Magyar gyógyszergyártás világszínvonalon. A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata. A kamarában a kapcsolatrendszer szintézisét kell létrehozni

Átírás

1 Orvosok Lapja A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata interjú Dr. Nagy Ferenc A kamarában a kapcsolatrendszer szintézisét kell létrehozni Az egészségügy az OECD 2012-es országtanulmányában Nincs pénz, de miért nem teremtünk? Családorvosnak lenni: dolgozni mindhalálig? Magyar gyógyszergyártás világszínvonalon.

2

3 köszöntő Megújulóban Kamarai életünkben viharos esztendőt zárva, a 2012-es esztendőt a megújulás, megerősítés eltökélt szándékával nyitottuk. A törvényi viszonyok stabilizálódását követően fel kell nőni a megnövekedett feladatokhoz. A közelmúltban elfogadott új Alapszabály és Etikai Kódex megfelelő alapot teremt ehhez, azonban a kiteljesítés ránk vár. Teljesen megújítjuk a Kamara informatikai rendszerét ez a munka már a befejezéséhez közeledik, tovább fejlesztjük honlapunkat, több ponton professzionalizáltuk a tisztségviselők munkavégzését, olyan konkrét témaköröket delegálva, mint pl. a kamara szervezési, szabályzati rendszere, illetve az orvos-továbbképzés (a továbbiakban netán a gyakorlati orvosképzés) minőségellenőrzésének összetett teendői. Természetesen minderről a következő lapszámokban részletesen is olvashatnak majd. Ennek érdekében, a megújulás fontos részeként tartja kezében a küllemében és tartalmában megújult Orvosok Lapjának első példányát a Kedves Olvasó. Nyolc éve önálló lapot alapított a Magyar Orvosi Kamara, és tisztelettel emlékezünk meg e helyütt is lapunk eddigi kiadójáról, a Promenade Kiadóról. A közös munka, az eredményes együttműködés tanulságait leszűrve született meg a döntés: köztestületünk saját alapítású lapunk kiadói jogát is magához vonja, és így a jövőben egy kézben összpontosul az Orvosok Lapjával kapcsolatos valamennyi elvi döntés és gyakorlati feladat. Természetesen nem vagyunk minden speciális tudás birtokában, így fontos részfeladatokat profikra bíztunk. Ezúton is köszöntöm az új Szerkesztőség és Szerkesztőbizottság valamennyi tagját, munkatársát. Kívánságom mindössze annyi, hogy közös munkánk gyümölcse minden eddiginél jobban és tovább is egyre jobban szolgálja immár több mint főt számláló tagságunkat, az olvasóközönséget. Megújulást várunk idén egész ágazatunk sorsát illetően, e téren azonban nem rejthetem véka alá mélységes aggodalmaimat sem. Az intézményszerkezet átalakításáról vajmi keveset tudhatunk. Az egyes kórházakból közvetlenül szerzett visszajelzések viszont nem megnyugtatóak. Több területen elképzelhetetlen lenne a folyamatos ellátás, illetve a járóbeteg-szakellátás a nyugdíjas orvoskar tevékeny részvétele nélkül, és még velük együtt sem látszik garantálhatónak mindenütt az újonnan bevezetendő minimumfeltételek teljesíthetősége. Félő, hogy újfent ez, és nem a valós betegellátási szükséglet határozza meg az amúgy is torz szerkezetet. Az orvoshiány egyelőre folyamatosan növekszik, és kérdésként merül fel: vajon a bejelentett bérintézkedés képes lesz-e az eredeti célt megvalósítani? A nagy dérrel-dúrral beharangozott felmondás-ledarálás valóban az érintettek helyben maradását garantálja-e, avagy csak szépen csendben, egyenként fognak távozni? Nem ismerünk olyan törvényjavaslatot, amely a bejelentett egyébként valóban nem jelentéktelen béremelést első lépcsőként definiálva garantálja a következőket. Márpedig e nélkül könnyen visszájára fordulhat minden jó szándék. S ha még azt is hozzáteszem, hogy az eddig megismerhető törvényváltoztatásokból sokak számára ügyeleti és túlmunka oldalon nem jelentéktelen jövedelemveszteség rémképe sejlik fel, akkor ismételten csak a kérdés marad: elég amit ígérnek? Hiszen kimarad a teljes alapellátás, és meg sem emlékeznek a nem alkalmazottként, közreműködői szerződéssel, számlára dolgozó, ám ugyanúgy a közfinanszírozott közellátás keretében gyógyító orvosokról. A feszültség nőttön-nő. Vajon ez vezet a megújuláshoz? Dr. Éger István 1

4 tartalom editorial Tisztelt Olvasóink! 3 K AMAR AI HÍREK Nem kell visszafizetni a regisztrációs díjat 4 Az elmúlt időszak aktuális határozatai 5 Felhívás SZJA 1% felajánlására 5 ORVOSK AMAR A A kamarában a kapcsolatrendszer szintézisét kell létrehozni 6 TÉNY ADAT Az egészségügy az OECD 2012-es országtanulmányában 10 Nincs pénz, de miért nem teremtünk? 14 SZ AKMAI OLDAL Családorvosnak lenni: dolgozni mindhalálig? 19 Indikátor: nem sikerült megnyerni a háziorvosok többségét 24 Cukorbeteg-ellátás A Z-ig 26 Haematologiai kongresszus 29 JOG ÉS ETIK A Súlyos gondatlanság esetén a teljes kár az orvosra hárítható 31 Salátatörvény 32 ORVOS ÉS BETEG Mi lett a nagy mágusból? 34 MEDICINA Iparágunk a fenntarthatósága határánál tart 36 Agyő, gyógyulás, agyő, compliance! 38 ORVOSTÖRTÉNET Felvételi 40 Egy igazi párbajhős Haynal Imre-portré 42 KULTÚR A Keresd a Harmóniát 44 anno Anno Áprilisban történt 46 SPORT ORVOS A Magyar Orvosok Sportegyesületének rövid története 47 apróhirdetés Impresszum A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Éger István Tagok: prof. dr. Banai János, prof. dr. Szatmári András Főszerkesztő: dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Lapmenedzser: Zöldi Péter Hirdetési vezető: Kiss Judit Rovatvezetők: Kamarai ügyek: Niczky Emőke Egészségügyi gazdaság: dr. Gilly Gyula Gyógyszereink: prof. dr. Blaskó György Gyógyszerpiac: Fekete Tibor Tanácsadó testület: Vezető: prof. dr. Banai János Kiadja: Magyar Orvosi Kamara Felelős kiadó: dr. Éger István elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1068 Budapest, Szondi u Telefon: (06-1) Fax: (06-1) orvosoklapja@mok.hu Web: Az folyóirat aktuális tartalma a weboldalon és a portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató Az utcai terjesztésre nem kerül. A Magyar Orvosi Kamara megbízásából terjeszti a Feibra Magyarország Kft. Előfizethető a Magyar Orvosi Kamaránál. Előfizetéssel, kézbesítési problémákkal kapcsolatos kérdésekben további információ: Telefon: (06-1) Fax: (06-1) orvosoklapja@mok.hu Hirdetésszervezés: Hirdetési vezető: Kiss Judit Telefon: (06-1) orvosoklapja@mok.hu ISSN Szaklapunk 2012/4. lapszáma példányban jut el olvasóinkhoz. 2

5 editorial Tisztelt Olvasóink! A megújuló szerkesztői és újságírói köszöntik az Olvasóikat! Köszöntjük az egészségügyben és az egészségügyért élő, tevékenykedő orvosokat, minden kamarai tagot. Célunk egyben küldetésünk: sajátos eszközeinkkel szolgálni őket, a magyar egészségügyet. a rendszert szűkíteni: friss pénz kell az egészségügybe. Ezt persze felelősen, megtervezve, minden forintot ellenőrizve kell a betegekre és az ellátókra költeni. A forrásteremtés és az elosztás, a működés szabályozása a kormány feladata. El kell várni, meg kell követelni tőle, hogy teljesítse. Már a hozzánk hasonlóan szegény, vagy nálunk szegényebb országok is többet költenek az egészségügyre, mint mi, tehát nem alhatunk nyugodtan. És ha e területen kérünk, kiabálunk, az paradox módon nem kormányellenes magatartás. Nagy európai kormánybukások kapcsolódnak az egészségügyi rendszerek sanyarga- Rendkívül nehéz időszakban veszszük át az orvosi kar tájékoztatásának egyik legfontosabb eszközét. A gazdasági válság szorításában egyre nehezebb teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket a magyar társadalom elvár, igényel, sőt megkövetel orvosaitól, egészségügyi intézményeitől. Az egészségügy hatalmas elosztórendszer: a lakosság, a betegek szükségleteit kell, hogy kielégítse tudományos alapon és igényességgel. Az ország gazdasági erőforrásaiból kapott kis részt kell szakszerűen, igazságosan elosztani a rászorulók között, egészségügyi ellátássá, szolgáltatássá konvertálva. Ezek az egyszerű szavak a fejlett társadalmak legbonyolultabb összefüggésrendszerének lényegét próbálják megragadni. Rávilágítanak arra, hogy az egészségügy, az orvosok a lakosság szükségletei (az életmentéstől a súlyos betegek kezelésén át az egyszerű tanácsadásig) és a rendelkezésére álló anyagi, technikai lehetőségek között helyezkednek el. El kell látniuk feladataikat, megilleti őket, hogy tisztességesen meg tudjanak élni elvégzett munkájukból. Az egészségügyért felelős kormányok, politikusok, intézmények, szakértő hivatalnokok feladata a célok és a lehetőségek közötti összhang, egyensúly Zöldi Péter lapmenedzser megteremtése, megőrzése lenne. Ideális, nyugalmi állapotot nehéz elérni, hiszen a lakosság öregedése, a tudomány és az orvostechnika fejlődése állandóan szétfeszíti a kereteket, mégis törekedni kell rá. A magyar egészségügy közforrásaiból az elmúlt 6 évben olyan sokat vontak el, hogy miközben ezt az ágazatot Európában a nemzeti jövedelmek 8-9%-ával finanszírozzák, mi már jóval 5% alatt vagyunk. Ez alig a fele a szerencsésebb országokénak, ha pedig a reálértéket vizsgáljuk, akkor tragikus a helyzet. Magyarázza az elvándorlást, a rettenetes várólistákat, a mindennapi feszültségeket, konfliktusokat is. Nem lesz elég a kórházakat államosítani, Bene Zsolt felelős szerkesztő Dr. Szepesi András főszerkesztő tásához. Egy ilyet két éve közelről szemlélhettünk, részesei voltunk. Lehet, hogy ezt a kormányt kérésünkkel, ágálásunkkal védjük? Döntsék el a Kedves Olvasók! Ebbe a küzdelembe szeretnénk bekapcsolódni, szakszerűen, hozzáértéssel, segítő szándékkal. Segíteni az orvosi kart, a betegeket és végső soron az országot. Emellett igyekszünk minél több hasznos információt, színvonalas gondolatot, tudományos eredményt felmutatni, s felvillantani pihenőidőnk örömeit, megosztva Kedves Olvasóinkkal a kultúra, a sport, a társasági élet szépségeit. Tiszteljenek meg figyelmükkel, bizalmukkal és mi igyekszünk megszolgálni ezt! 3

