Magyarországon a kukorica a növénytermesztés

Átírás

1 2 Extra február A kukorica az uniós csatlakozás küszöbén Magyarországon a kukorica a növénytermesztés főszereplője. Az elmúlt években részben az aszály miatt, részben pedig az értékesítési gondok miatt nem volt igazi sikernövény a kukorica (sem). A helyzet a kukoricabogár megjelenésével és a Dél-Dunántúlon történő súlyos pusztításával még nehezebbé vált. (Egyes vélemények szerint Tolna megyében 2002-ben és ban a kukoricabogár évente két két milliárd forint jövedelem-kiesést okozott a gazdálkodóknak, részben az elszenvedett kártétel, részben a védekezési költségek, részben pedig a kényszerű vetésváltás miatt elmaradt haszon formájában.) Ugyanakkor a kukorica jó növény". A megfelelő talajokon, az ország kukoricatermesztésre kedvező hőmérsékleti adottságokkal rendelkező területein, kellően csapadékos évjáratokban nagy hozamokra képes. Termesztés technológiája egyszerű, jól gépesíthető, az előállított végtermék pedig a hazai, az európai és a világpiacon egyaránt jól értékesíthető. A kukorica árutételekkel szemben eltérően a búzától nincsenek, vagy legalábbis eddig nem voltak teljesíthetetlen minőségi követelmények, így a piaci hisztériák ezt a növényt nem érintették. A termesztés kedvező kilátásait ugyanakkor a biztató piaci viszonyok ellenére is mérsékli néhány tényező. Első helyen a kukoricabogár súlyos kártételi veszélyét kell említeni. Ez a kártevő az 1995-ös betelepedését követően 2000-ben érte el Tolna megyét, majd az ezt követő években óriási tömegben felszaporodva iszonyú károkat idézett elő. Sajnos a termelők egy része a veszély kockázatát lebecsülve saját kárán tanulta meg, hogy ezzel a bogárral nem lehet kukoricázni". Esetenként a szakmai ajánlások is megtévesztők. A védekezés lehetséges hatásfoka a lárvák ellen gyakran csak százalékos, jobb esetben 50 százalék körüli, ami erős fertőzöttség mellett nem elegendő a súlyos terméskiesés elkerülésére. Ez különösen azokban a térségekben megszívlelendő, ahol a kártevő új hódítását követően megjelent ugyan, de az elrettentően súlyos lárvakártétellel kapcsolatban még nincs kellő termelői tapasztalat. A védekezés tekintetében a szakmai ismeretek az elmúlt 2-3 évben komoly fejlődést értek el. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a lehetséges megoldások nagy része a kukoricabogár elleni kémiai módszerekre koncentrál és nagyon kevés szó esik magáról a kukoricáról. Márpedig azokban a térségekben, ahol a kukoricabogár komoly károkkal fenyeget, alapjában kell átértékelni a kukoricatermesztés korábbi gyakorlatát. Új alapokra kell helyezni a termesztési eljárásokat és minden tekintetben optimumra kell azokat járatni. Az agrotechnikai műveletek minősége, a tápanyagellátás színvonala, a megelőző és kímélő gyomirtás precíz megvalósítása mind-mind nélkülözhetetlenül fontos feltétele a kukorica gyors kezdeti fejlődésének és az erőteljes gyökérnövekedésnek. A jól menedzselt állomány természetes ellenálló képessége a bogárral szemben megnő és a megfelelően megválasztott és gondosan kivitelezett kémiai eljárásokkal kiegészítve egyre inkább lehet reális esély a kukorica önmaga utáni termesztésének a bogár súlytotta területeken is. Ez a szakma nagy kihívása. És ez nem kevés, hiszen a kukorica ma a szántóföldi növénytermesztés egyik legjövedelmezőbb kultúrnövénye. Magyarországnak az Unióban a kukoricatermesztésben komparatív előnyei vannak. A kedvező éghajlati és talajadottságok, a termesztési tapasztalatok, a szakmai ismeretek, valamint az erős megélhetési kényszer egyaránt arra biztatja a termelőt, hogy ahol lehet kukoricát termeljen. Mégpedig felsőfokon! Ezzel szeretne az Agrofórum jelen kiadványával a termelők munkájához hozzájárulni. Dr. Csíbor István

2 2004. február Extra 5. 3 Adalékok a kukoricatermesztés agrotechnikai alapjaihoz Dr. Menyhért Zoltán Csúrné dr. Varga Adrienne Szent István Egyetem, Gödöllő 1990 után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (GATE, ma Szent István Egyetem) olyan törekvés látszott megvalósulni, hogy az országos mezőgazdasági kiállításokat (OMÉK) Gödöllőn, részben az egyetem meglévő vagy megépítendő helyiségeiben, illetve a körülötte meglévő kísérleti telepeken rendezzék meg. Ez a törekvés két alkalommal sikerrel járt. A GATE keretei között a Növénytermesztési Intézet vállalta, hogy a kukoricatermesztés biológiai alapját (azaz a különböző cégek hibridjeit) és a termesztéstechnika egyes elemeit, (így pl. a vetésidő, állománysűrűség, gyomirtás, gyomirtó szerek összehasonlítását) s az ehhez szükséges demonstrációs kísérletet saját kutatására építve bemutatja. Ehhez készült egy demonstrációs anyag (1-2. ábra), amely a kukoricatermesztést bemutató kísérleti téren volt kiállítva, szemléltető anyagként. Az 1-2. ábra csaknem mindent elmond a vetésidő, a termés és az állománysűrűség problémáiról, de maga az agrotechnika ennél jóval több. A teljesség igénye nélkül s arra számítva, hogy a különszám többi írása is kiegészíti az idevonatkozó ismereteket igyekszünk a vetésidő és néhány agrotechnikai elem fontosságára kitérni. A vetésidő és a termés összefüggése Minden növényfajnak, ezen belül a kukorica egyes fajtáinak is megvan az optimális vetésideje (1. ábra). Ekkor vessünk! Az optimálisnál korábbi vetéskor több lehet a tőhiány, aminek oka lehet: a nem megfelelő vetőmag minőség, emiatt többletvetőmag szükséges; a hideg talaj a vetésmélységben; a túl mélyre történő vetés; a sok madárkár (fácán, galamb) az elhúzódó kelés miatt. Ha túl sok a tőhiány, újravetés is szükséges lehet. Ezt kerüljük el, mert ez dupla vetési költséget jelent! Az optimális vetésidő hossza nem több 8-10 napnál. Ezen időintervallumon belül vessünk korán, mert a korán vetett kukorica: generatívabb, több csövet, csövenként több szemet nevel; nagyobb lesz az ezerszemtömege; jobb lesz a beltartalmi értéke; hamarabb beárnyékolja a talajt, ezzel csökken a felszínről elpárolgó víz mennyisége; hamarabb elnyomja a gyomokat, kevesebb vegyszer felhasználásával termelhetünk; jobban ki lehet használni a télen és kora tavasszal leesett csapadékot, jobb lesz a termésbiztonság; hamarabb virágzik és hamarabb érik; a korábban beérett kukoricát nagyobb részt a nap szárítja meg, így kevesebb szárító energiát kell felhasználnunk. Jelenleg 100 kg szemeskukoricából 1 % nedvességet szárítóüzemtől függően Ft értékű hőenergiával lehet elvonni. Ha az optimálisnál később vetünk: már eleve rövidebb tenyészidejű, tehát (zömmel) genetikailag kisebb termőképességű fajtát választhatunk; kevesebb lesz a tövenkénti csőszám és a csövenkénti szemszám; kisebb lesz az ezerszemtömeg; minden nap késés a vetéskor 1 %-kal csökkenti a termést; később érik be; magasabb lesz a szemek betakarításkori nedvességtartalma, emiatt többe kerül a szárítás; a szemek nagyobb víztartalma miatt több lesz a szállítási költség; 1. ábra 2. ábra

3 4 Extra február Előveteménytől függő műveletsor javaslatok A. Korán lekerülő elővetemények (búza, kalászosok, borsó, repce stb.) Őszi talajmunkák a, Mélylazítás: a terület 1/4-én (25 %) b, Szántásos, ill. lazításos művelés: a terület 3/4-én (75 %) a-1, Mélylazítás-szántás Talajlazítás Tarlóhántás Tarlólezárás Tarlóápolás Műtrágyakiszórás Őszi szántás Barázdabehúzás Szántáselmunkálás a-2, Mélylazítás, szántás nélkül Talajlazítás Tarlóhántás Tarlólezárás Műtrágyakiszórás Tárcsás talajművelés b, Szántásos művelés Tarlóhántás Tarlólezárás Tarlóápolás Műtrágyakiszórás Őszi szántás Barázdabehúzás Szántáselmunkálás B. Későn lekerülő elővetemények (napraforgó, cukorrépa, dohány, burgonya) Szántás-előkészítés tárcsázással (kukorica, napraforgó, dohány) Levélmaradványok szétzúzása (cukorrépa, burgonya) Műtrágyakiszórás Őszi szántás Barázdabehúzás Szántáselmunkálás több lesz a betegség miatti tőkidőlés és a szemkárosodás (csőfuzárium stb.); a szemtermés rosszabb minőségű lesz, ezért alacsonyabb áron adható el; ha takarmánynak használjuk, egységnyi súlygyarapodáshoz vagy tejtermeléshez többet kell felhasználni; több fehérjekoncentrátumot kell a keveréktakarmányhoz adni. C. Kukorica monokultúra 1. táblázat Tavaszi talajmunkák (A-B-C-nél azonos) Talajtípusok és talajállapottól függő alternatív műveleti sorok: a, 1. Simítózás 2. Kultivátorozás 3. Fogasolás (ásóborona) talajtípustól és talajállapottól függően választani 4. Kombinátorozás b, Műtrágya- és herbicid kiszórás, talajba dolgozás + magágynyitás c, Vetés + fertőtlenítőszer + startertrágya-kijuttatás d, Vetést követő ápolás preemergens herbicidek kijuttatása posztemergens herbicidek kijuttatása növényvédelmi permetezés sorköz-kultivátorozás levéltrágyázás + növényvédelmi permetezés Őszi betakarítás (A-B-C-nél azonos) Silózás vagy CCM-készítés, vagy szemes kukorica betakarítása. Tartósítható: szárítással nedves tárolással vegyszerrel Tárolás alatti kezelés (szárításos tartósításkor szükség szerint) Szántás-előkészítés, tárcsázással Mélylazítás a terület 25 %-án Műtrágyakiszórás Szántás Barázdabehúzás Szántáselmunkálás A tőszám és a termés összefüggése Az optimális tőszámintervallum (2. ábra) függ: a termesztendő fajtától (hibrid, genotípus, tenyészidőcsoport); a termőhelytől (vízellátás, tápanyagellátás, talajok víz- és tápanyagszolgáltató képessége); az alkalmazott agrotechnikától (vetésidő, gyomirtás, növényvédelem, öntözhetőség); az éghajlati stresszek fellépésének valószínűségétől (évjárathatás). Figyelem: Ha a tápanyagellátás és vízellátás jelenti a korlátokat, akkor minden esetben az optimális tőszámintervallum legkisebb tőszámait vessük ki! Ennek eredményeként: csökken a stresszhatások károsító ereje; kedvező évjáratban a többcsövűség, a több szem, a nagyobb ezerszemtömeg kiegyenlíti a relatíve kisebb tőszámot. Túl ritka állomány esetén: a hibrid nem tudja kifejteni a genetikai termőképességét. Nincs elég tő és cső, így a termőhelyi adottságok (hő, fény, tápanyag, víz) kihasználatlanul maradnak; a növényzet nem árnyékolja be kellően a talajt (nő az evaporáció, rosszabb a gyomelnyomó képesség, ami tovább rontja a termésképzést); az esetlegesen fel nem használt, de kijuttatott tápanyagok, különösen a N lemosódhat az altalajba, ahonnan az élővizekbe kerülhet, ami eutrofizációt okozhat. Az első kérdések között felmerül: mikor kell, vagy mikor lehet a kukoricát vetni? Nem kétséges, hogy a kukoricatermesztés legfontosabb momentuma, munkaművelete, a vetés. A vetés már egy megkezdett agrotechnikai láncolat fontos, de nem önálló, hanem más műveletsortól függő eleme, melynek előveteménytől függő részeit az 1. táblázat mutatja be. Az őszi talajmunkák jelentősége a kukoricatermesztésben Az eredményes kukoricatermesztés még aszályos körülmények között is, sőt ekkor még inkább az őszi, megelőző évi talajmunkáktól függ. Ezek a mun-

