TUDOC KÁRPÁT-MEDENCEI DOKTORANDUSZOK NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA

Átírás

1 SZENT ISTVÁN EGYETEM Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar TUDOC KÁRPÁT-MEDENCEI DOKTORANDUSZOK NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA Absztrakt kötet Gödöllő, 2010

2 TUDOC KÁRPÁT-MEDENCEI DOKTORANDUSZOK NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA Absztrakt kötet Szerkesztők: Dr. Centeri Csaba, Bodnár Ákos A Szakmai Bizottság tagjai, bírálók: Dr. Bíró Zsolt, Dr. Jakab Gergely, Dr. Fekete Csaba, Dr. Szilassi Péter, Dr. Csontos Péter, Mikó Péter A Szervezőbizottság tagjai: Dr. Centeri Csaba, Dr. Penksza Károly, Jung Ivett, Falusi Eszter, Bodnár Ákos, Szabó István, Kenéz Árpád ISBN A konferencia az A tudomány eredményei, az eredmények közlésének tudománya a Szent István Egyetemen című TÁMOP /1/KMR jelű európai uniós pályázat támogatásával valósul meg. Gödöllő, 2010.

3 Tartalomjegyzék AGRÁRTUDOMÁNYI SZEKCIÓ... 5 Baka Erzsébet: Genetikai eszközrendszer fejlesztése a termoacidofil Thermoplasma acidophilum modellszervezet molekuláris biológiai vizsgálatához... 7 Bakos Katalin: Ösztrogén hatású szennyezőanyagok kimutatására alkalmas zebradánió alapú tesztrendszer létrehozása... 8 Balla István: Eltérő nitrogén dózisok hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) fehérjetartalmára... 9 Bucsi Tamás: Packungsdichte talajtömörödési szabvány vizsgálata talaj-mikromorfológia módszer segítségével Kaszab Edit: A Pseudomonas aeruginosa környezetbiztonsági vizsgálata antropogén hatás alatt álló közegekben Kovács Gergő Péter: A talajművelés és növénytáplálás hatása a cukorcirok (Sorghum bicolor L. Moench) beltartalmi és fenológiai paramétereire Krifaton Csilla: Mikotoxin-bontó mikróbák screenelése bakteriális biotesztekkel Pósa Barnabás: az energianád (Miscanthus sinensis) magyarországi termesztésének megalapozása Staszny Ádám: Pikkely-morfometriai vizsgálatok Zebradánió (Danio rerio) halfajon Újváry Dóra: Etetési módszer hatása zárttéri vaddisznók agresszív viselkedésére és táplálkozással eltöltött idejére Béres Beatrix: Fajspecifikus genetikai markerek törpeharcsa fajok vizsgálatához Gelencsér Géza: Összehasonlító vízrajzi elemzések a történeti katonai térképek alapján a Koppány-patak egy szakaszának rehabilitációjához Kánainé Sipos Dóra: Ragadozó halfajok genetikai vizsgálatának megalapozása Kenéz Árpád: Száz év archaeobotanikai kutatási eredményei Keszthely-Fenékpuszta római erőd feltárásain Pető Ákos: Az európai agrártájak értékelése (az EUCALAND Projekt) KÖRNYEZETVÉDELEM/KÖRNYEZETTUDOMÁNY SZECIÓ Bakos Károly Livius: Hiperspektrális távérzékelési technikák és fejlett térinformatikai technológiák alkalmazása természet- és tájgazdálkodásban, valamint ökológiai célú vizsgálatok során Czirbus Nóra: Az Aggteleki-karsztról származó vörösagyagos rendzina talaj szerves anyagának geokémiai jellemzése Rock Eval pirolízissel Fazakas Csaba: A hagyományos és a digitális eróziós térképezés Hausner Csaba Richárd: A felszíni rétegerózió és a barázdás erózió átmenetét szimuláló modell kalibrálása és paraméterezése Koncz Annamária: Szélerőművek, szélerőmű parkok objektív és szubjektív szempontokból mérlegelhető környezeti hatásai Kovács Róbert: A fluorid halakra gyakorolt hatásának vizsgálata zebradánió (Danio rerio) modellen Májer András Zsolt: A biotrágya piaci értékének meghatározása Mészáros Erika: Az effektív mikroorganizmusok alkalmazási lehetőségei az akvakultúrában Tóth Szilvia: A földtudományi értékek felmérésének nehézségei és lehetőségei TERMÉSZETTUDOMÁNY/TERMÉSZETVÉDELEM SZECIÓ Daniela Boecker: Visszagyepesedett szántók növénycönológiai és talajtani vizsgálata... 35

4 Endrődi Judit: Az ember tájalakító tevékenységének ökológiai hatásai egy Balatonfelvidéki település területhasználatának példáján Gaebele Tibor: Halivadék fajegyüttesek élőhelyválasztását meghatározó tényezők értékelése a Duna Göd környéki szakaszán Helfrich Tímea: A Rheinland-Pfalzi sarjerdők kultúrtörténete, szerepük a természetvédelemben és a helyi turizmusban Hoffmann Orsolya: Transzgénikus nyúl létrehozása lentivírus alapú transzgenezissel Kurucz Kornélia: Városlakó feketerigók (Turdus merula) fészekaljpredációjának nyomonkövetése műfészkek segítségével Pap Katalin: Vízimadarak térbeli eloszlását befolyásoló környezeti tényezők vizsgálata a Balatonon Seress Gábor: A szaporodási siker és fióka növekedés különbségei városi és vidéki házi verebeknél Weiperth András: A halfaunában bekövetkezett változások az Ipoly hazai szakaszán A SZERZŐK ELEKTRONIKUS CÍMLISTÁJA... 46

5 AGRÁRTUDOMÁNYI SZEKCIÓ Előadások 1. Baka Erzsébet: Genetikai eszközrendszer fejlesztése a termoacidofil Thermoplasma acidophilum modellszervezet molekuláris biológiai vizsgálatához 2. Bakos Katalin: Ösztrogén hatású szennyezőanyagok kimutatására alkalmas zebradánió alapú tesztrendszer létrehozása 3. Balla István: Eltérő nitrogén dózisok hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) fehérjetartalmára 4. Bucsi Tamás: Packungsdichte talajtömörödési szabvány vizsgálata talajmikromorfológia módszer segítségével 5. Kaszab Edit: A Pseudomonas aeruginosa környezetbiztonsági vizsgálata antropogén hatás alatt álló közegekben 6. Kovács Gergő Péter: A talajművelés és növénytáplálás hatása a cukorcirok (Sorghum bicolor L. Moench) beltartalmi és fenológiai paramétereire 7. Krifaton Csilla: Mikotoxin-bontó mikróbák screenelése bakteriális biotesztekkel 8. Pósa Barnabás: az energianád (Miscanthus sinensis) magyarországi termesztésének megalapozása 9. Staszny Ádám: Pikkely-morfometriai vizsgálatok Zebradánió (Danio rerio) halfajon 10. Újváry Dóra: Etetési módszer hatása zárttéri vaddisznók agresszív viselkedésére és táplálkozással eltöltött idejére Poszterek 1. Béres Beatrix: Fajspecifikus genetikai markerek törpeharcsa fajok vizsgálatához 2. Gelencsér Géza: Összehasonlító vízrajzi elemzések a történeti katonai térképek alapján a Koppány-patak egy szakaszának rehabilitációjához 3. Kánainé Sipos Dóra: Ragadozó halfajok genetikai vizsgálatának megalapozása 4. Kenéz Árpád: Száz év archaeobotanikai kutatási eredményei Keszthely-Fenékpuszta római erőd feltárásain 5. Pető Ákos: Az európai agrártájak értékelése (az EUCALAND Projekt)

