A nagy mennyiségű csapadék hatása az árukukorica fenológiai és növény-egészségügyi állapotára

Átírás

1 A nagy mennyiségű csapadék hatása az árukukorica fenológiai és növény-egészségügyi állapotára Dr. Keszthelyi Sándor, Dr. Kazinczi Gabriella Kaposvári Egyetem ÁTK, Növénytani és Növénytermesztés-tani Tanszék Sokat hangoztatott tény, hogy az elmúlt évtizedben éghajlatunk gyökeres változásának folyamatát éljük. A globális klímaváltozás hátterében meghúzódó, az azt mozgató erők vonatkozásában különféle vélemények láttak napvilágot. Vannak olyan tudományos eredmények, melyek a Föld éghajlatának ciklikusságát hangsúlyozzák, aminek okán a különböző jelenségek többé-kevésbé határozott időszakonként újra és újra bekövetkeznek. Emellett van egy népes tábor, mely ezen időjárási szélsőségek kiváltójaként egyértelműen az utóbbi évtizedekben tapasztalt, fokozódó üvegházhatást nevezi meg. Ezt pedig elsősorban az ipari termelés és a közlekedés által légkörbe jutatott üvegházi gázok koncentráció-növekedésére vezeti vissza. A kiváltó erők és hatások mértéke körül folyó vitán túl viszont kijelenthető, hogy az elmúlt évtizedekben az időjárási szélsőségek (tornádó, hurrikán, jégeső, extrém intenzitású és mennyiségű csapadék, súlyos légköri és talajaszály stb.) valószínűsége drasztikusan megemelkedett. E tényt kiválóan érzékelteti Linnerooth-Bayer és munkatársai 2003-ban napvilágot látott tanulmányának grafikonja (1. ábra). Ezen jól látható, hogy a 20. század második felében a világ bruttó nemzeti termékéhez viszonyítva jelentős mértékben növekedtek az éghajlati katasztrófák okozta károk éves arányai. A világméretű klímaváltozás természetesen hazánk éghajlatát is döntően befolyásolja. A magyarországi telek átlaghőmérsékletében az elmúlt 110 évet tekintve 1,1 C nagyságú, szignifikáns növekedést lehet kimutatni. Az utóbbi évtizedekben megfigyelt, különösen erős hőmérséklet-emelkedés jelentős hatást gyakorol kultúrnövényeink termesztési határainak, illetve a károsítók elterjedési területének elmozdulására. A felmelegedés mellett az egymást követő évek klimatikus kiszámíthatatlansága is rengeteg problémát idéz elő. Visszaemlékezve az elmúlt évtizedre, több évben (2001, 2002, 2003) szélsőséges csapadékhiánynyal, míg 2007-ben az évszázad aszályával kellett szembenézni. Az említett arid periódusokat sokakat meglepve szélsőségesen humid klímájú évek (2004, 2005, 2006) sza- 1. ábra Éghajlati katasztrófák okozta károk a világ bruttó nemzeti termékéhez viszonyítva az elmúlt évszázadban (Linnerooth-Bayer és mtsai 2003) A klímaváltozás hazánkat sem kerüli el 78

2 extra ábra A Kaposvár területén regisztrált havi csapadékösszegek és maximális csapadék intenzitások 2010 szeptemberéig (KE SCI Meteolux mérőállomás adatai; csapadék teljes mennyisége lehullott. Az augusztusban és szeptemberben mért csapadékmennyiség több mint négyszerese volt az ilyenkor megszokottnak. A csapadékos időjárás ellenére, érdekes módon mindhárom nyári hónap átlagos középhőmérséklete a sokévi átlagnál nagyobb volt. Az idei év klíma-szélsőségeinek hatása a kukorica fejlődésére kították meg, amely halmazból csapadékextrémitásával az idei, 2010-es év is kiemelkedik. A 2. ábra a Kaposvár környékén, 2010-ben regisztrált havi csapadékmennyiségeket és csapadékintenzitásokat mutatja. Jól látható a rendkívül nagy mennyiségű, s intenzíven hullott csapadék fellépése. A es év eddigi tapasztalatai egyébként történelmi jellegűek. Egyes meteorológusok adatelemzése szerint ennyire csapadékos és napfényszegény év a több mint 150 éves, hivatalos magyarországi meteorológiai mérések óta még nem volt. Vannak olyan térségek az országban (például a Bakony környéke, Baranya megye, az ország északkeleti része), ahol június 30-ig már az éves 1. kép Belvizes folt kukoricatáblában, 