4 2004. február Extra 5. 5 lehet egy kissé durvább is, ami segít a hó jobb megtartásában a leesett csapadék befogadásában és tárolásában. Ezeket a hantosabb részeket a téli fagy hamar átjárja, szétaprítja, s lehetővé teszi a tavaszi talajmunkák során az aprómorzsás, kedvező talajfelszín kialakítását. Mottóul lebegjen előttünk, hogy a kukorica az a növény, amely minden más kultúrnövénynél jobban meghálálja a gondos ápolást, szinte érzékenyebb a tápanyagellátást és gyomirtást is magában foglaló talajápolásra, mint a talajadottságokra. Legyen gondunk arra, hogy a talajt a szükségesnél jobban ne dolgozzuk meg, ne műveljük agyon! A túlzottan sok talajmunka drága, emellett tömörré, kompakttá teszi a talajt, ami a víz befogadása ellen hat és felgyorsítja a felszíni elfolyást. Ha van rá lehetőségünk, használjunk eszközkapcsolást, amely csökkenti a talajterhelést és felgyorsítja a munkát. Tavasszal, amint lehetséges, azonnal egyengessük el, porhanyítsuk fel a talajfelszínt, ami szintén vízmegőrző, de emellett gyomirtó hatású is. Csak a vetést megelőzően ha lehetséges, kombinátorral végezzük el a magágy-előkészítést. Természetesen a tavaszi talajmunkák ideje és eszköze attól is függ, hogy végzünk-e herbicid kijuttatást. Mind ősszel, mind tavasszal ügyeljünk az egyes műveletek helyes időzítésére. Túlzottan nedves talajon ne végezzünk semmiféle talajmunkát, mert a legtöbb esetben olyan rögös talajt állítunk elő, amit szinte lehetetlen kultúrállapotba hozni. Műveléskor a talaj legyen könnyen omlós, ne keletkezzenek nagy hantok, ami főleg agyagos, réti, vagy erdőtalajon lehet nagyon káros. kák %-ban eldöntik a következő tavaszon elvetett kukorica termésmennyiségét, mivel a tőlünk független csapadékvíz tárolásában és megőrzésében játszanak kiemelkedő szerepet. Az elővetemény lekerülése után főleg ha az kalászos, vagy más, nyár végén, vagy ősz elején betakarított növény azonnal porhanyítsuk fel a tarlót, szüntessük meg az ülepedett talaj mikropórusait, amely az altalaj felől a még meglévő vízkészletet szállítja a felszín felé és ezáltal segíti azt a levegőbe elpárologni. Az ezt követő összes többi talajmunkának is az legyen a célja, hogy a talaj az ősszel és télen leesett csapadékból minél többet fogadjon be, a víz minél mélyebbre hatoljon be és ott raktározódjon. Emellett minden szerves anyag, legyen az akár gyökér, akár más növényi maradvány ha van, főként istállótrágya! még ősszel legyen bedolgozva a talajba. Ezek legyenek egyenletesen bekeverve a felső cm-es talajrétegbe, hogy ott még ősszel, elég meleget és oxigént kapva elkorhadhasson. Fontos a jó talajba dolgozás és elkeverés, azaz minél kevesebb növényi maradvány maradjon a felszínen. A szerves anyagok lebomlását felgyorsíthatjuk elégséges, de nem sok műtrágyával is. Ha az ősszel és télen leesett csapadék nem folyik el a talajról, akkor annak %-a a következő tavaszon elvetett kukoricanövényt táplálja majd, feltéve, ha a gyomirtást is eredményesen végeztük el. Ezzel szemben a késő tavasszal, vagy nyáron leesett csapadéknak csak kb. 20 %-a hasznosul. A többi csak a legfelső talajréteget nedvesíti át, 80 %-a rövid időn belül elfolyik, vagy elpárolog a talajból. (Ezért volt jó gondolat a dr. Bocz Ernő és munkatársai által szorgalmazott ún. tározó öntözés, amely pontosan ezt kívánta megvalósítani.) A talajt ennek megfelelően ősszel úgy kell megmunkálni, hogy tegye lehetővé a gyors beszivárgást, a minél mélyebbre történő talaj-átnedvesedést. Ezért még ősszel el kell végezni a mélyművelést, amely lehet altalajlazítás, vagy mélyítő szántás, vagy más művelés. Mivel a kukorica gyökereinek %-a a felső cm-es rétegben helyezkedik el, lényeges, hogy ez kellően elmunkált, vízzel és tápanyagokkal jól ellátott legyen. Az őszi, legutolsó talajművelésnél a talajfelszín már Az egyes kukorica fajok beosztása az endospermium összetétele alapján Megfelelő hibrid a megfelelő helyre Mielőtt a vetésre sor kerülne, már több, legalábbis a vetéssel egyenrangú döntést kell hoznunk, mégpedig: " Hol lehet, s milyen eredménnyel kukoricát termeszteni? " Milyen fajtát (hibridet) választunk az illető termőhelyen? " Egy, vagy több fajtát veszünk-e, mitől függ a fajtamegválasztás? 3. ábra " Monokultúrában vagy vetésváltásban történjen-e a termesztés? " Mi legyen az elővetemény? Fenti kérdések megválaszolását segíthetik a következő ismeretek: A kukoricát több mint 7000 éve vették kultúrába Dél-Amerikában és kb éve Közép-Amerikában. A ma ismert kukorica valószínűleg több vad ős keresztezéséből jött létre, miközben a feltételezett, kezdeti vad ős kipusztult, nem ismer-

5 6 Extra február jük. A kezdeti időktől a mai napig a 3. ábrán és a 2. táblázatban összefoglalt alfajai alakultak ki. Mivel a kukorica származási helyét elég jól be lehet határolni, ebből vezetik le sokan, hogy nagy a hő- és fényigénye, és sokszor (többnyire helytelenül!) megemlítik, hogy rövidnappalos növény. Az előbbi két állítás (hő- és fényigény) ma is többnyire igaz, a napszakosság viszont csak a trópusokon, vagy az Egyenlítőhöz közeli termőhelyeken fogadható el, amit könnyű belátni, hiszen amikor Kolumbusz Kristóf 1492-ben felfedezte ezt a növényt, akkor már az Egyenlítőhöz közel fekvő géncentrumaiból dél felé Dél-Amerika középső részéig, északon pedig csaknem a Nagy Tavak vidékéig termesztésben volt, azaz a napszakosság a mérsékeltövi körülményekhez is kialakulhatott. Magyarország termésökológiai körzetei (LÁNG, 1980) Számozás: lásd a 4. táblázat IV III. 16 VII. 25 V VI I II. VIII. 4. ábra Termőhelyigény A kukoricát a világon mintegy 120 millió hektáron termesztik, s ebben a legkülönfélébb talajok fellelhetők. Magyarországon a termőterülete az összes rendelkezésre álló szántóterület %-a, ami 1-1,2 millió hektárt tesz ki. Természetesen, ahol termeszteni lehet, ott a rendelkezésre álló talajok nem mindig elégítik ki a kukorica optimális igényét. A kukorica ugyanis a talaj tekintetében eléggé toleráns, tehát megterem a homokos és kötött földben is, de legjobban a mély termőrétegű, humuszban gazdag agyag- és vályogtalajokat szereti. Bittera Miklós (1922) szerint semmi esetre sem szabad nagyon sovány, túlságosan száraz (szárazságra, aszályra hajló) vagy erősen vizes talajba vetni. Magyarországra a kukorica az 1600-as évek elején került (1611-ben), és sokáig hazánkat úgy tekintették, hogy Európában nálunk van a kukoricatermesztés északi határa. Ma már ez nem igaz, de az feltétlenül továbbra is fennáll, hogy a szemeskukorica-termesztés Magyarország területén még mindenütt megoldható, de tőlünk északabbra már inkább a szilázsnak történő termesztése a jellemző. Magyarországon sem azonos az egyes tájak kukoricatermesztési alkalmassága. Ezt sokan, más-más megközelítésben vizsgálták. A területi elhatárolás azért is nehéz és néha félreérthető, mert a kukoricát, mint nagy hőigényű növényt csoportosítani lehet csupán hőigénye alapján (effektív hőösszegigény) és talajalkalmasság alapján is. Akik mindezeket együttesen vizsgálták, azok abból indulhattak ki, hogy az ország termőtájain mit milyen eredményességgel lehet termeszteni. Így alakultak ki a termőtáj alkalmassági vagy tájtermesztési besorolások. (Ennek a kukoricatermesztésnél nincs olyan kiugró jelentősége, mint pl. a zöldség-, szőlő- [bor] és gyümölcstermesztésben, de az eredményességet nagymértékben befolyásolja.) Ugyanannyi befektetést feltételezve jó kukoricatermő területen a profit másfél, sőt kétszeres is lehet, mint az arra kevésbé alkalmas területen. Saját vizsgálataink szerint (Menyhért, szerk. 1987) hazánkban az ökológiai tényezők közül a klíma hatása kb. 30 %-ra, az agrotechnika együttesen kb. 50 %-ra, az egyéb termőhelyi elemek (domborzat, talaj, hidrológiai viszonyok) hatása kb. 20 %-ra tehető (3. táblázat). A kukorica termesztés komplex vizsgálatához meg kellett határozni az ország tájkörzetenkénti öko-potenciálját. Erre a legteljesebb felmérést a Láng István vezette kollektív munka adta (Láng 1980, 1981, Láng et al. 1982). Ennek a felmérésnek az alapja az volt, hogy az országot a Ghimessy L. (1984) által megszerkesztett 35 középtájra, ezen belül viszonylag homogénnek vehető talajtípusokra bontották fel, s így 135 sajátos mikroklímájú termelési körzetet lehetett elkülöníteni. Ebből a kukorica, mint kis klíma-toleranciájú növény, már a középtájú bontásban is jól elkülöníthető. A 35 középtáj térképe és elhelyezkedése a 4. ábrán látható. A szemes kukoricatermesztésre kiválóan alkalmas középtájak : Dunai Alföld (I:): - Bácskai-hátság (csernozjom típusú talajok) - Mezőföld (csernozjom típusú és barna erdőtalajok) - Drávamenti-síkság (barna erdő- és réti öntéstalajok) Tiszai Alföld (II:): - Közép-Tiszavidék (csernozjom típusú talajok, pl. Jászság) - Alsó-Tiszavidék (csernozjom típusú talajok, pl. Csongrádi-sík) - Hajdúság (csernozjom típusú talajok) - Berettyó-Kőrösvidék (réti talajok, Kőrösvidék) - Kőrös-Maros-köze (csernozjom típusú talajok) Dunántúli dombvidék (V.): - Külső-Somogy (mészlepedékes csernozjom) A kukoricatermesztésre jó adottságú középtájak : Dunai Alföld (I.): - Dunamenti-síkság (pl. Mohácsi síkság) - Duna-Tisza közi hátság (pl. Kiskunsági löszös hát) Tiszai Alföld (II.): - Észak-Alföldi hordalékkúp síkság (pl. Hevesi-sík) Kisalföld (III.): - Győri-medence (pl. Mosoni-síkság) - Komárom-Esztergomi-síkság (pl. Igmánd-Kisbérimedence) Dunántúli dombvidék (V.): - Belső-Somogy - Tolna-Baranyai-dombság (pl. Tolnai-dombság)

