SZABOLCS VÁRMEGYE IGAZGATÁSA ÉS TISZTSÉGVISELŐI KÖZÖTT

Átírás

1 N. FODOR JÁNOS SZABOLCS VÁRMEGYE IGAZGATÁSA ÉS TISZTSÉGVISELŐI KÖZÖTT A XIIIXIV. század fordulójára olyan fontos társadalmi átalakulás zajlott le Magyarországon, amely a későbbi századokra is hatással volt. Kialakultak a társadalom különböző egységes rétegei, a nemesség és a jobbágyság. A nemesség azonban csak jogilag volt egységes, két réteg alkotta, a bárók csoportja és a köznemesség, amelyek eltérő gyökerekből eredtek. A köznemesség maga is rétegezett, mind eredetét, mind pedig vagyoni helyzetét tekintve. Egy részüket az egykori előkelő nemzetségek lesüllyedő tagjai alkották, mellettük jelentős szereppel bírt a köznemesség létrejöttében a királyi szerviensek katonáskodó csoportja. E réteg volt az, amely a XIII. század során kivívta magának a királytól azt a jogot, hogy saját ügyeiket helyben egy önmaguk által állított bírói széken intézhessék. Ezzel kezdődött meg a királyi vármegyék nemesi megyévé alakulásának folyamata. A köznemesség harmadik rétegét a várjobbágyok előkelőbb elemei alkották. Jelen tanulmány kitűzött célja, hogy kimutassa a megyei nemesség rétegződése és a megyei tisztségek közötti összefüggéseket. Feltételezzük, hogy a különböző rétegekből egységesült köznemesség vagyoni differenciáltságot mutat. Alapkérdés az, hogy ez a különbség mennyire befolyásolja a megyei hivatalok betöltését a XIV. századi Szabolcs vármegyében. 1 1 A kézirat lezárta után jelent meg C. Tóth Nortbert: Szabolcs megye hatóságának archontológiája ( ). In: A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve (XLII) Nyíregyháza, című munkája, melyben a megye alispánjainak és szolgabíráinak részletes névsorát közli. A témával eddig viszonylag kevesen foglalkoztak. A megyetörténet a medievisztika egyik legelhanyagoltabb szakterülete. Legelsőként Hajnik Imre írt tanulmányt a megyei bírósági szervezetről: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád és a Vegyesházi királyok alatt. Bp., (a továbbiakban Hajnik, 1899.) Gábor Gyula a megyei intézmény alakulását tekintette át: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Bp., (a továbbiakban Gábor, 1906.) Holub József egy megye történetén keresztül mutatta be a megyei önkormányzat működését: Zala megye története a középkorban. Pécs, (a továbbiakban Holub, 1929.) Mályusz Elemér a köznemességet vizsgálta: A magyar köznemesség kialakulása. Századok, 76. (1942) , Engel Pál a megyei nemesség rétegződésével foglalkozott: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Bp., (a továbbiakban Engel, 1998.) Fügedi Erik egy középkori nemesi család és klánja" példáján keresztül szociológiai és statisztikai módszerek eredményeit felhasználva mutatta be a megyei nemességet: Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja. Bp., (a továbbiakban Fügedi, 1992.)

2 A megyésispán A történeti szakirodalomban köztudott, hogy amikor a királyi vármegye a XIIIXIV. század fordulóján nemesi megyévé alakult át, ez lett az egységesülő nemesség önkormányzatának intézménye, amely nem csupán közigazgatást jelentett, hanem magában foglalta a bíráskodást is, tehát tágabban kell értelmeznünk, mint napjainkban. Azonban ez az önkormányzat mégsem volt független a hatalomtól, mert a megye igazgatási, bírói és katonai vezetőjét, az ispánt továbbra is az uralkodó nevezte ki, neki tartozott felelősséggel, ő mentette fel megbízatása alól. Az ispán személyének kiválasztásába a megyei nemesség semmiképpen nem szólhatott bele. Az ispán nem a nemesség, hanem a király érdekeit képviselte." 1 Az ispánok a korábbi századokban, a XIII. század elejéig az előkelők (proceres) közül kerültek ki, fontos szerepet játszottak az ország kormányzásában. II. András birtokpolitikája miatt azonban az ispáni tisztség értéke valamelyest csökkent, amit az is mutat, hogy egy személy több vármegye élén is állhatott, de továbbra is a társadalom legfelsőbb rétegéből kerültek ki e cím viselői. Ebből kifolyólag általában fontosabb országos méltóságot is betöltöttek, ezért a megyei teendők ellátását sokszor bízták helyetteseikre, az alispánokra. Valójában ezek az alispánok (vicecomesek) irányították, és igazgatták a megyét. Károly Róbert uralkodása idején terjedt el az ispánságok honorbirtokként való juttatása az arra érdemes személyeknek. Ez azt jelentette, hogy az ispáni tiszttel valamilyen várbirtok is együtt járt annak minden jövedelmével, ezt azonban bármikor visszavehette a király. Mivel megyénkben nem volt királyi uradalom, sem vár, az ispáni tiszt 1317től a Bihar megyei Adorján várnagyságával volt összekapcsolva. 3 Szabolcs vármegye főispánjainak névsorát megtaláljuk Engel Pál Magyarország világi archontológiája ( ) című könyvében. A nagyszabású kutatómunkán alapuló összeállításhoz valószínűleg hozzáfűzni már nem sokat lehet, esetleg az időhatárokat pontosíthatjuk újabb oklevelek feldolgozásával. Az Anjoukorban Szabolcsban helyi birtokos nemes a Kállóiak kivételével nem kapott megyésispáni kinevezést, ők is csak rövid ideig, 13182lig álltak a megye élén. 4 A század első felében rövid megszakításokkal, a Debreceni család kezében van a megye vezetése két generáción keresztül. 5 Nagy Lajos uralkodása alatt viseli az ispáni Fügedi, Németh Péter: Az Árpádoktól Mohácsig. In: SzabolcsSzatmárBereg megye monográfiája 1. (Történelem és kultúra). Szerk. Cservenyák László. Nyíregyháza, ; Engel Pál: Magyarország világi archontológiája II. Bp., (a továbbiakban Engel, 1996.) I A Kallói alakváltozat használatát (a Kállay helyett) az indokolja, hogy a XIV. század során még nem alakultak ki a végleges családnevek, a Kállayak őseit is többféleképpen említik az oklevelek (Semjéni, Orosi, stb.) A harmadik generáció tagjainak ugyan megvolt az a kiváltsága, hogy az udvarban nevelkedhettek (Engel, II. 56), de fontosabb méltóságokat már nem bízott rájuk a király. A Dózsa által szerzett érdemek csak fiai életútját tették zökkenőmentessé, unokái számára már nem kamatoztak.

