AZ ÖREGEDÉS DEMOGRÁFIAI VONATKOZÁSAI* DR. KLINGER ANDRÁS

Átírás

1 AZ ÖREGEDÉS DEMOGRÁFIAI VONATKOZÁSAI* DR. KLINGER ANDRÁS A népesség stru k tú rá já n a k változásai között a dem ográfiai fejlődés m inden szakaszában legnagyobb jelentősége a korm egoszlásnak van. A különféle dem ográfiai mozgások elsősorban a népesség korstruktúráját változtatják meg; ennek módosulása viszont erősen tükrözi a dem ográfiai folyam atok alakulását. A dem ográfiai átm e net erős változást okozott valam ennyi népesség korösszetételében: a term ékenység csökkenése, illetve ezzel párhuzam osan a halandóság javulása m indenütt azzal járt, hogy kevesebb lett a fiatalok és több az öregkorúak aránya. Így azt is m ondhatjuk, hogy a dem ográfiai átm enet utáni dem ográfiai fejlődést az öregedés jelensége jellem zi. E zért különös fontossága van a dem ográfiai kutatások szempontjából a népesség öregedése elemzésének. Em ellett a társadalom általános vizsgálatának a szociális-társadalm i-egészségügyi viszonyok m egalapozásának is elengedhetetlen alapja a k o rstru k tú ra és azon belül az időskorúak szám ának és arányának ismerete. Ezért, am ikor e konferencián az időskorúak helyzetével és problém áival kívánunk foglalkozni, logikusnak látszik, hogy m integy bevezetőül az öregkorúak szám ával és összetételével foglalkozzunk. Az érdem i tárgyalás előtt szükséges n éhány fogalm at tisztáznunk. Sokszor fogunk hallani időskorúakról, vagy öregkorúakról. A m agyar szóhasználat e k ét m eghatározást szinonim aként használja, nem tesz tartalm i m egkülönböztetést a kettő között. Ez nem csak a köznapi szóhasználatra vonatkozik, hanem a szaknyelvre is. A dem ográfiai szakirodalom is felváltva használja, nem kívánva m egkülönböztetést tenni a két kifejezésben m égiscsak rejlő különbségek között. M indkettővel azon szem élyeket kívánja jelölni, akik az ún. h arm ad ik korcsoportba tartoznak, vagyis a fiatal- és felnőttkort követő időszakba. Különböző célú és tartalm ú elemzések e korcsoport alsó h a tá rá t m ás és m ás kornál szabják meg. Az alapgondolat m inden esetben az ún. inaktív kort kívánja m egtalálni, történjék a megközelítés akár a gazdasági tevékenység vagy az egész * A z I d ő s k o rú n é p e s s é g d e m o g rá fia i h e ly z e te és p ro b lé m á i c ím ű k o n fe re n c ia I. s z e k c ió já b a n e lh a n g z o tt e lő a d á s a la p já n.

2 10 DR. KLINGER ANDRÁS ségi állapot, illetve a szociális ellátásra szorulás alapján. T ermészetesen dem ográfiai értelem ben ez az elhatárolás nem egyéni, hanem társadalm i alapon történik, te h á t átlagos helyzet figyelem bevételével. A M agyarországon leginkább használatos ilyen definíció kétfajta: az egyik tradicionálisan a 60. életévnél határozza meg az öregkor alsó h atárát tehát öregkorának a 60 éveseket és idősebbeket tekinti. Ennek gondolati alapja az, hogy lényegében e kortól kezdődően lépnek fel az em beri öregedésre jellem ző legfontosabb jelek: a gazdasági tevékenységben, a fokozódó biológiai kopásben, az egészségi állapotban, a gondozási szükségletben stb. A másik m eghatározás jogi jellegű, ennél öregkorának az tekintendő, aki nyugdíjjogosult, vagyis betöltötte azt a kort, am ikor a fennálló jogszabályok értelm ében megfelelő szolgálati idő fennállása esetén nyugdíjképessége fennáll. Term észetesen e tek in tetb en az idők folyam án több változás következett be a jogszabályokban, és így e m egközelítés a m indenkori helyzetet tükrözi, időbeli összehasonlításokra nem alkalmas. A jelenlegi gyakorlat szerint e megközelítés szerint öregkorának az 55 éves és idősebb nők és a 60 éves és idősebb férfiak tekin th ető k (függetlenül tényleges gazdasági aktivitásuktól). így definiálva az öregkort, a dem ográfiaibb m egközelítésű fogalommal szemben, az éves nők azok, akik e szerint a definíció szerint bekerülnek az öregkorúak közé, az előbbi szerint azonban nem. M ivel a törvényes n y u g d íjk o rh atár nem csak az országon belül időben változik (gondoljunk pl. arra, hogy néhány évvel ezelőtt még M agyarországon is eltérő volt az alkalm azásban állók és a term előszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára), hanem méginkább országok között nagym értékben eltérő (55 és 70 év között mozog) nem zetközi összehasonlítások céljaira is indokoltabb egy egyszerűbb és egységesebb definíciót választani. Az ENSZ általánosságban és ez évi konferenciája előkészítéséül is ágy határozott, hogy a 60 éves korhatárt alkalmazzák az öregkor m eghatározásánál. Így ebben a dolgozatban egyértelm űen ezt a gyakorlatot fogjuk követni, tehát m inden esetben, amikor öregkorúakról beszélünk, ez alatt a 60 éveseket és idősebbeket értjük. Term észetesen az öregkor tartalm áb an nem tekinthető egységesnek. Biológiai-egészségi-szociális m egközelítésben m ás és m ás jellegű e nagy korcsoporton belül az egyes szem élyek és népességcsoportok állapota. Ahogy az időben haladva öregszik a személy, e gondok, problém ák növekednek, így a korral előrehaladva különböző jellegű a társadalom gondoskodásának tartalm a. Ezért tárgyalásunk folyam án igyekszünk az öregek demográfiai problém áit nemcsak együttesen, hanem korcsoportjaiban bem utatni. Egyszerűség kedvéért a hazai és nem zetközi gyakorlatot is figyelem be véve az időskorúak csoportját három részre tagolva m u ta tju k be: éveseket, a éveseket és a 80 éveseket és idősebbeket. Nehéz e három csoportra vonatkozóan külön m eghatározást találni; az első csoportot (ami közvetlenül az aktivitás u tán i korszakot jelenti) nevezh e tjü k fiatal-öregkorúnak; a h arm ad ik at (ahol a legtöbb gondozásiszociális problém a jelentkezik) pedig szokásos legidősebb korúnak

3 AZ ÖREGEDÉS 11 nevezni. H asználatos az aggkor kifejezés is, de ez inkább a még idősebbeket (a 85 vagy 90 éveseket és idősebbeket) jelöli. Az öregedésen demográfiai értelem ben azt a folyam atot értjük, hogy a népességen belül növekszik az öregkorúak aránya. Így ennek változása nem csak an n ak az eredm énye, hogy a továbbélés eredm é nyeként több öregkorú személy él a népességben, hanem annak is, hogy változik.a fiatalabbak száma, és így aránya is az össznépességen belül. Nálunk M agyarországon a többi európai országhoz hasonlóan e folyam atba erősen belejátszik az, hogy a term ékenység fokozatos visszaesésének hatására jelentősen lecsökkent a fiatalkorúak (15 éven aluliak) száma és aránya (a felnőtt korúakat a éveseket e vonatkozásban figyelm en kívül hagyhatjuk, mivel ezek aránya a XX. század folyam án alig változott). E jelenséget szám ításba véve kell azt m egközelítenünk, hogy az öregkorúak aránya növekedéséhez milyen m értékben járul hozzá az öregkorúak tényleges növekedése és milyen részben csak az a fiatalok visszaesése m iatti arányeltolódás. Ha a század eleje óta figyeljük meg ezt a folyam atot, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az öregkorúak a rá n y a 7,5%-ról 17,1%-ra em elkedett. Ha a fiatalkorúak aránya nem esett volna vissza 35%-ról 22% -ra, hanem a népesség arányában ugyanannyi 15 éven aluli lenne, m int 80 évvel ezelőtt, akkor a 60 éven felüliek aránya csak 15% lenne. Ez más szóval azt jelenti, hogy a 80 év alatt tapasztalt látszólagos öregedés egyötödét a fiatalok csökkenése okozta és csak n égyötödét az öregkorúak tényleges növekedése. Még inkább vonatkozik ez a következő két évtizedre elképzelt öregedési folyam atra. Az előrejelzések szerint az öregek aránya az évi 17%-ról 2000-re 19% -ra em elkedik; e növekedés kétötödét a fiatalok.arányának valószínű süllyedése okozza és csak három ötödét az öregedés tényleges tendenciája. E rövid bevezetés után rátérünk a m agyar öregedési folyam at, ill. az öregkorúak száma és összetétele bem utatására. Fő célunk term é szetesen a m ai helyzet ism ertetése, de ennek m egértéséhez szükséges kissé távolabbi időben kezdeni vizsgálódásunkat, így ahol lehetséges, a század elejétől kísérjük nyomon a demográfiai struktúra változását, kissé részletesebben pedig a II. világháború utáni időszakot kívánjuk elemezni. A m últ feltárása m ellett rá kívánunk m utatni a jövőbeni várható tendenciákra, a népességelőreszám ítások alapján. E tek in te t ben nem kívánunk nagyon hosszú időre előretekinteni, csupán 2000-ig nézünk a jövőbe. A m agyar helyzet m egértéséhez szükségesnek ta r t juk az európai országok adataival történő hasonlítást is, am ennyiben az adatok rendelkezésre állnak. 1. A z időskorúak száma és arányaa A kérdésre adott legfontosabb válasz az, hogy M agyarország n é pességében hogyan alakult az öregkorúak száma és aránya. Az első m egbízható adatot a m ai o rszágterületre vonatkozóan az 1870-es népa L á s d : 1. s z á m ú tá b la, I. és I/a s z á m ú ábra.

