Vezetői program. tagintézményvezető-helyettes, kollégiumvezetői pályázatához

Átírás

1 Vezetői program a Klúg Péter Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon a Kozmutza Flóra Általános Iskola és Szakiskola Tagintézménye (6723 Szeged, Bécsi krt. 38.) tagintézményvezető-helyettes, kollégiumvezetői pályázatához Pályáztató: Pályázó: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ 6800 Hódmezővásárhely, Kossuth utca 1. Zatykó Zoltán magyar nyelv és irodalom - pedagógia szakos tanár, gyógypedagógus (szurdopedagógus) Szeged, 2013

2 Tartalomjegyzék Pályázati nyilatkozat 3 Bevezetés, bemutatkozás 4 1. Pedagógiai hitvallás 8 2. Vezetői hitvallás Helyzetelemzés 3.1. A Klúg Péter Tagintézmény rövid története Általános feladataink Meglévő és fejlesztendő alapértékeink Az intézményben és azon kívül működő oktatás-nevelés A tanulói létszám alakulása a tanévben statisztikai adatok A dolgozói létszám alakulása a tanévben statisztikai adatok Az intézmény fejlődési irányvonalának és feladatainak elemzése 4.1. A hallássérült gyermekek nevelése a társadalmi változások tükrében Iskolakultúra fejlesztése, hagyományőrzés Az emberi erőforrás fejlesztése a társadalmi tőke A szükséges pedagógus szerep- és szemléletváltás intézményünkben Kiemelt oktatási-nevelési területek fejlesztése 26 (a tanári és tanulói kulcskompetenciák fejlesztése) 5. Tagintézményvezető-helyettesi feladatok és prioritások meghatározása Kollégiumvezetői feladatok meghatározása Személyes kompetenciáim fejlesztése Szervezetfejlesztési területek és célok meghatározása 31 Záró, összefoglaló gondolatok 34 2

3 Pályázati nyilatkozat Alulírott, Zatykó Zoltán (Makó, június 6.; anyja neve: Debreczeni Éva Katalin; lakcím: 6723 Szeged, Gyöngyvirág utca 16/b; szig. szám: LA) pályázatot nyújtok be a Nemzeti Közigazgatási Intézet honlapján (2013. augusztus 3.) megjelent pályázati felhívása alapján a Klúg Péter Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon, a Kozmutza Flóra Általános Iskola, Szakiskola Tagintézménye tagintézményvezető-helyettes, kollégiumvezetői munkakör betöltésére. Nyilatkozom, hogy hozzájárulok a pályázati anyagomban foglalt személyes adataimnak a pályázati eljárás során történő sokszorosításához, továbbításához, harmadik személlyel történő közléséhez. Nyilatkozom továbbá arról, hogy hozzájárulok a pályázati anyagban foglalt személyes adataimnak a pályázati eljárással összefüggésben szükséges kezeléséhez. Szeged, augusztus 5. Zatykó Zoltán pályázó 3

4 Bevezetés, bemutatkozás "A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja." Juhász Gyula Amikor 2000 októberében felvételt nyertem a Csongrád Megyei Önkormányzat Általános Iskolájába, mint nevelőtanár, magam is azok közé tartoztam, akik a hallássérülésről, a hallássérült emberekről azt vélték, hogy az állapotuk csupán a nem hallással párosul kizárólagosan. Nem sokkal később tapasztalhattam meg, hogy a hallássérült gyermekeknek szinte a kisebbik problémája ez, hiszen a társadalomba való beilleszkedésük, szocializálódásuk, társas kapcsolataik a társadalom halló tagjaival azon múlik, hogy itt, ebben az intézményben mit kaphatnak tőlünk, pedagógusoktól, dolgozóktól. A tananyag elsajátítása, begyakorlása, alkalmazásának elősegítése csupán töredéke annak, amelyre kívánalmuk és valós szükségük van. Modellekre tartanak igényt, olyan emberekre, akikre felnézhetnek, akiktől emberséget, életmintákat leshetnek el, s olyanokra, akik elfogadják őket minden feltétel és elvárás nélkül. Hiszen ők is pontosan ugyanazok az emberek, mint a többi, mint mi magunk. Kötelességeik, jogaik, álmaik, érzéseik vannak, egész mivoltuk része a társadalomnak, és semmiféle megkülönböztetést vagy kivételezést nem kell, hogy kapjanak. Csupán esélyt. Esélyt arra, hogy bizonyíthassák: ők is emberek, dolgozók, anyák, férjek, szülők lehetnek, vagy bármilyen szerepet megfelelően elláthatnak. Nem kérnek sajnálatot, vagy szánalmat, s el is utasítják s olykor kihasználják - azokat, akik így közelednek feléjük. Nem a sérülést kell észrevennünk, hanem mögötte az embert, a gyermeket, a lélek szeretet és figyelemigényét. Hiszen mindenkiben lappang egy kincs, s ha mi, pedagógusok képesek vagyunk azt előásatni magával a gyermekkel, akkor elégedetten dőlhetünk hátra, és boldogan nyugtázhatjuk, hogy elindítottunk valakit a siker, az öröm és a lehetőségek országútján. Természetesen ebben a sikeres helyzetben sincs megállás. Nem gondolhatjuk, hogy ezzel szerepünk véget ért, hiszen magam is boldog vagyok, amikor egy-egy volt tanítványom évek múltán megkeres, elmondja örömeit, bánatait, tanácsot, útmutatást kér. Mivel ez az tevékenység nem érhet véget a kicsengetéssel, azt mondhatom, hogy ez egy élethivatás, amelyet nem elégséges a törvények és a jogszabályok keretein belül maradéktalanul, szabályszerűen elvégezni, hanem azon túl, az íratlan emberi törvényeket és a lelkiismeret kihívásait is figyelembe kell venni. A pedagógus egy ember, a jövő emberéért. Aki ezt választja, az emberiség jövőjét vállalja magára. 4

5 Magam ezt a hivatást választottam minden kihívásával, problémájával és nehézségeivel együtt, s hiszem, hogy egy nagyobb feladat vállalásával többet is tehetek a jövőben, a jövőért, a gyermekek jövőéért A cél világos, és egyértelmű. Az ahhoz vezető módszerek, eszközök folyamatos fejlesztést, rugalmasságot igényelnek. Aki ezt nem látja, vagy saját maga érdekeit helyezi előtérbe, az nem erre a pályára való októberében kollégiumi nevelőtanárként kezdtem meg pedagógusi munkámat, és azonnal éreztem, hogy a folyamatos önképzés, továbbképzés, a tapasztalt, magas szakmai értékekkel bíró kollégákkal való rendszeres konzultáció, a hospitálások mennyire szükségesek ahhoz, hogy a hallássérült gyermekek oktatása, nevelése, fejlesztése a megfelelő szinten történhessen meg részemről. Mindig is lelkesen láttam neki a feladataimnak, és a pontosság mellett a hatékonyságra is törekedtem. Az akkor hetedikes csoportommal minden rendezvényben aktívan vettem részt, és már akkor is fontos és elengedhetetlen volt számomra a munkára nevelés szellemisége. A rám bízott gyermekekkel mindig találtunk lehetőséget arra, hogy az iskola környezetét ápoljuk, szépítsük, karban tartsuk. Erre minden évszakban, hónapban találhattunk alkalmat, s olykor egyéni ötleteiket is megvalósítottuk. Ezek a gyerekek, bár már régen kikerültek az intézményből, a mai napig is a munkát megbecsülő, dolgos, aktív felnőttekké váltak, s megállják a helyüket a társadalmi kihívásokkal szemben ben az aktív munkaviszony mellett magyar nyelv és irodalom szakos tanári végzettséget szereztem, s ettől az időtől kezdve az iskola felső tagozatán a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem tantárgyat tanítom. Osztályfőnökként is tevékenykedtem két éven keresztül, ami nagy hatással volt rám, és eredményes munkával végeztem ezt a feladatomat. Számos tanulót készítetem fel országos tanulmányi versenyre, megyei és országos szavalóversenyre, aktív közreműködője és segítője voltam a sportversenyekre való felkészítéseknek, lebonyolításoknak ben az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán szereztem meg a gyógypedagógusi végzettséget hallássérültek pedagógiája szakos tanárként, szurdopedagógusként, és 2006-ban kinevezést kaptam gyógypedagógusi munkakörbe. Ettől az időtől kezdve gyógypedagógusként végeztem pedagógiai munkámat, s mint eddig is, folyamatosan figyelemmel kísértem a szakmai dokumentumokkal, módszerekkel és újdonságokkal kapcsolatos információkat a munkám minőségi szintjének fokozása érdekében. 5

