Tejelő szarvasmarhák legeltetése: fajták, korcsoportok, lehetőségek 1. előadás
1. Tejtermelő fajták
Holstein-fríz szín: fekete/vörös szabálytalan tarka, tehén: 650-750 kg, bika: 1100 kg, teny. vétel: 16-18 hó, 360-380 kg
Tejtermelés: 7-10000 l, zsír: 3,7-4,4%, fehérje: 3,1-3,4%, kiváló gépi fejhetőség, hústermelés: gyors növekedés, de gyenge minőség. Ellés lefolyása: közepes Problémák: reprodukció, láb, anyagcsere
Ayrshire szín: sötét pirostarka, tehén: 500-550 kg, bika: 650-750 kg, teny. vétel: 16-17 hó, 290-300 kg Ellés lefolyása: könnyű
Tejtermelés: 4-6000 l, zsír: 4,0-4,5%, fehérje: 3,2-3,6%, kiváló gépi fejhetőség, hústermelés: gyenge növekedés és vágóérték.
Jersey szín: barna/szürke tehén: 350-450 kg, bika: 600-700 kg, teny. vétel: 13-14 hó, 250-290 kg Ellés lefolyása: könnyű
Tejtermelés: 4-6500 l, zsír: 5-6%, fehérje: 3,8-4,5%, kiváló gépi fejhetőség, hústermelés: gyenge növekedés és vágóérték.
Borzderes szín: szürkésbarna, tehén: 600-700 kg, bika: 1000-1200 kg
Svájci borzderes Tejtermelés: 6100 kg Zsír: 7% Fehérje: 3,3% Amerikai borzderes Tejtermelés: 7800-8000 kg Zsír: 4,0-4,1% Fehérje: 3,4-3,5%
Szimentáli szín: vörös-sárga tarka, tehén: 750-850 kg, bika: 1100-1450 kg, Tenyésztésbe vétel: 20-22 hó, 380-400 kg Ellés lefolyása: közepes
Tejtermelés: 4500-5000 l, zsír: 3,7-4,0%, fehérje: 3,1-3,4%, jó gépi fejhetőség, hústermelés: 1200-1300 g/n vágási%: 60-63
Magyartarka Élősúly: 600-700 kg, Teny.súly:400 kg, Kor:18-22 hó, Tejterm.:1200-1300 kg, Súlygyarapodás:1.3-1.5 kg/nap
Legelő magyar szürke bika (Fotó: Szemán L.)
2. Tejtermelési rendszerek összehasonlítása Tényezők Legeltetési rendszer Szilázsra épülő rendszer Szubtrópikus rendszer Országok Új-Zéland, Ausztria, Irország, Egyesült Európa, USA, Északkelet-Kanada Délnyugat USA, Észak-Mexikó Királyság, Argentína Klíma mérsékelt mérsékelt szubtropikus Állományméret 50-500 10-250 300-2000 Tejhozam, 4000-6000 6000-9000 9000-10000 kg/tehén /év Takarmányozás Saját legelő, koncentrátum Saját fű/széna, kukoricaszilázs, koncentrátum Vásárolt széna, kukoricaszilázs, koncentrátum Épület elhelyezés Nincs/minimális Fix épület Naptól védő tető Időjárási nagy közepes kicsi kockázat Tejtermelés nagy közepes kicsi szezonalitása Költségek Nagyon kicsi Közepesen nagy kicsi Forrás: Hemme, International Farm Comparison Network, Rabobank, 1988
A legeltetés előnyei (Vinczeffy,1993). A fű legalább 70%-át az állatok maguk takarítják be. A magas fehérjetartalmú legelőfű mellett magas cellulóztartalmú szalma is etethető. Így a fűfogyasztás 20-25%-kal csökken, a kondíció és a termelési színvonal romlása nélkül. A legelő kihasználhatósága függ a fűhozamtól és a legeltetés módjától. A rendszeresen trágyázott és művelt legelők sokszor felhasználhatók.
Legelőhasználat A legelő akkor hasznosítható, amikor a füvek kétszer annyi rostot tartalmaznak, mint fehérjét. A hazai legelők használhatósága: Extenzív legelők évente kétszer, Szemi-intenzív legelők évente háromszor, Intenzív legelők évente négy alkalommal.
Legelők minősítése Termelő legelők: az állat a napi legelőszükségletét 50 m 2 nél kisebb területen belül megtalálja. (Egy kifejlett állat a saját súlyának 10%-ának megfelelő súlyú legelőfüvet fogyaszt el.) Fenntartó legelők: az állat 50-100 m 2 nyi területen találja meg napi legelőfű-szükségletét.. Ha az állat a szükségletét csak 100 m 2 -nél nagyobb területen tudja lelegelni, már éhezőnek mondható. A kiegyensúlyozott termelés alapja a kiegyensúlyozott takarmányfelvétel. Ez legkönnyebben napi szakaszokra osztott legeltetéssel érhető el. Ha a legeltetés vagy betakarítás után a növényzet regenerációja nem biztosított, e legelő kiszárad.
A legelőszakasz mérete függ: Környezeti feltételektől (völgyek,erdők, vizek), A legelő minőségétől és hozamától, A legeltetni kívánt állatfajtól és annak számától, Első növedékből széna, a 2. növedéktől legeltetés: 30-50 ha.
2. Legeltetés lehetősége: tejtermelő Életszakasz, nevelés: Itatásos borjúnevelés (50 napos korig, súly: 70-100 kg) Utónevelés (5-6 hónapos korig) Üszőnevelés (csoportosítás elve: életkor, súly, kondíció, 6-12 hó, 12-24 hó, 380 kg, 7 hó vemhes) Tehén (szárazonálló) farmon Lehet-e legeltetni? Nem Nem Igen lehet Igen lehet
Legelő tehenek (Fotó: Szemán L.)
