Ausztria 2009 TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY Budapest, 2009. október 1
Ausztria 2009 Tartalom Gazdasági politikai környezet...4 Gazdasági politikai környezet...4 Demográfia...4 Demográfia...4 Az egészségügyi rendszer irányítása...5 Az egészségügyi rendszer irányítása...5 Az egészségügy finanszírozási forrásai...5 Az egészségügy finanszírozási forrásai...5 Társadalombiztosítás...6 A kötelező betegbiztosítás forrásai...8 A kötelező betegbiztosítás szolgáltatásai...9 Adóból történő finanszírozás...9 Magánkiadások...9 Egészségügyi ellátórendszer...10 Egészségügyi ellátórendszer...10 Alapellátás és járóbeteg-szakellátás...10 Fekvőbeteg-ellátás...10 Kórházüzemeltető Társaságok...11 A Vorarlbergi Kórházüzemeltető Társaság...11 Bécsi Kórházszövetség (Wiener Krankenanstaltenverbund)...12 Felső-Ausztria: GESPAG...12 Egészségügyi dolgozók...13 Gyógyszerek...13 Forrásallokáció...15 Forrásallokáció...15 Ambuláns ellátás finanszírozása...15 Kórházfinanszírozás...16 Reformok...17 Reformok...17 Az egységes tervezés, koordináció és finanszírozás kialakítása...17 Az Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv...19 Integrált regionális ellátástervezés ellátási régiók és ellátási zónák...19 2
Ausztria 2009 A reformpool...20 A reformok legfontosabb finanszírozási intézkedései...21 A 2008-ban megkezdett reformok...21 Az új osztrák kormányprogramban megfogalmazott, 2008-2013 közötti egészségpolitikai célkitűzések...23 Források...28 Források...28 Melléklet...29 Melléklet...29 Az Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv, kapacitás tervezés...29 3
Gazdasági politikai környezet Az osztrák gazdaság 2007-ben dinamikusan fejlődött és a GDP növekedése 3,1%-ot ért el. Az egy főre jutó GDP folyó áron számolva 31 600 EUR volt. A gazdasági élénkülés hatására az országban a munkanélküliek arányában 2005-től (2005: 5,2%) fokozatos csökkenés figyelhető meg. Arányuk 2007-ben 0,4%-kal 4,4%-ra csökkent 2006-hoz viszonyítva. Ausztria 2007-ben a szigorú költségvetési politikájának köszönhetően teljesítette a Maastrichti konvergencia kritériumokat. 2007-ben a GDP-hez viszonyított államháztartási hiány 0,4%-ra mérséklődött (2006: 1,5%). A bruttó államadósság mértéke ekkor a GDP százalékában kifejezve 59,5% (2006: 62%). Az inflációs nyomás az előző évekhez képest némileg fokozódott. 2007-ben a fogyasztói árak 2,2%-kal növekedtek (2006:1,7%). Ausztria gazdaságpolitikájában nagy hangsúlyt fektet a versenyszféra erősítésére, az állami tulajdon és az állami vállalatok támogatásának fokozatos csökkentésére, a tartományok és a szövetség közötti pénzügyi kapcsolatok fokozatos átrendezésére, valamint a nyugdíj- és adórendszer reformjára. A napjainkra jellemző globális válság Ausztriát sem hagyja érintetlenül. 2008-ban az osztrák gazdaság 1,6 százalékkal nőtt a várt 2,3 százalék helyett. 2009-re már recessziót jósoltak az osztrák gazdaságkutató intézetek és az Osztrák Nemzeti Bank is. Ez utóbbi és a Wifo fél százalékos, az IHS pedig 0,1 százalékos visszaesést prognosztizál. Az eurózónában összességében rosszabb helyzet várható. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint 2009-ben a gazdasági növekedés az euróövezetben 1,9 százalékkal fog esni, mielőtt 2010-ben körülbelül fél százalékkal újból emelkedni kezdene. A két osztrák gazdaságkutató intézet úgy véli: a helyzet 2010-re javulhat Ausztriában is, illetve 2009 végén indulhat meg a növekedés. Ausztriában arra számítanak, hogy 2009-ben a gazdasági válság miatt a 2008-as 3 százalékról 4,1 százalékra emelkedik a munkanélküliség. 2010-ben a 4,7-et is elérheti. Ausztria államformája szövetségi köztársaság, kilenc tartomány alkotja. Az államfő a szövetségi elnök, közvetlenül választják az állampolgárok, mandátuma hat évre szól, és csak egyszer választható újra. 2004 áprilisa óta a szociáldemokrata Heinz Fischer a szövetségi elnök. Az osztrák törvényhozó hatalom, a Szövetségi Gyűlés kétkamarás testület, a Nemzeti Tanácsból és a Szövetségi Tanácsból áll. A 183 képviselőből álló Nemzeti Tanács fogadja el a szövetségi törvényeket. A föderalizmust megtestesítő Szövetségi Tanács 62 tagját lakosságuk arányában a tartományok delegálják. A szövetségi kormány élén a szövetségi kancellár áll, a kormány dönt a parlament elé kerülő javaslatokról. A legutóbbi (előrehozott) választás 2008 szeptemberében volt, ekkor ismét nagykoalíció jött létre az Osztrák Szociáldemokrata Párt és az Osztrák Néppárt között, jelenleg ők kormányoznak Werner Faymann szövetségi kancellár elnökletével. Demográfia Ausztria népessége 2008-ban 8,332 millió fő volt (2007: 8,298). Az utóbbi két évtizedben a lakosság növekedési aránya alacsonyabb a korábbinál. A születési arányszámokat a 70-as évektől folyamatos csökkenés jellemzi, 2007-ben az 1000 főre jutó élveszületések száma 9,2. A halálozási arány az 1970-es évektől folyamatosan csökkenő tendenciájú. 2007-ben az 1000 főre jutó halálozási ráta 8,99. 1989-ig a természetes szaporodás mutatója negatív előjelű volt. A halálozási arány csökkenésének tulajdoníthatóan a fogyás azonban megszűnt, 1990-től a természetes szaporodás kedvezőbb irányt vett.
