A klinikai pszichológus szerepe az öngyilkossági veszélyeztetettség felismerésében és ellátásában*

5.3.2. A klinikai pszichológus szerepe az öngyilkossági veszélyeztetettség felismerésében és ellátásában* Perczel Forintos Dóra Semmelweis Egyetem ÁOK Klinikai Pszichológia Tanszék 1083 Budapest, Tömő utca 25-29. perczel-forintos.dora@med.semmelweis-univ.hu Bevezetés A megelőzés illetve az ellátás összetett feladat. Lényegében mindenkinek, aki kapcsolatban áll a potenciálisan veszélyeztetett személlyel, szerepe lehet és van a megelőzésben: a partnernek, házastársnak, a gyermekeknek, szülőknek, közvetlen iskolatársaknak vagy kollegáknak, barátoknak és a háziorvosnak. Hozzájuk fordul közvetett vagy közvetlen módon a krízisben levő személy, feléjük jelzi tehetetlenségét, elkeseredését és ők irányít(hat)ják szakemberhez. Ekkor lép be a képbe a pszichológus, akinek feladata (1) a szűrés és állapotfelmérés (részletes klinikai interjú és validált, megbízható pszichometriai skálák segítségével), (2) pszichoedukációs tréningek tartása középiskolások, családorvosok és betegek számára, valamint (3) célzott pszichoterápiák alkalmazása. Ebben a fejezetben leginkább a pszichológusnak a szűrésben és állapotfelmérésben betöltött szerepéről lesz szó, mivel a másik két témát a könyv külön fejezetekben tárgyalja. A klinikai interjú, mint az öngyilkossági kockázat felmérésének eszköze A klinikai interjúnak ami több találkozásból is állhat - kiemelt szerepe van az öngyilkossági kockázat felmérésében. Két aspektusa van: az objektív, leíró rész, amelyben lényegében tünetorientált pszichiátriai kivizsgálás történik; emellett azonban a szubjektív rész, az élményháttér, a páciens belső történéseinek megértése legalább olyan fontos. Ily módon a klinikai pszichológusnak igazi kihívás a lehető legjobban felmérni az öngyilkossági veszélyt, mindkét szempontot figyelembe véve. Továbbá fontos az is, hogy saját érzéseivel is tisztában legyen, főképp az agresszív, követelőző betegek esetében és önismeretére támaszkodva ne engedje, hogy saját (viszont)indulatai alapján döntsön, hanem mindenkor a páciens érdekében. Az interjú

objektív/leíró része: adatgyűjtés az öngyilkossági veszély mértékének felmérésére, amely tartalmazza az explorációt, a pszichiátriai kórtörténetet, a szuicid krízis egyértelmű jeleit, a rizikófaktorokat valamint a magas kockázatú klinikai tüneteket. Óriási jelentősége van, hogy a klinikus felismeri-e a szuicid krízis megfigyelhető jeleit: az öngyilkossági gondolatokat, ezek erősségét, az öngyilkossági késztetést és szándékot. További kérdés az öngyilkosság tervének felderítése, annak potenciális letalitása és hogy az eszközök hozzáférhetők-e a személy számára. Az is fontos, hogy a páciens nyílt vagy rejtett módon elpróbálja-e az öngyilkosságot vagy olyan módon viselkedik, ami előkészületekre utal (Schechter és Maltsberger, 2009). A szuicid gondolatok tagadása nem megnyugtató abban az esetben, ha egyébként több más dolog szuicid krízisre utal. Lehet, hogy a személy a hozzátartozók felé megfogalmazza öngyilkossági gondolatait, de a klinikus felé nem. Egy vizsgálatban 76 beteg 78%-a (!!) tagadta öngyilkossági szándékát és gondolatait közvetlenül a tett elkövetése előtt (Schechter és Maltsberger, 2009).. Tehát nem elég a szavakra figyelni, hanem fel kell tenni a kérdést, hogy van-e bármi az illető klinikai állapotában vagy mentális státuszában, ami miatt felmerül a gyanú? Sokat számít ilyenkor a családtól vagy kollegáktól származó információ: elajándékoz-e dolgokat, búcsúzik-e a beteg, stb. De miért is tagadná öngyilkossági szándékát valaki? Előfordulhat persze, hogy nem mond igazat vagy titkoljas, mert nem akarja, hogy megtalálják; de az is lehet, hogy nem akar a klinikusban erős szorongást kiváltani és nem akarja kockára tenni a kapcsolatukat. Az is megtörténhet, hogy a beteg egyáltalán nem hazudik vagy bagatellizál, hanem a klinikussal való beszélgetés valódi megkönnyebbülést hoz a számára és egyáltalán nem érzékeli, hogy a szobát elhagyva megint rátörnek öngyilkossági késztetései. Végül, pszichotikus betegeknél előfordulhat az is, hogy annyira nincs kapcsolatban belső világával, hogy a szuicid gondolatok tagadása teljesen őszinte. Kockázati tényezőket is fel kell mérni az interjú során. Jól ismert, hogy a mentális betegségek fokozott öngyilkossági kockázatot jelentenek. Mivel ezek krónikus betegségek, fontos, hogy a klinikus tudatában legyen annak, mikor a legnagyobb a veszély. A felmérések szerint a szuicidalitás legmagasabb a 30 év alatti betegekben, a betegség korai szakaszában, az első 3 évben. Riasztó, hogy az adatok szerint az első évben nőknél húszszoros, férfiaknál harmincszoros az öngyilkosság kockázata a normál populációhoz képest (Baxter és Appleby, 1999). A pszichiátriai osztályos felvétel önmagában megemelkedett kockázatot jelent, 47% az első

