A fedezetelvonás megjelenése a házastársak ügyleteiben

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék TDK DOLGOZAT A fedezetelvonás megjelenése a házastársak ügyleteiben Konzulens: Dr. Heinerné Dr. Barzó Tímea PhD, egyetemi docens Készítette: Makács Adrienn, IV. évfolyam, levelező tagozat 2010.

2 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés A fedezetelvonás - különös tekintettel a házastársak ügyleteire A szabályozás története a Polgári Törvénykönyv hatályba lépéséig A jelenlegi szabályozás A fedezetelvonó szerződések jellemzői Az átruházó és a harmadik személy közötti jogviszony Az átruházó és a jogszerző közötti jogviszony A jogszerző és a harmadik személy közötti jogviszony Az egymással kötött ügyletek A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés A szabályozás és a harmadik személyek védelmének története 1987 előtt A szabályozás és a harmadik személyek védelmének története 1987 után Harmadik személyek védelme az új Polgári Törvénykönyvben Harmadik személyek védelme a gyakorlatban A tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések Az egyes szerződésekben megjelenő fedezetelvonás A szabályozás és a harmadik személyek védelmének története 1987 előtt és után A házastársi közös vagyon megosztása tárgyában kötött szerződés A szabályozás és a harmadik személyek védelmének története 1987 előtt A szabályozás és a harmadik személyek védelmének története 1987 után Harmadik személyek védelme a gyakorlatban Összegzés, záró gondolatok Irodalomjegyzék Melléklet 2

3 Bevezetés Dolgozatom témájául a házastársak egymással köthető fedezetelvonó ügyleteinek bemutatását választottam, amelyek a hatályos Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény, a továbbiakban: Ptk.) ában szabályozott fedezetelvonó szerződés sajátos formáiként jelennek meg a kötelmi jog területén belül. A házastársak vagyonán belül különbséget teszünk a mindennapi életvitelt szolgáló 1 és a befektetési célokra fenntartott vagyon között. A dolgozatban az első csoportba sorolt vagyonkörrel foglalkozom, ehhez kapcsolódva a házassági vagyonjog körében létrehozható ügyletek lehetnek 2 : 1. olyan megállapodások, amelyekkel egymás közötti vagyoni viszonyaikat rendezik, ezen belül: - szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések, - tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi egyezségek, valamint - a házastársi közös vagyon megosztására irányuló kontraktusok. 2. harmadik személyekkel kötött megállapodások, így: - közösen kötött szerződések, valamint - külön ügyletek, ezeken belül pedig: közös egyetértéssel kötött egyezségek, a másik házastárs vélelmezett hozzájárulásával kötött megállapodások, olyan kontraktusok, amelyek esetén a másik házastárs hozzájárulását vélelmezni nem lehet, vagy a vélelem megdőlt. A dolgozatot két fő részre bontva, elsődlegesen a fedezetelvonó szerződéseket elemzem és rámutatok arra, hogyan is kapcsolódnak a házastársak által köthető megállapodások a jogintézményhez. A második részben ismertetem az egymással kötött ügyleteket a házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) előtti és utáni szabályozás kifejtésével, valamint az idők folyamán alkalmazott 1 KŐRÖS ANDRÁS: Múlt s jövendő tán együtt van megőrzendő és új elemek a családjogban az új Ptk. kodifikációja során. In: Ami a múltból elkísér. A Családjogi törvény ötven éve. Szerk.: Gyekiczky Tamás, Gondolat Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Budapest, 2005, 15. o. 2 CSŰRI ÉVA KATALIN: Házassági vagyonjog. CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2009, 24.o 3

4 hitelezővédelmi eszközök ábrázolásával. A kísérletet teszek annak felvázolására, melyek a gyakorlatban leggyakrabban előforduló kiskapuk, illetőleg melyek azok a hatékony jogi eszközök, amelyek alkalmasak arra, hogy az ilyen jellegű magatartásokat kivédjék. A normaszövegek elemzése mellett a dolgozatban központi szerepet szántam a fedezetelvonó kontraktusok megítélésével kapcsolatos bírói gyakorlatnak is, valamint az elfogadott, de hatályba nem lépett új Polgári Törvénykönyv (2009. évi CXX. törvény, a továbbiakban: új Ptk.) vonatkozó rendelkezéseit is vizsgálat alá veszem. Munkámban a terjedelmi korlátot figyelembe véve - a fedezetelvonó szerződések hazai szabályozásának szemléltetését tűztem ki célul. Az elemzett ügyletekkel kapcsolatos külföldi kitekintés bemutatását - a harmadik személyek jogi védelme eszközeinek ismertetésével egy másik dolgozat témájának szánom. 4

5 1. A fedezetelvonás - különös tekintettel a házastársak ügyleteire 1.1. A szabályozás története a Polgári Törvénykönyv hatályba lépéséig A fedezetelvonás szándékával létrehozott szerződések célja az, hogy harmadik személyek igényének kielégítési alapját részben vagy teljesen elvonja, vagyis az adós a fedezetül szolgáló vagyonának kimentésére törekszik. A harmadik felek vagyoni érdekeit veszélyeztető magatartások elleni védelem már a római jogban is előtérbe került. A praetor annak érdekében, hogy a megkárosításukra irányuló vagyonelidegenítésnek gátat szabjon, biztosította részükre az egy éven belül megindítható 3 actio Pauliana nevű keresetet. A fedezetelvonó jelleget nem sejtő tehát jóhiszemű -, ingyenesen szerző fél esetében a kereset a gazdagodás kiadására, az adóssal összejátszó tehát rosszhiszemű jogszerző esetében kártérítésre is irányult. A Szászy Béla államtitkár vezetése alatt működő bizottság által készített as Magánjogi Törvényjavaslat (a továbbiakban: Mtj.) megtámadási jogot biztosított azoknak a hitelezőknek, akiknek kielégítési alapját az adós valamilyen ügylettel elvonta. Lényeges viszont kiemelni, hogy elsősorban azok a megállapodások voltak megtámadhatók, amelyekkel az átruházó ingyenes elidegenítéssel szabadult meg a hitelező kielégítési alapját képező vagyontárgytól. Az ajándékozást azonban a hitelező abban az esetben is megtámadhatta, ha az egyébként nem is az ő kijátszására irányult, továbbá akkor is, ha a jogszerző jóhiszemű volt, vagyis tudomása sem volt a hitelező követeléséről. 5 A Ptk. rendelkezései előtt is irreleváns volt tehát ingyenes előny juttatása esetén az, hogy a megajándékozott jó vagy rosszhiszemű volt-e. A visszterhes ügyletek kapcsán Szladits Károly megjegyzi 6, hogy rosszhiszeműnek kell tekinteni a jogszerzőt, ha a vétel idejében tudomással bírt arról, hogy végrehajtható követelés áll fenn az adóssal szemben, valamint nincs más olyan vagyona, amelyből a hitelezőt kielégíthetné. Már a Ptk. előtt érvényesült az a vélelem ingyenességi vélelmek elnevezéssel 7 -, hogy közeli hozzátartozók közötti olyan jogügyletről, amellyel egy követelés kielégítési alapját 3 FÖLDI ANDRÁS - HAMZA GÁBOR: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 1996, 196. o. 4 MEZEY BARNA (Szerk.): Magyar jogtörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 138. o. 5 Magyar magánjog. Kötelmi jog általános része. (Főszerk.: Szladits Károly), Grill Károly könyvkiadóvállalata, Budapest, 1941, 62. o. 6 Magyar magánjog. Kötelmi jog általános része 62. o. 7 SZLADITS KÁROLY: Magyar törvények Grill-féle kiadása. Kötelmi jog I. kötet. Grill Károly könyvkiadóvállalata, Budapest, 1934, 96. o. 5

