A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata. Interjú. dr. Hermann Péterrel, a mok Fogorvosi tagozatának elnökével

Átírás

1 Orvosok Lapja A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata Ú Interjú J! dr. Hermann Péterrel, Termékeink árváltozásával és rendelhetőségével kapcsolatos információkért forduljon orvoslátogató kollégáinkhoz, illetve ezekről tájékozódhat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár honlapján: Bármely említett termék alkalmazásakor az érvényes alkalmazási előírás az irányadó. Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük, hogy jelentsenek bármilyen feltételezett mellékhatást. NOC 2 a mok Fogorvosi tagozatának elnökével További információk: Egis Gyógyszergyár Zrt. Marketing főosztály 1134 Budapest, Lehel u. 15. tel.: , fax: marketing@egis.hu, honlap: Lezárás dátuma:

2 ta r talom IMpresszuM O r VO s K A M A r A Isten engem úgy segéljen A Magyar Orvosi Kamara három napos országos értekezletén tekintette át a betegellátás és a köztestület helyzetét Emberközpontú egészségügyet: a MOK 16 pontja Foghíjak és forráshiány Kedves foglalkozás-egészségügyben érdekelt Kolléganők, Kollégák! jog és etik A Apróságok jelenthetik a banánhéjt A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe II. Tovább szigorodó etikai szabályok a gyógyszeriparban f ó ru M Hogyan lettem orvos? Példaképem és Tanítómesterem, dr. Bugyi István sebészprofesszor Szépirodalmi élmény irányított az orvosi pályára sz AKMApOLItIK A Megalázó a dokikám megszólítás Savaria érdekközösségben Új utakon Kedvező változások az orvosi kamara és a kormányzat kapcsolatában Minél olcsóbb, annál jobb! Lendületben a Lendület program A rák visszaszorítása az egyik legnagyobb egészségügyi kihívás Remélik, a jövőben leülnek velük tárgyalni sz AKMAI OLdAL Az allergiát allergológus tudja szakszerűen kezelni A súlyos asztma korszerű kezelési lehetőségei 2014-ben Ápol s betakar Felszívódó sztent az evolúció következő lépcsője KO n feren c I A Gasztroenterológia jelen és jövő? A máj új esélyei K u Lt Ú r A FesztiVálogatás Könyvajánló Könyvsarok AnnO Anno Július-augusztusban történt 62 s p O r t O r VO s A láb mindig kéznél van! InfOrMácIó A MOK-tAgdíj befizetéséről Tisztelettel tájékoztatjuk a kedves Kollégákat, hogy a MOK éves tagdíja Ft (2014. január 1-jétől február 15-éig 1700 Ft, február 15-étől 2300 Ft). A Magyar Orvosi Kamara közös tagdíjszámlája: CIB Bank: A közleményben kérjük feltüntetni a tagdíjfizető orvos nevét és pecsétszámát! 63 A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Éger István Tagok: prof. dr. Banai János, dr. Szatmári András Főszerkesztő: dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Lapmenedzser: Zöldi Péter Hirdetési vezető: Kiss Judit Rovatvezetők: Kamarai ügyek: Niczky Emőke Egészségügyi gazdaság: dr. Gilly Gyula Gyógyszereink: prof. dr. Blaskó György Gyógyszerpiac: Fekete Tibor Tanácsadó testület: Vezető: prof. dr. Banai János Tagok: dr. Magyar Anna, prof. dr. Ludwig Endre, dr. Pápai Zsuzsa, dr. Demeter János, dr. Korponay-Szabó Ilma, dr. Pfliegler György Kiadja: Magyar Orvosi Kamara Felelős kiadó: dr. Éger István elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1068 Budapest, Szondi u Telefon: (06-1) , Fax: (06-1) orvosoklapja@mok.hu, Web: Az folyóirat aktuális tartalma a weboldalon és a portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató Lapterv és tördelés: Mátyus Gergely Az utcai terjesztésre nem kerül. A Magyar Orvosi Kamara megbízásából terjeszti a Magyar Posta. Minden kamarai tag részére ingyenesen jár. Előfizethető a Magyar Orvosi Kamaránál, Ft/év. Előfizetéssel, kézbesítési problémákkal kapcsolatos kérdésekben további információ: Losonci Ildikó, Telefon: (1) /100 m. Fax: (1) terjesztes@mok.hu Lakcím és levelezési cím változásának bejelentése: A MOK illetékes területi szervezeteinél írásban ( en v. postai úton) MOK tagdíjjal kapcsolatos információ: Bedenszky Zsuzsanna: (1) /128 m., bede@mok.hu Hirdetésszervezés: Hirdetési vezető: Kiss Judit Telefon: (06-1) , orvosoklapja@mok.hu ISSN Szaklapunk évenként tíz alkalommal, példányban jut el olvasóinkhoz. A szerzők véleménye nem feltétlenül tükrözi a MOK hivatalos álláspontját. A tagok a tagdíjat a MOK közös tagdíjszámlájára fizethetik be havonta átutalással vagy bérlevonással, havi egyenlő részletekben az esedékes hónap 10. napjáig félévente átutalással, két egyenlő részletben a tárgyév március 31. és szeptember 30. napjáig évente egy összegben átutalással, a tárgyév március 31. napjáig

3 Isten engem úgy segéljen Orvostudományi Karon 2014-ben 311 magyar és 21 országból 159 német vagy angol nyelven tanult hallgató szerzett orvosi diplomát Budapesten. Ezúttal is, mint az hagyomány, felemelő ünnepségen tettek orvosi esküt. Manapság, az értékek devalválódásának korában még nagyobb jelentősége van egy fogadalomnak. A mai ember nehezen határozza el magát, nehezen dönt hosszú távra, akár pálya-, akár párválasztásról van szó. Sokan nem fogadnak meg semmit, nem esküsznek semmire, nehogy dönteni kelljen, és viselni ezért a felelősséget. Valóban nehe- zebb elhatározott célért élni, azért munkálkodni? Hosszú távon biztosan nem! Lehet, hogy a céltalanság, felelőtlenség, a becstelenség, a könnyű haszonszerzés, a párok váltogatása átmeneti könnyebbség, talmi öröm, de ahogy múlik az idő, majdnem mindenki rájön, hogy az életét így elvesztegette. Ezért is nagy öröm volt ezeket a fiatal kollégákat látni, akik többsége bizonyára a későbbiekben is komolyan veszi hivatását és esküjét. Az idősebb korosztály hozzám hasonlóan valószínűleg meghatódik a sok értelmes, nyílt, szép fiatal arc láttán. Érdekes megfigyelni azt is, hogy milyen különbség van a különböző nemzetek között. A magyarok általában komolyak, meghatódottak, csak egy-egy hallgató megjelenésekor hangzik fel nagyobb taps vagy kiabálás. A német nyelvű hallgatók bár kimértek, de mégis valamivel lazábbak. Az angol nyelvű hallgatók szólításakor az ünnepség happeninggé válik. Lazák, jókedvűek, integetnek, a közönség pedig sztárként ünnepli őket. Van is okuk, hiszen nehéz munkát fejeztek be sikeresen. Igaz az is, hogy a nagy feladat most kezdődik, hiszen felelősségteljes hivatást választottak, de ugyanakkor az egyik legszebbet is. Tanulni, dolgozni azért, hogy egy másik emberen segítsünk, felemelő feladat. Naponta éri sikerélmény az Fotók: Semmelweis Egyetem Doktorrá avatás a Semmelweis Egyetem Általános 1

4 orvost, ami hosszú időre feltöltődést ad ahhoz, hogy a kudarcot, emberi tragédiát elviseljük és empatikusak tudjunk maradni, valóban erőt tudjunk átadni a gyógyuláshoz. A frissen avatott doktorok búcsúzása a köszönet mellett érdekes gondolatokat tartalmazott. Mindannyian kiemelték a kiváló elméleti képzést, a külföldiek a magyar élet szépségeit is. Az ilyen beszédekben nyilván sok udvariasság is van, mégis jólesett hallani, amikor az angol nyelvű hallgatók nevében búcsúzó kolléganő azt mondta, hogy a magyar kaland nem ért véget, hanem most kezdődik. Kell-e nagyobb diplomáciai siker? Idegen nyelven oktató egyetemeink valóban sokat tesznek országunk hírnevéért. Dr. Gyánó Marcell gondolataiból egyet emelek ki. Megtanultunk másokért tenni. Ha ez így van, akkor egy oktató intézmény a feladatát messze túlteljesítette, hiszen olyan erkölcsi pluszt adott, ami kevés egyénnek vagy intézménynek sikerül. Az ünnepség során többek között elhangzott Sajó Sándor múltidéző Magyarnak lenni című verse. Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Magasba vágyva, tengni egyre lent A költemény pesszimista gondolatisága idegen volt az ünnepi 2 hangulatban. Remélhetőleg a többség számára az volt az üzenete, hogy ez az önsajnáló mentalitás változzon meg. A jövőnk szempontjából sokkal fontosabb, amit dr. Hunyadi László dékán zárószavaiban hangsúlyozott. Itthon mindenki munkájára szükség van. Ha lehet, találják meg, de ha nem, akkor teremtsék meg az itthoni munka lehetőségeit! Külföldön sok tapasztalatot, tudást lehet szerezni, de ezt hozzák haza, ha elmennének. Mindenki saját hazáját szolgálja! A Magyarországon tanuló külföldiek is hazamennek, hogy az itt szerzett tudást otthon hasznosítsák és természetesen gyarapítsák. A mi fiataljainktól is azt várjuk el, hogy a magyar betegeket gyógyítsák, bár tudjuk, hogy a világon mindenütt megállnák a helyüket. Hasznos, ha szakmai- és nyelvtudásukat más országban is gyarapítják. A végső cél mégis az, hogy ők is a magyar betegellátást szolgálják, és folytassák azt a munkát, ami a sokszor mostoha és méltatlan körülmények ellenére biztosítja a még vállalható szakmai színvonalat. Fel kellene ismernünk, hogy bár sok szempontból egyszerűbb nyugaton a jól működő, lényegesen kevesebb nehézséggel szembenéző egészségügyi rendszerben dolgozni, de a külföldön elért sikerek sohasem érhetnek fel azzal, amit hazánkért teszünk. A kinti igazából sohasem lesz a sajátunk, és ott mindig is idegenek maradunk. Karinthy Frigyes így írt erről fiának. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a Lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Új kollégáinknak kívánom, hogy maradjon meg bennük az a lelkesedés, tenni vágyás, ami doktorrá avatásukon látszott rajtuk. Ez a lelkesedés szükséges ahhoz, hogy hazánkban is jobb körülményeket tudjunk teremteni. A tettvágy, a szorgalom, a megalkuvást nem ismerő munka kell, hogy áthassa az orvosi közösségeket. A hangsúly a közösségen van! A fiatalok lelkesedése az idősebbek tapasztalata, a tanítómesterek tudása nélkül semmit sem ér. Ez azonban fordítva is igaz. A fáradóban levő, fásultság felé haladó idősebb nemzedék feltöltődik, energiát nyer a fiatalok ötleteiből, igazságérzetéből, vitalitásából. Az összefogás feltétlenül sikerhez vezet, ami a későbbi generációk számára már alapvetéssé teszi a maradást, és ami a legfontosabb, a betegek és az egész magyar társadalom érdekét szolgálja. prof. dr. banai jános

