A magyar felsõoktatás helye Európában

Átírás

1 Mûhely Ladányi Andor, ny. tudományos tanácsadó A magyar felsõoktatás helye Európában E folyóirat hasábjain korábban két alkalommal is elemeztem az európai felsőoktatás fejlődésének statisztikai adatait, 1 húsz évvel előbb pedig egy nagyobb tanulmányban 2 részletesen vizsgáltam a felsőoktatás európai expanziójának eredményeit. Jelen írásom korlátozottabb célt szolgál: a magyar felsőoktatás helyét kívánja megállapítani nemzetközi környezetben, a hallgatólétszám és az oklevelet szerzettek számának alakulása, a képzési ágak szerinti megoszlása, valamint a felsőfokú képzettséggel rendelkező aktív keresők száma növekedésének vizsgálata alapján. Ezt az is időszerűvé tette, hogy az államilag finanszírozott képzésre felvehetők számának csökkentését, egyes képzési ágak esetében nagyon erős csökkentését a takarékossági szempontok mellett a diplomás túltermelés miatt kialakuló munkanélküliség veszélyével indokolták, míg az egyetemi vezetők, oktatási szakemberek ezt cáfolva, e tekintetben inkább hiányt prognosztizáltak. A hallgatók számának alakulását részben a demográfiai viszonyok befolyásolták, az egyes európai országok közötti jelentős eltérések pedig a felsőoktatás expanziójának és diverzifikációjának ütemével függnek össze. (Mint ismeretes, ez a nyugat- és észak-európai országokban jóval hamarabb megtörtént, mint a dél-európai országok és a volt szocialista országok többségében.) Mindezt figyelembe véve a hallgatók száma néhány volt szocialista országban az ezredfordulóhoz viszonyítva nagymértékben növekedett (a legnagyobb mértékben Lengyelországban, az országok többségében viszont 25 százalék alatt maradt; Magyarországon 17 százalék volt). (Lásd az 1. táblázatot.) Az évtized második felét vizsgálva más kép tárul elénk: a növekedés üteme lelassult, sőt az évtized végéig a hallgatók száma több országban, így Észtországban, Finnországban, Franciaországban, Írországban és Lettországban csökkent, legnagyobb mértékben 2006 és 2011 között Magyarországon (20,9 százalékkal). A 1 LADÁNYI, A. [2003]: Az európai felsőoktatás az 1990-es években. Statisztikai Szemle. 81. évf. 1. sz old.; LADÁNYI, A. [2008]: Az európai felsőoktatás évtizedünk első felében. Statisztikai Szemle. 86. évf. 3. sz old. 2 LADÁNYI, A.: [1992]: A felsőoktatás mennyiségi fejlődésének nemzetközi tendenciái. Összehasonlító statisztikai elemzés. Felsőoktatási Koordinációs Iroda. Budapest.

2 448 Ladányi Andor magyar felsőoktatásban ez a levelező, az esti és a távoktatást, valamint a szakirányú továbbképzést érintette; a nappali tagozaton tanulók száma 1 százalékkal nőtt (ami a minőségi követelményeket tekintve pozitívan értékelhető). A hallgatólétszám alakulása 1. táblázat Az hallgatók száma (ezer fő) a évben A változás mértéke, 2009/2000 (százalék Ausztria 261,2 244,4 308,2 18,0 Belgium 355,7 389,5 425,3 19,6 Bulgária 261,3 237,9 274,2 4,9 Csehország 253,7 336,3 416,8 64,3 Dánia 189,2 232,3 234,6 24,0 Egyesült Királyság 2 024, , ,2 1,9 Észtország 53,6 67,8 68,4 27,6 Finnország 270,2 306,0 296,7 9,8 Franciaország 2 015, , ,7 1,8 Görögország 422,3 646,6 637,6* 51,0 Hollandia 487,6 565,0 618,5 26,0 Horvátország.. 134,7 139,1.. Írország 160,6 187,6 182,6 13,7 Lengyelország 1 579, , ,0 26,5 Lettország 91,2 130,7 127,4 37,5 Litvánia 121,9 195,4 210,7 72,8 Magyarország 307,1 436,0 361,3** 17,6 Németország 2 054, , ,6 18,7 Norvégia 190,9 213,9 219,3 14,9 Olaszország 1 770, , ,7 13,7 Portugália 373,7 380,9 373,0 1,9 Spanyolország 1 829, , ,8 1,5 Svájc.. 199,7 233,5.. Svédország 346,9 426,7 422,6 21,8 Szlovákia 135,9 181,4 235,0 72,9 Szlovénia 83,8 112,2 114,4 36,5 * évi adat. ** évi adat. Az oklevelet szerzettek számának alakulása értelemszerűen a megfelelő fáziseltolódással követte a hallgatólétszám változásait (bár ezt némileg befolyásolták a le-

