A HELLENIZMUS ÉS AZ ÓKORI RÓMA POLITIKAI GONDOLKODÁSA

A HELLENIZMUS ÉS AZ ÓKORI RÓMA POLITIKAI GONDOLKODÁSA

HELLENIZMUS

Datálás Három korszakot különböztetünk meg az antik politikai filozófia történetén belül: Kr. e. 5 Kr. e. 4. század: klasszikus görög politikai filozófia az ókori Athénban Kr. e. 3 Kr. e. 1. század: hellenisztikus politikai filozófia Hellenizmus kezdete: Kr.e. 323: Alexandrosz halála. Hellenizmus vége: Kr.e. 31: Octavianus Marcus Antonius feletti győzelme az actiumi csatában. De a kései sztoicizmus egészen Kr. u 200-ig virágzik. Kr. u. 1 Kr. u. 4. század: klasszikus római politikai filozófia az ókori Rómában

Alexandrosz óriási mértékben kiterjesztette a görög világ határait Bár a birodalom szétszakadt ugyan Alexandrosz korai halálát követően, a görög kultúra és a görög nyelv (koiné) terjedését nem lehetett megállítani Megnőtt az érdeklődés a földrajz és a történelem iránt

Földrajzi elhelyezkedés Kr.e 5 Kr. e 2. században a fő központ: Athén Kr. e. 3 Kr. u. 2. században további jelentős, de kisebb központok: Alexandria: Könyvtár és kutatóközpont 700 ezer papirusztekerccsel. Javították, gondozták is a szövegeket, kommentárokkal látták el. Rodosz: Poszeidóniosz itt alapított iskolát. Antiókia: Görög alapítású város 250 ezer lakossal. Nikopolisz: Epiktétosz iskolát alapít. Kr. e. 2. századtól a fő központ: Róma

A kitáguló, ismeretlen világra két válasz adható Elfordulás a világtól Epikurosz: lemond a polgári életről. Korai sztoa: függetlenség a külvilágtól. A szemlélet lényege: Egyedül az ember belső világa, az értelem szolgálhat egy nyugodt élet alapjául. A városállam a háttérbe szorul, és az az idők jele. Megpróbálni megtalálni a helyünket az új világban Középső és kései sztoa. A szemlélet lényege: A zűrzavar ellenére fontosak a polgári erények. Törekedni kell az együttműködésre. Például a sztoában a kozmopolitizmus. Akármelyik válasz, akkor is szükség van arra, hogy a hellenizmus embere: értelemezze identitását és erkölcsi útmutatást kapjon.

RÓMAI ÁLLAMFORMÁK

Az antik Róma történelme 1. Római Királyság Kr. e. 753 Kr. e. 509 Róma alapítása: Kr. e. 753 Varro szerint Előtte: törzsek laktak egy helyen. Legfontosabb törzsek: etruszk, szabin és latin. Róma alapítói: Romulus és Remus. Romulus megölte az ikertestvérét és ő lett a király. Kezdeti államforma: királyság. 7 király Rómában, mindegyik több évtizedig uralkodott Első korszak: latin-szabin uralom Második korszak: etruszk uralom A korai időszak sok, történelmileg nem teljesen hiteles elemet mutat

A királyságban arisztokratikus jellemzők mutatkoztak Teljes jogú tagok csak a patríciusok, akik az ősatyáktól származtak a királyság alapításának korából. A kezdeti időben csak ők viselhettek hivatalt. Kr. e. 509: a Római Királyság vége. Utolsó római király: Lucius Tarquinius Superbus Fia megerőszakolt egy római asszonyt. Ekkor az asszony férje, Collatinus és annak barátja, Junius Brutus elűzték a királyt. Ők ketten lettek konzulok. Innentől kezdve mindig 2 db konzul állt a frissen alapított köztársaság élén A 300-600 fős szenátussal a hátuk mögött.

2. Római Köztársaság Kr. e. 509 Kr. e. 29 Kr. e. 6-2. század: A köztársaság kezdeti időszakában a fő feladat: Róma területének megszilárdítása és a belső konfliktusok feloldása Egyrészt védelem a környező törzsektől Másrészt a patríciusok kiváltságos helyzetéből konfliktusok Plebejusok = kézművesek, parasztok, kézművesek, leigázott törzsek tagjai. Egyre több jogot, egyenlő jogot követeltek maguknak. Kr. e. 3. századra a teljes jogú római polgárok alapjogai: 1. Szavazás joga 2. Hivatalviselés joga 3. Vagyon joga és 4. Házasodás joga (patrícius és plebejus). Nem teljes jogú római polgárok joga: csak a vagyon joga. Eredmény S.P.Q.R.: (Senatus Populus Que Romanus) A szenátus és a római nép együttes uralma