benntlét, 43% az első hét alatt (Hawton, 2005). A hazaengedés is kockázati tényezőnek bizonyult a felmérések szerint: jólismert, hogy a hazaengedett betegek egyharmada (!!) követett el öngyilkosságot a hazaengedést követő hónapban, és kb, 30-60-szoros a kockázat az első évben (Ho, 2003). Magas kockázatú klinikai tünetek: három kevésbé ismert, de magas kockázatú klinikai tünetre kell felhívnunk a figyelmet a depresszió és a pszichózis mellett: a reménytelenség, az erős szorongás (hangulatzavar vagy pszichózis fennállásával egyidejűleg) és az alvászavarok jelentőségére (Schechter és Maltsberger, 2009). A vizsgálatok szerint a globális insomnia rövidtávon jelentősen megnöveli az öngyilkossági veszélyt. Öngyilkossági fantáziákkal és tervekkel rendelkező depressziós betegek körében jóval magasabb volt az alvászavar előfordulása, mint jól alvó depressziós betegeknél (Bernert, 2005, in: Schechter és Maltsberger, 2009). Hasonlóan, alvászavarral küzdő idős betegeknél is magasabb befejezett öngyilkossági arányt találtak. Mivel az alvászavar kezelhető panasz, a fentiek miatt fontos rákérdezni, ha a beteg nem tenne említést róla. Az interjú szubjektív része: ha az állapotfelmérés túlságosan az objektív szempontokra, a tünetekre irányul, akkor a klinikus könnyen figyelmen kívűl hagyhatja a páciens élményeinek, érzéseinek megismerését. Ezáltal paradox módon épp az illető legalapvetőbb igénye marad kielégítetlenül: nevezetesen az, hogy megértsék és támogassák. Noha nyilvánvalónak tűnik, hogy meg kell ismerni a belső élményvilágot, vagyis milyen élmények vezettek a páciens szerint a krízis kialakulásához (személyes narratíva), melyek a megtartó erőforrások és hogy milyen hiedelmek, motivációk és fantáziák jellemzők rá. A klinikai gyakorlatban sok esetben épp ez marad el, sokkal inkább a tüneteken és a gyógyszer beállításon van a hangsúly. Meg kell próbálni beteggel közösen gondolkodni a stresszorokról és arról, hogyan jutott el az öngyilkosság gondolatáig. Nagyon gyakran az derül ki, hogy helyzetük hasonló a csapdába esettséghez, ahonnan a személy nem tud elmenekülni és egyetlen megoldásnak az öngyilkosságot látja. A nagyfokú feszültség megértése: az öngyilkossági kísérletet sokan úgy írják le, mint valamilyen elviselhetetlen, elfogadhatatlan kín elől való menekülést. Széles körű egyetértés van abban, hogy az öngyilkosság elsődleges motívuma a pszichés fájdalom és elviselhetetlen feszültség elől való menekülés (Linehan, 1993; 2010). Terapeuták arról számoltak be, hogy végzetes öngyilkosságot elkövető betegeiknél sokkal intenzívebb feszültségek jelentek meg a terápiás folyamatban, mint a

