba sorolása, vagyis kis, közepes, nagy-mûtétek, melyeknek a költségei éppen a homogenitás elvének megfelelõen, a mûtéti idõhöz rendelt ráfordítási átlag-értékkel kifejezhetõ. A karbantartást az ún. gyakorisági top-listán szereplõ HBCs-kkel kell kezdeni, mert az itt elvégzett költség-pontosítás a legérzékenyebb bevételi tényezõ, amely mellett a szakmák által használt leggyakoribb HBCs-re is hasonló figyelmet kell fordítani. 12

15 Új eljárások befogadása: egy-egy új orvosi eljárás engedélyezésre, kihirdetésre kerüljön, azaz egy mindenki számára hozzáférhetõ listán regisztrálják. A regiszter az alapját képezhetné a következõ döntési szintnek, azaz a közfinanszírozásba történõ befogadásnak. Az adatgyûjtés megszervezésénél javasolt szempontok: A költséggyûjtés módszertanát a rendszeres karbantartás követelményeinek figyelembe vételével kell kidolgozni. Az adatgyûjtés legyen reprezentatív, mind az intézmények (kórház típus, infrastrukturális adottságok), mind a betegségek, beavatkozások szempontjából. A költséggyûjtésbe bevont intézmények számviteli rendjének egységesítése nélkül a költséggyûjtés megbízhatósága sérülhet. Biztosítani kell az azonnali informatikai feldolgozás lehetõségét, a tömeges adatbevitel gépesítésével (pl. vonalkód technika). Az adatgyûjtés szerzõdéses kapcsolaton alapuljon Az adatgyûjtés elõírt tartalmi és technológiai módszertanának betartására ellenõrzési mechanizmusokat kell kidolgozni, amely tartalmazza a helyszíni ellenõrzéseket is. Az értékelés, és feldolgozás személyi és tárgyi feltételrendszerét biztosítani kell, mint feltételeit a szakszerû munkavégzésnek. A feldolgozásnak tartalmaznia kell: a kapott adatok ellenõrzését, javítását, összehasonlító elemzések elvégzését, a gyártók, szállítók árinformációinak feldolgozását (összehasonlító árinformációk). A kalkulációs séma újraértékelése szükséges: A jelenlegi súlyszám kalkuláció legvitatottabb pontja az általános költségek felosztási metódusa, azaz: ápolási naparányosan vagy a közvetlen ráfordítások, vagy más mutató alapján történjen meg a költségek felosztása egy HBCs-ben. 7. Az ellenõrzés A szabályozás indokai és a javaslatok: Az egészségügyi ágazat jelenlegi államigazgatási és hatósági ellenõrzési rendszere már a jelenlegi feltételek között sem mûködik kellõen szolgáltatáselvûen, megfelelõ igazgatási hatékonysággal, szakmai hatásossággal és eredményességgel. Az egészségügyi ellátórendszer szakmai struktúrája a közelmúltban igen jelentõsen átalakult, nagymértékben megváltoztak a fekvõbeteg szakellátás egészségügyi szolgáltatói mûködésének lehetséges törvényi keretei, mûködési feltételei és ellátási követelményei. Indokolt, hogy az egészségügyi szolgáltatók mûködési engedélybe foglalt ellátási jogosultságaik az Eütv. szerint rögzített és meghatározott állami követelményként kell, hogy megjelenjenek. Az ellátási jogosultságokkal összefüggõ államigazgatási és hatósági ellenõrzési feladatokat, megerõsítve és javítva az ÁNTSZ igazgatási hatékonyságát (és személyi és tárgyi feltételeit) továbbra is az ÁNTSZ-hez, illetve az OSZMK-hoz telepítve kell érvényesíteni, egyidejûleg biztosítva a mûködési engedélyek kiadására vonatkozó szabályozások korszerûsítését, egyértelmûségét, az ellátási jogosultságok megállapításának jogalkalmazói hatékonyságát, egységességét és eredményességét. 13

16 2008. június 6-án hivatalos pecsét került arra a folyamatra, amely szerint együttmûködve a minisztériummal alkotói jogunk van a MADOFE program továbbvitelét illetõen, azonban a munkavégzéshez elengedhetetlen információk, adatok rendelkezésünkre bocsátása a minisztérium részérõl sajnos elmaradt, és idõ közben számos folyamat indult el, amely a Szövetség által felvállalt programalkotás munkájában bizonytalanságot okozott. Ezeket egyfelõl pozitívan is értékelhetjük, nevezetesen, hogy számos olyan dolgot elindított a minisztérium, amelyet a programtervünk tartalmazott és szándékunkban állt jól szervezetten véghezvinni, másfelõl viszont zavaró, hogy adott feladat(ok) ellátására a