BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK ÚJABB DIPLOMÁS LEVELEZŐ TAGOZAT SZAKDIPLOMÁCIA SZAKIRÁNY ÉLELMISZERIPARI SZABÁLYOK AZ EU-BAN AZ ÉLELMISZER-BIZTONSÁG HELYZETE MAGYARORSZÁGON Készítette: Gellérfy Júlia Budapest, 2008. május 5.
Tartalom I. Bevezetés... 4 II. Magyarország élelmiszeripara az EU csatlakozás, azaz 2004. május 1. előtt... 7 II./1. Magyarország élelmiszeripara az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltásig... 7 II./2. Élelmiszeriparunk 1989 és 2004 közötti helyzete... 8 II./4. Az EU csatlakozás jövőképe... 16 III. EU csatlakozás hatása gazdaságunkra... 21 III./1. A csatlakozástól várt eredmények... 21 III./2. Magyarország gazdasági helyzete a csatlakozás után... 22 III./3. Szomszédos országok élelmiszergazdasági helyzete... 25 III./4. Az EU-tagság jövője... 26 IV. Élelmiszer-biztonság... 28 IV./1. Élelmiszer-biztonság általában... 28 IV./2. Globalizáció kihívásai... 35 IV./3. Biogazdaság... 41 IV./4. Élelmiszeripari előírások, jogszabályok és programok... 44 V. HACCP rendszer... 51 V./1. HACCP rendszer általános információi... 51 V./2. A rendszer bevezetése és helyzete Magyarországon... 54 V./3. HACCP rendszer egy példán keresztül történő bemutatása... 58 V./4. A rendszerről kialakult közvélemény... 61 VI. Aktualitások és összegzés... 68 VI./1. Aktuális gazdasági helyzet és jövőbeli kilátások... 68 VI./2. Összegzés és befejezés... 69 Irodalomjegyzék... 73 Melléklet... 78 3
I. Bevezetés /régi mondás/ Azzá válsz, amit megeszel! Ez a valószínűleg már az ókorból származó mondás is híven tükrözi azt az indokot, amiért a szakdolgozatom témájául az élelmiszer-biztonságot választottam. Egészségünk megóvása érdekében nagyon fontos megválogatni azokat az élelmiszereket, amelyeket el szeretnénk fogyasztani, mivel a káros anyagok közel 70 %-a az élelmiszereken keresztül jut a szervezetünkbe! Napjainkban, a globális fejlődés hatására, a háztartások egyre nagyobb része egyre több alkalommal étkezik házon kívül, mely által egyre fontosabbá válik a vendéglátóhelyek élelmiszer-biztonsági szabályozása. A piaci verseny hatására az elmúlt időszakban növekedett az élelmiszerekben felhasznált adalékanyagok és mesterséges anyagok aránya, melynek kontrolálását nem lehetne állami beavatkozás nélkül megoldani. Nemzeti és globális szinten is egyre több szabályt, ellenőrző rendszert hoznak létre ebből kifolyólag. Elég csak megemlítenünk a WHO ajánlásait, az Európai Unió szabályait vagy a nemzeti jogrendeket, melyek mindegyike az emberek egészségének megvédése érdekében kontrollálja a szabad piaci szereplők munkáját. Szakdolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, vajon milyen helyzet jellemző napjaink élelmiszer-biztonságára, ezen belül is kiemelt figyelmet szentelek Magyarország helyzetére. Próbálom megfejteni, hogy mi lehet a vendéglátós szakma, illetve a lakosság véleménye az élelmiszer-biztonságot és a védelmére létrehozott előírásokat illetően. Elegendőnek tartják? Túl sok vagy kevés a szabályokból? Megbízunk még egyáltalán az élelmiszerekben? 4
Az alábbiakban a szakdolgozat témájaként felvetetett kérdések tételes megfogalmazása található, melyek a következőek: 1. Szükségesek-e az élelmiszer-biztonsági jogszabályok és előírások a mai világban? Itt azt is megfogalmazhatnánk, hogy mi a fontosabb: a szabad piaci verseny biztosítása vagy az emberek egészségének és az egészséges táplálkozáshoz való joguknak a biztosítása, azaz szükséges-e és milyen mértékben az állam beavatkozása és szabályozó szerepe az élelmiszeriparban. 2. Mi a véleménye a fogyasztói társadalomnak az élelmiszer minőségének biztosításáról? Tisztában kell lennünk akár a szabályok megalkotása során, akár az előírások alkalmazásakor, hogy a fogyasztók, azaz az emberek milyen véleménnyel vannak az élelmiszer-biztonságról. 3. Hogyan viszonyulnak a vendéglátósok az élelmiszeripari szabályokhoz? Az állam és a fogyasztók számára is fontos ez a kérdés, de két különböző okból kifolyólag. Az államnak tisztában kell lennie az egyes előírások kereskedőkre gyakorolt hatásáról a piaci verseny biztosításának és az állampolgárok védelmének kényes egyensúlyának fenntartása mellett, míg a fogyasztók számára saját egészségük védelmének biztosításának érdekében fontos a kérdés vizsgálata. 4. Milyen változásokat hozott Magyarország élelmiszer-biztonsága számára az Európai Unióhoz történő csatlakozás? Az EU szabályok alkalmazása által sikerült-e vajon jobb élelmiszer-biztonsági szintet elérnünk az elmúlt négy év során, illetve az EU-s előírásokhoz történő harmonizáció során vállalataink és vállalkozásaink meg tudják-e tartani versenyképességüket a nemzetközi piacon. 5. A HACCP-rendszer használata teljes körű biztonságot nyújt-e az élelmiszerek biztonságának kialakításában? A vizsgálat tárgya a HACCP-rendszer bevezetésének sikeressége, illetve a szakma véleménye a rendszer működéséről. Kíváncsi vagyok továbbá az emberek véleményére is, mennyire ismerik fel a HACCP rendszer hatását a kereskedelemben. 5
Ezért is készítettem el két darab kérdőívet, melyeknek a kitöltése és elemzése során átfogó képet kaphatok a lakosság és vendéglátós szakma hazánk élelmiszer-biztonságáról kialakított véleményéről. Értelemszerűen az egyik kérdőív a fogyasztók számára készült, míg a másik a vendéglátóhelyek üzemeltetői részére. Mindkét kérdőív keretein belül az élelmiszeripari jogszabályok, előírások és az általános élelmiszer-biztonsági helyzet jelenlegi értékelésére voltam kíváncsi, melyet mindkét fél - fogyasztó és szolgáltató - oldaláról megismerhetünk. A kérdőív részletes és pontos kiértékelése az V./4. bekezdés alatt olvasható el, míg magát a kérdőívet pedig a mellékletben lehet megtalálni. Reményeim szerint egy laikus olvasó is átfogó képet kap az élelmiszer-biztonság témakörében a szakdolgozatom elolvasása által! 6
