A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata. dr. KováTs ATTilA elengedhetetlen az önigazgatás. Újabb salátatörvény. Praxisjog áldás vagy átok?

Átírás

1 Orvosok Lapja A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata interjú dr. KováTs ATTilA elengedhetetlen az önigazgatás Újabb salátatörvény Praxisjog áldás vagy átok? Tavaly forint volt az orvosok átlagkeresete

2

3 Köszöntő Tavasz ide, primőr oda, nem szeretjük az ilyen salátát A tavasz első szép napjai újabb egészségügyi salátatörvény tervezetével köszöntöttek ránk. Bár ez idő tájt az ember már igencsak kiéhezetten vár a természet első frissen fogyasztható ajándékaira, az efféle salátákat bizony nem szeretjük. Nem szeretjük, mert jószerivel rendetlenek, nehezen átláthatók és a levelek között rendre apró, de annál veszélyesebb kártevőként bújnak meg az orvosok számára hátrányos módosítások, elkedvetlenítő ötletek. Előzetesen egyeztethettünk ugyan a kertésszel a növényvédelmi tevékenység lehetséges módozatairól, ám utóbb sajnos kiderült, permetszerünk hatástalannak bizonyult, és mire a salátánk beérik, a bebábozódott lárvákból jókora, kifejlett kártevők kelnek szárnyra ellenünkben, a törvény paragrafusai képében. A következményes pusztulás gyakorlati oldalát e lap más hasábjain részletesen mutatjuk be, ezt itt mellőzném. Látva a fenyegető kárt, újra írtunk és szóltunk is a kertésznek, hogy baj lesz. Baj lesz, mert igaz ugyan, hogy mi sem eszünk majd salátát, de ő sem lehet boldog, amikor veteményeskertje szétrágott romjain búslakodik azon, vajon miért nem fogott össze velünk időben a hatékony kármentés végett. Aki pedig friss salátára vágyik és így tavasz táján sokan vannak ezzel így majd a szomszéd rétjére megy érte, ami ezúttal lehet, hogy mégiscsak zöldebb. Sőt annyira zöld, hogy a szép termés csábítása ott ragasztja az odavándorlót, s akkor már késő lesz a bánat. Mint régóta A közös kert miatt aggódunk ismert a citrom kicsi is, zöld is, savanyú is, de magyar. A miénk. Ha azonban megkóstoljuk a szomszéd gyönyörű, sárga, érett gyümölcsét, bizony nem lesz nehéz elfelejteni mindazt, ami itthoni kertészkedésünk verítékes igyekezete idején még oly kedvesnek tűnt nekünk. Kedves kertész! Hát hiába beszélünk neked? Miért nem akarod elhinni, hogy mi is azért a hazai kis kertért aggódva keresünk téged? Miért nem hiszed el, hogy közös érdekünk megóvni egyre szerényebb termésünket a teljes pusztulástól? Miénk a föld, bizalommal adjuk a vetőmagot, az energiát neked, hogy a tápanyagokat hozzáadva gondoskodásod jó terméssel kecsegtessen. Közös érdekünk, célunk ez. Ellenkező esetben szárba szökken a dudva, hamis hívságok gyomja lepi el kertünket, mely hosszú időre viszi el a jó termés iránti reményünket. Ugye ezt te sem akarod? Dr. Éger István 1

4 tartalom Köszöntő Tavasz ide, primőr oda, nem szeretjük az ilyen salátát 1 editorial Új miniszter új remények 3 OrvOsKAMAr A Újabb salátatörvény 6 Az önigazgatás elengedhetetlen 8 Praxisjog áldás vagy átok? 12 FÓruM Álomból a halálba, vagy szebben: az örök álomba 16 Az élet mindenek fölött 19 szakmai OLDAL A háziorvosi munka nehézségei gúzsba kötve dolgozni? 20 Gyermek és betegség egy családban 23 Tavaly forint volt az orvosok átlagkeresete 26 Az elkülönített számla mégis kinek az érdeke? 28 JOg És etika A figyelmeztetéstől a letöltendő szabadságvesztésig 30 Audiatur et altera pars (olvasói levél) 32 Reflexiók egy olvasói levélre 33 InnOváCIÓ ikórlap segíthet a háziorvosnak 35 MeDICInA Sztatinok, prevenció, betegedukáció 36 OrvOstörtÉnet Markusovszky szellemi hagyatéka 38 A Titanic katasztrófája a számok tükrében 40 Újra nyitva a Pincekórház a Mentőpalota alatt 43 AnnO Anno Májusban történt 44 KuLtÚr A Májusi kulturális menü 45 sport OrvOs Sportoló orvosok 46 AprÓhIrDetÉs IMpresszuM A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Éger István Tagok: prof. dr. Banai János, dr. Szatmári András Főszerkesztő: dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Lapmenedzser: Zöldi Péter Hirdetési vezető: Kiss Judit Rovatvezetők: Kamarai ügyek: Niczky Emőke Egészségügyi gazdaság: dr. Gilly Gyula Gyógyszereink: prof. dr. Blaskó György Gyógyszerpiac: Fekete Tibor Tanácsadó testület: Vezető: prof. dr. Banai János Tagok: dr. Magyar Anna, prof. dr. Ludwig Endre, dr. Pápai Zsuzsa, dr. Demeter János, dr. Korponay-Szabó Ilma, dr. Pfliegler György Kiadja: Magyar Orvosi Kamara Felelős kiadó: dr. Éger István elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1068 Budapest, Szondi u Telefon: (06-1) , Fax: (06-1) orvosoklapja@mok.hu, Web: Az folyóirat aktuális tartalma a weboldalon és a portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató Az utcai terjesztésre nem kerül. A Magyar Orvosi Kamara megbízásából terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Magyar Orvosi Kamaránál, Ft/év. Előfizetéssel, kézbesítési problémákkal kapcsolatos kérdésekben további információ: Tamás Andrásné, Telefon: (1) /100 m. Fax: (1) terjesztes@mok.hu Lakcím és levelezési cím változásának bejelentése: A MOK illetékes területi szervezeteinél írásban ( en v. postai úton) MOK tagdíjjal kapcsolatos információ: Bedenszky Zsuzsanna: (1) /128 m., bede@mok.hu Hirdetésszervezés: Hirdetési vezető: Kiss Judit Telefon: (06-1) , orvosoklapja@mok.hu ISSN Szaklapunk évenként tíz alkalommal, példányban jut el olvasóinkhoz. A szerzők véleménye nem feltétlenül tükrözi a MOK hivatalos álláspontját. 2

5 editorial Új miniszter új remények Lapzártánk napján vált hivatalosan ismertté, hogy Réthelyi Miklóst Balog Zoltán követi a miniszteri székben. Hogy váltás lesz, régóta sejtjük. Emberfeletti vállalkozás volt a 70 évnél idősebb, halk szavú anatómiaprofesszortól, hogy elvállalta egy öt tárcát magába foglaló megaminisztérium megalapozását, kiépítését. Az értékeléssel óvatos lennék, kevés objektív ismeretünk van a viszonylag rövid történetről. Amit láttunk: rengeteg átszervezés az irányító központban, új intézmény (GYEMSZI) megjelenése a színpadon, az egészségbiztosítás államosítása (az állami költségvetés része lett), salátatörvények (más politikai viszonyok, más koncepciók idején kialakult törvények foltozgatása, számos gonddal, feszültséggel), források stagnálása, csökkenése, a korábbi finanszírozási korlátok tovább működtetése. A kórházak többsége adósságokkal küszködik, az év végi konszolidáció meglehetősen botrányosra sikerült, napjainkban milliárdos visszafizetésekre kényszerülnek az intézmények. Nem javult a bérhelyzet. Bérkiegészítés csak a foglalkoztatottak egy részének várható. Az orvos- és egyéb szakember elvándorlás folytatódott, sőt erősödni látszik. A gyógyszerkassza sokkszerű csökkentése miatt bajba került a magyar gyógyszeripar, a gyógyszertárak negyede csőd közeli helyzetben, a gyógyszertérítési díjak a betegeket súlyosan terhelik. Ha ezt összevetjük a 2010-es választáson 2/3-os győzelmet elért kormánypárt: megmentjük az egészségügyet jelszavával, Prof. dr. Réthelyi Miklós akkor nem lehetünk elégedettek. A külvilágból érkező, a magyar gazdaságot sújtó válságot értjük, de hogy ennek terheit ilyen nagymértékben az egészségügynek kellene viselni, azt vitatjuk. Réthelyi Miklós tisztességét, jó szándékát, orvosi empátiáját senki se vonja kétségbe. De úgy érezhettük, a politikai harcban ami a pénzért, az erőforrásokért zajlott rendre alulmaradt. És amikor ezt magyarázta, ifjúságunk egy kedvelt írójának idézete jutott eszünkbe: az egészen fiatal lánykák és az öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan. Tisztességgel próbálta képviselni a kormányát az egészségügy felé, de kevés eredményt mutathat fel az egészségügy érdekeinek érvényesítése terén, a kormány szintjén. Utóda nem orvos: református lelkész, néhány éve hivatásos politikus. A társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár volt eddig. Ebben a pozícióban jól láthatta a leszakadó rétegek súlyos egészségügyi problémáit. Hisz ők azok, akik tömegesen nem tudják kiváltani a dráguló gyógyszereket, segédeszközöket. Őket hozza a mentő olyan elhanyagolt betegségekkel, amelyek jól kezelhetők lettek volna, ha időben jelentkeznek. Ők azok, akiknél a szegénység, a szociális problémák betegséggel kombinálódnak, megoldhatatlan bajok tömegét idézve elő. Neki talán nem kell magyarázni, hogy az egészségügy ma a legnagyobb szociális ellátó rendszer, erős Utóda nem orvos: református lelkész, néhány éve hivatásos politikus. Ebben a pozícióban jól láthatta a leszakadó rétegek súlyos egészségügyi problémáit. Hisz ők azok, akik tömegesen nem tudják kiváltani a dráguló gyógyszereket, segédeszközöket. Őket hozza a mentő olyan elhanyagolt betegségekkel, amelyek jól kezelhetők lettek volna, ha időben jelentkeznek. Ők azok, akiknél a szegénység, a szociális problémák betegséggel kombinálódnak, megoldhatatlan bajok tömegét idézve elő. 3