6 vonják el, azt kell vélelmezni, hogy azt a hitelező kijátszása miatt kötötték. Ilyen fedezetelvonó ügylet esetében pedig lényegtelen, hogy az ingyenes vagy visszterhes volt-e. 8 Azon túl, hogy az Mtj. a fedezetelvonó ügyletek jogkövetkezményeként már a hitelező felé irányuló relatív hatálytalanságot jelölte meg, meghatározásra került az is, hogy a házastársak közeli rokonoknak tekintendők, valamint a köztük történő vagyonátruházások esetén harmadik személyek irányában az ingyenességet vélelmezni kell A jelenlegi szabályozás A Ptk ben megállapított, fedezetelvonó szerződésre vonatkozó szabályai módosultak az utóbbi tíz évben. A (2) bekezdés eredeti szövege szerint csak a hozzátartozók egymással kötött szerződéseinek körében érvényesült a rosszhiszeműség illetőleg az ingyenesség vélelme 10. A szocializmus időszakában megállapított rendelkezés után azonban a gazdasági társaságok számának folyamatos növekedése, az ezekben lekötött vagyon tömegének gyarapodása és az ezzel kapcsolatos esetleges visszaélések lehetőségének felmerülése tette elkerülhetetlenné a jogszabály megváltoztatását. Az alanyi kör kiterjesztése először a évi CXXXVI. törvény 11, majd a gazdasági társaságokról szóló évi IV. törvény hatálybalépésével valósult meg. A (3) bekezdés szintén módosult a Ptk. megalkotása óta, bár erről csak kismértékű információ található. Az eredeti szöveg így rendelkezett: Az a fél, aki a szerződésből származó ingyenes előnytől véletlenül elesett, a harmadik személy irányában nem felel. A jelenlegi előírás a véletlenül szó helyett a fel nem róható módon kifejezést használja, véleményem szerint jelentősen pontosítva ezzel a szabályt. 8 PHT E. H. 9 P. III. 8202/ Ptk (2) Ha valaki hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet védelmezni kell. 11 A bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról. 6

7 A hatályos szabályozás a módosítások után tehát a következőképpen rendelkezik a fedezetelvonó szerződésekről: 203. (1) Az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. (2) Ha valaki hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, továbbá ha a jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn. (3) Az a fél, aki a szerződésből származó ingyenes előnytől fel nem róható módon elesett, a harmadik személy irányában nem felel. Megállapítható, hogy hamar felismerésre került az a tény, miszerint a harmadik személyek kielégítési alapjára veszélyes, fedezetet elvonó kontraktusok felderítése és az ezzel okozott kár megtámadással történő felszámolása jelentősen nehezebb akkor, ha az ezt létrehozó felek házastársak, mert a házasság többek között az érzelmi összetartozás és a közös gazdálkodás színtere is. Ezzel együtt felmerült az igény a harmadik személyek fokozottabb védelmére, amelynek jogi eszközeit a dolgozatban ismertetem. 7

8 1.3. A fedezetelvonó szerződések jellemzői A Ptk. szerződéskötési és szerződési típusszabadsága elveinek értelmezése alapján a felek szabadon dönthetnek abban, hogy akarnak-e szerződést kötni és azt milyen tartalommal kívánják kitölteni. 12 A jog azonban korlátot állít amikor tilalmazza, hogy a kontraktust megkötő felek a szerződéseiket eszközként használják a társadalmi és a gazdasági érdekekkel 13 ellentétes célok elérésére, a jogrend stabilitásának megingatására. Török Tamás szerint 14 ha az érdeksérelem enyhe ilyen a fedezetelvonó megállapodásokkal okozott hátrány is -, akkor polgári jogunk hatálytalansági okot, közepes fokú érdeksérelem esetén megtámadási okot alkalmaz, súlyos érdeksérelem esetén pedig semmisséggel sújtja a kontraktust. A hatálytalanság speciális formája a relatív hatálytalanság, amelyet személyi hatálytalanságnak 15 is nevezhetünk, ugyanis sikeres megtámadás esetén csak az arra hivatkozó a harmadik személlyel szemben válik hatálytalanná. Lényeges, hogy a fedezetelvonó szerződés érvényes szerződés. A harmadik személyek irányában a hatálytalanság csak akkor állapítható meg, ha - a kontraktus megkötésének időpontjában a harmadik félnek valamilyen igénye állt fenn az átruházóval szemben, - az ügylettel kielégítésének alapját részben vagy teljesen elvonták, - ingyenes vagyonátruházásról van szó, vagy - visszterhesről, ám ebben az esetben a jogszerző rosszhiszemű volt. Ezek konjunktív feltételek. A kontraktus fedezetelvonó jellege megállapításának menete a következőkben leírtak szerint zajlik 16. Először annak vizsgálatára kerül sor, hogy az ügylet a harmadik fél kielégítési alapját valóban elvonta-e, vagyis a követelés teljesen vagy részben behajthatatlan-e az átruházón. Amennyiben ez bebizonyosodik, utána kell a szerződés ingyenes illetve visszterhes voltát meghatározni. Visszterhes szerződési jelleg esetén pedig annak van relevanciája, hogy a jogszerző fél jó -, vagy rosszhiszemű volt-e. 12 BÍRÓ GYÖRGY: Kötelmi jog. Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2006, o. 13 KŐRÖS ANDRÁS: Az élettársi jogviszony. In: Közjegyzők közlönye, 2007, 11. szám, 28. o. 14 TÖRÖK TAMÁS: A fedezetelvonó szerződés és annak új szabályai a Ptk.-ban. In: Gazdaság és jog, 2002, 3. szám, 3. o. 15 UJVÁRINÉ ANTAL EDIT: Az érvénytelenség és hatálytalanság sajátos érvényesülése a társasági jogban. In: Miskolci konferenciák , A magánjogi kodifikáció eredményei. Szerk.: Gondosné dr. Pusztahelyi Réka, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2008, 96. o. 16 PETRIK FERENC (Szerk.): A szerződések joga. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993, 27. o. 8

