A HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS A VÁLÁSOK ALAKULÁSA BUDAPESTEN

Átírás

1 A HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS A VÁLÁSOK ALAKULÁSA BUDAPESTEN NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG A budapesti házasságkötések gyakorisága a század folyamán a legutóbbi időkig alig változott: lényegében 10 ezrelék körül állandósult. Ettől negatív irányban csak az első világháborús évek, pozitív irányban pedig az es évek adatai tértek el. Az 1970-es években azonban kedvezőtlen fordulat következett be; viszonylag mind kevesebben kötöttek házasságot: az évtized első felében ezer lakosra 10,6, a második felében már csak 9 házasságkötés jutott. Ez a tendencia folytatódott az 1980-as és felerősödve az 1990-es évtizedben. A legutóbbi években a házasságkötések száma alig haladta meg a század elejit amikor a népességszám fele sem volt a jelenleginek, aránya pedig soha nem tapasztalt mélypontra esett vissza: nem érte el az 5 ezreléket sem. A házasságok felbontása a századforduló táján még igen ritka jelenség volt, lényegében csak az as években vált mindennapossá. Ekkor a válások gyakorisága ugrásszerűen emelkedett, majd 1,6 2,1 ezrelék között stabilizálódott. Ez az arány a háború után ismét nagymértékben növekedett, s igen magas szinten 3,5 ezrelék körül állandósult, egyes években, így legutóbb 1987-ben, megközelítette a 4 ezreléket. Ezt követően kedvező változás tapasztalható: a válások száma és aránya, ha nem is töretlen, de lényegében csökkenő tendenciát mutat, s 1995-ben 2,9 ezreléket tett ki. A házasságok mérlege az 1970-es évtized második felében már jelezte a várható válságot. A megkötött és a megszünt házasságok különbözete amely mindaddig pozitív volt ekkor vált először negatívvá. Ebben még a halálozás következtében megszűnt házasságok erőteljes növekedése volt a meghatározó, a következő évtizedben azonban már a házasságkötések csökkenése vezetett a mind számottevőbb negatív egyenleg kialakulásához. A legutóbbi években a megszűnt házasságok száma ugyan mérséklődött, ezzel párhuzamosan azonban csökkent a házasságkötések száma is, így a mérleg egyenlege lényegében nem változott. (Lásd az 1. táblát.) A házasodási kedv hanyatlása nagy vonalakban már hosszabb távon nyomon követhető. A népszámlálások alapján a nem házasokra, azaz a házasodás szempontjából érdekeltekre vonatkozó rendelkezésre álló adatok szerint 1949-ben háromszor olyan gyakorisággal kötöttek házasságot, mint napjainkban óta ez az arány folyamatosan visszaesett, s az 1980-as években a csökkenés üteme jelentősen felgyorsult. (Lásd a 2. táblát.) A jelenlegi szintet még az évi, tehát már háborús évi is csaknem kétszeresen meghaladta.

2 NOVOTHNYNÉ: HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK 475 A házasságok mérlege (évi átlagok alapján) 1. tábla Időszak A házasságkötések száma A halál A válás következtében megszűnt házasságok Összesen A megkötött és a megszűnt házasságok különbsége A nők házasodási esélyei tekintettel arra, hogy létszámuk jelentősen meghaladja a férfiakét korlátozottak, a női népességre vonatkozó mutatószámok mindenkor jóval elmaradnak a férfiakétól. A felnőtt, nem házas népesség házasodási gyakorisága Az ezer 15 éves és idősebb nem házas Év férfira jutó házasságkötések nőre jutó házasságkötések száma az előző év százalékában száma 2. tábla az előző év százalékában ,7. 68, ,4 84,9 54,7 79, ,4 78,4 50,2 91, ,2 84,0 39,8 79, ,4 59,8 26,1 65,6 A házas népesség válási gyakorisága Az ezer házas Év férfira jutó válások nőre jutó válások száma az előző év százalékában száma 3. tábla az előző év százalékában 1950* 7,5 150,0 7,4 148, ,9 172,0 12,9 174, ,7 106,2 14,2 110, ,2 96,4 13,4 94, ,7 103,8 13,7 102,2 * Az évi népszámlálás népességszáma alapján számolva. A válások számának és arányának alakulását az 1945 óta eltelt fél évszázad alatt jórészt a népesség számában és összetételében bekövetkezett változások határozták meg. A

