Szennyvíziszap- kezelési technológiák összehasonlítása

Átírás

1 Szennyvíziszap- kezelési technológiák összehasonlítása Hazánkban, a környező országokban és az Európai Unió más tagországaiban is komoly feladat az egyre nagyobb mennyiségben keletkező kommunális szennyvíziszap megfelelő, környezetbarát módon történő kezelése, illetve hasznosítása. A kommunális szennyvíziszap hasznosítási technológiák összehasonlító elemzésekor ki kell emelnünk, hogy hazánk és a környező országok szennyvíziszap kezelési technológiáinak összehasonlítása, a sokszor igen hiányos adatközlésnek köszönhetően igen nehéz feladat. Az Eurostat ben közzé tei adatai alapján megállapítható, hogy igen változó az iszapkezelési gyakorlat a környező országokban és az Európai Unió országaiban is. Az erre vonatkozó összefoglaló adatokat az 1. táblázat tartalmazza. A jelentésben a kommunális szennyvíziszap ártalmatlanításának öt lehetséges formáját különböztekk meg, ezek a következők: - a mezőgazdasági hasznosítást, - a komposztálást és egyéb átalakítási eljárásokat, - a hulladéklerakón történő elhelyezést, - az égetést, és - egyéb ártalmatlanítás kategóriáját. Meg kell jegyezni, hogy a jelentés nem tesz különbséget a nem víztelenítei iszap kijuiatás vagy víztelenítést követő hasznosítás közöi a mezőgazdasági hasznosítás kategóriában. A táblázatból kiderül, hogy számos ország esetén nem áll rendelkezésre adat, ilyen például hazánkkal szomszédos Ausztria, Szerbia vagy Ukrajna. Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy Ausztriában és Németországban a szennyvíziszap deponálása től nem lehetséges. Horvátország esetén csak az összes kommunális iszap mennyiségére vonatkozó adat áll rendelkezésre, így az iszapkezelési vagy ártalmatlanítási lehetőségekről következtetést levonni nem lehet. Románia, Szlovákia és Szlovénia kommunális szennyvíziszap ártalmatlanítási adatait megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy mind három szomszédos országban eltérő iszapkezelési eljárásokat alkalmaznak. Romániában az elérhető es adatok szerint (száraz anyagra vonatkozó) 54 ezer tonna kommunális szennyvíziszap hulladéklerakókra kerül, amely az összesen ártalmatlanítoi iszap 76,1%- a. Fontos megjegyezni, hogy a kommunális szennyvíziszapban lévő szerves anyag, illetve makro- és mikroelemek a hulladéklerakón történő elhelyezés után már nem hasznosulhatnak, így elvesznek, valamint, hogy az Európai Unióban törekedni kell a szerves anyag hulladéklerakón kívüli, környezetbarát hasznosításáról, ezért ezen iszap ártalmatlanítási gyakorlat hosszútávon nem tekinthető környezekleg fenntartható iszapkezelési eljárásnak. Az 1. táblázatban szereplő országok közül Romániában kerül a legtöbb szennyvíziszap hulladéklerakóra. Szlovéniában az összesen ártalmatlanítoi iszap 57,7%- át (15 ezer tonna száraz anyagú iszapot) égetéssel kezelik, amely hosszútávon kedvezőbb, hiszen az égetés során jelentős mennyiségű hő- és villamos energia termeléssel számolhatunk.! 1

2 1. táblázat: A kommunális iszap mennyisége és ártalmatlanításának megoszlása Európa bizonyos o r s z á g a i b a n ( e s a d a t o k ) ( e z e r t o n n a, s z á r a z a n y a g r a v o n a t ko z t a t v a ) Összes i s z a p mennyisé g Összes i s z a p ártalmat -lanítás Mezőga z-dasági hasznosí -tás Kompos z-tálás és e g y é b átalakítás Hulladé k - lerakás Égetés E g y é b ártalmat -lanítás Ausztria n.a n.a n.a n.a n.a n.a n.a Belgium n.a n.a n.a n.a n.a n.a n.a Bosznia- Hercegovina 1 n.a n.a. n.a. 1 n.a. n.a. Bulgaria Csehország Egyesült Királyság n.a n.a n.a n.a n.a n.a n.a Észtország n.a. n.a. Franciaország n.a n.a n.a n.a n.a n.a n.a Görögország 147 n.a Hollandia n.a n.a n.a n.a n.a n.a n.a Horvátország 31 n.a n.a n.a. n.a. n.a. n.a. Lengyelország Lettország n.a n.a n.a n.a n.a n.a n.a Litvánia Magyarország Németország n.a Románia Spanyolország n.a n.a n.a n.a n.a n.a n.a Szerbia n.a n.a n.a n.a n.a n.a n.a Szlovákia Szlovénia Forrás: Eurostat es adatai alapján Megjegyzés: n.a. = nincsen adat! 2