Ausztriában is a népesség öregedési folyamata figyelhető meg. A fiatalabb korcsoportok aránya csökken, a 60 éven felülieké pedig növekedést mutat. Előrejelzések szerint a 15-60 éves keresőképes lakosság száma a jövőben tovább csökken, 2041-re a 60 éven felüliek várható száma 2,85 millió, mintegy 1,13 millióval lesz magasabb, mint 2001-ben. A születéskor várható átlagos élettartam nőknél és férfiaknál egyaránt növekvő (2007: nők 82,87 év, férfiak 77,34 év). Ez a mutató a 90-es években az EU átlaga körül mozgott, 2001-ben már meghaladta azt. Az utóbbi tíz évet alapul véve a születéskor várható átlagos élettartam nőknél 2,3 évvel, férfiaknál 3,3 évvel emelkedett. Az eredményeket kedvezően befolyásolta, hogy az utóbbi 30 évben kimagasló javulást értek el a csecsemőhalálozás területén (2007-ben 3,67 ezrelék volt a csecsemőhalálozás 1000 élveszületettre, 1980-hoz képest kb. az ötödére csökkent), amihez nagymértékben hozzájárult a terhes nők és a gyermekek magas színvonalú ellátása. Az osztrák lakosság körében 2007-ben az összes halálozás száma 74 625 (nők 53%, férfiak 43%). A vezető halálokok a kardiovaszkuláris megbetegedések, melyek aránya 2007-ben 44%-ot tett ki (2007- ben ennek következtében összesen 32 864 személy halt meg). A vezető halálokok között második helyen szerepelnek 25,4%-os aránnyal a daganatos betegségek (2007-ben összesen 18 966 személy halt meg). E két halálok együttesen a halálozások közel háromnegyedéért felelős, mindkettő rátájában csökkenés tapasztalható, összességében a daganatos megbetegedések terén az utóbbi évtizedben 14,2%-os csökkenés volt megfigyelhető. A 40 és 70 év közöttiek esetében a halálesetek zömért a daganatos megbetegedések felelősek. Ebben a korcsoportban a leggyakoribb halálok férfiak esetében a tüdőrák, a limfatikus és vérképző szövetek, a hasnyálmirigy és a vastagbélrák, a nők körében a mellrák, tüdőrák és hasnyálmirigyrák. Az összes halálozáshoz viszonyítva 2007-ben a légzőszervi megbetegedések aránya 6,1% körül alakult (4552 személy), az emésztőszervi megbetegedéseké 4,4%-ot (3294 személy), az egyéb halálesetek aránya 14,4%-ot (10 736 személy), valamint a nem természetes halálesetek (sérülések és mérgezések) aránya 5,6%-ot (4213 személy) tett ki. Az egészségügyi rendszer irányítása A társadalombiztosításon alapuló egészségügyi rendszerben a hatáskörök megoszlanak a szövetségi kormány és a kilenc tartományi hatóság között. A kormány felelős az egészségügyi ellátásért a törvényben rögzített kivételek mellett. A legfontosabb kivétel a kórházi szektor, ahol a kormány felelőssége az alaptörvényre terjed ki, amely alkalmazása a tartományok hatásköre. Szövetségi feladat a kórházi szektor egészségügyi szakmai felügyelete, ellenőrzése. Ausztriában önálló egészségügyi minisztériumot először 1972-ben hoztak létre. Azóta több átszervezés történt. 2007-től az egészségügy irányítását a Szövetségi Egészségügyi, Család és Ifjúságügyi Minisztérium látja el. Az egészségügy finanszírozási forrásai Ausztriában az egészségügyi kiadások a 90-es évek végétől a GDP 9,4-9,6%-a körül mozogtak, 2006- ban a GDP 10,1%-ára rúgtak. Az egy főre jutó egészségügyi kiadás 2006-ban 3 606 US dollár volt vásárlóerő paritáson számolva. (OECD 2006 átlag: 2824 dollár). Ausztria ezzel az OECD országok rangsorában a hatodik helyet foglalja el. Az egészségügyi kiadások 2000 és 2006 között éves szinten Ausztriában átlagosan 2%-kal növekedtek, ami a többi országgal összehasonlítva az adott időszakban 5
az egyik legalacsonyabb növekedést jelenti. Az OECD országok egészségügyi kiadásának növekedése a 2000-2006 közötti időszakban átlagosan 5% körül alakult. Az egészségügy finanszírozása több forrásból ered. 2006-ban a társadalombiztosítás az egészségügyi kiadások kb. 45%-át adta, adóból (szövetségi kormány, tartományi és helyi önkormányzatok) finanszírozták a kiadások 31%-át, a magánkiadások 24%-ot tettek ki. A kiadások magánfinanszírozásának nagyobbik része (70%-a) out-of-pocket payment. A lakosok fizetnek egyebek mellett az e-card-ért, amely az ellátás igénybevételének igazolására szolgál, fizetnek a kórházi ellátásért naponként, a felírt gyógyszerekért (receptdíjat), önrész vállalás kíséri a gyógyfürdő szolgáltatások, a rehabilitációs szolgáltatások igénybevételét, a gyógyászati segédeszköz felírásokat. Az e-card szolgáltatás éves díja a betegek részére 10 EUR 1. A magánbiztosításra kifizetett összegek a magánkiadások 20%-át teszik ki. Önkéntes magánbiztosítással a lakosság harmada rendelkezik, legnagyobb arányban a jobb kórházi elhelyezés külön felszámított költségeit finanszírozza, valamint napi juttatást nyújt a kórházi tartózkodás idejére. Társadalombiztosítás A társadalombiztosítás magában foglalja a betegbiztosítás, balesetbiztosítás és nyugdíjbiztosítás szolgáltatásait, a munkanélküliek ellátását. Az ausztriai társadalombiztosításnak a XIX. század második felében létrejött rendszere kezdettől fogva az önkormányzatiság elve alapján szerveződik: a biztosítottak és a munkaadók képviselői végzik a társadalombiztosítással kapcsolatos ügyek intézését és az állam felügyeleti joggal bír. A társadalombiztosítás alapelvei a szolidaritás, a kötelező jelleg, nem létezik kockázati mérlegelés, a társadalombiztosítás nem nyereségorientált. Ausztriában a betegbiztosítás 2007-ben mintegy 8,2 millió lakosra (a népesség 98,7 százalékára), a balesetbiztosítás (munkahelyi balesetek és foglalkozásból eredő betegségek eseteire) 5,7 millió főre, a nyugdíjbiztosítás 5,2 millió személyre terjed ki. 2000-től néhány foglalkozási kategória tagjai, mint pl. az orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek stb. kiléphetnek a kötelező biztosításból, ha ezt választják, magánbiztosítással kell megoldaniuk egészségbiztosítási fedezetüket. 2007-ben a betegbiztosítás összbevétele 12,838 milliárd eurót tett ki, ebből a biztosítottak és a munkáltatók által fizetett járulékok nagysága 10,718 milliárd euró, az egyéb bevételek 2,120 milliárd eurót (receptdíjból származó bevételek 0,393 milliárd, állami költségvetési hozzájárulás 1,134 milliárd euró, tőkehozam 0,086 milliárd euró, kockázatkiigazítási alapból származó pénzeszközök (strukturális kiigazító hozzájárulások) 0,168 milliárd euró, e-card díj 0,034 milliárd euró stb.). 2006-hoz viszonyítva ez mintegy 4,2%-os növekedést jelent. A betegbiztosítás összkiadása 2007-ben 13,177 milliárd eurót tett ki. A betegbiztosítás legnagyobb kiadási tételei: a kórházi ellátás 3,758 milliárd euró, az orvosi ellátás 3,223 milliárd euró és a gyógyszerek 2,821 milliárd euró. Az adminisztrációs költségek mértéke 373 millió euró (a betegbiztosítás kiadásainak 2,9%-a). 2006-hoz viszonyítva a kiadások mintegy 6%-os növekedése volt megfigyelhető. 2007-ben az osztrák betegbiztosítók az évet 0,339 milliárd eurós deficittel zárták. 2008- ban a bécsi területi betegpénztár deficitje kb. félmillió euró volt és tavaly már egyik területi betegpénztárnak sem volt pozitív mérlege. 1 A területi betegbiztosítók taglétszámának alakulása (2005-ös éves átlag): Vorarlberg: 210 641, Trirol: 380 219, Salzburg: 301 941, Steiermark: 633890, Kärnten: 292 365, Oberösterreich: 809 124, Burgenland: 134 150, Niederösterreich: 802 547, Bécs: 1096 024 Forrás: http://www.ooegkk.at 6