5 A Magyar Orvosi Kamara három napos országos értekezletén tekintette át a betegellátás és a köztestület helyzetét Köztestületünk Területi Szervezeteinek Tanácsa folyó év június között tartotta kihelyezett ülését, ezúttal Cegléden. A hagyományosan Manrézajelleggel tartott többnapos tanácskozás minden évben egy alkalommal tágabb teret, több időt nyújt fontos ügyek megvitatására, döntések átgondolt meghozatalára. Csütörtökön délután az első munkaülés szokás szerint a részletes elnöki beszámolóval és annak megvitatásával kezdődött. Dr. Éger István tájékoztatta a jelenlévőket nemcsak a kormányfővel folytatott tárgyalásról, de arról is, hogy a megnevezett, egészségügyért felelős új államtitkárral is módja volt már tárgyalni. A közel egy órán át tartott megbeszélésen Zombor Gábor nemcsak nagy nyitottságot tanúsított, de egyúttal elkötelezettséget is az ágazatot, mindenekelőtt a benne dolgozók helyzetét sújtó problémák megoldása érdekében. Ennek jegyében készül mielőbb a MOK elnökségével való találkozásra. A döntéshozóknak átnyújtott köztestületi helyzetjelentés és jövőkép előadás formájában került a szakmai nyilvánosság elé az aznap délelőtt megrendezett Figyelő Egészségügyi Konferencián. A továbbiakban az Elnök a folyamatosan közizgalmat okozó kereskedelmi kamarai tagság ügyéről adott helyzetképet, bejelentve, hogy az eddigi a regisztrációsdíj-fizetési kötelezettség elleni aktivitásukat a Magyar Szakmai Kamarák Szövetségével karöltve kiterjesztették, a leghatározottabban tiltakozva a kötelező MKIK tagság gondolata ellen. Ezzel kapcsolatban a közelmúltban a szakmai kamarák közös kommünikét tettek közzé. Elmondta továbbá, hogy jól haladnak az Intellimed Kft.-vel és a különböző szakmai társaságokkal közös előkészítő munkálatok egy továbbképző, korszerű médiafelületen megjelenő filmsorozat elkészítése érdekében, melyet a tervek szerint akkreditáltatni is fognak. Nemzetközi viszonylatban kiemelte, hogy a tavaszi időszak konferenciái úgy az Európai Orvosok Állandó Bizottsága (CPME), mint az Orvosok Világszervezete (WMA) tekintetében hangsúlyosan foglalkoztak a rohamosan növekvő szakképzett egészségügyi munkaerőhiánnyal. Ennek hazai következményei mellett nem szabad szó nélkül elmenni. A következő napirendben a nem orvos diplomások zömét kitevő klinikai szakpszichológusok képviseletében szólt Dr. Bugán Antal, bemutatva helyzetüket. A tavalyi, végül be nem nyújtott önálló pszichológuskamarát célzó törvénytervezet nem kis zavart okozott köreikben, jelentősen hátráltatva a MOK Alapszabályában vázolt tagozatuk megalapításának teendőit. A jelenlévők bátorítottak a munka folytatására, egyúttal rámutattak arra, hogy a pszichológusok mellett megjelenő egyéb, nem orvos tagok (pl. mikrobiológusok, vegyészek stb.) felderítése és közös munkába való bevonása sem maradhat el. A nem orvos diplomások tagozatának megalakulása a közeljövőben várható. Másnap, pénteken reggel a köztestület gazdasági helyzetének áttekintése, teendőinek megtárgyalása volt a legfőbb feladat. Az ülésen megjelent, és referált a MOK könyvvizsgálója. Szalay László rámutatott a tavalyi év során történtek okozta nehézségekre, és arra, miképpen vezetett a tagdíjpolémia végül is a 3

6 tervezett költségvetéshez képest nem jelentéktelen veszteséghez, melyet szabályosan elkönyvelve készült el a MOK Országos Hivatalának évi egyszerűsített éves beszámolója. A kedvezőtlen gazdasági tendenciák dacára a Kamara anyagi helyzete stabil, gazdálkodása biztonságos. Az említett beszámolót az arra Alapszabály szerint feljogosított TESZT egyhangú határozatban fogadta el. Ezt követően az egész Kamara összesített (konszolidált), tavalyi évről szóló beszámolója volt terítéken, mely nem véletlenül, hisz a kettő szorosan összefügg, az Országos Hivataléhoz hasonló képet mutat. E beszámoló elfogadására a rend szerint az év vége felé sorra kerülő Országos Küldöttközgyűlés alkalmával kerül sor. A Könyvvizsgáló ezt követően rámutatott a különböző területi szervezetek eltérő technikájú könyveléséből generálódó problémákra, elmondta nemegyszer kritikus tapasztalatait, mint ahogy ezt korábbi években is tette. A TESZT rövid tárgyalás után egyhangú határozatban döntött arról, hogy felkéri a szakembert olyan egységes szempontrendszer kidolgozására, mely valamennyi TESZ könyvelője számára kötelező érvényű lesz, és így a jövőben elkerülhetővé válnak a nem egyenszilárdságú adatok és pénzügyi dokumentumok összevetése során felmerülő nehézségek. Az ebédszünet után a délutáni munkaülés az alapszabály-módosítás tervezetével foglalkozott. Lassan már elmaradhatatlan része 4 a Kamara minden évének az újabb és újabb alapszabály-módosítás, melyet az élet viharos eseményei, változásai kényszerítenek ki. Különösen ilyen az egészségügyi kamarákról szóló törvény 2011-ben némi politikai indulattól sem mentes megváltoztatása nyomán átalakítandó választási szabályrendszer. Ezen túl az Alapszabály több ponton szükséges egyértelműsítése, pontosítása volt napirenden. A két nap során felgyülemlett gondolatokat este fehér asztal mellett vitatták tovább a jelenlévők, jó hangulatú közös vacsora keretében. Végül az utolsó, szombati nap délelőtti munkaülésén a jelenlévők számot adtak a területükön folyó betegellátással kapcsolatosan általuk észlelt legnagyobb gondokról, mindenekelőtt az aktuális munkaerőhelyzetről, túlterheltségről. Ezekből összeállítás készül, mely prezentáció formájában kerül bemutatásra az ágazat vezetőjének a közeljövőben. Ugyancsak ezen alkalommal került megbeszélésre az őszi, jubileumi Országos Küldöttközgyűlés részletes terve. Ebben az esztendőben a Magyar Orvosi Kamara kettős jubileumot ül, melyről méltó módon kíván megemlékezni. Ennek jegyében az idei OKGY kétnapos lesz, november 28-án és 29-én kerül megrendezésre Budapesten, a Hotel Flamenco szállodában. A rendezvény pontos részleteinek kidolgozása folyamatban van, a szükséges költségkeretet a TESZT egyhangú szavazattal biztosította.

7 Emberközpontú egészségügyet: a MOK 16 pontja A kamara az alábbi intézkedések programba illesztett megvalósítását szorgalmazza. A Magyar Orvosi Kamara korábban számos alkalommal deklarálta, hogy emberközpontú, szükségletalapú egészségügyre, egészségpolitikára van szükség. Magyarországon az egészségügyi ellátórendszer átalakítását kormányzati ciklusonként változó koncepciók szerint próbálták megvalósítani, melyek szinte mindegyikét elsősorban a gazdasági szűkösség, nem pedig az emberi szükséglet határozta meg, ám a jelenlegi állapottal a tények ismeretében a rendszer egyik szereplője sem elégedett. A tartós alulinanszírozottságot, az elhatalmasodó humánerőforrás-krízist, a jelentős területi egyenlőtlenségeket hogy csak a legégetőbbeket említsük, valamint az éppen aktuális hiányosságok sokrétűségét számos szakmai és tudományos szervezet mellett és előtt az orvosok köztestülete is mindhiába fogalmazta meg. E jelzések, a tényeken alapuló jobbító és együttműködési szándék, a sorozatos építő javaslatok nem hoztak eredményt. A gyógyítókat minden jobbító szándék, jó irányú változtatásért tett igyekezet ellenére az a rossz közérzetet eredményező érzés kerítette hatalmába, hogy az ágazat folyamatosan mellőzött, háttérbe szorul től több kormányzati intézkedés is e helyzet megvál- toztatását célozta, célozza. A iatal orvosgeneráció, a rezidensek jövedelmi helyzetét hivatott jelentősen javítani az az ösztöndíjrendszer, amely a szakorvossá válásig kíséri és támogatja a szerződéses feltételeket vállalókat ben és 2013-ban is béremelésre került sor, minek következtében számos területen javult a gyógyítók bérpozíciója, a járó- és fekvőbeteg-ellátásban dolgozó szakorvosok bére ezen intézkedések következtében közel bruttó ,- Ft-tal emelkedett, ami átlagosan 30%-os növekedést jelentett. Ugyanakkor a továbbiakban ígért és várt egzisztenciajavító intézkedések, a komplett életpályaterv bevezetése, és ekképpen a munkavállalók sorsának kiszámíthatóvá tétele még mindig váratnak magukra. Az ország számos helyén önkormányzati tulajdonban, gazdasági társaságként működtetett járóbeteg-szakellátó intézmények dolgozói, az alkalmazott foglalkozás-egészségügyi ellátók, az ijúság-egészségügy és a nélkülözhetetlen műszaki-technikai háttér pedig minden korábbi érvelés dacára kimaradtak a béremelésből. Az alapellátás lemaradása sem csökkent. Az év elejétől a szakdolgozóknak jogszabállyal garantált kismértékű bérfejlesztés ellenére is hangsúlyozzuk, hogy a praxisoknak juttatott eddigi kártyapénz-korrekcióból érdemi bér- emelésre nem futja, azok gazdaságos működtetése nem biztosítható. A fogorvosi alapellátás pedig még ehhez képest is rosszabb helyzetben van. A Magyar Orvosi Kamara Területi Szervezeteinek Tanácsa már korábban részletesen elemezte a gyógyítás és a benne dolgozók helyzetét, kilátásait az ország különböző területein, illetve az egyes szakmákban és munkaterületeken. Ennek nyomán megállapítható, hogy az orvoshiány jelentős, minek következtében: Számos helyen továbbra sem tudják megoldani a szabályos munkaszervezést, a kötelező pihenőidők kiadását; Az orvosok kifejezetten negatív diszkriminációként élik meg, hogy az ügyeleti túlmunkájuk díjazását továbbra sem a munka törvénykönyve szerint biztosított munkavállalói jogok szerint, hanem egy lényegesen alacsonyabb szinten befagyasztott bérből számítják, ami havi szinten több tízezer forintos nettó keresetveszteséget jelent; Jelentős a ki nem vett szabadságok aránya, egyes helyeken meghaladja a 30%-ot. Ennek oka a helyettesítés megoldatlansága; Az adminisztrációs terhek folyamatos és sokszor értelmetlennek, feleslegesnek tűnő növekedése a betegellátásra fordítható időt tovább csökkenti; Mindez együttesen folyamatosan növekvő túlterhelést eredményez, ami a munka minőségének rovására mehet, a betegellátás biztonságát folyamatosan és növekvő mértékben 5