6 Egy alkalommal szakmai publikációt jelentettem meg a makói Pápay Endre Óvoda, Általános Iskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Szakiskola, Diákotthon, Gyermekotthon és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény évente megjelenő évkönyvében, Tanulásban akadályozott- és hallássérült tanulók együttes szakiskolai képzése a hallássérültek szegedi iskolájában címmel. Már ekkor megjósolható volt, hogy az intézmény egy új irányt vesz fel, amely valamely formában reformizálja az iskola eddigi életét a szegregáció csökkentése terén, illetve valamiféle újszerű, elgondolkodtató kihívással, lehetőséggel állít bennünket szembe. A 2007-től kezdve az intézményem és konzorciumi tagjai által megnyert HEFOP pályázat keretein belül indított utazótanári szakszolgálat kiépítésében és tevékenységében aktív szerepet vállaltam, s a tanévtől, teljes óraszámban, utazótanárként, az integráltan tanuló hallássérült tanulók szurdopedagógiai fejlesztését láttam el három megyén belül. E munka keretében lehetőségem adódott megismerni az integráló többségi iskolák munkáját, a sérült emberekkel kapcsolatos szemléletét, oktatási, nevelési elveit, a hallássérült tanulókkal végzett munkájuk eredményeit, s itt is adódott lehetőségem arra, hogy integrált tanulókat készítsek fel tanulmányi versenyre. Számos tanítóval, tanárral, intézményvezetővel, gyógypedagógussal és fejlesztő pedagógussal tartom a kapcsolatot, akikkel rendszeresen konzultáltunk a gyermekek eredményeiről, problémáiról. Az intézményekben tantestületi tájékoztatók keretén belül ismertettem meg a kollégákkal a hallássérültekkel kapcsolatos sajátos ellátási, nevelési módszereket, s a mai napig is kérnek tőlem szakmai tanácsot, véleményt a gyermekekkel kapcsolatosan. Néhány alkalommal szakmai konferenciákon tartottam előadásokat. Minden tapasztalat kincset ér számomra, hiszen lehetőségem nyílt arra, hogy a szegregált intézmény sajátos légköréből kilépve bepillantást nyerhessek azokba a szocializációs, társadalmi szempontból hasznos jellegű különbségekbe, amely a gyógypedagógiai illetve a többségi intézményben tanuló, szegregált illetve integrált hallássérült gyermek oktatása-nevelése eredményei között megjelenik. Fontos és reformigényű következtetéseket lehet levonni a benyomásokból. A tanévben a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán kollégiumi nevelőtanári mesterképzésben vettem részt. Ennek keretén belül számos olyan jellegű ismeretre, jártasságra tettem szert, amely pedagógiai munkámat minőségileg fejlesztette. Ezek közül csak néhány: kutatásmódszertan, tantervfejlesztés, tantervelmélet és pedagógiai értékelés, készség és képességfejlesztés, a tanulási és pálya-tanácsadási rendszer 6

7 feladatai, megküzdési stratégiák, kommunikációs és szociális képességfejlesztés, projektpedagógia, projektmenedzsment, gyermekvédelem, a fejlesztő pedagógia lehetőségei júniusában sikeres záróvizsgát tettem, bár diplomámat a nyelvvizsga hiányában még nem kaphattam meg, de ez is folyamatban van. Az új képzettség sok olyan lehetőséget világított meg előttem, amelyek megvalósítása ösztönöz, és feladatvállalásra sarkall szeptemberében kezdtem meg tanulmányaimat a szegedi székhelyű Közoktatási Vezetőképző és Továbbképző Intézet (KÖVI) Holland - Magyar Vezetőképző Programjában. Célom a közoktatási vezetői képesítés, a pedagógus szakvizsga megszerzése, hiszen a törvény szerint ez elengedhetetlenné válik a közeljövő oktatási rendszerében, és kétségtelen, hogy aki vezetőként tevékenykedik, annak fokozottan szükségszerű a vezetést, mint igazgatási tevékenységet, tudományos alapokon nyugvó szakértelem elsajátításával gyakorolni, sikerességre és hatékonyságra törekedni intézménye, és az ott nevelkedő gyermekek érdekében. A szakvizsgámat várhatóan 2014 nyarán szerzem meg. A tanévben gyakorlati oktatásvezetői feladatok ellátásával bíztak meg intézményemben. A megbízatásomat igen nagy belső motivációval kezdtem meg, hiszen célom volt az intézmény vezetésébe aktívan bekapcsolódni. A tanév kezdete előtti nyáron pályázatot nyújtottam be a tagintézmény-vezetői poszt betöltésére, amelyet nem én nyertem el, de ez nem vette el a kedvem attól, hogy ambícióimat feladjam. Az elmúlt tanév során igyekeztem sok tapasztalatot szerezni a vezetéssel, irányítással kapcsolatos tevékenységekben, és ehhez nagyban hozzájárultak a párhuzamosan elsajátított egyetemi tanulmányaim. A sokrétű feladatkör, az elért eredmények, sikerek és kudarcok által nyert tapasztalatok, valamint a kollégák visszajelzései abban erősítettek meg, hogy jól döntöttem, és jól döntök most is, amikor e pályázatot benyújtom. 7