többi betegüknél. Leggyakrabban elkeseredésről számoltak be, és az azonnali sürgető feloldás igényéről. Ilyen érzelmi állapotokban a gondolkodás teljesen beszűkül, az egész folyamat végeérhetetlennek tűnik, az önkontroll és a problémamegoldó készség átmenetileg elvész. Optimális esetben ez a pszichológus szobájában zajlik és ilyenkor lehetőség van az érzelmi vihar krízisintervenciós stratégiákkal történő lecsengetésére, majd ezt követően közös problémamegoldásra (részletesen ld. a célzott pszichoterápiák c. fejezetben). Megtartó erőforrások: mindenkinek szüksége van támogató környezetre, s általában épp ezzel nem rendelkeznek az öngyilkosságot megkísérlő személyek. A veszélyeztetettség felmérésénél a pszichológus fel kell, hogy tegye a következő kérdéseket: kiért/miért érdemes élnie a betegnek? Elvesztett-e fontos személyt a környezetéből? Kire / mire támaszkodik a beteg, hogy fenntartsa önbecsülését? Ha van társas támaszra utaló kapcsolat, képes-e ezt használni a beteg? Mi történik vele krízishelyzetben, ha kiment a szobából vagy hazaengedték? Hiedelmek, motivációk és fantáziák: az öngyilkossági kockázat felmérésekor gyakran elhanyagolt terület, hogy hogyan vélekedik a beteg az öngyilkosságról. Megengedhetőnek tartja vagy sem? Hívő-e vagy sem, a hite visszatartja-e? Mit gondol, milyen hatása lenne a tette a családjára, házastársára, gyermekeire, szüleire? Ha a beteg az öngyilkosságot elfogadható megoldásnak tartja, akkor jóval magasabb kockázatról beszélhetünk. Életbevágóan fontos, hogy a pszichológus ne csak felderítse a fenti témaköröket, hanem óvatosan és tiszteletben tartva a személy értékrendjét, alternatív lehetőségeket vessen fel. A depressziós anya úgy gondolván, hogy a gyermekének jobb, ha ő meghal, bele akar-e gondolni abba, hogy talán rosszul méri fel gyermeke igényeit a depressziója miatt és lehet, hogy egy életre traumatizálná ezzel? A férfi, aki apja halála óta magányos és szeretne vele minél hamarabb találkozni a túlvilágon, végig tudja-e gondolni, hogy nem biztos, hogy ez fog történni? A pszichológus megértése és párbeszéd készsége ilyenkor a szuicid veszély pontosabb felméréséhez és tkp. terápiás szövetség kialakulásához vezethet, ezáltal is csökkentve a kockázatot. Ha sikerül a beteget életének problémái felé terelni és pszichoterápiás folyamatba vonni, akkor feltétlenül szükség van ún. szuicid szerződés megkötésére. Ennek az a célja (ld. 1. melléklet), hogy az állapot stabilizálódását követően elinduló pszichoterápiás folyamat a nehézségek feldolgozására irányulhasson a folyamatos krízisellátás helyett.

