A természetben űzött sportok és a környezet összefüggéseinek vizsgálata, a környezettudatos magatartás fejlesztése érdekében Doktori értekezés Dr. Dosek Ágoston Semmelweis Egyetem Sporttudományi Doktori Iskola Témavezető: Dr. Szikora Katalin egyetemi docens, Ph.D. Hivatalos bírálók: Dr. habil. Gombocz János egyetemi tanár, CSc. Dr. Gáldi Gábor egyetemi docens, Ph.D. Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Istvánfi Csaba egyetemi tanár, CSc. Szigorlati bizottság tagjai: Biróné Dr. Nagy Edit professor emeritus, CSc. Dr. Bánhidi Miklós főiskolai tanár, Ph.D. Dr. Bognár József egyetemi adjunktus, Ph.D. Budapest 2007.
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS 3 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 5 2.1. A FENNTARTHATÓSÁG FOGALOMKÖRÉNEK KIALAKULÁSA A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKBAN ÉS A NEVELÉSBEN 5 2.2. FELSŐOKTATÁSI TÖREKVÉSEK A FENNTARTHATÓSÁG OKTATÁSÁRA 12 2.3. A TESTNEVELÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A KÖRNYEZETÉRT 17 2.3.1. A környezet és nevelés modern pedagógiai összefüggései és azok alkalmazása a TF-en 18 2.3.2. A kérdőívek kitöltése módszerként 20 2.3.3. Szemináriumok 21 2.3.4. Feloldandó ellentétek a sport és környezet vonatkozásában 21 2.3.5. A környezettan megjelenési lehetősége a TF tanterveiben 23 2.3.6. Számonkérési formák, a hallgatók értékelése 25 2.3.7. A táborok környezeti nevelési vonatkozásai 26 2.3.8. Jelenlegi tankönyveink környezeti nevelési vonatkozásai 29 2.3.9. Egy példa: iskolai sízéssel kapcsolatos megfontolások 32 2.4. A SPORT A NOB KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJÁN KERESZTÜL ELKÖTELEZETT A FENNTARTHATÓSÁG ÉRDEKÉBEN 36 2.4.1. A sport és a környezetvédelem kulcskérdései 37 2.4.2. Környezetvédelmi ajánlások 39 2.5. A TERMÉSZET MINT SPORTSTADION 45 2.6. SPORTFÖLDRAJZI VONATKOZÁSOK 50 2.7. TURIZMUS ÉS A TERMÉSZETBEN ŰZÖTT REKREÁCIÓ 55 2.8. ÉRDEKEK ÉS KONFLIKTUSOK FELTÁRÁSA, PÉLDÁK 67 2.8.1. A síelés környezeti vonatkozásai 72 2.8.2. Egy konfliktus tudományos igényű vizsgálata, avagy taposási károkozás vizsgálata tájfutóknál 78 2.8.3. Program a világ leginkább környezetbarát sporteseményének megrendezéséhez (Tájfutó világbajnokság 2001, Tampere) 81 2.9. A SZAKIRODALMI ELEMZÉS LEZÁRÁSA 89 1
3. DIÁKCSOPORTOK KÖRNYEZETTUDATOSSÁGÁNAK VIZSGÁLATA 95 3.1. Célkitűzések hipotézisek 95 3.2. Anyag és módszer 96 3.2.1. Vizsgálati személyek 96 3.2.2. Kísérleti terv 97 3.2.3. Módszer 97 3.2.4. Statisztikai analízis 98 4. EREDMÉNYEK 98 4.1. A diákok viszonyulása a civilizáció adta kényelemhez 98 4.2. A diákok véleménye a természetjárással kapcsolatos korlátozásokról 99 4.3. A természetben űzött sportok környezeti hatásaival kapcsolatos állásfoglalások 103 4.4. Vásárlási szokások és a reklám szerepe a fiatalok körében 108 4.5. A hulladékokkal, szemeteléssel kapcsolatos állásfoglalások 111 4.6. A környezettel kapcsolatos gondolkodásmód hátterének vizsgálata 117 4.7. Állásfoglalások a környezetvédelem hatásosnak ítélt motivációiról 123 5. MEGBESZÉLÉS, KÖVETKEZTETÉSEK 130 5.1. A hipotézisek megválaszolása 136 5.2. Ajánlások 142 6. ÖSSZEFOGLALÓK 144 7. IRODALOMJEGYZÉK 146 8. SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE 151 9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 153 10. MELLÉKLET: a kérdőív 154 2
1. BEVEZETÉS Környezetünk a válság kétségtelen jeleivel terhes: kiapadóban vannak nem megújuló energiaforrások és nyersanyagkészleteink, elgondolkodtató a globális felmelegedés és az ózonpajzs elvékonyodása. Riasztó méreteket ölt az erdőpusztulás, a talajerózió és a sivatagosodás. A hulladékok mérhetetlen tömege keletkezik, és ez együtt jelentkezik a víz hiányával és szennyezésével. Az idő kerekét ezer éveket ledaráló fordulatra pörgette fel a civilizáció, ebből adódóan napról napra tűnnek el fajok és fajták. Az ember tevékenysége során, civilizációja, kultúrája kiépítéséhez már ősidők óta megváltoztatta általában rontotta környezetét. Ezek a beavatkozások, terhelések századunkig általában helyi jelentőségűek voltak azonban a helyzet napjainkban drámaian megváltozott, s jellegzetessége az emberiség globális fenyegetettsége! írja Krasznai (1997/1). A helyzet fonáksága abban rejlik, hogy az emberi igények miatt átalakított környezetben az életmód is átalakult, nem mindenben az ember előnyére. A fejlett országokban megfigyelhető folyamatok bizonyos késéssel érik el hazánkat is. Kovács T. A. (2004/1) azt írja: A hazai egészségügy fölkészületlenül mind tehetetlenebbül nézte lakosságunk egészségi mutatóinak romlását, a civilizációs ártalmak teljes arzenáljának megjelenését. Az ártalmak közül szinte éllovasként jelent meg a fizikai aktivitás csökkenése, azaz a rendszeres testmozgás hiánya, ami pedig a legkönnyebben orvosolható terület lehetne. Fokozza a bajt, hogy a mozgáshiány már gyermekkorban fenyeget és következményei az összes többi rizikófaktorban is döntő súllyal föllelhetők. Miközben az alkoholizmus, dohányzás és kábítószer mindennapossá vált Egyik oldalról tehát a környezet (ezen belül a féltett természeti környezet) védelme, óvása, állapotának javítása a kihívó feladat. Eredmény csak széleskörű összefogással érhető el. Önkéntes zöld szervezetek és hivatalos szervek egyaránt magukra vállalják az értékőrzést. Az EU csatlakozást megelőzően és annak kapcsán is, egyre nagyobb területek kerültek különböző védelem alá. A Nemzeti Parkok létesítése, a terület használatának, látogatásának szigorú jogi szabályozásával is ezt a célt szolgálja. Ezzel egyidejűleg a rekreációs szabadtéri tevékenységek népszerűsége is nőtt és új sportágak is megjelentek a színen. A természeti körülmények közül kiszakított ember a szabadban visszatalálhat gyökereihez, hiszen a beépített területek művi játszóterei, a tornatermekbe költözött szabadtéri játékok (pl. tűz-víz-repülő, balatoni halászok, adj király katonát, bújócskák,stb.) után az emberiség drámája lenne az, ha a testgyakorlatok is virtuálissá válnának. A sport pozitív funkciói kétségtelenek: az egészségőrzésben betöltött preventív, rehabilitációs, rekreatív szerepén túl az egyéni igényeknek megfelelően karban tartja vagy fejleszti a mozgásos cselekvésekben megnyilvánuló kulturáltságot. Kovács T. A. (2004/2) szerint többek között a pozitív életszemlélet, az örömkészség felé vezet, a személyiség pozitív 3
