Búcsúzni csak nagyon csúnyán lehet?

Átírás

1 Létrehozta Dr. Léhmann György Létrehozva: :18 Annak a társaságnak miniszterei távoznak formálisan a hatalom gyakorlásából e hónap végén, mellyel kapcsolatosan a Heti Válasz április 17-én azt állította, hogy ez a válás csak akkor lesz hiteles, ha az újságban felsorolt 118 személy lemond az állam által folyósított mellékjövedelemről. Szerintem azokról irt ekként az újság, akikről Dr. Fodor Gábor távozó miniszter április 2-án azt mondta, hogy Olyanok, akik formális párttámogatással, vagy nem hivatalos politikai hátszéllel kerültek pozícióba. Ellenben az újságcikknek egyik hozzászólója irt az újságban nem említett személyről is az alábbiak szerint: Nagyszerű a lista, gratulálok, de talán nem teljes. Bár a nevezett úr nem viselt nyilvános tisztséget, mégis, az SZDSZ háttérből érkezett korábban a GKM delegáltjaként volt a GySEV fb. elnöke, most meg a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. elnök-vezérigazgatója, Reményi Zoltán aki természetesen minden korábbi szakértő vezetőt lecserélt liberális haverokra meg kell nézni a DRV eredményeit, szépek, mert élik fel a vagyont. Reményi Zoltán felügyelő-bizottsági elnöki tisztségéről a GySEV-nél a hozzászólásig nem tudtam, míg a hozzászóló pedig feltehetően arról nem tud, hogy Reményi Zoltán DRV Zrt. elnök-vezérigazgató a Corvinus Zrt-nek a cégmásolat 13/27. és 13/39. sorszámú bejegyzése szerint igazgatósági tagja, majd igazgatója volt április 15-től kezdődően december 20-ig. Hiányos ismeretemet természetesen pótoltam, megtekintettem a GySEV-ről szóló írását a Manager Magazinnak egy korábban megjelent számában, és ott erről a cégről többek között a következőket olvastam: Hosszú időn át a titkosszolgálatoknak is kedvező kiindulópont volt a GySEV, de gyakran adott vitatható álláslehetőségeket a klientúrának is a vasfüggöny lehullása előtt éppúgy, mint utána. A soproni székhelyű GySEV cégmásolatából pedig azt állapítottam meg, hogy 15/82. sorszám alatti bejegyzés szerint március 28-tól volt a cég felügyelő-bizottságának elnöke Reményi Zoltán, illetve a 15/110. sorszámú bejegyzés szerint november 20-tól november 20-ig tart a felügyelő-bizottsági tagsági viszonya Reményi Zoltánnak. Azt megállapítani nem tudom, hogy a DRV Zrt-nél március 13-tól kezdődő elnökvezérigazgatói tisztségéből származó jövedelmét, vagy a GySEV-nél betöltött felügyelő-bizottsági tagságából származó jövedelmét tartja Reményi Zoltán mellékjövedelmének, de azt igen, hogy az általam ismert valamennyi olyan tisztsége, melyből jelentős jövedelme származott és származik az üzleti életben, az a évi országgyűlési választások után keletkezett. - Annak ellenére, hogy a róla készült fényképfelvételek tanúsága szerint már a választások idején is elmúlt negyven éves. A DRV Zrt.-nél történt vezérigazgatói kinevezése utáni tevékenységével pedig már egy korábbi iratomban foglalkoztam: A fogyasztókra és törvényességre nézve a korábbiaknál rosszabb állapot bekövetkezésére Reményi Zoltán vezérigazgatónak cégnyilvántartási adatok szerint március 13-án DRV Rt-nél kezdődő tevékenysége utáni, augusztus 31-i újságnyilatkozata alapján lehetett következtetni. Ebben többek között a következőket nyilatkozta: 1. oldal (összes: 12)

2 Hogy mit képzeltem el, arról már többször beszéltem. Hosszú időn át az volt az alapvető filozófia a társaságnál, hogy közszolgáltató cégként első helyen maga a szolgáltatás, illetve annak minősége kell, hogy álljon. Ezt egyáltalán nem lebecsülve és félretéve azt kell, hogy mondjam, ebben bizony nagyot kell változnunk. Úgy kell közszolgáltatónak lennünk, és úgy kell minőséget nyújtatnunk, hogy mellette nyereségesen működjünk. Ezzel a mondattal eldőlt minden. Ugyanis az a vezérigazgató, aki az általa vezetett monopolhelyzetben lévő vízszolgáltató cég tevékenységét elsősorban a nyereség képzésére koncentrálta hitvallása szerint a jogszabályi rendelkezések elhallgatása mellett, az világossá tette azt, hogy számára elsősorban az a fontos, hogy akár aranyáron adja a létfenntartáshoz szükséges ivóvizet többszázezer fogyasztó számára. És azt is, hogy minden más nem vagy legfeljebb ezt követően érdekli. Vagy nem ismeri a vezérigazgató úr a cége szolgáltatása ellenértékének megállapítása alapjául szolgáló törvényi rendelkezéseket és úgy gondolja, hogy most is egy olyan fajta cégnél vezérigazgató mint az a Corvinus Zrt-nél, ahol cégnyilvántartás szerint december 20-ig volt igazgatósági tag, vagy ismeri az ármegállapítás törvényi előírásait, de úgy gondolja, hogy az ármegállapítást végző minisztériumra valamint a Boros miniszterelnök úr megállapítása szerinti balkanizálódott jogállamiságot felügyelő szervek magatartására tekintettel a törvényi előírástól függetlenül azt csinál amit akar. És sajnos a vezérigazgatói gondolatokat tettek követték. Ígéretének megfelelően valóban a nyereség minél nagyobb elérésére helyezte a hangsúlyt. Drasztikus létszámleépítések, elbocsátások következtek be az elmúlt másfél év alatt a cégnél, ennek megfelelően a meglévő fizikai állomány teljesítmény elvárását a kiesett munkaerő pótlása okából alig elviselhető határig növelték az ellenszolgáltatás munkabér megfelelő szintre hozása nélkül, illetve a év végi egyébként elviselhetetlen 43 Ft-os emelését a víz és