Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar

Átírás

1 Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Létezik-e a politikai centrum, s ha igen, hogyan definiálható? Van-e Magyarországon centrum szavazói bázis? Lesti Árpád Politológia Tanszék Konzulens tanár: dr. Körösényi András 1

2 Tartalom 1. El!szó Bevezet! Az elhalt fogalmak 9 4. Tartalmi definiálás A baloldali pártcsalád Szociáldemokrata pártcsoport Kommunista pártcsoport Újbaloldal pártcsoport Zöldek pártcsoport A jobboldali pártcsalád Keresztényszociális pártcsoport Kereszténydemokrata pártcsoport Konzervatív pártcsoport Széls!jobb pártcsoport A centrum pártcsalád Liberális pártcsoport Agrár pártcsoport Etnikai-regionális pártcsoport Formális definíció Polaritás Bipolaritás Multipolaritás Verseny a szavazatokért A centrum pólus megsz"nése A centrum pólus létrejötte A magyar pártrendszer 2009-ben.58 2

3 6. A centrum szavazókör állandóságának magyarországi elemzése Egyéni körzetek Megyei listás eredmények Szavazókörzetek, települések Befejez! összefoglalás Irodalomjegyzék Bibliográfia Internetes oldalak Függelék Ábrák, táblázatok és térképek jegyzéke..95 3

4 1. El!szó A baloldal és baloldali párt valamint a jobboldal és jobboldali párt elnevezések uralták már a politikát hosszú id! óta, amikor a 2002-es országgy"lési választások el!tt pár hónappal életre kelt a Centrum, mint Párt. A Centrum Párt több, kisebb pártból jött létre, s így több különböz! gondolkodásmód keveredett e szervezet politikájában, akár a baloldali és a jobboldali pártok által. Felvet!dött a kérdés, hogy a tagpártokból létrejöv! formáció minek tartja, hová pozícionálja magát. Az akkor éppen kormányzó jobboldalra vagy a kormányra készül! baloldalhoz sorolható inkább? Esetleg ismét valami harmadik utassággal állunk szemben 1, melyben megpróbálja szétfeszíteni az ismert bal-jobb skálát és újból egy önálló harmadik pólus kifejl!désének lenne els! számú jele, amely akár a Nyugat-Európában akkor már virágzó zöld mozgalmakat felkarolva kívánja megtörni a két pólus irányába ellép! magyar párt rendszert? Néhány hónapos média jelenléte után nem sikerült a parlamenti küszöb elérése, így bukásnak is ítélhetnénk létét. De biztosan bukás az, ha pár hónap alatt új vagy elfeledetett kifejezésekkel, kérdésekkel gazdagodott a politikai közélet Magyarországon? Az azóta eltelt néhány esztend!ben ilyen sikeresen egy párt sem szólította meg a közepet, mint az elnevezésével is erre utaló Centrum. A fenti történeti esemény, a közép léte-nem léte azok az okok, amelyek rávezették figyelmünket a centrum kérdéskörének tisztázatlan mivoltára, s ezek azok, amelyek arra inspiráltak, hogy részletesebben is foglalkozzunk a témakörrel. Ezen túlmen!en személyes motivációkét megemlítend!, hogy a szerz! is részese volt egy, 2006-ban magát középre pozícionáló, onnan szavazókat remél! párt munkájának, választási kampányának. Tapasztalta, hogy a közép definiálása nem csak az elméletben, a politikai szervezetek oldaláról, szempontjából okoz komoly problémát, de akár a szavazók számára is tartogat izgalmakat, hisz nemegyszer volt lehet!sége hallgatóként részt venni a témát érint! vitákban, ahol a szemben álló felek nem értettek egyet a fenti ideológiák megfogalmazásában. Megjegyezend!, hogy ezek a viták rendre magukon viselték a 1 A harmadik út keresése amúgy is rendre el!kerül a magyar politikai gondolkodásban. 4

5 politikai haszonszerzés indítékait, vagyis egyik fél igyekezett a saját oldalától eltávolítani a másik felet. A fentiek alapján kijelenthet!, hogy a társadalomban nem különül el a téma iránt érdekl!d!k köre, hiszen politikusokat, tudósokat és az átlag szavazókat is érdekli, mozgatja a kérdés, így él a remény, hogy mindenki számára érdekes témát dolgozhatunk fel. Budapest, november 04. Lesti Árpád 5