3 476 NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG valós helyzetet jelző tisztított arányszámok azt mutatják, hogy a válások gyakoriságának emelkedése a háborút követő másfél évtizedben volt a legjelentősebb, ezután már csak kismértékben nőtt, s 1970 óta lényegesen nem változott. (Lásd a 3. táblát.) A házasságkötések, illetve válások alakulása hosszú távon kihatott a népesség családi állapot szerinti összetételére. (Lásd a 4. táblát.) A házasok aránya 1960 óta csökkent, és az 1980-as években már számukban is fogyás mutatkozik. Az elváltak száma és hányada 40 év alatt folyamatosan a többszörösére nőtt; számuk még az utóbbi két évtizedben is emelkedett, amikor pedig a 15 évesnél idősebb népesség összlétszáma már csökkent. A társadalom számára ennek kedvezőtlen következményeit jelzi, hogy mind több az egyedül élő, magányos ember. Számuk 1960 óta tízévenként átlagosan mintegy 30 százalékkal emelkedett, arányuk pedig több mint másfélszeresére nőtt. A házas és elvált családi állapotúak, illetve az egyedül állók számának és arányának alakulása Év eleje A házas Az elvált Egyedül állók férfiak nők férfiak nők Száma (fő) A 15 éves és idősebb, megfelelő nemű népesség százalékában ,9 53,9 2,0 3, ,9 58,9 2,8 5,6 10, ,2 56,4 3,9 7,4 11, ,9 57,5 6,1 9,9 12, ,0 49,5 10,1 13,7 16,6 4. tábla A házasságkötések, illetve válások tekintetében mutatkozó tendencia nem sajátos fővárosi jelenség. Az utóbbi másfél évtizedben az országos adatok is hasonló irányú folyamatokat jeleznek, csak a változás mértékében van különbség. A házasságkötések budapesti gyakorisága az 1980-as évek elején megegyezett a vidéki városokéval, a napjainkban kialakult szint azonban jóval alacsonyabb azokénál. A válások esetében fordított a helyzet. Budapesten mindig gyakoribb volt a házasságok felbontása, mint vidéken. Az utóbbi másfél évtizedben azonban a fővárosban ezen a téren sokkal erőteljesebb javulás tapasztalható, mint vidéken, így az évi arányszámok között gyakorlatilag már nincs különbség. Az európai városok között amint azt a mintegy 30 fővárosról, illetve nagyvárosról rendelkezésre álló adatok tanúsítják a házasságkötések gyakorisága szerinti rangsorban Budapest egyre hátrább szorult, (lásd az 5. táblát) jóllehet e városok többségében az utóbbi másfél évtizedben szintén csökkenő tendencia tapasztalható. A válásokat tekintve pedig fordított irányú átrendeződés következett be. A válások gyakorisága 1980 óta a vizsgált városok többségében stagnált vagy legalábbis kisebb mértékben csökkent, mint Budapesten, így Budapest helyezése jelentősen javult.

4 HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK 477 A házasságkötések és a válások gyakorisága néhány európai nagyvárosban Város A házasságkötések száma ezer lakosra A válások 1980-ban 1994-ben 1980-ban 1994-ben Budapest 7,5 4,8 3,4 2,6 Belgrád 7,4 5,8* 1,8 1,1 Berlin 6,6 5,0 3,4 2,3 Bécs 6,4 5,9 3,1 3,2 Bukarest 10,7 6,5* 2,8 1,7* Frankfurt am Main 5,4 5,2* 2,2 2,5* Göteborg 5,5 5,1 3,1 3,1 Hamburg 5,4 5,0* 2,7 2,6** Helsinki 7,8 6,9 3,1 3,5 Koppenhága 5,8 7,8 4,2 3,6 München 4,9 9,5* 1,9 2,2** Pozsony 8,8 4,8 2,9 2,6 Prága 7,5 5,7 3,6 3,1 Stockholm 5,7 5,6 3,2 3,0 Szentpétervár 12,0 7,7** 5,9 5,7*** Varsó 9,4 4,8 2,8 1,2 5. tábla * évi adat. ** évi adat. *** évi adat. A házasságkötések alakulása alapvetően a népesség korösszetételének függvénye, valójában azonban igen sok egyéb demográfiai és társadalmi gazdasági tényező, szubjektív megfontolás befolyásolja. A házasságok felbomlását előidéző okok és körülmények szintén igen sokrétűek lehetnek. A házasságkötések, illetve a válások gyakoriságának alakulása közvetett módon elsősorban a megváltozott társadalmi viszonyokkal és erkölcsi közfelfogással hozható összefüggésbe. A válások esetében ezen túlmenően minden bizonnyal közrejátszottak az új jogszabályok, amelyek 1964 óta módot adnak arra, hogy a bíróság a tovább fenn nem tartható házasságot a megromláshoz vezető okok és körülmények feltárása nélkül felbontsa. A továbbiakban a legfontosabb demográfiai jellemzők motiváló szerepe, valamint a házasodási hajlandóság, a házasodási szokások és azok változásai, illetve a válások domináns vonásai és következményei képezik a vizsgálat tárgyát, az utolsó 15 évre vonatkozó statisztikai adatok alapján. Házasságkötések A házasságkötések száma 1980-tól 1995-ig évente átlagosan 3,5 százalékkal csökkent. Ebben az időszakban évről évre a trendszámítás alapján évente 429-cel kevesebb házasságkötésre került sor. (Lásd az 1. ábrát.) A házasságkötések számának nagyarányú visszaesésében kisebb részben objektív, nagyobb részben szubjektív tényezők játszottak közre.

5 478 NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG 1. ábra. A házasságkötések száma és trendje Ezer Száma Trendje tábla A házasságkötések száma a házasulók korcsoportja szerint Korcsoport év az év az (éves) évben év százalékában 19 és fiatalabb ,7 50, ,5 53, ,6 100, ,8 76, ,6 91, ,9 101,0 60 és idősebb ,5 88,1 Összesen ,1 75,6 19 és fiatalabb ,5 42, ,7 65, ,7 119, ,5 70, ,6 92, ,6 107,8 60 és idősebb ,1 82,7 Összesen ,1 75,6 A népesség száma 1980 óta folyamatosan csökkent, korösszetétele kedvezőtlenül módosult. Ezt tükrözi a házasságot kötők kor szerinti megoszlásának alakulása: az 1980-

