1.1. Az N-acetil-neuraminsav szulfonsav mimetikumainak szintézise L-fukózból

Átírás

1 Kutatási zárójelentés a Szénhidrátszulfonsav típusú sziálsavmimetikumok szintézise és neuraminidázgátló hatásuk vizsgálata (K 62802) című pályázatról 1. Potenciálisan neuraminidázgátló vegyületek szintézise 1.1. Az Nacetilneuraminsav szulfonsav mimetikumainak szintézise Lfukózból Korábbi kutatásaink során tetrabenzildglükózból kiindulva előállítottunk egy anomer helyzetű szulfonátometilcsoportot tartalmazó vegyületet (1), amelynek 2etiltio származékát (2) felhasználtuk szulfonsavtartalmú szelektinantagonisták szintézisére. 1 Ezek a C1 helyzetben szulfonsavat tartalmazó hept2ulózok (1 és 2) az NAcneuraminsav (3) első szulfonsavanalogonjainak tekinthetők, azonban számos szerkezeti elemet nélkülöznek (3 dezoxi, 5acetamidofunkció, 1 C 4 konformáció), amelyek vírusos vagy bakteriális fertőzéseknél szerepet játszhatnak a szénhidrátfehérje kölcsönhatás kialakulásában. Ezért célul tűztük ki az NAcneuraminsav közelebbi analogonjainak szintézisét, amelyek potenciálisan neuraminidázgátló hatásúak lehetnek, valamint felhasználhatók a különböző felismerési folyamatokban kulcsszerepet játszó sziálsavtartalmú oligoszacharidok mimetikumainak előállítására is. lyan származékot terveztünk, amely az anomer helyzetű szulfonsavcsoport mellett tartalmazza az 5acetamidocsoportot és a konformációja is megfelel a sziálsav (3) 2 C 5 konformációjának. Mivel a dezoxigenált származék (5) szintézise nehéz feladatnak tűnt, először, mintegy előtanulmányként, a 3hidroxi vegyületet (4) is előállítottuk. 2 Kiindulási anyagként az Lfukózt használtuk (6), ami a 3Ht megfelelő térállásban tartalmazza, és axiális 4H csoportja lehetővé teszi az ekvatoriális térállású acetamidcsoport kialakítását egy inverzióval járó nukleofil szubsztitúcióval. Bn Bn Bn Bn R 1 R = H 2 R = SEt S 3 Et H 1 CH CH 2 S 3 Na H H 1 H 3 C Me AcHN 5 H AcHN 5 R 3 3 H H 3: Nacetilneuraminsav 4 R = H 5 R = H 4 H 3 H 1 H H 6 1. ábra. Korábbi kutatásaink során előállított szénhidrátszulfonsavak (1, 2), az NAcneuraminsav (3), az új szulfonsavmimetikumok (4, 5) és a kiindulási Lfukóz (6) szerkezete 1

2 Mindkét szulfonsavmimetikumot a fenil3,4izopropilidén1tioαlfukopiranozidból (7) állítottuk elő. A nemdezoxigenált származék szintézisénél metánszulfonil távozó csoportot alakítottunk ki a 4H származékon (8), majd a terméket nátriumaziddal reagáltatva megkaptuk a 4dezoxi4azid vegyületet (9). Ezután a feniltioaglikont NBSsel lehasítottuk, a keletkezett hemiacetált fukonsavlaktonná oxidáltuk (10), majd karbanionaddícióval kialakítottuk az anomer helyzetű etoxiszulfonilmetilcsoportot. A karbanion addíció a korábbi tapasztalatoknak megfelelően sztereoszelektív módon adta az αanomert, amiből a szokásos módon, etántiollal képeztük az αetiltioszármazékot. Végül az anomer centrum fixálása céljából metilglikozidot állítottunk elő; a reakcióban ~5:3 arányban képződött az α és βanomer (13a és 13b, 2. ábra). i) BnBr, NaH, ii) HCl aq, MeH i) MsCl, Et 3 N, CH 2 Cl 2, 66% SPh SPh H Bn N 3 Bn ii) NaN 3, DMF, iii) Bu 2 Sn, toluol Bn H 115 C, 77% reflux; BnBr SPh Bn i) NBS, 89% ii) PCC 75% N 3 CH 3 S 3 Et, BuLi ipr 2 NH Bn N Bn THF, 78 C 3 48% Bn H CH 2 S 3 Et Bn EtSH, BF 3.Et 2 CH 2 Cl 2 0 C, 75% SEt MeH Me CH 2 S 3 Et (15 equiv) CH 2 S 3 Et H CH 2 S 3 Et 3 C Me N Bn NIS/TfH, 3 Bn + N 3 Bn Bn Bn CH 2 Cl 2, 3 Å MS Bn 12 13a (55%) 13b (34%) N 3 2. ábra A nemdezoxigenált szulfonsavmimetikumok szintézise Lfukózból A 3dezoximimetikum szintézisénél (3. ábra) először 2xantogenát származékot képeztünk (14), majd gyökös reduktív eliminációval egy lépésben elvégeztük a dezoxigenálást és az aglikon eltávolítását. Az így nyert 15 glikált piridiniumklórkromáttal 2 dezoxilaktonná oxidáltuk (16), majd két lépésben előállítottuk az azidbevitelre alkalmas 4 H származékot (17). A további átalakítások során a metánszulfonsavetilészterrel végzett reakciónál (18 19) lényeges különbséget tapasztaltunk a 11 vegyület előállításához képest: a karbanionaddíciós reakcióban anomerkeverékként képződött a 19 származék (α:β~7:3), 2

3 amit a 2helyzetű szubsztituens hiányával magyaráztunk. Az azonos kromatográfiás mobilitású anomereket nem sikerült szétválasztani, így keverékkel végeztük el a tioglikozidképzést. A reakció a szokásos hőmérsékleten (0 o Cszobahő) sikertelen volt, de 20 o Con elfogadható hozammal adta a kívánt 20 terméket, α:β ~ 2:1 arányban. A tioglikozidból metilglikozidokat képeztünk (21), α:β ~ 3:2 anomeraránnyal. SPh H i) NaH, CS 2 THF ii) MeI quant. SPh CSSCH 3 Bu 3 SnH AIBN toluol reflux PCC CH 2 Cl 2, reflux 44% ( 2lépés) i) HClaq, MeH, 91% ii) Bu 2 Sn, 3 Å MS CN, reflux; CsF, BnBr, Bu 4 NI H Bn 16 reflux, 72 h, 51% 17 CH 3 S 3 Et BuLi, ipr 2 NH THF, 78 C 35% N 3 Bn 19 α:β ~ 7:3 H CH 2 S 3 Et i) MsCl, Et3 N 85% ii) NaN 3, DMF 110 C, 69% EtSH, BF 3.Et 2 CH 2 Cl 2, 20 C 60% 3. ábra. A 3dezoxiszulfonsavmimetikumok szintézise Lfukózból N 3 MeH NIS/TfH N 3 N 3 Bn 18 Bn SEt 20 (α:β ~ 2:1) Me CH 2 S 3 Et 3 Å Ms,CH 2 Cl 2 45 C, 81% CH 2 S 3 Et Bn 21 (α:β ~ 3:2) A szintézisút utolsó szakaszában az azidcsoport acetamiddá alakítását és a védőcsoportok eltávolítását végeztük el. Káliumtiolacetát és tiolecetsav reagenskombinációval az azidcsoport redukciója és a képződő amin acetilezése egy reakcióelegyben végbemegy. Az irodalmi módszer a mi esetünkben is kiválóan működött, ráadásul az erősen nukleofil AcS ion egyúttal a szulfonsavészterek etilcsoportját is lehasította. A benzilétereket katalitikus hidrogénezésel távolítottuk el, így megkaptuk a tervezett 22 és 23 szulfonsavmimetikumokat 2 (4. ábra). 3