magatartáson és viselkedésen keresztül fejlődik és eljut a konfliktusmegoldó, stresszkezelő technikákig. Mindez pedig függőségektől mentes életvitelt igényel és alakít ki. A természeti körülmények közötti sporttevékenységek hatása a természet erőihez való alkalmazkodásban is megnyilvánul, és ez a Janus arcú civilizáció ártalmait kompenzálhatja. A természeti sportoknak modern társadalmunkban fontos, pozitív értékteremtő szerepe van. Egymásnak ellentmond azonban a sportos területhasználatban érdekeltek és a védelemre felesküdöttek szándéka. A konfliktusok feloldásához és rendezéséhez feltétlenül szükség van tudományosan igazolt tényekre, mert különben a felek elbeszélnek egymás mellett. Szándékunk szerint munkánk a tények, a nevelési lehetőségek és színterek feltárását, a természetben űzött sportok előremutató kezelését szolgálja. A forrásmunkák elemzésekor megvizsgáljuk, hogy mely témakörök kapcsolódnak a sport és környezet problematikájához. A jelen viszonyainak igényes feltárásához, előremutató cselekvési terv készítéséhez segítséget adhat, ha a sport, (a sportrekreáció) gyakorlatához a környezeti szempontokat figyelve közelítünk. Napjaink hazai sportéletében megfigyelhető jelenség, hogy a versenysportban a sportági szakszövetségek által regisztrált részt vevők létszáma csökken, ezzel párhuzamosan viszont nő a sportrekreációs kínálatok iránti igény. Egyes szövetségek igyekeznek megfelelni ezeknek a kihívásoknak és jól felfogott érdekükben kiszolgálják ezeket a törekvéseket is. Erre a vállalkozás jellegű tevékenységre kényszeríti őket egyrészt az állami támogatások kivonulása, másrészt a sportági igény az utánpótlás bevonására, kiválasztására. A szövetségi rendezvények mellett szabad vállalkozások is kihasználják a rekreációs sportok iránti érdeklődést. Ezek között számtalan program a természeti környezetet használja. Csak ha a szakemberek testnevelők, edzők, rekreáció-irányítók képzésében jelentőségének megfelelően foglalkozunk a környezeti kérdéskörökkel, akkor számíthatunk arra, hogy a környezeti szempontok megfelelően érvényesülnek. A pedagógusok tevékenysége meghatározó az egyre inkább sokasodó, önálló szervezésű sportrekreációs programok kimenetele szempontjából is, hiszen ezek során érvényesülhetnek a korábban kialakított normák, attitűdök, és a környezet szempontjait figyelembe vevő gondolkodásmód. Az értekezés célja: a fenntarthatóság gondolatkörét tükröző sportszervezési elvek aktualizálása, a környezetismeret elemeinek beépítése a sporttevékenységek körébe, a diákok környezettudatos életvitelét megalapozó pedagógiai eljárások feltárása. A sportszakember-képzés területén, illetve a sport gyakorlatában tevékenykedők számára útmutatást kívánok adni az ismeretek átadásának alkalmazható módszereiről, a cselekvési 4
minták közvetítéséről és a gondolkodásmód alakításáról. Ennek érdekében felhasználom a tájékozódási sportban szerzett több évtizedes versenyzői és edzői információkat, továbbá a síoktatásban és az erdei környezetben szervezett táboroztatásokban, tanári munkám során összegyűlt tapasztalataimat. Az alkalmazott módszer: résztvevői megfigyelés. A természetben űzhető sportok széles skálájának említése egy átfogó kép megrajzolását szolgálja. Két sportág, a sízés és a tájékozódási futás részletesebb elemzése az ott szerzett tapasztalatok birtokában illetve a sportágak szakirodalmának behatóbb ismerete alapján növeli a hitelességet. Az önálló vizsgálat eredményeivel igyekszem hozzájárulni a sport és környezet témakörének szakirodalmához. Az egész munkát a pedagógus szemüvegén keresztül szemlélem. A dolgozat címe is ennek a három területnek a nevelésnek, a környezetnek és a sportnak a kapcsolódásaira utal. 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS Dokumentumelemzéssel vizsgálom a legfontosabbnak vélt műveket, azokat a történeti munkákat, törvényeket, (jog-) szabályokat, módszertani útmutatókat, pályázatokat, stratégiákat és tudományos közleményeket, amelyek a téma kapcsolódási pontjai szempontjából fontosak. Azt már a munka kezdeténél tudom, hogy a szabályok, kötelezettségek, előírások mellett a téma jellegzetességeinek megfelelően: ajánlásokból, szándékokból, törekvésekből, módszertani próbálkozásokból jutok közelebb a kiválasztott témához. Ez az a vezérfonal, amelyre ezt a munkát fűzöm. A dokumentumelemzéssel az élet különböző területeire vonatkozó megállapítások sportban is érvényesíthető lehetőségeit keresem. Az általam jól ismert természeti sportok a tájékozódási versenyzés és a sísport illetve a szabadtéri táboroztatás dokumentumainak elemzése kiemelt jelentőséget kap, mert ez alapozza meg az empirikus felmérést. A hivatkozásaimat a szerzők említésével kezdem, ahol az nem zavarja a szöveg folyamatosságát. 2.1. A FENNTARTHATÓSÁG FOGALOMKÖRÉNEK KIALAKULÁSA A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKBAN ÉS A NEVELÉSBEN A bevezetőben is említett világproblémákat szociálpszichológiai megközelítéssel elemzi Székely (2003/1) PhD dolgozatában. Külön témakörök az éhezés és ivóvízhiány, a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek, a háborúk és a fegyverkezés, a környezetszennyezés, a túlnépesedés, továbbá a betegségek. A világproblémák gyakorisági sorrendjében azaz, hogy hányan választották a megkérdezettek közül a környezetszennyezés a leginkább tudatosuló probléma, ezt a szegénység, egyenlőtlenségek a háborúk és fegyverkezés majd a megélhetési problémák, munkanélküliség követi. A világproblémák rangsorában azaz, hogy 5
hányadik helyre rangsorolták a megkérdezettek a szegénység, egyenlőtlenségek az első, ezt követi a környezetszennyezés majd a háborúk és fegyverkezés ezt az éhezés és ivóvízhiány követi. Az 1000 fős reprezentatív mintán végzett felmérés talán leglényegesebb eredménye, hogy a válaszolók fontosnak tartják a globális problémákat, tudnak és akarnak válaszolni az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Amikor pedig az egyes ember cselekvési lehetőségeire kérdeztünk rá, 622-en voltak olyanok, akik konkrét egyéni kezelési módokat tudtak felsorolni. Várakozásainknak megfelelően a környezet gyűjtőfogalom az, amelyik a legkönnyebben összefüggésbe hozható a globális kérdéskörrel: a problémák és különösen a megoldások esetén magasan a legtöbb említést kapta szám szerint 566-ot, állapítja meg Székely (2003/2). Figyelemre méltó továbbá Székely (2003/3) felmérésében, hogy a világproblémák megoldására a reprezentatív mintának azok az alanyai, akik szerint az egyes ember is tehet a problémák enyhítéséért az alábbi egyéni cselekvési lehetőségeket tartották fontosnak: Környezetvédelem 40 % Segítés, odafigyelés egymásra, összefogás 23 % Adakozás, szegények támogatása 17,5 % Alkohol, cigaretta, kábítószer kerülése 17,4 % Egészséges életmód 15,3 % Tanítás, nevelés, példamutatás 12,4 % A környezeti problémák