IRODALOM. re n g e te g é b e azzal, h o g y b e m u ta tja, h o g y a n le h e t a s ta tis z tik a i a d a to k

Átírás

1 IRODALOM Internationale Abortsituation, Abortbekämpfung, Antikonzeption. (Nem zetközi abortusz-helyzet, abortusz elleni küzdelem, fogam zásgátlás.) Összeállíto tta : prof. dr. med. habil K. H. Mehlan. VEB Georg Thieme, Leipzig, p. A kötet az m ájus 5. és 7. között az abortusz kérdésről megrendezett rostock-warnem ündei (Német Dem okratikus K öztársaság) nemzetközi m unkaértekezletről ad számot. A kötetet Mehlan professzor, a rostocki egyetem higiéniai intézetének igazgatója szerkesztette, akinek az értekezlet megrendezésében is nagy szerepe volt. A jól szerkesztett könyv nemcsak az egyes előadások szövegét, hanem a hozzájuk kapcsolódó vita anyagát is teljes egészében közli, s így igen tanulságos képet ad az abortusz kérdéssel kapcsolatos véleményekről. Az ülések első program jaként a nem zetközi abortusz helyzetet tá r gyalták meg. Itt 17 ország Belgium, Bulgária, Dánia, Német Szövetségi Köztársaság, Német Dem okratikus Köztársaság, Finnország, Franciaország, N agybritannia, Jugoszlávia, Hollandia, Norvégia, A usztria, Lengyelország, Svédország, Csehszlovákia, M agyarország és az Egyesült Államok abortusz helyzetét v itatták meg. A m agyar beszámolót Hirschler (Budapest) ta rto tta, s a vitában még egy magyar küldött, Zoltán professzor (Budapest) is résztvett (a harm adik m agyar résztvevő dr. Vadas volt). Az előadások között sajnos nem szerepel a Szovjetunió és Rom ánia anyaga, ezt leszámítva azonban a megbeszélésekből jó képet kapunk az európai, sőt Tietze előadása és Rama Rau asszony hozzászólása nyomán az Egyesült Államokbeli és indiai viszonyokról is. Az em lített beszámolókon kívül Harmsen, Mehlan és Novak előadásai ta rta n a k érdeklődésre számot. A második tém akör a fogam zásgátlás gyakorlatával foglalkozott. D em ográfiai szempontból e kérdéskörben Tietze és Nelson előadása emelhető ki, akik egyes fogamzásgátló módszerek eredményességével ill. a term ékenység fiziológiai szabályozására vonatkozó k utatások helyzetével foglalkoztak. A z előadásokat érdekes v ita követte, további előadások a fogam zásgátlás indikációival ill. technikájának m egtanításával foglalkoztak. A harm adik ülésszak tárg y a a gyermek kívánásával kapcsolatos kérdések megbeszélése volt. A kötet gazdag és nagyrészt demográfiai vonatkozású anyagából az a következtetés vonható le, hogy az abortusz helyett a fogam zásgátlást kell előnyben részesíteni. ^ q M A R S H, D A V ID C. : The Changing Social Structure of England and Wales. (Anglia és Wales változó társadalm i szerkezete.) London, X IV pp. A könyv célja az átlagos olvasó bevezetése a társadalm i statisztika re n g e te g é b e azzal, h o g y b e m u ta tja, h o g y a n le h e t a s ta tis z tik a i a d a to k feldolgozása alapján megismerni a társadalom szerkezetének változását. A m unka egyébként a társadalom szerkezetén a népesség azon összetételét, megoszlását és elosztását érti, amely mennyiségi eszközökkel m érhető. Valóban a m unka teljesen demográfiai jellegű, am ennyiben valóban csak a népességre vonatkozó adatokat dolgozza fel, éspedig tö rtén eti jelleggel 1871 és 1951 között. Forrásként elsősorban a különböző népszám lálások adatai szolgálnak, de bőven felhasznál más jellegű felm éréseket, statisztikai, szocio