6 Előadások

7 GENETIKAI ESZKÖZRENDSZER FEJLESZTÉSE A TERMOACIDOFIL THERMOPLASMA ACIDOPHILUM MODELLSZERVEZET MOLEKULÁRIS BIO- LÓGIAI VIZSGÁLATÁHOZ Baka Erzsébet: Genetikai eszközrendszer fejlesztése a termoacidofil Thermoplasma acidophilum modellszervezet molekuláris biológiai vizsgálatához BAKA ERZSÉBET Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u baka.erzsebet@kti.szie.hu A Thermoplasma acidophilum egy extremofil archaebaktérium, mely optimális növekedéséhez 58 o C-ot és ph 1,5-1,8 közötti, kifejezetten savas tápközeget igényel. A szervezet az elmúlt évtizedben a proteomika jelentős modellszervezetévé vált. A több száz thermoplazmával foglalkozó publikáció ellenére teljes mértékében hiányoznak az e szervezet genetikai manipulációjához elengedhetetlen eszközök, vektorok és transzformációs módszerek. A genetikai manipulációs rendszerekhez szükséges legalapvetőbb metodikák, mint például a mikroba szilárd táptalajon történő tenyésztése, sem megoldottak napjainkig. Munkánk elindítását két alapvető eredmény inicializálta: 2005-ben japán kutatóknak sikerült egy novobiocin rezisztens T. acidophilum sejtvonalat izolálni, amelyért egy módosult girázb gén felelős. Japán kutatók fedezték fel a T. acidophilum-ból származó eddig ismert egyetlen plazmidot, a pta1-et is. PhD kutatási programom célja, a fenti nehézség ellenére, a hiányzó genetikai eszközrendszer fejlesztése volt a Thermoplasma acidophilum molekuláris biológiai vizsgálatainak elősegítésére. Mivel a szilárd táptalajon történő tenyésztés nélkülözhetetlen a további genetikai munkákhoz, ezért először a thermoplasma tenyészkörülményeihez megfelelő (58 o C, ph 1,5) szilika-alapú szilárd táptalajt fejlesztettünk. Ezzel párhuzamosan különböző vektorkonstukciókat építettünk a transzformációs kísérletekhez. Konstrukcióink rezisztencia modulja a novobiocin rezisztenciát mutató T. acidophilum klónból származó girázb operon volt, melyet a puc18-as vektorba klónoztunk, így kialakítva a pdta vektort. A rezisztencia fokozása érdekében helyspecifikus mutagenezissel módosítottuk a gyrb gént, majd ezzel a modullal a pnta plazmidot alakítottuk ki. Egy új E. coli T. acidophilum shuttle-vektort is fejlesztettünk a puc18-as vektor és a pta1 vektor ori-régiójának és három ORF régiójának felhasználásával. Számos transzformációs módszert tesztelünk, többek között elektroporációt, lipofekciót, magnetofekciót és a genegun technikát. A módszerek önmagukban mind hatástalanok voltak, de speciális kombinációjukkal végül sikerült megismételhető módon, rutinszerűen transzformálni a T. acidophilum-ot. Ezen módszer alkalmazásával ezidáig 12 novobiocin rezisztens T. acidophilum sejtvonalat hoztunk létre a pdta és pnta plazmidok alkalmazásával. A legmagasabb novobiocin koncentrációt toleráló sejtvonal, a pnta plazmidot hordozza, mellyel a mikroba ng/ml-es novobiocin koncentrációt volt képes tolerálni, ami összehasonlítva a vad típus 10 ng/ml-es érzékenységével, 200-szoros novobiocin rezisztencia növekedést jelent. A transzformánsok PCR alapú ellenőrzésével igazoltuk a homológ rekombináció megtörténtét. További céljaink között első helyen szerepel az új transzformációs rendszer optimalizálása. Ezt követően szeretnék a módszert mutáns génkonstrukciók létrehozására és bevitelre alkalmazni, ezáltal mód nyílna különböző alegység-szerveződésű enzimek struktúr-fehérjéinek in vivo fúziós proteinként történő expressziójára. Egy KO-mutagenezis rendszer fejlesztésével pedig ismeretlen funkciójú T. acidophilum gének azonosítására nyílna mód. Kulcsszavak: Thermoplasma acidophilum, transzformáció, novobiocin rezisztens girázb gén, homológ rekombináció

8 ÖSZTROGÉN HATÁSÚ SZENNYEZŐANYAGOK KIMUTATÁSÁRA ALKALMAS ZEBRADÁNIÓ ALAPÚ TESZTRENDSZER LÉTREHOZÁSA. Bakos Katalin: Ösztrogén hatású szennyezőanyagok kimutatására alkalmas zebradánió alapú tesztrendszer létrehozása BAKOS KATALIN Szent István Egyetem, Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola 2103 Gödöllő, Páter K. út 1., A kommunális szennyvizekkel, mezőgazdasági és ipari tevékenységekkel a környezetbe juttatott ösztrogén hatású szennyezőanyagok a természetes ösztrogének analógjaiként működve veszélyt jelentenek az élő szervezetek hormon háztartására, ezért egyre nagyobb igény mutatkozik az ilyen anyagok kimutatására és fejlődésre gyakorolt hatásának vizsgálatára alkalmas modellrendszerek iránt. A zebradánió (Danio rerio) széleskörűen vizsgált modellállat, genetikai és fejlődésbiológiai szempontból a legjobban ismert halfaj. Embriói átlátszóak, jól használhatóak a toxikológiai vizsgálatokban is. Ezért célunk olyan transzgenikus vonal létrehozása, amelyben ösztrogén hatásra fluorescens fehérje termelődik. A transzgenikus vonal létrehozásához a vitellogenin-1 gént választottuk, amely ösztrogén hatására lép működésbe a májban. A gének működését szabályozó régiót az Ensembl adatbázisban elérhető genomi, illetve cdns szekvenciák segítségével elemeztük. A feltételezett transzkripciós start helyet megelőző promóter régiót és upstream szabályozó szekvenciákat tartalmazó fragmentet, valamint egy vörös fluoreszcens fehérjét (mcherry) kódoló génszakaszt egy kétlépéses, helyspecifikus rekombináció elvén működő Tol2 transzpozon alapú Gateway klónozó rendszerbe építettük. A létrehozott konstrukciót 1-2 sejtes zebradánió embriókba injektálva a szennyezőanyagok májra gyakorolt hatásának vizsgálatán kívül ösztrogén hatású anyagok kimutatására is alkalmas transzgenikus vonal fejleszthető ki. Kulcsszavak: toxikológia, ösztrogén, zebradánió, vitellogenin, Gateway, Tol2 transzpozon A munka Dr. Urbányi Béla vezetésével, Csenki Zsolt, Kovács Róbert, Kánainé Sipos Dóra, Dr. Müller Ferenc, Yavor Hadzhiev és Dr. Kovács Balázs kollégák közreműködésével, OTKA (NNF 78834) és Bolyai pályázatok támogatásával készül.