6 K AMAR AI HÍREK Nem kell visszafizetni a regisztrációs díjat A Fővárosi Törvényszék április 4-én elutasította a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) keresetét, így a Magyar Orvosi Kamarának (MOK) nem kell visszafizetnie a tagjaitól április 1. és június 30. között beszedett regisztrációs díjakat. Bogdányné Magyar Erzsébet bíró a döntést azzal indokolta, hogy a kamara csak tavaly július elseje óta minősül közigazgatási hatóságnak, ezért azt megelőzően a köztestület saját belső szabályzata alapján a belépő tagoktól jogszerűen kérhetett regisztrációs díjat. A döntés jogerős, fellebbezésnek helye nincs. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium felülvizsgálati kérelmet nyújthat be a Kúriához mondta a bíró. A NEFMI 2011 májusától többkörös levelezésben konzultált a kamarával a szervezet által szedett regisztrációs díjakról. A tárca ugyanis úgy vélte: április elsejét követően a kötelező kamarai tagság visszaállítása miatt a tagfelvételi eljárások hatósági ügynek minősülnek, azokért regisztrációs díj nem volt szedhető, az ilyen jogcímen beszedett regisztrációs díjakat a MOK köteles lett volna visszatéríteni. Miután az ügyben nem sikerült konszenzusra jutniuk, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter október 7-én törvényességi felügyeleti hatáskörével élve a kamarával azt közölte: a beszedett díjakat a felügyeleti intézkedés kézhezvételétől számított 15 napon belül vissza kell fizetniük. A A bíróság döntése elsősorban erkölcsi elégtétel a kamara számára tárca egyúttal kilátásba helyezte: ezen felhívás eredménytelensége esetén bírósághoz fordul az ügyben. A kamara a miniszter ezen kérésének nem tett eleget, így Réthelyi Miklós miniszter november 16-án keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságnál a április 1. és június 30. között indult tagfelvételi eljárásokért beszedett regisztrációs díjak vissza nem fizetéséről hozott kamarai döntés jogszerűségének felülvizsgálata érdekében. A per ez év március 22-én kezdődött. Mint a keresetben a NEFMI kifejtette: az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006-os törvény áprilisi módosítása kötelezővé tette a kamarai tagságot az egészségügyi tevékenység folytatásához. A MOK tagdíjszabályzata szerint viszont az a tag, aki visszalépőként április 1. és május 31. között nyújtotta be tagfelvételi kérelmét, 3000 forint összegű regisztrációs díjat volt köteles fizetni, egyébként a kamarába történő felvétel díja 6000 forint. A minisztérium szerint a tagfelvételi eljárás közigazgatási hatósági ügy, a kamara tehát kizárólag illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat szedhetett volna. Ellenkérelmében a kamara kifejtette: köztestületük a július 1-jén hatályba lépett jogszabályi változásokkal lett közigazgatási hatóság, azóta a tagsági viszonnyal kapcsolatos ügyekben eszerint jártak el, azt megelőzően viszont saját belső szabályzatuk értelmében jogszerűen szedtek a belépő tagoktól regisztrációs díjat. Ezen az állásponton volt a Fővárosi Törvényszék, így szerdai jogerős döntésében a NEFMI keresetét elutasította. Az orvosi kamara elégedett, a NEFMI felülvizsgálatot kér a bírósági döntés miatt Éger István, a MOK elnöke szerdán az MTI-nek azt mondta: megnyugvással és megelégedéssel vették tudomásul az ítéletet. A kérdés számukra elsősorban jogi és becsületbeli kérdés volt és csak utána anyagi. Mint hozzátette, a tét sokkal nagyobb volt, mint az a csaknem húszmillió forintos összeg, amelyet vissza kellett volna fizetniük. A bíróság a kamarának adott igazat, ez pedig egy erkölcsi elégtétel a számukra hangsúlyozta. 4

7 K AMAR AI HÍREK A MOK elnöke arra is kitért, hogy az elmúlt időszakban a kamarát rengeteg vád érte, a minisztérium sajnos perre is ment, a bíróság viszont a kamarának adott igazat. Éger István szerint a döntés elsődleges üzenete, hogy a Magyar Orvosi Kamara mindig tisztességgel és a szabályokat maximálisan betartva viselkedik és lép fel a kollégáiért, valamint a kollégái ügyében. A NEFMI az MTI megkeresésére azt közölte: tudomásul veszik a Fővárosi Törvényszék döntését. Ugyanakkor hozzátették: mivel a tárca az eljárásával több ezer orvoskamarai tag érdekét próbálja megvédeni, fenntartja álláspontját, miszerint a regisztrációs díjakat jogtalanul szedte be a kamara, ezért az ítélet ellen a minisztérium felülvizsgálati eljárást kezdeményez a Kúriánál. Mint írták, a kötelező kamarai tagság visszaállítása nem jelentheti azt, hogy a MOK a kötelező tagdíj mellett többletbevételek szerzése érdekében indokolatlan többletkiadást jelentő díjfizetéssel terhelje tagjait. A minisztérium azt szeretné, ha a kamara eleget tenne a gazdálkodásával ezek között a beszedett regisztrációs díjak felhasználásával kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségének, amelynek mostanáig a többszöri felszólítás ellenére sem tett eleget. A minisztérium az MTI-hez eljuttatott válaszában ezen felül külön megköszönte az egészségügyben működő két másik kamarának a Magyar Gyógyszerészi Kamarának és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának, hogy azok elfogadták a minisztérium álláspontját. Az említett köztestületek a tagjaik érdekeit tartották szem előtt, ily módon nem használták ki díjbeszedésre a kötelező tagság visszaállítását írta a NEFMI. MTI Az elmúlt időszak aktuális elnökségi határozatai: A MOK Országos Elnöksége nem ért egyet a gazdasági kamarákról szóló törvény módosításával, amit egyeztetés nélkül, a kamarai tagság jelentős részét érintő módon, hátrányukra hoztak meg. Tiltakozik a törvény regisztrációs kötelmet előíró passzusai ellen, és ezért haladéktalanul kezdeményezi annak módosítását. Egyben felszólítja tagságát, hogy addig, amíg a törvénymódosítás sorsa nem dől el, az MKIK-ba történő regisztrációtól lehetőség szerint tartózkodjanak. A MOK Országos Elnöksége a főkönyvelő javaslatára úgy határozott, hogy a kamara vagyonát továbbra is 3 hónapos lekötésű államkötvényekben, és diszkont kincstárjegyekben tartja. A MOK elnöksége úgy döntött, hogy a tagszolgáltatási fejkvóta terhére forinttal támogatja a Családorvos Kutatók Országos Szervezete (CSAKOSZ) idei kongresszusának megtartását. A MOK elnöksége elfogadta a módosításokkal előterjesztett Adatkezelési és Adatvédelmi Szabályzatot. A MOK elnöksége úgy döntött, hogy kiadói jogot kér és maga vállalja saját lapjának kiadását. A Magyar Orvosi Kamara elnöksége úgy döntött, hogy a Ments életet Alapítványt a Kamara nevével támogatja. A Kamara Elnöksége úgy döntött, hogy támogatja az Ombudsman felvetését, miszerint a kórházban kezelt gyermekkel együtt a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben tartózkodó szülő legálisan kaphasson táppénzt a fekvőbeteg-ellátásban részesülő gyermeke melletti kórházi tartózkodása idejére. Fontosnak tart azonban egy olyan jogszabály-módosítást, mely meghatározza, hogy milyen esetek azok, amikor a szülő legálisan kaphatna táppénzt a fekvőbeteg-ellátásban részesülő gyermeke melletti kórházi tartózkodása idejére. Javasolja, hogy ugyanolyan legalitással legyen távol a szülő a munkahelyétől, mintha otthon ápolná gyermekét. A kamara elnöksége döntött abban is, hogy dr. Jagadics László a kamara ezen döntését levélben fogalmazza meg, és juttassa el az Ombudsmannak. A Magyar Orvosi Kamara Elnöksége úgy döntött, hogy 200 ezer Ft-tal támogatja a Magyar Orvosok 28. Országos Teniszbajnokságának rendezvényét. A Magyar Orvosi Kamara Elnöksége a MOK évi költségvetésének előkészítéséhez beterjesztett dokumentumot elfogadta. Azt a következő TESZT-ülésre tárgyalásra alkalmasnak ítélte. A Magyar Orvosi Kamara Területi Szervezeteinek Tanácsa (TESZT) március 21-én kelt határozatai A TESZT úgy határozott, hogy: a Módszertani ajánlás az orvos-vezetői kinevezések kamarai véleményezéséhez szabályzatot az elhangzott kiegészítésekkel elfogadja. a Módszertani ajánlás jelenjen meg az Orvosok Lapjában, valamint a honlap zárt részében. a MOK hatósági ügyekben követendő eljárásainak rendjét elfogadja. a MOK adatvédelmi szabályzatát az elfogadja. a közös tagdíjszámla évi tény- és tervszámain alapuló költségvetést elfogadja. Magyar Orvosi Kamara Felhívás SZJA 1% felajánlására Tisztelt Kolléga/Kolléganő! Kérjük, hogy személyi jövedelemadójának 1%-át a Magyar Orvosok Sportegyesülete részére ajánlja fel, támogassa ezzel egyesületünk működését. Adószámunk: Megtisztelő bizalmát megköszönve Dr. Jerémiás Attila, a MOSE elnöke 5

