Vállalati versenyképesség válsághelyzetben

VERSENYKÉPESSÉG KUTATÓ KÖZPONT Vállalati versenyképesség válsághelyzetben Gyorsjelentés a 2009. évi kérdıíves felmérés eredményeirıl BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM Vállalatgazdaságtan Intézet 1093 Budapest, Fıvám tér 8. Tel: 482 5569 Fax: 482 5290 versenykepesseg@uni-corvinus.hu www.versenykepesseg.uni-corvinus.hu

Szerkesztık: Chikán Attila Czakó Erzsébet Zoltayné Paprika Zita Közremőködık: Antal Zsuzsa Kolos Krisztina Balaton Károly Laczkó Márk Chikán Attila Lázár László Czakó Erzsébet Matolay Réka Demeter Krisztina Matyusz Zsolt Drótos György Móricz Péter Gelei Andrea Nagy Dorottya Gyulavári Tamás Szabó Zsolt Roland Harangozó Tamás Szántó Richárd Hortoványi Lilla Takács Sándor Incze Emma Tari Ernı Juhász Péter Tirnitz Tamás Kazainé Ónodi Annamária Wimmer Ágnes Kiss János Zoltayné Paprika Zita Mőszaki szerkesztı: Pálfi Ildikó 2

Tartalom BEVEZETÉS... 4 GYORSFÉNYKÉP... 5 MINTAVÉTEL ÉS FELMÉRÉS... 8 A MINTA ALAPJELLEMZİI... 9 I. A VÁLLALATI MŐKÖDÉS KÖRNYEZETE... 17 II. STRATÉGIÁK ÉS STRATÉGIAI ALKALMAZKODÁS... 25 III. TERVEZÉS ÉS TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS... 35 IV. A VÁLLALATOK KAPCSOLATRENDSZERE... 46 V. A VÁLLALATI MŐKÖDÉS TERÜLETEI... 53 MARKETING ÉS ÉRTÉKESÍTÉS... 55 TERMELÉS ÉS SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS... 59 A LOGISZTIKAI RENDSZER... 63 PÉNZÜGYEK ÉS A VÁLSÁG... 66 VI. SZERVEZETI ÉS VEZETÉSI JELLEMZİK... 72 A KUTATÁS FOLYTATÁSÁRÓL... 88 A VERSENYKÉPESSÉG KUTATÓ KÖZPONT... 88 3

Bevezetés Ez a Gyorsjelentés a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézetében mőködı Versenyképesség Kutató Központ által lebonyolított kérdıíves felmérés eredményeire támaszkodik. A felmérést 2009 áprilisa és novembere között bonyolítottuk le, a TÁRKI munkatársainak és a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatóinak közremőködésével. 313 vállalat 1246 vezetıjét kérdeztük meg egy-egy terjedelmes kérdıívvel. Valamennyi vállalatnál az elsıszámú vezetıt, valamint a pénzügyi, a kereskedelmi és a termelési vezetıt kerestük meg, akiktıl részben azonos, részben eltérı kérdésekre vártunk választ. Hasonló felmérést lényegében azonos kérdıívvel immár negyedik alkalommal végeztünk. A Versenyben a világgal kutatási program eddigi fázisaiban 1996-ban, 1999-ben és 2004-ben kérdeztünk le lényegében azonos nagyságú és szerkezető mintát. Az eddigi kutatások eredményei megtalálhatók a www.versenykepesseg.uni-corvinus.hu webhelyen. A minta alapjellemzıi ugyan nem tesznek eleget a statisztikai reprezentativitás szigorú követelményeinek, de jól szolgálják a kutatás céljait. Szándékosan a kis- és közepes vállalatokra fókuszáltunk a felmérés szervezésekor, ezzel együtt a közepes és nagyvállalatok némileg túlreprezentáltak a mintában. Legnagyobb arányban (42,4%) a feldolgozóipar, 23,0%-ban a szolgáltatások, 19,1%-ban a kereskedelem jelenik meg a mintában, a vállalatok közel kétharmada belföldi magántulajdonos(ok) kezében van. Az adatok feldolgozására épülı tanulmányok (miként azt a korábbi fordulók tanúsítják) várhatóan több éven keresztül folyamatosan jelennek majd meg reméljük, hogy egyre több hasznos információt szolgáltatva a magyar vállalati szféra versenyképességérıl és az azt alakító tényezıkrıl. Budapest, 2010. március Chikán Attila Czakó Erzsébet Zoltayné Paprika Zita 4

Gyorsfénykép Az alábbiakban tömören bemutatjuk azokat a legfıbb megállapításokat, amelyeket a felmérés alapadatainak elsıdleges feldolgozása útján nyertünk. Az itt összefoglalt állítások a Gyorsjelentés késıbbi fejezeteiben részletesebben kifejtésre és indokolásra kerülnek. 1. A vállalati mőködés makrogazdasági környezetét illetıen nem ért bennünket meglepetés: a vállalatvezetık egybehangzóan negatívan értékelték ennek hatásait. A legrosszabb minısítést a társasági adó szintje és az ÁFA kulcs emelése kapta, míg viszonylag legkedvezıbben a monetáris politika stabilitását értékelték. Figyelemre méltó, hogy a monetáris politika már az elızı felmérésben (2004) is a legjobb (legkevésbé rossz) értéket kapta. Ezt akkor a társasági adó szintje követte második legkedvezıbb tényezıként, de ennek értékelése a két felmérés között eltelt öt év során alapvetıen megváltozott. 2. Most elıször kérdeztünk rá konkrétan a társadalmi környezet versenyképességet befolyásoló hatására. Az értékelés itt is nagyon negatív volt, lényegében azonos a makrogazdasági környezetével. Ezen belül is volt két olyan tényezı, amely a vállalatvezetık szerint különösen romboló hatású: elsı helyre a korrupció került, ezt közvetlenül követte a feketegazdaság jelenléte. Érdemes belegondolni, hogy ez az értékelés arra vonatkozott, hogy a válaszadó vállalata számára milyen befolyása van e tényezıknek nem általánosságban mondtak ítéletet tehát, hanem saját tapasztalatukról, a korrupció és a feketegazdaság saját mikrokörnyezetükben való megnyilvánulásairól. 3. Az adott környezeti feltételek szükségszerően hozzák magukkal, hogy a vállalati stratégiák defenzív irányban tolódtak el. Drámai különbség látszik az elızı években és a 2009-ben követett stratégiák között: míg 2005-2006-ban a növekedési stratégia volt a legjellemzıbb, 2007-2008-ban ezt felváltotta a stabilitásra törekvés, 2009-ben pedig a védekezı stratégia. Ez felmérésünk szerint sajnos nem a vállalati adaptáció gyorsaságának, hanem a kilábalásra vonatkozó elképzelések hiányának, a sodródásnak a következménye. Errıl a bázisról meglehetıs nehéz lesz az üzleti világ felpörgetése a válságot követı idıszakban. Külön figyelemre méltó, hogy a túlélésre való berendezkedés, mint a vállalat alapvetı célja, fontosság szempontjából felzárkózott a profitszerzés és a fogyasztói igénykielégítés mellé. 4. A válság hatása érthetı módon legmarkánsabban a vállalati pénzügyek terén jelenik meg. A vállalatvezetık fıleg a hitelhez jutás nehézségeit és a fizetési fegyelem romlását 5

