Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Bíróság 14.K.34343/2008/6. A Magyar Köztársaság nevében! A bíróság a dr.kulcsár Szilárd munkavállaló és dr.lukács Andrea munkavállaló által képviselt Állami Autópályakezelő Zrt. (1132.Budapest, Váci út 45/B.) felperesnek az Uherné Dr. Laczi Orsolya jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024. Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi ÍTÉLETET A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 forint (Húszezer) perköltséget. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak az APEH illetékes Regionális Igazgatósága külön felhívására 16.500 forint (Tizenhatezer-ötszáz) kereseti illetéket. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de a Fővárosi Bíróságnál 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye. Indokolás: A felperes a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) IV.fejezete szerinti gyorsított tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított 2008. június 27-én flottakezelés/2008-2. tárgyú közbeszerzésben. A beszerzés teljes mennyisége 67 db új személygépjármű volt. Az ajánlatok elbírálásának szempontja az összességében legelőnyösebb ajánlat. Az ajánlattételi határidő 2008. július 18. A 3. számú részszempontként került meghatározásra személygépjármű (azonos kategóriájú csereautó) biztosításának ideje a szerződéskötéstől új személygépjármű megszerzéséig (nap) és súlyszám 10. Kiosztható ponthatár 1:100-hoz. A 2008. július 7-i részvételi jelentkezési határidőre a jelen perben nem szereplő ALD Automotive Magyarország Kft., az Autóflotta Kft., a Budapest Flotta Zrt. A Leaseplan Hungária Zrt., az MKB-Euroleasing Autópark Zrt., a Nelson Flottalízing Kft. és az X-Rent Autókölcsönző és Flottakezelő Kft. nyújtott be részvételi jelentkezést. A felperes a részvételi jelentkezéseket elbírálta, hiánypótlást követően valamennyi részvételi jelentkezést érvényesnek minősített, és 2008. július 11-én a részvételi jelentkezőket ajánlattételre hívta fel. A felperes dokumentációt is készített, és a II. fejezet 20.1. pontjában részletezte az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálatának módszerét, melyben rögzítette, hogy az ajánlatok értékelésének a Kbt. 57. (3) bekezdés d./ pontja szerinti módszere az 1-3. részszempont esetében az egyszerű matematikai arányosítás képletnek megfelelő alkalmazásával. A fentiekben említett ajánlattételi határidőre az ALD Automotive Magyarország Kft., az Autóflotta Kft., az MKB-Euroleasing Autópark Zrt., a Nelson Flottalízing Kft., az X-Rent Autókölcsönző és Flottakezelő Kft. és a jogorvoslati eljárást kezdeményező Leaseplan Hungária Gépjárműpark Kezelő és Finanszírozó Zrt. nyújtott be ajánlatot. A dokumentáció a 3.részszempontra teendő megajánlás és annak értékelése tartalmazta, hogy az ajánlattevőnek legkésőbb a szerződés megkötését követő 5.
