1. A GÖRÖG POLITIKAI GONDOLKODÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI, A SZOFISTÁK ÉS SZÓKRATÉSZ A JOGRÓL ÉS AZ ÁLLAMRÓL

Átírás

1 1. A GÖRÖG POLITIKAI GONDOLKODÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI, A SZOFISTÁK ÉS SZÓKRATÉSZ A JOGRÓL ÉS AZ ÁLLAMRÓL Görögök számára az erkölcsnek közvetlenül politikai jelentősége volt és viszont szerves egységben léteztek az etikai és politikai szempontok (az újkori eu-i fejlődés e két nézőpont elválasztására törekszik). Platónnál az államrend egyik eszmei alapja az igazságosság volt, melyet a közösségszervező erkölcsi fogalomként kezelt. Arisztotelész a vagyon nagysága erkölcsi és politikai jelentőséggel bírt: közepes vagyon középúton járó, mértéktartó erényekhez vezet mérsékelt, stabil alkotmányt eredményez középosztály uralma. Politikai élet közvetlen jellegű: személyes elem nagy szerepe a politikában (kevés a teljes jogú polgár a poliszokban, ) közösség mérete meghatározó fogalmilag egy 100e lakosú település nem városállam (Ariszotelész) Kis népesség és a személyes kapcsolatok nem tették szükségessé, hogy kialakuljanak közvetítő intézmények (érdekképviselet, nyilvánosság) az állam és a polgárok közt nincs elkülönült magántársadalom, az egyes életszférák (gazdaság, vallás, jog) nem differenciálódtak és nem határolódtak el egymástól. Az egyén nem függetlenedhetett a politikai közösségtől közügyek magánügyek is voltak egyúttal (elsősorban a demokrácia virágzó korszakában fonódott össze látványosan, Kr e 5 sz) A polgár csak a polisz keretében lehetett jó és erkölcsös a közjó az egyéni jó feltétele. Alkotmánya megváltoztatható antropocentrikus szemlélet. A birodalom mint jelenség ehhez képest csak egy alternatív modell, mely területi alapon szervezett (Római Birodalom vérségi alapon) nagyfokú hatalomkoncentráció (teokrácia, istenkirályság) görög felfogás: a birodalom a barbároké. Uralkodó eszme az igazságosság, a diké: a közösség csak akkor lehet boldog, ha ez megvalósul az egyén sorsában (Zeusz útmutatásai a helyes cselekvésre: ősök tisztelete, vendégjog arisztokratikus értékrend) Hellenisztikus korban háttérbe szorítja a jó uralkodó jellemzőiről adott leírások. Polisz rendjének az egyenlőtlenségre kell épülnie ha az emberek természettől fogva sok szempontból különbözők, akkor indokolt, hogy társadalmilag is egyenlőtlenek legyenek politikai rend hierarchiája elismeri és kifejezésre juttatja az emberi képességek/teljesítmények különbözőségét. (ez mellett voltak egalitárius gondolkodók is, leginkább Athén virágkorában) Épp ezért a demokráciát rossz államformának tekintették: önző, szélsőséges és jogszerűtlenségekhez vezet. Modern demokráciától lényegesen különbözött: nem ismerte a képviseleti intézményeket, melyek megfékezhetik az esetleges szélsőséges tendenciákat. Görögöknek nem volt világtörténelem-tudatuk csak a görög világ létezett időképük ciklikus volt: ha van keletkezés/fejlődés/pusztulás, az elmúlt dolgok helyén minden ugyanúgy előröl kezdődik majd. Szekularizált fogalmi keretekben vizsgálták az állami jelenségeket, mely a vallás jellegével és az egyház hiányával függött össze tételek igazolására nem fordultak a vallási meggyőződésekhez. Politikai eszméket értelmi úton igyekeztek igazolni vagy cáfolni. Világteremtési mítoszát minden nép megalkotta, így a görög is kozmológia. Kezdete a mindent betöltő Khaosz, ebben a semmiben kóborolt lánya az Éj, tojásából kikelt Erósz, ki a tojásból előhúzta a Földet (Gaia) és az Eget (Uranosz) életet lehelt beléjük... Homérosz Iliászában olvasható az emberi társadalmak rendjének normái (pl. a mindenre kiterjedő végzetből kiolvasott útmutatások, melyeknek mg a halhatatlan istenek is alá vannak rendelve) Hesziodosz Munkák és napok c. költeményében olvasható, hogy a jogos és jogtalan megkülönböztetésének képességét Diké, az igazság istennője hozta el az embereknek. A kozmikus rend és a társadalmi rend összefüggéseit keresték a korai természetfilozófusok (Thalész, Püthagorasz, Hérakleitosz) a kozmikus rendbe való beilleszkedés problematikája, keresték az ősállapotot/rendező elvet (arkhé), melyet az emberek viszonyaira is vonatkoztathatók: Thalész a vízben, Hérakleitosz a tűzben találta meg. Emberi rendet a diké képviselte, az isteni/természetit a logosz, mely viszont befolyásolta az emberit is helyes cselekvés ennek megfelelni dinamikus világkép. Szolón a polisz békéjének és a kiegyensúlyozott rendjének a 1 Szolón: Kr. e. 594: minden athéni jogává tette, hogy polgártársa érdekében fellépjen a bíróság előtt, hivatali döntések bírói felülvizsgálatát is biztosította, a közömbösség a polgárjog elvesztésével járt, megszüntette az adósrabszolgaságot, kártalanítás nélkül eltörölte a földre felvett hiteleket, a végleg megtelepedett metoikoszoknak polgárjogot adott, Timokrácia: az athéniek jogait vagyoni helyzetük szerint szabta meg. A nagyobb vagyoni osztályba tartozóknak több adót kellett fizetniük.