6 2. Bevezet! A centrum latin eredet" szó, jelentése közép, központ. Értelemszer"en máris adatik a kérdés, hogy minek a közepe, minek a középpontja. Jelen tanulmány célja az, hogy arra a kérdésre keresse a választ, hogy létezhet-e, s ha igen, akkor milyen módon fogalmazható meg, definiálható a centrum. Természetesen nem lehet meghatározni fogalmunkat, ha testvér fogalmaival, a baloldallal, a jobboldallal ne foglalkoznánk. Így jelen tanulmány keretein belül meg kell vizsgálnunk mi is a bal, mi is a jobb? Legalábbis mit értenek alatta nagy általánosságban. Hogyan lehet, milyen módon meghatározni ezeket a fogalmakat, esetleg hogyan alakultak ki? Nem feladatunk részletesen sorra venni, hogy az egyes pártok mit értenek alatta, hogyan jelenítik meg és hogyan változnak a jelentés tartalmai akár országonként, koronként, de feltétlenül érintenünk kell a f!bb nemzetközi hasonlóságokat az egyes oldalak pártjai között néhány kiragadott szakpolitika (public policy) alapján. Nem feladatunk a politikai szempontú ki a jobboldalibb, ki a baloldalibb kérdéssel foglalkoznunk. Mivel valamilyen szempontból mégis különbséget kell tennünk az egyes résztvev!k között (legalább két csoportot alkotva bel!lük) rendre az önbesorolásukat vesszük majd alapul. A téma kapcsán azonban felvet!dik az az alapvet! kérdés is, hogy egyáltalán létezik-e a XX. század után bal és jobb (valamint ebb!l adódóan centrum), vagy ezek már csak let"nt fogalmak? A dolgozat során az elnevezések alátámasztására keresünk indokokat, amelyek bizonyítani tudják (vagy legalábbis próbálják), hogy ma is él! fogalmakkal van dolgunk. Ennek során els!sorban a bal és jobb elnevezés fog el!térbe kerülni, de a centrum nem is értelmezhet! e kett! nélkül. Reményeink szerint a tanulmány végére a f!bb érveket sikerül olyan összefüggésben egymás mellé helyezni, amik alátámasztják azt a feltételezésünket, hogy a bal és a jobb igenis él! fogalmak, a mai napig mozgatórugói a politikai közéletnek, s pontos definíciókkal, programpontokkal körülhatárolhatóak. Szemben velük a centrum meghatározását nem definíciók alapján, hanem a bal- és a jobboldalhoz mért távolság alapján végezhetjük el. Vagyis míg a baloldal és jobboldal tartalmi oldalról is meghatározható, addig a centrumnak csak formálisan van definíciója. A tanulmány végs! 6

7 részén pedig egy empirikus elemzéssel is próbát teszünk annak bemutatására, hogy a XXI. század elején, Magyarországon létezik kimutatható centrum szavazó. Ennek bizonyítására a 2002-es Centrum Párt, valamint a 2006-os MDF eredményeit fogjuk elemezni, azét a két pártét, amelyek az adott választási évben a leghangosabban, a legkitartóbban hangoztatták magukat a középen álló, mind a két oldal felé nyitott esetleg bizonytalanok pártjának. Amennyiben munkánk során bizonyítást nyer kimutatható módon ezen szavazói mentalitás megléte, úgy akár egy kés!bbi választások során pártok alapozhatnak eme se nem bal, se nem jobboldali, bizonytalan identitású közegre. Ahogy a fentiekben is említést nyert a centrum szó önmagában is hívó szóvá tud válni (legalábbis kísérletet tesz rá), hiszen nevében is meghatározza célközönségét. Ennek megfelel!en a bal és a jobb szó is takarja az adott politikai formáció alapvet! értékeit, amelyek összehasonlíthatóvá is váltak máris a nemzetközi, vagy más magyarországi azonos oldali pártokkal, valamint az ellentétes oldallal. A politikával foglalkozó, közéletben szerepet vállaló publicisták, elemz!k, tudósok és politikusok is rendre elvégzik eme elnevezések értelmezését, így széles hazai és nemzetközi irodalom állt a rendelkezésünkre. Ebb!l az 1992-ben, a Politikatudományi Szemle oldalain folyó vita érveit, a vitában megszólalók észrevételeit fogjuk segítségül hívni, s azokkal néhol vitatkozva, néhol pontosítva, továbbgondolva az ott leírtakat kívánjuk bizonyítani az elnevezések létjogosultságát. Ezen túlmen!en a Liget folyóiratban 1994-ben folytatott, felfrissített eszmecsere észrevételeire kívánunk érdemben reagálni. Ez a két, a magyar demokrácia fiatal korából származó eszmecsere azért emelkedik ki a többi, a bal és jobboldalisággal foglalkozó m"b!l, mert rövid id!intervallumon belül (akár néhány szám, akár hónap) próbálkozott meg a téma különböz! aspektusainak megvilágításával, valamint elég jól láthatóvá válik bennük az egymással vitatkozó felek álláspontja, véleményük különböz!sége. Nem elhanyagolható különbség a két teret enged! lap esetében, hogy míg egyik kifejezetten politikatudományi folyóirat, így abban a politika fontos kérdései elméleti megvilágításban is megjelenhetnek, addig utóbbi inkább szépirodalmi, esztétikai folyóirat, amelyben a politikai témák közül aktualitása miatt került el!térbe a bal-jobb vita. A Liget 7