napon csereautót kell biztosítani. Amennyiben az 5. munkanap nem munkanap, úgy a határidő az azt követő munkanapon jár le- Ebben a pontban az ajánlattevőnek azt a szerződés megkötését követő naptól számított legkésőbbi határidőt kell megajánlania, amelyen belül vállalja, hogy csereautót az ajánlatkérő számra biztosítani tudja. A végső ajánlattételi határidőre 2008. július 31-ére a 3. bírálati részszempont szerinti megajánlásaikat az ajánlattevők az alábbiak szerint adták meg. ALD Automotive Magyarország Kft. 1 nap, az Autóflotta Kft. 0,5 nap, az MKB-Euroleasing Autópark Zrt. 0 nap, a Nelson Flottalízing Kft 2 nap, az X-Rent Autókölcsönző és Flottakezelő Kft. 0,5 nap és a LEASEPLAN Hungária Gépjárműpark Kezelő és Finanszírozó Zrt. 0,42 nap. A felperes felhívta az ajánlattevők figyelmét arra, hogy a 3. részszempontnál megajánlott 0 nap alatt 0 nap 0 perc 0 másodpercet ért. Ezzel összhangban az ajánlattevők által megadott indokolásnak ki kell térnie arra, hogy mely időponttól állnak az ajánlatkérő rendelkezésére a csereautók, milyen esemény, körülmény, okirat, egyéb dokumentum szükséges a csereautók rendelkezésére bocsátására annak érdekében, hogy azok leendő birtokosai az ajánlatkérő személygépjármű használatra jogosult munkavállalói jogszerűen használni tudják a csereautókat. Az MKB-Euroleasing Autópark Zrt. indokolását a felperes elfogadta. A felperes 2008. augusztus 7-én hirdette ki az eljárás eredményét, e szerint a nyertes ajánlattevő az MKB-Euroleasing Autópark Zrt, a második legkedvezőbb ajánlatot az ALD Automotive Magyarország Kft. tette. A LEASEPLAN Hungária Gépjárműpark Kezelő és Finanszírozó Zrt. ajánlata igényes volt. A nyertes alapján az ellenszolgáltatás összege 369.601.152 forint. Az összegzés szerint a 3. bírálati részszempont értékelése során a felperes az MKB-Euroleasing Autópark Zrt. részére 9.494 pontot, a LEASEPLAN Hungária Gépjárműpark Kezelő és Finanszírozó Zrt. részére 8.854 pontot osztott ki. A LEASEPLAN Hungária Gépjárműpark Kezelő és Finanszírozó Zrt. jogorvoslati kérelemmel fordult az alperesi Döntőbizottsághoz, amely a D.394/18/2008. számú 2008. szeptember 22-én kelt határozatával jogorvoslati kérelemnek részben helyt adott, és megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 1. (2) bekezdését, míg a Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet ezt meghaladó részben elutasította, és ezen túlmenően a felperest 3 millió forint pénzbírság megfizetésére, valamint 900.000 forint kérelmező részére történő igazgatási és szolgáltatási díj megfizetésére kötelezte. Az alperes a jogorvoslati kérelmi elemek közül egyedül az ajánlatok értékelésével kapcsolatos kérelmi elemet találta alaposnak. Kifejtette, hogy a Kbt. 1. (1) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárásban, ideértve a szerződés megkötését is, az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát és nyilvánosságát. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdését is idézte az alperes, mely szerint az ajánlatkérőnek az esélyegyenlőséget és az egyenlő bánásmódot biztosítani kell az ajánlattevők számára. A határozat indokolása kiemeli, hogy nem vitatottan a felperes a felhívásban előírt értékarányosítási módszerhez megadott képletet alkalmazta az értékelés során, pontszámokat annak alapján számította ki. Kérelme alapján az alperes azt vizsgálta, hogy az elbírálás során sérült-e az esélyegyenlőség alapelve figyelemmel arra,