3 A magyar felsõoktatás helye Európában 449 morzsolódási arányok eltérései). A növekedés mértéke e tekintetben is néhány egykor szocialista országban volt a legnagyobb, Magyarországon 55,8 százalék. Az évtized második felében a diplomát szerzettek száma kilenc országban kisebb-nagyobb mértékben már csökkent. Magyarországon számuk az évtized második felében 13,3 százalékkal nőtt. Az oklevelet szerzettek számának alakulása 2. táblázat Az oklevelet szerzettek száma (ezer fő) a évben A változás mértéke, 2009/2000 (százalék) Ausztria ,8 Belgium ,2 Bulgária ,0 Csehország ,7 Dánia ,4 Egyesült Királyság ,8 Észtország ,4 Finnország ,7 Franciaország ,6 Görögország * ** 71,8 Hollandia ,9 Horvátország Írország ,7 Lengyelország ,0 Lettország ,7 Litvánia ,9 Magyarország *** 55,8 Németország ,3 Norvégia ,8 Olaszország ,3 Portugália ,8 Spanyolország ,3 Svájc Svédország ,9 Szlovákia ,0 Szlovénia ,5 * évi adat. ** évi adat. *** évi adat.

4 450 Ladányi Andor Az oklevelet szerzettek száma növekedésének eredményeként az évtized eleje és vége között jelentős mértékben nőtt a felsőfokú képzettségű aktív keresők száma és aránya, a legnagyobb mértékben több nyugat-európai és kelet-közép-európai országban, így az Egyesült Királyságban, Írországban, Svájcban és Szlovéniában; Magyarországon ez arány 27,4 százalék volt. A felsőfokú képzettségű aktív keresőknek a gazdaságilag aktív népességhez viszonyított aránya a vizsgált 25 országnak közel felében meghaladta a 30 százalékot, hat országban, köztük hazánkban százalékos volt, míg hét országban nem érte el a 20 százalékot. A felsőfokú képzettségű keresők száma és aránya 2008-ban A felsőfokú képzettségű aktív keresők 3. táblázat száma (ezer fő) számának a gazdaságilag aktív népességhez viszonyított aránya (százalék) Ausztria 760,2 17,9 Belgium 1 745,7 36,5 Bulgária 877,0 24,6 Csehország 802,6 15,3 Egyesült Királyság 9 940,6 31,9 Észtország 234,7 33,8 Finnország 953,0 35,6 Franciaország 8 413,4 30,1 Görögország 1 306,9 26,5 Hollandia 2 256,0 30,2 Horvátország 328,2 18,4 Írország 759,7 34,2 Lengyelország 3 839,0 22,6 Lettország 312,1 25,7 Litvánia 538,8 33,4 Magyarország* 929,0 24,3 Németország ,0 25,4 Norvégia 880,0 34,0 Olaszország 4 174,0 16,6 Portugália 834,2 14,8 Spanyolország 7 253,8 31,7 Svájc 1 389,0 31,7 Svédország 1 489,0 30,4 Szlovákia 427,3 15,8 Szlovénia 295,0 16,9 * évi adat.