Minisztérium és a MOTESZ között létrejött megállapodás ellenére más szervezet(ek) kap(tak) megbízást. Kedvezõtlenül befolyásolta a programra irányuló munkánk iránti fogadókészséget a gazdasági válság is. Mindezen jelenségek, folyamatok ellenére úgy gondoltuk, hogy a MADOFE Program életben tartása, fejlõdése az egész egészségügy érdeke, és mindazok felelõssége és velük szembeni elvárás, akik a programalkotás feladatára vállalkoztak. Ennek jegyében ült össze október 27-én a Programtanács következõ ülése, amelyen az ellátási munkacsoport által elkészített munkaanyag az ellátórendszer fejlesztési koncepciója az alap-, járó- és fekvõbeteg ellátás, valamint a sürgõsségi ellátás területén részletes megtárgyalása zajlott. Rendkívül sok hasznos megjegyzés, észrevétel, javaslat hangzott el, és az ezekkel kiegészített munkaanyagot már szélesebb kör számára így tagtársaságainknak is publikussá tettük azzal a kéréssel, hogy tegyék hozzá az anyaghoz javaslataikat, véleményüket. Ezúton is köszönetet mondunk az anyaghoz véleményt adó szakembereknek, szervezeteknek. A Programtanács ülésén voltaképpen megerõsítést nyert az elhangzott vélemények tükrében, hogy a megkezdett úton tovább kell lépnünk, azonban a hogyan tovább -ot illetõen felvetõdött, hogy a most megismert koherens rendszert továbbfolytatva a minisztérium jogalkotási, szakmai és egyéb programjaihoz idõben, technikában stb. illeszkedve van esély arra, hogy ez a tudás, ez a szellemi produktum, amely létrejött, beépülhessen konkrét jogszabályokba, utasításokba. (E beszámoló készítésének idején még érkeznek az észrevételek, amelyek alapján rövidesen elkészül a végleges anyag.) Biztonság és partnerség az egészségügyben konszenzus konferencia Amint a MADOFE Programmal összefüggésben is utalás történt arra, hogy több olyan dolgot elindított a minisztérium, amely a mi programunknak is része, a Biztonság és Partnerség Programmal összefüggésben is számos vonatkozásban felfedezhetõ az összecsengés, azonosság azokkal az elgondolásokkal, amelyek az elmúlt több mint egy évben a szakma részérõl érkezett vélemények, javaslatok alapján a MADOFE Programban megjelentek. A Biztonság és Partnerség Program társadalmi vitájának lezárásaként megbízást kaptunk a minisztériumról arra, hogy ágazati konszenzus konferencia jelleggel megszervezzük a Biztonság és partnerség az egészségügyben címmel társadalmi vitára bocsátott anyag összegezését. A társadalmi vita során megismert véleményekrõl készített összegezést érdemesnek tartjuk feleleveníteni, hiszen számos olyan megállapítást, végrehajtandó feladatot tartalmaz, amelynek idõszerûsége, szükségessége vitathatatlan. 14

17 Az anyag kinyitja a kapukat a részletesebb és ambiciózusabb tervek felé a következõ évtizedre, amely egy teljesen átalakuló orvosi praxis és egészségügyi politika kora lesz, amikor alapvetõen változni fog az orvos-beteg viszony, ugyanis a betegek egyre képzettebbek, informáltabbak lesznek és egyre inkább partnereivé válnak az orvosnak a kivizsgálásról és a gyógykezelésekrõl szóló döntésben. Tekintettel arra, hogy a hatékonysági tartalékok jelentõs részben kimerültek, így az az elsõdleges cél, hogy a konvergencia program keretein belül javuljon a társadalom elégedettsége, és az egészségügyi ellátórendszer hosszútávon fenntartható fejlõdési pályára álljon, sokak véleménye szerint szinte megoldhatatlan feladat. A társadalmi vitában résztvevõk zömmel elfogadható, elõremutató, jószándékú kezdeményezésként értékelték a programot (Nemzeti Egészségügyi Tanács, Egészségügyi Érdekegyeztetõ Tanács munkaadói oldala, Önkormányzati Szövetségek). A véleményezõk többsége egyetért azzal a kitétellel, hogy a politikai viták helyett a szakmai programok megvalósítására kell koncentrálni. Ez a kijelentés azonban nem lehet egyoldalú. