Mentális retardáció komplex kezelése Készítette: Dr. Hódy Szilvia
Mentális retardáció Az emberek között jelentős különbségek vannak értelmi képességeiket illetően. Korunk civilizációs társadalmában könnyebben felismerhetőek, ugyanis magasabbak az egyénnel szembeni elvárások, és a csökkent értelmi képességűek hamarabb alulmaradnak a mindennapi versenyhelyzetben. Napjainkban éppen ezért tölt be egyre fontosabb szerepet az értelmi fogyatékosok habilitációja, rehabilitációja, segítve a társadalmi beilleszkedésüket, létfeltételeik biztosítását.
Mentális retardáció/ Oligofrénia/ Mentális retardációnak nevezzük az értelmi fejlődés megrekedését, vagy az életkor átlagától való jelentős elmaradását, mely már a 18. életév előtt megmutatkozik, és együtt jár a szociális készségek fejletlenségével. Az oligofrénia (oligos:kevés, phrenos:elme) elnevezés az európai szóhasználatban terjedt el, míg az angolszász országokban a mentális retardáció használatos. Ezt alkalmazza az általunk is használt DSM- IV. diagnosztikus rendszer.
Epidemiológia, gyakoriság A lakosság legalább 10%-át érinti
Etiopatogenezis / Oki tényezők/ Minden olyan behatás okozhat mentális retardációt, ami az agy normális fejlődését megzavarja. Minél korábban éri az agyat a károsodás, annál súlyosabbak a következményei. Genetikai okok Szerzett kórokok Pszichoszociális károsodás
I. Genetikai okok Kromoszóma aberráció (pl. Down-kór) Örökletes anyagcserezavarok (pl. fenilketonúria)
II. Szerzett kórokok 1. Prenatalis ártalmak: anya fertőző betegsége vércsoport inkompatibilitás toxikus behatás /alkohol, drog, gyógyszer/ vitamin- vagy jódhiány 2. Perinatális károsodás: Koraszülöttség szülés közbeni traumás, vagy hypoxiás károsodás súlyos icterus 3. Postnatális vagy gyermekkori károsodás: infekció toxikus ártalom Traumák Epilepszia Hiányállapotok érzékszervi károsodás
III. Pszichoszociális károsodás Nem organikus elváltozáson alapuló oki tényező a pszichoszociális ártalom. Ingerszegény, elhanyagoló környezet Igénytelen szülői elvárások Hiányzó stimulusok Érzelmi elhanyagolás, bizonytalanság hospitalizmus
Diagnózis felállítása Intelligenciateszt szociális beilleszkedés, magatartás iskolai előmenetel
Mentális retardáció megjelenési formái 1. Súlyos: Idiócia /IQ: 20 alatti/ 2. Középsúlyos: imbecillitás / IQ: 20-50/ 3. Enyhe mentális retardáció: debilitás /IQ:50-69/
A mentális retardáció súlyossági foka meghatározza, hogy egy szellemileg fogyatékos egyén milyen mértékben és hogyan habilitálható, rehabilitálható. Ugyanis mind a habilitáció, mind a rehabilitáció az agy bizonyos plaszticitását, tanulásra való képességét feltételezi. Az értelmi fogyatékosság mértékén (IQ) túl a szociális magatartás is fontos az állapot felmérésében, azaz hogy ki milyen habilitációra, rehabilitációra szorul. Egyes készségek retardációja főleg az enyhébb esetekben nem azonos mértékű.
Differenciál diagnózis Bizonyos pszichiátriai ill., neurológiai kórképek a mentális retardáció gyanúját kelthetik, ezért fontos ezektől elkülöníteni depresszió krónikus szomatikus betegség neuraszténia szkizofrénia beszédzavar érzékszervi károsodás epilepszia tanulási zavarok átmeneti retardáció autizmus
Társuló betegségek, tünetek I. Testi tünetek Az értelmi fogyatékossághoz gyakran társulnak neurológiai gócjelek, mozgászavar, epilepszia, fejlődési rendellenesség, belszervi eltérések, bőrgyógyászati tünetek, érzékszervi fogyatékosság. Ezek fennállása meghatározza a habilitáció, rehabilitáció jellegét
Társuló betegségek, tünetek II. Pszichiátriai zavarok Minden pszichiátriai kórkép előfordulhat mentálisan retardált személyeknél. Minél súlyosabb azonban a fogyatékosság mértéke, annál szegényesebbek az adott kórkép tünetei. A klasszikus tüneteket elkendőzi a kommunikáció zavara, ismeretanyag szegénysége, mentális funkciók elégtelensége. Szkizofrénia: Affektív kórképek: Szorongásos zavarok: magatartászavar, primitív téveszmék, hanghallás. motoros aktivitás változása, étvágyzavar, alvászavar. kényszercselekedetek, rituálék
Terápiás lehetőségek: I. Megelőzés II. Gyógyszeres kezelés III. Rehabilitáció, habilitáció
I. Megelőzés Elsődleges megelőzés: lakosság egészségkultúrájának fejlesztése révén a koraszülések, magzati károsodások elkerülése /mentálhigiéne feladata/ Intrauterin diagnosztikával örökletes zavarok kiszűrése Korai diagnózis révén gyógykezelés mielőbbi megkezdése, pl. diéta, gyógyszeres kezelés fenilketonúria, hypothyreosis esetén, amivel tünetmentes állapot érhető el, azaz megelőzhető a mentális retardáció kialakulása.