figyelembe vétele nagyon fontos saját dolgozatunk szempontjából is, ezek pedig az erőforrások korlátozottsága, a hulladékok és szennyezések kérdésköre, az ózonréteg elvékonyodása illetve a globális éghajlatváltozás, az erdő és talajpusztulás, az állatok és növények védelme. A környezettel kapcsolatos problémák kezelése láthatóan fontos területe életünknek. A környezet a sport és a nevelési lehetőségek viszonylataiban sok kapcsolódási pont található. A természetben űzött sportok esetében a hulladékok és szennyezések kérdésköre, az erdő és talajpusztulás illetve az állatok és a növények védelme hétköznapjaink része. Jól működő nevelői munka esetén feltételezésünk szerint a sportolás környezeti terhelése minimálisra csökkenthető. Ugyanakkor a természeti környezetben gyakorolt sportolás közben megtanult és belsővé vált normák alkalmazása a hétköznapok tevékenységeire kedvezően hat. A természeti környezet állapotának, ezen belül akár a pusztulásnak vagy éppen a szépségeknek az érzékelése növeli a fogékonyságot a problémák megoldására. A problémákkal való szembesülés pedig már a sportolásra történő felkészülésnek is része, gondoljunk a környezet egészségi hatásaihoz való alkalmazkodás tanítandó teendőire, pl. a sízés vagy tengerparti programok sugárzással kapcsolatos kényszerű védekező lépéseire. Ezek nyomán a sportoló ember a globális változásokkal és az erőforrások korlátozottságával is kapcsolatba kerül. Az e témakörökkel kapcsolatos pedagógiai erőfeszítések akkor lehetnek hatékonyak, ha azok pozitív élményhez 6
kapcsolódnak, ha a részvétel örömteli, ha a tanulás szinte észrevétlen, továbbá ha a szűkebb és tágabb társadalom is kedvezően ítéli meg a (sport-) tevékenységet. Mi a legfontosabb az életben? Nevezzen meg kettőt! zárt kérdésére a választható opciók közül a meghatározó többség megjelölte a jó egészséget (42,7 %) és a boldog családi életet (40,1 %). Ezt alig több, mint feleakkora előfordulási gyakorisággal követte a munkahely (23,1 %) összegzi saját kutatásainak kiindulópontjai között a Gallup Intézet 1999 végén felvett eredményeit Székely (2003/4) A hazai helyzetet Istvánfi (2005/1) az alábbiak szerint vázolja. A sportirányítás jó szándékú intézkedései ellenére a felnőtt lakosság és az ifjúság rendszeres sportolásban való részvétele, valamint egészségi állapota és életvitele továbbra sem éri el a kívánt szintet. Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program kiemelt célkitűzése a lakosság születéskor várható élettartamának meghosszabbítása lett, ugyanis elfogadott az a megállapítás, hogy az a jobb társadalom, ahol az emberek tovább élnek. A célkitűzés megvalósításának egyik fontos, prevenciós módszere a sportos, mozgásgazdag életvitel, amelynek elterjesztése jelentős mértékben járulhat hozzá az egészség megőrzéséhez és az élettartam meghosszabbításához. Istvánfi (2005/2) a testnevelés értékeivel kapcsolatos hazai és külföldi példákat sorolja, majd összegzi a pedagógus által vezetett sportos foglakozásokra vonatkozó lényeget, amelyet témánk, a természeti környezetben folytatott sporttevékenységek szempontjából is rendkívül fontosnak tartunk. Az iskolai testnevelés és sport az ifjúság egészségének és edzettségének fejlesztését elősegítő fiziológiai és emocionális hatásain túl, mással nem pótolható szerepet játszik azoknak az erkölcsi és jellembeli érétkeknek a kialakításában, amelyek a fiatalok humánszocializációját elősegítik. A nevelői hatások jellemformáló különlegességét a sportos körülmények teremtik meg. (pl. közös tevékenység, egyénre szabott célkitűzésekkel, azonnali visszajelzésekkel a teljesítményről, jó esetben mozgás és játékörömben megnyilvánuló sikerélménnyel) A nevelési eredmény szempontjából meghatározó szereppel bírnak a társadalmi elvárások (pl. törvények és szabályok tisztelete, felelősség,); az emberi kapcsolatok (pl. becsületesség, sportszerűség, segítőkészség); az egyéni életvitel vagy életfelfogás jellemzői (pl. pozitív gondolkodás, teljesítménymotiváció, figyelem a környezetre, konstruktivitás). A szülő vagy a pedagógus újszerű környezetben kihasználhatja a gyerekek, illetve a sportolók tanácstalanságát, a természeti sportok oktatásakor könnyen meg lehet alapozni a környezettudatosságot. Környezettudatosság : olyan magatartásforma, amely az egyén felelős viselkedését határozza meg a környezet védelmével kapcsolatos feladatok megvalósításában, a természeti értékek megőrzésében. (Láng és mtsai 2002/1) Korábban Székelynél azt láttuk, hogy a problémák kezelésében a közvélemény szerint is fontos a tanítás, nevelés, példamutatás. Az elhivatott és szakmabéli Istvánfi a pedagógusok 7
tulajdonságainak fejleszthető és fejlesztendő alkotóelemeit sorolja föl és a nevelés alapvető módszerei közül a példamutatást, a szoktatást és a meggyőzést külön sorban említi. Kíváncsiak leszünk arra, hogy miként vélekednek a sport kapcsán esetünkben környezeti kérdésekről faggatott diákok az oktató-nevelő lehetőségekről. Ebben a kérdésben ugyanis még a szakemberek sem egységesek, mint ahogy azt Gombocz (2005/1) tárja elénk a sportegyesületekről, mint a nevelés helyszínéről írt közleményében. Itt ugyanis kiderül, hogy a téma német sportpedagógusai csak a sportegyesület másodlagos funkciójának tartják a nevelést, de azt fontosnak, kiaknázandónak ítélik. A dolgozatban több a környezeti nevelés számára is hasznos megállapítás található, ami nem véletlen, hiszen Lükő (2003/1) szerint a környezeti nevelés össztársadalmi tevékenység, melynek tudományos alapjait a multidiszciplinaritás és a tudományköziség adják. Sajátos stílusjegyei vannak (holisztikus, tudományos-művészi, játékos és komoly stb.) amelyek praxisbeli megvalósulására a sok helyszín jellemző. Ez a helyszín lehet a természeti környezet és a sportegyesület egyaránt, vagy akár egyidejűleg is. A sportegyesületek pedagógiai funkcióinak Heinemann és Horsch-féle felsorolásából Gombocz (2005/2) a természetben űzött sportok esetében jól kiaknázható a hagyományos értékek elsajátítása, az új szerepek begyakorlásának lehetősége, az interakciós lehetőségek amelyek a jellemformálást a közösségek kialakulását szolgálják és más szervezetek felé a közvetítést is lehetővé teszik. Az azonban, hogy a sportegyesületek pedagógiai funkciói között a környezet vagy a természet védelme nem jelenik meg kiemelten, nem jelenti azt, hogy e kérdéskörben elmaradás lenne Németországban. Sőt tudjuk, hogy az ezredforduló előtt a különböző sportágakra vonatkozó, környezetvédelemmel foglalkozó füzetek jelentek meg a sportági szakszövetségek kiadásában Umwelt Plan címmel. Ezeket