II. Magyarország élelmiszeripara az EU csatlakozás, azaz 2004. május 1. előtt Ebben a fejezetben megpróbálom bemutatni a magyar élelmiszeripar helyzetét és fejlődését az élelmiszer-biztonság alapjaink a megszületésétől egészen az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkig. Egy átfogó képet szeretnék adni a csatlakozás előtti időszak reményeiről és lehetőségeinek latolgatásáról is egyben. II./1. Magyarország élelmiszeripara az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltásig Hazánk azt is mondhatjuk, hogy úttörőnek számít az élelmiszer-biztonságot illetően, mivel első ilyen irányú törvényünket már 1895-ben megalkották hazánk törvényhozói, mely Európában a harmadikként jött létre. Ez a törvény már kimondta az élelmiszerek hamisításának és a fogyasztók megtévesztésének tilalmát. Legközelebb csak 1958-ban történt változás, mikor is módosításra került az 1895-ös törvény egy törvényerejű rendelettel. 1976-ban hoztak létre egy újabb élelmiszer törvényt, mely már azt is meghatározta, hogy ki és milyen körülmények között állíthat elő élelmiszert.(dr. Fazekas Éva, internet) A szocializmus időszakára a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és szinte minden iparágra a majdnem 100 %-os állami tulajdon volt jellemző. Természetesen ez magával hozta a piaci verseny jelenlétének a hiányát. De pont a piaci verseny hiánya miatt, illetve a globalizáció mesterséges kirekesztése okán ebben az időszakban még nem kellett komolyabb figyelmet fordítani az élelmiszer-biztonság kérdésére. Viszont az is elmondható, hogy a rendszerváltást megelőzően a magyar agrárium két féle módon is fejlődött, melyek közül az egyik a nagyüzemi termelés, ahol szakemberekből álló, jól képzett munkások állítottak elő nagyon jó minőségű termékeket, illetve a kistermelők, akik nem tudtak olyan magas minőségű terméket létrehozni, mint a másik csoport. Sajnálatos módon a 90-es években már nem volt jellemző a kiváló minőségre törekvő nagyüzemi termelés, a még megmaradt ilyen típusú üzemek piaci súlya nagyot csökkent. (Juhász Pál Mohácsi Kálmán, 2000) 7
II./2. Élelmiszeriparunk 1989 és 2004 közötti helyzete Az Európai Unió nem a mezőgazdaságunk miatt akar minket a tagjai között tudni, és Magyarország sem pont ilyen indokok alapján akar belépni az EU-ba, viszont az élelmiszergazdaságunk számára nagyon nagy lehetőség nyílna meg, és sokat nyerne egy minél hamarabbi csatlakozás során. Viszont ez csak akkor következik be, ha maguk a gazdasági szereplők is elég felkészültek, illetve megfelelnek az EU által előírt követelményeknek. Ez a folyamat már a rendszerváltozás után megkezdődött, már az óta próbálnak a hazai termelők megfelelni a nyugat - európai felvevőpiacnak, illetve ismerkednek az ottani előírásokkal. Már az 1997-ben is láthatóvá vált, hogy nagyon sok előítélettel kell nekünk, magyaroknak és a partnereinknek is megküzdenie. Az EU csatlakozás nem fogja minden problémánkat egy csapásra megoldani, de nem is áldozhatjuk fel érte mezőgazdaságunkat. Az EU számára sem nyereséges a magyar mezőgazdaság felszámolása vagy visszaszorítása. 1989 óta az Európai Unió fontos szerepet játszik a gazdaságunkban, mind az export, mind az import arányuk közel 40-45 % - s, mely stagnáló tendenciát mutat. Viszont az egész iparhoz képest a mezőgazdaságunk EU függősége a legcsekélyebb. Az EU számára a magyar termékek exportjuk 1,5-2 % teszik csak ki, melyek közül is a legfontosabb termékek a húsok, aztán az egyéb ennivalók, míg a harmadik helyen a takarmányok szerepelnek. Az EU tagországok közül Németországgal a legnagyobb a kereskedelmünk, őket követi Olaszország, majd Ausztria. Az 1991-es szinthez képest 1996-ban a feldolgozott termékek kivitelének az aránya összességében nőtt, de az EU-val szemben romlottak a mutatóink. (Varga Gyula, 1997) Az élelmiszeriparnak előnyösebb a helyzete és talán fényesebb jövő is vár rá, mint a mezőgazdaságra, mivel a legtöbb élelmiszeripari ágazatunk túl van az átalakuláson, mely egyszerre jelentett szerkezeti, technikai, nézetbeli váltást is. Illetve az élelmiszeriparban nem történt meg az igazi kisüzemek létrehozása, így a nagyobb vállalatok nagyobb erővel, illetve tőkével tudták felvenni a versenyt a multinacionális vállalatokkal szemben. Az élelmiszeriparnak azok az ágazatai, amelyek tőkeinjekcióban részesültek, megtartották vagy növelték piaci részesedésüket annak ellenére, hogy itt is általános jelenség volt a vagyonvesztés. Az eddig is megerősödött iparágak helyzete egyre jobb lett, míg a meggyengült iparágak, mint a tejipar vagy a mezőgazdaság, egyre rosszabb lett. Így az egyre rosszabb helyzetbe kerülő mezőgazdaság fékezi, sőt hátráltatja az élelmiszeripart. Ezáltal 8
nemcsak a mezőgazdaság érdeke, hanem az iparé is a mezőgazdaság fejlesztése, illetve helyzetének javítása. (Varga Gyula, 1997) Más elemzők szerint viszont pozitív és fényes jövő vár az 1997-es kilátások szerint Magyarország iparára, mivel sok szakágazatban, mint pl.: termelési szerkezet, cégvezetés, stb., megújulás volt észlelhető. A rendszerváltás után az összes iparág közül az élelmiszeripar volt az egyetlen, ahol a legcsekélyebb nagyságú volt a veszteség, annak ellenére, hogy a hazai élelmiszerfogyasztás drasztikusan lecsökkent, illetve szinte 40 %-os árutermelés csökkenés volt tapasztalható a mezőgazdaságban. Az 1996. évi adatok alapján az élelmiszeripari jegyzett tőke 90 %-a magántulajdonban van, míg ebből az arányból pedig majdnem 60 % külföldi kézben van. Ez is vezetett az 1990-es adatokhoz képesti nagyarányú változáshoz! 1997-re új iparágak alakultak ki, illetve azok az iparágak fejlődése volt szembeszökő, melyek nagyarányú hozzáadott értéket igényelnek a termelésük során. Ilyenek például: gyümölcslé, édesipar, szeszipar, stb. A rendszerváltás és a privatizáció során végbement tulajdonosváltás hatására nemcsak az ipar szerkezete alakult át, hanem a technikai eszközök is! Az addig felhasznált berendezések, gépek közel 60 %-a le lett cserélve, melyet a nagy tőkével bíró multinacionális cégek pénzalapja tett lehetővé. Ezt a változást látva a magyar tulajdonban maradt vállalatoknak is fejlődnie, változtatnia kellett az ideáig megszokottakhoz képest, mivel csak így tudták felvenni a versenyt! Így annak ellenére, hogy 1996-ban több százmillió dolláros kiesése volt a gabonaexportnak, az ipar növekedése miatt hasonló árbevételek születtek 1996-ban is, mint 1995-ben. Sőt az iparunk belföldön is versenyképes, mivel 1996-ban csak 10 % - a volt import élelmiszer a felhasznált élelmiszereinknek. (Piros László, 1997) Az 1997-es becslések szerint a jövőbeli EU csatlakozás egyik nyertes iparága az élelmiszeripar lesz, mivel a privatizáció során a nyugat-európai tulajdonú multinacionális cégek által már így is csatlakoztunk hozzájuk. Napjainkra a privatizáció is befejeződött és 2000-ben már csak a jegyzett tőke hatoda maradt állami kézben, melynek következményeként nagy szerkezeti átalakulás ment végbe az élelmiszeriparban. Még mindig nagyon sok gazdasági problémái vannak a vállalatoknak, de ennek ellenére egy nagyon sokrétű élelmiszeripari rendszer alakult ki. Mindez abból is látszik, hogy 1990 és 1997 között az élelmiszeriparban dolgozó cégek száma közel tízszeresére növekedett. 9