4 12 D R. KLINGER ANDRÁS éves éves X éves Együtt Nő éves éves X éves Együtt Összesen éves éves X éves Együtt Az össznépesség százalékában Férfi éves 5,0 6,1 6,2 6, ,6 7,9 9,7 8, éves 1,9 3,0 3,2 3, ,5 5,3 4,4 5,4 80 X éves 0,4 0,6 0,8 0,7 0,9 1Д 1,4 1,6 1,2 Együtt 7,3 9,7 10, ,3 15,2 14,6 15,7 15,2 Nő éves 5,1 6,0 6,8 7,9 9Д 10,8 9,4 11,8 10, éves 2Д 3, , ,3 7,5 6,8 8,7 80 X éves 0,5 0,7 0,9 0,9 1,2 1,9 2,5 3,3 3,0 Együtt 7,7 9,9 11,2 12,6 15,2 19,0 19,4 21,9 22,4 Összesen éves 5,1 6,1 6,5 7,3 8,3 10,2 8,6 10,8 9, éves 1,9 3,0 3,4 3,5 4,4 5,4 6,5 5,6 7,1 80 X éves 0,5 0,7 0,8 0,8 1,1 1,6 2,0 2,5 2,1 Együtt 7,5 9,8 10,7 11,6 13,8 17,2 17,1 18,9 18,9

5 AZ ÖREGEDÉS 13 ш щ é v e s é v e s 8 0 x e ve s 1. A z időskorúak aránya nem enként, korcsoportonként, Доля старых лиц по полу и возрастным группам в гг. Proportion o f old people by sex and age-groups in számlálás szolgáltatta, akkor az országban 256 ezer 60 éves és idősebb személy élt, ami a lakosság 5% -ának felelt meg. Ez utóbbi arány a XX. század elejére m egközelítette a 8% -ot, a két világháború közötti időszakban pedig 10 11% között mozgott. A felszabadulás után e növekvő tren d fokozódott: különösen 1970-ig volt erőteljes az öregedés, akkor m ár a lakosság 17%-a volt öregkorú; az utolsó évtizedben az időskorúak aránya nem nőtt, szám uk 1980-ban ezer volt, am i három és félszerese a század elejeinek. Ha nem elégszünk meg az öregkorúak egészének bem utatásával, hanem a három rész-korcsoport vonatkozásában kívánjuk m egvizsgálni az öregedési trendeket, akkor a legszám ottevőbb növekedést a

6 1 * hř* D R. KLINGER ANDRÄS

7 AZ ÖREGEDÉS 15 legidősebb korcsoportokúaknál találjuk ban m ég csak alig valamivel több, m int 30 ezer 80 éves és idősebb élt az országban (arányuk csak 0,5% volt), m a m ár 210 ezer, vagyis h at és félszer annyian vannak, m int a századfordulón, és a lakosságon belül is m ár 2% -ot képviselnek. Nyolcvan év a la tt négy és félszeresére nőtt az öregek középcsoportjába tartozók a évesek száma; súlyarányuk 2%- ról 6,5% -ra nőtt. Viszonylag kisebb volt a növekedés a fiatal-öregeknél a éveseknél ezek száma ui és 1980 között csak két és félszeresére növekedett; a súlyarányban ez 5% -ról közel 9% -ra történő eltolódást jelent. De ez utóbbi tendenciához tu d n u n k kell azt, hogy 1980-ra k erültek öregkorba azok az első világháború a la tt született korosztályok, akiknek száma a születéskiesés következtében jóval gyérebb volt, m int az azt megelőző korosztályoké (az 1915 és 1918 között történt születések száma amelyből az ban évesek szárm aztak alig valamivel több, m int feleannyi volt, m int az előző négy évben születetteké). Ez okozza, hogy 1970 és 1980 között a évesek száma 12%-kal visszaesett, és ez járul hozzá ahhoz is, hogy az utolsó évtizedben látszólag m egállt az öregedési folyamat. Pedig ez csak a 60 évvel ezelőtti demográfiai apály ismétlődése. Az alapfolyam at folytatólagosságát m utatja az is, hogy az idősebb korosztályokhoz tartozók száma tovább növekedett: ban egynegyedével több éves és közel kétötödével több 80 éves és idősebb élt az országban, m int 1970-ben. A különböző öreg korosztályokhoz tartozók eltérő időbeli alakulása m iatt erősen m egváltozott az öregkorúak belső kormegoszlása ban még a 60 évesek és idősebbek 68% -a a évesek közé tartozott, 26% -uk volt éves és csak 6% -uk 80 éves és idősebb ban ezzel szemben az időskorúaknak csak fele tartozott a 70 éven aluliak csoportjába, 38% -uk éves volt és m ár 12%-ot tett ki közöttük a legidősebbek aránya vagyis relatíve kétszer annyit, m int a század elején. Ez utóbbi súlyarány a II. világháború előttihez képest is m ásfélszeresére nőtt. A m últbeli tendencia felvázolása után vessünk egy pillantást a közeljövőre: mi fog történni a következő húsz évben? A népességelőreszámítások szerint az országban 2000-ben, m integy százezerrel több öregkorú fog élni, m int jelenleg, vagyis en, arányuk meg fogja közelíteni a 19%-ot. A növekedés az öregkorúak mindhárom korcsoportjában fog jelentkezni de éppen az előbb em lített első világháborús korosztálynak az idős korban történő előrem enetele következtében, vagyis amiatt, hogy ezek húsz év m úlva m ár a legidősebbek közé fognak tartozni, legkisebb arányú a 80 éveseknél és idősebbeknél lesz (csupán 3%-os, így arányuk lényegében azonos lesz a maival); kissé jobban fog emelkedni a évesek száma (5%- kal, így arán y u k 6,5% -ról 7% fölé nő); és legnagyobb m értékű szaporodás azoknál a éveseknél lesz, akik közé m ár csak békés nagyobb korosztályok tagjai fognak tartozni (számuk 7% -kal em elkedik, súlyuk kevesebb m int 9% -ról 10%-ra, de így is alacsonyabb lesz, m in t 1970-ben volt).

8 16 DR. KLINGER ANDRÁS Nemcsak önm agában érdem es vizsgálni az öregkorúak szám ának és arányának változását, hanem a m ásik két fiatal és felnőtt korosztályhoz viszonyított arányában is. Hiszen, m int m ondottuk, különösen a fiatal korosztályhoz tartozók súlyának csökkenésével p árhuzamosan szaporodott az öreg korhoz tartozók aránya ben még a lakosság 37%-a, 1900-ban 35% -a volt gyerm ekkorú, m ajd ez az arán y 1930-ra 27% -ra süllyedt; a legutóbbi két népszám lálás alkalm ával pedig 21 22% -ot tett ki; 2000-re az előreszám ítások m ár csak a lakosság 18% -ában becsülnek 15 éven alulit. Mindez azzal jár, hogy a 100 gyerm ekkorúra jutó öregkorúak aránya az 1870-es 14- ről, ill. az 1900-as 23-ról ra re növekedett és ben m ár az öregkorúak száma m eghaladja a gyerm ekkorúakét; vagyis 100 gyerm ekre 103 öreg fog jutni. Ha ugyanezt a felnőtt (aktív) korú lakossághoz viszonyítjuk, és az ún. eltartottsági m utatókat szám ítjuk ki, akkor azt kell látnunk, hogy az általános eltartottsági m utató országunkban hosszabb távon csökkenést m utat. A m últ század utolsó harm adában még 100 aktív korúra eltartott korú (tehát gyerm ek és öreg) jutott; ez az arány 1930-ra 59-re esett vissza, m ajd kis m értékben nőtt és 1980-ban 64-et é rt el. A következő húsz év tendenciája ism ét csökkenést ered m ényez: 2000-ben az eltartottsági arán y ú jra 59-re esik vissza. De az eltartási viszonyok szempontjából korántsem m indegy az, hogy az e lta rto tta k k ét csoportjának arán y a hogyan viszonyul egymáshoz, hiszen nemcsak anyagilag, de társadalmilag is más kérdés az, hogy a dolgozók utódaikat, vagy elődeiket kötelesek eltartani. Amíg 1870-ben az e lta rtá sra szorulók 12, 1900-ban pedig 19% -a volt öregkorú, addig ez 1930-ban m ár 27% -ot te tt ki ra m ár ez az arány 44% -ra em elkedett és az előreszám ítások szerint 2000-ben m ár 51% -ot fog elérni. Élesebben fogalm azva: az öregek e ltartása a fiatalok terhére növekedett; amíg 110 évvel ezelőtt 100 aktív korúnak csak 9 öregkorú eltartásáról kellett gondoskodnia és 50 évvel ezelőtt is csak 16-ról, addig ma m ár 28-ról és 20 év m úlva 30-ról. Mindez jelzi azt az erős változást, ami az öregedés tekintetében a társadalom ban végbem ent. Az időskorúak m agyarországi aránya az európai országok között közepesnek tekinthető. A hetvenes évek végére vonatkozóan rendelkezésre álló adatok szerint a jelenlegi 17%-os hazai arány megfelel a csehszlovákiainak és a franciaországinak, de közel áll a göröghöz, olaszhoz, luxem burgihoz és a svájcihoz (ahol 18%-os), ill. a finnhez és a hollandhoz (ahol 16%-os). Az európai országok között jelenleg a legelöregedettebb Svédország, ahol a lakosság 22% -a 60 éves és idősebb, de viszonylag sok az időskorú Angliában, Norvégiában és Ausztriában is (20%). Legkevésbé elöregedett Jugoszlávia (ahol csak 12% az öregkorúak aránya), Lengyelország és Izland (13%-kal), ill. Portugália és Románia (14%-kal). A m agasabbak közé sorolható még az NDK, NSZK, Belgium és D ánia (19%-os aránnyal), az alacsonyabbak közé B ulgária, Írország és Spanyolország (15%-os aránnyal). Lényegében hasonló a helyzet, ha a legidősebbek a rá n y á t viszon y ítju k egymáshoz, habár e tek intetben M agyarország helyzete kissé