A betegbiztosítás 2007. évi bevételeinek és kiadásainak alakulását egyes szolgáltatási tételek szerinti bontásban a következő tábla szemlélteti. Az országban 22 szociális biztosító közül 19 biztosító foglakozik betegbiztosítással (2008), közülük három biztosító balesetbiztosítást és nyugdíjbiztosítást is kínál. Egy biztosító balesetbiztosításra, kettő nyugdíjbiztosításra szakosodott. A biztosítók területi alapon, illetve foglalkozási csoportonként szerveződnek. A biztosítók között nincs verseny, a lakosok biztosítójukat nem választhatják meg szabadon. A törvény által előírtak szerint a lakos foglalkozás (pl. egy Alsó-Ausztriában lakó személy a Bécsi területi betegbiztosítónál kerül biztosításra, ha a munkáltató telephelye Bécsben található, vagy a foglalkozás szerinti kategóriájának biztosítójánál, ha ilyen létezik) és lakóhely szerint kerül besorolásra (pl. nyugdíjasok az illetékes területi betegbiztosítóhoz) az illetékes biztosítóhoz. 7
Betegpénztárak Betegpénztárak és biztosítottak Biztosítottak aránya %-ban Megnevezés Számuk Jogosultak Járulékfizetők 65 év felettiek Területi betegbiztosítók 2 9 75,9 77,3 67,1 Üzemi betegbiztosító 6 0,8 0,8 1,6 Közalkalmazottak Biztosító Intézete Osztrák Vasutasok és Bányászok Biztosító Intézete Osztrák Kereskedelmi és Ipari Társadalombiztosítási Intézet Mezőgazdasági Dolgozók Társadalombiztosító Intézete 1 8,5 7,6 9,7 1 3,4 3,2 6,5 1 6,8 6,7 6,6 1 4,6 4,5 8,6 Összesen 19 100 100 100 Forrás: Bundesministerium für Gesundheit, Familie und Jugend A kötelező betegbiztosítás forrásai A kötelező biztosítást társadalombiztosítási járulékokból finanszírozzák. A járulékokat törvény határozza meg, a fizetendő járulék mértéke a jövedelemtől függő, 2008-tól minden foglakozási csoport számára egységes alapjárulék került bevezetésre. A betegbiztosítási járulék együttes mértéke 2008-tól a bruttó kereset 7,65%-át teszi. A fizetendő járulék megoszlásának aránya az egyes foglalkozási csoportokban a munkaadó és munkavállaló között eltérő 3. Az alapjárulék tartalmazza a 0,5% kiegészítő járulékot a kórházi ellátás megoszlása a munkaadó és munkavállaló között egyenlő arányú, valamint a munkavállaló részéről további 0,1%-os kiegészítő járulékot a balesetekből eredő szolgáltatások finanszírozására. A járulékalap felső határa havi 3930 eurós jövedelem (2008). 2008-tól az önfoglalkoztatók és a mezőgazdászok szintén 7,65%-os járulékot térítenek (amely szintén magába foglalja a 0,5% kiegészítő biztosítást és a 0,1%-os kiegészítő járulékot a balesetekből eredő szolgáltatások finanszírozására). A járulékalap felső határa az ő esetükben 4585 euró (2008). 2 A területi betegbiztosítók taglétszámának alakulása (2005-ös éves átlag): Vorarlberg: 210 641, Trirol: 380 219, Salzburg: 301 941, Steiermark: 633890, Kärnten: 292 365, Oberösterreich: 809 124, Burgenland: 134 150, Niederösterreich: 802 547, Bécs: 1096 024 Forrás: http://www.ooegkk.at 3 Foglalkozási csoportonkénti megoszlás: alkalmazottak (munkáltató 3,83, munkavállaló 3,82% ), fizikai állományú dolgozók (munkáltató 3,7, munkavállaló 3,95% ), köztisztviselők (munkáltató 3,55, munkavállaló 4,10% ). 8
A kötelező betegbiztosítás szolgáltatásai A kötelező betegbiztosítás az alábbi szolgáltatásokat kínálja: Általános és szakorvos által nyújtott egészségügyi ellátás a járóbeteg ellátás keretében, beleértve a fizikoterápiát, foglalkozás egészségügyet, beszédterápiát, pszichoterápiát, klinikai pszichológusok által nyújtott diagnosztikai szolgáltatásokat, masszőrök szolgáltatásait, Gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök, Fogászati kezelés és fogászati protézis, Kórházi ellátás, Otthoni ápolás, Táppénz, Anyasági juttatások, Orvosi rehabilitáció, Egészségvédelem és betegségmegelőzés (gyógyfürdő), Korai betegség felismerés, szűrés, egészségfejlesztés, Utazási kiadások. Mindezekből a szolgáltatásokból a biztosító által finanszírozott rész változó, a finanszírozás kiegészül az adóból származó bevételekkel, a lakossági önrészfizetéssel és a magánbiztosítók finanszírozásával. Adóból történő finanszírozás Az adóból történő finanszírozás jellemző területe a kórházi szektor, az aktív ellátás és a tartós ápolás, a krónikus ellátás, aránya e területek finanszírozásában 40% körüli. A tartományok, a kórházak tulajdonosai finanszírozzák a fejlesztéseket, beruházásokat, fenntartást, de a szövetségi kormánnyal együtt, megállapodás alapján hozzájárulnak a működési költségekhez is. Az oktatókórházak a szövetségi kormánytól a kutatási és oktatási kiadásaik finanszírozására kapnak működési költségkiegészítést. Magánkiadások A lakossági önrész a járóbeteg ellátásban részben az e-card éves költsége, részben meghatározott biztosítóknál százalékban kifejezett kezelési hozzájárulás (közalkalmazottakat, vállalkozókat tömörítő biztosítók esetében 20%, vasutasok és bányászok biztosítói esetében 14%). Szintén a járóbeteg ellátásban a nem szerződött orvos felkeresése esetében a szerződött orvos díjának csak 80%-át térítik További önrész fizetendő a kórházi ellátásban napidíj formájában és a hozzátartozó családtagok ellátásánál 10%-os mértékben. Rehabilitáció és preventív célú ellátás esetében (pl. gyógyfürdő) szintén napidíjat kell fizetni. A kórházi költséghozzájárulás díját a betegek a kórházban az ott nyújtott ellátásért (elszállásolás, élelmezés stb.) térítik. A hozzájárulás mértéke 2008-ban (Bécs) 10,47 euró/nap (csökkentett díj:8,27 euró). A díj évente maximum 28 napig térítendő. A díj fizetése alól a mentességet élveznek a receptdíj fizetése alóli mentességet élvezők, szervadományozók és a terhes nők. A kórházi költséghozzájárulás mértéke a területi betegbiztosítóknál biztosítottak hozzátartozói számára magasabbak, napi 15,60 eurót (2007) tesz ki. A díj éves szinten az ő esetükben is maximálisan 28 napig térítendő. Gyermekek kórházi kezelése esetén egy Bécs városában elő kísérőszemély elszállásolásnak kórházi költségeit a gyermek életkora szerint a következőképpen alakul: 9