8 folyóiratban nem egyszer az aktuális szempontok domináltak, vagyis az 1994-es politikai helyzet, a jobboldal teljes veresége, szétesése 2 került el!térbe. A tanulmány négy ( igazolás, két bizonyítási mód és egy empirikus vizsgálat) egymástól jól elkülöníthet! önálló részb!l tev!dik össze. Mivel a baloldali és a jobboldali elnevezések definícióján keresztül tudjuk megragadni a centrumot nem térhetünk ki e két fogalom meghatározása el!l, valamint az el!l, hogy igazoljuk ezek meglétét a XXI. században is. Ez az igazolás lenne az els! önálló fejezet. Ezt követné a két bizonyítási mód: egyrészt tekinthetünk a fogalmakra, mint jól körülírható, definíciókkal körülbástyázott, pontosan, egzaktan kijelenthet! egymástól jól elkülöníthet! csoportokra (tartalmi definiálás), másrészt egy egymáshoz mérést igényl!, vagyis csak relatívan megfogalmazható egységekre (formális definiálás). Mindkét esetben a bal és a jobb fogalmának meghatározása után térnénk majd ki a centrum meghatározására. Els! esetünkben segítségül kell hívnunk az egyes oldalak pártjainak szakpolitikáit, vagyis azt, hogy egy adott szakpolitikai kérdésre mit mondanak a pártok. A szemléltetés megkönnyítése érdekében összefoglaló táblázatok teszik majd átláthatóbbá munkánkat, míg a második esetben az egymáshoz való viszony lesz a kulcsa a vizsgálatnak. Így itt inkább egy és két dimenziós ábrák lesznek a támasztékaink. Végül a dolgozat negyedik nagy egységében # mint már említettük # országgy"lési választások adatait hívjuk segítségül. Empirikus úton összevetjük a 2002-es centrum párti és a 2006-os demokrata fórumos eredmények közül a pártok jelöltjeire leadott egyéni választókörzeti szavazatokat 3, a megyei listás és települési szavazatokat. Ezen empirikus adatok összevetése után reményeink szerint láthatóvá válik majd, hogy melyik körzetben, településen nevezhet! állandónak a centrum szavazói kör. Ehhez számos el!feltételt kell majd megtennünk a negyedik fejezet során, ahol az átláthatóságon térképek segítségével tudunk majd segíteni. 2 Legalábbis a jobboldal vereségének fogták fel az 1994-es választások eredményeit néhányan a megszólalók közül. Ehhez a vitaindító t"nik a leglátványosabbnak, így az erre való utalás t"nik a legcélszer"bbnek jelen helyen. Szilágyi Ákos (1994): Jobboldal, hol vagy? In Liget, 1994/8 3.o. 3 Az egyéni körzetek eredményei sokat torzíthatnak, mivel nem tudhatjuk, hogy az adott személy mennyire volt népszer" a körzetében, így a pártja szimpátiájánál jóval több szavazatot is kaphat. 8

9 3. Az elhalt fogalmak A politikatudományok m"vel!i sem értenek egyet abban, hogy bal és jobb használható fogalmak-e a XXI. században, a XX. századi pártosodás (ahol számos esetben kompromisszumokat kell kötni a párt érdekében az ideológiai álláspont ellenében) és az új kampány technikák megjelenése (pl.: karakter gyilkosság és negatív kampány, amik eredményeképpen nem valami mellett, valami alapján, hanem inkább valami ellen szavaznak) után vagy használhatatlan kifejezések csupán. Amiben egyetértés van a kialakulásuk el!zménye és a kifejezések eredeti jelentéstartalma, amit röviden és tömören Gyurgyák János úgy fogalmazott meg, hogy "A bal-jobb terminusok eredetileg az 1789-es francia nemzetgy"lés megosztottságára utaltak, ahol a baloldalon foglaltak helyet a radikális forradalmi képvisel!k, a jobboldalon pedig a mérsékeltek" 4. Az eltelt 200 év alatt régen elt"nt a francia forradalom, régen elt"nt az eredeti jelentéstartalom. Jelen fejezetünkben áttekintjük a kérdésre vagyis, hogy léteznek-e még ideológiák - adott két választ (igen/nem) vallók f!bb érveit, valamint bizonyítani próbáljuk, hogy igenis értelmezhet! fogalmak. Az 1992-ben a Politikatudományi Szemle oldalain folyó elméleti vitaindító tanulmánya Körösényi András nevéhez f"z!dik, aki a "Bal és jobb. Az európai és a magyar politikai paletta" 5 c. írásával terelte a politikatudomány iránt érdekl!d!k figyelmét ismét a témára. Tanulmánya legelején leszögezi, hogy "újra divatba jött az a nézet, amely szerint "baloldal" és "jobboldal", ha valaha alkalmas volt is a politikai paletta leírására, ma már semmiképpen sem az. A kortárs politika kilépett a bal-jobb tagoltsággal leírható körb!l, meghaladta azt. A baloldal és jobboldal kategóriái elavultak, s nem sokra jutunk velük, ha a politikai paletta értelmezésére vállalkozunk". Az említett m" két állítása az volt, hogy "baloldal és jobboldal kategóriái továbbra is az európai politikai alapvet! fogalmi rendjét és viszonyítási rendszerét alkotják" valamint, hogy "baloldal és jobboldal az újra plurálissá 4 Gyurgyák János (1994): Bal és jobb. Egy politikai-publicisztikai fogalom tündöklése és bukása. In Politikatudományi Szemle, 1994/3 153.o. 5 Körösényi András (1993): Bal és jobb. Az európai és a magyar politikai paletta. In Politikatudományi Szemle, 1993/3 9

