KÉSZÜLİ KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ TÉMATERÜLETENKÉNT MUNKACSOPORTOK RÉSZÉRE ELEMZİ RÉSZ 4. TÉMATERÜLET Humánerıforrás fejlesztése: oktatás, képzés; egészség-megırzés és -ellátás; mővelıdéspolitika, szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika 4.1. FOGLALKOZTATÁS-POLITIKA 4.2. OKTATÁS-, (SZAK)KÉPZÉS-POLITIKA 4.3. KULTURÁLIS-MŐVELİDÉSI POLITIKA 4.4. SZOCIÁLPOLITIKA 4.5. EGÉSZSÉG-POLITIKA 4.1. FOGLALKOZTATÁS-POLITIKA Dokumentumok elemzése Az Országos Területfejlesztés Koncepció (OTK) a foglalkoztatáspolitikáról szólva megjegyzi: A foglalkoztatottság területi különbségei összefüggenek a gazdaság teljesítıképességével, befolyásolják a lakosság jövedelmi viszonyait, életkörülményeit. Jelenleg Magyarországon még a foglalkoztatás szempontjából relatíve kedvezı helyzető térségek, régiók is számos munkaerı-piaci problémával küzdenek, melyet regionális szinten kezelni kell. Az ágazati szinten megvalósuló intézkedéseknek figyelembe kell venniük a területi szempontokat, és törekedniük kell arra, hogy azok az egyes kistérségek, régiók szintjén is a foglalkoztatás bıvítését szolgálják, így leginkább a területi versenyképesség növeléséhez, a területi felzárkózáshoz és a fenntarthatóság érvényesítéséhez járuljanak hozzá. A jelentıs területi különbségek miatt mindenképpen indokolt a döntések, támogatások megyei ill. regionális szintő, jelenleg is mőködı decentralizált gyakorlatának folytatása.
2 A külsı és belsı perifériákon, elmaradott térségekben valamint a vidékies (rurális) térségekben a foglalkoztatottság növeléséhez elengedhetetlen a fizikai elérhetıség növelése, a munkalehetıséget biztosító térségi központokba való ingázás lehetıségének támogatása. Emellett a távmunka különbözı formáinak támogatása elsısorban a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezık számára teremthet lehetıséget a helyben maradásra, javítva az aprófalvak népességmegtartó képességét. A munkahelyteremtés és -megtartás támogatása mellett a gazdaság igényeihez igazodó átképzés fejlesztése kiemelten kezelendı. Az alacsony aktivitási ráta miatt különösen fontos cél az inaktívak, a tartósan munka nélkül lévık visszavezetése a munka világába. A munkavállalásnak a szociális, lakhatási és egészségügyi problémákból fakadó nehézségeit egyaránt figyelembe kell venni, a foglalkoztatás és a szociális szolgáltatások koordinációján alapulva. Fontos a régiók gazdasági igényeihez igazodó munkaerı-kínálat biztosítása, modern ismereteket nyújtó át- és továbbképzések kialakítása, a szakképzés és a gazdaság közötti kapcsolatok erısítése. A területi partnerség, párbeszéd intézményeinek fejlesztése, a helyi koordináció megerısítése, a helyi erıforrásokra és lehetıségekre építı, széles körő partnerségen alapuló kezdeményezések támogatandók. A fejlesztési pólusokban bizonyos ágazatokban már a munkaerıhiány jelei mutatkoznak. Ennek enyhítésére szükséges az átképzési programok fokozott támogatása, az oktatás, a képzés és a munkaerıpiac kapcsolatának erısítése, valamint az inaktívak bevonása a munkaerıpiacra, a foglalkoztathatóságuk javításával, valamint a család és a munkavégzés összehangolását segítı szolgáltatások elérhetıvé tétele révén. A fejlesztési pólusok munkaerıhiányát, illetve a városkörnyék munkanélküliségét enyhítheti az ingázási lehetıségek javítása. Emellett szükség van a munkahelyteremtés ösztönzésére is. Az elmaradott térségekben, illetve a Balaton és Tisza térségben és egyéb, a természeti és kulturális örökségben gazdag településeken a helyi adottságokra és hagyományokra építkezı, értékeket teremtı és bemutató, képzéssel integrált foglalkoztatási programok javíthatják a térség népesség- és munkaerı-megtartó képességét, a fenntarthatóság érvényesüléséhez is hozzájárulva. Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) a foglalkoztatás bıvülése alcím alatt ír a foglalkoztatás helyzetérıl: Az emberi erıforrás a gazdaság versenyképességének, ezáltal a tartós növekedésnek meghatározó tényezıje. Magyarországon jelenleg rendkívül alacsony a foglalkoztatás, ami arra utal, hogy emberi erıforrásaink számottevı része nem hasznosul. Ez veszteséget okoz a gazdaság számára, jelentıs mértékben korlátozza az államháztartási hiány csökkentésére irányuló törekvések és az adópolitika mozgásterét, növeli a szociális transzferekre fordított kiadásokat. A versenyképesség javításának feltétele, hogy többen dolgozzanak, és kevesebben szoruljanak szociális segélyezésre. A kohézió erısítésének, a jövedelmi különbségek csökkentésének és az esélyegyenlıség megteremtésének is feltétele a foglalkoztatás növekedése, hiszen minél több ember lép be a munka világába, annál több ember számára teremtıdik esély a méltányos életre. A foglalkoztatás bıvítése összekapcsolja a versenyképességet, a társadalmi kohéziót és a fenntarthatóságot, és lehetıséget ad egy olyan fejlesztési pálya kialakítására, amelyben mindhárom átfogó cél szempontjai érvényesíthetık. Cél, hogy mindenkinek legyen munkája, aki akar és tud dolgozni. Álljon rendelkezésre megfelelı számú és képzettségő munkavállaló a termelésüket, szolgáltatásaikat bıvítı vállalatok számára. Ennek feltétele az álláskeresést és a foglalkoztathatóság javítását segítı
3 szolgáltatások fejlesztése, illetve a szakmai és a földrajzi mobilitás bátorítása. Mindemellett szélesíteni kell a helyi foglalkoztatás lehetıségét is. A munkavállalás minden szakaszában érvényesülnie kell az esélyegyenlıségnek, különös tekintettel a nıkre, a romákra, fogyatékossággal élıkre és a társadalmi vagy egyéb okokból hátrányos helyzető csoportokra. E csoportoknak a munkaerıpiacra való visszatérési esélyét csak a foglalkoztatáspolitika, a képzés, a szociálpolitika, valamint a munkahelyteremtı gazdaságpolitika együttes és összehangolt eszközei képesek javítani. A cél elérése A foglalkoztatás bıvítése mindenekelıtt olyan intézkedéseket feltételez, amelyek elısegítik, hogy a munkavállalás mindenki számára tényleges és vonzó lehetıség legyen, azaz segítik és ösztönzik a munkavállalást. Figyelembe véve a magyar munkaerı-piaci helyzet sajátosságait: a munkanélküliség viszonylag alacsony szintjét és a magas inaktivitást, ezeknek az intézkedéseknek a munkanélküliek mellett az inaktívaknak a munkaerıpiacra való visszatérését is szolgálniuk kell. Ehhez javítani kell az aktivizáló politikák hatékonyságát, össze kell hangolni a foglalkoztatási szolgálat és a szociális ellátórendszer mőködését és eszközeit, növelni kell az oktatás és a szakképzés szerepét. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzető emberek köztük a romák, az idısebb munkavállalók, a megváltozott munkaképességőek, az alacsony iskolai végzettségőek, a hátrányos helyzető térségben élık, a gyermeküket (egyedül) nevelı nık foglalkoztathatóságának javítására. A munkaerıpiacra való belépés és visszatérés ösztönzésében fontos szerepe van továbbá a család és a munkahely összeegyeztetését lehetıvé tevı szolgáltatásoknak, a munkaerı területi mobilitása ösztönzésének, a munkahelyteremtı beruházások támogatásának, a szürke gazdaság kifehérítésének. A foglalkoztatás bıvítése csak a társadalombiztosítási és szociális ellátórendszernek a (bejelentett) munkavállalásra ösztönzı átalakításával lehet eredményes. Olyan szolgáltatási elemeket kell fejleszteni, amelyek segítik a munkaerıpiacra való visszatérést, illetve meg kell erısíteni azoknak az ellátásoknak a szerepét, amelyekhez a munkaerı-piaci aktivitást ösztönzı elemek kapcsolódnak. Hogy a munkavállalók és a vállalkozások képesek legyenek alkalmazkodni a gazdasági és strukturális változásokhoz, illetve a termelésüket, szolgáltatásaikat bıvítı vállalatok számára megfelelı számú és képzettségő munkavállaló álljon rendelkezésre, mind a vállalatokat (szervezeteket), mind a munkavállalókat arra kell ösztönözni, hogy ráfordításaikkal, illetve részvételükkel segítsék elı a megfelelı tudás megszerzését. Ehhez szükség van az egész életen át tartó tanulás lehetıségeinek fejlesztésére, hozzáférhetıvé tételére. A tervezett beavatkozások tehát a következı prioritások köré szervezıdnek: 1. a munkaerıpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése és segítése, a foglalkoztathatóság javítása, 2. a munkavállalók és a szervezetek (vállalkozások, közigazgatás, civil szektor) alkalmazkodóképességének javítása. 