1989-es politikai váltás után visszaesett az élelmiszeriparunk, de az átalakítások miatti termeléscsökkenésnek köszönhetően 1992 és 95 között újból fejlődésnek indult. 1996 és 97- ben visszaesés volt tapasztalható, de 1998-ban mindezt egy szerényebb növekedés követte. (Juhász Pál Mohácsi Kálmán, 2000) Az élelmiszeripar 2000-ben a korábbi visszaesés és a jelenlegi strukturális problémák ellenére is a környező kelet-európai országokhoz képest jól áll, sőt erős piaci verseny időszakát éli. Viszont a legnagyobb cél jelenleg a versenyképesség növelése, mely csak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttes munkájával érhető el. A magyar élelmiszeripar legfontosabb ágazatai a következők: hús-, baromfi-, zöldség-, gyümölcsfeldolgozás, malom- és tejipar. Ezek az iparágak teszik ki az élelmiszeripari GDP közel 50 %-ot, míg az összes élelmiszeripari exportárbevételből a 70 %-ot. Termelési értékeik a korábbi évekhez képest fokozatos növekedést mutatnak. Az élelmiszerek fogyasztásának tekintetében is átalakulás volt megfigyelhető az elmúlt 10 év folyamán, melyek a következőkben jelentek meg: csökkent a sertéshúsfogyasztás, míg növekedett a baromfihúsok fogyasztása, a tej és a tejtermékek fogyasztása is növekedett, a zsiradékokon belül a margarinfogyasztás növekedett, a lisztfogyasztás viszont csökkent, a zöldség és a gyümölcsfogyasztás növekedése várható még a jövőben. Az alkoholos italok közül a sörfogyasztás csökkent, míg a borfogyasztás pedig növekedett. Az élelmiszeripari termékek exportja emelkedett az elmúlt években, egyik legfontosabb partnerünk az Európai Unió azon belül is Németország, Olaszország, Ausztria és Franciaország maradt a korábbiakhoz hasonlóan a sorrend. Az EU-n kívül fontos partnerünk még ebben az időben a CEFTA országok a velük kötött megállapodásoknak megfelelően, illetve a FÁK-országok, bár velük szemben sokkal nagyobb kockázattal kell számolni. Az élelmiszerexportunk évről évre növekszik, 2000-es előrejelzések szerint 2002-re 4-5 %-kal is emelkedhet az exportvolumen, ami akár 7-8 %-os értékbeli növekedést is eredményezhet. Legfontosabb élelmiszeripari exportcikkeink a következőek: feldolgozott zöldség és gyümölcs, hús és húskészítmények, illetve növényolajipari termékek. Élelmiszeripari importunk több mint 50 %-a az EU-ból származik, de az önellátás meghaladja a 120 %-ot. (Keleti Emil, 2001) 1999-ben 129 ezer fő dolgozott az élelmiszeriparban, mely csökkenő tendenciát mutat az előző évekhez képest. Viszont a szerkezeti változások hatására a termelékenység majdnem 6 %-kal nőtt. A beruházások aránya is folyamatosan növekszik, melyből a gépberuházás aránya a legmagasabb, azaz 75 %. A jövőben a beruházási arány növekedésével lehet számolni. 10
Több ágazatban végbement már egy szerkezeti átalakítás, így azoknál már nem lehet szembetűnő növekedésre számítani a jövőben, ilyenek pl.: édesipar, söriparban, dohányipar, stb. Míg egyes iparágakban még nem ment végbe az átalakulás, így ezekben az iparágakban várható látványos fejlődés. Ilyen iparágak, pl.: tojásipar, hús-feldolgozóipar, sütőipar, malomipar, stb. (Keleti Emil, 2001) 2000-re befejeződött az élelmiszeripar privatizációja, az állam tulajdona mindösszesen 1 % maradt. 1999-ben 8361 db működő élelmiszeripari vállalkozás volt Magyarországon, mely 89 %-a kevesebb, mint 11 főt foglalkoztat, viszont az összes termelésük 67 %-ot olyan vállalatok teszik ki, akik több mint 300 főt foglalkoztatnak, melyet az 1. ábráról leolvashatunk. (Keleti Emil, 2001) 1. ábra: Piaci részesedés és foglalkoztatottak száma szerinti megoszlás A külföldi tőke és tulajdonosok megjelenésével nagyon gyors fejlődés ment végbe az élelmiszeripar egyes ágaiban, viszont nem alakultak ki jelentős monopóliumok. A kereskedelmet a nagy áruházláncok megjelenése jellemzi ezzel szemben. A hazai vállalatok tekintetében az elmúlt években az eladósodottság fokozódott és a likviditási mutató igen alacsonnyá vált. Termelő árak kialakulása A lakosság fogyasztásának 34 %-át teszik ki az élelmiszerek és az élvezetei cikkek, mely egy igen magas érték. Így érthető, hogy a magyar népesség miért aggódik annyira az EU 11
csatlakozás előtt az élelmiszerárak miatt. Mivel az a tévhit terjedt el a népesség körében, hogy a csatlakozást követően drasztikus áremelkedés várható. A rendszerváltás óta a magyar és az európai uniós mezőgazdasági termékek termelői árai folyamatosan közeledtek egymáshoz. Ez két okra is visszavezethető, mivel egyrészt a magyar árak folyamatosan növekedtek, másrészt pedig az európai uniós árak is csökkentek. Ez a közeledés 2002-re már sok terméknél elérte a 20-30 %-os szintet, ami már csekélynek számít. Ezáltal már nem várható olyan drasztikus áremelkedés, mint azt sokan beharangozták. Ha termékcsoportokra is meg akarjuk vizsgálni ezt az árközeledést, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy az állattenyésztés termelői árai sokkal jobban közeledtek egymáshoz, mint a növénytermesztés termelői árai. A legnagyobb elmaradás az uniós árszinttől a kertészeti termékek terén figyelhető meg. Ezen kívül megállapításra került még, hogy az Európai Unió területén nincs egységes ár a termelői és az eladási árat tekintve, mivel minden országban különböző árak figyelhetők meg. Ezek az eltérések még régiónként is megfigyelhetők, nemcsak országonként. Drágább kategóriájú országok közé tartozik, pl.: Dánia, Finnország vagy Luxemburg, míg az olcsó kategóriájú országokhoz pedig a következőek tartoznak: Spanyolország vagy Portugália. Az a megállapítás tehető, hogy az életszínvonal és az élelmiszerárak között szoros összefüggés van. Ez a második oka annak, hogy a csatlakozás után nem várható drasztikus áremelkedés az élelmiszerárak tekintetében! Magyarországon nagyon magas az élelmiszerfogyasztásunk a teljes fogyasztáshoz képest mért értékével ellentétben, mivel nálunk ez az arány 34 %, míg az EU-ban ez általában 15-19 %. Viszont az egy főre jutó élelmiszerfogyasztásunk dollárban mért értéke igen alacsony, fele a fejlett nyugat-európai országok értékének. Ez arra is visszavezethető, hogy bár a tápanyag fogyasztásunk színvonala megfelel a nemzetközi tendenciáknak, de az összetétele kedvezőtlen, azaz elmarad az egészséges táplálkozástól. A legnagyobb eltérést az állati eredetű fehérje bevitel alacsony száma mutatja, mely értékének a növekedésével egészségesebbé válhat táplálkozásunk. (Boór Károly, 2002) Élelmiszer kis-kereskedelem A rendszerváltást követően a hazai élelmiszer-kiskereskedelem szétaprózódott és az ezredfordulóra három különböző vállalatcsoportra osztható szét ez a kiskereskedelmi szektor, 12