9 ELTÉRŐ NITROGÉN DÓZISOK HATÁSA AZ ŐSZI BÚZA (Triticum aestivum L.) FEHÉRJETARTALMÁRA Balla István: Eltérő nitrogén dózisok hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) fehérjetartalmára BALLA ISTVÁN Szent István Egyetem, Növénytudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u Kutatásunk célja volt, hogy összefüggéseket keressünk az őszi búza fehérjetartalma és a kijuttatott különböző N-dózisok között. A kisparcellás fajta-összehasonlító kísérlet beállítására a Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézetének Hatvanhoz közeli nagygombosi kísérleti terén került sor. A területen búza állományban öt fajta esetében (Alföld 90, Mv Magdaléna, Mv Csárdás, Mv Toborzó, Mv Suba) 4 különböző nitrogénadagot (0, 40, 80, 120 kg N hatóanyag) juttattunk ki. A búza betakarítása után két különböző mérőműszer segítségével állapítottuk meg az egyes fajták szemtermésének fehértartalmát. Az egyik eszköz a Gödöllő székhelyű FVM-MGI szárítólaborjának Foss Tecator Infratec 1275 típusú spektrométere, a másik pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem Biológiai Rendszerek Műszaki Intézetének Zeltex On-combine Grain Analyzer-e volt. Az Infratec 1275 egy laborműszer, ebből adódóan egy jól kalibrált, pontos mérést biztosító eszköz. Ezzel szemben a Zeltex egy kombájnra szerelhető, az aratással egy idejű, gyors mérést lehetővé tevő műszer, ami a mérések idejére a vizsgálat megkönnyítése céljából le lett választva a betakarítógépről. Mindkét eszköz működése a spektrometrián alapul, viszont a kialakításból és a vizsgálatra rendelkezésre álló időből fakadóan azt feltételeztük, hogy a mérések között különbségek lesznek. A kapott eredmények öszszehasonlításától, közöttük lévő összefüggések keresésétől azt vártuk, hogy az On-combine készülék gyári kalibrációja a labormérések eredményeit figyelembe véve pontosítható. A két méréssorozat eredményit összehasonlítva azt tapasztaltuk, hogy az On-Line mérőműszer átlagosan 2 %-kal magasabb fehérjetartalmakat mért. Az elvégzett regresszióanalízis alapján viszont elmondható, hogy a két eredménysorozat közötti összefüggés nagyon szoros, még a legrosszabb esetben is (Mv Csárdás) R 2 =0,85 volt. A legjobb esetben (Mv Magdaléna) ez a korreláció elérte az R 2 =0,99-es értéket. Ezen eredmények figyelembe vételével végeztük el a precíziós gazdálkodásban használt On-Line eszköz gyári kalibrációjának pontosítását. Kulcsszavak: őszi búza, fehérjetartalom, kisparcellás fajta-összehasonlító kísérlet, Infratec, Zeltex

10 PACKUNGSDICHTE TALAJTÖMÖRÖDÉSI SZABVÁNY VIZSGÁLATA TALAJ- MIKROMORFOLÓGIA MÓDSZER SEGÍTSÉGÉVEL Bucsi Tamás: Packungsdichte talajtömörödési szabvány vizsgálata talaj-mikromorfológia módszer segítségével BUCSI TAMÁS Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2100-Gödöllő, Páter Károly utca 1., A talajtömörödés legtöbbször emberi tevékenységekre visszavezethető fizikai talajhiba, amely többnyire a talajművelés, illetve a nedves talajon járás hatására alakul ki. A tömörödés környezeti és gazdálkodási kárai súlyosak, hiszen a leromlott szerkezet hatására romlik a talaj vízbeszivárgó- és vízáteresztő képessége, csökken a talajban tárolt vízmennyiség és korlátozódik a tápanyag felvétel is. Az Európai Unió a talajdegradációs folyamatok problémáját felismerve - köztük a talajtömörödést - Talajvédelmi Stratégiát (Proposal for a soil framework directive COM(2006)232 ) dolgozott ki a káros folyamatok térhódításának megfékezésére. Ahhoz azonban hogy a talajtömörödést megelőzzük, leromlott fizikai állapotú talajainkat javíthassuk, elkerülhetetlen a tömörödés egyszerű, gyors és hatékony terepi felismerése. Magyarországon a talajtömörödés detektálására leggyakrabban a talajszelvény szintjeinek/rétegeinek térfogattömeg vizsgálata által, valamint penetrométeres műszeres vizsgálat révén van mód. Ezek a módszerek azonban mégsem terjedtek el széles körben, mivel a térfogattömeg vizsgálatához laboratóriumi háttér is szükséges, valamint a kapott adatok a talajok egyéb tulajdonságainak ismerete nélkül - nehezen csoportosíthatóak és adnak összehasonlítható kategóriákat. A penetrométeres vizsgálat eredményét ugyanakkor a szélsőséges időjárási viszonyok (pl. túlzott nedvesség ill. szárazság) erősen befolyásolják. Mindezek alapján szükségesnek tartjuk hazánkban megismertetni egy olyan terepi módszert is (Packungsdichte), amely a talajtani heterogenitást, termőhelyi jellemzőket figyelembe véve, valamint ezek befolyásoló hatását elkerülve is megbízható eredményeket adnak a talajok fizikai állapotáról, tömődöttségük mértékéről. Ilyen, számos tényezőt mérlegelő, komplex szemléletet igénylő és figyelembe vevő módszer a Németországban alkalmazott Packungsdichte. A PD módszer 5- ös skálát használ a DIN szabvány alapján. A leglazább talajt a PD1 a legtömődöttebb talajt pedig a PD5 kód jelöli. A talaj-mikromorfológia módszer jelentősége abban rejlik, hogy a talaj bolygatatlan képét lehet mikroszkóp segítségével vizsgálni. Az elemzés során a póruseloszlásra és a szerkezeti kép meghatározására, ezután az esetleges összefüggések keresésére helyeztük a hangsúlyt. A Packungsdichte egyszerű terepi talajtömörödési módszert Németországban, Köln mellett található egykori külszíni fejtésű bányaterületen helyreállított jelenleg szántó művelésű területen próbáltuk ki. A területen nagy előnye, hogy talajai a rekultivációs eljárásnak köszönhetően teljesen homogének, mivel 14-17% agyagot, 80-84% iszapot és kb. 2-4% homokot tartalmaznak. Ezáltal a talaj fizikai félesége közel homogénnek tekinthető, így a mikromorfológiai minták egymással jól összehasonlíthatóak. A vizsgálati területen összesen 2 db talajszelvényből 12 db mintát elemeztünk. Kulcsszavak: talajtömörödés, Packungsdichte, talaj-mikromorfológia