9 A fedezetelvonó szerződés három jogalanya között három jogviszony jön létre. 17 Úgy gondolom, hogy a további jellemzést ennek a három jogviszonynak a tartalmi elemzésével folytatom, mégpedig olyan sorrendben, amilyenben a jogviszonyok keletkeztek Az átruházó és a harmadik személy közötti jogviszony Meglátásom szerint a harmadik személyek lehetnek hitelezők és egyéb harmadik személyek. A hitelező fogalma Kapa Mátyás szerint a következő: Hitelezőnek tekinthető mindenki, akinek az adóssal szemben pénz vagy pénzben kifejezhető vagyoni követelése van. 18 A Ptk. sem szűkíti le a hitelezőkre a fedezetelvonással megkárosított személyi kört, mert akár gyermek vagy a házastárs kielégítésének alapja is elvonható ilyen tartalmú szerződés kötésével. Abban az esetben, amikor az egyik házastárs megsérti a közös vagyonra vonatkozó rendelkezési jogot (Csjt. 30. ) és ezzel az ügyletkötésben részt nem vett másik házastárs közös vagyoni illetőségét csorbítja, ez utóbbi házasfelet tekinthetjük a harmadik személynek akinek a kielégítési alapját a szerződéssel részben vagy egészben elvonta a házastársa. Ő tehát az egyéb harmadik személyek csoportjába tartozik. Ugyanebből az elgondolásból használom én az átruházó fogalmát a dolgozatban az adós kifejezés helyett. Az igény, amely a harmadik személyt megilleti az átruházóval szemben, alapulhat bármilyen polgári jogviszonyon, de lehet ez a követelés munkaviszonyból eredő, esetleg adókövetelés is. Polgári jogviszony esetében pedig a jogszabály alkalmazása nem korlátozódik csupán a kötelmi jogi alapon létrejött követelésekre, más típusú igények így személyi jogi, dologi jogi és öröklési jogi - fedezetének elvonása tekintetében is alkalmazható. Arra nézve, hogy a kielégítési alap részét képező vagyontárgy átruházása mikortól, mely eseménytől minősül fedezetelvonásnak, a törvény nem tartalmaz előírást. A jogirodalomban Gellén Klára 19 és Török Tamás 20 egyaránt úgy vélekednek, hogy egy szerződés fedezetelvonó jellege csak akkor állapítható meg, ha annak létrehozása az alanyi jogosultság igénnyé válását követően történt. Ahogy ezt az alábbi példákon keresztül szemléltetem, a gyakorlatban is ez az álláspont érvényesül. 17 TÖRÖK TAMÁS i. m. 3. o. 18 KAPA MÁTYÁS: Hitelezővédelem a bírósági végrehajtásban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2006, 39. o. 19 GELLÉN KLÁRA: A színlelt szerződés. Pólay Elemér Alapítvány Könyvtára, Szeged, 2008, 138. o. 20 TÖRÖK TAMÁS i. m. 8. o. 9

10 A Legfelsőbb Bíróság nem minősítette fedezetelvonónak az öröklési szerződést 21 annak a hivatkozásnak az alapján, hogy azzal a felperes kötelesrész iránti igényének kielégítési alapját az örökhagyó és az alperes elvonta. A bíróság kifejtette, hogy a felperesnek nem állt fenn olyan követelése, amelynek kielégítését a szerződés meghiúsította volna, mert a kötelesrészre való jogosultság az örökhagyó halálával keletkezik. Az indoklás szerint a fedezet elvonásáról ugyanis csak akkor lehet szó, ha a szerződés megkötésekor harmadik személynek a kötelezettel szemben olyan konkrétan meglevő követelése áll fenn, amely a szerződés következtében egészben vagy részben behajthatatlanná válik. A Legfelsőbb Bíróság szerint az érvényes végrendelet a végrendeleti örökös részére csak várományi jogot keletkeztet 22, ezért a végrendelet megalkotása után kötött életjáradéki szerződés nem minősül fedezetelvonó kontraktusnak. Az elgondolás hasonló az előbbi példához, a harmadik személynek az életjáradéki szerződés megkötésekor csupán az alanyi jogosultsága állt fenn, konkrét követelése nem, így a kontraktus a bíróság álláspontja szerint nem fedezetelvonó. A bíróság fedezetelvonónak nyilvánította azt a közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződést 23, amellyel az alperesek a közös vagyoni ingatlant szerették volna megmenteni a végrehajtás alól. A kontraktust a felek azután kötötték egymással, hogy az I. r. alperes házastárs a felperesektől felvett kölcsönösszeget a teljesítési határidő lejártáig nem fizette meg. Ez utóbbi esetben a fedezetelvonó kontraktus megkötése már az alanyi jog esedékessé válását követően történt 24. A bírói gyakorlat tehát az alanyi jogosultság igénnyé válását követően létrehozott átruházásokat minősíti fedezetelvonó jellegűeknek, én azonban úgy gondolom, hogy már az ezt megelőző időszakban is lehetséges ilyen típusú kontraktust kötni. Ennek alátámasztására megemlítenék egy egyszerű, véleményem szerint gyakori - esetet, amikor az egyik házastárs külön ügyletként a másik házasfél hozzájárulásával bankkölcsönszerződést köt, és a fizetési részleteket havonta történő esedékességgel teljesíti. Amennyiben az a szándéka, hogy egy későbbi időpont után a tartozását már nem kívánja törleszteni, és abban az időszakban, amikor még rendben teljesít, vagyona hitelező előli kimentése érdekében a házastársával pl. ajándékozási vagy adásvételi szerződést köt, a véleményem szerint ezzel a kontraktussal 21 BH 1990/ EBH 2003/ Legfelsőbb Bíróság Pfv.II /2002. szám. 24 A jogesetet a fejezetben részletesen elemzem. 10