1. A munkaerıpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése és segítése, a foglalkoztathatóság javítása A munkaerı-piaci részvétel növeléséhez a munkaerı-kínálatot és a munkaerı-keresletet befolyásoló intézkedésekre egyaránt szükség van. A kínálati oldalon a munkaerıpiacra való belépés segítéséhez szükséges az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztése, szolgáltatásainak széleskörő elérhetısége, az aktivizáló politikák hatékonyságának javítása. Ez segíti elı azt, hogy a munkavállalás mindenki számára tényleges lehetıség legyen. Szükség van
4 olyan munkaerı-piaci programokra, szolgáltatásokra, amelyek az inaktívak és a munkaerıpiacon hátrányos helyzető emberek (romák, alacsony iskolai végzettségő emberek, idısebb munkavállalók, megváltozott munkaképességőek és fogyatékosok, nık, szenvedélybetegek, hajléktalanok) munkaerı-piaci részvételét segítik, támogatják. Erısíteni kell a foglalkoztatási támogatások és szolgáltatások, a képzési lehetıségek összhangját a gazdasági igényekkel, valamint a szociális támogatásokkal és szolgáltatásokkal. Fokozottan segíteni kell a fiataloknak a munka világába való bekapcsolódását. Ehhez fontos szerep hárul az oktatási rendszerre, a munkaerıpiacra való belépést segítı és a helyi kulturális szolgáltatásokra és az önkéntesség fejlesztésére. Támogatni kell az idıseket abban, hogy megırizzék munkaerı-piaci aktivitásukat. Olyan szolgáltatások létrejöttét kell ösztönözni, amelyek segítik a munkavégzı képesség és az egészség megırzésének helyreállítását, a tudás és a készségek megújítását. Emellett a szociálpolitika eszközeivel (is) közre kell mőködni a munkaerıpiacot idı elıtt végleg elhagyók számának csökkentésében. A nık munkaerı-piaci részvételét a család és a munkahely összeegyeztetését lehetıvé tevı szolgáltatások támogatják. Ezek bıvítése, elérhetıvé tétele a munkaerıpiac felé orientálja a gyermekek és a gondozásra szoruló családtagok otthoni ápolását végzıket. A romák foglalkoztatásának elısegítését szolgáló programok kidolgozásánál figyelni kell a munkavállalásnak a szociális, lakhatási, egészségügyi problémákból fakadó nehézségeire is. Ezek csökkentése csak a szociális szolgáltató rendszer eszközeinek, támogatásainak összehangolásával érhetı el, tehát meg kell teremteni mindenkinek az egyenlı hozzáférést a megfelelı minıségő szolgáltatásokhoz. Akadálymentesítéssel és a közlekedési lehetıségekkel kiemelt figyelmet kell fordítani a megváltozott munkaképességő és a fogyatékos emberekre. Az inaktívak munkaerıpiacra való bevonásában komoly szerepet játszhatnak a szociálpolitikai eszközökkel összehangolt komplex foglalkoztatási rehabilitációt célzó programok, újabb közmunka-lehetıségek és a szociális gazdaság típusú programok. A huzamos ideig Magyarországon élı külföldiek integrációját a kormányzati és nem kormányzati szervek, önkormányzatok és intézmények együttmőködésével kell segíteni. A munkaerı-kereslet és -kínálat összehangolása a munkaerı területi mobilitásának ösztönzésével, a távmunka-lehetıségek megteremtésével és ezek alkalmazásának ösztönzésével, a mobilitás lehetıségeinek javításával, valamint az oktatási és képzési rendszernek a munkaerıpiaci igényekhez igazításával segíthetı elı. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszköztár és a megfelelı szociális és gyermekjóléti szolgáltatások mellett a foglalkoztatás hosszú távú és tartós bıvítése elválaszthatatlan olyan, a mobilitást könnyítı feltételek megteremtésétıl, mint a hozzáférhetı lakhatási megoldások (szociális bérlakások, munkás- és diákszállók) és az elérhetı, rugalmas tömegközlekedés. A kereslet növelésének eszköze a munkahelyteremtı beruházások ösztönzése és a foglalkoztatási szempontból kedvezıbb beruházások elınyben részesítése. A területi különbségek csökkentése olyan intézkedéseket igényel, amelyek a hátrányos helyzető térségekben bıvítik a munkaerı-keresletet a szociális gazdaság és a helyi kulturális szolgáltatások foglalkoztatási lehetıségeinek kihasználásával. A fentiek mellett a munkaerıpiacra való belépés ösztönzésében fontos szerepe lehet a szürke gazdaság kifehérítését szolgáló intézkedéseknek, a be nem jelentett munkavégzés csökkentésének. Ez szükségessé teszi a munkaügyi ellenırzés rendszerének megerısítését, az intézményi kapacitások és a nyilvántartási rendszer fejlesztését. A Közép-dunántúli régió Területfejlesztési Programja foglalkoztatáspolitikai részében a rendszerváltás utáni helyzet és a készítés idejében aktuális munkaügyi adatok bemutatásával foglalkozik.
5 Komárom-Esztergom megye korábbi Fejlesztési Terve az alábbiak szerint vázolta a foglalkoztatáspolitika fejlesztését: Munkahely-teremtés támogatása: Célok: Új munkahelyek teremtése; Meglévı munkahelyek fenntartásának biztosítása; Társadalmi-szociális feszültségek csökkentése; Elmaradott térségek fejlesztése. Leírás: Az intézkedés feladatai: a munkahelyek számának növelése, a tömeges létszámcsökkenések során elbocsátott munkavállalók számára új munkalehetıségek teremetése, a hátrányos helyzető térségekben a foglalkoztatottság szintjének növelése, a munkanélküliség csökkentése, a gazdasági szerkezetváltásban érintett régiókban új, gazdaságos termelési szerkezet kialakulásának elısegítése. Ösztönözni és támogatni kell a megyei KKV-kat, hogy a központi pályázatokon eredményesen vegyenek részt, s a beruházásaikhoz kapott állami támogatásokkal erısítve vállalkozásaikban növeljék munkahelyeik számát. Foglalkoztatási szint növelése: Célok: A foglalkoztatásból kiszorult megváltozott munkaképességő emberek számára munkalehetıségek megteremtése; A megváltozott munkaképességőek esélyegyenlıségének biztosítása. Leírás: A megváltozott munkaképességő munkanélküliek részére olyan új munkahelyek teremtése, amely biztosítja az egészségi állapotuknak megfelelı foglalkozatást, a munkaerıpiacra való reintegrálódásukat. A megváltozott munkaképességőek részére munkahelyet teremtı vállalkozásokat mindenképp szükséges támogatni, hogy e munkahelyek hosszú távon is fennmaradjanak. Komárom-Esztergom megye korábbi Stratégiai Programja részletesebb stratégiát mutatott be: Foglalkoztatáspolitika fejlesztése: 1. Stratégiai cél: Foglalkoztatás növelése, a tartós leszakadás megakadályozása. A foglalkoztatottság szintjének növelése új munkahelyek teremtésével, a meglévı munkahelyek megtartásának elısegítésével, új foglalkoztatási formák bevezetésével, a második munkaerıpiac kialakulásának elısegítése. A tartós munkanélküliség megelızése, káros hatásainak csökkentése, a hátrányos helyzető munkaerı-piaci rétegek romák, megváltozott munkaképességőek, alacsony szakképzettségőek leszakadásának megakadályozása, munkaerı-piaci reintegrációjának elısegítése.