8 ORVOSK AMAR A A kamarában a kapcsolatrendszer szintézisét kell létrehozni Főtitkár úr, mikor kezdte az orvosi pályáját? 1968-ban végeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Friss diplomával Miskolcra kerültem, az akkor még megyei Semmelweis kórház dr. Kardos Géza főorvos úr vezette sebészeti osztályára. Traumatológus szerettem volna lenni, de ehhez akkor még sebészeti képesítés kellett. Általános sebészeti szakvizsga után, kérésemre kerültem át a Borsod Megyei Kórház Traumatológiai osztályára, dr. Csathó Péter főorvos úrhoz, ahol 13 évig dolgoztam, egészen adjunktusságig, megtanulva a szakma alapjait, az önálló munkát. Akkoriban traumatológusként még általános sebészeti ügyeletet is adtunk. Amikor megnyílt a Diósgyőri Kórházban a másik traumatológiai osztály Miskolcon, oda kaptam meghívást dr. Rácz Sándor osztályvezető főorvos úrtól, osztályvezető helyettes főorvosi beosztásba. Ebben a beosztásban dolgoztam 23 évig, az osztály megszüntetéséig. Ma is dolgozom, mint traumatológus, egy, a kollégáimmal együtt megszervezett és tulajdonolt járóbeteg-rendelésen. Ennek létrehozásában, megszervezésében oroszlánrészem volt. Ma már a megszüntetés veszélye fenyegeti. Dr. Nagy Ferencet, a Magyar Orvosi Kamara főtitkárát a köztestületben végzett feladatairól kérdeztük. A főtitkár beszélt a kamara jogosítványairól, az ágazatvezetéshez fűződő viszonyáról, és a tíz éve kialakított orvosi életpályaterv sorsáról. Ez egy magánintézmény? Egész pontosan egy 11 baleseti sebész szakorvos társaságának tulajdonában lévő kft. szervezi a rendelést, de nem magánrendelés, hanem OEP finanszírozott. Kizárólag a saját szakmánkat műveljük, gyakorlatilag: valamennyien sebész-traumatológusként vagy Dr. Nagy Ferenc, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára traumatológusként, többen még kézsebész- és sport-szakorvosként, számos szubspecialitást ismerve és művelve. Diósgyőrben még az osztály megléte idején ideális körülmények között tudtuk kialakítani a szakrendelést. Minden beteget végleges diagnózissal amennyiben erről a traumatológiában beszélhetünk, korrekt terápiával tudunk elbocsátani. Ellátási területünk lakossága fő. A rendelésen dolgozom, mint orvos és ellátom a szervezői feladatokat is. E mellett a még meglévő észak-magyarországi regionális szakfelügyelői feladatokat is ellátom. Dolgozom egy biztosítónál, mint baleseti kárszakértő, balesetet szenvedett, és az illető biztosítónál biztosított gyógyult sérültek vizsgálatát végzem. Ezek a munkák jelentik ma a szakmai tevékenységemet. Mindezek mellett a Magyar Orvosi Kamarában (MOK) is vállalt feladatot. Alapító tagja vagyok az Orvosi Kamarának, megalakulása után elsők között léptem be. Először felügyelő bizottság elnökként, majd a köztestületi kamara megalakulása után a B.A.Z. megyei Érdekvédelmi Bizottság elnökeként, az Országos Érdekvédelmi Bizottság tagjaként, később elnökeként dolgoztam. Ehhez már fűződik olyan kamarai múlt, ami még ma is megállja a helyét, mert az orvosi életpálya tervet akkor alkottuk meg. Ez természetesen csapatmunka volt, amelyben az ad-hoc bizottság vezetőjeként azonban jelentős részem volt. Az elmúlt két ciklusban a MOK alelnöke voltam. Úgy ösz- 6

9 ORVOSK AMAR A szegezhetném, hogy sok tapasztalatot gyűjtöttem, és nem minden tanulság nélkül. A legutóbbi választás előtt miután kollégáim újra jelöltek döntöttem úgy, hogy megpályázom a főtitkári posztot, és sikerrel jártam. Hogyan osztják meg a feladatokat a kamara vezetésében? A főtitkári feladat operatív típusú. A kamarai külső és belső feladatok figyelemmel kísérése, a feladatokban való operatív, személyes részvétel, a kapcsolat tartása a területen dolgozó kollégákkal fontos és folyamatos feladatot ad. Az új elnökség döntése alapján a főtitkári beosztás ellátása részmunkaidőben, finanszírozottan történik. Természetesen a munka ennél sokkal több, sürgető, és állandó készenlétet igényel. Milyen célkitűzések vezérlik kamarai főtitkárként? Az orvostársadalom tisztában van azzal, hogy a kamarákról szóló jelenlegi törvény gyenge: a kamarai jogosítványokat illetően gyakorlatilag csak lehetőségeket biztosít a Kamarának, döntési helyzetbe nem hozza. Van egy-két olyan kérdés például honosítási ügyben, amikor véleményt kell alkotnunk. Vétójogunk amely az orvostársadalom mindennapjait, anyagi és szakmai helyzetét és egyáltalán, a társadalomban elfoglalt helyzetét befolyásolná nincs. Ezért rendkívül fontosnak tartom azt, hogy töltsük ki, feszítsük ki ezt a jelenlegi kamarai törvényt, és ennek megfelelően az abban felsorolt összes lehetőséggel élve úgy végezzük a munkánkat, mintha az lenne a legfontosabb kamarai tevékenység. Ha ebben a munkában be tudjuk bizonyítani, hogy igenis értelmesen, tartalmasan tudunk élni a lehetőségekkel, mindenki érezheti azt, hogy az orvosi kamara létezik és van hiteles véleménye. Korábban erősebb jogokkal, hatékonyabb eszközökkel rendelkezett a kamara? Az előző kamarai törtvény szerint többek között a MOK-nak az OEP által kötött szerződésben vétójoga volt, illetve lett volna, sajnos a partner ezt nem hagyta érvényesülni. Említenék erre egy eklatáns példát. Járóbeteg-szakrendelésünk megalakításakor ami idestova 14 éve történt mint ügyvezető megkaptam az OEP szerződést, elolvastam, és az egészségbiztosító szakembereinek jeleztem, hogy ez egy kiváló szerződés, de körülbelül tíz ponton módosítanunk kellene. Nagy volt a meglepetés, és közölték, hogy vagy így, vagy sehogy. A korábbi törvényben az is szerepelt, hogy a kamara ajánlást tehet a díjtételek kialakítására. Mikola István minisztersége idején szó volt arról, hogy az orvosokat is beveszik a szellemi szabadfoglalkozásúak körébe. Akkor döntött úgy a kamara elnöksége, hogy megalkotja Információ a MOK-tagdíj befizetéséről az orvosi életpályamodellt a szellemi szabadfoglalkozású kollégák érdekében. A munka közben derült ki, hogy ennek eredményét az egész orvostársadalom használhatja. Javasoltunk díjtételeket, hiszen nem biztos, hogy egy orvos minden körülmények között ki tudja harcolni saját magának az elvárható munkabért. Örvendetes, hogy egyre több kolléga tájékozott közgazdasági, jogi és egyéb ügyekben is, viszont orvosként nem ez a feladatunk, nekünk gyógyítani kell minden energiánkat a betegellátásra, annak fejlesztésére kell fordítani, ezért igényli a kamara azt a lehetőséget, hogy a kollégákat hatékonyan és eredményesen tudja képviselni. Mi lett az orvosi életpályamodell sorsa? Minden miniszter asztalára letettük az életpályatervet mely egyébként nem csak egy bértáblából áll, hanem egy kétoldalas ajánlás is szerepel benne a különböző beosztásban dolgozók előmeneteléről, a munkának a mennyiségével és a felelősségével arányos bérezéséről, az egyedi megállapodások mikéntjéről, és a nyugdíjas kollégák helyzetének karbantartásáról. Egyébként a MOK ajánlásától alapvetően csak Tisztelettel tájékoztatjuk a kedves Kollégákat, hogy a MOK éves tagdíja változatlanul Ft. A Magyar Orvosi Kamara közös tagdíjszámlája: CIB Bank: , A közleményben kérjük feltüntetni a tagdíjfizető orvos nevét és pecsétszámát! A tagok a tagdíjat a MOK közös tagdíjszámlájára fizethetik be havonta átutalással vagy bérlevonással, havi egyenlő részletekben az esedékes hónap 10. napjáig félévente átutalással, két egyenlő részletben a tárgyév március 31. és szeptember 30. napjáig évente egy összegben átutalással, a tárgyév március 31. napjáig 7