11 véghezvitte a fedezetelvonást. 25 Ebben a példában a fedezetelvonó szerződés létrehozásakor a követelés még nem volt esedékes, az igényérvényesítésre pedig majd a teljesítési határidő mulasztása miatt fog sor kerülni. Véleményem szerint helyes lenne a fedezetelvonást megállapítani abban az esetben is, amikor még az alanyi jog nem fordult át igénnyé, mert mint azt a példa is szemlélteti, a fedezetelvonás szándéka nagy eséllyel áll fenn a kontraktust kötők részéről. Abban az esetben persze, ha a kötelezettség teljesítése már esedékes, és ekkor történik a vagyonátruházás, egyértelműen megállapítható a fedezetelvonó szándék. Annak, hogy az átruházó ügylet ilyen jellegűnek minősüljön, egyik feltétele, hogy az elidegenítéssel a harmadik fél igényének kielégítési alapja csökkenjen. A hitelező által a fedezetelvonó jellegre alapított kereset a végrehajtás sikertelensége után indul, hiszen ő csak ekkor szembesül azzal, hogy az általa a kielégítési alap részeként számon tartott vagyontárgyat átruházták. A csorbítás pedig akkor valósul meg, ha az átruházón nem, vagy csak részben hajtható be a harmadik személy követelése. 26 A fedezetül szolgáló vagyontárgy elidegenítése ennek ellenére önmagában még nem minősül a fedezet elvonásának, ugyanis ha a ( ) kötelezettnek olyan más vagyona, jövedelme van, amely az igény kielégítésére megfelelő fedezetet nyújt 27, akkor a követelés behajtása ezekből lehetséges. Tehát ha az átruházó a követelés értékének megegyező értékű vagyontárgy tulajdonosa, az ezen értéken felüli vagyonával továbbra is a Ptk a alapján szabadon rendelkezhet a fedezetelvonás megállapításának veszélyétől mentesen. Azt pedig, hogy az átruházó és a jogszerző között létrejött jogügylet a harmadik személy igényének kielégítését részben vagy teljesen megakadályozta, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint 28 és a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. (1) bekezdésére tekintettel 29 is a harmadik személynek kell bizonyítania. Török Tamás 30 szerint a gyakorlatban nem, vagy csak elvétve fordulhat elő olyan eset, amikor az átruházó a teljes vagyonát elidegeníti, inkább az a jellemző, hogy a nagyobb értékkel bíró vagyontárgyak kerülnek átruházásra. Ebben az esetben a behajtás tehát csupán részben sikeres, mert a megmaradt vagyon a követelésnek pusztán egy részét fedezi. 25 A Csjt. 30. (3) bekezdése alapján az ügyletkötésben részt nem vett házasfél csak a közös vagyon reá eső illetőségével felel, a különvagyona, ahová a házastársával kötött ügylet alapján a vagyontárgy kerül, érintetlen marad. 26 A fedezetelvonó szerződés. In: Közjegyzők közlönye, 2000, 3. szám, 17. o. 27 PJD VI Legfelsőbb Bíróság Gfv. I /2004. szám (1) A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. 30 TÖRÖK TAMÁS i. m. 5. o. 11

12 Az átruházó és a harmadik személy közötti jogviszony tulajdonképpen az alapja a fedezetelvonó szerződésnek, az ebből származó igény az, amelynek a kielégítését meghiúsítja az átruházó Az átruházó és a jogszerző közötti jogviszony A fedezet elvonása két módon 31 történhet: jogügylettel vagyonkimentés céljából, vagy a fedezetül szolgáló vagyontárgy megsemmisítésével. A Ptk ában szabályozott fedezetelvonó szerződés, mint az az elnevezéséből is következik, kizárólag kétoldalú jogügylet lehet. Miután tisztázódott, hogy az átruházó és a jogszerző közötti megállapodás gátolta az igény kielégítését, a továbbiakban a megtámadott jogügylet ingyenes illetve visszterhes voltát kell vizsgálni. A törvényből világosan levezethető, hogy a fedezetelvonó jelleg megállapításához a megtámadott szerződésnek vagy ingyenes jellegűnek kell lennie - és ilyenkor nem releváns a szerző fél jó-vagy rosszhiszeműsége -, illetőleg visszterhesnek, de ez esetben a jogszerzőnek rosszhiszeműen kellett eljárnia annak megkötésekor. Az indok, ami miatt a rosszhiszeműséget ingyenes juttatás esetén nem kell vizsgálni az, hogy a jogszerzőt ebben az esetben nem fogja hátrány érni a megszerzett vagyontárgy elvesztésével. Az ingyenesség tényének fennállásával tehát a fedezetelvonó jelleg és ennek folytán a relatív hatálytalanság megállapítható. Véleményem szerint érdemes megjegyezni, hogy amennyiben a rosszhiszeműség bizonyosodik be, akkor viszont már a megállapodás ingyenessége irreleváns. Visszterhes szerződés esetén feltétel tehát, hogy a jogszerző fél a megkötésekor tudott vagy a körülményekből tudnia kellett a követelés létéről. Egyetértek ismét Török Tamással 32, aki szerint a követelés jogcímét és a harmadik személy pontos kilétét nem kell ismernie, elég ha arról bír tudomással, hogy valamilyen követelés áll fenn az átruházóval szemben. Tehát a jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében jogot szerző itt is védelmet élvez, hiszen ő a két körülmény együttes fennállása esetén nem felel a harmadik személy felé. A végrehajtás alól ilyenkor a szerződéssel érintett vagyontárgyat ki kell hagyni és az átruházó - a vagyontárgyért kapott ellenértékkel növelt - vagyonával felel. A Pp. már idézett 164. (1) bekezdése értelmében a fedezetelvonás megállapítása érdekében a harmadik személynek kell bizonyítania a kérdéses szerződés ingyenes voltát, 31 KAPA MÁTYÁS i.m. 60. o. 32 TÖRÖK TAMÁS i. m. 5. o. 12

13 vagy a visszterhességet és ezzel kapcsolatban a rosszhiszeműséget. A Ptk. azonban a 203. (2) bekezdésében törvényi vélelmet állít fel, amely szerint ha az ott leírt kapcsolatban vannak egymással a szerződést kötők, megfordul a bizonyítási teher 33, és nekik kell igazolniuk az ügylet visszterhes jellegét, valamint a jóhiszeműséget is. Jelen dolgozat a házasfelek egymással és harmadik személyekkel kötött fedezetelvonó kontraktusait teszi vizsgálat tárgyává, amely az ilyen jellegű szerződéseknek speciális fajtái az alanyok szemszögéből tekintve, hiszen a Ptk b) pontja szerint a házastársak közeli hozzátartozóknak minősülnek. A visszterhességet és a jóhiszeműséget egyaránt szükséges a feleknek bizonyítania a házasfelek által egymással kötött szerződések esetén kettejüknek. Az előbbi körülményt azért, mert amennyiben ez sikertelen lenne, a jogügylet ingyenesnek minősülne és a fedezetelvonás azonnal megállapítható lenne. Az utóbbi körülményt pedig azért, mert ha ez lenne sikertelen, akkor a jogszerző rosszhiszeműnek minősülne és a fedezetelvonás szintén megállapítható lenne. Világosan kitűnik itt is, hogy amennyiben a rosszhiszeműség meglétét sikerül bebizonyítani, már ez elég a szerződés fedezetelvonó jellegének kimondásához, más körülmény vizsgálatára és bizonyítására nincs szükség. Nagyon érdekes, hogy a Ptk (2) bekezdésében meghatározott a téma esetében a házastársakra vonatkozó törvényi vélelem egy másik vélelem alóli kivétel. A Ptk (1) bekezdésében szabályozott 34 visszterhesség vélelme ugyanis a polgári jogi szerződésekre főszabályként hat. A Legfelsőbb Bíróság egyik ítéletének indoklásában kifejtette, hogy a visszterhesség vélelme irányadó a közeli hozzátartozók közötti jogügyletekre is; az általános szabály alóli kivételeket a törvény külön kiemeli 35. Ilyen kivétel a 203. (2) bekezdése is. A családi kapcsolatokban, így a házastársi viszonyban is, ezek természetéből adódóan véleményem szerint a rosszhiszeműség és az ingyenesség egyaránt domináns körülményeknek tűnnek, ezért az ellenkezőjük bizonyítása nem lehet könnyű feladat. A fedezetelvonó ügyletekre vetítve ezt, alappal gyanítható, hogy a házasfél tudott az átruházó meglévő kötelezettségéről, továbbá az is alappal tehető fel, hogy a házastársak egymással ingyenes fedezetelvonó ügyletet kötnek. 33 Polgári jog. Kommentár a gyakorlat számára. Szerk.: Petrik Ferenc, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2009, 366. o. 34 A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár. 35 Legfelsőbb Bíróság Pfv. II /1996. szám BH 1997/