10 vált magyar politikában sem értelmetlen fogalmak, s!t annak alapvet! kódrendszerét jelentik. Az 1990-es évek elején Magyarországon is a bal-jobb tengely vált a politikai verseny legfontosabb dimenziójává." Az elhangzott két állítást a folyóirat további számaiban sokan védték illetve bírálták különböz! szempontok szerint. Nekünk el!ször a felvetés és a két állítás közös gyökerét - vagyis azt, amib!l eredeztethet!ek mindannyian - kell megvizsgálnunk, tudniillik értelmezhet!-e még bal és jobb. "A bal és jobb kategóriáinak az elutasítása ma különösen a kelet-európai politikában jelentkezik. Így van ez Magyarországon is, ahol sokan kétségbe vonják, hogy a bal és a jobb kategóriái alkalmasak a kialakult pártpolitikai paletta elemzésére" állítja a szerz! 6. Ezt meger!sítend! a jegyzetek között külön kiemeli, hogy "ez a vélemény els!sorban a politikai publicisztikában és a politikai folyamatokat elemz! sajtócikkekben és szóbeli vitákban jelenik meg. Szisztematikus kifejtéssel magam nem találkoztam" 7. A reagálások közül Gyurgyák János részletesen is foglalkozik eme ténnyel, vagyis, hogy Körösényi nem fejti ki, csak megemlíti, hogy Magyarországon is sokan bírálják ezt a fölosztást. Gyurgyák idézi a nemzetközi szakirodalomból S.E. Finerre megfogalmazását, mintegy alátámasztva azt, hogy elavultak eme fogalmak. Finerre szerint "érzelmileg túlterheltek", "tudományosan pontatlanok, és -mindent összevetve- nem merítik ki a politikai rezsimek és pártok programjaiban kifejtett alternatívákat" 8. Ha a hazai politikai publicisztikában keresnénk példát, alátámasztandó az eredeti állítást, miszerint sokan gondolják, hogy meghaladottak a fogalmak, utalhatunk akár Tamás Gáspár Miklós 1989-es Búcsú a baloldaltól cikkére 9, amelyb!l # mivel temeti a baloldalt # az ellentét nélküli jobboldal temetése is következik 10, vagyis az ideológák temetéséhez jutunk. Ezenfelül a Liget folyóiratban Körösényi 1993, 94.o. 7 Körösényi 1993, 110.o. 8 Gyugyák János 1994, 154.o. 9 Tamás Gáspár Miklós (1989): Búcsú a baloldaltól, In Kritika, 1989/12 10 Tamás Gáspár Miklós aztán a következ!, 1994-es választások után a jobboldalt is eltemeti. Tamás Gáspár Miklós (1994): Búcsú a jobboldaltól, In Világosság, 1994/4-5 10

11 ben folyó bal-jobb vitára, ahol Szilágyi Ákos Jobboldal, hol vagy cikke 11 a jobboldallal teszi ugyanezt. Tehát igenis élt ez a nézet a hazai politikai gondolkodásban már Körösényi tanulmánya megjelenésekor és az azóta eltelt id!ben is. 12 Gyurgyák reagálása további támpontot is kínál arra, hogy miért alkalmazhatatlan a két fogalmunk. Az általa leírtak azért kezelend!k kiemelten, mert rövid terjedelemben, szisztematikusan nála találhatóak meg a legf!bb érvek. Szerinte "A baloldal-jobboldal használata ellen szól mindenekel!tt az, hogy alkalmazása rendkívül nehézkes" 13. Érvelésébe beépíti, hogy dichotóm rendszerekre találták ki ezeket, de a XX. századi politikai rendszerek nem dichotómok, sokkal tágabbak: létezik széls!jobb, széls!bal, balközép, jobbközép. Az ilyen rendszerekben a társadalmon belül több töréspont létezik, s nem lehet ezeket egy dimenzió mentén leírni. A kétosztatú rendszer pedig igen ritka, s ott lehetne alkalmazni a bal-jobb megosztást. Második érve, melyet totalitárius érvnek nevez el azzal foglalkozik, hogy eme bal-jobb skálán a szélbal és a széljobb messze található egymástól, miközben a valóságban a "totalitárius pártok azonosságai és hasonlóságai eléggé kézenfekv!ek". 14 Ezek ellenére...az ideológiai mez! továbbra is fontos a politika megértéséhez, de ma már az érték és célközvetít! funkciója talán fontosabb, mint az eredetileg els!dleges legitimációs funkció. 15 Így, sem általánosságban, sem a magyar helyzetre vonatkoztatva nem érzi használhatónak a bal-jobb csoportosítást. Fenti érveit akár el is fogadhatjuk, hiszen könnyen belátható azok igazságtartalma. Körösényi is megemlíti, hogy az ideológia ott válik fontossá, ahol a pártok ideológiai vitákba bocsátkoznak, s nem gyakorlati, pragmatikus érvek alapján hozzák meg a döntésüket a választók 16. Vagyis, ha egydimenziós térben, kétosztatú rendszerben zajlik a verseny a pártok között a szavazatokért, akkor az ideológiai megkülönböztetés fontossá válhat, fontossá válik. 11 Szilágyi Ákos (1994): Jobboldal, hol vagy? In Liget, 1994/8 12 Lásd a 10.pontot, mely 1994-es tanulmányra utal. 13 Gyurgyák János, 1994, 153.o. 14 Gyurgyák János, 1994, 153.o. 15 Gyurgyák János, 1994, 154.o. 16 Körösényi, 1993, 94.o. 11