ingyenesen terjesztették, elsősorban az adott természeti sportokat űző sportegyesületeken keresztül. Magam a sísport és az autó-motor sport kiadványát ismerem, a sísporttal foglalkozó később még szerepel a dolgozatban. Ezek a kiadványok elsősorban a környezet védelméről, a követendő magatartásról szólnak, hiszen ahhoz adható bennük jól megvalósítható tanács. A sportpályákon és a sporttevékenységen túlmutat a problémák kezelésével kapcsolatos célkitűzés. A globális környezeti problémákról szóló legfrissebb szakirodalom ma már nem a környezet védelméről, hanem a kulturális előfeltevések, a mechanisztikus-technokrata szemlélet, a rövid távú anyagi jólét és a fejlődés nézőpontjainak meghaladásáról szól. A fenntarthatóság ügye ennek megfelelően nem csupán egyetlen tudományterületet érintő diszciplináris kérdés, hanem horizontálisan érintkezik a tudományos kutatás valamennyi ágával. (Székely 2003/5) Lányit idézve folytatja a gondolatsort, miszerint a nem lebecsülendő nehézség abban áll, hogy az átmenet egyrészt a gondolkodásmódot illető teljes szemléleti fordulatot, a maival 8
csaknem ellentétes, de a hagyományostól is jelentősen különböző értékrendet kíván. ezen új etika alapján amely a másokra, a jövő nemzedékekre és a mindannyiunkat körbevevő ökológiai rendszerre is sokkal nagyobb figyelmet fordít az életmód gyökeres átalakítása szükséges. Röviden talán azt mondhatnánk, hogy az elővigyázatlan, öntelt és sokszor kíméletlen magatartás helyett a szelíd, a mértéktartó és a valódi szükségletekre épülőt kell választani Ezekkel a gondolatokkal egybevágnak Varga A. (2004/1) megállapításai is. A környezeti nevelés elméleti kiindulópontja mindig a célállapot, az emberiség fenntarthatóságra nevelése. E célállapotot a környezeti nevelés alapvető elméleti feltevése szerint az emberek viselkedésének és gondolkodásának megváltoztatásán keresztül lehet elérni. írja A környezettudatosság döntően erkölcsi megfontolásokon alapuló, de jogi szabályokban is megjelenő (ön-)korlátozás, amely arra hivatott, hogy az erőforrásokat korlátlannak tekintő stratégiát egy másikra, a fenntarthatóságot szolgálóra váltsa fel. Az egyes ember környezetkímélő magatartásának haszna csak nagyon áttételesen és kis mértékben jelentkezik, szinte észrevehetetlen. Látványos változást csak sok ember együttes viselkedésváltozása okozhat. (Varga 2004/2) A környezet személyiség tevékenység kölcsönhatásainak rendszerében a tevékenység dinamikus összekötőkapocs, melynek során egyáltalán létrejöhet a kapcsolat a környezet és személyiség között. A kapcsolat a környezeti tényezők és az ember között egy állandóan érvényesülő kölcsönhatás, amelyben az ember fejlődik, miközben befolyást gyakorol a környezetére. A sportteljesítés a személyiség egészének részvételével történik, ugyan elsősorban a fizikai potenciálok megtestesítője, de az összes személyiségjegy megnyilvánulása közepette fogalmazza meg sportpedagógia tankönyvében Bíróné (2004/1). Az utóbbi években egyre erőteljesebben érvényesülnek a nyugatról beáramló extrém sportok hatásai. A gyerekek, főként fiúk körében bevallottan ezeket a sportokat a kockázatosságuk, veszélyességük miatt választják (Bíróné 2004/2) Fontos, hogy ez a tevékenység a lehető legbiztonságosabb legyen a résztvevőknek, ugyanakkor a környezet használata, befolyásolása feleljen meg a társadalmi, közösségi elvárásoknak. A sporttevékenységet nevelési folyamatként felfogó és irányító szakemberek, akik tanítványaikkal együtt a teljesítményfokozást állítják középpontba, a kíméletet és a figyelmet tehetik értékké az otromba és ártó megoldásokkal szemben! Ahogyan a pedagógiai munkában általában, a sportban is érvényt kell szerezni annak az elvnek, amely szerint a fegyelem nem csak eszköze, hanem eredménye is a nevelésnek. (Bíróné 2004/3) A személyiségfejlesztést leginkább az iskolai színtéren tudjuk biztosítani, de a sport általában önálló társadalmi jelenség. A nevelő hatás az adott sportág céljainak és specifikumainak megfelelően jut érvényre. A sportolás közben kialakult jó tulajdonságok nem tevődnek át automatikusan az élet egyéb területeire, sokkal inkább szituációhoz kötötten érvényesülnek. Az 9
általánosíthatóságuk sokszor azon múlik, hogy az edző vagy testnevelő erre tudatosan ráirányítja-e a figyelmet vagy sem. (Bíróné 2004/4) E vonatkozásban jelennek meg a környezettudatosság egyes elemei. Nyilvánvalóan a természeti sportok esetében a legintenzívebb a természeti környezettel való foglalkozás. Konfliktus hordozója a sportból eleve fakadó versenyszemlélet. Önmagunk képességhatárainak, a sportágban szerepet játszó bonyolult és váratlan helyzeteknek, az adott sportágat jellemző környezeti, természeti elemeknek a versenyszituációban való legyőzése, kezelése csak akkor lehetséges, ha a sportoló a neki megfelelő szintű, nehézségű, testhezálló szerepet tölthet be. Ha a szereposztás nem az egyén érdeklődésének, tudásának, képességeinek megfelelően történik, könnyen alakulhat ki a konfliktus. Igen nagy ezért a jelentősége az edzői éleslátásnak, emberismeretnek. Sportolóként csak az olyan szereppel tudunk azonosulni, amelynek a jelentőségével tisztában vagyunk, amelynek hiábavalóságát érezzük, annak eljátszása is sokkal nehezebb. Az ilyen szerepjátszás hamis, nem állja ki a nehezebb helyzetek próbáit, előbb-utóbb konfliktushoz vezet. (Bíróné 2004/5) Dolgozatunkban a sízés vagy terepkerékpározás tiltásait említjük majd hasonló jellegű konfliktusként, vagy utalhatunk a környezeti szempontok háttérbe szorulására a kényszerhelyzetbe kerülő, túlvállaló sportolók esetében is! Az edzőnek a konfliktusok és stresszhatások megelőzésében illetve leküzdésében sok lehetősége van, ezek között a környezettudatosság felé vezethet: a reális követelmények és célok kitűzése, sportági és erkölcsi szabályok közvetítése, élményt nyújtó de környezetkímélő foglalkozások vezetése, a környezettel kapcsolatos értékek megismertetése és attitűdök kialakítása, az elkerülhetetlen konfliktusok rövid időn belüli rendezése, az okok tisztázása, a sikerigény transzferálása a sportoló életének egyéb területeire. A kultúra történeti formáiról illetve a testkultúra e fogalomrendszeren belüli elhelyezéséről értekezik Takács (2005). Megállapítja, hogy a kultúra összetevői szinte végtelenek: tárgyak, eszközök, nyelv, beszéd, zene, énekek, műalkotások, oktatási intézmények, öltözékek, bútorok és természetesen testkulturális szokások és létesítmények. A sportot (testedzést) nem lehet tehát pusztán biológiai tevékenységre redukálni, hanem azt mindig, mint pszicho- szociokulturális jelenséget kell kezelnünk. Valamikor a kultúra körébe zömében nem biológiai tényezőket vontak be, tehát a szellemi oldal túlsúlya dominált, ezért a testkultúrával (a sporttal és a testedzéssel) egyidőben nem tudván mit kezdeni, egyszerűen kirekesztették a kultúra birodalmából. Marx a munkát, Huizinga pedig a Homo Ludens című könyvében a játékot jelölte meg a különböző kultúrák forrásaként. A kultúrák közösségalakító szerepe egyben az elhatároló szerep megjelenését is magában hordozza. A fenntarthatóság mint nevelési cél szempontjából előremutató Adorno és Horkheimer álláspontja, amelyben kifejtették a kultúrák szükségszerű hanyatlását, regresszióba való 10