6 A két feladat szorosan összefügg egymással, erısíti de gyengítheti is egymást. A megyében beruházni szándékozókat vonzza az esetlegesen magasabb számú munkanélküli, de ugyanakkor a munkanélküliek összetétele elriaszthatja (iskolázottság, munkanélküliség idıtartama, életkori összetétele). A megyébe települt és a létrehozott kapacitásait bıvíteni kívánó cégek munkaerı igényét lehetıleg a megyébıl kell kielégíteni, ugyanakkor az is fontos, hogy a fejlıdı hazai kis és középvállalkozások egyre növekvı szerepet töltsenek be a foglalkoztatásban. A foglalkoztatási szerkezet további átalakítása, elınyösebbé formálása. Ennek oka részben az energetikai ágazatban a tervezési idıszak végére bekövetkezı leépülés, részben pedig fontos gazdasági és társadalompolitikai érdek is, hogy a jelenleg erıteljesen jelen lévı, betanított munkásokat igénylı összeszerelı ipar mellett a komolyabb szaktudást igénylı és a középfokú és felsıfokú végzettségő szakemberek számára is kihívásokat jelentı munkahelyek jöjjenek létre a megyében. Ha ez nem történik meg a tervezési idıszakban, a kvalifikált munkaerı megyén kívül fog elhelyezkedni, ami esetleges lélekszám csökkenéssel is együtt járhat. 2. Stratégiai cél: A változó társadalmi, gazdasági igényekhez igazodó összetételben rendelkezésre álló munkaerı fejlesztése A megye munkaerı állományának folyamatos fejlesztése, alkalmassá tétele a megváltozott és folyamatosan változó munkaerı-piaci igényekhez. Ez a feladat is többirányú, hiszen ebben szerepet kell vállalnia az iskolarendszerő szakképzésnek éppúgy, mint a felnıttképzésnek, de erıteljesen növekednie kell a gazdálkodók saját dolgozók képzésére fordítandó ráfordításainak is. Ehhez igazodva: a megye szakképzési struktúrájának átalakítását a munkaerı-piaci igényekre alapozva jelenlegi és várható igények kell továbbfejleszteni, erre mielıbb stratégiai terveket kell kidolgozni; a munkáltatókkal fel kell ismertetni, hogy a piacon maradás elengedhetetlen feltétele a dolgozók képzettségi szintjének folyamatos növelése, s hogy az erre fordított pénzeszközök a legjobb befektetések. Összehangolt gazdaságfejlesztési politikával kell biztosítani az arányos gazdaságfejlesztést, amely elısegítheti a vidéki foglalkoztatási szint növekedését. A rendelkezésre álló források koordinálásával kell biztosítani, hogy a hátrányos helyzető térségekben is javítani lehessen a foglalkoztatottság szintjén. A munkaerıpiac és szereplıinek, érintettjeinek szorosabb együttmőködését szükséges kialakítani. A stratégiai program a humán-erıforrás fejlesztése prioritás keretében szintén vizsgálja a foglalkoztatáspolitikát: Komárom Esztergom megyében az utóbbi években lejátszódott kedvezı gazdasági folyamatok következtében jelentısen csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, ugyanakkor a foglalkoztatottság növekedése elmaradt mind a munkanélküliek száma csökkenésének arányától, mind a kívánatos szinttıl. Ennek egyik oka az, hogy a munkanélküliségbıl a kellı számú és minıségében megfelelı munkahelyek hiánya miatt nem a foglalkoztatásba, hanem az inaktivitásba került a munkanélküliek jelentıs része. A munkanélküliek számának csökkenéséhez, a foglalkoztatottság javulásához hozzájárultak a megyébe települt külföldi érdekeltségő vállalatok megnövekedett munkaerıigényei, a vállalkozások számának gyarapodása, a gazdasági szerkezetváltást követı átalakulások befejezıdése is. Mellettük több kis- és közepes létszámú vállalkozás is fejlıdésnek indult.
7 A kedvezı gazdasági folyamatok, a betölthetı munkahelyek számának emelkedése azonban nem jelent azonos elhelyezkedési esélyt az egyes munkaerı-piaci rétegekhez tartozók számára. A munkáltatók igényei, elvárásai megnövekedtek, ugyanakkor a regisztrált állományban jelentıs számban találhatóak meg az alacsony iskolai végzettségő, legfeljebb általános iskolát végzett munkanélküliek. Mára már bizonyos szakterületeken és munkakörökben munkaerıhiány állt elı, s perspektivikusan a demográfiai folyamatok, a tanulás idejének egyre növekvı mértékő kitolódásával ez a hiány nem csökken, hanem esetlegesen növekedhet, s a beruházások várható létszámigényének kielégítése problémákat okozhat. A foglalkoztatáspolitikában tehát kétirányú folyamatnak kell felerısödnie a következı idıszakban, egyrészt a munkahelyek számának növelésével további munkahelyeket kell biztosítani a munkanélküliek, a képzésbıl kikerülık számára; másrészrıl pedig a látszólagos, vagy valós munkaerıhiány kielégítésére bıvíteni kell a rendelkezésre álló munkaerıbázist. Az alábbi programokkal a fenti célkitőzések elérhetık, s a megye további kívánatos fejlıdését, az alapvetı stratégiai célok versenyképes gazdasági térség; kiegyensúlyozottan szervezett, szolidáris térség; fenntartható fejlıdés lehetıségeit biztosító térség megvalósulását is szolgálhatják: Foglalkoztatási szint növelése: A foglalkoztatottság szintjének növelése elengedhetetlen annak a szilárd gazdasági bázisnak a megteremtéséhez, amely egyrészt a megye versenyképességének további javításához, másrészt az életfeltételek javításához is szükséges. A foglalkoztatottság szintjének növelésével tovább csökken a munkanélküliség, inaktivitásba kényszerült emberek válnak újra keresıkké, javul a családok pozíciója. A programban a fı célkitőzés a munkahelyteremtés ösztönzése, valamint hasonló súllyal a meglévı munkahelyek megtartása. A munkahelyteremtés gazdaságélénkítı hatása egyúttal további pozitív hatásokat is indukál. Csökkenne a munkanélküliség és annak átlagos idıtartama, növekedne a foglalkozottság szintje. A tartós munkanélküliségbıl eredı káros hatások (szociális ellehetetlenülés, mentális leépülés, stb.) csökkenését is maga után vonná, s érdemben javulhatna ezen rétegek és környezetük életminısége. A munkahelyek számának gyarapodásával növekszik a megye gazdasági teljesítıképessége, ami az esélyegyenlıség növekedését is hozza magával. A meglévı munkahelyek megtartásának elısegítésével pedig fenntarthatóvá válik az elért foglalkoztatási színvonal, s átképzési, munkahelyteremtési költségek takaríthatók meg. A munkahelyteremtésben egyrészrıl a gazdasági jogi társadalmi környezet kedvezı alakításával kell elérni, hogy újabb befektetık jelenjenek meg a térségben, másrészt a hazai vállalkozásokat, fıleg a KKV-kat kell ösztönözni és segíteni, hogy a központi pályázatokban eredményesen vegyenek részt, s a beruházásaikhoz kapott állami támogatásokkal erısítve vállalkozásaikat növeljék munkahelyeik számát. A munkahelyteremtésben külön figyelmet kell fordítani a vállalkozni szándékozók támogatására. Specifikus munkahely-teremtési feladat azoknak a rétegeknek a számára munkát biztosítani, aki valamilyen okból hátrányos helyzetőek különösen a fogyatékosok és megváltozott munkaképességőek -, illetve azok számára, akik csak egy átmeneti foglalkoztatás után képesek az elsı munkaerıpiacra integrálódni, vagy tartósan kiszorulnak onnan. Számukra a második munkaerıpiacot kell építeni, ott kell munkahelyeket létrehozni. Alprogramok: 1. A Munkaerı-piaci Alap Foglalkoztatási Alaprészébıl pályázati úton mőködtetett önfoglalkoztatóvá válási támogatás, valamint a járadékban részesülık vállalkozóvá