12 Gyurgyák azon érve is megállja a helyét, hogy bonyolult, nehezen megfogalmazható kérdés, hogy mi az ideológia, alkalmazása nehézkes. Azonban ez még közel sem jelenti azt, hogy lehetetlen vállalkozás volna megragadni az ideológiákat! A nehézkes alkalmazás még nem jelenti az alkalmazhatatlanságot s azt Gyurgyák sem mondja, hogy alkalmazhatatlan. Az az érve pedig, hogy hasonlót mond a két széls!ség, vagyis a széls!bal és a széls!jobb, még nem jelenti azt, hogy nem két külön ideológia, csak gyakorlati megjelenésükben, módszereikben hasonlatosak. Vagyis nem a tartalom, hanem a forma hasonló. Gyurgyák a reakciója utolsó sorában azonban megadja, felveti a bal-jobb tipologizálás legnagyobb fegyverét. Mankóra szükség van a különbségtételnél, csak éppen nem tudja milyenre van szükség, viszont Ha a politikai élet nem tud meglenni e fogalomhasználat nélkül, akkor az ezzel foglalkozó tudomány, a politológia vajon eltekinthet-e ett!l? 17 Tehát, végs!soron Gyurgyák is elfogadja a bal-jobb megosztottságot, különbségtételt csak nem elméleti oldalról, beláthatóság okán, hanem pusztán gyakorlati okokból, mivel mindenki ezt használja. Ugyanígy gyakorlati, pragmatikus okot talál Bozóki András is a Liget folyóiratban folyó publicisztikai vitában: Szerintem, ha a politikai élet szerepl!i kétszáz éve rendületlenül használják a baloldal és jobboldal fogalmait, akkor azok léteznek. Némi hermeneutikai szkepticizmussal azt mondhatnám: ha a dolgokról szavaink vannak, akkor azok a dolgok is vannak, mert a dolgok azáltal vannak, hogy szavakat találunk rájuk. 18 Ezek tükrében azonban felmerülhet a kérdés, hogy vajon a politikusok számára miért hasznosak e fogalmak, hiszen alkalmazásukkal leend! szavazóik egyik felét ugyan meg tudják nyerni, azonban a másikat végképp elveszíthetik. Segítségül hívhatjuk ehhez Anthony Downs véleményét, melyet a Politikai cselekvés a demokráciában: egy racionális modell 19 c. m"vében fektetett le. A tökéletes információ hiányában a választópolgároknak 17 Gyurgyák János, 1994, 155.o. 18 Bozóki András (1994): Baloldal, jobboldal, régi és új. In Liget 1994/11 83.o. 19 Anthony Downs (1957), Politikai cselekvés a demokráciában: egy racionális model. In szeptember, Közgazdasági Szemle 12

13 er!forrást 20 kell áldozniuk, hiszen "..hihetetlenül nagy er!forrást igényel, hogy valaki a verseng! pártok politikáinak minden eltér! elemét egyedül, segítség nélkül összehasonlítsa" 21. Pontosan ezt kritizálta Gyurgyák is, csak más szavakkal. Az ideológiák segítik abban, hogy figyelmét inkább a pártok közötti különbségekre összpontosíthassa, ezért az ideológiák hasonlóképpen használhatóak, mint a különféle eladóktól vásárolt áruminták. 22 " Nem más tehát az ideológia, mint egy márka, amit ha egyszer már megvettem, # mert megbíztam benne # megveszem újra, hisz (ha) jók voltak a tapasztalataim vele kapcsolatban remélem, hogy nem fogok csalódni ezúttal sem benne. Ugyanis félnek a csalódástól, s a választó sokszor a biztosat szeretné a bizonytalannal szemben. "Ilyen feltételek mellett a pártideológiákat sok szavazó találja hasznosnak, mert megszabadítják attól a kényszer"ségt!l, hogy minden elemet összevessen a jó társadalomról alkotott saját elképzelésével. 23 " Az ideológiák nem tesznek mást, mint olcsóvá, egyszer"bbé teszik Downs szerint a döntést amikor azt írja, hogy "sok részletkérdés elemzése helyett az ideológiáktól szerzi információit, drasztikusan csökkenteni tudja politikai információkra fordított kiadásait. 24. "Az információhiány a választók körében megteremti az ideológiák iránti keresletet",s ezek után nem meglep! módon a pártok pozitívan reagálnak erre, hiszen számukra is költségmegtakarítást jelent az ideológiák használata, vagyis "minden egyes párt saját ideológiát fogalmaz meg, hogy magához vonzza azoknak az állampolgároknak a szavazatát, akik költségeik csökkentését az ideológiai alapon történ! szavazással kívánják elérni." A szimplán költség csökkentési, költség megtakarítás okokat tovább vezetve megjegyzend!, hogy a politikusok nem csak költségeiket tudják így csökkenteni, hanem id!t is tudnak megtakarítani, s az id! ugyanúgy er!forrás, mint az anyagi javak. S!t, 20 Er!forrás felhasználása az is, hogy a pártok által ingyenessé tett kampányokat követik, esetleg elolvasság az abban leírtakat, s erre id!t szánnak. 21 Anthony Downs, 1990, 1001.o. 22 Anthony Downs, 1990, 1001.o. 23 Anthony Downs, 1990, 1001.o. 24 Anthona Downs, 1990, 1001.o. 13