9 AZ ÖREGEDÉS 17 lejjebb kerül az európai országok sorrendjében. Ha itt négy csoportba osztjuk az országokat, M agyarország a nagyság-sorrendben a harm adik helyre kerül, ahol a 80 évesek és idősebbek aránya 2% körül helyezkedik el. Ide tartozik m ég Írország, Olaszország, Spanyolország, Luxemburg, Csehszlovákia és Finnország. Legmagasabb a legidősebbek aránya 2,5 és 3% között Svédországban, az NDK-ban, Dániában, Norvégiában és Franciaországban. E tekintetben is a legkedvezőbb helyzetben Jugoszlávia van, itt ui. csak a lakosság 1% -a 80 éves és idősebb; de alig több 1,1 1,5% -nyi Bulgáriában, Lengyelországban, Rom ániában és Portugáliában. A többi európai országban a legidősebbek arán y a átlagos (2,1 2,5% közötti). E csoportba ta r tozik Izland, Anglia, Görögország, A usztria, Belgium, az NSZK, Hollandia és Svájc. A két pólust képviselő országok között számottevő a különbség: a legm agasabb a rá n y t m utató Svédországban relatíve h á romszor annyi legidősebb korú él, m int a legkisebb arányt jelentő Jugoszláviában (az öregkorúak egészét tekintve e két ország között ennél jóval kisebb, de így is szám ottevő: négyötödnyi a különbség). 2. A z időskorúak nem enkéntb Az öregkorúak összetételét vizsgálva a legfontosabb a nem i eltérések vizsgálata. A század elején m ég az öregkorúak között kiegyenlített volt a nemi arány: 100 öregkorú férfire még csak 106 öregkorú nő jutott és lényegében hasonló volt a megoszlás a két világháború között is. A felszabadulás után azonban a két nem öregedésében nagy eltérések m utatkoztak, az öregedés sokkal nagyobb arányúvá vált a nők körében, m int a férfiak között és 1980 között az öregkorú nők száma közel két és félszeresére nőtt, ugyanakkor amikor az öreg korú férfiak szám a csak négyötödével em elkedett. Hasonló a tendencia az elm últ és a következő húsz évben is: amíg a 60 éves és idősebb nők száma 37% -kal növekedett 1960 és 1980 között és 2000-ig további 11% -kal fog nőni, addig a férfiak között az elm últ húsz évben csak 28%-os volt a növekedés és a férfiak körében az előreszámítások a következő húsz évre 2%-os visszaeséssel számolnak. Mindez azzal jár, hogy az öregkorúak között a nők súlya egyre nő: 1960-ban még csak 57% -uk volt nő, jelenleg 59%-uk, 2000-ben m ár 61% -uk fog közéjük tartozni. Mindez persze az öregkori nőtöbbletben is m egm utatkozik: 1960-ban 100 öregkorú férfire 133 öregkorú nő jutott, 1980-ban m ár 142, 2000-ben pedig e m utató értéke 159 lehet. A nőtöbblet alakulása még inkább számottevő, ha az öregkorúak különböző korcsoportjaiban vizsgáljuk. A kor előrehaladtával ui. ez a m utató növekvő tendenciát m utat. M ár a régebbi m últban is a legidősebbek között találju k a relatíve m agasabb nőtöbbletet, de a különbségek nem voltak szám ottevőek. Még a II. világháború előtt is a fiatalabb korosztályba tartozó öregek (80 éven aluliak) 11 14%-os nőtöbblete m ellett, a legidősebbeknél csak 32%-os nőtöbbletet tapasztalb L á s d : 1. s z á m ú tá b la és I. és II. s z á m ú ábra.

10 18 D R. KLINGER ANDRÁS Pro g n o sztizált II. 100 férfire jutó nő Женщины на 100 мужчин Females per 100 m ales adat hattunk. E különbségek azonban az elm últ 40 évben igen szám ottevően nőttek. Így 1980-ban m ár kétszer annyi 80 éves és idősebb nő élt, m int ugyanilyen korú férfi; a évesek között közel felényi, a éveseknél pedig m integy egynegyednyi volt a megfelelő korú nők többlete a férfiakhoz képest. A következő húsz évben e különbségek még fokozódni fognak: 100 legidősebb korú férfire m ár 270 ilyen korú nő fog jutni; a éveseknél ez az arány 172, a éveseknél 136 lesz. Mindez azt jelenti, hogy a legtöbb gondot jelentő 80 éves és idősebbek korcsoportjában a nők súlya negyven év alatt 57% -ról 67% -ra nőtt és a következő húsz év elteltével m ár 73% -ot fog elérni. Ez annyit jelent, hogy amíg 1940 és 1980 között a 80 éves és idősebb férfiak száma csak m egkétszereződött és a következő húsz évben előreláthatólag főként a két világháborús születéskiesés, ill. háborús veszteség hatására egyhatodával még csökkenni is fog, addig a nőknél negyven év alatt több m int m egháromszorozódott a legidősebbek szám a és 2000-ig m ég további közel egyhatodnyi em elkedés várható. Mindez számokban kifejezve úgy foglalható össze, hogy am íg a II. világháború előtt 45 ezer legidősebb korú nő élt az

11 AZ ÖREGEDÉS 19 országban, addig ma m ár 145 ezer és a század végén közel 160 ezer. A férfiak között a 80 éves és idősebbek száma 34 ezerről 70 ezerre nőtt és a század végén ism ét 60 ezer alatt lesz (csak valam ivel több, m int am ennyi 1970-ben volt). M indez rá irá n y ítja a figyelm et a legidősebb korú nők különleges problém áira. Nemzetközi vonatkozásban a két nem eltérő öregedése tek in te té ben hasonló a helyzet a m agyarországihoz. Ha külön vizsgáljuk, hogyan áll az öregkori arányunk a két nem tekintetében az európai országok sorrendjében, akkor azt m ondhatjuk, hogy m ind a férfiaknál, -mind a nőknél a középtájon helyezkedünk el. A férfiaknál m utatkozó 15%-os öreg-arány azonos, m int az NDKban, Olaszországban, az NSZK-ban és Luxem burgban, és 5% -kal m arad el a legm agasabbat m utató Svédországétól, de csak 2 3% -kal alacsonyabb az azt követő Norvégiáétól, Angliáétól és Dániáétól. Az e tek intetben legkedvezőbb helyzetet m utató Lengyelország és J u goszlávia 11%-os aránya pedig 4% -kal m arad el attól a csoporttól ahová hazánk tartozik. A nőknél a 19%-os öregkorú arán y Csehszlovákiáéhoz, F innországéhoz, Görögországéhoz hasonló. Itt is 5%-os elm aradás m utatkozik a m axim um ot m utató Svédországhoz és az ugyancsak 24% -ot jelentő NDK-hoz, ill. 4% Angliához, NSZK-hoz és A usztriához képest. M a gyarország előnye ugyanakkor ugyancsak 5% -os a 14%-ot m utató Jugoszláviához és Izlandihoz, ill. 4%-os Rom ániához képest. 3. A z időskorúak családi viszonyaic Az időskorúak kor- és nemi struktúrájában az elm últ évtizedekben bekövetkezett jelentős változások erős hatást gyakoroltak családi h elyzetükre is. A legidősebbek súlyának előtérbe kerülése, ill. közöttü k a nőtöbblet fokozódása önm agában növelte a szoros családi köteléken kívül élők szám át és a rá n y á t és különösen a teljesen családiháztartási kapcsolat nélkül élő egyedülállókét, akiknél különösen égetőek az ellátási problém ák, am elyeket m ár nem tud a család m egoldani, hanem ezek a szem élyek társadalm i gondoskodásra szorulnak. A szorosabb értelem ben vett családi állásra vonatkozó adatok csak az elm últ két évtizedre állnak rendelkezésre, de ezek tendenciái is jól m u ta tjá k az alapvető folyam atokat. Az öregkorúak között a házastársi kapcsolatban élők aránya 1960 és 1980 között egy árnyalattal visszaesett és még inkább csökkent 29% -ról 25% -ra az egyéb családtagként főleg egyedülálló szülőként családdal együttélők aránya. Jelentősen növekedett viszont a 60 évesek és idősebbek között az egyedülélők a rán y a: 15%-ról 20% -ra, am i szám szerint annyit je lent, hogy az évi 200 ezerrel szemben 1980-ban m ár közel 370 ezer öregkorú szem ély volt kénytelen egyedül élni. U gyancsak jelentősen nőtt az intézeti háztartásokban élő öregkorúak száma: 16 ezerről 40 ezerre (ha arányuk még így is csak 2% -ot ér el összességében). C L á s d : 2., 3/a és 3/b s z á m ú tá b la, ille tv e I I I IV. á b ra

12 20 D R. KLINGER ANDRÁS H ázastárs (férj, feleség) Egyéb családtag Egyedülálló Intézeti lakó E gyütt éves Házas társ Egyéb családtag Egyedülálló Intézeti lakos Együtt éves H ázastárs Egyéb családtag Egyedülálló Intézeti lakó Együtt X éves H ázastárs Egyéb családtag Egyedülálló Intézet lakó E gyütt Ez az általános tendencia m á r önm agában is jelentős ellátási gondokat húz alá, de különösen így van ez, ha nem - és korcsoport szerint vizsgáljuk ezt az irányzatot, ui. a családi állás megoszlása a két nem között korántsem azonos és időbeli alakulása sem párhuzam os. A férfiak között jóval m agasabb a házastársával együttélők aránya, m int a nők között (77% a nők 37%-os arányával szemben); ezzel szemben a nők jóval nagyobb része él családtagként, m int a férfiaké (34% a férfiak 11%-os arányával szemben). Az 1960-as állapothoz képest az így élők aránya m indkét nem nél visszaesett, de talán nagyobb m értékben a nőknél (40%-ról 34%-ra). Mindez azzal jár, hogy az öregkorú nők között m agasabb az egyedülélők aránya (27% a férfiak 10%-os a rá nyával szemben) és m indkét nem nél erős volt a növekedés. Az intézeti lakók aránya m indkét nem nél azonos.