6 HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK 479 as években a évesek, a legutóbbi 5 évben pedig a évesek házasságkötéseinek csökkenése. A 25 éven aluliak körében tapasztalható nagymértékű visszaesést azonban nyilvánvalóan más magyarázza, a évesek száma ugyanis az elmúlt másfél évtizedben számottevően, a éveseké mérsékelten gyarapodott. (Lásd a 6. táblát.) A házasságkötések száma visszaesésének fő oka szubjektív tényező: nevezetesen a házasodási hajlandóság hanyatlása. Különösen kedvezőtlen jelenség, hogy ez éppen a fiatalok körében mutatkozott meg legerőteljesebben. A házasságkötések gyakorisága valamennyi korcsoportban csökkent, de legjelentősebben a 25 éven aluliak esetében. (Lásd a 7. táblát.) A házasodási kedv hanyatlásának meghatározó jelentőségét igazolják számításaink. 1. Ha továbbra is megmaradt volna az évi korcsoportos arány, akkor 1990-ben a tényleges 12 ezerrel szemben a férfiak adatai alapján számolva 14,3 ezer, a nők adatai alapján számolva 15,8 ezer; 1995-ben a tényleges 9 ezerrel szemben a férfiak adatai alapján számolva 13,9 ezer, a nők adatai alapján számolva 16,5 ezer házasságkötésre került volna sor, nagyjából annyira, mint 1980-ban (15 500). 2. Az 1990-es korcsoportos arányok fennmaradása esetén 1995-ben a házasságkötések száma a férfiak adatai alapján számolva 11,7 ezer, a nők adatai alapján számolva 12,4 ezer lett volna, vagyis a ténylegesnél 2,6, illetve 3,4 ezerrel több. A házasságkötések gyakorisága a házasulók korcsoportja szerint Korcsoport Ezer megfelelő korú, illetve nemű lakosra év az év az (éves) 1980-ban 1990-ben 1995-ben év százalékában 19 és fiatalabb 12,8 5,2 2,4 40,3 46, ,7 61,0 33,4 83,3 54, ,6 48,7 42,4 92,1 87, ,7 15,6 16,6 88,6 106, ,7 7,7 7,0 89,5 90, ,5 4,7 4,6 85,5 97,9 60 és idősebb 4,4 3,0 2,8 69,8 93,3 Összesen* 20,0 15,7 12,4 78,9 79,0 19 és fiatalabb 52,0 22,7 9,0 43,3 39, ,6 71,9 44,7 83,3 62, ,5 34,5 34,1 91,3 98, ,8 11,1 10,2 80,4 91, ,5 5,5 4,8 84,6 87, ,5 3,0 3,1 83,3 103,3 60 és idősebb 1,5 0,9 0,8 64,3 88,9 Összesen* 17,0 13,1 10,0 77,5 76,3 7. tábla * A 15 éves és idősebb népesség száma alapján számítva. A házasodási szokások változásában elsősorban a házasodási kor kitolódása érzékelhető. Ez ugyan a házasságot kötők átlagos életkorának alakulásában csak kevéssé mutat-

7 480 NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG kozik meg az mindössze másfél évvel emelkedett a vizsgált időszakban, erre utal azonban a korcsoportos arányszámok nagyságában megfigyelhető szembetűnő átrendeződés: a férfiak esetében 1980-ban és még 1990-ben is éves korban volt a leggyakoribb a házasságkötés, de a legutóbbi években itt számottevő visszaesés következett be, s most a legnagyobb arányban az 5 évvel idősebbek, a évesek házasodnak; a nők esetében a 20 éven aluli házasságot kötők aránya a töredékére esett vissza, többségük régen is, most is éves korban megy férjhez, de a legfiatalabbakat nem számítva a gyakoriságot jelző arányszám ebben a korcsoportban csökkent a legnagyobb mértékben. A fiatalok házasodási hajlandósága mérséklődésének oka lehet például a továbbtanulási kor kitolódása, de a családalapítás feltételeinek hiánya is. Jellemző ok lehet továbbá, hogy egyre gyakoribb 1980 és 1990 között legalább kétszeresére nőtt az élettársi közösségben való együttélés. A fiatalok körében mind általánosabbá válik, hogy csak a gyermek érkezésekor kötnek házasságot. Pontos adatok nem állnak ugyan rendelkezésre, de erre utalnak a következők: a párkapcsolatban élő 20 éven aluli nők 40, a évesek 17, a évesek 11 százaléka él házasságon kívüli (élettársi) kapcsolatban, az ennél idősebbek körében ezek aránya csak 6 százalék; az élveszülötteknek 1980-ban 8 százaléka (1870 gyermek), 1995-ben 27 százaléka (4460 gyermek) született házasságon kívül ben a házasságok 31 százaléka a éves férfiak éves nőkkel kötött házasságából, további 13 százaléka a évesek közötti házasságkötésekből adódott óta ezek az arányok nem sokat módosultak, számottevő változás csak a éves férfiak 19 éven aluli nőkkel, valamint a évesek egymás között kötött házasságainál mutatkozik: az előbbieknél jelentősen csökkent, az utóbbiaknál viszont növekedett ez az arányszám. A házasulók közötti korkülönbség az életkorral párhuzamosan nő. Az egészen fiatal párok még nagyjából egykorúak, később azonban a férfiak egyre fiatalabb feleséget választanak: 30 éven felül 5 évenként körülbelül egy-egy évvel nő a korkülönbség ben a 32 éves férfiak átlagosan 4, a 42 évesek 6, a 62 évesek 10, a 76 évesek pedig 14 évvel fiatalabb nővel kötöttek házasságot. Ez a párválasztási szokás a férfiak kedvezőtlenebb halandósági viszonyai következtében is távlatokban hozzájárul az özvegyen maradt, azaz az egyedül álló idős nők számának növekedéséhez. A házasulók nagy többsége természetszerűleg a nőtlenek, illetve a hajadonok közül kerül ki, s számuk az 1980-as években jóval kisebb arányban csökkent, mint az elváltaké és az özvegyeké. A legutóbbi öt évben a különböző családi állapotúak arányának csökkenése kiegyenlítettebb. (Lásd a 8. táblát.) Másfél évtized alatt az eltérő csökkenési ütem következtében a házasságot kötő nőtlen férfiak aránya 66-ról 70-re, a hajadonoké 69-ről 73 százalékra nőtt. A házasságkötések abszolút számát tekintve azonban az első ízben házasságra lépőknél tapasztalható a legnagyobb visszaesés: az 1980-hoz mérten mutatkozó csökkenés 60, illetve 65 százaléka a nőtlen férfiak, illetve a hajadon nők körében következett be. Első házasságukat a férfiak legnagyobbrészt éves korban, a nők évesen kötik, ezt követően a gyakoriság meredeken csökken. A nőtlenek, illetve hajadonok 25