8 1. Pedagógiai hitvallás Ne akarjon a tanító az emberből más embert faragni, hanem tanítsa meg a maga megismerésére, a maga tehetségeivel (...), s akkor áldott és gyönyörűséggel teljes lesz a munkája. Cholnoky Viktor Emlékszem, gyermekkoromban csodálattal és tisztelettel néztünk fel tanárainkra, bármilyen érzelmeket is tápláltunk irántuk. Amikor az iskolán kívül véletlenül összetalálkoztunk, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy ők is olyan emberek, mint a szüleink, vagy bármelyik felnőtt. Nekik is van magánéletük, problémáik, örömük, bánatuk. Mint a mai pedagógusoknál, akkor is voltak szeretett tanáraink, s olyanok is, akitől féltünk, tartottunk szigora, modora miatt. Most, hogy visszagondolok, mindegyiküktől tanulhattam valamit. Valakitől a tantárgy iránti szeretetet, tiszteletet, elhivatottságot, valakitől a bíztató szavakat és tekintetet, valakitől az igazságos, elfogulatlan szigor és következetesség gyümölcsöző hatását. Olykor önkéntelenül felfedezem magamban ezeket az eszközöket, tulajdonságokat, s tapasztalom, hogy mennyire segítik azt a nevelő-oktató munkát, amelyet iskolámban és azon kívül végzek. Már annyi kutatásról és felmérésről olvastam, amelyek az ideális pedagógust igyekeztek képszerűsíteni, de igazán nincs erre megfelelő recept, hogyan is válhat valaki azzá, hiszen mindenkinek van hibája, hiányossága. Aztán kialakult a magam véleménye is: a pedagógus akkor ideális, ha önmagát meg nem tagadva, hibáit vállalva, emberként él, viselkedik, soha nem felejt el mosolyogni, és másokat is emberként képes kezelni mindig, minden körülmények között. A sérült emberek ezt igen érzékenyen fogják fel, s tiszteletet csak azok iránt éreznek, akik emberként képesek rájuk tekinteni, embertársként állnak mellettük, ha érzik, hogy a segítő szándék nem önös érdekből fakad, hanem önzetlenségből és hitből. Ez a tisztelet segíti a pedagógust abban, hogy értékeket, reményt és lehetőségeket kínáljon azoknak a gyermekeknek, akikre a társadalom igen szilárd elvárásai és megpróbáltatásai várnak. Nem szabad azt hinniük gyermekeinknek, hogy egy szegregált iskola által nyújtott védelem és viszonylagos biztonság az egész életükre kiterjed, s bizony, tudomásul kell venniük, hogy kilépve az iskolából a társadalmi befogadás azonos követelményeket támaszt velük szemben is. A sérült ember is ugyanolyan, mint egészséges embertársai, s ezt a tudatot ugyanolyan türelmesen és óvatosan kell bennük elmélyíteni, mint azt, hogy a társadalmi igények, elvárások és követelmények is egyenlő mértékben nehezednek mindenkire. Magam igyekszem minden gyermekben az embert és az értékeket hangsúlyozni, ösztönözni és kiemelni erősségeiket, egy olyan önkép kialakulását elősegíteni, amely egy erős, kitartó és az önálló életre alkalmas embert tükröz vissza. 8

9 Hiszem, hogy a tanulás, a tudás és a munka mindenkit teljes és társadalmilag hasznos életre vezet, még akkor is, ha elkeseredettek, kilátástalanok vagyunk, amikor egy hullámvölgybe jut életünk. Mindig van esély a kilábalásra a rossz helyzetekből, amihez a pozitívan önértékelő látásmód szükséges. Eme eszme átadása alapvető feladatunk a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben, amikor a kitartásra, a hitre sokkal nagyobb szükségünk van, mint bármikor. Hiszem, hogy a nevelésnek olyan meghatározó ereje van, amely képes a gyermekeken keresztül beszűrődni a családok életébe is, ezzel közvetítve az intézmény által elfogadott értékeket a társadalom felé, s ezzel, közvetett módon a társadalmi gondolkodást is változtatni. Hiszem, hogy a gyermekek a jövőt jelentik számunkra, s minden, amit tőlünk kapnak a magyar nemzet, a magyarság további sorsát, dicsőségét határozzák meg. Hiszem, hogy a pedagógus szent kötelessége az embert emberként tekinteni, - legyen az sérült vagy egészséges - és olyan társadalmi tőkét kovácsolni a gyermekek ragyogásából, tehetségéből, motivációjából és kondícióiból, amely a felbecsülhetetlen emberi erőforrásokat futótűzként mozgósítja. Hiszem, hogy a reális önismeret és a szilárd erkölcsi ítélőképesség elősegítése a gyermekekben egy olyan életösztönt alakít ki, amellyel mindig, mindenhol becsülettel és sikerrel megállhatják a helyüket emberként, szülőként, dolgozóként is. Hiszem, hogy feladataink között szerepelnie kell egy olyan szintén elsődleges célnak, amely az értelmi képességek fejlesztése mellett egy belső igény kifejlődését is meghatározza a konkrét és tevékeny munkavégzés irányába. Ezen igény a gyermekek jövőbeni létét határozza meg, hiszen a munka adja meg számunkra az önbecsülést, a megélhetést és a biztonságérzetet világunk dinamikusan változó és szinte kiszámíthatatlan fordulatai mellett. Hiszem, hogy a tudásnak, a szorgalomnak és tehetségnek felbecsülhetetlen értéke van, amely felett szemet hunyni, elhanyagolni, elnyomni vagy eltorzítani, a gyermekek és a magyarság elleni bűnnek tekintendő. Hiszem, hogy a pedagógia művészet, és a pedagógus művész, aki a valódi élet elemeit építi be előadásaiba, és közönségét képes szereplőként életre kelteni, lelkesíteni, képességekkel felruházni, felkészíteni a további szerepek örömteli és eredményes felvállalására. Hiszem, hogy a pedagógusok kulcsszerepet töltenek be a gyerekek életében, s képesek kitölteni azokat a hiányosságokat, amelyek számos gyermek életében a szeretethiányt, a kudarcélményt, a perifériára taszítottságot, a lassú elkallódást és céltalanságot eredményezik Ezek pedagógiai hitvallásom tántoríthatatlan alappillérei. 9

10 2. Vezetői hitvallás A tiszteletet nem lehet kicsikarni. Ha én tiszteletet csikarok ki, akkor én vagyok a diktátor. De akkor az valójában nem tisztelet, hanem félelem. Óriási különbség. Csernus Imre Vezetni nem könnyű dolog, hiszen a siker és eredményesség pozitív hatása mellett minden probléma, felelősség, következmény, kudarc és konfliktushelyzet a vezető vállát súlyozza. Viszont aki képes ezeket a megfelelő módszerekkel és eszközökkel kezelni és konstruktívan megoldani, az elmondhatja, hogy részben képes megküzdeni a feladattal. Azért csak részben, mert a másik feladat azokra az emberekre koncentrálódik, akiket vezetni kell. A pedagógus kollégák, az iskola technikai dolgozói, a diákok, szülők, a fenntartó és a partnerek egy olyan intézményvezetőt akarnak maguk előtt látni, aki emberséges, következetes, nyitott, közvetlen, de ha kell, meghozza a legkellemetlenebb döntéseket is. Egy társadalmilag, emberileg hasznos és gyümölcsöző intézményhez egy összehangolt, konstruktív, kreatív és aktív csapat kell, amelynek tagjai egyedi képességeikkel kiegészítik egymást, és a feladatokat nem teherként, hanem kihívásként tekintik, munkájukat az intézmény tulajdonának tekintik, önfeláldozóak és célkitűzéseik megegyeznek, az intézményt sajátjukként tisztelik, szeretik, formálják. Létfontosságú vezetői feladatomnak tartom, hogy megfelelő feladatmegosztással és a feladatok ésszerű delegálásával mindenki számára lehetőséget teremtsek ahhoz, hogy képességeivel a csapat aktív, segítő és alkotó tagja legyen, lehetőséget és teret kaphasson ötletei megvalósításához, véleményének meghallgatásához, képességeinek, tehetségének kibontakoztatásához. Egy olyan intézmény vezetésében való aktív szerep a célom, ahová a gyerekek örömmel, derűsen járnak, mert megértő, motiváló, támogató és szerető légkör veszi körül őket, valamint érzik, hogy az, amit kaphatnak, konkrét, tartós hasznot jelenthet számukra a jövőjükre vonatkozólag, ahol a hamisítatlan gyermeki kíváncsiságot megőrizve, az életkori sajátosságaiknak, sajátos nevelési igényeiknek megfelelő módszerekkel tanulhatnak a diákok, ahol egy széleskörű és szerteágazó tevékenységkínálat segítségével a gyerekek képességei sokoldalúan fejlődhetnek, és a tanulás, a közös munka motivációs alapja a sikerélmény, az esztétikai gyümölcs, az alkotás öröme, 10