emelik ki a pénzügyi tényezık közül. Az idegen források aránya a 2004-ben jelzett 39%-ról 27,7%-ra csökkent. A devizahitelek aránya 29%-ra emelkedett a 2004-es 18%-os szintrıl. A cégek jóval több, mint fele küzd a vevıi fizetési késedelem miatt likviditási gondokkal. 5. A stratégiaalkotás terén kevesebb formalizáltság, de mélyebb ismeretek, az elemzési technikák nagyobb változatossága, módszertani fejlıdés jellemzi a vállalatokat. Radikálisan nıtt a stratégiai szövetségek száma és jelentısége. A válságból való kitörés kulcskérdésének elsı számú csatornája az új piacok keresése lett, elsısorban a volt KGST országok, ezen belül fıként a visegrádi országok irányába. 6. A vállalatok nagyobb részének struktúrája nagyon lassan modernizálódik. Jelentısen megnıtt azonban a divizionális szervezeti struktúra alkalmazása. Az egyébként nagy rugalmasságú konszern-típusú szervezetek aránya csökkent, elsısorban a válság hatására. Szembetőnıen megnıtt a vállalaton belüli emberi erıforrás menedzsment jelentısége, s látványosan emelkedett (ötödérıl harmadára) a nık aránya a felsıvezetésben. 7. Tovább romlott a helyzet az innováció terén. Csökkent az új termékeket, technológiákat bevezetı és külföldön szabadalmat bejegyzı cégek aránya. A vállalatok az innováció legfıbb gátjának továbbra is az állami szerepvállalás módját látják, csökkent, bár még mindig jelentıs a finanszírozási források hiányára való hivatkozás. A vállalatok fıleg a megbízhatóság és a minıség terén igyekeznek megkülönböztetni magukat versenytársaiktól. A környezettudatosság, mint üzenet kevésbé jelenik meg a vállalatok kommunikációjában, mint az elızı felmérésekben. 8. Nem igazán biztató vállalataink fejlıdési perspektíváját illetıen az, hogy a vállalat felsorolt 18 tevékenységi funkciója közül a vezetık a kutatás-fejlesztést tekintették legkevésbé fontosnak (!), s alig valamivel tulajdonítottak nagyobb jelentıséget a szervezetfejlesztésnek. A rangsor élén a hétköznapi mőködés hagyományos alapfunkciói (értékesítés, marketing, költséggazdálkodás, termelés, stb.) állnak. 9. A válság kifejezetten visszavetette a vállalatokat a versenyelıny-források komplex értékelésében: újra elıtérbe helyezte az árakat, hátrább sorolta a minıség és a tanuló szervezet terén tett erıfeszítéseket. Nıtt az ellátási láncokban történı együttmőködésre való késztetés, a vállalatok anyagi folyamatait illetıen a legintenzívebb tevékenységnek a termékminıség ellátási láncon átnyúló fejlesztése látszik. Az alaptevékenységek fejlesztésére irányuló törekvések egyre tudatosabbak. 6

10. A vállalatok logisztikai költségszintje a korábbiakhoz képest az elmúlt években jelentısen megnövekedett, fıleg a kifejezetten anyagi tevékenységeket (szállítás, raktározás) illetıen. Igaz, ezt a vállalatok igyekeznek enyhíteni a belsı folyamatok és a partnervállalatokkal való együttmőködés jobb koordinációjával, de ez a koordináció (amelyet az informatika általában jelentısen segít) nem elsısorban stratégiai jellegő, hanem a napi tranzakciók problémamentes lebonyolítását célozza. Összességében elmondható, hogy a vállalatok versenyképességét hazánkban a legutóbbi felmérés óta eltelt idıben fıként a következı tényezık befolyásolták: Tartósan és fundamentálisan kedvezıtlen befolyást gyakorolt a vállalati versenyképességre a gazdasági és társadalmi környezet egésze, melynek egyes, konkrétan meghatározható elemei kiemelkedıen negatívnak bizonyultak. A 2008-ra visszavezetett válság hatásai konkrétan tetten érhetık, egyes területeken súlyosan visszavetették a piacgazdaság hazai fejlıdésébıl következı kedvezı tendenciákat, de nem gyakoroltak hosszú távra szóló, meghatározó hatást a vállalatok mőködésére. A stratégiai gondolkodás és a korszerő módszertani apparátus használata fejlıdött, de még mindig nem tekinthetı általánosnak. A stratégiák változásai megfeleltek a válsághelyzet logikájának mindazonáltal továbbra sem vonják le a vállalatok a stratégiából levezethetı szervezeti következményeket. A vállalatok tevékenységi funkciói és folyamatai lassú fejlıdést mutatnak, de egyes területeken nagyon látszik a válság visszavetı hatása. Kedvezı ugyanakkor, hogy nı a vállalatok együttmőködési hajlandósága. Budapest, 2010. március 7

Mintavétel és felmérés Negyedik alkalommal került sor a vállalati versenyképesség kérdıíves felmérésére. Az elsı adatfelvételt a Versenyben a világgal kutatási program keretében végeztük 1996 márciusától június végéig. Már az elsı felmérést is abban a reményben kezdtük, hogy néhány év múlva megismételhetjük. Erre a Versenyképesség Kutató Központ gondozásában 1999 márciusa és júniusa között nyílt alkalmunk, a harmadik felmérés pedig 2004. március és június között zajlott le. A mostani, negyedik felmérés adatfelvételére 2009. május november között került sor. Mindegyik felmérésnek megvolt a maga sajátossága. A 2009-es felmérés a 2008 ıszétıl datálható világgazdasági válság következményeinek feltérképezését állította a középpontba, és eredményeinket össze kívánjuk vetni a korábbi, 1996-os, 1999-es és 2004-es felmérés eredményeivel is, hogy felvázolhassuk, a rendszerváltást követıen milyen fejlıdést mutatott a hazai vállalati szféra, milyen felkészültséggel tud szembe nézni a jelen kihívásaival. A vállalati minta kiválasztása azokra az önálló jogi személyiséggel rendelkezı cégekre vonatkozott mindhárom felmérésben, melyek 50 fınél több alkalmazottat foglalkoztattak. A 2009-es felméréseknél is megkerestük azokat a vállalatokat, amelyek a korábbi felmérésekben már részt vettek. Felmérésrıl felmérésre azt tapasztaltuk, hogy a mintánkban szereplı vállalatok jelentıs átalakuláson mentek keresztül. A 2009-es felmérés indításakor megkeresett vállalati kört a KSH vállalati adatbázisából a létszám szerinti méret és a területi reprezentativitást szem elıtt tartva alakítottuk ki. Összesen 2500 vállalatot kerestünk meg a Tárki Zrt. közremőködésével. Elemzésünk adatbázisához végül 317 vállalattól sikerült összegyőjteni értékelhetı kérdıívet, ami azt jelenti, hogy a válaszadási ráta 13 százalékos volt. A 317-es vállalati körbıl 313-an töltötték ki a kérdıív felsıvezetıi, 306-an a marketing, 317-en a termelés és 310-an a pénzügyi részeit. A kérdıív 4 részbıl állt, melyek a vállalati mőködés azon mőködési területeit fedik le, amelyek önálló tevékenységi területként minden vállalatnál megtalálhatók. A közel 100 oldalas kérdıív így a felsıvezetés, a marketing, a termelés (amit tágan értelmeztünk, mint termékek és szolgáltatások elıállítását) és a pénzügy témakörökre vonatkozott. A kérdıív nagymértékben támaszkodott az elızı felmérések kérdéseire, amelynek átdolgozását, frissítését és módszertani fejlesztését a Versenyképesség Kutató Központ felkérésére alakult szakértıi csoport koordinálta és végezte. A csoport vezetıje Chikán Attila, tagjai Balaton Károly (felsıvezetıi kérdıív), Kolos Krisztina (marketing), Demeter Krisztina (termelés), és Kazainé Ónodi Annamária (pénzügy), és Pálfi Ildikó (a kutatás koordinátora) volt. A kérdıív átdolgozásában azok a kollégák mőködtek közre, akik a korábbi felmérésekben is, és a Gyorsjelentés összeállításában is részt vettek. Az ábrák nagy részének tanulmányozásához tudni kell, hogy a kérdıív kérdéseinél a válaszadóknak a legtöbb esetben egy ötfokozatú skálán kellett értékelni tevékenységüket, illetve kifejezni véleményüket. Az "1" és "2" általában a rosszabb értékelést jelenti, a "3" a közömbös illetve változatlan kategóriának felel meg, míg a "4" és "5" kategóriák pozitív értékelést vagy jelentıs elırelépést jeleznek. 8