2 I R O D A L О М 133 lógiai könyveket, tanulm ányokat stb. Anglia és Wales kiválasztását a szerző azzal indokolja, hogy Skóciának és Észak-Írországnak eltérő társadalm i szerkezete van, míg az első kettő nagyjából megegyezik. A szerző az első fejezetben azokat az okokat vizsgálja, amelyek közrehatnak a születési és halálozási arányszám alakulásánál, valam int a népesség vándorlás által való csökkenésénél és növekedésénél. N éhány adatot is bem utat ezzel kapcsolatban, amelyek közül feltűnő, hogy 1871-től kezdődően m ind Angliának, m ind pedig W alesnek a vándorlási mérlege negatív volt. K ivétel csak az ig terjedő időszak, midőn a népesség vándorlás útján is gyarapodott ezeken a területeken. Ez utóbbi jelenségnek az okát a szerző többrétűnek jelöli meg, és főleg a politikai m enekültek Angliába való özönlésével, a világkereskedelem csökkenésével, az Írországból való bevándorlással stb. m agyarázza. A családra vonatkozó adatokat a szerző elsősorban a család nagysága, mégpedig a gyermekek száma szerint csoportosítja. Vizsgálja életkor és a házasság id ő tartam a szerint a házas nők term é kenységét, és külön a háztartások nagyságának alakulását is. Az eredmény m int általában a család nagyságának csökkenése, amelyet a szerző a mesterséges korlátozásokkal magyaráz. A korlátozások okait m ár nem k utatja, mindössze arra m utat rá, hogy ezek összefüggenek a házas nő új társadalm i státusával, a női m unka elterjedésével. Arra is rám u tat, hogy a család nagyságának csökkenése a vizsgált időszakban nem m inden társadalm i osztályban egyformán és azonos ütem ben zajlott le. A leginkább kifejezett volt ez a tendencia az értelmiségi m unkaköröket m agában foglaló kategóriákban. A népesség e fenti szem pontok szerinti, regionális megoszlásának vizsgálata után a szerző a foglalkozás szerinti megoszlással foglalkozik, mégpedig elsősorban az ipari népesség alakulásával. Igen érdekes táblázatot közöl pl és évekre v o n atkoztatva azokról a fő foglalkozási ágakról, amelyekben a női m unka volt a túlnyom ó. Szembetűnő, hogy a 20 éves fejlődés ala tt a női m unkaerő egyenletesebb megoszlása alakult ki. Különösen csökkent az 1931-ben még messze túlnyom ó háztartási alkalm azottak száma, más foglalkozási ágak javára. Szembetűnően jelentős emelkedés m utatkozik a házas nők m unkavállalásában is. Rendkívül érdekes táblázatot találunk a népesség nem- és foglalkozási ágak szerinti megoszlására az és évekre, 27 foglalkozási kategória szerinti bontásban. Foglalkozik a szerző a falusi és városi lakosság szám ának alakulásával, a népességnek különböző szakmai, vallási s más egyesületek szerinti megoszlásával, a különböző társadalm i osztályok gyermekei iskoláztatási lehetőségeinek és a vagyonmegoszlás alakulásával, sőt még a bűnözés legfontosabb adataival is. Mindebből végül azt a következtetést vonja le, hogy Anglia és Wales társadalm i szerkezete olyan változásokon m ent keresztül, amelyet a 19. század közepének még legutópisztikusabb szerzői sem lá th a tta k előre. K ár, hogy a szerző még a következtetéseket tartalm azó utószóban is tudatosan elutasítja magától azt, hogy e változásokat eredményező társadalm i erőkkel legalább megközelítő alapossággal foglalkozzon, így a nagyon sok és igen érdekes adat mélyebb értékelése hiányzik. K. K. L IP S E T, S E Y M O U R M A R T IN B E N D IX, R E IN H A R D : Social Mobility in Industrial Society. (Társadalm i m obilitás az ipari társadalom ban.) London Melbourne Toronto X X I. 309 pp. A társadalm i m obilitás jelensége és különösen az ún. vertikális mobilitás a nyugati demográfiai és szociológiai irodalom egyik központi problém ája. A nnak ellenére, hogy a vertikális m obilitás távolról sem olyan tömeges jelenség a tőkés országokban, m int a szocialista társadalom ban, még mindig elég jelentős ahhoz, hogy problém áival sokféle szempontból is találkozzunk. Az ism ertetésre kerülő m unka szerzői a kérdés neves nyugati szakértői, és m aga a m unka, ha nem is gondolatainak mélységét és elméleti következtetéseit tekintve, de sok és sokrétű adatai folytán szám unkra sem érdektelen. A nyugati mobilitás-vizsgálatok elsősorban természetesen a társadalm i jelenség sajátosságai folytán szinte kivétel nélkül a generációk közti mozgással foglalkoznak. Ez azonban csak a problém a egyik része. Különösen a