8 HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK 481 éven felül az egyes korcsoportokban nagyjából azonos arányban lépnek házasságra. Az újraházasulóknál azonban a nők esélyei főleg 30 éven felül jóval kisebbek, mint a megfelelő korú férfiaké, s ez a hátrány a kor előrehaladtával egyre nő. (Lásd a 9. táblát.) Házasságkötések a házasulók előző családi állapota szerint Családi állapot év az év az évben év százalékában tlen ,2 76,5 Özvegy ,5 74,4 Elvált ,5 73,7 Összesen ,1 75,6 Hajadon ,8 75,6 Özvegy ,8 81,1 Elvált ,1 75,1 Összesen ,1 75,6 8. tábla 9. tábla Korcsoport (éves) A házasságot kötők aránya az előző családi állapot szerint korcsoportonként, 1990 Ezer megfelelő családi állapotú és korú népességre jutó házasságot kötő nőtlen férfi hajadon nő elvált özvegy férfi nő férfi nő ,5 4, ,9 56,0 125, ,3 113,4 130,1 132,9 66,7 36, ,7 104,8 80,2 69,5 55, ,9 49,0 63,7 41,6 74,5 23, ,4 27,2 49,3 28,9 51,1 20, ,4 10,3 37,7 21,7 38,0 16, ,2 9,6 35,5 19,6 42,3 10, ,6 4,1 27,0 10,6 27,1 6,2 60 és idősebb 3,8 1,1 20,4 3,7 10,0 1,0 Összesen 40,9 50,5 41,7 23,2 14,2 2, ben a protogám (mindkét fél számára első) házasságkötések tették ki az összes házasságkötés 62 százalékát. Az 1980-as években a házasságkötések számában mutatkozó visszaesésben az ilyen fajta házasságoknak csak másodlagos szerepe volt (számuk 1343-mal, az egyéb házasságkötéseké ugyanakkor 2203-mal csökkent), 1990 óta azonban a csökkenés nagyobb része itt jelentkezett (számuk 1710-zel, az egyéb házasságkötéseké 1198-cal csökkent). A protogám házasságok alakulása a jövőbeli népszaporulat szempontjából figyelemre méltó, hiszen valószínű, hogy még egyik félnek sincs gyerme-

9 482 NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG ke, tehát itt várható leginkább gyermekáldás. Az ilyen házasságok visszaesése tehát különösen kedvezőtlen jelenség. A korábban már házasságban éltek újonnan kötött házasságának jellemzőit tekintve figyelmet érdemlő változás, hogy az előző házasság megszűnése és az új házasságkötés között manapság sokkal több idő telik el, mint 15 évvel ezelőtt. (Lásd a 2. ábrát.) Amennyiben az előző házasság megszűnését követő 1 2 éven belül megtörténik az új házasságkötés, feltételezhető, hogy a házasság megszűnésében legalábbis az esetek jó részében már szerepet játszott az új házasságkötések szándéka. Az elmúlt időszakban az ilyen rövid időn belül létrejött házasságok száma csökkent a legnagyobb mértékben, s ennek megfelelően a súlyarányok is eltolódtak. 2. ábra. Újraházasulók az előző házasság megszűnése óta eltelt időtartam szerint ,4 13,1 27,4 53, ,3 19,4 18,4 24,1 29,4 24,5 38, éven belül 2 4 év között 5 9 év között 10 és több év után ,5 24,2 22,4 26, százalék 10. tábla Gyermekek száma Házasságkötések a házasságkötés előtt élveszületett gyermekek száma szerint év az év az év év évben százalékában évben százalékában , , , , , ,2 3 és több , ,8 Összesen , ,3 Az 1995-ben kötött házasságok több mint egyharmadában valamelyik félnek már volt gyermeke: ez a férfiak és a nők esetében is mintegy 4 4 ezer gyermeket jelent (a már meglévő közös gyermekekkel együtt, így feltehetően jelentős átfedésekkel). A gyermekesek aránya a férfiaknál és a nőknél nagyjából azonos, ugyanakkor a férfiak között