csatorna, valamint alapdíjnak év végén újabb 63 Ft-tal növeltették m3-ként, illetve havonta. (2005-ben a víz és csatorna díj valamint alapdíj összesen Ft. volt, 2006-ban Ft. lett, majd 2007-ben Ft.) Furcsa módon, törvényi előírással szemben ennek ellenére megállapítható az, hogy a fizikai munkások költségeivel kapcsolatos költségcsökkentések mellett a díj mértéke emelkedő tendencia mellett mégis nő. Nesze neked ármegállapításról szóló évi LXXXVII. tv. 8. vagy bármiféle ezzel kapcsolatos törvényen alapuló rendelkezés. Más kérdés az, hogy a fizikai állomány leépítése ellenére előfordulhatott az, hogy még sem lett költségcsökkenés az egyéb költségeket figyelembe véve. Ugyanis a DRV Rt. honlapján található fényképfelvételeken látható 7 fős ügyvezetői testületből Dr. Gombai Dénes jogi igazgatóról azt tudom cégnyilvántartási adatok alapján, hogy november 22-e óta igazgatósági tagja a DRV Rt-nek, valamint azt is tudom, hogy 2006-ban a DRV Rt-től 9,5 millió Ft. összeget vett fel. Természetesen nem tudom azt, hogy esetleg korábbi külsős munkáinak ellenértékét is ekkor számolták-e el, de ahhoz képest, hogy a DRV Rt-nek nevezett jogi igazgatón túl hosszú évek óta kettő ügyvédként alkalmazott jogi szakembere is a mai napig alkalmazásban van, valószínűnek tartom azt, hogy nevezetten túl a két vezérigazgatóhelyettes és további három igazgató is hasonló jövedelemmel rendelkezik. (Azt, hogy egyéb külsős megbízások milyen mértékben apasztják a cég bevételét és mi szükség van rájuk szintén nem tudom.) És a szintén a DRV Rt. honlapján közölt fényképfelvételek alapján tudom, hogy a társaságnak a jelenlegi 7 fős ügyvezetésén túl 4 fős Igazgatósága is van. Gondolom fentihez hasonló jövedelemmel. Korábbi Vezérigazgatónál nem kétségesen sokalltam a szolgáltató cég esetén mindenképpen magas, alkalmanként havi 1 millió forint jövedelmet, ellenben most, amikor az ilyen 9,5 millió forint kifizetés mellett úgy tudom, hogy Reményi Zoltán vezérigazgató úrnak havi jövedelme eléri a szolgáltató cégnél a 2-3 millió forintot, visszasírom a korábbi állapotot. 2. oldal (összes: 12)

3 Ami pedig a vezérigazgatók érdekkörével kapcsolatos korábbi iratomban irt gondolataimat illeti, a cégnyilvántartási adatok alapján vajon miként lehet most magyarázni azt, hogy a DRV Zrt Cégkivonatában 15/33. sorszám alatti Aladics Sándor budapesti lakos felügyelő bizottsági tagságát július 12-én úgy kezdte meg, hogy ezt megelőzően éppen a DRV Rt. jelenlegi vezérigazgatójának Reményi Zoltánnak korábbi cégénél Corvinus Zrt. 15/26. sorszám alatti cégbejegyzés szerint április 15-ig volt Aladics Sándor budapesti lakos a felügyelő-bizottság tagja. Úgy gondolom, hogy nem ördögtől való gondolat tőlem ennek a ténynek ismeretében az, hogy a DRV Zrt cégkivonatában 15/36., 15/37., 15/38 és 15/39 szám alatt nyilvántartott további négy fő budapesti lakos felügyelő-bizottsági taggal és Aladics Sándorral működő Felügyelőbizottság tevékenysége során szerintem nyilvánvalóan nem tesz eleget a gazdasági társaságokról szóló törvény 33. -hoz fűzött alábbi indokolásban leirt törvényi feladatának: A felügyelő-bizottság alapfeladata a társaság ügyvezetésének ellenőrzése a tulajdonos érdekében, tevékenységéért a tagoknak (részvényeseknek) tartozik felelősséggel. A Felügyelőbizottság a legfőbb szerv részére ellenőrzi az ügyvezetést általános ellenőrzési jogkörrel. Úgy gondolom, hogy nem ördögtől való gondolat tőlem az, hogy a Reményi Zoltán vezérigazgató által korábban vezetett cég felügyelő-bizottsági tagságát követően Reményi Zoltán vezérigazgatónak újabb cége felügyelő-bizottságához a vezérigazgatói kinevezés után két hónappal kerülő Aladics Sándor és még négy fő budapesti lakosból létrehozott Felügyelőbizottságról az a véleményem, hogy a siófoki székhelyű vízszolgáltató cégnél csupán az igazgatóság érdekében álló látszattevékenységet végez Az idézett írásom óta pedig további újabb elbocsátások következtek be a DRV Zrt-nél. Ez évben április 15-ig újabb 150 embert bocsátottak el. Olyanokat, akiknek nem gond az, hogy melyik jövedelmüket tekintsék felügyelő-bizottsági tagság folytán mellékjövedelmüknek, mert nekik ez volt az egyetlen jövedelmük olyan képzettségüknek megfelelő munkavégzés folytán, mellyel akár ötven kilométeres körzetben képtelenség munkát találni. Csupán ezzel az egyetlen újabb elbocsátással is az érintett családokat figyelembe véve újabb 500 embernek a legszűkösebb megélhetése is veszélybe került. Arra meg korábban nem gondoltam, hogy a törvénysértően megállapított, elviselhetetlenül magas mértékű víz és csatornadíjból származó bevétel ellenére hozzányúl a DRV Rt. Igazgatósága a családi ezüsthöz, a DRV Rt. tulajdonában maradt ingatlanokhoz is. Annak ellenére, hogy a március 4-én megtartott közgyűlése a DRV Zrt-nek a évi üzleti tervét 183 millió Ft. adózás előtti eredménnyel fogadta el. DRV Zrt. honlapjának egyik oldalán a következők olvashatók: Eladásra kínált ingatlanok Alsóőrs Vasút utca 1. szám alatti ingatlan Balatongyörök, Horgásztanya (5,5 millió Ft.) (92,5 millió Ft.) Balatonszepezden, közvetlenül a Balaton partján található ingatlan (120 millió Ft.) Fonyód, Vízmű u. 2. szám alatti ingatlan (65+86 millió Ft.) Kaposvár Béke u. 41. szám alatti ingatlan Kincsesbánya, Kossuth Lajos utcai telephely (135 millió Ft.) (28,5 millió Ft.) Székesfehérvár, Bakony utca 8. szám alatti ingatlan (190 millió Ft.) 3. oldal (összes: 12)