0-3 éves kor: térítésmentes (krónikus megbetegedés esetén vagy olyan esetben, ha idősebb gyermek a kísérő személy segítségére szorul), 3-6 éves kor: 10,49 euró, 7-10 éves kor: 21,00 euró, 11-15 éves kor: 29,75 euró, 15 év felett: 35 euró. Az élelmezésért a kísérő személy részéről a kórházban térítendő további 13,50 euró díj. A díjak éves szinten maximum 14 napig kerülnek felszámolásra és az áfa-t nem tartalmazzák. Gyógyszerekért receptdíjat (4,8 euró), gyógyászati segédeszközökért százalékos díjat számolnak fel (10%). Természetesen többfajta önrészfizetés alól léteznek mentességek szociális rászorultság vagy krónikus betegség esetén. Egészségügyi ellátórendszer Az egészségügyi ellátórendszer mutatószámai szerint Ausztria az EU tagállamok viszonylatában a vezetők között helyezkedik el. 2005-ben az EU-15 országaiban a 10 ezer főre jutó kórházi ágyak számának átlaga 56,4; Ausztriában 2006-ban 76,5 volt; a 10 ezer főre jutó háziorvosok száma az EU- 15 átlagában 10,3 (2005), Ausztriában 14,8 (2006) volt. Alapellátás és járóbeteg-szakellátás A járóbetegek ellátását elsősorban az önálló praxisukban háziorvosként tevékenykedő magánorvosok végzik. 2007-ben a háziorvosok száma 12 725, egy háziorvosra átlagosan 653 lakos jutott. A szakorvosok száma 2007-ben 18 450 volt. Az orvosok két kategóriába tartoznak aszerint, hogy szerződésben állnak-e a társadalombiztosítással vagy sem. A betegek szabadon választhatják meg orvosukat (vonatkozik ez a háziorvosokra és a szakorvosokra egyaránt). A szerződéses orvosok a megkötött szerződésük alapján a kötelesek a kötelező betegbiztosítottak ellátására. A szerződésessel nem rendelkező orvosokra nem vonatkozik ellátási kötelezettség. A járóbetegek szakellátásában az orvosi praxisokon kívül mintegy 900 szakrendelő, egészségügyi központ (2003), valamint számos kórházi ambulancia vesz még részt. Fekvőbeteg-ellátás A kórházi ellátást a Szövetségi Kórháztörvény szabályozza, amely elvi keretszabályozás. Minden tartomány és az azonos jogállású főváros saját kórháztörvényt ad ki. A lakosság fekvőbeteg-ellátásáért túlnyomórészt a tartományi hatóságok felelősek. 2006-ban 264 kórház volt az országban, ekkor az ágyak száma 63 354 (2005-ben 264 kórházban 63 248 ágy volt). 2006-ben az ágyak többsége köztulajdonban vagy nonprofit magántulajdonban található: a 264 kórház 59,5 százaléka (157 kórház 45941 ággyal) van köztulajdonban, ami az ágykapacitás 72,5 százaléka. A köztulajdonban lévő kórházak 66,2%-a (104 kórház, 40030 ágy) közhasznú, non-profit érdekeltségű. A köztulajdonban lévő kórházak egy része un. nyilvánossági joggal nem rendelkező intézmény, melyek aránya a köztulajdonban lévő kórházakon belül 33,8% (53 kórház, 5911 ágy). Magántulajdonban összesen 107 kórház működik 17 413 ággyal, ami az 1
ágykapacitás 27,5 százaléka. Közülük az ágykapacitás 22,4%-a non-profit érdekeltséggel (24 kórház, 7074 ágy), 83%-a profitérdekelt magántulajdonban működik (10339 ágy). A 90-es évektől kezdődően 2006-ig az országban több mint tízezerrel csökkent a kórházi ágyak száma (1990: 75 068). A kórházak és ágyak számának megoszlása fenntartók szerint Fenntartó Kórházak száma Ágyszám Szövetség (katonai és börtönkórházak) 10 567 Tartományok, tartományi társaságok 87 34203 Önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, önkormányzati társaságok 20 5452 Társadalombiztosítás, szociális gondozó szövetségek 40 5719 Egyház 41 10854 Magánszemélyek, magán társaságok, egyesületek, alapítványok 66 6559 Összesen 264 63354 A fekvőbeteg-intézmények között megtalálhatók általános kórházak (számuk az összes kórházon belül 2006-ban 103, 41770 ággyal), szakkórházak (gyermekkórház, ortopédia, tüdőkórház, belgyógyászat, rehabilitációs központok (ezek száma 2006-ben összesen 106, 15652 ággyal), krónikus betegápolóotthonok (számuk 2006-ben 12, 1925 ággyal) és szanatóriumok. E utóbbiak magas színvonalú ellátást biztosító magánintézmények, melyek az aktív szektorban általános ellátás nyújtanak, illetve aktív és nem aktív szakellátást (számuk 2006-ben 43, 4007 fenntartott ággyal). A kórházak átalakítása korábban kórháztervek és nagyberendezésekre vonatkozó tervek alapján, ma a 2006-os Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv (Österreichischer Strukturplan Gesundheit) szerint történik, amiben meghatározzák a szükséges osztályokat, ágyakat, orvostechnikai nagyberendezéseket a szövetségi kormány és a tartományok közös megállapodása alapján. Az ágyellátottság eloszlásában előfordulnak egyenlőtlenségek (Burgenlandban 58, Steiermark tartományban 87 ágy jut 10 ezer lakosra). Országosan 10 ezer lakosra 2006-ban 76,5 kórházi ágy jutott. Mivel a kórházak Ausztriában is a legdrágább egészségügyi intézmények, mind a kormányzat, mind a biztosítók főszövetsége keresi a megoldást az átlagos ápolási idő optimálisra való leszorítására. Az utóbbi években - a kórházak igen magas működtetési költségei miatt - ágycsökkentéseket hajtottak végre. Az aktív kórházakban jelentősen lerövidült az ápolási idő: 1995-ben 7,2, 2000-ben 6,31 és 2005- ben 5,8 nap volt. Kórházüzemeltető Társaságok A Vorarlbergi Kórházüzemeltető Társaság A kórházak üzemeltetése többnyire gazdasági társaságok vagy kórházakból alakult szövetségek formájában történik. Az első kórházüzemeltető az osztrák Vorarlberg tartományban jött létre. A kórházüzemeltető társaság (KHBG) megalapítását elősegítette, hogy a legtöbb önkormányzati kórháztulajdonos jelentős adósságokat halmozott fel. Vorarlberg tartományban a KHBG mára a legnagyobb egészségügyi ellátóvá vált, 80%-os piaci részesedéssel. Irányítása alá tartozik 5 tartományi kórház (Feldkirch, Rankweil, Bregenz, Hohenems, Bludenz), 3300 alkalmazottal, mintegy 1700 ággyal, 1