2 megteremtésére törekedett addig nélkülöző tömegeknek adott jogokat joguralom megvalósulása, igazságosság és az erőszak összekapcsolása: a joghoz kényszerapparátus kapcsolódik lsd Pascal: igazságosság erő nélkül tehetetlen/erő igazságosság nélkül zsarnoki. Görögök szerint a természetjog korlátozhatja az államhatalmat. Peloponnészoszi háború polisz válság eszmények válsága szofisták megjelenése: hagyományos értékek bírálata, szembeállítják a természeti és emberi törvényeket világegyetem helyett az egyént teszi a bölcselet tárgyává, saját kiindulópontjának a megismerhetetlenségét vallja nincs meg az objektív vizsgálódás lehetősége. Szofisták (Prótagorasz, Hippiasz) erkölcsi relativizmus hívei voltak: emberi intézmények és szokások sokféleségéből arra következtettek, hogy az erkölcsi jónak nincsenek egyetemesen érvényes formái - nem léteznek abszolút normák, amelyek meghatároznák az egyén számára mi a helyes/helytelen. Phüszisz: örök és végzettszerű természeti törvény. Nomosz: tudatosan megalkotott, változtatható és viszonylagos emberi törvény, ilyen a polisz intézményei, melyek tehát nem feltétlenül helyesek vagy helytelenek destruktív nézetek: ha minden relatív, akkor elméletileg nem alapozhat meg, gyakorlatilag pedig nem várható el a törvények iránti tisztelet és a fennálló hatalom iránti engedelmesség demokrácia ledöntött egy csomó hamis bálványt, felszabadította az egyéniséget, de nem adott hozzá erkölcsi támaszt kételkedni kezdett az istenekben, önmagában és polgártársaiban ez a kételkedés indokolt volt. De amikor a felszabadult egyéniség arra a belátásra jutott, hogy másként is lehet csinálni, mindenki a maga feje szerint akart uralkodni/irányítani erkölcsi züllés. Szerződéselméletek: a törvények az erősek és a gyengék kompromisszuma epieikeia: vélemények összességének művészete Prótagorasz: minden dolognak a mértéke az ember. Nem az ember általában, hanem külön-külön mindenki a világ ilyen is meg olyan is - végső fokon semmilyen. Szókratész mindennél előbbre valónak tekintette az erkölcsi egységet. Szofistákkal ellentétben azt próbálta bizonyítani, hogy vannak bizonyos abszolút érévnyű normák. Szerinte a politikát nem mesterségként, hanem az abban rejlő eszményi-erkölcsi elemre tekintettel kellene tanítani (politikai erény) A tudás a helyes cselekvés elveinek a belátása. Etikai racionalizmusa szerint az emberek azért követnek le igazságtalanságokat másokkal szemben, mert nem tudják mi az igazságos ha vki megmondaná nekik, aszerint cselekednének jó cselekedete az ész cselekedete a tudás, a belátás biztosítja a helyes cselekvést. Állam vezetésére csak azok alkalmasak, akik a lehető legnagyobb bölcsességgel rendelkeznek bölcsesség nem oszlik meg egyenlően az emberek közt. Demokratikus döntés nem feltétlenül szakszerű. SZTOIKUSOK: csarnokfilozófusok, alapítója Zénon. Kiindulópontja a világ anyagi egysége test és anyag nélkül nem létezik semmi, csak a gondolat Isten az a tevékeny, alkotó erő, ami az anyagot élő teszi. A természet rendje tökéletes, ehhez kell alkalmazkodnia az embernek minden ami természetellenes erkölcstelen. A bölcsesség a természetesen erényes élet megvalósítása, szenvedélyek leküzdése. Minden mulandó, minden visszatér az örök körforgásba, egyetlen megvalósítandó cél: az erényes élet introvertált ember eszménye Ész+ratio (korábbi logosz)+birodalmi modell kozmopolitizmus (helyi köteléktől való elfordulás polisz elveszti a jelentőségét 2

3 2. PLATÓN ESZMÉNYI ÁLLAMA Kétféleképpen vizsgálhatjuk a jelenségeket: érzékeléssel és gondolkodással. Érzékelés a szerveinken keresztül történik, melyek tökéletlenek az érzékelés is tökéletlen. Ha pusztán gondolkodásra hagyatkozunk eljutunk a tökéletes igazság megismeréséhez ez a létezők ideája. Az idea: fogalom, alak, eszmény a létezők elvonatkoztatása/absztrakciója. Dualista mert a halhatatlan lelket élesen elválasztja a romlandó testöl és idealista mert az ideát létezőnek tekinti objektív annyiban, hogy elismeri a valóság létezését viszont szubjektív, minthogy a valóságnak csupán mintegy árnyékát tartja felfoghatónak/megismerhetőnek. Nem utasítja el a tapasztalást de kevesli, a gondolkodást biztosabb útmutatónak tartja. Ahol nem cselekvésről, hanem ítéletről van szó, ott az ideai nem időbelileg előbbre való a valóságnál, hanem tökéletességénél fogva az idea sűrített eszmény, amelynek tökéletességéből a valóság csak részesedik. Eszményi államot kereste, függetlenül a ténylegestől: először gondolatban felvázolni, mely irányadó lesz, ha megvalósítják a legjobb az ami a leghelyesebb. Az elméletet és a gyakorlatot nem választotta szét ha az eszmény megvalósítása kudarcot vallott, ezt belátva jelentősen módosított nézetein. A társadalmi valóságban tapasztalható rosszul működő állammal szemben az ideák világában megtalálhatók a tiszta és romlatlan állami és erkölcsi formák. Politikailag és erkölcsileg helyes tehát elméletileg megismerhető és a polgárok számára felmutatható. Egységét az elvek teremtik meg. Az állam alaperénye az igazságosság, mely az államban megőrzi a rendet és a hierarchikus berendezkedés