Pszichometriai skálák A hatékony megelőzés egyik fontos feltétele olyan mérőeszköz, amelyik viszonylag könnyen és gyorsan kitölthető, rövid idő alatt kiértékelhető és kifejezetten az öngyilkossági gondolat, szándék és veszélyeztetettség felmérésére készült. Ezeket érdemes lenne a hazai családorvosi, pszichiátriai és klinikai pszichológiai gyakorlatban is mihamarabb széles körben alkalmazni, összhangban a nemzetközi tendenciákkal. Mivel az öngyilkossági veszély kockázati tényezői kevéssé szenzitívek és specializáltak, ezért a predikcióban elkerülhetetlenül magas lesz a hamis pozitív riasztások száma (Bech és Awata, 2009). Épp ezért nagy körültekintően kell vezetni az interjút, felmérni a kockázati tényezőket és csak a magas klinikai validitással rendelkező kérdőíveket alkalmazni. Szerencsére számos ilyen kérdőív, skála létezik, ezek közül azokat mutatjuk be, amelyek hazánkban is elérhetők és amelyek megbízhatóságát pszichometriai vizsgálatok támasztják alá. A Reménytelenség Skála (RS) Aaron Beck (1974) dolgozta ki a Reménytelenség Skálát, mely a szakirodalomban széles körben vizsgált és elfogadott, kiváló pszichometriai mutatókkal rendelkező mérőeszköz az öngyilkossági veszély felmérésére. Depressziós páciensekkel folytatott kutatásai során felismerte, hogy egy személy akkor kísérel meg öngyilkosságot, amikor számára a jövő-perspektíva lezárul melynek következtében reménytelennek látja helyzetét. A reménytelenség kialakulása egyben szuicid veszélyeztetettséget is jelent, melynek korai felmérése a prevenció legelső és igen fontos lépéseként jelölhető meg (Perczel Forintos és mtsai, 2007). A kérdőívvel végzett nemzetközi (Aish, Wasserman, 2001), valamint saját vizsgálataink szerint (Perczel Forintos, Sallai, Rózsa, 2001) a kérdőív belső konzisztenciája igen magas (Cronbach alfa = 0.93 ill. 0.91). A reliabilitás vizsgálatok szerint a skála belső korrelációi, az egyes tételek és a teljes skála közötti korrelációk is szignifikánsak A külső validitás vizsgálat során a Beck Depresszió Skála egyes tételeivel való összevetés saját vizsgálatunkban is igen erős szignifikanciát jelzett (p 0.001). longitudinális vizsgálatban A korrelációs eredmények mellett egy tíz évet felölelő a reménytelenség alapján bejósolható volt a későbbi tényleges,

befejezett öngyilkosság, míg önmagában a depresszió nem rendelkezett ilyen prediktív értékkel öngyilkossági fantáziák miatt hospitalizált személyeknél. Ez azt jelenti, hogy pusztán a depresszió súlyossága nem jelent feltétlenül szuicid veszélyeztetettséget, hiszen pl. pszichotikus állapotban sem a depresszió, hanem a reménytelenség szintje rendelkezik predikciós erővel (Nordentoft, Jeppesen, Abel, 2002; Perczel Forintos, Tóth 2005). Később ambuláns betegek nagy mintáján is (1958 fő) megismételték ezeket az eredményeket (Beck, Steer, Beck és Newman, 1993). A skála húsz 20 állításból áll (1. táblázat), melynek mindegyikéről a személynek el kell döntenie, hogy saját magára nézve igaznak érzi-e vagy sem. Kilenc állítás a jövővel kapcsolatos, tizenegy pedig olyan pszichiátriai betegek megfogalmazásaiból származik, akiket több egymástól független klinikus szakember reményvesztettnek minősített. Az RS értékelése megadott kóddal történik, a fordított állítások (*-gal jelölve) visszafordításával. A maximálisan elérhető pontszám 20. Nemzetközi felmérések szerint a 9 feletti pontszám magasnak számít és komoly szuicid veszélyeztetettséget jelez (Beck és mtsai, 1993). 1. táblázat Reménytelenség Skála 1.* Reményekkel telve és lelkesedéssel nézek a jövő elébe. 2. Akár fel is adhatnám, mert nincs semmi, amit tehetnék azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak. 3. Amikor a dolgok rosszul mennek, azzal vigasztalom magam, hogy ez nem tarthat így örökké. 4. Nem tudom elképzelni, hogy milyen lenne az életem tíz év múlva. 5.* A számomra legfontosabb dolgok megvalósítására tudok elég időt szakítani. 6.* Számítok rá, hogy a jövőben sikeres leszek azon a téren, ami a legfontosabb számomra. 7. Sötéten látom a jövőmet. 8.* Nagyon szerencsés vagyok és bízom benne, hogy nekem több jó jut osztályrészül, mint egy átlagembernek. 9. Egyszerűen nem vagyok szerencsés és nincs okom azt hinni, hogy a jövőben az leszek. 10. Múltbeli tapasztalataim alaposan felkészítettek a jövőre. 11. Csak a kellemetlen dolgokat látom a jövőben és nem a kellemeseket. 12. Nem bízom benne, hogy elérem, amit igazán akarok. 13.* Amikor előre tekintek a jövőbe, remélem, hogy boldogabb leszek, mint amilyen most vagyok. 14. Sosem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy én akarom. 15.* Erősen bízom a jövőben. 16. Sosem sikerül elérnem azt, amit akarok, ezért őrültség bármit is akarni. 17. Több mint valószínűtlen, hogy igazi elégedettséget érezzek a jövőben.