melyek a következők: multinacionális üzletláncok, hazai üzletláncok, illetve független vállalkozások. 1989 után szétestek az addig állami kézben lévő kereskedelmi egységek, és egyre több magánkézben lévő vállalkozás alakult meg, mely részben a privatizációnak, részben pedig a vállalkozási kedv növekedésének köszönhető. A 90-es évek közepén hazánkban is megjelentek a multinacionális vállalatok, melynek következtében élesedett a verseny a szféra szereplői között. Az évek folyamán egyre több üzlet nyitotta meg kapuit, ami által felvetődik a kérdés, hogy szükségünk van-e ennyi üzletre. Azért is lehetne ezt a kérdést tovább feszegetni, mivel egy felmérés adataiból kiderül, hogy Magyarországon 1000 főre 3,67 üzlet jut, míg az európai átlag 1,3 üzlet / 1000 vásárló. Ez az arány hazánkban Budapesten a legalacsonyabb, de ott is csak azért, mert a fővárosra a nagyobb alapterületű boltok a jellemzőek és a népsűrűség is magasabb a vidéki átlagnál. Az egyéni vállalkozók aránya is azokban a megyékben a legmagasabb, amelyek a legkevésbé fejlettek, azaz Nógrád, Fejér, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Békés megye. Ez az arány valószínűleg a kényszervállalkozók magas számából ered, illetve azért mert ezek a területek a multinacionális vállalatok számára nem olyan vonzóak. Budapesten a legalacsonyabb az egyéni vállalkozók száma, ami közel 44 %. (Agárdi Irma Bauer András, 2000) Versenyképesség Porter - féle meghatározása Magyarország EU csatlakozás előtti versenyképességet befolyásoló tényezőjét Porter meghatározása szerint négy külön területre lehet szétbontani, melyek kölcsönhatásban vannak egymással. Ezek a következők: 1. erőforrások: Magyarország területe különösen kedvező a mezőgazdasághoz, illetve történelmileg is nagy múltra tekinthetünk vissza ezt illetően. Viszont problémák is felmerültek, főleg a rendszerváltást követően. 2. vállalati stratégia: A magyar gazdaság egyik nagyon fontos ágazata az élelmiszeripar. A legnagyobb problémát a strukturális problémák jelentik ezen a területen. 3. belföldi piac: Ez az egyik legfontosabb az élelmiszerek versenyképességéhez. 4. kapcsolódó és kiegészítő területek: Nagyon fontos az élelmiszeriparban is a technikai és műszaki fejlesztés, melyet a kiegészítő iparágak tudnak csak biztosítani. 13
Mindezekhez az a legfontosabb, hogy a kormányzatnak meg kell őriznie a kedvező agroökológiai adottságainkat. A helyi kisvállalkozások nagyon fontos szerepet játszanak a hazai szükségletek kielégítésében, ezért fontos, hogy ezek a vállalkozások is sikeresek legyenek, különben nincs esélyünk a versenyképességünk növelésére. Nagyon fontos megjegyeznünk a jövőre vonatkozóan, hogy a hazai mezőgazdaság nem hanyagolható el, nem lehet helyettesíteni egy másik iparággal, hanem stratégiai szerepet kell neki szánnunk, mivel fontos szerepet játszik a vidéki táj képének és a hagyományos megőrzésétől kezdve egészen a munkaerő megtartásáig. (Pallóné Dr. Kisérdi Imola Dr. Lakner Zoltán Hajdú Istvánné dr., 2003) Porter féle gyémánt - diagram Magyarország gazdaságát a Porter féle gyémánt diagrammal is fel tudjuk írni az EU csatlakozás előtti időszakot vizsgálva, melyet az 2. ábrán is megfigyelhetünk. Etika Etika Csatlakozó és támogató ágazatok Környezet Etika Faktor feltételek Hazai piac Környezet Vállalati stratégia Környezet Etika Környezet 2. ábra: Porter-féle gyémánt diagram 14
Ennek a diagramnak 3 fő eleme van, melyek a következők: termelési, stratégiai és piaci tényezők. 1. Termelési feltételek Magyarország területének 72 %-a alkalmas mezőgazdasági termelésre, nagyon kedvező természeti adottságokkal rendelkezünk a mezőgazdaság számára. Mezőgazdasági politikánk is integrált fejlesztési elképzeléseket mutat. A privatizáció során a földterületeink 90 %-a magántulajdonba került, viszont az érvényes jogszabályaink alapján külföldi állampolgár nem vásárolhat hazákban földterületet. Viszont a gazdálkodók több mint 70 %-a kevesebb, mint 1 ha földterülettel rendelkezik csak, ami azt jelenti, hogy nagyon el vannak aprózva a földjeink. Illetve komoly likviditási problémák mellett még rossz gazdasági hatékonyság és a környezet túlterheltsége is jellemzi a magyar agráriumot. A kormány a problémák megoldása érdekében 2002-en egy programot indított útjára Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NKP) néven, melynek keretein belül pályázati úton 2,2 milliárd Ft-ot osztanak szét a korábban felsorolt problémák megoldására. 2. Vállalkozások stratégiája Az élelmiszergazdaság a magyar ipar stratégiailag egyik fontos iparága a korábban már felsorolt adatok is bizonyítják ezt a tényt. A privatizáció segített az élelmiszeripar fejlődésének, de sajnos nem oldotta meg minden problémáját, melyek megmaradtak, pl.: kihasználatlan kapacitások, nem preferált ágazatok technikai színvonala és a kettős struktúra (200 nagyvállalat 8000 közepes és kis vállalat). Ezért is kell az államnak egyre jobban támogatni a kis és közepes vállalkozásokat a nagyvállalatok ellenében is! Létrehozott a magyar állam egy HÍR programot, mely során a hagyományos és a tájjellegű élelmiszerek leírását gyűjtik össze, már közel 300 termék leírása szerepel a programban. 3. A hazai piac Ezen a területen található a legpozitívabb tendencia, mint pl. az ISO minősítés bevezetése az élelmiszerbiztonság területén, egészségügyi és minőségellenőrző hatósági intézmények vagy a fogyasztóvédelem területén. (Várkonyi Gábor, 2002) 15