részei között harmóniát teremt. Idealizmusát etikai racionalizmus egészítette ki: a rossz oka a jó nem ismerése polgárok akkor sem hajlanak a jóra, ha azt megmondják nekik az erkölcsös viselkedés helyes voltát, így a moralisták egy része könnyen a hatalomhoz fordul segítségért, melynek eszközei lehetővé teszik a jóra való kényszerítést. Állam akkor keletkezik, ha egyes emberek már nem tudják ellátni magukat, segítségre van szükségük egy városba települnek össze Itt arkhónok (kormányzók) irányítanak, sztartiótészek (harcosok) védelmeznek és banauszoszok ill. démiurgoszok állítják elő az anyagi javakat. Munkamegosztás révén rend lesz hasznossági szempontok disznók polisza nincs benne semmi emberi, lsd hangyák/méhek társadalma. Ugyanakkor itt mindenki a saját érdekeivel foglalkozna törvényi szankció sohasem hatékony: többséget nem lehet kényszeríteni. Szükségletek bővülő jellege miatt és az örökös viszálykodással az egyensúly megbomlik szatiszba, lázas állapotba kerül és felbomlik pusztán szükségletekre nem lehet politikai közösséget alapítani. Közösségi rend eszménye az, amivel helyre lehet állítani az egyensúlyt: eredetileg létezett a harmónia (mely a szatisszal elmúlt) és az eszménynek alkalmasnak kell lennie, hogy ezt visszaállítsa. Harmóniában a részek közti összhangot az igazságosság biztosítja eszmény is igazságos. A nevelés hatástalansága és az emberek romlottsága miatt elismerte a törvények szerepét törvényhozónak bele kell élnie magát azok helyzetébe, akiknek a törvény szól. A törvények érvényesítésénél szükségesnek látta, hogy tartalmukat megmagyarázzák és megszerezzék a beleegyezést az engedelmességhez államokat a törvényeknek kell irányítaniuk. A legnagyobb rossz, ha az állam pártokká esik és megszűnik az egysége felügyeletet kell gyakorolni mindazok felett akik befolyásolhatják mások gondolkodását: művészek korlátozhatók, mert eszmékkel károsíthatnak vezetőknek joguk van a megtévesztésre, a jogos csalásra államérdekből életet kollektív elvek szerint szervezik meg: házasság kijelöléssel, gyereknevelés az óvodákban nevelés elve a kiválasztásra épül: csoportbeosztás (lsd a társadalom szerkezete) nincs kasztjelleg, modern totalitarizmus előképe Ellenezte a közösségtől való egyéni függetlenedést egyéni érdekek aláássák az államot. Emberfelfogása az individuális antropológiából indul ki, mely szerint az ember jellemzői egyéni sajátságokból ismerhetők meg egyforma vágyak vezérlik őket: tudás- hatalomvágy ill. anyagi javak birtoklása. Csak akkor jöhet létre politikai közösség, ha ezek a vágyak alárendelve, koordináltan, megfékezve érvényesülnek. Hit abban, hogy minden embernek (férfi vagy nő esélyegyenlőség!) meg kell adni a lehetőséget, hogy bizonyíthassa, alkalmas az őrök rendjére minden gyermeket az államnak kell nevelnie. Eszményi állam célja az emberek boldog és erényes életének biztosítása belső harmónia megteremtése az ilyen ember erkölcsös, mely állandóságot és egységet biztosít lényének. Ha az állam biztosítja, hogy 3

4 mindenki abba a helyzetbe kerüljön, amely megfelel vágyainak, akkor megvalósul a boldogság. Emberi lélek szerkezete hierarchikus állam egymás alá- és fölé rendeltséget kíván elérni az emberek közt is Társadalom szerkezete, mely három forrásból fakad: értelem, érzelem, vágy organikus egységet képez: bölcsek vezetik az államot, törvényeket adnak a közösségnek, mert csak ők képesek megragadni az ideákat. Kormányzás arisztokratikus abban az értelemben, hogy a legbölcsebbek uralkodnak, kik kooptálás útján kerülnek a hatalomba: akik már tagjai az uralkodó osztálynak, vagyis az őrök, további személyeket választanak maguk közzé, kizárólag érdemeik alapján. Képességük a gondolkodás, lelki hajlamuk az értelem. Erényesek, ha bölcsek őrök érvényesítik a helyes ideákat a gyakorlatban, állam létét fenyegető veszélyeket hárítják el. Képességük az akarat, lelki hajlamuk az indulat. Erényesek, ha bátrak munkálkodók fenntartják az államot, előállítják a szükséges javakat. Képességük az érzékiség, lelki hajlamuk a vágyakozás. Erényesek, ha mértéktartók. Mindezt komolyan veszélyezteti, ha a vezetők előnyben részesítik saját javukat a közzel szemben náluk meg kell szüntetni a magántulajdont és a családi köteléket ( fogyasztási kommunizmus ) Igazság részben emberi erény, részben a közösségi életet szervező eszme: mindenki a maga munkáját végzi (melyre termeszétől fogva alkalmas) és nem ártja magát sokféle dologba így az állam rendje és egysége biztosított Az Államban írta: a helyes rend elveit/szabályait nem kell törvénykönyvekben rögzíteni legkiválóbb emberek szabad belátással kormányozhatnak Az Államférfiban: a törvényhozást királyi tevékenységnek írja le, a legjobb, ha a egy belátással rendelkező férfi uralkodik és nem a törvények A Törvényekben írta: törvény az úr a vezetők felett, csak így remélhető jólét 3. UTÓPIA, SZABADSÁG ÉS DEMOKRÁCIA PLATÓN ÁLLAMBÖLCSLETÉBEN Az ember egyén, az önző egyén szabadságra vágyik és birtokolni akar egyediség, melyen nem alapulhat semmiféle rend disznók polisza egyediségen alapul, így lázas állapotba kerül birtoklás