ahol évente körülbelül 210 000 beteget látnak el. Ezek közül a legnagyobb az LKH Feldkirch egyetemi oktatókórház, mely a Rankwili Tartományi Kórházzal együtt súlyponti kórházként üzemel. A KHBG külső cégeket szerződtet a kisegítő szolgáltatások végzésére, mint mosoda, étkeztetés, karbantartás, és részben az IT. A KHBG 2006-ban 243,8 millió euró nagyságú forgalmat bonyolított, ami az előző évhez képest 8,4 millió eurós (3,6%-os) növekedést jelent. Az elmúlt évtizedben ez a koncepció a kórház átalakítás legfontosabb modelljévé vált Ausztriában, és a 9 tartományból 7 hozott létre üzemeltető társaságokat. Bécsi Kórházszövetség (Wiener Krankenanstaltenverbund) Bécsi Kórházszövetséghez 13 kórházból és 11 geriátriai központból áll, ahol éves szinten 32 ezer foglalkoztatott lát el 400 ezer fekvőbeteget. A kórházszövetség költségvetése évi 2,4 milliárd eurót tesz ki, melynek 42 százalékát Bécs, a többit a Társadalombiztosítók Főszövetsége fizeti. A Kórházszövetség 2002 óta működik gazdasági társaságként, melyhez négy alvállalat tartozik. Az igazgatóság feladata a koordináció, a szolgáltatások biztosítása, a betegellátásban ténylegesen szerepet játszó három alrészleg munkájában jelentkező átfedések megszüntetése. A három alvállalat a bécsi kórházak, a bécsi ápolási intézmények és az Általános Kórház (Allgemeines Krankenhaus der Stadt Wien), ami mérete és jelentősége miatt külön besorolást kap. A kórház ugyanis Közép-Európa legnagyobb kórháza, ami 27 egyetemi klinikát, 8 intézetet, 49 klinikai osztályt, 61 általános és 323 speciális ambulanciát foglal magában. A közkórházak mellett Bécsben további 24 magánkórház, számos magánklinika és szanatórium működik, tulajdonosai magánpénztárak, egyházak, magáncsoportok vagy humanitárius szervezetek. Az itt nyújtott szolgáltatásokat a betegek maguk fizetik vagy kiegészítő biztosítással fedezik. Felső-Ausztria: GESPAG Felső-Ausztriában a GESPAG nevű vállalat 2002-ben alakult és 50%-os piaci részesedéssel rendelkezik. Mint a tartomány legnagyobb egészségügyi ellátója, 8500 munkavállalót alkalmaz, 12 kórházat üzemeltet 16 különböző körzetben ezek közül 9 általános kórház, 3 egyprofilú szakosodott kórház. Létrehozása több változáshoz vezetett a felső-ausztriai kórházi színtér szerkezetében és kapacitásában. A többi tartomány tapasztalatát követve a hálózat néhány kórháza megszűnt, az 1
ágyakat áthelyezték megfelelőbb helyekre, ami a hatékonyság javulásához és jelentős költségmegtakarításhoz vezetett, főként a menedzsment költségeket illetően. Az üzemeltető-vagyonkezelő szervezetbe való egyesítés lehetővé tette a gyorsabb döntéshozást és a rugalmasabb menedzsmentet. A különálló kórházakhoz képest a források hatékonyabban kezelhetőek, ami szinergiához és a tőkebefektetés kockázatának megosztásához vezet. Emellett a földrajzi régió kórházai bizonyos területekre specializálódhatnak, így a többletkapacitás és az átfedések elkerülhetőek, ami további költségmegtakarítást eredményez. Az újonnan létrejött társaságok kevés saját alkalmazottal rendelkeznek, többnyire csak a menedzsment testületet tartalmazzák. A korábbi közalkalmazotti státuszokat eltörölték benne speciális jogokkal, mint rugalmas munkaidő, védelem az elbocsátástól és helyette a magánjogi szabályozás lépett életbe. Az üzemeltető e szerint vehet fel és küldhet el embereket. Ennek eredményeként a személyzet kiválasztása jóval rövidebb és rugalmasabb, tisztes távolságban a politikai befolyástól. A rendelkezésre álló adatok ez idáig azt mutatják, hogy Ausztria átalakított kórházi ágazata elérte kitűzött céljait. A kórházak egyesítése, együtt más reformokkal, mint új fizetési rendszerek, a forrás menedzsment javulását, a szolgáltatások jobb minőségét és a költségek csökkenését eredményezte. Egészségügyi dolgozók Az orvosok száma Ausztriában 1960 óta folyamatosan nő, 2007-ben 31175 orvos dolgozott Ausztriában, 10 ezer főre 37,4 orvos jutott. Az utóbbi tíz évben hasonló növekedés figyelhető meg a szakorvosok (az összes orvos 52,5%-a), a háziorvosok (20,8%), valamint a fogorvosok (25,4%) számának alakulásában is. Az orvos ellátottságban azonban különbségek vannak az egyes tartományok között (pl. Bécsben 67, Tirolban 48, Burgenlandban 30 orvos jut 10 ezer lakosra). 2006- ban a 10 ezer főre jutó nővérek száma 73. A kórházi dolgozók esetében jellemző az alkalmazotti státusz, továbbá jellemző a befektető orvosok intézménye. Gyógyszerek 2007-ben a gyógyszerekre fordított kiadások összege 2,821 milliárd eurót tett ki (ebből az előző évekhez hasonlóan 14%-ot tesz ki a receptdíjból (2007: 0,393 milliárd euró) befolyt összeg), a kiadások 7%-kal (2004:3,4%) voltak magasabbak, mint a megelőző évben. 2008 első negyedévében további növekedés volt megfigyelhető, amikor is a növekedés már elérte a 10%-ot. A növekvő kiadások féken tartása érdekében első ízben 2004-ben született megállapodás a betegbiztosítók, gyógyszerészek, gyógyszergyártók és nagykereskedők között a gyógyszertárak árrésének 20,7%-ra (1996: 25,2%) csökkentéséről. A 2008 és 2013 között érvényes megállapodás egy új aut-idem szabályozást irányoz elő (a gyógyszertárak kötelezése azonos hatóanyagcsoport esetén a kedvezőbb áru termék eladására), melynek oka a 2007-ben és 2008 első negyedévében tapasztalt növekedés. Ez alól a szabályozás alól kivételt képeznek a krónikus betegek és az allergiások. 1
A Salzburgban elvégzett gyógyszer-biztonságiöv 4 pilótaprojekt tapasztalataira támaszkodva az új megállapodás értelmében várhatóan megtörténik a gyógyszertárak és orvosok egységes hálózatba tömörítése, aminek célja a betegek körében a gyógyszerszedés biztonságának fokozása, illetve a bevett gyógyszerek mennyiségének csökkentése. 2007 januárjában 1202 állami gyógyszertár működött, 2007 júniusában 963 háziorvos által fenntartott patikát jegyeztek az országban. Jellemző a gyógyszertárak számának csökkenése. A gyógyszerek engedélyezését a BMGF alá rendelt AGES PharmaMed Austria végzi. A minisztérium határozza meg a társadalombiztosító által térített készítmények listáját (ún. Erstattungskodex EKO: http://oertl.at/ek/), a pozitív listára kerülő készítmények árát az EU-s átlagárak alapján. Ez az ár képzi a támogatás alapját. Az átlagár meghatározásához a készítménynek legalább két EU- tagországban kell forgalomban lennie, ennek hiányában a készítményt az ahhoz legközelebb álló termék árával hasonlítják össze. A gyártónak a kérvényt az Osztrák Társadalombiztosító felügyelete alá tartozó HEKhez (Heilmittel-evaluierungskommission vagy Gyógyszerértékelő Bizottság) kell benyújtania, amely a terméket az EKO megfelelő csoportjába besorolja. A befogadáshoz többek között a készítménynek gazdaságossági kritériumoknak is meg kell felelnie. Az engedélyezett készítmények esetén, amennyiben azt recepten írták elő, a költségeket a biztosítók vállalják át. A biztosítottaknak téríteniük kell azonban a receptdíj költségét. A támogatott gyógyszerek jegyzékében (2008 elején 4226 készítmény szerepelt itt) a készítmények három csoportba kerülnek besorolásra, illetve van egy negyedik csoport, amely a nem támogatott készítményeket tartalmazza: első csoport (zöld színnel jelölt): előzetes felírási engedélyhez nem kötött készítmények csoportja, amely a korábban 2004. december 31-ig érvényes gyógyszerjegyzékben (Heilmittelverzeichnis) lévő készítményeket tartalmazza, második csoport (sárga színnel jelölt): azon termékek kerültek ebbe a csoportba (a felíráshoz főorvosi engedélyezés szükséges, mennyiségi ellenőrzés), amelyeknek jelentős járulékos haszna van, de orvosi vagy gyógyszer-gazdaságossági okokból nem sorolhatóak az első csoporthoz (Heilmittel-Sonderliste, Stoffe für magistrale Zubereitung), a harmadik csoport (vörös színnel jelölt): a piacon újonnan megjelent készítmények csoportja, a kategóriában a készítmények maximum 36 hónapig szerepelhetnek (a felíráshoz főorvosi engedélyezés szükséges, mennyiségi ellenőrzés). 