II./3. Az EU csatlakozás jövőképe Versenyképesség Az EU csatlakozás valószínűleg az eddigi legnagyobb kihívás az élelmiszeriparunk számára, mivel egy olyan piacon kell a hazai termékeinknek megfelelnie, ahol a vásárlók hozzá vannak szokva az igényes és jó minőségű termékekhez. Magyarország versenyképességét az EU-hoz való csatlakozás szerint három meghatározott szempontból lehet vizsgálni, melyek a következő: 1. Az élelmiszeripar belső kooperációja, mely a legjelentősebb változásokat tudta felmutatni az elmúlt években, illetve szinte biztosak lehetünk abban, hogy ezen az egy területen nem lesz komolyabb probléma a csatlakozást követően. 2. Az élelmiszeripar és a forgalmazási rendszer súrlódásai, mely szerint a multinacionális vállalatok önmagukat is bele tudják hajszolni silány minőségű termékek értékesítésébe egy-egy nagyobb akció vagy árkampány keretében. 3. Az élelmiszeripar kapcsolata a mezőgazdasággal, illetve a mezőgazdaságon belül kialakult belső rend nemléte jelenti a legnagyobb problémát a csatlakozás előtt, mivel a többi országban ezek a kapcsolatok és rendszerek történelmileg, illetve hosszú időn keresztül alakultak ki, míg Magyarországon mesterségesen és nagyon rövid idő alatt kellett ezt létrehozni, anélkül, hogy maguk a gazdaság szereplői érezték volna ennek a szükségességét. (Juhász Pál Mohácsi Kálmán, 2000) Jövőkép Mindezek mellett az EU-hoz való csatlakozásunk jövőképe az ezredfordulón három jövőbeli lehetséges folyamat felerősödését hozza valószínűleg magával, melyek a következők: 1. Kiterjed a vásárlói szabadság, mely által nagyobb lesz a vállalatok között a verseny és szélesedik a termékpaletta is. 2. Nőnek az igények az élelmiszer-biztonság, illetve a termékminőség iránt is. 3. Az utolsó előrelátható folyamat, mely változáson megy majd keresztül, nem más, mint a vállalatszervezési és hálózatszervezési módszerek átalakulása. Ez nem csak nemzeti, hanem nemzetközi szinten is végbe fog menni. Különböző szakosodások és szövetségek 16
jönnek létre az élelmiszeriparban, melyek segítik egymást. (Juhász Pál Mohácsi Kálmán, 2000) Problémák Az Uniós szabályoknak való megfelelőségünknek több úgynevezett technikai problémái is vannak, melyek megoldása által kiszámítható és tartós piaci kapcsolatok jöhetnének létre Magyarország és az Európai Unió között. Sajnálatos módon viszont az Unió által előírt higiéniai és élelmiszer-biztonsági előírásoknak csak hazánk nagyvállalatai fognak tudni megfelelni. A kis és középvállalatok nagy részének támogatásra van szüksége a megfelelő tevékenységek elvégzéséhez. A legtöbb vita mégis az Unió támogatási rendszere körül folyik, mivel az EU szerint hazáknak nincs olyan nagymértékben szüksége támogatásra a már történelmileg is meglévő alacsony árszínvonalunk miatt. Viszont a magyar érvek szerint igenis szükségünk van nekünk is támogatásra, mivel a támogatás hiányában a magyar gazdasági szereplők nem tudnának lépést tartani a piaci versenyben a régi tagállamokkal szemben. A magyar élelmiszeripari piac is megpróbál mindent megtenni, hogy megfeleljen a mai követelményeknek és változó ízlésnek. Viszont ez nagyon nehéz, mivel az egyes szakágaik eltérő helyzetben vannak. Vannak olyan ágazatok (pl.: édesipar, tésztagyártás, söripar, dohányipar, szeszipar, stb.), melyek sokkal előrébb állnak a többi ágazattól. A fejlettebb ágazatok esetében már végbe is ment az a rendszer-átalakítás, mely szükséges az Unióhoz történő csatlakozásunkhoz. Néhány szakágazat viszont megosztott a belső szerkezetét tekintve, ilyen pl.: tejipar, húsipar, baromfiipar, boripar, malomipar, zöldség és gyümölcs feldolgozó ipar, stb. Ezekben az ágazatokban egyszerre termelnek nagyon jó minőségű terméket, illetve nagyon rossz minőségű és élelmiszer-biztonságú termékeket is a kevesebb jövedelemmel rendelkezők számára, ilyenek a borhamisítók, a zugvágóhidak, stb. A rendszerváltás után 2-3 évvel rájöttek a szakemberek, hogy hiába romlik hazánkba az életszínvonal, akkor is igénylik a változatos és új élelmiszereket az emberek, ezáltal időközben megnőtt az importunk olyan termékek iránt is, melyre korábban nem volt olyan nagy kereslet, pl.: joghurt, sajtok, stb. Gazdasági szereplők felismerték az ebben rejlő lehetőséget és megkezdték a szélesebb palettájú termékeik gyártását, melyet exportálni is kezdtünk a szomszédos országokba. (Juhász Pál Mohácsi Kálmán, 2000) 17
Mezőgazdaság fejlesztése A mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges feltételeket 10 pontban lehet összeszedni, melyek a következők: 1. Elengedhetetlenül fontos a mezőgazdaság számára a növekedés szükségességének feltétel nélküli elfogadása, az alapanyagok mennyiségi növekedése, a minőség javítása, illetve a választék növelése. Ha ezeket nem teljesítik, akkor nem tudnak lépést tartani a nemzetközi versenypiacon. 2. Ha mindezeket a pontokat elfogadták és alkalmazzák, akkor lehet változtatni a termékstruktúrán, mellyel együtt a földhasználatot is ésszerűbbé és gazdaságosabbá kell tenni. 3. Ha ezeket a pontokat is teljesítették, akkor lehet beszélni a szükséges tőkebevonások nagyságáról és lehetőségeiről, illetve az ipar felvevő szerepéről, mely eléggé instabilnak tűnik az 1997-es viszonyok között. 4. Az iparnak segítenie kell a mezőgazdaságot a fejlődés útján, illetve figyelni kell arra is, hogy minden egyes lépés az EU előírásoknak megfelelően menjen végbe. Nagyon fontos, hogy minden EU követelménynek eleget tegyünk, de csak saját hazai érdekeink figyelembe vételével egyidejűleg. 5. Mindehhez szükség van egy megfelelő nagyságrendű tőke bevonására is, melyet valószínűleg csak külföldi forrásból tudunk nyerni. Erre a működő tőkére az átlagosnál is nagyobb a mezőgazdaság ráutaltsága, mely során figyelni kell, hogy mindkét fél elégedetté váljon, azaz ne kerüljenek a magyar földek külföldi kézbe, de a külföldi befektetők is megfelelő befektetésnek tekintsék a magyar mezőgazdaságot. 6. A mezőgazdaság szereplőinek integrációja elengedhetetlenül fontos a jövőbeli korszerű mezőgazdaság kifejlődésének szempontjából. Ha nem fog létrejönni egy szövetkezet a mezőgazdaság szereplői között, akkor szinte bizonyossá válik, hogy nem tudják felvenni a versenyt a piac szereplőivel és a felmerülő kihívásokkal. 7. Magyarországon jelenleg kettős helyzet figyelhető meg, mivel a piacon két féle termelési mód van. Megtalálható a múltat idéző akár 30-40 éves szerkezeti, termelési mód is egy időben a legfejlettebb technikai módszerekkel. Ez a nagy különbség a jövőben nagy hátrányunkká is válhat, mivel az EU csatlakozás után az előírások miatt a sok visszamaradott vállalat tönkre fog menni. 18