4 Zánkán, a Fő utcában található beépítetlen ingatlan (3,5 millió Ft.) Siófok Fő u szám alatti ingatlan (102 millió Ft.) Zárójelben lévő eladási értéket a DRV Zrt. az ingatlanok részletes ismertetésénél jelöli meg az említett helyen. Arról pedig egyetlen szót sem lehet olvasni, hogy mi szükség van az eladásokra, illetve az eladás során befolyt pénzösszegeket mire kívánja fordítania DRV Zrt. Az a szolgáltató cég, mely a szolgáltatásának hatósági árára tekintettel nem nyereségorientált, és a működéshez szükséges pénzösszeget a szakminiszter által hozott miniszteri rendelet garantálja sajnos folyamatos törvénysértő eljárással. Az a szolgáltató cég, mely erre az évre is több mint 183 millió Ft. adózás előtti nyereséget tervez annak ellenére, hogy az árak megállapításáról szóló törvény helyes alkalmazása esetén ez az érték is törvénysértően eltúlzott. Összesen 828 millió Ft. ingatlaneladásból származó bevételt tervez fenti hirdetése alapján megszerezni a DRV Zrt. Igazgatósága oly módon, hogy a rendelkezésre álló adatok, vagy vonatkozó törvényhelyek alapján elképzelni sem tudom azt, hogy miért van szükség ettől az ingatlanvagyontól megszabadulni akkor, amikor semmiféle likviditási gondja az irreálisan magas díjakra tekintettel a DRV Zrt-nek nincs. Mint ahogy azt sem tudom elképzelni, hogy mi lett azoknak az ingatlanoknak eladási árának sorsa, melyeket a DRV Zrt. a fenti táblázatában nem jelölt meg, de mégis értékesítette, vagy értékesíteni kívánja. Így például nem tudom, hogy mire kívánja felhasználni a DRV Zrt tulajdonában álló, Balatonföldváron a Balaton partján lévő jelentős nagyságú ingatlana eladásából származó bevételt A leírtak alapján joggal gondolok arra, hogy talán a DRV Zrt. Igazgatósága is úgy gondolja, ahogy Dr. Fodor Gábor távozó miniszter április 2-án mondta: több százan veszíthetik el az országban az állásukat a koalíció bomlása miatt. Olyanok, akik formális párttámogatással, vagy nem hivatalos politikai hátszéllel kerültek pozícióba. Szerintem úgy gondolják, hogy sok idő már úgysincs számukra a DRV Zrt vezető pozícióiban hátra, akkor meg miért ne adjanak el mindent amit még csak általuk lehet. Egyéb elfogadható okot az ingatlaneladásra nem találok. Más kérdés az, hogy ezzel az eljárásukkal én bűncselekmény alapos gyanújának megállapíthatóságát észlelem és természetesnek tartanám azt, hogy a szintén ügyvéd foglalkozású, választott országgyűlési képviselőnk járjon el ezzel kapcsolatban már csak azért is, mert az alábbiak szerint ez a kötelessége: Kísérje az ellenzék figyelemmel a kormány minden lépteit. Őrködjék szigorúan a törvények sértetlen fenntartása felett. Minden hibát, minden törvényszegést rójon meg személyes tekintet nélkül, minden hiányt fedezzen fel, nyilatkozzék pártérdek és mellékes tekintetek nélkül. Törvény, igazság és lelkiismeretes meggyőződés szerint járjon el, félelmet, csüggedést, önhaszonkeresést ne ismerjen, védje mindenkor az alkotmányos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érdekeit. Ez az ellenzék nemes feladata, ez legszentebb kötelessége. (Deák Ferenc beszédéből) Lehet, hogy ennek ellenére azért nem tesz semmit ez esetben sem országgyűlési képviselőnk, mert nem ismeri Deák Ferencnek idézett szavait és ezért nem is tudja, hogy mi a feladata. De valószínűbb az, hogy jól tudja azt, hogy mi a feladata, valamint azt is jól tudja, hogy pártjának jelöltjét helyette Siófokon akkor is megszavazták volna országgyűlési képviselőnek, ha a jelölt egy székláb lett volna. Jelenlegi életszínvonalának megőrzése végett szerintem azért igyekszik elfelejteni a Deák Ferenci szavakat, mert e szavak szerinti eljárása esetén az elitnél olyan ellenségeket szerezhetne, akik a következő választás előtt veszélyeztethetnék jelölését, jelenlegi életszínvonalát, fő és mellékjövedelmeit. És szerintem főleg azért nem tesz semmit, mert egyszerűen nem érdekli megválasztóinak a sorsa a következő választás előtti egy hónapig. Mentségére pedig az legyen mondva, hogy másutt sem különb a helyzet. 4. oldal (összes: 12)

5 Újpest Polgármesterének, Dr. Derce Tamásnak április 19-i írásbeli tájékoztatásában többek között a következők olvashatók: Újpesten ismét olyan helyzet kezd kialakulni, ami arra kényszerit, hogy újra elétek tárjam az igazságot. A tényeket, a valóságot, egymás mellé kell rakni, hogy szemünk kinyíljon, hogy lássuk, amit látni kell, hogy cselekedeteinket ne a jóindulatú hiszékenység, hanem a valóság vezesse még akkor is, ha az fájdalmas. Az újpesti Fidesz vezetése, a szakrendelők önkormányzati átvételének követelésével nyíltan a demagógia útjára lépett elfedve tényleges cselekedeteit, nem tevéseit. Nem tudom, hogy mit is kell érteni a pult alatti politizálásról. Azt viszont tudom, hogy az újpesti Fidesz vezetése és az újpesti MSZP, a jelen választási ciklus elején titokban, anélkül, hogy más tudott volna róla, elosztotta egymás között az önkormányzat gazdasági pozícióit, s az ezeket a társaságokat ellenőrző, illetve irányító testületekbe be sem engedték más szervezetek képviselőit. Ha valami, akkor ez a pult alatti politizálás. De hát ebben az uraknak és az elvtársaknak már bőven volt és van gyakorlata. És