3 134 IRODALOM szocialista társadalom ban kerül előtérbe a problém a másik vonása, magának az egyénnek, illetve tömegeknek vertikális mozgása egyik osztályból a m ásikba, illetőleg egyik foglalkozási és társadalm i rétegből a m ásikba. Az ismerte te tt m unka a probléma utóbbi oldalát csaknem teljesen elhanyagolja és elsősorban az intergenerációs mobilitással foglalkozik, noha m agát a mobilitás fogalmát tágabb értelem ben határozza meg :,,A társadalm i mobilitás kifejezés arra a folyam atra utal, amelyben az egyének a társadalom ban az egyik pozícióból a m ásikba mozognak olyan pozíciók között, am elyeknek á lta lános megegyezés szerint különböző hierarchikus értékük van. A mobilitás okát pedig abban lá tja, hogy 1. a társadalom ban történő változások különböző és változó követelm ényekkel lépnek fel a különböző pozíciókkal szemben, amelyeknek az egyének nem mindig felelnek meg ; 2. A tehetség a tá rsa dalom minden rétegében feltalálható és ez mozgásra vezet. A mobilitás okának ilyen szűk m eghatározása is összefüggésben van a tőkés társadalom tá rsa dalmi struk tú rájáv al és azzal, hogy lényegében csak az intergenerációs mobilitás vizsgálatára kerül sor. Valójában a m obilitásnak még a tőkés társadalom ban is sokkal szélesebb, a gazdasági viszonyokkal is kapcsolatban levő okai vannak. A könyv három részre tagozódik : I. Társadalm i m obilitás m int a tá r sadalm ak jellemzője ; II. Társadalm i mobilitás egy nagyvárosi közösségben ; III. A társadalm i mobilitás okai, következményei és dimenziói. Az első rész fejezetei részben összehasonlító jelleggel történetileg is közölnek adatokat az USA és egyes európai államok társadalm i m obilitásáról, részben pedig a mobilitás amerikai problém áit tárgyalják. A sokszor igen érdekes adatokból levont következtetések azonban néha alig jutnak túl igen általános, ezért semmitmondó m egállapításokon. (Pl. : a katolikus vagy protestáns vallás jelenleg nem okoz különbségeket a mobilitás arányaiban ; vagy az egyes országokban az értelmiség összetétele attól függ, milyen rétegek számára n y ito ttak az egyetem ek az egyes országokban, stb.) Az USÁ-val kapcsolatban kitér a m unka a vertikális mobilitás és a vándorlás, illetőleg bevándorlás összefüggéseire is, az egyenlő lehetőségek ideológiájának társadalm i h a tá sára és valóságára, az amerikai ún. üzleti elit összetételére és változására, stb. A második rész egyik fejezete bizonyos fokig az intragenerációs mobilitással is foglalkozik. Végső következtetése, amely egyébként teljesen megfelel a közölt adatoknak is, hogy a nagyváros m unkapiacának sajátosságai folytán, itt viszonylag nagyobb az intragenerációs mozgás, egy-egy egyénnek több foglalkozása is volt. Alapvető határvonal húzható azonban így is a kétkezi és a szellemi m unka között. Ezt a vonalat csak az esetek igen kis százalékában lépik át. Egyedüli kivétel a saját üzlettel rendelkezők csoportja amely csoportot a táblázatok szintén a szellemi m unkához (az alkalm azott kifejezés szerint a nem kézi munkához) sorolják, itt ugyanis viszonylag nagy százalékban szerepel előző foglalkozásként a fizikai m unka. A nagyvárosi intergenerációs mozgás fő okát a könyv a nevelési lehetőségek, az iskoláztatás elterjedésében látja. Az utolsó rész első fejezete azt a problém át vizsgálja, hogy a közösség nagysága (város, falu), elsősorban az urbanizáció milyen hatást gyakorol a m obilitásra, míg a második fejezet az ismert IQ. egység segítségével a mozgás m otivációja és az intelligencia összefüggéseit igyekszik m egállapítani. Az utolsó fejezet a m obilitás individuális és csoportjellegzetességeit és a vizsgálatok szükségességének indokait próbálja valóban csak felvázolni. Igen érdekes mert sok vizsgálat eredményéről tudósít és bő irodalm at foglal m agában a könyv jegyzet anyaga. K. K. H istorical Statistics of the United Stales, Colonial Times to (Az Egyesült Államok történeti statisztikája a gyarm ati időktől 1957-ig.) Prepared by the Bureau of the Census w ith the Cooperation of the Social Science Research Council. W ashington p. A hatalm as folio kötet, amely a fenti cím et viseli, a Historical Statistics of the United Stales, kiadványnak átdolgozott és tetem esen bővíte tt kiadása. A m ű felöleli az am erikai statisztika m inden ágát, jelen össze