11 ahová mindezekért a szülők előszeretettel hozzák gyermekeiket, és együttműködnek nevelési-oktatási céljaink elérésében, és az iskolát gyermekük valódi második otthonának tekintik, ahol a tantestület minden tagja fontosnak, megbecsültnek érzi magát, megtalálja azt a tevékenységet, amelyhez a legjobban ért, ahol alkotói szabadsága kibontakozhat, és érdemesnek érzi energiáit befektetni egy magasabb cél elérése érdekében, amelyik rugalmasan képes alkalmazkodni a társadalmi elvárásokhoz, a tanulók, a szülők, és a fenntartó igényeihez, amelyet mindezekért a fenntartó is szívesen támogat, hasznosságát, szükségességét, fejlesztési törekvéseit megkérdőjelezhetetlennek tartja. Feltett vezetői szándékaim és céljaim: a társadalmi elvárásokhoz és gazdasági változásokhoz, igényekhez dinamikusan igazodó működőképesség kialakításában való közreműködés, a tartalmi és szakmai korszerűség mellett a nevelési funkció erősítése, kibővítése, a hátránnyal küzdő gyermekek fokozott segítése, felzárkóztatása, támogatása, az intézmény alapfeladatai és alapcéljának elsődlegessége mellett olyan, szintén fontos célok meghatározása, amely segítségével az intézményben tanuló gyermekek időtálló, konkrét haszonra tesznek szert, azaz képességet és motivációt a tanuláshoz, munkához, szellemiséget a munka erkölcsi-társadalmi hasznosságának és szükségességének megítéléséhez a hatékony iskolavezetési gyakorlat kialakításában való közreműködés, a munkánkat, szakmai előrelépésünket, fejlődésünket elősegítő, aktív és kölcsönös kommunikációs rendszer működtetése a diákok, szülők, dolgozók, pedagógusok, partnerek, székhely- és tagintézmények, valamint a fenntartó között, az egyén és a közösség érdekeinek összehangolása a szükségletek pontos feltárásával, a közös célok pontos megfogalmazásával és konszenzus kialakításával, iskolánk eddigi eredményeinek fokozása, közös értékeink és hagyományaink tiszteletben tartása, fejlesztése, felszabadult, kiegyensúlyozott, együttműködő munkalégkör kialakítása, az intézmény szegregált jellegének enyhítése abból a célból, hogy a tanulók közelebb kerülhessenek a társadalom életszerű képéhez, elvárásaihoz, pozitív véleményéhez, elismeréséhez. 11

12 Hiszem, hogy iskolát vezetni csak az ebben érintettek közös együttműködésével, az ehhez szükséges nyugodt, elfogadó és folyamatos kommunikációra épülő légkör megteremtésével, együttműködő, kiegyensúlyozott, kölcsönös tiszteleten alapuló és megbecsült közösség létrehozásával lehet. Hiszem, hogy a székhelyintézmény, vezetőtársaim, pedagógus kollégáim, a technikai dolgozók, a diákok, a szülők, a partnerek és a fenntartó Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Hódmezővásárhelyi Tankerülete képesek egy olyan tevékeny közösséget kialakítani, ahol a célok és érdekek megegyeznek, s a középpontban a gyermekek jövője áll mindenek felett. Hiszem, hogy a vezetőnek is vezetésre van szüksége, hiszen az önértékelés, a módszerek és látásmód fejlesztése nem hajtható végre csupán szubjektív önvizsgálattal, hanem egy olyan rendszeres és hitelesen objektív képre van szükség, amely a hibákat, hiányosságokat, félreértéseket tisztázza, az eredményeket elismeri, további utakra tereli, hatásfokát fokozza, megerősíti. Hiszem, hogy a vezető nem lehet mindenható, mindent tudó és tévedhetetlen, s a vezetés tulajdonképpen egy olyan csapatmunka, ahol gondolkodó, ötletgazdag és kreatív kollégák egymás véleményét, igényeit meghallgatva táplálják a közösség mozgatóerejét, s ez által saját akaratukból követik a vezetőjüket. Hiszem, hogy a célok, a tervek és a határidők meghatározzák a közösség erejét, tudatosságát, és nem utolsó sorban, a gyermekeken keresztül elért sikerességét. A munka a mit?, hogyan?, ki?, mikor?, miért?, mivel?, mikorra? kérdések köré csoportosulva válhat teljessé és igényessé. Hiszem, hogy minden személyes és szakmai jellegű konfliktus kezelhető az őszinte, kooperatív kommunikációs tevékenység segítségével, és mindent meg kell tennünk azért, hogy a pedagógiai együttműködés akadálytalanul valósuljon meg a közös célok elérése érdekében. Ezek vezetői hitvallásom megingathatatlan tartóoszlopai. 12

13 3. Helyzetelemzés A Klúg Péter Tagintézmény rövid története Számos, a kollégáim által készített munka dolgozta már fel az 1901-ben, Klúg Péter közreműködésével alapított intézményünk történetét. Összességében tekintve olyan célzattal épült fel ez az iskola, amely a társadalom azon populációjának oktatását, nevelését vállalta fel, amely kitaszítottságot, türelmetlenséget, s olykor szánalmat, ellenszenvet, sértést kapott közvetlen vagy közvetett környezetétől. Ez a nagyszerű ember, Klúg Péter mégis szívügyének érezte, hogy tegyen ez ellen, és tegyen annak érdekében, hogy az idekerülő gyermekek is képessé váljanak beszélni, hallani, olvasni, írni, s minden olyan készséget elsajátíthassanak, amely az életben maradásukhoz, munkájukhoz alapvetően szükséges. Az akkori technikai eszközök és részben kiforratlan, kísérleti módszerek mellett igazán nagy dicsőség volt ezt a munkát végezni, s azt hiszem, hogy a mai szurdopedagógusok nehéz vállalkozásként ítélnék meg, ha hirtelen visszacseppennének abba a korba. Sorolhatnám, hogy mi és mikor történt a múltban, de azt hiszem egyetlen dolog az, ami ebben a pályázatban említést kell, hogy kapjon: a CÉL. Ebben a több mint százévnyi távlatban is csak ugyanazt mondhatjuk: hallássérült gyermekeket tanítunk hallani, beszélni, írni, olvasni és megfelelni tudni a társadalom elvárásainak minden szeretetünkkel. Aki itt van, okkal teszi. Aki itt dolgozik, az szeretne magából valami értékeset továbbküldeni az elballagó diákokkal Az intézmény a jelenben is a hallássérült tanulók oktatását, nevelését látja el. Alakulása idején az intézményben siketnéma és vak gyermek oktatását, nevelését végezték. Az iskola kezdeti célkitűzése a meglévő hallásmaradvány maximális kihasználásán alapuló beszédtanítás - napjainkban is maradandó értéket képvisel. A szakiskolai képzés ban indult meg, számítógép kezelői-használói OKJ s végzettséget adó szakma oktatásával, s az óta az intézménybe olyan gyermekek is tanulnak (9. osztálytól), akik tanulási akadályozottságuk miatt más szakma tanulásában nehezebben boldogulnának, vagy éppen a beilleszkedésük sokkal nehezebb lenne egy többségi környezetben. E tanulók megjelenése csökkentette a szegregált formát, s a hallássérült gyermekek barátokra, társakra, olykor szerelmekre leltek halló társaik között. Az iskola főépülete (iskola és kollégium) az eredeti szerkezeti struktúrájában áll, csak belső átépítéseket, felújításokat, korszerűsítéseket (nyílászárók cseréje, fűtési rendszer) végeztek rajta, de további átalakítási munkák várnak még, főleg a diákotthoni részben, hiszen a diákok is igényt tartanak erre. Más intézményekben a tanulók 2-4 ágyas szobákban vannak 13