felborítja a harmóniát anarchia, ahol a cselekvést az önkény vezeti. Rendezettség arányosságot feltételez, melyet csak törvénnyel lehet kialakítani az értelem szabadságának megtestesítője ez az eszme normatív jellegű. arkhónok nem képesek felismerni az eszményeket, hisz csak az eredeti, természet-adta rendet ismerik sztartiótészek nem tudják érvényesíteni, mert csak a külső támadásoktól védik a poliszt arkhónok filozófusokká kell hogy váljanak, így átlátnak az ideák birodalmába törvényadók lesznek(nomosztehtész) és előírhatják, hogy mi a jó és a helyes. Sztartiótészek phülaxá válva érvényesítik azt. Embereket meg lehet tanítani a helyesre és jóra bölcseket kell föléjük rendelni, akik elméleti képességeik révén átlátnak a ideák birodalmába. Törvényadó az ideálisat írja elő törvénynek, a valódi létezőt nem a semmiből teremt törvényt, csak formát ad a létezőnek a polisz forma és matéria cél-egysége E politikai gondolkodásmód a sz politikai utópizmusra emlékeztet: szintén úgy vélték, hogy a helyes rend elvei valahol már készen állnak, a gondolkodóknak csak fel kell ismerni, a politika képviselőinek érvényre kell juttatni azokat; a párhuzam csak részleges, számos különbség létezik: míg Platónnál az ideák világa időtlen (múlt/jelen/jövő nélküli), addig a modern utópikus gondolkodók a helyes birodalmát a jövőbe teszik Platón eszményi államának jellemzője, hogy működése az egész közösség, nem pedig az egyén érdekeit szolgálja, az egyén (feltéve, ha nem bölcs) nem láthatja át az egész igényeit, s ha képes is lenne erre, önző mivolta miatt nem lenne tekintettel erre; az egyéni boldogság gondolata meg sem jelenik: ha ugyanis mindenkinek joga lenne az egyéni boldogsághoz, akkor ez a nagy egész boldogságát veszélyeztetné, az eszményi állam célja ezért az állam mint egész boldogsága 4

5 Egyéni akarat csak akkor van összhangban a közösséggel, ha az államot hierarchikusan szervezik és a vezetők körében megszűnik a magántulajdon nem lehet demokratikus, hisz az értelem és a tudás sem az. Platónnál a politikai rend nem demokratikus volta együtt jár az államhatalom totalitárius rendjével egy nem demokratikus rend elvileg nem szükségképpen totalitárius, hogy Platónnál ez mégis így van, annak az észszabadság az oka: a filozófusok hitük szerint nem teremtik, csak felismerik és érvényre juttatják az értékeket, ezért van az, hogy sem ők, sem mai utódaik nem érzik magukat felelősnek azért, amit az ideák világában megpillantottak és a társadalom felé közvetítettek ezért totalitárius a rendszer A platóni rendszerben azonban személy szerint senki sem szabad: a munkálkodók azért nem, mert a számukra meghagyott érzéki szabadság az erények által mindig megfékezett, politikai ambícióik is korlátozottak az őrök azért nem, mert bölcsesség híján nem tudhatják biztosan, hogy ténylegesen a jót őrzik-e a bölcsek (törvényadók) azért nem, mert ők csak felismerik a szükségszerűt, nem maguk alkotják az ilyen törvényadó nemcsak nem szuverén, de nem is autonóm: személyes szabadsága csak korlátok között érvényesülhet, ennek következményeként magáért a törvényért nem is felelős (felelős csak az lehet, aki szabad elhatározása alapján cselekedett) a politikai szabadságnak Platónnál két formája is megjelenik: érzéki szabadság: semmi sem korlátozza az egyéni magatartást, az ember azt tehet, amit akar ész- szabadság: az egész közösséget az államot illeti meg, de csak a filozófusok élhetnek vele; Platón államában csak az szabad, aki átlát az ideák világába, ott megpillantja a jót, s megvalósíttatja azt a neki alárendeltekkel, így ez a szabadság a szükségszerűség felismerése és az aszerinti cselekvés Államformák lehetnek hibásak timokrácia - ha az őrök nem engedik érvényesülni a bölcseket oligarchia - az arisztokrácia könnyen ezzé fajul ha vezetőiből hiányzik az erény, a kormányzás pedig nincs tekintettel a köznépre. Egyetlen szempont dominál a pénz. demokrácia - jellemzője az egyenlőség. A vagyontalan tömeg uralmát jellemzi. türannisz - ha az uralkodó nem tart be semmilyen szabályrendszert, önkény szerint kormányoz, zsarnok lesz: ez legkorcsabb államforma/legrosszabb államforma helyesek királyság arisztokrácia Az egyes államformák közti átmeneteket Platón törvényszerű folyamatokként mutatta be: I. a gazdagok oligarchikus uralma esetén eluralkodik az embereken a haszonszerzés vágya II. a meggazdagodott vezetők azonban kihívják maguk ellen a szegények haragját, ezek fellázadnak, megölik őket s demokráciát létrehozva egyenlően osztják el a hivatalokat III. a túlzott egyenlőség és a féktelen szabadság következtében vágyaik rabjai lesznek, megszűnik köztük az egység és a rend IV. a káoszban egy népvezér (demagogosz) hatalomra tesz szert, s egyeduralmat vezet be köztük; az ingatag és féktelen demokrácia tehát elkerülhetetlenül zsarnoksággá válik; ma is érvényes, hogy saját elvének érvényesítése minden rendszert veszélybe sodorhat, a demokráciát annak a túlhajtása bomlasztja meg, amiben a jó lényegét látja: a túlságos szabadság minden valószínűség szerint túlságos szolgasággá fajul, az egyén életében éppúgy, mint az államéban 5