A minta alapjellemzıi A következıkben bemutatjuk a 2009-es vállalati minta alapjellemzıit. Az adatbázist összehasonlítottuk a teljes magyar vállalati populációval néhány olyan alaptulajdonságra nézve, melyekre összevethetı gazdasági-statisztikai adatok állnak rendelkezésre. A felmérés során 317 vállalat szolgáltatott értékelhetı adatokat. Legtöbbjük az 50-99 fıs és a 100-299 fıs létszámkategóriába tartozik. Ezen kívül szerepel a mintában mintegy 21 százaléknyi 50 fı alatti vállalkozás is. A cégek csaknem 12 százaléka mőködik 300 fı fölötti létszámmal. A mintában szereplı vállalatok létszám szerinti megoszlása, % (N=309) 20% 7% 47% 3% 2% 21 % 50 alatt 50-99 100-299 300-499 500-999 1000 fölött A KSH által közölt létszám-kategóriánkénti megoszlás alapján az uniós vállalati méret-besorolásoknak megfelelı összehasonlítás is elvégezhetı a teljes magyar vállalati populáció és a kutatás mintája között. A felmért vállalatok között csak 6 darab 10 fı alatti, ún. mikro-vállalkozás található (melyek egyébként a hazai vállalati körben található társas vállalkozások döntı hányadát, 94,7 százalékát alkotják), ezért a minta reprezentativitásának vizsgálatakor csupán a 10 fı feletti vállalkozások összetételét vettük figyelembe. A Magyarországon 2009-ben mőködı 10 fı feletti társas vállalkozások 3,8 százaléka tartozik a 250 fı feletti, 9

nagyvállalati kategóriába; 13,2 százalékuk mőködik 50-nél több, de 250- A mintában szereplı vállalatok többsége a közepes mérető vállalatok közé sorolható a foglalkoztattak létszáma alapján. nél kevesebb alkalmazottal; a kisvállalatok csoportjába pedig körülbelül 83 százalékuk sorolható. Mintánk ennek alapján felülreprezentált a közepes (65,6%) és a nagyvállalati kategóriában (15,2%), míg a kisvállalati kategóriában alulreprezentált (19,2%). 1 A 2004-es felméréshez képest jelentısebben nıtt a kisvállalatok aránya, a közepeseké enyhébben, míg a nagyvállalatoké csökkent. Ezzel a létszám szerint vizsgált minta arányaiban közelebb került a populációhoz, de a közepes és nagyvállalatok továbbra is felülreprezentáltak. A következı ábra a vállalatok eszközérték szerinti megoszlását mutatja. A vállalatok 41,3 százaléka esik az 1 milliárd forint eszközérték feletti kategóriába. 14,8 százalékuk rendelkezik 100 millió forint alatti eszközállománnyal, és 11 olyan vállalat is található a mintában (4,6 %), melyek eszközértéke 10 milliárd forint feletti. A 2004-es felméréshez képest ezen vállalatok száma csökkent lényegesen a kisebb eszközértékőek javára. A kisebb eszközértékő kategóriák egymáshoz viszonyított aránya azonban hasonló maradt az elızı kutatáshoz képest. A vállalatok megoszlása eszközérték szerint, % (N =237) 35 30 25 20 15 10 5 0 100 M Ft alatt 100-499 M Ft 500-999 M Ft 1000-4999 M Ft 5000-9999 M Ft 10000 M Ft fölött Ahogy az a következı kördiagramból kiderül, árbevétel alapján a vállalatok legtöbbje (31,4%) az 1-5 milliárd forintos kategóriába tartozik. 15,7 százalékuk realizált 100 millió forint alatti, 6,9 százalékuk pedig 10 milliárd forint feletti árbevételt. A 2004-es felméréssel összevetve az 1 Forrás: KSH Statisztikai tükör, III. évfolyam, 109. szám (augusztus 4.) (A kis- és középvállalatok és a vállalkozás helyzete) 10

egyetlen jelentısebb különbség itt is a legnagyobb vállalatok arányának jelentıs csökkenése (17%-ról 6,9%-ra), míg a többi kategóriát tekintve az arányok hasonlóak maradtak. Árbevétel kategóriák alapján a KSH nem közöl összehasonlításra alkalmas megoszlási adatokat 2. 2004-hez képest a mikro- és kisvállalatok aránya mintegy 14 százalékkal csökkent, helyüket szinte teljes egészében a közepes vállalatok vették át, miközben a nagyvállalatok aránya alig változott. A felmérésben szereplı vállalatok megoszlása eszközérték és árbevétel alapján is hasonló a 2004-es arányokhoz, kivéve a legnagyobb kategóriába tartozó vállalatokat. A minta összetétele értékesítési árbevétel szerint, % (N = 274) 10000 M Ft fölött 6,9% 5000-9999 M Ft 8,4% 1000-4999 M Ft 31,4% 100 M Ft alatt 15,7% 500-999 M Ft 20,4% 100-499 M Ft 17,2% Az EU árbevétel alapú vállalatméret szerinti besorolása alapján viszont a minta vállalatainak 43,8 százaléka a mikro- és kisvállalatok, 39,1 százaléka a közepes, 17,1 százaléka pedig a nagyvállalatok csoportjába sorolható. Megnéztük azt is, hogy miként változott a vállalatok árbevétele 2005 óta. Legnagyobb számban az árbevétel kismértékő (átlagosan évi 10 százaléknál alacsonyabb) növekedésérıl számoltak be a vállalatok (33,7%). 23,3 százalékuk ennél jobban tudta növelni az árbevételét, ez a két kategória adja a válaszadók 60 százalékát. Árbevétel csökkenéssel a vállalatok mintegy ötöde (23,2%) szembesült. A pontos megoszlásokat az a következı oszlopdiagram mutatja. 2 Mikro- és kisvállalatok 700 millió forintig, középvállalatok 700-4000 millió forint között, nagyvállalatok 4000 millió forint felett. 11

Hogyan változott a vállalat árbevétele 2005 óta? (N = 249) 35% 30% A vállalatok árbevétel-növekedése lassú volt. 25% 20% 15% 10% 5% 0% Átlagosan évi több, mint 10%-os csökkenés Átlagosan évi kevesebb, mint 10%-os csökkenés Stagnálás Átlagosan évi kevesebb, mint 10%-os növekedés Átlagosan évi több, mint 10%-os növekedés A következı ábra a vállalatok fı tevékenység szerinti ágazati megoszlását mutatja. Mint látható, a vállalatok legtöbbje (42,4 %) a feldolgozóiparban tevékenykedik, csakúgy, mint az elızı három felmérés esetében. A vállalatok fı tevékenysége (N = 309) Szolgáltatás 23,0% Közösségi szolgáltatás 1,0% Mezıgazdaság 4,2% Feldolgozóipar 42,4% Kereskedelem 19,1% Építıipar 8,4% Energiaszolgáltatás 1,9% 12