13 AZ ÖREGEDÉS 2 1 H ázastárts Egyéb családtag Egyedülálló Intézeti lakó éves H ázastárs Egyéb családtag Egyedülálló Intézeti lakó éves Házastáx-s G Egyéb családtag Egyedülálló Intézeti lakó X éves H ázastárs Egyéb családtag Egyedüálló Intézeti lakó A különbségeket az eltérő házassági (özvegyülési, újraházasodási) szokások m ellett term észetesen a két nem eltérő korm egoszlása is in dokolja. Hiszen a kor előrehaladtával csökken m indkét nem nél a házastársával együttélők aránya, és növekszik a családtagként élőké és az egyedülélőké. De a különbségek m inden korcsoportban a nők terhére állnak fenn. Így 1980-as adatok szerint pl. a házastársával együttélők aránya a fiatal-öregeknél még 65, a középkorúaknál 47, a legidősebbeknél pedig csak 22%. Ugyanakkor az egyedülélők aránya 17%-ról 23% -ra, ill. 24% -ra növekszik. Ha e legproblem atikusabb csoportot tovább elemezzük, azt kell m ondanunk, hogy az országban 50 ezer 80 éves és idősebb szem ély él egyedül (számuk tíz évvel ezelőtt még csak 28 ezer volt); közöttük term észetesen igen sok a nő (három negyedük: közel 40 ezren). Ha m ás oldalról közelítjük e legidősebb korcsoportba tartozókat, azt kell látnunk, hogy amíg a 80 éves és idősebb férfiak 52% -a m ég házastársával él együtt, addig az

14 22 DR. KLINGER ANDRÁS K o r, c s a lá d i á lla p o t éves Nőtlen 3,6 3,3 3,7 3, ,8 Házas 82,1 82, ,9 86,1 85,5 özvegy 13,7 12,7 11,3 8,7 7,3 7,4 Elvált 0,6 1,0 1,0 1,6 2,3 3, éves Nőtlen 2.7 2, , Házas 65,8 66,7 69,3 72, ,4 özvegy ,9 27, ,5 19,3 Elvált 0,4 0,5 0,6 1,2 1,7 2,3 80 X Nőtlen 4Д 3,8 2,2 2,6 2,8 3,2 Házas 42,3 42,1 45,2 46,6 50, özvegy 53,4 53,8 52,4 50, ,0 Elvált 0,2 0,3 0,2 0,6 1,0 1,4 ugyanilyen korú nőknek csak 8% -a; ezzel szemben viszonylag kétszer annyi 80 éves és idősebb nő él családtagként, m int férfi. Az egyedülélő legidősebb nők aránya 28% a férfiak 16%-os arányával szemben. A családi állásban tapasztalt kor és nem szerinti különbségeket részben m egm agyarázza az öregkorúak családi állapot szerinti m egoszlása. Kor szerint vizsgálva, m indkét nem nél az öregedési folyam attal párhuzam osan csökken a házas családi állapotúak és em elkedik az özvegy családi állapotúak aránya, az elváltaké viszont a fiatalabb öregeknél m agasabb. M inden korcsoportban viszonylag jóval több házas férfit találunk, m int házas nőt és ezzel szemben m inden korcsoportban jóval magasabb az özvegy és magasabb az elvált nők aránya, m int az ugyanolyan családi állapotú férfiaké. Így, ha a éves korcsoportba tartozókat vizsgáljuk elsőként, azt tapasztaljuk, hogy itt még a férfiak 86% -a házas családi állapotú (azonosan az es helyzettel és egy á rn y a lattal m agasabban a II. világháború előttihez képest, am ikor még csak 82 83% -uk volt házas), a nőknél ez az arány csak 52%-os (1970-hez viszonyítva csökkenő, hoz képest emelkedő tendenciájú). Ugyanakkor ebben a korcsoportban a nők 37% -a m ár özvegy (igaz, hogy ez között 45 47% volt), a férfiak 7%-os arányával

15 AZ ÖREGEDÉS 23 K o r, c s a lá d i á lla p o t I éves H ajadon 4,6 5,4 5,6 7,0 6,7 5,9 Házas ,4 46,5 51,4 54,3 52,3 özvegy 45,0 45,1 46,6 38,9 35,3 36,6 Elvált 0,7 1,1 1,3 2,7 3,7 5, éves H ajadon 4,0 4,5 4,5 5,6 6,7 6,6 Házas ,8 24,5 25,4 28,9 29,3 özvegy 69,0 69,1 70,3 67,6 61,9 60,8 Elvált 0,5 0,6 0,7 1,4 2,5 3,3 OO О 1 X H ajdon 4,8 5,4 4,2 4,9 5,8 6,9 Házas ,9 7,7 7,8 7,9 9,3 özvegy 84,2 85,3 87,7 86,5 85,0 81,6 Elvált 0,3 0,4 0,4 0,8 1,3 2,2 szemben (ami 13 14% -ról esett vissza). Az elvált nők 5%-os aránya 5 6-szorosa a évvel ezelőttinek és magasabb a férfiak 3%-os arányánál, ami szintén erősen m egnövekedett. A éves korcsoportban a férfiaknak még 74% -a házas (több, m int I960 előtt bármikor), de a nőknek m ár csak 29% -a (bár ez is emelkedő, 26 27%-ról). Itt m ár a nők 61% -a özvegy, a férfiak 19%-os arányával szemben (különösen ez utóbbiak között nagy a m últhoz képesti csökkenés, hiszen éve még 30 31% -uk volt özvegy, a nőknél 69 70% -ról történt meg a visszaesés). Ugyanakkor az elvált középkorú öregek arán y a m indkét nem nél m eghatszorozódott, a különbség azonban nem túl nagy: a nőknél 3, a férfiaknál 2%-os. Még a legidősebb férfiaknak is több, m int fele házas; a nőknél ez a családi állapot m ár igen ritka a 80 éves és idősebbek között (érdekes az is, hogy amíg a férfiaknál folyamatos az emelkedési tendencia a m últbeli 42%-os arányhoz képest, addig a nőknél ez az arány előbb 11%-ról 8% -ra esett vissza és csak az utolsó évtizedben találunk egy árny alatn y i em elkedést). E korcsoportban a nőknek m ár 82% -a özvegy (ez az arány alig változott az elm últ 50 évben, talán csak az utolsó évtizedben csökkent kissé, 85%-ról); a férfiaknál is e korcsoportban találju k relatíve a legtöbb özvegyet (44%), de ez is erősen

16

17

18 26 DR. KLINGER ANDRÁS elm arad a nőkétől és jóval alacsonyabb a m últbelinél (amikor az 53% -ot is elérte). összefoglalva, azt m ondhatjuk, hogy a családi állapot szerinti vizsgálat is a legidősebb korú nők szánandóbb helyzetét húzza alá ban 115 ezer 80 éves és idősebb özvegy nőt írtak össze az országban, de összességében 622 ezer özvegy öregkorút találtunk. Ehhez még hozzá kell venni a 43 ezernyi elvált nőt és a 67 ezernyi hajadon öreg korút. Ezek közül a legtöbb nagyobbrészt egyedül családi kapcsolat nélkül él. 4. A z időskor elérésének valószínűséged A z öregedési folyamat, vagyis az, hogy növekszik a népességben az öregkorúak aránya, am iatt jött létre, hogy egyre több személy ér meg magasabb életkort, vagyis a népesség egyre nagyobb része kerül be az öregkorba, ill. az azt jelentő alsó általunk 60 évesnek tekinte tt korhatárba. A halandósági táblák eredm ényei segítségével nyom on követhetjü k azt a folyam atot, hogy m iképpen alak u lt századunk eddigi folyam án az idős kor elérésének valószínűsége, ill. m ilyen valószínűséggel szám olhatnak azok a személyek további életútjukon, akik m ár elérték az öregkor alsó határát. Az első megközelítés tehát az lehetne, hogy az újszülöttek közül milyen valószínűséggel kerülhet be valaki az öregkorba, m ásképp fogalmazva, száz újszülött közül hány rem élheti, hogy megéri a 60 éves kort. A század elején ez a lehetőség még igen kicsi volt: 100 fiú közül 34, 100 leány közül 36 rem élhette azt, hogy átlépi a harm adik életkor alsó határát. Ezt követően hatalm as növekedésnek lehettünk tanúi, különösen a nők vonatkozásában: a leányok öregkort elérésének valószínűsége 1970-ben elérte a 85% -ot és azóta is ezen a szinten helyezkedik el. A fiúknál a tetőzés 1960-ban következett be: 76%- os valószínűséggel, hasonló volt ez a m utató 1970-ben is, m ajd 1980-ra egy rosszabbodás következett be: a m ostani generáció fiú újszülötteinek változatlan halandóságot feltételezve 71%-a rem élheti az öregkor elérését. Így a két nem közötti különbségek m ég tovább nőttek: amíg 1960-baia a nők relativ valószínűsége egy tizedével, addig 1980-ra egyötödével volt kedvezőbb a férfiakénál. Ha most m ár azt vizsgáljuk, hogy mi a valószínűsége annak, hogy az öregkort m egértek egy további idősebb születésnapjukat is elérjék, m ár korántsem találunk ilyen nagyarányú fejlődést. Más szóval, azt m ondhatjuk, hogy az öregedési jelenséget elsősorban az okozta, hogy a fiatalabb korcsoportokban visszaesett a halandóság és így tudnak egyre szám osabban bekerülni az öregkorba. De alig találunk olyan kedvező változást, amely az öregkoron belüli továbbélési valószínűségeket befolyásolná és így csak azért van m ost több későbbi d L á s d : 4/a, 4/b és 5. s z á m ú tá b la, ille tv e V., V I, és V II, s z á m ú ábra.

19 AZ ÖREGEDÉS 27 időskorú, m ert több volt a 60 éves és nem azért, m ert több hatvan évesből lett 70 vagy 80 éves. E m egállapítást tám asztják alá a halandósági táblák adatai. Így pl. annak a valószínűsége, hogy egy 60 éves férfi m egérje 70 éves születésnapját 1900-ban m ár 61% volt, m ajd 1930-ra 69% -ra növekedett; ez tovább javult 1960-ig (de csak 73%-ra), de ezt követően, 1980-ra újra lesüllyedt az 1930-as szint alá (68%-ra). A nőknél ugyanez a valószínűség 1900 és 1930 között 60% -ról 72% -ra nőtt, m ajd 1960-ban érte el a m axim um át: 83%-ot, azóta 82%-os szinten stagnál. Itt a relatív javulás nyolcvan év alatt m ár több, m int egyharm adnyi volt; és ez azzal is járt, hogy amíg 1900-ban a 60 éves férfiak és nők egyform a valószínűséggel v á rh atták azt, hogy m egérik 70. születésnapjukat, addig 1980-ban m ár a nők 20% -kal kedvezőbb helyzetben voltak. Hasonló eredm ényeket kapunk, ha pl. azt nézzük, hogy mi annak a valószínűsége, hogy egy 70 éves 80 éves koráig éljen. Ez a század elején még m indkét nemhez tartozónál 32%-os volt; a férfiaknál 1930-ra 39% -ra nőtt, m ajd 1950-ben m ár 45% -ot ért el, azóta fokozatosan csökken ez a valószínűség és 1980-ra az 1930-as szintre esett vissza, vagyis m a a férfiaknál alig egyötödével kedvezőbb a helyzet e téren, m int nyolcvan évvel ezelőtt volt, és ugyanolyan, m int 50 éve. A nőknél 1930-ban e m utató m ár 42% -ot ért el, m ajd bizonyos ingadozások után ism ét növekedve, 1980-ban m ár 55% -ot tett ki. Vagyis egy m ai 70 éves nő relatíve három negyedével nagyobb valószínűséggel éri meg 80. születésnapját, m int nyolcvan évvel ezelőtt, és 40%- kal nagyobb valószínűséggel, m int egy ugyanilyen korú férfi. A példák hosszú során bizonyíthatnánk, hogy e tekintetben is a nőknél találunk még nagyobb fejlődést, a férfiak tekintetében az utóbbi egy-két évtizedben visszaesés m utatkozik és így a k ét nem különbségei fokozódnak. Az öregkor megélésének lehetősége nemcsak az elméleti szám ítások vagyis a halandósági táblák eredm ényei alapján kísérhető nyom on. Ha hosszú időszak vonatkozásában vizsgáljuk, hogy a különböző m agyar generációk m ilyen része érte el ténylegesen az ö reg kort, akkor tanúi lehetünk annak a fejlődésnek, am i e tére n M agyarországon az elm últ 120 évben végbem ent. Tíz éves születési generációk továbbélését vizsgáltuk az öregkorelérésének tényleges arán y ai alapján. Az első vizsgált generáció csoportunkba azok tartoznak, akik 1860 és 1869 között születtek és ezek 1930-ban voltak évesek és 1940-ben évesek; a legfiatalabb vizsgálható generáció-csoport pedig az, akik 1920 és 1929 között születtek és ezek 1990-ben lesznek és 2000-ben évesek. Ha így most 7 generáció-csoport viszonylatában vizsgáljuk a 60 69, ill. a éves életkor elérése arányának változását, akkor azt kell látnunk, hogy a évet m egértek aránya a legidősebb generációnál még csak 25% volt és ennél alig volt magasabb a következő két csoportnál (akik 1940-ben, ill ben kerü ltek be az öregkor-