18, A jövő homályosnak és bizonytalannak tűnik számomra. 19.* Több jóra, mint rosszra számíthatok a jövőben. 20. Fölösleges igazán törni magam valamiért, amit akarok, mert valószínűleg úgysem érem el. Az RS rövidített változata Mind a külföldi tapasztalatokat (Aish, Wassermann, 2001) mind saját eredményeinket elemezve sikerült kidolgozni az RS rövidített változatát, amely magas együttjárást mutat az eredeti skálával (r= 0,88) és a tételek belső konzisztenciája is igen magas (Crombach alfa: r=0.80). Ennek hatalmas jelentősége van, mivel a szűrésben, legfőképpen a családorvosi praxisban igen jól fel lehet használni. A rövidített skála tételei a következők (Perczel Forintos, Sallai, Rózsa, 2001): 7. tétel: Sötéten látom a jövőmet. 14. tétel: Sosem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy én akarom. 20. tétel: Fölösleges igazán törni magam valamiért, amit akarok, mert valószínűleg úgysem érem el.. A reménytelenség súlyossága durván felmérhető a Beck Depresszió Skála 2. és 9. tételéből, amelyek a reménytelenségre és az öngyilkossági tervekre kérdeznek rá. Ha ezekre a kérdésekre 2 vagy 3 pontot ad a személy, feltétlenül szuicid veszélyeztetettségre kell gondolnunk. (In: Kopp és Fóris, 1994) Hamilton Depresszió Skála A HAM-D skálát Hamilton (1960, 1967) dolgozta ki a depresszió súlyosságának mérésére és a hangulatzavarban szenvedő betegek állapotának követésére. Magyarországi adaptációját Tringer (1970, id. Perczel Forintos és mtsai, 2007) végezte. Az alábbi, 2. táblázatban láthatók a szuicidiumra vonatkozó (Hamilton által kijelölt) kérdések. A skála előnye, hogy magas reliabilitású és validitása is megfelelő. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy a szuicid veszély felmérésének a szokásos egy hét helyett feltétlenül ki kell terjedni az elmúlt két hónapra, azaz mi tartotta életben a személyt? Számos reménytelen embert gyermekei, szülei vagy vallásos hite gátol meg az öngyilkosság elkövetésében. A skála prediktív validitását pszichátriai járóbetegek körében mérték fel egy prospektív vizsgálatban. 2. táblázat. HAM-D szuicidiumra vonatkozó kérdései