14 számos esetben (pl. kampány id!ben) egy-egy gazdagabb párt, képvisel!, vagy kormányon lév! képvisel!, párt esetében az anyagiak, a reklám adva van, csak id!vel nem bírják, így igazán célszer" az ideológia igénybevétele, mivel a választók jelent!s szeletét (akik már bíznak az adott ideológiában, márkában) így tudják megszólítani, s fordulhatnak a többiek felé. A fentiek tükrében érthet! miért használatosak ma is ezek a 200 éves fogalmak, de miért lehet állandónak nevezni ezeket, merülhet fel bennünk, miért nem cserélgetik ezeket a pártok a pillanatnyi haszon elve alapján. Szintén Downshoz fordulhatunk ez ügyben "ha egy párt "piacra" vitte ideológiáját, akkor nem szabadulhat meg t!le egyik pillanatról a másikra, vagy nem változtathatja meg radikálisan anélkül, hogy hitelét ne vesztené a választók el!tt. Mivel a szavazók racionálisak, nem támogatják a megbízhatatlan pártokat." Másrészt ugyanitt "valamilyen mérték" korrelációnak mindig fenn kell állnia egy párt ideológiája és cselekedetei között, máskülönben a választók tartózkodni fognak az ideológiai alapon történ! szavazástól annak irracionalitása miatt" 25. Mára már az ideológiák foglyaivá váltak a pártok, ezt Kovács András említi meg árnyaltabban, amikor úgy fogalmaz, hogy A jobb- és baloldali öndefiníció önálló életre kelt, a tradíció folytonosságát fenntartó legfontosabb tényez!vé vált. 26 Kovács más megfogalmazásban így írja ezt meg: van egyértelm" politikai jelentése a politikai cselekv!k számára 27. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a szavazók számára van-e egyértelm" jelentése, értelme az ideológiáknak? Ehhez kapcsolódik Angelusz Róbert és Tardos Róbert tanulmánya a bal-jobb skálán való önbesorolásról 28. Mint említik "a nyugat-európaihoz hasonló a helyzet (mármint Magyarországon) a tekintetben, hogy a választópolgárok túlnyomó része, mintegy négyötöde tudja magát elhelyezni a tízfokú skálán (mint ismeretes, Nyugat-Európában ez az arány 70 és 90 százalék között mozog), s!t a vezet! parlamenti pártokat is mintegy háromnegyed részük tudja e skálán 25 Anthony Downs, 1990, 1002.o. 26 Kovács András (1994) Szimbólumok valósága. In Politikatudományi Szemle, 1994/3 148.o. 27 Kovács András, 1994, 146.o. 28 Angelusz Róbert-Tardos Róbert (1994): Paletta fekete-fehérben. In Politikatudományi Szemle, 1994/ o. 14

15 elhelyezni" (kiegészítés : L.Á.). Továbbá hozzáf"zik, ami majd a centrum szempontjából fontos, hogy "a bal- és jobboldal tengelyén való identifikáció fontos hazai sajátossága azonban, hogy a határozott állásfoglalást kerül! "középre húzás" igen er!teljesen érvényesül. A két közbüls! fokozatra a válaszolók általában százaléka helyezi magát, míg a viszonyítási alapul szolgáló, 1991-es német vizsgálatban ez mind a nyugati, mind a keleti részen valamivel ötven százalék alatt maradt. 29 " Véleményem szerint ezt a magas "középre húzást" az elemzés idején valós politikai helyzet, állókép okozza, nem pedig a két oldaltól való távolságtartás, hiszen egyszer"en nem mertek akár igazat mondani a korábbi reflexek miatt, avagy nem is tudták a válaszadók pontosan mi bal-jobb, de lehet, hogy miközben magukat jól behelyezték a skála megfelel! pontjába, valamint a hazai pártokat is, az ott található párt valamilyen oknál fogva nem volt vállalható. Ezen túl bizonyítja a közép gyengeségét, hogy a soron következ! választásokon a tudhatóan bal és jobboldali pártokra leadott szavazatok százalékos aránya meghaladta az 75 százalékot 30, 2006-ban több, mint 90 százalékot, ha MDF-et és SZDSZ-t nem osztjuk egyik táborba sem. A másik érv annak igazolására, hogy a politikai cselekv!kön, a politikusokon túl a hétköznapi választókat is érdeklik az ideológiai osztályba sorolások, a társadalom ideológiai két- vagy több felé választása, az az, hogy ha nem érdekelné!ket és mindennapi életükben nem játszana szerepet, akkor miért olvasnak, néznek, fogyasztanak ideológiai alapon elkülönül! sajtótermékeket. A hazai kínálatból a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Népszava, a HírTv, az Atv és az Echo TV olyan hírforrások, amelyek ideológiai kapcsolata pártok melletti szellemi holdudvarral nem lehet kérdéses. Már csak azt kell bizonyítanunk, hogy az adott sajtótermék fogyasztói a sajtótermékkel szorosabb kapcsolatban lév! párttal szimpatizálnak 31. A fentiek során felvetettük a f!bb érveket az ideológiák XXI. századi jelenléte ellen, s válaszokat kerestünk rájuk. Megvizsgáltuk, hogy használják-e ma még e fogalmakat, léteznek-e. Láthattuk, hogy mind a pártoknak, mind a politikusoknak, mind a választóknak 29 Angelusz Róbert-Tardos Róbert, ,17 %, ha a Parlamentbe bejutó pártok közül a Fideszt egyik oldalhoz sem soroljuk, de 84,87 %, ha besoroljuk balra-jobbra 31 15