4 Me CH 2 S 3 Et CH 2 S 3 Et Me Bn N 3 Bn N 3 Bn Bn Bn 13a 13b 21 N 3 Me CH 2 S 3 Et i) KSAc/AcSH DMF, 24 h AcHN H Me 22a (76%) ii) H 2, Pd/C MeH CH 2 S 3 Na + H AcHN H CH 2 S 3 Na + Me H i) KSAc/AcSH 38% AcHN H ii) H 2, Pd/C MeH, 68% Me 22b (52%) 23 (α:β ~ 3:2) CH 2 S 3 Na + 4. ábra. Acetamidképzés és a védőcsoportok eltávolítása A metilglikozid formában előállított vegyületek neuraminidázgátló hatását megvizsgáltuk Clostridium perfringens neuraminidázon. 2 A 3H származékok (22a,b) inaktívnak bizonyultak, a 3dezoxi származék (23) viszont mmolos koncentrációban reprodukálható enzimgátlást mutatott (IC 50 = 4,6 mmol). Ennek alapján feltételezzük, hogy a 23 szerkezet megfelelően helyettesítheti oligoszacharidokban az NAcneuraminsavat, és így megfelelő származéka felhasználható szialilezett oligoszacharidok új szulfonsavmimetikumainak előállítására. A megvalósított szintézis bonyolultsága és csekély hozama miatt azonban hatékonyabb szintézisút kidolgozására van szükség. Előállítottunk néhány 3dezoxi3szulfonátometilLramnozidszármazékot is, amelyek mutattak kis mértékű neuraminidázgátlást, de a 23 vegyület aktivitását nem érték el Az Nacetilneuraminsav szulfonsav mimetikumainak szintéziséhez kapcsolódó egyéb eredmények Mivel az 1dezoxi1szulfonilheptulóz származékok nem tartalmaznak protont a glikozidos szénatomon, ezért anomer konfigurációjuk meghatározása a szokásos protonproton csatolási állandó helyett a C1 és H3 között három kötésen át ható csatolási állandó ( 3 J C1,H3 ) alapján történt. 1 A protonszén három kötésen át ható csatolási állandók a Karplusösszefüggésnek megfelelően a C 1 és H 3 torziós szögének függvényében változnak. A kis csatolási állandók (1: 3 J C1,H3 =2,1Hz, 2: 3 J C1,H3 =2,7Hz; 1. ábra) alapján egyértelmű volt a C1 és H3 csoportok szin térállása, vagyis a vegyületek αkonfigurációja. 1 A későbbiekben néhány származéknál ellentmondásos eredményt kaptunk, ezért részletesen megvizsgáltuk, 4

5 milyen korlátokkal alkalmazhatók a 3 J C1,H3 értékek ketozilglikozidok szerkezetének meghatározására. 3,4 Megállapítottuk, hogy anomer párok esetében a C1 és H3 szinklinális elrendeződésénél (ciszcsatolás) mindig kisebb a 3 J C,H érték, mint az antiperiplanáris elrendeződésnél (transzcsatolás), ám általában elég kis különbség (12 Hz) van a két érték között. Ha csak az egyik anomer áll rendelkezésre, akkor a 3 J C,H mérésen kívül ajánlott más módszerekkel is pl. NE mérésekkel, röntgendiffrakciós vizsgálatokkal bizonyítani a szerkezetet.) Tanulmányoztuk az anomer helyzetű szulfonátometilcsoportot tartalmazó tioglikozidok és glikozilhalogenidek glikozilezési reakcióit. 4,5 Megállapítottuk, hogy kis reaktivitású akceptorok esetén a megfelelő glikozilkloriddal lehet a leghatékonyabban glikozilezni (ekkor a legkisebb az eliminációs mellékreakció részaránya). Az eredményeket hasznosítva előállítottuk a szialil Lewis X egy új, szulfonsavtartalmú tetraszacharid mimetikumát. 5 Előállítottuk a tumormarkerként ismert Nacetilneuraminsavtartalmú tetraszacharid, a szialil Lewis a két szulfonsav mimetikumát. A szialil Lewis a molekulában a szialil Lewis x tetraszacharidhoz hasonlóan a galaktozil egység 3as hidroxilját glikozilezi a sziálsav. Az előállított mimetikumokban a szialilezett galaktozil diszacharidrészletet galaktozil3cszulfonsav monoszachariddal helyettesítettük, a szulfonsavcsoport megfelelő sztereokémiájú kialakítását kétszeres nukleofil szubsztitúcióval valósítottuk meg Sziálsavtioglikozid tartalmú oligoszacharidok előállítása tioclick reakcióval Az előállított származékok gyenge neuraminidázgátló hatása miatt, a kutatási tervet módosítva, sziálsavtioglikozidtartalmú oligoszacharid mimetikumok szintézisét valósítottuk meg tioclick reakcióval (A. Dondoni, Angew. Chem. Int. Ed. 47 (2008) ) Az alkalmazott gyökös tioladdíció annyiban hasonlít a jól ismert azidalkin click rekacióra, hogy melléktermék nélkül, enyhe körülmények között, kvantitatív módon adja a terméket. Az általunk választott módszert (2 tiol 1,2addíciója alkinra) szénhidrátokon még nem alkalmazták. Ez a munkánk kezdeti stádiumban van (a reakció kvantitatív megvalósítása modellvegyülettel működött, sziálsav származékkal problematikusnak bizonyult). Eddig galaktóz 6os és 3as helyzetéhez csatlakoztattunk egy vagy két sziálsav2tio egységet (5. ábra). A vegyületek potenciális inhibitorai lehetnek szelektineknek, valamint az influenzavírus, rotavírus és a H. pylori sziálsavkötő fehérjéinek, így gyulladáscsökkentő, 5