6 editorial tudományos, technikai környezetben. Az egészségügy hatásos működése a társadalom egyik legfontosabb alapkérdése. Az emberek prioritásai között a megélhetés és a lakhatás után következik. Mivel komoly szaktudást igényel, a lakosság, a betegek számára félelmet keltő, bonyolult világ ez. Információs aszimmetria van a lakosság, a betegek és az orvosok között, mondják a rendszer elemzői. Sajnos ez a szakadék az orvosok, az egészségügy menedzserei, vezetői és a politikusok között is felismerhető. Kevesen ismerik, és képesek valódi értékén kezelni az egészségügy szerepét a társadalomban. A két éve lezajlott Balog Zoltán Az egészségügy átalakításának koncepciója, a megvalósítás tervei, közép és hosszú távú céljai tisztázandók, pontosítandók. Sürgősen el kellene végezni az eddig történtek elemzését (belső audit), és külső vizsgálatát, értékelését, elsősorban a betegek szempontjából. Új koherens törvényeket kell alkotni. Forrásokért kell harcolni. Az európai országok között a magyar egészségügy közfinanszírozása az utolsó helyek egyikén van. A bérszínvonalunk is. Az uniós beruházási forrásokat ki kellene használni, de ellenőrizetten hatékony, jó célok érdekében. Késében vagyunk, miközben hazai fejlesztési forrás gyakorlatilag nincs. Nem gondoljuk, hogy az új miniszternek sok ideje lesz lapjainkat olvasni. Csak abban reménykedhetünk, hogy lesznek stratégiai tanácsadó munkatársai, akik ezt Az emberek prioritásai között a megélhetés és a lakhatás után következik az egészségügy. Mivel komoly szaktudást igényel, a lakosság, a betegek számára félelmet keltő, bonyolult világ ez. Információs aszimmetria van a lakosság, a betegek és az orvosok között, mondják a rendszer elemzői. Sajnos ez a szakadék az orvosok, az egészségügy menedzserei, vezetői és a politikusok között is felismerhető. Balog Zoltánt miniszterként tövises bársonyszék fogadja. Számtalan megoldatlan probléma, félig kész folyamatok, átalakulási problémák mellett súlyos pénzhiány, humánerőforrás-krízis, és segítséget váró, beavatkozást remélő egészségügyi dolgozók és betegek várják. választások veszteseinek példáját komolyan kellene venni. Akkor az egészségügy dolgozói, betegei változást akartak, és megbüntették az ágazatot felforgató, forrásokat csökkentő, a lakosságot fenyegető politikát. Balog Zoltánt miniszterként tövises bársonyszék fogadja. Számtalan megoldatlan probléma, félig kész folyamatok, átalakulási problémák mellett súlyos pénzhiány, humánerőforrás-krízis, és segítséget váró, beavatkozást remélő egészségügyi dolgozók és betegek várják. megteszik. Lesz politikai ereje, hogy az államtitkárságot helyzetbe hozza, támogassa. Lesz belátása, bölcsessége hogy felismerje, a magyar társadalomnak óriási szüksége van betegbarát, hatékony, igazságos egészségügyre, hogy mindennapi munkáját biztonságban végezhesse, és ne kelljen rettegnie a betegségektől, azok következményeitől. Isten hozta a fedélzeten, Miniszter Úr! Dr. szepesi AnDrás 4

7 OrvOsKAMAr A Az elmúlt IDőszAK AKtuáLIs határozataiból Elnökségi határozat: A MOK országos elnöksége a tagi szolgáltatás terhére Forinttal támogatta a Magyar Orvosok Sport Egyesülete (MOSE) évi munkáját Elnökségi határozat: Az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) kérelme alapján a tagi szolgáltatás terhére Forinttal támogatja a balatonfüredi konferencia szervezését, melyen számos fiatal kolléga kap szereplési lehetőséget Elnökségi határozat: Dr. Sándor József egyetemi tanár kérelme alapján a MOK a októberében megrendezésre kerülő Japán-Magyar Sebész Symposiumot tagi szolgáltatás terhére Forinttal támogatja, mivel ez számos fiatal szakorvos színvonalas képzését segíti Elnökségi határozat: A MOK Komplex Kft december 31-i fordulónapra vonatkozóan elkészített egyszerűsített éves beszámolóját E Ft mérlegfőösszeggel és E Ft adózott eredménnyel a MOK országos elnöksége elfogadja Elnökségi határozat: A Szondi 100 Ingatlanfejlesztési Kft december 31-i fordulónapra vonatkozóan elkészített egyszerűsített éves beszámolóját E Ft mérlegfőösszeggel és E Ft adózott eredménynyel a MOK országos elnöksége elfogadja. orvosok szakmai, etikai, gazdasági, szociális helyzetének és esetenként jogvédelmének segítésére. Feladatunk az orvostársadalom idős, beteg, önhibájukon kívül munkanélkülivé vált tagjainak, és családtagjaiknak a támogatása rászorultság esetén. Tisztelettel kérjük, hogy lehetőségeihez mérten idén is támogassa alapítványunkat, hiszen a jelen gazdasági helyzet megsokszorozta a nehéz szociális helyzetben élő doktorok számát. Köszönettel vesszük, ha a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásakor minket tisztel meg bizalmával, és ezzel 2012-ben is támogatja munkánkat. ADÓSZÁMUNK: Köszönettel: Dr. Altorjay András a Kuratórium elnöke... InFOrMáCIÓ A MOK-tAgDÍJ befizetéséről Tisztelettel tájékoztatjuk a kedves Kollégákat, hogy a MOK éves tagdíja változatlanul Ft. A Magyar Orvosi Kamara közös tagdíjszámlája: CIB Bank: A közleményben kérjük feltüntetni a tagdíjfizető orvos nevét és pecsétszámát! A tagok a tagdíjat a MOK közös tagdíjszámlájára fizethetik be havonta átutalással vagy bérlevonással, havi egyenlő részletekben az esedékes hónap 10. napjáig félévente átutalással, két egyenlő részletben a tárgyév március 31. és szeptember 30. napjáig évente egy összegben átutalással, a tárgyév március 31. napjáig... FeLhÍvás szja 1% FeLAJánLásárA Tisztelt Kolléga/Kolléganő! Kérjük, hogy személyi jövedelemadójának 1%-át a Magyar Orvosok Sportegyesülete részére ajánlja fel, támogassa ezzel egyesületünk működését. Adószámunk: Megtisztelő bizalmát megköszönve Dr. Jerémiás Attila a MOSE elnöke A Magyar Orvosi Kamara vezető tisztségviselői (Fotó: Bodó Gábor) Az Európai Orvosok Állandó Bizottsága (CPME) május 5-én Brüsszelben tartott ülésén a szervezet alelnökévé választotta a MOK elnökét, dr. Éger Istvánt. Feladatairól, lehetőségeiről a következő számunkban interjút készítünk vele.... FeLhÍvás szja 1% FeLAJánLásárA Tisztelt Kolléga/Kolléganő! A Magyar Orvosokért Alapítvány több mint 10 évvel ezelőtt kezdte meg közhasznú működését az 5