10 HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK 483 gyakoribb a többgyermekes. (Lásd a 10. táblát.) Ez leginkább arra vezethető vissza, hogy a nők több gyermekkel már nehezebben mennek újra férjhez. Ők ugyanis általában magukkal viszik gyermekeiket az új házasságba, míg a férfiak gyermekei többnyire anyjuknál nevelődnek. A gyermekesek hányada 1980 óta nőtt, mégpedig leginkább az első ízben házasságot kötők között. Ezeknél nagyarányú számszerű növekedés is tapasztalható: 1980-ban a házasuló nőtlen férfiak közül csak 209-nek volt gyermeke, 1995-ben már 439-nek; a hajadon nők közül 1980-ban 385-nek, 1995-ben 551-nek volt gyermeke. Ez nyilván abból adódik, hogy a házasságkötés az esetek mind jelentősebb részében a már gyermekes párkapcsolatok legalizálását jelenti. Ezt a feltételezést bizonyítja, hogy a gyermekes hajadonok házasságkötési gyakorisága 1980 és 1990 között jóval kisebb arányban (24 százalékkal) csökkent, mint a gyermekteleneké (35 százalékkal). Válások A második világháborút követően többszörösére emelkedett válások száma 1959-ben tetőzött: ez évben közel 9 ezer házasságot bontottak fel. Az es évtizedekben évente 6 8 ezer válást regisztráltak, majd ezt követően, 1987-ig lényegében emelkedő tendencia mutatkozott: évenként átlagosan mintegy 120-szal több 1987-ben közel 8000 házasságot bontottak fel. A következő években jelentősen javult a helyzet: a válások száma évi átlagban csaknem 560-nal csökkent 1993-ban a 4600-at sem érte el, majd a legutóbbi két évben ismét emelkedett és 1995-ben meghaladta az 5500-at. 3. ábra. A válások száma és trendje Ezer 8 7 Száma Trendje A nyers arányszámok az években növekedést jeleznek: az ezer lakosra jutó válások száma 3,4-ről 3,9-re nőtt; az évtized utolsó két évében a gyakoriság az 1950-es évek első felében tapasztalt szintre esett vissza, s azóta lényegében állandósult, 2,3 3,1 ezrelék között ingadozott.

11 484 NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG A házasságok felbontására legnagyobb számban éves korban kerül sor. A váló felek korösszetételében azonban az utóbbi 15 évben jelentős átrendeződés figyelhető meg: a 40-es korosztályba tartozók száma nagymértékben növekedett, ugyanakkor a fiatalabbak körében számottevő csökkenés mutatkozik. Válások az elváltak korcsoportja szerint 11. tábla Korcsoport év az év az (éves) évben év százalékában 19 és fiatalabb ,0 83, ,1 66, ,7 113, ,2 74, ,9 102, ,3 104,4 60 és idősebb ,3 72,9 Összesen ,7 89,9 19 és fiatalabb ,5 38, ,7 66, ,4 119, ,9 74, ,6 107, ,8 118,8 60 és idősebb ,6 60,6 Összesen ,7 89,9 Százalék ábra. A válások megoszlása a váló felek korcsoportja szerint és fiatalabb és idősebb

12 HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK 485 A differenciált eltérő mértékű és irányú változás következtében az arányok érzékelhetően eltolódtak: a 25 éven aluliak hányada felére csökkent, a éveseké csaknem megkétszereződött. Az elváltak korszerkezetében az idősebbek irányába mutatkozó eltolódás a váló felek átlagos életkorának emelkedésében is megjelenik: a férfiaké 15 év alatt 36,3-ről 38,4 évre, a nőké 33,4-ről 35,6 évre nőtt. Ez jóval nagyobb annál, mint ami a házasodók átlagos életkorának növekedésében ugyanezen idő alatt tapasztalható. A váló felek többsége akárcsak a házasságkötőké nagyjából azonos korcsoportba tartozik. A válások számának az 1980-as években tapasztalható csökkenése alapvetően objektív tényezőre: az érintett népesség számának és összetételének változására vezethető vissza. A házas népesség tíz év alatt egyhatodával fogyott, ezen belül a éveseké ahol a válások számában jelentős növekedés mutatkozik 6 százalékkal gyarapodott. A válások mutatója ebben az időszakban tulajdonképpen nem javult (lásd a 12. táblát): a házas népesség egészére számítva stagnált, egyes mégpedig a házasok többségét felölelő korcsoportok esetében pedig kiugróan emelkedett. A házasságban élők válási gyakorisága a váló felek korcsoportja szerint Korcsoport Válások ezer megfelelő korú házas év az év (éves) férfira nőre százalékában 1980-ban 1990-ben 1980-ban 1990-ben férfi nő 19 és fiatalabb 7,9 10,5 24,0 14,5 132,9 60, ,0 27,8 31,6 31,4 95,9 99, ,3 29,7 28,3 29,6 98,0 104, ,2 25,1 18,3 22,9 118,4 125, ,1 16,2 9,9 13,0 133,9 131, ,9 6,5 4,3 3,8 110,2 88,4 60 és idősebb 2,4 1,8 1,9 1,4 75,0 73,7 Összesen 13,2 13,7 13,4 13,7 103,8 102,2 12. tábla Az a tény, hogy a fiatalok válási gyakorisága nem növekedett, a házasodási szokások változásával hozható összefüggésbe. A házasodási hajlandóság mérséklődése a 25 éven aluliak esetében volt a legjelentősebb, s a házasságok egyre nagyobb részét már együttélés előzi meg. Ez a körülmény nyilván kedvező hatással van a válásokra, hiszen a fiatalon, kevésbé megfontoltan létesített párkapcsolatok felbomlása gyakorlatilag nem jelenik meg a válások számában. A válások gyakorisága valójában a tisztított arányszámok alapján több mint egytizedével emelkedett az említett időszakban. Az évi korcsoportos arányszámokkal számítva 1990-ben csak 5362 válásra került volna sor a tényleges 6124-gyel szemben, s az arányszám az évinél alacsonyabb, 12 ezrelék lenne. A tényleges és az 1980-as gyakorisággal számított adatok között a éveseknél mutatkozik a legnagyobb különbség, ami azt igazolja, hogy a helyzet az ilyen korúaknál számottevően romlott. A legutóbbi 5 évre vonatkozóan hasonló számítások elvégzésére a házas családi állapotúakra vonatkozó népességszámok hiányában nincs lehetőség. Az egyes korosztályok