átcsapását többek között azért, mert a természet feletti növekvő uralom (civilizáció) és az emberiség manipulációja torzítja a humánus életvitel lehetőségét. Takács leszögezi, hogy a gazdasági és a politikai valóságra érzékeny, rendkívül összetett fogalmakat szintézisbe foglaló kultúra történelmi kategória, amelynek minden történeti formájában a testkultúra is megtalálható. Az utóbbi évtizedekben még a megrögzött konzervatív teoretikusok is egyre inkább felismerik, hogy az emberiség túlélési lehetőségei között előkelő helyre került a testkultúra, hiszen bármilyen sci-fi és hi tech távlatok várnak a homo sapiensre, egy biztos: testét is vinnie kell magával, nem léphet ki belőle és nem hagyhatja elkorcsosulni. Globalizált világunkban a civilizációs problémák, a világgondok megoldását a hosszú ideig jól működő tradicionális, vallási kultúra és az azt követő modern anyagelvű kultúra modelljeinél jobban segíti az alig fél évszázada megjelent kreatív (átfogó) kultúra. Takács összefoglalta a kreatív (átfogó) kultúra jellemzőit, amelyek közé a fenntartható fejlődés ideológiája szervesen épül be. Dolgozatunk témája a természeti környezet, a sporttevékenység és a nevelés kapcsolódási területei szempontjából fontos elveket találunk. A pedagógiai munkában jól használhatók a következők: széles körű, áttekinthető képet kell adni az emberiségről, a bioszféráról, a folyamatok egészéről; életünket a természet részeként kell értelmezni; a fenntartható fejlődést tanítani és támogatni kell, az ökológiai szempontokat kell előtérbe helyezni; a Föld élő rendszerét védeni kell; törekedni kell a test, a szellem és a lélek összhangjára. Mindez érték-és életmódváltást von maga után és ebbe az új világnézetbe jól beilleszthető egy testkulturális paradigmaváltás, vagyis annak felismerése és gyakorlata, hogy az ember teste (egészsége) a legmagasabb értékek régiójában helyezhető el. vonja le a következtetést Takács. Látható, hogy a világproblémák felismerését a megoldási lehetőségek keresése követi. E lehetőségek között nagy fontosságúak a környezettel kapcsolatos teendők. Bár nem mindenki érzi egyéni felelősségét a tárgykörben azt a globalizálódó társadalom gazdasági és politikai vezetőire igyekszik hárítani sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy az egyes ember is tehet a problémák enyhítéséért. Ezzel egyidejűleg az emberek számára a legfontosabb értékek sorát az egészség vezeti. A testkultura értékeinek közvetítése, ezen belül az egészségmegőrzés, egészségfejlesztés is feladata a sportban működő pedagógusoknak. Azoknak a szakképzett nevelőknek, akik fontos szerepet játszanak az erkölcsi és jellembeli értékek kialakításában, akik tisztában vannak a következő alfejezetben vázolt törekvésekkel. 11
2.2. FELSŐOKTATÁSI TÖREKVÉSEK A FENNTARTHATÓSÁG OKTATÁSÁRA A COPERNICUS program rendkívül jól sikerült mozaikszóval (Coperation Programme in Europe for Research on Nature and Industry through Coordinated University Studies) fémjelzi azt az 1988-ban Bolognában indított folyamatot, amelyben az Európai Rektori Konferencia elkötelezettségét nyilvánította ki a fenntartható fejlődés irányában. A bolognai Magna Charta deklarálja az egyetemek fontosságát a jövő emberiségének kulturális, tudományos, műszaki műveltségének fejlesztésében és kifejezi, hogy a fiatal nemzedékek oktatásának az egész társadalom igényeit kell szolgálnia. Az egyetemeknek olyan képzést kell nyújtaniuk, amelyben és amely által az új generációk megtanulják tisztelni a természetes környezetet és az emberi élet felbecsülhetetlen harmóniáját. írja a Czippán K. szerkesztésében Helyzetkép a fenntarthatóságról a hazai felsőoktatásban 2003 című, a Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda által a Pécsett megtartott hatodik Copernicus konferencia után kiadott kötetében. (Czippán 2003) A cselekvés alapelveivel egyetértő európai intézmények között a Copernicus Charta -t (a hazai egyetemi integrációk előtti néven) 10 magyar egyetem is aláírta Genovában 1994-ben. Az egyetemi törekvések mögött annak a felismerése áll, hogy a képzett szakemberek által képviselt értékek meghatározhatják a jövő nemzedékeinek életét. Történelmi visszatekintésben az 1972-es stockholmi ENSZ Konferencia az Emberi Környezetért, később az 1992-es Rio de Janeiróban zajlott Földcsúcs jelentenek fontos állomásokat a környezet romlásának és annak gazdasági, politikai összetevőinek felismerésében. A fenntartható fejlődés célkategóriaként jelenik meg, amelynek akcióterve a feladatok a XXI századra című záródokumentumban ölt testet. Az oktatás és nevelés területén ahol az eszmei és erkölcsi értékek tisztelete, a felelős gondolkodás alapozható meg környezeti vonatkozásokban új rendezőelv jelenik meg, a fenntartható fejlődés kerül a középpontba. A fenntartható fejlődésre vonatkozó definíciókból kiindulva nagyon nehéz operatív tevékenységeket meghatározni arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi felsőoktatásban és általában az oktatásban, milyen konkrét lépéséket kellene tenni a fenntarthatóság bevezetésére. Idézzük ehhez a három legszélesebb körben ismertté vált meghatározást (Debreczeni 2004) amelyek egyben annak fejlődéséről is árulkodnak. A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől. (Brundtland Bizottság) A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg. (A Világ Tudományos Akadémiáinak Deklarációja) 12