10 ORVOSK AMAR A felfelé lehetne eltérni, lefelé nem. Az évente aktualizált bértábla az uniós átlag felét célozta meg, ezt mielőbb el kellene érni: megállítaná az orvosi migrációt. A Magyar Orvosi Kamara jelenlegi státuszában a Magyarországon dolgozó és nem dolgozó, de nála regisztrált összes orvos képviselője. Most már azok a munkatársak is hozzánk tartoznak, akiknek más diplomája van, de rendszerszerűen az egészségügyben dolgoznak. Az Orvosi Kamarán belül vannak különböző szekciók és érdekvédelmi csoportok, amelyek vagy ugyanazon korcsoport tagjaiból (mint például a Rezidens Szövetség), vagy azonos területen dolgozókból állnak (ahogyan a FAKOOSZ-ból kialakult Alapellátó Orvosok Szövetsége). Létezik ezen kívül például járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátó szekció is. Kamarai hitvallásom szerint ezeket a szervezeteket működtetni kell, és a rendszer akkor működik megfelelően, ha az elnökség előtt minden egyes kamarai vélemény artikulálódik. Az elnökségnek minden törekvésről, eseményről tudnia kell, mert csak így teljesedhet ki eredményesen a kamarai munka, a társadalom tájékoztatása. Valahol szintetizálni kell a különböző érdekcsoportok jogos követeléseit. A továbbképzési rendelet módosítása következtében az orvos továbbképzés minőségellenőrzése az orvosi kamarához került. Ez a javaslat egyébként tőlünk származik. Megállapodást kötöttünk az egyetemekkel, amelyben megegyeztünk abban, hogy a tanfolyamok akkreditációja során felhívják a szervezők figyelmét: tájékoztassák a hallgatóságot a tanfolyam-értékelő kérdőívek kitöltésének lehetőségéről. A kérdőív minden tanfolyam esetében az OFTEX-portálon található és anonim módon tölthető ki, gyakorlatilag a tanfolyamokat érintő Az elnökségnek minden törekvésről, eseményről tudnia kell, mert csak így teljesedhet ki eredményesen a kamarai munka, a társadalom tájékoztatása. Mi lesz a betegek és a kollégák sorsa osztálybezárás esetén? minden kérdéssel foglalkozik, a szakmai tartalomtól a költségeken át egészen a körülményekig. A véleményeket a MOK összesíti, és a rendeletnek megfelelően negyedévenként jelentést tesz azokról. Ezzel kapcsolatban további javaslataink is vannak. Ezúton is kérem a kollégákat, hogy magunk érdekében minél többen töltsék ki a kérdőívet lehetőleg valamenynyien, mert véleményünknek hatása lesz a tanfolyamok színvonalára. A kamarának ha megkérdezik véleményeznie kell minden jelöltet, aki olyan állásra pályázik, amely kizárólag orvosi vagy orvos vezetői diplomával tölthető be. Ez a főorvosi és a magasabb orvos vezetői kinevezéseket érinti, vagyis a területi kórházak orvos igazgatóit, igazgatóit. A kamarai törvény előírja a MOK véleményének kikérését az előbb említett állások betöltésekor. Annak érdekében, hogy a kamara egységes elvek szerint foglaljon állást a jelöltekkel kapcsolatban, a kollégiumi mintára támaszkodva az ott alkalmazott osztályvezető főorvosi kinevezési pontrendszert adaptáltuk a kamarai szituációra. Ez egy olyan vezető iránymutatás, mely alapján gyakorlatilag mindegy, hogy Csongrádban vagy Vas megyében történik véleményezés azonos válaszokat ad, illetve azonos kérdések feltevésére tesz lehetőséget. A köztestület szempontrendszere szerint eldöntjük, hogy a jelöltet ajánljuk, vagy nem tartjuk alkalmasnak. A köztestületnek testületi véleményt kell adnia. A cél az, hogy minden pályázó elbírálásakor legyen ott a véleményünk. Hogyan kísérik figyelemmel az ország különböző térségeiben a humán erőforrás hiányát? A területi szervezetek segítségével felmérést indítottunk, hogy hitelesen informálódjunk, van-e az adott területen orvoshiány, illetve, hogy ez az orvoshiány befolyásolja-e bármilyen módon a betegellátást? Nem minden területi szerv vezetése mérte fel ennek a munkának a jelentőségét, volt, aki nem küldött véleményt, viszont egy héten belül megjelent az újságban, hogy az egyik ellátó helyen, hét végén nem tudnak ügyeletet biztosítani. Tudjuk, ha a sajtóban megjelenik egy ilyen hír, a benne foglaltakról szakmai berkekben már nagyon régen tudnak. Más példával élve, híre megy, hogy valamelyik nagy forgalmú és nagy ágylétszámú osztály működését megszüntetik, a tevékenységet más intézményhez csoportosítják át, de arról nincs információ, hogy mi lesz a dolgozók sorsa, miként alakul a betegellátás az új helyen. E lényeges információk jól időzített továbbítása az átalakítások időszakában rendkívül fontos a kamarai kommunikációban. Hamarosan emelkednek az orvosbérek. Amikor a béreket említjük, más kérdések is szóba kerülnek. Az egyik radiológiai munkahelyről érkezett pl. az az észrevétel, hogy 8

11 ORVOSK AMAR A az új, júliusban életbe lépő nyugdíjtörvény-módosítás szerint a nyugdíjas munkatársak csak félállást tölthetnek be, így azokon a munkahelyeken, ahol több nyugdíjas dolgozik, jelentősen csökken a teljesíthető munkaidő, ami az ellátást is befolyásolhatja. Mindezekről tudni kell. A bértárgyalásokon kiderült, hogy a rendelet szerint a klinikákon a professzor fizetésének arányában szabják meg a tanársegédi, adjunktusi, docensi fizetést. Ám a jelenlegi béremelési javaslat korral felfelé degresszív, vagyis a legfiatalabb kaphat 67 ezer forint körüli összeget, egy professzor feltételezem, hogy van 500 ezer forint körüli bruttója 10 ezer forintos béremelést kap. Ha most 10 ezer forint fizetésemelés kevés ahhoz, hogy a tanársegédé 67 ezerrel emelkedjen, akkor, mi lesz? A klinikai törvényt vesszük figyelembe, vagy a kormány gesztusát, hogy béremelést ad a fiatalnak, akire év múlva szükségünk lesz?! A jelenlegi béremelésből adódó feszültségforrásokra és az intézményenként eltérő szervezési feladatokra, a túlmunkára és annak díjazására egyaránt oda kell figyelni. A személyes véleményem, hogy nem volt szerencsés ki tudja mennyi időre befagyasztani az ügyeleti díjakat. Milyen a kamara kapcsolata a jelenlegi ágazatvezetéssel? Tárgyalunk. Sokszor nagyon rövid felkészülési idővel. Az eredmények még nem látszanak. Hadd fogalmazzak így: ha én volnék a miniszter, egy nagyon erős jogosítványokkal támogatott orvosi kamarát szeretnék magam mellett tudni, amellyel folyamatos kapcsolatot tartok, rendszeresen meghallgatom a véleményét, és ha kell, segítségül hívom. Jelenleg is tárgyalunk, én bizonyos szakmai kérdések megbeszélése során tapasztaltam fogadókészséget. Még nem jutottunk el a végleges formáig, így nem tudom, hogy az Hadd fogalmazzak így: ha én volnék a miniszter, egy nagyon erős jogosítványokkal támogatott orvosi kamarát szeretnék magam mellett tudni, amelylyel folyamatos kapcsolatot tartok, rendszeresen meghallgatom a véleményét, és ha kell, segítségül hívom. A kollégákkal és az ágazatvezetéssel fenn kell tartani a párbeszédet. általunk adott javaslatok megjelennek-e a rendeletben. Ha a pozitív döntés egyszer megtörténik, azt jelentheti, hogy elmozdultunk a holtpontról. A jövőben az együttműködésnek szerintem minden területre ki kell terjedni. Személyesen is részt vesz az egyeztetéseken? A minisztériumi bértárgyalásokon folyamatosan képviseltem a kamarát, hol egyedül, hol többedmagammal. A minimum-feltételek egyeztetésében is aktívan vettem részt, jól ismerem a problémákat, nemcsak mint kamarista, hanem mint dolgozó orvos, és mint szakfelügyelő is. Itt jegyzem meg, hogy különböző szakterületen végzett munkáink inkább segítségünkre vannak, mintsem gátolnának bennünket ebben a munkában. Az a feladatunk, hogy a kamarát olyan színvonalon működtessük, hogy a kollégák előnyére váljék. Ez bizonyos szituációkban nem mindig sikerül, hiszen a mi javaslatunk a bérkérdésben következetesen az volt, hogy első lépésként minden orvos egyformán részesüljön béremelésben, illetve hogy garantálják számunkra: utóbb is folytatódik a dolog. Egyébként ugyanezt rögzítettük elvárásként tíz évvel ezelőtti életpályatervünkben is. A kamara konzekvens véleménye egyfajta stabilitást ad ennek a szellemi munkának. Olyan véleményeket kell kialakítanunk mindig meggondoltan, kollégáink érdekében, amelyeket a kamara bármikor, akár tíz-húsz év múlva is vállalhat. Hogyan éli meg főtitkárként a testület munkájában elért eredményeket? Soha nem az egyéni becsvágy vezérel, hiszen ez közös munka. Amit itt valaki letesz az asztalra, az onnantól kezdve a Magyar Orvosi Kamara szellemi terméke. A párbeszédet folyamatosan fenn kell tartani, de nem csak az ágazatvezetéssel, hanem a kollégákkal is. A MOK országos elnökségének a vélemények, kapcsolatok szintézisét kell létrehoznia, azért, hogy megfelelő tájékozottsággal rendelkezzünk, és hiteles információt tudjunk nyújtani, mindenkor helytálló véleményeket tudjunk megfogalmazni. Általában az idő is igazol bennünket, évekre visszamenőleg számos kérdésben igaza volt a kamarának. Dr. Szepesi András, Bene Zsolt 9