20 28 DR. KLINGER A NDRÁS 40 éves kort éves kort éves kort éves kort éves kort éves kort Száz 40 éves közül m egéri: 50 éves kort éves kort éves kort éves kort éves kort Száz 50 éves közül m egéri: 60 éves kort éves kort éves kort éves kort Száz 60 éves közül megéri: 70 éves kort éves kort éves kort Száz 70 éves közül m egéri: 80 éves kort éves kort Száz 80 éves közül megéri: 1 О ba). Az azt követő generációknál m ár jelentős növekedés következett be, így azoknak, akik 1910 és 1919 között születtek. 44% -a m egérte a évet (1980-ban) és a következő generációnál ez az arány m ár 48% lesz. A évest kort megéltek aránya 14 15%-ról, az es generációnál m ár (1980-ban) 26% -ra növekedett és az előreszámítások szerint az es generációnál m ár a 31% -ot is eléri. Am ennyiben a tényleges továbbéléseket a halandósági táblák eszmei továbbélési arányaihoz viszonyítjuk, akkor azt tapasztalhatjuk,

21 AZ ÖREGEDÉS 29 Száz újszülött közül megéri 40 éves kort éves kort éves kort éves kort éves kort éves kort 0, Száz 40 éves közül megéri: 50 éves kort éves kort éves kort éves kort éves kort Száz 50 éves közül megéri: 60 éves kort éves kort éves kort éves kort Száz 60 éves közül megéri: 70 éves kort éves kort éves kort Száz 70 éves közül megéri: 80 éves kort éves kort Száz 80 éves közül megéri: 90 éves kort hogy a születéskori halandósági táblák alap ján szám ított valószínűségek sokkal pesszim istábbak, m int a valóságos továbbélések. Ezt egzaktabb módon csupán a XX. században született generációk esetén tudjuk bem utatni, de ezeknél m ár igen jelentősek a különbségek. Így pl., ha az 1900 és 1909 között született nemzedékek oly módon éltek volna tovább, m int azt az 1900-as halandósági tábla sugallta, akkor csak 29% -uk érte volna meg a évét, és 18% -uk a évét. Ezzel szemben ténylegesen 40, ill. 26% -uk érte meg ezt az idős kort, vagyis az előbbinél 11, az utóbbinál 8%-os továbbélési többlet jött létre. Ez m ásképp számolva azt jelenti, hogy az idő közben bekövetkezett halandóság javulás az előzetesen elképzelthez képest jelentős

22 30 DR. KLINGER ANDRÁS továbbélést eredm ényezett; ez relatíve az akkor szülöttek m integy négyötödénél többnél eredm ényezte az öregkor elérését. Hasonló különbségeket találunk az es korosztályoknál ha a tén y leges továbbéléseket az 1910-es halandósági tábla valószínűségeihez viszonyítjuk és az es korosztálynál is, bár itt kisebb arányú az eltérés a szám ítotthoz képest (de így is m integy 30% -nyi azoknak az aránya, akik többletként érik meg az öregkort). Ha ezt általánosítanánk, akkor ez a további nem zedékekre is kivetíthető lenne, még ha a differenciák csökkenését is prognosztizálnánk. Így pl. az 1930 és 1939 között született nem zedékekre vonatkoztatható 1930-as halandósági tábla szerint az e korcsoportokba tartozók 47% -a érné meg a éves és 33% -a éves korát. Ha az eddigi ism ereteinket kivetítjük, akkor a tényleges m egérési arányaik m egközelíthetik a 60% -ot (2000-ben) és a 40% -ot (2010-ben) GO A halandósági táblák továbbélési valószínűségeinek világánál vizsgálva a m agyarországi helyzetet, igen kedvezőtlen képet kell festenünk. Az európai országok 1970-es évek végére vonatkozó h a landósági táblái alapján az öregkor m egérésének valószínűsége M a gyarországon m indkét nem esetében egyike a legalacsonyabbnak.

23 AZ ÖREGEDÉS 31 A rendelkezésre álló adatok ugyan nem teszik lehetővé az általunk választott 60 éves kor elérésének valószínűségét összehasonlítani, m ivel az adatok az 55, a 65 és a 75 éves kor elérésének valószínűségét m utatják, de a különbségek nagyságrendje szem pontjából ez érdektelen, az országok közötti különbségeket bárm ely m egjelölt életkor egyform án m utatja.

24 32 DE. K LIN G E R ANDRÁS Így, ha a legáltalánosabban alkalm azott 65 éves kor elérésének valószínűségét nézzük, akkor azt kell m ondanunk, hogy a férfiak esetében a 63%-os m agyar valószínűség a legalacsonyabb Európában. Ehhez közelállóan alacsony ez az érték 64 65%-os Lengyelországban, P ortugáliában, Finnországban és Csehszlovákiában, alig több 67 69%-os Rom ániában és Jugoszláviában, de a többi európai országban 70% vagy annál m agasabb. Legkedvezőbb Görögországban és Izlandon, ahol a fiú újszülöttek 78, illetve Hollandiában, Svédországban és Svájcban, ahol 77% -a rem élheti m egérni a 65 éves születésnapját, vagyis ezekben az országokban a relatív valószínűség egyötödével kedvezőbb a m agyarnál. De ha-

25 AZ ÖREGEDÉS 33 sonlóak a különbségek, ha a 75 év m egérésének valószínűségét nézzük: ez a m agyar fiú újszülötteknél csak 36%-os a svéd és svájci újszülötteknél 52%-os, vagyis kétötödével jobb. A nőknél is a m agyar adatok a legalacsonyabbak: az újszülött leányok 79% -a rem élheti m egérni 65. születésnapját hasonlóan a románokéhoz. Alig m agasabb ez a valószínűség 80 82%-os Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Portugáliában, Lengyelországban, Írországban, Bulgáriában, a többi európai országban azonban 83% és afeletti. Legtöbb leány újszülött Svájcban és Norvégiában (88%), illetve Hollandiában, Svédországban és Görögországban érte meg 65. születésnapját (87%). Így ezen országok leányai relativ e m integy 10% -kal jobb helyzetben v an n ak a m ag y arn ál a 65. év elérésének valószínűségében. Ez azt is jelenti, hogy a nőknél az elm aradás sokkal kisebb, m in t a férfiaknál. A 75. születésnap elérésének valószínűsége a m agyar leányoknál 57%-os, szemben a legkedvezőbb helyzetben levő országokban születettekkel, ahol ez 72%-os (Hollandia, Svédország, Svájc, Norvégia, Izland). Itt a különbség m ár egynegyednyi. Az öregkoron belüli továbbélés tek in tetéb en is m egm utatkoz-

26 34 DR. KLINGER ANDRÁS nak a m agyar halandóság kedvezőtlen jelei, bár a különbségek m ár talán kisebbek, m int az öregkor m egérése tekintetében. Így pl. annak a valószínűsége, hogy egy 65 éves m egérje 75. születésnapját, a m agyar férfiaknál 56%-os, lényegében hasonlóan a belgákéhoz, luxem burgiakéhoz, lengyelekhez, csehszlovákokhoz, ND K-beliekhez, finnekéhez. U gyanakkor egy ugyanilyen korú izlandi 76, görög 71, svájci vagy svéd 68% -ban rem élheti ugyanezt. A különbség e tekintetben m integy egynegyednyi. A nőknél ugyanez a valószínűség M agyarországon 72%-os, ami lényegében az NDK, Jugoszlávia, Írország, Bulgária, Románia, Csehszlovákia arányának felel meg. De egy ugyanilyen korú izlandi nő 84, svájci és francia 83, svéd, norvég, holland 82% -ban rem élheti, hogy még 10 évet él. Vagyis a nőknél a különbség relative m integy egyhatodnyi a m a gyar kárára. Az előbb leírtakat más vonatkozásban tám asztják alá azok a szintén halandósági táblából szárm azó adatok am elyek a v árható élettartam értékeket m utatják. Ezek is azt bizonyítják, hogy a születéskor várható átlagos é lettartam értékeinek jelentős jav u lását a fiatalkori halandóság javulása okozta, és az időskorban lényegében alig következett be változás a m ég várható leélhető évek átlagos hosszában. Ez is azt húzza alá, hogy az öregkor folyam án m ár nem tö rté n t lényeges javulás a továbbélési lehetőségekben, csak annak van hatása, hogy többen érik meg az öregkor alsó határát. M int közism ert, a születéskor várható átlagos élettartam a század elején a két nem esetében csaknem azonos volt: 37 év a férfiak nál és 38 év a nőknél re a különbség m ár 3 évre növekedett; addigra a férfiaknál 55, a nőknél 58 év megélését rem élhette egy átlagos újszülött. A II. világháború u tán ez az érték tovább növekedett: a férfiaknál e tendencia 1970-ig tartott: akkorra 67 évet ért el, azóta 1 évvel visszaesett, és 1980-ban 66 év m egélését rem élheti egy fiú újszülött. A nőknél is 1970-ig tapasztalhattunk emelkedést: 73 évig, azóta ez az érték lényegében változatlan. Ha m ost m egnézzük, hogy e jelentős élettartam -növekedésből a század folyam án a nőknél ez 35 évet, a férfiaknál 29 évet tesz ki, m ennyi ju t az öregkorra, akkor láthatjuk azt, am it az előbb m ondtunk, hogy lényegében alig tö rté n t változás. Egy 60 évet m egért férfi 1900-ban még átlagosan 13 évet élt, ez 1930-ra 15 évre nőtt, m ajd 1950 és 1970 között 16 évet jelentett, 1980-ra ism ét az 1930-as szintre esett vissza; vagyis nyolcvan év alatt csak 2 évnyi (15%-os) itt a javulás. Ugyanez a nőknél úgy alakul, hogy amíg 1900-ban egy 60 éves nő ugyancsak 13 és 1930-ban 15 évet élt még átlagosan, addig ezt követően folyam atos és m agasabb volt az em elkedés, m int a férfiaknál, és így 1970-re m ár 19 évet tett ki még várható átlagos élettartam uk és ez változatlan m aradt 1980-ra is. így a nőknél a század folyam án 6 évnyi a javulás (vagyis 46%-os). A különbségek különösen a férfiaknál még kisebbek a további életkorokban. Pl. a 70 éves férfiak még várható élettartam a az 1900 évi 8 évről 1950-re 10 évre nőtt, m ajd hosszú stagnálás