8 válási támogatásának célirányos, hatékony mőködtetése, a vállalkozni szándékozó munkanélküliek vállalkozásra történı felkészítése. 2. Megváltozott munkanélküliek, fogyatékosok számára munkahelyek megtartását ösztönzı, a Munkaerı-piaci Alap Rehabilitációs Alaprészébıl finanszírozható rehabilitációs munkahelyteremtı beruházás támogatás hatékony mőködtetése. 3. A Foglalkoztatási Törvény lehetıségeinek kihasználásával a munkahelyek magtartásának elısegítése aktív foglalkoztatáspolitikai támogatásokkal. 4. A megye rendelkezésére bocsátott területfejlesztési alapok munkahely teremtési célú felhasználásának ösztönzése. 5. Olyan megyei információs rendszer interneten történı kiépítése, amely folyamatosan biztosítja a munkahely teremtési célú pályázatok GKM, Európai Uniós lehetıségek, stb. megismertetését, a nagy nyilvánosság számára történı elérhetıségét. Foglalkoztathatóság javítása, a munkaerı-állomány folyamatos fejlesztése: A megye gazdasági szerkezetének változása, az új foglalkoztatók, technológiák olyan új szakmákat, képességeket, készségeket követelnek meg alkalmazottaiktól, amelyekkel jelenleg nem, vagy csak kis mértékben rendelkeznek. A folyamatosan változó követelményeknek való megfelelés erıfeszítéseket követel meg a társadalomtól éppúgy, mint az egyéntıl és foglalkoztatójától. A munkaerı-állomány bıvítése érdekében fontos feladat a jelenleg inaktivitásban lévık felkészítése a munkaerıpiacra való visszatérésre. A program több egymással összefüggı, rendszert alkotó elembıl áll. Része az iskolarendszerő szakképzés fejlesztése éppúgy, mint az iskolarendszeren kívüli képzés. A megye gazdaságára, további fejlesztésének lehetséges, szükséges irányaira alapozva mielıbb szükséges a szakképzés fejlesztési stratégiájának elkészítése. A szakképzés fejlesztésére csak az elkészített koncepciók alapján szabad pénzeszközöket fordítani. A munkaerı-piaci igényekhez történı rugalmas alkalmazkodás érdekében a rendelkezésre álló pénzeszközöket hatékonyan és célszerően kell felhasználni. A munkaügyi központnak a munkanélküliek munkaerı-piaci igények szerinti képzésével kell megteremteni elhelyezésük szakképesítési feltételeit. A munkáltatóknak a szakképzési alapba történı befizetési kötelezettségének visszaigényelhetı részébıl kell biztosítani alkalmazottainak versenyképes tudásszintjét. Összegzı helyzetértékelés A megyei területfejlesztési koncepció Foglalkoztatás-politika altématerületének SWOTelemzése: Erısségek Gyengeségek
9 Lehetıségek Veszélyek
10 4.2. OKTATÁS-, (SZAK)KÉPZÉS-POLITIKA Dokumentumok elemzése Az Országos Területfejlesztés Koncepció (OTK) az oktatáspolitikával kapcsolatban írja: Az oktatás szerepe meghatározó a térségi fejlıdésben. Az oktatás, képzés szerkezetének helyi-térségi gazdasági igényekhez történı igazítása, a népesség képzettségi szintjének emelése növeli az egyes térségek versenyképességét, javítja a foglalkoztatottságot. Az oktatás, mint alapvetı társadalmi szolgáltatás egyenlı esélyő hozzáférhetıségének javítása, döntı szerepő az életszínvonal térségi különbségeinek mérséklésében. Az ország térszerkezetének modernizálásában, a térségi fejlesztésben, továbbá a K+F-háttér illetve az innovációk terjedése szempontjából kiemelt szerepe van a felsıoktatási kutatóhelyeknek. Az oktatáspolitikai célok megvalósítása során a többi humán ágazattal való szoros együttmőködés nagyon fontos a térségi fejlıdés érdekében. Az alapfokú oktatás ellátási problémái a településrendszerrel vannak összefüggésben. Az aprófalvas térségekben a csökkenı gyereklétszám miatt egyre nehezebb az óvodák, általános iskolák fenntartása. Ugyanakkor különösen a magas arányú cigány népességgel rendelkezı vidékies térségekben az oktatási rendszer fejlesztése elıtt kihívások állnak: egyrészrıl a növekvı mennyiségi igény, másrészrıl a cigány gyermekek társadalmi integrációjával összefüggı szocializációs feladatok. Ezekben a térségekben a szolgáltatások hozzáférhetıségét a falugondnoki hálózat fejlesztésével, a kistérségi együttmőködés erısítésével, iskolabuszok és innovatív megoldások támogatásával kell javítani (pl. utazó pedagógusi hálózat). A térségek önmagukra találásának, fejlıdési lehetıségeik felismerésének a legjobb eszköze a helyi identitást és hagyományokat is erısítı oktatás. Ezért fontos, hogy az alapfokú képzésben nagyobb helyet kapjanak a helyi-regionális identitástudatot erısítı helyi-térségi ismeretek. A középiskolai ellátás kapacitásainak, infrastrukturális (különösen az infokommunikációs infrastruktúra) feltételeinek, a továbbtanulásra való felkészítés hatékonyságának javítása elsısorban a külsı és belsı perifériákban, elmaradott térségekben fontos. Itt ugyanis a középiskolai kapacitások hiányosak, a továbbtanulási mutatók a legrosszabbak. Az elsısorban kistérségi szinten jelentkezı térségi esélykülönbségek mérsékléséhez hozzátartozik a kollégiumi ellátás feltételrendszerének javítása is. A szakképzés területén a szakképzési programok gazdasági igényekhez való igazítása, a vállalkozásokkal közösen megvalósítandó képzési programok kifejlesztése a legfontosabb feladat. A leszakadó térségek gondjait nagymértékben oldhatja népességük képzettségének a helyi igényekhez illeszkedı átalakítása, színvonalának emelése. A gazdaságilag fejlett térségekben jelentıs szakemberhiány van, amely gátja a további fejlesztéseknek. Az iskolarendszerő szakképzés mellett nagyobb hangsúlyt kell helyezni az élethosszig tartó tanulás elvének érvényesítése érdekében a felnıttképzési programok kialakítására, illetve az e-learning feltételeinek megteremtésére és az ehhez szükséges intézményrendszer fejlesztésére. A Budapest-vidék különbség elsısorban az oktatás legfelsı szintjén jelentkezik. Ezért fontos a regionális tudásközpontok megerısítése, infrastrukturális fejlesztése, az
11 igényekhez igazodó képzési kínálat kialakítása, a vállalkozásokkal és a K+F szektorral való együttmőködés fejlesztése. Szükséges a szervezetileg megvalósult felsıoktatási integráció tartalommal való megtöltése, több egyetem közös regionális képzéseinek kialakítása. Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) az oktatáspolitikáról szólva kifejti: Amellett, hogy az oktatásban és képzésben elsajátítandó ismeretek az átlagos képességő gyermekek sikeres tanulásához igazodnak, fontossá válik az egyéni tanulási motiváció megerısítése, az egyéni tanulási utak sokféleségének a bátorítása, az egyénre szabott tanulási formák elterjesztése, és olyan környezet biztosítása, ahol az iskolák innovációra és alkalmazkodásra képes tanuló szervezetként mőködnek. A megújult pedagógusképzésbıl kikerülı tanárok az újító pedagógiai módszerek szellemében személyre szabottan oktatják a különbözı társadalmi csoportok eltérı képességő gyerekeit. A közoktatás egyforma hangsúlyt helyez a tanuláshoz szükséges képességek és készségek kialakítására, valamint a felelısségteljes döntéseket meghozni képes, együttmőködı, normakövetı, egészség- és környezettudatos nemzedék felnevelésére. A folyamatosan változó munkaerı-piaci igényekhez alkalmazkodni képes, idegen nyelveken jól beszélı, számítógéppel tanulni, dolgozni képes fiatalok a természet és a leszakadók iránt is felelısséget éreznek. A közoktatás célja az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek, képességek, kompetenciák kifejlesztése, és a tanulás iránti igény felkeltése. A tudásalapú társadalomban az iskolapad elhagyásával csak az iskolarendszerő oktatás fejezıdik be, a munkaerıpiacon való folyamatos helytállás feltétele a felnıttképzés keretén belüli folyamatos tanulás. Az iskolai szegregációt felszámoló közoktatás az otthonról hozott társadalmi különbségeket lényegesen csökkenti, és növeli a szolidaritást, az együttmőködésre való készséget. Ennek révén javul a legszegényebb családokból származók iskolai teljesítménye, amit a szocializációs különbségek felszámolását lehetıvé tevı óvodai, kollégiumi és mentori