12 TÉNY ADAT Az egészségügy az OECD 2012-es országtanulmányában március 13-án mutatták be a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Magyarországról készített, évi országtanulmányát. A nemzetközi team által írt 154 oldalas tanulmány 1 négy fejezete közül az egyik az egészségüggyel foglalkozik, 30 oldal terjedelemben. Az alábbiakban az országtanulmány magyar egészségügyre vonatkozó megállapításait és javaslatait foglaljuk össze kommentár nélkül. A vezetői összefoglaló szerint az egészségügyi rendszer mérsékelt hatékonysága lehetővé teszi az egészség-eredmények javítását az államháztartásra nehezedő finanszírozási nyomás fokozása nélkül. Ezt a források egy részének a fekvőbeteg ellátásból a járóbeteg-ellátásba, a prevenciós és egészségfejlesztési programokba és a tartós ápolásba (long term care) való átcsoportosításával, valamint az egészségügyi munkaerő-menedzsment javításával lehet elérni. Az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférést javítaná a hálapénzek visszaszorítása. Az országtanulmány elején szereplő Értékelés és ajánlások c. részben a középtávú prioritásokra vonatkozó ajánlások közt az egészségpolitika javítása érdekében javasolt teendők: Megfelelő jövedelemszint biztosítandó az egészségügyi szakemberek megtartása érdekében. A szolgáltatók működési és tőkeköltségének finanszírozását egységes rendszerben célszerű kezelni. A fekvőbeteg-ellátási intézmények átszervezése mozdítsa elő a források bizonyos hányadának a fekvőbeteg-ellátásból a járóbeteg-ellátásba és a tartós ápolásba (long term care) való átcsoportosítását. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása érdekében a hálapénz erőteljesen visszaszorítandó. 1 A tanulmány angol nyelven hozzáférhető a honlapon Az egészségüggyel foglalkozó fejezet első fele helyzetértékelést ad a lakosság egészségi állapotáról, vizsgálva, hogy ezért milyen mértékben felel az egészségügyi ellátórendszer. A fejezet második fele a szükséges reformokra tesz javaslatot. A magyar lakosság egészségi állapota más OECD-tagállamok polgáraiéval összevetve a legrosszabbak közé tartozik Magyarország a születéskor várható élettartamot és a potenciálisan elvesztett életévek átlagos számát (PYLL) tekintve is a sereghajtók közé tartozik. Országunkat az életminőséggel is összefüggő mutatók például a születéskor várható, egészségben töltött élettartam (HALE), vagy az egészségkárosodástól mentes várható átlagos élettartam (DALE) ugyancsak az OECD-mezőny végére sorolják. Ami azonban a leggyakoribb halálokokat jelentő nem-fertőző betegségek s közülük is az ischaemiás szívbetegség, illetve a stroke és a rák miatti halálozás rátáját illeti, a legmagasabbak közt van az OECD-ben. A mortalitási és morbiditási mutatók szórása is a legjelentősebbek közé tartozik, ami jelentős területi és szocio-ökonómiai egyenlőtlenségekről tanúskodik. A roma kisebbség egészségi mutatói lényegesen rosszabbak, mint más társadalmi csoportokéi. A magyar lakosság rossz egészségi állapota nagyrészt az egészségügyi ellátórendszeren kívüli, például életviteli, környezeti és szocio-ökonómiai kockázati tényezők következménye. A 10

13 TÉNY ADAT magyarországi alkoholfogyasztás az OECD-ben a legmagasabbak közé tartozik, a dohányzás is (OECD-) átlag feletti. A környezeti tényezők közül a tanulmány a kelet-magyarországi ivóvizek magas arzéntartalmát és a 2010-es vörösiszap-katasztrófát említi. Az ellátórendszer nem volt elég hatékony az egészségi állapot javításában 2009-ben Magyarországon az egy főre jutó teljes egészségügyi ráfordítás vásárlóerő-paritáson számolva az OECD átlag 50%-a körül volt. E rendkívül alacsony ráfordítás mellett viszont a lakosságszámra vetített orvos-beteg találkozások és kórházi elbocsátások száma jóval meghaladta az OECD átlagot. Az ezer főre jutó szakorvosok száma nagyjából az OECD átlagának felelt meg, a nővérek száma azonban elmaradt ettől. Az elkerülhető Szakpolitikai ajánlások az egészség-eredmények és az egészségügyi rendszer jobbá tételére Az egészségügyi ellátások minőségének javítása Az alapellátás erősítése: Rövidtávon a háziorvosok számának növelése a praxisjog megvásárlásának segítésével, hosszú távon a praxisjog eltörlése a fiatal háziorvosok rendszerbe való belépésének megkönnyítése érdekében. Olyan csoportpraxisok létrejöttének elősegítése, amelyekben az önfoglalkoztató orvosok és paramedikális szakemberek (az egyéni praxisok helyett) együtt dolgoznak. Az ellátók finanszírozásának javítása: A különböző kasszák volumenkorlátainak minőségjavító, tevékenységet előmozdító eszközökkel való kiváltása. A szolgáltatók működési és tőkeköltségei elkülönített finanszírozásának megszüntetése, mivel e gyakorlat elválasztja egymástól a befektetési döntéseket és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét. Szervezettebb ellátás, nagyobb koordináció kialakítása, amely arra ösztönzi az ellátókat, hogy teamekben dolgozzanak, megosszák információikat, és közösen vállaljanak felelősséget a páciensek gyógyításáért. Az output-infláció és a költségek kordában tartása az egészségügyi ellátás biztosítása mellett A gyógyszerkiadások visszafogása: A gyógyszerek felírásának és kiadásának vizsgálata, központosított elektronikus nyilvántartás segítségével történő nyomon követése. A gyógyszeripar képviselői kizárólag csoportosan látogathassák az orvosokat a gyógyszeripar és az orvosok közötti egyéb megállapodások visszaszorítása céljából. Rendszeres egészségtervezés, szükségletfelmérés és teljesítmény-értékelés végzése, az eredmények felhasználása az OEP vásárlói szerepkörben hozott döntései során. Az egészségügyi munkaerő-menedzsment javítása: Megfelelő jövedelemszint biztosítása az egészségügyi szakemberek megtartása érdekében. Az egészségügyi szakdolgozók részarányának fokozása, tudásszintjük növelése annak érdekében, hogy átvállalhassák az orvosok által végzett egyszerűbb rutinfeladatokat, ezáltal pedig javuljon a munkatermelékenység és enyhüljön a hiány bizonyos szakterületeken. halálozások magyarországi részaránya ugyancsak a legmagasabbak között van az OECD-ben. A tanulmány ezekből a tényekből arra a következtetésre jut, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszer az egészségi állapot javítása szempontjából rossz hatékonyságú. E megállapítással kapcsolatban idézik az OECD által 2010-ben készített panelvizsgálat (Joumard Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben és az egészségi állapotban meglevő egyenlőtlenségek csökkentése A hálapénz erőteljes visszaszorítása jogi szankciók mérlegelésével. A hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének javítása: Annak biztosítása, hogy a falusi környezetben, a roma közösségekben mindenütt legyen elegendő háziorvos és egészségügyi dolgozó. Azoknak a programoknak a továbbvitele, amelyek az egészségügyben dolgozó romák számának növelését célozzák, s amelyek megfelelően kezelik a diszkriminációs és kommunikációs kihívásokat, amelyek a romákat az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során érik. 11

14 TÉNY ADAT történt meg. Az egészségügy forráshoz-juttatását az egészségügytől független szakpolitikai (pl. munkaerőpiaci) célkitűzések befolyásolják. Az országtanulmány helyzetleíró része a Magyarországot egyre jobban fenyegető orvos-elvándorlás néhány adatával végződik. Magyarországon az egynapos ellátások részaránya európai átlag alatti. et al., 2010) megállapításait, amelyek szerint a magyar lakosság OECD-átlagnál lényegesen roszszabb egészségi állapotáért jórészt az egészségügyi ellátórendszer korlátozott hatékonysága, és az alacsony egészségügyi ráfordítások a felelősek. Az országtanulmány megállapítja, hogy Magyarországon az OECD átlagához viszonyítva az egymillió lakosra jutó kórházak száma alacsonyabb, e kórházak azonban nagyobbak, részlegeik földrajzilag olykor elkülönülten működnek, felszereltségük pedig nem ritkán elavult. A betegek gyakran akkor is fekvőbeteg-ellátásban részesülnek, ha ellátásukra megvannak az olcsóbb, és klinikailag szintén hatásos megoldások. Az egynapos ellátások részaránya Magyarországon még mindig jóval az európai átlag alatt van. Magyarországon a gyógyszerkiadások részesedése a teljes egészségügyi ráfordításból az elmúlt években gyorsan növekedett ben a gyógyszerekre fordított GDP-arányos kiadás az OECD országokat tekintve a legmagasabbak egyike volt, a teljes gyógyszerkiadás 40%-át pedig a betegek által fizetendő önrész tette ki. A magyarországi egészségügyi ráfordítások jellemzőjeként említi az országtanulmány a változékonyságot. Rövid növekedési időszakokat rendszerint hosszabb megszorítási időszakok követnek. A közkiadások részesedése folyamatosan 2009-re 70% körülire csökkent. A szolgáltatók finanszírozásában bekövetkezett változások és a volumenkorlátok bevezetése számos szolgáltatónál adósságok felhalmozódását eredményezte. A szolgáltatási csomag szisztematikus felülvizsgálata és a nem költséghatékony, vagy a kérdéses klinikai hatásosságú szolgáltatások kizárása még nem Az országtanulmány megállapítja, hogy Magyarországon az OECD átlagához viszonyítva az egymillió lakosra jutó kórházak száma alacsonyabb, e kórházak azonban nagyobbak, részlegeik földrajzilag olykor elkülönülten működnek, felszereltségük pedig nem ritkán elavult. A szükséges egészségügyi reformok A reformjavaslatokat tárgyaló rész bevált külföldi megoldások példáival illusztrálva tekinti át a teendőket. A ráfordítások hatékonyságát a költségek féken tartása mellett kell növelni. Ennek területei: a gyógyszerkiadások megfékezése, a kapacitások és ellátási szükségletek jobb összehangolása, ellátásszervezés, az ellátók finanszírozási rendszerének javítása, valamint az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók közötti célszerűbb munkamegosztás kialakítása. Javítani kell az egészség-eredményeket és a makrogazdasági teljesítményt. Az ellátások minőségét javító intézkedések: az alapellátás megerősítése, a volumenkorlátok kiváltása, a működési és tőkeköltségek egységes rendszerben való finanszírozása. Megfelelő kompenzációs rendszerek és egyéb ösztönzők kialakításával javítani kell az egészségügyi munkaerő-menedzsmentet. Az egészségi állapotban és az ellátáshoz való hozzáférésben meglevő különbségek csökkentése érdekében szigorúan vissza kell szorítani a hálapénzt, és elő kell mozdítani az ellátáshoz való hozzáférést különösen a roma kisebbségét. Irodalom Joumard, I., C. André and C. Nicq (2010), Health Care Systems: Efficiency and Institutions, OECD Economics Department Working Papers, No. 769, OECD Publishing. Lindeisz Ferenc 12