2010 júniusában Ez az extrém vízmennyiség természetesen döntően befolyásolta a kukorica fejlődését és egészségi állapotát. Az ezredforduló éveit figyelve megállapítható, hogy a tenyészidőszakok többségében a természetes csapadék sem mennyiségben, sem eloszlásban nem fedezte a kukorica igényét. A faj a jó vízhasznosítású növények közé tartozik, de nagy fitomassza-produkciójához mm csapadékösszeget igényel a vegetációban. Egyes kutatási eredmények szerint a vetéstől a virágzásig lehullott csapadék, illetve időjárás sokkal meghatározóbb volt, mint a téli félévé. A kukorica vízfogyasztásának üteme és növekedési tendenciája a vegetatív tömeg növekedésével párhuzamosan növekszik. A fejlődés kezdetén és a szemtelítődés utáni időszakban a növények vízfogyasztása kisebb. Rendkívül fontos a hullott csapadék a kelés időszakában, azonban a legtöbb vizet ( mm) a kukorica a címerhányástól a szemtelítődésig terjedő időszakban igényli. Az ebben a periódusban lehullott csapadék döntő mértékben befolyásolja a termés mennyiségét. A kedvezőtlen évjáratokban a terméscsökkenés oka főként a meddő tövek arányának növekedésében keresendő, mely aszályos években elérheti a 20 %-ot is. A tavaszi tetemes csapadékmenynyiség megnehezítette, bizonyos helyeken el is lehetetlenítette a kukorica optimális időben történő vetését. Ezt követően a viharos felhőszakadások több helyen elmosták a kijutatott vetőmagot vagy a kelő, fiatal állományokat. A kiterjedt belvizek (1. kép) nagy kihívást jelentettek a tavaszi vetésű szántóföldi kultúrákban. E hatásoknak tulajdonítha- 79

3 éréskori vízleadása is kedvezőtlenebbül alakult. A 2003-as és az ezt megelőző aszályos években az érés időszakában a hibridek vízleadása naponta elérte 1,5-2 %-ot. Ez 2010-ben csupán 0,4-0,6 % volt. Így idén azok a termelők jártak jól, akik elsősorban a korai érésű (FAO ) hibridek termesztése mellett döntöttek. Mindezekből adódóan az ország több pontján késői, elhúzódó betakarítással kellett számolni, amely a betakarítási nehézségek fokozott fellépése miatt értelemszerűen növelte a kukorica fajlagos előállítási önköltségét. Mindemellett nem elhanyagolható következmény volt, hogy a szokásosnál későbbre tolódtak az utóvetemények talaj-előkészítési munkálatai is. 2. kép Kukoricatábla talaja egy nyárvégi tartós esőzést követően tóan a kukorica kelése heterogén képet mutatott, a csapadékkal párosult hideg miatt a növény kezdeti fejlődése kitolódott, az antociános levelű kukoricák jelenléte gyakori volt. A kukorica virágzása a hűvös, csapadékos időjárás miatt később és elhúzódottabban jelentkezett. Egyes kutatási eredmények szerint ezzel párhuzamosan a termelt pollen mennyisége is elmaradt egy melegebb évjáratban mérthez képest. A teljes érés időszakában tapasztalt eső (2. kép) a tenyészidőszak kitolódását hozta magával. Így a kukoricatáblákat járva, s a szemnedvességet figyelve (3. kép), szeptember végén szembesülhettünk a korábbi évek augusztusaiban megfigyelt fenológiai állapottal. Sajnos a továbbiakban a légkör magas relatív páratartalma miatt a kukoricák 3. kép Szeptember végén mért középkorai kukorica (FAO440) szemnedvessége Állományszárítás lehetőség humidabb évjáratokban? A korábbi humid (2004, 2005, 2006) években jogosan vetődött fel a kukorica állományszárításának lehetősége. E napraforgóban és őszi káposztarepcében kötelezően alkalmazott technológiai eljárás azonban kukoricában kevésbé gyors lefolyású, amely a cső csuhélevél borítottságára és a növény speciális élettani folyamataira vezethető vissza. Az állományszárítás azonban számos előnnyel is kecsegtethet. Lerövidül az élettani (fiziológiai) és a gazdasági (technikai) érés közötti időtartam, tervezhetővé válik a betakarítás időpontja, eszközszükséglete, megnő a kombájn teljesítménye, csökken a betakarítási veszteség, a termény szenynyezettsége és nem utolsósorban a szárítási költség. A permetezést a kukorica %-os víztartalmánál célszerű megvalósítani, amikor a szem csutka felöli részén a fekete réteg kialakult. Ekkor a növény befejezte asszimilációs tevékenységét, és a csőbe történő tápanyag-, vízbeépítés lezárult. A kukorica állományszárítására több engedélyezett készítmény van forgalomban, amelyek közül az AKG integrált szántóföldi célprogramjában a glifozát hatóanyagú szerek alkalmazása nem engedélyezett. 80