6 antivirális és antibakteriális hatást mutathatnak. Az eredményeket még csak konferenciákon mutattuk be. 7 Ac Ac Ac AcHN Ac SH Ac Ac Ac AcHN Ac S 26 (82%) E/Z izomerek CH 3 + absz. toluol UV Ac Ac Ac Ac AcHN Ac Ac Ac AcHN Ac S S 27 (11%) * Ac Ac Ac 28 (CH 2 ) 7 24 absz. toluol UV CH3 Ac Ac Ac Ac Ac AcHN Ac Ac Ac AcHN Ac Ac Ac AcHN Ac S S S * Ac Ac (CH 2 ) 7 Ac 29 (82%) E/Z 30 (12%) Ac Ac (CH Ac 2 ) 7 5. ábra. Galaktóz 3as és 6os helyzetében 2tiosziálsavat tartalmazó pszeudo di és triszacharidok szintézise 2. A véralvadásgátló hatású idraparinux pentaszacharid szulfonsavmimetikumainak szintézise A tervezett kutatások kiterjesztéseként egy újabb biológiai célterületen is hasznosítani akartuk a szénhidrátszulfonsavak szintézisében szerzett tapasztalatokat. Az irodalomból ismert legjobb antitrombotikus hatású szintetikus heparinoid pentaszacharidot, az idraparinuxot vezérmolekulának tekintve új típusú antitrombotikumok kifejlesztését 6

7 határoztuk el. Ezek a kutatások szintetikusan és biológiai hatást tekintve is nagyon sikeresnek bizonyultak, és jelenleg is folyamatban vannak Irodalmi előzmények: a heparin véralvadásgátló hatása és szintetikus antitrombotikus pentaszacharidok szintézise A heparin poliszacharid véralvadásgátló hatását már felfedezésekor, 1916ban felismerték, és javasolták alkalmazását koagulációs rendellenességek kezelésére. Erre azonban csak kb. két évtizeddel később, a megfelelő tisztítási eljárás kidolgozása után került sor. A sertésbélből izolált heparin és alacsony moltömegű, frakcionált formája azóta is a legáltalánosabban használt antitrombotikum, ám az alkalmazásával kapcsolatos problémák (intravénás adagolás, súlyos mellékhatások) miatt az 1980as években gyógyszergyárak által is támogatott intenzív kutatások kezdődtek szintetikus antitrombotikumok előállítására. A szintetikus antitrombotikumokhoz vezető első fontos felfedezés az antitrombin III (ATIII) és a heparin közötti kölcsönhatás felismerése volt. Az ATIII a véralvadási kaszkád egyik szerin proteáz inhibitora, feladata a trombin és Xa faktor gátlása. A heparin antitrombotikus hatása abból származik, hogy aktiválni képes az ATIII fehérjét. A kutatások következő állomása a heparin antitrombinkötő pentaszacharid egységének (31) izolálása és azonosítása volt. Kiderült, hogy ez a pentaszacharid közvetett szelektív Xa gátló, vagyis hozzákötődik az antitrombinhoz, ami ennek következtében a véralvadási faktorok közül kizárólag a Xa faktort gátolja. A Sanofi és rganon közös gyógyszerkutatási programjának keretében francia és holland kutatók 55 lépéses szintézissel előállították az antitrombinkötő pentaszacharid módosított analógját, ami a klinikai vizsgálatokban alapján kiváló antikoaguláns szernek bizonyult: kisebb dózisban, ritkább adagolás mellett jobb antitrombotikus hatást mutatott, mint a frakcionált heparin. A vegyület Arixtra márkanéven vált gyógyszerré 2001ben. D E F G H S 3 S 3 S 3 C C H H H Ō AcHN 3 SHN H 3 S H 3 SHN 3 S 6. ábra. A heparin antitrombiniii kötő pentaszacharid egysége 31 7

8 Az Arixtra rendkívül nehéz szintézise miatt folytatódtak az egyszerűbb szerkezetű származékokra irányuló kutatások. Az eddig előállított legjobb hatású szintetikus antikoagulánsnak a nemglikózaminoglikán szerkezetű idraparinux (32) bizonyult. A vegyületben a glükózamin egységeket glükózzal helyettesítették, ami nagy mértékben leegyszerűsítette a szintetikus munkát. D E F G H S 3 S 3 S 3 C C Me Me 3 S Me Me Ō 3 SMe Me 3 S Me 3 S Me 7. ábra. Az idraparinux szerkezete Célkitűzés Kutatásainkhoz az idraparinuxot választottuk vezérmolekulának. Célul tűztük ki, hogy a pentaszacharidantitrombin kötődésben kulcsszerepet játszó szulfátésztereket (S 3 ) szisztematikusan bioizoszter szulfonátometilcsoportokkal (CH 2 S 3 ) helyettesítve di és triszulfonsavmimetikumokat állítunk elő. A heparin hatásszerkezet összefüggéseinek vizsgálata alapján ismert, hogy a szulfátészterek nem helyettesíthetők foszfátészterekkel vagy karbonsavakkal. A szulfonsavakkal történő helyettesítést azonban nem vizsgálták. Úgy véltük, hogy a szulfátészterek bioizoszter szulfonsavakkal történő helyettesítése hatásos mimetikumokat eredményezhet. Van erre utaló irodalmi példa: mannóz6foszfátok bioizoszter foszfonsav és szulfonsav analogonjai hatékonyan kötődnek kationfüggetlen mannóz6foszfát receptorokhoz. Az idraparinux a D egységén egy, az F és H egységén háromhárom szulfátésztert tartalmaz, ezek közül két vagy három csoport helyettesítését terveztük oly módon, hogy egy cukoregységen legfeljebb egy cserét hajtunk végre, a többi helyen pedig megtartjuk a szulfátészter csoportokat (8. ábra). A pentaszacharidok szintézise előtt az EF és GH diszacharid fragmentumok, valamint a DEF triszacharid fragmentum mimetikumainak előállítását terveztük, hogy megfelelő jártasságot szerezünk a szulfonsav és uronsavtartalmú oligoszacharidok szintézisében. 8