15 Az Arnsbergi Klinika Németország nyugati részében, Nordrhein-Westfalen tartományban található. A közeli turistarégiónak köszönhetően számos szabadidős tevékenységre van itt lehetőség, mind a téli-, mind a nyári sportok területén. Az iskolarendszer valamennyi szintje helyben látogatható. A Ruhr-vidék nehány nagyvárosa könnyen elérhető, mint pl. Dortmund, Essen, Köln. A Klinika három kórház egysége, amely Arnsberg városi ellátási területét jelenti. Az új komplexum három nagyobb helyszínen 732 ággyal rendelkezik, illetve hozzátartozik egy ápolási egység 80 ággyal, és egy szakellátó központ is. Ez a modern intézmény 1433 dolgozót foglalkoztat, évi pénzforgalma meghaladja a 90 millió eurót. A 822 ágyas centrum fontos célkitűzése, hogy Németország legjobban képzett szakembereit foglalkoztassa. Az esseni egyetemmel kötött együttműködési szerződés azt is lehetővé teszi, hogy a Klinika az oktatásban is szerepet kapjon. Az újonnan létrehozott ellátó központ azonnali hatállyal keresi a következő szakterületen dolgozó orvosokat: 1. Onkológus szakorvos/főorvos (nő/ffi) Az onkológiai szakellátás a Klinika minden egységével együtt dolgozik, a régebbi egységek, mint belgyógyászat, sebészet, sürgősségi ellátás, szülészet mellett újonnan alakult meg. Emiatt különös figyelem fordul mihamarabbi kiépítésére és tökéletesítésére. Ugyancsak újonnan szerveződő egység a neurológia, ide keresünk: 2. Neurólogus főorvosi (nő/ffi) 3. Neurológus szakorvosi (kiemelt tapasztalattal a mozgászavarok területen, nő/ffi) 4. Neurológus képzésben résztvevő, még nem szakorvosi jelentkezőket (nő/ffi) A neurológia 44 ággyal rendelkezik, emellett egy 4 ágyas Stroke Unit is működik. A neurológiai betegek intenzív osztályos kezelése interdiszciplináris intenzív osztályon történik. A korszerű diagnosztika minden fontos eleme megtalálható a Klinikán: 1,5 T több-csatornás MRI, MD-CT, duplafejes gamma-kamera, UH-diagnosztika stb. A főorvosi állásra olyan nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező kollégát várunk, aki a széleskörű gyakorlati teendők mellett valamilyen speciális betegségcsoport kezelési központját is kiépítené. Azon kollégák számára, akik a szakorvosképzésben vesznek részt, sokoldalú oktatást és továbbképzést biztosítunk a neurológiai diagnosztika területén is. Arnsbergben lehetőség nyílik a teljes szakképzési idő letöltésére, beleértve a képzés pszichiátriai tárgyú részét is. Emellett rotáció lehetséges a belgyógyaszat és geriátria felé is. Mindemellett keresünk még szakorvosokat illetve szakképzésben résztvevő orvosokat az alábbi területeken: Pszichiátria, Belgyógyászat, Kardiológia Gyermekgyógyászat, Általános sebészet és, Érsebészet. Intézményen kívüli továbbképzésekre is van lehetőség, ezeket kifejezetten támogatjuk. Annak érdekében, hogy az orvosi munka elvégzése minél zavartalanabb és tökéletesebb legyen, számos feladatot asszisztensekre delegálunk. A Klinika nem csak a megfelelő állás megkeresésében támogatja Önt, hanem a lakáskeresésben, hivatali ügyek intezésében, a nyelvkurzus abszolválásában és általában a beilleszkedésben is igyekszik támogatást nyújtani. A kezdeti nehézségek gyors legyőzését személyes mentor segíti. Amennyiben ajánlatunk felkeltette érdeklődését, pályázatát az alábbi címre várjuk: Claus.goworr@cgc-consulting.com CGC Claus Goworr Consulting GmbH, Mauerkircherstr. 31., D München, Germany Tel: , Fax: A pályázatnak tartalmaznia kell: - Német nyelven írt motivációs levelet és életrajzot, - Az elvégzett tanulmányokról szóló igazolásokat (diploma), - Az addig folytatott munkavégzesről szóló igazolásokat.

16 TÉNY ADAT Nincs pénz, de miért nem teremtünk? Átfogó országtanulmány látott napvilágot 2011-ben a magyar egészségügyről angol nyelven. Az anyagot a European Observatory on Health Systems and Policies a WHO szakpolitikai háttérintézménye megbízásából Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának megbízott dékánja és Szigeti Szabolcs, a WHO Magyarországi Irodájának munkatársa készítették 1. A tanulmány alapján a szerzők a British Medical Journal számára is cikket írtak, amely 2011 decemberében jelent meg. Az alaptanulmány mindenekelőtt az elmúlt 10 év főbb egészségügyi reformjait elemezte. Ennek alapján a szerzők összegezték azt is, melyek volnának a legfontosabb fejlesztési irányok. Szigeti Szabolcs többek között ezekről a súlypontokról, továbbá a WHO kapcsolódó magyarországi tevékenységéről is tájékoztatja Olvasóinkat interjúnkban. A magyar egészségügyi rendszerrel kapcsolatban meghatározó közéleti szereplők részéről gyakran elhangzik, hogy nem hatékony, és ezért nem is érdemes több forrást áldozni rá. Önök azonban minden lehetséges fórumon így a tanulmányaikban is azt hirdetik, hogy ez súlyos félreértés, az elmúlt évtizedekben az egészségügyi rendszer hatékonysága valójában jelentősen nőtt. Pontosan mi a BMJ-ben megjelent cikk tanulsága? Számos meghatározó szakértő és kormányzati dokumentum jellemzően rossz hatékonyságú, pazarló rendszerként írja le a magyar egészségügyi rendszert, pedig ez így önmagában félrevezető, és több szempontból is leegyszerűsítő állítás. Valójában az a helyzet, hogy Magyarországon a hatékonyság rendszerszinten történő mérése egyelőre mind fogalmilag, mind módszertanilag kialakulatlan. A témában fontossága ellenére a magyar egészségügyi rendszerrel kapcsolatban elenyészően kevés használható tanulmány született. Még a nemzetközi összehasonlító tanulmányokban is rengeteg a tisztázatlan kérdés és az ellentmondásos megállapítás. A mi egyik fontos állításunk, hogy az ellátórendszer technikai hatékonysága az elmúlt két évtizedben Magyarországon 1 A tanulmány hozzáférhető a European Observatory on Health Systems and Policies honlapján. Szigeti Szabolcs nagymértékben nőtt. Az egészségmutatók sok szempontból jelentősen javultak, ami az ellátórendszer teljesítményének is köszönhető. A ráfordítások ugyanakkor a közfinanszírozásban 1994 óta folyamatosan csökkentek. A jelenlegi csökkenés éves szinten a GDP 2 %-a, ami a mai GDP-hez viszonyítva több mint 500 milliárd forint csökkenést jelent. Az ellátás a nagymértékű forráselvonás ellenére, jóllehet minőségi problémákkal, mégis széles körben elérhető maradt a lakosság számára. A lakosság 95%-a szabályozott és átlátható módon fér hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ezen túlmenően még jó néhány fontos problémával foglalkozik a cikk. A hatékonyság jelentős növekedése ellenére a BMJ-cikkben mégis azt írják, hogy a magyar egészségügy az elmúlt 20 évet tekintve a legnagyobb kihívás előtt áll. Egyik okként a lakos- 14