4 i r o d a lo m 135 függésben azonban csak a népesedéstudom ányt érintő részeivel kívánunk foglalkozni. Az új kiadásban a demográfiai anyag a k ö te t élére kerü lt és a ván d o r mozgalom taglalását, term észetének megfelelően, leválasztották az álló népességet vizsgáló fejezetről. A népesedés alakulását elsősorban bem utató adatok így három fejezetre oszlanak, amelyek A ) az álló népességről, В ) a népmozgalomról és az egészségügyi statisztikáról, C) a vándorm ozgalom ról szólnak. Találunk azonban hasonló jellegű anyagot elszórtan m ás fejezetekben is. T örténeti és demográfiai értékével különösen az álló népesség ism ertetése tűnik ki. 1790, teh át gyakorlatilag az Egyesült Államok m egalakulása óta a tízévenként szabályszerűen m egtartott népszámlálások nyom án a lakosság szám áról és összetételéről igen részletes képet nyerhetünk. A z északamerikai népszámlálások nagy m últja még a w ashingtoni alkotm ányban gyökerezik. Az utóbbi ugyanis kim ondja, bogy a képviselőház tagjainak a különböző államok közötti megoszlása a népszámlálásokon alapuljon. Mindazonáltal 1902-ig, amikor a Bureau of the Census-t felállították, a népesség szám bavételének nem volt állandó szervezete. Az USA kontinentális területe 1790-től 1950-ig négyzetm érföldről négyzetmérföldre, lakossága pedig 3,9 millióról 150 millióra gyarapodott. A m édián kor az évi 16,0 évről 1950-ig 30,2 évre emelkedett. A városi és falusi népesség m eghatározásánál szám unkra szokatlan problém a merül fel : az úgynevezett unincorporated places besorolása. Az államok területe ugyanis közigazgatásilag nem oszlik fel m aradék nélkül városokra és községekre, és a fennm aradó területen levő helységeket nevezik unincorporated places-nek, amelyek között lehetnek akár urbánus jellegű települések is. Városi népességnek tekintenek általában m inden m eglehetősen alacsonyan m eghatározott lélekszám nál (2500 főnél) nagyobb település lakosságát. Az álló népességről szóló fejezet a második kiadásban főképpen az egyes államok lakosságának alakulását bem utató idősorokkal, továbbá háztartás- és családstatisztikai anyaggal bővült. A h áztartások átlagos lélekszám a W ashington korában 5,79 volt, ami 1957-ig 3,42-re csökkent. Míg a népszámlálások m egalakulásától fogva végig kísérik az E gyesült Államok tö rté n e té t, addig a rendszeres népmozgalmi statisztik a tu la jd o n képpen csak a X X. század folyam án fejlődött ki, ami valószínűleg összefüggésben van a Bureau of th e Census felállításával. A halálozást nyilvántartó terület 1900-ban is még csak 10 államból állt, és a lakosság egynegyedét ölelte fel. A születést lajstromozó hálózatot pedig 1915-ben kezdték kiépíteni ig ta rto tt, m ire m inden állam ot felvettek a hálózatba, am ikor is a felvétel ismérve a népmozgalmi események 90 százalékos teljességű feljegyzése volt. A házasságokat és válásokat nyilvántartó szervezet 1957-ben, illetve 1958-ban kezdte meg működését. A születési arányszám okat azonban valószínűleg a népszámlálások segítségével 1800-ig vissza tu d ják vezetni, emez akkor a fehérekre 55,0% o-et ért el és innen fokozatosan csökkent az 1930-as évekig % o-re, hogy azután m egint emelkedni kezdjen és elérje a 24 %o-et. A halandóság évi 17,2 %o-ről 9,4 %o-re csökkent. A házasodási arányszám a háborús éveket nem szám ítva 9,2 és 12,3 között ingadozott, míg a válásoké 1,6-ről 2,3-ra em elkedett. A népm ozgalm at taglaló rész elsősorban a term ékenységet vizsgáló különféle táblázatokkal gyarapodott. A hiányzó halálozási adatokat M assachusettsről közölt további új sorokkal igyekeztek helyettesíteni. A belső vándorlás ism ertetését az új kötetben teljesen átalakították. Előbb sakktáblaszerűen kim utatják a népességet születési helye szerint, m ajd a népszám lálások közötti vándorm ozgalom tiszta m érlegét közlik állam onként 1870 és 1950 között. S ajnálhatjuk, hogy a m ásodik kiadásban elm aradt a vándorlásokat égtájonként összefoglaló táblázat. Ebből ugyanis kitűnik, hogy az előbb megjelölt 80 év alatt a nyugatra irányuló vándorlás fokozatosan csökkent, míg a keletre irányuló lassanként em elkedett, úgy