13 486 NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG létszámát figyelembe véve a kialakult tendencia folytatódott: a válások gyakorisága a fiatalok esetében csökkent, a 24 éven felülieknél pedig stagnált vagy éppen emelkedett. A válások gyakorisága a váló felek korcsoportja szerint 13. tábla Korcsoport Válások ezer megfelelő korú és nemű lakosra év az év az (éves) év százalékában évben 19 és fiatalabb 0,1 0,1 0,1 100,0 100, ,6 4,8 3,3 55,8 68, ,4 14,9 14,6 76,8 98, ,0 16,8 17,3 98,8 103, ,2 11,8 12,3 115,7 104, ,0 5,1 5,1 102,0 100,0 60 és idősebb 1,8 1,4 1,1 77,8 78,6 Összesen 9,1 8,1 7,6 89,0 93,8 19 és fiatalabb 2,4 0,5 0,2 20,8 40, ,5 10,7 6,8 61,1 63, ,9 18,1 17,8 86,6 98, ,2 15,9 15,4 112,0 96, ,5 8,8 8,9 117,3 101, ,9 2,4 2,7 82,8 112,5 60 és idősebb 0,7 0,5 0,3 71,4 60,0 Összesen 7,7 6,7 6,1 87,0 91, és 1990 között az elvált családi állapotúak száma 29 éven felül, arányuk 24 éven felül számottevően emelkedett. Mind szám szerint, mind a megfelelő korú népességen belüli arányokat tekintve a férfiak körében mutatkozik nagyobb mértékű növekedés, de az elvált nők aránya 1990-ben is minden korcsoportban meghaladta a férfiakét. Az elvált családi állapotú népesség korcsoportonként, tábla Korcsoport (éves) Az elváltak száma (fő) év az év százalékában Ezer megfelelő korúra jutó elváltak száma (fő) év az év százalékában férfiak nők férfi nő férfi nő férfi nő 19 és fiatalabb ,5 49,4 0,2 1,2 30,0 34, ,8 70,3 8,6 26,8 65,6 69, ,8 100,5 83,9 132,0 169,2 161, ,3 166,7 153,0 201,3 185,7 169, ,6 168,9 173,1 211,3 185,5 143, ,5 106,9 133,3 183,0 168,5 134,5 60 és idősebb ,3 133,9 61,2 98,5 126,7 126,0 Összesen ,7 137,3 101,2 136,6 167,3 138,4

14 HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK 487 Az elvált nők viszonylag magas hányada azzal hozható összefüggésbe, hogy a nők új társra találási esélyei jóval kisebbek, mint a férfiaké, s a korral ez a lehetőség meredeken csökken, 39 éven felül már egészen minimális: 1990-ben például ezer éves elvált nő közül mindössze 21 kötött új házasságot. Az elváltak számának az idősebb korcsoportokban mutatkozó növekedése a nők esetében különösen hátrányos, hiszen az egyedül maradás valószínűségével kell szembenézniük. Ez hosszú távon igen kedvezőtlenül hat a népesség összetételére. A válások legnagyobb hányadát 1995-ben 30 százalékát az 5 éven belül felbontott házasságok teszik ki, jóllehet 1980 óta éppen ebben a kategóriában mutatkozik a legszámottevőbb javulás: az ilyen időtartamú házasságok felbontásából eredő válások száma 46 százalékkal esett vissza, itt realizálódott a 15 év alatt történt csökkenés 90 százaléka. A több mint 5 év után bekövetkezett válások száma sokkal kisebb arányban mérséklődött, 14 éven felül pedig kifejezetten romlott a helyzet, több válásra került sor, mint korábban. Válások a házasság időtartama szerint 15. tábla A házasság év az év az időtartama (év) évben év százalékában 5 és kevesebb ,9 82, ,5 104, ,8 78, ,4 88,6 20 és több ,5 104,4 Összesen ,7 89,9 Százalék 9 5. ábra. A válások megoszlása a házasság időtartama szerint ban 1995-ben év

15 488 NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG Az 1980-as és az 1990-es évek adatai meglehetősen eltérő tendenciákat jeleznek (lásd a 15. táblát). Az első 10 évben lényegében csak a 10 éven belül felbontott házasságok esetében mutatkozott javulás; a legutóbbi 5 évben sokkal kiegyenlítettebb a helyzet: az egyes kategóriákban nagyjából azonos mértékű csökkenés, illetőleg csak kismértékű emelkedés tapasztalható. A felbontott házasságok időtartama alapján következtetni lehet a házasságok stabilitására ban a 2., 1990-ben a 3., 1995-ben a 4. év volt a legkritikusabb, ekkor bomlott fel véglegesen a legtöbb házasság. A válások gyakorisága a házasság kezdeti időszakában évről évre emelkedik, majd fokozatosan csökken. (Lásd az 5. ábrát.) A vizsgált időszakban az arányok jelentősen megváltoztak: az 1 2 éven belül felbontott házasságok hányada 1995-ben a felét sem teszi ki az évinek, ugyanakkor jelentősen nőtt a már hosszabb együttélést követő válások aránya. A felbontott házasságok időtartama természetszerűleg szoros összefüggésben van a váló házas felek életkorával. A házasságban eltöltött évek száma a életkorral párhuzamosan nővekszik: a 30 éven aluliak többsége (a férfiak 75, a nők 65 százaléka) 5 éven belül, a évesek többsége (a férfiak 62, a nők 57 százaléka) a házasság 6 14 évében, a 39 éven felüliek többsége (a férfiak 64, a nők 70 százaléka) ennél is hosszabb idő után válik el. A néhány éven belül felbontott házasságok aránya a korban előrehaladva csökken, majd idősebb korban ismét emelkedik. Egy bizonyos koron alul és túl tehát viszonylag nagyobb a veszélye annak, hogy az együttélés nem az elképzeléseknek megfelelően alakul, s ezt az egészen fiatalok és a 60 évnél idősebbek kevéssé tudják tolerálni. A házasságok felbontását a múltban jelentősen befolyásolta az a körülmény, hogy a házasságból származott-e gyermek. Ez a tényező az idők folyamán úgyszólván elvesztette jelentőségét. A második világháború előtt, 1938-ban a felbontott házasságok 65 százaléka és még 1960-ban is közel fele gyermektelen volt, 1980-ra ez az arány 39 százalékra esett vissza, 1995-ben pedig már csak 32 százalékot tett ki. Ezzel párhuzamosan 1980 és 1990 között számottevően (24-ról 33 százalékra) nőtt azon felbontott házasságok aránya, melyekből 2 vagy még több közös gyermek származott. A válások számában 1980 óta mutatkozó csökkenés mintegy kétharmad része a gyermektelen házasságokra jut. A felbontott egygyermekes házasságok száma bár kisebb mértékben szintén mérséklődött, a többgyermekeseké az 1980-as években kifejezetten emelkedett, azóta pedig lényegében nem változott. Válások az életben lévő közös gyermekek száma szerint 16. tábla A közös év az év az gyermekek száma évben év százalékában ,2 83, ,9 86, ,4 101,4 3 és több ,2 100,0 Összesen ,7 89,9