14 elhelyezve, s ez hozzájárul ahhoz, hogy a diákok otthonosabban érezhessék magukat, és életterüket igényei szerint rendezhessék, díszíthessék. Ezt a struktúrát ebben az épületben igen körülményes lenne megvalósítani, ezért más épületszerkezeti megoldásra lesz szükség. A HEFOP pályázat keretén belül utazótanári szakszolgáltatás indult meg, amely a kezdeti felkutató, tájékoztató munkából mára már konkrét ellátórendszerré nőtte ki magát. Az utazótanárok munkája, szakértelme hozzájárult ahhoz, hogy az intézet létéről, munkájáról, szakmai jelentőségéről három megyében is meggyőződhessenek az integráló intézmények vezetői, pedagógusai. Mivel az integráció gyakorisága ütemesebb lépésekben halad, ezt a fajta ellátórendszert üzemeltetni szükséges, megoldásokat kell találnunk a gazdaságos működésre. A hallássérült gyermekek korai fejlesztése is kiemelt jelentőségű feladat. Erre egy felszerelt fejlesztő termet alakítottunk ki, ahol a kollégáim rendszeresen adnak módszertani tanácsokat a szülők, a családok számára, amellyel a gyermek fejlődése, hallókészülékkel vagy CI-vel segített hallásának minőségi javulása még eredményesebben és ütemesebben mehet végbe. E tevékenységünket a továbbiakban is folytatnunk kell. Az intézményünkben folyó szakiskolai képzés jelenleg olyan OKJ képzést kínál, amely az informatika területén elhelyezkedni kívánó számára nyújt képesítést. Azt le kell szögeznem, hogy az informatikai ismeretek, az eszközhasználat képessége a saját munkámat is nagyban megkönnyíti, szemléletesebbé teszi, és a tanulókat is jobban motiválja ezen eszköz órai alkalmazása. Ezen túlmenően tudjuk, hogy mind a tanári, mint a tanulói kompetenciák részét képezi az informatikai eszközök alkalmazásának készsége, a számítástechnikai ismeretek gyakorlati felhasználása. Ellenben szükségesnek tartom olyan más szakmák oktatásának megszervezését is, amellyel hallássérült tanulóink nagyobb esélyeket és lehetőségeket kaphatnak a munka világában. Persze infrastrukturális lehetőségeinket, személyi-tárgyi feltételeinket figyelembe véve, a szakmák köre szűk, de nem tartom lehetetlennek azt, hogy megszervezzük, megvalósítsuk a szélesebb körű szakmarepertoárunkat. 14

15 3. 2 Általános feladataink Működési kör: Békés megye, Bács-Kiskun megye és Csongrád megye differenciált, szükségletekhez igazodó segítségnyújtás a készségek és képességek fejlesztésében (fejlesztés egyéni és kiscsoportos formában) a hiányosan működőképességek korrekciója valamennyi területen és osztályfokon terápiás eszközök, eljárások alkalmazása a tartós tanulási akadályozottságot, magatartási zavart mutató tanulók fejlesztésében önálló tanulási képesség kialakítása és fejlesztése különféle módszerekkel, egyénre szabott tanulási technikákkal az eredményes társadalmi beilleszkedés feltételeinek megteremtése a tanulók felkészítése a továbbtanulásra, a továbbképzésre önálló életvezetési technikák elsajátítatása, gyakorlása az általános emberi értékek, társadalmi normák elsajátítatása, azonosulás ezekkel az értékekkel vallási, illetve világnézeti ismeretek biztosítása, a tudás tárgyilagos és többoldalú átadása anélkül, hogy állást foglalnánk, vagy tanulóinkat állásfoglalásra kényszerítenénk, ezek igazságtartalmát illetően Meglévő és továbbfejlesztendő alapértékeink gyermekközpontúság sajátos gyermekszemlélet érvényesítése sokoldalú készség és képességfejlesztés szocializáció elősegítése, a társadalmi beilleszkedés támogatása felzárkóztatás, tehetséggondozás, munkára nevelés felkészítés az önálló életvitelre és családi életre és az egészséges életmódra nevelés nyitottság, korszerűség az oktató- nevelőmunkában hagyományőrzés és teremtés az intézményben Az intézményben és azon kívül működő oktatás-nevelés Az óvodai létszám ebben a tanévben kedvezően alakult, az elmúlt tanévben 13 óvodás gyermek nevelése folyt az intézményben, akik a megfelelő szakmai ellátásban részesültek. Az óvodai nevelés feladatai: A hallásfigyelem felkeltése, a hallásnevelésen alapuló hangadás, beszéd beindítása. 15

16 Passzív és aktív szókincs folyamatos fejlesztése, a nyelvi kommunikáció megalapozása, fejlesztése, az aktív nyelvhasználat építése. Az alapkészségek, kognitív funkciók fejlesztése, a tanulási zavarok megelőzése. A várható tanulási nehézségek kiszűrése és a korrekció megindítása. A közelebbi és a távolabbi környezet megismertetése az életkori sajátosságoknak megfelelő szinten. A közösségi együttéléshez szükséges kulturált egészségügyi, viselkedési szokások kialakítása Kezdeményezés, önállóság, aktivitás kialakítása játéktevékenységek, önkiszolgálás, megbízatások teljesítésének területén. Az általános iskolai képzésben részt vevő tanulók fejlesztésének célja, hogy a gyermekek szóbeli kifejezőkészsége, szövegértése, az értő nyelvi kommunikációra épülő fejlődése megvalósuljon. Az iskolai fejlesztés fő feladatai: A beszéd, a nyelvi szint, a kommunikáció, az önkifejezés, a vizuális és auditív percepció folyamatos fejlesztése, bekapcsolása a tanulás-tanítás folyamatába, az önmegvalósítás, a személyiség kibontakoztatására, a társadalmi integráció megkönnyítésére. A beszédhallás, a mozgás, a ritmus intenzív fejlesztése az oktatás valamennyi szakaszában. A szociális kapcsolatrendszer, az érintkezési formák pontos értelmezése, nyelvi formáinak elsajátítása a személyiség harmonikus fejlesztése érdekében. Az ismeretekkel kapcsolatos fogalomrendszer pontos kiépítése, a tudáselemek értő, értelmező összekapcsolása a tanulás-tanítás érdekében. A tanulási képesség az érdeklődés, a kíváncsiság és a kompetenciára törekvés által motivált közös és egyéni tanulási tevékenységek keretében problémahelyzetek megoldásával, kreativitást igénylő érdekes feladatokkal, a már megszerzett tudás szüntelen mozgósításával, új helyzetekben való alkalmazásával fejleszthető leginkább. E tevékenységek közben alakulnak ki a munkavégzéshez nélkülözhetetlen érzelmi viszonyulások, akarati tényezők, képességek. Ehhez szükséges, hogy ne csak a pedagógus direkt irányítása mellett, hanem szabadon választható témákban, kötetlen szervezés és társas tanulási helyzetekben is kipróbálhassák képességeiket a tanulók. 16