14 Elmondható tehát, hogy ebben a jogviszonyban a harmadik személy csak közvetve szerepel: ő az a jogalany, akinek a szerződés sérelmet okoz 36 az abban való részvétel nélkül is A jogszerző és a harmadik személy közötti jogviszony Ezt a két jogalanyt az átruházó és a jogszerző fedezetelvonónak minősített szerződése köti össze, pontosabban annak jogkövetkezményét tartalmazza ez a különleges jogviszony. Ez a kötelem azért speciális, mert ebben az esetben nem valósul meg a jogok és kötelezettségek kölcsönhatása 37. Arról van szó ugyanis, hogy a szerzőt csupán kötelezettség terheli, a harmadik személyt pedig kizárólag jogosultság illeti 38. A relatív hatálytalanságnak az a jogkövetkezménye, hogy a vagyontárgy továbbra is az átruházó tulajdonának tekintendő, így a kielégítési alap részét képezi. Az ügylet érvényes, ezáltal valóságos tulajdonátruházás történt, így a szerző saját tulajdonából köteles az igény behajtását tűrni. Ez egy érdekes joghelyzet, amelynek részletesebb elemzése esetleg egy másik tanulmány anyagát is képezhetné. A fedezetelvonó ügyletet a harmadik személy irányában úgy kell megítélni, mintha azt meg sem kötötték volna 39. A Legfelsőbb Bíróság kifejtette 40, hogy a jogszerző elsődleges kötelezettsége annak tűrésében nyilvánul meg, hogy a vagyontárgyból a hitelező kielégíthesse még fennálló igényét, illetve annak be nem hajtott részét. Másodlagos kötelezettsége akkor éled fel, ha a vagyontárgytól rosszhiszeműen elesett, pl. eladta vagy felélte azt. Ilyenkor tevési kötelezettsége keletkezik: saját vagyonával kell helytállnia a vagyontárgy értékének erejéig. Véleményem szerint ebben az esetben párhuzam fedezhető fel a jogszerző és az örökös korlátozott felelőssége között a tekintetben, hogy mindkettejük elsődleges felelőssége cum viribus felelősség. A jogszerző az elsődleges kötelezettség tartalma alapján magával a megszerzett vagyontárggyal felel, az örökös pedig a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival 41. Amennyiben a jogszerző már nem rendelkezik a kérdéses vagyontárggyal, tűrési kötelezettsége tevési kötelezettségre változik, a cum viribus felelősséget pedig pro viribus váltja fel. Hasonlóan ez az örökös esetében azt jelenti, hogy öröksége erejéig egyéb vagyontárgyaival is felel. 36 KÖLES TIBOR: Polgári jog II. Kötelmi jog. Novissima Kiadó, Budapest, 2004, 8. o. 37 BÍRÓ GYÖRGY i. m. 21. o. 38 TÖRÖK TAMÁS i. m. 6. o. 39 A szerződések joga 27. o. 40 BH 1980/ VÉKÁS LAJOS: Öröklési jog. Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt., Budapest, 2008, 139. o. 14

15 Házastársak egymás között kötött fedezetelvonó szerződése esetén a saját vagyon a jogszerző házastárs különvagyona lesz, hiszen ha a vagyontárgy a közös vagyonba kerülne, akkor onnan a hitelező a fedezetelvonásra irányuló per kezdeményezése nélkül kereshetne kielégítést. 42 A tevési kötelezettség alóli kivételt rögzíti a 203. (3) bekezdése, amely szerint ha a jogszerző neki fel nem róható módon esik el a vagyontárgytól, akkor a harmadik személy irányában nem felel. Nagyon fontos, hogy a (3) bekezdésben rögzített kivétel csak ingyenes előny esetén alkalmazható. A törvényi előírásból két következtetés vonható le. Az egyik, hogy az ingyenes jogszerző harmadik személy irányában fennálló kötelezettsége tehát csak addig áll fenn, amíg neki fel nem róható módon el nem esett a kapott vagyontárgytól. A másik konzekvencia pedig az, hogy amennyiben felróható számára a vagyontárgy elvesztése, az ő tűrési kötelezettsége éppúgy átvált tevési kötelezettséggé, mint a visszterhesen szerzőnek. Nagyon lényeges megjegyezni azt, hogy a végrehajtás csak a kérdéses vagyontárgyra illetőleg annak értékére terjedhet ki, a jogszerző egyéb vagyonát érintetlenül kell hagyni akkor is, ha nem elég a vagyontárgy értéke a tartozás kielégítésére, hiszen nem ő a hitelező adósa, hanem csak abban segédkezett, hogy a szerződéssel érintett vagyontárgyat az átruházó kivonja a követelési alap egészéből. A Legfelsőbb Bíróság is úgy foglalt állást, hogy a jogszerzőnek nem kötelessége a harmadik személy részére megfizetni a vagyontárgy ellenértékét 43, azonban ha ezt megteszi mert törvényes érdeke fűződik hozzá akkor a 286. alapján követelheti a kárának megtérítését 44 az adóstól. Az új Ptk. már rögzíti a jogszerző tűrési kötelezettségét 45, egyben utal arra is, hogy a megszerzett vagyontárgy a másik fél tulajdona - egy érvényes szerződés joghatásaként 46. Az új Ptk. a jogszerző pro viribus felelősségét is a szabályozásba foglalta volna 47, amely akkor éled fel, ha a megszerzett vagyontárgytól rosszhiszeműen esett el. A véleményem szerint helyes lenne törvénybe iktatni ezeket a szabályokat, mert a relatív hatálytalanság 42 Csjt. 30. (4) A házastárs olyan tartozásáért, amely az előbbi rendelkezések szerint nem mindkét házastársat terheli, mind különvagyonával, mind a közös vagyonból reá eső résszel felel. 43 BH 1999/ A Polgári Törvénykönyv magyarázata 1. CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007, 738. o. 45 5:94. (3) A harmadik személy kérelmére a szerző fél a vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles. ( ) 46 Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Szerk.: Vékás Lajos, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2008, 795. o. 47 5:94. (4) Ha a szerző fél a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgytól rosszhiszeműen esett el, a harmadik személlyel szemben a megszerzett vagyontárgy értékéig felelősséggel tartozik. 15

16 jogkövetkezményét egyértelműen kimondják az említett rendelkezések, így a jogalanyok pontosabb ismeretekkel rendelkezhetnének a mostani hiányos szabályozás helyett. 16