17 TÉNY ADAT Egyes területeken javulás tapintható ki, bár jelentős elmaradások vannak a népegészségügyi mutatók tekintében. a háziorvosok körében is rendkívül jelentős probléma az elöregedés, maga a praxisjog pedig inkább akadályozza, mint segíti a rendszer utánpótlását. ság rossz egészségi állapotát említették. Felsorolná ezen a fórumon is a további okokat? Ami a magyar lakosság egészségi állapotát illeti, az valóban számos tekintetben rendkívül rossz, ám ez már a rendszerváltás előtti időkben is így volt. A nagy infrastrukturális beruházások ellenére a születéskor várható élettartam 1970 és 1989 között a férfiak esetében csökkent, és a nők esetében is alig nőtt óta azonban évente átlagosan három-négy hónappal növekedett ez a mutató. Az is igaz, hogy vezető népegészségügyi szakértők arra mutatnak rá, hogy a relatív elmaradottságunk más országokhoz képest nem csökkent. Bár valóban jelentős elmaradások figyelhetőek meg a népegészségügyi mutatók tekintetében, bizonyos területeken komoly javulás is észlelhető, pl. fejlődés látszik a csecsemőhalandóság és a neonatális halálozás mutatóinak alakulásában, és más megbetegedések is ritkábbá váltak (A WHO adatbázisában megtalálhatók az erről szóló ábrák). Jól tudjuk azonban, hogy most a legnagyobb kihívás az egészségügyi humánerőforrás elöregedése és távozása, és ezzel együtt az utánpótlás hiánya. A ráfordítások relatíve alacsony szintjét már számos kormányzati megnyilatkozás és legújabban már az OECD országtanulmánya is elismerte, ennek ellenére továbbra is hiányzik egy megfelelő forrásteremtési stratégia, a megvalósítást garantáló világos akciótervekkel. A kilencvenes évek közepe óta valamennyi új kormányzat ígéretet tesz az egészségügy problémáinak megoldására, de ténylegesen nem adták meg az ágazatnak a jogos pluszforrásokat. Tudjuk azt is, hogy a rendszeren belül egyenlőtlen a források eloszlása a gyógyszer- és egyéb egészségügyi szolgáltatások között, ami annyiban indokolt, hogy a gyógyszereket nemzetközi árakon szerezik be, másik oldalon viszont az által sikerül ezt az arányt megőrizni, hogy az egyéb egészségügyi kiadásokat pl. a béreket nagyon alacsonyan tartják. Az infrastruktúra szempontjából az Európai Uniós beruházások számos gondot megoldanak új beruházásokra láthatóan könnyebb ma Magyarországon pénzt szerezni, mint bérre. Valójában az egészségügy munkavállalóinak bérrendezése az egyik legnagyobb feladat már hosszú évek óta. A napokban elfogadott kormányhatározat végre akár egy régen várt szemléletváltás kezdete is lehet, bár a fedezetet nyújtó források szempontjából jóval tisztábban kellene látni a kormányhatározat hátterét. Az alapvető problémák nem most keletkeztek, már több mint egy évtizede jól láthatóak voltak, abban az időben, amikor meghatározó kormányzati dokumentumok és szakértői tanulmányok még abból indultak ki, hogy túl sok az orvos a magyar egészségügyi rendszerben. Az elmúlt évek orvos-elvándorlási statisztikái azonban alaposan rácáfoltak a korábbi évek előrejelzéseire. A kép riasztó, ebben ma már mindenki egyetért. Ebben a kérdésben egyébként azért sem könnyű tisztán látni, mert a vállalkozói státuszban dolgozók nyomon követése nem egyszerű. Egy ember több helyen is dolgozik, a létszámstatisztikák pedig jelenleg kizárólag a közalkalmazotti státuszban dolgozók számának pontos meghatározását teszik lehetővé. A kormegoszlás tekintetében szintén egyértelműen rossz a helyzet, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar orvosok igen nagy mennyiségű szolgáltatást biztosítanak az egyik legrosszabb népegészségügyi helyzetű betegpopuláció számára. Végül fontos oka még a jelenlegi problémáknak, hogy az egészségpolitikai irányítási folyamatok az elmúlt húsz évben lényeges dimenziókban alig fejlődtek. Az államigazgatás sorozatos átszervezései is elsősorban a hatékonyság létszámcsökkentéssel való növelésére koncentráltak, ami nagyon megnehezítette a szakpolitikai kapacitások tudatos fejlesztését. Az irányítási rendszert most is rendkívül szűkös humánerőforrásból kell majd fejleszteni. A szakorvosok és a háziorvosok számának megítélése azért is nehéz lehet, mert az egészségügyi ellátás struktúrájától, a bevett betegutaktól, az alapellátás gyakorlatban megnyilvánuló kompetenciájától is függ, hogy egy országban melyik szakterületen mi az elegendő. Egyetért? Ez így van. Másfelől az is igaz, hogy a háziorvosok körében is rendkívül jelentős probléma az elöregedés, maga a praxisjog pedig inkább akadályozza, mint segíti 15

18 TÉNY ADAT a rendszer utánpótlását. Hozzávetőleg tíz éve hozták meg ezt a döntést, amelynek hátránya, hogy sokkal merevebbé teszi a rendszert. Bár ez az állapot az idősek szempontjából méltányos, én úgy látom, hogy a fiatalok nincsenek abban a helyzetben, hogy még egy ilyen pluszterhet is rájuk rójanak. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a kettősség már előrelátható volt a rendszer kialakításakor is. Tartalmaz-e tanulmányuk megoldási javaslatokat a felsorolt problémákra? A BMJ-cikk terjedelmi okok miatt részletekbe menően nem vázolhatott ilyen javaslatokat, de számos lehetőség létezik az egészségpolitikai döntéshozatal minőségének javítására. Sokszor elmondják, hogy a betegeket a szükségesnél magasabb szinten látják el Magyarországon. Ennek oka nem pusztán a kapacitások rossz elosztásában és a teljesítmény-finanszírozásban keresendő, sokkal inkább abban, hogy a rendszeren belül nem hozzák összhangba egymással a különböző szinten alkalmazott ösztönzőket és finanszírozási technikákat. A háziorvos nem érdekelt abban, hogy a legmegfelelőbb szinten tartsa a beteget, a járó- és fekvőbeteg-ellátásban pedig teljesítményarányosan veszik fel a pácienseket, tehát a felfelé hajtó ösztönzők dominálnak. Az egyik út tehát, mely a Semmelweis-tervben is célként jelenik meg, a betegút-szervezési funkció erősítése. Ez egyébként szintén fontos ajánlása publikációnknak. A másik az ösztönzők egymás közötti összhangjának megteremtése, amelynek alapján a betegek a legmegfelelőbb szintre terelhetők. A következő lehetőség az egészségpolitikai irányítási rendszer fejlesztése a jó kormányzás elvei alapján: monitoring, az értékelési, tervezési, és cselekvési funkciók tudatosabb kiépítése és egymással való összekötése egy visszacsatolási rendszerben. Így a döntéshozatali rendszer nem csak informatikailag, hanem szakmailag is egyre képzettebbé, naprakészebbé válna, hatékonyabban alapozhatná meg a döntési alternatívák kidolgozását. A WHO támogatásával folyamatban van például egy átfogó, rendszerszintű teljesítményértékelési szisztéma kialakítása. A Magyary-program is számos feladatot és célt fogalmaz meg a kormányzati irányítási struktúrák átalakítására, hasonló felfogásban. Végül az eddig említetteken túl megoldási lehetőség a népegészségügyi akciók fokozottabb beindítása is. Ezen a téren például szintén jelentős tartalékokat lehetne mozgósítani a helyi és a központi kapacitások jobb összehangolásában és az irányítási szintek együttműködésében. Az akciótervek és stratégiák kidolgozásához a WHO is rengeteg segítséget tud adni, ahogy ezt az elmúlt évek során eddig is megtette. Ezt a munkát a WHO Európai Regionális és Magyarországi Irodája is intenzíven támogatja dr. Pusztai Zsófia, a magyar irodavezető irányításával. Van-e bármilyen esély arra, hogy pénzhez jusson az ellátórendszer? Bizonyos prioritások kijelölésével komoly összegeket lehetne megmozgatni. Hatalmas áttörés volt a népegészségügyi termékadó, aztán a baleseti adó bevezetése. A WHO jelentős támogatást nyújtott ezeknek az új forrásteremtési eszközöknek a kidolgozásához. A termékadónál az adómértékekben még jelentős tartalék van, és ezek emelése népegészségügyi célból is indokolt lenne. További ilyen forrásteremtési lehetőségek is rendelkezésre állnak, amelyekkel akár 100 milliárdos összegeket is meg lehet mozgatni. Az elmúlt évek világosan megmutatták, hogy a kormányzati prioritások meghatározásán nagyon sok múlik. Magyarország Európában az egyik azon kevés ország közül, ahol a társadalombiztosításon belül nem vezették be a kockázatarányos foglalkozási betegség-biztosítási Magyarország Európában az egyik azon kevés országok közül, ahol a társadalombiztosításon belül nem vezették be a kockázatarányos foglalkozási betegség-biztosítási ágazatot. Az egészségügy önálló lábra állítása. ágazatot. Ezt a rendszert Európa nagyon sok országában függetlenül attól, hogy állami egészségügyi rendszer van vagy társadalombiztosítás 1 3% munkáltatói járulék beszedésével és az egészségügybe történő visszaforgatásával működtetik, úgy, hogy közben kockázatarányos befizetésekkel ösztönzőt teremtenek a munkahelyi prevenció fejlesztésére is. Európában a foglalkozás-egészségügy efféle fejlesztése az elmúlt húsz évben az egyik meghatározó irány volt. Nálunk 1,5%-os munkáltatói járulékkal számolva ez a döntés milliárd forintot jelenthetne, s ez nem veszélyeztetné az államháztartási egyensúlyt. Vannak tehát még megmozgatható tartalékok. A másik oldalon az is fontos, hogy az előállított pluszforrásokat ne vonják ki más célokra, pl. az államháztartási adósság csökkentésére. Ezt az évet tekintve is azt látjuk, hogy a munkavállalói járulék emelésével és a baleseti adóval bejövő pluszforrásokat a másik oldalon a központi költségvetés, saját hozzájárulásának csökkentésével kivonja a rendszerből. Érkezett tehát jelentős pluszforrás amelyet a magyar lakosság áldozatkészsége biztosított az egészségügyi szolgáltatásokra, de ezt a másik oldalról ki is vették. A kormányzat ezt például az egészségügy önálló lábra állításával indokolja. Ám az önálló láb az E-alap esetében tulajdonképpen azért hiányzik, mert az elmúlt húsz év során olyan mértékben csökkentették az egészségbiztosítási munkáltatói járulékokat elsősorban foglalkoztatáspolitikai célok érdekében, hogy ezek a tényleges egészségbiztosítási kiadások harmadát sem fedezik. Az előzetes 16