6 2004. február Extra 5. 7 A silókukorica-termesztésre alkalmas kiváló és jó területek megegyeznek a szemeskukorica termőterületeivel. Azonban, mivel zölden (silóérett állapotban) betakarítható, hőigénye alacsonyabb, mint a szemeskukoricáé, így szemeskukorica számára kockázatos talajokon is termeszthető. Az egyes középtájakon más-más a talaj-, és éghajlati elemkombináció, ezért azonos befektetést feltételezve más-más lesz a kukoricatermesztés profitabilitása (jövedelmezősége). Ha a mindenkori átlagjövedelmezőséget egységnek (100 %) vesszük, akkor az egyes kistájak között jól érzékeltethetők a különbségek (4. táblázat). Amint a 4. táblázat és a 4. ábra mutatja, középtájanként a magyar kukoricatermesztés jövedelmezőségét meghatározó tervezhető termésszint az országos átlagtermés százalékában % között változhat, azaz nem mindegy, hogy hol termesztjük, annak ellenére, hogy elméletileg az ország művelhető területein ez csaknem mindenütt megtehető. Véleményem szerint, ha az állattenyésztés igényei nem követelik meg (pl. silókukorica termesztés miatt!), azokon a helyeken, ahol az átlaghozam nem éri el a %-ot, ott nem feltétlenül kell szemeskukoricát termeszteni. Amint a 4. táblázat mutatja, Magyarország relatíve kis területe is eléggé széleskörűen megrostálja azokat a helyeket, ahol ésszerűen érdemes kukoricát termeszteni. Ebben nemcsak a talaj fizikai összetétele, genetikai alkata, hanem a csapadékeloszlás és - mennyiség, valamint a levegő relatív páratartalma is nagymértékben szerepet játszik. Magyarország területén ugyanis három klímaelem találkozik, a szubatlanti, a szubmediterrán és a szubkontinentális (pusztai klíma). Ezek szeszélyesen jelentkeznek, néha átfedik egymást és rapszodikusan befolyásolják a várható termést. Van, amikor az atlanti és a mediterrán klímaelemek elérik a Tiszai Alföld területét is, de az is előfordulhat, hogy a keleti, pusztai kontinentális klíma a Dunántúlnak a Dunához közeli részét is eléri és ott aszályt okoz. A klímaelemek találkozását és esetleges átfedését az táblázat A kukorica (Zea mays L.) alfajai, a szem felépítése és alakja alapján (Menyhért, 1985) az európai szakirodalomban Zea mays L. convar. vulgaris (Koern. 1873) Zea mays L. convar. dentiformis (Koern. 1873) Zea mays L. convar. microsperma (Koern. 1873) Zea mays L. convar. saccharata (Koern Zea mays L. amylacea (Sturt. 1894) Zea mays L. convar. amyleasaccharata (Greb. 1949) Zea mays L. convar. ceratina (Kulesch. 1928) Zea mays L. convar. aorista (Greb. 1949) Latin neve Zea mays indurata (Sturt. 1883) Zea mays indentata (Sturt. 1894) Zea mays everta (Sturt. 1894) Zea mays saccharata (Sturt. 1883) Zea mays amylacea (Sturt. 1894) Zea mays amyleasaccharata (Sturt. 1886) Montg. Zea mays ceratina (Kulesch 1928) - Magyar neve simaszemű kukorica lófogú kukorica pattogatni való kukorica csemegekukorica lisztes vagy puha kukorica, keményítős kukorica felemás kukorica viaszos kukorica átmeneti kukorica Jellemzése Ismerünk: sima kemény szemű, sima puha szemű változatokat dent típusú kukorica rizsszemű, hegyes (egérfogú) és sima szemű, gyöngy változatai ismertek fehér, sárga, lila változatai ismertek, frissen fogyasztásra és élelmiszeripari feldolgozásra a legősibb, puha, lisztes endospermiumot tartalmazó kukorica átmeneti forma a lisztes és a cukor- (csemege) kukorica között Kínában mutáció révén alakult ki, 100 %-ban amilopektinekből áll a keményítő köztes forma a sima kemény szemű és a lófogú kukorica között az amerikai szakirodalomban Felhasználási terület Emberi táplálk. takarmány, liszt, gríz Főleg takarmány ipari feldolgozás száraz és nedves őrlés, liszt alkoholos italok Humán táplálkozás csomagolóanyag Tejes állapotban főzve, konzervként saláta, étkezésnél köret" Emberi fogyasztásra, liszt, kenyértészta stb. Ipari feldolgozásra Részaránya a világ termelésében 14 % 73 % kb. 1 % kb. 1 % 12 % ábra mutatja be. A klímaelemek jelentkezése és esetleges átfedése a hőmérsékletben, a csapadék mennyiségében, megoszlásában és a széljárásban jelenik meg. A kontinentális klíma sok meleget, de kevés csapadékot jelent a vegetációs idő alatt, ez jellemző többnyire a Tiszántúl időjárására. Az atlanti és mediterrán klímára a relatíve több csapadék és a mérsékelten erős felmelegedés jellemzi. A Kisalföldön relatíve több a csapadék és több a borult nap, s magasabb a levegő relatív nedvességtartalma, ami kedvezőbb a kukorica fejlődésének.

7 8 Extra február (Vagy legtöbb esetben kedvezőbb, mint a víz nélküli, alacsony relatív páratartalmú, igen magas hőmérséklettel járó pusztai klímahatás). Az Alföld és a Tiszántúl nagyüzemi, intenzív gazdálkodására a es években az volt a jellemző, hogy a nagy táblák biztosítása érdekében sok helyen felszámolták a tanyákat, a kisebb utakat, ezzel együtt a facsoportokat, útszéli fasorokat, ami szabad utat nyitott a szélnek, megnövelte a deflációt, s csökkentette a levegő relatív nedvességtartalmát. Ennek következtében (a globális felmelegedés mellett feltehetően ez is) erőteljesen fokozta az aszály kialakulásának lehetőségét. A vegetációs idő hossza Az, hogy helyileg milyen tenyészidejű kukoricát tudunk termeszteni, az attól függ, hogy mikor van a tavaszi utolsó fagyos nap időpontja és mikor várható az őszi első fagyok ideje. A kettő közötti időintervallum kijelöli a kukorica zavartalan fejlődéséhez rendelkezésre álló napok számát. A kukorica csírázásához és jó keléséhez a vetés mélységében fajtától függően 8-12 o C-ra van szükség. A kukorica csírázása kemény szemű fajták esetében 8 o C-nál kezdődik, a lófogú típusúaknál 10 o C szükséges. Ha ez a hőmérséklet kellő talajnedvesség mellett rendelkezésre áll, akkor a kukorica 8-12 nap alatt kikel. A vetés megkezdése nagyon fontos időpont, hiszen minél korábban vetünk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a talaj a szemek csírázásához még elegendő nedvességet kap. Az optimális vetésidő az ország déli részén csaknem három héttel korábban van, mint az 5. ábra. Magyarország főbb éghajlati típusainak földrajzi megoszlása (Bacsó, 1961 nyomán) A nyilak az időjárási hatások irányát jelzik. A klímatípusok megoszlása az ország területén: Dunántúl nyugati és északi részén a szubatlanti (A), Dél-Dunántúli és a Dél-Alföld egy részén szubmediterán (M), az ország keleti felén pedig a pusztai (P) klímajelleg a gyakoribb. Ezekben az országrészekben tehát az év nagy részében a vele szomszédos európai klímatípus hazai módusulata az uralkodó. északi és nyugati peremvidékeken (6. ábra). Vetés előkészítés, vetőágy előkészítés A vetést előkészítő műveleteknek (1. táblázat) (legyenek azok akár ősszel, akár tavasszal elvégzendő munkák) arra kell irányulniuk, hogy az elvetendő mag számára a vetési időintervallumon belül (ami nem több 5-8 napnál), minél jobb feltételeket teremtsünk a csírázáshoz, keléshez, valamint a kezdeti gyors fejlődéshez. Alapvető követelmény, hogy a mi körülményeink között a termést nagymértékben korlátozó és meghatározó csapadékvízből ami az elővetemény után ősszel és télen leesett minél többet tudjunk a talajban elraktározni. Ezen túl törekednünk kell arra, hogy vetéskor a talaj már kellően felmelegedett, apró morzsás, a vetés mélységében ülepedett, felvehető tápanyagokban jól ellátott és kellő nedvességű legyen. Fontos az is, hogy a vetőmag csírázásakor ne legyenek jelen a tápanyagokért és vízért versengő gyomnövények. A vetést úgy kell elvégeznünk, hogy az akkor és az addig elkövetett hibáinkat később már nem lesz módunk kijavítani. A jó termést tehát már a vetéskor kell megalapoznunk. A vetés ideje a talaj ideális állapotán túl függ: " a talaj hőmérsékletétől (termőhely); " a vetőmag minőségétől (Cold-teszt érték); " a naptári időponttól. Az elérhető (potenciális) termésszint szemes kukorica esetében Magyarországon elméletileg tonna/ha körül van. Ezt elérni szántóföldi körülmények között nemigen tudjuk, de arra kell törekednünk, hogy minél többet tudjunk a rendelkezésre álló hő-, víz- és tápanyagmennyiségből ami végeredményben a termésben realizálódik felhasználni. Tudnunk kell azt is, hogy ősszel, amikor az első őszi dér vagy fagy a zöld asszimiláló leveleket leperzseli, akkor már nincs többé lehetőség tápanyagokat megkötni és a szemekbe raktározni. A fajtát úgy kell megválasztani, hogy az első komolyabb fagy előtt nappal már betakarítható legyen. Erre az időtartamra kell kiszámítani és megadni minden fajtához azt a hőmennyiséget, amely az érést lehetővé teszi. Ezt hívják effektív hőegységnek, ami nem más, mint a vetés és betakarítás közötti 10 o C-nál több, de 30 o C-nál alacsonyabb napi átlaghőmérsékletek összege. Úgy tapasztaljuk, hogy az utóbbi 30 évben a tavaszi első vetésre alkalmas nap, valamint az őszi fagyos nap megjelenése eltolódik, ami hosszabb vegetációs időt valószínűsít. Emellett is főleg a tavaszi korábbi vetés fontosságát kell hangsúlyozni, mert ezzel: " megnyújthatjuk (tavasz felé) a ve-

8 2004. február Extra táblázat A terméskialakító tényezők hatásfelbontása (Menyhért et al. 1987) nap 16 %-kal és 30 nap 27 %-kal csökkenti a termést. Magyarországon a legjobb hőellátottságú helyen az optimális vetésidő április , a legrosszabban ellátott Termésalakító elem Hatásuk a termésre helyeken pedig április 25. és május 5. között van. Agrotechnika 50 % *Ebből: trágyázás 14 % fajta 13 % növényszám 10 % egyéb 13 % Klímahatás 30 % Ebből: évjárathatás 18 % területhatás 12 % Egyéb agrotechnikai hatások 20 % Mindösszesen 100 % *(Győrffy, 1976) getációs időt; " több vizet tudunk megspórolni a talajban (gyorsabban nő és árnyékolja be a talajt a kukorica lombozata). Kell-e félni a késő tavaszi fagyoktól? Természetesen kell, de ha a fagy nem túl erős és a helyileg észlelt tavaszi legkésőbbi fagyok idejére a kukorica már elérte a 2-5 leveles állapotot, akkor a kukorica levelei ugyan leperzselődnek, de ha a fagy nem olyan erős, hogy a föld felszíne alatt lévő tenyészőkúp is elfagyjon, akkor a kukorica újból kihajt (a csíranövényke még zömmel a szem endospermiumából táplálkozik!) és szinte észrevehető veszteség nélkül hoz termést. Bittera Miklós (1922) erről így ír: A tengeriszemnek aránylag nagy melegre van szüksége, hogy kicsírázhasson 9-10 o C-nál indul csírázásnak. Ilyenkor kell a kukoricát vetni, mindig ügyelve arra, hogy minél korábban vetünk, annál korábban fog az megérni. Igaz, hogy a kukorica kényes a fagyra, de mégis mindig kisebb hiba lesz, bizonyos határok között a korai, mint a késői vetés. Ha a fagy a kukoricát zsenge korában éri, amikor csak egy-két levele van, nem tesz benne nagy kárt. Ez az egy-két levél leperzselődik ugyan, de ezt hamar kiheveri, ha jó az idő. Még ha 2-3 levele volt is, amikor elfagyott, akkor is kihajt. Kései vetés mindig kései éréssel jár. Ez bizonytalanná teszi a termést. Legjobb tehát úgy vetni, hogy fagyosszentek idején egy-két levélben álljon a tengeri Amint a 6. ábra mutatja, helyileg eltérő az optimális vetésidő. Ha ezt elhalasztjuk, akkor fajtától függően minden egyes nap késés kb. 1-1 %-al csökkentheti az elérhető maximális termést. Győrffy (1976) szintén azt tapasztalta, hogy 1 hónapos késés %-os terméskiesést okoz. Rossmann és Cook (1966) 10 évet átfogó kísérletükben azt tapasztalták, hogy az optimálishoz képest 10 nap késés 9 %-al, 20 Vetésmélység Vessünk olyan sekélyen, amennyire lehet, de olyan mélyen, amennyire szükséges! Általában elégséges 5-8 cm mélységre vetni. Korai vetésnél, amikor még elég nedvesség van a talajban, vethetünk sekélyebben, de késői vagy megkésett vetésnél ajánlatos mélyebbre tenni a magot! Ha a talaj laza, akkor vessünk mélyebben, ha túl kötött, akkor vethetünk sekélyebben. A mag mérete is befolyásolhatja a vetésmélységet. Nagy ezerszemtömegű mag több nedvességet igényel a csírázáshoz, ezért itt is indokolt de nem feltétlen kötelező a mélyebb vetés. Nagyon fontos, hogy minden mag egyforma mélyre kerüljön, hiszen ez biztosítja az egyenletes kelést és talajborítást. Tapasztalatunk szerint, ha a megcélzott 6 cm helyett 8 cm-re vetünk, ez 1,5-2 nappal meghosszabbítja a kelési időt. Ahol sok a fácán vagy varjú, esetleg a galamb, ott jobb a mélyebb vetés, mert csökkenti a tőhiányt. (Nem tudják kiszedni a csírázó szemeket.) A gyengébb Cold-teszt értékű vetőmagot a vetési időintervallum végén, a már o C-ra felmelegedett talajba, még nedves talajréteget elérve vessük ki, hogy lehetőleg minél gyorsabban kikeljen. Fontos, hogy az a mélység, ahová a vetőmag kerül, kellően tömörített, vagy ülepedett legyen, hiszen ez szolgálja a jó vízellátást, fölötte viszont még kellő vastagságú, apró morzsás, a mag számára gyorsan áttörhető réteg legyen. Ezt a mai modern kombinátorok a vetőágy előkészítésnél könnyen megvalósítják, 4. táblázat A kukoricatermesztés százalékos eltérése azonos ráfordítás mellett, az országos átlaghoz képest Középtáj Relatív hozam* 1 Dunamenti-síkság Duna-Tisza közi hátság Bácskai-hátság Mezőföld Drávamenti-síkság Felső-Tiszavidék Közép-Tiszavidék Alsó-Tiszavidék Észak-alföldi hordalékkúp síkság Nyírség Hajdúság Berettyó-Körösvidék Körös-Maros-köze Győri-medence Marcal-medence Komárom-Esztergomi-síkság Alpokalja Sopron-Vasi-síkság * A mindenkori országos átlag = 100 % Középtáj Relatív hozam* 19 Kemeneshát Zalai-dombság Külső-Somogy Belső-Somogy Tolna-Baranyai-dombság Mecsek és Mórágyi-rög Bakony-vidék Vértes és Velencei-hegység vidéke Dunazug-hegység Duna-kanyar hegyvidéke Nógrádi-medence Cserhát-vidék Mátra-vidék Bükk-vidék Heves-Borsodi medencék és dombságok 34 Észak-Borsodi-hegyvidék Tokaj-Zempléni-hegyvidék 70-74