A köztársaság későbbi időszakában a fő feladat: területi terjeszkedés. A területi terjeszkedés azonban egyre kevésbé hatékony igazgatáshoz és egyre nagyobb elégedetlenséghez vezetett A harci költségeket elsősorban a kisbirtokosok és a szövetségesek állták. Kr. e. 60 Kr. e. 48: Első triumvirátus: Julius Caesar, Pompeius és Crassus. Julius Caesar tovább terjeszti a köztársaság határait, és a területi problémákból adódó helyzetet úgy próbálta megoldani, hogy dictatorrá vált, azonban Kr. e. 44-ben meggyilkolták. Kr. e. 43 Kr. e. 36: Második triumvirátus: Antonius, Octavianus, Lepidus. Alatt Lepidus visszavonult, és Antonius és Octavianus megkezdték a harcot az egyeduralomért. Kr. e. 31.: az actiumi csatában Octavianus legyőzte Antoniust: hellenizmus vége!

3. Római Birodalom Kr. e. 27 Kr. u. 395/476 Már a hellenizmus időszakában birodalmi jellemzők Kr. e. 27: Augustus a Római Birodalom (Imperium Romanum) első császára A Római Birodalom mint császárság 1. Principatus: Augustus hivatalosan lemond az abszolút hatalomról. A köztársaság intézményei azonban folyamatosan kiüresednek 2. Dominatus: Kr. u. 284-ra az államforma tekintetében is elismerik a császárságot Diocletianus császár A hivatalos államforma abszolút monarchia A polgárok pedig alattvalók (subiecti) Császárság szétesése Egyik legfőbb ok: az utódlás kérdése nem tisztázott, amely alig néhány hónapos uralomhoz és erőszakos hatalomátvételekhez vezetett Másik fő ok: a hatalmas terület. Többek között ezért tette át I. Constantinus császár a birodalom központját Bizáncba Kr. u. 312-ben.

RÓMA JELLEMZŐI

Az ókori Róma jellemzői Államforma: nem demokrácia. Előbb királyság, majd köztársaság, végül császárság. A királyság korában sem jellemző, hogy isteni lenne a király. Az arisztokrácia kezdettől kiemelkedő fontossággal bír, később egyenlő jogok. Athénhoz képest különbség: bárki teljes jogú római polgárrá válhatott. A poliszban a közösség és a közjó egyértelműen elsőbbséget élvez a magánélethez képest: az ókori Athénhoz hasonlóan A köztársaság, a res publica az emberek ügye, a közös ügyek Ellentéte a res privata, amely a magánügyeket jelölte.

Vallás a görögökhöz hasonlóan meghatározó szerepet tölt be: vallásukat szinte egy az egyben a görögöktől veszi át, csak az istenneveket módosítják. A vallásban a más kultúrákkal való érintkezés miatt helyet kap egyre inkább a szinkrétizmus. Megjelenik persze a kereszténység, amely egyre inkább teret hódít: Kr. u. 313: I. Constantinus császár a milánói ediktumban engedélyezi a keresztény vallást az üldözés után. Városok mérete teljesen más léptékű: Róma 1-1,5 millió főt, Alexandria 250 ezer főt számlál. Közepes városok: 15-30 ezer fő, kisvárosok: 2-3 ezer fő. Politikában való közvetlen részvétel teljesen lehetetlen. Hivatalviselés is elérhetetlen a nagy számok miatt a legtöbb embernek Hatalmas hivatali apparátusra van szükség ennyi ember és ekkora terület működtetéséhez. A törvények kodifikálása itt már nagyon erőteljesen megjelenik. A római jog minden modern, nyugati jog alapja

RÓMAI POLITIKAI GONDOLKODÁS

Róma és a politikai gondolkodás Mi számít politikainak? Az ókori Athénban minden, ami a polisszal, a társadalom alapvető egységével kapcsolatos. Különleges jellemzője, hogy az etika szorosan összefonódik a politikai kérdésekkel. A hellenizmus kezdetét többek között a polisz hanyatlása jellemzi a Kr. e. 4. század végétől, amely alapvetően változtatta meg a politikai gondolkodást. A politikai gondolkodás alapegysége nem a polisz lesz többé; de az etikával való szoros kapcsolata megmaradt. Az ókori Rómában egyre inkább közeledik a fogalom a modern politika fogalmához. A politika itt már a társadalom intézmény-alapú vezetését jelenti, amelynek keretében az etika már elsősorban a magánszféra területén tárgyalandó.