9 D E F G H R R 7 3 R 6 CŌ C Me R 2 Me Me Me R 1 Me Me R 5 R 4 Me Me diszulfonsavak: R 1, R 2, R 3 = egy CH 2 S 3 és két S 3 csoport R 4, R 5, R 6 = egy CH 2 S 3 és két S 3 csoport, R 7 = S 3 triszulfonsavak: R 1, R 2, R 3 = egy CH 2 S 3 és két S 3 csoport R 4, R 5, R 6 = egy CH 2 S 3 és két S 3 csoport, R 7 = CH 2 S 3 8. ábra. Az idraparinux bioizoszter szulfonsav mimetikumai, tervezett szerkezetek 2.3. Az EF és GH diszacharidfragmensek szulfonsav mimetikumainak szintézise Az antitrombinkötő pentaszacharid a glükózegységeken kívül egy Dglükuronasav és egy Liduronsav építőelemet tartalmaz, ezek beépítése többféle módon történhet. Használhatunk glükuronsav vagy iduronsav donorokat, de végezhetjük a glikozilezést a megfelelő idóz vagy glükóz építőelemmel, és az uronsavvá oxidálást di, tri vagy akár pentaszacharidszinten is végrehajthatjuk. A leghatékonyabb módszer megtalálása céljából előállítottuk a célvegyületek di és triszacharid fragmentumait. 810 Elsőként a C2, C3 és C6 helyzetben szulfonometilezett és megfelelően védett glükozidokat állítottuk elő akceptor formában (9. ábra). A szintézis megfelelően védett glükóz származékokból indult (33, 37, 41), kulcslépése az exometiléncsoportokon végrehajtott NaHS 3 addíció volt. A reakció mechanizmusa régóta ismert, gyökös láncreakcióban szulfitgyökanion kapcsolódik a kettős kötés láncvégi szénatomjához. A regioszelektivitás mellett a 37 és 38 származéknál kiváló sztereoszelektivitást is tapasztaltunk, kizárólag ekvatoriális szulfonátometilcsoportot tartalmazó származékok képződtek. A 34 és 38 származékokból a benzilidéngyűrű regioszelektív redukciójával jutottunk a szabad 4H csoportot tartalmazó akceptorokhoz, a 42 vegyületből pedig közvetlenül megkaptuk az akceptorként használható származékot (43). A szulfonsavsókból (35, 39, 43) a sav felszabadítását követő diazometános metilezéssel szulfonsavésztereket állítottunk elő (36, 40, 44), és a továbbiakban mind a só, mind az észterformájú származékokat glikozileztük. 9

10 Ph Bn Ph H 2 C NaHS 3 Et Ph 3 SiH tbuperbenzoát BF 3.Et 2 H H 2 C Me Bn Bn 70% EtH aq 3 S Me 87% 3 S 33 reflux % Bn Et 3 SiH NaHS Bn 3 Ph BF 3.Et 2 H i, ii) H Bn 75% Bn Me 3 S 88 % Me Bn 87% 3 S Bn Me Me 3 S Me Bn i) Amberlite IR 120 H + H ii) CH 2 N 2 Bn Me 85% Me 3 S Bn 36 Me NAP Bn H i) DMS, (CCl) 3 S 2 Me 3 S DIPEA, CH 2 Cl 2 NAP NaHS i, ii) 3 H 91% H Bn Bn Bn ii) MePh 3 PBr Bn Me Bn 60% Bn 87% nbuli Me Me Bn Me 41 67% ábra Szulfonsavtartalmú akceptorok szintézise Az EF diszacharidok szintézise során a szulfonsavakat Nasó formájában használtuk akceptorként, és ezeket a származékokat acetobrómglükózzal (45) jó hozammal glikozileztük (10. ábra). Ac Ac Ac Ac Ac Ac Br AgTf CH 2 Cl 2 Ac Ac Bn 3 S Bn Me Ac Ac Ac Ac S 3 Bn Ac Ac Bn Me S 3 Ac Ac Bn Bn Me 46 (72%) 47 (75%) 48 (64%) 10. ábra. A szulfonsavsók glikozilezése acetobrómglükóz donorral Ezt követően a 2es helyzetű szulfonátometilcsoportot tartalmazó 46 diszacharidon dezacetilezés és tritilezés után kialakítottuk a három metiléter funkciót (49), majd a D egységet detritileztük és glükuronsavvá oxidáltuk, ezután eltávolítottuk a benzil védőcsoportokat (50), végül a szabad hidroxilcsoportok szulfatálásával megkaptuk az első szulfonsavtartalmú EF diszacharid származékot (51, 11. ábra). 10

11 46 i) MeH, NaMe ii) py, TrCl (69%) iii) NaH, MeI (80%) iv) 60% AcH (81%) H Me Me Me Bn Bn v) NaHC 3, KBr C H TEMP, NaCl Me (69%) Me H 49 3 S Me Me vi) Pd/C H atm (96%) 3 S Me vii) DMF, S 3.py (56 %) S 3 Me Me C Me 3 S 51 3 S 11. ábra. xidáció glükuronsavvá diszacharidszinten; az első EF szulfonsavfragmentum Me Ezt a reakcióutat követve a 47 diszacharidból sikeresen állítottuk elő a 3dezoxi3 szulfonátometil származékot (52, 12. ábra). A 6os helyzetű szulfonátometilcsoportot tartalmazó származék (48) esetében azonban dezacetilezést követően a tritilezési reakciót nem tudtuk végrehajtani, ezért a reakciólépések sorrendjét megváltoztattuk. Először szelektív oxidációval előállítottuk a glükuronsavat, majd ezután alakítottuk ki a metilétereket. Ez a reakcióút rövidebb volt (elmaradt a tritilezési és detritilezési lépés), de kockázatosabb, mert az uronsavak bázikus körülmények között (pl. alkilezésnél) könnyen βeliminációt szenvedhetnek. Szerencsére ebben az esetben nem történt elimináció a metilezési lépésben, és végül elfogadható összhozammal izoláltuk a harmadik EF származékot (53). 8,9 47 S 3 i) vii) C i), v) Me iii, vi,vii) Me Me 3 S 48 3 S Me 52 (28%) Me Me C S 3 3 S Me 3 S Me 53 (28%) 12. ábra. xidáció glükuronsavvá diszacharidszinten; EF szulfonsavfragmentumok A tervezett GH fragmentumok szintéziséhez az 54 Dglükofuranózszármazékból irodalmi módszereket követve előállítottuk az 57 Liduronsav donort (13. ábra). H CH 2 H i) KBr, NaHC CMe CMe 3 ii) CH 2 Cl 2, py, Tf 2 v) 90% F 3 CCH H iii) F 3 CCNa H vi) py, Ac 2 TEMP Me Me DMF, 80 o vii) THF, BnNH CCl NaCl; 3 C, 24h 2 Me MeC Me NH iv) MeH, 2h viii) CH DMF, MeI 2 Cl 2, DBU Ac Ac 76 % triklóracetonitril % (4 lépésre) ábra. Az Lidopiranuronsav donor szintézise 11