3 méltóságot megyénkben a Gutkeled nembeli Bátori László, szatmári birtokos 1352 és 1361 között. Őt követik az Ákos nemzetségből Pelsőci Bebek Miklós (136172), gömöri bárói család tagja és az Aba nemzetség egyik Heves megyei tagja, Domoszlói Miklós 1372 és 1382 között. Lajos király halála után három évig töltötte be a főispáni hivatalt Szabolcsban a legendás Toldi Miklós, bihari nemes. Az említett megyésispánokat nem kívánom részletesen bemutatni, mivel nem a megye nemességéből kerültek ki. Társadalmi helyzetük is sokban különbözik az általam vizsgált Szabolcs megyei nemességétől. András Dózsa t 1322/23 öt vm. bírája 1318, szabolcsi ispán , bihari ispán , erdélyi vajda nádor, szatmári és szabolcsi ispán 1322 Jakab szabolcsi ispán, adorjáni várnagy , Pál szabolcsi ispán, adorjáni várnagy , , I Dózsa szabolcsi ispán, adorjáni várnagy 1330 oo Kallói (Orosi)N Egyed c. fia István mr. rokona István udvari ifjú 1361 Gergely 1367 A Debreceni család nemzedékrendi táblája^ (részlet) 6 Vö. Engel, ; 1367: Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjtemény (a továbbiakban MOL, Dl.) ; 1326: Árpádkori és Anjoukori levelek XIXIV. század (Sajtó alá rendezte Makkai László és Mezey László) Bp.,

4 Az alispánok A megyésispán és az alispán viszonya A XIII. század végén a várispánságokból örökölt elem épült be a megyei szervezetbe. A megyésispán helyettesei, az udvarispánok (curialis comes) többnyire a várjobbágyok soraiból kerültek ki. Az 1290es törvény azonban elrendelte, hogy a megyésispánok csak nemest állíthatnak helyettesükül. Ennek hatására az udvarispánok elnevezése is megváltozott, a curialis comes helyett egyre inkább a vicecomes elnevezés lett használatos. 7 Az alispánnak a megyésispán melletti helyettes voltát fejezte ki az oklevelek intitulaí/ójában gyakran használt forma, amely az alispánt a név szerint megnevezett megyésispán helyetteseként tűnteti fel. Például Mi, Gotthárdfia János mr., Jakab és Pál mesterek szabolcsi alispánja..."" Holub József mutatta ki a megyésispán és az alispán közötti magánjogi kapcsolatot, melyben az utóbbi egyszerű alkalmazott, officiális volt a megye élén. A megyésispánok a XIV. század folyamán a saját famíliájuk tagjai közül választották helyetteseiket, akik általában a familiárisaik legelőkelőbbjei voltak. Ebből a csoportból kerültek ki a várnagyok, a birtokokat irányító gazdatisztek is. A familiáris és ura között, kölcsönös egyezség alapján, pontosan meg voltak állapítva mindkét félnek a jogai és kötelességei", ennek alapján szolgálati szerződés jött létre közöttük. 9 A familiáris viszony felbontható szerződésen alapult, tehát teljes mértékben a megyésispántól függött az, hogy meddig tartja meg helyettesét hivatalában. Ha a főispánnak távoznia kellett hivatalából, akkor vele ment az alispánja is. Ezeket a változásokat jól szemlélteti a főispánok és alispánjaik névsora. A példák azt mutatják, hogy a XIV. század elején gyakran kisebb ügyekben is eljártak a főispánok, úgyhogy utasításokkal látták el helyetteseiket. 1 " Eleinte a király is a főispánnak küldte a parancsait, amelyet az továbbított a vármegye tényleges irányítóihoz A curialis comes kifejezést azonban néha később is használták, pl. 1315: A zichy és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I XII. PestBudapest, (a továbbiakban Z.) I A nagykállói Kállaycsalád levéltára E II. Bp., (a továbbiakban Kállay) 601.; Egy másik esetben ezt olvashatjuk: Nos Michael filhis Michaeli gerens vices magistontm Jacobi et Pauli comitum de Zabolch... " Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez I II. Bp., (a továbbiakban Bánffy) 92. Holub, Erre klasszikusnak mondható példa Pető szatmári ispánnak 1317ből fennmaradt oklevele, amelyben Semjéni Mihály fia Mihályt szolgálatába fogadta, megbízta a megye vezetésével, és meghatározta a munkájáért járó jövedelmet. Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis I VII. Bp., (a továbbiakban A.) ; A főispán közjogi funkcióját magánjogi alapon ruházta az alispánra. Ez azért volt lehetséges, mert a korban a közjogot gyakran mint magánjogot kezelték. (Vö. Holub József: A főispán és az alispán viszonyának jogi természete. Bp., 1917). Ezt példázza egy 1322 körüli oklevél is, amelyben Dózsa nádor, szabolcsi és szatmári ispán egy ügy halasztását rendeli el az alispánnak, Márki Pál bán fia István mesternek és a szolgabíráknak (Kállay 160).

5 A század második felében azonban már a királyi parancsok is egyre gyakrabban szóltak közvetlenül az alispánoknak és a szolgabíráknak." Az alispánok szolgálatukért javadalmazásban részesültek. Ennek pontos arányait és nagyságát nem tudjuk, de az ismeretes, hogy részesedtek megyésispán részére beszedett bírságokból és adókból, melyeknek valószínűleg egyharmadát kapták a szolgabírákkal együtt. Előfordult, hogy a megyének egyszerre két alispánja is volt. Szabolcsban 1332ben Nagysemjéni László fiai Péter és Miklós egyszerre látják el az alispáni teendőket. Mindezekből kitűnik, hogy az alispán az ura, a megyésispán képében jelent meg a megyei közgyűlésen. Kinevezésébe a megyei nemesség nem szólhatott bele. Az is szinte általános volt, hogy az alispán nem is a megye nemessége közül került ki. 12 Tehát a megyei törvényszéken elnöklő alispán sem a megye nemességét képviselte. A szabolcsi alispánok Az alispánok nagy része többnyire nem volt az adott vármegye nemességének tagja. Szabolcs megye esetében azt láthatjuk, hogy közel felefele arányban kerültek ki az alispánok a szabolcsi és a megyén kívüli nemesség soraiból. Az adatok tanúsága szerint a beazonosított családok között inkább a század első felére jellemző a megyei nemesség többsége az alispáni hivatalban. Birtokaik fekvése alapján biztosan Szabolcs megyei családnak számíthatjuk a Karászi, a Márki, a Kallói, a Zeleméri, a Nagysemjéni, a Péci (Ibrányi), a Ráskai és a Petri Dersi családokat, akiknek egy vagy több tagja viselte az alispáni hivatalt az Anjoukorban. Az alispánok névsorának összeállításában Engel Pál archontológiai munkája volt segítségemre. 11 Az általam kigyűjtött, és nála nem szereplő neveket dőlt betűvel szedve közlöm. A kiemelés Szabolcs megyei nemest jelöl Az előbbire példa: Kallói Iván mr. szabolcsi ispán a szolgabírókkal együtt 1319ben és 1321 ben nyugtát ad ki bírság befizetéséről (Z. I. 166, 192). Tehát a nemesi megye igazgatásának korai időszakára semmiképpen sem igaz Gábor Gyulának az a megjegyzése, hogy a főispáni tisztség nem egyéb, mint javadalmazása bizonyos szolgálatoknak és érdemeknek". Gábor, ; Dőry Ferenc: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Történeti Irodalom. In: Századok, XLII. (1908) 431.; Még 1355ből is találunk olyan adatokat, amelyek a főispán tevékeny részvételére utalnak a megye igazgatásában. Ebben az évben szinte felváltva ad ki okleveleket Bátori László (szabolcsi ispán ) és helyettese, Vajai János fia László, aki ig volt a vármegye alispánja (Kállay 1151, 1152, 1153, 1156). Részletesebben lásd később. Engel,