9 10 Extra február A vetésidő kezdő napja Magyarországon hőegységenként azáltal, hogy a kombinátor pálcáshengere a vetőmélységben tömörít, a fölötte lévő réteget a rugósfogak lazítják, majd vetés után a vetőcsoroszlya mögötti kerék elvégzi a sorok tömörítését. Külön hengerezésre vetés után már csak akkor lehet szükség, ha a vetést követően nagy mennyiségű csapadék érné a táblát és a felszínen cserepesedés következne be. Ekkor küllős kapa vagy könnyű gyűrűshenger lehet a megoldás ha a herbicides gyomirtást ezzel nem zavarjuk. Vetési sorrend Kisebb gazdaságokban, ahol csak néhány hektár vetésére van lehetőség, nem kell sokat törődnünk a vetési sorrenddel, mivel az a cél, hogy a saját vagy bérelt betakarítógép minél gyorsabban betakarítsa a termést. Ha nagyobb gazdaságról van szó, ott a mindenkor rendelkezésre álló szárítási kapacitás szabja meg a betakarítás intenzitását (azt, hogy a szárító torony hány tonna kombájntiszta szemes kukoricát képes fogadni). Ilyenkor a kombájnok és szállító eszközök kapacitását össze kell hangolni a szárító torony teljesítményével. Ha kevés a szárító kapacitás, akkor eltérő tenyészidőbe tartozó fajtákat válasszunk és a legkorábbi tenyészidejű fajtával kezdjük a vetést, majd a helyileg még beérő későbbivel fejezzük be. Ha viszont a szárítókapacitás kielégítő, vagy nem képez akadályt, akkor igyekezzünk minél előbb túl lenni a szárításon, hiszen ősszel nem ritka az esős napok jelentkezése. Igyekeznünk kell, nehogy egy esetleges eső vissza-nedvesedést okozhasson. Ilyenkor a vetést a legkésőbbi fajtával kezdjük és a korábbival fejezzük be ilyen esetben az érés összecsúszik és kevesebb nap alatt lehet végezni a betakarítással. Ha elégséges területünk van, ne feledkezzünk a termésbiztonság olyan lehetőségéről, hogy azonos éréscsoportokon belül is több, eltérő genetikai alkatú hibridünk legyen és ezen belül is a virágzási idők térjenek el egymástól. Ez egyébként a szárító kapacitásnál elmondottakra is igaz! Az eltérő időben virágzó hibridek csökkentik a virágzás időpontjában esetleg fellépő aszály-stressz termést károsító, megtermékenyülést csökkentő hatását. 6. ábra A hibridmegválasztás speciális oka lehet az is, hogy mi a végtermék felhasználási célja. A fentebb elmondottak inkább a szemeskukorica termésre igazak. De előfordulhat, hogy szilázs vagy CCM (Corn Cob Mix) esetleg LKS (Liesch Kolben Schrot) készítés, vagy nedvesen zúzott silózás a cél. Ekkor a fajtamegválasztás speciális céljait kell követni. Szilázs célú termesztésnél pl. jó, ha a szemek lassú vízleadásúak. (Szemben a szemeskukorica gyors, ezáltal még mesterséges szárítással is gyorsabban szárítható szemeivel, ahol így szárítási energiát, s ezáltal pénzt takaríthatunk meg.) Ez nem lényegtelen, mivel a mesterséges szárítás költségei jelenleg igen tetemesek, elérik elvont vízszázalékonként és tonnánként a Ft-ot. Ez a teljes termelési költség %-át is kiteheti, hiszen a betakarítás általában %-os víztartalom mellett kezdődik és legalább %-ra kell leszárítani a szemes kukoricát ahhoz, hogy tárolni lehessen! A kukoricatermesztés felhasználási területeit felölelő áttekintés a 7. ábrán látható. Sortávolság Magyarországon jelenleg 70-76,2 cm (30 coll) sortávolságra vetik a kukoricát. Amerikai, német és magyar tapasztalatok azt mutatják, hogy cm sortávolság között kivetve a hektáronként meghatározott tőszámot, a szűkebb (50 cm), illetve a tágabb (akár 100 cm) sortávolság az elérendő termést számottevően nem befolyásolja. Újabban főleg biotermelésnél ismét felmerült az ikersoros termesztés lehetősége, ami a teljes vegetáció alatti gyomirtást könnyebbé, több gépi- és kevesebb kézi munka felhasználásával tenné lehetővé, illetve megoldhatóvá. Tőtávolság (állománysűrűség) Martonvásári, szegedi tapasztalatok és saját kísérleti eredményeink is azt igazolják, hogy jelenleg a FAO as éréscsoportokba tartozó hibridek termesztése a leggazdaságosabb. Ezekben a csoportokban elegendő számú, elégségesen tág genetikai alkatú hibridet lehet találni. Az ennél rövidebb tenyészidejű hibrideket csak másodvetéshez, vagy igen korai betakarítási céllal termesztenek. A 300- nál kisebb FAO számú hibridek többnyire 1-1,5 tonnával kevesebbet teremnek hektáronként, a 400-nál későbbiek némileg magasabb termésfölénye pedig a betakarításkori nagyobb nedvességtartalom szárítási költsége miatt többnyire gazdaságtalan. A FAO as hibridek termőtőszáma között határozható meg. A vetési norma korai vetésnél a tervezett betakarítási tőszám + 10 %. Később a többlet vetőmag mennyiséget 5 %-ra lehet csökkenteni,

10 2004. február Extra mivel ekkor csaknem minden szem kikel. Az elméleti tőtávolság meghatározásakor a tervezett vetési norma szemszámát az 1 ha-on található kukorica sorok teljes hoszszára kell elosztani. A kukorica takarmányozási célú felhasználásának különböző formái Zscheischler et al. (1990) Siló 7. ábra zölden feletetett Vetésváltás vagy monokultúra? A második világháború előtt a kukoricát világszerte vetésváltásban termesztették, rendszerint két gabona közé illesztve. Ez időben még Amerikában is elterjedt volt a kukorica-szója-búza forgó. Ez csak akkor változott meg, amikor kézzel vagy géppel végzett mechanikai gyomirtás helyett kémiai (herbicides) gyomirtást kezdtek kiterjedten alkalmazni. Az első periódusban olyan herbicideket alkalmaztak, amely után nem lehetett kétszikű növényt vetni. Ezt követően még szigorúbb, fajspecifikus (szelektív) herbicidek alkalmazására került sor, ami megkövetelte a kukorica önmaga utáni vetését, így kialakult a monokultúrás termesztés. A kukorica bizonyos ideig elviseli az önmaga utáni vetést, s csak a 3-4. év után következik be termésvisszaesés. Ez abban jelentkezik, hogy a kijuttatott műtrágyák hasznosulása romlik, a herbicidek gyomirtó hatása is elégtelenné válik, herbicid-rezisztens gyomok, illetve gyom-rassszok jelennek meg. Ezek együtt rontják a gazdaságosságot, nő a fajlagos ráfordítás. Ezt a gazda ha ragaszkodik a monokultúrás termesztéshez úgy védi ki, hogy növeli a kijuttatott műtrágyák hatóanyag mennyiségét és a gyomirtó hatás fenntartásához több, vagy más hatóanyag-tartalmú sok esetben drágább herbicidet alkalmaz. A növekvő herbicid és műtrágya (főleg nitrogén) bevitel egy határon túl viszont azt eredményezi, hogy pl. a bevitt N egy része nem a termésbe kerül, hanem a leesett csapadékkal bemosódik az altalajba, ahonnan az altalajvizet elérve, azzal együtt vándorolva megjelenik az élővizekben, ott megnövelve a nitrátkoncentrációt, ami eutrofizációt vált(hat) ki. Amerikai kutatók kimutatták, hogy az amerikai kukoricabogár megjelenése is szorosan kapcsolatba hozható a monokultúrás termesztéssel, valamint a megnövelt nitrogénműtrágya-hatóanyag kijuttatással. Eleinte a kukoricabogár kártétele ellen állománypermetezéssel és talajfertőtlenítő szerek kijuttatásával tudtak védekezni (a talajban élő lárvák ellen) valamint légi permetezéssel az imágók kártétele ellen. Ez jelenleg évente 1 milliárd dolláros üzletet jelent a növényvédő szereket szállító kémiai cégeknek, illetve ugyanennyi kiadást a gazdáknak, amiben még nincs benne az okozott kár miatti terméskiesés értéke. Mára világossá vált, hogy a kémiai védekezés önmagában nem elég. Nemesítési módszereket kell alkalmazni (erősebb gyökérrel rendelkező hibrideket kell előállítani!), ésszerű vetésváltással, vetésforgóval szükséges védekezni, amiben több helyet kell adni a hüvelyeseknek, pillangósoknak is, ami az állattenyésztés fokozott fontosságát vetíti előre. Amint a leírtakból kitűnik, ez az anyag nem fogja, nem is foghatja át teljes terjedelmében a kukorica agrotechnikáját. A célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a vetés kiemelt fontosságára. Minden agrotechnikai művelet és döntés alapvetően azt célozza, hogy hol, mikor, milyen fajtát, milyen állománysűrűséggel vessünk. Az agrotechnika további célja az, hogy a kiválasztott fajtákhoz és tőszámhoz hogyan biztosítsuk a vizet, tápanyagokat és hogyan gátoljuk meg az eróziót, deflációt illetve az esetleges tápanyag-kimosódást. Utóbbiak viszont már egy további gazdálkodási stratégiát is magában foglaló elemzés tárgyai lehet(né)nek. Ismételten hangsúlyozni szeretnénk, hogy a gazdának földjét, körzetének időjárását alaposan fel kell térképeznie és az ettől függő fajtát, művelési eszközt minden tudását összegezve és gyarapítva saját magának kell megválasztania. A helyismeretre alapozott szakértelem a gazdálkodásban egyenértékű a többi gazdasági beavatkozással, így azt más gazda tapasztalata kiegészítheti, de nem pótolhatja! Ezért olvasson el és nézzen meg mindent, ami a gazdálkodásához hasznosnak látszik, de döntenie saját magának kell! Ennek kockázatát csak akkor mérsékelheti, ha a döntése mögött elégséges tudás (szaktudás!) áll. Internet címünk:

11 12 Extra február GYÁRTÓK ÉS FORGALMAZÓK OLDALA NK kukorica hibridekkel versenyképesen az EU-ban is Ki mint veti ágyát úgy váltja valóra álmát A megújított közmondás igaz akkor is, amikor arra gondolunk, hogy áprilisban, még mint EU-n kívüli ország termelője vetjük el kukorica hibridjeinket, de a betakarítást már EU-tagként végezzük és a betakarítási eredményünk birtokában mérlegeljük, mennyire tudtunk nyereségesen termelni a csatlakozás első évében. A jól megválasztott hibrid nagymértékben hozzájárul a termesztés sikeréhez. A kukorica várhatóan az egyik legjövedelmezőbb szántóföldi kultúra lesz Magyarországon a csatlakozást követően. Az már bebizonyosodott az elmúlt aszályos években, hogy kukoricát eredményesen termelni csak komolyan és kellő szakértelemmel lehet, hiszen így még a szélsőséges időjárás kedvezőtlen hatásait ha nem is teljes mértékben, de valamilyen szinten mérsékelni tudjuk és elfogadható termést tudunk betakarítani. Az előzőleg emlegetett szakértelembe nemcsak a különböző, jól megválasztott agrotechnikai fogások talajelőkészítés, vetés, gyomirtás tartoznak bele, hanem a gazdálkodásba bevont hibridek ésszerű megválasztása is. Kutatással, fejlesztéssel a kukoricatermesztés biztonságáért A nemesítői munka mindig is a termelői igényeknek volt alárendelve és így lesz ez a jövőben is. Ennek a munkának az eredményeként csak olyan hibrideket hozunk a magyar piacra, melyek a megbízhatóságot jelentik a gazdák számára. Széles, az egész ország területét átfogó kísérleti hálózatunkból csak azok a legjobb hibridek kerülhetnek köztermesztésbe, melyek új értékeket hordoznak magukban. Ez az érték csak akkor realizálódik nagy termésben, ha a legmodernebb vetőmagfeldolgozási rendszerrel előállított vetőmagot használunk. Ezért építettük meg Európa legkorszerűbb vetőmagüzemét Mezőtúron, ahol a hazánkban megtermelt összes kukoricavetőmag feldolgozása történik. Termés és termésbiztonság NK hibridekkel Magyarországi hibrid ajánlatunkban a legfontosabb érésidőkre összpontosítunk. A FAO 300-as éréscsoportban négy, immár jelentős ismertséget és közkedveltséget szerző hibridet kínálunk partnereinknek, ezek a Kanada, az Alpha, az Occitan és a Furio, a korai 400-asok közül pedig az egyre közkedveltebb Celest és az újonnan minősített NK Cisko hibridet. Valamennyi rendelkezik az NK hibridek legfőbb értékeivel: a legmagasabb termésszinten teljesítenek, mindezt biztonsággal teszik a legkülönbözőbb évjáratokban és termőhelyi körülmények között. A Kanada az éréscsoport elején érik, ezáltal a korai betakarítás lehetőségét nyújtja. Terméselőnye különösen a száraz években szembetűnő a hasonló érésidejű fajtákhoz képest. Az Alpha, kereskedelmi bevezetése óta, évről évre jelentős területi részaránnyal rendelkezik, ezt jelzi, hogy a legnagyobb területen termesztett 10 hibrid egyike. Az ország teljes területére ajánljuk, s ami nagy előnye, hogy jól termeszthető a nehezebben felmelegedő talajokon is, hiszen már alacsony, 8 C o -os talajhőmérsékleten is egyenletesen kel. Korábbi virágzásából adódóan nagyobb eséllyel kerüli el a július közepi száraz-meleg időszakot, tökéletes megtermékenyülést biztosítva ezáltal. Az Occitan az utóbbi években a megbízhatóság jelképévé vált. Még a legmostohább körülmények között is elfogadható termést ad. Nemcsak a Dunántúl, hanem a szárazabb, melegebb Alföldnek is egyik legkedveltebb fajtája lett. Gyors éréskori vízleadásával jelentős szárítási költséget takaríthatunk meg. Flexibilis csőtípusa lévén nem igényli a magas tőszámot, így a kukoricaállomány stressztűrése fokozható. Furio hibridünk jó választási lehetőség a kistermelők számára is. Alacsonyabb vetőmagáron beszerezhető, ugyanakkor az éréscsoport vezető hibridjeinek termőképességével rendelkezik. Bizonyította mindezt a 2003-as évben is. Az előzőekből következik, hogy egy olyan kukoricáról van szó, amelyik az egyik legjobb érték ár aránnyal rendelkezik a korai érésű hibridek között. A FAO 400-as eleji hibridek jelentősége az utóbbi években erősödött. A csoport végén érő hibridek sem tudtak többet teremni a szélsőséges időjárás miatt. Átlagos, vagy annál jobb termőhelyi körülmények között pedig jelentős terméstöbbletük van a vezető FAO 300-as hibridekhez képest is. A Celest az elmúlt évek hivatalos OMMI kísérletei alapján, az egyik legjobb terméseredménnyel és legkedvezőbb betakarításkori víztartalommal rendelkezik a középérésűek között. Hasonlóan jól teljesített nagyüzemi körülmények között is, ezért évről évre egyre növekszik vetésterülete. Ugyancsak a FAO 400-as éréscsoport elején érik az újonnan állami elismerésben részesült NK Cisko. Az új genetikai háttérrel rendelkező hibrid többéves termékfejlesztési kísérletekben és az OMMI regisztrációs kísérleteiben bizonyította kiváló képességét a hazai termesztési körülmények között is. Széles alkalmazkodóképességét jelzi, hogy Európa, sőt az USA hasonló érésidőbe tartozó területein szintén kimagasló eredményekkel büszkélkedhet. A gyors éréskori vízleadásának köszönhetően jelentős szárítási költség takarítható meg. A Syngenta Seeds Kft. hibridkínálatával, szolgáltatásaival, kiszámítható üzletpolitikájával mindenkor hosszú távú partnerkapcsolatra törekszik. Innovációs készségünk pedig biztosítja partnereink számára, hogy részesüljenek mindazokból az előnyökből, amit az új tudományos ismeretek, a legmodernebb nemesítési eljárások kínálnak számunkra. Az NK hibridek a nyereséges, versenyképes gazdálkodás biológiai alapjai az uniós csatlakozásunkat követően is. Dr. Szabó Péter termékfejlesztő Syngenta Seeds Kft.

12

13 2004. február Extra GYÁRTÓK ÉS FORGALMAZÓK OLDALA A Saaten Union hibridkukorica ajánlata 2004-re A Südwestdeutsche Saatzucht (SWS) a hibridkukorica európai megjelenésével egy időben indította kukoricanemesítési programját ben 6 nemesítőházzal együtt alapító tagja volt a Saaten- Union csoportnak, amelyet az egységes piaci fellépés érdeke hívott életre. Az SWS nemesítési programjának és hibridjeinek sikerét mutatja, hogy az 1990-es évek elejére már 30 % feletti piaci részesedést mondhatott magáénak az SWS és a Saaten-Union Németországban, ezen kívül jelen voltak már a fontosabb európai piacokon is. Saját nemesítői állomásokat hoztak létre az egykori Kelet-Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Portugáliában a régió igényeinek megfelelő hibridek előállítása érdekében, valamint Argentínában a téli tenyészkert elhelyezése okán ben a Saaten-Union nemesítőházai az SWS irányítása alatt egyesítették kukoricanemesítési programjaikat, ezzel biztosítva a még intenzívebb és hatékonyabb nemesítést, a kitűzött nemesítési célok gyorsabb, és biztosabb elérését. Az SWS hosszútávon kíván megbízható partnere lenni a magyar termelőknek is, ezért már 1990-ben elindította magyarországi nemesítési programját. Ennek célja a magyarországi viszonyoknak leginkább megfelelő, és a Kárpát-medence országainak igényeit kielégítő hibridek előállítása. Az évről-évre bővülő nemesítési program évente közel 50 hektár, az intenzív nemesítés legfontosabb céljai a termőképesség és termésstabilitás növelése, a koraiság, a biotikus és az abiotikus stressz-hatásokkal szembeni rezisztencia, valamint a különleges minőségi, beltartalmi tulajdonságok felkutatása és vizsgálata. A tenyészkertekben előállított hibridek hatékony tesztelését Magyarországon az SWS kiterjedt kísérleti hálózata évente közel kísérleti parcella biztosítja. Az SWS és a Saaten-Union magyarországi leányvállalatának együttműködése akkor vált határozottá, amikor 2002-től a Saaten Union Hungária Kft. termékpalettájára felkerültek a legújabb nemesítésű hibridek. Az URANUS (FAO 320), mint a korai éréscsoport elején, zöldszáron érő hibrid elsősorban azok érdeklődésére tarthat számot, akik viszonylag szerényebb költségráfordítás és kedvezőtlenebb termőhelyi adottságok mellett egy korán betakarítható, kalászos előveteményeként is szóba jöhető, stabilan termő, jó alkalmazkodóképességű hibridet keresnek. Korai, hideg talajba történő vethetősége valamint a tenyészidőszak végéig is erőteljes szára biztosítja a szárítási költségek minimalizálhatóságát, ill. korai betakaríthatóságát. A ZAMORA (FAO 460), mely 2001-ben nyert állami elismerést, már annak az évtizednyi fejlesztőmunkának a sikerét jelzi, melyet az SWS Magyarországon folytat. Középérésű hibridként már a minősítő kísérletekben is jelezte, hogy a hazánkra oly jellemző aszályos években is kiemelkedő termés várható tőle, hiszen pl ben termésszintje az összehasonlító fajtákét több mint 5 %-kal meghaladta. Köztermesztésbe kerülése után 2002-ben és 2003-ban is hasonló mértékben múlta felül termése az éréscsoport hibridjeinek átlagát. Kiemelkedő teljesítményét termelői viszszaigazolások is megerősítették mind a kifejezetten intenzív, mind extenzívebb termőhelyekről is. Zöldszáron érő hibridként vízleadóképesség tekintetében is állja a versenyt a csoportvezető hibridekkel, köszönhetően vékony csutkájának és az azon mélyen ülő szemeknek. A ZAMORA attraktivitását kiemelkedő teljesítménye és alkalmazkodóképessége mellett korai vethetősége és kiváló műtrágya-reakciója tovább növeli. A SUM 420 (FAO 420) nevű, 2002-ben állami elismerésben részesült hibrid egyesíti a középérésűek magas terméspotenciálját a koraiak vízleadásával. A szemre is tetszetős, magas növekedésű, szintén zöldszáron érő hibridet jó termőképességén felül elsősorban rendkívül gyors és dinamikus vízleadása teszi figyelemreméltóvá. Az államilag elismert középérésű hibridek hivatalos kísérletei szerint betakarításkori szemnedvessége 2002-ben közel 1,5 %-kal kedvezőbb volt, mint a csoportátlag ban közel 9 t/ha átlagtermés mellett ismét 1 %-kal alacsonyabb szemnedvességgel takarították be, mint középérésű vetélytársait. Rendkívül erős, stabil szára lehetővé teszi a biztonságos lábon szárítást is. Mint az SWS hibridek általában, úgy a SUM 420 is jól tűri az alacsonyabb talajhőmérsékletet, így korai vetése is javasolható. A SUM 330 (FAO 330) hibriddel SIRIUS néven már találkozhattak korábban, hiszen 2002-ben ezzel a névvel került állami elismerésre. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk okán kellett az eredeti elnevezést megváltoztatni és a Saaten-Union új típusú névadásához igazítani. Kiemelkedő teljesítményében és tulajdonságaiban azonban semmi sem változott! Átlag feletti termőképessége rendkívül dinamikus vízleadás-

14 16 Extra február sal párosul ben a koraiak átlagánál közel 1 %-kal alacsonyabb szemnedvességgel takarították be, ban pedig csupán 1 hibrid mutatott nála jobb vízleadást a FAO 300-as éréscsoportban! A SUM 330 stabil, magas szárú hibrid, oldalra kihajló, igen nagy csövekkel. Elsősorban intenzív és félintenzív termőhelyekre javasoljuk, különösen oda, ahol kiemelt jelentőségű a szárítási költségek minimalizálása tavaszán a Saaten-Union két olyan hibridet is bemutat, amelyek többcélú felhasználást, ill. új értékesítési lehetőségeket nyitnak meg a termelők előtt. A STARDUR (FAO 330), ill. a SUM 490 (FAO 490) hibridek közös jellemzője ugyanis, hogy kiválóan alkalmasak élelmiszeripari alapanyag (gríz, liszt) előállítására. Elsősorban a kemény, üveges szemek, az egészséges érési folyamat, az intenzív sárga szín, a kitűnő úszási szám azok a tulajdonságok, amelyek átlagon felül alkalmassá teszik ezen hibrideket az élelmiszercélú feldolgozásra. Mind hazai, mind külföldi malmok vizsgálatai egyértelműen megerősítették ezeket a pozitív tulajdonságokat. Míg a STARDUR egy igen korai betakarítást tesz lehetővé, addig a SUM 490 azok számára nyújt új lehetőséget, akik az eddigi ipari kukoricák szántóföldi termőképességével voltak elégedetlenek. A SUM 490 a minősítő kísérletek 3 viszontagságos éve alatt ( ) ugyanis a hagyományos, takarmány standardok termőképességét 3,7 %-kal múlta felül! További információk: Saaten Union Hungária Kft. Tel./Fax: 74/ saaten@westel900.net Tel.:30/ Területi képviselők Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye: Farkas Péter Pest, Nógrád, Heves, Borsod, Szabolcs, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun megye: Csikós Zoltán TERJESZTÉS OLVASÓSZOLGÁLAT : FÜZESI ZOLTÁNNÉ Címünk: Mezőföldi Agrofórum Kft Szekszárd 1. Pf.: 189. Mobil: , Tel/Fax: , Tel/Üzenetrögzítő: MEGRENDELEM az alábbi kiadványokat: a 2004-ben megjelenő számokat, folyamatosan lemondásig...példányban. Ára 5460 Ft, (külföldről 55 euró vagy Ft,) amely magában foglalja az áfá-t és postaköltséget. A lap példányonkénti ára 750 Ft áfá-val, postaköltséggel. a VESZÉLYES 24 c. kiadványt...példányban, amely a leggyakoribb gyomnövényeket és az ellenük való védekezés lehetőségeit ismerteti. Ára: Ft/db áfá-val+postaköltség. AGROFÓRUM FÜZETEK - A NÖVÉNYEK NÉGY TESTŐRE kiadványsorozatot...példányban. "A szőlő növényvédelmének tervezése, szervezése másképpen (Agrofórum Füzetek 7.) "Növényvédőszerekről - egyszerűen (Agrofórum Füzetek 8.) "Egyszerű növényvédelem a gyümölcsösökben (Agrofórum Füzetek 9.) "A zöldségeskert növényvédelme - egyszerűen (Agrofórum Füzetek 10.) Az áruk együttesen: Ft, áfá-val és postaköltséggel. AGROFÓRUM EXTRA 2. Kukoricatermesztőknek c. különkiadványt...példányban. AGROFÓRUM EXTRA 3. A kímélő és vízmegőrző talajművelés c. különkiadványt...példányban. AGROFÓRUM EXTRA 4. A kukoricabogárról c. különkiadványt...példányban. Az áruk egyenként: 450 Ft/db, áfá-val és postaköltséggel. Megrendelő neve:... Tel.: Cím:...helység,...u....hsz. A számla címzettje:... Tel.: Cím:...helység,...u....hsz hó... nap aláírás, bélyegző