8 OrvOsKAMAr A Újabb salátatörvény Milyen következményekkel járhat az újabb egészségügyi salátatörvény elfogadása a jelenleg ismerhető tartalommal? Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény tervezetében sajnálatosan számos olyan pont jelenik meg, amely az orvosokra, nem egy esetben az egészségügyben munkát vállaló szakdolgozókra, valamint a szakmai köztestületre is hátrányosak. A véleményezésre biztosított rendkívül rövid határidő betartásával a Magyar Orvosi Kamara benyújtotta részletes véleményét és kifogásait a szaktárcához, és egyúttal a téma kiemelt fontosságára tekintettel külön levélben, valamint élőszóban is felhívta az egészségügyért felelős államtitkár figyelmét arra, hogy milyen a szakmai közhangulatot tovább rontó, a beígért egyébként is szerény mértékű béremelés várt közérzetjavító hatását lenullázó káros következményei lennének a tervezet jelen formában való elfogadásának. Felajánlotta, hogy további szakértői támogatást nyújt haladéktalanul és korlátlanul annak érdekében, hogy használható változat kerüljön az Országgyűlés elé. A felajánlásra mindeddig válasz nem érkezett. részletezve Az egészségügyi törvény, mely ágazatunk alaptörvénye, korábban soha nem foglalkozott semmiféle dolgozói érdekvédelemmel. Sajátos és értelmezhetetlen kivételként jelenik meg Egyes egészségügyi dolgozók szervezett érdekvédelme alcímű új szakaszként A központi gyakornokok, illetve rezidensek érdekképviselete helyi és országos szinten. Ez különösen arra való tekintettel, hogy az Eü. tv. sem a köztestületeket, sem a reprezentatív ágazati szakszervezeteket meg sem említi sajátosan kivételezett helyzetet teremt, amely nem indokolható. Az egyes diplomával, illetve megfelelő végzettséggel rendelkező egészségügyi munkavállalók érdekképviseletét egységes szerkezetben a kötelező tagságú kamarák, illetve a szabadon választható szakszervezetek útján célszerű ellátni, illetve elláttatni. A változtatás eredménye Ugyancsak kifogásunk alá esik, hogy a MOK, illetve a MOSZ által korábban indítványozottak mellőzésével a katasztrófahelyzetekről szóló törvényi rendelkezés továbbra is hátrányos az orvosok számára, és egyúttal számos tisztázatlan kérdést vet fel. zavart kelthet, és megosztó jellegű. (Tervezet 17. -a.) Fontos, hogy az állam tulajdonában és fenntartásában lévő egészségügyi intézmények esetében egyes fenntartói jogok átadása kizárólag állami költségvetési szerv, vagy kizárólagosan állami tulajdonban lévő gazdasági társaság számára történhessen. E tekintetben sajnos a tervezet jelen fogalmazása túlzottan megengedő. (Tervezet 19. -a.) Ugyancsak kifogásunk alá esik, hogy a MOK, illetve a MOSZ által korábban indítványozottak mellőzésével a katasztrófahelyzetekről szóló törvényi rendelkezés továbbra is hátrányos az orvosok számára, és egyúttal számos tisztázatlan kérdést vet fel: milyen távolságra, mennyi időre szólhat a kirendelés, a kirendeltet milyen díjazás illeti meg, milyen lakhatást biztosítanak számára, milyen közlekedési eszközzel és mennyi idő alatt köteles elfoglalni kirendelt szolgálati helyét? Továbbá, nem látjuk a jogi garanciát, hogy a kirendelés következtében a kirendelt eredeti munkahelyén ne következhessen be csökkent szintű ellátás. Hiányoljuk, hogy a törvény nem biztosít jogorvoslati lehetőséget a kirendelési döntés ellen. (Tervezet 23. -a.) A korábban beharangozott béremelés törvényi hátterének megteremtése kapcsán súlyosan sérelmezzük, hogy az az orvosok számára kifejezetten hátrányos. Minden korábbi ígérettel ellentétben, míg a szakdolgozók és az egyéb egészségügyi diplomások tekintetében 6

9 OrvOsKAMAr A vajon MIÉrt gondolja A DöntÉshOzÓ, hogy Az OrvOsOK örülni FOgnAK AnnAK, hogy: negatív megkülönböztetésként szemben a szakdolgozókkal és az egyéb diplomásokkal nem alapbéremelést, hanem bérpótlékot fognak kapni; jövedelemveszteséget okozó számítási módozatokkal csökkentik egyes ügyelettípusok díjazásának számítási módját; az ügyeleti díjak törvényi szinten történő befagyasztása során annak határidejéről még szándék szintjén sem tesznek említést; két és félszeresére emelik az elrendelhető készenlétek számát, ami az ellenőrizhetetlen túlmunka tartalma miatt a betegellátás biztonságát további veszélynek teszi ki; megengedik az egyébként kötelező minimálisan 11 órányi pihenőidő csorbítását két műszak illetve ügyelet között; a vasárnap nekik kedden lesz, azaz számukra a törvény már minimális számban sem garantálja, hogy a pihenőnapjaikat hétvégi napokon vehessék igénybe, ami nyilvánvaló súlyos társadalmi, szociális, családi feszültséget okoz; az ügyeleti típusú munkaköröket készenléti típusúvá minősítik, ami jelentős többletmunkaóra-kötelezettséggel jár, holott köztudott, hogy az orvosi ügyeleti szolgálatokban a készenléti jellegnél sokszorosan több effektív munkavégzés történik; korlátlanul és szabályozatlanul kiszolgáltatják őket a nem kellően definiált szükség- és katasztrófahelyzetek esetén (kirendelés időtartama, távolsága, díjazása, lakhatás, megközelíthetőség, stb.) törvény szintjén alkalmaznak megosztó taktikát az érdekképviselet területén? egyértelműen alapbéremelést ír le a tervezet, addig az orvosok számára alapbér+bérkiegészítés a megfogalmazás. Ennek számtalan munkajogi és egyéb hátránya lehet, az ügyeleti díjak befagyasztásán túl is, ezért ez elfogadhatatlan! (Tervezet 32. -a.) Nem értünk egyet azzal sem, hogy a kizárólag ügyeleti feladat ellátására létesített jogviszonyt készenléti jellegű munkakörré minősítsék. A készenléti jellegű munkakör Mt. szerinti definíciójában leírtak az egészségügyi ügyeletben jellemzően nem valósulnak meg, az ügyeleti időben az annak 1/3-át meghaladó mértékű pihenés lehetősége jellemzően nem biztosított, ugyanakkor a készenléti jellegű munkakörhöz köthető, jelentősen megemelt havi munkaidőkeret az egészségügyi munkavállaló számára fizikai-pszichikai terhelés, illetve munkabér vonatkozásában egyaránt súlyosan hátrányos. (Tervezet 34. -a.) Gyakorlati szempontból veszélyesnek tartjuk a havi elrendelhető készenlétek számának 4-ről 10-re emelését, különösen a készenlétek kiszámíthatatlan túlmunkatartalmára figyelemmel, ugyancsak kifogásoljuk, hogy a készenlét alatt történő munkavégzést nem minősítik rendkívüli munkának. Továbbá, az alig két hónapja elfogadott és egyébként az MT. általános szabályával egyező, a napi elrendelhető kötelező munkaidőt minden esetben 12 órában maximáló szabály fellazítása megengedhetetlen negatív kivételezés, amely az önkéntesség lehetőségének figyelmen kívül hagyásával a munkavállaló számára hátrányos bérezést eredményezhet. (Tervezet 34. -a.) A tervezet a munkavállalót érintően hátrányosan megengedő, amikor a minimálisan 11 óra időtartamú, megszakítás nélküli pihenőidő megsértését is megengedi. Különösen sértő, és az egészségügyben dolgozók, így az orvosok emberi alapjogait is megkérdőjelező, az egyéb nem egészségügyi, Gyakorlati szempontból veszélyesnek tartjuk a havi elrendelhető készenlétek számának 4-ről 10-re emelését, különösen a készenlétek kiszámíthatatlan túlmunkatartalmára figyelemmel pl. kereskedelmi munkahelyeken történő szigorítások szándékával szembemenő az a kitétel, amely a jövőben korlátlanul megengedné, hogy a heti pihenőnapokat bármikor, a munkáltató érdekei szerint biztosítsák. Kollégáink is akkor kívánnak garantált szabadnapokat legalább havonta néhány alkalommal (szombat, vasárnap), amikor a családjuk is szabad, nem pedig akkor, amikor gyermekeik iskolában, párjuk pedig munkahelyén tartózkodik. (Tervezet 34. -a.) Elfogadhatatlan, hogy a szabadnappal nem kompenzált pihenőnapi ügyeleti díj számítási metódusa úgy változik, hogy a végeredmény az eddigiekhez képest csökkentett ügyeleti díjat eredményez. (50+50% helyett 50+25%). Ugyanez vonatkozik az önként vállalt túlmunka díjazásának esetére is. (225 helyett 175%.) Többek között itt érhető tetten a szándék, hogy a béremelésre biztosított forrásokat más oldalon többé-kevésbé visszaszerezzék. (Tervezet a.) Az ügyeleti díjak számításául szolgáló alapbérszint béremelés előtti mértéken történő befagyasztását pedig azért tartjuk jelen formában aggasztónak, mivel azt törvényben rögzítik anélkül, hogy akárcsak utalás szintjén is jeleznék: átmeneti rendelkezésről lenne szó. Arról sem esik szó, mely határidővel tervezik annak feloldását. (Tervezet 44. -a.) Összegezés A jelen törvénytervezetben foglaltak megvalósulásával az egészségügyi dolgozók biológiai, pszichikai létét is veszélyeztetve számos ponton nem csak a munkakörülményeiket leíró szabályozást változtatnák meg hátrányosan, hanem egyúttal olyan jövedelemcsökkentés lehetőségét is megteremtenék, amely az egyébként szerény mértékű bérfejlesztést ellentételezné a költségvetésben. Dr. Éger István 7