6 Szabolcs vármegye főispánjai és alispánjaik között: Borsa nb. Beke (1315) (Karászi) Sándor mr., comes Debreceni Dózsa ( ) Kallói Simon (1318) Kallói Iván ( ) Debreceni Dózsa (másodszor, 1322) (Márki) Pál bán fia István mr Debreceni Jakab ( ) Debreceni Jakab és Pál ( ) Debreceni Dózsa, ifj. (1330) A Debreceni testvérek közös alispánjai: (Márki) Pál bán fia István mr Dezső (Szerdahelyi) Francsik (Ferenc) mr Péter fia Jakab Paksi Olivér ( ) István mr Péter fia Jakab 1330 Debreceni Jakab és Pál (másodszor, ) (Kallói) László fia Péter és Miklós mr Zeleméri Mihály fia Mihály mr Nagysemjéni (Kallói) Mihály fia László Gotthárd fia János (Ruhi)" Miklós mr. és István mr István mr. (egyedül) 1344 (Izsákai) Zoárd mr Péter fia Jakab mr Berzéte Miklós ( ) Kátai Lőrinc mr István mr. és Csontos" 1 '' Mihály mr. (együtt) 1348 Csontos " Mihály (egyedül) László fia László mr Debreceni Pál (harmadszor, ) és Jakab (harmadszor, ) Nagysemjéni (Kallói) László fia Péter mr Péci (Ibrányi) Gergely mr (Ráskai) Vid fia Loránd mr Kállay 601. sz. Azonosítása MOL, Dl alapján. MOL, Dl ; Kállay 955. sz. Kállay 979. sz.

7 Bátori László (135261) Vajai Ábrahám fia János fia László mr (Jánosi, Dersi) Kántor" Bereck mr (Petri Dersi) László fia András mr Loránd mr Bebek Miklós (136172) Egyed fia Tamás mr Lóci László fia Bökény mr Pós mr Dezső fia Jakab mr Domoszlói Miklós (137282) (Ibronyi) Demeter fia Miklós mr Toldi Miklós (138285) (?Bebek Imre) (138587) Abaházi Abafi Imre 1386 Az Anjoukorban adataink szerint nyolc Szabolcs megyei családból került ki alispán. Ezek legtöbbjének eredetét ismerjük. Elmondhatjuk, hogy két család kivételével mindegyik előkelő régi nemzetség tagja volt. A Gutkeled nemzetségből eredt a Zeleméri, a Márki és a Ráskai család, akik bárói ősökkel és rokonokkal is büszkélkedhetnek. A Balogsemjén nemzetség örökösei a Kállóiak és a Nagysemjéniek. Ibrányi Gergely a Péc nemzetség tagja volt, a Petri Dersiek pedig a Hontpázmány ősök leszármazottai. A Karászi családról csak azt tudjuk, hogy a megye tekintélyes családjai közé tartozott. Az oligarchák uralmának idejében Karászi Sándor a Borsák mellett teljesített familiárisi feladatokat. 19 Azok letűntével Karászi Sándor elveszítette megyei tisztségét. Az Ibronyiak eredetét nem ismerjük, de vélhetően ők is a megyei köznemesség tekintélyesebb rétegébe tartoztak, mert a család egyik tagja Miklós fia Demeter 1305ben és 1313ban volt szabolcsi szolgabíró, fia pedig Domoszlói Miklós familiárisaként látta el az alispáni teendőket Bánffy 346. Ennek ellentmondani látszik egy keltezetlen oklevél, amely Borsa Kopasz nádor és Karászi Sándor fiai, Miklós és László közötti pert említi (Z. I. 120). Az oklevelet Nagy Imre 1308 körűire helyezi, de ettől későbbi dátum tűnik valószínűbbnek, mert 1308ban még él Karászi Sándor, sőt ekkor a megye alispánjaként tudunk róla (Z. I. 116).;. Elképzelhetetlen, hogy ilyen körülmények között nem említették volna nevét a perben, amely valószínűleg halála után (1312 után) folyhatott. Lásd Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai. Századok, 135. (2001)406.

8 A szolgabírák A szolgabírákról általában A szolgabírói intézmény kialakulásáról már a nemesi megye létrejöttének ismertetésekor esett szó. III. András az évi 5. tc. értelmében a megyésispán bíráskodását négy választott megyei nemes jelenlétéhez kötötte. A király ezzel a megyei hatóságra ruházta bírói joghatóságának egy részét. Ez azzal az előnnyel járt, hogy a nemesek ügyeit a megyében tárgyalták a nemesi kiváltságok csorbulása nélkül, s ezzel tehermentesítették a központi bíróságokat. A megyei hatóság összetétele biztosította azt, hogy a megyei nemesség beleszólhasson ügyei intézésébe. Ebből következett, hogy a négy szolgabíró a megyésispán hatalmi ellensúlyaként is számításba vethető volt, nyílt ellentétre utaló jel azonban nem található a forrásokban. A XIIIXIV. század fordulójáról fennmaradt adatok tanúsága szerint eleinte a szolgabírákat is a király nevezte ki. Zsoldos Attila szerint az a gyakorlat, hogy a szolgabírákat a megyei nemesség választja soraiból csak a későbbi évtizedekben lesz általános. 20 A szolgabírók választása a megyei közgyűléseken történhetett, ahol a megyei nemesség nagy része képviseltette magát. Erre a hivatalra csak nemeseket lehetett választani meghatározott időre. Holub József szerint ez kezdettől fogva egy év volt. 21 Mivel a szolgabírói intézmény korai időszakából csak töredékes adatok állnak rendelkezésünkre, s folyamatos évenkénti névsorral nem rendelkezünk, ennek bizonyítása nehézségekbe ütközik. Az azonban kétségtelen, hogy egy személy hosszabb időn keresztül, vagy megszakításokkal többször is betölthette a hivatali tisztséget, tehát újraválasztható volt. A Szabolcs megyei szórványos adatokból tudjuk, hogy Sényői Székely Domonkos először 1329ben szerepel szolgabíróként, majd 1349ig még négyszer tűnik fel a neve az oklevelekben. Gúti Salamon fia János 1344ben, 1356ban és 1359ben látja el a szolgabírói teendőket. 22 Az első esetben számolnunk kell a folytonosság lehetőségével, mert 1348 ból és 1349ből ismerjük mind a négy szolgabíró személyét, s ezek között is ott találjuk Sényői Domonkost. Gúti János esetében viszont azt láthatjuk, hogy 1340ben viselt hivatalát 1348 októberéig elvesztette, de 1359ben újra mint szolgabíró áll perben Biri Tamással és fiaival. 23 A szolgabíróknak megválasztásuk után a megye" előtt esküt kellett tenniük. Erre utal egy 1308 körüli megyénkből származó oklevél intitulatioja: Nos Judices Jitraty et inquisitores ueritatis de Comitatii Zobolch damus pro memória... ". Ez kétségtelenül a Zsoldos Attila: Árpádok és alattvalóik. Debrecen, Sajnos a szerző a szolgabírák király általi kinevezésére nem hoz példát, s erre a Szabolcs megyei anyagban sem találunk utalást. Holub, Lásd a Szabolcs vármegye szolgabírái című fejezetet Kállay sz. A többszöri hivatalviselésre példaként említhetjük Magyi Istvánt, Bakai Mihályt, Márki Balog" Jánost, Marázi Gyula fia Györköt és másokat.