0 pont. Nincsenek öngyilkossági gondolatok. 1 pont. A beteg úgy érzi, nem érdemes élni, de nem mondja ki, hogy meg akarna halni. 2 pont. A beteg meg akar halni, de nem rendelkezik öngyilkossági tervvel. 3 pont. A beteg valószínűleg gondolkozik arról, hogy öngyilkosságot kövessen el. 4 pont. Ha az interjú előtti napokban öngyilkossági kísérlete volt vagy ha speciális megfigyelés alatt áll öngyilkossági kockázat miatt. Az eredmények azt mutatták, hogy a 2-nél magasabb pontszámot mutató betegek körében 4.9- szer több volt az öngyilkossági kísérletek száma, mint a 2-nél alacsonyabb pontszámot mutatók körében (Bech és Awata, 2009). Öngyilkossági Gondolat Skála A leggyakrabban használt, öt kérdésnél hosszabb interjú alapú skála az Öngyilkossági Gondolat Skála, amit Beck dolgozott ki (Beck, Rush, Shaw és Emery, 2000, 306.old). 19 tételből áll, mindegyikén 0-2 pontot, maximum 38 pontot lehet elérni (2. melléklet). Minél magasabb a pontszám, annál magasabb az öngyilkossági veszélyeztettség. Az interrater reliabilitás megfelelő és belső konzisztenciája is magas (Cr-α= 0,89). Pszichiátriai járóbeteg rendelésen azt találták, hogy az Öngyilkossági Gondolat Skála két dimenzióban mér: az előkészület dimenzió 9 állítást, a motiváció dimenzió pedig 8 állítást foglal magában. Később Beck (1999) beillesztette a skálába az öngyilkossági gondolatok felmérését nem csak az interjú napjára, hanem a páciens életének legrosszabb pillanatára vonatkozóan. Ebben a prospektív vizsgálatban az derült ki, hogy azok a pszichiátriai betegek, akik magas kockázati csoportba tartoztak (pontszám > 14), tízszer nagyobb valószínűséggel követtek el öngyilkosságot, mint az alacsony kockázatú csoport tagjai. Emellett az Öngyilkossági Gondolat Skála szignifikánsan korrelált a HAM-D skálával. Az Öngyilkossági Gondolat Skála megkísérli időrendben felmérni az öngyilkosságot azáltal, hogy hosszútávon méri fel az öngyilkossági veszélyeztetettséget. Összefoglalva, a klinikai pszichológusnak óriási szerepe van a szűrésben és az állapotfelmérésben: ilyenkor részletes klinikai pszichológiai interjúra és nagy megbízhatósággal rendelkező pszichometriai skálák együttes alkalmazására van szükség, vállalva az óvatosságot és több beteg ellátását a végzetes öngyilkosság elkerülése érdekében. Ezt követően a klinikai

pszichológus feladata a veszélyeztetett személyek pszichoterápiás ellátása, problémamegoldó készségeik fejlesztése és/vagy a túlélők segítése. Reméljük, hogy hazánkban is egyre pontosabban leszünk képesek felismerni és adekvát ellátásban részesíteni a veszélyeztetett személyeket.

1. melléklet SZERZŐDÉS Én,. (szül.:., anyja neve:., lakcím:....., TAJ: elfogadom, hogy amennyiben annyira feszültnek érzem magam, hogy ne tudnám feszültségemet és szorongásaimat leküzdeni, abban az esetben haladéktalanul felveszem a kapcsolatot munkaidőben pszichológusommal, a...telefonszámon. Ha őt nem érem el, 1.) Pszichiáter kezelőorvosomhoz:.. 2.) vagy a Lelki Elsősegély Szolgálathoz (06-80-505-505) fordulok, illetve a 3.) területileg illetékes pszichiátriai osztályon jelentkezem, melynek elérhetőségéről háziorvosom tud tájékoztatást adni. Vállalom, hogy a pszichoterápiás kezelés időtartama alatt semmilyen kísérletet nem teszek önkárosító és önsértő magatartásra, illetve öngyilkossági kísérletet nem követek el. A szerződésben foglaltakat megértem és a Szakambulancián való pszichoterápiás kezelésem feltételeként magamra nézve elfogadom. Kelt,... Páciens... Pszichológus

2. melléklet Öngyilkossági Gondolatok Skála (Beck et al., 1979; ford. Perczel Forintos, D. 1996) Interjú napján: I. Az élettel / halállal kapcsolatos attitűdök jellemzői A betegség legsúlyosabb időszakában ( ) 1. Élni akarás ( ) 0. közepestől az erősig 1. gyenge 2. nincs ( ) 2. Meghalni akarás ( ) 0. nincs 1. gyenge 2. közepestől az erősig ( ) 3. Okok az életbenmaradásra / meghalásra ( ) 0. az élni akarás erősebb, mint a meghalni akarás 1. nagyjából egyenlő 2. a halálvágy erősebb, mint az élni akarás ( ) 4. Az öngyilkosság tényleges megkísérlésének vágya ( ) 0. nincs 1. gyenge 2. közepestől az erősig ( ) 5. Passzív öngyilkossági kísérlet ( ) 0. óvintézkedéseket tesz élete megmentésére 1. véletlenre bízza az élet/halál kérdését (pl. körültekintés nélkül megy át forgalmas úttesten) 2. elhanyagolja az élet fenntartásához szükséges lépéseket (pl. cukorbeteg, aki nem veszi be az inzulint) Ha a 4. és 5. tételnél 0 a válasz, a II., III. és IV. részek kihagyhatók. A kihagyott kódhelyekre 8 -as kódszámot írjunk, melynek jelentése: Nem jellemző. II. Az öngyilkossági gondolatok /vágy jellemzői ( ) 6. Idődimenzió: időtartam hosszúsága ( ) 0. rövid, átmeneti időszakok 1. hosszabb időszakok 2. folyamatos (krónikus) vagy majdnem folyamatos