A minta és a magyar vállalati populáció összetétele a fı tevékenység szerint Populáció 3 Minta Mezıgazdaság 2,7% 4,2% Kitermelıipar 0,2% 0% Feldolgozóipar 9,4% 42,4% Energiaszolgáltatás 2,5% 1,9% Építıipar 11,2% 8,4% Kereskedelem 25,4% 19,1% Szolgáltatás 43,5% 23,0% Közösségi szolgáltatás 5,1% 1% Forrás: KSH és minta, N = 309 A fenti táblázat alapján elmondhatjuk, hogy mintánk az ágazati megoszlás alapján fıként abban tér el a magyarországi kft-k, rt-k és szövetkezetek összetételétıl, hogy arányaiban több vállalatot tartalmaz a feldolgozóiparból, leginkább a kereskedelem, a szolgáltatás és a közösségi szolgáltatás ágazatok rovására. Ennek fı oka, hogy kutatásunk egyik fontos fókusza a vállalatok termelı tevékenységének vizsgálata volt, ami elsısorban ennél a vállalati körnél értelmezhetı. A gazdaságban betöltött szerepükre tekintettel cél volt még a szolgáltató vállalatok nagyobb mértékő szerepeltetése a mintában, amit sikerült teljesítenünk. 2004-ben a szolgáltató vállalatok aránya még csak 12,1 százalék volt, ez a mostani felmérésben majdnem megduplázódott. Érdemes azt is megjegyezni, hogy kitermelıipari cég ezúttal nem került a mintába. A mintában szereplı vállalatok több, mint 40%-a a feldolgozóiparban tevékenykedik. A felmért vállalatok 52,5%-a egyáltalán nem végez exporttevékenységet, és 73 százalékuk bérmunkát sem végeztet. Viszonylag alacsony (6,8%) azon vállalatok aránya, amelyek árbevételének több, mint 70%-a származik külföldi értékesítésbıl. Ez az arány körülbelül harmada a 2004-es felmérés arányának (18%). 3 A regisztrált gazdasági szervezetek száma, 2009. I. félév, KSH Gyorstájékoztató (122.), 2009. július 31. 13

Az export és a bérmunka részaránya az árbevételbıl, % 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% Az export részaránya az árbevételbıl (bérmunkával együtt) A bérmunkából származó bevétel részaránya az árbevételbıl 10% 0% 0% 10% alatt 11% - 40% 41% - 70% 71% - 100% A mintában szereplı vállalatok háromnegyedének nem volt állami státuszú jogelıdje. A tulajdonosi részarányt vizsgálva meghatározó a nagy részesedéssel bíró tulajdonosok szerepe. A vállalatok 48,9 százalékánál van olyan tulajdonos, akinek a tulajdonosi részaránya legalább 75 százalék. A vállalatok további 18,3 százalékánál a legnagyobb tulajdonos részesedése 50-75 százalék közötti. A vállalatok mindössze 5 százalékánál elaprózott a tulajdonosi részarány, és nincs domináns tulajdonos. A felmérésben részt vevı vállalatok túlnyomó többsége hazai tulajdonban van. A következı táblázat a mintában szereplı vállalatok jelenlegi többségi tulajdonosát mutatja be tulajdonosi csoportonként. Mint látható, az összes tulajdon 5,6%-a van állami kézben, 16,2%-át külföldiek birtokolják, és belföldiek rendelkeznek a tulajdon 65,4%-val. Az önkormányzatok részesedésének aránya hasonló az államéhoz és a külföldi magánszemélyekéhez. A vállalat jelenlegi többségi tulajdonosa Többségi tulajdonos Vállalatok Százalékos Magyar állam (pl. Nemzeti Vagyonkezelı, minisztérium) 15 5,6% Önkormányzat 14 5,3% Belföldi magánszemély 174 65,4% Külföldi magánszemély 15 5,7% Külföldi vállalat 28 10,5% Egyéb 20 7,5% Összesen 266 100% 14

A vállalatok területi elhelyezkedés szerinti megoszlását mutatja az alábbi ábra, és a hazai vállalatokra jellemzı területi megoszlással veti össze a következı táblázat. 4 A vállalatok megoszlása régiónként, % (N = 305) Dél-Dunántúl 3,6% Közép-Dunántúl 5,9% Nyugat-Dunántúl 5,6% Észak-Alföld 13,1% Közép- Magyarország 46,2% Dél-Alföld 17,0% Észak- Magyarország 8,6% A minta és a magyar vállalati populáció összetétele régiók szerint Populáció 5 Minta Közép-Magyarország 55,9% 46,2% Észak-Magyarország 6,2% 8,6% Dél-Alföld 8,1% 17% Észak-Alföld 8,2% 13,1% Nyugat-Dunántúl 7,4% 5,6% Dél-Dunántúl 6,1% 3,6% Közép-Dunántúl 8,1% 5,9% A mintában kisebb arányban szerepelnek közép-magyarországi és nagyobb arányban alföldi vállalatok, mint a teljes magyar vállalati sokaságban. Forrás: KSH és minta, N = 305 A minta tehát kisebb arányban tartalmaz budapesti és Pest megyei vállalatokat (Közép-Magyarország), mint a sokaság, hasonlóan az alföldi vállalatokhoz. A dunántúli vállalatok kisebb része szolgáltatott számunkra információt. Észak-Magyarország enyhén felülreprezentáltnak tekinthetı adatbázisunkban, de nem az alföldi régiókhoz hasonló mértékben. Végezetül kíváncsiak voltunk arra is, hogy a vállalat, illetve kiemelt üzletágának a teljesítménye hogyan viszonyul az iparági átlaghoz. Ennek részleteit mutatja a következı táblázat. A teljesítménynek összesen 4 Az egyes régiók alapjául szolgáló besorolást lásd pl. a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján (http://www.nfu.hu) 5 KSH Cég-Kód-Tár, 2009/1 15

hat különbözı dimenziójára kérdeztünk rá. Általában kijelenthetı, hogy a vállalatok döntı többsége (70-85 százalékuk) ezen dimenziók mentén az iparági színvonalhoz hasonló, vagy annál némileg jobb teljesítményt nyújt. Ritka a mélyen az iparági színvonal alatti teljesítés, míg az élenjárók leggyakrabban a minıségben vagy egyéb sikerkritériumokban jeleskednek. A vállalat, illetve kiemelt üzletágának teljesítménye az iparági átlaghoz viszonyítva A vállalatok teljesítménye viszonylag kis szórást mutat az iparági átlag körül. Árbevétel-arányos nyereség (N=280) Tıkejövedelmezıség (N=277) Piaci részesedés (az árbevétel alapján, N=276) Menedzsment (N=276) Termék vagy szolgáltatás minısége (N=277) Egyéb kiemelten kezelt sikerkritérium (N=134) Mélyen az iparági színvonal alatti 3,2% 2,9% 3,6% 0,7% 0% 8,2% Az iparági színvonaltól némileg elmaradó 15% 18,1% 16,3% 4% 2,2% 5,2% Az iparági színvonalhoz hasonló 56,8% 49,8% 47,8% 40,9% 37,2% 49,3% Az iparági átlagszínvonalat némileg meghaladó 22,1% 24,5% 25,4% 46,4% 45,8% 22,4% Az iparágban élenjáró színvonalat jelentı 2,9% 4,7% 6,9% 8% 14,8% 14,9% Összesen: 100% 100% 100% 100% 100% 100% 16