Közéleti erény kiemelkedő szerepe Erényesség Athénhoz hasonlóan rendkívüli szerephez jutott Római árnyalat: a család hírnevét is öregbíteni kellett, megfelelni a több generációs nemességnek A római polgárság nem elsősorban mint jog, hanem mint kiváltság jelenik meg az emberek fejében Ha Rómában akarsz polgár lenni, legyél olyan, mint a rómaiak. Közmondás: Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak. A rómaiak az erény megszállottjai, mégpedig a közösségi erényeké Eredete: Panaitiosz Fennmaradt: Cicero: De officiis Augustus címe: princeps = első polgár, amely morális elsőségre utal. Censor hivatal: a legrangosabb címhez: a morál felügyelete A rómaiak elfogadták az autoritást: családon belül az atya (pater) hatalmát, háborúban a hadvezér parancsát

Római közéleti paideia és emberideál Politika rendkívüli jelentősége Cursus honorum: Sulla által meghatározott karrierív a magistratusok számára, amely ott nyitva állt minden teljes jogú, római férfi előtt. 1. Quaestor (20): Pénzügyi feladatok; legalább 30 éves. 2. Aedilis (2): Kereskedelmi, rendészeti és vallási funkciók. 3. Praetor (8): Legalább 40 éves. Városi rend fenntartása. Bíráskodás polgárjogi és büntetőjogi kérdésekben. Időnként hadvezetés. 4. Consul (2): Állam, és hadügyek irányítása. Mindig két konzul: egymás ellenőrzése és vétójog. Legalább 43 éves. 1 évig lehetett betölteni a pozíciót, utána 10 évig nem. Gyakorlatban sokszor előfordult: egyikük a belügyekkel, másikuk a háborúskodással foglalkozott. 5. Censor (2): Census: nép- és vagyonszámlálás 5 évente, pénzügyek ellenőrzése, erkölcs felügyelete.

RÓMAI TÖRTÉNETÍRÓK

Római történetírás A rómaiak alapvető gondolkodási egysége a történelemről az exemplum volt Uralkodó egyéniségek példája a múltban, akik a hatalmat különféle módon és különböző mértékben gyakorolták Az alkotmányforma ezzel szemben kisebb hangsúlyt kapott Természetesen a római történetírók érzékelték a különbséget a köztársaság és a principatus (Római Birodalom első szakasza) között, azonban számukra a különbség úgy tűnt, mint a döntéshozatal másféle folyamata Köztársaság: A döntéshozatal nyilvános folyamat Principatus: A döntéshozatal privát módon, az imperiális háztartásban zajlik. A római történetírás exemplumok sorozata

Titus Livius (Kr. e. 59 Kr. u. 17) Fő műve: Ab urbe condita (A város alapításáról) Róma története 142 könyvben a királyok korától Augustusig. Fennmaradt könyvek: I-X. (Kr. e. 292-ig), XXI-XLV (Kr. e. 219 Kr. e. 168) A politikai teória helyett fontosabb volt számára egy egységes narratíva megteremtése. Ősök erényeit hirdeti, amelyek közösségi jellegűek. Külpolitikával kapcsolatos alapvető fogalma a jóhiszeműség (fides), amely szerint Róma mindig csak akkor kezdett háborúba, amikor azt jogosnak érezték Jogos háború (bellum iustum) fogalmának megteremtése A rómaiak a görögökkel ellentétben sosem rajtaütéssel és váratlanul indítottak támadást, hanem azt érvelés és tárgyalás előzte meg Később a fogalom Ciceronál bontakozik ki

Polübiosz (Kr. e. 200 k. Kr. u. 119) görög történetíró Rómáról Fő műve: Hisztorai (Történet; Polübiosz történeti könyvei) Célja, hogy ne csak Róma történetét, hanem egyetemes világtörténelmet írjon. A történelmet a sors mellett jelentős történelmi személyiségek is alakítják. Florus (Kr. u. 2. század) Fő műve: Epitome Rerum Romanorum Két részre osztja a történelmet, a Gracchusokkal mint választóvonallal Az aranykort felváltja a bronzkor, amelyben morál hanyatlás figyelhető meg, amely a hatalomvágyból és irigységből következik Velleius Paterculus (Kr. e. 19 Kr. u. 31) Fő műve: Historia Romania (Róma története) 2 könyvben

Plutarkhosz (Kr. u. 46/48 Kr. u. 125/127) Fő műve: Bioi paralelloi (Párhuzamos életrajzok) 22 könyvben, 46 életrajzzal. Párosítás: egy görög és egy római kiemelkedő személyiség életrajza, jellemük, életük vagy cselekedeteik hasonlósága alapján. Tacitus (Kr. u. 55/56 Kr. u. 117/120) Fő művei: Historiae és Annales. Célja, hogy történeti írásaival neveljen, ugyanis így mások példájából tanulhat a következő generáció. A történelem politikai hatalomról és nem alkotmányokról szól. Ideális esetben az arisztokrácia tartja kezében a politikai hatalmat, mivel ők tudnak vele megfelelően bánni.