hálózat kiépülése is támogat. A sajátos nevelési igényő tanulók integrációjával nem csupán a társadalomba való beilleszkedésüket segítjük, hanem ez a folyamat sokféle szociális készség kialakulását eredményezi a tanulói közösségben is. A középfokú oktatásban a tanulók döntı többsége érettségit szerez. A szakmunkásképzés radikális megújításának eredményeként egyetlen gyermek sem lép ki az iskolarendszerő oktatásból legalább az elhelyezkedési lehetıséget jelentı szakképesítés megszerzése nélkül. Elıttük is bármikor nyitva állnak az érettségit adó intézmények tanulmányaik folytatására. A fiatalok jelentıs része az érettségit követıen a társadalmi mobilitást segítı felsıfokú szakképzésben folytatja tanulmányait. A bolognai folyamat szellemében megújult felsıfokú oktatás elsı szakasza a munkaerıpiacon jól használható tudást ad a hallgatók zömének, míg a második szakaszban a korábban jól teljesítık kapnak bıvebb elméleti képzést. A doktori iskolák a legtehetségesebbeknek nyújtanak kitörési lehetıséget. A rászorultak elsı diplomájának megszerzését kollégiumi rendszer és ösztöndíjprogramok segítik. Gazdagodik a felnıttképzés támogatási rendszere is. Az oktatási és képzési rendszerek tartalmi és szervezeti fejlesztése, folyamatos összehangolása a munkaerıpiac igényeivel: Az emberi erıforrás minısége javulásának egyik legfontosabb elıfeltétele az oktatási, képzési rendszerek folyamatos és átfogó korszerősítése a minıség, hozzáférés, hatékonyság hármas követelményének jegyében. Ennek megvalósításához az oktatás és képzés minden
12 szintjén és formájában hatékony és rendszerszemlélető tartalmi, szervezeti és fizikai fejlesztésekre van szükség. Az egész életen át tartó tanulás politikájának szellemében már kora gyermekkortól kezdve lehetıvé kell tenni az alapkészségek és kulcskompetenciák, valamint a munkaerı-piaci készségek és a modern életvitelhez szükséges kompetenciák elsajátítását és folyamatos fejlesztését. Kiemelt figyelmet kell fordítani az idegennyelv-tudásra és az IKT-kompetenciák javítására. Elengedhetetlen olyan készségek kialakítása, amelyek az innovációra, az együttmőködésre, az öngondoskodásra és felelısségvállalásra, valamint a vállalkozóképesség erısítésére alkalmasak. Növelni kell az emberek környezet- és egészségtudatosságát, valamint az önvédelmi készségét is. Az iskolarendszerő szakképzés átfogó fejlesztésének keretében meg kell valósítani az Országos Képzési Jegyzék folyamatos korszerősítését, a modulrendszerő szakképzési programok kidolgozását, a Térségi Integrált Szakképzı Központok rendszerének országos szintő kiépítését. A felsıoktatásban a bolognai folyamat teljes körő megvalósítása érdekében a kétszintő képzés átfogó kiépítésével folytatni kell a változó munkaerı-piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó, gyakorlatorientált képzési programok kidolgozását és bevezetését, növelni kell a felsıfokú szakképzésben résztvevık, valamint a természettudományi és mőszaki szakokon tanulók számarányát, és egyidejőleg erısíteni kell néhány intézmény felsıoktatási kiválósági tudásközpontként való mőködését, különösen regionális szinten. Meg kell teremteni az oktatási, képzési rendszerek átfogó korszerősítésének emberi és fizikai infrastrukturális feltételeit. Egységes minıségbiztosítási és értékelési rendszerek bevezetésével lehetıvé kell tenni a teljesítmények objektív mérését, értékelését az óvodai, az alap- és középfokú oktatásban, a szakképzésben és a felsıoktatásban egyaránt. Folytatni kell a pedagógusképzésnek a kompetenciaalapú reformokhoz elengedhetetlen átalakítását. Nagy súlyt kell helyezni az intézmények fizikai állapotának javítására, felszereltségük korszerősítésére, különös tekintettel az IKT-eszközöknek az oktatásban való széles körő meghonosítására. Az oktatási, képzési rendszer költséghatékonyságának érdemi javítása érdekében fıképpen az iskoláskorú népesség létszámának elıre látható számottevı csökkenése miatt figyelmet kell fordítani a minıség javítását és a költséghatékonyságot egyidejőleg ösztönzı szervezeti megoldások bevezetésére és elterjesztésére. Ez azonban a szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetıségét nem csökkentheti. Fel kell használni a formális oktatási rendszer infrastruktúráját a helyi közösségek tanulási, mővelıdési igényeinek kielégítésére. Az emberi erıforrás minıségének javítása az oktatási, képzési rendszer eredményességének és hatékonyságának fejlesztése mellett megköveteli az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatának erısítését. Az oktatás, mindenekelıtt az iskolarendszerő szakképzés tartalmát a munkaerı-piaci igényekhez kell igazítani. Ki kell építeni az ezt szolgáló rendszert, valamint a képzıintézmények és a gazdaság szereplıi közötti együttmőködés intézményes formáit. Meg kell teremteni a formális és nem formális oktatási, képzési rendszerek, illetve a foglalkoztatási rendszer pályaorientációs és tanácsadási hálózata közötti kapcsolat szakmai és technikai feltételeit. Mind a formális, mind a nem formális oktatási, képzési rendszerben biztosítani kell a korábban megszerzett tudás/kompetencia egységes elveken nyugvó elismerésének feltételeit. Javítani kell a felnıttképzési szolgáltatások elérhetıségét, fokozottabban támaszkodni kell a helyi kulturális közintézményekre. Ehhez bıvíteni és fejleszteni kell az ez irányú szolgáltatásaikat és azok infrastruktúráját. A Közép-dunántúli régió Területfejlesztési Programja az oktatás, képzés régióbeli helyzetérıl az alábbi fontosabb megállapításokat teszi:
13 A régió népességének iskolázottsága a kilencvenes években emelkedett, a 25 évesnél idısebbek közül minden ötödik legalább középiskolai, és minden tizedik felsıfokú végzettséggel rendelkezik. Ugyanakkor különös jellemzı, hogy úgy a középfokú, mint a felsıfokú oktatásban résztvevık aránya alatta marad az országos átlagnak. Paradox módon ez részben a gazdasági fejlettségbıl adódik, hiszen a jobb munkába állási esélyek miatt a fiatalok nem a kényszertanulást választják. A régióban máris mutatkoznak olyan kedvezıtlen jelenségek, amelyek a késıbbiekben fognak a munkaerı piac mőködésében zavarokat okozni. A képzett munkaerı hiányát fogja eredményezni pl. az a tény, hogy míg az országban átlagosan 1000 lakosra 38 középiskolai tanuló jut, addig a Közép-Dunántúli Régióban csupán 36, a hátrányos helyzető kistérségekben azonban még 10 sem. Ilyen alacsony értékeket az országban a 156 korábbi kistérség között mindössze 14-ben találunk, s a 14-bıl 5 a Közép- Dunántúli Régióban van. A kilencvenes években nıtt a felsıoktatás iránti érdeklıdés, népességarányosan a fıiskolai hallgatók száma közelíti az országos átlagot, az egyetemistáké azonban ötödével elmarad attól. A régióban a képzettségi mutatókat vizsgálva területileg jelentıs eltérés tapasztalható: a középiskolai tanulók 1000 fıre jutó száma Komárom-Esztergom megyében jóval magasabb, mint Fejér megyében, míg a felsıoktatási mutatóban Fejér az erısebb. Veszprém megye nyilván az universitas jelenléte miatt mind két mutatóban jobb a másik két megyénél. A jó adottságú közoktatási hálózat és az intézmények mellett kiemelhetı az oktatás rugalmassága: a társadalmi igényekhez és az oktatáspolitikai koncepciókhoz való alkalmazkodás. Bár az utóbbi években a régió felsıoktatása jelentıs mennyiségi és minıségi fejlıdésen ment keresztül hallgatói létszámnövekedés, minısített oktatók száma, új szakok és képzési formák indítása, a felsıoktatási intézmények száma csekély, egyes szakterületek hiányoznak a képzési kínálatból