27 AZ ÖREGEDÉS 35 után 1980-ra 9 évre az 1930-as szintre esett vissza. A nőknél e korban 8-ról 12-re nőtt nyolcvan év alatt a még várható élettartam. De m ár 80 éves korban 4-ről 6-ra, illetve 5-ről 7-re nőtt a még várható é lettartam 1900 és 1980 között. E tendencia a többi európai országban is m egm utatkozik és a differenciák e területen az egyes országok között jóval kisebbek, így ha azt nézzük, hogy az 1970-es évek végén m ekkora volt a 65 éves korban még várható élettartam, akkor azt m ondhatjuk, hogy ez a férfiaknál 12 (Magyarország, Csehszlovákia, NDK, Finnország, Portugália, A usztria, Belgium) és év (Izland, Svédország, Görögország) között mozgott, az országok zömében év volt. A század elejéhez viszonyítva ez nem m utat változást, vagy 1 3 éves hosszabbodást jele n t az országok többségében. A nőknél a különbségek hasonlóak: a m inim um 15 év (M agyarország, B ulgária, Csehszlovákia, NDK, Románia, Portugália, Írország), a m axim um pedig év (Izland, Svédország, Hollandia, Franciaország), az országok zömében pedig év. A század elejéhez képest itt 3 6 éves javulás tapasztalható, am i szintén igen kevésnek tekinthető. E kérdés befejezéseként érdemes még bem utatni az úgynevezett R yder-féle öregedési indexet. Ez azt m utatja, hogy melyik az az életkor, amikor még a várható átlagos élettartam értéke m egfelel a tíz évnek (más szóval, mely életkor az, amitől számítva az élők fele m ég 10 évig fog élni). Ez az érték a XX. századi m agyar h a landósági táblák szerint alig változott, m utatva azt, hogy az emberi élettartam végén a tényleges élettartam nem nagyon módosult. Ui. a férfiaknál m ár 1900-ban 65 évet jelentett, m ajd ban 70 évet, ban pedig 69 évet vagyis a század folyam án 4 évvel jav u lt a biológiailag m egélhető évek szám a (a korai h alan dóságot kiküszöbölve). A nőknél az ugyancsak 65 évet m utató 1900-as érték fokozatosan nőtt és között 72 évet, 1980-ban 73 évet m utatott; tehát a nőknél m ár 8 év a javulás. E különbségeknél sokkal jelentősebb viszont az, hogy ezt az életkort am it bizonyos m értékig biológiai háttérnek tekinthetünk a népesség milyen aránya érte meg ban még a népesség 28 (férfi) 29% -a (nő) élt ebben az életkorban. Ugyanakkor ben a férfiaknál ez az arány 57% -ra, a nőknél 65% -ra nőtt, vagyis az alig változott biológiai életkort 70 év alatt a népesség kétszerese, k ét és egynegyedszerese m egérte. A halandóság rom lása következtében 1980-ra ez az arány visszaesett: m ost csak a férfiak 51, a nők 62% -a olyan, aki ezt az életkort elérte; így e tekintetben is évet visszalépett halandóságunk. 5. A z időskorúak halandóságae M ár a továbbélési valószínűségek is egyértelm űen m egm utattá k az időskorúak halandósági viszonyainak változását, és különösen e L á s d : 6. s z á m ú tá b la és V III. s z á m ú ábra.

28 36 DR. KLINGER ANDRÁ S a két nem különbségeinek erős m egváltozását a legutóbbi évtizedekben. Ha m ost közvetlenül tek in tjü k á t a korcsoportonkénti halan dósági m utatókat, akkor ez a tre n d m ég nyilvánvalóbbá válik. összességében azt kell m ondanunk, hogy a nők halandósága m inden öregkori korcsoportban folyam atosan és viszonylag nagy m értékben jav u lt a század folyam án, a férfiak n ál viszont kisebb m érvű volt a csökkenés és az utóbbi két évtizedben m ár roszszabbodás következett be X Ezer m egfelelő korú nőre jutó halálozás X F érfiak halandósága a nők halandóságának százalékában X Ivlag y a ro rs z á g I. v ilá g h á b o rú e lő tti te rü le te. Kissé részletesebben nézve a két nem különböző korcsoportjaiba tartozóknak halandóságát, először a férfiak e vonatkozású fejlődését tekintjük át. Ha a férfiak halandóságát a teljes 80 éves időszak 1900 és 1980 között vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a korral

29 AZ ÖREGEDÉS 37 párhuzam osan kisebb m érvű a javulás. Amíg a éves férfiak halandósága egynegyedével csökkent, addig a éveseké egyötödével, a 80 éven felülieké pedig csak egyhatodával. Ha az eltelt hosszú időszakot felbontjuk, azt látjuk, hogy az első 40 évben csak a 80 éven aluliak halandósága javult, az ennél idősebbek h a lálozási aránya 1940-ben azonos volt a század elejeivel. A fiatal öregeknél m ár ekkor bekövetkezett az egynegyednyi javulás, a közép csoportban pedig az egyötödnyi, vagyis azt is m ondhatjuk, hogy a 80 éven aluliak halandósága m ár negyven évvel ezelőtt a

30 38 DR. KLINGER ANDRÁ S m ai szintre esett vissza és azóta nem változott. C supán a 80 évesnél idősebbeknél következett be 1940 óta m integy egytizednyi javulás. Ez csak összességében igaz, mivel 1940 és 1960 között m inden férfi korcsoport halandósága m integy 10% -kal javult, csak azóta fordult a javuló tendencia rom lóvá és így alak u lt ki az előbb em lített sajátságos kép I960 és között a éves férfiak halandósága közel egyhatodával, a éveseké pedig egytizedével rom lott és csupán a 80 éveseké és idősebbeké m aradt lényegében változatlan. Teljesen eltérő a helyzet a nők halandósága tekintetében. N á luk az egész időszak alatt folyam atos volt a javulás és ennek m értéke is sokkal erősebb volt. Itt is a fiatalabbaknál jelentősebb a visszaesés: a éves nők halandósága m a kevesebb m int k étötöde a század elejeinek, a éveseké fele, a 80 éveseké és idősebbeké pedig valam ivel több m int kétharm ada. A javulás a nőknél is a század első negyven évében volt az erőteljesebb: 1900 és 1940 között a éves nők halandósága 40, a éveseké 30, a 80 éves és idősebbeké pedig 10% -kal lett kevesebb. A m ásodik negyven évben 1940 és 1980 között csaknem azonos m érvű volt m indhárom korcsoportban a javulás: közel egyharm adával esett vissza a m eghaltak aránya. A nők esetében ha kisebb m értékben is az utóbbi húsz évben is m utatkozik javulás a halandóságban. A csökkenés a éves korcsoportban a legszámottevőbb, itt ui ban a női halandóság egyhatodával alacsonyabb a 20 évvel korábbinál: a fiatal és a legidősebb öreg korcsoportban a visszaesés m integy 10%-os. A két nem eltérő halandósági trendjei következtében jelentősen m egváltozott az egymáshoz viszonyított halandóságuk. Amíg ban 80 éves kor alatt még női halandósági többlet m utatkozott, és 80 év felett is csupán árnyalatnyi (4%-os) volt a férfiak halandósági többlete, addig az eltelt nyolcvan év folyam án erős férfi halandósági többlet alakult ki m inden öreg korcsoportban. Ez a 80 éven aluliak esetében igen számottevővé vált: a éves férfiak halandósága csaknem kétszerese a nőkének, a éveseké pedig több, m int másfélszerese. A 80 éven felülieknél a férfi halandóság többlete csupán egynegyednyi, de ez is erősen növekvő jellegű, különösen az utóbbi évtizedben. Különösen a évesek között m utatkozik em elkedés: 1980-ban m ár az ilyen korú férfiak halandósága egyharm adával haladja meg a hasonló korú nőkét, ugyanakkor, amikor húsz évvel ezelőtt a különbség alig volt m agasabb 10, és tíz évvel ezelőtt 20%-nál. Az öregkori halandóságunk nem zetközi viszonylatban igen m a gasnak tekinthető. A legkedvezőbb halandóságú európai országok adataihoz viszonyítva különösen a 80 éven aluliak halandósága lá t szik kiem elkedően m agasnak. A különbségek a nőknél m ég szám ottevőbbek: a 75 éven aluli m agyar nők halandósága három negyedével m agasabb, m int a legkedvezőbb halandóságú országokban (Norvégia, Svédország, Franciaország, Svájc). A férfiaknál ez a különbség m integy 50 60%-os. A éves korúaknái m indkét nem nél