12 Az iduronsavdonorral a szulfonsavtartalmú akceptorok észter formáit (36, 40, 44) glikozileztük (14. ábra), mivel a sóformájú akceptorokkal végzett glikozilezések eredménytelenek voltak. A donor 2es helyzetű résztvevő csoportja biztosította a reakciók sztereoszelektivitását, így kiváló hozammal képződtek az 1,2transz interglikozidos kötést tartalmazó diszacharidok (58, 59, 60) TMSTf CH 2 Cl 2 20 o C, 2h Me Bn MeC Me 3 S Ac Ac 58 (80%) Bn Me Bn Me 3 S Me Me MeC Bn Bn MeC S Me Bn 3 Me Ac Ac Me Ac Ac 59 (85%) 60 (86%) 14. ábra. A szulfonsavészter akceptorok glikozilezése iduronsav donorral Az uronsavtartalmú diszacharidokon már csak a metiléter és a szulfátésztercsoportok kialakítása volt hátra. Az 59 és 60 vegyületből dezacetilezés és metilezés után kiváló hozammal kaptuk a trimetilezett származékokat (61, 63), amelyekből két lépésben eljutottunk az idraparinux GH fragmensének 3dezoxi3szulfonátometil (62) és a 6dezoxi6 szulfonátometilanalogonjához (64, 15. ábra) Bn i) NaMe, MeH iii) Pd/C H 82% 2, EtH Me 86% Me C Bn C ii) MeI, NaH 83% S Me iv) DMF, S 3.py Me Me 3 Me Me 85% i) 94% ii) 88% Me Bn C Bn Me Me C S 3 3 S S 3 Me S 3 S 3 iii), iv) 68% Me Me 63 Me Me 3 S 3 S Me ábra. Az iduronsavtartalmú diszacharidok átalakítása A 2szulfonátometilcsoportot tartalmazó származék (58) NaHdel végrehajtott metilezése során azonban βeliminációt tapasztaltunk, és a kb. 30%ban képződött eliminációs terméktől (66) nem tudtuk megtisztítani a 65 trimetilszármazékot (16. ábra). Az elimináció elkerülése céljából a metilezést enyhén savas közegben, diazometánnal hajtottuk 12

13 végre. A szilikagéllel aktivált reakció több napot vett igénybe, de végül jó hozammal eredményezte a kívánt 67 származékot, amelyből sóképzés, katalitikus hidrogénezés és szulfatálás után kiváló hozammal nyertük a harmadik GH diszacharidszulfonsavat (68). 8,9 58 i), i)name, MeH 97% ii) MeI, NaH 65 : 66 ~ 3:1 iii) CH 2 N 2, CH 2 Cl 2 szilikagél 88% Bn Me Bn Me Bn + C C 3 S Me 3 S Me Me Me Bn iv) NaI, aceton; Me NaH Bn aq, MeH (96%) Me 3 S MeC v) Pd/C H C 2, EtH Me 3 S Me 3 S vi) DMF, S 3.py Me Me Me Me 84% (2 lépésre) Bn Me S 3 Me 16. ábra. A 2szulfonátometiltartalmú GH diszacharid szintézise 2.4. A DEF triszacharidfragmens szulfonsav mimetikumainak szintézise Az idraparinux pentaszacharid szintézisében az egyik nehéz feladat a D és E, valamint az F és G egységek közötti αglükozidos kötés kialakítása. Ennek a problematikus kötéstípusnak a kialakítását először triszacharidszinten kívántuk tanulmányozni, ezért előállítottuk a DEF triszacharid három szulfonsav analogonját. A szintézist úgy terveztük, hogy egy közös DE donorral glikozilezzük a háromféle, 2, 3 és 6szulfonátometiltartalmú glikozilakceptort. A DE donorhoz az Eegységet uronsavakceptor formájában (71) állítottuk elő a már korábban is alkalmazott 54 glükofuranóz származékból (17. ábra). H H Me 54 i) CF 3 CH 90% Ph ii) PhCH(CH 3 ) 2 DMF, ptsa 66 % Me H 69 i) Ac 2 / pyr. 92 % H ii) 80 % AcH Me H 70 o C 88% 17. ábra Az E glükuronsavakceptor építőelem szintézise H Ac TEMP/Ca(Cl) 2 CH 2 N 2 / THF Ac 59 % H Ac CMe 70 (α : β=16:1) 71 Ac Ac A 71 uronsavat az egyszerűen előállítható 72 feniltioglükoziddal glikozilezve jó hozammal nyertük a kívánt 73 diszacharidot. A kiváló αszelektivitást a donor 2es helyzetű 13

14 nemrésztvevő csoportja, és az uronsavakceptor kis reaktivitása együttesen eredményezte. A 73 diszacharidot két lépésben a 74 triklóracetimidátdonorrá alakítottuk át (63. ábra). Me Me Bn 72 Me SPh Me Me NIS AgTf % Bn 18. ábra A DE diszacharid donor szintézise Bn i) THF, BnNH 2 Me CMe 89 % Me Me Me Me ii) CCl 3 CN, DBU Ac Ac 74 % Ac CMe Ac NH CCl 3 A DE donorral glikozileztük a 36 és a 44 szulfonsavtartalmú akceptorokat, és jó hozammal nyertük a triszacharidokat, a várt βkötéssel az E és F egységek között (75, 76, 19. ábra) Bn H Bn Me 3 S Me 36 Me 3 S H Bn Bn Me 44 CH 2 Cl 2 TMSTf 20 o C rt 24 h Me Me Bn CMe Me Me Ac Bn R 2 R 1 Me 75 R 1 = CH 2 S 3 Me, R 2 = Bn (65%) 76 R 1 = Bn, R 2 = CH 2 S 3 Me (57%) 19. ábra A C2 és C6 szulfonátometil tartalmú akceptorok glikozilezése a DE donorral A C3szulfonátometil akceptor (40) glikozilezése azonban meglepő eredményt hozott. A donor 2es helyzetű résztvevőcsoportja nem biztosította a várt βszelektivitást, a reakcióban 1:1 arányban alakult ki αés βinterglikozidos kötés (20. ábra), ráadásul a 77 anomerkeveréket nem tudtuk kromatográfiásan szétválasztani. Szerencsére a Zempléndezacetilezésnél jelentős reaktivitásbeli különbség mutatkozott az anomerek között, és az α anomer kemoszelektív dezacetilezése után sikerült a 77b származékot tiszta formában izolálni. H 74 + Me 3 S Bn Bn Me 40 abs. CH 2 Cl 2 TMSTf 80% Me Me i) kat. NaMe, MeH ii) oszlopkromatográfia Bn CMe Me Me Ac Me 3 S 77 α : β = 1 : 1 Bn Bn Me 77b (30%) + αizomer 2'H 20. ábra. A C3 szulfonátometil tartalmú akceptor glikozilezése a DE donorral 14