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, valós és nem virtuális partnerek is szükségesek, és folyamatosan. A biztonság és partnerség egészségpolitikai koncepció három alappilléren nyugszik: Kormányzati (tárcaközi) egészségpolitika. Biztosítási elven mûködõs egészségügyi ellátás. A népegészségügyi feladatok átfogó ellátása. A fenti célkitûzések az alábbiak segítségével érhetõek el: A biztosítási elven mûködõ egészségügy kialakítása. Teljesítményfinanszírozáson alapuló érdekeltségi rendszer, racionális gazdálkodási és progresszív ellátási rend bevezetése. Az európai unió országaiban a szociális biztonság ésszerû határok közötti fenntartása változatlanul közösségi feladat. A tervezet biztonságos és hatékonyabb egészségügyi rendszert kíván felvázolni, mely alkalmas az elemeire szétesett szolgáltató hálózat összerakására. Egyértelmûvé kell tenni, hogy paradigmaváltás szükséges úgy az egészségpolitikában, mint a megelõzésben, az ellátórendszerben, a finanszírozásban és az orvosi gondolkodásban. Határozottan le kell szögezni, a magyar egészségügy helyzetében gyors javulás nem várható, mivel kormányzati ciklusokon átívelõ feladatokat is el kell látni, pl.: humánerõforrás biztosítása, képzés, szakképzés, népegészségügyi programok, egészségfejlesztési alapismeretek oktatása, egészségre nevelõ és szemléletformáló életmódprogramok támogatása. Meg kell határozni a stratégia fõ irányvonalait, és azokat nemzetpolitikai prioritássá kell tenni. Ezekhez majd kevés számú, de átfogó projekteket célszerû kapcsolni. A lakosság életesélyeinek felzárkóztatása ezek között a kiemelkedõ célok egyike kell, hogy legyen. Tudatosítani kell továbbá, hogy az egészségi állapot javítása és az ellátórendszer fejlesztése más-más eszközrendszert igényel. A politika feladata a prioritások meghatározása. Az elérendõ cél érdekében a megelõzést, a gyógyítást, az egészségügyi és társadalmi rehabilitációt egységes rendszerben kell mûködtetni. Meg kell fogalmazni, hogy az elvárásoknak megfelelõ modellek a tervezett, vagy irányított piac elvén mûködhetnek. A magánfinanszírozás szerepének növekedése elkerülhetetlen, ugyanakkor az egészségügyi szolgáltatás alapelveiben nem piacosítható. Tényként kell megfogalmazni, hogy a népegészségügyi programok jelentõségét az adja meg, hogy a lakosság létszámának állandó csökkenése miatt demográfiai válság van ki- 15

18 16 alakulóban, illetve bizonyos betegségcsoportok számszerû emelkedésével az egészségügyi ellátás megterhelése várhatóan növekedni fog. Nemzetgazdasági szempontból a korai halálozás mellett különös jelentõsége van a betegségekben töltött éveknek, a betegségek következményeinek, a fogyatékosságnak és a rokkantságnak. A helyzet kezelésének és a népegészségügyi program sikerének kulcsa, ha az egészségvédelem össztársadalmi értékké válik. Hangsúlyozni szükséges, hogy a lakosság egészségi állapota a társadalom fejlettségének egyik legfontosabb mutatója. A nyomtatott és elektronikus sajtót is e szemléletváltás szolgálatába kell állítani. A népegészségügyi problémák megoldását izolált egészségügyi törekvésekkel nem lehet sikeressé tenni, ahhoz a társadalom minden szektorának közös erõfeszítése szükséges. Az egészségügyi ellátórendszer színvonalát joggal illeti a sok kritika, holott a fejlett országok átlagos szintjétõl jóval kevesebb forrásból is, nemzetközi színvonalon jóval erején felül teljesít. Az egészségügyi ellátásban nem érvényesülhetnek a szabályozatlan piaci viszonyok. Ugyanakkor az egészségügyi ellátórendszerben számos szerkezeti és mûködésbeli probléma vetõdik fel. A lakosság kedvezõtlen egészségi állapotából adódóan a lehetõségekhez mérten rendkívül nagy a terhelés. A válságjelenségek kezelése és a jövõ követelményei fejlõdési irányainak való megfelelését biztosító fejlesztések ezért elodázhatatlanok. A korszerûsítés fõ elvei: a betegközpontúság, a szolidaritás, a szükséglet alapú megközelítés, az igazságosság, az esélyegyenlõség, a hatékonyság, a progresszivitás, a prevenció, a közfinanszírozási túlsúly, a megfelelõ közteherviselés, a szektorsemlegesség, a költségtudatosság és a holisztikus kezelésmód. Fontos kérdés továbbá a társadalombiztosítás helyzete közfinanszírozás, vagy profitorientált biztosítás. Cél a klasszikus társadalombiztosítás