3 A vizsgált országok közül Szlovénia első helyen áll az iszapégetést tekintve, sőt megelőzi a jelentős kommunális iszapot szintén égetéssel kezelő Németországot. Németországban az iszap 54,7%- át (1067 ezer tonna száraz anyagra vonatkozó iszapot) égetnek el. Szlovákiában az összesen ártalmatlanítoi iszap 64,4%- át (ez 38 ezer tonna száraz anyag tartalmú iszap) komposztálással vagy egyéb eljárásokkal ártalmatlanítják. Szlovákia ezzel az 1. táblázatban felsorolt országok közül a második helyen szerepel az iszap komposztálását tekintve. Megelőzi Észtország, ahol az összesen ártalmatlanítoi iszap 83,3%- át (ugyan csak 15 ezer száraz anyag tonna) komposztálják. Hazánkban az előbb ismertetei három környező országhoz képest, egy negyedik ártalmatlanítás eljárás meghatározó, ez a mezőgazdasági hasznosítás. Az összesen ártalmatlanítoi iszap 49,1%- át (78 ezer száraz anyag tonna) mezőgazdasági területen ártalmatlanítják. Ez közvetlen, víztelenítei vagy víztelenítés nélküli iszap kihelyezést jelent. Hosszú távon mindenképpen szerencsés lenne a közvetlen mezőgazdasági hasznosítása elői a komposztálás (közvetei hasznosítás) elősegítése, nagyobb arányú alkalmazása, hiszen a komposztálás vagy a vermikomposztálás folyamatával többek közöi a szerves anyag jelentős átalakulásával, a mineralizációs és humifikációs folyamatoknak köszönhetően jelentős mennyiségű, igen értékes humusz anyag tartalom növekedéssel lehet számolni. A 2. táblázatban összefoglaltuk a hazai iszap ártalmatlanítás százalékos arányait. 2. táblázat: A hazai iszapártalmatlanítás százalékos megoszlása Mezőgazdasági hasznosítás Komposztálás és egyéb átalakítás Hulladéklerakás Égetés Egyéb ártalmatlanítás 49,1% 27,0% 1,3% 18,9% 3,7% Forrás: Eurostat es adatai alapján A lehetséges módszereket összefoglaló ábránk jelzi (3. táblázat), hogy a fő és legkrikkusabb kérdés a rendelkezésünkre álló iszap összetétele alapján a végfelhasználás lehetőségeinek eldöntése.! 3

4 3. táblázat: A módszerek összefoglalása Az egyes konkrét iszap feldolgozási technológiájának eldöntésében a legfontosabb annak mérésekre alapozoi vizsgálata, hogy az iszap összetétele alapján milyen mértékben jellemző az iszap összetételében a mezőgazdasági felhasználást gátló, összetevők aránya és azok jellege. A nagy koncentrációban mérgező és nehézfém tartalmú iszapok esetében nem javasolható a direkt mezőgazdasági hasznosítás és így már csak az energekkai vagy a megsemmisítés melléktermékének másodlagos mezőgazdasági hasznosítása jöhet szóba. A mérgező és jelentős mértékű határértékeket jelentősen meghaladó korlátozó elemek jelenléte kizárja a gazdaságos újrahasznosítás közvetlen mezőgazdasági irányú hasznosítását, ezen esetekben bizonyosan az égetés valamely formáját kell választanunk. A nyugat- európai fejlei ipari területeken (Ruhr vidék, Svájc, stb.) szinte kizárólag az égetés valamely változatát alkalmazzák. Ezen esetekben a szárítás és vagy víztelenítés utáni égetés, (mono- vagy együies- ) és a hamuból való műtrágyakészítés lehet alternaeva, illetve az elgázosítás, mint egyre kedvezőbb feltételű szerves hulladék hasznosítás. Ha arra mód van a cementgyári hasznosítás lehet ilyenkor alternaeva, amely közeli létezése eleve meghatározó ennek mérlegelésében. Végül maradó lehetőség a teljes megsemmisítés (magas hőfokon való elégetés és deponálás) mint egyedül választható alternaeva. A mezőgazdasági országok (Dánia, Magyarország, stb.) igyekeznek a mezőgazdasági hasznosítással a kivei tápelemeket és mikroelemeket a talajba visszajuiatni. Hazánkban is azonban a nagyvárosi budapesk szennyvíziszapok hasznosítása ellehetetlenülni látszik a nagy koncentrációban esetlegesen! 4