8. A magyar mezőgazdaság EU konformitását igazából nem is az EU tagországok vagy maga az EU kérdőjelezi meg, hanem sokkal inkább a magyar emberek. Így leginkább saját állampolgárainkat kell meggyőzni arról, hogy az EU semleges politikát folytat. 9. 1997-ben még a kis- és közepes vállalakozások adóbefizetése igen csekélynek volt mondható az EU-s átlaghoz képest, így az adófizetés mértékének növelése is fontos szempont volt még ekkor, mely mára magas szintet ért el. 10. Információs rendszerünk fejlesztése és EU kompatibilissé tétele nagyon fontos szempont a jövőbeli EU tagság szempontjából. Megfelelő és pontos statisztikák és nyilvántartások megléte elengedhetetlen az EU számára benyújtott jelentések kidolgozása során. Sajnálatos módon manapság még információk közlése is lehetetlen, mivel a gazdasági szereplők nem hajlandóak nyilatkozni ez ügyben. (Varga Gyula, 1997) Programterv Az EU csatlakozás előtt a következő szempontokat kellene figyelembe venni: 1. Minden iparágban fel kell mérni az előnyöket és a hátrányokat, hogy fel tudjunk készülni a piaci versenyre. 2. Erősíteni és növelni kell a kapcsolatainkat Németország és a többi újonnan belépő országok szakmai szervezeteivel. 3. CEFTA országokkal még szorosabban együtt kell működnünk. 4. A mezőgazdaság megsegítésé érdekében az iparnak több mindent meg kell tenni. 5. Az élelmiszeriparunk nemzetközi szerepének erőségét sokkal jobban ki kellene használnunk. (Varga Gyula, 1997) EU harmonizáció Az élelmiszerek minőségére, illetve biztonságára vonatkozó EU-harmonizáció nagyon gyorsan folyik. Ahhoz, hogy a hazai vállalatok is tudják tartani a lépést a külföldi tulajdonba lévő vállalatokkal a következő lépéseket kell megtenniük: 1. Nagyon gyors technikai fejlesztés. 19
2. Minőségi terméket kell létrehozni. 3. Az eddig nem fejlesztett élelmiszeripari ágak szerkezetét is át kell alakítani. 4. A helyi észrevételeket, termelést is figyelembe kell venni. A mezőgazdasági kormányzat legfontosabb feladata a lehetséges támogatások előteremtése és megfelelő kiosztása a szükségesnek ítélt területek részére, pl.: az EU előírásoknak való megfelelés felkészülésére, stb. (Keleti Emil, 2001) 20
III. EU csatlakozás hatása gazdaságunkra Az eddigiek folyamán azt vizsgáltuk, hogy Magyarország milyen múlttal és háttérrel várakozik az Európai Unió tagállamaihoz való csatlakozásra, illetve milyen elképzeléseik és terveik voltak az egyes elemzőknek a csatlakozás utáni időszakot illetően. Ebben a részben már a csatlakozás utáni időszakot vizsgálom, illetve azt, hogy az előző fejezetben tárgyalt elképzelések vajon beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket. Illetve egy rövid, de átfogó képet is szeretnék még adni az európai ország, azon belül is közvetlen szomszédjaink élelmiszeripari, mezőgazdasági helyzetéről. III./1. A csatlakozástól várt eredmények Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy időben azt is jelenti, hogy az úgynevezett fogyasztói szabadság kiszélesedik, azaz a hazai vásárlók is választani szeretnének különböző minőségű, fajtájú és árkategóriájú termékek között, akár az eddigi uniós állampolgárok. Ha a magyar élelmiszeripar ki szeretné a vásárlóit továbbra is elégíteni, sőt az újonnan megnyíló piacra is be akar törni, akkor nagy változásokra van szükségük a termék-előállítás szinte minden területén. (Juhász Pál Mohácsi Kálmán, 2000) Ahhoz, hogy a magyar élelmiszeripar a hazai piacon és az uniós országokban megállja a helyét a versenyben, ki tudja használni az új piaci lehetőségeket, és ne kelljen lemondania a hazai fogyasztás igényes részéről, alapvető fontosságú a mezőgazdasággal fenntartott, megbízható kapcsolatrendszer és ez által egy igényes mezőgazdasági termelői kultúra gyors kiterjesztése. Ez a cél természetesen csak megfelelő és összehangolt állami szerepvállalás mellett érhető el. Olyan intézményrendszert és intézményi kultúrát szükséges kialakítani, amilyenre az EU-beli élelmiszeripari versenytársak is támaszkodnak. (Juhász Pál Mohácsi Kálmán: Az EU-orientáció és integráció feladatai a magyar élelmiszeriparban, 47. o / 2000) Előre látható volt, hogy a közép-kelet európai országok számára az EU csatlakozás problémás lesz az élelmiszergazdaság területén, mivel ezek az országok nem voltak kellő mértékben felkészülve az Unió gazdaságpolitikájára. Ezt 2013-ig mindenképpen orvosolni kell, mivel az után már a támogatások mértékét nem a termeléstől függően fogják meghatározni. 21
Már 1994-ben H. Nallet és A. Van Stalk készített egy jelentést az Európai Unió számára a kelet-európai országok mezőgazdaságának csatlakozás utáni helyzetéről, mely minden szakember számára elérhető volt. A jelentésben leírtakat sajnálatos módon nem vették komolyan a politikusok és az élelmiszergazdaság szakemberi, pedig az idő azt igazolta, hogy a jelentésben szereplő minden egyes felvetés valósággá vált. (Nagy Frigyes dr., 2007) Az EU csatlakozás előtt Magyarország legfontosabb versenyképességi problémáját a tőkehiány jelentette, mivel nagy különbségek mutatkoztak az Unió addigi tagjainak és hazánk hektáronkénti termelési értéke között. A nettó értékben még rosszabb volt a helyzet, mint a bruttó érték esetében. (Popp József, 2007) Az EU csatlakozás után Magyarország a 25 tagországból 14. helyen fog szerepelni termék kibocsátás tekintetében. Viszont a hozzáadott termelési érték tekintetében az 5. helyen szerepelünk. Az élelmiszerbiztonság területén a velünk együtt csatlakozott országokkal összehasonlítva jobb a megítélésünk az Unió részéről. Az EU-tól kapott figyelmeztetésünk is csak a jogszabályok elkészültének lassúságát bírálták, nem magát a rendszert. (Piros László, 2004) III./2. Magyarország gazdasági helyzete a csatlakozás után A magyar mezőgazdaság felkészülése az EU-csatlakozásra felemásra sikerült. A csatlakozást követő években kiütköztek régi gyengeségeink, ugyanis váratlanul erős versennyel találtuk szemben magunkat. A korábbi gyengeségek alacsony szervezettség és felszereltség, hiányos logisztikai rendszerek, elavult birtokstruktúra, szeszélyesen differenciált termelési (gazdálkodási színvonal) következtében itthon piacot veszítettünk, strukturális feszültségek alakultak ki, s túlzottan sokan estek ki a termelésből /Udovecz, 2007/. Az EU bővítése után felgyorsult az állattenyésztési és a kertészeti ágazatok leépítése, piacvesztése. Magyarország igen rövid idő alatt alapvető termékekből sertéshús, tejtermék, gyümölcs nettó importőri pozícióba került. A magyar gabonafelesleg intervenciós raktárba került, mert a dél-európai gabonahiányos övezetbe olcsóbban érkezett dél- és észak-amerikai gabona. Feltehetjük a kérdést, hogy miért is érintettek bennünket váratlanul a csatlakozás után hirtelen bekövetkezett változások. (Popp József: A magyar mezőgazdaság az EU csatlakozás tükrében, 33. o / 2007) 22