15 2004. február Extra Hogyan születnek nagy kukoricatermések a kis Iowában? Az 1962-ben alakult Naki Dózsa Mezőgazdasági Szövetkezet mai jogutódja a zártkörű Naki Mezőgazdasági Rt. természetesen a jogok mellett a kötelezettségekkel együtt örökölte meg a gazdaságot. Az rt. vezetése az átalakulás után felajánlotta az aktív és nyugdíjas üzletrész tulajdonosoknak egyaránt, hogy aki másképpen képzeli a jövőt és az itt folyó közös gazdálkodás ellenére van, annak kifizeti az üzletrészét. Így maradt 65 részvényes, akik közt 12 bírja az 51 %-ot és 9 külső érdekeltségű is található közöttük. Mindez az alaptevékenységet jó irányba befolyásolta, hiszen ha bérelt területen amiből ha szántó valóban okszerű gazdálkodás, célirányos, minőségcentrikus szakmai termelés indulhatott meg. A földbérletekért ötéves tartam alatti időre 1.100, öt év felett Ft/AKt fizet az rt., függetlenül a művelési ágba sorolástól. Mindezt Soltész Gyula, a Naki Rt. vezérigazgatója mondja el a fentieknél sokkal részletesebben aki egyébként növényvédő szakmérnök és nem túlzás talán azt állítani róla, hogy a kukorica szerelmese. Ennek magyarázata, hogy ez a térség adottságainál fogva valóban egy kis Iowa, hiszen a kukorica nagyon jól érzi itt magát, öröm vele foglalkozni az átlagosan 32 AK-s területeken. Szerelemből azonban nem lehet megélni a mondás szerint sem, ezért ökonómiai adatokkal támasztja alá érzelmi kötődését. Ebből kitűnik, hogy rossz eloszlású csapadékellátottság esetén is ( mm/év, aminek jó esetben fele esik a tenyészidőszakban) 8-10,5 t/ha közötti kukoricatermések születtek. Ez, a kiszámíthatatlanul változó felvásárlási árakkal is tisztes jövedelem elérését tette lehetővé. A gazdaságon belül csökkent ugyan a kukorica vetésterületi részesedése, de még így is 50 % maradt. A másik 50 %-on az őszi árpa, a malmi minőséget és alomszalmát adó őszi búza, valamint a napraforgó osztozik, így a szakszerű vetésváltás megoldható. A nagy takarmányfelvevő a társaság sertéságazata, ahol 700 kocás állomány és szaporulata ami ezer db hízókibocsátást takar gondoskodik arról, hogy bőrbe kötve még eredményesebb legyen az értékesítés, a gazdálkodás. Az ágazat már most is EU-konform számadatokkal büszkélkedhet mint pl. az egy kocára jutó hízókibocsátás, ami db évente de más érték- és színvonal-mérő paraméterek is imponálóak. Persze van még javítani való is pl. az 1 kg élősúly előállításhoz felhasznált takarmány tekintetében és a célirányos beruházások folytatása sem várathat sokáig magára. A prosperáló gazdaság rövid bemutatása után Soltész Gyula örömmel vállalkozik arra, hogy válaszoljon a kukoricatermesztéssel kapcsolatos kérdéseinkre, ugyanakkor nem titkolt érdeklődéssel várja, hogyan lehet egy cikkbe bezsúfolni azt a temérdek ismeretet, amiről beszélgetünk? Az alábbiakban kísérletet teszünk minderre. Milyen szempontok indokolják a kukorica ilyen nagy területi részesedését a gazdaságon belül? A jövedelmezőségi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a kukorica itt a nyerő növény ehhez nem fér kétség. A jövedelmezőség, a társágazat kiszolgálása és a szakmaiság azok a kulcsszavak, amelyek ezt alátámasztják. A termelés színvonalát pedig évről évre javítanunk kell, annak ellenére, hogy szép eredmények jöttek az utóbbi években is. A kukoricatermelés mottója Nakon: nagy termést elérni, kis költséggel! Ehhez meg kellett találni a módszereket, a technológiai fogásokat a talajműveléstől a betakarításig. A költségcsökkentés viszont csak addig lehetséges, ameddig nem jár a terméseredmények csökkenésével. Vannak tartalékok a talajművelés, a gyomirtás, és a műtrágya-felhasználási technológiákban. Arra azonban nincs lehetőség, hogy a vetőmag-felhasználásnál vagy a fajtahasználatnál ugyanezt megpróbáljuk, hiszen szakmai értelemben ez nálunk konstans. Valóban ilyen nagy szerep jut a termesztett hibridek kiválasztásának? Meggyőződésem, hogy a hibridkiválasztással, a szortiment-összeállítással és a vetőmagnormával lehet megalapozni a nagy terméseket. Ennek alapja a saját próba, vagyis a saját területeken való vizsgáztatás. Így volt mód annak megállapítására, hogy az 500-as FAOszámú hibridek az évek óta tapasztalható éghajlatváltozás következtében kiesnek, a as hibridek viszont kiválóan és meggyőzően teljesítenek. A FAO- 200-as kukoricák pedig nyilvánvalóan csak szükség-kategóriát jelentenek. A házi kísérletek jelentősége tehát óriási, amitől a jövőben sem kívánunk eltekinteni

16 18 Extra február amellett, hogy a fajtatulajdonosok és forgalmazók tanácsait is megszívleljük. A döntést azonban nem engedjük ki a kezünkből. A matematikai hasonlatnál maradva, tudjuk mi a konstans a termelési folyamatban, de mi a változó? Szerencsére többváltozós a folyamat, ezért a mozgástér alaposan kitágul e tekintetben. Említhetném mindjárt talajművelést, aztán persze sorban a többi éppen aktuális munkát is. Előbbinél valóban nagyon fontos, hogy optimális időben történjen és jó minőségben. A kukoricatermesztés már az elővetemény ami kalászos vagy napraforgó betakarítása után elkezdődik! Mindegyik őszi kalászos szalmája értékes alom, szükség van rá az állattartásban, ezért be kell takarítani. Utána a terület egy részén mélylazítás következik (50-60 cm) amire négyévente kerül sor másutt tarlóhántás és vízmegőrző talajlezárás a nyárvégi program. Ez a munka nagyjából egy hónapot vesz igénybe, és biztosítja a gyomok gyors kelését. Következik a szántás, ami túl korán persze nem végezhető el, mert nagyon kiszáradhat és kigyomosodhat az ősz folyamán. Ennek érdekében inkább a tarlókat ápoljuk, hogy az őszi mélyszántás optimális időben általában szeptember második felében kezdődhessen. Van ha kedvezményezett terület évente, amelyik a mélyszántás előtt szervestrágyázásban részesül. Az így leszántott területeknél számítani kell őszi gyomosodásra, ami még szántásápolást igényel. Az őszi tápanyagvisszapótlás, a műtrágyázás is erre az időszakra esik, ahol az előzetes talajvizsgálati eredmények alapján adott szaktanács segíti a munkát. Van persze ettől eltérés, hiszen a jó gazda a területein, minden foltot ismer, és egy megszállott kukoricatermesztő a kísérletezés élményét a világért sem adná fel. Azért a tudomány és a technika legújabb vívmányainak gyakorlati alkalmazása és az ún. szakmai finomságok nélkül a kiváló termőhelyi adottságokkal sem lehetne ilyen látványos eredményeket elérni?! Természetesen a helyspecifikus kijuttatási rendszer gyakorlatával egyetértünk, amit a hozamtérképekkel látunk igazolva. A tápanyag-kijuttatásnál a hozamfokozó vagy szinten tartó kategóriákat ismerjük és alkalmazzuk. Minden gazda szereti, ha vannak kisebb titkai, saját ötletei, megfigyelései még akkor is, ha a tudomány fejlődése ma óriási segítséget nyújt ehhez a munkához. A cél ma a harmonikus- és semmiképp nem a feltöltő tápanyag-ellátás, mert utóbbira nincs szükségünk. Az alapműtrágya szuszpenzió formájában jut a földekre, mégpedig a rendelkezésre álló közel száz variációból kiválasztva és összeállítva a szükséges hatóanyagok arányainak figyelembevételével. A nyomelemek közül időszerű lesz a következő évben már a cink és mangán kiegészítés is, hiszen ezek az elemek ürülnek leginkább a talajból. A hatóanyag 0,5:1:1,5 arányú N:P:K. Említhetném persze a kitűnő gépkonstrukciókat is, amelyek nélkül biztosan nem lennének ilyen eredményeink. Így az őszi mélyszántási munka dandárja Rábewerk váltva-forgató ekékkel történik, szántás elmunkálóval kiegészítve. Ugyanezek a gépek számos nagyszerű állítási lehetőség jóvoltából kiváló minőségben forgatják le a kukoricatarlókat is, immár több mint tíz éve. Törekedtünk arra, hogy a gépek jó minősége mellett elégséges kapacitással is rendelkezzünk, vagyis minden munkát optimális időben végezhessünk el. Ilyen pl. a tavaszi vízmegőrző simítózás, amely akkor kezdődik, amikor már taposási károk nélkül lehet a talajon dolgozni, tehát nem túl korán. Gép- és eszköz-kapacitás birtokában a tavaszi mintegy ha kukorica és napraforgó vetés alá 5 nap alatt lezárjuk a talajokat. A kukoricatermesztés gyakorlatában megoszlanak a vélemények a tápanyag-visszapótlás, de különösen a N-kijuttatás időpontjáról és módjáról. Önöknél mi a bevált gyakorlat e tekintetben? Az elméletek helyessége mindig a gyakorlatban igazolódik. Nálunk az osztott N tápanyag-kijuttatás vált be az évek során. Hiszem, hogy nemcsak egy elfogadható tápanyag-visszapótlási módszer állja ki a próbát, hiszen számos kiszámítható és legalább annyi ki nem számítható körülmény befolyásolhatja a tenyészidőszakban a növény számára a tápanyagokhoz történő hozzáférést. Biztosan helyes elmélet az egy időben kiadott teljes mennyiség is a kukorica mint folyamatos tápanyagfelvevő növény számára, hiszen a fejlődő gyökerek eljutnak a létfontosságú elemek egy bizonyos részéhez. Azonban az osztott tápanyag-kijuttatás legalább olyan jó eredményekkel szolgál. Két előnye is beigazolódott, hiszen tápanyagokból kevesebb illan el, kevesebb mosódik le, és válik ezáltal felvehetetlenné. Továbbá megmarad a gazdának az a nagyszerű érzése, hogy a tervezett költségek túllépése nélkül akkor adhat a növény számára, amikor az igazán igényli. Nos, ennek megfelelően kapja meg ősszel a kukoricavetésre kijelölt tábla a teljes P és K mennyiséget, valamint a folyékony N mennyiség 20 %-át. Tavasszal a magágy-készítő munkát megelőzően a 40 %-át, a vetéssel egyidejűleg ismét 20 %-át és a sorközművelő kultivátorozással pedig az utolsó 20 %-át. Ez összesen 170 kg/ha N-hatóanyag mennyiségnek felel meg, ami ezzel az osztott kijuttatási módszerrel a növény folyamatos igényét minden bizonnyal jól szolgálja. A jövedelemcentrikus kukoricatermesztés kritériuma a költségek ésszerű csökkentésén alapul. Hogyan sikerült ebben eredményeket elérni? Öt éve már annak, hogy megfogalmaztuk a költségcsökkentés fontosságát és a technológiai folyamatban elodázhatatlanul megkerestük azokat a pontokat, ahol ezt megvalósíthatónak éreztük. A két legfontosabb területként a gyomirtást és a tápanyag-visszapótlást céloztuk meg, ahol sok munkával ugyan a költségek ökonómiai és technológiai optimumra történő leszorításával már az első évben szép eredményt lehetett elérni. Ehhez persze technikai eszközökre is szükség