5 jelenlévő korlátozó anyagok következtében. Másrészt a kisvárosi falusi környezetben keletkezei iszapok esetében kizárólag az újrahasznosítás irányában kell keresnünk a megfelelő technológiákat. Amennyiben a rendelkezésre álló iszap Ksztán kommunális és nem terhelik jelentősen a korlátozó és mérgező összetevők, az alábbi, 4. táblázatban foglaljuk össze a mérlegelendő szempontokat. 4. táblázat: Az iszap ártalmatlanítása során felmerülő szempontok Forrás: Kovács et al., Az iszapkezelésnél alkalmazoi technológiai rendszer megválasztásához nyújt segítséget a részfeladatok kapcsolódási rendszerét összefoglaló 5. és 6. táblázat, amely alapján kiderül, hogy a véglegesen kiválasztoi technológiát meghatározza többek közöi az iszap összetétele, a végleges elhelyezés lehetőségei, a szállítás és üzemeltetés, fenntartás költségei. Az iszapkezelés jelentős energiafelhasználással jár, így költségekkel jár. A felmerülő költségek csökkenthetők, ha anaerob fermentációt alkalmazunk (energekkai célra felhasználható metán tartalmú biogáz előállítása) a mezőgazdasági hasznosítás elői.! 5

6 5. táblázat: Az iszapkezelés részfeladatainak kapcsolódási feltételrendszere 1. Forrás: Kovács et al., A másodlagos tényezőket a 6. táblázat foglalja össze. Amennyiben a szempontrendszer alapján döntünk a mezőgazdasági hasznosítás mellei, a 7. táblázat segít a lehetséges további technológiákat összehasonlítani a mezőgazdasági hasznosítás technológiájával. Az egyes technológiákat tehát csak a végfelhasználás és ezekkel kapcsolatos hatások szerint van értelme osztályozni, amit egy módosítoi Leopold- mátrixban mutatunk be (lásd később).! 6

7 6. táblázat: Az iszapkezelés részfeladatainak kapcsolódási feltételrendszere 2. Forrás: Kovács et al., A 7. táblázatban a minősítések csupán három kategóriában történtek: alacsony, közepes, és magas. A csekély minősítési kategóriák ellenére jól elemezhető és viszonyítható táblázatot kaptunk. II is az összehasonlítás alapja az egyszerű folyékony kihelyezés mezőgazdasági területre.! 7

8 7. táblázat: A lehetséges technológiák összehasonlítása Jól szemléltek a 7. táblázat, hogy a környezek kockázatok, az ennek megfelelő szabályozásnak való megfelelés és a hasznosulás foka alapján, valamint a költség elemekre utaló energia-, szállítási- üzemelési költségek, illetve beruházási- igények mértéke alapján a komposztálást és még inkább a vermikomposztálás módszerét legjobb választanunk. A szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításának technológia és költséghatékonysági vizsgálata Leopold- mátrixban A szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításának technológiai és költséghatékonysági vizsgálatát Leopold- mátrixban vizsgáltuk. A Leopold- mátrix lehetővé teszi a folyamatok elemzése során nyert információk vizualizált formában történő ábrázolását, továbbá az egyes tényezők jelentőség szerink súlyozását. A mátrix felépítése a következő: a sorokban azok a tevékenységek vannak felsorolva, amelyek bármilyen környezek problématerületre hatással vannak, lehetnek. PrakKkusan ezeket tekinthetjük a környezek tényezőknek. A legegyszerűbb töltési mód, amikor az egyes cellákba csak x- ek kerülnek. Ezzel jelezzük, hogy adoi folyamatelem (környezek tényező) adoi környezek problématerületre hatással van. Így kitöltve a mátrixot egy olyan térképet kapunk, ami megmutatja nekünk, hogy mely pontokon beszélhetünk érinteiségről. Bár ez a fajta ábrázolás nem súlyozza az egyes hatásokat, mégis alkalmas következtetések levonására. Megállapítható, hogy a konvencionális szennyvíziszap komposztnak és a vermikoposztnak a folyékony és víztelenítei szennyvíziszappal összehasonlítva a mezőgazdasági hasznosítása során van hozzáadoi agronómiai, talajjavító értéke, hiszen azon túl, hogy jó trágyaszerek, megnövelik a talaj kakoncserélő képességét, talajszerkezetet javító talajszemcséket képeznek, csökkenkk a talajeróziót, javítják a! 8