elveit követõ rugalmas szisztéma kialakítása. A biztosítási jogviszonyt minden esetben a járulékfizetés kell, hogy megalapozza. A társadalombiztosítási önirányítás jobb felelõsség-megosztást is jelent és módot adhat az állami felelõsség és költségvetési elszámolási rendszer terhének csökkentésére. Szükséges a társadalombiztosítás önkormányzati irányításának, önálló gazdálkodásának, felügyeletének módosításait kidolgozni. A szolgáltatások rendszere egységes szakmai szabályok szerint hierarchikusan, a progresszív ellátás elvét és az ellátási szintek kompetenciáit megtestesítve épüljön fel! Ennek megfelelõen határozhatók meg a progresszivitás elvét is követõ hazai fejlesztési irányok (lakosság-közeli ellátások, kórház szakrendelõi rendszer). A progresszivitás szintje: alapellátás, járóbeteg-ellátás, városi (kistérségi) fekvõbeteg ellátás és megyei szintû. Az egészségügyi intézmények mûködési forma változásánál azt a szempontot kell figyelembe venni, hogy az egészségügyi vagyon célvagyon, a lakosság egészségéért viselt állami és önkormányzati felelõsség alapja. Magyarországon jelenleg meghatározó állami tu-

19 lajdonviszonyok vannak, a vegyes tulajdonviszonyokat tartalmazó rendszernek azonban olyannak kell lennie, hogy ne csorbítsa a szolidaritás, az esélyegyenlõségre alapozott forrásmegosztás és ellátás követelményeit, hogy megvalósuljon az ellátási és a tulajdonosi felelõsség összhangja. Rendezni szükséges az ún. funkcionális privatizáció kérdését is! Elkerülhetetlen azonban, hogy a jövõben az egészségügyben sokszínû tulajdonviszonyok fognak megjelenni. A VITAANYAG TOVÁBBI SORSA Annyi további konkrétumnak kell megjelennie az anyagban, amennyinek és amilyen mélységben csak lehetséges. Azaz, a végrehajtandó feladatok minél nagyobb körét, a jelenleg már látható minél nagyobb részletességgel be kell mutatni, figyelembe véve azt is, hogy mire van forrás, infrastruktúra, humánerõ-háttér, fogadókészség a betegek és a társadalom részérõl. Az orvosi szakmával kapcsolatos legszorosabb együttmûködést, egyeztetést tovább kell folytatni. A folyamat további, elkerülhetetlen fázisai a szakmai egyeztetések, mind az általános és részletesebb célok kitûzésében, mind pedig a kivitelezés módjában, az eszközrendszer és a mûködési mechanizmusok kidolgozásában. A véleményezõk, javaslattevõk anyagai alapján merjük azt gondolni, hogy a szakma a jövõben is aktív részt vállal a magyar egészségügy szakmai elveinek kidolgozásában-pontosításában, az elfogadott szakmai elvek gyakorlatban történõ érvényesítésében és a gyakorlati megvalósulás tapasztalatainak rendszeres elemzésében, valamennyi, az egészségügyi ellátás javításáért tenni akaró és közremûködõ szervezete révén. Ehhez jó kiindulás volt a jelenlegi állapotában lévõ anyag lefolytatott véleményezése, vitája, a felajánlott partnerség. A szakma szervezetei jogosan óvják magukat, amikor azt mondják, hogy nem kívánnak részt venni a jövõben sem a valós partneri viszonyt helyettesítõ virtuális kapcsolatokban, pótcselekvésekben, de ugyanakkor készen állnak a további tartalmas együttmûködésre, a valódi partnerség jegyében. Szakmai kollégiumok Négy évvel ezelõtt új jogszabály jelent meg a szakmai kollégiumokról, amely a testületek választásának megszervezésével, elõkészítésével és lebonyolításával a MOTESZ számára adott felhatalmazást. Annak ellenére, hogy a jogszabály kihirdetésétõl a választások lebonyolításáig mindössze hat hét telt el, az akkor újdonságnak számító feladatot rendben teljesítettük. A kollégiumok mûködtek, idõ közben azonban két egészségügyi miniszter is úgy gondolta, hogy e javaslattévõ, tanácsadó testületre nincs szükség. Miután sikerült megakadályozni, hogy ezek az elgondolások rendeleti formát öltsenek, számos kérdés vetõdött fel a kollégiumok további helyzetét illetõen immáron, az elõzõ kollégiumi választások idõpontjáról számítva az ötödik egészségügyi miniszter hivatali ideje alatt. Szövetségünk vállalkozott arra, hogy a kollégiumok szervezetére, mûködésére, jogállására stb. vonatkozóan kérdéscsomagot állít össze, azt kiküldi a szakmai kollégiumok elnökeinek, majd a beérkezett írásos véleményeket alapul véve Szövetségi Tanácsülés keretében a tagtársaságok vezetõ tisztségviselõi körében is megvitatja a problémát. Ezt követõen javaslatot készítettünk a vélemények alapján, amelyet eljuttattunk a minisztériumnak. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy az elõször napvilágot látott új kollégiumi rendelettervezet számos vonatkozásban eltér Szövetségünk ja- 17