Hazánkban nem csak a tőkehiány jelentette egyedül a problémát, hanem ugyanolyan fajsúlyú a kapacitások kihasználatlanságának a problémája is, amire több ágazatban is találunk példát. Viszont a becsült termelői támogatás, azaz a PSE csaknem elérte a csatlakozás idejére az Uniós tagállamok támogatásának a szintjét, annak ellenére, hogy nem történt a hazai gazdaságok esetében látványos javulás, mivel a gazdaságok felélték ezeket a támogatásokat, egyáltalán nem tudtak fejlesztéseket is létrehozni. 2004-et követően, azaz a csatlakozás után az EU-tól kapott támogatásaink értéke folyamatosan nőni fog, ami 2013-ra eléri a közösségi jog szerinti 100 %-ot, mely hozzájárulhat a gazdák jövedelmezőségének növeléséhez. 2004-ben 4,8 millió hektár területet támogattak hektáronként 63 -val. Ez a támogatott területe nagysága 2006-re elérte az 5,1 millió ha-t. (Popp József, 2007) A csatlakozás után hazánk agrár-külkereskedelmének nettó exportőri pozíciója is romlott, mivel 1,6-ről 1 milliárd euró alá csökkent, ennek ellenére az import 2-ről 2,6 milliárd euróra növekedett. Viszont Lengyelország és Litvánia nettó exportőri pozíciója pont, hogy erősödött a csatlakozás után. (Popp József, 2007) Hazánk a csatlakozás után sertéshúst és tejterméket importált, míg csökkent a baromfihús és a marhahús exportja. Zöldség és gyümölcs importunk is emelkedett a korábbi időszakokhoz képest. A gabonafélék termelői ára a csatlakozás utáni időszakban növekedett, melyet a gyengébb világpiaci kínálat is pozitívan befolyásolt. Olyan mértékben megnövekedett a gabonafélék ára, hogy meghaladta az intervenciós árszintet. Egyedül a növények takarmánynak történő felhasználása csökkent ebben az időszakban. A magyar gabona versenyképessége a csatlakozás óta már 500 kilométeres zónában vizsgálható, sőt a vízi szállítást nézve, mely még a jelenlegi helyzetben elég problémás szállító csatornának mutatkozik, akár 1000 km-es sugarú körben értelmezhető. A zöldség és gyümölcspiacon végbement külkereskedelmi egyenleg csökkenését valószínűleg a termelők össze nem fogása okozhatta. A sertéshúsiparban pedig a koncentráció teljes hiánya okozza a problémákat, mivel mostanáig is a szervezetlen, elaprózott kisüzemek jellemzőek hazánkban. Az sem segít a helyzeten, hogy a sertéshús importunk a csatlakozást követően jelentősen megugrott. Sajnálatos módon úgy néz ki, hogy a jövőben sem várható jelentős változás a sertéshúsiparunk fejlődését illetően. Baromfihús exportunk a csatlakozást követően közel felére csökkent, míg az importunk pedig növekedett, aminek javítására a jövőben sincs kilátás. 23
A tejiparban a csatlakozás előtt folyamatos túltermelés volt megfigyelhető hazánkban. A csatlakozás évében, azaz 2004-ben is veszteséget könyvelhettek el a tejipar szereplői főleg szervezetlenségük és alkupozíciójuk csökkenése miatt. 2006-ra viszont azért javult a helyzetük a különböző támogatásoknak köszönhetően. (Popp József, 2007) A rendszerváltás után nem figyeltek eléggé a gazdaság szereplői a piaci versenyre és az EU csatlakozáshoz való felkészülésre, így nagy hátránnyal indultunk a többi országhoz képest. Illetve csak azt szeretnénk elfogadni az EU-tól, ami számunkra is kedvező, és még az esetlegesen álalunk okozott problémáért is néha az EU-t hibáztatjuk. Gabonatermelő országnak vagyunk elkönyvelve a többi ország szemében, és mi magunk is úgy gondoljunk, hogy csak ezzel tudunk foglalkozni, pedig komoly sikereink vannak a gyümölcs- és zöldségtermesztésben is. A gabonatermesztés jövője sem túl biztatónak néz ki, ezért is kellene ettől a berögzült képtől szabadulnunk! Az idők folyamán átalakult a kereslet is, ma már inkább a félkész és a fagyasztott termékeket keresik inkább a vásárlók, aminek az exportálásához fejlett feldolgozóiparra lenne szükségünk ahelyett, hogy még mindig az olyan ágazatokba ölnek időt és pénzt, amik amúgy is leáldozóban vannak. Illetve manapság egyre jobban eltolódik az arány a tömegtermelés felé az egyedi, speciális termékekről, melyről nagy részben a multinacionális vállalatok tehetnek, akik szinte önmaguk gerjesztik a keresletet, nem pedig a kereslet szerint kereskednek. Az EU kénytelen a WTO nyomására és a saját jövőbeli érdekei miatt agrártámogatását fokozatosan leépíteni, melyet inkább a vidékfejlesztésbe forgat vissza. 2009-re Magyarország is átalánytámogatást (SPS) fog kapni az EU-tól, amely a termelés és támogatás elszakadását fogja eredményezni. Már most sok mindent meg lehet erről tudni a szakirodalmakból, viszont valószínű nem sok élelmiszeripari szereplő olvassa el. A magyar monetáris politika sem kedvez a mezőgazdaságnak, mivel az importált élelmiszeripari termékek kevesebbe kerülnek, mint az itthon előállított vagy megtermelt élelmiszerek. Ezáltal a nettó exportőri pozíciónk veszélybe került. Azok, akik exportálják a magyar élelmiszeripari termékeket, egyre jobban eladósodnak és egyre többen mennek tönkre közülük. Ezek mellett másik nagy probléma, hogy a gazdák érdekérvényesítő képessége nagyon gyenge, amire a legjobb megoldás az lehetne, ha összefognának a gazdák és kikényszerítenének egy teljesen új agrártörvényt. (Nagy Frigyes dr., 2007) Összességében a tagság eddig elég vegyes tapasztalatokat hozott az élelmiszeripar és a mezőgazdaság számára, mivel talán túl nagy elvárásaink voltak a csatlakozástól. Reméltük, 24
hogy miután megnyílik az iparunk előtt a szabad kereskedelem, mutatóink még inkább nőni fognak. Ehelyett, bár azért volt némi exportnövekedés (7 %), importunk növekedett nagyobb nagymértékben, közel 30 %-kal. (Dr. Vajda László, 2005) E mellett problémák voltak még a támogatások kifizetésével is, ami nem kedvezett a magyar gazdaságnak. A 2004-es támogatásokat technikai okok miatt csak 2005 elején sikerült kifizetni. Másik problémát és meglepetést az intervenciós rendszer jelentette számunkra, mivel 2004- ben nagyon jó lett a termés, magas volt a kínálat és mindenki a magasabb, azaz az intervenciós árakra várt, ahelyett, hogy értékesítette volna olcsóbban a gabonáját a nemzetközi piacon. Az EU viszont nem volt felkészülve ilyen mennyiségű gabona tárolására és kifizetésére. Viszont a félelmek ellenére sikerült átvenni az EU-s előírásokat és szabályokat, melyek az élelmiszer-biztonságról jöttek létre. Ha összefoglalóan akarjuk elemezni a csatlakozás óta eltelt időszakot, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy a felsorolt problémák inkább csak átmeneti nehézségek voltak, melyek reményeink szerint rövid időn belül meg fognak oldódni. (Dr. Vajda László, 2005) III./3. Szomszédos országok élelmiszergazdasági helyzete A közép-európai országok a társulási megállapodás megkötése után az 1993 és 2000 közötti időszakban Szlovénia kivételével növelték agrárexportjukat, melynek egyik oka az EU élelmiszerimportjának növekedése. Illetve olyan termékcsoportokba is növelni tudtuk az exportunkat, melyben korábban még nem, ilyenek pl.: textilrost, parafa, stb. De ez inkább a versenyképesség javulásának volt köszönhető, nem pedig az importkereslet növekedésének. A közép-európai országok részesedése az unió mezőgazdasági importjában 1,91 %-ról csak 2,55 %-ra emelkedett, szóval teljes mértében alaptalan volt az uniós polgárok félelme a keleti államok élelmiszer dömpingjétől. (Fertő Imre, 2004) Az unió importjában való részesedés aránya viszont nagyon sokat változott, mint ahogy az 3. ábra is mutatja. A két nagy exportőr Lengyelország és Magyarország maradt, de 68-ról csak 53%-ra csökkent a részesedésük, míg a balti államok részesedése 7-ről 25%-re növekedett. Csehország, Szlovákia és Szlovénia részaránya majdnem azonos maradt. (Fertő Imre, 2004) 25