5 136 IRODALOM hogy míg korábban a Csendes-óceán felé törő lényegesen nagyobb v o lt a m á siknál, m a m ár a k ettő m integy közöm bösíti egym ást. A délről északra költözés változatlanul igen erőteljes és ezt a szintét a vele ellentétes folyam at lassú fokozódása távolról sem éri el. A külső vándormozgalom különös jelentőségű az E gyesült Államok tö r téneti statisztikájában, hiszen lakosságának túlnyom ó része néhány nem zedéken belül bevándoroltaktól származik. Az atlanti parton érkezőket 1820 óta, a Csendes-óceánon érkezőket 1880-tól fogva, a szárazföldi úton jövőket teljeskörűen csak 1908 óta ta rtjá k nyilván. A betelepülők országonkénti adataiból kitűnik, hogy messze túlnyom ó többségük európai. E nnek a táb lázatn ak felépítésénél egyébként nem ta r t h atjuk szerencsésnek, hogy a B alkán félsziget állam ai közül B ulgáriát és Törökországot K elet-európához, Görögországot és A lbániát Dél-Európához, Jugoszláviát pedig K özép-európához szám ították. Újonnan felvett anyag a bevándorlók foglalkozás szerinti felosztása és a külföldi születésűeknek, valam int a külföldön született szülőktől szárm azóknak kim utatása. Az utóbbiakból kitűnik, hogy 1950-ben az E gyesült Államok népessége közül személy született magyarországi szülőktől és en születtek hazánkban. Ezeket az adatokat Magyarország m ai területére igyekeztek vonatkoztatni, de a kísérőszöveg figyelm eztet, hogy ezt a szempo n to t nem lehetett m aradéktalanul érvényesíteni. R ám utathatunk még a gyarmati időkről szóló fejezetben közölt lélekszám okra ( ). Ezek egykorú összeírásokon, adólistákon és a milícia adatain alapulnak. U gyanitt találhatjuk a vándorm ozgalom elszomorító megjelenési form ájáról, a rabszolgabehozatalról és rabszolgakivitelről fennm arad t táblázato k at is ( ). Az álló népesség taglalását a Bureau of the Census, a népmozgalomét a N ational Office of Vital Statistics, a vándorm ozgalom ét pedig a Pennsylvania egyetem tagjai állították össze. Cs. J. D E M O G R Á F I A M egjelenik n e g y ed év en k én t Felelős szerkesztő : d r. S zabadу Egon Szerkesztőség : B u dapest, K özponti S tatisztik ai H iv a ta l, II. B udaу László u. 1. T elefon : K ia d ó h iv a ta l : B u d ap e st II. K eleti K á ro ly u tc a 18/b. T elefon : K ia d ja : a S ta tis z tik a i K ia d ó V á lla lat Felelős kiadó : G arádi László A th e n aeum N y o m d a. F elelős v ezető : S oproni B éla ig azg ató T e rje s z ti a M ag y ar P o s ta. E lő fiz eth e tő a P o s ta K ö z p o n ti H írla p Iro d á n á l (B u d a p est Y. Jó zsef n á d o r té r 1.) és b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l. E lő fizetési d íj fél évre 32,, egész év re 6 4, F t C sekkszám laszám : egyéni közületi (vagy á tu ta lá s a M. N. B. 8. sz. folyószám lájára)