9 szolgabírákat fedi, mert a keltezés helyéül megjelölt Balogjánosi falu birtokosa és névadója, Márki Balog" János kétszer is előfordul szolgabíróként ebben az időben. 24 Ez az oklevél arra is nagyszerű példát szolgáltat, hogy eleinte mit tartottak a szolgabírók legfontosabb teendőjüknek. Az igazság kiderítői" megjelölésből arra következtethetünk, hogy a XIV. század elején az ügyek kivizsgálását, és a tények feltárását tekintették elsődleges feladatuknak. Ezért nem meglepő, ha azt látjuk, hogy sok esetben a tanúkihallgatást és az ügyek helyszíni kivizsgálását valamelyik szolgabíró végzi. Mindvégig nagy szerepük volt a peren kívüli cselekmények lebonyolításában. Gyakran végeztek királyi parancsra birtokba iktatást és határjárást. Jelen voltak a hiteleshely emberével a birtokosztálynál. Számtalan esetben adtak ki tanúsítványokat tartozás és bírság kiegyenlítéséről, tanúskodtak a zálogba adásokról. Jobbágyügyekben is főképpen a szolgabírók jártak el. 25 Összességében azonban elmondható, hogy hatáskörük igen szűkre szabott volt, mert a fontosabb ügyekben a megyei hatóság nem ítélkezhetett. Minden megyének egy vagy kéthetenként törvényszéket, sedriát (sedes judiciaria) kellett tartania. 26 A sedrián azonban nem mindig voltjelen az összes szolgabíró. Holub szerint általában kettő vett részt mindig a tárgyalásokon, viszont kettőnél kevesebben nem lehettek. 27 Ezt az okleveleken található pecsétek számával is alá tudjuk támasztani, ugyanis a megyei kiadványok többnyire csak 23 pecséttel vannak megerősítve. A szolgabíróknak saját bírói székük nem volt, noha számos oklevelet adtak ki a megyésispán és az alispán nélkül is, de úgy tűnik, hogy ezek pecsétjét ekkor is rátették a kiadványra. Ebből visszaélések is származhattak, egy ilyen esetről tanúskodik egy 1345 ből származó tiltakozó levél, amelyben Zoárd szabolcsi alispán panaszt tett a szolgabírák előtt, hogy mind ő, mind pedig elődje, Ruhy Miklós idejében Debreceni Jakab és Pál szabolcsi ispánoknak használatból kivont pecsétje mellé a szolgabírák saját pecsétjeiket tették rá bizonyos iratokra, amivel neki kárt okoztak. A szolgabírák megígérték, hogy a pecséteket nem fogják jogtalanul használni. 2 " Kérdés, hogy a használatból kivont pecsétet miért nem semmisítette meg a megyei hatóság kellő időben. A szolgabírói hivatalt viselt nemeseknek kijárt a comes cím a XIV. század folyamán. Korábban, a XIII. század első két harmadában az ispán (comes) titulus volt hivatva a ~ Z. I Magyar fordítása: Mi Szabolcs vármegyei esküdtbírák és az igazság kivizsgálói adjuk az emlékezetnek...". Márki Balog" János szolgabíróságára lásd körül: Z. I. 110.; 1309: MOL, Dl Balog" János családja nem azonos a fent említett Gutkeled nembeli Márki családdal. 25 Holub, A jobbágyok feletti bíráskodásra pl. 1329: Szabolcs megye négy szolgabírája Gyürei Baksa fia Miklós mr. jobbágyát, gyürei Donkot Várdában eskütételre kötelezi Endesi Magyar Dénes mr. jobbágya, Imre ellen hatalmaskodás ügyében. 26 Gábor, ; Hajnik, Holub, Az okleveleket ennek ellenére a vármegye négy szolgabírójának nevében adták ki. 28 MOL, Dl ; Kállay 807. sz.

10 személy előkelő voltát jelezni" 29. Az 1320as évekre azonban egyre inkább csak a szolgabírák címzésénél lesz használatos. A Szabolcs vármegyei szolgabírákra vonatkozó adatokat összegyűjtve azt láthatjuk, hogy ez a titulus valóban gyakran előfordul a szolgabírák esetében egészen az 1360as évekig, ekkor azonban körükben is kezd elterjedni a magister cím. Legjellemzőbb példa erre Gúti Salamon fia János, aki 1344ben comesként szerepel, 22 év elmúltával pedig már a magister cím jelzi rangját. Szabolcs vármegye szolgabírói A vármegye szolgabíráinak teljes névsorát a bőséges forrásanyag ellenére lehetetlen összeállítani, mert általában az általuk kiadott okleveleken nem szerepelnek név szerint/ 0 Ezért kénytelenek vagyunk az oklevelek szövegében található szórványos adatokból felkutatni az Anjoukor szabolcsi szolgabíráit. Tudjuk, hogy a vármegye szolgabírái mindenkor a megyei birtokos nemesség soraiból kerültek ki. A Szabolcs megyére vonatkozó összegyűjtött adatok is teljes mértékben ezt támasztják alá. A beazonosított személyek mindannyian valamelyik Szabolcs megyei család tagjaként viselték a megyei hivatalt, még kivételként sem találunk közöttük más megyében honos nemest. Közöttük néhányan ugyan birtokoltak egyikmásik szomszédos vármegyében is, de lakóhelyük megkülönböztető nevükből ítélve valamelyik szabolcsi birtokukhoz kötötte őket. A szolgabírók az oklevelekben a XIII. század utolsó harmadában jelennek meg, de legtöbb megyében csak a XIV. század elején. 31 Megyénk esetében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az 1280as évekből nemcsak e tisztség említése maradt fenn, hanem ismerjük a szolgabírók nevét is. Úgy tűnik, hogy már ekkor négy szolgabírája volt a megyének, mert 1284 decemberében Nos quatuor Judicesprovincie in Comitatu de Zabolch..." megjelöléssel adnak ki oklevelet a Jákó nemzetségen belüli birtokperben, amely szerint a szolgabírák Chomota fia Pétert eskü letételére szólítják fel Jákó birtok ügyében, amelynek Kocsi (de Kwch) Tamás comes és Balwgh\ János comes (valójában Balog" János) mellett más érdemes nemes férfiak által tartott arbitriumon kell megtörténnie. Egy hónappal később, Engel, Az közötti években már jóval szélesebb körben használták, ekkor már a kisbirtokos szerviensi családok fejét is megillette. Ezzel egyidőben jelenik meg a magister cím, amely Engel szerint kezdetben semmi különbséget sem mutat, nem jelöl magasabb társadalmi rangot. Az is előfordul, hogy két testvér közül az egyiket comesnek, a másikat magisternek, vagy az apát comesnek, fiát viszont magisternek címezik az oklevelek (pl. Anarcsi Péter comes, testvére, István mester, és Apaj comes, valamint fia István mr. szlavón vicebán esetében)....et quatuor judices nobilium de Comitatu Zabouch", azaz mint Szabolcs vm. négy szolgabírája említik őket a források. A szolgabírók legkorábbi említése 1273ből maradt fenn Orbász megyéből, ezt követi egy 1280as adattal Borsod megye (Holub, jegyzet).