17 2004. február Extra volt, mint pl. JD-1760, 8 soros vetőgép, amelyet több funkcióssá kellett bővíteni. A dolog úgy indult, hogy elkezdtük öltöztetni a karácsonyfát, ami a vetőgép alapfunkciójának meghagyása mellett további technológiai fázisok egyidejű elvégzését is lehetővé tette. Kapott a vetőgép egy sávos folyadék kijuttató rendszert, amely a vetőgép mögött a herbicides kezelés egyidejű elvégzését szolgálja, egy fésűs takarást végző elem pedig elvégzi a preemergens szer bedolgozását. E készítmények hatásmechanizmusa csapadékfüggő, és az utóbbi évek száraz tavaszi viszonyai miatt ez a kiváló technológia is lassan felülvizsgálatra szorul. Ennek lényege az lehet, hogy a sávos módszerről nem lemondva, de posztemergenssé átalakítva kell a módszert valószínűleg alkalmazni a későbbiekben. Első hallásra egy tökéletes gyomirtási technológia birtokában miért gondol máris egy következő, egy még jobban alkalmazható változatra? Talán további költségcsökkentés lehetősége rejlik a szerhasználat, a tápanyag-visszapótlás és az új technikai lehetőségek komplex alkalmazásában? A jelenleg alkalmazott sávos preemergens technológia ott alkalmazható, ahol a gyomflóra ezt el tudja fogadni nincsenek évelő egy- és kétszikű gyomok tehát a kapás kultúrára jellemző egy- és kétszikű egyévesek vannak jelen. Itt is elsősorban a T 3 -T 4 gyomok a komoly ellenfelek, hiszen a T 1 és T 2 kategóriákba soroltak a korrekt magágy-készítés során eltűnnek a területről. Természetesen azért foltokban előfordulnak évelők is, amelyekkel szemben posztemergens foltkezelést alkalmazunk, s így összességében jól karbantarthatók a kukoricatermő területeink. Az ökonómiai varázslat abban áll, hogy ezzel a sávos preemergens módszerrel a ma ismert és kukoricában általánosan alkalmazott preemergens technológiák költségének 40 %-ából megoldható a hatékony kezelés. A díszített karácsonyfa, vagyis a felöltöztetett vetőgép elv lényege tehát, hogy a vetéssel együtt megy a starter műtrágya folyékony N és P, utóbbi egy ideje a korai antociánosodás megszüntetésére és a preemergens herbicid kijuttatás, továbbá egy granulátumkijuttató rendszer gondoskodik a talajfertőtlenítő szer talajba juttatásáról, amely a csoroszlya mögött kerül a magágyba. Ez utóbbi műszaki megoldás, kialakításánál fogva további két lehetőséget rejt. Alkalmas a granulátum közvetlenül mag mellé helyezésére, és sávos szórására is. Ez a megoldás alkalmas lett volna a sávos, preemergensen alkalmazott gyomirtószer-granulátum kijuttatására is. Sajnos, egyelőre nem hozzáférhető a kereskedelemben olyan pontos szemcseméretű, egyés kétszikűek elleni komplex hatóanyagot is tartalmazó, jó vízoldékonyságú, jó hatástartamú granulált készítmény, amely a gépnek ezt a funkcióját kiszolgálhatná. Így a komplex védelem érdekében csak a folyékony technológia alkalmazható továbbra is. A tábláinkra adaptált gyomirtási technológia nálunk nem érte el a Ft/ha költséget. Az évről évre bizonyíthatóan mind kevesebb csapadék nagyon kedvezőtlenül befolyásolja a korábban jól bevált gyomirtási technológiák eredményességét. Hogyan lehet mégis gyommentesen tartani, lefedni a kukorica állományt? Kiszámíthatatlan, ugyanakkor döntő fontosságú tényező lehet a csapadék a gyomirtási technológia szempontjából. Preemergens kezelés nem működik eső nélkül. A presowing technológia csapadékfüggő ugyan, de sok csapadék esetén szintén eredménytelen. Ezért a kevésbé esőfüggő posztemergens technológiára érdemes talán nagyobb figyelmet fordítani a jövőben. A kezelések pillanat -jellege azonban korlátokat szab, hiszen ha a kukorica fenológiai állapota túljut az optimális kezelési időszakon, akkor már fitotoxikus tünetek jelentkezhetnek. Ha még nem kelt ki a gyom, akkor nem sokat ér, mert nincs tartamhatása. Természetesen a gyomirtási technológiát a területek adottságainak ismeretében lehet csak oly módon optimalizálni, hogy a költségek már-már a hihetetlenség határát súrolják. Így sikerült a közelmúltban 700 Ft/ha táblaszintű (85 ha-os táblán) szerköltséggel eredményes gyomirtást végezni. Ez sokak számára valóban hihetetlennek hangzik, de igaz hiszen önmagát nem csapja be az ember. Kiegészíteném azzal, hogy véleményem és meggyőződésem szerint az ilyen eredmények csak a gazdálkodók egy szűk rétege számára érhetők el, akik valóban szakemberek a szó valódi értelmében, akik az ismeretek, az alkalmazási praktikák, a kockázatok és az eszközök birtokában vannak, és ezek figyelembevételével dolgoznak. A kukorica vetésidő mennyire igazodik a naptárhoz? Meglepne, ha éppen a vetés körül nem alkalmaznának valami finom szakmai fondorlatot Ideális időpont a 8-10 C-os talajhőmérséklet, akkor, ha az megfelelő talajnedvességgel párosul. Ilyen talajviszonyok mellett 7 cm az ideális és évek óta bevált vetésmélység, amely csak akkor lehet ennél több, ha valóban nagyon száraz viszonyok uralkodnak a talaj felső rétegében. A JD vetőgép nagyon könnyen kezelhető, állítható, és gyorsan üríthető a fajta-váltások között. A vetőgép menetsebessége soha nem haladhatja meg a 10 km/h-t, hiszen az a minőség rovására mehet. Nem tartható ugyanis biztonságosan a vetőmag-normával összhangban a cm közötti tőtávolság és a vetésmélység sem lesz egyöntetű. Ez utóbbi viszont feltétele az egységes, egy időben történő kelésnek, ami a naki határban szerencsére jellemző. Ha elérkezik a vetésidő, akkor a gépek 24 órában dolgoznak, hogy az ha-t meghaladó területen a kukorica-vetőmag mielőbb a talajba kerüljön. Mire az utolsó ha-ok vetése folyik, addig az elsőként vetett területeken már a kelés örömteli tényét regisztrálhatjuk elégedetten. Ez azt jelenti, hogy két géppel 10 nap elegendő a vetés elvégzéséhez, hiszen az égi csatornák sajnálatos tavaszi eltömődése nem nagyon hátráltatja a munkát. A tőszám tekintetében egy picit fölfelé korrigálunk, ami azt jelenti, hogy a fajta szortimentet figyelembe véve ezer mag/ha közötti mennyiséget vetünk ki. Ez a FAO 300 és 400-as számú hibridek ajánlott vetőmag-normá-

18 20 Extra február inál valamivel több. A kukorica nem kompenzálja a tőhiányt olyan mértékben, mint az elvárható lenne, ezért kell a tőszám biztonsága. Én a magam részéről egy cső párti vagyok, az esetleges második az grátisz, de nem az növeli lényegesen a terméseredményt. A technológiai elemek közül a növényápolás mechanikai munkái nagyon felértékelődtek a kukoricabogár megjelenése óta. Önöknél ez hogyan valósul meg és milyen tapasztalatokkal? A sorközművelés eszköze a kultivátor, ami természetesen a sávos gyomirtás alkalmazásával együtt tökéletes. Első alkalommal az a feladata, hogy lazítsa a talajt, és a kelő gyomokat pusztítsa el. A másodiknál, amellett hogy lazít, gyomot irt, töltöget, még tápanyagot is juttat ki, ill. azt betakarja. A kultivátor szerepét a kukoricabogár megjelenése és elterjedése óta ismét érdemes átgondolni! A kultivátor szerepe ugyan nélkülözhetetlen volt eddig is, mert jelentős költségmegtakarítást eredményezett a hatékony gyomirtó munkája révén. Ugyanez elmondható a kibővült funkciója a folyékony műtrágya kijuttatás után is, hiszen az eloszlás, a pontos felhasználási helyhez juttatás és így a veszteségek megakadályozása révén szintén nagyon gazdaságosan dolgozik. Öregapáink sem véletlenül adagolták kiskanállal a kukorica tövéhez a pétisót annak idején, felismerve azt, hogy így hasznosul legjobban a növény számára idézi a múltat a szakember. Aztán felemlíthetném ismételten a csapadék eloszlásbeli fontosságát, mert ha keléskor, meg virágzáskor van kiadós eső, akkor számíthatunk nagy termésre. Sajnos az utóbbi időben nem így jött össze, és a tenyészidőszakban egyébként is több vizet igényelt volna a növény. Ezért még hangsúlyosabbá válik a téli-tavaszi vízmegőrzés jelentősége, mert ez az egyetlen limitáló tényező, amibe nincs beleszólásunk a öntözés nélkül. Megkerülhetetlen téma a kukoricabogár, amely a Tolna megyei térségben már évek óta jelen van és károsít. Hogyan és milyen eredménnyel sikerült felvenni ellene a harcot? Szinte kizárólag a kukoricabogár lett a kártevő az utóbbi néhány évben állíthatom most már bizonyossággal. Mindenkit szívesen beengedünk a gazdaságunkba, aki a kukoricabogár elleni védekezésben valami újat, használhatót tud mondani, s azt nálunk hangsúlyozom, hogy nálunk bizonyítani is tudja. Ez a komplex védekezési technológiánk egyik fő eleme és a cél érdekében áldozunk fel monokultúrás területet. Jelenleg is rendelkezésre áll 30 ha, ahol bármelyik bejelentkező avatott szakember bizonyíthatja, hogy van garantáltan eredményes módszere, amiből értelemszerűen a Nak Rt. is szeretne profitálni. Az önerő ugyanis ehhez a hatalmas feladathoz kevésnek látszik, annak ellenére, hogy a technikai eszközökben, felkészültségben talán szerénytelenség nélkül mondhatom nincs hiány. Ma azt tesszük a kártevő ellen, amit az ismereteink és tapasztalataink alapján leginkább jónak találunk. Az egyik védekezési hely a fekete tarló, amely elveszi az imágó életterét, s nem tud eredményesen petét rakni. A másik lehetőség gradáció idején, a légi úton történő védekezés (Diabro CS + Invite EC) ellene. A más területekről való betelepülés a nagyon erős migráció ellen azonban ez sem elegendő védelem minden esetben. Természetesen emellett a szakszerű vetésváltás már évek óta napirenden van, mint ahogy a monokultúrás termesztés is gyakorlatilag megszűnt. Ez utóbbi kényszerű kukorica vetésterület csökkenéssel járt, amit 25 milliós nyereség kieséssel tudomásul kellett vennünk. A lárvakártételt sikerült eddig szinte teljesen elkerülni, védekezést a kísérlet szintjén és preventív okokból mégis végeztünk. Az imágók ellen a területről való kiszorítás elve vált be eddig leginkább. A kukoricabogár megjelenése óta arra készültünk, hogy ne engedjük be a gazdaságba. A következő két év annak jegyében telik, hogy megtanuljunk együtt élni a kártevővel, annak jelenléte és minimális kártétele mellett. Az ezt követő években pedig szeretnénk ismét nagyobb területen, a jelenlegi 75 %-án nagy termésekkel monokultúrában is biztonságosan kukoricát termelni. A nagy kukoricatermések biztonságos betakarítása, tárolása és különösen a jó áron való értékesítése sem könnyű feladat mostanság. A vantól ugyan nem kell félni, ahogy az öreg gazdák mondják, de azért 8-10 ezer t kukorica sorsáról, felelősen hogy lehet jól dönteni? A kukorica a hízlalás alapanyaga az rt.-ben, éppen ezért a betakarítási munkát is alapvetően meghatározza. Amikor a víztartalom 20 % alá esik, megindul a munka. A terület 1/3-án termő kukorica mennyiséget propionsavas tartósítással kezelve, ún. nedves tárolással készletezzük 18 % víztartalommal amely toxinszint növekedését gátló módszer az állatok részére. Itt megtakarítás jelentkezik a szárítás mellőzése miatt, amelyet a tartósítószer költség valamelyest csökkent. A többi termés árualapot képez, amely általában nagyon jó minőségű. Ennek oka, hogy a JD 2266 lejtőkiegyenlítő rendszerű kombájnok minőségi munkát végeznek, a tisztító és szárító után pedig közel 100 % tisztaságú, 2 % alatti törtszem-tartalmú áru képződik, amit a piac már sajnos nem igazán ismer el az árban. Az értékesítésben is lehet rutint szerezni, és ezt igyekszünk érvényesíteni. A tartósan eredményes, magas színvonalú kukoricatermesztéshez tehát nem elég sem külön az elméleti, sem külön a gyakorlati tudás megszerzése, a kettő összegyúrt változata lehet csak üdvözítő. Nagyon sok megfigyelés, saját tapasztalat és kísérletezés kell ahhoz, hogy kiegészítse a lexikális ismereteket, nem beszélve arról a külön szinte megtanulhatatlan érzékről, amellyel a termést a legjobb időben a legjobb áron értékesíteni lehet. Ez utóbbi mozzanat további, nem remélt többletjövedelem elérését teszi lehetővé, átírva akár a teljes termelési folyamat ökonómiáját, és még nagyobb kedvet generál a jövőbeni kukoricatermesztéshez. Nagy Zoltán