16 HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK 489 A váló felek körén belül a gyermekesek arányának növekedése arra vezethető vissza, hogy az idők során a válófelek között az idősebb korúak, illetve a hosszabb időtartam után felbomlott házasságok hányada emelkedett. A válások számának mérséklődése nem járt együtt az érintett gyermekek számának jelentősebb csökkenésével, sőt az 1980-as években kifejezett emelkedés figyelhető meg. A növekedés a nagyobb, a 6 évesnél idősebb gyermekeknél mutatkozik, az ennél kisebbek száma csökkent. (Lásd a 17. táblát.) Ez a válások szerkezetében tapasztalható módosuláson túlmenően részben a gyermekkorú népesség számának alakulásából, illetve azon belül is a korösszetétel eltolódásából adódik. A megfelelő korúak számát figyelembe véve, napjainkban a gyermekek lényegében ugyanakkora hányadának kell a szülők válásával járó megrázkódtatásokat elviselniük, mint 15 vagy akár 5 évvel korábban. A felbontott házasságban élő közös kiskorú gyermekek száma és aránya 17. tábla Korcsoport év az év az (év) évben év százalékában Gyermekek száma összesen ,9 83, ,0 87,3 Összesen ,3 86,0 Ezer megfelelő korúra számítva ,8 13,9 12,1 100,7 87, ,0 12,7 13,4 115,5 105,5 Összesen 12,3 13,1 13,0 106,5 99,2 6. ábra. A válások a gyermekek száma szerint a évesek korcsoportjaiban Százalék gyermek 1 gyermek 2 és több gyermek A válások által közvetetten érintett gyermekek száma a közös kiskorúakénál jóval magasabb: 1995-ben a 4912 közös kiskorú gyermeken kívül a válófeleknek még 1098

17 490 NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG közös felnőtt, ezen túl a férfiaknak 1370, a nőknek 1142 mástól származó gyermeke volt. Ez összesen több mint 8500 fő. A gyermekszám szerinti megoszlás a válófelek korának függvényében változik. (Lásd a 6. ábrát.) A gyermektelenek és az egygyermekesek hányada a korral csökken: 30 éven alul még ez a legnépesebb kategória, ezen felül az arányok mindinkább a kétgyermekesek felé tolódnak el, és nő a 3 vagy több gyermekesek súlya is. Érdekes sajátosság, hogy 59 éven felül az összetétel változik: körükben viszonylag magas a gyermektelenek hányada. A férfiak és a nők gyermekszám szerinti megoszlása az egyes korcsoportokban nagyjából azonos. Az adatok igazolják, hogy a gyermek összekötőkapocs-szerepe mindinkább gyengül. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy a válás a gyermektelenek körében sokkal gyakoribb. Más oldalról nézve: gyermeket főleg több gyermeket általában a stabilabb házasságban élők vállalnak. A népszámlálási adatok szerint a gyermektelen nők válási gyakorisága minden korcsoportban jóval meghaladja a éveseké több mint kétszeresen a gyermekesekét. (A rendelkezésre álló adatok ugyan az összes életben lévő gyermekre vonatkoznak, de mivel a gyermekek több mint négyötöde közös, ez az információ általánosítható.) Az 1980 óta történt változások alátámasztják azt a megállapítást is, hogy a nők válási arányszáma a évesek körében a gyermekszámtól függetlenül számottevően nőtt, a többgyermekes házasságok felbontásának gyakorisága pedig csaknem minden korcsoportban növekedett. A válások gyakorisága korcsoport és gyermekszám szerint, 1990 Ezer megfelelő korú házas nőre jutó válás 18. tábla Korcsoport 0 gyermekkel 1 gyermekkel 2 gyermekkel 3 és több gyermekkel (éves) szám szerint Index: év = 100,0 szám szerint Index: év = 100,0 szám szerint Index: év = 100,0 szám szerint Index: év = 100, ,6 51,8 15,3 77,3 8,3 60, ,8 90,4 32,3 102,2 18,2 102,2 8,7 110, ,9 107,9 31,0 100,3 15,3 93,9 22,9 148, ,1 137,2 26,7 122,5 18,2 138,9 18,2 161, ,1 138,6 12,9 134,4 12,2 140,2 11,5 117, ,4 100,0 3,3 89,2 3,6 81,8 4,0 142,9 60 és idősebb 3,0 111,1 1,3 81,3 1,0 58,8 0,8 50,0 Összesen 23,3 108,9 14,2 94,7 11,1 114,4 9,6 152,4 A éves, még gyermektelen nők kiemelkedően magas válási gyakorisága különösen kedvezőtlen. A férjhezmenés esélyei a korral párhuzamosan csökkennek, többségük esetében tehát valószínűsíthető, hogy társ és gyermek nélkül maradnak. Az elváltak jelentős része nem először bontotta fel házasságát: mintegy ötödük már előzőleg is elvált családi állapotú volt. Arányuk az 1980-as években valamelyest emelkedett, 1990 óta viszont csökkent, s napjainkra a 15 évvel ezelőtti szintre esett vissza. A nőtlenek, illetve a hajadonok hányada ezzel ellenkező irányú változást mutatott, az özvegyeké pedig folyamatosan csökkent. (Lásd a 19. táblát.)