RÓMAI JOGÁSZOK

Római jogászok Eredet: ahogy az athéni államapparátusból adódóan frissen megjelentek a szónokok és a rétorok, úgy Rómában a hatalmas államapparátusból és a részletekig menően kodifikált jogból adódóan felbukkantak a jogászok. Feladat: jogi tanácsadás. Munkájuk: hatalmas jogi irodalom, jogi kommentár és értelmezés. Forrás: Kr. u. 533: Pandekták (vagy digeszták): 50 könyvből álló kivonat a klasszikus római korból származó jogászok munkáiból, elsősorban a magánjog területéről. Jellemzők: Klasszikus politikai filozófiával nem foglalkoztak, elsősorban pragmatikus megközelítés. Átvettek számos politikai filozófiai elemet, főként a sztoicizmusból.

Jogi teóriák jogászoktól A Pandektákban összesen két helyen marad fenn általános jogértelmezés: az írások ugyanis szinte teljes egészében praktikusak 1. Ius Nomosz vs. phüszisz felosztás megtalálható, de különböző módon Kettes felosztás: 1. Ius civile: ami az egyes államokra jellemző, eltérő. 2. Ius gentium: az államok mindegyikére jellemző, egyetemes. Hármas felosztás: 1. Ius civile 2. Ius gentium: amely minden ember számára közös. 3. Ius naturale: az a törvény, amelyet a természet ír elő minden állat számára, tehát ez tágabb, mint az ius gentium. A gyakorlatban azokon a területeken, ahol az ius civile összeütközik az ius naturaleval, ott előbbi érvényesül. Rabszolgaság vs. emberek természettől fogva egyenlők.

2. Igazságosság (iustitia) Legjobb meghatározás a jogászi írásokban az, hogy az igazságosság egy folyamatos és kitartó akarat arra, hogy mindenkinek saját jogot tulajdonítsunk. Az igazságosság tanai (sztoikus eredet, Cicero: De off.) Tiszteletre méltóan élni. Nem ártani másnak. Megadni mindenkinek az őt megilletőt 3. Közjog vs. magánjog Közjog (ius publicum): A római állam ügyeit érinti. Magánjog (ius privatum): Az egyének érdekeit érintő ügyeket foglalja magában.

HELLENISZTIKUS POLITIKAI FILOZÓFIA

Róma és a politikai filozófia Politikai filozófiájukat szintén nem maguk dolgozzák ki, hanem nagy részét átveszik a görögöktől. Rómában először Kr.e. 155-ben kerültek kapcsolatba a görög filozófiával: Követség: peripatetikus Kritolaosz, akadémikus Karneádész és sztoikus szeleukeiai Diogenész. Filozófia római ellenzője: Cato: ne rontsák meg az erkölcsöket. Filozófia római barátja: Scipio Africanus, akinek köréhez tartozott Panaitiosz. A hellenizmus görög és római periódusának egyik fontos különbsége, hogy míg a görög filozófusok elsősorban tanárok voltak, a rómaiak elsősorban jelentős politikai figurák Részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy a római filozófiában hangsúlyosabban megjelenik a közösség kérdése. A kezdő lökést mégis egy görög polgár, Panaitiosz adta meg.

Latin nyelvű filozófiai irodalom születése csak későn, az Kr. e. 1. században: Lucretius, Cicero, Varro, Seneca Érdekesség, hogy nem csak a latin nyelv, hanem a latin ábécé, a mi ábécénk alapja is ekkor alakul ki De még ekkor is sokan írtak görögül, pl. Marcus Aurelius és Epiktétosz A korszak közös nyelve továbbra a görög Római filozófia sajátossága: Rétorizált írásmód Filozófia praktikus, etikai vonatkozásának hangsúlyozása Filozófia politikai ideológiaként való hasznosítása

Fő filozófiai témák Előtérbe kerültek az ismeret forrásainak és a tudás igazolásának problémái. Jellemző az etika és az életproblémák előtérbe kerülése, de nem tűnik el a teória. Ezzel együtt több irányzat teljes filozófiára törekszik: legerőteljesebben az epikureusok és a sztoikusok. Platón és Arisztotelész háttérbe szorul, a hellenisztikus filozófusok főleg Szókratészre építenek. Éppen Platón későbbi ismételt népszerűséget jelöli majd a hellenisztikus gondolkodás végét: újplatonizmus.