11 A Pseudomonas aeruginosa KÖRNYEZETBIZTONSÁGI VIZSGÁLATA ANTROPOGÉN HATÁS ALATT ÁLLÓ KÖZEGEKBEN Kaszab Edit: A Pseudomonas aeruginosa környezetbiztonsági vizsgálata antropogén hatás alatt álló közegekben KASZAB EDIT Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u kaszab.edit@kti.szie.hu Szénhidrogénnel szennyezett kárhelyeken az egyik leggyakrabban izolálható fakultatív patogén mikroorganizmus a Pseudomonas aeruginosa, mely baktériumfaj környezetegészségügyi jelentőségét fokozza antibiotikum multirezisztenciára való hajlama, továbbá klinikai körülmények között már igazolt virulenciája. Kutatásaink célja e baktériumfaj környezetbiztonsági jelentőségének feltárása szénhidrogénnel szennyezett, bioremediációba vont kárhelyeken, valamint a komposztálási eljárások során. Vizsgálataink az alábbi részterületekre terjednek ki: - a fakultatív P. aeruginosa kimutathatósági gyakoriságának megállapítása remediációba vont területeken, valamint komposztálási eljárások során; - P. aeruginosa törzsgyűjtemény létrehozása, az izolált törzsek antibiotikumrezisztenciájának vizsgálata; - patogenitás vizsgálatok fenotípusos bélyegek alapján, illetve molekuláris genetikai módszerekkel. Munkánk során a 2009-es évre létrejött egy 125 izolátumot tartalmazó, környezeti eredetű P. aeruginosa gyűjtemény, melyből 82 izolátum bizonyult hagyományos (MSZ 21470/ ), illetve genetikai (ExoA PCR, PA-SS PCR) vizsgálatok alapján a P. aeruginosa faj igazolt képviselőjének. Az identifikált törzsek közül 65 izolátum esetében készült kvantitatív, Minimális Gátló Koncentráció (MIC) megállapítására irányuló antibiotikum rezisztencia vizsgálat E-teszt (AB Biodisk) módszerrel. Eredményeink alapján 11, szénhidrogénnel szennyezett területről származó, valamint 4 komposzt eredetű törzs bizonyult több hatóanyagcsoporttal szemben rezisztensnek. 2-2 esetben igazoltunk fenotípusos módszerrel széles spektrumú béta laktamáz (ESBL), illetve metallo-béta laktamáz (MBL) termelést, melyek a béta laktám típusú antibiotikumok hatástalanságáért lehetnek felelősek. A virulencia faktorok vizsgálatára irányuló kísérleteink során 55 környezeti P. aeruginosa izolátum bevonásával hemolízis vizsgálatot hajtottunk végre. Eredményeink alapján a szénhidrogénnel szennyezett területekről származó törzsek 82%-a, míg a komposzt eredetű izolátumok 91%-a mutatott β-hemolízist, azaz képes lehet az emberi és állati vörösvérsejtek károsítására. Molekuláris biológiai módszerek alkalmazásával megállapítottuk, hogy a patogenezisben jelentős bakteriális toxinok termeléséért felelős génszakaszok közül az ExoA, ExoT, ExoY a klinikai izolátumokhoz hasonló arányban detektálhatóak, az ExoU kimutathatósága alacsony, míg az ExoS génszekvencia a vártnál jóval nagyobb dominanciát mutat a környezeti izolátumok esetében. A betegség kialakításában jelentős virulencia faktorok - bizonyos eltérésekkel - de a klinikai törzsekéhez hasonló jelentőségűek a környezeti mintákból származó P. aeruginosa törzsek esetében is. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a P. aeruginosa opportunista patogén baktérium szénhidrogénnel szennyezett kárhelyeken, valamint a komposztálás folyamatában egyaránt fontos környezetbiztonsági jelentőséggel bír: izolált törzsei között a multirezisztencia detektálható, a patogenitásért felelős génszakaszok pedig elterjedtek. Kulcsszavak: Pseudomonas aeruginosa, környezetbiztonság, antibiotikum-rezisztencia, patogenitás

12 A TALAJMŰVELÉS ÉS NÖVÉNYTÁPLÁLÁS HATÁSA A CUKORCIROK (Sorghum bicolor L. MOENCH) BELTARTALMI ÉS FENOLÓGIAI PARAMÉTEREIRE Kovács Gergő Péter: A talajművelés és növénytáplálás hatása a cukorcirok (Sorghum bicolor L. Moench) beltartalmi és fenológiai paramétereire KOVÁCS GERGŐ PÉTER Szent István Egyetem, Növénytudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u kovacs.gergopeter@mkk.szie.hu A cukorcirok kiváló szárazságtűrő és a gyengébb talajokon való jó alkalmazkodó képessége révén perspektivikus növénye a hazai növénytermesztésnek. A kedvezőtlen adottságú termőhelyeken is megfelelő termésmennyiséget és minőséget tud biztosítani. Vetésforgóba illesztésével pedig megbontható a mára már egyoldalúvá vált vetésszerkezet. A Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomassza-hasznosítási Bemutató Központjában (Szárítópuszta) 2009-ben vizsgáltuk a műtrágyázás és a talajművelési kezelések kombinációinak hatását cukorcirokban. A kísérleti terület a Gödöllői dombvidék kistáján fekszik. A szabadföldi kísérletet kedvezőtlen adottságú, rozsdabarna erdőtalajon állítottuk be. A terület éghajlata kontinentális típusú, jellemzőek az időjárási szélsőségek. A kísérlet évében a vegetációs időben lehullott csapadék 133 mm volt. A talaj kálium és foszfor ellátottsága jó, nitrogén ellátottsága közepes. A kísérletben 4 talajművelési művelés (szántás, kultivátorozás, tárcsázás, direktvetés) és 6 különböző tápanyag-ellátottsági kezelés (50, 100 kg/ha N hatóanyag; 40, 80 kg/ha K hatóanyag) szerepelt. A kísérletben használt cukorcirokfajta a Sucrosorgho. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a talajművelés módja és a tápanyag-gazdálkodás is hatással volt a zöldtömeg alakulására és a hektáronkénti etanol kihozatalra. A kontrolhoz képest az 50 kg/ha N hatóanyagszinten 9,8 47,6%; 100kg/ha N 9,7 32%, 40kg/ha K hatóanyagszinten 8,5 17,6%, 80kg/ha K 8,5 33,9%, és a kombinált műtrágyaszinteken 50 kg/ha N 40kg/ha K 9,2 34,4%; 100kg/ha N 80kg/ha K 9,9 39,9% Brix növekedést mértünk a cukorcirok szárában. A talajművelés módja is hatással volt a kapott eredményekre. A direktvetéshez képest kontrol tápanyag-ellátási szinten a szántásos kezelésnél 82%-os, tárcsásnál 57%, kultivátorosnál 47%-os betakarításkori zöldtömeg többletet mértünk. A direktvetés a 2009-es aszályos évben nem bizonyult megfelelőnek a cukorcirok számára. Kulcsszavak: cukorcirok, talajművelés, biomassza, Brix, etanol-kihozatal