A fenntartható fejlődés a folytonos szociális jobblét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak. A növekedés az anyagi gyarapodás következtében előálló méretbeli változást, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti (Herman Daly) A 2002-es Világtalálkozó a Fenntartható Fejlődésről konferencián Johannesburgban hangsúlyozták a felsőoktatás kulcsfontosságú szerepét. Ez a szerep a téma oktatási és kutatási programokba való beépítésében, a közösség felé irányuló tevékenységekben és az intézmények gazdálkodási folyamataiban ölt (ölthet) testet. Az ügy annyira komoly, hogy az ENSZ a 2005-2015-ös időszakot a Nemzetközi Fenntarthatóságra Nevelés Évtizedének nyilvánította, az UNESCO felelős szerepvállalásával. A Helyzetkép a fenntarthatóságról a hazai felsőoktatásban 2003 című műben beszámolókat olvashatunk az elmúlt években meghirdetett tantárgyakról. A választható tárgyak esetében az érdeklődés növekedéséről tesznek bizonyságot a statisztikák. Természetesen kötelező tárgyként szerepel sok természettudományi és gazdaságtudományi képzés keretében. A Magyarországon meghirdetett tantárgyak puszta felsorolása is betekintést enged abba, hogy a szakmai területek igényeinek és a fenntarthatóság filozófiájának közvetítése célirányos és egyben sokoldalú. Kerekes Sándor (2003/1) A fenntartható fejlődés és a felelős gondoskodás című, közgazdasági indíttatású összefoglalójából a sport mint cselekvési kultúra, mint életmód, mint vállalkozás számára is hasznos észrevételeket tehetünk. Környezeti szempontból a legproblematikusabbnak azt tekinthetjük, hogy a közgazdaságtan szerint szabad javaknak tekintett ökológiai rendszerből a gazdasági rendszer nyersanyagot és energiát igényel, amit aztán hulladékká transzformálva ad vissza az ökológiai rendszernek. Az értékteremtés azonban értékvesztéssel, minőségromlással jár a természet szempontjából. Nem mindegy természetesen, hogy milyen ennek az értékvesztésnek a sebessége és persze az sem közömbös, hogy milyen színvonalon elégítette ki a gazdasági rendszer az emberi szükségleteket. A sport-business egyes elemei (a természet értékeinek feláldozása más rekreációs jellegű értékek oltárán) összehasonlíthatók a gazdasági folyamatokkal és ebben rejlik a pedagógiai megközelítés lehetősége. A sportok vonatkozásában a nagyságrendek elenyészők a gazdasági károkozáshoz viszonyítva, a minőségromlás nem visszafordíthatatlan. Az etikai megközelítés fontos, történetesen az, hogy a sportoló önző természetrongálása illetve az élményszerzés és az annak kapcsán fellépő eszmei értéknövekedés (kipihent, a hétköznapi stresszt jól tűrő, teljesítőképes ember) milyen feltételek mellett kerül társadalmilag és gazdaságilag is elfogadható egyensúlyba. 13
Erre jó példát mutat a 2001-es év leginkább környezetbarát sport világeseményének tájfutó világbajnokság a finnországi Tamperében beszámolója, amelyben az ökológiai lábnyom számításával éltek. (A témával külön fejezetben foglalkozunk) A környezetvédelemben újabban kidolgozott módszerek, mint például az életciklus elemzés, vagy makro méretekben az ökológiai lábnyom számítása, nagyrészt arra a kérdésre próbálnak választ adni, hogy az adott termék vagy szolgáltatás, vagy adott ország gazdasága mennyire tekinthető környezet kímélőnek vagy éppen környezet pusztítónak állapítja meg Kerekes (2003/2). Majd felhívja a figyelmet arra az alapvető ellentmondásra, hogy a gazdasági rendszer a munkaerőt minimalizálni szeretné, miközben az output oldalon a foglalkoztatás maximálása volna kívánatos. Az optimisták szerint a foglalkoztatási gondokat majd a szolgáltató vagy tercier szektor oldja meg, vagy megint mások szerint nő a szabadidő, ami kettős haszonnal jár, hiszen ugyanannyi munkát több ember között lehet szétosztani, ráadásul a több szabadidő kedvez a szolgáltató szektor fejlődésének is, hiszen keresletet teremt a szolgáltatások iránt. A sport-szolgáltatások tehát felfutóban lesznek, tegyük hozzá, hogy a fejlettnek mondható országokban, így Európában és ezen belül Magyarországon is. De természetesen a Föld más régióinak helyzete messzemenően különbözik az általunk ismert helyi adottságoktól. A rekreáció egyik központi fogalma az életminőség, a rekreáció irányítók képzésében kiemeljük, hogy az életminőség tanával foglalkoznak központi kategóriaként. Örvendetes, hogy a közgazdaságtan szakértője is hasonló következtetéseket von le az életminőséggel kapcsolatosan mint amellyel mi is rendszeresen foglalkozunk: gyakori például, hogy az anyagi javak megszerzéséért lemondunk a szabadidőnkről, sőt egészségünket is kockáztatjuk. Az átváltások úgy tűnik szabad döntéseink, valójában azonban csapdahelyzetben vagyunk. A közeli hasznokat a magasabb jövedelmet többre értékeljük, mint az olyan távolabbi veszteségeket, mint például megromlott egészségünk okozta kellemetlenségek, vagy a szeretteinkkel elmulasztott beszélgetések és időtöltések vissza nem térő örömeit. A társadalmi értékrend is a versenyképességet állítja középpontba, aminek nem sok köze van az életminőséghez. Ezért vannak egyidejűleg túlterhelt dolgozók és munkanélküliek. Az életminőség az anyagi jólét és a pszichológiai jólét keretébe foglalható! Szerencsétlen esetben ezek a fogalmak egymásnak ellenpólusai, szerencsésebb esetben jól illeszkednek egymáshoz. A problémákat Konrad Lorenz (1998) a mai civilizáció nyolc tényezőjére vezeti vissza, ezek: a túlnépesedés, az élettér elpusztítása, stresszt okozó versenyfutás önmagunkkal, a társas kapcsolataink sivárságában fellelhető érzelmi fagyhalál, az aszociális viselkedésformákban tetten érhető genetikai hanyatlás, a tradíciók lerombolása illetve a dogmák ereje, továbbá az atomfegyver fenyegetése. 14
A rekreációs tevékenységek, és ezen belül a természetben űzött tevékenységek szervezése szempontjából Kerekes (2003/3) szerint megszívlelendő, hogy az emberi élet ökológiai alapjait nem tudja más, mint a természet biztosítani számunkra, és ezt valamilyen módon fenn kell tartani. A dolgozatban szó lesz majd a különböző természeti sportok környezeti károkozásainak mértékéről, illetve azok elkerülésének alternatíváiról. Mint minden más területen, a sportban is a környezettudatos magatartás vethetné meg az alapját a fenntarthatóságnak. Egyben a viszonylag kis volumenű károk elkerülésére irányuló figyelem megalapozhatja a sportban résztvevők hozzáállását a nagyobb horderejű kérdésekhez. Ily módon a sport, mint a környezettudat formálásának eszköze, sok egyéb pozitív jellegzetessége mellett e területen is hozhat hasznot! A direkt marketing révén közvetített értékek nevelési területen ritkán válnak belsővé a tanulók számára. A közvetett szándék, a helyzetek és szituációk befolyásolása, a projekt módszer nagyobb hatékonysággal vethetők be! A közvetett módon való befolyásolás feltétele a sport-szakemberek képzettsége és elhivatottsága a környezet és természetvédelem területén. A TF képzési struktúrában tehát ezek kialakítására kell összpontosítani a környezeti vonatkozású tárgyainkban, illetve azokon a helyszíneken, többnyire a természeti táborozások keretében ahol együtt élünk, együtt