19 TÉNY ADAT A gyenge minőséget olcsósága ürügyén nem szabad beengedni az egészségügyi ellátás rendszerébe. adatok alapján az elmúlt évben az E-alap bevételei közül 15%-ot a munkáltatói járulékok, 30%-át a munkavállalói járulékok fedeztek, a másik 50% pedig az államháztartásból származott, azaz a források döntő részét a lakosság teremti elő járulék, de még inkább adó formájában. A munkáltatói járulékot a munkaerőpiac ösztönzésére csökkentették, ám így az egyensúlyi járuléktól eltérve jelentős hiány keletkezett, melyet az államháztartásnak kellett pótolnia. Egyáltalán nem arról van tehát szó, hogy felelőtlen gazdálkodás következtében az egészségügynek nincs önálló lába, hanem sokkal inkább arról, hogy ezt az önálló lábat az egymást követő kormányok kivették alóla. A forrásteremtés ezek szerint elhatározás kérdése lenne? A forrásteremtés jelentős mértékben valóban a megfelelő lakossági támogatáson alapuló kormányzati elhatározás, ezzel együtt pedig a különböző érdekcsoportokkal történő intelligens megegyezés kérdése. Meg kell egyezni például a munkáltatók szervezetével: bár természetesen érthető, hogy a gazdálkodási eredményességüket jelentősen növelhetik a munkáltatói egészségügyi terhek csökkentésével, de az egészségügyi rendszer lepusztulása és esetleges széthullása nyilvánvalóan nem lehet érdekük. Az egészségügyi munkáltatói járulék 17,5 százalékponttal csökkent 1994 óta, s ez részben a vállalatok gazdálkodási eredményességét növelte. Ennek az eredménye sajnos nem látszik a foglalkoztatási helyzet javulásában, hiszen a foglalkoztattak száma a 15 és 64 év közöttiek esetében nem sokkal jobb, mint 1998-ban. Úgy vélem tehát, hogy a munkáltatók is vállalhatnának a jelenlegi szintnél valamivel nagyobb áldozatot. Ennek több hatékony formája is lehetne. Mivel megtakarításokról is beszélünk, meg kell még említenünk, hogy a generikus verseny fokozása a licitrendszer bevezetésével hasznos lépés volt. Úgy látjuk, hogy ezen a téren is vannak további tartalékok, pl. a forgalomterelés az olcsóbb gyógyszerek irányába. További finomításokat lehetne eszközölni a licitrendszerben, hogy ne kelljen három-négy évet várni az optimális árak eléréséhez, hanem sokkal gyorsabban alakuljon ki a leghatékonyabb piaci ár. Nem jár-e ugyanakkor túl nagy veszéllyel, hogy a gyógyszerek kiválasztásánál az alacsony ár a kizárólagos szempont, illetve az, hogy a hazai gyártók így kiszorulnak a hazai piacról? A licitrendszerrel párhuzamosan úgy kell fejleszteni a támogatási rendszert, hogy a gyengébb minőségű termékek és instabil szállítási kapacitású forgalmazók ne kerülhessenek abba a helyzetbe, hogy pusztán az olcsó ár révén meghatározóvá váljanak. A törzskönyvezési eljárás valójában egy rendkívül aprólékosan szabályozott minőségbiztosítási eljárás. Az európai országok piacaira legális úton nem kerülhetnek gyenge minőségű gyógyszerek. Így elvileg minden versenyző gyógyszernek el kell érnie egy minőségi minimumot. Ez természetesen összetett szakmai probléma, a kritériumokat mindig lehet finomítani. Mindennek alapján azonban a kérdés nem feltétlenül függ össze a licitrendszerrel, hiszen annak működnie kell akkor is, ha a piacon nem tizenöt, hanem három vagy négy szereplő található. Jól látható a gyógyszerforgalmi adatokból, hogy számos hatóanyag esetében a legolcsóbb gyógyszereket kínáló szereplők pár évvel ezelőtt is jelen voltak olcsóbb áraikkal, csakhogy a forgalom nem mozdult el irányukba. Sokszor a referenciaárat befolyásoló 1%-ot sem érték el, komoly árverseny pedig nem alakult ki, annak ellenére, hogy sok szereplő volt a piacon. Úgy tűnik, hogy a forgalmazók valójában nem áraikkal, hanem a promóció terepén versenyeztek. Persze a gyógyszerpiaci tartalékok mozgósítására két módszer lehetséges. Az egyik, hogy erőteljesen adminisztratív lépésekkel avatkoznak be az iparági folyamatokba gondoljunk csak a 20%-os visszafizetési adóra, a másik pedig, hogy piaci eszközként vezetik be a versenyeztetést. Ezt a kettősséget a gyógyszerpiac szereplői biztosan nagyon nehezen viselik. A versenyeztetéshez rengeteg információ 17

20 TÉNY ADAT és intelligens döntés-előkészítés szükséges. Mindenképpen ebbe az irányba kellene fejleszteni a rendszert a közvetlen adókat pedig lépésről-lépésre megszüntetni. A döntés-előkészítés feltételei ebből a szempontból sokat javultak az elmúlt években. Például az OEP-ben szenzációs innovációnak tekinthető, hogy más országokkal szoros együttműködésben kifejlesztettek egy on-line rendszert, amely nyomon követi a nemzetközi árakat. A fejlesztést OEP-es szakértők kezdték el és vezették az elmúlt években. A licitrendszer fejlesztéséhez az elmúlt két évben a WHO-NEFMI együttműködésben is készültek javaslatok. Nagyon kellene figyelni arra, hogy a licitrendszer fejlesztése során a bizalmi tőkét folyamatosan növeljék, és kerülni kell minden olyan beavatkozást, amely a rendszer működését ebből a szempontból veszélyezteti. Nem kell-e a vaklicit megítélésekor azt is számításba venni, hogy mindig az lesz a legolcsóbb készítmény, amelyet a legolcsóbb előállítani? Az árképzésben emellett a munkaerőre fordított költségek is megjelennek, ez pedig az Indiából vagy Kínából szállított gyógyszerek esetében még a magyar fizetéseknél is nagyságrendekkel alacsonyabb. Ez teljesen jogos érv, nem helyénvaló olyan termékek forgalmazása, amelyeket más országokban, egzisztenciálisan kiszolgáltatott munkaerővel állítanak elő. Erre azonban a nemzeti iparági politikának kell válaszokat találnia. A jól célzott intézkedések, valamint a kutatás és fejlesztés nyilvánvalóan szolgálhatják ezeket a célokat ezt a politikát azonban a licitrendszer gyakorlatától függetlenül, más mechanizmusok keretében kell kialakítani. Mit jelent pontosan az a megállapítás, hogy a magyar egészségügy hatékony? Kétségtelen, hogy az egészségügyi rendszer alacsony szintű ráfordítása az államháztartási egyensúly szempontjából jelentős stabilizáló tényező volt. Nincs elegendő kötszer, gógyszer, nem adottak az elvárható körülmények. A hatékonyságnak meglepően sokféle értelmezési lehetősége van: beszélhetünk egy szolgáltatás, egy intézmény vagy egy rendszer hatékonyságáról. Rendszerszinten értelmezhetjük a kibocsájtás és az eredményesség oldaláról. Fontos a technikai és az allokációs hatékonyság megkülönböztetése is. Az első azt jelenti, hogy milyen anyagi ráfordítással állítjuk elő a szolgáltatásokat, a másik pedig azt, hogy a tényleges szükségletnek megfelelően optimális összetételben használjuk-e fel az erőforrásokat. Sok indikátor szerint a magyar egészségügyi ellátórendszer technikai hatékonysága a 1990-es évek közepe óta jelentős mértékben nőtt. A növekedés tulajdonképpen az elvárható szolgáltatási minőséget is veszélyezteti, hiszen ez a tendencia jelentős mértékben a kiadások radikális csökkentéséből fakad többek között az államháztartási egyensúly biztosításának folyamatos követelménye miatt. Kétségtelen, hogy az egészségügyi rendszer alacsony szintű ráfordítása az államháztartási egyensúly szempontjából jelentős stabilizáló tényező volt. Most már azonban olyan következményeket látunk, hogy a betegek a patikákban veszik meg a kórházi kezelésük idején alkalmazott gyógyszereket, nincs kötszer, néhány szolgáltatás esetében nem adottak az alapszinten elvárható körülmények sem, vagy, hogy egyesek egyáltalán nem tudják kiváltani a gyógyszereiket. Mi a legfontosabb különbség az egészségügy helyzetében Magyarország és a többi európai ország között? Az elmúlt két évtizedben az Európai Unió tagországaiban sehol nem csökkentették olyan jelentős mértékben az egészségügyi közkiadásokat, mint nálunk, éppen ellenkezőleg, néhány kivételtől eltekintve minden országban egyre nagyobb forrásokat áldoztak az ágazatra. Az egészségügyi ráfordítások az államháztartáson belül is szinte mindenhol emelkedtek, Magyarországon ezzel szemben csökkent az arány. Látnunk kell, hogy nálunk a születéskor várható élettartam úgy nőtt, hogy a közfinanszírozásban rendelkezésre álló források jelentősen csökkentek. A magyarországi helyzet más OECD-tagországokkal összevetve valójában kivételes. Ami a lakosság egészségügyhöz való viszonyulását illeti, a TÁRKI 1998 és 2002 között ismételten feltett kérdéssorral mérte fel többek között azt, hogy a megkérdezettek melyik ágazatra költenének az aktuális ráfordításnál többet, még akár a közterhek emelése árán is. A vizsgált területek közül egyedül az egészségügyben és a környezetvédelemben mutatkozott támogatás-növekedés ben már a lakosság 85%-a lett volna hajlandó akár a közterhek emelésével is hozzájárulni az egészségügyi ellátás fejlesztéséhez. A közvélemény tehát már sok-sok éve világosan jelzi a politikának, mit tart elsődlegesnek. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy a mindenkori kormányzatok miért nem élnek ezzel a támogatottsággal. Én úgy látom, hogy a legfontosabb lépés többek között, most az lehetne, hogy ha a kormányzat elfogadna egy átlátható forrásteremtési stratégiát, akciótervekkel együtt. A magyar kormány első sorban az itt élőknek tartozik felelősséggel, nekik kell elszámolnia. Fontos lenne tehát, hogy a jó kormányzás szellemében sor kerüljön erre a lépésre, fokozni kellene az elszámoltathatóságot, ez ugyanis erősíthetné az egészségügyben dolgozók, és általában a lakosság bizalmát. Radnai Anna 18