13 MIKOTOXIN-BONTÓ MIKRÓBÁK SCREENELÉSE BAKTERIÁLIS BIOTESZTEKKEL Krifaton Csilla: Mikotoxin-bontó mikróbák screenelése bakteriális biotesztekkel KRIFATON CSILLA Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u A mikotoxinok gombák másodlagos anyagcseretermékei, amelyek karcinogén, mutagén, teratogén, immunszupresszív, illetve citotoxikus tulajdonságaik miatt súlyos élelmiszer- és környezetbiztonsági problémákat okoznak. A mikotoxinok vizsgálatára irányuló biomonotoring rendszerek, illetve a mikotoxinok detoxifikációs lehetőségeinek fejlesztése ezért egyre nagyobb hangsúlyt kap napjainkban. A mikotoxinok eliminálásának egyik perspektivikus ágát jelentik a biodegradációs módszerek. A biodegradációs folyamatok azonban rejthetnek kockázatokat is: a metabolizmus során keletkezhetnek olyan közti- és melléktermékek, amelyek egyrészt önmagukban is lehetnek a kiindulási vegyületeknél toxikusabbak, másrészt azok interakciói is nehezen felmérhető veszélyeket jelenthetnek. Az ilyen jellegű bizonytalanságok feloldására a biológiai hatást mérő toxikológiai és mutagenitás tesztek lehetnek alkalmasak. A drága kémiai analitikai tesztek mellett a biotesztek alternatív screening lehetőséget is biztosítanak a biodegradáció hatékonyságának indirekt mérésével, illetve azon mikrobák szelektálásával, amelyek toxikus melléktermékek nélkül képesek a mikotoxinok eliminálására. Munkánk célkitűzése az volt, hogy a legveszélyesebb mikotoxin, az aflatoxin B1, valamint a zearalenon, dezoxinivalenol, ochratoxin és T2-toxin biológiai hatásának detektálásán alapuló bakteriális-tesztekkel segítsük a biodegradációs képességgel rendelkező mikroorganizmusok szelektálását. Célunk azon biztonságos törzsek kiválasztása volt, amelyek káros melléktermékek nélkül képesek a mikotoxinok lebontására. Ehhez olyan screening rendszer kialakítására törekedtünk, ami költséghatékony módon és gyorsan ad információt a vizsgált mikroorganizmusok biodegradációs potenciáljáról. Kísérleteink során a különböző mikroba-törzsgyűjteményekből származó mikrobák mikotoxin degradációs képességének screenelését bakteriális biotesztekkel végeztük. Ezek segítségével kiválasztottuk a legjobb bontási képességgel rendelkező törzseket, amelyek genotoxikus melléktermékek, köztitermékek nélkül képesek az aflatoxin B1 lebontására. Az alkalmazott biotesztek között egyrészt szerepelt az SOS-Chromotest, amely az Escherichia coli PQ37 törzset használja tesztszervezetként és alkalmas DNS károsító vegyületek kimutatására. Ebben a rendszerben azt lehet vizsgálni egy egyszerű kolorimetriás eljárásban, hogy az adott mikroba törzs képes-e az aflatoxin genotoxikus melléktermékek nélküli biodegradációjára. A kísérleti eredmények humán alkalmazhatósága miatt, a metabolikus aktiváció hatásának modellezésére, patkánymáj kivonattal kezelt beállításokat is alkalmaztunk. A biotesztek eredményeit kémiai analitikai és ELISA módszerrel végzett párhuzamos vizsgálatokkal is alátámasztottuk. Az alkalmazott bakteriális biotesztek másik része a citotoxicitás vizsgálatára irányult, amihez az Aliivibrio fischeri baktériumot használtuk tesztszervezetként. Az A. fischeri lumineszcencia gátlás módszerével végzett ökotoxikológiai módszer széles körben alkalmazott szerves szennyezők vizsgálatára, de a tesztszervezet mikotoxinokra való érzékenysége még alig felderített. Munkánk során megvizsgáltuk az A. fischeri tesztszervezet érzékenységét 5 mikotoxinra (aflatoxin B1, zearalenon, dezoxinivalenol, ochratoxin, T2-toxin). Ezek alapján az A. fischeri lumineszcencia gátlás módszerét sikeresen adaptáltuk az aflatoxin B1 biodegradációjára alkalmas mikrobatörzsek screenelésére. Kulcsszavak: mikotoxin, screening, biodegradáció

14 AZ ENERGIANÁD (Miscanthus sinensis) MAGYARORSZÁGI TERMESZTÉSÉNEK MEGALAPOZÁSA Pósa Barnabás: az energianád (Miscanthus sinensis) magyarországi termesztésének megalapozása PÓSA BARNABÁS Szent István Egyetem, Növénytudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u A Magyarországi energiaszükséget több mint 1000 PJ. Ennek döntő részét (60%) importáljuk. Viszonylag kis részét (3%) állítjuk elő megújuló energiaforrásokból, melynek nagy részét a tűzifa képezi. Az energianádat olyan területekre kell telepíteni, ahol nem veszélyezteti az élelmiszer- előállítást (belvizes terület, eróziónak kitett terület, folyóárterek), termesztése a kedvezőtlen adottságú területeken is megélhetést biztosíthat. Környezetvédelmi szempontból fontos, hogy az állatvilág számára megfelelő menedékhelyet biztosít az ültetvény, nem terheljük a környezetet felesleges műtrágyázással, védjük az erőinket a kivágás alól, a légköri CO 2 koncentráció nem emelkedik, hanem folyamatos körforgásban van, nem szabadítunk fel több CO 2 t.. Hazánk kedvező természeti adottságából adódóan, nagy mennyiségű biomasszát tud előállítani, amelynek energetikai célú felhasználásában nagy lehetőségek vannak. A biomassza felhasználása már a múltban sem volt ismeretlen, közismert, hogy a paraszti gazdaságokban a történelem folyamán nagy értéket jelentettek. A lágyszárú növények fotoszintézisük szempontjából C 3 -asok és C 4 -esek lehetnek. A legfontosabb különbség a két csoport között az, hogy a C 4 -es növények 25%-al több CO 2 molekulát kötnek meg, a fényintenzitás növekedése korlátlanul növeli a fotoszintézisének sebességét. Megállapítható, hogy a lágyszárú növények közül a C4-es növények alkalmasabbak a tüzeléssel történő energia előállítására, mivel magasabb biomassza hozammal rendelkeznek. A kutatás első feladata a Miscanthus eredményes szaporításának bizonyítása: palánta vagy rizóma, talajelőkészítés, telepítési mélység, telepítési idő, fagyérzékenység alapján kis és nagyparcellás kísérletekben. További cél a tápanyagellátás és a rizóma biológiai vizsgálata: aktív és nyugalmi időszaka, melyből következtetni lehet a tápanyagellátás idejére. A kutatás 3. feladata a növényvédelmi lehetőségek, hasznos és káros élő szervezetek vizsgálata kisparcellás kísérletek alapján, továbbá az alternatív felhasználási lehetőségek kutatása, és az égetés során keletkezett hamu felhasználásának lehetőségei. Kulcsszavak: energianád, biomassza