9 talajok vízgazdálkodását, lassítják a tápanyagok felszabadulását, puffer hatásával lassítják a tápanyag kilúgozódását, megakadályozzák a gyors ph változásokat. Növénytáplálás szempontjából pedig kiegyensúlyozoiabb tápanyag- feltáródás biztosítanak (kimosódás veszélye kicsi), nagy adszorpciós képesség miai növelik a talaj tápanyagtároló kapacitását. A vermikomposzt (gilisztahumusz) pedig a szennyvíziszap komposzt poziev tulajdonságain túl nem csupán a talaj szervesanyag tartalmát növeli hanem a magas polimerizáltságu humusz frakció mennyiségét a talajban, állatok tápcsatornáján való áthaladás közben szignifikáns mértékben gazdagodik mikroba- közösségekkel, szervesanyag- bontó enzimekkel és növényi hormonhatással bíró hatóanyagokkal, melyek hormonálisan serkenkk a növények fejlődését. A vermikomposzt nagyobb valószínűséggel minősíthető át a 36/2006 (V. 18). FVM rendelet alapján termésnövelő anyaggá, mely lehetőséget teremt ennek a terméknek az értékesítésére is. HozzáadoI értéknek minősül, hogy mind a konvencionális, mind a vermikomposzt hozzáadoi értékkel bír humán környezetegészségügyi kockázat szempontjából, kisebb könnyen bomló szerves szennyezőanyag- és kórokozó tartalma miai. Az elemzés is alátámasztja azt, hogy a kisvárosokban, pl. Érden képződő iszap esetében és általában a jelentős ipari szennyezeiséget nem tartalmazó kommunális szennyvíziszapok esetén mezőgazdasági alkalmazás, a komposztként és vermikomposztként való hasznosítás javasolható. A lehetséges technológiák értékelése Hazánkban és az Európai Unióban is jelentősen megnövekedei a keletkezei kommunális szennyvíziszap mennyisége, amely keletkezéséért a 91/271/EEC EU Direkeva (Települési Szennyvízkezelési Direkeva) a felelős. A szennyvíziszap hasznosítást a 98/15/EEC direkeva, míg, ha az iszap minősége lehetővé teszi, a mezőgazdasági hasznosítást a 86/278/EEC direkeva szabályozza, illetve korlátozza. A mezőgazdasági hasznosítás A mezőgazdasági hasznosítás kulcskérdése, mint az korábban is kiemeltük az iszap megfelelő összetétele. A megfelelő minőségű szennyvíziszap felhasználható a talaj szerves anyag és tápelem tartalmának javítására (Csőke- Bokányi, 2008). Kiemelt figyelmet kell fordítani az iszapban lévő toxikus- és környezeierhelő komponensekre, amelyek jelentősen károsíthatják a talajt, valamint bekerülve a táplálékláncba, illetve a felszíni vagy felszín alat vizekbe az emberi egészségre is komoly kockázatot jelenthetnek. Mezőgazdasági területre csak kezeléssel stabilizált iszapokat lehet kijuiatni (Csőke, Bokányi, 2008). A stabilizálás lehet aerob, anaerob, kémiai kezelés vagy 3-6 hónapos átmenek tárolás utáni kijuiatás. A kijuiatást megelőzően meg kell vizsgálni a talajt és az iszapot is, erről részletesebben a környezekleg fenntartható iszapkezelési technológiák alfejezetben térünk ki. Bizonyos esetekben korlátozás nélkül is kijuiatható szennyvíziszap mezőgazdasági területre, ha az iszap meghatározoi koncentrációnál kisebb mennyiségben tartalmaz fekális szennyezőket, vagy olyan! 9