( ) 7. Idődimenzió: gyakoriság ( ) 0. ritka, alkalmi 1. változó, időszakos 2. állandó vagy folyamatos ( ) 8. Öngyilkossági gondolat/vágy iránti attitűd ( ) 0. elutasító 1. ambivalens, semleges 2. elfogadó/egyetértő ( ) 9. Az öngyilkos cselekedet feletti kontroll, acting-out vágy ( ) 0. van kontroll érzés 1. binonytalan kontroll 2. nincs kontroll érzés ( ) 10. Az aktív öngyilkossági kísérletet gátló tényezők (pl. család, ( ) vallás sikertelen kisérletet követő esetleges súlyos sérülés irreverzibilitás) 0. nem követne el öngyilkosságot a visszatartó tényezők miatt ( ) 1. valamelyest törődne a visszatartó tényezőkkel 2. minimális mértékben vagy egyáltalán nem törődne a visszatartó tényezőkkel (Jelezze a gátló tényezőket, ha vannak:.. ( ) 11. Az eltervezett kísérlet indítékai ( ) 0. a környezet manipulálása, figyelemfelhívás, bosszú 1. a 0 és a 2 kombinációja 2. menekülés, befejezés, problémamegoldás III. Az öngyilkossági kísérlet fontolgatásának jellemzői ( ) 12. Módszer: sajátosságai/tervezése ( ) 0. nincs elgondolása 1. elgondolta, de a részletek nem kidolgozottak 2. jól kidolgozottak a részletek ( ) 13. Módszer: hozzáférhetőség/lehetőség ( ) 0. a módszer nem elérhető, nincs rá lehetőség 1. a módszer időt/erőfeszítést igényelne 2./a a módszer és a lehetőség elérhető 2./b feltételezi a módszer jövőbeli hozzáférhetőségét és lehetőségét ( ) 14. Az öngyilkossági kísérlet kivitelezésére való képesség érzése ( ) 0. nincs bátorsága, túl gyenge hozzá, fél, alkalmatlan 1. bizonytalan a bátorsága és alkalmassága felől

2. biztos kompetenciájában és bátorságában ( ) 15. ÜRESEN HAGYNI! ( ) ( ) 16. Az aktuális kísérlet anticipációja/elvárása ( ) 0. nincs 1. bizonytalan, nem biztos benne 2. igen ( ) 17. ÜRESEN HAGYNI! ( ) IV. Az eltervezett öngyilkossági kísérlet végrehajtása ( ) 18. Tényleges előkészítés ( ) 0. nincs 1. részleges (pl. gyógyszerek gyűjtése) 2. teljes (pl. összegyűjtött gyógyszerek, borotvapenge megtöltött pisztoly) ( ) 19. Búcsúlevél ( ) 0. nincs 1. elkezdte, de nem fejezte be vagy nem hagyta hátra; csak gondolt rá 2. befejezett és hátrahagyott levél ( ) 20. A halál előtti végső cselekedetek (biztosítás, végrendelet, ajándékok, stb.) ( ) 0. nincsenek 1. gondolt rá vagy egyes lépéseket meg is tett 2. részletesen eltervezte vagy már mindent meg is tett ( ) 21. Az eltervezett öngyilkossági kísérlet titkolása, rejtegetése ( ) 0. nyíltan hangoztatta szándékát 1. igyekezett nem feltárni azokat 2. megpróbálta eltitkolni, hazudott róla V. Háttértényezők ( ) 22. Korábbi öngyilkossági kísérletek ( ) 0. nem voltak 1. egyszer volt 2. többször ( ) 23. Az utolsó öngyilkossági kísérletkor érzett halálvágy erőssége ( ) (ha nem jellemző, írjon a kódhelyre 8 -ast) 0. gyenge 1. közepes: ambivalens, bizonytalan 2. erős