31 AZ ÖREGEDÉS 39 m integy 50%-os a m agyar többlet halandóság, a legidősebbeknél a 85 éveseknél és annál idősebbeknél a férfiaknál 40, a nőknél 45%-os a m agyar halandóság többlete. M indkét nem nél a m ag y arhoz hasonló m agas halandóságot találu n k Csehszlovákiában, a férfiaknál ezen kívül Lengyelországban és 75 éves kor a la tt F innországban, Belgium ban és Luxem burgban, 75 éves kor felett az NDKban, Írországban és Portugáliában. A nőknél a m agyarhoz hasonlóan magas a halandóság Bulgáriában, Romániában, Írországban, az NDK-ban és Jugoszláviában és 75 év felett még Portugáliában. Meg kell még jegyezni, hogy a m agyar halandóság a hetvenes évek végén a és a éves férfiaknál, illetve a éves nőknél a legm agasabb volt E urópában. A legtöbb külföldi országban nem m utatkozik még a férfiaknál sem halandósági romlás, így azokban az országokban, ahol a m ienkhez hasonló szintű a h a landóság, a m últban a m agyarnál sokkal rosszabb viszonyok m u tatkoztak (az egyetlen különbség Csehszlovákia, ahol a tren d ek h a sonlóak a m agyarországihoz). 6. T erületi különbségekf Az öregkorúak arányában, ill. az öregedési folyam atban jelentős lakóhelyi különbségek m utatkoznak. Bizonyos, hogy a lakóhely környezeti ártalm ai, egészségügyi viszonyai nagym értékben hozzájáru ln ak az öregkor elérésének valószínűségéhez. A legértékesebb képet akkor kapjuk, ha az öregkorúak a rá ny át településtípusonként vizsgáljuk. A 60 évesek és idősebbek a rá nya 1980-ban Budapesten volt a legmagasabb 20% feletti ezt követték a községek ahol a lakosság 18%-a öregkorú és legalacsonyabb volt a vidéki városokban 14%-os aránnyal. E sorrend csak 1960 óta jellem ző a m agyar településtípusokra, azt m egelőzően éppen a főváros lakosságának korm egoszlása volt a legfiatalab b ben pl. B udapesten a népesség 11%-a volt öregkorú, a községekben és a vidéki városokban pedig 12% volt ez az arány. Hasonló volt a helyzet a II. világháború előtt is, így ban az öregkorúak budapesti aránya 8% volt a vidéki 10% -kal szem ben. Így az öregedési folyam at B udapesten volt a legerőteljesebb: az elm últ negyven évben a fővárosban a 60 évesek és idősebbek száma 171 ezerről 416 ezerre növekedett, vagyis 143% -kal lett több. Ugyanezen idő alatt a községekben élő öregek száma 55%-kal, a vidéki városokban élőké pedig 104% -kal lett magasabb és 1980 között az időskorúak szám ának em elkedése a fővárosban 52%-os, a városokban 47%-os, a községekben pedig 19%-os volt. Amíg az össznépesség 19%-a él a fővárosban, addig az öregkorúaknak 23% -a budapesti lakos (ez az arány negyven éve még csak 17% volt). f L á s d : 7., 8., 9. és 10. s z á m ú tá b la, ille tv e IX., X. é s X I. s z á m ú ábra.

32 40 DR. KLINGER ANDRÁ S K o rc s o p o rt, la k ó h e ly éves és idősebb Budapest 8,4 10,0 11,4 15,1 18,7 20,2 Város 12,0 13,2 14, Község 11,6 13,6 17,7 17,9 Együtt 9,8 10,7 11,6 13,8 17,1 17,1 Hasonló a kép, ha a legidősebbek a rá n y á t vizsgáljuk településtípusonként. Ezek aránya a fővárosban a legmagasabb, középen állnak a községek és a vidéki városokban él a legkevesebb 80 éven felüli (a relatív különbség 1980-ban Budapesthez képest 56%-os volt). E sorrend azonban csak a legutóbbi időre vonatkozik: ben m ég azonos volt a legidősebbek arán y a B udapesten és a községekben, és csak kisebb m értékben tért el tőlük a városokban; ezt megelőzően m indig B udapesten volt található viszonylagosan a legkevesebb legidősebb korú és vidéken egyform án a községekben és a városokban relatíve több volt. N em enként vizsgálva hasonló a kép: általában m ind a férfiak nál, m ind a nőknél Budapesten található a legtöbb öregkorú és a városokban a legkevesebb. A nőknél hasonló volt a sorrend m ár

33 AZ ÖREGEDÉS 41 Budapest 12,4 15,5 16,6 17,4 21,7 23,4 Város 11,3 12,8 12,0 15,0 16,7 16,1 Község 12,7 16,4 15,7 12,6 19,0 20,1 Együtt 12,3 15,2 14,6 15,2 19,0 19, éves Budapest 8,3 10,1 9,4 10,7 12,2 11,3 Város 6,9 8,1 6,6 8,8 9,5 7,9 Község 7,8 10,2 8,2 6,6 11,1 9,7 E gyütt 7,6 9,6 7,9 9,1 10,8 9, ban is, de a férfiak között m ind 1960-ban, m ind pedig 1970-ben a községekben volt a legtöbb öregkorú. A legidősebbeknél a két nem arányaiban eltéréseket találu n k: a nőknél egyértelm ű a budapesti elöregedés: a 80 évesek és idősebbek aránya a fővárosban 32% -kal m agasabb relative, m int a községekben és 57% -kal m agasabb, m int a városokban. A férfiaknál viszont még a községekben találunk valam ivel több legidősebb korút, bár a különbség m ár alig m utatkozik B udapesttel szem ben. K ülön kiem elendő a legidősebb nők szám ának emelkedése Budapesten: az évi 13 ezerrel szemben 1980-ban 36 ezer 80 éves és idősebb nő élt a fővárosban, vagyis szám uk húsz év alatt megháromszorozódott. A férfiaknál ugyanezen korcsoportban kétszeresére tö rté n t a növekedés.

34 42 DR. KLINGER ANDRÁS X ,2 16,6 23,4 18,0 20,2 15,6 17,9 13,3 15,4 19,5 17,5 14,6 12,5 21Д 16,9 19,0 16,7 21,2 13,7 11,6 15,7 15,8 13,8 17,7 15,6 13,6 17,4 18,0 15,3 20,5 13,9 11,8 15,8 16,9 14,7 18,8 15,5 13,3 17,9 18,4 15,9 20,8 14,3 12,6 15,8 17,8 15,5 19,7 17,3 14,9 19,7 17,9 15,7 20,0 15,1 13,2 17,1 17,8 15,2 20,2 17,1 14,6 19,4

35 AZ ÖREGEDÉS 43 A településtípusoknál tapasztalható eltérő öreg-arány erős öszszefüggést m u ta t különböző dem ográfiai mozgásokkal, de legfőképpen a területi halandósági különbségekkel évi adatok szerint m indkét nem nél 75 év a la tt B udapesten a legm agasabb a halandóság, 75 év felett viszont m ár a községekben élő öregkorúak halálozási arányai a legmagasabbak. A budapesti halandósági többletek azonban elég kicsik: 1 4% -ot tesznek ki a k ét nem különböző korcsoportjaiban 60 és 74 év között; csupán a éves nőknél látu n k m agasabb halandósági többletet, a községekben élőkhöz viszon y ítv a 20% felettit. Ezzel szem ben a 75 éven felüli községi többlet-

36 D R. KLINGER ANDRÁS

37 AZ ÖREGEDÉS 45 halandóság m ár szám ottevőbb, különösen vonatkozik ez a 80 évesekre és idősebbekre: ezek között m integy 10% -kal többen halnak meg, m int az azonos korú budapesti lakosok között és kevesebb m int 5% -kal többen, m int a vidéki városok legidősebbjei között. Az öregkorúak arányában az ország egyes megyéi között is jelentős különbségek állnak fenn. V annak olyan megyéink, ahol m ár hosszú idő óta kiem elkedően m agas az időskorúak aránya, m áshol pedig évtizedek óta alacsony évi adatok szerint B udapestet szám ításon kívül hagyva relative a legtöbb öregkorú Békés m egyében lakik itt a népesség 19,5%-a 60 éves és idősebb. Viszonylag sok 18 19%-os az időskorú m ég Csongrád, Somogy és Heves m egyében. L egfiatalabb, vagyis legkisebb öregkorú aránnyal rendelkezik Fejér megye, ahol a lakosságnak csak 13,7%-a 60 éves és idősebb. De kevés 14% körüli az öregkorú m ég K om árom és Szabolcs-Szatm ár m egyében is. A legidősebbek előfordulási aránya hasonló képet m utat. A lakosságnak több m int 2% -a 80 éves és idősebb az előbb em lített megyék közül három ban Békés, Csongrád, Heves, valam int Szolnok és Vas m egyében. Legkevesebb legidősebb korú ugyancsak Fejér és Komárom megyében él (itt csak a lakosság 1,4%-a 80 éves és idősebb).

38 46 DR. KLINGER ANDRÁS A magas vagy alacsony öregkori arány csak részben függ össze a m egyék eltérő öregkori halandóságával, m ivel az előbbit a n é pesség vándorlása és az eltérő term ékenységi viszonyok következtében a fiatalkorúak eltérő aránya is befolyásolja. Mégis érdemes megjegyezni, hogy az öregkori halandóság nagyságában jelentős m egyei különbségek m utatkoznak. A m axim ális érté k et m utató m e gye halandósága az egyes korcsoportokban m integy egynegyedével m eghaladja a m inim ális halandóságot felm utató m egye hasonló m u tatóját. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy találunk megyéket, ahol karakterisztikus a magas vagy az alacsony öregkorú halandóság. Pl. Somogy m egyében valam ennyi öregkorú csoportban a legm a gasabb vagy a második legm agasabb a halandósági m utató (1980. évi adatok alapján). Ugyancsak többször szerepel e legmagasabb halandósági csoportba tartozó m egyék között B aranya és F ejér m e gye is. A legkedvezőbb helyzetben levő m egyék sokkal színesebb képet m utatnak: korcsoportonként más és más megye m utatja a legalacsonyabb halandóságot. De azért kiem elésre kínálkozik Szolnok megye, ahol három esetben, Veszprém és Csongrád megye, ahol k ét korcsoportnál talá ltu n k m inim ális halandóságot. A terü leti öregedési és ezzel összefüggő halandósági különbségeket m ég tovább kell részletesebben elem ezni. Ezeknél különösen figyelembe kell venni az öregedési folyam atban, ill. az ezt befolyásoló halandósági trendekben közrejátszó társadalmi-gazdasági folyam atokat. Másképp fogalmazva, a közeljövőben vizsgálni kell a halandóság és ezen keresztül az öregedési valószínűség társadalm i gazdasági differenciáit, és ebből kell levonni a m ost m ég sok vonatkozásban negatív tendenciák m egváltoztatásának lehetőségére vonatkozó következtetéseket. ДЕМОГРАФИЧЕСКИЕ АСПЕКТЫ СТАРЕНИЯ Резюме В начале автор выясняет некоторые понятия (употребление понятий,,ж и лой возраст" и старый возраст" как синонимы в Венгрии, демографическая и ю ридическая дефиниции так называемого неактивного возраста). В соответствии с решением ООН статья применяет единогласно предельный возраст 60 лет для определения старого возраста. Так как по содержанию старость не считается единой (в пределах большой возрастной группы старых состояние отдельных лиц и групп населения является разным в биологическом, санитарном и социальном отношениях), статья разделяет группу старых на три части (лица в возрасте СО 69 лет, 70 7S лет и S0 лет и старше). В дем ограф ическом смысле под старением понимается увеличение удельного веса старых в пределах населения. В Венгрии подобно другим европейским станам в процессе старения вольшую роль играет тот факт, что под влиянием беспрерывного снижения плодовитости резко уменьшились число и доля лиц молодого возраста (моложе IS лет) в пределах населения. В Венгрии в период S0 гг. доля старых увеличилась с 7, 5 % Д 17,1% вместе с тем доля молодых снизилась с 35% до 22%. Согласно прогнозам, к 2000 г. доля