4 extra 37. A csapadékos időjárás hatása a kukorica károsítóinak fellépésére, illetve az ellenük irányuló technológiai folyamatok hatékonyságára Gyomnövények 4. kép Elgyomosodott kukorica állomány (fotó: dr. Kazinczi Gabriella) 5. kép Golyvás üszög fertőzött kukoricacső A 2010 tavaszán hulló extrém mennyiségű csapadéknak adott körülmények között jelentős hatása volt a kukorica és a gyomnövényei közötti versengésre, a gyomok fajösszetételére és mennyiségére, valamint az alkalmazott gyomirtó szeres kezelések hatékonyságára. Az átlagos szabadföldi körülmények között csírázási csúcsokkal rendelkező egyéves gyomfajok többsége a folyamatos csapadékellátottság következtében szinte egész évben folyamatosan kelt. Ugyanez érvényesült az évelő gyomok esetében a vegetatív szaporítóképletekből történő kihajtás mértékére és dinamikájára is. Ez mérsékelte az egyéves, magról kelők elleni védekezési eljárások hatékonyságát, ugyanis az alapkezelések tartamhatásának letelte után is jelentős mértékű volt egyes gyomfajok kelése. Emellett a nagymennyiségű csapadék meghosszabbította a gyomfajok vegetatív életszakaszának hoszszát. Ez, és a gépekkel esetenként nem járható talaj gondot okozott a posztemergens kezelések optimális időben történő elvégzésében is. A gyomnövények ugyanis eltérő fenológiai állapotban fordultak elő a táblákon belül az állománykezelések idején. Számos gyom túlfejlett állapotban volt, vagy is kinőtt a herbicid foga alól, míg mások még ki sem keltek. Emiatt a talajon keresztül ható, tartamhatással nem rendelkező levélherbicidek a kezelések után kelő egyedek ellen hatástalanok maradtak. Azok a herbicides kezelések voltak idén hatásosak, amelyek a négy levelesnél fejlettebb, cm-es magasságú gyomnövények ellen is kiváló hatékonyságot biztosítottak (pl. tembotrion hatóanyagú készítmények). Egyes megkésett posztkezelések nemcsak a gyomirtó szerekkel szembeni hatékonyságot csökkentették, hanem a kukoricán is növelték a fitotoxicitás kockázatát. Ugyanakkor a folytonos csapadék következtében a légkör magasabb páratartalma (ami a gyomirtások idején általában magas léghőmérséklettel is párosult) fokozta a herbicidek penetrálódását és a gyomnövényekben történő transzlokálódását, ezáltal jobb gyomirtó hatást lehetett elérni. Nehéz volt azonban olyan optimális időpontot találni, hogy a posztkezelések után 4-6 órán belül ne essen csapadék, ami a herbicid növényfelületről való lemosódását okozta, mielőtt még az az érzékeny gyomnövénybe bejutott volna. Az egyenletes, optimális, 6 cm-es vetésmélységnek fokozott volt a jelentősége azokban az esetekben, ahol a kukorica gyomirtó szerrel szembeni védettségét a kultúrnövény csírázási zónája és a herbicid optimális bemosódási zónája közötti különbség biztosította (helyzeti szelektivitás). Különösen lazább szerkezetű, homokosabb talajokon 81