8 veszélyezteti, megkérdőjelezve a pihent orvoshoz való alapjogot. Mindennek következtében általános jelenségként szembesülünk a deprimáltsággal, apátiával, a kiégettséggel. Reprezentatív felmérésünk szerint a fekvőbeteg-ellátásban dolgozók, a iatalok és az orvosnők a legveszélyeztetettebbek. A munkakörülmények, a túlterhelés a jövedelmi diferenciák mellett, sőt lassan ezt meghaladva járulnak hozzá az egyes orvosok pályaelhagyási, illetve emigrációs szándékához. A migrációs tendencia minimális csökkenéséből messzemenő következtetéseket levonni hiba. A gazdagabb európai államok kínzó orvoshiánya által generált, egyre erőteljesebb toborzókampányok jelentősen erősíthetik a migrációs csábítást. Nemzetközi szervezeteink révén szerzett legfrissebb információink aggasztó mértékű és gyorsuló ütemben növekvő munkaerőhiányt jeleznek Európa szerte, mellyel párhuzamosan a lakosság elöregedése növeli az ellátás iránti igényt. Magyarországnak meg kell védenie szakképzett egészségügyi munkaerejét, hazánk lakosságának alapvető érdekében. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a jól képzett szakorvosi középgenerációt érő veszteségek, illetve az átgondolatlan nyugdíjrendelet okozta bizonytalanság következtében a gyógyító és oktató munkával felhagyó nagytapasztalatú, idősebb orvosok nélkülözése komoly minőségromlással fenyeget az orvos-, és különösen a szakorvosképzés területén. Az érintettek ezzel kapcsolatos véleményüket a következőképpen fogalmazzák meg: Az oktatók terheinek folyamatos növekedése, a kutatási lehetőségek szűkülése, a nagy pályázatokból eddig elérhető források drasztikus csökkenése, a kritikus bérhelyzet szinte megoldhatatlan feladat elé állítja az egyetemek vezetését. Az oktatói, 6 kutatói utánpótlás egyre nehezebben biztosítható. Az a kormányzati szándék, mely szerint a hazai felsőoktatást Európa egyik legversenyképesebb szegmensévé kívánja fejleszteni, az ehhez szükséges feltételek biztosítása nélkül nehezen képzelhető el. A nagy tapasztalattal bíró, jól képzett szakorvosok egyre növekvő hiánya az orvosi vezetői karban is komoly gondokat okoz. Egy-egy szakterület, kórházi osztály vezetése nagy felelősséget, komoly szakmai gyakorlatot igénylő összetett feladat. Az utóbbi években egyre inkább megigyelhető, hogy megfelelő jelöltek hiányában a korábbiakban természetes elvárásként megfogalmazott kvalitásokkal és szakmai gyakorlati idővel nem rendelkezők kerülnek osztályvezető főorvosi pozícióba, ami szintén hozzájárulhat beosztottaik képzésbeli előmenetelének meggyengüléséhez. Ebből a szempontból is különösen nehéz a helyzet a sürgősségi betegellátó osztályokon, ahol még a speciális jártasságot és látásmódot igénylő szakképesítéssel bíró orvosok léte is ritkaság, magyarán a sürgősségi szakorvosok száma még messziről sem közelíti meg az elvárható minimumot. Következésképpen az első lépcsős, sürgősségi betegfogadás területén kényszerűségből szakképzetlen, illetve a területbe egyáltalán nem vágó szakképesítéssel rendelkező orvosok nagy tömege dolgozik. Így az ilyen egységektől szakmailag elvárt, felgyorsuló betegellátás helyett sok esetben éppen a sürgős ellátásra szorulók időfaktorának veszélyes mértékű növekedése igyelhető meg. Üdvözlendők és támogatandók az egészségügyi kormányzat által ismételten fókuszba helyezett népegészségügyi megközelítés és a felvázolt népegészségügyi programok. Ennek jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ugyanakkor kötelességünk felhívni a igyelmet arra, hogy a betegségmegelőzés és a betegségfelderítés területén eredményes munka kizárólag jól, anyagilag biztonságos körülmények között működő, motivált alapellátással képzelhető el. Ez pedig jelenleg megfelelőképpen nem biztosított! Teljes mértékben kihasználatlan a foglalkozás-egészségügyi ellátórendszerben rejlő ez irányú lehetőség, holott szakorvosaik ma több mint 4 millió munkavállaló sorsát hordozzák egyre nehezülő körülményeik dacára. A háziorvosi, házi-gyermekorvosi, alapellátó fogorvosi kar mintegy tízezer főre tehető közösségében mára olyan mértékű az elöregedés, illetve a hiány, hogy még a mindennapok feladatait is alig képesek ellátni. Ráadásul a praxisok gazdasági szempontból egyértelműen veszteségesek, azok gazdasági egyensúlyát a vállalkozó orvosok egyéb területen végzett túlmunkával kénytelenek biztosítani, és ilyen módon a közinanszírozott közellátást saját magánbevételükből támogatni. A szakellátásban sajnálatos módon mára megváltoztathatatlan tényként elkönyvelt várólisták nemcsak a kellő időben történő diagnosztizálás és gyógyítás lehetőségét veszélyeztetik, de következményes módon visszatorlódást okozva tovább növelik az alapellátásra háruló terhet. Egyre jellemzőbb, hogy a betegek a szükségesnél később és súlyosabb állapotban kerülnek kórházi kezelésre, ahonnan viszont a szakmailag indokoltnál korábban bocsátják el őket, ezzel nemegyszer megoldhatatlan feladat elé állítva a háziorvost. A mintegy 1500-ra tehető, nyugdíjkoron túl dolgozó háziorvos utánpótlását az évi 80 rezidens még akkor is képtelen lenne megoldani, ha az egyéb feltételek maradéktalanul vonzóvá tennék e pályát. Fentiekre tekintettel, és azokból következően a Magyar Orvosi