2008 elején 174 készítmény tartozott ide. Nem támogatott készítmények csoportja (No-Box): bizonyos esetekben azonban támogathatóak ebből a csoportból is készítmények (nem áll rendelkezésre azonos értékű, azzal helyettesíthető készítmény és annak felírása főorvosi engedéllyel történt). Az OTC termékek bizonyos esetekben támogatottak. A generikus helyettesítés Ausztriában növekvő (2004:12,3%, 2006-ban: 20% volt a célkitűzés), a betegek körében is egyre elfogadottabb. A legújabb reform aut-idem szabályozása a helyettesítés előmozdítását célozza. A receptet felíró orvos egy ún. gazdaságossági lista alapján tájékozódik, ami segíti egy kedvezőbb alternatíva kiválasztásában. 4 Egy gyógyszertárak által a betegek részére fejlesztett adatbázis, amelynek célja a gyógyszerek hatásának optimalizálása. A rendszerbe jelentkező személyek részére a gyógyszertár dolgozója létrehoz egy blokkot a rendszer adatbázisában, az adatbázishoz való hozzáférés kulcsaként az e-card szolgál. Minden gyógyszervásárlás előtt (fontos, hogy minden gyógyszerfogyasztás bekerüljön a rendszerbe) ellenőrizhetővé válik, hogy az adott gyógyszernek lehet-e valamilyen nem kívánatos hatása. A projektben résztvevő gyógyszertárakat jelzéssel látják el a bejárati ajtón. 1
Forrásallokáció Az egészségügy szolgáltatók finanszírozását többszereplős modell jellemzi. Míg a kórházon kívüli ellátás szereplői a társadalombiztosítókkal szerződnek (a kereteket tárgyalásokon meghatározva az Osztrák Társadalombiztosítás Főszövetsége és az orvosi kamarák tartományi szervezetei szabályozzák a honoráriumokra, a szolgáltatások mennyiségére és a szolgáltatók számára vonatkozóan), a kórházak finanszírozása részben ún. tartományi alapokon keresztül történik, amelyek a társadalombiztosítás forrásain kívül szövetségi, tartományi és helyi önkormányzati pénzeszközöket is tartalmaznak. Ebben a formában a biztosítók által nyújtott finanszírozást a szövetségi kormány és a tartományok között kötött megállapodások szabályozzák úgy az állami kórházak, mint az ellátásban résztvevő magánkórházak számára. Ambuláns ellátás finanszírozása Az ambuláns ellátás orvosai vegyes finanszírozásban részesülnek, az alapszolgáltatások fix díja mellett szolgáltatásonkénti díjat kapnak. A költségtérítés alakulása magánpraxist folytató nem szerződéses orvos (választott orvos)/választott csoportpraxis igénybevétele esetén Ausztriában az orvosok mintegy harmada nem szerződéses orvosként praktizál. A biztosítottak számára lehetőség nyílik nem szerződéses orvos/választott csoportpraxis felkeresésére, ilyen esetekben a kötelező betegbiztosítás a szerződéses keretek között rögzített honorárium 80%-os arányában téríti meg a felmerülő költségeket. A gyakorlatban a betegek tehát a teljes összeget térítik, majd a biztosítójukhoz benyújtott eredeti számla ellenében történik meg számukra a visszatérítés. A honorárium fennmaradó 20%-os részét, ill. a szolgáltatás tényleges ára közötti különbözetet a betegek direkt módon önrész térítésével vagy kiegészítő biztosítás megkötésével tudják finanszírozni. Magánorvos választására a háziorvosi ellátás és a szakellátás keretében nyílik lehetőség. Amennyiben a honoráriumrendeletben elszámolási korlátozások vannak előirányozva (limitálás, esetkorlátozás, átalányok, degresszív honorárium, mennyiségi kedvezményekre vonatkozó szabályozások) a költségtérítés a pénztárak alapszabályzatához mellékelt függelékekben meghatározott pont- és euró értékek 80%-ában történik (pénztáranként eltérő szabályozások vannak). A költségtérítésnek azonban nem szabad a választott orvosnál/választott csoportpraxisnál ténylegesen térített honoráriumot meghaladnia. Amennyiben nincs összehasonlítható szerződéses-csoportpraxis, a pénztár által nyújtott költség-hozzájárulás mértéke: 1. 80%-a a honorárium rendelet szerint egy összehasonlítható szerződéses orvos számára előirányzott térítés díj 10%-kal csökkentett értékének 2. 80%-a a mellékletben egy összehasonlítható szerződéses orvos számára meghatározott pontés euró érték 10%-kal csökkentett értékének Az utóbbi években a direkt költség-hozzájárulás fokozódott és a betegbiztosítás csaknem minden szolgáltatása esetében megjelenik. A direkt költség-hozzájárulásból 2004-ben legnagyobb arányban a választott orvosi szolgáltatásokra (47%) és a receptdíjra (20%) költöttek a betegek. Az Osztrák Társadalombiztosítás Főszövetségének közlése szerint évente átlagosan 85 millió eurót költenek a betegbiztosítók a magánorvosoknál a fenti formában igénybevett szolgáltatásokra. (Ez becslésünk szerint a betegbiztosítók bevételeinek 1%-a) 1
Olyan szolgáltatások, amiket egy hasonló szerződéses orvos sem számolhatna el, a választott orvos esetén sem kerülhet térítésre. Költségtérítésre csak olyan esetekben kerülhet sor, ha egy konkrét betegség vagy annak gyanúja fennáll. Rutinvizsgálatok vagy szűrés rendszerint nem kerül térítésre. Mivel a választott orvosok nem kötöttek a szerződéses orvosok esetében érvényes gazdaságossági irányelvekhez, ezért amennyiben egy szolgáltatás nagyobb intenzitással kerül igénybevételre, annak szükségességét ellenőrzik, és ha az orvosilag nem indokolt, szintén nem térítik. Nincs költségtérítés olyan esetekben sem, ha azonos negyedévben egy beteg ugyanazon biztosítási esettel keres fel egy választott általános vagy szakorvost és egy szerződéses általános vagy szakorvost. A korlátozások alól kivételt képeznek az ún. anya-gyermek vizsgálatok. Kórházfinanszírozás Az állami kiadások (társadalombiztosítás; szövetségi, tartományi, helyi önkormányzati adóbevételek megállapodásban rögzített meghatározott hányada) a kórházak bevételeinek 50%-át képezik. Ez az összeg a 9 tartományi alapon keresztül jut el a kórházakhoz, a teljesítményelvű kórház-finanszírozási rendszer alapján (LKF - Leistungsorientierte Krankenanstalten-Finanzierung). 