II. Gyógyszeres kezelés Magatartászavarok kezelése Mentálisan retardált egyéneknél gyakran fordul elő magatartászavar társuló pszichiátriai betegség nélkül is. Agresszivitás, impulzivitás, heves érzelmi kitörések, önkárosító magatartás jelentkezhet. Terápia: carbamazepin, valproát, lithium, neurolepticum, anxioliticum. Szkizofrénia kezelése Alapvetően ugyanazon terápiás irányelvek a mérvadóak, mint a mentális retardáció nélküli szkizofréniák esetében. Esetenként nehezebben reagálnak a gyógyszeres kezelésre, mert az organikusan károsodott agyi struktúrák válaszreakciója eltérő. Előnyösebb hatásúnak bizonyulnak az atípusos neurolepticumok, ugyanis kevésbé rontják az eleve meglévő kognitív deficitet, ill. kedvezően hat a társuló negatív tünetekre. Mindezek által megkönnyíti a betegek habilitációját, rehabilitációját. A gyógykezelést megnehezíti a complience hiánya, ami értelmi fogyatékosok esetében hangsúlyosabban jelentkezik. Depot neurolepticum adása megoldást jelenthet.
Terápiás lehetőségek: Előnyösebb hatásúnak bizonyulnak az atípusos neurolepticumok (pl. risperidone, ziprasidone, olanzapine) kevésbé rontják az eleve meglévő kognitív deficitet, hosszú távon javíthatják a kognitív funkciókat enyhítik a negatív tüneteket Mindezek által megkönnyíti a betegek habilitációját, rehabilitációját. A gyógykezelést megnehezíti a complience hiánya, ami értelmi fogyatékosok esetében hangsúlyosabban jelentkezik. Depot neurolepticum adása megoldást jelenthet.
III. Habilitáció, rehabilitáció A gyógyszeres kezelés sok esetben alapot ad a további munkához, hozzáférhetőbbé teszi a beteget a szocioterápiás megközelítéshez. A gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan, ill., lehetőség szeint a dignosztizálást követően mielőbb célszerű a habilitáció vagy rehabilitáció megkezdése. Személyi feltételei: orvos, ápoló, diplomás ápoló, pszichológus, foglalkoztató, gyógytornász, szociális munkás, szocioterápiás szakember, mentálhigiénés szakember.
Rehabilitáció A rehabilitáció valamilyen sérülés vagy betegség következtében károsodott funkciók lehetőség szerinti visszaállítását jelenti. A pszichiátriai rehabilitáció a magatartás egész rendszerére, ill. a személy autonómiájának lehetőség szerinti helyreállítására vonatkozik.
Pszichiátriai orvosi rehabilitáció Az a folyamat, amelyben a betegség megjelenésének, ill. felismerésének pillanatától a beteg társadalomba való visszaillesztéséig aktív gyógyító-gondozó-tanító-kommunikációsszocializációs védelme történik.
Pszichiátriai rehabilitáció célja A lélektani működéseiben sérült, vagy megváltozott képességű személyt segítse visszailleszkedni a társadalomba úgy, hogy minél kisebb esélye legyen a visszaesésre, és minél nagyobb a társadalmilag is hasznos értelmes életre.
Rehabilitációs gyógykezelés folymatrendszere: Gyógyszeres segítség nyújtása: tünetek csökkentése, megszüntetése, hozzáférhetőség megkönnyítése. Pszichoterápiás segítség nyújtása: intrapszichés folymatok rendezése, interperszonális kapcsolatok. Szocioterápiás segítségnyújtás: családi kötelék, kapcsolatok rendezése, munkahelyi beilleszkedés.
VÉGSŐ CÉL Az értelmi fogyatékos emberek is minél teljesebb életet élhessenek, és a társadalom számára is hasznos munkát végezhessenek.