9 Kamara az alábbi intézkedések megtételét, programba illesztett megvalósítását javasolja és szorgalmazza: 1. Az egészségügy nem pénztemető, hanem gazdaságilag is korábban szakértői szinten kimutatott mértékű hasznot hozó, nemzetstratégiai jelentőségű ágazat. Haladéktalan döntéshozói, politikai és következményes gazdasági paradigmaváltásra van szükség ennek elismerése érdekében. 2. E paradigmaváltás jegyében be kell látni és vezérgondolattá kell tenni, hogy a gyógyítás alapvetően és elsősorban emberközpontú, szükségletalapú, nem pedig gazdasági érdekektől vezérelt megközelítést és döntéshozatalt igényel. A beteg ember vajmi kevéssé kárhoztatható betegsége kialakulásáért. Ugyanakkor az egészségnevelés (oktatás) folyamán ki kell emelni az egyén felelősségét és a betegségek megelőzésének lehetőségét, fontosságát is. 3. Magyarország közismerten nem magas nemzeti össztermékének (GDP) alig több mint 4%-a melyet jelenleg az egészségügyi közinanszírozásra fordítanak eleve lehetetlenné teszi a jelen írásban megfogalmazott gondok orvoslását, stabil, biztonságos és korszerű gyógyítórendszer működtetését. Európai átlagban kétszer ennyit, de még a V4 átlagában is másfélszer ennyit fordítanak erre éves viszonylatban. Örvendetes, hogy Magyarország kilábalni látszik válságos gazdasági helyzetéből, és ez különösen felbátorít bennünket annak szorgalmazására, hogy a Kormány az 1. pontban hangsúlyozott gondolati paradigmaváltás jegyében haladéktalan gazdasági lépéseket tegyen a biztonságos gyógyítás alapvető feltételeinek további javítása, gyors felzárkóztatása érdekében. címlapon A kamara meghívására Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár is részt vett a testület június 25-án tartott elnökségi ülésén. Nagy Ferenc főtitkár ez alkalomból röviden ismertette a területi szervezetek beszámolói nyomán összeállított, a helyi betegellátásban keletkezett és részben az orvoshiány következményeként kialakult problémákat. Zombor Gábor Éger István elnökkel korábban lefolytatott beszélgetésében már megismerte a MOK Emberközpontú egészségügyet című, 16 pontban megfogalmazott programjavaslatát, amely lapunk 5. oldalán is olvasható. Az államtitkár ezúttal kinyilvánította, hogy az orvosi kamarával egyeztetve feltárják azon területeket, ahol egyszerűsíteni lehet az adminisztráción. Zombor Gábor azt is elmondta, bővítené a háziorvosok kompetenciáit, hogy a betegek minél nagyobb számban jussanak megelőző terápiához az alapellátásban. 4. A közelmúlt ágazati nagyberuházásai számos helyen az országban 21. századi színvonalú műszaki-orvostechnikai feltételeket eredményeznek, ami úgy a dolgozók, mint az ellátott betegek számára a korábbiaknál sokkalta jobb körülmények biztosítását teszi lehetővé. Nem szabad megfeledkezni azonban arról sem, hogy e korszerű ellátórendszer korszerű működtetés nélkül hamar tönkremegy. Az ehhez szükséges működési költségeket folyamatosan és megfelelő szinten kell biztosítani. A fejlesztés, korszerűsítés bizonyíthatóan növeli a működési költségeket. Az állami tulajdonba került kórházak továbbra is újratermelődő sok tízmilliárdos adósságot görgetnek maguk előtt, lehetetlen helyzet elé állítva a menedzsmentet, növelve az ellátók bizonytalanságát. Az állam konszolidálja intézményeit, és egyben a beavatkozások valós értékét tükröző inanszírozás biztosításával akadályozza meg az adósság újratermelődését! 5. Sürgősen véget kell vetni annak a hibás szemléletnek és gyakorlatnak, amely az egészségügyben nem számol az amor- tizáció ellentételezésével. Ez nemcsak közgazdasági szempontból teremt lehetetlen helyzetet, de a nagy odaadással létrehozott értékeinket is veszélyezteti. 6. A szakmai minimumfeltételek pontos betartása és betartatása elsősorban a betegbiztonság szempontjából nélkülözhetetlen. Ez azonban a pontokban foglaltak nélkül nem lehetséges, a mai bizonytalan és gyakran nem megbízható adatokra támaszkodó rendszert konzerválva veszélyezteti az ellátókat is. Állami, közfeladatot ellátó intézmény izetős ellátást csak társadalmi-szakmai konszenzussal kialakított, átlátható és általánosan kötelező szabályozás betartásával, térben és személyi feltételeiben jól elkülönítetten nyújthasson! 7. A népegészségügyi szemlélet erősítése szükséges. Ezt akkor is a sokszor megígért, ám máig halogatott felmenő rendszerű, tantervbe illesztett egészségtan-oktatással kell kezdeni, ha ennek pozitív hatása csak hosszabb idő elteltével lesz mérhető. Nemzetközi példákkal igazolható tudományos evidencia viszont, hogy tudatos végrehajtása végső soron jelentős költségcsök- 7

10 kenéshez, és egyúttal közérzetjavításhoz vezet. 8. A betegségmegelőzés és -felderítés folyamatába a megerősített foglalkozás-egészségügyet be kell vonni. Jelenleg ezen alágazat magára hagyott, a munkaadók gazdasági ellenérdekeltsége miatt a benne dolgozók kiszolgáltatottsága jelentős, ami akadályozza a minőségi követelmények támasztását. A foglalkozás-egészségügyet egyértelműen az egészségügyi ellátórendszer szerves és elválaszthatatlan részeként kell kezelni, javadalmazását garantálni, egységes szakmai-ágazati felügyeletét biztosítani. Csak így az alapellátással kölcsönös együttműködésben biztosítható valós népegészségügyi hatékonyság. 9. A ma is a nemzetközi rangsorban méltatlanul hátul helyet foglaló megbetegedési és halálozási adataink mielőbbi javítása érdekében szervezett, rendszerszerű és megfelelően inanszírozott nem kampányszerű szűrőprogramokra van szükség, valamint arra, hogy az ilyen úton felderített eleinte bizonyára kiugróan nagyszámú betegség kezelésére, gyógyítására a megfelelő izikai, anyagi és humánerőforrás-kapacitást biztosítsák. Rendkívül pozitívnak tartjuk az egészségkárosító tényezők kiszorítása érdekében tett határozott kormányzati intézkedéseket. (Dohányzás elleni komplex fellépés, káros élelmiszerek ellen, transzzsírsav-szint csökkentéséért tett lépések.) Ezek kiterjesztését minden erőnkkel támogatjuk! 10. Nemcsak a szűrőprogramok lebonyolítása szempontjából, de gazdasági és szakmai okok miatt is közérdek az alapellátás megerősítése, mivel a jóval drágább szakellátás ezzel jelentősen tehermentesíthető. Ennek érdekében sürgető a teljes 8 körű jogbiztonság törvényi garanciája (ne lehessen valakit a joggal visszaélve kijátszani szerzett jogából, praxisából, vagyonából), valamint legalább a szakellátásban dolgozó orvosok jövedelemszintjét biztosítani képes havi inanszírozás. Az anyagi helyzet rendezését segítendő töröljék el végre a közinanszírozott közellátást végzők iparűzési adóját, és biztosítsanak állami hitelgaranciát a praxist vásárolni szándékozók kedvezményes feltételekkel nyújtandó hiteléhez. Legyen a praxis átruházása illetékmentes, adóját pedig ne terhelje az annak többszörösét kitevő egészségügyi hozzájárulás, ahogy annak előtte sem terhelte! Mindez alapvetően közérdek! 11. A járóbeteg-ellátás területén törekedni kell a minél egyenletesebb és teljesebb körű területi lefedettség biztosítására, hogy az alapellátásból érkező betegek kivizsgálása és gyógykezelése biztosított legyen. Ezzel a fekvőbeteg-ellátás további tehermentesítése válna lehetővé. A megfelelő munkaerő biztosítása viszont a inanszírozás javítása nélkül nem lehetséges. A jelenleg érvényes pont/ft érték alapján az orvosi vizsgálatra juttatott bevétel még a vizsgálat idejére jutó orvosbért is alig fedezi! Itt külön meg kell emlékezni a fogászati szakellátás, kiemelten pedig a szájsebészet rendkívül aggasztó helyzetéről. Ma az ország számos megyéjében (!) arc- állcsontsebészeti ellátás egyáltalán nem biztosított! Ez adott baleseti helyzetben a beteg életébe is kerülhet! Hasonlóan a rossz a helyzet a gyermekfogászatban is. 12. A kórházi szektorban az elmúlt évek jelentős beruházásai folytán egyre feszítőbb a jó infrastrukturális helyzet és a kellő létszámú jól képzett munkaerő hiányának ellentmondása. Ezért itt is elsősorban a inanszírozás növelés útján a jövedelmi helyzet további ütemezett, előre kiszámítható jelentős javítása a legsürgetőbb. Kiemelendő az utánpótlás biztosításának és megfelelő képzésének kérdése is, hisz a jelenleg is igen jelentős mértékű migráció a iatalok színvonalas szakképzését is veszélyezteti. 13. Az Egészségügyi Törvény mielőbbi módosítását szorgalmazzuk az ellátók védelme érdekében. Ennek különös hangsúlyt ad az új Polgári Törvénykönyv hatályosulása, az abban megfogalmazott sérelemdíj intézményével. 14. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Programban leírtaknak megfelelően a pedagógusok és a kormánytisztviselők, rendőrök, katonák életpályatervének megalkotása és bevezetése mellett az egészségügyben a már 11 éve kidolgozott orvosi életpálya bevezetése is halaszthatatlan! Ennek során a jelentős túlmunkát és ügyeleti terhet egy életen át hordozott orvosok nyugdíj-konszolidációja is fontos tényező. 15. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarába történő évenkénti kötelező regisztrációs díj megizetése alól mentesüljön mindaz, aki kötelezően tagja köztestületünknek. A regisztráció tényét elfogadjuk, az ismétlődő izetési kötelezettségünk azonban ellentételezetlen, és ezért nemcsak nem indokolható, de az orvosok kifejezett sértésként élik meg. 16. Fentiek megvalósításában a Magyar Orvosi Kamara készséggel működik közre, egyúttal kéri, hogy a korábbiakban elvett jogosítványai helyreállításával, helyzetének törvényi megerősítésével biztosítsák, hogy e folyamatban köztestületünk az orvoskart megillető, méltó módon, egyenrangú, folyamatos tárgyaló partnerként vehessen részt. Magyar Orvosi Kamara

11 ÖNT IS MEGKERESTÉK MÁR, HIVATKOZVA A MAGYAR ORVOSI KAMARÁRA? ELKÉPESZTŐEN KEDVEZŐ FINANSZÍROZÁSI, HITELEZÉSI VAGY KÖLCSÖNFELVÉTELI LEHETŐSÉGEKET ÍGÉRVE? FANTASZTIKUS BEFEKTETÉSI LEHETŐSÉGEKET KÍNÁLVA? VAGY CSAK EGYSZERŰEN KAMARAI ENGEDMÉNYEKET, KEDVEZMÉNYEKET EMLEGETVE, KAMARAI EGYÜTTMŰKÖDÉSRE HIVATKOZVA? BANKOK? TŐZSDEI BEFEKTETŐ CÉGEK? PÉNZINTÉZETEK? BEFEKTETÉSI SZERVEZETEK? AZOK KÉPVISELŐI, SZAKÉRTŐI? PÉNZÜGYI KÖZVETÍTŐK? BIZTOSÍTÓK? BIZTOSÍTÁSI ALKUSZOK? KÁRTYAKIBOCSÁTÓK? FINANSZÍROZÓK? UTAZÁSI IRODÁK? KÜLÖNFÉLE KÖZVETÍTŐK ÉS TELEMARKETING ÉRTÉKESÍTŐK? OLYAN EGYÜTTMŰKÖDÉSEK VAGY RÁJUK VALÓ HIVATKOZÁSOK, AMELYEK NEM TALÁLHATÓK MEG A VAGY A HONLAPON, NEM LÉTEZNEK! A MAGYAR ORVOSI KAMARA KIZÁRÓLAGOS MEGBÍZOTTJA A TULAJDONÁBAN ÁLLÓ MOK KOMPLEX PÉNZÜGYI TANÁCSADÓ Kft. A MOK KOMPLEX PÉNZÜGYI TANÁCSADÓ Kft. MUNKATÁRSAI MOK AZONOSÍTÓ KÓDDAL, VALAMINT MNB IGAZOLVÁNNYAL RENDELKEZNEK, ÉS A HONLAPON ELLENŐRIZHETŐK.