16 könnyítik a helyzetüket választási id!szakban s ezen felül a mindennapi választásaik során is alkalmazzák!ket. Vagyis beláttuk, hogy vannak. A továbbiakban arra fordítjuk figyelmünket, hogy mi alapján végezhetjük el a csoportosításukat. 16

17 4. Tartalmi definiálás Jelen fejezetünkben arra keressük a választ, hogy tartalmi definíciókkal, pontos meghatározásokkal, párt programok alapján lehetséges-e megfogalmazni a centrumot, a centrum oldaliságot. Vagyis, lehet-e olyan programokat, programpontokat felsorolnunk, amelyek megléte esetén egy-egy politikai formációról, aktorról kijelenthetjük, hogy centrumoldali. A bizonyítás során nem kerülhetjük meg azt sem, hogy a bal- és jobboldalra jellemz! programokat, programpontokat számbavegyük, hiszen ezekhez képest, e három csoport találkozási pontjai alapján tudjuk csak meghatározni mi jellemz! a baloldalra, mi a jobboldalra és mi a centrumra (mi marad a centrumnak). Természetesen elképzelhet!, hogy nincsenek is olyan témák, programok, amik a centrum sajátjai és az is, hogy több témát ugyanúgy preferál, ugyanazt mondja több esetben a bal- és jobboldal. A további tartalmi definíciós vizsgálatok el!tt tennünk kell egy kitételt, mégpedig, hogy létezik olyan eset, amikor a bal és jobboldalnak nincs metszéspontja, s ez lehet a majdani centrum helye. Az alábbi ábra ezt az el!zetesen feltételezett esetet illusztrálja, amikor van önálló centrum, s ez a bal- és a jobboldal témái közül többet is lefoglal, s!t, olyan témákat is, amik egyikre sem jellemz!ek. Fontos kitétel ez esetben, hogy nincs átfedés a bal és jobb között, vagyis egy téma vagy jellemz! pl. a baloldalra vagy nem. Nem elképzelhet!, hogy mondjuk abortusz-párti, de.. (és itt felsorolás következne), amik meghatározzák mely esetekben az. Vagy támogat vagy ellenez valamit az adott oldal és nincs átmenet a kett! között. Ebben az esetben a centrum oldal lesz az, ami válogathat az adott kérdések közül. Bal Jobb Centru 1. ábra. A centrum helye a tartalmi megközelítés alapján 17

18 A folytatáshoz pártokra, pártok komparasztikus vizsgálatára lesz szükségünk, hiszen pártokon keresztül érvényesülhetnek, válhatnak láthatóvá az egyes oldalak ideológiai sajátosságai. Napjainkban ezeken keresztül végzik a nemzetközi és a magyar politika alakítását is a politikai szerepl!k, aktorok. A nyugat-európai pártok els! megjelenési formája a XVIII. századi Angliában 32 következett be, ahol a Parlamenten belül, a képvisel!k laza csoportjai megszilárdultak, míg Magyarországon az 1848 forradalom és szabadságharc leverése után és a kiegyezés el!tti id!kre tehet! mindez. Azonban az egyes oldalak pártjai sem értenek egyet számos kérdésben, példaként elég csak a nagy-britanniai Munkáspártot és a Szovjet Kommunista Pártot említeni, hiszen e két párt messze áll egymástól, mind ideológiában, mind a valódi politikai cselekedetek területén, azonban nem kérdéses, hogy mind a kett! a baloldali pártok családjába sorolandó. A fenti nehézség mellett, ezzel összefüggésben el!re lejegyezhetjük, hogy az egyes országok sajátos történelmi, földrajzi helyzete, politikai kultúrája jelent!s mértékben változtathatja a saját bal-jobboldali pártjai által vállalt értékeket. Miközben az angol történelemben évszázados hagyományai voltak a demokratikus választásoknak és a magántulajdonnak, addig a cári Oroszországban nem a nyugati értelemben vett demokratikus választások során alakult ki az ország vezet! testülete, hanem öröklés útján került a cár kezébe, hogy az 1917-es forradalom után a nép birtokolja azt. Ezek után természetes, hogy miközben a Munkáspárt ciklusokban és demokratikus választások útján kívánta a hatalmat megszerezni és birtokolni, a szovjet kommunisták számára a forradalmi út maradt az eszköz és nem fogadták el a demokratikus választásokat. Érdemes számbavennünk, hogy Európában mely pártokat, mely pártcsaládokat szokás balra, melyeket jobbra sorolni, s esetleg melyek kerülhetnek a centrumba. A pártcsaládba való besorolás alapja az, hogy mely érdekek képviseletére jöttek létre, milyen nemzetközi pártszövetséghez tartoznak, milyen gyakorlati politikát folytatnak valamint, hogy milyen értékek mentén alakítják ki programjaikat 33. A pártcsaládokon belül beszélhetünk pártcsoportokról is, mely a pártcsaládokon belüli pártok csoportosítását 32 Enyedi Zsolt-Körösényi András (2004): Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, 111. oldal 33 Mair-Mudde (1998): The Party Family and Its Study, Annual Review of Political Science, o 18