I. A vállalati mőködés környezete A környezeti bizonytalanság legjelentısebb forrása a válság, és ennek kapcsán a belföldi értékesítési környezet és a tıke- és pénzpiaci változások hatása. Ezt követik, a válságot megelızı tendenciákat folytatva, a politikai és a jogszabályi tényezık, de jelentıs a társadalmi változások kiszámíthatatlansága, és a belföldi szállítók megbízhatóságának romlása is. A vállalati felsıvezetıket megkérdeztük a makrogazdaság egyes jellemzıinek hatásáról a vállalat jelenlegi sikeressége szempontjából. A következı ábrán látható, hogy a négy felsıvezetıi csoport véleménye nagyfokú hasonlóságot mutat. Apróbb eltérés, hogy a monetáris politika stabilitásának hatását a vezérigazgatók inkább negatívnak, míg a három szakigazgató inkább pozitívnak minısítette. A vélemények átlagos eltérése azonban nem számottevı ebben az esetben sem. A hátráltató tényezık sorában negatív hatásuk miatt a külkereskedelmi hiány és az államháztartás hiánya következnek. Ezután kapott említést az infláció mértéke, az euró bevezetésének bizonytalansága, valamint a minimálbér szintje. Kevésbé negatív hatásúnak értékelték a vezetık a sávos árfolyamrendszer eltörlését. A monetáris politika viszonylag pozitív megítélése hasonló, mint a 2004. évi felmérésben. Akkor ezt a tényezıt tartották legelınyösebb makrogazdasági tényezınek a vállalati vezetık. A társasági adó szintje 2004-ben a második leginkább pozitív tényezınek minısült, míg a mostani felvételben a legkedvezıtlenebb megítélést kapta a vizsgált tényezık közül. Összességében a vállalati vezetık negatívan értékelték a makrogazdasági jellemzık hatását vállalatuk mőködésére. A legrosszabb értékelést a társasági adó szintje és az ÁFA-kulcs esetleges (azóta már megváltozott) emelése kapta. A vizsgált makrogazdasági tényezık közül a monetáris politika stabilitása kapta a legkedvezıbb megítélést. Egyedül ennél a makrogazdasági mutatónál tapasztalhattunk a semlegesnél jobb átlagos vezetıi véleményeket. 17

A makrogazdasági környezet hatása a vállalat sikerességére Az ÁFA kulcs esetleges emelése A minimálbér mai szintje A társasági adó mai szintje A külkereskedelmi hiány gyarapodása Az államháztartási hiány nagysága Az infláció jelenlegi mértéke A monetáris politika stabilitása Az euró bevezetésének bizonytalansága A sávos árfolyamrendszer eltörlése A jegybanki alapkamat mértéke 2,20 2,40 2,60 2,80 3,00 3,20 Vezér Termelés Kereskedelem Pénzügy (átlagértékek, 1 igen hátrányos, 5 igen elınyös) Általános vélemény, hogy a társadalmi környezet hátrányosan hat a vállalatok eredményes mőködésére. A leginkább negatív vélemények a korrupció és a feketegazdaság jelenlétével kapcsolatban fogalmazódtak meg. A társadalmi környezet egyes összetevıinek hatásáról is mind a négy felsıvezetıi csoportot megkérdeztük a 2009-es felmérésben elıször szerepeltettünk errıl a témáról önálló kérdéscsoportot. A vezetıi véleményekben itt is alapvetı hasonlóságot tapasztaltunk. Egyedül a helyi közigazgatás hatása esetében kaptunk a semlegest minimálisan meghaladó (3,02) átlagot a kereskedelmi vezetıktıl. A többi vezetı ezt a szegmenst is inkább negatív hatásúnak ítélte. Semleges közeli véleményt mutat a felsıfokú oktatás és a szakképzés rendszerének megítélése. Figyelemre méltó, hogy a központi közigazgatás érzékelhetıen gyengébb minısítést kapott, mint a helyi közigazgatás. 18

Hogyan befolyásolja vállalata eredményességét? A korrupció A feketegazdaság jelenléte A szakképzés rendszere A felsıfokú oktatás rendszer A helyi közigazgatás mőködése A központi közigazgatás mőködése 2,10 2,30 2,50 2,70 2,90 3,10 Vezér Termelés Kereskedelem Pénzügy (átlagértékek, 1 igen hátrányos, 5 igen elınyös) A belföldi piacok összesített forgalmát a 2005-2008 közötti idıszakban a megkérdezett vállalatok inkább növekvınek érezték. Mintegy 36 százalékuk évi kevesebb, mint 10% növekedést tapasztalt, miközben 15 százalék azon vállalatok aránya, ahol a belföldi piacok növekedése meghaladta az évi 10 százalékot. Ezek az arányok mind az 1999-es, mind pedig a 2004-es adatfelvételhez hasonlóak. A 2009-es várakozások esetében azonban megfordult a helyzet: mindössze 14 százalék azon vállalatok aránya, ahol növekedéssel számolnak, a megkérdezettek többsége, közel 35 százaléka erıs, azaz több, mint 10 százalékos visszaesésre készül. 19

A gazdasági válság erıteljesen érinti a vállalatok belföldi piacainak összesített forgalmát. A korábbi évtized pozitív növekedési tendenciája legalábbis a várakozások szintjén megtörni látszik. Az összesített forgalom alakulása a vállalat belföldi piacain 2005-2008 között és 2009-ben 2009 évi több, mint 10% növekedés évi kevesebb, mint 10% növekedés stagnáló piac évi kevesebb, mint 10% csökkenés évi több, mint 10% csökkenés nem tudja/nincs válasz 5,6 6,2 8,8 8,8 11,1 10,6 15 18,6 20,3 24,5 2005-2008 35,9 34,6 0% 10% 20% 30% 40% A következı ábrából látható, hogy a vállalatok a gazdasági válságra adott legjobb válasznak az új piacok keresését tartják, ezt követik a kereslet növelését szolgáló akciók. A termékminıség és választék csökkentését tartják a legkevésbé megfelelı lehetıségnek. Elıremutató a hosszú távú a válságot követı idıszakra vonatkozó elképzelések megléte, ami elsısorban új piacok keresésében és a termékminıség és választék megırzésében nyilvánul meg. akciók a kereslet növelésére új piacok keresése marketing tevékenységek kiszervezése más média használata reklámkiadások költségcsökkentés árcsökkentés termékinnováció termékminıség csökkentése termékválaszték csökkentése A gazdasági válságra adott helyes marketingválaszok 3,98 4,23 2,69 3,43 3,34 3,91 3,35 3,39 1,92 2,28 0,00 1,00 2,00 3,00 4,00 5,00 (átlagértékek, 1 egyáltalán nem ért egyet, 5 teljes mértékben egyetért) A verseny továbbra is erıs. A 2004-es adatfelvételhez hasonlóan a megkérdezett vállalatok döntı többségének (93,7 százalékának) van 5 20

százalékos piaci részesedést meghaladó versenytársa. A versenytársak száma igen ingadozó, a 2004-es adatfelvételhez hasonló a piacszerkezet; az érvényes választ adók 63,8 százalékának legalább öt jelentıs versenytársa van. A piaci fluktuáció továbbra is jelentıs, azonban a 2004-es adatfelvételhez képest némi elmozdulás tapasztalható. Míg 2004-ben a vállalatok 44 százaléka számolt be olyan új piaci belépırıl, aki az elmúlt öt év során lépett be a piacra és elérte a kérdezés idıpontjára az 5 százalékos piaci részesedést, a piacra belépés dinamikája 2009-re lecsökkent, az elıbbi arány 37 százalékra esett vissza. Ezzel párhuzamosan a piac elhagyása jellemzıbbé vált; a megkérdezett vállalatok 35 százaléka tapasztalta, hogy 5 százalékos piaci részesedést meghaladó versenytársa hagyta el a piacot. Ez az arány 2004-ben ennél lényegesen alacsonyabb, 22 százalék volt. A piaci fluktuációknak ellenálló vállalatok jellemzıen kedvezıbben ítélik meg saját vállalatukat a versenytársaiknál. Akár a fogyasztói igények ismeretében, a vevıi értékteremtésben, piaci reakciókban, vagy a vállalati kultúra tekintetében a versenytársaiknál valamivel kedvezıbben vélekedtek magukról. A verseny erıs, jelentıs versenytársak és piaci fluktuáció jellemzi a belföldi piacokat. A felmérésben szereplı vállalatok 28,8 százalékának volt 2008- ban az értékesítési árbevétel 5 százalékát meghaladó értékő exportja, szemben a 2004-es adatfelvétel 52,8 százalékos arányával. A vállalatok exportpiacaira 2005 és 2008 között növekedés volt jellemzı a megkérdezett vállalatok 62,5 százaléka szerint. 25 százalékuk pedig évi, több, mint 10 százalékos növekedést tudott ebben az idıszakban elérni. A 2009-es várakozások igen borúlátóak; a megkérdezettetek 60,6 százaléka visszaesésre számít. 21