6 4. ARISZTOTELÉSZ POLITIKASZEMLÉLETE ÉS ÁLLAMFOGALMA Amíg Platón a legjobbat kereste Arisztotelész a megvalósíthatót Platón idealista, Arisztotelész empirikus Nézetei elsősorban a Politika, Athéni állam ill a Nikomakhoszi etika műveiből ismerhető meg. A politikai kérdések elemzésének módszere: a tudományok vagy elméleti, vagy gyakorlati vagy alkotó jellegűek; a két legfontosabb gyakorlati tudomány az etika és az államtudomány (mely az etika része bizonyos értelemben) az államtudomány a városállamok létével/javával foglalkozik, nem pusztán a megismerést szolgálja, hanem a legfőbb jó felé vezető utat kívánja megmutatni (ettől gyakorlati); az etika az egyén/ államtudomány/polisz számára jelöli ki a legfőbb jóhoz (boldogsághoz) vezető utat, s mivel a köz java szerinte is megelőzi az egyéni jót, ezért az államtudomány a legfőbb és leginkább vezető tudománynak nevezhető úgy vélte, hogy a valóságos politikai viszonyok elemzése megelőzi a lehető legjobb állam kérdéseit szemléletmódját ezért empirikusnak nevezik, állítólag 158 városállam alkotmányát hasonlította össze, ebből csak az Athéni állam maradt fönn mindazonáltal a tapasztalati megismerés csak az egyik eszköze a megismerésnek, az értelmi megismerés tárja föl a dolgok okát, a tevékeny értelem ad formát a tapasztalatnak, a cselekvés során ez szabja meg a cselekvés irányát az elmélet dolga nála nemcsak a ténylegesen létező (van) vagy az elméletileg helyes (kell) leírása, hanem annak megállapítása is, hogy a helyes megvalósítható-e; komolyan számol a létezővel (pl. az emberek sokféleségével) és tartalmi értelemben viszonylagosnak tartja a jót, a van és a kell között észreveszi a lehetségest is nem a legjobbat keresi, hanem azt, ami megvalósítható a tökéletes városállam és a helyes erkölcs jellemzőit az elméletek csak fő vonalakban képesek megállapítani az efféle dolgok az emberek sokfélesége miatt nem teszik lehetővé a teljes szabatosságot, a tanult embert az jellemzi, hogy minden kérdésben csak oly fokú szabatosságot kíván, amekkorát az illető tárgy természete megenged A. meg volt győződve, hogy az egész előbbre való mint a rész egyén érdekeit alá kell rendelni a közösségnek, ugyan nem rendelkezik akkora hatalommal az egyén felett mint Platón esetén, de így is felügyeli az életét (cenzúrát gyakorol, fiatalokat nevel) polisz pluralista de neveléssel tehető egységessé. Platón elvektől/eszményekről beszél, addig A. szerint intézményi keretek jelölik ki az emberi tevékenység határait. Filozófiájában jelentős helyet foglal el a középszer keresése, vagyis a kompromisszum doktrínája pl.: az állam legjobb vezetőjének a középosztályt tartotta, mert erre a mértékletesség a jellemző ez biztosítja az egyensúlyt, mely az állam tartósságának alapja (ezt fejezi ki a politeia államforma, lsd még 5 t.) Platón kommunisztikus elképzelésével szemben, szerinte a legkevésbé a közös tulajdonnal törődnek az emberek csak a magukéval. Gazdasági folyamatok elemzése révén az állami jelenségeket az etika-politikaökonomika szempontjaiból kell megkülönböztetni Minden városállam a természet szerint létezik organikus módon keletkezett: folyamatos fejlődés eredményeképp fajfenntartást célzó társulás ill az urak és szolgák szövetségéből, ahol először a háznép majd a falu jött létre egymással társló falvak pedig a poliszt társadalmi hierarchia a természeti képességek különbözősége alapján jött létre: rabszolgaság is az emberi természet alapján igazolható természettől fogva szolgák, nem rendelkeznek bizonyos értelmi képességekkel ember politikai élőlény (zóon politikon): felismerte a közösségi, politikai élet természetes jellegét az ember létezni csak társadalomban képes a közösségben mint államalkotó lény jelentkezik (isteneknek és állatoknak nincs erre szükségük) civilizáció nem hanyatlás a nemes vademberhez képest, hanem a szabadság elnyerésének eszköze itt tudja megvalósítani céljait. meghatározza a társadalmi együttélés normáit: közösségi lét formája a család és állam mindkét intézményben a hatalmi viszonyok, az uralom, az alá- és fölérendeltséget érzékelte természetszerű és törvényileg meghatározott. Természetjog sem teljesen változatlan! A. legfőbb érdeme, hogy megszilárdította a tudományos bizonyítás hitelét: realitásból kiindulva próbálja leírni a törvényszerűségeket másrészt logikájában a gondolkodás, következtetés időálló törvényeit 6