17 2. Az egymással kötött ügyletek A családjog területén túlra tekintést igényelhet például, hogy a házassági vagyonjogi szerződések a hitelezők kijátszására, fedezetelvonásra is vezethetnek ( ) A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak a családjogi törvény rendelkezéseitől eltérően, az életközösségük tartamára meghatározhatják, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba 49. Magyarországon a házasság személyi részét 50, vagyis a házasság megkötésének és megszűnésének szabályait a házassági jogról szóló évi XXXI. törvénycikk (a továbbiakban: Ht.) rendezte, amely többszöri lényeges módosítással december 31. napjáig maradt fenn 51. A házassági vagyonjogot így a házastársak közti ügyleteket is - a jogalkotók Ht. rendelkezései közül azért mellőzték, mert annak szabályozását a készülő polgári törvénykönyvben látták indokoltnak. Ennek megfelelően a magyar jogalkotás kiváló, színvonalas munkájának méltán tekinthető évi Mtj. is rendezte ezt a kérdést. A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés fedezetelvonó jellegének lehetősége szorosan összefügg a Csjt ában foglalt szabályokkal. Külön ügylet esetén az ügyletkötésben részt nem vett házasfél felelőssége a közös vagyon reá eső hányadáig áll fenn, tehát különvagyona a harmadik személyek kielégítési alapjának nem képezi a részét. Abban az esetben, ha közös vagyontárgyakat, vagy az ügyletkötő házastárs a különvagyonának tárgyait utalja a másik házasfél ilyen esetben - törvény által védett alvagyonába, azzal a követelés kielégítését akadályozhatják. 48 WEISS EMÍLIA: A Családjogi Törvény tervezett módosításához. In: Jogtudományi közlöny, 1986, 3. szám, 122.o. 49 HEINERNÉ BARZÓ TÍMEA: Családi jog. Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2004, 63. o. 50 BARZÓ TÍMEA: A magyar családjog múltja, jelene és jövője. 1. Rész: A házassági jog és a házassági vagyonjog fejlődésének rövid történeti bemutatása. In: Családi jog, 2006, 1. szám, 3. o. 51 NAGY ANDREA: A házassági perek szabályozása az évi XXXI. tc. hatályba lépését követően. In: Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Juridica et Politica, 2007, 2. szám, 636. o. 17

18 A szabályozás és a harmadik személyek védelmének története 1987 előtt Jobbágyi Gábor megállapítása szerint 52 a házassági vagyonjogi szerződés a magyar jogban mindig is jelen volt, ez alól csak az ún. szocialista jog közötti időszaka a kivétel. Magyarországon egészen az évi XII. törvény 53 hatályba lépéséig két törvényes vagyonjogi rendszer létezett: a volt jobbágyok, a földműveléssel és alacsonyabb rendű személyes szolgálatokkal foglalkozó köznép 54 között a közszerzemény, a nemesek és a velük egyenlőnek tekintett más társadalmi osztályba tartozók között pedig a vagyonelkülönítés szabályai érvényesültek. Ettől lehetőség volt eltérni 55 házassági vagyonjogi szerződés kötésével. Bármelyik osztályba tartoztak tehát a felek, egyaránt módjuk volt arra, hogy a harmadik személyek esetleges kielégítési alapját képező vagyontárgyakat egyikük különvagyonába utalják, ezáltal sikeresen gátolva az igény kielégítését. Ennek megakadályozására a királyi közjegyzőkről szóló évi XXXV. törvénycikk bevezette ezen szerződésekre is a közokirati kényszert (54. a) pont). A vagyoni viszonyok rendezése érdekében kötött magánokirati kontraktus tehát a felek között akkortól kezdve lépett hatályba, amikor azt a közjegyzőnél letették és ezáltal közokirati jelleget kapott. 56 Almási Antal is felismerte 57, hogy ilyen szerződésekkel a hitelezők kijátszása könnyen lehetséges és ennek egyetlen gátja az lehet, ha szigorú alaki kötöttség vonatkozik rájuk. A közokirati forma bevezetése azért tűnt kitűnő megoldásnak, mert már akkor sem létezett a vagyonjogi szerződéseknek semmiféle nyilvántartása valamint a megkötésük időpontját is hitelesen megállapíthatóvá tette. 58 A kógens előírás alól azonban létezett kivétel. A bírói gyakorlat érvényesnek tekintette azt a vagyonjogi szerződést, amelynek tartalmát a felek alakszerűtlenül 59 ugyan, de hosszabb ideig megvalósították. A harmadik személyek megfelelő védelme ilyenkor csak úgy volt biztosított, ha a vagyoni viszonyaikat ilyen módon rendező felek tájékoztatást nyújtottak arról, hogy a közös vagyon tekintetében köztük a törvényi szabályozástól eltérő állapot áll fenn. A kívülálló harmadik személyek oltalmát 52 JOBBÁGYI GÁBOR: Személyi és családi jog. Szent István Társulat, Budapest, 2001, 235.o évi XII. törvény a volt rendi megkülönböztetésekből eredő egyes házassági vagyonjogi és öröklési jogi szabályok hatályának megszüntetéséről. 54 Magyar magánjog. Családi jog. (Főszerk.: Szladits Károly), Grill Károly könyvkiadóvállalata, Budapest, 1940, 274. o. 55 PAP TIBOR: Magyar családjog. Tankönyvkiadó, Budapest, 1982, 174. o. 56 PERES ZSUZSANNA: Házassági szerződések a törvény és a gyakorlat szerint a XVIII-XIX. századi Magyarországon. In: Jura, 2002, 2. szám, 81. o. 57 Magyar magánjog. Családi jog 287. o. 58 NIZSALOVSZKY ENDRE: Családi jog. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest, 1953, 62. o. 59 Magyar magánjog. Családi jog 288. o. 18