Az összetett forgalom alakulása a vállalat export piacain 2005-2008 között és 2009-ben évi több, mint 10% növekedés 7,9 25,0 évi kevesebb, mint 10% növekedés 13,5 37,5 stagnáló piac évi kevesebb, mint 10% csökkenés 6,80 18,0 20,2 25,0 2009 2005-2008 évi több, mint 10% csökkenés 5,70 40,4 0% 5% 10% 15% 20% 25% 30% 35% 40% 45% Az exportpiacok visszaesésének mértéke még a belföldi piacokéhoz képest is kedvezıtlenebb, noha 2005-2008 között a vállalatok összességében az exportpiacokon nagyobb növekedést tudtak produkálni. A vállalati exportbevétel döntı hányadát (átlagosan 66,3 százalékát) késztermékek teszik ki, ezt követik a részegységek és alkatrészek (16,7%), szolgáltatások (11,8%), és a nyersanyagok (5,59%). A késztermékek kivételével az egyes vállalatok között az exportált terméktípusok terén vélhetıen nagy különbségek vannak, amit az adatok magas szórása is jelez. A fejlett európai országok piacait az exportban érdekeltek 54,5 százaléka döntı jelentıségőnek tartja. Ezt követik a visegrádi országok és más volt KGST országok (együttesen az exportáló vállalatok 37,5 százalékának döntıen fontos ez a piac). Észak-Amerika és Délkelet-Ázsia kevésbé számítanak vonzó export desztinációknak, bár a vállalatok 6,8 illetve 8 százaléka számára döntıen fontosak. Érdekes átrendezıdés következett be a 2004-es adatfelvételt követıen: A fejlett európai piacok fontossága visszaesett (2004-ben az exportáló vállalatok 73 százaléka számára volt döntı jelentıségő ez a piac). Ezzel párhuzamosan a visegrádi és volt KGST országok szerepe felértékelıdött, hiszen 2004-ben a vállalatok mindössze 17 százalékának volt döntıen fontos ez a régió. Az elkövetkezı öt évben a fejlett európai országok fontossága, a várakozások szerint, változatlan marad, a visegrádi és más volt KGST területek szerepe pedig várhatóan tovább növekszik. Különösen a visegrádi országok jövıbeli fontosságát emelték ki a megkérdezett vállalatok. 22

Az exportban érdekelt vállalatok többsége (60,2%) úgy véli, hogy exportpiacaikról megfelelı információval rendelkezik. 84 százalékukra jellemzı, hogy kellı szakmai felkészültséggel rendelkeznek az exporttevékenység végzéséhez, 70 százalékuk nem eseti jelleggel folytat exporttevékenységet. Az exporttermékeket a termelınek vagy kereskedınek döntıen közvetlen kapcsolat útján értékesítik; a forgalom arányában átlagosan 61,6 százalékot tesz ki a direkt értékesítés. Közvetítık és ügynökök alkalmazása kevésbé jellemzı. Az exportpiaci helyzet többségük számára kedvezıtlenül változott; egyrészt szőkültek a lehetıségek 2008 óta (50%), másrészt erısödött a verseny (69%). Az exportüzletek sikere leginkább a kapcsolatok meglétére vezethetı vissza. Fontos tényezı továbbá a gyorsaság, a rugalmasság és a magasabb minıség. A többi vizsgált szemponthoz képest az alacsonyabb árszint kevésbé tőnik fontosnak. Az exportüzletek sikerének fı tényezıi A vállalatok exportpiacán 2005 és 2008 között tapasztalható kedvezı növekedési trendek megtörtek, 2009-re a vállalatok többsége a forgalom csökkenésével számol. A válság egyik kitörési pontja lehet az új piacok keresése; úgy tőnik, hogy ezt a visegrádi és más, volt KGST területek jelenthetik a vállalatok számára. Az exportsikerekhez leginkább kapcsolatépítı képességre és rugalmasságra van szükség. 4,3 4,2 4,1 4 3,9 3,8 3,7 3,6 3,5 3,4 3,3 alacsonyabb árszint jobb kiszolgálás gyors és rugalmas szállítás magasabb minıség kapcsolatok megléte igények pontosabb ismerete (átlagértékek, 1 kismértékben, 5 döntı súllyal) A kérdıívet kitöltı vállalatok érintettjeikre úgy tekintenek, hogy elvárásaik alapján a stabil környezetet preferálják (34,8%). A kérdést különbözı érintett csoportok értékelése alapján részletezve az alábbi eredményeket kapjuk: a válaszadók 42,8%-ban teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy a tulajdonosaik elsısorban biztonságot és stabil értékeket várnak el tılük, míg a magas hozam elvárás, csak 22,7%-os értéket ért el. A vevık értékelésénél, kiemelésre került, hogy elsısorban színvonalas kiszolgálást (47%), valamint stabil, kiszámítható kapcsolatot várnak el (43%), az alacsony ár nem játszik kiemelkedı szerepet (29%). 23

Döntéseik során a vállalatok a tulajdonosok és a fogyasztók érdekeit kiemelten kezelik, de csak minden harmadik vállalatvezetı tekinti rendkívül fontosnak a helyi lakosság és a természeti környezet szempontjait. A beszállítók elsısorban megbízható kapcsolatot, jó kommunikációt várnak a vállalatoktól, a biztos jövedelmezıség megléte mellett. Az alkalmazottak elvárásainak értékelésénél kiemelt fontosságot tulajdonítanak a stabilitásnak (50%). Két érintett csoport, az alkalmazottak és a fogyasztók elégedettségét és panaszainak kezelését elemezve az rajzolódik ki, hogy munkavállalóinak véleményére és elégedettségére valamilyen formában a minta vállalatainak közel 40 százaléka kíváncsi. Igényeiknek, panaszaiknak intézményesített kezelésére mindazonáltal ennél kevesebb cégnél, mintegy 30 százaléknál van mód. A fogyasztók ennél több vállalatnak adhatják tudtára a véleményüket intézményesített módon: a megkérdezettek kétharmada biztosít ilyen lehetıséget a fogyasztóinak. A válaszadók a tulajdonosoktól a mőködéshez szükséges források biztosítását, a vevıktıl a biztos jövedelmezıség fenntartását, munkatársaiktól a megbízható, színvonalas munkavégzést várják el ellentételezésként. 24

II. Stratégiák és stratégiai alkalmazkodás Az eredmények azt mutatják, hogy vállalatok alapvetı céljai minél nagyobb profit elérése, illetve a fogyasztók minél jobb kiszolgálása a válság kapcsán kibıvültek a válság túlélésének céljával. A válság túlélését 150 válaszadó ítélte meg célnak, szemben a profit megszerzésével, melyet 123-an jelöltek meg elsıdleges célként. A vállalatok alapvetı céljai Válság túlélése Profit Fogyasztó A vállalatok célrendszerében elıtérbe került a túlélés. 0% 20% 40% 60% 80% 100% nem igaz 2 3 4 tökéletesen igaz A válság a mőködési folyamatokat is befolyásolja, s, hogy mennyire árnyalt a kép, azt a következı ábra is szemlélteti. A vállalatok mőködését meghatározó tényezık Technológiai fejlıdés Gazdaságpolitika Külpiaci kereslet Hazai válság Belsı piaci verseny Külsı piaci verseny 0% 20% 40% 60% 80% 100% nem igaz 2 3 4 tökéletesen igaz 25