11 1285. január 11én Szabolcs megye szolgabírái, Hódos, Ubul fia Mihály és Balogh dictus János bizonyítják, hogy Péter a fenti esküt letette. 32 Az irat keltezési helyéül Semjén van megjelölve, amely alátámasztja azt a feltételezésünket, hogy eleinte a megyei törvényszék valamelyik szolgabírójelen esetben Ubul fia Mihály házában ült össze. Később találkozunk olyan irattal, amelyet Balogjánosiban, az említett Márki Balog" János birtokán kelteztek. Egy másik alkalommal azt olvashatjuk, hogy Jákói Csépánnak Balog" János házánál kell esküvel tisztáznia magát a Tuzsériak hatalmaskod ás i vádja alól. A sedria székhelye a későbbiekben állandósul a Balogsemjének egyik birtokán, Kallón." Szabolcsi szolgabírót adó családok NEMZETSÉG NEVE CSALÁD NEVE ELŐfORDULÁSOK SZÁMA j Balogsemjén Kallói (Orosi, Semjéni) 2 Gutkeled Anarcsi 2 Gúti 3 Szakolyi 3 Zeleméri (Gelsei) 2 Hontpázmány Bánki 1 1 Petri 2(4) 1 Szentemágócs Szabolcsi 2 Tomaj Bezdédi 2 Ismert nemzetségeken Bakai 5(6) kívüli családok Besenyődi (Leveleki) 2 Bogdányi 1 Egyeki 2(3) l Ibronyi 2 1 Jékei 1 Magyi 2(3) 1 Marázi (Gyulaházi) 4 Márki 4 Pazonyi 3 Perkedi 1 Sényői 2 2(3) j Téti 1 Tuzséri 2 SaWIHKBBMIWIHHttlStnMaailMMtMItHtMHM : H. VII. 188.; 1285: H. VII A szolgabírák személyének azonosítása nem okoz nehézséget. Hódos a Gutkeled nemzetségbeli Szakolyi család tagja, Ubul fia Mihály, a Kállóiak őse, Balog" János pedig a már említett márki és balogjánosi nemes személyét fedi. Egy későbbi másolatban ezekből az évekből fennmaradt oklevél is ezt a három szolgabírót említi (128485/1439: H. VII. 458) körül: Z. I. 119.; 1309: MOL, Dl A megyeszékhely kialakulását lásd bővebben ott.

12 A XIV. század elejéről már rendszeresebben van adatunk a szolgabírók személyére. Azokban az esetekben, amikor egy éven belül ismerjük mind a négy szolgabíró nevét, megállapíthatjuk, hogy a szolgabírók választását elvileg nem befolyásolta az, hogy a megye melyik területén voltak birtokaik, vagy hol éltek. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a megyeközponthoz, Kallóhoz közelebb eső birtokosok közül kerülnek ki a szolgabírók. Ennek egyik oka az lehetett, hogy az ügyek intézését könnyebben elláthatta az, aki nem lakott nagyon távol a megye központjától, a sedria székhelyétől. A másik pedig egyszerűen a falvak sűrűségéből adódhat, ugyanis a keleti területeken feküdt a legtöbb falu, s ezáltal itt volt a legtöbb birtokos. A szórványos adatok ellenére a táblázatból szembeötlő, hogy a régi nemzetségekből eredő családok összességében jóval ritkábban fordulnak elő a szolgabírói tisztség betöltésében, mint a nemzetségeken kívüli, elsősorban kisnemesi családok. A kezdeti időszak azonban azt mutatja, hogy a vármegye legtekintélyesebb és leggazdagabb családjai (a Semjéniek, a Szakolyiak, a Szabolcsiak, majd az Anarcsiak) adták a szolgabírákat. A XIV. század folyamán megfigyelhető a hivatal értékének devalválódása és elnépszerütlenedése. A szolgabírák iránti bizalom kezdetben megtiszteltetést jelentett a megválasztott nemes számára, később azonban a rendkívül időigényes, mozgalmas munka egyre terhesebb lett. A jövedelmezés ellenére nehezen akadtak a tekintélyesebb, közbizalmat élvező nemesek közt olyanokra, akik hajlandóak voltak e tisztséget elvállalni. A szegényebb elemeknek pedig, akik a jövedelem kedvéért szívesen vállalták volna, nem volt meg a megfelelő tekintélyük" Ez oda vezetett, hogy 1435ben törvénynek kellett kimondania, hogy a megye nemesi közönsége a tekintélyesebb és nagyobb birtokú nemesek közül válassza a szolgabírókat. Ha pedig az vonakodna elfogadni a tisztséget, 25 márka bírságot fizessen. 14 A szolgabírák javadalmazásáról annyit tudunk, hogy ők is részesültek a bírságokból úgy, hogy az a király, a nádor és az országbíró részére megállapított bírságok behajtásáért az alispánnal együtt egyharmad részt kaptak. Azt, hogy ezt egymás között hogyan osztották el, nem tudjuk. 35 Végezetül álljon itt azoknak a neve, akik a vármegye egy évszázados története alatt hosszabbrövidebb ideig Szabolcs vármegye szolgabírói tisztét töltötték be. A névsor kigyűjtésében semmilyen eddig megjelent, felhasználható mű nem volt segítségemre. Engel Pál archontológiája sem tartalmaz szolgabírói névsort, mert ő a politikai tényezőként szerepet játszó családokat és hivatalnokokat vizsgálta. A gyűjtést az okmánytárak és az oklevelek alapján végeztem. A névsor a legnagyobb alaposság mellett sem lehet teljes, mert újabb nevek továbbra is előkerülhetnek Holub, Gábor, ; 1340ben az alispánt és három szolgabírót 100 márka bírságban marasztalták el a főispánok a királyi szék megsértéséért, aminek a kétharmadát az alispánnak kellett fizetnie (Kállay 580. sz.). Ennek alapján logikusnak látszik az a feltételezés, hogy a nagyobb felelősség magasabb javadalmazással járt. A zárójelben szereplő, birtokokhoz kapcsolódó megkülönbözető neveket egyéb adatok alapján határoztam meg, tehát ezek a hivatkozott oklevélben nem szerepelnek.

13 Szabolcs vármegye szolgabírái 1285 és 1387 között: I. 11. (Nagysemjéni) Ubul fia Mihály comes (Szakolyi) Hódos comes (Márki) Balog" János comes" 1304 körül (Márki) Balog" János (Szabolcsi) Fuldreh fivére János (Balkányi) Pál fia Lőrinc (Bánki) Lőkös fia Péter 3 " V. 1. Marázi Gyula fia Györk mr. Besenyődi Wy[lmad] fia Miklós Ibronyi Péter fia Demeter körül Inok XI. 29. (Márki) Balog" János comes körül (Őri) Sung fia Pál comes Wandus fia János (Anarcsi) Keled fia Péter comes XI. 13. (Anarcsi) Keled fia Péter (Marázi) Gyula fia Györk Ibronyi Péter fia Demeter Leveleki Wylmad fia Miklós III. 6. (Battyányi) Zoloch fia Mihály 44 (Orosi) Egyed fia Simon (Szakolyi) Hódos fia Lőrinc (Szakolyi) Hódos fia Lőrinc Magyi Máté fia Miklós Hazai Okmánytár I VIII. GyőrBudapest, (a továbbiakban H.) VII. 194, 458 Z. I MOL, Dl ; Z. I. 110.; Anjoukori oklevéltár. SzegedBudapest, (a továbbiakban AOklt.) I Z. I MOL, Dl Z. I Bánffy I. 41.; Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. In: Forráskiadványok a Békés megyei levéltárból 9. Békéscsaba, ; AOklt. III. 629 Azonosítása Németh Péter közlése alapján történt. MOL, Dl Kállay 202. sz. Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. IXLIII. Buda, (a továbbiakban F.) VIII/

14 1326. XI. 6. Márki Balog" János fia János Petri Lőrinc Szabolcsi Beke Zeleméri Mihály fia János 4 " IV. 8. Sényői Domonkos comes János comes XI. 17. Gyulaházai (Marázi) Györk fia Lukács Gyulaházai (Marázi) Györk fia Lukács III. 6. Sényői Domonkos Petri Lőrinc (Zeleméri) Gelsei János VIII. 26. Petri Lőrinc comes Magyi István comes IX. 2. Petri Lőrinc Magyi István XII. 4. Gúti Salamon fia János comes X. 7. Synukx (Egyeki) Kont Vencsellői Jakab Sényői Székely Domonkos Bakai Mihály XI. 15. Egyeki [Synukx] Kont (Sényői) Székely Domonkos Bakai Mihály 5 " VIII. 21. Egyeki Kont Sényői Domonkos Bakai Mihály Magyi István Gúti Salamon fia János mr. Bogdányi Olivér fia Demeter mr V. 8. (Gúti)'Salamon fia János MOL, Dl Kállay 323., 324. sz. A. II MOL, Dl F. VIII/4, 134. Kállay 580. sz. Kállay 589. sz. Kállay 591. sz. Kállay 781. sz. Kállay 955. sz. Kállay 962. sz. Kállay 993. sz. Kállay sz.