19 megkönnyít! fogalom. Ennek fényében a továbbiakban meghatározzuk mely pártcsaládokba, mely pártcsoportok tartoznak, kezdve a baloldallal, a jobboldallal majd a centrummal. Valamennyi pártcsoport esetében néhány táblázat és néhány példa párt teszi szemléletesebbé az összehasonlításunkat. A táblázatok elkészítésénél kiemelt szempontként jelent meg, hogy azonos kritériumok alapján hasonlítsuk össze!ket. Ennek értelmében a fejezetek elején szerepel a pártcsaládba tartozó pártcsoportok elnevezése és megjelenésük korszaka, majd az egyes pártcsoportok elemzésekor kiemeljük, hogy mely pártok alkotják a csoportot, milyen szellemi gyökerekkel rendelkeznek, mik jellemz!ek rájuk és milyen szavazóbázisra támaszkodnak. Végül az egyes alfejezetek végén egy egységes táblázatban kapnak helyet a pártcsoportok jellemz!i, ahol lehet!ségeink szerint a jellemz!ek felsorolásakor azonos értékeket vagy éppen ellentéteseket térben is egymáshoz közel (egy sorban, de különböz! oszlopokban) próbálunk meg szerepeltetni A baloldali pártcsalád 34 A baloldali pártcsalád tagjai Pártcsoport Megjelenése Szociáldemokrata XIX. század Kommunista 1917 Újbaloldal 1960-as évek Zöldek 1980-as évek 1. táblázat. A baloldali pártcsalád tagjai Szociáldemokrata pártcsoport 35 A baloldali pártcsaládba négy pártcsoportot szokás sorolni, amelyek hosszú történeti fejl!dés eredménye képpen jöttek létre a XX. század folyamán. A XIX. század végi munkásmozgalmakból n!tt ki a szociáldemokrata pártcsoport, melybe tágabb értelemben beletartoznak a szociáldemokrata, szocialista és munkáspártok is. A baloldal vezet! ereje a 34 Enyedi-Körösényi, o. 35 Enyedi-Körösényi, o. 19

20 legtöbb országban, s egyúttal egész Nyugat-Európa leger!sebb pártcsoportja (lásd Németország, Svédország, Anglia, Ausztria). Szellemi gyökere a XIX. századi marxista szocializmus, céljai között pedig szerepel a társadalmi rendszer megváltoztatása, szocialista társadalom létrehozása, kollektív tulajdon, tervgazdaság, képviseleti demokrácia helyett úgynevezett valódi demokrácia, azaz a munkáshatalom megteremtése. Társadalmi bázisát rendre a munkásság alkotta, a skandináv országokban a szavazatai kétharmadát innen kapja. Megemlítend!, hogy az utóbbi évtizedekben azonban ez a függ!ség a munkásságtól csökkent, ugyanis a munkásság száma is csökkent, valamint a szociáldemokrata pártcsoportba tartozó pártokra leadott munkás és nem munkás szavazatok aránya is. Érthet! problémát jelent továbbá, hogy a gy"jt!párti stratégiát követ! szociáldemokrata pártok esetében milyen módon lehet megtartani az ideológia kapcsolatot a munkássággal. Ez azért is éget!en fontos, mivel rendre parlamenten kívül jöttek létre e pártcsoport tagjai is. A munkásokkal való kapcsolat fontosságára jó példa az angol Munkáspárt (Labour Party LP) esete (eredeti neve is Munkásképviseleti Bizottság volt), melynek alapítását 1900-ban az indította el, hogy a szakszervezetek és néhány kis szocialista párt így kívánt parlamenti mandátumhoz jutni 36. Németországban a Németország Szociáldemokrata Pártja (Sozialdemokratische Partei Deutschlands SPD) gyökerei az 1863-ban alapított Általános Német Munkásegyletre és az 1869-ben létrejött Szociáldemokrata Munkáspártra 37 mutatnak, míg Svédországban a Svédország Szociáldemokrata Pártját (Sveriges Socialdemokratiska Arbetarepartiet SAP) 1889-ban egy szocialista lap, a Folkviljan (Népakarat) és szakmai munkászervezetek bázisán sikerült létrehozni 38. A fenti példák alapján érthet! a munkásokkal való kapcsolat és megváltozott viszony fontossága. Valamennyi párt esetében megemlíthetjük, hogy szakítottak az eredeti terveik jelent!s részével, vagy akár a kommunisták forradalmi út elméletével 39. A Labour Party 36 Kardos József-Simándi Irén (2004): Európai politikai rendszerek, Osiris, Budapest, 549.o. 37 Kardos-Simándi, 593.o. 38 Kardos-Simándi, 796.o. 39 Ez utóbbi azért is fontos, mert rendre el!jött háborúk, politikai válságok idején a szociáldemokrata és a kommunista pártok egyesülése. 20