IRODALOM. re n g e te g é b e azzal, h o g y b e m u ta tja, h o g y a n le h e t a s ta tis z tik a i a d a to k

atályonkívülhelyezve:14/1970.m

A berendezkedés programja

KÖZÖS UTASÍTÁSA. A BELÜGYMINISZTÉRIUM I. ÉS IV. FŐCSOPORTFŐNÖKÉNEK 004. számú. Budapest, 1965. évi március hó 1-én BELÜGYMINISZTÉRIUM

DEMOGRÁFIA 3. ÉVF. 2. S Z Á M BUDAPEST

В А Л Е Н Т Е Й, Д. И. : П р обл ет ы н а р одон а сел ен и я. (A n ép esed és k érd ései) В ы сш а я Ш кола. М о с к в а, 1961. 159 р.

Didíer«E s' v a s ú t i k o c s i k t ó l. A k ö v e tk e z ő f e l t é t e l e k n e k k e l l u i. m e g fe l e l n i e s

H atályon kívül helyezve: 15/1976. A TERV- ÉS PÉNZÜGYI CSOPORTFŐNÖK KÖRLEVELE. Budapest, 1973. évi május hó 31-én.

10-2147/1962. BELÜGYMINISZTÉRIUM E G É S Z S É G Ü G Y I ÜGYRENDJE ÁBTL-4.2.-10-2147/1962

1. Halandósági arányok a rák előfordulási helye és foglalkozás szerint Fehér férfiak, VSA, 1950 Férfiak és nők, Anglia és Wales, 1959 63

Vukovich Gabriella: Népesedési folyamataink uniós összehasonlításban

Á Á ü Ö Á Á Á ü ö ü ü ö ö ö ö ü Á ü ü

Befogadás és munkába állítás Pálhalmán

PARANCSA. Budapest, 1 9 6 2. évi novem ber hó 29-én

SZABÁLYSÉRTÉSI IRATOK ÜGYKEZELÉSI SZABÁLYZATA

Hatályonkívülhelyezve:08/1970

és élet- m inôség 5 3

ú ű ú ű Ó Ú Á ú Ú ú ú ú Ú Ú Ó ú ú Ö ú É ű ú

021. sz á m ú PARANCSA