15 1360. XI. 18. Bakai Mihály Petri Sándor Ibronyi Albert fia Pál Bakai Péter fia Bereck VI. 10. (Pazonyi) Boda fia Lack mr. (Perkedi) Tamás fia Mihály IV. 9. Tüzséri Lukács mr Tuzséri Lukács Bakai Mihály VIII. 17. (Pazonyi) Boda fia Lack Bánki Pál Pazonyi Boda fia Lack (Jékei) Lőrinc fia Péter Téti Lukács fia János XI. 29. Bezdédi Domonkos fia László mr I. 10. Bezdédi [Guzdedi] Domonkos fia László mr. 1 Az esküdtek Az eddigiekben a megye rendszeresen cserélődő tisztviselőiről esett szó. Az esküdtek ezzel szemben ebben az időben kizárólag a megyei közgyűlések ad hoc" választott tisztviselői. 69 Az esküdtek (iurati assessores) a nádor, a megyésispán vagy a királyi kúriából kiküldött királyi ember mellett látták el feladatukat a megyei közgyűléseken (congregatio generális), ahol általában a megyebeli gonosztevők elítélésében játszottak szerepet, ezen kívül hiteles tanúkként is megkérdezhették őket. Az esküdteket a megyei nemesség tagjai választották. Megbízatásuk kizárólag a gyűlés időtartamára szólt. Számuk mindvégig 12 volt. A XIV. században a nádor számos közgyűlést tartott megyénkben, ennek ellenére csak két esetben maradtak fenn az esküdtek nevei, az egyik 1346ból, a másik 1349 ből. Mindkettőn 22 gonosztevőt ítélt el, és levelesített a nádori bíróság MOL, Dl Z. III Kállay sz. Z. III Századok, V. (1871)612. Kállay sz. MOL, Dl Z. IV A szolgabírák mellett működő állandó esküdt ülnökök csak a későbbi századokban lesznek jellemzőek. Kállay 859, 993. sz.

16 Szabolcs vármegye esküdtjei Szabolcsi Feldricus fia László Kemecsei Mihály Berencsi István fia László Szakolyi László fia János Apagyi István Dobosi Gábor fia Lukács Egyeki Kont Nagysemjéni Lengyel János Bogáti Miklós Pazonyi Lőkös Mizsétei (Petri) Sándor Endesi Magyar Dénes Péci Lukács Szakolyi László fia János Kallói István fia István Kallói Iván fia László Perényi Miklós comes (Petri) Lőrinc fia István Anarcsi István fia László Kemecsei Demeter fia Mihály (Bátori) György fia János Apagyi István Orosi Simon fia Imre (? Semjéni) László fia Miklós Az esküdtek névsorai azt bizonyítják, hogy a megyei közgyűlésen a nemesség arra törekedett, hogy a legtekintélyesebb tagjai közül jelölje ki az esküdteket. Itt valóban néhány kivételtől eltekintve Szabolcs vármegyének a korban legjelentősebb tagjait vélhetjük felfedezni. Még inkább jelentkezik ez a felismerés az 1349es névsornál, ahol a 12 esküdt közül csak kettő (Kemecsei Mihály és Apagyi István) nem leszármazottja valamelyik régi nemzetségnek. Viszont Kemecsei Mihály rokoni kapcsolatban állt a Semjéniekkel. Felesége Mihály lánya, Kató volt, tehát ö is rangos nemesnek számíthatott a megyében, máskülönben nem nyerte volna el egy Semjéni lány kezét. Nagyon jól tükrözi a lista a Balogsemjének (Kallói, Orosi, Semjéni családok) domináns szerepét a vármegyében. A vármegye székhelye A megye székhelye az a község, melyben a törvénykezés végett a megyei hatóság ülésezni szokott".. 71 Szabolcs megye törvényszéke helyének változását pontosan nyomon követhetjük a bőséges forrásanyagban. Erre elsősorban azoknak az okleveleknek a keltezési helyei utalnak, amelyeket a mindenkori megyei hatóság adott ki. A megyei hivatalszervezet legkorábbi adatolható időszakából, 1285ből fennmaradt a szabolcsi szolgabírák bizonyságlevele, melynek keltezési helyéül Semjén [Symyen] Gábor,

17 van feltűntetve, ami esetében mindenképpen a Balogsemjének egyik birtokára kell gondolnunk, annál is inkább, mert az oklevél kiadói között ott találjuk Ubul fia Mihályt is. 72 A vármegyei törvényszék helyének kimutatását a XIV. század elejéről érdemes táblázatba foglalni, hogy így láthatóvá váljék a székhely kialakulásának folyamata. A táblázat nem tartalmazza a székhelyre utaló összes adatot, 1320tól csak kiragadott példákat mutat be. A megyei hatóság székhelye között 1285 Semjén a négy szolgabíró H. VII Ramocsa Karászi Sándor alispán és a 4 szb. Z k. Ramocsaháza Karászi Sándor alispán és a 4 szb. Z k. Balogjánosi a négy szolgabíró Z Berkesz Karászi Sándor alispán és a 4 szb. Z Berkesz Karászi Sándor alispán és a 4 szb. Z. I Karász Karászi Sándor alispán és a 4 szb. Z Karász Karászi Sándor alispán és a 4 szb. Z Karász a négy szolgabíró Bánffy I Oros Dózsa főispán és a 4 szb. Z Kalló Orosi Iván főispán és 4 szb. Z IMagysemjén a négy szolgabíró Kállay 136. sz Kalló Orosi Iván főispán és 4 szb. Z. I. 192, Kalló Márki Pál bán fia István alisp. és 4 szb. Z. I Semjén a négy szolgabíró Kállay 180. sz Kalló a négy szolgabíró Kállay 206. sz Kalló Márki Pál bán fia István alisp. és 4 szb. Z. I Kalló a négy szolgabíró Kállay 231. sz Semjén a négy szolgabíró Dl Kalló a négy szolgabíró Kállay 314. sz Kalló a négy szolgabíró Z Kalló Péter fia Jakab alispán és a 4 szb. Kállay Kalló a négy szolgabíró Kállay 351. sz. A táblázat adatai nagyon jól tükrözik a sedria székhelyének kialakulásában mutatkozó változásokat. A kezdeti időszakban á székhely valamelyik szolgabíró birtokához volt köthető. Ez a megállapítás a legkorábban említett adatnál, valamint Balogjánosi esetében egyértelműen igazolható. " H. VII A Balogsemjéneknek két ilyen nevű birtokuk is volt, az egyik a Szamos melletti Kérsemjén, a másik pedig a vásártartási joggal bíró, Kallótól 10 kmre fekvő Nagysemjén volt, valószínűleg ez utóbbit fedi a fenti név.