15 PIKKELY-MORFOMETRIAI VIZSGÁLATOK ZEBRADÁNIÓ (Danio rerio) HALFAJON Staszny Ádám: Pikkely-morfometriai vizsgálatok Zebradánió (Danio rerio) halfajon STASZNY ÁDÁM Szent István Egyetem, Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola 2475-Kápolnásnyék, Szív u. 32. II/5 Az elmúlt 30 évben a nemzetközi szakirodalomban egyre több olyan publikáció jelenik meg, mely a geometriai morfometriát használja fel bizonyos struktúrák alakjában észlelhető eltérések leírására. A módszer a statisztika és digitális technikák fejlődésével alakulhatott ki, feltárva olyan részleteket, melyek hagyományos módszerekkel addig rejtve maradtak. Jelen kísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy a pikkely alakjában fellelhető, populációk közötti különbségek a genetikai háttérrel, vagy a környezeti hatással magyarázhatóak-e. Feltételeztük, hogy az alakot mindkét tényező befolyásolja, azonban nem egyenlő mértékben felelős a kialakulásáért. A genetikai meghatározottság vizsgálatára egy törzskönyvezett vonalat (AB) és egy kereskedésben kapható állományt (LF BASKA) hasonlítottunk össze. A környezeti hatás vizsgálatához 4 AB vonalba tartozó anya egyetlen szaporításából származó utódait osztottuk 2-2 csoportba. Így 8 olyan csoportot (N1-É1, N2-É2 stb.) kaptunk, melyben páronként a genetikai különbség a lehető legkisebb volt, hiszen azonos anyahalak utódai voltak. Minden N-es csoport a korának és fejlettségi stádiumának megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot, míg minden É-s csoport a létfenntartáshoz szükséges minimális mennyiségű táplálékot kapott. Az állományt az egyedek ivarérettségéig tartottuk fent, ami zebradánió esetében 3 hónap. Minden csoportból egyedtől pikkelymintát vettünk. A pikkelyeket mikroszkóp alatt tárgylemezekre ragasztottuk, majd felső megvilágítású szkennerrel, 2400dpi felbontással digitalizáltuk. A pikkelyeken 7 könnyen meghatározható mérőpontot vettünk fel, majd prokrusztész analízist végeztünk. Ezután regressziós eljárással az adatokat megtisztítottuk a pikkely-méretből adódó különbségektől, és Kanonikus variancia analízissel (CVA), majd Diszkriminancia függvényelemzéssel (DFA) elemeztük az adatokat. Mind a genetikai háttér, mind pedig a környezeti hatás vizsgálatakor sikeresen különítettük el a csoportokat egymástól pikkelyeik alakja alapján. Eredményeink alapján azt láthatjuk, hogy mindkét vizsgált hatás befolyásolja a pikkelyalakot, azonban a környezeti hatás nagyobb arányban játszik szerepet a kialakításában. Kulcsszavak: geometriai morfometria, mérőpontok, DFA, CVA, Mahalanobis-távolság

16 ETETÉSI MÓDSZER HATÁSA ZÁRTTÉRI VADDISZNÓK AGRESSZÍV VISEL- KEDÉSÉRE ÉS TÁPLÁLKOZÁSSAL ELTÖLTÖTT IDEJÉRE Újváry Dóra: Etetési módszer hatása zárttéri vaddisznók agresszív viselkedésére és táplálkozással eltöltött idejére ÚJVÁRY DÓRA Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet 2103 Gödöllő, Páter Károly út 1., Napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés a nagyterítékű vaddisznóhajtások iránt mind a hazai, mind pedig a külföldi vadászok körében. A vendégek növekvő vadászati igényeit szabad területen azonban egyre nehezebb kielégíteni. Egy jól kialakított vaddisznós kert, egy gondosan, fegyelmezetten megtervezett vaddisznóhajtás ugyanakkor hasonló élményt adhat a vadászat iránt érdeklődőknek, mint egy szabad területen megrendezett vadászat. Ezért a vaddisznós kertek egyre inkább érdekeltek abban, hogy a megfelelő kerti állomány kialakítására minél több vaddisznót neveljenek és szaporítsanak zárt körülmények között. Ennek érdekében számos állatot fognak be, majd raknak össze egy viszonylag kis területre, aminek több káros hatása lehet. A források (táplálkozó-, itató- vagy ellőhely), amelyek térben korlátozottak, kompetitív helyzetet teremthetnek, és ez agressziót, szociális stresszt válthat ki. Az erőforrások elérhetősége és megoszlása a környezetben befolyásolja az agresszív interakciók frekvenciáját és intenzitását, valamint az állatok térbeli eloszlását. Vizsgálatunk során három etetési módszer (kukoricacsík, kukoricahalmok, egyenletes szétszórás) hatását vizsgáltuk intenzíven tartott vaddisznók viselkedésére. Elemeztük az agresszív és szubmisszív viselkedési elemek változását csoportszinten, illetve a rangsorban elfoglalt hely alapján. Továbbá, összehasonlítottuk a táplálkozással eltöltött időt csoportszinten, illetve a rangsorban elfoglalt hely alapján. Eredményeink szerint különbség van a három etetési módszer között. Csoportszinten kimutattuk, hogy egyes agresszív (domináns) és szubmisszív viselkedési elemek gyakorisága szignifikánsan magasabb volt a soros etetésnél, szemben a másik két etetési módszerrel. Csoportszinten a táplálkozással eltöltött idő a szétszórás alkalmával volt a legmagasabb, míg az egyébbel töltött idő a csík esetében volt a legtöbb. A rangsorban alacsonyabb helyet elfoglaló vaddisznók viselkedésére szintén hatással volt az etetési módszer. A kukoricahalmok, valamint a szétszórás alkalmával több időt tudtak táplálkozással tölteni. Eredményeink elsősorban az intenzíven tartott vaddisznók esetében lehetnek hasznosak, ahol különböző etetési megoldásokkal csökkenteni lehet a szociális stresszből adódó agressziót, illetve az agresszív viselkedés által kiváltott szociális stresszt. Kulcsszavak: zárttéri vaddisznótartás, viselkedés, etetési módok, agresszió

17 Poszterek

18 FAJSPECIFIKUS GENETIKAI MARKEREK TÖRPEHARCSA FAJOK VIZSGÁ- LATÁHOZ Béres Beatrix: Fajspecifikus genetikai markerek törpeharcsa fajok vizsgálatához BÉRES BEATRIX Szent István Egyetem, Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1., Hazánkban irodalmi adatok alapján a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) és a barna törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) található meg, Európába azonban a sárga törpeharcsa (Ameiurus natalis) is bekerült az érkező szállítmányokban. Mindhárom faj káros, invazív, valamint táplálék konkurensei a gazdaságilag értékes halfajainknak, bár gazdasági hasznosításukkal is próbálkoznak az utóbbi időben. Elterjedésük, életmódjuk, szaporodásuk, ökológiai igényeik többszörösen vizsgált terület. Morfológiai bélyegek alapján a barna törpeharcsa megváltozását figyelték meg Magyarországon, ami a feltételezések szerint természetes hibridizáció következménye. A kialakult változatot Ictalurus nebulosus pannonicus alfajként írták le. Mindemellett kevés genetikai információval rendelkezünk ezekről a fajokról. A bemutatott munka célja, hogy megvizsgáljon és összehasonlítson több magyarországi törpeharcsa állományt morfológia és genetikai módszerek segítségével. Az országba került fajok azonosítása céljából az anyai öröklődés menetet mutató mitokondriális DNS-t vizsgáljuk, míg sejtmagi DNS vizsgálatokat végzünk a hibridek előfordulásának igazolására. Ehhez kidolgoztunk egy olyan duplex PCR eljárást, amelyben fajspecifikus genomi DNS szakaszokat és egy kontroll fragmentet sokszorozunk fel. A reakció lehetővé teszi a vizsgált törpeharcsa fajok és hibridjeik gyors és egyszerű azonosítását. A vizsgált 10 élőhely közül 9 élőhelyen egyöntetűen A. melas állományt találtunk és csak egy élőhelyen találtuk meg az A. nebulosust is. Ezen az élőhelyen egymás mellett él a két faj. Az A. natalis magyarországi előfordulását az eddigi vizsgálatok nem támasztják alá. Vizsgálataink során nem sikerült igazolni a fajok közötti hibridizációt. Egyetlen populáció sem mutatta a hibridizáció genetikai nyomait, annak ellenére, hogy a korábban leírt morfológiai változásokat (úszósugárszám, színezet, stb.) mi is megfigyeltük a populációkban. Feltételezésünk szerint a morfológiai változások a magyarországi környezethez való alkalmazkodás és genetikai sodródás eredményeként alakultak ki. Kulcsszavak: genetikai marker, törpeharcsa, fajazonosítás, fajspecifikus marker, morfológia A munka Dr. Kovács Balázs és Dr. Urbányi Béla vezetésével, Dr. Müller Tamás és Bakos Katalin kollégák közreműködésével, az OTKA (PD 79177) és Bolyai pályázatok támogatásával készül.