10 OrvOsKAMAr A Az önigazgatás elengedhetetlen Fotó: Bodó Gábor A MOK egyik mozgatórugója Kováts Attila. A jelenlegi alelnök kezdettől a kamara tagja, s mindvégig fontos funkciót vállalt a testület életében. Tapasztalatai révén markáns véleménye van az egészségpolitikáról, az orvosok érdekérvényesítéséről, valamint a testület jelenlegi mozgásteréről. Vele beszélgettünk. Beszéljünk először a kezdetekről! Hogyan kapcsolódott be a kamara életébe? 1988-ban, néhány nappal a testület megalakulása után beléptem a kamarába, nem sokkal később pedig már az érdi kamara elnökének választottak. Azzal foglalkoztam egészen addig, amíg kötelezővé vált a kamara. Mi volt a véleménye a kamarai törvényről? Nem olyan lett, amilyennek szerettük volna, mégis továbblépést jelentett. S mivel a korábbi szerveződésben nem volt Pest megyében kamara, meg kellett tehát szervezni. Én voltam a legfiatalabb, a leginkább tetterős, ezért engem bíztak meg a feladattal, és rögtön meg is választottak az elnökének től egészen mostanáig hol elnöke, hol alelnöke, hol pedig ügyviteli vezetője voltam a szervezetnek. Hitvallása szerint mi a hivatásrendi testület lényege? Az önigazgatás elengedhetetlen, hiszen sok kérdést soha nem fog tudni megoldani az állam. Meggyőződésem, hogy az a szakkormányzás lehet sikeres, amelyik velünk állapodik meg. Ezt azért is gondolom így, mert nekünk kell végrehajtani az ő elképzeléseiket. Nem szólva arról, hogy mi tudunk Dr. Kováts Attila spórolni vagy könnyelműen bánni az erőforrásokkal. E szempontból hogyan tekint vissza a kamara működésére? Az első polgári kormányzás utolsó két esztendejének kivételével nem igazán sikerült az akaratunkat keresztülvinni a kormányokon. Nem értem igazán, hogy az említett két év eredményes ágazati törvényeit a szocialista kabinet miért vonta vissza. Megvoltak a kórháztörvények, tulajdonképpen csak az orvosi jogállásról szóló jogszabály hiányzott, a többi viszont teljesen rendben volt. Aztán jött a hideg zuhany, az MSZP-kormány új kórháztörvényt alkotott, amit viszont az Alkotmánybíróság vont vissza, mert az elfogadását nem előzte meg szakmai egyeztetés. Egészen 2006-ig nem történt semmi érdemleges, ám akkor megjelent az elefánt a porcelánboltban. Gyakorlatilag Molnár Lajos időszaka óta tart a vesszőfutásunk. Azt a két évet valahogy még tudom magyarázni, de ez a legutóbbi kettő nem érthető a számomra. Ha jól értem, 2006 óta nem sikerült felállni a padlóról. Így van nagy váltás volt a kamarában, mert megszűnt a kötelező tagság, felbomlott az addig többé-kevésbé működő hármas szervezeti tagozódás, és kétszintűvé vált a testület. Az új kamarai törvény kvázi liberális volt, a testület jogkörébe utalta, hogy mi legyen a második szint. Csakhogy gondoljunk bele, százhúsz helyi, vagy húsz megyei szervezetet lehet-e hatékonyabban működtetni. Azt hiszem, ez nem kérdés. Vagyis az volt a dilemma, hogy a kamara működjön is, meg közel is legyen a tagokhoz. Igen, és ezt a feladványt nem lehetett tökéletesen megoldani. A száz-százötven fős helyi testület átlátható volt, könnyen össze lehetett hívni, mindenkinek jutott lehetőség, hogy elmondhassa a véleményét, az elképzeléseket pedig lehetett kanalizálni. Hát ez szűnt meg a 2006-os döntéssel, és tulajdonképpen most is az a gondunk, hogy miként kerülhessünk még 8

11 OrvOsKAMAr A A koalíciós kormány egy kalap alá vette a három területet, és közös szakmai kamarai törvényt alkotott. Nem vették figyelembe, hogy a három testület eltérő érdekek mentén és felépítéssel működik. Még az orvosok is annyira széttagoltak, hogy az álláspontok között nehéz megtalálni azt a legkisebb közös többszöröst, ami talán mindenkinek elfogadható vagy képviselhető. Most is van egy viszonylag széles réteg, amelyik nagyon sokszor fölöslegesen fordul orvoshoz, közelebb a tagokhoz. Ezt célozzák a különböző tagi szolgáltatások, kissé visszacsempészve a helyi kamarákat, amelyek választási egységként most is élnek, viszont a működtetésükhöz nem áll rendelkezésre infrastruktúra. Tavaly ismét módosították a törvényt, kötelezővé vált a tagság, amiért sokat harcoltak is. A módosítás viszont a régiben hagyta a struktúrát. Nagyon lényeges azt is megemlíteni, hogy korábban külön szakmai törvény vonatkozott az orvosokra, a gyógyszerészekre, majd később a szakdolgozókra. A koalíciós kormány egy kalap alá vette a három területet, és közös szakmai kamarai törvényt alkotott. Nem vették figyelembe, hogy a három testület eltérő érdekek mentén és felépítéssel működik. Még az orvosok is annyira széttagoltak, hogy az álláspontok között nehéz megtalálni azt a legkisebb közös többszöröst, ami talán mindenkinek elfogadható vagy képviselhető. Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy nem tehetjük mindig azt, amit szeretnénk. Célszerű lenne a hármas struktúrát is visszaállítani, de erre nincs lehetőség. Miben okoz ez gondot? A helyi kamarák korábban közvetlenül a taggal tartották a kapcsolatot. Volt olyan kamara, ahol a tisztségviselők kiosztották az akkori újságot, közvetlenül meg tudták a tagokat szólítani, egy régióban dolgoztak velük, ismerték egymást. Viszont a működés nem volt jó a széttagoltság miatt. Ahány kamara, annyi szokás élt. Olyan szabályt nem lehetett alkotni, amely minden lépést meghatározott, ezért voltak nagyon jól működők, és kevésbé jól működő kamarák. Nagy lendülettel kellett tehát létrehozni a kétszintű struktúrát, maradtak területi, valamint az országos szervezetek. Milyen az orvosok együttműködése a másik két kamarával? A lényeges kérdésekben, például az egészségpolitikában, tudunk velük egyeztetni. A köztünk lévő különbségek azonban nagyon markánsak, hiszen a szakdolgozók szinte százszázalékosan alkalmazottak, nálunk viszont vegyes a kép, mert egy orvosnak több, adott esetben eltérően szabályozott állása is van. A gyógyszerészek ugyancsak külön réteget képeznek, mert patikatulajdonosként kereskedelemmel is foglalkoznak. Nem tartom szerencsésnek, hogy ezt a három területet egységes kerettörvényben szabályozzák. Mennyire érezheti magát szabadnak a közhatalom részévé tett kamara? Kormányzati utasítások nincsenek, a kamara a saját alapszabályában, valamit a törvény keretei között próbálja meghatározni az identitását. A törvény adta néhány jogosítványunkkal próbálunk élni. Persze ennek is két oldala van, mert egyes jogosítványainkat még nem használtuk ki, pedig lenne rá lehetőség. Bizonyos kérdésekben viszont egyetértési jogra lenne szükségünk, amit az eredeti törvény még garantált. Például ajánlást adhattunk az orvosi díjtételekben, vagy az általános szerződési feltételek esetében vétójogunk volt az OEP-pel szemben. Megint más kérdés, hogy a hivatalok vagy a hatalom arroganciája miatt ezekkel a vétójogokkal nem mindig tudtunk élni, de ha mégis, akkor annak nem volt semmilyen szankcionális következménye. 9