12 Foghíjak és forráshiány Minél kevesebb a pénze a pácienseknek, annál kevesebb jut az alapellátásba dolgozó fogorvosoknak is. Hermann Péterrel, a köztestület fogorvosi tagozatának vezetőjével, a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának dékánjával beszélgettünk a kamarai tevékenységről, nehézségekről és lehetséges kiutakról. A dékáni poszt átvételekor adott nyilatkozatában azt mondta, az elődök nyomdokaiban szeretne járni, ám ezt nem fejtette ki részletesebben. Megtenné most? Természetesen. Kijelentésem egyaránt vonatkozott a MOK Fogorvosi Tagozatára, és a Fogorvostudományi Kar vezetésére. Mindkét funkciómban valóban az elődökre szeretnék hagyatkozni. Amikor még a Semmelweis Egyetemen három kar volt csak mi 1955-ben lettünk önálló kar, eleinte nyilván nehezen találtuk meg a helyünket. Az elődök, akik dékánként szolgálták a kart, munkájukkal olyan teljesítményt hoztak létre, hogy a fogorvostudomány valóban teljes értékű, megbecsült kar lett. Minek köszönhető ez? Elsősorban annak, ahogy a mi diplománk megnevezése fogorvos doktor, úgy a képzésben is mindig ehhez kívántuk az oktatást viszonyítani. Orvosokat képezünk, akiknek egy szűkebb területen, a szájüregben, illetve a fej-nyak régióban folyik majd a munkájuk. Oktatásunk vezérfonala mindig az orvosi szemlélet. Azt gondolom, ez az az érték, amit mindig is becsültek az egyetem vezetői, és ezért válhatott a kar is egyenrangúvá az intézményben. 10 Hány tag képviseli a fogorvoslást a kamarában? Körülbelül 6500, de az aktív fogorvosok száma ennél nagyjából ezerrel kevesebb. Találkozik e valamiféle nehézséggel, vagy akár könnyebbséggel akkor, amikor a fogorvosokat kell pozíció vállalására kérni a MOK-ban? Gyakorlatilag csak nehézségekkel találkozom, aminek nyilván az is az oka, hogy főképp a nehézségek találnak rám. Az elégedettségüket ritkábban közlik az emberek. Hogy mennyire aktivizálhatók a tagok? Nagyon-nagyon nehezen. Ha például megüresedik egy etikai bizottsági tag helye, alig lehet találni valakit, aki a feladatot átvállalná. Még azt sem tudjuk, hogyan fogjuk tudni mozgósítani a tagságot a jövő évi tisztújító választásokra. Nehéz elérni bárkinél, hogy mondja el a véleményét a munkánkról, váltson le minket, hogy ha nem felelünk meg neki, de valami történjen. Apatikusak a kollégák, és úgy látom, a legkevésbé a kamarai közélet érdekli őket. Hermann Péter Elgondolkodott ennek a lehetséges okán? Nem tudok igazán jó választ adni. Az a sajátosság érvényesül itt is, ami egyébként a fogorvosi ellátórendszert is jellemzi. Míg az általános orvosi szakmában általában több orvos alkot közösséget a kórházakban vagy a rendelőintézetekben, így közösen beszélik át és oldják meg a gondokat, addig nálunk gyakorlatilag egymástól elszigetelten dolgoznak a kollégák. Ahol már két-három fogorvos együtt dolgozik, az már nagy rendelőnek számít. Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy nem kerülnek szóba azok a problémák, amelyek esetleg aktívabbá tehetnék a kollégákat. Ezek szerint önöknél nehezebb a szervezetépítés is. Különleges a Fogorvosi Tagozat abban a tekintetben is, hogy amikor a kamarai struktúra átalakult, és területi szervezeti rendszer jött létre, akkor a fogorvosok szervezete kvázi megyeként jelent meg a köztestületen belül. Ám amíg a megyék földrajzi egységet alkotnak, addig a fogorvosok területi szervezetének országos a hatásköre, tehát nekünk így kell egybefogni az ország olykor elszórt kis rendelőiben dolgozó kollégákat. Mennyire tarja megfelelőnek a fogorvoslás képviseletét az orvosi kamarán belül? Nehéz kérdést tesz föl. Amióta egyesületi vagy köztestületi formában megalakult a kamara, többször napirenden volt, hogy legyen-e külön fogorvosi kamara, vagy pedig a Magyar Orvosi Kamarán belül tudjuk-e jobban képviselni az érdekeinket. Európa legtöbb országában egyébként a fogorvosoknak saját érdekvédelmi testületei, kamarái vannak, így a mi rendszerünk kissé

13 hibrid. Elődeink azonban elérték, hogy a MOK tökéletesen befogadott bennünket, meghallgatja a véleményünket. Úgy vélem, hogy a kormányzattal, a hatóságokkal folyó tárgyalásoknál is hatékonyabban hallathatjuk a hangunkat, ha a nagy kamara ernyője alatt vagyunk. Kívülről mégiscsak úgy tűnik, mintha alulreprezentáltak lennének az érdekérvényesítésben. Ha arra gondol, hogy mi is az alapellátás része vagyunk, akkor igaza van. E tekintetben a háziorvosok, a házi gyermekorvosok és a fogorvosok tartoznak egy kategóriába. A rendeletek többsége így közösen vonatkozik ránk is, és a fogorvosoknak valóban az az egyik legnagyobb problémája, hogy miközben a háziorvosokkal említenek bennünket közös platformon, addig például nem részesülünk mindazokból az anyagi juttatásokból, mint a másik két szegmens. Bármilyen kedvezményt, juttatást kapnak az ágazat alapellátói, a fogorvosi kassza nem a számarányának, vagyis az egyharmadnak megfelelően bővül. Ennél mindig lényegesen kisebb emelésekben részesülünk. Néhány hónappal ezelőtt a kollégáimmal készítettünk egy összeállítást, amely éppen azt mutatja be, hogy mi nem akarunk mást és többet, csupán nem értjük a megkülönböztetést. Tudvalevő, és ezt még senki nem is vitatta, hogy az alapellátáson belül a fogorvosoknál messze a legnagyobb az eszköz- és anyagigény. Ehhez képest mi mindig kevesebbet kaptunk az alapellátásnak jutó forrásokból, és ezt egy egész évtizedre vissza lehet vezetni. Konkrétan mit mutattak ki az összeállításban? Adatokat hasonlítottunk össze 2000-től a mai napig, és látszik, hogy ha a különböző juttatások ugyanolyan szinten érték volna a fogorvosi ellátórendszert, mint az alapellátás többi részét, akkor most 13 milliárd forinttal többnek Ha az ellenőrzés is megvalósulna, akkor sokkal hatékonyabban lehetne elosztani a meglévő keretet. kellene lennie a rendszerben, s ez az összeg nagyon hiányzik. Igaza van, hogy az érdekképviseletben biztosan nem tudtuk azt kiharcolni, hogy mindig egyformán bírálják el a fogorvosokat az alapellátás többi szereplőjével. De azt nem tudom mondani, hogy ha lett volna külön fogorvosi kamara, akkor hangosabban, erőszakosabban tudtunk volna fellépni, és jobb eredményeket elérni. Mégis több érv szól amellett, hogy együtt legyünk, és a nagy kamarával közösen képviseljük a fogorvok érdekeit. Azt is meg kell jegyeznem, hogy Éger elnök úrnál sikerült is elérni, hogy a tárgyalások során, vagy a médiában, mindig említi a fogorvosokat is, amikor az alapellátás problémáiról van szó. Ha meglenne ez a pénz, akkor hol lenne a legnagyobb szükség rá? Erre egyértelműen tudok válaszolni. Az alapellátásnak juttatott tavalyi pluszforrásból a fogorvosi ellátórendszer másfél milliárd forintot kapott. Ennek durván a felét a hátrányos helyzetű rendelők kapták meg. Ha van terület, ahol a forráshiány óriási gondot jelent, akkor róluk van szó. A másik szegmens a prevenció, ahová még bőven kellene pénzt adni. De mondok egy harmadikat is, az ellenőrzést. A fogorvosok már többször ajánlották, hogy akár a mi pénzünkből elvéve, de teremtsék meg ennek a lehetőségét. Mert a legnagyobb probléma az, hogy nincs hatékony ellenőrzés, ezért sok a vatta pont, amelyhez nem társul valós teljesítmény. Kipipálhatjuk, hogy például fordítottunk a prevencióra, de nincs indikátor, amivel jól tudnánk azt ellenőrizni. Ha az ellenőrzés is megvalósulna, akkor sokkal hatékonyabban lehetne elosztani a meglévő keretet. Nem azt mondom, hogy holnaptól minden rendelőt ellenőrizzenek, hanem azt, ha monitorozni tudnák, hogy az a pénz, ami a jelentések alapján eloszlik, ténylegesen a valós teljesítmények mögé kerül, akkor sokkal jobb lehetne a rendszer. Mi az alapvető probléma? Az, hogy jelenleg körülbelül hatszáz-hatszáz ötvenezer forintot kap egy praxis. Ebből kell az aszszisztensnő bérét, a fogorvos bérét, a járulékokat, a rezsit, az anyagokat fedezni. Nem kell hozzá nagy matematikai képzelőerő, hogy ebből jól gazdálkodni lehetetlenség. Ám amikor panaszkodunk, mindig azt a választ kapjuk, hogy az ellátási kör egy része a beteg általi térítési kötelezettséggel jár, és a fogorvosnak ebből van pénze. A dolog ennél persze sokkal bonyolultabb, mert az OEP elkülöníti azokat az ellátásokat, amelyek az OEP finanszírozási terhére mennek. Külön kellene megnézni, ami a finanszírozott időn belül történik, és megint külön, amikor a beteg által térített ellátások zajlanak. Nem értünk egyet vele, amikor erre hivatkozik az OEP, tudniillik ez is közfinanszírozott, csak nulla forinttal, és ez nagyon nagy különbség. Mondok egy példát: 18 és 62 év között a fogpótlásokat nem téríti az egészségbiztosítás, tehát azt a páciensnek kell megfizetnie. Igen ám, de ez mit jelent a valóságban? Nekünk ebből kellene azt a bizonyos 600 ezer forintot kipótolni, amire nem vagyunk képesek, hiszen az embereknek nincsen pénze, amit nagyon jól látunk akár a felmérésekből, akár az utcán. Fogatlan nemzet vagyunk, a páciensek inkább nem mennek el fogorvoshoz, mert nem tudják pótoltatni a fogaikat. Magyarul, az az összeg, amellyel ki kellene pótolni a különbséget, egyre kevésbé áll rendelkezésre. niczky emőke 11