15 A dezacetilezés és metilezés, valamint a katalitikus hidrogénezést követő szulfatálás mindhárom triszacharidnál kiváló hozammal ment végbe, így sikeresen izoláltuk az idraparinux DEF triszacharid egységének három szulfonsav mimetikumát (7880, 21. ábra). 10 Bn S 3 i) NaMe/MeH Me ii) NaH, MeI Me Me CMe R 3 iii) NaH/MeH Me C R 3 Me Me R 2 Me R 2 R 1 iv) Pd/C, H 2 Me R 1 Ac Me v) S 3.py Me Me 75 R 1 = CH 2 S 3 Me, R 2 = R 3 =Bn 76 R 1 =R 2 = Bn, R 3 = CH 2 S 3 Me 77b R 1 =R 3 = Bn, R 2 = CH 2 S 3 Me 21. ábra. A DEF triszacharid szulfonsavmimetikumai 78 R 1 = CH 2 S 3, R 2 = R 3 =S 3 (51%) 79 R 1 =R 2 = S 3, R 3 = CH 2 S 3 (57%) 80 R 1 =R 3 = S 3, R 2 = CH 2 S 3 (50%) Látható, hogy a triszacharidok szintézise során az 1,2cisz kötésű DE diszacharidot kiváló hozammal tudtuk előállítani, ugyanakkor a C3szulfonsavat tartalmazó származék (40) glikozilezésénél váratlan szelektivitási problémába ütköztünk, amelyet meg kellett oldanunk, hogy esélyünk legyen a megfelelő pentaszacharid mimetikum szintézisére. Úgy véltük, hogy a 40 akceptor βoldalon lévő C3 helyzetű szulfonometil csoportja és a 74 uronsavdonor szintén βoldali karboxilcsoportja közötti taszítás gátolja a βglikozidos kötés kialakulását (20. ábra). A kedvezőtlen sztérikus hatások kiküszöbölésére kidolgoztunk egy új reakcióutat, melynek során először előállítottuk a karboxilfunkciót nem tartalmazó EFdiszacharidot (82), és az E egység uronsavvá alakítását diszacharidszinten végeztük el. A módosított szintézisútnak csak a glikozilezési lépéseit emeltem ki a 22. ábrán. Először egy nemuronsav donort (81) alkalmazva jó sztereoszelektivitással előállítottuk a 82 származékot (a reakció βszelektivitása megerősítette a sztérikus gátlásra vonatkozó feltételezéseket), majd az E egységet uronsavá oxidáltuk és felszabadítottuk a 4 H csoportot (83). Az így nyert akceptort a korábban is alkalmazott 74 donorral glikozilezve jó összhozammal izoláltuk a 84 triszacharidot

16 PMP Ac SPh Ac 81 H + Me 3 S Bn Bn Me 40 NISAgTf 70% PMP Ac Ac Me 3 S 82 Bn Bn Me 82 H Ac CMe Ac Me3 S 83 Bn Bn Me + 74 NISAgTf 84% Me Me Bn 22. ábra. A C3 szulfonátometil tartalmú DEF triszacharid új szintézise CMe Me Ac Ac Me 3 S 84 Bn Bn Me 2.5. Az idraparinux diszulfonsav és triszulfonsav mimetikumának szintézise A di és triszacharid szulfonsavak szintézise során nyert tapasztalatokat hasznosítva sikerült előállítanunk az idraparinux egy diszulfonsav és egy triszulfonsav mimetikumát, az előbbi az F és Hegységek, az utóbbi a D, F és Hegységek 6os helyzetében tartalmaz egyegy szulfonátometil csoportot. 11,12 (A szulfonsav mimetikumok mellett az idraparinuxot is előállítottuk két új, az irodalmitól eltérő szintézisúton, és referencia molekulaként alkalmaztuk a biológiai vizsgálatoknál. 12 ) A pentaszacharid diszulfonsav előállítás egyik kulcslépése a szulfonsavtartalmú F építőelem szintézise volt, amelyet középső elem lévén olyan formában kellett előállítanunk, hogy donorként és akceptorként is hasznosítani tudjuk. Glikozildonorként felhasználható tioglikozidból indult a szintézis, a szulfonsavcsoport kialakítására WadsworthHorner Emmons reakciót alkalmaztunk (23. ábra). A 85 származékon végrehajtott addícióseliminációs reakcióban sztereoszelektív módon képződött a 6szulfonátometilén származék (E)izomerje (86), amiből trietilamin jelenlétében végrahajtott szelektív hidrogénezéssel nyertük a donorként használható Fegységet (87). PMB Bn Bn 85 SPh THF, nbuli (Et) 2 PCH 2 S 3 Et H S 3 Et EtH, Et 3 N H Pd(C), 10 atm. H 2 SPh PMB Bn 78 o C, 2h (40%) Bn rt, 48h (75%) 86 PMB Bn 23. ábra. A 6Cszulfonátometil tartalmú F egység mint glikozil donor szintézise S 3 Et Bn 87 SPh 16

17 A 88 iduronsav akeceptort glikozileztük a 87 vegyülettel, majd a képződő diszacharidból szelektív anomerdezacetilezés után előállítottuk a 89 imidátot (24. ábra). A 89 diszacharid donort hozzákapcsoltuk a di és triszacharid fragmentumok szintézisénél már alkalmazott 44 szulfonátometilcsoportot tartalmazó akceptorhoz. A glikozilezés körülményei között lehasadt a következő glikozilezendő hidroxilt védő 4metoxibenzilcsoport (PMB), ezért a képződött triszacharidot (90) további átalakítás nélkül használhattuk akceptorként. Et 3 S PMB Bn MeC 87 + H 1. CH 2 Cl 2, THF, NIS, TfH 2. MeH, Bu 2 Sn 3. CH 2 Cl 2, DBU, CCl 3 CN MeC Bn Me Ac 50 o C, 1h (83%) 55 o C, 1h (55%) 0 o C, 30min (77%) NH Me Ac CCl 3 + Me 3 S H Bn Ac CH 2 Cl 2, TMSTf 20 o C (67%) Bn Me Et 3 S H Bn CMe Me Bn Bn 24. ábra. A két szulfonátometilcsoportot tartalmazó FGH triszacharid akceptor szintézise Ac 90 S 3 Me Bn Me Az FGH triszacharid akceptor (90) glikozilezésére azt a DE diszacharid donort (74) használtuk fel, amit korábban a triszacharidfragmentumok szintéziséhez állítottunk elő. A glikozilezési lépésben nagy donorfelesleggel sem tudtuk elérni az akceptor teljes konverzióját a glükuronsavtartalmú donor kis reaktivitása miatt, így a kívánt pentaszacharidot csak mérsékelt, 38%os izolált hozammal sikerült kinyernünk a reakcióelegyből (25. ábra). A további átalakításokat már kiváló hozammal tudtuk végrehajtani, és végül sikeresen izoláltuk az idraparinux pentaszacharid első szulfonsavmimetikumát (91). 11,12 17