7 leszögezte. Kétfajta igazság van: egyetemes, mely általános, axiomatikus további bizonyításra nem szorul ill. egyedi, (ezen belül osztó és kiigazító) mely aktuális jellegű, változékony, most és itt épp így igaz, ám a következő esetben amúgy. Egyetemes igazság: az ember ilyen, egyedi igazság: ez az ember ilyen Ha a rókát akarom tudományosan leírni nem egy rókát írok le, hanem megkeresem a faj általános, mindenkor érvényes jegyeit, a róka teljesültségét - az eredmény olyasvmi lesz, ami ilyen tökéletes formában talán egyetlen példányban sem létezik Platón szavaival élve a róka ideáljához jutok, A. szavaival a róka beteljesültségéhez - de vajon ez a rókánál rókább igazság valódibb-e a valódi rókánál? Emellett A. kezdte hangsúlyozni a szakadatlan fejlődés elvét de mivé válik a változhatatlan kategóriák igazsága a folytonos változásban? Elméletének hátterében a jog politikai funkciójának felismerése áll (hatalomgyakorlás törvény általi korlátozása) egyenjogú emberek nem tartják természetesnek, hogy egy ember uralkodjon felettük, a vezetők sok mindent tesznek a vki kárára/előnyére törvényt kell föléjük tenni csak őrei/szolgái legyenek a törvényeknek jogállamiság első megfogalmazása. Ha a törvény nem képes a helyes magatartás megfogalmazására, a döntés joga a vezetőké ha tökéletlen vagy hézagos, a méltányosság révén ki kell igazítani. Mi a helyzet az igazságtalan törvényekkel? Végre kell-e hajtani az ilyeneket? A. nem válaszolt rá. 5. AZ ÁLLAMFORMÁK RENDSZERE ÉS IGAZOLHATÓSÁGA ARISZTOTELÉSZ POLITIKAI FILOZÓFIÁJÁBAN Államformák ( alkotmányok ) összehasonlítása A. rendszerében évszázadokra meghatározta az eu-i államtudományt. Az alkotmány a városállam rendje, tekintettel a különböző hivatalokra és elsősorban a hatalom gyakorlóira hányan részesednek a hatalomból: egyvki, néhány vagy sokan milyen érdekek mentén kívánnak kormányozni: közösség vagy saját a királyság: jó államforma, mert ilyenkor uralkodásra termett, bölcs férfiú kormányoz, betart bizonyos írt és íratlan szabályokat és legtöbbször az alattvalók beleegyezésével. (legtermészetesebb államforma) a türannisz: ha az uralkodó nem tart be semmilyen szabályrendszert, önkény szerint kormányoz, zsarnok- türannosz lesz belőle ez legkorcsabb államforma. (legrosszabb államforma) az arisztokrácia: egy kisebb csoport gyakorolja a hatalmat, a vezetők itt is nemes, bölcs férfiakakiknek a gazdagok közül kell kikerülniük és hatalmukat a köznépre tekintettel gyakorolják. oligarchia: az arisztokrácia könnyen ezzé fajul ha vezetőiből hiányzik az erény, a kormányzás pedig nincs tekintettel a köznépre. Egyetlen szempont dominál a pénz. politeia: a legnemesebb államforma, tulajdonképpen az oligarchia és a demokrácia keveréke, bár inkább az utóbbihoz áll közelebb egy mikté politeia. Törvény uralma a jó államformákban érvényesül, mely egyesíti a szegények és gazdagok érdekeit és elveiben együtt jelentkezik a szabadság, gazdagság és erény. Hatalom azok kezében van, akik erényekben és jellemben kifogástalanok: vagyoni helyzetük a tisztségviselést lehetővé teszi, nem áhítoznak mások vagyonára a középosztály a törvények biztos őrei demokrácia: legkevésbé korcs államforma, jellemzője az egyenlőség. A vagyontalan tömeg uralmát jellemzi, állandó harcban van az előkelőkkel (rossz államforma) Minden városállam több alkotórészből áll (vagyonos/vagyontalan, fegyveres/fegyvertelen), sokféle vezető tisztség létezik és azok különböző módon tölthetők be (választás/sorsolás/születési előjog) annyi államformának kell lennie, ahányféle rendszer az alkotórészek jelentősége és különbözősége szerint lehetséges. 7

8 Államok stabilitása azaz egyes alkotmányok igazolhatóságának kérdése a politikai élet kiegyensúlyozottságával függ össze. Belső zavargásoknak számos oka lehet de kettő érdemel figyelmet: nyereség (nagyobb vagyon) vagy köztisztelet (politikai befolyás), ámbár nem azért tülekednek, hogy ezeket megszerezzék maguknak, hanem mert mások aránytalanul többet szereztek igazságtalanság, egyenlőtlenség (mely összefüggő: másként fogják fel az egyenlőséget, ezért ugyanazt az állami berendezkedést igazságosnak ill igazságtalannak fogják fel) Egyenlőség két formája szám mindenki egy egységgel részesül a javakból (egy szavazat van) érdem vmiyen szempontból (kiválóbb, erényesebb) többet kap, egyenlő ekkor is az elosztás A. szerint a valóságban egyenlő/egyenlőtlen emberek a politikai közegben sem különítik el magukat a másik csoportól, vagy mert egyenlőnek feltételezik magukat a másikkal (holott ez nincs így), vagy ellenben különbnek tartják magukat a többinél és ezért el akarnak különülni demokrácia az emberek egyenlőségét viszi át a hivatalokba ezzel szemben a királyság/arisztokrácia/oligarchia emberek egyenlőtlenségét jeleníti meg a hivatalokban is Kérdés az, a való életben létező egyenlőségből jogosan lehet-e következtetni a politikai hatalomban az egyenlőségre ha igen, akkor a demokrácia a helyes államforma A való életben meglévő egyenlőtlenségből következik-e a politikai hatalom egyenlőtlensége ha igen, a nem-demokratikus államformák a helyesek DE szám szerinti egyenlőség esetén a demokrácia igazságos érdemi szerint nem (nem-demokratikus fordítva) Ezek aporiák megoldhatatlan elméleti nehézségek. 