14 Kedves foglalkozás-egészségügyben érdekelt Kolléganők, Kollégák! Legutóbb 2011-ben tett javaslatot a MOK Elnöksége a Foglalkozás-egészségügyi Szekció javaslata alapján a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás díjtételeire. Tehette ezt azért, mert a évi XXII. törvénnyel módosított, az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló évi XCVII. törvény II. fejezet 2. o.) pontja szerint a kamara ajánlásokat ad az egyes egészségügyi szolgáltatók által megállapított díjtételek alsó és felső határaira. Erre alapozva kamaránk elnöksége a kérdést az idei esztendőben is napirendre tűzte, és a Szekció számítása nyomán a szolgáltatás díjtételének alsó határát 2014-re az alábbiak szerint javasolja: A kategóriába tartozók után ft / fő / év b kategóriába tartozók után ft / fő / év c kategóriába tartozók után ft / fő / év d kategóriába tartozók után ft / fő / év Az alsó határ megállapításának háttérszámítását, és az időszaki indexálás táblázatát mellékeljük. A számítás alapjául az 1995-ben kelt kormányrendelet alapöszszegei szolgálnak, módosítva az infláció mértékével. Nem számítottunk inflációt a közötti időszakra, mivel ebben az időszakban nem volt kötelező a kamarai tagság, és nem voltunk jogosultak ajánlásokat tenni. A D kategória 1995-ös 3200 Ft/fő/év értéke 2014-ben már Ft/ 12 fő/év összeget jelent. A feladatok és az adminisztráció növekedése miatt az összegeket külön nem emeltük. Álláspontunk szerint a rendeletekben előírt tisztességes, minőségi munka elvégzése az alsó határban szereplő összeg bevételével megoldható. Az ajánlás napi 8 órában végzett munka esetén a rendeletben engedett munkavállalói létszám ellátásakor az orvosnak átlagban nettó Ft a szakápolóknak nettó Ft bér kifizetését teszi lehetővé. A felső határ meghatározása nem lehetséges, mivel az alkalmasság vagy alkalmatlanság kimondásához olyan vizsgálatok elvégeztetésére is szükség lehet, amelyek ára előre nem kalkulálható. Az orvosi hivatással ellentétes a spekuláció, a szabályok be nem tartása, mások megrövidítése, tönkretétele. Szerintünk nem lehet az ajánlott összeg tört részéért minőségi munkát végezni. Azok

15 A foglalkozás-egészségügyi szolgálat ráfordításai 2014 évre (egy praxis : egy OrVOs, egy nővér) MegneVezés eft/hó eft/év gyógyszer.kötszer,teszt Irodaszer,tisztítószer,egyéb ag Anyagköltségek szállítás,javítás karbantartás posta,telefon,internet Közüzemi díjak takarítás,mosatás utazás,kiküldetés 1500km/hó (saját gk.használat, 8.L / 410 ft./ L) számviteli szolgáltatások Ügyvédi,szakértői és egyéb költségek bankköltségek 8 96 Illetékek, hatósági díjak,közzétételi díj 2 24 bérleti díj/ br.11,5 euro =/m2/hó/60m2 (300 ft./eu) továbbképzés,konferenciák szakkönyvek,közlönyök,folyóiratok 2. Igénybe vett szolgáltatások bíztosítások 3. egyéb szolgáltatás Orvosi bér /br.360.eft/hó+járulékai hónapra 6482 Asszisztensi bér / br.180eft/hó+járulékai hónapra bérek és járulékaik egyéb előre nem látható ráfordítások ráfordítások Iparüzési adó / Az árbevétel 21220e ft-732 anyag költség / x 0, eft beruházási kiadás után 20% -os értékcsökkenés 7. Auditálás,ellenőrzés,informatikai háttér Mindösszesen ( ) bevétel eredmény j AVA s L At f O g L A L KO z á s - e g é s z s é g Ü g y I e L L átá s K A M A r A I á r A I r A Infláció mértéke 2007/ ,9% 105,7% 101,7% 2014 A kategória b c d a vállalkozók, nem biztos, hogy orvosok teszik tönkre a szakmát rövidtávú érdekeik miatt, akik pályázataikkal piacnyerés miatt mélyen az ár alá mennek, bízva az ellenőrzés elkerülésében. Ismételten kérjük a kórházakat, rendelőintézeteket, részállásúakat, hogy éljenek a fenti javaslattal, és úgy végezzék tevékenységü- ket, hogy minden erre vonatkozó ellenőrzésnek megfeleljenek. Kérjük azokat, akik úgy hirdetik magukat, hogy több mint munkavállalót látnak el, legalább 50 főállású üzemorvosi létszámmal rendelkezzenek, mert ez is a rendelet része. dr. HAzAy balázs, A foglalkozás-egészségügyi szekció Vezetője dr. éger IstVán 13

16 In memoriam dr. Czigler László május 7-én, életének 73. évében elhunyt dr. Czigler László nyugalmazott sebész főorvos. Utolsó egyetemi évében, 1965 márciusában házasságot kötött Hillinger Évával, akivel több, mint 49 évet élt szeretetben. Három fiúk született: Zoltán, László és Péter. Családját nagyon szerette, jó férj volt és jó apa ban cum laude minősítéssel elvégezte az Orvostudományi Egyetemet, de a tanulást soha nem hagyta abba ben sebész szakvizsgát tett. Később repülőorvosi, államigazgatási és vallástörténeti tanulmányokból tett vizsgát. Az egyetem elvégzése után a Gyáli úti kórház sebészetén kezdett dolgozni től 78-ig Nigériában dolgozott, egy Magyarország nagyságú területen egyedül volt sebész. Nagyon sokat dolgozott, közben nagyon sok tapasztalatot szerzett. (Például amikor műtét közben áramszünet lett, zseblámpa fényénél folytatta a szívműtétet.) Hazatérve az István Kórház III. számú Sebészeti Klinikáján dolgozott. Kidolgozott egy új érsebészeti eljárást, amelyet Athénban az Angiológiai Kongresszuson ismertetett. Másodállásban a KPM Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóságának orvosa lett. A Budapesti Műszaki Egyetem Tanárképző és Pedagógiai Intézetében Iskola- és Munkaegészségtant tanított, a tantárgy könyvét is ő írta ban az algériai földrengés kapcsán odaküldött magyar orvos-csoport tagjaként segített a bajba jutottakon. Miniszteri dicséretet és kiváló munkáért kitüntető jelvényt kapott. Külföldi tapasztalatai miatt áthelyezték a Fővárosi Tanács Egészségügyi Főosztályára, ahol létrehozta a Fővárosi ügyeleti rendszert, 3 hónapig megbízott főigazgatója volt a Csepeli Kórháznak, és kormánybiztosként jelentős szerepe volt a Dél-pesti Kórház átadásában. Innen áthelyezték az Egészségügyi Minisztériumba osztályvezetőnek, de elképzeléseit nem valósíthatta meg, falakba ütközött, s így egy komoly betegség után ismét a fővárosi István Kórház adjunktusaként dolgozhatott. Másodállásban a IX. kerület kerületi főorvosa volt. Egyik alapítója volt a Doki Atya (dr. Kovács István) által életre hívott Értelmi Sérült Testvéreinkért Alapítványnak, majd segítségére volt Doki Atyának az Árpádházi Szent Margit ÉNO létrehozásában től Önkormányzati képviselői munkát is végzett Óbudán mint a szociális, és mint a lakásbiztosítás elnöke. Több mint húsz éven át volt a XIX. ker. Önkormányzat Kispesti Egészségügyi Intézet sebészetének rendelésvezető Főorvosa. Több mint 20 évig dolgoztunk együtt. Lelkiismeretes, nagyon jó orvos volt, betegei és munkatársai egyaránt szerették ban daganatos tüdőműtéten esett át. A daganat jóindulatú volt, de szervezetét így is nagyon megviselte, Gyógyulása után még visszament dolgozni, később nyugdíjba vonult ben hármas by-passműtéten esett át, és egy lábon kihordott infarktus miatt pacemakert kapott. Ettől kezdve semmit nem volt szabad dolgoznia, ami egy egész életében szorgalmasan dolgozó, tevékeny ember számára szenvedés. Betegségét türelemmel viselte egészen május 7-én bekövetkezett haláláig. Dr. Dolfin János A XIX. ker. Önkormányzat Kispesti Egészségügyi Intézetének nyugalmazott sebész adjunktusa In memoriam dr. Plótár Imre május 20-án Keszthelyen elhunyt dr. Plótár Imre rheumatológus főorvos. Nemesbükön született június 21-én, így azon szerencsések közé tartozott, akik életüket egy szűkebb, nagyon szeretett környezetben tölthették el. Hiszen nagykanizsai gimnáziumi évei után Pécs alma matere következett, ahonnan egyenes út vezetett újra Keszthelyre. A Városi Kórházba akkoriban csapatostul érkeztek a fiatal kollégák, így nagyon vidám életet lehetett élni a kemény, kihívó ügyeletek és osztályos haj- 14 tás mellett is. Ezekről az időkről szívesen és színesen anekdotázott élete végén tól körzeti feladatot vállalt Hévízen, 1967től, immár szakvizsgával került a Bányász Gyógyüdülőbe, mint vezető főorvos ig látta el ezt a feladatot, majd még további egy évtizeden át az új, egyre fejlődő szállodaipari létesítményben is jelentős személyiség maradt, akinek tapasztalatai, nagy gyakorlata egyfelől, igazi orvosegyénisége másfelől nagy értéket jelentett. Nyugdíjas éveiben nagy erőkkel gyűjtött minden könyvet, folyóiratot, s jegyzetelt, míg csak a keze bírta. Betegei nem egyszer kemény tekintetű bányászemberek még ma is keresik az apró termetű, huncut szavú Imre bácsit. dr. Szutrély Péter