18 A megyei törvényszéket azonban az alispán és szolgabírák együtt alkották, s ebből eredően a székhely az alispán birtokán is lehetett. Ezt igazolják a további adatok. Karászi Sándor és a négy szolgabíró 1308ban Ramocsa(házán), egy év múlva Berkeszen, majd 1310ben Karászon ad ki megyei okleveleket. Tudjuk, hogy ebben az időben a Karásziak birtokolták névadó településük mellett Berkesz egy részét is, tehát a törvényszéket ebben az esetben az ő birtokán tartotta a megyei hatóság. 7 ' Ramocsa esetében nem tudjuk okleveles adatokkal bizonyítani a Karásziak birtokjogát a településre. Azt viszont tudjuk, hogy Balogjánosihoz és Márkhoz, a sokszor említett Márki Balog" János szolgabíró birtokához közel esett. 1313ban a név szerint megnevezett szolgabírák Karászon, az alispán birtokán adtak ki oklevelet, mégpedig egy a megyésispánt, Borsa Bekét érintő birtokcsere ügyben. A szolgabírák mindannyian máshol voltak birtokosok. A politikai viszonyok alakulását nemcsak a személyek változásával tudjuk nyomon követni, hanem a megyei törvényszék helyével is. 1316ban, miután a Borsák felmondták a király iránti hűségüket, Szabolcs megyésispánja és öt vármegye bírája Debreceni Dózsa lett, s ilyen minőségében az 1285 óta a megyei életből kizárt Balogsemjének egyik birtokán, Oroson tartott törvényszéket. 74 Ezek az évek alapozták meg Szabolcs vármegye későbbi megyeszékhelyének végleges kialakulását. Ettől kezdve a megye mindenkori törvényszéke a Balogsemjének birtokán ült össze. A székhely állandósulásának kezdete 1318ra tehető, amikor Kallói Iván és fivére, Simon kerültek a megye élére. Birtokaik közül is elsősorban Kalló volt alkalmas arra, hogy betöltse a megye központjának szerepét. Jelentősségét még inkább növelte az 1325ben szombat napra kapott vásártartási jog. A megyei törvényszék is e napon ült össze. 75 A törvényszék tehát általában hetenként ülésezett, s mindig ugyanazon a napon, amit számos megyei kiadvány alátámaszt. Olyan oklevelek maradtak fenn, amelyek keltezésének napjai szabályosan, egy vagy több hét eltérésével követik egymást. 76 A megyei hatóság székhelye azután is állandó maradt, amikor a Kállóiak helyett más személyek kerültek a megye élére. Ennek okát egyrészt Kalló gyors gazdasági fejlődésében, másrészt a Kállóiak megyebeli tekintélyében kell keresnünk. Kalló központi szerepét ezután már csak néhányszor veszítette el egy rövid időre, pl. amikor 1341től 1343ig Balkány lett a megyei törvényszék helye, és 1355ben, amikor Fejértó lépett Kalló helyébe. 77 Ennek a rövid átmenetnek sajnos nem tudjuk az okát, mert a megyésispánon kívül egyáltalán nem ismerjük a megyei hatóság tagjait. Berkeszre lásd: Aoklt. I sz., VIII sz. Ebből az apró utalásból megtudjuk, hogy a Balogsemjének már ekkor a király híve, Dózsa mellé álltak, s ez az 1317es debreceni csatában való részvételüket is igazolja. A megyei törvényszék egyik oklevele jún. 16án kelt, amely szombatra esett (Kállay 882. sz.). Példák: jún. 7., 14., 28. (Kállay 707., 708., 710. sz.), márc. 6., 20. (Kállay 557., 560. sz.), aug. 2., 30. (Kállay 646., 651. sz.), stb. Vö. Kállay sz.; Csukovits Enikő: Sedriahelyek megyeszékhelyek a középkorban. In: Történelmi Szemle, , 383.

19 A XIV. század első felében a kezdeti bizonytalanságok után Kallón állandósult a megyei törvényszék helye, s ez vált később a megye székhelyévé, s az is maradt egészen a XIX. század végéig. A megyei pecséthasználat A megyei hatóság működésének jelei mint láttuk csak az 1280as években kezdenek megmutatkozni a megyei kiadványok megjelenésével. A megye hatósággá való alakulását az is jelképezi, hogy a szolgabírák az ispánnal, gyakrabban helyettesével együtt szerepelnek az okleveleken. Közös pecsétje a megyei hatóságoknak ekkor még nincs, sőt ennek alkalmazására még a következő században sem kerül sor. A megyei hatóság tagjainak az intézkedéshez és az erről szóló oklevél tartalmához való hozzájárulását az ispán (alispán) és a szolgabírák címeres vagy jelképes magánpecsétjeinek az oklevélre tétele fejezi ki" n A megyei hatóság a közgyűlések (congregatio) és a rendes ítélőszék (sedes iudiciaria) alkalmával adott ki okleveleket. Az alispán és a négy szolgabíró általában együtt szerepelnek oklevéladóként, de az alispán és a szolgabírák különkülön is adhattak ki megyei iratokat, elsősorban pénzbírságok kifizetéséről szóló nyugtákat, tanúvallomások igazolását, perbeidézéseket, s ezekhez hasonló kisebb horderejű ügyek tanúsítványait. 79 A pecsétek címeresek vagy jelképesek voltak. A XIV. században még nem minden nemesnek volt családi címere. Címert elsősorban a régi nemzetségből eredő családok használtak. A köznemesség nagy része sem a hadban, sem a közéletben nem érezte a címer hiányát. Werbőczy tanúsága szerint még a XVI. század elején is voltak olyan régi nemesi családok, akik nem rendelkeztek címerrel. 8 " A megyei iratok pecsételési szokásaira Gábor Gyula hívta fel a figyelmet. A Kállay család levéltárának anyagát a századelőn még eredetiben kutatva, számos olyan oklevelet fedezett föl, amelyen épen maradtak a Szabolcs megyei tisztviselők pecsétjei. 1 " A pecsételési módok közvetve utalnak az ispán és a helyettese közötti viszonyra is. Ezt figyelembe véve Gábor Gyula kétféle pecsételési módot különböztetett meg. Az egyik szerint az alispánok egyszerűen a főispán pecsétjét használják, megtartva annak eredeti, a főispán nevét és titulusát tartalmazó köriratát. Érdekesebb azonban a másik megoldás, amikor az alispán készíttet ugyan magának pecsétet, melynek körirata jelzi az ő alispáni minőségét, de arra a főispán címerét véseti. Ez főleg a század első felére Volt jellemző." Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan (reprint a Magyar Történelmi Társulat 1930as kiadása alapján. Bp., é.n. (a továbbiakban Szentpétery, é.n.) 146. Vö. Szentpétery, é.n Ezekre bőséges adatot szolgáltat a Kállay család okmánytára. Csorna József: Magyar nemzetségi címerek. In: Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig (Reprint egy kötetben.) Bp., ( a továbbiakban Csorna, 1995.) Lásd pecsétek gipsz és műanyagmásolatait a Magyar Országos Levéltárban. Varjú Elemérgyűjtemény, (a továbbiakban MOL V2.), Pecsétek műanyag másolatai (a továbbiakban MOL, V8.). Gábor,