5 A magyar felsõoktatás helye Európában 451 A nemzetközi összehasonlítás során a magyar felsőoktatás helymeghatározásának fontos feladata a felsőoktatás szakmai struktúrájának vizsgálata. Ezt a szerzett oklevelek képzési ágak szerinti megoszlásának elemzésével végeztük el, a képzési ágak jelenleg általánosan alkalmazott nómenklatúrája, az ISCED alapján. (Lásd a 4. táblázatot.) A pedagógusképzés aránya Hollandiában, Lengyelországban, Norvégiában és Svédországban a legmagasabb. Hazánkban az ebben a képzésben oklevelet szerzettek aránya 2005/06-hoz viszonyítva amikor a magyar felsőoktatás a vizsgált országok között 19,1 százalékkal az első helyet foglalta el lényegesen csökkent, 12,2 százalékkal a mezőny közepéhez tartozik. A művészeti képzés aránya Magyarországon a legalacsonyabbak között van. A humán szakos képzés arányát jelentős mértékben befolyásolja a felső középiskolai tanárképzés szerkezete, a consecutive (egymást követő), illetve a concurrent (egyidejű) típusú képzés alkalmazása. Ezt is figyelembe véve Magyarország e képzést tekintve Németország mögött a második helyet foglalja el. A társadalomtudományi képzés aránya Hollandiában és Olaszországban a legmagasabb, hazánkban viszonylag alacsony, a gazdálkodási képzésben viszont Magyarország 22,2 százalékos aránnyal az élmezőnyhöz tartozik. A jogászképzés 3,3 százalékos hazai aránya meglehetősen alacsony. A természettudományi képzés aránya az Egyesült Királyságban és Németországban a legmagasabb, Magyarországon a 2010-es évtized közepén még a legalacsonyabb volt, jelenleg 3,6-kal a középmezőnybe került, a számítástechnikai képzés pedig a mezőny alsó részében foglal helyet. A műszaki képzés 9,6 százalékos arányát tekintve Magyarország a legutolsók közé tartozik. Az egészségügyi felsőoktatásban oklevelet szerzők aránya különösen az északi országokban igen magas, Magyarországon viszont e képzés 4,9 százalékos aránya a legalacsonyabb. Az oklevelet szerzettek megoszlása a főbb képzési ágak szerint 2009-ben 4. táblázat Főbb képzési ágakban oklevelet szerzők (százalék) A B C D E F G H I L M Ausztria 13,2 4,4 4,8 8,1 19,0 3,7 5,1 5,6 18,2 1,6 10,1 Belgium 19,1 6,7 9,5 10,6 22,6 7,7 5,1 2,8 15,7 3,9 30,1 Bulgária 6,4 2,2 4,3 14,5 33,7 2,7 1,9 2,0 14,9 1,7 6,8 Csehország 14,4 1,7 5,0 5,5 22,4 3,4 5,2 4,2 14,3 3,5 9,3 Dánia 7,5 3,7 10,7 8,3 15,2 3,9 4,3 3,3 12,0 2,1 24,9 Egyesült Királyság 10,9 7,5 8,5 8,9 14,8 4,6 8,7 4,0 9,0 0,9 6,1 Észtország 8,1 5,3 6,1 6,6 23,9,5,5 4,5 4,4 10,5 2,1 11,0 Finnország 6,7 6,0 8,8 6,4 15,7 2,0 4,6 3,2 21,5 2,1 20,7 (A táblázat folytatása a következő oldalon.)