17 Dr. Jobbágyi Péter ( ) A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház szemészeti osztályának egykori osztályvezető főorvosa elhunyt. Főorvos úr 1963-ban szerzett diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvoskarán Summa cum laude minősítéssel. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú Szemészeti Klinikáján kezdte orvosi hivatását ban pályázat útján nyert kinevezést intézményünk Szemészeti Osztályának élére, s nyugdíjba vonulásáig, 2003-ig vezette azt. Egyúttal megbízást kapott a megyei vezető szakfőorvosi teendők ellátására. Nagy akarással és szolgalommal kezdett hozzá a Szemészeti Osztály és Szakrendelés megszervezéséhez. Ezzel a vezetői és szervezői tevékenységével elérte, hogy intézményünk területén a szemészeti ellátás a korábbi időhöz képest lényegesen javuljon és ez tükröződjön a lakosság elégedettségében. Széles körű tudományos képzettsége, kimagaslóan jó előadókészsége és kiváló manualitása új lehetőséget teremtett nemcsak a szembetegek ellátása, hanem a szakmai képzések terén is. Ő volt az első magyar szemorvos, aki bevezette és meghonosította Magyarországon az akkor forradalmian új cryopexiás módszerrel a koraszülöttek retinopathiájának kezelését, számtalan gyermek látását megmentve, és lehetőséget biztosítva a jó életminőséghez. A cryopexiával végzett hályogkivonás (ICCE) területén szintén úttörő munkát végzett, de meg kell említeni bravúros plasztikai műtéti megoldásait is, melyek bizonyították kiváló operatőri képességeit és esztétikai érzékét, ötletgazdagságát. Rendszeresen képezte kollégáit, klinikai oktatói tapasztalatának köszönhetően tudását, gondolkodásmódját átadta, lehetőséget nyújtva a kollégák szakmai fejlődéséhez. Szakmai munkája mellett értékes munkát végzett a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottságában és az intézmény Közalkalmazotti Tanácsában ban az Egészségügyi Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette ben Győr-Moson-Sopron Megye Egészségügyéért Dr. Petz Aladár-díjban részesült. Mindemellett kiváló sportember volt, a Lendület Sportklub Tenisz Szakosztályának oszlopos tagjaként számos szép sikert ért el ban bár nyugdíjba vonult, továbbra sem szakadt el a szemészettől, 2013 végéig aktívan dolgozott. Emlékét kegyelettel megőrizzük: az intézmény vezetése és munkatársai Dr. Szatmári Marianna Ismét búcsúzunk egy nagyon jó embertől és egy kiváló orvostól. Hosszú aktív életet élt, és ezalatt nagyon sokat tett a szakmáért, a betegekért. Orvosdinasztiában született: nagyapja, édesanyja, nevelőapja neves orvosok voltak. Angol iskolába járt, hogy a pesti értelmiség által akkor használt német mellett más kultúrát is megismerjen, de franciául is megtanult ben végezte el az egyetemet, 1960-ban belgyógyász szakvizsgát tett. És akkor meglepetésre a nyugodt, kényelmes klinikusi pálya helyett körzeti orvosi munkát vállat. Mintha a bonyolult technológiák helyett a beteg embert, a holisztikus orvoslást választotta volna ben alapítója volt a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének (MAOTE), és beszállt a több mint 40 éve tartó küzdelembe, amely az alapellátás, a háziorvosi szakma elismertetése, felemelése, jobbítása érdekében kezdődött. Ez vezette az egészségügyi minisztérium osztályvezetői székébe (mindvégig fenntartotta az orvosi tevékenységét), majd, már nyugdíjas korban még 10 évig vezette a WHO Magyarországi Összekötő Irodáját. Aki hallotta őt egy nemzetközi kongresszuson párhuzamosan három nyelven tolmácsolni, és segíteni a különféle szakemberek kommunikációját, az nem lepődött meg ezen a megbízatáson. Nagyon sokan ismerték, tisztelték, szerették. Számos szakmai kitüntetést kapott, közöttük sok külföldit. Ahol ő képviselte a magyar orvosokat, ott tisztelettel néztek erre az apró termetű, sugárzó tekintetű, imponálóan művelt, szeretetre méltó doktornőre. Nyugodjon békében. Dr. Szepesi András 15

18 jo g és e t IK A Apróságok jelenthetik a banánhéjt Hogyan viselkedjenek az orvosok egymással, valamint más egészségügyi dolgozókkal? az Etikai kódexet bemutató sorozatunk keretében most ezt a kérdést vizsgáltuk meg a MOK etikai kollégiumának két tagjával. Oláh Vilmos professzor szerint az orvosok egymás közötti kapcsolatának etikai szabályozása tulajdonképpen megfelel a katekizmus alapelveinek, bár azok sem mindig érvényesülnek. A kódex szerint elsősorban elvárható, hogy egymást ne hiteltelenítsük mondta. Hosszú évtizedes tapasztalatom szerint a veleszületett erkölcsi érzékkel élő kollégák számára ez magától értetődik, míg mások szinte észre sem veszik, mennyi etikátlanság húzódik egy-egy meggondolatlan kijelentésük mögött. Nemegyszer lehet olvasni például olyan hivatalos közleményt, amelyben egy orvos úgy fogalmaz, hogy egy másik kórházban félrekezelt beteg esete került a látóterébe. Egyáltalán nem biztos, hogy az adott beteg kezelését másutt elszúrták, de ha így lenne is, nem etikus leírni. Mi több, a szakmai szerkesztőknek is cenzúrázniuk kellene az ilyen mondatokat. Mit tehet ilyenkor a szóba hozott kórház? Azért működik a kamara etikai bizottsága, hogy a durva ügyeket tetemre hívja. Azt tanácsolom, hogy bármely kirívó etikátlanság esetén a sértett fél forduljon a grémiumhoz, amely megállapíthatja és szankcionálhatja a hitelrontást. Emellett a kórházakban is működik etikai bizottság, amely szintén kompetens az elbírálásban. A kódex szerint az aktív orvo- 16 sok kötelessége, hogy támogassák a pályakezdőket, és megakadályozzák az idős kollégák szellemi elszigetelődését. Konkrétan miről van szó? Ismertem olyan sebészeti osztályt, ahol az idősebb, nagy rutinnal rendelkező orvos egyáltalán nem segítette a fiatalokat a fortélyok elsajátításában, nehogy az ifjak túlnőjenek rajta, míg mások messzemenőkig támogatták őket. Hivatásunk része az is, hogy a fiatal nemzedék tanítómestereivé váljunk, ezt senkinek nem szabad elfelejtenie. Az időseknek pedig jólesne legalább az erkölcsi elismerés, például a szabad bejutás a kongresszusokra, hogy ne essenek el a friss ismeretektől, a kapcsolatok lehetőségétől. Másrészről viszont furcsának tartom, hogy az időseknek is kötelező a kétévenkénti továbbképzés, hiszen ők egy élet munkájával már sokat letettek az asztalra. Az állam inkább köszönje meg, hogy a veteránok még hajlandók dolgozni, ha már anyagilag nem támogatja őket. Miért kellett megfogalmazni az elvárást, hogy a konzíliumot kérő orvos a megbeszélésen személyesen vegyen részt? Ez nem nyilvánvaló? Sajnos többször előfordul, hogy az orvos távol marad, pedig a konzílium lényege a személyes megbeszélés. Ha a kezdeményező orvos megbetegszik, vagy halaszthatatlan Oláh Vilmos professzor hivatalos elfoglaltsága van, érthető a dolog, egyébként arcátlanság hiányoznia. Ő kérte a konzíliumot, az ő betegéről van szó, tehát legyen ott. Sokszor még a laikus betegek is úgy vélik, hogy orvosuk azért küldi őket máshoz vizsgálatokra, mert nem szeretné vállalni a felelősséget. A kódex tiltja a felelősség áthárítását célzó vizsgálatokat. Az ilyesmi sajnos több területen is előfordulhat. Megesik, hogy a kezelőorvos például a magánpraxist folytató barátjához küldi a beteget, hadd keressen egy kis pénzt, aztán küldje vissza. De a háziorvosoknál is előfordul, hogy inkább számos macerának teszik ki a beteget, noha maguk is képesek lennének felállítani a diagnózist és ellátást adni. Egyszer éppen hozzám állított be egy beteg, akit a háziorvosa küldött, hogy sebész létemre én adjam be neki a tetanuszinjekciót. A fölösleges ide-oda küldözgetés nem szolgálja a páciens érdekét. A kódex értelmében a kezelőorvos még távollétében is felelős a betegeiért. Hogyan lehet ezt jól megvalósítani? Ha a kezelőorvos megbetegszik, szabadságra vagy konferenciára távozik, előtte nagyon pontos információkat kell átadnia minden betegéről. A kartonon, kórlapon lévő tudnivalókat ki lehet egészíteni egyéb információkkal például a beteg szokásairól, lelkiállapotáról is. Tilos az olyan magatartás, vagy kijelentés, amellyel meg lehet szerezni a beteg kezelési jogát. Ez tulajdonképpen a páciens elhappolását jelenti? Igen. Velem is előfordult, hogy egy gyermekbetegem esetében konzíliumot kértem egy másik szakmában dolgozó kollégától. Mivel látta, hogy a szülők nagyon jó anyagi