6. CICERO ÁLAMBÖLCSELETE ÉS JOGELFOGÁSA Lovagrendű családból származik, kiváló nevelésben részesül (görög tanulmányúton sztoikus filozófiát tanult). Ügyvéd lett, majd quaestor ill consul. Belpolitikában kiállt a földreformok ellen, ő leplezte le a Catilina-féle összeesküvést (elszegényedett patrícius erőszakos hatalomátvétele) ezért megkapja a haza atyja címet, mégis az első triumvirátus alatt száműzik. Polgárháborúban Pompeius pártján áll szabad köztársaság híve volt, Antonius törvényen kívül helyeztette, így meggyilkolják 43-ban Művei (A szónokról, Az államról, A kötelességekről, A törvényekről) közvetítették a görög hatásokat a rómaiak felé, de volt sajátságos római felfogása is. Az Akadémia követője volt nagy hatással voltak rá a sztoikus hatások: e két irányzatot számos ponton azonosnak vette. Állam az emberekben kezdettől meglévő társulási ösztön terméke, a kormányzás lehet egyetlen ember/kiválasztottak csoportja/egész nép kezében tiszta államformák, önmagukban nem tökéletesek A királyságban azonban túl csekély mértékben kapnak részt az összes többiek a közösség egészét illető jogok gyakorlásában. A legjobbak uralma esetében a tömeg alig részesedik a szabadságból, mivel a közös döntésben nem vehet részt. Ha mindenről a nép dönt, az egyenlőség méltánytalanságot szül,mivel a személyek méltóságára nincs tekintettel. Amennyiben nem támad zavar és egymással nem vegyülnek, hanem megőrzik saját rendjüket először is az előbbi fogyatékosságokkal terhesek, ezenfelül nincs az államoknak olyan fajtája, amely ne rendelkezne a közelgő végzethez vezető átmenettel. Minden egyes állam olyan, irányítójának természete és akarata. Ha népből egy vagy több gazdagabb kiemelkedik, akkor azt mondják, hogy a viszonyok ezeknek a kevélyeknek az elbizakodottságára vezethető vissza. Ha azonban a népek ősi jogukat megőrzik és állítják, hogy ennél nagyszerűbb/boldogabb dolog nincs, mivel ők az urai a törvénynek/bíróságnak és ők döntenek háborúról/békéről. Nem szilárd annak az államnak a helyzete, amelyekben a hatalmat az arisztokraták szerzik meg és még kevésbé ahol királyság van törvény a polgári közösség köteléke, a jog pedig a törvény előtti egyenlőség. Állandó körforgás miatt nincs stabilitás: népuralomban mindig lesz egy tekintélyes ember, aki kiemelkedve a többiek közül, egyeduralomra tör... Melyik a legjobb? Önmagában véve egyik sem jó ha egyetlen tiszta formát kell előnyben részesíteni, úgy ez a királyság lenne Res publica=jogi megállapodás+közhaszon 8

9 Emberek természettől való egyenlősége és egyenlő politikai igénye mint vmi újnak a megjelenése fontos dolog gyökeresen eltér Platóntól vagy Arisztotelésztől. DE az egyenlő részvételi jog nem jelent egyenlő részesedést a hatalomban ezt a kevert államforma intézményei garantálják: megakadályozza, hogy egy csoport/egyén erkölcsi fogyatékossága megingassa az államhatalmat, ugyanakkor a tiszta formák erényeit is tartalmazza (király szeretete kevesek megfontoltsága nép szabadsága) magistratus: consul korlátozott egyeduralma (egy év, kollegalitás)/senatus: nem dönt minden ügyben, censor ellenőrzi/comitia: nem dönt mindenről, csak amiről megkérdezik Polgár kötelessége részt venni az államügyekben ill a közügyekben való szerepvállalásra tudatosan kell készülni (nevelés kérdése: állam működésével kapcsolatos elméleti tudás vmint szónoklattan) Az állam javát az erények szolgálják: zsarnok megölése helyes cselekedet, igazolja a haza üdve, fontos az igazságosság (nem ártani senkinek ill köztulajdont úgy használni mint a sajátot), a nagylelkűség (mások javának aktív szolgálata során ügyelni kell az igazságosságra) Törvény és erkölcs parancsai közt nem lehet ellentmondás, hisz mindkettő ugyanazt az ésszerűséget tükrözi a törvény a természetben létező legfőbb értelem mindenkinek megadjuk a magáét (nomosz). A törvénynek a méltányosság (görög) vagy választás (római) képességét tulajdonítják jog eredete a törvényből eredeztethető. Van lex humana lex naturalis az ember alkotta törvényt követve korántsem jelent helyes cselekvést (hisz ezt emberi akarat hozza létre, így nem biztos, hogy összhangban van az igazságossággal népenként és időben változó) mérce csak a természeti törvény lehet, mely nem hagyható figyelmen kívül, nem függeszthető fel. 7. ÁLLAM ÉS JOG SZENT ÁGOSTON ELMÉLETÉBEN Szt Ágoston nagy hatású egyházatya, hippói püspök lsd még Vallomások c munkáját, mely egy Isten nagyságát dicsérő személyes hangú levél. Keresztény gondolkodásmódját áthatják az újplatonikus tanok nem látott a kettő közt éles ellentétet mielőtt Isten megteremtette volna a világot, gondolataiban már léteztek az ideák, a rossz Isten hiánya Műve a De civitate Dei (Isten városáról) annak bizonyítására született, hogy a Római Birodalom bukása és a kereszténység között nincs összefüggés ekkoriban fosztották ki ugyanis Rómát a nyugati gótok (410) Szerinte ez nem a keresztény etika, hanem a belső hanyatlás miatt volt. Műben elvetette a ciklikus történelem szemléletet kezdete és fejlődési iránya (célja) van, melyet Istennel való találkozásban jelölt meg. Emberiség történetét két esemény határozza meg: bűnbeesés vmint Krisztus megtestesülése (ki vezekelt és megalapította az egyházat) Két végpont (teremtés és utolsó ítélet) két város, mely meghatározza az evilági létet: Isten városa földi/sátáni város sztoikus filozófia hatása Az Isten városa Ábeltől származik, a pátriárkákon, prófétákon keresztül Krisztusig és annak Egyházáig fejlődik. A másik Káintól ered, ez különféle monarchiákon keresztül a rómaiak birodalmába torkollik. A Római Birodalom sohasem volt igazi res publica mert hiányzott belőle az Isten szeretete nincs