hogy annak érvényesülését az ajánlatkérő minden szakaszában az értékelés során is köteles biztosítani. Az alperes megállapította, hogy az előírt matematikai képlet alkalmazásával bármely, nem 0 forint értékű megajánlás értékelése, tekintettel arra, hogy a 0 érték a számlálóban szerepel, kizárólag 0 pont eredményre vezethet, tehát az egyes értékek közötti eltérések sem jeleníthetőek meg arányosan. Ebből következően a csereautók biztosításának időtartama szerinti ajánlati tartalmának a bírálata függetlenül az alkalmazotti módszertől jogsértő volt, de a kiosztott pontszámok nem tükrözték az ajánlati vállalások közötti különbségeket, ténylegesen nem valósult meg a megajánlások közötti értékarányosítás. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a képlet alkalmazásának eredményeként a többi ajánlattevő megajánlására jutott pontszám, melynek a felhívásban meghatározott kiosztó ponttartomány legkisebb mértékét sem érte el. Rámutat ugyanakkor az alperes arra, hogy a kérelmező által bemutatott alternatívák sem lettek volna jogszerűen alkalmazhatók jelen esetben, így a kérelmező indokok alapján nem állapítható meg az, hogy jogszerű értékelés esetén változott volna-e a nyertes személye. A bírság kiszabása körében az alperes indokoltnak ítélte bírság alkalmazását. A felperes súlyos jogsértést követett el azzal, hogy az esélyegyenlőség alapelvét megsértve végezte az ajánlatok értékelését. Az alperes a bírság összegének meghatározása során figyelembe vette a jogsértés közösségi értékhatáros beszerzése valósult meg, nyertes ajánlat alapján az ellenszolgáltatás összege 369.601.152 forint volt. Figyelembe vette továbbá azt is, hogy a szerződés megkötésére tekintettel a jogsértés nem orvosolható, ugyanakkor annak közvetlen kihatását az eljárás eredményére nem állapította meg. Az alperes figyelembe vette, hogy már többször állapított meg jogsértést a felperes terhére a törvény alapján. A határozattal szemben kizárólag az ajánlatkérő felperes nyújtott be keresetet. Kérte az alperes határozatának megváltoztatását, a bírság mellőzését, illetve mérséklését. Kifejtette, hogy az ajánlati kötöttség miatt a felperes a felhívásban és a dokumentációban megadott előírásain az ajánlat későbbi bírálati szakaszában jogszerűen nem változtathatott, tehát a felhívásban és dokumentációban rögzített bírálati szempont alapján a meghatározott részszempontok, súlyszámok és képlet alkalmazásával kellett az ajánlatokat értékelni. Az értékelés a Kbt. 90. -ában is rögzített menetét követve a 3. részszempont tekintetében a legjobb, legkedvezőbb ajánlati elemek a nyertes ajánlat által megajánlott 0 vállalás minősül, így ez kapta a 100 pontot. A többi ajánlattevő e részszempontra tett vállalása a képlet alkalmazása előtt került kiszámításra, amely valamennyi ajánlattevő esetében 0 pontot eredményezett. Tekintettel arra, hogy a Kbt. rendelkezése szerint és az értékelés módszerével kell kiosztani a pontokat, így a felperes a módszer alkalmazásának eredményeként kapott pontokat kellett figyelembe venni, tehát az értékelés folyamatában az értékelés módszere az, amivel az ajánlatkérő köteles a pontokat kiosztani. Kifejtette, hogy a felperes csak abban az esetben tudta volna az ajánlatok vállalásai közötti különbséget a pontszámok tekintetében arányosan tükrözni, ha kizárta volna a 0 nap időtartam érvényes vállalásának lehetőségét, vagy eltér a megadott módszertől és helyette másik módszert alkalmaz, illetve, ha a nyertes ajánlattevő ajánlatában megadott vállalás helyett más számmal értékel. A felperes a nyertes ajánlat érvényesnek nyilvánítása és ennek megfelelően az érvényes ajánlatok értékelése