pl. jog, egészségügy, agrár, más területeken pedig további létszámnövekedés volna kívánatos: pl. fıiskolai szintő mőszaki képzés. Ezt a hiányt némiképp enyhíti a régió földrajzi elhelyezkedése, és ebbıl adódóan a budapesti egyetemek, fıiskolák, valamint a gyıri egyetem és fıiskola képzései viszonylag jó elérhetısége. Mindazonáltal törekedni kell a régió képzési kínálatának színesítésére. Az oktatási és szociális infrastruktúra fejlesztése: A Dunántúl középsı, nyugati és északi részén korábban nem alakult ki olyan felsıoktatási intézmény, amely mérete, az oktatott diszciplínák száma alapján hasonló funkciót láthatott volna el, mint az ország nagy egyetemei. Nemcsak az intézmények mérete maradt el az országos átlagtól, hanem a képzési lehetıségek száma is. Egyetemi, fıiskolai képzés a tudományterületek szők részét fedte le. Ezzel magyarázható, hogy a régió érettségizett fiataljainak jelentıs hányada a régión kívül folytatta tanulmányait, ami a régió gazdaságát is hátrányosan érinti, mivel a diplomát szerzı fiatalok közül sokan a régión kívül találnak munkalehetıséget. Napjainkban, a folyamatos megújulásra képes, innováció-orientált, tudásbázisú társadalom kialakulásához vezetı úton szükségszerően jelentkezik az élethosszig tartó változás, fejlesztés aktualitása. A változási folyamatban kulcsszerepet játszanak az emberi erıforrás tudását, képzettségét, motiválását, hatékonyságát meghatározó tényezık. Általános cél a fejlett oktatási, kutatási és szociális intézménybázis kialakítása: a régió innovativitásának, innovációs potenciáljának fejlesztése, a nemzetközi tudományos eredmények és tapasztalatok átvételének és adaptációjának felgyorsítása,
14 a régió felsıoktatási és kutató intézményeinek egymás közti, illetve nemzetközi kapcsolatainak erısítése, a felsıoktatás szétaprózottságának oldása, a régió bekapcsolása a hazai és nemzetközi tudományos közéletbe (ami áttételesen egyéb célokhoz is hozzájárul, pl. konferenciaturizmus élénkülése), az intézmények feltételrendszerének fejlesztése, az intézményi munka minıségi feltételeinek javítása, az intézményi tudásbázis és kapacitások jelenleginél szélesebb körő hozzáférhetıségének - ezáltal hasznosulásának biztosítása, a felsıoktatási, kutatási és szociális szférában dolgozó szakemberek infrastrukturális (tárgyi, információs és anyagi) feltételei legyenek biztosítva, a régió oktatási rendszerének különbözı szintjein az infrastruktúra (épületek, tantermek, csoportszobák, tanmőhelyek, laborok, sport-, közösségi és rekreációs célú helyiségek, kollégiumok, oktatóközpontok stb.) olyan irányú fejlesztése, mely lehetıvé teszi az oktatás hatékonyságának növekedését és az esélyegyenlıség megvalósulását, a környezettel harmóniában mőködtethetı és gazdaságosan fenntartható, funkcionális és egészséges, a társadalom felé is nyitni képes oktatási épületek használatát, a szociális és foglalkoztatási szféra intézményeit és egyéb szereplıit közvetlenül ellenırizni tudó szervezetek, hatóságok, a monitoringhoz szükséges feltételekkel rendelkezzenek, a szociális és a foglakoztatási ágazat kialakult intézményeinek azoknak létezı diszfunkcionalitásait kiküszöbölı, az esetleges minıségi, kapacitásbeli, szakembergárda-képzettségi hiányosságokat pótló összehangolt és hatékonyságnövelı fejlesztése, új intézmények felállítása, a régióban mőködjön minél több olyan egyesület vagy alapítvány, mely szociális vagy foglalkoztatási, munkanélküliséget kezelı célt tőz ki maga elé, a régió képzési, szaktanácsadói, szakértıi és intézményi szférája közötti kapcsolatok hatékonyabbá tétele, erısítése, támogatása a folyamatos együttmőködés elısegítése, sikeres munkaerı-piaci és társadalmi integrációt, a társadalmi kohézió erısítését illetve a rehabilitációs célt szolgáló vagy a munkavállalást támogató szociális és gyermekvédelmi alap-, és szakellátó intézmények infrastrukturális fejlesztése. Komárom-Esztergom megye korábbi Stratégiai Programja egy fejezetben taglalta a humán erıforrásokat, oktatást, képzést. Így, az óvodai ellátástól kezdve, igen részletes leírta a megyei helyzetet, s ebbıl kiindulva az alábbi fejlesztéseket tervezte: Tudásalapok, speciális képzések programja: A humán-erıforrások potenciáljának tanulmányozása során megállapíthatjuk, hogy térségünkben nagy szükség van a tudásalapok fejlesztésére. Országunk szellemi tıkéjének, az emberi tudásalapok mélyítésekor kiemelt figyelemmel kell kísérni az: iskolázás,
15 továbbképzés, szakképzés, kutatás fejlesztés, szociálpolitika egészségügy területeit. Az öt tényezı egymással összefonódó és költséges beruházásokat igényel. A beruházások megtérülése mind a materiális tıke, mind a szellemi tıke vonatkozásában a köztük levı összhang megteremtésétıl függ. Ezt a leértékelıdést kell megakadályozni folyamatos helyzetelemzéssel a kiépített technológia és a megszerzett tudás maximális hasznosulását tartva szem elıtt. Szükséges a megye közoktatásában, szakképzésében közremőködık tájékozottságának, nemzetközi tapasztalatainak bıvítése, az EU-ban alkalmazott gyakorlat megismerése, a honi, megyei adaptáció elısegítése. Európa fejlett országaiban egyre inkább tért hódít az atipikus munkavállalás. S bár nálunk a részmunkaidıs foglalkoztatás képtelen volt tömegeket megérinteni, azonban a foglalkoztatás bıvülésének nemzetközi tendenciái, talán éppen a piacgazdasági jelleg miatt is, egyre inkább érvényesülnek. Általában az elveket, különösen, ha azok távlati célok megvalósítását szolgálják, egyetértés övezi. Lényegesek ugyanakkor azok az eszközök, technikák is, amelyek a programok megvalósítását, a célok realizálását teszik lehetıvé. Ezért is nagyon fontos jelenleg Magyarországon, hogy a már átalakult jogi szabályozás, az egyre differenciáltabb szakképzı intézményi tevékenység és programkínálat módosulása mellett átalakuljon a finanszírozási rendszer is. Ez lehetıvé teszi a gazdaság közremőködését, érdekeinek érvényesítését. Ugyanakkor biztosítja az állampolgár számára az elsı szakma megszerzését, azt követıen pedig a folyamatos át- és továbbképzést, általános gyakorlattá teszi a lifelong learning-be (tanulás egy életen át) való bekapcsolódást. A nyitott szakképzés lényege, hogy a képzésben részt vevık számára, idıben és térben jelentıs megkötöttségek nélkül az elsajátítandó tananyagot, ismereteket, valamint az elsajátításra vonatkozó útmutatásokat és a megszerzett tudás ellenırzését, módszertanilag igényesen kidolgozott különbözı információhordozók: nyomtatott anyagok, audio- és videokazetták, számítógép-memóriák, floppy és CD lemezek tartalmazzák. E képzés esetén lehetıség van a tananyagok hálózatokon keresztüli elérésére is. Fontos tulajdonsága a nyitott képzésnek a hagyományos oktatási képzési elemek és az iparszerő tevékenység (igényfelmérés, erıforrás-allokáció, tervszerőség, gazdaságosság, csoportmunka, szervezettség, minıség-ellenırzés, marketing, menedzsment, hatásvizsgálat) kombinációja, kölcsönhatása. Ha sikerül a korszerő informatikai eszközökhöz való széles körő hozzáférést biztosítani, e módszerek jelentısen javítják a tanulási, és ez által a társadalmi esélyegyenlıséget, lehetıvé téve a mainál lényegesen nagyobb népesség bekapcsolódását a hatékony szakképzésbe. A különleges gondozás, a rehabilitációs célú foglalkozás és a gyógypedagógiai nevelésoktatás: A korai felismerés, s ennek alapján az egyéni terápiát feltételezı fejlesztı foglalkozás a pedagógiai szakszolgálatok feladata. A Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértıi és Rehabilitációs Bizottság (Tata) az egész megyére kiterjedıen lát el szakszolgálati feladatot. Javaslatot tesz a gyermekek, tanulók különleges gondozás keretében történı ellátására (korai fejlesztés, iskoláztatás, képzési kötelezettség), az ellátás módjára, formájára és helyére. Tevékenységi körének jelentıs részét teszi ki az értelmi fogyatékosok vizsgálata. Évenként átlagosan 400-450 gyermek