19 szolgálta továbbá két vélelem is: egyik szerint a házasfelek közös lakásában vagy közös birtokában lévő ingó dolgokról abból kell kiindulni, hogy azok a férj tulajdonai, a másik arról szólt, hogy bármilyen szerzésről, amely a feleség vagyonát növelte az életközösség alatt, azt kell feltételezni, hogy a férj vagyona árán történt. 60 Így hát a bizonyítás a házastársakat terhelte, mindent összevetve véleményem szerint elmondható, hogy a Csjt. előtti szabályozásban a harmadik személyek védelme megfelelően biztosított volt, ez pedig a formakényszernek köszönhető. A magyar családjog első átfogó kodifikációja eredményeként jött létre a Csjt., amely január 1-jén történő hatálybalépésével bevezette a reálszerzés elvét és ezzel magát a vagyonközösségi rendszert. A törvény eredeti rendelkezései nem adtak lehetőséget a házassági vagyonjogi szerződés megkötésére 61. A hatálybalépést követően az ilyen tartalmú megállapodás tilos volt, így érvénytelennek, pontosabban semmisnek minősült. Zoltán Ödön álláspontja 62 a kontraktus eltörléséről az volt, hogy ilyen egyezségek megengedése többek között visszaélésekre adhatna alkalmat. Zoltán Ödön észlelte 63 a törvényszöveg pontatlanságát is, amely szerint csak a házasságkötés előtti megállapodással nem tehető félre a vagyonközösség. A Csjt. 31. (1) bekezdésében 64 és a Csjté ában foglaltakat vizsgálva megállapítható mégis, hogy csupán törvényhozói figyelmetlenségről van szó, és a rendelkezés vonatkozik a házasságkötés utáni időszakra is. Véleménye szerint amivel teljes mértékben egyetértek - a szöveg annyira megtévesztő, hogy kétségek merülnek fel a tekintetben, hogy a jogalkotó valóban ki akarta-e zárni az ilyen tartalmú egyezségek megkötését. Nagyon érdekes a Csjté. 54. (2) bekezdése, amely szerint a Csjt. hatálybalépésével a házastársak olyan vagyona, amely nem tartozik valamelyikük különvagyonába, akkor is közös vagyont alkot, ha kontraktussal korábban a közszerzeményi rendszert kizárták. 66 Ezt a rendelkezést csak sokkal később ban - semmisítette meg az Alkotmánybíróság Magyar magánjog. Családi jog 273. o ( )A házasságkötés előtt a házastársi vagyonközösséget sem egészben, sem részben nem lehet kizárni. 62 ZOLTÁN ÖDÖN: Házassági vagyonjogi rendünk a nemzetközi összehasonlítás tükrében. In: Magyar jog, 1981, 1. szám, 24. o. 63 ZOLTÁN ÖDÖN i. m. 25. o (1) A vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti. (A évi I. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről) évi 23. törvényerejű rendelet a házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról, valamint a személyi jog egyes kérdéseinek szabályozásáról. (Csjté.) 66 KŐRÖS ANDRÁS: Házastársi közös vagyon, közös lakás. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2002, 113.o /1998. (VI. 9.) számú AB határozat. 19

20 A közös vagyonhoz tartozó tárgyakat azonban lehetőség volt a vagyonközösségből átutalni valamelyik házasfél különvagyonába, de az eredeti Csjt. 28. (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy ilyen megállapodás harmadik személyekkel szemben hatálytalan. Az így átutalt vagyontárgy csak a házasfelek egymás közötti viszonyában minősült a különvagyonba tartozónak, míg harmadik személyek és különösen hitelezők 68 irányában a vagyonközösséghez tartozónak kellett tekinteni. Szigligeti Viktor megjegyzi 69, hogy az ilyen átutalás rendszerint az egyik házastárs részére ingyenes juttatást jelent. Nagyon fontos, hogy a házasfeleknek ez a megállapodása időbeli korlátozás nélkül hatálytalan, ami azt jelenti, hogy az ilyen módon átutalt vagyontárggyal a követeléssel szemben egyaránt helyt kell állniuk akkor is, ha a harmadik személlyel kötött ügylet megkötésére az átutalás előtt és akkor is, ha azután került sor. A 28. (2) bekezdésében meghatározott megállapodás nincs alakszerűséghez kötve, de véleményem szerint erre a relatív hatálytalanság kimondása mellett nem is lett volna szükség. Figyelemreméltó a védelem kijátszására az alábbi példa. Amikor az egyik házastárs keresményéből vásárol ajándékot a másik házasfélnek, ez az ajándéktárgy az idézett szabály szerint a külső jogviszonyban a harmadik személy felé a vagyonközösséghez tartozik, a kielégítési alap részét képezi. Amennyiben a házastársak szeretnék ezt elkerülni, azt kell bizonyítaniuk, hogy a vásárlás a különvagyonból történt, ugyanis a 27. alapján azt kell vélelmezni, hogy a vásárlást az ajándékot adó fél a közös vagyonból fedezte. 70 Abban az esetben, ha sikerül a bizonyítás, a megajándékozott házasfél különvagyonának fog minősülni ez az ajándéktárgy, az ügylet pedig már a házasfelek közötti különvagyonból a különvagyonba történő ajándékozásnak tekintendő, amit a 2.2 fejezetben vizsgálok. A Csjt ben megállapított rendelkezései a legmesszebbmenően védték a harmadik személyek érdekeit, mert valójában a vagyonközösségtől nem lehetett eltérni még a közös vagyonból a különvagyonba történő utalással sem, hiszen a külső jogviszonyból szemlélve az a vagyontárgy is a közös vagyon egészéhez tartozott. A meglátásom mégis az, hogy ez a magas fokú védelem sértette a házastársak törvény adta szerződési szabadságát és a tulajdonuk feletti rendelkezési szabadságukat is. 68 NIZSALOVSZKY ENDRE i. m. 65. o. 69 SZIGLIGETI VIKTOR: Házassági vagyonjog. Közgazdasági és jogi könyvkiadó, Budapest, 1959, 110. o. 70 FARKAS GYULA GÁSPÁRDY LÁSZLÓ HOLLÓ ANDRÁS: A család jogi védelme. Kossuth Könyvkiadó, 1975, 13. o. 20

21 A szabályozás és a harmadik személyek védelmének története 1987 után A Csjt. második novelláris változtatásával 71 ismét lehetőség nyílt házassági vagyonjogi szerződést kötni a feleknek, és összességében elmondható, hogy a harmadik személyek védelme az 1952-ben bevezetett szigorú törvényi előírásokhoz képest a módosítással jelentősen gyengült. A korábbi közokirati kényszer enyhült: a kontraktust a törvény július 1-jén történt hatálybalépése óta jogi képviselő közreműködésével is meg lehet kötni. Ezen felül a Novella hatályon kívül helyezte a 28. (2) bekezdését és helyette bevezette 27. (4) bekezdésében szabályozott tájékoztatási kötelezettséget. 72 A törvény hatálybalépése óta tehát a feleknek már csak értesítési kötelezettségük áll fenn a velük szerződő fél irányában. Kőrös András álláspontja az, hogy a jogalkotó amellett, hogy a házasfelek autonómiáját számottevően szélesítette, ezzel a módosítással degradálta a külső jogviszonyban részt vevő harmadik felek törvényi védelmét. 73 Én magam sem értem a változtatás indokát, hiszen ezek a személyek csak a házasfelek általi felvilágosítás útján kaphatnak információt a megállapodás létéről ugyanis jelenleg sincs a vagyonjogi szerződéseknek nyilvántartása. Fontos, hogy a tájékoztatási kötelezettség általános jellegű 74. A feleket egyrészt akkor is terheli, ha a vagyoni kapcsolataikra a törvény rendelkezései az irányadók vagyonközösségben élnek valamint abban az esetben is, ha megállapodással szabályozták az ilyen viszonyaikat. Kiterjed másrészt a különvagyon valamennyi esetére: akár szűkebb vagy tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződéssel, akár a törvény alapján minősül ilyen jellegűnek a vagyontárgy. A módosított Csjt. előírás a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről nem rendelkezik. Az évi Novella emelte törvényi szintre 75 azt a gyakorlat által már évtizedek óta követett 76 szabályt is, hogy a házasfelek belső jogviszonyában a vagyonjogi viták rendezése során mögöttes szabályanyagként a Ptk. rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell. Ennek alapján a bírói gyakorlat és a jogirodalom egyaránt a Ptk. fedezetelvonásra irányadó szabályait tartja alkalmazandónak évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvény módosításáról (4) A házastársak a harmadik személlyel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik. 73 A családjog kézikönyve, I. kötet. Szerk.: Kőrös András, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007, 198. o. 74 A Családjogi törvény magyarázata. KJK-KERSZÖV Jogi-és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002, 335. o (5) bekezdés. 76 A családjog kézikönyve 298. o. 21