során nem járhatott el másként, mint ahogy eljárt, illetve az nem állapítható meg, hogy mi módon kellett volna eljárni, hogy magatartása ne minősüljön jogsértőnek. Felperesi álláspont szerint a súlyos jogsértés megállapítása kizárólag azon alapult, hogy felperes az esélyegyenlőség alapelvét megsértve végezte el az ajánlatok értékelését, figyelmen kívül hagyva azt a fontos körülményt, hogy ugyanakkor azt is megállapítja az alperes, hogy az értékelés, azaz jogsértés eredményre gyakorolt hatása nem bizonyított, így meg sem állapítható, illetve azt, hogy a jogszerű magatartást az alperes sem határozza meg. Amennyiben pedig a jogsértés ténye nincs kihatással az eljárás eredményére, úgy a kérelmező jogos érdekének sérelme sem állapítható meg, amely körülmény a jogsértés súlyát visszaveti. Jogsértés reparálhatóság vagy annak hiánya pedig, már nem bír olyan mértékű relevanciával, mivel annak eredményre kifejtett következménye nem került megállapításra. A jogsértés súlya azon okból sem egyértelmű, hogy alperes határozatában nem hivatkozott arra, hogy mi lett volna a jogszerű ajánlatkérői magatartás. A bírság kiszabása körében a felperes kifogásolta azt, hogy évente több száz közbeszerzési eljárást folytat le, alig kerül jogorvoslati eljárás lefolytatásra, és jogorvoslati eljáráson belül is nagyon kis számban marasztalta el a Döntőbizottság a felperest. Így arra való hivatkozás, hogy ismételt jogsértésről van szó, a felperesi álláspont szerint nem alapos. Kifejtette, hogy a reparálhatóság hiánya az alperesnek is betudható, ugyanis az alperesnek joga lett volna ideiglenes intézkedésként a szerződéskötést a felperes részére megtiltani. Ehhez képest ezt a reparálhatóság hiányát súlyosbíró körülményként értékelte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására, és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult. Fenntartotta a jogerős határozatában foglaltakat, kifejtette, hogy az alperes nem tett olyan megállapítást miszerint nem lehetséges ilyen helyzetben jogszerű döntést hozni, illetőleg az sem állította az alperes, hogy bármely más megoldás esetén kizárt lenne annak lehetősége, hogy a nyertes személye változzon. Az alperes a határozatában a kérelem keretei között csak azt a megállapítást tette, hogy a kérelmező által bemutatott alternatívák nem lettek volna jogszerűen alkalmazhatók a jelen esetben, így a kérelmezői indokok alapján nem állapítható meg az, hogy jogszerű értékelés esetén változott volna-e a nyertes személye. Kifejtette, hogy az alperes a bírság kiszabása körében is jogszerű döntést hozott, a döntésének indokát adta, a megváltoztatás jogalapja nem áll fenn, felülmérlegelés lehetősége nem biztosított. Utalt arra, hogy a Kbt. vonatkozó rendelkezése a bírság mint objektív jogkövetelmény alkalmazását a jogsértés tényéhez köti. Az alperes a bírság kiszabása körében számot vetett azzal a ténnyel is, hogy a kifejezetten magas beszerzési értékre megvalósított beszerzés során megállapított jogsértés a szerződés megkötésére tekintettel nem reparálható. A szerződés reparálhatóságával kapcsolatban az alperes kifejtette, hogy a felperes időben értesült a jogorvoslati kérelemről, lehetősége lett volna arra, hogy a reparálhatóság biztosítás érdekében a szerződéskötést önként elhalassza. Ennek ellenére saját hatáskörben hozta meg azt a döntést, hogy a szerződést megköti vállalva annak kockázatát, hogy adott esetben a nem reparálhatóság a bírság kiszabásánál súlyosan megítélés alá esik, az a felperes terhére értékelendő. Az alperes utalt arra, hogy a bírság kiszabása körében a Kbt. nem szűkíti le a mérlegelési jogkörét a tekintetben, hogy az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítása milyen jellegű és számú jogsértés esetén vehető figyelembe.