19 ÖSSZEHASONLÍTÓ VÍZRAJZI ELEMZÉSEK A TÖRTÉNETI KATONAI TÉRKÉ- PEK ALAPJÁN A KOPPÁNY-PATAK EGY SZAKASZÁNAK REHABILITÁCIÓJÁHOZ Gelencsér Géza: Összehasonlító vízrajzi elemzések a történeti katonai térképek alapján a Koppány-patak egy szakaszának rehabilitációjához GELENCSÉR GÉZA Koppányvölgyi Vidékfejlesztési Közhasznú Egyesület 7285-Törökkoppány, Kossuth L. u villasalvia@gmail.com A tájváltozás jelentős szerepet játszott a Somogy megyei Koppány-patak völgyében, ahol valaha nagykiterjedésű vízborítás jellemezte a területet. A lápokat és a mocsarakat azóta szinte teljes mértékben felszámolták, és csak kisebb foltokban maradtak fenn. Munkánk során elsődleges célunk a tájváltozás bemutatása és tanulmányozása volt az I III. katonai felmérések, valamint az EOV térkép szelvényei alapján, különös tekintettel a vizes élőhelyekre. Az eredeti térképlapok digitalizált változatának felhasználásával a vizsgált terület felszínborításának térinformatikai adatbázisát készítettük el, valamint elemeztük a tájhasználat változását a XVIII. század végétől a XX. század végéig. Az elkészült térképek összevetésével megvizsgáltuk a vizes térségek felszínborításának, valamint a környék erdőinek változásait az eltelt két évszázad során. A szakirodalmi áttekintés folyamán információkat gyűjtöttünk Magyarország vízrajzának változásáról, a Koppány-völgy természetföldrajzáról, a vizes élőhelyek adottságairól, valamint a feldolgozott térképek jellemzőiről, végül a tájváltozással foglalkozó kutatásokról. Vizsgálataink során a térinformatika eszközeinek segítségével, ArcView szoftver használatával a három katonai felmérés és az EOV térkép alapján elkészítettük a vizsgált terület digitális térképeit és a hozzájuk tartozó adatbázisokat. Az elkészült térképek összevetésével a vizes élőhelyek területváltozását követtük nyomon annak érdekében, hogy hol találhatóak azok a területrészek, melyeket régen víz járt át. A későbbi élőhely rehabilitáció során ezeket figyelembe kell venni. Következő feladatunk az erdőterületek kiterjedésének mérése volt. Ennek oka a Natura 2000 Program során védelem alá helyezett területek jelenléte a vizsgált területen, illetve környékén. A térképek összevetéséből megkaptuk azokat az erdőfoltokat, melyek mintegy 220 éve léteznek, ezzel magas természeti értéket hordozva. A vizsgálati eredményeink az I III. katonai felmérés, valamint az EOV térkép felszínborításának elemzése során azt mutatták, hogy a területen egyre fogynak az értékes vizes, valamint erdei élőhelyek a szántóföldi művelés drasztikus térhódításának nyomán. Az erdők kiterjedésének vizsgálata kiderítette, hogy melyek a legalább két évszázados erdőrészletek, és hogy ezek mekkora hányada áll természetvédelmi oltalom alatt, valamint hogy, milyen irányba lenne érdemes bővíteni a védelmet. Vizsgálati eredményeink alapján a valaha nagy kiterjedésű, a táj arculatát meghatározó vizes élőhelyek rehabilitációját tartottuk fontosnak. Ezen élőhelyek menedéket nyújtanak a védett és ritka fajoknak, a folyóvizek árterei védelmi funkciót látnak el, továbbá jelentős a vidék tájképi értéke is. A biológiai diverzitás növelését és a turizmus fellendülését egyaránt szolgálná a természetes ártéri, mocsaras élőhelyek visszaalakítása és védelme a Koppány és az őt tápláló patakok mentén, főként a nagyüzemi szántóföldi gazdálkodás érdekében korábban lecsapolt, szabályozott, művelésre kevésbé alkalmas részeken. Kulcsszavak: katonai térképek, vízrajz, vizes élőhely, rehabilitáció

20 RAGADOZÓ HALFAJOK GENETIKAI VIZSGÁLATÁNAK MEGALAPOZÁSA Kánainé Sipos Dóra: Ragadozó halfajok genetikai vizsgálatának megalapozása KÁNAINÉ SIPOS DÓRA Szent István Egyetem, Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola 2103 Gödöllő, Páter K. u Az elmúlt évek során a megnövekedett fogyasztói igények és a természetes vizek szennyezettsége miatt az édesvízi és a tengeri akvakultúra arányai megváltoztak. Az intenzív haltenyésztésbe új, vagy korábban a tenyésztésbe még kisebb mértékben bevont érétkes és ízletes húsú ragadozó halfajok kerültek be. Ilyen faj Magyarországon az afrikai harcsa (Clarias gariepinus), melynek termelése évről évre növekszik, valamint a süllő (Sander lucioperca L.) amelynek intenzív tenyésztési technológiájának kidolgozásán számtalan kutató dolgozik Európa-szerte, ezért produkciója feltehetően a közeljövőben emelkedésnek indul. A molekuláris biológia számos olyan lehetőséget kínál, amelyek nagyban elősegítik mind a tenyésztés, mind a termelési technológiák hatékonyabbá tételét. Azonban legtöbb halfajunkról, köztük a fent említettekről, azok populációikról, tenyésztett állományaikról és változataikról csak nagyon kevés genetikai információ áll rendelkezésre. Célunk olyan új, specifikus genetikai markerek - mikroszatellitek - izolálása afrikai harcsából és süllőből, amelyek lehetővé teszik ezen fajok és rokonaik genetikai vizsgálatát. Ezek a markerek alkalmazhatók tenyészállományok vizsgálatára, genetikai térképezésre, rokonsági és evolúciós kapcsolatok igazolására. A kísérletekhez különböző afrikai harcsa és süllő tenyészállományokból származó szövetmintákat (elsősorban farokúszó mintákat) gyűjtöttünk. Mindkét faj genomiális DNSéből ismétlődésben dúsított könyvtárat hoztunk létre a Trevis C. Glenn (2005) módszerének módosított változatával. A könyvtárakból eddig összesen 186 klónt vizsgáltunk, amelyből 52 inszert szekvenciáját határoztuk meg. Ezek között 48 db különböző mikroszatellit szekvenciát találtunk, amelyekből 25 alkalmas arra, hogy markerekké alakítsuk őket. Eddig afrikai harcsából 4, süllőből 2 új mikroszatellit markert fejlesztettünk ki, melyeket afrikai harcsa esetén tenyésztett egyedekből, süllő esetén a Balatonból származó egyedek DNS mintáin teszteltük. A jövőben tovább folytatjuk a mikroszatellitek izolálását e két fajból és további fajként csapósügérből (Perca fluviatilis) is szeretnénk mikroszatellit markereket izolálni. Kulcsszavak: akvakultúra, ragadozó halfajok, afrikai harcsa (Clarias gariepinus), süllő (Sander lucioperca L.), genetikai marker, mikroszatellit. A munka Dr. Kovács Balázs vezetésével, Dr. Urbányi Béla és Bakos Katalin kollégák közreműködésével, az OTKA (PD 79177) és Bolyai pályázatok támogatásával készül..