12 OrvOsKAMAr A Ha megnézzük például a bértárgyalásokat, látni, hogy az első fordulóban, már januárban megmondtuk, nem lesz jó, hogy az orvosok egyharmada kimarad a lehetőségből. Most, néhány hónap után kezdődik el a tárgyalási folyamat a háziorvosok szövetségeivel, hogy a heveny gondot megpróbálják tárgyalásos úton rendezni. A bencéseknél érettségiztem, majd 1980-ban szereztem diplomát a Semmelweis Egyetemen. Nem azonnal vettek fel, ezért két évig a baleseti sebészet Koltói Anna utcai részlegében, az idegsebészeten dolgoztam műtősként. Az egyetem elvégzése után a miskolci megyei kórház traumatológiáján kezdtem dolgozni. A sebész szakvizsga letétele után váltottam, és Százhalombattára kerültem, ahol azóta is a sebészeti szakrendelést végzem, az egynapos sebészeti részleget is vezetem. Részt vettem a János kórház idegsebészetének alapításában, és március 15-én én adtam ott az első ügyeletet. Hogy miért a sebészetet választottam? Kacérkodtam a gondolattal, hogy az idegsebészet irányába megyek el, de akkor a szakmai módszerek még nem voltak olyan sikeresek, mint manapság. Mivel én sikerorientált vagyok, ezért maradtam inkább a hagyományos sebészetnél, ami kissé szélesebb spektrumot is jelent. Más kérdés, mit vár el a kormányzat. A kamara megfelelően dolgozik, és ez abból adódik, hogy minden kormányzat ellenzékként tekint a testületre, hiszen mindig elmondjuk a véleményünket. Időnként erőteljesebben, máskor finomabban artikulálva, de mindig ismertettük az álláspontunkat, és ezt sokszor nem veszik szívesen. Okvetetlenkedésnek, ellenzékiségnek tartják, ha az ember a józan eszével, a szakmai tapasztalatával rámutat, mi nem lesz működőképes. Most például mi nem lesz az? Igen erőteljes kétségeim vannak, hogy az irányított betegellátási modellnek megfelelő struktúra, amelyet a Semmelweis-terv meghatároz, hogyan működhet majd. Ugyanez vonatkozik az országos várólistákra, és arra is, hogyan lehet majd az orvosokat arra kényszeríteni, hogy a szakvizsgájuk révén egy másik intézménybe menjenek dolgozni a katasztrófahelyzetre való hivatkozással. Milyen feltételek mellett lesznek kötelezhetők erre? Számtalan olyan gond van, amit az ember szóvá tesz, de mindig jó szándéktól vezérelve, s ezt egyetlen politikai erő sem kérdőjelezheti meg, mert mindig megpróbáltunk javaslatokat is tenni. Ha megnézzük például a bértárgyalásokat, látni, hogy az első fordulóban, már januárban megmondtuk, nem lesz jó, hogy az orvosok egyharmada kimarad a lehetőségből. Most, néhány hónap után kezdődik el a tárgyalási folyamat a háziorvosok szövetségeivel, hogy a heveny gondot megpróbálják tárgyalásos úton rendezni. Kérdés volt az is, hogy a bérnövekményt pótlékként vagy alapbérként kapjuk-e. Az alapbéresítésnél elmondtuk, hogy annak vonzata van, mert minden járulék az alapbérhez van kötve, és arra fedezet is kell. Mivel viszont forrás nincs, kitalálták, hogy a rendszert nem alapbéresítik, hanem bárki, aki ebben részesül, a közalkalmazotti törvény megfelelő bérsávja szerint fogja kapni az alapbérét, a béremelést pedig kiegészítésként adják. Ráadásul a tavalyi szinten befagyasztják az ügyeleti díjakat, számítások szerint a többlet legalább hatvan százaléka emésztődik föl így. Hogyan tudhatná a kamara előnyösebb tárgyalási helyzetbe hozni magát bizonyos kérdésekben? Ehhez nincs eszköz. Még a kilencvenes évek közepén komolyan felmerült az akkori átalakítások, megszorítások kapcsán, hogy a kamara sztrájkoljon. Ezt jogilag körüljártuk, nem mentünk fejjel a falnak, előtte megpróbáltunk egyeztetni. De nyilvánvalóvá vált, hogy a kamarának nincs sztrájkjoga, a legerőteljesebb nyomásgyakorlási eszközzel tehát nem élhetünk. És a betegekkel is kiszúrnának. Mindenkinek éreznie kell az orvosi érdekérvényesítés súlyát. De ma már itt tartunk, legyünk őszinték, lássuk be, hogy zömmel sürgősségi ellátás folyik az országban. A páciensek nem nagyon éreznék meg a változást, hiszen a tervezett beavatkozások már most is háttérbe szorultak, hosszú a várakozás. Tapasztalataim szerint a páciensek is változtak, és mind többen már csak a legvégső esetben fordulnak orvoshoz. Ez is igaz, de gyakorló orvosként árnyaltabbnak látom a képet. Most is van egy viszonylag széles réteg, amelyik nagyon sokszor fölöslegesen fordul orvoshoz, pedig nem volna szabad ezt a nagyon jól képzett, ám szűk kapacitást például lázcsillapításra használni. Alapvető hiányosságok vannak az egészségkultúrában, sokan nem tudják, mikor kell orvoshoz fordulni. És valóban van egy másik része a társadalomnak, amelyik 10

13 OrvOsKAMAr A azt mondja, ha sokat kell várni a háziorvosnál, inkább elmegy az ügyeletre. Kevés orvos él a lehetőséggel, hogy az őt fölöslegesen igénybe vevő páciensnek kiszámlázza az ellátás költségét. Az ugyanis rengeteg procedúrával járna, sőt jönnének az ügyvédek, akik a kollégát meg is hurcolnák, mert találnának valamit, akár egyetlen mondatot, ami esetlegesen perelhető. Sarkosan fogalmazva tehát részben félelemből, részben kényelmi szempontból, még személyes szinten sem képviselik az orvosok a saját érdekeiket. Mindenki egzisztenciális félelemben él, ezért, ha a kamarának lenne is sztrájkjoga, nem tudnánk megszervezni, mert nincs az orvosoknak tartalékuk. Még két hetes munkabeszüntetést sem tudnánk megszervezni. Nyilvánvaló, hogy ezt a politika is pontosan tudja. Egy kamara akkor lehet erős, ha tömeg áll mögötte Nem, pedig megtehetnék. Mondok egy példát ben, az átalakulások idején Pest megyei elnökként vezettem a küldöttgyűlést, a küldöttek nyolcvan százaléka azonnali sztrájkot követelt. Mondtam, hogy rendben, megszervezzük. Szerettem volna tudni, vajon a hajlandóság csak a küldötteknél ilyen magas, vagy a megye összes orvosánál, ezért kiküldtem a helyi elnököknek egy kis ívet, névsorral, pecsétszámmal. Kérdeztem, hajlandók-e részt venni a demonstráción, vagy egy velősebb érdekérvényesítési akcióban. Mit gondol, hány százalék írta alá az ívet? Tíz. Még annyi sem. A legnagyobb gond, hogy akkor is szidják az orvosok a kamarát, amikor nincs igazuk, de a kamara önmagában béna kacsa, ha nem áll mellette tömeg. Senki ne várja el egy tisztségviselőtől, hogy a vásárra vigye a bőrét akkor, amikor a többiek otthon maradnak, és nem vesznek részt a megmozdulásban. De a megoldást én sem tudom. Végül is mit várnak el a tagok? Szerintem azt, hogy mi mindent intézzünk el, és ők ennek az eredményét élvezhessék. Nehezen tudják elfogadni, hogy az eredményekért nekik is kellene tenniük valamit, ha másként nem, a jelenlétükkel. Néhány évvel ezelőtt a Kossuth téri demonstráción mindössze száz orvos vett részt, pedig ott lehetett volna húszezer, mert a mi életünket befolyásoló kérdésekről volt szó. Ezek a tények érdekes következtetésekre adnak lehetőséget. Mindenki egzisztenciális félelemben él, ezért, ha a kamarának lenne is sztrájkjoga, nem tudnánk megszervezni, mert nincs az orvosoknak tartalékuk. Még két hetes munkabeszüntetést sem tudnánk megszervezni. Nyilvánvaló, hogy ezt a politika is pontosan tudja. De azt is tudja, hogy senkit nem képes beállítani a sztrájkolók helyett a munkába. A létszámhiány egyfelől nagy gond. másfelől viszont fegyvertény. Az élet valóban nagy rendező. Most ideig-óráig biztosan megoldás lesz a centralizáció, a széttagoltan dolgozó szakemberek csúcsintézményekbe koncentrálása. De ha a jelenlegi salátatörvény-tervezet által meghatározott eszközök állnak csak rendelkezésre, akkor félelmetesnek tartom a helyzetet. Nem szólva arról, hogy a magyar orvos eléggé röghöz kötött, mi nem olyanok vagyunk, mint az amerikaiak, akik még idősen is szívesen mozdulnak. A migráció nálunk főleg azokat érinti, akik még nem vertek gyökeret sehol. És ha valaki elmegy, és kint családot alapít, kicsi az esélye, hogy visszajöjjön. Nem lehet viszszacsábítani, és nemcsak a pénz miatt, bár illene többet keresni egy utcaseprőnél. Ám a munkalehetőségek sem ideálisak itthon, ez tény. A kamarában a többi között adatvédelemmel, szervezéssel, a testület megújításával foglalkozik. Most alkottunk meg az adatvédelmi szabályzatot, valamint a hatósági ügyekkel kapcsolatos szabályozást. A következő tanácsülésen újabb előterjesztéseket teszek, így például a tagi szolgáltatások, azok formái is szóba kerülnek. niczky emőke 11