2006-ban ezen a módon 157 intézményt finanszíroztak összesen 45941 ággyal. A teljesítményelvű kórház-finanszírozási rendszer keretében további 43 szanatórium (ezek ún. magánkórházak, összesen 4007 ágy) meghatározott eseteinek, illetve szolgáltatásainak a finanszírozását végzi a társadalombiztosítás a Magánkórházak Finanszírozási Alapjába (Privatkrankenanstalten-Finanzierungsfonds - PRIKAF) történő befizetés révén. Itt olyan szolgáltatások térítéséről van szó, amelyek a kötelező betegbiztosítás hatáskörébe tartoznak. A kórházak költségvetésének fennmaradó 50%-ából 40% a tulajdonosok hozzájárulása (beruházási és fenntartási költségek), 10% magánbiztosítás vagy önrész. Ezek az összegek közvetlenül a kórházakhoz kerülnek. Egyébként a finanszírozási rendszerben a helyi autonómia következtében tartományonként jellemzőek a különbségek. 1
Az Osztrák Társadalombiztosítás Főszövetségnek adatai szerint a társadalombiztosításból a kórházak finanszírozásra fordított összeg 2007-ben 3,758 milliárd eurót tett ki. Reformok Az egészségügyi reformintézkedések kidolgozása és bevezetése 1988 óta folyamatos. A fő célkitűzés a kiadások növekedésének csökkentése, az ellátás minőségének és hatékonyságának javítása. Az egységes tervezés, koordináció és finanszírozás kialakítása A 2004-ben elfogadott reformnak köszönhetően tartományi szinten kilenc egészségügyi platformot hoztak létre, illetve szövetségi szinten egy Szövetségi Egészségügyi Irodát a szektorokat átfogó egységes tervezés és finanszírozás megvalósításáért a kórházon belüli és a kórházon kívüli területeken. Az egészségügyi platformok a tartományi alapok addigi strukturális bizottságait helyettesítik és nem csupán a kórházi, hanem a letelepedett orvosok területeinek ellátását is tervezik és irányítják, illetve e két terület koordinációját végzik. Az egészségügyi platform a tartományi alapot irányító legmagasabb grémium, ami rendszerint a tartományi egészségügyi tanácsos irányításával működik. Feladatai közé tartozik az integrált egészségügyi strukturális terv elkészítésében való közreműködés, a beruházásokhoz és a nagyberendezésekkel való ellátáshoz nyújtott támogatáshoz szükséges szabályok kidolgozása, az LKF-pontértékek és az előzetesen becsült pontértékek megállapítása, az évzárások végrehajtása, illetve a kórházakat tehermentesítő funkciók átruházása. 1
A tartományi egészségügyi platformokban, ahol az egészségügy szervezése és finanszírozása részletes tervének kidolgozása folyik, az egészségügy minden fontos szereplője helyet kapott: a kormány, a tartományok és a társadalombiztosító azonos arányban, de ezen kívül az orvosi kamara, a betegjogi képviselet és még az egyházi tulajdonban lévő kórházak is kaptak egy-egy szavazati jogot. Ezzel első ízben valósul meg a társadalombiztosító és a tartományok közös felelőssége a teljes egészségügyi ellátás finanszírozása és a szektorokat átfogó tervezés és irányítás felett, kiegészítő intézmények létrehozása nélkül, tehát ezzel is csökkentve az igazgatási költségeket. A létrehozott Szövetségi Egészségügyi Iroda (Bundesgesundheitsagentur) végrehajtó szerve a Szövetségi Egészségügyi Bizottság, amelyben szavazati jogokkal a szövetségi kormányzat, a tartományok, a társadalombiztosítók, a városok és önkormányzatok érdekképviseleti szervei, betegjogi szervezetek az orvosi kamara és kórházak kapnak helyet, végzi az egységes tervezést mind a kórházak szükségleteire, mind a letelepedett ellátás szükségleteire vonatkozóan. A tervezés kerete az Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv (az ÖBIG készíti a Szövetségi Egészségügyi Iroda megbízásából). Magyarázatok: 1. a) A Szövetségi kormány (miniszter), illetve a tartományi kormány törvényjavaslatai a parlament (szövetségi ill. tartományi szinten) részére; b) szövetségi törvények parlament általi elfogadása, tartományi törvények elfogadása a tartományi szintű parlament által. 2. A BMGF támogatása. 3. A BMGF támogatása a gyógyszerbefogadás keretében. 1
4. Egészségügyi igazgatás a) szövetség (TB és érdekképviseleti szervek felügyelete, kórházak egészségügyi felügyelete); b) tartományok (pl. kórházak létesítése és üzemeltetése terén, a tervezés végrehajtása tartományi szinten, beruházások finanszírozása; társadalombiztosítási intézmények feletti felügyelet). 5. Tagok kijelölése a Szövetségi Egészségügyi Bizottságba ill. az egészségügyi platformokba tartományi szinten 6. Konzultációs mechanizmus (törvények és rendeletek esetében) a szövetség és a tartományok ill. önkormányzatok között, melyek többletköltséget okoznak 7. Szankciós intézkedések: a Szövetségi Egészségügyi Iroda minőséggel és dokumentációval kapcsolatos kötelező érvényű tervezek és előírások elleni vétség esetén financiális eszközöket tarthat vissza az egyes tartományi alapoktól (egészségügyi platform); b) Tartományi Egészségügyi Alap(egészségügyi platform) hasonló szankcióval élhetnek kórházakkal szemben 8. Tárgyalások a piacra történő belépésről, szolgáltatásokról, tarifákról (egyetemes szerződések, egyedi szerződések) 9. Kötelező biztosítás a társadalombiztosítási intézményeknél 10. Alapvető választási szabadság a betegek részére a kórházakra és letelepedett orvosokra vonatkozóan; b) a (állami és közhasznú) kórházak és pénztári szerződéses letelepedett egészségügyi foglalkozásúak ellátási kínálata 11. Tartományonkénti törvényes betegképviselet Az Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv Integrált regionális ellátástervezés ellátási régiók és ellátási zónák A minden területre vonatkozó integrált, egységes szolgáltatástervezés alapja a 2006-os Osztrák Egészségügyi Strukturális Terv (Österreichischer Strukturplan Gesundheit - ÖSG), ami 2006. január 1- én váltotta fel az addig érvényes kórházakra és nagy értékű berendezésekre vonatkozó tervet (Österreichischen Krankenanstalten und Großgeräteplan - ÖKAP/GGP 2003). A reformnak köszönhetően a szövetség és a tartományok között az egészségügyi szolgáltatások tervezése ma nem minden kórházra külön-külön történik meg, hanem az ÖSG 2008 alapján maghatározott integrált regionális ellátási terv keretében 4 ellátási zóna és 32 ellátási régió került kialakításra. (A zónahatárok tartományi határok mentén húzódnak, a tartományok több régióra osztottak.) A korábbi kórházakra és nagy értékű berendezésekre vonatkozó tervben (Österreichischen Krankenanstalten und Großgeräteplan - ÖKAP/GGP 2003) még minden kórházra saját ágy- és nagyberendezés tervezést hajtottak végre. Jelenleg a 2008-as Osztrák Egészségügyi Strukturális Tervben 32 régióban koordinálják a kórházak (aktív beleértve a nappali ellátást nyújtó kórházakat is), az ambulanciák (kórházi ambulanciák, önálló egészségügyi központok) és orvosok (letelepedett) által nyújtott szolgáltatásokat, a rehabilitációs (rehabilitációs központok és ambuláns rehabilitáció), az ápolási és szociális (ápolási otthonok, idősek otthonai, mobil szolgálatok, fogyatékos személyek intézményei, pszichoszociális ellátás) területeteket, továbbá ezek egymás közötti kapcsolatát, ami a koordináció, a kooperáció és a kommunikáció javítására irányul. 1