ugyan, mi, vagy ki akadályozta meg abban e jeles újpesti Fidesz vezetőt, hogy a Fővárosi Egészségügyi Bizottság ez év február 21-i, az újpesti szakrendelők privatizálását elrendelő határozatát megtámadja, s kérje annak a felfüggesztését akár a Főpolgármesternél, akár a Fővárosi Közgyűlésnél, vagy legalább erre vonatkozó kezdeményezést tegyen? Íme megoldó képlet: Először átvenni a szakrendelőt az Újpesti Önkormányzat tulajdonába, aztán ráfordítani sok százmilliót, netán akár egymilliárdot az Önkormányzat kasszájából, majd a szakrendelő non profit társaságba vitelével, külső forrás bevonásával privatizálni. Gondolom néhány száz önkormányzatnak területén élőknek déjá vu érzése támad Újpest Polgármesterének fenti tájékoztatását olvasva, nekem pedig lehetőséget nyújt a siófoki székhelyű DRV Zrt-re vonatkozó megoldó képlet megalkotásához. Íme Siófokon a megoldó képlet: Befejezni a DRV Zrt jelenlegi Vezetőségének mihamarabb mindannak az értékesítését ami mozdítható és ami nem, majd bármiféle elszámolás nélkül sürgősen a társaságukhoz tartozó volt miniszterük után távozni a GySEV, vagy más hasonló társaság felügyeleti vagy egyéb bizottsága felé. Ezt követően pedig az immár teljes egészében elavult és elhasználódott vezetékek miatti eladhatatlansága miatt a céget átadni az önkormányzatoknak, majd az önkormányzati pénzből történő, DRV Zrt-nek eladott ingatlanai eladási árának megfelelő több mint egymilliárd forint összegben olyan állapotba hozni azt, hogy privatizálásra alkalmas legyen. A privatizálás után pedig a monopolhelyzetben lévő új tulajdonos majd akkora díjat követel a fogyasztóktól, amekkorát csak nem szégyell. Mint a mesében, úgy hasonlít az újpesten kialakult helyzetre a DRV Zrt-nél lévő jelenlegi helyzet. Ugyanahhoz a társasághoz tartozók irányítása eredményeként Országgyűlési képviselőnkhöz képest én más helyzetben vagyok. Ugyanis nekem soha nem volt szakállam és ha azt akarom, hogy jövőben se legyen, borotválkozás közben mindennap tükörbe kell nézzek. Ezért vagyok kénytelen a meghirdetett, valamint hirdetésben nem említett ingatlan-elidegenítések miatt feljelentéssel élni a Somogy Megyei Főügyészségnek címezve, és talán azért is, mert a nem elithez tartozók felé érzett tartozásomat kötelességemnek tartom legalább ennyivel rendezni. Nincs kétségem arról, hogy feljelentésemet elbírálva a Somogy Megyei Főügyészség ugyanúgy fogja logikus vagy logikátlan érvekkel elutasítani kérelmemet, mint ahogy korábban is számos esetben is tették. Tudomásul véve Spiró Györgynek és sok más televízióban nyilatkozónak azt a megállapítását, hogy 5. oldal (összes: 12)

6 Magyarországon a törvényeket - beleértve a bíróságokat és ügyészségeket is - nem tartják be. De azt már nem veszem tőlük sem tudomásul, amit ma reggel Vágó István is úgy fogalmazott, hogy szerinte vége van nem tudom minek és jövőben Kelet és Nyugat-Magyarországra és még valamire szakad szét az ország. Szerintem ezek a nyilatkozók a hónap végén hatalomból távozó társasággal szimpatizálnak és most úgy gondolkoznak, ahogy azok az öregemberek szoktak, akik azt szeretnék, hogy ha ők meghalnak, akkor a világnak is legyen vége. Kedves Vágó István és más szimpatizánsok. Én nem vitatom azt, hogy ha hazánkban az elmúlt húsz évben mindenkor olyan magatartást tanúsított volna az ellenzék, mint ahogy azt Deák Ferenc meghatározta, akkor mára több osztrák munkavállaló dolgozna hazánkban, mint magyar munkavállaló Ausztriában. Valamint azt sem vitatom, hogy a hatalomból e hónap végén formálisan távozó társaság károkozása felér egy tatárjárással. A többiek károkozásáról nem is beszélve. De gondoljanak arra, hogy ha a tatárjárás után is néhány év alatt talpra álltunk, akkor most miért ne állnánk ismét talpra. Főleg akkor, ha nem segít az említett társaság a talpraállásban. Siófokon április 26. napján. Dr. Léhmann György 8600 Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos (tel: 84/ és ) új Tiszta vizet a pohárba [1] Vendég, 2009, december 29-21:21 új Tiszta vizet a pohárba című irásra válaszom Vendég, 2009, december 26-19:46 Köszönöm a képviselőjelöltségemmel kapcsolatos jókívánságot, természetesen mindent elkövetek azért, hogy többet is tudjak tenni nemzetemért, mint csak azt, hogy Jókai Anna szavaival élve "fényhozó értelmiség"-hez tartozóként irásaimmal nyujtsak reményt. Legujabb változata a helyi fideszesek támadásának az most velem szemben, hogy a Jobbikosokat Soros György pénzeli. Ez a butaság arra késztet, hogy ha ők is ennyire elitélendőnek látják bárkivel kapcsolatban Soros György nevének felemlegetését, akkor egy kissé alaposabban feltárjam ennek a több országból is kitiltott alaknak kapcsolatát néhány hatalomra törekvővel. Sajnálom azt, hogy ez a most készülő irásom bizonyosan éppen ugy nem lesz olvasható a Néplapban, mint az a több mint húsz írásom sem, melyeket a Néplapban utoljára megjelent "Panamaivá vált a siófoki izraeli cég" cimű irásom után internetoldalon már közreadtam. Természetesen ezeket is megküldtem a Néplapnak folyamatosan, és nagyon bízom abban, hogy az elutasításnak, a meg nem jelentetésnek nem az a tényleges oka, hogy voltam bátor leírni a közölt utolsó cikkben ismertetett cégről azt, hogy panamai, vagy azt, hogy izraeli. Szeretettel: Dr. Léhmann György Lippai Roland Az SZDSZ [2] 6. oldal (összes: 12)