14 OrvOsKAMAr A Praxisjog áldás vagy átok? A működtetési jog születéskori nevén praxisjog, mely törvénybe iktatott elnevezésként a közelmúltban nyert polgárjogot 12 éves múltja során számos alkalommal gerjesztett szakmai és jogi vitákat, s e viták lezáratlansága számtalanszor tévedéshez, félreértésekhez vezetett. Nem csoda hát, hogy ezen intézményt az idők során nem egyszer érte súlyos kritika, szidták okkal és ok nélkül, többnyire azok, akik nem tudtak, vagy nem akartak a dolgok mélyére látni. Legfőbb ideje tehát, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Ezt pedig éppen a évi II. törvény, ún. praxistörvény aktuális módosítása teszi időszerűvé. jogához hasonló, koncesszió-jellegű, személyhez és természetesen a személy által befektetett tudás és munka helyéhez is kötött jog létesítése látszott célravezetőnek. Ennek birtokában ugyanis az adott körzet orvosát munkajogi státuszától függetlenül sem lehetett volna eltávolítani önkényesen, beleegyezése nélkül, természetesen ide nem értve a konkrét fegyelmi típusú ügyeket. Mint ismeretes, hosszú és alapos előkészítést követően a praxisjogról szóló időközben működtetési joggá átkeresztelődött törvényt némi késéssel és sajnálatosan hiányos, helyenként értelmezhetetlen tartalommal fogadták el, a szakmai-érdekvédelmi előkészítők, és nem utolsó sorban az ügyben érintett A történet megértéséhez vissza kell nyúlnunk egészen a múlt század utolsó évtizedéig. A háziorvosi rendszer kialakítását követően nem vitatva annak korszakos jelentőségét az összegyűjtött keserű tapasztalatok indították az érdekvédőket arra, hogy valamilyen ellensúlyt keressenek az akkoriban különösen jelentős, számos praxisban az orvosok sorsát ellehetetlenítő önkormányzati túlhatalommal szemben. Bár a háziorvosi praxis működtetése elvben egyenrangú felek szerződéses viszonyán alapult, valójában a tulajdonos-finanszírozó-működtető, azaz önkormányzat-oep-háziorvos hármasában a gyógyító kimondottan kiszolgáltatott helyzetben volt. (Valójában ma sincs érdemi különbség a korábbiakhoz képest, talán csak a háziorvoskar kiöregedése és az egyre nagyobb orvoshiány okán javult némiképpen a viszony, mivel az önkormányzatnak jól felfogott érdeke békében lenni az orvosával, tudva azt, hogy nem könnyen kap helyette másikat.) Az alapvető érdekvédelmi kérdés tehát a háziorvosok jogbiztonságának megteremtése, erősítése volt, és mivel a politika nem kívánt Magyarországon pl. a kelet-némethez hasonló teljes körű vagyonátadással kombinált privatizációs önállósítást az alapellátásban, így a gyógyszerészek személyi Nemzeti ajándékot kapott háziorvos. Tényleg örülhet? orvoskar legnagyobb szomorúságára. Hiába a mondás: Ajándék lónak ne nézd a fogát, becsülettel ki kell mondani, hogy ez a nemzeti ajándékként aposztrofált dolog sajnálatosan félresikerült. Alighogy e törvény hatályosult, máris súlyos viták kereszttüzébe került, és csak az akkor jogalkalmazóként nevesített Magyar Orvosi Kamara empati- 12

15 OrvOsKAMAr A kus gyakorlatán múlott, hogy már az első időben is sokakat nem semmiztek ki e vagyonértékű jogukból. A kamarai álláspont első pillanattól kezdve, a működtetési jog személyhez kötöttségén túl, annak az adott praxishoz való elválaszthatatlanságát is nélkülözhetetlen tényként tekintette, hisz e nélkül annak vagyoni értéke, koncesszió-jellege értelmezhetetlen lett volna. Bár e nézőpontot illetően a szakmai közszereplők között teljes volt az egyetértés, mindez nem volt elegendő arra, hogy a jogalkotót jobb belátásra bírja, olyannyira nem, hogy időközben egy konkrét ügy kapcsán született alkotmánybírósági döntés végképp kiüresítette a törvényt, s szinte ezzel egy időben a működtetési jog kezelésének feladatkörét a MOK-tól az ÁNTSZ-hez helyezték át. A tisztiorvosi szolgálat ugyan tiszteletreméltó igyekezettel próbált a korábban jogalkalmazó Kamarától tapasztalatokat szerezni, mindazonáltal a teljesen ellehetetlenített jogkörnyezet egyre többeknek okozott személyes sérelmet, és csak azért nem lett az ún. országos horgászengedélyjé degradált, területhez nem kötött működtetési jog nemtelen használatával tömeges méretű a visszaélés, egymás praxisából való kijátszás, mivel erre az időszakra az egyre öregebb és csökkenő létszámú háziorvosi kar mobilitása szinte teljesen megszűnt. A 2010-es kormányváltást követően köztestületünk erős és kitartó lobbizása jelentős szerepet játszott abban, hogy a döntéshozók belátva a jogbizonytalan helyzet tarthatatlanságát léptek, és nyugodtan mondhatjuk, hogy korszakos jelentőségű törvénymódosítással igazították ki 2011 decemberében a praxistörvény hibáit. Hosszasan lehetne sorolni az elrontott helyzetből fakadó képtelen eseteket, s ezért nem csoda, hogy a szakmai közönség jó része egyre nagyobb ellenszenvvel tekintett a működtetési jog intézményére, nem tudva, illetve elfeledve, hogy annak idején az eredeti elképzelés épp az ő jogos érdeküket szolgálta volna. Az elégedetlenséget már vette a politika, a helyzet tarthatatlanságáról vélekedett az ÁSZ, és az Állampolgári Jogok Biztosa is, és csak azért nem csinálták vissza az egészet, mert időközben a nehézségek dacára közel háromezer praxiscsere, adásvétel történt, amint arról az OALI egy, a ig szóló időszakot felölelő összegzésében olvashattunk. Túl nagy anyagi érdeksérelmet okozott volna egy ilyen retrográd lépés, tegyük hozzá szerencsére. Bár sokan vitatják, ma A nehézségek ellenére közel háromezer praxiscsere történt 2008-ig is nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a működtetési jog immár praxisjoggá átnevezett intézménye egyéb komplettebb privatizációs megoldás híján éppen az érintett orvosok érdekében nélkülözhetetlen. A 2010-es kormányváltást követően köztestületünk erős és kitartó lobbizása jelentős szerepet játszott abban, hogy a döntéshozók belátva a jogbizonytalan helyzet tarthatatlanságát léptek, és nyugodtan mondhatjuk, hogy korszakos jelentőségű törvénymódosítással igazították ki 2011 decemberében a praxistörvény hibáit. Ennek következtében az immár eredeti nevén praxisjogként definiált jog nemcsak az önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító, orvos részére adott jog, hanem olyan jog, amely alapján önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettséggel, meghatározott körzetben végezhető. Kiemelten fontos továbbá, hogy amennyiben a háziorvos praxisát értékesíteni kívánja, úgy az általa kiszemelt vevő részére az érintett önkormányzatnak előszerződésben garantálnia kell, hogy az adásvétel létrejöttét követően vele feladatátadási szerződést fog kötni. Nyilvánvaló, hogy amennyiben az adott vevő személyét kifogásolva e garanciális feltétel teljesítésétől az önkormányzat elzárkózik, úgy nemcsak magát hozza nehezebb helyzetbe, hisz törvényi kötelezettsége folytán gondoskodnia kell az alapellátás biztosításáról, hanem a praxisát eladni kívánó orvost sem tudja kijátszani, mivel bárkit is kívánnának utódként megjelölni, annak számára az immár az adott praxishoz kötött praxisjog megszerzése elengedhetetlen feltétel. Mindez értelemszerűen az eladó érdekét védi. Ugyancsak rendelkezik a törvény arról is, hogy A körzetmódosítás miatt bekövetkezett, a háziorvost ért kár esetén a települési önkormányzat kártalanítási kötelezettséggel tartozik, amelynek megállapításánál figyelembe kell venni a háziorvosi szolgáltató által a fi- 13