10 gyártási technológiákból származnak, amely technológia során fekális szennyvízzel történő érintkezés kizárt. Az iszap kijuiatás periódikussága miai az iszapot tárolni kell a felhasználás elői. Az átmenek tároló létrehozásának számos feltétele van, valamint tanulmányt kell készíteni a felhasználási terület kiválasztásához, amely tanulmány részletesen tartalmazza az iszap összetevőinek koncentrációit, valamint a talaj és az adoi terület jellemzőit (Varga, Bokányi, 2010). További előírás az iszap mezőgazdasági hasznosítása során a 300 m- es védőtávolság biztosítása lakoi, illetve minden olyan terüleiől, ahol a jogszabály értelmében szennyvíziszapot felhasználni Klos (Kovács et al., 2003). Az iszapok nehézfém eltávolítására többféle vegyszeres eltávolítással próbálkoztak, de ezek az eljárások igen költségesek a jelentős vegyszer felhasználás, nagy üzemeltetési költségek miai, valamint további problémát jelentenek az üzemeltetési problémák és a másodlagosan megjelenő szennyezések is. Komposztálás A komposztálás aerob szerves anyag átalakítási technológia, amely során a szerves anyag átalakítása elsősorban mikroorganizmusokkal történik. A folyamatok során jelentős hőképződéssel számolhatunk, amely hatására a patogén mikroorganizmusok száma jelentősen lecsökken. A hőmérséklet a termofil szakaszban meghaladhatja a 60ºC- ot. A komposztálás során különös figyelmet kell fordítani a megfelelő kémhatásra, (ph), nedvességtartalomra, valamint C/N arányra, előfordulhat, hogy a kommunális szennyvíziszapot más, szerves hulladékkal is össze kell keverni a kívánt C/N arány elérése, illetve a megfelelő üzemeltetés (pl: keverés) érdekében. Kulcskérdés a megfelelő levegőztetés kialakítása is. A megfelelő nedvességtartalom fenntartása érdekében biztosítani kell a locsolás lehetőségét is. Ez utóbbi paraméterek fenntartása alapvető a komposztálás sikere érdekében, és az ehhez szükséges költségeket figyelembe kell venni. A komposztáló telepeknél a fajlagos költségek a nyersanyag mennyiségének növekedésével fokozatosan csökkenek. Ezen költségek a kisebb gép- és eszközigény ellenére, a telep kialakítás nagyobb költségei miai a nyitoi rendszerű technológiáknál (a zárt rendszerű technológiákkal szemben) minden esetben nagyobbak (Kovács et al., 2003). Termikus kezelés (égetés) A monoégetés vagy együi égetés során az iszap energiatartalmát hasznosítjuk, miközben patogénmentesítés is megvalósul. Az iszap égetése jelentőse előkezelést igényel, mindenképpen szükséges valamilyen mértékű kondicionálás, víztelenítés vagy előszárítás. Ezek, mind jelentős költségeket jelenthetnek. Az égetés alapfeltételei az iszap nedvességtartalma kisebb legyen, mint 50%, a szerves anyag tartalom elérje a 25%- ot. A 8. táblázatban összefoglaltuk a különböző kommunális iszapok jellemző fűtőértékeit, amely alapján látható, hogy jelentős különbségek vannak a különböző eredetű szennyvíziszapok fűtőértékei közöi, amely így hatással van az égetés technológiájának gazdaságosságára. A táblázat alapján a rothasztoi iszap esetén van a legkisebb! 10

11 fűtőérték, hiszen a rothasztás során a szerves anyag tartalom jelentős része metánná alakul (Varga, Bokányi, 2010). EmiaI és az esetlegesen keletkező másodlagos légszennyező anyagok (megfelelő füstgázkszetás szükséges) miai az égetés helyei az iszap komposztálása, vermikomposztálása javasolható. 8. táblázat: A különböző eredetű kommunális iszapok jellemző fűtőértékei Iszap Fűtőérték (kj/kg sz.a.) nyers iszap fölös eleveniszap rothasztott iszap rothasztott kevert iszap Forrás: Baróvi, alapján Az égetés hátrányaként megemlítendő, hogy jelentős beruházási és üzemeltetési költségekkel jellemezhető a technológia. Az égés során keletkező füstgázokat Kszetani kell, és a keletkező hamut is kezelni kell. Ez utóbbiak hátrányosan befolyásolhatják a költségeket. Anaerob kezelés Az anaerob fermentáció (rothasztás) során az égetéssel szemben nem szükséges olyan mértékű víztelenítés, így a költségek csökkenthetők. Az anaerob lebontás során levegőtől elzárt körülmények közöi (zárt tartályokban) az iszap szerves anyag tartalma több lépcsős folyamatban átalakul metán tartalmú biogázzá. A kirothadt iszap komposztálással, vermikomposztálással a mezőgazdaságban hasznosítható. A rothasztás megvalósítható mezofil (kb. 35ºC) vagy termofil (kb. 55ºC) hőmérsékleten. Termofil hőmérsékleten jelentősebb biogáz kihozatallal számolhatunk, de a rothasztótornyokat megfelelően kell temperálni, ennek biztosítása elengedhetetlen, mert az 1-2ºC- os ingadozásokat az anaerob mikroorganizmusok megsínylik, amely így akár a fermentáció leállását is okozhatja. A megfelelő hőmérséklet biztosítása jelentős költség növekedést eredményezhet. A biogáz kihozatal növelhető további, nem szennyvíztelepi szerves hulladékok együi rothasztásával (koszubsztrát hatás).! 11