tevékenykedünk, sportolunk tanítványainkkal! Az a szituáció, amikor a tanár ugyanúgy cselekvő részese a programnak, mint maguk a tanulók, növeli a nevelés eredményességét. A magas hegyekben, síelés közben adott jó tanács, a vízitáborozás éjszakázásának higiénés körülményei, a természetjáró tábor túráinak szomját oltó forrásvíz mind kiindulópontja lehet az értékformálásnak. Sportos közhellyel élve: a labda fel van adva! A lecsapáshoz segítségül hívhatók más egyetemeken dolgozó kollégák kidolgozott témái, módszerei, mélyenszántó gondolatai. Végh László (2003) szerint A fenntartható fejlődés oktatása akkor sikeres, ha a hallgató megtanul az egészre nézve, az egyes tudományterületek határain átlépve gondolkodni, mert a fenntarthatóság jellemzőit csak ilyen szemlélettel fogalmazhatjuk meg. Ha az oktatás közben csak egyes, bármilyen fontos részterületet emelünk is ki, akkor célt tévesztünk. Lejárt az ideje az érveléseket nélkülöző süketek párbeszédének. Dolgozatunkban ki fogjuk emelni a kompromisszumkészség jelentőségét, amelyre a sport és környezet viszonylatában felmerülő problémák kezelésekor is szükség van! A problémák megközelítése a sportban is hasonló elveken nyugszik mint a gazdaságban. A fenntarthatóság és környezetetika a gazdaságban témakör esszenciája a sportra is vonatkoztatható. (Dúll és Székely 2003) Ezek szerint Az élet legyen bár morális szempontból egyedülállóan értékes, a biztosítás, az egészségügy vagy a veszélyes munkakörök fenntartója 15
nézőpontjából pénzben erősen korlátozott értékű, s ezért is ellentmondásosak az e körben hozott döntések. Az emberi élet kockáztatása a lélegzetelállító sportteljesítmények esetében hovatovább mindennapos, pl. alpinista, repülős és egyéb vállalkozások esetében. Az idézett munkaköri veszélyeztetettséggel szemben azonban a sportoló maga határozza el mire vállalkozik. Az őrült vállalkozások gyakorta öncélúak, de ne felejtsük el, hogy a repülés térhódítását, a földrajzi felfedezéseket, környezetünk megismerését azoknak is köszönhetjük, akiket koruk nemegyszer túlzottan merész vállalkozóknak tekintett. (Kőrösi Csoma Sándornak a magyar őstörténet kutatásaihoz mai mércével mérve is gyakorlott vándornak kellett lennie, Széchenyi István Bécs- Budapest csónaktúrája a kor szokásait messze túllépte, Eötvös Lóránd első csúcsmászásaival is felhívta magára kortársai figyelmét, Almásy László Az angol beteg c. film főhőse autós majd repülőgépes vállalkozásaival jelentős felfedezéseket tett a Szaharában, messze megelőzve napjaink Párizs-Dakar útvonalon járó vállalkozóinak sportos teljesítményét. Nansen sítúrája a Grönlandon át, később a Fram hajó befagyasztása az Északi Jeges-tengerbe és kísérlet az Északi sark megközelítésére, elsősorban nem sport, hanem kétségtelen földrajzi bizonyítékokat teremtő tudományos expedíció volt.) Nem nehéz párhuzamot felfedezni a sport és egyéb tevékenységek között a környezet tönkretételének vonatkozásában. A természet megóvása és az élhető környezet fenntartása önálló etikai elvként is tekinthetők, amelyek nemcsak az egyén viselkedését, de a társadalom döntéshozatali mechanizmusait is befolyásolhatják. (Dúll és Székely 2003) A Veszprémi Egyetem környezetmérnökei képzésében legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a diplomás szakemberek a környezeti problémákat már a tervezés fázisában kiküszöböljék, preventív lépéseket tegyenek a környezet állapotának megóvása érdekében. Lehetetlen egyetlen, erre alkotott tantárggyal megoldani a környezetvédelemmel avagy a fenntarthatósággal kapcsolatos oktatási feladatokat. Mang Béla, a környezetvédelem jeles szakértője, a zárt láncú gazdaság és a hozzá kapcsolódó tantárgy kifejlesztője szerint: a fenntartható gondolkodás és az annak megfelelő viselkedés egyetlen tantárgyban nem megtanítható. Az oktatás fejlesztésében a tananyagoknak, vagyis az oktatás tartalmának úgy kell felépülnie, hogy mindezen értékek a szaktárgyakban megjelenjenek. Ha pusztán környezetvédelemre szűkítem a kérdést,... akkor létjogosultsága van az ismereteknek egy önálló tantárgyban szerepelni. Azonban ha minden tárgy nem teszi magáévá a fenntarthatóság eszméit, akkor nem születhet változás. (Kovács E. 2004) A testnevelő tanár, mint pedagógus és sportszakember hivatásszerűen nevel környezettudatosságra. A következőkben azt vizsgálom meg, hogy ehhez egyetemi évei alatt milyen muníciót kap, illetve példákkal illusztrálom, hogy munkájukba miként épülhetnek be a fenntarthatóságot szolgáló eszmék. 16
2.3. A TESTNEVELÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A KÖRNYEZETÉRT A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) oktatóival az Oktatási Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium által meghirdetett Környezeti oktatási, nevelési módszerek a felsőoktatásban témakörben beadott pályázatunkban foglaltuk össze a nem környezeti szakos pedagógusképzésben kialakult gyakorlatunkat. Dolgozatunk a testnevelők a környezetért címet kapta. A pedagógusképzésben a neveléstudományi tárgyak jelentősége kiemelt, ezek a tárgyak intézményünk fennállása óta a képzési program fontos elemei. Kiváltságos helyet kapnak a sportszakemberek képzésében az orvosi tárgyak, amelyek között az egészségtan, sportegészségtan (52 órás képzésként) a környezettel foglalkozás divatját megelőzve részletesen foglalkozik a sport és a sportot övező környezet egészségi összetevőivel. A TF 80 éves történetében a természeti táborok szintén fontos helyet foglaltak el a képzésben, önálló tantárgyak: természetjáró tábor (10 nap), korcsolyatábor (5 nap), kerékpáros tábor (5 nap), vízitábor (8 nap) és sítábor (8 nap) mellett a sportrekreáció tantárgy (alapképzés 10 nap + rekreációelmélet 26 óra) szerepelnek a tantervben. A táborok keretében változó környezetben űzik a különböző sportos tevékenységeket hallgatóink azzal a céllal, hogy tanárként, sportszervezőként később tudásukat, szemléletmódjukat átadják. Az elméleti ismeretek tanórai közvetítésével az előadásokon és szemináriumokon, továbbá a természeti környezetben lefolytatott szakmai gyakorlatokon jól szabályozható az elmélet és a gyakorlat összhangja. A TF táborok tematikája nagy átfedést mutatott a Nemzeti Alaptanterv (NAT) megjelenése előtti időszakban az akkor tervezett közlekedésre nevelés tantárgy témaköreivel. Bár az a tervekkel ellentétben mégsem jelent meg a NAT-ban önálló tantárgyként hasonlóképpen a környezeti neveléshez a vonatkozó tantárgyakban kell megjelennie azoknak a tartalmaknak, amelyek a társadalom számára elengedhetetlenek. Kétségkívül rendkívül fontos mindkét terület. Folyamatosan nagy veszélyeknek vagyunk kitéve a közlekedésben és a környezeti problémák már saját életünket is jelentősen befolyásolják. Nem lehetünk közömbösek a későbbi nemzedékek életlehetőségei iránt. A testnevelés és a sport a maga módján hatékonyan segítheti az előrelépést. Nádori (2004/1) szerint a környezetvédelemről szóló törvény, a természetvédelmet érintő kormányprogramok egyelőre mellőzik a környezettudatos nevelés sport által felkínált lehetőségeit. Sokszor a szakemberek sem tudatosan, hanem nevelői mivoltukban dolgoznak a környezettudatosság fejlesztésén. Ezen a helyzeten igyekezett változtatni a 2004-ben meghirdetett A sport általi nevelés európai éve projekt. Hazai színtéren többek között az Iskola, környezetvédelem, sport konferencián találkoztak a téma szakértői. Ott a göttingeni Dierkes R.(2004) a fiatalkori betegségek és elváltozások hátterében a mozgásszegény életmódot 17