16 OrvOsKAMAr A nanszírozása keretében kapott egy éves összeget. E kártalanítási klauzula az egyre rosszabb demográfiai körülmények között fokról-fokra, mind nagyobb jelentőséget nyer, nem véletlenül küzdöttünk érte oly kitartóan. Összegezve tehát az eddigieket megállapítható, hogy a évi II. törvény módosított, jelenleg hatályos változata alapjaiban 12 év késedelemmel ugyan, de végre megtestesíti az érdekvédők eredeti szándékát, és képes lehetne a háziorvos kar jogbiztonságát nem utolsósorban némiképpen anyagi biztonságát is szolgálni. Miért akkor a feltételes mód? Az ördög mint általában mondani szokás most is a részletekben rejlik. Azokban a részletekben, amelyeket a végrehajtás szabályait definiáló kormányrendelet tartalmaz. Bár szakértőink az e rendeletet előkészítő egyeztetések során szóban és írásban rámutattak a készülő tervezet hibáira, a végeredmény mégis hasznavehetetlen. Olyannyira az, hogy a gyakorlatban képtelen helyzet elé állítja a jogalkalmazó OTH-t is, és ismételten bosszúságot és tiltakozást generál a háziorvosok körében. Különösen szomorú, hogy a tételesen pozitív törvényhozói akaratot a hozzá nem értő és figyelmetlen végrehajtói szándék mennyire keresztbe veri. E sorok írásakor a MOK és az OTH szakértői együttműködnek egy olyan közösen benyújtandó rendelet-módosítás tervezetén, amely feloldhatja a zavarokat, és végre elégedettséget okozhatna a jövőben valamenynyi érintett számára. Természetesen a történetnek még ekkor sem lehet vége, hiszen rendbetételre vár a praxisjognak, mint az adott háziorvosi vállalkozás működéséhez elengedhetetlen feltételnek, ekképpen a vállalkozásban történő leírhatóságának ügye csakúgy, mint az annak idején megígért, de soha meg nem valósult állami hitelgarancia intézménye a praxisvásárláshoz hitelt felvenni kívánók számára. És természetesen várjuk Nem valósult meg az állami hitelgarancia intézménye a praxisvásárláshoz hitelt felvenni kívánók számára a sokat emlegetett praxisalap létrehozását is. Ugyancsak törvényi módosítást kell kezdeményeznünk amiatt is, hogy az utóbbi években az értékesített praxis árából már nemcsak személyi jövedelemadót, hanem egészségügyi hozzájárulást is fizetni kell, ami különösképpen azóta hátrányos és jelentős bevételcsökkentő tétel, amióta az EHO mértékét 11-ről 27%-ra növelték. Így összesen az árbevétel több mint 50%-a is kötelező közteherként csökkenti az egyébként is a piaci kereslet híján szerény mértékű jövedelmet. Mindez természetesen akkor igaz, ha valaki alanyi jogon 2000-ben, a törvény erejénél fogva jutott praxisjogához. Más eset, ha később vásárolta azt. Ilyenkor a vételár, valamint az egyéb felmerült költségek csökkentik az adó- és EHO-alapot, ami csak abban az esetben realizálható, ha az eladási árból említett költségek levonása után még marad valami. Ez a valami az ún. haszon, amiből az előbb említett közterhek levonandók. Nem lehet teljes e fejtegetés anélkül, hogy a területi ellátási Részesítse-e a költségvetés közfinanszírozásban az ilyen praxisok működését, vagy ne? kötelezettség nélkül működő háziorvosi praxisokról, azok praxisjogáról ne tennénk említést. A cikkben többször idézett törvénymódosítás kapcsán ugyanis néhány éven belül e praxisok elveszíthetik praxisjogukat, ami tulajdonosaik körében nem kis riadalmat okoz, álláspontunk szerint nem szükségszerűen. A TEK nélküli praxisok létrejöttének körülményeit feszegetni nem e cikk tárgya, mint ahogy az sem, milyen politikai érdekek fűződtek a praxistörvényben helyzetük sajátos definiálásához. Hisz köztudott, hogy a TEK nélküli praxisok praxisjoga sem el nem idegeníthető, sem nem örökölhető, azaz egyetlen olyan tulajdonsággal sem bír, amely értéket kölcsönözhetne neki. A kérdés tehát valójában nem az, hogy legyen-e praxisjoga e praxisoknak a jövőben hiszen az teljesen nyilvánvaló, hogy valójában erre ma sincsen semmi szükség, hanem az, hogy működésüket részesítse-e a költségvetés közfinanszírozásban, avagy sem? Ez jelenleg valóban praxisjog-függőnek tűnik, ám valójában teljesen szükségtelenül. A döntésében segítséget nyújthat a statisztika is. Az OEP-től szerzett információink szerint a TEK nélküliek száma mintegy 320-ra tehető, közülük 90 olyan van, amelyek mérete, kártyaszáma eléri, vagy meg is haladja a jogszabályban nevesített minimális TEK-es létszámot. Úgy gondoljuk, hogy meg kell találni számukra az adott településen a jogi lehetőséget arra, hogy értékelve munkájukat és kitartásukat őket a területi ellátás részévé tegyék. A többieket illetően pedig a jövőbeni egészségpolitika és a gazdasági helyzet hozza meg a választ, ami valószínűleg akkor lenne empatikus, ha működésüket nem egy csapásra szüntetné meg, finanszírozásuk megvonásával, hanem hagyná, hogy az idő előrehaladtával vezetődjenek ki a rendszerből. Dr. Éger István 14

17 Régóta figyeli? Most megszerezheti. 100 Honda CR-V minden eddiginél kedvezőbb feltételekkel. Részletek a Honda márkakereskedésekben. / HondaHungary Átlagfogyasztás: 6,5-8,4 l / 100 km, CO 2 -kibocsátás: g / km. A promóció a én magyarországi készleteken lévő CR-V modellekre vonatkozik.

18 FÓruM Álomból a halálba, vagy szebben: az örök álomba Gyógyszertani szigorlatomon a Papaver somniferum (mák) alkaloidáiról köztük elsősorban a morfiumról valamint a mérgező gombákról kellett beszélnem. A szigorlat után a folyosón izgulva vártuk az eredményeket. Hozzám Thuránszky Károly tanársegéd jött ki azzal, hogy a prof meghív az intézetébe külső munkatársnak: dr. Jancsó Miklós Kossuth-díjas egyetemi tanár, aki a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyóyszerhatástani Intézetét vezette. Kevéssel ezután, még hallgatóként, gyakornoki állást kaptam, és a tanársegéd, Thuránszky Károly mellé helyeztek. És a morfium hozzám szegődött, elkísért mint már praktizáló orvost is, különösen akkor, amikor szintén meghívással, rám bízták az Ajka Városi Kórház III. belgyógyászati osztályát. Ez elfekvő, rehabilitáló, százhúsz ágyas intézmény volt. A gyógyszerek közt előkelő helyen a szerepelt morfium. A krónikus osztály (az eufemizmus elfekvőt takar) élén eltöltött, nyugdíjig tartó majd húsz év megerősítette elkötelezettségemet a humánum kizárólagos érvényűsége mellett. Emlékszem orvosi eskünk szép szertartására: ha most visszaidézem, volt valami felemelő abban, hogy a több ezer éve élt kolléga, Hippokratész nagyon, de nagyon emberi gondolatai vezetnek be egy állandóan megújuló közösségbe. Mondhatom nyugodtan, beavatási közösség tagja lettem, amit átérezni csak egyénileg lehet, olyan mélyen, hogy megmaradó életelvvé váljon. Ez segített túl a hosszú éveken át tartó, nap, mint nap kilátástalan küzdelmekkel járó munka gyengébb idegzetűeket talán frusztráló feladatain. Egyetlen feladatunk volt: az elviselhetetlen végső, torzító kínok letörlése a halódók arcáról. Közben számos fiatal orvos került ki kezem alól, sok osztályvezető, továbbá egy egészségügyi miniszter és egy államtitkár is, akiknek gondolkodását ez a munka bizonyára emberibbé tette. Amikor arról hallottam, hogy egy-egy jó ismerőst álmában ragadott el a kérlelhetetlen halál, megerősítette véleményemet: ő már nem tudja, milyen boldog lehet az, aki álmában távozott szerettei közül. Mert orvosnak feladat, hozzátartozónak rémület a haláltusáját vívó, jaktáló, jajgató, kíntól torzult arcú ember körül tevékenykedni. Sok száz halálból talán nem volt nagy merészség levonnom végső következtetésemet, hogy az emberiség nagy eredménye lesz, ha az orvostudomány az eutanázia megoldását saját kezébe veszi. Nem enged beleszólni az életről-halálról szinte semmit nem tudó embereket, csak azért, mert valamit hisznek, amit fórumokon képviselnek, de amit nem tudnak igazolni. Viszont csodálatos, hogy a nagy mítoszokat alkotó népek, különösen a görögség, mennyire tisztában volt az ember és a halál közti örök kapcsolatokkal. Ezért talán a vallási mítoszuk mélyen hozzájárult azoknak a filozófiai igazságoknak a felvetéséhez és kimunkálásához, amit nagy gondolkodóik, mint sokáig érvényes kulturális alapozást megvalósítottak. Szókratész, Platón és Arisztotelész nélkül nincs európai gondolkodás, matematikusaik, geométereik és asztronómusaik nélkül nem, vagy csak jóval később alakult volna ki az európai tudomány. De maradjunk a bölcseletnél. A bölcselet szó ez esetben hívebben fejez ki bizonyos dolgokat, mint a filozófia. Amikor arról hallottam, hogy egy-egy jó ismerőst álmában ragadott el a kérlelhetetlen halál, megerősítette véleményemet: ő már nem tudja, milyen boldog lehet az, aki álmában távozott szerettei közül. 16