A vállalatok mőködését leginkább meghatározó tényezı a verseny, s elmondható, hogy a külsı és belsı verseny egyaránt fontos. A mőködést meghatározó látens tényezık feltárásakor multidimenziós skálázás segítségével kimutatható, hogy a vállalatok kifelé és befelé forduló vállalatokra bonthatók. A válságkezelésben világosan elkülönülnek a külsı és a belsı piac felé forduló vállalatok. A kifelé forduló vállalatok mőködését elsısorban a külsı piaci verseny, a külpiaci kereslet, a technológiai fejlıdés határozza meg. Számukra kedvezı a forint alacsony árfolyama, és az EU csatlakozás is kedvezıen érintette ıket. A befelé forduló vállalatok mőködését ezzel szemben a belsı piaci verseny, a hazai válság és a gazdaságpolitika befolyásolja elsıdlegesen. A két vállalattípus összevetésekor feltárt fontos eredmény, hogy a kifelé illetve befelé forduló vállalatok a válság kezelésére különbözı válaszokat adnak: egyrészrıl elıretekintenek és élenjáró technológiák segítségével új pozíciókat foglalnak el (kifelé fordulás), vagy sodródnak a környezet eseményeivel és összezsugorodnak (befelé fordulás). A válság kapcsán, a kifelé fordulás hiányára hívja fel a figyelmünket a vállalatok által alkalmazott stratégiák jellege a 2005-2009 közötti idıszakban. A vállalati stratégiák változása a 2005-2009 közötti idıszakban, % Visszahúzódó 40% Nem tudatos stratégia Összpontosító 30% 20% 10% 0% Védekezı Stabilitásra törekvı Támadó Növekedésre koncentráló 2005-2006 2007-2008 2009 26

Míg a vállalatok a 2005-2006-os idıszakban elsısorban a növekedésre koncentráltak, addig a hazai környezeti feltételek romlásával a 2007-2008-as idıszakra a stabilitásra törekvés vette át a fıszerepet. A válság elhúzódásával a vállalatok védekezı, visszahúzódó, illetve összpontosító pozíciókat foglaltak el. Erıforrásaikat a meglévı területek védelmére fordították. A védekezı pozíció számos esetben nem tudatos választás eredménye, inkább a stratégia hiányának megjelenése, sodródó magatartás következménye. A vezetık a környezeti bizonytalanság jelentıs növekedésérıl számoltak be az elmúlt 3-4 évben (mely tendencia a 2004-es felmérés során is megfigyelhetı volt), és úgy tőnik, hogy egyre nehezebben tudják a környezeti változásokat elıre jelezni. A hazai válság elhúzódásával a vállalatok védekezı, visszahúzódó, illetve összpontosító pozíciókat foglaltak el. A védekezı pozíció számos esetben nem tudatos választás eredménye, inkább a stratégia hiányának megjelenése, sodródó magatartás következménye. A környezeti változásokhoz való viszonyulás 1996 és 2009 között 160 140 120 100 80 60 40 1996 1999 2004 2009 20 0 késve ismerte fel idıben felimerte, de nem talált rá megfelelı megoldást idıben felismerte, de utólag reagált rájuk elıre jelezte, idıben felkészült elıre jelezte és befolyásolta azokat A vállalatvezetık mindössze 15,4%-a (44 vállalat) ismeri egyértelmően az elkövetkezendı két évben várható piaci lehetıségeket, és ugyanennyien dolgoznak erıteljesen a stratégiájuk felülvizsgálatán. A vállalatok 60,3%-a (170 vállalat) a túlélésre koncentrál, hosszú távú stratégiai elképzelések nélkül. Ennek ellenére a vállalatvezetık bizakodóak, hiszen 53%-uk (152 vállalat) vélekedett úgy, hogy vállalatuk 27

jelenlegi pozíciója lehetıvé teszi számukra, hogy a késıbbiekben is meghatározó szereplık legyenek iparágukban. A vállalatok kevésbé preferálják a felvásárlás vagy fúzió útján történı növekedést. A 2004-es felmérésben a vállalatok 15%-a (45 cég) volt alanya fúziónak vagy vállalatfelvásárlásnak, melyek döntıen a vállalat privatizációjához kapcsolódtak. A 2009-es felmérésben a vállalatok 12%-a (37 cég) esetében történt tulajdonosváltás felvásárlás vagy összeolvadás eredményeként. A felvásárlások zömét a vezetés barátságosnak minısítette. Továbbra is igen ritkák az ellenséges felvásárlások (az összes ügylet 14%-a), számuk azonban a 2004-es adatokkal összehasonlítva (12%) nem számottevıen ugyan, de növekvı. Az ügyletek többségében (74%) a felvásárló cég hazai volt, ami egyrészt a hazai felvásárlási piac élénkülését mutatja a korábbi felméréshez képest (57%), másrészt tükrözi a külföldi tıke csökkenı szerepvállalását a vállalatfelvásárlások terén. A felvásárlások és összeolvadások többsége (74%) horizontális típusú volt, azaz ugyanabban az iparágban mőködı (gyakran versenytárs) vállalatok között zajlott le. Az üzleti tevékenység vertikális irányú integrációja felvásárlás és összeolvadás útján kevésbé jellemezte a vállalatokat. A vállalatok felvásárlást/összeolvadást követı teljesítménymutatói változatlan vagy javuló tendenciát mutatnak. A válaszadók 25%-a esetében a felvásárlást követıen csökkent az alkalmazottak száma. A vállalatok nemzetközi tevékenységét az exporttevékenység mellett a közvetlen külföldi tıkebefektetéseik alapján is mértük. A 2004- es felmérés során a válaszadó vállalatok 10,4 %-a nyilatkozta azt, hogy rendelkezik külföldi leányvállalattal. A 2009-es adatok szerint a megkérdezett vállalatok többségére továbbra sem jellemzı a közvetlen befektetés útján történı nemzetközi terjeszkedés, ugyanis 280 vállalatból 29-nek, azaz mindössze 9,3%-nak volt külföldi leányvállalata. A külföldi leányvállalat létrehozása során a vállalatok majdnem fele (48%-a) tartotta meghatározónak a korábbi nemzetközi tevékenységet. Figyelemre méltó, hogy az érintett vállalatok több mint fele (52%-a) szerint a vállalati knowhow is jelentıs szerepet játszott a külföldi leányvállalat létrehozásában. A leányvállalattal rendelkezı vállalatok többsége (29 vállalat) külföldi leányvállalatait az Európai Unió területén hozta létre. Az Unión kívüli országok közül a korábbi KGST államok, mint például Oroszország valamint az Egyesült Államok területén aktívak még a hazai befektetık. 28