5 előfordulhatott az az eset, hogy a sok csapadék a kukorica csírázási zónájába mosta le a herbicidet (pl. pendimetalin), ezért ott csíranövény károsodás léphetett fel. A kukorica kelése utáni intenzív esőzések viszont a már kikelt kultúrnövény levélzetére csapták fel a herbicid molekulákat (pl. linuron) is tartalmazó talajszemcséket, ezért ilyen esetekben is károsodhatott a kukorica. Az említett tényekből, a tapasztalt súlyos technológiai hibákból, vagy a gyomirtás teljes elmaradásából adódóan állhatott elő 2010-ben a 4. képen mutatkozó, elrettentő állapot. Kórokozók 6. kép Gyapottok-bagolylepke fiatal lárvája és kukoricacsövön kialakított kárképe A betegségek fellépésének kedvezett az idei párás és egyben meleg nyári klíma. Több helyen szembesülhettünk a golyvás üszög (Ustilago maydis) fertőzéssel (5. kép). A nagy felületen jelentkező kórtünetek hátterében a növényi sebzések fokozott kialakulása húzódik meg, amely a nyári jégverésekre, viharos záporokra, illetve a kártevők fokozottabb tevékenységére vezethető vissza. A betegség kiemelt problémaként elsősorban a minőségi- és az átvételi kritériumok miatt csemege- és hibridkukorica előállításban jelentkezett. A fuzáriózis (Fusarium spp.) egyéb szántóföldi kultúrákhoz hasonlóan (gondoljunk csak az őszi búzában akár 2-3-szor megismételt kalászvédekezésekre) a kukoricában is gondot okozott. A szárfuzáriózis elsősorban monokultúrában és gabona elővetemények esetén volt dominánsabb. A csőpenész a kukorica hasznosításától függetlenül nagy felületen fellépett Magyarországon, amely mindenekelőtt a gyapottok-bagolylepke rágására vezethető vissza. Öröm az ürömben, hogy a szárazságtűrő mikrogombák [nigrospórás szárazkorhadás (Khuskia oryzae), hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseo lina)] a 2010-es gazdasági évben nem, vagy csak mérsékelten fertőztek. Kártevők A kukorica fiatalkori kártevőinek megjelenése 2010-ben vegyes képet mutatott. Egyes szántóterületeken a tavaszvégi, nagy mennyiségű csapadék ellehetetlenítette a kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis), a muharbolha (Phyllotreta vitula) és a fritlégy (Oscinella frit) rajzását, így az esetek többségében nem okoztak kimutatható veszteségeket. Emellett, viszont voltak olyan területek az országban, ahol a kapásokban okozott barkókártétel olyan drasztikus volt, hogy a fiatal, fejlődő állományokat ki kellett tárcsázni. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) lárvakártételét a téli csapadék nem befolyásolta döntően, hiszen a talajban telelő tojások rendkívül ellenállóak. A lárvakártétel a védetlent monokultúrákban így komoly problémákat okozhatott. A hűvös tavaszi időjárás a talajban fejlődő lárvák fejlődését meghosszabbította, az imágók kialakulásához szükséges effektív hőmennyiség később adódott össze, így a bogár is később jött tömegesen elő. Bár a rajzást a bőséges csapadék többször visszavetette, mégis nagy számban voltak jelen a kukoricatáblákon. A kártevő rajzáscsúcsa a kukorica nőivarú virágzását követően jelentkezett, így az állománypermetezésektől az esetek többségében eltekinthettek a termelők. A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) intenzív kártétele nyár végén, a harmadik nemzedék megjelenésére esett. A kukorica fiziológiai érésétől így nagy felületen megfigyelhető volt a csövek csúcsának károsítása (6. kép). A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) tömeges elszaporodása napjaink ökológiai, biológiai jelensége. Nyár végén a második nemzedék száraknázása miatt az elöregedő, száradó állományokban nagy felületen jelentkezett a betakarítási veszteségeket növelő szártörés. * A 2010-es év nem várt klimatológiai csapásokkal sújtotta a magyarországi kukoricatermesztést is. A szélsőségesen nagy mennyiségű, a növények igényét meghaladó csapadék az elfogadható termésdepreszsziótól a teljes termésveszteségig, széles skálán kifejtette nem kívánt hatását, ami az előállítási költségek növekedését is előidézte. A károk kivédésére korlátozott lehetőségek álltak a termelők rendelkezésére, azonban egy jó agrotechnikai döntés, egy időben elvégzett peszticides kezelés valamelyest mérsékelhette a termésveszteséget. n 82