18 HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK 491 Újraházasodók a házasságkötés előtti családi állapot szerint 19. tábla Előző családi Az 1980-ban elváltak Az 1990-ben elváltak Az 1995-ben elváltak állapot aránya aránya aránya száma (fő) száma (fő) száma (fő) (százalék) (százalék) (százalék) tlen , , ,2 Özvegy 108 1,5 65 1,1 40 0,7 Elvált , , ,1 Összesen , , ,0 Hajadon , , ,5 Özvegy 127 1,8 77 1,3 47 0,9 Elvált , , ,6 Összesen , , ,0 A több ízben válók hányada a korral nő, az első házasságukat felbontóké ennek megfelelően csökken. Az özvegyek aránya még a középkorúaknál is elhanyagolható, 59 éven felül azonban ugrásszerűen, az 50-es éveikben járókénak sokszorosára nő. Az esetek többségében, 1995-ben 70 százalékában, a jelenlegi mindkét félnek az első házassága volt. Ez az arány jóval magasabb annál, mint amit a házasságkötéseknél tapasztalt hányaduk (62%) indokolna. A fennmaradó rész kétharmadát azon párok teszik ki, akik közül előzőleg az egyik, egyharmadát, akiknél mindkét fél elvált volt. (Az egyéb, az özvegyekkel vegyes összetétel mindössze 0,5 százalék.) Az ismételt válások aránya amint az a váló felek megelőző családi állapotából is következik a vizsgált időszakban lényegében nem változott, de a nők esetében a harmadik vagy többedik válások hányada jelentősen: 15,9-ről 11,5 százalékra csökkent, s így jelenleg sokkal alacsonyabb a férfiak körében előforduló 16,5 százaléknál. A válások megoszlása a válás sorszáma és az életben lévő gyermekek száma szerint, 1995 Az életben lévő és több és több gyermekek száma ízben elváló férfiak megoszlása (százalék) ízben elváló nők megoszlása (százalék) 0 24,6 18,6 13,6 23,7 18,5 27,6 1 35,5 28,8 25,6 35,7 33,8 30,9 2 32,9 32,5 28,1 33,6 35,2 28,5 3 5,7 14,6 22,1 5,7 9,0 8,1 4 0,9 3,9 8,0 0,9 2,4 4,1 5 és több 0,4 1,6 2,5 0,5 1,1 0,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 20. tábla A válások 30 százalékát kitevő ismételt válások több mint felénél az egyik fél először, a másik fél másodszor, a további több mint egynegyed részénél pedig mindkét fél

19 492 NOVOTNYNÉ: HÁZASSÁGKÖTÉSEK ÉS VÁLÁSOK másodszor vált el. A harmadik vagy még többedik válással kombinált esetek súlya sem elhanyagolható: megközelíti az egyötödöt. Ezek az arányok 15 év óta nagyjából változatlanok. A válások sorszáma és az életben lévő gyermekek száma között természetes összefüggés van: a három és több gyermekesek hányada a válások számával egyenes arányban nő. Ez részben abból adódik, hogy az ismételten válók idősebb korosztályba tartoznak, részben pedig abból, hogy előző kapcsolataikból is származnak gyermekek. Az első ízben váló férfiak, illetve nők gyermekszám szerinti megoszlása szinte teljesen azonos, az ismételten váló férfiak között azonban a 3 vagy még több gyermekesek aránya sokkal nagyobb, mint a nők között. A gyermekesek válásai az ún. csonka családok számát növelik: számuk az 1980-as években közel 40 százalékkal emelkedett, s arányuk a családháztartásokon belül 15-ről 22 százalékra nőtt. Az egy szülőből és gyermekből álló családok nagy többségét, mintegy négyötödét a gyermekükkel élő anyák képezik (számuk 1980-ban 67,8 ezer, ben 90,7 ezer), de 1980 és 1990 között az apás egységek száma nőtt nagyobb mértékben (16,0 ezerről 24,9 ezerre) ben már közel 160 ezer gyermek élt egyik szülőjével 46 százalékkal több, mint 10 évvel azelőtt, közülük csaknem 114 ezer eltartott, illetve 89 ezer még 15 éven aluli volt. A csonka családok többségében egy kiskorú, illetve eltartott gyermek él. A gyermekszám tekintetében az apás, illetve anyás családok között nincs érdemleges különbség. TÁRGYSZÓ: Házasság. Válás. SUMMARY The study has been compiled drawing on the publications entitled Changes in marriage attitudes and main characteristics of marriageable population in Budapest and Divorces and main characteristics of those getting divorced in Budapest released by the Budapest and County Pest Office of the Hungarian Central Statistical Office in1996. The article provides detailed analysis of the development of marriages and divorces connected with age structure and several demographie and socio-economic factors. In addition social status of marriageable population and those getting divorced is also discussed. Where it was possible international data on the frequency of marriages and divorces of some European cities are also shown.