39 AZ ÖREGEDÉS 47 старых повысится до 19% : две пятых роста вызываются вероятным уменьшением доли молодых лиц и только три пятых ф актической тенденцией старения. Статья дает исторический обзор о процессе старения в Венгрии до конца Х1Х-го или до начала ХХ-го веков, анализирует более подробно период после второй мировой войны, и рассматривает ожидаемые тенденции процесса старения до 2000 г. Н а основе имеющихся в распоряжении данных венгерское полож ение сопоставляется с данными европейских стран. По вышеуказанным аспектам статья анализирует подробно динамику численности и доли пожилых людей в Венгрии с переписи населения 1870 г. П ри этом она занимается и динамикой пропорции иждивения в пределах населения и устанавливает, что доля старых в Венгрии считается средней среди европейских стран. Исследуя состав старых по полу, автор устанавливает, что среди пожилых доля ж енщ ин все больше и больше увеличивается (в i960 г. их доля составила 57%, в настоящ ее время 59% и в 2000 г. она будет вероятно 61%). Среди самых старых имеется относительно болсс высокий излиш ек женщ ин. В отнош ении двух полов удельный вес старых лиц Венгрии как мужчин, так и ж енщ ин находится приблизительно в середине среди европейских стран, а по разному старению двух полов положение европейских стран подобно положению Венгрии. Рассматривая семейные условия старых, автор устанавливает, что прошедшие за последние десятилетия значительные изменения возрастной и половой структур пожилых лиц оказывали большое действие и на их семейное положение. Число и доля лиц, проживающих вне тсхных семейных связей, увеличились, особенно одиноких, проживающих полностсыо без семьи и вне домашнего хозяйства. Эти лица требуют больше забот со стороны общества. П ри помощ и таблиц смертности автор изучает динамику вероятности дож ития до пожилого возраста до настоящего времени в наш ем столетии или вероятную продолжительность предстоящ ей жизни лиц, достигших уже ниж него предела старого возраста. В начале столетия из 100 мальчиков 34, из 100 девочек 36 могли надеяься дожить до возраста 60 лет: в настоящее время этот показатель равняется 71 или 85%. При исследовании вероятности продолжения ж изни лиц, достигших уже старого возраста, не показывается уже такого большого развития. Статья изучает по 7 группам поколений изменение пропорции дожития до возраста или лет и подчеркивает большое увеличение в достижении пожилых возрастов у родившихся позже поколений. Однако, в меж дународном сопоставлении положение Венгрии считается неблагоприятным в отношении продолжительности предстоящей ж изни по таблицам смертности. Н а основе относящихся к концу 1970-ых годов таблиц смертности европейских стран в Венгрии вероятность дожития до старого возраста является самой низкой по обоим полам. Статья занимается смертностью старых людей. Она устанавливает, что смертность ж енщ ин уменьшилась беспрерывно и в относительно большой мере во всех старых возрастных группах в течение нашего столетия, а у мужчин смертность снижалась меньше, и за последние два десятилетия наблюдалось уже ухудшение. После етого автор анализирует подробно смертность обоих полов, относящихся к разным возрастным группам. Смертность старых лиц Венгрии считается очень высокой в меж дународном отношении, по сравнению с даными европейских стран с самой благоприятной с'&тптностъю особенно смертность лиц молож е 80 лет кажется очень высокой. У ж енщ ин разницы еще выше; смертность венгерских ж енщ ин моложе 75 лет на т р и четверти выше, чем в странах с самой низкой смертностью (Норвегия, Швеция, Франция, Ш вейцария). В пропорции старых или в процессе старения имеются большие разницы по местожительству. Самые ценные данные получаются при исследовании доли старых по поселений. В 1980 г. удельный вес лиц в возрасте 60 лет и старше был самым высоким в г. Будапеште, в селах их доля составила 18% и она показалась самой низкой в провинциальных городах 14%. Этот порядок

40 48 DR. KLINGER ANDRÁS является характерным для типов венгерских населенных пунктов только с 1960 г., раньше у населения столицы была самая молодая" возрастная структура. В пропорции старых имеются большие разницы и по комитатам страны. Региональные разницы в старении и в связи с этим в смертности требуют дальнейших подробных анализов. В ближайшем будущем следует изучать социально экономические разницы смертности и через нее вероятности старения и из этого установить возможности изменения тенденций, еще отрицательных во многих отношениях. Анализы, изложенные в статье, иллюстрируются таблицами и рисунками. THE DEMOGRAPHIC ASPECTS OF AGEING Sum m ary In the introduction author clarifies some concepts (i.e. the use of elderly and old persons as sysnonym s in H ungary and describes the dem ographic and legal definitons of the so-called inactive age). According to the UN decision the articleuses consistently the age-lim it of 60 years for the difinition of old age. As the content of old age cannot be considered as uniform (w ithin the large age-group of old people the condition of the individual persons and population groups is different in biological, health-, social respects), the article divides the group of old people into three parts (those aged of 60 69, and 80 years and older). In a dem ographic sense ageing m eans th a t w ithin the population the proportion of old people increases. In H ungary sim ilary to the other E uropean countries the process of ageing can be ascribed to a great extent to the fact, th a t under tne im pact of the gradual decline in fertility the num ber and ratio of young people (under 15 years) fell much w ithin the population. In H ungary in the period the proportoin of old people grew from 7.5 per cent to 17.1 per cent, th at of young people, however, decreased from 35 per cent to 22 per cent. According to the projections by the years 2000 the ratio of old people will increase to 19 per cent, two fifths of this growth can be attributed t.o the probable decline in the proportion of young people and only three fifths indicate the actual tendency of ageing. The article gives a historical survey on the ageing process in H ungary from the end of the 19th century and the beginning of the 20th century, respectively, analyses in detail the period following W orld W ar II and describes the presum able trends of ageing till the year On basis of the data available the H ungarian situation is com pared to the data of the E uropean countries. According to the above-m entioned aspects the article analyses in detail the developm ent of the num ber and proportion of old people in H ungary since the 1870 population census. In connection w ith this it also presents the developm ent of the dependency ratio w ithin the population. It states th a t the proportion of old people in H ungary can be considered as near the m ean on a European scale. Exam ining the com position of old people by sex author states th a t the ratio of fem ales w ithin old people grows m ore and more (in 1960 it w as 57 per cent, at present it is 59 per cent and by 2000 it w ill be presum ably 61 per cent). Relatively higher fem ale surplus can be found among the oldest. In respect of the two sexes the proportion of old people in H ungary is around the m iddle both for m ales and for females, and as to the different ageing of the two sexes the situation of Europe is sim ilar to that of Hungary. Treating the fam ily conditions of old people author states th at the great changes having occurred in th e age structure of old people and in th eir composition by sex in th e recent decades exerted a great influence on th eir situ-

41 AZ ÖREGEDÉS 49 ation in the fam ily, too. The num ber and proportion of persons living outside a close fam ily link and especially of lonely persons living com pletely w ithout a fam ily- or household relation grew. These people need m uch m ore social care. By m eans of life tables author also exam ines the developm ent of the probability of surviving till the old age in our century up to now and the life expectancy of persons having already attained the low er lim it of old age. A t the beginning of our century of 100 boys 34, of 100 girls 36 could hope to live to be 60 year old, at present these rates are 71 and 85 per cent, respectively. The probability of survival of persons having reached the old age till an older age, too, does not show anym ore such a great developm ent. The article exam ines for 7 generation groups the change in the ratio of attaining the age of and years, respectively, and em phasizes the great in crease in the generations born later in respect of attaining the old ages. In an international com parison, however, the situation of H ungary is unfavourable in respect of the life expectancies of the life tables. According to the life tables of the European countries for the end of the 1970s the probability of surviving till the old age is one of the lowest for both sexes in Hungary. The article deals w ith the m ortality of old persons. It states th a t in all the old age-groups the fem ale m ortality decreased continuously and relatively to a great extent during the century, the m ale m ortality, however, decreased only slightly and it w orsened in the recent two decades. A fter this author analyses in detail the m ortality of both sexes belonging to different agegroups. On an international scale the m ortality at old age in H ungary is very high. As com pared to the data of the European countries w ith the lowest m ortality, especially the m ortality of those under 80 years seems to be very high. In case of fem ales the differences are even greater: the m ortality of H ungarian women under 75 years is by three quarters higher than in the countries w ith the m ost favourable m ortality (Norway, Sweden, France, S w itzerland). There are great differences by residence in the ratio of old persons and in the process of ageing, respectively. The most interesting are the findings of the investigation of the ratio of old people by settlem ent types. In 1980 the proportion of 60 year old and older persons w as the highest in Budapest over 20 per cent, in ru ra l areas it was 18 per cent and in the provincial tow ns it w as the lowest 14 per cent. This order has been characteristic of the H ungarian settlem ent types only since 1960, before th at date the agestructure of the population of the capital w as the "youngest. T here are great differences in the ratio of old people also by the individual counties of the country. The regional differences in ageing and in connection w ith this in m ortality require fu rth er detailed analyses. In the n ear fu tu re w e have to study the socio-econom ic differences in m ortality and through this in the probability of ageing, and from this we m ust draw conclusions concerning the possibilities of changing the trends w hich are still negative in m any respects at present. The analysis is illustrated by tables and figures.