6 452 Ladányi Andor (Folytatás.) Főbb képzési ágakban oklevelet szerzők (százalék) A B C D E F G H I L M Franciaország 1,5 3,4 6,8 5,8 27,4 6,5 6,4 4,0 15,6 1,5 14,9 Hollandia 18,5 5,6 6,3 15,6 25,7 3,1 2,8 5,1 10,6 1,8 25,4 Horvátország 4,5 3,1 8,0 3,4 28,3 5,8 5,3 2,0 15,0 2,8 6,6 Írország 10,5 9,8 5,1 4,9 22,1 2,7 5,9 4,0 10,8 1,1 13,5 Lengyelország 16,1 6,0 7,0 11,9 28,2 2,4 3,5 3,8 8,8 1,7 9,0 Lettország 11,1 3,3 4,3 8,3 33,2 10,4 1,9 3,0 27,4 0,9 7,8 Litvánia 12,7 3,3 4,2 7,8 28,0 7,1 2,6 2,4 16,0 1,9 9,8 Magyarország 12,2 2,5 11,7 7,5 22,2 3,3 3,6 3,2 9,6 2,5 4,9 Németország 10,8 3,7 15,4 6,2 15,4 3,5 10,2 4,2 14,2 1,8 26,1 Norvégia 17,3 3,3 5,4 10,1 13,9 2,5 3,2 4,9 8,0 1,0 33,7 Olaszország 6,1 6,8 10,1 12,6 3, ,8 15,2 1,9 15,5 Portugália 6,2 5,4 2,8 9,9 13,3 4,2 5,3 1,7 13,6 1,9 21,2 Spanyolország 13,2 5,2 3,7 4,8 16,5 3,2 5,1 16,4 1,7 15,7 7,7 Svájc 11,5 4,2 5,1 5,2 30,5 5,8 6,0 4,1 19,2 1,9 17,3 Svédország 16,1 2,8 3,7 8,3 12,4 2,5 4,7 2,9 17,5 1,2 26,8 Szlovákia 16,3 1,8 4,5 5,3 18,6 5,3 4,7 2,9 13,0 2,3 17,3 Szlovénia 7,8 1,8 4,4 7,6 34,2 3,0 2,4 2,0 13,5 2,5 7,3 Megjegyzés. Magyarország esetében: évi adatok és a felsőfokú szakképzés nélkül. A képzési ágak jelölése: A Pedagógus; B Művészeti; C Humán; D Társadalomtudományi; E Gazdálkodási; F Jogi; G Természettudományi; H Számítógép-tudományi; I Műszaki; L Mezőgazdasági; M Egészségügyi. Az áttekintés alapján néhány javaslattal élünk a magyar felsőoktatás jövőbeni alakítására. A képzés volumenének differenciált növelése elsősorban a mérnök-, valamint mind az orvosok, mind a szakdolgozók esetében az egészségügyi képzésben indokolt. (Az orvosképzést illetően ennek akadálya főleg abban található, hogy a képzési kapacitás nagy részét a külföldi hallgatók oktatása veszi igénybe, jelenleg több mint 6000 külföldi hallgató van az orvostudományi karokon.) A természettudományi képzés fejlesztése is szükséges lenne, ennek lehetősége azonban korlátozott, egyrészt azért, mert az ilyen képzés iránti érdeklődés kisebb, mint a fejlett európai országokban, ahol a nagyobb társadalmi presztízst és anyagi megbecsülést jelentő K+F-szektorban jóval több természettudományi szakembert foglalkoztatnak, mint hazánkban, másrészt pedig azért, mert a középiskolai oktatás mennyiségi, de különösen minőségi tekintetben nem biztosítja a megfelelő merítési bázist. Ezzel szemben szükséges lenne a jelenleg több mint harminc intézményben folyó gazdálkodási képzés méreteinek csökkentése.

7 A magyar felsõoktatás helye Európában 453 Külön probléma a jogászképzés mértékének alakulása. A évi népszámlálás szerint Magyarországon összesen jogász volt, köztük aktív kereső. Ugyanakkor 2001 és 2010 között en szereztek jogi diplomát. Mint ismeretes, a jogászokat elsősorban három területen foglalkoztatják. Egyrészt az igazságszolgáltatásban, ahol jelenleg telítettség mutatkozik, másrészt a közigazgatásban, ahol nem kis konkurenciát jelentenek a Budapesti Corvinus Egyetemen, illetve a Budapesti Közszolgálati Egyetemen végzettek (végzők), minthogy nincs világosan megállapítva, hogy a közigazgatásban mely munkakörök igényelnek jogi és melyek közigazgatási képzettséget. A harmadik terület a gazdasági szféra, ahol sem a jelenleg foglalkoztatottak számára, sem a prognosztizálható szükségletre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Feltehető, hogy igen sok végzett jogász nem jogi végzettséget igénylő munkakörben dolgozik. Mindezt figyelembe véve a jogászképzés további alakulásának kérdése még alapos vizsgálódást kíván. Forrásjegyzék EURIDYCE [ ]: Thematic Studies. Brussels. ILO (INTERNATIONAL LABOUR ORGANIZATION) [2010]: Yearbook of Labour Statistics. Geneva. OECD (ORGANISATION FOR ECONOMIC CO-OPERATION AND DEVELOPMENT) [2011]: Education at a glance. Paris.