20 vaslatától, az pedig külön meglepõ volt, hogy a tervezetet nem kaptuk meg véleményezésre, csak utólag, külön kérésre. Fontosnak tartottuk, hogy az idõ közben megismert kollégiumi véleményekkel is kiegészítve újabb javaslatot készítsünk rámutatva a hiányosságokra, elfogadhatatlan megoldásokra a rendelettervezet korrekciója érdekében. E munkánkat nagyrészt siker koronázta, hiszen az azóta megismert újabb tervezetben már szerepelnek azok a kollégiumok, amelyek az elsõ változatból sajnálatosan kimaradtak, és számos más javaslatunk is elfogadásra talált, néhány javaslatunk azonban nem épült be a tervezetbe, amelyet részben a választásokkal összefüggésben, részben a kollégiumok összetételét és mûködését illetõen fontosnak tartunk, éppen ezért ismét jelzéssel élünk a döntéshozók felé. Monitoring munka Tekintettel arra, hogy két éves tevékenységünkrõl adunk számot, feltétlenül szólnunk kell errõl a tevékenységünkrõl is, bár ez év április végével befejezõdött a március 1-jén a MEH államtitkárától kapott felkérés alapján kezdõdött munka. E feladat lényege az volt, hogy az egészségügyi reform végrehajtásának figyelemmel kísérése érdekében a Miniszterelnöki Hivatalban megalakult Monitoring Munkacsoport által végzett munkát segítse. A nagy orvos-szervezetekkel (Magyar Kórházszövetség, Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség, Egészségügyi Gazdasági Vezetõk Egyesülete, Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, Házi Gyermekorvosok Egyesülete) kialakított együttmûködés keretében heti rendszerességgel jeleztük a reformintézkedések hatására keletkezett problémákat, a megoldásra váró feladatokat. Egy alkalommal személyes tárgyalásra is sor került a MEH illetékes államtitkára és Partnerszervezeteink között. A megbeszélés emlékeztetõjét akkor eljuttattuk a Szövetségi Tanács tagjai számára. Ez a munka végül a miniszterváltással egy idõben okafogyottá vált, ennek következtében megszûnt, fontos azonban megállapítanunk, hogy a szakmai szervezetek példaadó együttmûködéssel közösnek érezve és tapasztalva a gondokat, a sürgetõen megoldandó problémákat dolgoztak azon, hogy a döntéshozók figyelembe vegyék azt, hogy bármiféle átalakítást, reformot csak a szakmával együtt lehet eredményesen keresztül vinni. A MOTESZ interdiszciplináris programja A MOTESZ interdiszciplináris programja 2007-ben sajnos a közismert anyagi nehézségek miatt, erõfeszítéseink ellenére nem valósulhatott meg a tervezett mértékben. Közel másfél évtized eredményei, tapasztalatai, a visszajelzések azt mutatják, hogy a folyamatos továbbképzés e szegmensét kivívott rangjának megfelelõen folytatni érdemes. Igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy 2008-ban a korábbi évek e tekintetben igen aktív periódusához hasonlóan interdiszciplináris fórumsorozatot szervezhessünk azokban a témakörökben, amelyeket tagtársaságaink megfelelõnek találtak arra, hogy új, korszerû ismereteket közvetítsenek nemcsak az adott szakma, hanem a rokonszakmák, ill. más szakterületek képviselõi számára is. A tagtársaságoktól érkezett számos témajavaslatból kiindulva idén végül összesen hat fórum valósult meg (illetõleg a beszámoló készítése idõpontjában egy fórumról még csak jövõ idõben szólhatunk). A rendezvények szakmai szervezõi, tagtársaságaink szakemberei részérõl kapott visszajelzések igen pozitívak, e program szakmai értéke révén elismert rangot vívott ki magának az orvosok, fogorvosok, klinikai szakpszichológusok folyamatos továbbképzése igen színes és változatos palettáján. 18