Filozófiai iskolák A hellenisztikus korban a filozófiai iskolákba való tömörülés volt a jellemző: a különböző filozófusok egyéni vitái helyett iskolák versengése. Az 2+3 legfontosabb filozófiai iskola a hellenizmus korában: 1. Platón Akadémia (Kr. e. 387-Kr. u. 529) kevésbé népszerű (iskola) 2. Arisztotelész Peripatosz / Lükeion (Kr. e. 335) 3. Epikurosz Kert / Képosz (Kr. e. 306) - fontos (iskola) 4. Kitioni Zénón Sztoa (Kr. e. 300) - fontos (iskola) 5. Pürrhón: szkepticizmus (Kr. e. 360 270) - fontos (nincs fizikai iskola)

Filozófiai iskolák jellemzői a hellenizmus elején Ingatlan kellett hozzá Iskola vezetője: Élethosszig tartó poszt Példamutató élete modellként szolgált Legtöbbször maga jelölte ki az utódját Sokszor politikai szerep, például politikusként vagy tanácsadóként Tanulók: Filozófusok és az elit ifjúság Tantárgyak: Filozófia mellett retorika és tudományok. Nem jellemző minden filozófiai iskolára: az epikureusok elvetették az általános műveltséget. Szabályok az iskolához tartozó filozófusokra vonatkozólag: Identitásukat meghatározta az adott iskolához való tartozás Részt kellett venniük a belső vitákban saját állásfoglalással Védelmezniük kellett a saját iskolájukat más tanokkal szemben

Filozófiai iskolák a hellenizmus vége felé Általában már nem konkrét intézmények Az is elég volt egy iskolához tartozáshoz, hogy elismerje egy filozófus az adott irányzat tanait. A filozófiai iskolák a hellenisztikus korban helyhez kötöttek voltak és egy konkrét közösség életében való részvételt jelentették, míg i.e. 140-től ezek az iskolák többnyire feloszlanak és számos filozófus Rómába megy Pártfogót keresnek (több császárnak van filozófus tanára, tanácsadója vagy bizalmasa) Magániskolát működtetnek, ahová sokszor a római elit gyermekei járnak (pl. Epiktétosz) Császári fenntartású köziskolák tanárai (pl. aphrodisziaszi Alexandrosz) A római elit tagjai sokszor filozófusokká válnak (pl. Cicero, Seneca, Marcus Aurelius)

Filozófiai iskolák a hellenizmus vége felé Kr. e. 140-től már szellemi mozgalomként éltek tovább a filozófiai irányzatok, nem konkrét iskolaként. Egy adott iskolához való tartozást az döntötte el, hogy az adott gondolkodó elfogadja-e az adott szövegkorpuszt abszolút tekintélynek. Ezért is próbálták az iskola alapítójának (és egyéb tekintélyeinek) szövegeit megbízható kiadásban hozzáférhetővé tenni.

3 legfontosabb hellenisztikus filozófiai irányzat Epikureizmus, a szkepticizmus és a sztoicizmus. Platón és Arisztotelész gondolatai kevésbé meghatározóak. A sztoicizmus örvendett a legnagyobb népszerűségnek. Egymással versengtek, és gyakran bírálták is egymást, amely aztán gyümölcsözően hatott mindegyik iskolára: A sztoikusok és az epikureusok egymást bírálták. A szkeptikusok mindkettejüket bírálták. Az Kr.u. 3. századra sok irányzat és iskola eltűnik vagy beleolvad az újplatonizmusba, amely Plótinosz (Kr.u. 205-270) óta A Filozófiának számít már, egyedüli versenytársa csak a kereszténység.

AJÁNLOTT OLVASMÁNY A MAI ÓRÁHOZ Long, A. A.: Hellenisztikus filozófia. Osiris, Budapest, 1998. 13 28. o. Németh Gy. Hegyi W.: Görög-római történelem. Tankönyv, Osiris, Budapest, 2011. Rowe, C. Schofield, M. (szerk.): The Cambridge History of the Greek and Roman Political Thought. CUP, Cambridge, 2005, 401 414. és 517 531. o.

KÖVETKEZŐ ÓRÁRA KÖTELEZŐ SZÖVEG Sextus Empiricus: A pürrhonizmus alapvonalai 202 249.