jelölte meg, kritizálva a computer be-, sport ki- kapcsolásának gyakorlatát, a testnevelési órák számának csökkentését. A sportoktatás új tartalommal, az egészség irányába történő orientációval és többek között a környezetvédelem területén megnyilvánuló új perspektívákkal töltheti be modern szerepét. Ezt az iskolai gyakorlatban az erdei tanösvények, az erdőpedagógia és a természetben űzhető sportok segítségével véli megoldani. Dancs Szegner H. (2004) átfogó munkában összegzi a sport fenntartható fejlődést szolgáló lehetőségeit. A testi és lelki képességekre irányuló személyiségfejlesztés a diákok és sportolók nemtől, kortól, kultúrától, vallástól, fajtától, foglalkozásától független szocializációját segíti. Az életfeltételek javítása, harc a szegénység és a megkülönböztetések ellen, az egyenlő esélyek biztosítása régóta jellemzője a sportéletnek. Az egészségtudatos életmód kialakításának kedvező lehetőségeket nyújtanak az iskolai és azon kívüli sporttevékenységek. A sport általi nevelés időszerű és fontos gondolata jól beválik. A sport különleges közvetítő lehetőségekkel (média szereppel) bír az ésszerű egészségőrzés, a takarékos életvitel, az együttérzés, a felelős viselkedés és véleményalkotás megalapozásában. Ezt az elfogadott tanárok mellett elsősorban a neves sportolók megnyilvánulásai segíthetik. A következő oldalakon azt vizsgáljuk, milyen muníciót kapnak a testnevelő tanárok képzésük során ahhoz, hogy nevelői tevékenységük a környezettudatosság alakításában is hatásos lehessen. 2.3.1.A környezet és nevelés modern pedagógiai összefüggései és azok alkalmazása a TF-en A környezet és nevelés modern pedagógiai összefüggéseit felismertük és táboraink során azokat alkalmazzuk. Az elemzéshez jó hátteret ad a Vásárhelyi és Victor (2003) szerkesztette Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia. A nevelés demokratizálódása ezekben a táborokban kötelező érvényű. Mindenkit a saját lehetőségeinek teljes eléréséhez kívánunk hozzásegíteni (komprehenzivitás). Az egyéni ambíciók kiteljesedését segítjük az egyik oldalon (a legjobbakat például a síoktatói pálya, vízitúravezetői képesítés, vadvízi gyakorlatok, magashegyi túrázás felé tereljük), míg a másik oldalon a kötelező tananyagban mindenki számára meghatározott célokat és követelményeket támasztunk (az egymásra épülő tantervi, továbbá a könnyebben meghatározható tantárgyi követelmények formájában). A különböző természeti táborokban a körülölelő környezethez való viszonyulás eltérő a hallgatókban. Ezek például a havas környezet a sítáborban, emelkedők lejtők kerékpározás közben, a haragos Duna, a különböző időjárási viszonyok. Ezt további, a hallgatók személyiségétől függő érzelmek egészítik ki. Célunk a környezettudatos magatartás kialakítása, amely óhatatlanul társadalmi elvárások közvetítését rója a pedagógusainkra. Ennek ellenére igyekszünk alternatívákat nyitni és választási lehetőséget biztosítani hallgatóink számára. 18
A fenntarthatóság gondolatköre jól megfogható a természeti környezetben zajló táborozásaink során. Egyszerűsített formában talán kifejezhető ez azzal a gyakran hangoztatott alapelvvel miszerint úgy hagyd az erdőt magad mögött, ahogyan azt találni szeretnéd! Napjainkban a környezeti nevelés a hagyományos nevelési területek nagy részét lefedi, hiszen társas, épített és természeti környezetben zajlik életünk. A Testnevelési és Sporttudományi Kar hallgatói számára a testkultúrával kapcsolatos tevékenységek során átélt élmények, a személyes képesség és készségfejlesztés, a sport szocializációs értéke mellet fontosak a környezeti értékek is. A környezet sporttevékenységre motiváló hatását nem csak a csodálatos természet esetében figyelhetjük meg, hanem más, épített helyszínek esetében is. Egy-egy világos sportcsarnok, vagy esztétikus konditerem ugyanúgy sportolásra csábíthatnak, mint az esztétikus és célszerű sportszerek. Így vált például kedvelt sporttá a hegyi kerékpárok megjelenésével a korábban kevésbé favorizált és fárasztó kerékpározás. Az értékek közvetítése csak komplex szemléletmóddal lehetséges. Az egyetemi táborozások mintaképpen szolgálnak pedagógusjelölt tanítványaink számára az általuk később szervezendő foglalkozásokhoz, legyenek azok szabadban töltött egyszerű testnevelési órák, délutáni szakköri foglalkozások, egy- vagy többnapos túrák, vagy a gyerekek által mindig várva-várt vakációbeli táborok! A ki- képzés jelentősége abban rejlik, hogy a tanárként kísért diákok érdeklődése, továbbá aktív és nagy létszámú részvétele jósolható továbbra is a táborozásokra! A színtér tehát adott, gyerekek jönnek, az oktatók pedig felkészültek! Utóbbiak éppen az itt leírt és alkalmazott ráhatások útján! A tanárjelöltek figyelmét az általános képzés elsődlegességére hívjuk fel. Bár különböző táborainkban más-más testkulturális területre helyezzük a hangsúlyt, átfogó tudáshoz, sokrétű képességekhez, a természeti környezetben sokféleképpen felhasználható készségekhez, kreativitáshoz kívánjuk eljuttatni tanítványainkat! Majdani tanárként is ezt várjuk el tőlük! A táborozások rendkívüli lehetőséget nyújtanak a környezeti nevelés számára! Az iskolai keretekre jellemző verbális tanulást itt felváltja a feladatmegoldó tevékenység. Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal! Saint-Exupéry A kis herceg című könyvben leírt megállapítását egyre kevesebb fiatal éli hagyományos módon át, mert modern, rohanó világunk új stressz-helyzeteire virtuális módon, számítógépek segítségével vagy a televízió mellett reméljük őket felkészíteni. A környezeti nevelésre jellemző tanulásfelfogás: az induktív-empirikus megismerésfelfogás és az aktivitás jellemzi táboraink életvitelét. 19