19 26 Extra február A fajtaválasztás dilemmái a minősítő szakember szemével A genetikai haladás nyomon követése kukorica fajtakísérletekben Adj egy pontot, amelyen megállhatok és kimozdítom a Földet! (Archimedes) Dr. Szieberth Dénes OMMI, Budapest Nem egyszerű dolog élő rendszerek teljesítményét mérni. Különösen, ha túl sok a nem mérhető elem. Szinte lehetetlen, ha a mérhető elemek hatását sem tudjuk pontosan megmondani. A fajták teljesítménymérése mégis működik. A kísérletező nem tesz mást, mint sok mozgó pont (mennyiségi és minőségi tulajdonságok) egymáshoz viszonyított elmozdulását figyeli. Ha már eleget figyelt, megadatik a pillanat, amikor felkiálthat: Most! mintha történt volna valami! A haladás ára A gyakorlat sajátosan reagál az újdonságokra. Egyrészt érdeklődik irántuk, mert mielőbb szeretné kihasználni a bennük rejlő gazdasági előnyt. Másrészt tartózkodik tőlük, mert az új mindig rejt magában kockázatot. A kockázat természete szintén kettős. Előfordul, hogy az új mégsem jobb, mint elődei, sőt később, már a kísérletek befejezését követően derül ki róla, hogy kedvezőtlen tulajdonságokat is hordoz. Az új hibrid előnyei megfelelő agrotechnikai és agroökológiai körülmények között fejeződnek ki az elvárt mértékben. A kellő termelési tapasztalat megszerzéséhez, így a megbízható, sokat termő fajták kiválasztásához is idő kell, s addig nem jelentkezik a többlethaszon. Nem ritka eset, hogy a már elfelejtett hibrid teljesítménye még mindig felülmúlná a helyette választottat. A kérdés önként adódik: ez a termelő normális kockázata, a haladás ára, vagy egyszerűen csak tévedés? Cikkbeli barangolásunk nem öleli fel a teljes fajtaválasztékot, sőt nem tér ki a kisebb jelentőségű igen korai és késői érésű csoportok jellemző fajtáinak vizsgálatára sem. Még akkor sem, ha ezzel megfosztjuk magunkat a Helga elismerve 1990-ben, s még ma is az igen koraiak standardja, vagy a Florencia elismerve 1993-ban szintén lecserélhetetlen standard a késői érésűek között tiszteletet parancsoló teljesítményeinek értékelése során átélhető élvezetről. Megelégszünk a nagyon markáns Asgrow 043 (korai érésű) és a Colomba (középérésű) hibridek történetének és ezen keresztül az őket kísérő stabil, vagy kevésbé megbízható fajták sokéves eredményeinek bemutatásával. A kimondott, leírt kételyek és tanulságok segítséget nyújthatnak a hibridválasztás során. Egyikük sem volt hivatalos standard, viszont mindkettőt széles körben termesztik még ma is. Népszerűségük illusztrálására elmesélek egy, a Colombával kapcsolatos epizódot: Közös kísérleti szemle során egy jól ismert nemesítő megállt a Colomba parcellájánál, s megjegyezte: Szép is, jó is ez a Colomba, de azért van egy hibája! Mi az? Kérdeztem vissza gyanútlanul. Nem a mi fajtánk! volt az egyszerű válasz. A fenti két fajta történetének bemutatása különösen megfelelőnek tűnik abból a szempontból, hogy mindketten a honi hibridkukorica-termesztés tanulságos, sok ellentmondással teli korszakát fémjelezték. A korszak első felére a politikai és gazdasági rendszerváltás mezőgazdasági termelést is érintő jelenségei nyomták rá bélyegüket (technológiai színvonal visszaesés, a termelés 1950-es évekéhez hasonló átpolitizálása, birtokrendszer váltás, a vetőmag kereskedelem átalakulása stb.), miközben új, korszerűbb, s nagyobb teljesítményű hibridek kerültek köztermesztésbe. A korszak második felét a mezőgazdálkodás fokozatos konszolidációjával együtt a verseny felerősödése, s az elismert hibridek számának jelentős növekedése jellemezte (1. ábra). A mozgás természete Felvetődhet a kérdés, hogy mit mérünk: az új fajták tényleges teljesítményelőnyeit a régebben nemesítettekkel szemben, azaz a nemesítői munka tényleges eredményét, vagy a korábban nemesített hibridek elöregedését, azaz a kórokozókkal szembeni ellenállóságuk gyengülését, a fejlődő termesztéstechnika kínálta lehetőségekkel szembeni érzéketlenségüket? A kukorica esetében szerencsések vagyunk, hiszen a beltenyésztéses hibridizáció adta lehetőségek miatt a nemesítőnek érdeke a fajtaváltás. Gyorsan eltűnnek a leszálló ágba került fajták, s a fajtakísérletekben többnyire a tényleges genetikai haladás mérésére adódik lehetőségünk. Az OMMI fajtakísérletei bizonyos értelemben tartamkísérleteknek is felfoghatók. Az egyes standardok több éven keresztül mérik az újak teljesítményét, s ez fordítva is igaz: a standardok teljesítményét is évről évre mérik az új fajták. Az államilag elismert fajtáknak az ország különböző pontjain beállított kísérleteiben együtt találhatók a jól ismert, több éven keresztül szereplő, a köztermesztésben nagyobb területen rendszeresen elve-

20 2004. február Extra tett hibridek s a legújabbak is. A köztermesztésbe kerülő növényfajtákkal szemben elvárás, hogy minél változatosabb ökológiai és termesztéstechnikai körülmények között hozzanak jövedelmező termést. A fajtakísérletek egyik fő célja éppen az, hogy az alkalmazkodóképességet vagy annak hiányát megállapítsák. A hibridkukorica fajták örökletes felépítésüknél fogva eltérően válaszolnak a különféle időjárási anomáliákra. Egymástól eltérő módon tűrik a tápanyag- és vízhiányt. A vizsgálati időszak alatt próbára teszik őket különféle talajok, időjárási körülmények, vetésidő eltérés, abszolút vagy relatív tápanyaghiány, stb. Magyarországon 3 éves vizsgálat szükséges az állami fajtaelismeréshez, majd az ezt követő hosszabb rövidebb mérés és megfigyelés az elismert fajták kísérletében általában elegendő ahhoz, hogy a hibridek legfontosabb alkalmazkodóképességbeli tulajdonságaira fény derüljön. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy az átlagosan 4-6 éves megfigyelési idő alatt szinte valamennyi kritikus környezeti esemény előfordul a fajta életében. Joggal bizakodhatunk abban, hogy a megfelelő módszerekkel feldolgozott kísérleti adatok eredményeként a gyakorlati termesztés számára hasznos információt kapunk. A kísérleteknek is van saját természetük A kísérleten belüli ismétlések, az adott évben használt több kísérleti hely, a több éves megfigyelés és az adatfeldolgozási módszerek biztosítják a hibák lehetőségének és megnyilvánulásának csökkentését. Az OMMI által folytatott államilag elismert hibridek kísérletében a módszerek és elvek állandóak, de a fajtaösszetétel évről évre változik. A fajtajelöltek három éves megmérettetését szolgáló hivatalos kísérletekben standardokat használnak. Ők jelentik a fix pontot. Az államilag elismert hibridek kísérletében ezt a sokkal bizonytalanabb kísérleti átlag helyettesíti. Sokszor tűnik a fajták értékelése egyfajta szafári vadászathoz hasonlónak, amikor száguldó autóból kell a szökkenő gazellára ugró gepárdot eltalálni. A rendelkezésre álló adatok áttekintése során megállapítottam, hogy azért ennél könynyebb dolgunk van. Talált módszer Az államilag elismert fajták kísérletében már lehet tudni, hogy a szereplők az elismeréshez szükséges vizsgálati időszak átlagában az éppen ügyeletes standardok értékét a legfontosabb tulajdonságokban elérték, vagy meghaladták. Esetünkben a példa fajtákat hasonló teljesítményt nyújtó, széles körben ismert és termesztett fajták kísérték. Az alább felsorolt kísérő fajták eddigi piaci életük során általában elérték a 3-6 %-os részarányt (egyik-másik még nagyobbat is). Sikerült tehát a puskához támasztó villát találnom. Az Asgrow 043 mellett az Occitan és a Furio tartottak ki, távolabbról kísérte őket a DK 386. A Colombát a Dekalb 493, Dekalb 471, DK 527 és (2002-ben egy év szünettel) a Tornádó kísérték el. Így együtt már felkínáltak egy olyan fix pontot, ahonnan az első pillanatra kaotikusnak tűnő állapot ha nem is teljesen de valamelyest átlátható. Asgrow 043 Az Asgrow es elismerését követően ben kezdte pályafutását az államilag elismert szemeskukorica hibridek kísérletében, s 105 %-os teljesítménnyel 19 csoporttársa közül a 3. helyen végzett. Az 1993-ban elismert Occitan (107.8 %) és az 1992-ben elismert Stira (107.2 %) előzték meg. Az időjárás ebben az évben csak a Dunántúlon kedvezett a kukoricatermesztésnek. Az Alföldön a szárazság és a júliusi forróság súlyos károkat okozott. A következő évben, 1996-ban (kedvezőbb általános időjárási feltételek mellett) meglehetősen nagy különbséggel ugrott az első helyre (110.1 %). Huszonkét versenytársa közül az Occitan (második helyen), az 1995-ben elismert Madona (negyedik helyen) %, a Stira (ötödik helyen) %, s az 1991-ben elismert Furio % teljesítményt nyújtva követte. (A Nemzeti Fajtajegyzékből időközben törölt hibrideket nem említem.) Állócsillagok Kövessük tovább a történetet a 2. ábra segítségével! Az ábráról leolvasható, hogy az Occitan, jóllehet többször volt első, előnye nem volt olyan meggyőző, mint versenytársáé. Így alakulhatott, hogy a vizsgált 9 év eredményeit összesítve minimális előnnyel (0.6 százalékpont) az Asgrow 043 került ki győztesen. A Furioval szembeni terméselőny meggyőzőbb (3.1 százalékpont) volt. Az időjárás kedvezően alakult 1997-ben, és soha nem látott nagy terméseredményeket produkált a fajtakísérletekben. A kísérletekben ekkor 31 korai fajta szerepelt. Az Asgrow 043 (106.7 %) az 5-ik helyen végzett az első Occitan (107.5 %), a másodikként befutó, 1997-ben regisztrált Alpha (107.4 %), a harmadik helyezést elért Evelina (107.3 %), s a negyedik DK 443 (107.2 %, szintén 1997-ben elismerve) mögött. A Furio %-os teljesítménye ebben az évben a 6. helyezéshez volt elegendő. A következő év 1998 nem szolgált meglepetéssel az élen. Az átlagosnál melegebb és csapadékban is bővelkedő nyári hónapok kedveztek a kukorica fejlődésének, jóllehet az előző évi kiemelkedő teljesítményt (11.72 t/ha kísérleti átlag) nem érték el a hibridek. A 33 hibriddel képviselt korai csoport termésátlaga ban t/ha volt. Az Asgrow %-kal a negyedik volt, az Evelina (107.6 %), az Alpha (107.4 %), és az Occitan (107.2 %) előzték meg. Az ötödik helyre a Kiskun SC 4388 (106.9 %), a hatodikra a Peso (106 %) érkezett. A verseny szorosságára jellemző, hogy az első és a hatodik helyezett között a különbség nem éri el a két tized tonnát, míg a SZD 5% több mint 0.4 tonna. Az államilag elismert hibridek kísérleti eredményei megjegyzem, az országos termés szempontjából is az 1999-es esztendőben megközelítették az 1997-ben elért eredményeket. Az Asgrow 043-as még egyszer s úgy