7 Vendég, 2008, május 7-19:43 Lippai Roland Az SZDSZ bukása és pusztulása a magyar társadalom jövője szempontjából döntő jelentőségű és pozitív fejlemény jelentette ki Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak. A közgazdászprofesszor úgy véli: attól, hogy az SZDSZ-t visszavonja a globális hatalom, és a népszavazással az emberek nemet mondtak a törpepártra, képesek lehetnek arra, hogy mint rákos sejtek, áttéteket képezzenek más pártokban. Orbán Viktorra vár az a feladat, hogy egy átfogó nemzetstratégia mentén kísérletet tegyen arra, hogy a magyar társadalom visszaforduljon a végzetes lepusztulási lejtőn. Interjúnk. Ön korábban arról beszélt: ha a március 9-i népszavazásnak elsöprő sikere lesz amelynek egyébként tanúi is lehettünk akkor az lehetőséget ad arra, hogy egy teljes rendszerkorrekció induljon meg. Nem következett be az a gyurcsányi jóslat sem, hogy 9-e után 10-e következik: alig másfél hónap alatt különböző áttételeken keresztül, ám úgy tűnik, a Gyurcsány-kormány megbukott attól függetlenül is, hogy nem eresztik a gyeplőt és kisebbségi kormányzással próbálják elnavigálni az országot. Mi húzódik meg az elmúlt időszak mélyében? Mindenki láthatta már a népszavazás előtt is ha a már ismert eredmény alakul ki, vagyis a maximális becslésekhez közeli vagy még azt is túlszárnyaló részvétel és azon belül elsöprő a többsége az igeneknek, az azt jelenti majd: nemcsak egyszerűen a kormány bukik meg, hanem ezzel együtt a rendszer is. Sőt bizonyos értelemben nem csak a rendszerváltás rendszere, hanem az egész elmúlt hatvanéves szisztéma is. Ennek az első része önmagát szocializmusnak nevezte, a második pedig magát kapitalizmusként definiálja, ám tulajdonképpen mindkettő a globális kapitalizmus eszköze volt a tradicionális paraszti társadalmak megsemmisítésére, majd a globalitásnak megfelelő konzumidiótává, vagyis engedelmes munka- és fogyasztóerő-állatok gigantikus csordáivá történő átalakítására. A jelenlegi bukást legalább három történelmi rétegben kell tehát szemlélnünk. Az első, a leginkább látható szintje a bukásnak lényegében viszonylag rövid idő alatt megtörtént. Ennek végkifejlete a koalíciós szakítás. Igen, a bukás első fázisa lezajlott. Azt kell eldönteni, valójában minek is lássuk mindezt. Elindult egy bomlási folyamat, amely még csak az első rétegénél tart, mert formálisan maga a kormány sem szűnt még meg. Ez lenne az első állomás, majd a rendszerváltás rendszere és az elmúlt hatvan év korrekciója követezhetne. A kormány szétbomlása már megindult. A kérdés az, hogy valójában mi történik ebben a bomlási folyamatban. Az MSZP mindig is egy bonyolult politikai holding volt, amelyben legalább egy tucatnyi politikai párt van. Ám a kezdetektől fogva a belső SZDSZ volt a meghatározó, főleg, amióta Gyurcsány miniszterelnök, majd pártelnök lett. Az SZDSZ-es hálózat uralma a döntő fontosságú ebben az összefogásban. Tehát ebben a szétválásban azt ismerték fel: ha formálisan is együtt maradnak, vagyis látványosan érzékelhető kettőjük koalíciója, (tehát a külső SZDSZ és az MSZP-ben lévő belső SZDSZ összefogása) akkor ez negatív szinergiát okoz. Ha együtt maradnak, akkor biztos: együttesen kisebb lesz, kisebb marad, sőt folyamatosan csökken a kimeneti teljesítmény, mintha különválnának. Ha külön mennek, ahogy ez meg is történt, nagyobb lesz a retorikai szabadság. Mindkét fél több lehetőséget kap arra, hogy visszaszívja azokat a szimpatizánsokat, akiket éppen emiatt az intim liaison miatt veszített el. Az SZDSZ esetében azok a támogatók jöhetnek vissza, akik elsősorban azt rótták fel, hogy egy utódpárttal állt össze a liberális párt. Az MSZP esetében azokat a szavazókat lehet visszacsábítani, akik amiatt fordítottak hátat a pártnak, mert az MSZP valójában egy totálisan eszdéeszesített konstrukcióvá vált, ahol a szociális törekvéseknek az írmagja sem maradt, emellett egyértelműen a kollaboráns, globalista, behódoló stratégia valósult meg. A retorika akciószabadsága növekedett, ám a tényleges mozgástér nem változhat. Mennyire jelentős ez a bomlási folyamat? Ez a társadalom, a magyar nemzet hosszú távú jövője szempontjából nagyon helyes és pozitív folyamat végbe kell mennie a kormánykoalíció felbomlásának, majd a kormány, illetve a rendszer megszűntének is. Mi a szerepe itt a törpepártnak, az SZDSZ-nek? 7. oldal (összes: 12)

8 Fontos hozzátenni mindehhez, hogy az SZDSZ valójában egy sajátos politikai alakzat, és mint ilyen, rendszeridegen a magyar politikában. Valójában ahhoz lehetne őket hasonlítani, ami között állt fenn Magyarországon, nevezetesen: minden fontosabb állami vezető mellett ott dolgozott egy szovjet tiszt. Magyarán, a birodalmi, katonai erőszak szervezetileg és intézményesen is képviseltette magát a magyar államigazgatásban. Ám 1958-ban a szovjet birodalom visszarendelte a tiszteket. Az, hogy Magyarországon létezhet SZDSZ nevű párt 20 éve, azt jelzi, hogy mi most még a rákosista-sztálinista szakaszában vagyunk a rendszerváltásnak. Tehát nem sikerült elérni azt, hogy a birodalmi erőszak közvetlen részvétele eltűnjön az egész magyar politikai erőtérből. Ha az SZDSZ mint párt megbukik, kiesik a parlamentből, és nagy valószínűséggel ezt követően felbomlik, illetve eltűnik a magyar politikai rendszerből, az azt