A stratégiai együttmőködések funkcionális területei (1996, 1999, 2004 és 2009) 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% K+F Termelés Marketing/Értékesítés Beszerzés Több funkció 1996 1999 2004 2009 A korábbi felmérések (1996, 1999, 2004) igazolták, hogy hazánkban a stratégiai szövetségek elterjedése 1994-tıl gyorsult fel a nagyvállalatok körében, az ezredfordulótól pedig a középvállalati szférában is számottevıen emelkedett a szövetségkötések száma. A legfrissebb felmérés szerint a megkérdezett cégek 87 százalékának vezetıi nyilatkoztak úgy, hogy egy vagy több stratégiai szövetséget kötöttek a megelızı idıszak során (a több stratégiai szövetségben való egyidejő vállalati részvétel a hálózati gazdaság további kiépülésére utaló jelzés). A szövetségek mőködésének tervezett idıtartamával kapcsolatosan a korábbi felmérésekhez hasonló adatokról tanúskodnak a legújabban feldolgozott válaszok: a partnerségi megállapodások nagy többségét meghatározatlan idıtávra kötötték. Ez jelentheti egyfelıl a stratégiai partnerek együttmőködési koncepcióinak kiforratlanságát, másfelıl a szövetségbıl tetszés szerinti idıpontban történı kiugrás lehetıségének megırzését. A stratégiai együttmőködések vállalati területeit tekintve, a szövetségkötések változatlanul elsısorban a marketing-értékesítési funkcióra irányulnak. Új jelenség, hogy lendületet vettek a kutatásifejlesztési célú együttmőködések a mintában szereplı vállalatok körében, továbbá növekedett az egyidejőleg több vállalati funkcióra kiterjedı együttmőködések részaránya. A hazai vállalatok körében csaknem általánossá vált a stratégiai szövetségek jelentıségének felismerése a cégstratégia sikeres megvalósítása szempontjából. Új jelenség, hogy lendületet vettek a kutatási-fejlesztési célú együttmőködések. A 2005-2008 közötti idıszakban a vállalatok 43 százaléka vezetett be új terméket és/vagy új szolgáltatást, ami 8 százalékponttal kevesebb a 2004-es versenyképesség kutatás során mért adatnál. Az új 29

Az innovációról kialakult kép inkább további romlást mutat a korábbi felmérések kedvezıtlen eredményeihez képest. termékek/szolgáltatások 10 százaléka világviszonylatban, 23 százaléka Magyarországon, 67 százaléka pedig csak az adott vállalatnál számít újnak. Az újdonságokat túlnyomó részben (77,3%) a cégek önállóan fejlesztették ki, jóval kisebb a kooperációban (16,4%), s a külsı vállalatok vagy intézmények által fejlesztett termékek/szolgáltatások aránya (6,4%). Az innovációk eredményességét jól mutatja, hogy az árbevétel mekkora része köszönhetı az új termékek hozzájárulásának. Ebbıl a szempontból sem túl biztató a kép, átlagosan az árbevétel 71 százaléka származott változatlan, 16 százaléka a vállalat számára, 7 százaléka hazai viszonylatban, s csak 6 százalék világviszonylatban új termékekbıl. Új eljárást/technológiát a válaszadó cégek 31 százalék vezetett be, ami 7 százalékponttal kevesebb, mint a legutóbbi felmérésünk során volt. Az új technológiáknak 18 százaléka volt világviszonylatban, vagy Magyarországon teljesen újnak tekinthetı, 82 százalékban a meglévı technológiák kisebb, vagy jelentısebb mértékő tökéletesítésére került sor. A most elsı alkalommal feltett, a logisztikai, szállítási, disztribúciós újítások bevezetésére vonatkozó kérdésünkre a cégek 14 százaléka válaszolt igennel. A vállalatok 4 százaléka jegyzett be külföldön szabadalmat 2005-2008 között, ami jelentıs visszaesés a 2004-es felméréshez képest, amikor ez a szám 10 százalék volt. Adóztatás Törvények, elıírások Külsı finanszírozási források hiánya Saját finanszírozási források hiánya Vevıi igények hiánya Magas innovációs költségek Nincs kooperációs lehetıség Piaci információk hiánya Innovációs menedzsment gyenge Szakképzett munkaerı hiánya Mőszaki információk hiánya Korábbi innováció miatt felesleges Az innovációt jelentıs mértékben akadályozó tényezık, % 0 10 20 30 40 50 60 % 30

Az innováció segítı és akadályozó feltételeirıl mind a négy versenyképesség kutatás nagyjából azonos képet mutat, igaz a 2009-es felmérésben fordult elı elıször, hogy nem a finanszírozási források hiányában látják a vállalatok az innováció legfıbb gátját. Az elsı helyet az adóztatás, a másodikat a törvények, elıírások foglalják el, amelyek a korábbi felmérésekben általában közvetlenül a finanszírozási nehézségek után álltak. Ezúttal megkülönböztettük a belsı és a külsı pénzügyi források hiányát, s inkább ez utóbbit tartják a megkérdezettek problematikusabbnak. Felmérésrıl-felmérésre csökkent a finanszírozási nehézségeket jelentıs akadályozó tényezınek tekintık aránya. A 2009-es felmérés szerint egyébként állami forrásokat innovációra a mintában szereplı összes vállalat 18 százaléka, az Európai Unióból származókat pedig 13 százaléka használt fel. Mindezek ellenére az adatok alapján egyértelmő az elégedetlenség az állammal szemben. A vállalatok közel fele úgy látja, hogy az általános gazdasági feltételek hátráltatják leginkább az innovációt. Az adóztatás ugyan mindegyik korábbi felmérésünkben elıkelı helyet foglalt el, de a törvényeket, elıírásokat a kilencvenes évek két felmérésében csak a cégek 18 százaléka említette, jelenleg viszont 47 százalék. Érdekes elmozdulás az is, hogy a vevık új termékek iránti igényének hiányát ezúttal a cégek 32 százaléka látta jelentıs hátráltató tényezınek, ami csaknem duplája a korábbi felvételek során mértnek. Ez elég furcsának tőnik annak tükrében, hogy a nemzetközi irodalomban a vállalatok üzleti környezetét tekintve kiemelt helyen szokták manapság említeni a fogyasztók igényességét, s azt, hogy szinte elvárják a vállalatoktól az újdonságok rendszeres bevezetését. A 2004-es felméréssel összehasonlítva csökkent az új termékeket, technológiákat bevezetı és külföldön szabadalmat bejegyzı cégek aránya. 31

Az innovációk sikertényezıi, % Felsıvezetés támogatása Informatika alkalmazása Magasan képzett alkalmazottak Együttmőködés vevıkkel, szállítókkal Vállalati részlegek együttmőködése Ösztönzési rendszer Állami támogatás Együtmőködés egyetemekkel, kutatóintézetekkel Tanácsadók alkalmazása 0 10 20 30 40 50 60 70 % A vállalatok leginkább az állam szerepében, a túladóztatás, a gúzsba kötı törvények, elıírások, valamint a finanszírozási források hiányában látják az innováció legfıbb gátjait. A felsıvezetés támogatása mellett meghatározó sikertényezıvé lépett elı az informatika alkalmazása. Az innovációt segítı feltételeket illetıen felmérésrıl-felmérésre megingathatatlan a felsıvezetés támogató szerepének elsısége, s mindig sokan említik azt is, hogy magasan képzett alkalmazottak nélkül nem lehet sikeres az innováció. A második legfontosabb tényezıvé lépett elı 55 százalékos említettséggel az informatika alkalmazása, amely a korábbi felmérésekben is már egyre feljebb került, s 2004-ben 37 százalékos szinten állt. Az elızı felméréshez képest lényegében nem változott a vevıkkel, szállítókkal való együttmőködést jelentıs tényezınek tekintık aránya. A további feltételek sorrendjében alig történt változás, igaz kb. 10 százalékponttal magasabb az említettsége mindegyiknek. Ez azt jelentheti, hogy nagyobb arányban vették igénybe a vállalatok az állam támogatását, s az egyetemek, kutatóintézetek, tanácsadók segítségét, ami azonban a fentiek szerint egyelıre nem vezetett az új termékek és technológiák bevezetésében elırelépéshez. A cégek válaszaiból meglehetısen jól kirajzolódik, hogy a környezetvédelmi intézkedések közül azok a legelterjedtebbek, amelyek valamilyen módon a költségek racionalizálásához is köthetık. Így például nagy számban találunk olyan vállalatokat, amelyek csökkentették energia-, 32