17 Az iskola minden tevékenységével szolgálja a tanulók egészséges testi, lelki és szociális fejlődését. A környezeti nevelés segítse elő, hogy a tanulók kapcsolódjanak be közvetlen környezetünk értékeinek megőrzésébe. Ismerjék meg azokat a folyamatokat, amelyek következményeként bolygónkon környezeti válságjelenségek mutatkoznak, és törekedjenek a károk megelőzésére. Nyújtson támogatást a gyermekeknek a káros, függőséghez vezető szokások kialakulásának megelőzésében. Az információs és kommunikációs kultúra átadásának feladata olyan fiatalok nevelése, akik képesek az anyanyelv tudatos és igényes használatára, és akik sikeresen alkalmazzák az információs világháló lehetőségeit és eszközeit. Alapozza meg a tanulókban a nemzethez és Európához tartozás tudatát. Hátrányok csökkentése, felzárkóztatás, a tehetség gondozása. Készítse fel a tanulókat a felnőtt lét szerepeire, segítse elő a helyes pályaválasztást és ismertesse meg a munka világát, készítse fel a tanulókat a továbbtanulásra, a szakmaszerzés ismereteinek elsajátítására, lehetőségeinek felismerésére, a becsületes munkavégzésre. Az intézmény, a hallássérült gyermekek mellett, a szakiskolai évfolyamokon a tanulásban akadályozott és/vagy a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenességével küzdő tanulókat is fogadja, bár a szakmai kínálat ma még csupán az informatikai képzési irányt képviseli, azonban bővítése, a sajátos igényekre való igazítása várat magára. A kollégiumi ellátás szükségessége megkérdőjelezhetetlen, hiszen a tanulóink nagy része olyan messziről érkezik ide, hogy a napi rendszerességű hazautazás megoldhatatlan lenne. Az utóbbi tanévben a kollégistáink száma 55 fő volt, akik közül 12 csak kollégiumi jogviszonnyal rendelkeztek, mert ők más iskolában végezték tanulmányaikat (volt hallássérült általános iskolás tanulóink). A kollégiumi nevelőtanárok munkája segítette ezeket a tanulókat a tanulmányaik végzésében. Ezen túl nagy szerepe volt a kollégáknak abban, hogy a gyermekek, tanulók szocializációját, társadalmi beilleszkedésüket, felkészítésüket az önálló életvitelre és családi életre, az egészséges életmódra nevelésüket megfelelő módon és ütemben lehessen koordinálni, támogatni. A kollégium épülete, bár nem a legkorszerűbb, mégis igyekeztünk otthonossá és kellemessé tenni, hogy a gyermekek számára valamilyen mértékben pótolhassa az otthoni környezetet. Számos foglalkozással, programmal 17

18 igyekeztünk az ittlétet színesebbé és élménydúsabbá varázsolni, amelyek szervezésében a nagyobb tanulók is aktív szerepet vállalhattak. Feladataink közé tartozik a tartós gyógykezelésben részesülő tanulók fejlesztése, felzárkóztatása, amelyet az utóbbi tanévben két klinikai pedagógus végzett a szegedi Gyermekklinikán. Ezen gyermekek között olyanok is vannak, akik súlyos betegségük miatt nagyobb időintervallumban tartózkodnak a klinikán, így a tankötelezettségük teljesítése akadályozott. A kollégák beszámolói alapján a munkájuk, ottlétük fontos szerepet tölt be a gyermekek életében, hiszen az oktatáson túl olyan programok szervezésében is közreműködnek a kollégák, amelyek hozzájárulnak a tartósan beteg gyermekek közérzetének javulásához, lelki támogatásuk megvalósulásához. A Csodalámpa Alapítvánnyal közösen már számos rendezvényt valósítottak meg. Az integrációs törekvések- melyek a távolabb élő családok igényeként merültek fel annak érdekében, hogy gyermekük a családban, és ne a távoli kollégiumban kapja meg a szeretetet - kedvezőtlenül hatnak az iskola tanulólétszámára. Ezért az iskola az elmúlt években felvállalta a régióban, a többségi intézményekben integráltan tanuló hallássérült gyermekek szurdopedagógiai fejlesztését, amelyet az utazótanárok munkája révén lát el. Az ő feladatuk igen sokrétű és megterhelő, hiszen a kötelező órák mellett az utazási idő körülményei és tartama jelentősen befolyásolja a munkavégzés minőségét. A személyi és tárgyi feltételek adottak intézményünkben, így ennek a feladatnak az ellátása a szurdopedagógus kollégák aktív részvételét követeli meg. Az intézmény szakos ellátottsága igen alacsony, hiszen a főiskolán sikeresen végzett hallgatók száma is évről évre csökken. A nem gyógypedagógus kollégák is igen magas szintű munkát végeznek, ami észrevehető a tanulmányi és sportversenyeken elért eredményeken. Sajnos a továbbképzésekre adható támogatások szűkösek, így több kolléga saját pénzéből igyekszik szponzorálni szakmai fejlődését, a kihívásoknak illetve az elvárásoknak való megfelelést. A szakmai továbbképzésekre való ösztönzésnek ezért nagy szerepe van az intézmény létfenntartása, a szakmai kihívásoknak való megfelelés szempontjából. 18

19 3. 5. A tanulói létszám alakulása a tanévben statisztikai adatok Tanulói jogviszonnyal rendelkező tanulók (fiú/lány) Intézményi összlétszám (a csak kollégistákkal együtt) 76 fő (41/35 fő) 88 fő Lakóhely szerinti megoszlás Csongrád megye 47 fő Békés megye 14 fő Bács-Kiskun megye 19 fő Szerbia 8 fő Tanulásban akadályozott tanulók 19 fő Ebből tanulói jogviszonnyal 15 fő kizárólag kollégiumi jogviszonnyal 4 fő Hallássérült tanulók 61 fő Ebből súlyos fokú nagyothalló 15 fő közepes fokú nagyothalló 3 fő enyhe fokú nagyothalló 7 fő siket 44 fő CI-vel rendelkező 25 fő Tanulói jogviszony mellett kollégiumi ellátásban részsül 55 fő Csak kollégiumi jogviszonnyal rendelkezők 12 fő Napközis ellátást igénylők/nem igénylők 29/4 fő HH/HHH/veszélyeztetett tanulók 8/24/9 fő 19

20 3.6. A dolgozói létszám alakulása a tanévben statisztikai adatok Összes alkalmazott Ebből férfi Ebből nő Összes pedagógus Ebből férfi Ebből nő Aktív pedagógusok Ebből férfi Ebből nő Óraadó pedagógusok Ebből férfi Ebből nő Határozott idejű munkaszerződéssel rendelkező pedagógusok Ebből férfi Ebből nő Határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező pedagógusok Ebből férfi Ebből nő Pedagógiai munkát közvetlenül segítők Ebből férfi Ebből nő Technikai dolgozók Ebből férfi Ebből nő GYES/GYED-en Fizetetlen szabadságon 62 fő 10 fő 52 fő 41 fő 5 fő 36 fő 32 fő 5 fő 27 fő 5 fő 2 fő 3 fő 6 fő 1 fő 5 fő 30 fő 2 fő 28 fő 10 fő 2 fő 8 fő 11 fő 3 fő 8 fő 8 fő 1 fő Gyógypedagógusok Ebből tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos szurdopedagógus oligofrén pedagógus pszichopedagógus Pedagógusok (szakos tanár és tanító) 24 fő 4 fő 14 fő 6 fő 1 fő 17 fő 20