16 számára jelöli ki azt az intézményt, ahol tankötelezettségét teljesítheti, illetve fejlesztı foglalkozásokban részesülhet. A korai fejlesztés és gondozás feladatainak ellátására a megye minden városában mőködnek decentrumok. Így biztosítható, hogy a fogyatékos kisgyermekek lakóhelyükön vagy annak közelében részesülhessenek ellátásban. A beilleszkedési zavarral, tanulási nehézségekkel, magatartási rendellenességekkel küzdı gyermekek és fiatalok problémáinak feltárása, fejlesztı célú foglalkoztatására nevelési tanácsadók mőködnek a megye városaiban. Az óvodás korú fogyatékos kisgyermekek nevelése egyrészt a normál óvodai közösségekben, másrészt az önálló iskolákban vagy szakszolgálat keretében mőködı óvodai csoportokban történik. Ez utóbbiakban zömmel a középsúlyos fogyatékosok vannak. Tanköteles kor elıtt az értelmi fogyatékos gyermekek integrált nevelése a domináns. Tanköteles korban ma még a szegregált (a normál értelmi képességőektıl elkülönített) nevelés-oktatás a jellemzı. A tanulók intézményi ellátása mind a számszerőséget, mind a területi elosztottság feltételeit tekintve jónak mondható. Tatabányán, Esztergomban, Komáromban önálló általános iskolák vannak a fogyatékos gyermekek számára. A megyében 20 önkormányzat szervezett általános iskola mellett fogyatékosokat nevelı tanulócsoportokat. A középsúlyos értelmi fogyatékosok nevelésének-oktatásának meghatározó intézménye a kömlıdi Általános Iskola és Diákotthon. Az évek óta mutatkozó 100 %-on felüli kihasználtsága jelzi a folyamatos ellátási szükségletet. Testi és érzékszervi fogyatékosok részére kizárólag ezzel az alapfeladattal külön intézmény nem mőködik a megyében. A megyei fenntartású Gyermek Rehabilitációs Intézményben (Dorog) a 0-7 éves középsúlyos értelmi fogyatékos, testi-, érzékszervi és beszédfogyatékos kisgyermekek korai fejlesztését, óvodai nevelését végzik napközi otthonos ellátásban. Speciális szakiskolai képzés a megye négy városában, öt intézményben folyik a fogyatékos gyermekek nevelését-oktatását ellátó általános iskolák bázisán. A logopédiai szolgáltatás feladata a beszédindítás, a beszédhibák javítása, nyelvi-kommunikációs zavarok javítása, dyslexia megelızése és gyógyítása. Képzés, átképzés: A megyénkben regisztrált képzı szervek több száz szakmában folytatnak képzést. A nyelvet oktatók mindegyike oktatja a német és az angol nyelvet, alap-, közép- és felsı szinten. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés legfıbb színtere a munkaerı-piaci képzés. Megyénkben a munkaerı-piaci képzések támogatása a foglalkoztatási törvény életbe lépése óta nagy jelentıséggel bír, az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket tekintve az egyik legnagyobb létszámot érintı támogatási forma. Vezetı helyét továbbra is meg fogja ırizni, sıt hatása a jövıben minden bizonnyal még növekedni is fog. A rendszerváltás elsı két-három évében a gazdaságban szinte csak leépülés ment végbe, új szakképzési kihívások csak a külföldi befektetések megjelenését, a privatizációt, illetve a szolgáltató szektor fejlıdését követıen jelentek meg. Ez azt is maga után vonta, hogy a nem kellıen artikulált gazdasági kihívásokra az iskolarendszerő szakképzés nem volt képes választ adni, másrészrıl pedig a magyar iskolarendszer rugalmatlansága, az iskolák túlélési törekvései, az oktatási kényszer miatt több éven keresztül egy elavult szakképzési struktúrában történt a szakképzés. Ezekre a kihívásokra kizárólag a képzés piaci igényre megjelenı, gombamód szaporodó munkaerı-piaci képzı intézmények, társaságok tudtak választ adni. Kialakult egy új oktatási szakterület, döntıen iskolarendszeren kívüli szakképzésre jöttek létre képzıhelyek.
17 A munkaerı-piaci képzés funkcióit tekintve is kiegészítıje az iskolarendszerő szakképzésnek, rugalmassága folytán képes alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. Azt mindenképpen szükséges hangsúlyozni, hogy a fı szerep az iskolarendszerő szakképzésé, ezt kell kiegészítenie a munkaerı-piaci képzésnek. A képzésbe bevont célcsoportok jelentıs részénél szükséges az ismeretfelújító modul, motiváció-önismereti modul, tanulási technikák modul beépítése a képzési programba. A képzési folyamatban a pedagógiai munkának egyfajta szociális munkával is társulnia kell. Stratégiai cél a kreatív, konvertálható tudást nyújtó alapképzés megvalósítása: A mai igényeknek jobban megfelelı fejlettebb személyiség, nyelveket beszélı és az informatikában boldoguló középfokú képzés kialakítása, az oktatás hatékonyságának növelése. Különösen a most tanuló fiatalok körében de a már dolgozók körében is igen pozitív affinitás tapasztalható ezekhez a tudásalapokhoz iskolában, baráti környezetben és a családban is. Komoly felhajtóerı lehet az a kedvezı motivációs alap, ahogy fiataljaink ma a számítástechnikához és a nyelvtudáshoz viszonyulnak. Ezt a felhajtóerıt kell és lehet azokkal a cél- és feladatelemekkel megsokszorozni, amelyeket a stratégiai program számba vett a két tudáscsoportban külön-külön. Az idegen nyelv tanítás-tanulás terén, számba véve annak szervezett formáit, értékelve is azt, két irányban határozhatók meg a feladatok. Egyrészrıl magát a közoktatást kell e területen eredményesebbé tenni, a tanítási órák gyarapításával, a nyelvtanárok létszámának növelésével, az anyagi ráfordítások növelésével. Másrészt az idegen nyelvtudást a munkaerı-piac oldaláról szakmai ismeretként, az elhelyezkedést, a foglalkoztatást elısegítı képzettségként kell értékelni, elismerni. Ennek okán meg kell teremteni annak is a lehetıségét, hogy a gazdasági szervezetek, a foglalkoztatók is érdekeltek legyenek az eredményességben, például a források bıvítésével is. A számítástechnika-informatikai oktatás, mőveltség, szakképzettség fejlesztése, korszerősítése. A kitüntetett stratégiai cél, hogy az eddiginél hatékonyabban folyjék az informatikai és idegen nyelvi oktatás és képzés az iskolafokozat mindhárom típusában (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola). A hatékonyságon túl arra is szükség van, hogy ezek az ismerettípusok a klasszikus, ma is korszerőnek, megtartandónak értékelt szakmai ismeretekhez hasonló értékővé váljanak a munkaerı-piaci értékelésben is. Szintén stratégiai cél a tudásalapokhoz való egyéni hozzáférés lehetıségeinek megteremtése: Az egész életen át tanulás feltételeinek biztosítása, a tudás és az információ elérésének biztosítása mind az egyének, mind a közösség részére. A közoktatás forrásoldalát fejleszteni kell, hogy legyen elegendı oktató és gép. Támogatni kell a magán szférában, a családban a számítógépekhez való hozzájutást, a társadalmi mérető infrastruktúra megteremtését. Ehhez célirányos szabályozás, a gazdasági szereplık bevonása érdekében jól átgondolt, progresszíven ható érdekeltségi viszonyok megteremtésére, mőködtetésére is szükség van. A humán erıforrás technikai hátterének fejlesztése, a közintézmények korszerősítése, a közoktatás hatékonyságának növelése érdekében. A felsısokú képzés megerısítése, esetlegesen új szakok bevezetésének feltérképezése, megvalósíthatóságának vizsgálata. A munkaerı-piaci képzés, átképzés fejlesztése, bıvítése az új igényeknek való megfelelés érdekében.