18 Me Me Bn Me Me CMe Me Me Ac D 74 S 3 Na Me Me E CNa NH CCl 3 + F Et 3 S H Bn 1. CH 2 Cl 2, TMSTf o C, 1h (38%) 2. MeH, NaMe 2. rt, 6h (83%) 3. aceton, NaI 3. rt, 6h (53%) 4. DMF, NaH, MeI 4. rt, 1h (70%) 5. MeH, THF, 0.2%os NaH 5. rt, 36h (83%) 6. EtH, Pd(C), 10 atm. H 2 7. S 3 /Et 3 N, DMF 6. rt, 24h (90%) 7. 0 o Crt, 24h (73%) Na 3 S CMe Me Bn Bn Ac CNa Me Na 3 S Me Na3 S Na 3 S Na3 S Me 91 Me G H S 3 Na 25. ábra. Az idraparinux diszulfonsav mimetikumának szintézise 90 S 3 Me Bn Me A pentaszacharid triszulfonsav szintéziséhez felhasználtuk a 90 FGHtriszacharid építőelemet. El akartuk kerülni a glükuronsavdonorral tapasztalt rossz hozamú glikozilezési lépést, ezért az Eegységet nemuronsav formában, a triszacharid fragmentumok szintézésénél már alkalmazott 81 feniltioglükozid donor felhasználásával kapcsoltuk a triszacharidhoz (26. ábra). PMP Ac Ac 81 SPh 1. CH 2 Cl 2, NIS, AgTf 2. 80%os ecetsav 3. CH 2 Cl 2, H 2, TEMP, BAIB 4. THF, CH 2 N 2 MeC H Ac Ac Me 3 S Et 3 S MeC Me Bn + H Bn Bn Ac 90 Et 3 S Bn o C, 1h (83%) 2. rt, 1h (68%) 3. rt, 6h 4. rt, 10min (88%) MeC Bn 92 Me Bn Ac Me 3 S 26. ábra. A pentaszacharid triszulfonsav EFGH egységének szintézise Bn Me Bn Me 18

19 A kiváló hozammal és sztereoszelektivitással nyert tetraszacharidon a 4metoxibenzilidén védőcsoport eltávolítása után szelektív oxidációt hajtottunk végre, így megkaptuk a glükuronsavtartalmú 92 származékot (26. ábra). A szulfonsavtartalmú 93 Degységet az Fépítőelem szintézisével analóg módon (lásd 23. ábra) WadsworthHornerEmmons reakcióval állítottuk elő, majd hozzákapcsoltuk a 92 tetraszacharid akceptorhoz (27. ábra). Az Njódszukcinimid (NIS) és trifluormetánszulfonsav (TfH) promotorok jelenlétében végrehajtott glikozilezési lépésben jó hozammal képződött a három szulfonátometilcsoportot tartalmazó védett pentaszacharid, amiből a szükséges átalakítások után sikeresen izoláltuk az idraparinux újabb szulfonsav mimetikumát (94). 12 Me Me Na 3 S Me Me 93 S 3 Et Me SPh + H Ac CMe Ac 1. CH 2 Cl 2, THF, NIS, TfH 2. MeH, NaMe 3. aceton, NaI 4. DMF, NaH, MeI 5. MeH, THF, 0.2 Mos NaH 6. EtH, Pd(C), 10 atm. H 2 7. S 3 /Et 3 N, DMF CNa Me Me Me Et 3 S Bn MeC Bn 92 Me Bn Ac o C, 30min (86%) 2. rt, 6h 3. rt, 24h (97% két lépésre) 4. 0 o C, 3h 5. rt, 24h (87% két lépésre) 6. rt, 24h (45%) o C, 24h (84%) Me 3 S Bn Me S 3 Na Na 3 S Me NaC Na Na3 S 3 S Na3 S Na 3 S Me Me ábra. Az idraparinux triszulfonsav mimetikumának szintézise 2.6. Az idraparinux diszulfonsav és triszulfonsav mimetikumának véralvadásgátló hatása A DE EC Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézetével eggyüttműködésben megvizsgáltuk az előállított pentaszacharidok véralvadásgátló hatását. 11,12 Mivel a heparinoid pentaszacharidok a Xafaktor közvetett gátlásával fejtenek ki véralvadásgátló hatást, ezért vérplazmán in vitro antixa aktivitási méréseket végeztünk a fondaparinux, az általunk előállított idraparinux (32) és a két szulfonsavtartalmú 19

20 pentaszacharid (91, 94) felhasználásával. 2,5 A véralvadási Xa faktor gátlása 2 Xa gátló aktivitás (mg/ml 1,5 1 0, ,2 0,4 0,6 0,8 1 1,2 fondaparinux koncentráció (mg/ml) idraparinux pentaszachariddiszulfonsav pentaszacharidtriszulfonsav A mért értékeket a koncentráció függvényében ábrázolva a mérési pontokra illesztett egyenesek meredekségéből meghatároztuk a heparinhoz viszonyított fajlagos antixa aktivitásokat (1. táblázat). AntiXa aktivitás (U/mg) fondaparinux 1031 idraparinux (32) 1733 pentaszachariddiszulfonsav (91) 2003 pentaszacharidtriszulfonsav (94) táblázat: A pentaszacharidok antixa aktivitása Az adatokból jól látható, hogy az E és F egység 6os helyzetében kialakított szulfonátometilcsoportok a véralvadásgátló hatást kis mértékben javították, a 91 vegyület nagyobb aktivitást mutatott, mint a jelenleg ismert legjobb antikoaguláns hatású szintetikus 20

21 pentaszacharid, az idraparinux. Ezzel első ízben bizonyítottuk, hogy a szulfátésztercsoport a biológiai hatás elvesztése nélkül helyettesíthető bioizoszter szulfonsavcsoporttal. 12 Ugyanakkor a Degységen kialakított újabb szulfonsavcsoport a gátló hatást nagymértékben lerontotta, jelezve, hogy a helyettesített csoportok száma és/vagy helyzete rendkívül fontos, és érdemes további szulfonsavanalogonokkal részletes hatásszerkezet összefüggés vizsgálatokat végezni. Ismert, hogy a heparinoidok antivirális és antimetasztatikus hatással is rendelkeznek. Az idraparinux mimetikumok szintézisére irányuló kutatásokban nyert pentaszacharidok, valamint di és triszacharid szulfonsavak antimetasztatikus vizsgálata folyamatban van az rszágos nkológiai Intézet Kísérleti Farmakológiai Tanszékén, a Leuveni Egyetemen pedig a származékok antivirális hatását tesztelik. A DE EC rvosi Vegytani Intézetében elvégzett mérések szerint ezek a szulfonsavak a természetes heparinoidokhoz hasonló mértékben gátolják az I. típusú foszfatázt. 3. Az TKA kutatás keretében elért egyéb eredmények A Lipták András irányításával folyó szénhidrátkémiai kutatásoknak az 1970es évek közepétől fontos területe volt a szénhidrátacetálok vizsgálata. Liptáktanítványokként ezeket a kutatásokat folytatva difenilmetilénacetálok LiAlH 4 AlCl 3 reagenssel végzett regioszelektív gyűrűnyitását tanulmányoztuk kinetikai és in silico módszerekkel a reakció mechanizmusának felderítésére. 13,14 A gyűrnyitási reakcióval hatékony szintézisutat dolgoztunk ki fukopiranozidok regioizomer (2naftil)metil származékainak szintézisére, és az így előállított fukozidépítőelemeket felhasználtuk a Dictyostelium discoideum nyálkagomba glikoproteinpentaszacharidjának szerkezetbizonyító szintézisében. 15 Előállítottuk szénhidrátok dioxán és dioxolántípusú 9antracenilmetilénacetáljait, tanulmányoztuk regiszelektív gyűrűnyitási valamint katalitikus hidrogénezési reakcióikat. A 9antracenilmetilénacetál és a belőle reduktív gyűrűnyitással képezhető 9antracenilmetiléter védőcsoportként, és kromofor jelzőcsoportként is használható. 16 Szénhidrátszulfonsavak szintézisére alkalmas módszerek kutatása keretében tanulmányoztuk tioglikozidok reakcióit különböző tionukleofil reagensekkel. 17 1TioNacetilDglükózamin származék anomer pozíciójába lipofil láncot tartalmazó foszfonát csoportokat építettünk be. A származékok tioanalogonjai a baktérium sejtfal 21