21 SZÁZ ÉV ARCHAEOBOTANIKAI KUTATÁSI EREDMÉNYEI KESZTHELY-FENÉKPUSZTA RÓMAI ERŐD FELTÁRÁSAIN Kenéz Árpád: Száz év archaeobotanikai kutatási eredményei Keszthely-Fenékpuszta római erőd feltárásain KENÉZ ÁRPÁD Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u A vizsgált terület Magyarországon a Balaton nyugati partszakaszánál helyezkedik el. Itt épült fel több mint 1500 éve az egyes források szerint Valcum néven említett római, belső erődítmény (castrum). A kutatók mára azonban csak Keszthely-Fenékpusztai erődnek nevezik. Az épületegyüttes mintegy 14 ha-on terült el és fontos hadi valamint kereskedelmi útvonalak metszették itt egymást. A monumentális épület nomád (feltételezhetően gót) támadás következtében égett le i.u 455-ben. Régészeti kutatások már a 19. század második harmadától folynak a területen. Archaeobotanikai leletek viszont csak a 20. század elején kerültek elő. Csák Árpád régész ugyanis ekkor figyelt fel szenült gabonamaradványokra. Ezek kivétel nélkül egyszikű, termesztett- és gyomfajok voltak. A nagy áttörést a Sági Károly régész által vezetett, évi ásatások hozták, amikor több méternyi égett gabonaréteget tártak fel az erőd déli kapujánál húzódó útszakasz alatt, ezen kívül a belső épületek különböző pontjain. A leletek előkerülési helyei és körülményei egyértelműen arra utaltak, hogy a gabona az erőd magtárából (Horreum) származik. A mennyiség alapján a horreumban több tonnányi gabonát tárolhattak, aminek egy része a tűzvész következtében szenesedett állapotba került. Az archaeobotanikai elemzéseket Füzes Frech Miklós archaeobotanikus végezte, majd halála után Prof. Dr. Gyulai Ferenc. A vizsgálatok során 53 taxon (termesztett-, gyom-, és természetes faj) több mint db diaspóráját azonosították. A részletes elemzés fényt derített egy római kori gazdálkodásra, melyben szerepet játszott az abraktakarmány termesztés, a kenyérgabona előállítás, de a fejlett kerti kultúra is. A gabonaleletek között szép számmal akadtak gyomfajok is, ezek jellemzően a szántóföldi és a zavart növénytársulások alkotói (Convolvulus arvensis, Galium aparine, Polygonum aviculare stb.). A leletek között kása és kenyér maradványok is előfordultak, amelyek a lakosság táplálkozási szokásaira engednek következtetni. Az erőd területéről mintegy 22 évvel később, Müller Róbert vezető régész irányításával ban kerültek elő újra növényi maradványok. Ezek elemzését szintén Prof. Dr. Gyulai Ferenc végezte. Összesen 15 növényfaj 106 szenült maradványát sikerült feltárni. A fajok közül 7 kultúrnövény a többi pedig a hozzájuk kapcsolódó gyom. Egy német-magyar együttműködés keretében régészkutatók Heinrich-Tamaska Orsolya régész vezetésével 2009 nyarán ismét feltárták az erőd maradványainak egyes részeit, ahonnan konzekvensen vettek földmintákat. A minták 42 taxon termését és magját tartalmazták. A 392 db szenült maradvány között 86 db kenyér, kása törmeléket is azonosítottunk. A legújabb ásatás tehát továbbra is szolgált új eredményekkel az eddigi felállított fajlistákhoz képest. A mintegy 100 évet átölelő ásatássorozat során előkerült növényi anyag kielemzésének segítségével egy határozott képet kaphatunk a Pannóniai növénytermesztésről, a növénynemesítés kezdeti lépéseiről, valamint az egykori vegetációs viszonyokról. Kulcsszavak: Római-kor, Pannonia, növényleletek, természetes vegetáció, növénytermesztés

22 AZ EURÓPAI AGRÁRTÁJAK ÉRTÉKELÉSE (AZ EUCALAND PROJEKT) Pető Ákos: Az európai agrártájak értékelése (az EUCALAND Projekt) PETŐ ÁKOS Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u Az Eucaland Projekt az európai agrártájak elemzésével kapcsolatos kutatás. Célja, hogy felhívja a figyelmet az agrártájak fontosságára; az ezeket használó, ebben élő emberekre; valamint a tájak által hordozott kulturális örökség megőrzésére. Az európai agrártájakra vonatkozóan készült egy szószedet, amelynek célja, hogy megalapozza az agráriumban dolgozó szakemberek munkáját, és így határozza meg a kölcsönös kommunikáció alapjainak tekinthető fogalmak körét és jelentését. Néhány kifejezés, fogalom közkeletűnek tekinthető a mindennapi életben és beszédben, mégis más-más országban eltérő jelentés tartalommal bírhat. Ezek a jelentésbeli különbözőségek az eltérő nyelvi fejlődés és a kulturális, valamint szokásokban fellelhető eltérésekben keresendők. A glosszárium 40 fogalmat takar és összesen hét nyelven készült (angol, Holland, észt, francia, német, Magyar és spanyol). A fogalommagyarázatokhoz képek is tartoznak a könnyebb érthetőség és tájékozódás kedvéért. Jelenleg az európai agrártájak közül a hazánkban is előforduló tájak bemutatása a cél. Kulcsszavak: EUCALAND projekt, Európa, agrártájak

23 KÖRNYEZETVÉDELEM/KÖRNYEZETTUDOMÁNY SZECIÓ Előadások 1. Bakos Károly Livius: Hiperspektrális távérzékelési technikák és fejlett térinformatikai technológiák alkalmazása természet- és tájgazdálkodásban, valamint ökológiai célú vizsgálatok során 2. Czirbus Nóra: Az Aggteleki-karsztról származó vörösagyagos rendzina talaj szerves anyagának geokémiai jellemzése Rock Eval pirolízissel 3. Fazakas Csaba: A hagyományos és a digitális eróziós térképezés 4. Hausner Csaba Richárd: A felszíni rétegerózió és a barázdás erózió átmenetét szimuláló modell kalibrálása és paraméterezése 5. Koncz Annamária: Szélerőművek, szélerőmű parkok objektív és szubjektív szempontokból mérlegelhető környezeti hatásai 6. Kovács Róbert: A fluorid halakra gyakorolt hatásának vizsgálata zebradánió (Danio rerio) modellen 7. Májer András Zsolt: A biotrágya piaci értékének meghatározása 8. Mészáros Erika: Az effektív mikroorganizmusok alkalmazási lehetőségei az akvakultúrában 9. Szalay D. Kornél: Környezetbarát lombtrágyák hatásának vizsgálata az őszi búza (Triticum aestivum L.) mennyiségi és minőségi paramétereinek változása függvényében műtrágya nélküli termesztés esetén 10. Tóth Szilvia: A földtudományi értékek felmérésének nehézségei és lehetőségei