21 4. Az intézmény fejlődési irányvonalának és feladatainak elemzése A hallássérült gyermekek nevelése a társadalmi változások tükrében Az elmúlt évekbeli sorozatos intézményi összevonások sok kétséget és félelmet sodortak a felszínre. Voltak, akik az intézmény végleges bezárásáról beszéltek, és sokan a leépítések előszelét vélték érezni a megszorítások mögött. Sajnos ezek a gondolatok sok energiát és erőt emésztettek, emésztenek fel még ma is. Elszomorító, hogy a gazdasági helyzet Európa szerte olyan méreteket öltött, amelyek mellett létbizonytalanság, keserűség és a reménytelen kiútkeresés foglalkoztatja az emberek többségét. Mindezek mellett nem szabad elfelejteni és elhanyagolni kötelességeinket, vállalt feladatainkat, s mindennapjaink problémáit a hittel, reménnyel és önzetlen odaadással kell átszőnünk. Mi tehát a rendeltetésünk? Mindaz, amire vállalkoztunk gyógypedagógusként, amire felesküdtünk, és amiben munkálkodunk: olyan gyermekek, fiatalok oktatása, nevelése, akik bizonyos téren hátránnyal indulnak neki az élet kihívásainak. Meg kell tennünk mindent, ami tőlünk telhet: a károkat mérsékelni, korrigálni, a gyengeségeket erősíteni, az erősségekre építkezni, reményt adni azoknak, akik bizonyosan a legveszélyeztetettebbek közöttünk. A hallássérült emberek, gyermekek, nap mint nap olyan társadalmi elvárásokkal szembesülnek, amelyek hátráltatják, kiábrándítják őket a munkavállalás problémáiban, az érvényesülésben, a tevékeny életben, sőt, gyakran a teljes kihasználás és a bűnbe hajszolás is előfordul velük szemben. Szakmai tudásunkkal olyan szinten kell fejleszteni őket, amellyel kommunikációjuk, szövegértésük, kiejtésük, szókincsük, szociális attitűdjük megfelel minden kihívásra, s ez által egyenlő bánásmódban részesülhetnek mindenhol. Céljainkat meghatároztuk a különböző pedagógiai dokumentumokban, tudjuk, mit szeretnénk elérni, s hogyan is tegyük meg azt. Nem szabad engednünk, hogy bármiféle nyomás eltántorítson bennünket ezektől, mert nem vagyunk egyedül. Munkaközösségeink, szakmai megbeszéléseink, a társintézményekkel, többségi iskolákkal való kapcsolatok elősegítik a magas szintű munka folytatását, a hallássérült gyermekek igényeinek kielégítését, hiányosságainak mérsékelését, a teljes életre való lehetőségek megteremtését. Bár a társadalom véleménye, látásmódja változik, a mi jövőképünk, amely a hallássérült gyermekekkel kapcsolatos, örökérvényű: támogatni, fejleszteni, szeretetet adni, felépíteni önbizalmukat, ápolni emberi értékeiket, sokszorosítani humán kincseiket. A társadalmi igényváltozások magukkal hozták azt a tendenciát, amelyben a hallássérült gyermekek egyre gyakrabban a lakóhelyükön lévő, vagy ahhoz közeli többségi általános 21

22 iskolában folytatják tanulmányaikat. Mivel a szurdopedagógus szakember utánpótlás fokozott hiányt mutat, így ezeknek a befogadó intézményeknek is gondot okoz a gyermek törvényadta jogának érvényesítése, a megfelelő fejlesztés biztosítása. A technika fejlődésével egyre korszerűbb készülékeket, cohleáris imlpantátumokat kapnak a gyerekek, szerencsére egyre korábbi életkorban, ami nemcsak a korai fejlesztés szükségszerűségére és a hallásmaradvány minél nagyobb szintű fejlesztésére teszi a hangsúlyt, hanem eredményezi azt is, hogy sok gyermek - akik viszonylag megfelelő képességekkel és támogató szülői háttérrel rendelkeznek- a helyi iskolában, integráltan kerüljenek közösségbe, illetve folytassák iskolai tanulmányaikat. Az integráló intézmények többsége csupán az utazótanári szakszolgáltatás igénybe vételének lehetőségével tud élni, így ez a feladat a jövőben sokkal nagyobb terhet ró iskolánk pedagógusaira, amivel kötelességszerűen számolnunk kell. Ehhez kapcsolódóan szükséges lenne az integrált oktatásra való felkészítés, - pl. CI-s gyerekekre specializálódott, illetve beszédfogyatékos gyermekekből álló osztályokkal amelynek keretén belül a gyermekek 1-2 előkészítő év után kihelyezhetőek lennének egy többségi általános iskolába, és mi, a nyomon követésükkel, folyamatos szaktanácsadással, szakmai tapasztalatcserével sikeres támaszai lehetnénk ennek az irányvonalnak. Ez nem új keletű gondolat, hiszen intézményünkben évtizedekkel ezelőtt Hégely Gábor címzetes igazgató úr irányításával - működött ez a rendszer, s ennek felélesztése időszerűvé vált. Ennek vonzata, hogy többségi intézményekkel kellene társiskolai kapcsolatokat kialakítani, amely nem csupán az említett gyermekek ellátásának biztosítására lenne alkalmas, hanem arra is, hogy közös programokban, projektekben vegyenek részt hallássérült tanulóink és a többségi intézmény tanulói. Mondanom sem kell, hogy ennek mekkora szocializációs, és kölcsönös empatikus képességfejlesztő hatása lenne. Ezzel pontosan abban a generációban mélyítenénk el az egymás, illetve a másság elfogadásának képességét, akik a jövő generációját alkotják. A gyermekek formálhatóbbak, rugalmasabban képesek kezelni ezeket a helyzeteket, alkalmasabbak arra, hogy előítélet-mentesen vegyenek részt ebben az elképzelésben. Meg kell tennünk, hiszen csak előnyünk származhat belőle. Van tapasztalatom ezzel kapcsolatosan, hiszen amikor az intézménybe kerültem, a rám bízott tanulóknak testvérosztályt szerveztünk a közeli többségi általános iskolából, és a közös programok után örömmel tapasztaltuk, hogy a tanulók természetes módon alkottak közösséget, együtt győzték le az akadálypályát, kollektív sikert értek el, majd telefonszámok és címek cseréltek gazdát. Kell-e ennél több kezdetként? 22