jelentené, hogy a birodalom visszavonja közvetlen katonai ellenőrként működtetett kollaboránsait. Az SZDSZ neve, illetve a politikai süllyesztő fogalma már sokak fejében összekapcsolódott. Igen, valóban. Én azt hiszem, a magyar társadalom többsége számára egyértelmű, hogy a népszavazás elsősorban az SZDSZ-ről való szavazás volt. Itt az emberek elsöprő többsége azt utasította el, amit az SZDSZ képvisel, illetve amit egy MSZP nevű nagypolitikai holdingban, mint gazdaszervezetben élősdi hatalomként felépített. A társadalom a külső SZDSZ-re, az MSZP-ben rejtve dolgozó SZDSZ-re, és ezek nagykoalíciójára mondott elsöprő módon nemet. Újra le kell szögezni: az SZDSZ eleve egy rendszeridegen elem, és a magyar társadalom, amikor az elmúlt 20 év során 25 százalékról egy százalékra vitte le a párt tetszési indexét, jelzi, hogy a közösség, ha későn is, de felismeri, milyen pusztító erőt képvisel ez a csoportosulás. Bukása és pusztulása a magyar társadalom jövője szempontjából döntő jelentőségű és pozitív fejlemény. Vannak azonban aggaszó jelek is, erre jó példával szolgál az elmúlt heti demonstratív rendezvény, ahol az elmúlt 20 év volt jegybankelnökei vettek részt. Erről a konferenciáról a tudósítások általában ujjongva számoltak be: létrejött a bankárok nagykoalíciója, hiszen két baloldali, illetve két jobboldali orientációjú volt bankelnök tökéletesen egyetértett az alapvető stratégiai kérdésekben a magyar gazdasággal kapcsolatban. Első hallásra akár pozitív fejlemény is lehetne, hogy a szétvert kvázi polgárháborús állapotok között lévő magyar társadalomban, a nagy frontvonalak között közeledés, egyetértés van. Veszélyes azonban azt gondolni, hogy ez a fejlemény a politikailag pozitív események közé tartozik. Valóban úgy tűnik fel, hogy létrejön egy nagykoalíció, ez azonban komoly fenyegetést jelentene a magyar társadalom számára. Hát nincs olyan kritikus helyzetben a magyar gazdaság a maga egy-két százalékos dübörgésével, társadalmilag rossz közérzetével, amely indokolttá tenné az összefogást? Ez lélektanilag nagyon jól hangzik, csakhogy van egy probléma. Az SZDSZ ugyan elpusztul mert a magyar társadalom egyértelműen nemet mondott a birodalmi szimbolikus erőszak eme közvetlen megnyilvánulására azonban ebben az esetben egy olyan eseménysornak lehetünk a tanúi, amikor az elsődleges rákos burjánzási gócot sikerül eltávolítani, azonban ennél egy sokkal veszélyesebb folyamat indul el: áttétek keletkeznek a társadalmi-gazdasági szerveződés más életfontosságú pontjain. Ennek az áttétnek ismerete adhatja Horn Gábornak azt a fajta magabiztosságot, amely mentén kijelentheti, az SZDSZ-nek az a történelmi feladata, hogy megakadályozza a Fidesz kétharmados kormányra kerülését? Semmi kétség afelől, az SZDSZ-nek mindig is az volt a történelmi feladata, hogy mivel nekik nem sikerült a legerősebb párttá válniuk a 90-es évek eleje óta mindent igyekeznek megtenni annak érdekében, hogy a mindenkori potenciális vagy ténylegesen kormányzó pártokban, mint áttéteket, felépítsék a saját hálózatukat. Egyébként aligha véletlen, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége először a Szabad Kezdeményezések Hálózata névvel alakult meg. Ők maguk is használták ezt a kifejezést, amely tulajdonképpen a rákos áttétek képződésének egyik leírási formája. A hálózatkutatás, mint roppant divatos rendszerelméleti paradigma, főként a rák, a nagy járványos betegségek, illetve a terrorizmus terjedési mechanizmusaival foglalkozik. E rendkívül sötét és pusztító folyamatok terjedésének vizsgálatában és az azok ellen való küzdelemben alakul ki a 8. oldal (összes: 12)

9 rendszerelméletnek ez az új ága. A hálózat fogalmának, amelyet annak idején büszkén használt a mai SZDSZ, meglehetősen vészterhes jelentése van tehát. Bizonyos értelemben az áttéteken át büszkén terjedő rákos sejtek is szabad kezdeményezések hálózataként ünnepelik magukat a megtámadott szervezetben. Miért szabadok? Mert megszabadították magukat a szervezet általános egyensúlyfenntartó szabályaitól: kivonták magukat a regulációs rendszer fennhatósága alól. Rájuk akkor nem érvényes a fennálló érték- és normarendszer? Szerintük nem, sőt tökéletesen kivonták magukat azon normák alól, amelyeket azért tart fenn a szervezet, hogy a saját egyensúlyát, életét, létezését megőrizze. Mondhatjuk: életellenesek. Brutálisan, cinikusan és röhögve levetik magukról, és érvénytelennek tekintik magukra azokat az alapvető szabályokat, amelyek nélkül nem létezik a harmónia, az egyensúly végül is maga az élet. Visszatérve az MNB-elnökök találkozójához Azért tartom vészjósló eseménynek, mert ebben az esetben egy pusztító jellegű összefogásról van szó egy hamis narratíva keretében. Azzal kell szembesülnünk, hogy miközben két éve zajlik az egyensúly és reform nevében elkezdett folyamat, ez abból a hazug feltételezésből indult ki, hogy a kialakult horribilis deficit azért jött létre, mert az állam sokat költ. Hazugság és deficit kapcsolódik össze az elmúlt két év során a magyar közbeszédben. Az az állítás vált teljesen uralkodóvá az úgynevezett jobb- és baloldalon is, amely elfogadja azt a végtelenül veszélyes és hamis szemléletet, amely szerint, ha nagy deficit alakult ki, akkor ennek egyértelmű oka az, hogy túlságosan sok a kiadás. Vagyis a magyar társadalom