Az általános célkitűzések közé tartozik az egyenletes és lehető legjobb elérhetőség és a megfelelő minőség biztosítása a minőségre vonatkozó minimumfeltételek és irányelvek segítségével (személyzet számára és kvalifikációjára, infrastrukturális követelményekre, szolgáltatások körére és az orvosilag, illetve tudományosan megalapozott minimum követelményekre vonatkozóan). Az aktív ellátás tehermentesítése a befektetések számának minimalizálásával és az átlagos benntartózkodás orvosilag szükséges mértékűre csökkentésével (amit a nyújtott szolgáltatások ambuláns, rehabilitációs és ápolási területekre történő áthelyezése révén kívánnak elérni), illetve további aktív ágyszám leépítéssel tervezett. A melléklet a kapacitástervezésről ad tájékoztatást. Regionális Egészségügyi Strukturális Tervek Az ÖSG 2006-tal a lakosság egészségügyi ellátásához szükséges szolgáltatások tervezésének felelőssége a Szövetségről átkerült az egyes tartományokhoz (Steiermarkban például a Medizinische Systemtechnik für die Gesundheitsmanagement kapta meg egy megbízás keretében a Steirmarkra vonatkozó teljes egészségügyi struktúra tervezését). A tervezés magába foglalta az ellátási struktúra és nyújtandó szolgáltatások tervezését a letelepedett területeken (általános orvosok és szakorvosok), valamint a kórházi ambuláns és a fekvőbeteg ellátás tervezése. Ezenkívül újra strukturálták a hospice és palliatív elltását, műveseellátást és a nagyértékű orvostechnikai berendezésekkel történő ellátást. Ezzel első ízben került sor Ausztriában az összes szakterületet érintve a lakosság aktuális ellátásának pontos elemzésére, melybe a rendelkezésre álló összes releváns szolgáltatásokkal kapcsolatos feljegyzést bevonták. A munka során a legnagyobb kihívást a teljes ambuláns ellátás (intra- és extramurális) együttes áttekintése jelentette. Ehhez a teljes ambuláns ellátás áttekintéséhez szükséges integrált szemlélet mellett, hangsúlyt fektettek az elérhetőségi kritériumokra, demográfiai változásokra, az ellátás hatékonyságára, valamint annak jogosságára. A tervezés során természetesen minden területen figyelembe vették a belátható egészségügyi változásokat 2010/2015-ös horizonttal. A reformpool A reformpool az egyes kórházon belüli szolgáltatások letelepedett orvosokhoz való áthelyezésének biztosítására elkülönített pénzeszközöket foglalja magába. Az ilyen intézkedésekhez az illetékes tartomány és a társadalombiztosító előzetes beleegyezése is szükséges, valamint további fontos szempont az, hogy mind az adott tartománynak, mind a társadalombiztosítónak a szolgáltatások 2
áthelyezéséből valamilyen módon profitálniuk kell. 2005 és 2006 között az erre a célra elkülönített pénzeszközök a járulékok és adók 1%-át tették ki, 2007 és 2008 között pedig 2% volt fordítható e célokra. A kórházi ambulanciákon és a letelepedett orvosok területein folyó teljes ambuláns szakorvosi ellátás átalakítása és az együttműködések új formáinak szervezése kezdődött meg. Modellkísérletekben próbálják ki, hogy az ambuláns szakorvosi ellátást ún. orvosi centrumokban végezzék. Cél: a szakorvosi ellátásban a betegek többször ismétlődő felesleges kezeléseinek és az így keletkező többletköltségeknek a kiküszöbölése, a hosszú várakozási idő csökkentése. A reformok legfontosabb finanszírozási intézkedései A receptdíj 2008-ra 4,8 euróra történő emelése (a gyógyszertárak szedik be és utalják a betegpénztráraknak) és a maximálisan fizetendő receptdíj összegének meghatározása, ami a nettó jövedelmek 2%-ban maximalizált. A receptdíj-fizetési kötelezettség szempontjából három kategóriát határoztak meg. Az első csoportba a járadékból, segélyből és nyugdíjból élők, a másodikba az alkalmazottak (a számítás a biztosítótársaságok szövetségének adatait alapján történik, a 13. és 14. havi jövedelmeket nem veszik figyelembe) és a harmadik csoportba az önálló-, vagy szabadfoglalkozású személyek (számítási alap: a legutolsó adóbevallásban szereplő jövedelem) tartoznak. A páciensek által térített receptdíjakat egy un. receptdíj számlán tartják nyilván. Az ellátó orvos az elektromos betegkártya (e-card) segítségével képes ellenőrizni, hogy a páciens befizetései elérték-e a 2%-os határt. A betegbiztosítási járulék egységesítése. Jelenlegi mértéke 7,65%. A legmagasabb járulékalap emelése (2008: 3930 euró), vállalkozók és mezőgazdasági dolgozók esetében 4585 euró. A kórházi költség-hozzájárulás (napidíj) tartományonként eltérő összegű 10,47 euróra (Bécs: 2008) történő emelése. Rászorultság esetén (havi 667 eurónál alacsonyabb jövedelem) a napidíj 8,27 euróra csökken. Az emelésről minden esetben az illetékes tartományok jogosultak dönteni. Gyógyító eljárások és gyógyászati segédeszközök esetében maradt a 10%-os önrész, de minimálisan 25,6 eurót kell téríteni (szociális rászorultság esetén nincs önrész. A látást javító eszközök esetén tovább emelkedett a minimum költségtérítés összege 76,8 euróra. A 27 év alatti családtagként biztosított fiatalok (főiskolai, egyetemi hallgatók) esetében maradt a 25,6 eurós összeghatár. Ezen intézkedéseknek köszönhetően keletkező többletbevételek fele a tartományokhoz és az önkormányzatokhoz kerül a kórházak finanszírozására, az összeg másik fele pedig a betegpénztárakat illeti. A 2008-ban megkezdett reformok Szövetségi és tartományi megállapodás született a Szövetségi-biztosítási Törvény 15a cikkelye szerint az egészségügy struktúrájának és finanszírozásának 2008-2013 közötti reformjáról. Az újonnan megkötött megállapodás lényeges pontjai: Az eddigi (Szövetségi Egészségügyi Bizottság és a Tartományi Egészségügyi Platformok) irányítási és döntési testületek megtartása: ezekben a grémiumokban a három központi felelősséget tartomány, szociális biztosítás és a szövetség valamint a további jelentős 2