20 Debreceni Dózsa, aki egyéb tisztségei mellett Szabolcs megye főispánja is volt ban és 1322ben, pecsétjébe háromszögű, egyenes pajzsban három vízszintes pólyát vésetett, a pajzs felett egy kis Johannitakereszttel. 1323ban, halála után fia, Jakab követte az ispánságban. Eleinte ő is apja címerét használta. Egyik alispánja, Péter fia Jakab (132730) 1328 áprilisában a főispán pecsétje alatt ad ki oklevelet, viszont egy évvel később már saját felirattal ellátott pecsétje van, közepében Dózsa nádor pajzsos címerével. 83 Dózsa fiai az 1330as évek végétől új címert vettek fel, ami egy orrhegyes sisakot ábrázolt, oromdísznek egy ló vagy sárkányfej került, amelyből egy háromágú szárny indult ki. 84 Ezt a címert láthatjuk a főispánok augusztus 23ai oklevelén. A Debreceni testvérek alispánja, Nagysemjéni Mihály fia László augusztus 2ai oklevelén ugyanezt a címert használja. 85 A Nagysemjéniek, mint a Balogsemjén nemzetség tagjai biztosan rendelkeztek nemzetségi címerrel. 86 Ennek ellenére nem ezt vésetik pecsétjükbe. Ugyanezt láthatjuk Ráskai Vid fia Loránd esetében is, aki 1350ben alispánként szintén ezt a címert használja, noha a Gutkeled nemzetség tagja volt, azaz volt saját címere. Debreceni Jakab és Pál szabolcsi főispánok pecsétje 1337 Körirata: +.S*IACOBI«F'PET»D»CÖIT»D«ZOB = Sigillum Jacobi filii Petri de Comitatus de Zobolch v. Zobouch. MOL, V MOL, V2. 187/1. Kallói Ivánnak ismerjük a címerét 1319ből, s ez egy kiterjesztett szárnyú sast ábrázol. Csorna József szerint ez lehetett a nemzetség ősi címerében is (Csorna, ).

21 Nagysemjéni Mihály fia László szabolcsi alispán pecsétje Felesleges lenne a példákat felsorolni, a fentiekből is kitűnik, hogy az Anjoukorban az alispánok általában a megyésispán címerét vésetik pecsétjeikbe, s ezt nem azért teszik, mert ők nem rendelkeztek címerrel, ez az gyakorlat azt volt hivatva kifejezni, hogy az alispán az ispán helyetteseként látja el feladatát. Megbízása a főispántól ered, aki azt bármikor vissza is vonhatja. Királyi és nádori emberek Szabolcs megyében A királyi emberek intézményével kevesen foglalkoztak, pedig ezek tevékenységei a XIV. században a peres eljárásoknak fontos részét képezték. Latin nevük homo regius, homo palatínus, stb., a király és nádor által kiadott oklevelek értelemszerűen csak homo nosterként emlegetik őket. Közismert nevük a szószerinti fordítás, és a korabeli magyar nyelvi emlékek alapján a királyi ember, noha helyesebbnek tűnne a királyi biztos név használata, mert ez hívebben tükrözi azt a fontos feladatot, amelyet elláttak. * A királyi emberek intézménye olyan értelemben nem volt állandó és szervezett jellegű, mint a megyei hatóságé, s nem a megyei törvényszék keretein belül működött. Ezért nem teljesen indokolt, hogy itt tárgyaljuk ezt az intézményt. Mégis mint látni fogjuk a királyi emberként szereplő személyek gyakran részt vesznek a megyei intézmények működésében is, és általában a megyéből kerülnek ki, a vármegyei nemesség tagjai. A királyi emberek megjelenése a XIII. század első feléhez köthető. Előzményeinek a poroszlókat (pristaldus) kell tekintenünk, akik egyfelől a bíró (király, nádor, országbíró, megyésispán, stb.) kiküldöttjeiként végeztek perbe idézést, birtokba iktatást,

22 határjárást, vagy különböző jogügyleteknél szerepeltek hiteles tanúként. Fáradságukért díjazásban részesültek. 87 A II. Aranybulla (1231) egyik rendelkezése szerint, ezentúl az idézések és más ügyek intézése csak a káptalanok, vagy kisebb ügyekben a konventek tanúbizonysága mellett legyenek érvényesek, minthogy az országban sokakat megcsaltak a hamis poroszlók". Ezt a rendelkezést követően a hivatásos" poroszlók helyét egyre inkább a helyi viszonyokatjói ismerő, megyebeli nemesek közül kikerülő királyi emberek vették át. Ezeket a biztosokat a király, vagy valamelyik nagybíró bízta meg egy parancslevélben (mandátum) adott esetekben való különféle eljárásokkal, melyeket bírság terhe alatt volt köteles a felkért személy teljesíteni. 88 A mandátum általában 35, ritkábban több személyt nevezett meg, hogy bármelyikük akadályoztatása esetén (távollét, betegség, stb.) legyen közöttük olyan, aki a megbízatást biztosan el tudja végezni. A királyi ember azonban soha sem járhatott el egyedül, mert az eljárásokhoz mindenképpen szükség volt az illetékes hiteleshely (káptalan, konvent) tanúbizonyságára. 89 A peres eljárás azzal kezdődött, hogy a király a panaszos kérésére elküldte a parancslevelét az illetékes hiteleshelynek. Leírta a panaszos által előadott tényállást, megnevezte a királyi embereket, majd megparancsolta, hogy az ügyet a megnevezett királyi ember egyikével a káptalan vagy konvent saját emberének jelenlétében, annak ellenőrzése mellett vizsgálja ki. Erre bizonyításul és példaként a számos hasonló tárgyú oklevél között említhetjük I. Lajos király május 16ai mandatumát, melynek lényege a következő: I. Lajos király tudtul adja a váradi káptalannak, hogy (Berencsi) István fia László a maga és rokona, Kenézi Domonkos fia János nevében előadta, hogy Reguni (Losonci) Dénes fia Tamás ellen bizonyos Benk és Monyoros birtokokon lévő birtokrészeik visszaszerzése kapcsán 30 márkát adtak ki. A király ezután megparancsolta a káptalannak, hogy küldje ki hiteles emberét, akinek jelenlétében Kisanarcsi Jakab fia László, vagy fivére, Miklós, vagy távollétükben Jékei István fia Pál királyi ember (homo noster) vizsgálja ki az igazságot, és erről tegyen jelentést. 9 " Vö. Csizmadia Andor Kovács Kálmán Asztalos László: Magyar állam és jogtörténet. Bp., (a továbbiakban Csizmadia, ) 126. Hajnik, A hiteles helyek működését Nagy Lajos király szabályozta 1351ben. Ekkor vonta felügyelete alá a káptalanok és a konventek hiteleshelyi működését, és több kisebb konventtől elvette az oklevéladás jogát, a többi is csak saját megyéjében láthatta el a hiteleshelyi teendőket. Azokra a megyékre, ahol nem voltak szerzetesrendek, mint például Szabolcsban, a legközelebb eső káptalan vagy konvent illetékessége terjedt ki. Megyénkben a legtöbb ügyet a leleszi Szent Kereszt premontrei konvent (Zemplén vm.) bonyolította le, ritkábban a jászói és a váradhegyfoki konvent járt el, a nagyobb ügyekben azonban az oklevelek szerint a váradi káptalan volt kirendelve bizonyságul. Az ország egész területén eljárni csak az óbudai és a székesfehérvári káptalannak volt joga (Csizmadia, ). MOL, Dl A káptalan válasza egy hónap múlva érkezett meg a királyhoz, ebben a tényállás helyességét igazolják, amiről Kisanarcsi Jakab fia László királyi ember és Miklós karpap tett jelentést a kivizsgálás után a káptalan előtt.