19 FÓruM Nüx az éj istennője, Erebosznak, a sötétség urának neje. Három gyermekük volt, mindhárman erős szálakkal kötődtek szüleik hatásköreihez. Mind a háromnak köze volt valamiképpen az éjhez. Morpheusz az alvásnak, elaltatásnak, Hüpnosz magának az álomnak, Thanatosz az alvilágnak, a halálnak volt az istene. Most azonban Morpheuszé a főszerep. Mint ismert, ez a vegyület a mák, a Papaver somniferum fő alkaloidája. A megcsapolt mákból a vágás helyén kibuggyanó tejszerű nedv tartalmazza, változóan 5-15 százalékban. Sertürner 1806-ban állította elő tisztán. Ha az orvos bölcsen alkalmazza, a legmegbízhatóbb segítője abban, hogy az igen erős fájdalommal járó betegségekben úrrá legyen a fájdalmon. Mivel általános jó közérzetet és hangulatot is okoz, az eufória el is nyugtatja a beteget. Az évtizedekig használt Issekutz gyógyszertani kézikönyv Orvosnak feladat, hozzátartozónak rémület a haláltusáját vívó ember körül tevékenykedni. így fogalmaz. A gyógyíthatatlan beteg halálküzdelmét morfinnal mérsékelni kötelességünk. A szer talán innen kapta sal Thebaicum thébai só melléknevét. Ugyanis az ókori Egyiptom fővárosa Thébai volt, ahol a szépség és a szép halál együtt jelent meg, a fáraók fényűző sírboltjaiban. Halálközpontú hitük a meghalást nem végső elmúlásnak, hanem a túlvilágba való utazásnak fogta fel. A morfin a központi idegrendszerben bázisnarkotikumként bevezeti és elősegíti a különböző fájdalomcsillapítók hatását. Euforizáló hatása miatt nagy a veszélye a szenvedélybetegség kialakulásának, mert kis adagban fokozza a szellemi teljesítményt, és szellemi munka végzésére alkalmas, szárnyaló lelkiállapotot idéz elő. Thomas de Quincey író könyve, az Egy angol ópiumevő vallomásai a romantikus irodalom egyik jellegzetes alkotása, a szimbolista Charles Baudelaire pedig Mesterséges paradicsomok, ópium és hasis címmel írt esszét. A morfin a központi idegrendszerben bázisnarkotikumként bevezeti és elősegíti a különböző fájdalomcsillapítók hatását. Euforizáló hatása miatt nagy a veszélye a szenvedélybetegség kialakulásának, mert kis adagban fokozza a szellemi teljesítményt, és szellemi munka végzésére alkalmas, szárnyaló lelkiállapotot idéz elő. 17

20 FÓruM a háromszoros napi adagnál az egyszeri dózisemelés hamar eljut a halálos dózis küszöbéig. Ilyenkor be lehet iktatni az éjszakai injekciót is. Azután ez is kevés, ekkor a beteg a végső útra jutott, amely már gyorsan elvezet a kicsiny ajtóig, mellyel a világi élet becsukódik. Amikor az eutanázia problémái előkerülnek, és egyre határozottabban fogalmazódik meg az igény arra, hogy az utolsó óráit élő beteg haláltusa és kínok nélkül szenderedhessen át a halálba, mindig felbukkan a morfiumprobléma is. Minden orvos átéli praxisában néhányszor azt a csodát, ahogy a kíntól fetrengő beteg egyetlen morfiuminjekciótól elsimult arccal elszenderedik. Csak a legexponáltabb helyen, a krónikus osztályokon dolgozó orvosok érzik át ennek súlyát. Csak őt tudják igazán, hogy az olyan betegek, akiket alvás közben lep meg a halál, boldogok lehetnek a haláltusa elmaradásáért. Az ókori kultúrák kifejezései ezt a nyelvek logikáján keresztül adják tudtunkra. A rómaiaknak közös tövű szavaik voltak a halálra és az alvásra. A somnium jelentette az alvást, álmodozást, álomképet, ábrándozást. A somnus jelentése alvás, örök álom és a halál is volt. Majd két évtizedes nehéz orvosi munka vezetett oda, hogy a Látlelet orvosi szakfolyóiratban publikáltam a nagy, százhúsz ágyas elfekvő osztály vezetésében szerezett tapasztalataimat. E tapasztalatok egy része nem csak a gyászolókkal kapcsolatos, akiknek a halál veszteséget okoz, hanem a beteg halálát sóvárogva váró reménybeli örökösökkel is. A nagyobb, nehezebb tapasztalatok summázata Egyre határozottabban fogalmazódik meg az igény arra, hogy az utolsó óráit élő beteg kínok nélkül szenderedhessen át a halálba... és ilyenkor mindig felbukkan a morfiumprobléma is. nagyon egyszerű. A megvalósítás ennél keményebb lecke. Ha egykor az orvost eutanáziával gyanúsítottak meg, lehetséges, hogy az informátornak volt szakmai rálátása a kezelt betegre és betegségének stádiumára. Ezt a halál után felvetni és igazolni már nagyon nehéz, könnyebb az orvost meghurcolni. Amikor a végső stádiumban lévő betegnél szakmailag megalapozottan eldőlt, hogy bevezethetik-e az úgynevezett palliatív terminális medicinát, a morfiumkezelés kihagyása antihumánus tett. Adni muszáj! Mikor kell emelni a dózist? És hogyan? A főorvos esetleg automatikusan tett kijelentése, hogy adjunk többet, kevés. Az egyedüli helyes eljárás a rendszeres főorvosi ellenőrzés, a dózis megváltoztatása. De nem az orvos változtat, ezt kell megérteni betegség progressziója, ami kikényszeríti az emelést. Egyébként a palliatív kezelés ezt természetesnek veszi, és nem odavetett, figyelmetlen automatizmusnak. A beteg lelkéért két hatás küzd, a betegség és a kezelés. Ezért, amikor a beteg arcán, viselkedésén észrevehető, hogy fájdalmai újra kezdődnek, emelni kell a dózist. Azt gondolom, a háromszoros napi adagnál az egyszeri dózisemelés hamar eljut a halálos dózis küszöbéig. Ilyenkor be lehet iktatni az éjszakai injekciót is. Azután ez is kevés, ekkor a beteg a végső útra jutott, amely már gyorsan elvezet a kicsiny ajtóig, mellyel a világi élet becsukódik. A beteg testében a kór mind nagyobb pusztítást okoz. A jól megválasztott dózis, a szervezet ellenállását megtörni akaró kínszenvedést kikapcsolja, de a kórt meg nem szünteti. A sejtekben a progresszió bizonyára ugyanúgy folytatódik. Az előhívott tűrhető pszichés állapot talán ezt lassíthatja? nem tudjuk. A jobb közérzet ugyanis csak a medikációnak köszönhető, de ez utóbbinak is van romboló hatása, amely minden dózisemelésnél fokozódik, ahogy a betegség romboló inváziója is előrehalad. A két folyamat halál okozása, metszéspontja, valahol találkozik. Azt, hogy melyik okolható igazán a bekövetkező halálért, a kezelőorvos sem tudhatja. Ezért a morfin korlátozása az ellenőrzés részéről hivatali hipokrízis. A palliatív terminális terápia mindenképpen lassított eutanázia. És még, mint ilyen is, minden humanista orvosnak kötelessége kell, legyen. Aki pedig az eutanázia szón lovagol, és szem elől veszíti a haldokló, szenvedő embert, ostoba hipokrita. Dr. sáry gyula ny. belgyógyász oszt. vez. főorvos 18