22 bioszintézis kulcsintermedierjének, a lipid IInek, így potenciálisan antibakteriális hatásúak lehetnek Az TKA kutatások eredményeinek publikálása Az TKA kutatások eredményeiből eddig 14 referált folyóiratbeli közlemény és két PhD értekezés készült el. 26, 818 (A közleményekből 10 megjelent, 4et közlésre elfogadtak, az egyik PhD értekezés védése 2009ben zajlott, 4 a másik doktori eljárás bírálati szakaszban van 12 ). Az összefoglóban bemutatott, de még nem közölt eredmények publikálása (pl. alkintiol reakció tiosziálsavval; véralvadásgátló hatású pentaszacharidok szintézise) folyamatban van. 5. Irodalomjegyzék 1. a) Borbás, A., Szabovik, G., Antal, Zs., Herczegh, P., Agócs, A., Lipták, A.: Sulfonomethyl analogues of aldos2ulosonic acids. Synthesis of a new sialyl Lewis X analogue. Tetrahedron Lett. 40 (1999) b) Borbás, A., Szabovik, G., Antal, Zs., Fehér, K., Csávás, M., Szilágyi, L., Herczegh, P., Lipták, A: Sulfonic acid analogues of the sialyl Lewis X tetrasaccharide. Tetrahedron: Asymmetry. 11 (2000) Szabó, Z. B., Borbás, A., Bajza, I., Lipták, A., Antus, S.: First synthesis of sulfonic acid analogues of Nacetylneuraminic acid, Tetrahedron Lett, 49 (2008) Májer, G., Borbás, A., Illyés, TZ., Szilágyi, L., Bényei, A., Lipták, A.: Synthesis of ketopyranosyl glycosides and determination of their anomeric configuration on the basis of the threebond carbonproton couplings, Carbohydr. Res. 342 (2007) Májer Gábor: Anionos oligoszacharidok szintézise 1dezoxi1etoxiszulfonilhept2 ulopiranozil építőelemek felhasználásával, PhD értekezés, Debreceni Egyetem, Kémia Doktori Iskola, Csávás, M., Májer, G., Herczeg, M., Remenyik, J., Lázár, L., Mándi, A., Borbás, A., Antus, S.: Investigation of glycosylating properties of 1deoxy1ethoxysulfonylhept 2ulopyranosyl derivatives. Synthesis of a new sulfonic acid mimetic of the sialyl Lewis X tetrasaccharide, Carbohydr. Res. (2011). közlésre elfogadva 6. Jakab, Zs., Fekete, A., Borbás, A., Lipták A., Antus, S.: Synthesis of new sulfonic acidcontaining oligosaccharide mimetics of sialyl Lewis A. Tetrahedron, 66 (2010) Csávás, M., Borbás, A., Bajza, I., Lipták, A., Antus, S. A Helicobacter pylori fertőzésben szerepet játszó szénhidrátligandumok szulfonsav mimetikumainak szintézise, Vegyészkonferencia, Hajdúszoboszló, P9, 99. oldal 8. Herczeg, M., Lázár, L., Borbás, A., Lipták, A., Antus, S.: Toward synthesis of the isosteric sulfonate analogues of the ATIII binding domain of heparin, rg. Lett. 11 (2009) Herczeg, M., Lázár, L., Mándi, A., Komáromi, I., Borbás, A., Lipták, A., Antus, S.: Synthesis of disaccharide fragments of the ATIII binding domain of heparin and their sulfonatomethyl analogues. Carbohydr. Res., közlésre elfogadva 22

23 10. Lázár, L., Herczeg, M., Fekete, A.; Borbás, A., Lipták, A., Antus, S.: Synthesis of sulfonic acid analogues of the nonreducing end trisaccharide of the antithrombinbinding domain of heparin, Tetrahedron. Lett., 51 (2010), Borbás, A., Herczeg, M., Lázár, L., Lipták, A., Antus, S.: First sulfonic acid analogue of idraparinux, the anticoagulant pentasaccharide, Drugs of the Future, 35 Suppl. A (2010) Ed. Prous, J.,Mealy, N. E., Thomson Reuters 12. Herczeg, M.: Az antitrombotikus hatású idraparinux pentaszacharid új szintézise és szulfonsav tartalmú analogonjainak előállítása, PhD értekezés, Debreceni Egyetem, Természettudományi Doktori Tanács, Kémiai Doktori Iskola, Debrecen, védési folyamat elindítása jóváhagyva én. 13. A. Mándi, I. Komáromi, A. Borbás, D. Szikra, I. P. Nagy, A. Lipták, S. Antus: Quantum chemical studies on the partial hydrogenolysis of methyl 2,3diphenylmethyleneαLrhamnopyranoside, Tetrahedron Lett., 52 (2011) A. Mándi, I. D. Szikra, I. P. Nagy, Mihály Herczeg, Komáromi, A. Borbás, S. Antus: Kinetic studies on the partial hydrogenolysis of methyl 2,3diphenylmethyleneαLrhamnopyranoside, Carbohydr. Res., (2011), közlésre elfogadva 15. Szabó, Z. B., Herczeg, M., Fekete, A., Batta, Gy., Borbás, A., Lipták A., Antus, S.: Synthesis of three regioisomers of the pentasaccharide part of the Skp1 glycoprotein of Dictyostelium discoideum. Tetrahedron: Asymmetry, 20 (2009) Jakab, Zs., Mándi, A., Borbás, A., Bényei, A., Komáromi, I., Lázár, L., Antus, S., Lipták, A.: Synthesis, regioselective hydrogenolysis, partial hydrogenation and conformational study of dioxane and dioxolane type (9 anthracenyl)methylene acetals of sugars, Carbohydr. Res., 344 (2009) Lipták, A., Lázár, L., Borbás, A., Antus, S.: Reactions of phenyl and ethyl 2sulfonyl1thioαDmanno and βdglucopyranosides with thionucleophiles, Carbohydr. Res., 344 (2009) Borbás, A., Herczegh, P.: Synthesis of lipid II phosphonate analogues Carbohydr. Res., (2011) közlésre elfogadva 23