23 4. 2. Iskolakultúra fejlesztése, hagyományőrzés Intézményünk tanulói évtizedek óta rendületlenül, felkészülten és sikeresen vettek, vesznek részt a tanulmányi versenyeken, sportrendezvényeken, kulturális szemléken, és nem csupán a testvérintézmények által rendezett programokban, hanem Szeged város rendezvényeiben is aktív szerepet vállalnak. A pedagógus kollégák, akik energiájukat nem kímélve felkészítenek, kísérnek, bíztatnak a megmérettetések előtt, kiváló munkásságukkal megye- és országszerte ismertté tették iskolánkat, bemutatták a hallássérült tanulók tehetségét, szorgalmát, igényét arra, hogy bemutatkozzanak, tehetségüket kibontakoztathassák. Intézményünk Gondolatjel nevű művészeti jelnyelvi csoportja számos helyen lépett fel műsoraival, amelyekkel sokszor könnyet csaltak a nézők szemébe. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekek szocializációját, a társadalmi tudatba való pozitív beépítését tevékenyen megteremthessük, és érdeklődést keltsünk az itt végzett munka, célkitűzés és eredmények iránt. Továbbra is törekednünk kell arra, hogy tanulóink képességeiket kibontakoztathassák a különböző versenyeken, megmérettetéseken, s további területeket kell keresnünk, ahol minden gyermek szembesülhet saját képességeivel, erősségeivel, tehetségével. Hiszem, hogy mindenkiben van olyan kincs, amelyet megmutathat, felragyogtathat, és ezzel saját épüléséhez, önbecsüléséhez, teljes értékű emberré elismeréséhez jut hozzá. További területét kell kutatnunk azoknak a lehetőségeknek, amellyel ismertebbé és elismertebbé válhatunk. Egy időben a Klúggalaxis című iskolaújságot szerkesztettem intézményünkben, s láthattam, hogy a gyerekek örömmel forgatják kezükben, büszkén mutogatták benne saját írásaikat, riportjaikat, élménybeszámolóikat, fotóikat, grafikáikat. Ezek az újságok a gyermekek által az otthonokba, a családokhoz is eljutottak, nem kis sikerélményt plántálva a gyermekekbe és szüleikbe. Ezt szeretném újra életre kelteni! Iskolai rendezvényeinkről (Siketek és Nagyothallók Világnapja, Madarak és Fák Napja, farsang, karácsonyi ünnepség, Katalin-bál, közös kirándulások, stb.) rendszeresen tablókat készítünk, hogy a szülők és az iskolába látogatók figyelemmel kísérhessék intézményünk életét, s mindezt a honlapunkon is közzé tesszük. Ezekkel a tevékenységeinkkel életben tartjuk a jövő számára és a múlt becsületére iskolánk szellemiségét, emlékeit megőrizzük a szép pillanatoknak, s ezt továbbra is folytatnunk kell a tanulók aktív bevonásával! 23

24 4. 3. Az emberi erőforrás fejlesztése a társadalmi tőke Egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni, mert annak sok mesterségre van szüksége. Bessenyei György Sajnos, nem rendelkezünk olyan materiális jellegű kincsekkel, amelyek segítségével életünket kiegyensúlyozottabbá, szilárdabbá tehetnénk. De lehet, hogy nem is ezen a téren kell ezt a biztonságot, nyugalmat meglelnünk. Mert mit érnénk mi, emberek, ha csak ölbe tett kézzel élnénk világunkat, s nem kellene semmit tenni azért, hogy megvalósuljanak álmaink, elképzeléseink? Hiszen a természet minden élőlénye tesz azért, hogy éljen, túléljen, fennmaradjon. Szellemi értékeink többet érnek minden kézzel fogható anyagi kincsnél, mert az veszendő, múlandó, szellemünk, gondolataink pedig képesek túlélni akár évezredeket is. Hiszen a papok által megírt kódexek, a rómaiak törvényei, a görög filozófusok elméletei, az egyiptomiak és mezopotámiaiak csillagászati felfedezései, a spanyolok, portugálok, angolok és franciák világkép kiteljesítése mind-mind létjogosultságukat és örök értékűségüket élvezik mai életünkben is. Ezek hozták létre a civilizációt, a társadalom működésének motorját, s ezek adtak példát arra, hogy az ember mindenre képessé válhat tudásával, kitartásával, cselekedeteivel. Ha ebből a perspektívából közelítjük meg problémáinkat, akkor rá kell jönnünk arra, hogy egyetlen esélyünk van a fennmaradásra: saját értékeink, szellemi erényeink mozgósítása, munkálkodásra késztetése, emberi erőforrásaink fejlesztése, csiszolása, társadalmi tőkévé fordítása. A hallássérült gyermekek és felnőttek is képesek arra, hogy értéket képviseljenek az élet területein. Nem szabad engednünk, hogy sérült embertársaink segélyekre, anyagi támogatása alapozva éljenek, hiszen ezzel éppen azt vesszük el tőlük, ami ember mivoltukat táplálja: a munkával és tevékenységgel elérhető társadalmi állóképességet, önérvényesülést, méltóságérzetet. Pedagógusként feladatunk, hogy ezt az eszmét ösztönözzük a hallássérült tanítványainkban, családjaikban, környezetükben. Ha reálisan megvizsgáljuk, hogy sérült embertársaink milyen esélyekkel indulnak el a munkavállalás területén, akkor meg kell állapítanunk, hogy a lehetőségek rosszabbak a kelleténél. Miért ne dolgozhatnának, miért ne lenne számukra munka? Mindenki számára létezik feladat, és ezeket meg kell találnunk, hiszen a társadalmat közösen alkotjuk, akkor közösen is kell, hogy fenntartsuk, építsük, gazdagítsuk. Minden ember egy erőforrás, amellyel nem élni: felelőtlen pazarlás. 24

25 4. 4. A szükséges pedagógus szerep- és szemléletváltás intézményünkben Intézményünk évek óta azzal a frázisértékű mottóval szemléli a szakiskolai képzésben részt venni kívánó gyermekeket, hogy: addig is jó helyen van, amíg itt tanul. E felfogásnak azzal a részével értek egyet, amely arról szól, hogy a gyermek, a fiatal valóban egy foglalkoztató környezetben tölti el a napját, ahol képzésben részesül, rendszeres étkezést kap, a társai körében lehet. Viszont ez a kisebbik és úgymond a jövőjük szempontjából az iskolában töltött időszak haszontalanabbik fejezetébe sorolható. Hogyan is kell magunknak, pedagógusoknak szemléletünket dinamikusabbá, korszerűbbé tenni? Nem elég csupán az aktuális társadalmi és gazdasági változásokat figyelembe vennünk, ezeknél sokkal tovább kell tekintenünk. A tétlenség soha nem mozdította előbbre a társadalmat, mindig és minden korban dolgozni kellett, munkálkodni, a feladatokat ellátni. Törekednünk kell arra, hogy a hallássérült gyermekeket is erre neveljük, s nem csupán szavakkal, hanem tettekkel is. Példamutatásra van szükség, arra, hogy a gyermekek lássák az aktív, tevékeny pedagógusokat, akik nem csupán magyarázatot adnak, hanem saját környezetük esztétikai, praktikai javításával, önfeláldozó magatartással ügyködnek. Fel kell ismernünk a társadalmi igényeket, ahol már nem elégséges, ha a gyermek egy jó bizonyítvánnyal lép ki az iskola kapuján. El kell sajátíttatni a tanulókkal azt a szellemiséget, amely segítségével képes eligazodni a hétköznapi élet veszélyeiben, logikusan és gyakorlatiasan alkalmazza tudását, képes a kritikai gondolkodásra, érvelésre, véleményalkotásra, magyarázatra, a szellemi önvédelemre. Hallássérült tanítványaink esetében e célok elérése sokkal nagyobb erőfeszítést és kitartást igényel, hiszen pontosan szegregált életük teszi őket védtelenebbé a környezetükkel szemben. Teret kell engedni a nehézségeknek, akadályoknak ahhoz, hogy tapasztalhassanak, előzetesen megízlelhessék azokat a problémákat, amelyek megoldása feltételezi az előzőekben felsorolt készségeket. A kivételezés gyengült és hamis értékrendet teremt, ami életképtelenséget, érvényesülési nehézségeket, ellehetetlenülést vált ki visszafordíthatatlanul egy idő után. 25