22 ilyen esetben. 77 Amennyiben tehát a házassági vagyonjogi szerződés harmadik személy igényének kielégítési alapját elvonja, vele szemben a szerződés hatálytalan, így a jogkövetkezmény ugyanaz, mint július 1. napja előtt: relatív hatálytalanság. A kívülálló harmadik fél ilyenkor a fedezetelvonó jelleg megállapítását arra a kontraktusra nézve kérvényezi, amellyel a házasfelek a vagyontárgyat a vele jogviszonyban nem álló házastárs különvagyonába utalták. A jogirodalom megjegyzi 78, hogy ez a megoldás megfelelő védelmet nyújt a harmadik személyeknek, de abban az esetben ellenben nem, ha a vagyontárgy a Csjt a alapján tartozik a különvagyonba. Ezzel egyetértek, mert a fedezetelvonó jelleg a Ptk a szerint csak szerződésekre állapítható meg, a törvény alapján a különvagyon elemének számító vagyontárgy pedig nem kontraktussal került oda, itt tehát nincs megtámadható megállapodás. Csiky Ottó meglátása az, hogy ebben az esetben a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása kártérítési felelősséget vonhat maga után 79, ami szerintem az egyetlen alkalmazható jogkövetkezmény. Csiky Ottó egy másik helyen azt is leírja, hogy a harmadik személyek védelme érdekében a vagyonjogi szerződés lehetne jogtechnikailag kiépítettebb. 80 Szeibert Orsolya meglátása 81 szerint a tájékoztatási kötelezettség megfelelően szolgálná a harmadik személyek védelmét, ha annak megszegését a Csjt. szankcionálná. Álláspontját nem fejtette ki, de továbbgondolva ezt, a harmadik felek védelmét szolgáló megoldás az eredeti szabályozás szigora és a mostani gyengébb jogvédelmi eszköz között képzelhető el. A relatív hatálytalanság megállapításához az értesítési kötelezettség megszegését a Pp (1) bekezdése alapján a harmadik félnek kellene bizonyítania, ellenben a házastársak jó vagy rosszhiszeműsége irreleváns, tehát elég lenne pusztán bebizonyítani a tájékoztatási kötelezettség elmulasztását a szankció megállapításához. A jogirodalomban olvashatunk különböző álláspontokról a szűk értelemben vett vagyonjogi kontraktus relatív hatálytalanságának megállapítására vonatkozóan. Kovács László szerint 82 a különvagyonba utalást nem lehet ingyenesnek tekinteni, mert az ingyenesség nem állja meg a helyét a családi kapcsolatokban, ugyanis a vagyonból történő 77 CSIKY OTTÓ FILÓ ERIKA: Magyar családjog. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003, 137. o. 78 CSŰRI ÉVA KATALIN: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései. CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2006, 250. o. 79 CSIKY OTTÓ FILÓ ERIKA: Családjog I. Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 1999, 99. o. 80 CSIKY OTTÓ: A magyar házassági jog néhány kérdése. In: Család, tulajdon és emberi jogok, INDOK, Budapest, 1999, 15. o. 81 SZEIBERT ORSOLYA: Családi jog. Novissima Kiadó, Budapest, 2004, 42. o. 82 KOVÁCS LÁSZLÓ: Változások a házassági vagyonjog szabályozásában. In: Magyar jog, 1987, 2. szám, 126. o. 22

23 juttatást maga az életközösség és az együttműködés megalapozottá teheti. A figyelem tehát a rosszhiszeműségre irányul, vagyis a harmadik személyek kijátszásának céljára. Találunk olyan nézetet 83 is, amely szerint a hatálytalanság akkor állapítható meg, ha a vagyonjogi megállapodás megkötésére azután került sor, miután valamelyik házastárs kötelezettséget vállalt harmadik személlyel szemben. A harmadik vélekedés szerint 84 a kontraktus nemcsak rosszhiszeműség esetén tekinthető relatíve hatálytalannak, hanem akkor is, ha az a vagyoni elem, amelyre a hitelezővel kötött szerződés irányul, ingyenes juttatásként vagy megfelelő vagyoni ellenszolgáltatás hiányában került a másik fél különvagyonába. Ilyenkor az ingyenességet vélelmezni kell. Azt gondolom, hogy a rosszhiszeműség egyértelműnek tűnik, ha a vagyonjogi kontraktust a hitelezővel kötött szerződést követően kötötték a felek, ezért ilyen esetben a relatív hatálytalanság megállapítása nem kérdéses. Az további kérdés, a harmadik álláspontot tekintve hogy felmerülhet-e az ingyenesség mellett a rosszhiszeműség vélelme. Az a fél ugyanis, aki harmadik személlyel szerződik és ezt követően ingyenesen tételt utal át a másik különvagyonba, ezt a meglátásom szerint szintén amiatt teszi, hogy ezáltal a vagyontárgyat biztonságban tudja, így a jövőbeli esetleges hitelezői kielégítési alapot elvonja, vagyis véleményem szerint az ingyenes juttatás alapja a rosszhiszeműség. Emiatt Kovács László megállapítása, ami szerint csakis rosszhiszeműségről lehet szó a vagyoni kötelezettségvállalást követő, házastársak közti különvagyonba utalás esetén, számomra teljes mértékben elfogadható nézet. Megeshet, hogy a harmadik személy éppen amiatt köt az egyik házasféllel szerződést, mert bízik valamely vagyontárgy különvagyoni jellegében, és ezt a kielégítési alapja részének gondolja. Abban az esetben, ha a házasfelek szándékosan megtévesztették a harmadik felet, elhallgatták 85 a szerződés tárgyának valós különvagyoni jellegét és a szerződést megkötötték a hitelezővel, számára adott annak a lehetősége, hogy a kontraktust megtámadja megtévesztés címén. A megtámadás sikere esetén pedig nem viszonylagos hatálytalanság, hanem in integrum restitutio kerül alkalmazásra. 83 ALBRECHT ISTVÁN - T. NAGY ERZSÉBET: Kézikönyv a házastársi vagyonközösség megszüntetéséről. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989, 50. o. 84 A családjog kézikönyve 200. o. 85 KŐRÖS ANDRÁS: Házastársi közös vagyon 135. o 23