3. ábra: A társult országok részesedése az EU-ba irányuló közép-európai agrárexportból Az exportváltozások mérését az úgynevezett CMS-modellel lehet kiszámolni. Természetesen ennek a számítási módszernek is vannak gyenge pontjai, mint a világpiac definiálása vagy a bázisév megválasztása. De ezért minden egyes alkalommal újabb és újabb számítási módokat és egyre bonyolultabb képleteket hoztak létre. 1986-ban Jepma által kifejlesztett többszintű modell leírása és kiszámítási módja az egyik legjobban kidolgozott. A CMS-modell eredményei szerint a Lengyelországban és Magyarországon végbement agrárexport növekedés elsősorban a strukturális hatás miatt történhetett meg. Viszont Magyarországon és Szlovéniában is negatív volt a reziduális és a másodrendű hatás is, azaz az általános versenyképességünk romlott. (Fertő Imre, 2004) III./4. Az EU-tagság jövője A vidék helyzetének javítására és saját eltartó képességük fejlesztése csak úgy valósítható meg, ha jelentős regionális fejlesztéseket valósítanak meg. Jelenleg olyan vidékfejlesztési programok vannak, melyek hozzájárulnak a jövedelmek növeléséhez, de újabb munkahelyek megteremtését nem teszik lehetővé. Ezért erre a célra az Európai Unió közel 1 milliárd eurós összegű támogatást irányzott elő, melyet 2008 végéig fel kell használni. A 2007-2013-as időszakra 1400 milliárd forint áll a vidékfejlesztés rendelkezésére. Viszont itt meg kell említenünk, hogy az Unió politikájában az agrárpolitika részesedésének csökkenése 26
figyelhető meg, azaz a költségvetésből a mezőgazdaságra fordított pénzmennyiség arányát 2013-ig fokozatos csökkentik a mostani 46 %- ról 40 %- ra. És 2013 után is hasonló tendencia várható. (Popp József, 2007) A hazai földek magyar kézben maradtak, nem történt meg az igazi liberalizáció, viszont ez által egyre több földterület kerül bérlésre, mely díjak magasabbak az átlagos Uniós árszinthez képest. Ezáltal az is előfordul, hogy a támogatás akár felét is a földbérleti díjra fizetik ki a gazdálkodók. Összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy nem lehetünk elégedettek a csatlakozásunk óta eltelt időszakban végbement agráripari változásokkal, mivel sok tekintetben romlottak a mutatóink, illetve folyamatos csökkenés tapasztalható. A hazánkban megtalálható előnyöket sem tudjuk igazán kihasználni, illetve a csatlakozás idején nem voltunk elég felkészültek a szabadabb piaci versennyel szemben. Versenyképességünk is elég zavaros képet mutat, mivel sok gyenge pontunk van, ami veszélyezteti az élelmiszeriparunk jövőjét. (Popp József, 2007) 27
IV. Élelmiszer-biztonság Ebben a fejezetben az élelmiszer-biztonság általános kérdéseit, illetve a globalizáció és a piaci verseny miatt kialakult kihívásait vizsgálom. Alternatív megoldást jelenthetne, és sokak számára már azt is jelent a biogazdálkodás. Röviden erről is írok ebben a fejezetben. IV./1. Élelmiszer-biztonság általában Definíció Az élelmiszerbiztonság definíciója a 2003. évi LXXXII. törvény szerint: annak biztosítása a termelés, az élelmiszer-előállítás, a tárolás és forgalomba hozatal teljes folyamatában, hogy az élelmiszer nem veszélyezteti a végső fogyasztó egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelően készíti el és fogyasztja. (Podruzsik Szilárd Kasza Gyula: Az élelmiszerbiztonság szabályozásának közgazdasági vetületei, 26. o / 2008) Míg nemzetközi szinten a FAO/WHO Codex Alimentarius Főbizottság a következőképpen definiálta az alábbi fogalmakat: élelmiszer-biztonság (food safety) annak biztosítása, hogy az élelmiszer nem okoz ártalmat a fogyasztónak, amikor azt a felhasználás szándékának megfelelően feldolgozzák és/vagy fogyasztják. élelmiszer-alkalmaság (food suitability) annak biztosítása, hogy az élelmiszer emberi fogyasztásra elfogadható, a tervezett felhasználási módja szerint. élelmiszer-higiénia (food hygiene) az összes olyan feltétel és rendszabály betartását jelenti, amely az élelmiszerek biztonságának és alkalmasságának biztosításához szükséges az élelmiszerlánc minden szakaszában. (Dr. Molnár Pál, 2002) 28
Kockázatelemzés Az élelmiszer-biztonság mindig is nagyon fontos volt és most is az a fogyasztók számára, mivel azt is mondhatjuk, hogy az egészséges táplálkozás alapvető emberi jogainkhoz hozzátartozik. A biztonságos élelmiszerek előállításáért mindenki felelős a kormánytól kezdve egészen a fogyasztókig. Az élelmiszerekre leselkedő veszélyek közül a legfontosabbak a biológia (baktériumok, élesztők, gombák, kórokozók, vírusok) és a kémia veszélyek (adalékanyagok, aeroszolok, enzimszármazékok, gázok, ionizáló sugárzások, kémiai vagy mikrobiológiai eredetű toxinok, mosószerek, nehézfémek, pesztecid- és állatgyógyászatiszer-maradványok és tartósítószermaradványok) lehetnek. De nem csak az alapanyagoktól és az azokban előforduló szennyező anyagoktól függ az élelmiszer-biztonság, hanem ugyanolyan fontos a termelési környezet és a higiéniai feltételek megléte is. Ha azt szeretnénk megvizsgálni, hogy az egyes káros anyagok, amelyek fellelhetők az élelmiszerekben, milyen mértékben kockázatosak a lakosság egészére vagy egy bizonyos csoportjára, akkor a kockázatelemzés, azaz a Risk Analysis módszerét használhatjuk. Ez alapján szokták kidolgozni az élelmiszer-biztonsági szabványokat is. Ez a kockázatelemzés a következő lépésekből tevődik össze: 1. kockázatbecslés veszély azonosítása veszély jellemzése veszélynek való kitettség kockázat meghatározása 2. kockázatkezelés kockázat értékelése lehetséges változatok tanulmányozása kiválasztott opció végrehajtása megfigyelés és felülvizsgálat 3. kockázatközlés közegészségügyi politika formálása média igénybevétele a fogyasztók tájékoztatására kölcsönös kommunikáció (fogyasztó visszajelzések) (Dr. Molnár Pál, 2002) 29