Legelő magyartarka tehenek Fotó: Tőzsér J. 2004
Alpesi legelő
Hegyi legelő Fotó: Tőzsér T. 2005
Ligetes erdő
Delelő csorda Fotó: Tőzsér J.2005
Változatos legelők
Változatos tartásmód
Az itatás biztosítása
A kondícióváltozás összefüggése a vemhességi %-al az elléstől az első eredményes termékenyítésig
3. Hogyan legel a szarvasmarha? Fejtartás: 60-80 fokban lehajtva Legelés: megfogás nyelvvel, hosszabb fű: alsó fogsor és fejmozgás. Több harapás után: fejét felemeli majd 6-15 sec. rág (4-10 rágómozdulat) és a falat nyelése. Mozgás: kisebb csoportokban valamilyen irányban, de távolságot tartva egymástól (Gere és Koltai, 1994)
Mitől függ a legelési idő? Egészségi állapot Élősúly, életkor Vemhesség stádiuma Legeltetés módja Klimatikus viszonyok Állat egyedisége: harapásszám különböző Fűhozam Növény nyersrost tartalma
Szárazon álló tehenek tartása Általában megegyezik a tejelő állatokéval. Jó ha legelőterület van: nyári szállás (eső és szélvédelem) Etetőfelület kialakítása Istálló méretezése: a tehénállomány 25-30%-a egy időben beférjen.
A szárazonállás jelentősége a tőgyegészségügyre (maszítis)
Tehenek viselkedése legelőn: (24 óra alatt) Legelés: 4-9 óra (aktivitás nagy: hajnalban és alkonyatkor) Kérődzés: 4-8 óra (leginkább fekve) Pihenés: 9-12 óra Ivás: 1-4 alkalommal Mozgás: 3-5 km (Signoret és Bouisson, 1971) Mások szerint a nap 20-25%-át mozgással töltik (Gere és Koltai, 1994)
A kérődzés jellemzői: Egy kérődzési periódus hossza: 60-70 perc Csúcsa: 11-14 óra között Időtartama: függ a legelő minőségétől, 1-2 órával nőhet Gyenge legelő esetében a legelési idő elérheti a 13 órát is.
A legeltetési módszer hatása a tehenek táplálkozási viselkedésére Osztatlan Legelései idő: 10,4 óra Kérődzési idő:7,6 óra Fekvési idő: 5,2 óra Szakaszos Legelései idő: 9,1 óra Kérődzési idő:7,0 óra Fekvési idő: 7,5 óra Hauptmann, 1969
4. Üszőnevelés célja Tenyésztésbe vétel 14-15 hó, 380-400 kg élősúly Ehhez az üszőnevelés alatt (240-260 nap): 0,7-0,8 kg/nap súlygyarapodás kell Ellés: 24 hónap körül
Üszők elhelyezése Ha lehet legelőn, nyáron takarmány kiegészítéssel Ha nincs legelő akkor: három oldalról zárt, színszerű istálló (2,5-4 m 2 /állat) burkolt kifutóval. Pihenőtér lehet: mélyalom, növekvőalom, pihenőbox.
Táplálóanyagigény: HF üsző, élősúly: 350 kg Istállózott: 28,4 NEm, MJ/nap Jó legelőn: 31,2 NEm, MJ/nap Közepes legelőn: 34,1 NEm, MJ/nap Tömeggyarapodásra: 0,7 kg/nap 13,8 NEg, MJ/Nap Metabolizálható fehérje: 449 g/nap Schmidt et al. (2000)
Növendék üsző szárazanyagfelvétele Élősúly, kg Sz.a. felvétel, kg±1 kg 150 300 500 4 6,9 9,3 Schmidt et al. (2000)
Üsző élősúlya a termékenyítéskor? Kleown és Everett, 1986: HF első laktációs tehenek borjazás utáni élősúlyát vizsgálta. 542-567 kg Tejhozam csökkent, ha az élősúly > 499 kgnál. Berthard, 2000: 50.000 laktációt vizsgált. Optimális tejhozamot talált 544-590 kg súlyú ellés utáni teheneknél az életkortól függetlenül.
Etetés módja lehet: a tartástechnológia függvényeként Hagyományos monodiétás legeltetéssel kombinált.
Fejlettség megítélése Élősúly, kg 1 hó: 59-61 6 hó: 147-161 12 hó: 301-334 16 hó: 389-434 24 hó: 566-632 Marmagasság, cm 80-84 101-106 117-123 124-130 132-143 Forrás: Berthard, 2000
Növendék üszők legelés alatti viselkedése Legelés ideje: He: 43%, fekete lapály: 41%, F1: 41% Kérődzés ideje: He: 32%, fekete lapály: 30%, F1: 31% Knapp és Holloway, 1973
5. Étvágy szerepe A kérődző állatfajok esetében az étvágy és a takarmányfelvevő képesség a jelentős arányú szalástakarmány miatt fontos tulajdonságok. A jó étvágy csökkenti a zsírmobilizáció szükségességét különösen a laktáció elején. Az étvágy segíti a fiatal állatokban a növekedést maximalizálni és stimulálja az alacsonyabb táplálóanyag tartalmú takarmányok felvételét.
Jelentős különbségeket mutattak ki fajták között a takarmányfelvevő képességben Béranger és Micol (1980): HF and Normand és a Maine-Anjou, Ch és Li bikák között. A Li bikáknak gyengébb volt a takarmányfelvevő képessége s ennélfogva alacsonyabb volt a súlygyarapodása a legelőn. Micol (1983) megfigyelte, hogy fűszenázst etetve a Ch bikáknak kisebb volt a takarmányfelvevő képessége és a súlygyarapodása is a HF fajtához képest.