A bíróság értesítette az ügyben ellenérdekű félként szereplő érdekelteket, akik azonban a beavatkozás lehetőségével nem kívántak élni. A bíróság a tényállást a peres felek nyilatkozatai és a csatolt közigazgatási iratok tartalma alapján állapította meg. A felperes keresete nem volt alapos. A közigazgatási per tárgya kizárólag a közigazgatási határozat törvényességének vizsgálata, azaz a bíróság a közigazgatási hatóság eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 339. (1) bekezdése alapján azt vizsgálja, hogy a keresettel támadott határozat a meghozatala idején megfelelt-e az ügyre irányadó anyagi és eljárási jogszabályoknak. A bíróság az alperesi határozatot a fentieken kívül a Kbt. 346. (1) bekezdése szerint alapján vizsgálta felül. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK.31. számú állásfoglalása értelmében az ügyfél illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Keresetében a fél anyagi és eljárási jogszabálysértésre is hivatkozhat és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. A Kbt. 1. (2) bekezdése szerint az ajánlatkérőnek esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot kell biztosítania az ajánlattevők számára. A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes által alkalmazott vizsgálati módszer ezt az esélyegyenlőséget objektíve biztosíthatta-e vagy sem. A bíróság megállapította, hogy a 3. részszempont esetében nem volt lehetőség arra, hogy a 0 és az 1 nap közötti vállalási értékek esetében megfelelő arányosítást a felperes elvégezze, ugyanis az 1 napot megajánló ALD Automotive Magyarország Kft. és a 0,042 napot ajánló LEASEPLAN Hungária Gépjárműpark Kezelő és Finanszírozó Zrt. is egyaránt 0 pontot kapott, holott a felperes felhívta az ajánlattevők figyelmét, hogy a 3. részszempontnál megajánlott 0 naptári nap az 0 nap 0 perc 0 másodpercet jelent. Ehhez képest a 3. bírálati részszempont vonatkozásában egyedül a nyertes ajánlattevő kapott 100 pontot, míg valamennyi többi ajánlattevő 0 pontot kapott. A bíróság osztja az alperesnek azon előadását, hogy az alperes a határozatában nem állította azt, hogy nem lett volna olyan jogszerű megoldás a bírálat során, amely a teljes esélyegyenlőséget valamennyi ajánlattévő részére ne biztosította volna. Az alperesi határozatban csupán az szerepel, hogy a kérelem keretei között a kérelmező által bemutatott alternatívák nem lettek volna jogszerűen alkalmazhatók a jelen esetben, így a kérelmező indokok alapján nem állapítható meg az, hogy jogszerű értékelés esetén változott volna-e a nyertes személye. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárt volt annak lehetősége, hogy a nyertes személye változzon. A Kbt. alapelvi rendelkezései között az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód alapelve különös hangsúllyal szerepel, mert ezen alapelv szorosan kapcsolódik az átláthatóság és a verseny tisztaságának alapelvéhez is. A Kbt. egész rendszere az objektív jogsérelemre épül, a felróhatóság, illetve a vétkesség a jogsértés megállapításánál legfeljebb az alkalmazandó jogkövetkezmények tekintetében jelenthet eltérést, azonban az a körülmény, hogy felperes által alkalmazott bírálati módszer jogsértő volt-e objektív megítélés alá esik.
A felperes alkalmazhatott volna olyan bírálati módszert, illetve olyan képletet, amely alapján az ajánlattevők között a sorrendet differenciáltan tudja megállapítani, tehát nem következik be az a körülmény, hogy az egyébként 3. bírálati részszempontra egy napos ajánlatot tevő ajánlata és az ennél lényegesen rövidebb időtartamra vonatkozó ajánlat ugyanúgy 0 pontot kapjon, illetve a 0 napot megajánló nyertes ajánlattevő ajánlata kapja meg a maximális 100 pontot. A bírság kiszabása körében a bíróság is indokoltnak tartotta a jogsértésre figyelemmel a bírság kiszabását, és az alperes a bírság kiszabása körében a felperes javára és terhére szolgáló körülményeket helyesen mérlegelte. Helyesen mérlegelte azt, hogy Európai Uniós közbeszerzési értékhatárt meghaladó eljárásról volt szó, emiatt az alkalmazott bírság összege a közbeszerzés értékével, a jogsértés súlyával a bíróság is arányban állónak találta. A kifejtett indokokra figyelemmel a bíróság a felperes keresetét mint alaptalant elutasította. A bíróság a Pp. 78. (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte a perköltség megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (3) és (6) bekezdése alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. (1) bekezdés h.) pontja, 43. (3) bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. -a alapján rendelkezett a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték megfizetéséről. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 349. (1) bekezdése biztosítja. Budapest, 2008. szeptember 25. Dr. Szecskó József sk. bíró