12 Lerakás A lerakás megfelelő geológiai és műszaki védelemmel rendelkező hulladék lerakón lehetséges. Több Európai Uniós országban szennyvíziszap nem deponálható, de mint az 1. táblázatban láiuk van olyan ország, ahol az első számú szennyvíziszap ártalmatlanítási technológia a lerakás, pl.: Románia. A lerakás költségeit az előkezelés (szárítás) és a szállítás költségei emelik meg. Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a lerakás hosszútávon nem környezetbarát szennyvíziszap ártalmatlanítási megoldás. Összefoglalás, javaslatok Mint ismeretes egyre nagyobb mennyiségben keletkezik szennyvíziszap, amely viszonylag gyorsan rothadásnak indul és jelentős szaghatást eredményez, ezért a kezeletlen iszap elhelyezése nem lehetséges, így kezelni, ártalmatlanítani kell a végső elhelyezés elői. Az iszapkezelés célja többek közöi az iszap mennyiségének, (tömegének, térfogatának) csökkentése, a rothadó képességének megszüntetése (iszapstabilizáció), könnyebb vízteleníthetőség, valamint a környezet- egészségügyi problémák megszüntetése (pl: korokozók megszüntetése, bűztelenítés).! 12

13 Az iszapstabilizáció módszereit a lakosegyenérték függvényében csoportosíthatjuk (lakosegyenérték (LE): azon szerves anyag terhelés, amelynek ötnapos biokémiai oxigénigénye 60 g oxigén naponta): - aerob iszapstabilizáció (kb 20 ezer LE alai), - anaerob iszapstabilizáció (kb. 20 ezer LE felei), - vegyszeres iszapkezelés. Gazdaságossági szempontok alapján a kis (1-2 ezer LE körüli) telepeken sűrítés vagy víztelenítés után térségi telepeken célszerű az iszapot kezelni ezer LE közöt telepeken aerob iszapstabilizációt, azaz komposztálást, míg 20 ezer LE felet telepeken anaerob fermentációt (rothasztást) célszerű alkalmazni az iszap stabilizáció, ártalmatlanítás során. Az anaerob módon fermentált iszap a későbbiekben még komposztálható és a mezőgazdaságban hasznosítható. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a kommunális szennyvíziszap ártalmatlanítás során törekedni kell a mezőgazdasági hasznosításra, a megújuló energia (biogáz) termelésre. Kiemelt figyelmet kell fordítani az iszap minőségére és a talaj állapotára. Források: Baróvi I. (szerk.)(2000): KörnyezeIechnika. Mezőgazda Kiadó. Budapest. Csőke B., Bokányi L.: Technológiák kapcsolódási lehetőségeinek bemutatása. In: Chlepkó, T. (szerk.): Megújuló mezőgazdaság, TerKa Szerkesztő. EUROSTAT (2012): hip://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/environment Kovács A., Kovács R., Pétsy ZS., Szűcs B., Zelei K. (2003): A szennyvíziszap- kezelés és hasznosítás jogi, gazdasági, műszaki, környezet- egészségügyi feltételrendszere, Tanulmány, Budapest. EMLA Alapítvány és KvVM, Budapest. Varga T, Bokányi L. (2010): Települési szennyvíziszap energekkai kezelése és az alkalmazható előkezelések a biogáz hozam fokozása érdekében. Hulladék Online 1. évfolyam, 1. szám.! 13