pazarol, túlfogyaszt, illetve hedonizál. Az állam és annak polgárai túlfogyasztanak. Ehhez képest azt látni, hogy mind az állam, mind a társadalom széles rétegei rendkívüli módon le vannak gatyásodva. Így van. Amikor deficit áll elő, akkor ennek logikailag is két oka lehet. Egyik kétségtelenül az, hogy sok a kiadás. Ám legalább ilyen logikus annak a feltételezése is, hogy kevés a bevétel. Ami a legjobban jelzi a hamis értelmezési tematika meglétét mert itt működik egy értelmező hatalom is az, hogy csak és kizárólag az egyik részét hajlandóak figyelembe venni a deficit kérdésének. Nem fogadják el, és nem is válhatott a diskurzus tárgyává, hogy amikor deficitről beszélünk, annak logikailag két oka lehet. Ez a hamis érzelmezési keret csak azt a részt veszi górcső alá, amelyből annak kell kiderülnie, hogy sok a kiadás. Ha ez a hamis értelmezési környezet fennáll, miképpen lehetne megváltoztatni? Először is azt kell rögzíteni, hogy logikailag teljesen egyenértékű a két változat és rögtön gyanakodnunk kell amiatt, hogy kizárólag az első változat uralja a közbeszédet. Teljesen eltérő társasalomfilozófia kapcsolódik a két szemlélethez. Matematikailag, ha deficitem van, az legalább olyan valószínűséggel eredhet abból, hogy sok a kiadás, mint hogy kevés a bevétel. Azért van mégis filozófiai mélységű különbség a kétféle szemlélet között, mert ha arról beszélünk, hogy sok a kiadás, akkor ebből eléggé egyértelműen következik, hogy a kiadásokat le kell faragni. Csakhogy az állami kiadásoknak a döntő többsége a vesztesek, a hátrányosabb helyzetűek támogatására van vajon mi másért létezne állami újraelosztás, ha nem azért, hogy a kiadások jelentős része azokat a társadalmi csoportokat támogassa, amelyek javarészt önhibájukon kívül képtelenek az elemi szintű civilizációs javak, a közoktatás, az egészségügy javainak megszerzésére. A társadalom egészséges életösztönétől hajtva igyekszik az állami újraelosztás segítségével megtámogatni a vesztes és többségben lévő társadalmi csoportokat. Ha csökkentem a deficitet a kiadások magas szintjére hivatkozva, akkor ez azt jelenti, hogy radikálisan rontom az egyébként is vesztes társadalmi csoportok általános társadalmi, gazdasági pozícióit. Ebből következik: ha csökkentem a kiadásokat, ezzel lehetőséget teremtek a bevételek csökkentésére is. Itt lép be a radikális adócsökkentés igénye is. Ez a másik oldalon lerontja a hátrányos helyzetű társadalmi 9. oldal (összes: 12)

10 csoportok, a vesztes többség pozíciója kiegyenlítődésének lehetőségét azzal, hogy csökkenti a kiadásokat, illetve azzal a felkiáltással, hogy maradjon több pénz az embereknél, csökkenti a bevételeket. Ám könnyű belátni: mindenféle adócsökkentés egyértelműen a leggazdagabbaknak, a legjobb pozícióban lévőknek a helyzetét könnyíti. A legerősebb gazdasági-társadalmi csoportoknak kedvez, hiszen ők fizetik a nagyobb adót. Csökkentik az állam terjedelmét, aminek következtében a nemzetállam azon funkciója, hogy a lokalitásokat igyekszik megvédeni hiszen mi más lehetne a feladata a globális gazdaság hatalmi folyamataitól, ez sokszor csorbul, és egyre csökken. Az egyik alapvető cél, hogy gyengítsék a nemzetállamot, másrészt, pedig lezajlik egy hatalmas újraelosztás is. Mert azoknak a jövedelempozíciója romlik, akik a leginkább rászorulók lennének, az adócsökkentéssel meg javul azok helyzete, akik egyébként is a lehető legjobb pozícióban vannak. Könnyű belátni: egy latin-amerikai jövedelemegyenlőtlenségekkel sújtott társadalomban, mint amilyen a magyar, a kiadáscsökkentés a leginkább rászoruló társadalmi kétharmad lehetőségeit csökkenti. Az ezzel párhuzamosan megnyíló bevételcsökkentés pedig a leggazdagabbak pozícióját javítja. Ha azonban megfordítjuk a logikát, és azt mondjuk, hogy nem a kiadás sok, hanem a bevétel kevés, igen érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. A magyar gazdaság döntő többségét hozzávetőlegesen két tucat multinacionális vállalat ellenőrzi. Ezek a magyar foglalkoztatottak 12 százalékát alkalmazzák, az összes bérnek a 15 százalékát fizetik ki tény, hogy ebben a szegmensben némileg magasabbak a bérek az átlagosnál és befizetik az összes adónak körülbelül a 38 százalékát. Közben pedig, az adózás utáni profit 92 százaléka az övék! Ezek a döbbenetes arányok jelzik, hogy kik is azok, akik miatt bevételhiányos (és nem kiadástöbbletes ) állapot alakult ki. A deficit, a hazugság, tehát a válság legmélyebb oka valójában az, hogy akik a magyar gazdaságot ellenőrzik, 92 százalékos profit mellett mindössze 38 százalékkal járulnak hozzá a bevételekhez, a közteherviseléshez. Kifejezetten a baloldali kormányok regnálása idején megindult egy nagyon erős államtalanítási folyamat. Ha ez tovább fokozódik, az hová vezethet egy olyan társadalom esetében, amelynek egyre magasabb élelmiszer-, és energiaárakkal kell szembesülnie, amelyiknek a kutatások szerint egyre rosszabb az egészsége, népesedési folyamatai, emellett rendkívüli módon reménytelennek, értékvesztettnek vallja magát? Mindannyian láthatjuk, ez hová vezethet. Rázárulni látszik a magyar társadalomra egy végzetes harapófogó, amelynek az a lényege, hogy a munkaerő ára, vagyis a bér reálértéke a évvel ezelőtti szinten rögzül, miközben a munkaerő újratermeléséhez szükséges javak és