18 A megye iskolarendszeren kívüli, felnıttképzési hálózatának is a munkáltatói és piaci igények alapján kell kialakítania képzési kínálatát. Összegzı helyzetértékelés A megyei területfejlesztési koncepció Oktatás-, (szak)képzés-politika altématerületének SWOT-elemzése: Erısségek Gyengeségek Lehetıségek Veszélyek
19 4.3. KULTURÁLIS-MŐVELİDÉSI POLITIKA A kultúra mesterségesen létrehozott fogalom, jelentése szinte minden ember számára más és más. A legtöbben a kultúrán az anyagi és szellemi értékek összességét értik (mővészeti élet eseményei). Ezen vélemény szerint vannak a kultúra termelıi és vannak - ık vannak többségben - a kultúra fogyasztói. A kultúra azonban nem lehet élettıl elvont ismeretek győjteménye. Szoros kapcsolatban kell állnia az emberi élettel, hiszen az emberi lét el sem képzelhetı kultúra nélkül. 1 A kultúrát a legtágabb jelentése alapján kell használni, mely szerint A kultúra az az ontológikus közeg, amelyben az ember él: a humanizált természet, a társadalmi viszonyok rendszere és a sajátosan humanizált emberi szubjektumok világa. 2, vagyis a kultúra az emberi létezés, az emberi világ teljességét jelenti... 3 Azaz a kultúra nem más, mint az ember természethez, társadalomhoz és önmagához való viszonya. Ez a kultúrafogalom már nemcsak az értékek világát foglalja magában, hanem az ember teljes létezését, emberi kapcsolatait, eszközhasználatát, életmódját, viselkedését, tárgyi világát. Dokumentumok elemzése Ilyen megközelítésben az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) stratégiai céljaiból szinte mindegyik érinti a kulturális és mővelıdés-politikát, de hármat kiemelhetünk: - a társadalmi összetartozás, szolidaritás és aktív állampolgári magatartás megerısödése, amely biztosíthatja, hogy valamennyi ember a következı idıszak fejlıdése nyertesének érezhesse magát; - a természeti értékek megırzése, és az erıforrások, valamint a környezeti értékek fennmaradása és a fenntartható fejlıdés elvének megfelelı hasznosulása révén elérhetı, hogy az elıdeinktıl kapott természeti táj és épített környezeti értékeink ápolásával és hasznosításával fejlıdésünk a jövı nemzedéke számára is biztosítsa az egészséges, biztonságos, tiszta környezet és a fenntartható fejlıdés feltételeit; - kiegyensúlyozott területi fejlıdéssel biztosíthatjuk, hogy Magyarország valamennyi állampolgára lakhelyétıl függetlenül azonos eséllyel juthasson hozzá az alapvetı szolgáltatásokhoz, javakhoz és az ország valamennyi települése megmaradva, hagyományait megırizve fejlıdhessen a jövıben is. Gazdag szellemi, kulturális örökség: A magyar kultúra - az ország sajátos geopolitikai helyzetébıl és történelmébıl adódóan - több nagy kultúra integrálásával, keveredésével jött létre. Ennek következményeként sokszínő, innovatív és az értékek befogadására és felhasználására képes kultúra alakult ki. Így 1 Vélemények és viták: A kultúra fogalmáról (Kossuth Kiadó, Bp., 1980.; 49. oldal) Martóti Andor: A kultúra új fogalma c. írásában 2 u.o. 33. oldal, Ágh Attila: Humanizmus és kultúra címő írásában 3 u.o. 28. oldal, Ágh Attila: Humanizmus és kultúra címő írásában
20 az ország egyik legnagyobb értéke a kulturális sokszínőség, a több nemzetiség, a több vallás együttélése és keveredése. Éppen ez teszi vonzóvá kultúránkat. A magyar kultúra teljesítményeinek nemzetközi elismerését mutatja a magyar kulturális évadok nemzetközi sikere az unió országaiban. Számos kulturális ágazatban a magyar mővészek teljesítménye a világ élvonalában található. A magyar kultúra különösen sikeres területe a zenemővészet, amely a nagy elıadómővészi iskolák kiemelkedı egyéni teljesítményei mellett a Kodály-módszer sikere révén a mai napig nemzetközileg elismert teljesítményeket produkált a zenei nevelésben. Kiemelkedı értékünk a magyar nyelv. A magyar irodalomnak - nemzetközi sikerei mellett a hazai jelentısége is meghatározó. A rendszerváltás körüli visszaesést követıen jelentısen növekedett a választék mind a könyv-, mind a folyóirat-piacon. A könyvtárak látogatottsága szintén emelkedett. A társadalom anyagi megerısödésével párhuzamosan jelentısen nıtt a kereslet a képzımővészeti alkotások iránt, amint azt az egyre több magángaléria, a mőgyőjtık, mecénások egyre nagyobb száma vagy a képzımővészeti kiállítások elıtt kígyózó sorok mutatják. A magyar kultúra ereje a profik kiemelkedı teljesítményein túl a lakosság egy részének nagyfokú kulturális aktivitásában, a kultúra bázisának szélességében rejlik. Ez az aktivitás felöleli a kultúra egészét; gondoljunk akár az amatır zenekarok és énekkarok nagy számára vagy a táncház-mozgalomra, de idetartozik a 13 magyarországi történelmi kisebbség gazdag kulturális élete is. Jelentıs eleme a magyar kultúrának a határainkon túl élı magyar kisebbségek eleven kultúrája is. A magyar kultúra - sokszínőségének, befogadó jellegének és széles beágyazottságának köszönhetıen - szilárd alapja a gazdaság fejlesztésének is. Ennek fennmaradásához azonban feltétlenül szükséges a kulturális ellátáshoz való hozzáférés erısítése, a kulturális esélyegyenlıtlenség csökkentése a közkulturális infrastruktúra, az alapszolgáltatások fejlesztése révén, valamint a kulturális örökség védelme. Kiemelten fontos továbbá a szocio-kulturális szolgáltatások fejlesztése (kulturális vidékfejlesztés, a közkulturális infrastruktúra fejlesztése, a kulturális alapszolgáltatások hozzá-férhetıségének javítása), illetve a kulturális örökség fenntartható használata (az épített örökség védelme, megırzése, rehabilitációja, esélyegyenlıség a kulturális örökséghez való hozzáférésben). A társadalmi és kulturális tıke növelésére létre kell hozni egy digitális nemzeti kultúrkincs anyagot a nem digitalizált kulturális tartalmakból, másrészt magának az információs társadalomnak a kultúráját is népszerősíteni kell. Az elektronikus kulturális környezetnek lehetıséget kell teremtenie közösségi virtuális terek kifejlesztésére. Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) szerint a kulturális politika magába foglalja a közkulturális infrastruktúrát és tudástıkét (közmővelıdési, közkönyvtári, nyilvános muzeális győjteményi, közlevéltári), a mővészeti és az audiovizuális, szakmai területek tevékenységét, szervezeteit, alkotásait, valamint az ingatlan (régészeti és mőemléki) kulturális örökség védelmével és fejlesztésével kapcsolatos közfeladatok ellátását. A fenntartható térségfejlıdés célja, hogy a fejlıdés térségenként oly módon valósuljon meg, hogy a környezeti, kulturális és természeti értékek védelme mellett biztosítsa a lakosság életminıségének fenntartását és javítását, az életminıség javulását eszközként szolgáló gazdaság számára alapot biztosító természeti és kulturális erıforrások harmonikus és kíméletes igénybevételét, figyelembe véve a régiók sajátos adottságait, hagyományait, azokat