19 jo g és e t IK A helyzetben vannak, ezért kezdeményezte, hogy átvehesse kis páciensem kezelését. Az átvétel a két orvos egyetértésével, a beteg érdekében, indokolt esetben történhet csak meg, egyéb indíttatásból nem. Érdekes fölvetés, hogy az orvosok nem dicsérhetik túlzó módon egymás tevékenységét. Ez ritkán fordul elő, inkább az ellenkezője a gyakoribb. A kódex e pontjával nem feltétlenül értek egyet, hiszen olykor indokolt, ha egy orvos úgy küldi tovább a beteget, hogy közben felnagyítja a specialista kolléga tudását. Szerintem nem etikátlan az olyan kijelentés, hogy most elküldöm a legjobb orvoshoz, akit a szakmában ismerek, mert ez megnyugtatja a pácienst, fokozza bizalmát, ami a gyógyulás fontos feltétele. Az orvos felelőssége a szállításra váró betegre, sőt az átszállítás teljes idejére is kiterjed. Papp István szerint ez azért is lényeges, mert sokszor apróságnak látszó dolgokon dőlhet el a beteg sorsa. Ilyen lehet az példázta, ha az egyik pavilonból a másikba szállítandó betegre télen nem terítenek takarót, ha nem figyelnek az infúzió folyamatosságára, vagy ha nem akadályozzák meg, hogy félrenyeljen. Az orvosnak ezért egészen addig szemmel kell tartania a pácienst, amíg át nem érnek vele a fogadóhelyre. Olyan ez, mint a porcelán átadása. Ha én már nem fogom, a másik ember pedig még nem fogja, akkor a porcelán leesik és összetörik. Sérülhet-e a gyógyszerésszel való kapcsolat amiatt, hogy a generikus program keretében a patikusnak kötelessége olcsóbb helyettesítőt ajánlani? Szerintem könnyen kezelhető a kérdés, hiszen az orvos ráírhatja a receptre, hogy az általa előírt készítmény nem helyettesíthető az adott betegnél. Ez egyébként azért fontos, mert azonos hatású gyógyszereknek eltérő lehet a vivőanyaga, ami Dr. Papp István a betegnél kellemetlen tüneteket válthat ki. A beteg adott esetben keresi a nem konvencionális terápiák lehetőségét is. Hogyan viselkedjen az orvos ilyenkor? Valóban előfordul, hogy a páciens elmegy az orvoshoz, majd az ő kezelése mellett természetgyógyászati szolgáltatásra is igényt tart. Álláspontunk szerint ez a beteg önrendelkezéséhez tartozik, ám kórismézni mindig az orvosnak kell. A diagnózis ismeretében egyébként maga az orvos is ajánlhat nem konvencionális kezelést kiegészítésként, például akkor, ha tudja, hogy betege szereti és hisz a gyógyteák jótékony hatásában, s a használatuk ténye megnyugtatja őt. Ám előtte tájékozódnia kell, hogy az általa javasolt természetgyógyász rendelkezik-e vizsgával, tehát van-e ellenőrizhető, számon kérhető tudása. Mi a legfőbb elvárás a kutatásoknál és orvosbiológiai kísérleteknél? Emberen végzett vizsgálatoknál mindenekelőtt biztosítani kell a megfelelő szakmai feltételeket. Nagyon fontos, hogy a résztvevők önként csatlakozzanak, és menet közben is visszavonhatják a részvételt, ami miatt nem érheti őket hátrány később sem. A kutatás soha nem lehet öncélú, ezért folyamatban lévő hatékony terápiáról csak a várhatóan jobb kimenetel tudatában lehet átállítani a beteget egy kísérleti szerre. A kutatásnak mindig arányban kell állnia a kockázatokkal. Logikusnak hangzik, hogy az új kutatási eredményeket először szaklapban kell megjelentetni, s csak utána lehet nyilvánossá tenni. De mi a helyzet akkor, ha esetleg személyes okokból nem fogadják el az egyébként helyes szakmai megállapításokat? Ha a kutató anélkül teszi közzé eredményét, hogy azt előtte megvitatná a szakmai grémiummal, azzal megtévesztheti az embereket, és egy kissé reklámszaga is van. A szakmai vita ráadásul fölvethet olyan szempontokat, amelyekre a kutató nem gondolt. Az oktatásról szólva a kódex úgy fogalmaz, hogy az orvosnak meg kell osztania a tapasztalatait. Ez nem egyértelmű? A magyar orvosképzést világszerte elismerik, ami részben annak köszönhető, hogy a professzorok, előadók nagyon szívesen avatják be az ifjabbakat a tudásba. Nem hiszem, hogy az ismeretek visszatartása általános jelenség lenne, de előfordulhat, ezért említi a kódex is. Az orvos egyébként mindig tanít és nevel, elsőként a beosztottjait, aztán a többi embert. Emellett azonban fontos az önképzés is. Aki orvosként akar dolgozni, annak a követnie kell a szakma fejlődését. Elérkeztünk a hirdetések kérdéséhez. Az orvos szorgalmazhat társadalmi érdekű vizsgálatot, például szűrést, ez nagyon helyes. Emellett hirdetheti saját tevékenységét, az ilyen reklámnak megvannak a formai követelményei. Tartalmilag az a legfőbb elvárás, hogy egyrészt az igazságról szóljon a reklám, másrészt a hirdető soha nem jelentheti ki, hogy az ő szolgáltatása az egyedül üdvözítő megoldás az adott bajra. Sajnálatos módon éppen nemrég találkoztam egy ilyen újsághirdetéssel, de gyanítom, hogy nem ez volt az egyetlen. Az ilyesmi szigorúan tilos, mert megtévesztő. Sőt bizonyos kijelentéseket még a beteggel való négyszemközti beszélgetés során sem engedhetünk meg magunknak. Például nem mondhatjuk neki, hogy ha fél órával később jön, meghalt volna, de most szerencsére jó kezekbe került. Ez is tilos. Mindig figyelembe kell venni, hogy aki a segítségünkre szorul, vagy a hirdetéseinkkel találkozik, zömmel laikus ember. niczky emőke 17

20 jo g és e t IK A A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe II. Az orvosokkal szembeni etikai követelmények Minden orvos erkölcsi kötelessége, hogy kollégáit munkahelyükön és munkájuk során szakmailag-emberileg támogassa. Személyes példamutatásával erősítse hivatástudatát, kollegiális magatartásával összetartozás érzését, a testületi etika szabályainak megfelelően segítse egzisztenciájának megteremtését, önmegvalósítását. Különösen nagy felelősség terheli azon orvos-vezetőket, akiknek a munkakörülmények biztosításában szerepe van. Érdekvédelmi szervek képviseletében fellépő orvost munkahelyén e tevékenységével összefüggésben nem érhet személyét illető támadás és hátrányos megkülönböztetés. A kölcsönös kollegiális magatartás az orvosok közötti, a megfelelő egészségügyi ellátás érdekében történő szakmai közreműködés és együttműködés orvosetikai követelmény. A munkaviszonyban, vagy közalkalmazotti jogviszonyban vezetői munkakört betöltő kamarai tag, aki e jogviszonyában eljárva érdekvédelmi szervezet képviselőjével szemben megsérti az együttműködési kötelezettségét, etikai vétséget követ el. Az orvostársadalom érdeke és feladata a pályakezdő orvosok támogatása. Az orvostársadalom érdeke és kiemelt feladata, hogy segítse megőrizni az idős kollégák aktivitását, értékesítse tapasztalataikat, biztosítsa foglalkoztatását, szakmai kapcsolattartását, akadályozza meg szellemi elszigetelődését. A nyugdíjas orvos számára kollégái tegyék lehetővé, hogy részt 18 vehessen szakmai rendezvényeken, biztosítsanak számára minden olyan kedvezményt, amely részben ellensúlyozza a társadalmi, anyagi és egzisztenciális helyzetében bekövetkezett kedvezőtlen változásokat. II. 17. Szakvizsgálatok és konzíliumok (1) A diagnosztika és a gyógyítás folyamatában szükséges az egyes szakterületeket jól ismerő kollégák segítsége és tanácsa. Az orvos kötelessége, hogy tanácsaival segítséget adjon kollégáinak. Ugyanekkor kötelessége a kollégák tanácsainak igyelembe vétele. (2) Etikai vétség, ha egy intézeten belül az ottani betegekről az orvosközösség előtti az adatvédelmi szabályok betartása mellett történő tájékozódást, továbbá a betegellátásban felmerülő kérdésekben a vélemények, javaslatok kinyilvánítását orvos, orvos vezető akadályozza. (3) A konzíliumot kérő orvos a konzíliumon lehetőleg személyesen vegyen részt, ezért a konzílium helyét és időpontját előre egyeztetni célszerű. (4) Konzíliumot illetve szakvizsgálatot, megfelelő szakképesítéssel és jártassággal végezhet az orvos. A konzílium és a szakvizsgálatok célja a diagnózis megállapítása, a terápia megválasztása, az eddigi terápia megerősítése illetve megváltoztatása. Az orvosi tanácskozások légköre kollegiális, hangvétele udvarias tanácsadó legyen, annak minden tagja kifejezetten kerülje a kioktató hangvételt, beszédstílust. (5) Etikátlan, ha a vizsgálat nem egyértelműen a beteg javát szolgálja, ha szakmailag nem indokolt, a felelősség áthárítását célozza vagy anyagi előny szerzése miatt jött létre. (6) A konzíliumot végző orvos a beteget nem veheti át további vizsgálatra vagy kezelésre a konzíliumot kérő orvos tudta nélkül. (7) Az orvos a beteg érdekében szükség esetén köteles konzultálni és együttműködni más egészségügyi dolgozóval. Ha a felkért konziliárius nem tartja magát autentikusnak, vagy a felkérésben megjelölt tevékenységet a tárgyi vagy személyi fel- tételek hiánya miatt nem, vagy csak jelentős késedelemmel tudja elvégezni, erről haladéktalanul értesíti a felkérő orvost. (8) A konzílium kérésnek valós, lényeges szakmai indokon kell alapulnia. Etikátlan, ha a konzíliumot személyes vagy anyagi előny érdekében kérik, különösen akkor, ha ezzel a beteget felesleges kockázatnak teszik ki, vagy bármilyen egyéb hátrányt okoznak neki. (9) A konzílium eredményét a kezelőorvos nem köteles elfogadni, azonban ha a beteghez ugyanazon kérdést illetően ismételt konzíliumot kér ugyanazon szakma más képviselőjétől, akkor ezt a tényt mind a korábban, mind az újonnan felkért orvossal az ismételt konzílium előtt közölni és indokolni kell. (10) A konzílium alapján alkalmazott kezelés kimeneteléről a kezelőorvosnak a konziliáriust értesítenie kell. (11) A kezelőorvosnak, illetve a szolgáltató vezetőjének biztosítania kell, hogy a betegek kezelőorvosuk távollétében megfelelő kezelésben részesüljenek. A helyettesítés idején a kezelőorvos felelőssége a beteg kezelésével kapcsolatosan nem szűnik meg teljesen, különösen, ami a helyettesítő orvosnak a beteg állapotáról, a kezelés folyamatáról való megfelelő tájékoztatását illeti. Ezeket a rendelkezéseket az ügyeleti időre, illetve beosztásra megfelelően alkalmazni kell. (12) A kezelőorvost helyettesítő orvos, illetve a konziliárius nem törekedhet arra, hogy a betegek