szolgáltatások ára viszont a globális piaci szintre emelkedik (a kifosztás stációit lásd korábbi írásunkban a szerk.). Holott a társadalom nagy része csak a munkaerejét tudja áruba bocsátani. Igen, a munkaerő árát véglegesen rögzítették a es évek szintjén, miközben a radikális államtalanítás, a teljes privatizálás és a nagy multinacionális vállalatok számára való teljes szabad hozzáférés nyomán a munkaerő újratermeléséhez szükséges áruk és szolgáltatások árát természetesen a globális piaci szintre vitték fel. Ezért lehetséges az, hogy Ausztriában ma egy napi átlagos bevásárlás 20 százalékkal kevesebbe kerül, mint Magyarországon, holott ott több mint négyszer akkorák a bérek, mint nálunk. Amikor egy társadalommal nagyon hosszú időn keresztül nagyon rossz dolgok történnek, akkor ez egy idő után súlyos és maradandó károsodást okoz. Minden emberi közösségnek hármas jelszava a népesség, egészség, békesség. A békesség a lelki egyensúly azon mentális, morális, spirituális javak újratermelésének az egyensúlya, amelyek az elemi szintű együttélést, együttműködést, szolidaritást biztosítják. Ezek nélkül nem létezik egészségesen működő közösség. Ez a talapzata mindennek, ez azonban a magyar társadalomban a történelmi előzmények nyomán már a es években is végzetesen megroppant. Ennek a lelki békének tragikus állapota tükröződik a másik két folyamatban is: az egészség-, illetve a népességvagyonnal való gazdálkodásban is. Mindkettőben Európa legrosszabb helyzetben lévő társadalma vagyunk. Olyan lepusztulási lejtőn haladunk, hogy ha nem történik lényegi változás, akkor az egy évtizeden belül végezetes következményekkel járhat. A jelenlegi helyzetben a Fidesznek mik lennének a legfontosabb feladatai? 10. oldal (összes: 12)

11 Amivel legelőször szembesülni kell: a magyar társadalom rendkívül súlyos helyzetben van. Ez a súlyos újratermelési válság döntően nem gazdasági jellegű. Noha nagy a nyomás afelé, hogy a bajokat gazdasági-pénzügyi problémaként kezeljük, itt alapvetően társadalom-újratermelési válságról van szó. Sokkal súlyosabb a dolognak az a kevésbé látható része, ami a szétvert lelkiállapot, a népesedés és az egészségvagyonunk helyzetét jelzi. A Fidesznek a stratégiáját nem négy évre, hanem sokkal hosszabb időre kellene felépítenie. Egy olyan koherens nemzetstratégiát kell megfogalmazni, amelyhez lehet 80 százalékos támogatottságot szerezni. Ki is derült a népszavazás alkalmával, hogy ez lehetséges. Lehet hatalmas támogatást szerezni nagy stratégiai célok mellé, ha értelmesen elmagyarázzuk az embereknek, hogy mi történik és mit kellene tenni igaz, legalább év kellene ahhoz, hogy megforduljanak a kedvezőtlen folyamatok. Ahhoz, hogy helyreálljon a megroggyant lelkiállapot, újra legyen bizakodás, szolidaritás. Erre építve, pedig nagy áldozatokkal képesek legyünk egy családbarát fordulattal visszafordulni a végzetes népesedési lejtőről. És eközben kevésbé önpusztító életmóddal helyreállíthatnánk a szétzilált egészségvagyonunkat is. Van a Fidesznek ereje ahhoz, hogy ezt a minden bizonnyal gigantikus feladatot véghezvigye, közösen a társadalommal? A polgári kormány négy éve eléggé egyértelműen jelezte, hogy Orbán Viktor felismerte ezeket az összefüggéseket, és ha akkor nem szakad meg ez a folyamat, készen is áll ennek a feladatnak az elvégzésére. Az az időszak arra volt jó, hogy összeérjenek azok a szervezeti, intézményi változások létrejött például egy népesedési kormánybizottság is amelyek nyomán ez a éves program felépülhetett volna. Sajnos ez a folyamat 2002-ben tragikusan megszakadt. Ma lényegesen rosszabb feltételekkel kellene ezeket az életmentő mechanizmusokat beindítani. Ehhez párosul a közbeszéd roncsoltsága is: ma még nehezebb és bonyolultabb e problémákat elmagyarázni. Roppant nehéz feladat ez, és ennek a Fideszen belül is megvannak az ellenzői. Teljesen logikus, hogy a globális hatalom mindent megtesz annak érdekében, ha az SZDSZ szétroncsolódik, akkor a hatalom rejtett szerkezetekben igyekszik felépíteni a kormányzó párokban a rendszeridegen szisztémákat. A már említett konferencián elhangzott, hogy akkor a szakértők elmondták, mi a feladat, most már a politikusokon a sor. Ez egy elég egyértelmű üzenet volt. Itt nem politikusokról van szó, hanem Orbán Viktorról. Ez a vészjósló üzenet egyértelműen Orbánnak szólt, és eszerint úgysem lesz más lehetősége, bármilyen többséggel is alakít kormányt, minthogy a globális hatalomnak a konferencián elhangzott parancsait teljesítse. Orbán Viktor ellen tud állni ennek a nyomásnak? Nagyon bízom benne, hogy igen. A polgári kormányzás négy éve és az azóta eltelt időszak igen súlyos, mély és intenzív tanulási folyamat volt Orbán Viktor számára. Azt gondolom, hogy sokkal világosabban látja ma már, hogy mi a valós helyzet és rendelkezik azokkal a képességekkel, tudásokkal, illetve azzal az elszántsággal is, ami ahhoz kell, hogy egy ilyen nemzetstratégiát kialakítson és képviseljen. Az tény, hogy rendkívüli nehézségekkel kell szembenéznie. Arra számítok, hogy a politikai konfliktusok intenzitása aligha csökken majd attól, hogy a Fidesz kétharmados többséggel kormányra kerül, és neki kezdhet a nemzetstratégiája megvalósításához. Forrás webcím (letöltve: :47): Hivatkozások: [1] [2] oldal (összes: 12)

12 12. oldal (összes: 12)