Irodalom: Aish, AM., Wasserman D. (2001): Does Beck s Hopelessness Scale really measure several components?, Psychological Medicine, Vol.31(2), 367-372. Baxter, D. és Appleby, L.,(1999): Case register study of suicide risk in mental disorders. B.J. Psychiatry, 175, 322-326. Bech, P., Awata, S.(2009): Measurement of suicidal behaviour with psychometric scales. In: Wassermann, D. and Wassermann, C.(eds., 2009): Oxford textbook of suicidology and suicide prevention. A global perspective. Oxford University Press, Oxford. 305-312. Beck, AT., Weissman, A., Lester, D. és Trexler, L. (1974): The measurement of pessimism: The Hopelessness Scale, J. of Consulting and Clinical Psychology, 42., 861-865. Beck, A.T., Steer, R.A., Beck, J.S., Newman, C.F. (1993): Hopelessness, depression, suicidal ideation and clinical diagnosis of depression, Suicide Life-Threatening Behavior, Vol. 23(2): 139-145. Beck, A.T Brown, G, Steer, R.A. (1999): Suicide ideation at its worst point: a predictor of eventual suicide in psychiatric outpatients. Suicide Life-Threatening Behavior, Vol. 29, 1-9. Beck, AT.. Rush, J, Shaw B, Emery, G (2000):A depresszió kognitív terápiája. Budapest: Animula. Goldney, R.(2005): Risk factors for suicidal behaviour: translating knowledge into practice. In: Hawton, K. (2005): Prevention and treatment of suicidal behaviour. Oxford University Press, Oxford, p. 161-182. Hamilton, M. (1960): A rating scale for depression. In: J. Neurol. Neurosurg. Psychiatr., 23: 56-62. Hamilton, M. (1967): Development of a rating scale for primary depressive illness. In: Br. J. Soc. Clin. Psychol., 6: 278-296. Hawton, K. (2005): Prevention and treatment of suicidal behaviour. Oxford University Press. Ho, T. (2003): The suicide risk of discharged psychiatric paetients. J. of Clinical Psychiatry, 64, 702-7. Kopp, M, Fóris, N.(1994): A szorongás kognitív viselkedésterápiája. Végeken, Budapest. Linehan MM, Heard HL, Armstrong HE (1993): Naturalistic follow-up of a behavioral treatment for chronically parasuicidal borderline patients. Arch Gen Psychiat; 50: 971-974.

Linehan, M. (2010): A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája. Medicina, Budapest. Nordentoft, M., Jeppesen, P., Abel, M (2002).: OPUS study: suicidal behaviour, suicidal ideation and hopelessness among patients with first-episode psychosis, The British Journal of Psychiatry, (181): 98-106. Perczel Forintos D, Sallai J, Rózsa S (2001): A Beck-féle Reménytelenség Skála pszichometriai vizsgálata. Psychiat Hungarica; 16 (6): 632-643. Perczel Forintos, D. Tóth, Zs. (2005): Negatív életesemények, megküzdési módok, reménytelenség és öngyilkosság vizsgálata szkizofrén betegek körében. Alkalmazott Pszichológia, 2005. VII. kötet, 1. szám, 90-103.old. Perczel Forintos D., Kiss Zs., Ajtay Gy. (2007. 2., javított kiadás): Kérdőívek, becslőskálák a klinikai pszichológiában. Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, Budapest Schechter, M. és Maltsberger, J. (2009): The clinical interview as a method in suicide risk assassment. In: Wassermann, D. and Wassermann, C.(eds., 2009): Oxford textbook of suicidology and suicide prevention. A global perspective. Oxford University Press, Oxford. 319-325. Tringer, L. (1970): A Hamilton-féle depresszió skála alkalmazása. In: Pszichiátriai Szemle, 23:11-16.