ott valódi igazságosság államnak morális igazolásra van szüksége (igaz itt a Földön a valódi igazságosság elérhetetlen ideál) bűn csak részben visszaszorítható A Krisztustól származó államnak kell uralkodnia világi hatalmat az egyháznak rendelte alá. Tanaiban elméleti formát ölt az isteni világrend földi megvalósulása: az emberek természettől fogva szabadok és egyenlők, csak bűneik miatt vesztették el a szabadságukat. Az állami kényszert mint Isten büntetését fogja fel az emberi bűnökért államok igazságosság nélküli rablóbandák. A két város egy dologban megegyezhet: a földi békében (rend nyugalma) Állami funkciók három típusa: parancsolni, gondoskodni, tanácsolni Embereket (kik egymással szemben állnak) két csoportra osztotta: büszkék/alázatosak, istenfélők/istentelenek kétfajta szeretet hozta létre őket Igazak előmozdítja a közjót egymást segítő közösség, az egységben a boldogság. Ennek ellenére nem különváltan, hanem összefonódva léteznek és csak a végítéletkor válnak el egymástól tisztán minden emberi közösségben jelen vannak a két város lakói (ez alól az egyház sem kivétel!) Sőt minden emberben megvívják a harcukat. Isten városa többé-kevésbé jelen van az egyházban, míg a földi 9

10 város az adott államalakulatban ezt a harcot kivetítette a történelemszemléletre Istennek szüksége van a történelemre, hogy megvalósítsa Isten városát, hogy nevelje az embereket isteni gondoskodás kíséri a históriát. Igazságos háború elmélete: keresztényi kötelesség is lehet a részvétel háború szükséges rossz,mert a bűn következménye, viszont szükség van rá a rend fenntartásakor önmagában nem rossz csak az ezzel együtt járó kegyetlenkedés. Igazságos háborúk jogtalanságokat torolnak meg : csak legitim közhatalom határozhatja meg, kizárandó a magánbosszút. Természetnek alárendelt szerepe van feloldódik a természetfelettiben. Az örök törvény Isten akarata, mely megparancsolta a természetes rend fenntartását egyetemes, megváltoztathatatlan. Természeti törvény az ember szívébe írt egyetemes törvény bűnbeesés előtti természetéből megmaradt értelmével képes megkülönböztetni a jót s rosszat felismeri az örök törvényt. Emberi törvénynek mindig meg kell felelnie a természeti és örök törvényeinek az a törvény, mely nem igazságos nem törvény 8. REGNUM ET SACERDOTIUM, J. SALISBURY ÁLLAMELMÉLETE A kereszténységet áthatotta a chiliazmus gondolatköre, Isten országának közeli eljövetelét várták és a világi hatalom magyarázatát is ennek várakozásnak rendelték alá. Alapvető mondanivalója a hatalmi viszonyokat illetően az engedelmesség, az uralkodó parancsainak teljesítése volt (Szt Pál) A sztoikusok tanításából átvették,hogy minden ember természetétől fogva szabad és egyenlő társadalmi és hatalmi intézmények forrását a bűnben keresték (az ún. eretnekek ezzel támadták az egyházat is) egyházi tanítás: szeretet fogja össze az embereket nem a hatalom. Eu-i hatalomelméleti gondolkodás fokozatosan visszatért az antik mintához a hatalom forrása a nép. Középkori politika alapvető két pólusa: a világi és az egyházi hatalom e két hatalom az, mely a világot kormányozza, ezzel kizárják a cezaropapizmust és a hierokráciát (papi uralom) dualista koncepció, melyben a felek függetlenek két kard elmélete I. Gelasius még elválasztva a kettőt, egyháziak engedelmességét írta elő a világi ügyekben, ezzel szemben VII Gergely a világi hatalom alárendeltségét hangsúlyozta jogot formált, hogy császárokat tegyen le. Invesztitúra harc IV Henrikkel Pápaság világi hatalma nőtt a keresztes harcokban, Szt. Bernát szerint mindkét kard az egyházat illeti: egyiket az egyháznak, a másikat az egyház érdekben és a pap rendelkezése szerint kell használni (forrás Lukács evangéliuma) pápai teljhatalom VIII Bonifác már a világi hatalom származását is a spirituálistól eredezteti és neki tetszően kell gyakorolni pápa Krisztus földi helytartója ítélkezik felette Párizsi János teológus tanítása viszont már arisztotelészi tételekre támaszkodva védte a világi hatalom önállóságát (közjó gondolata, állam természetes eredete, ember mint politikai lény) ill mivel az ember testből és lélekből áll ezek irányítására csak két hatalom képzelhető el, kik végső soron Istentől nyerik a hatalmukat. Dante a pápapárti guelfek és a császárpárti ghibellinek konfliktusában már a német-római császár univerzális hatalmi igényét hangsúlyozta. Monarchia c művében a világi egyeduralmat hangsúlyozta, a párhuzamosan létező egyházihoz pusztán az örök élet boldogságának elősegítése tartozik. Az államot a ember magasztos céljaival és szellemi fejlődésével kapcsolta össze: világállam megszünteti az államok konfliktusait és megteremti az igazságos uralomfeltételeit az emberi összesség csak akkor egyezik a világmindenséggel, ha egyetlen princípium irányítja világi hatalom tekintélye közvetlenül Istentől függ: pápa a lelki boldogság, császár a földi boldogság biztosítására hivatott Salisbury állam-politikai rendet élő szervezethez hasonlította politikai szervek egymástól hierarchikusan úgy függnek egymástól mint az élő test alkatrészei pozitív változat lélek = papság, ők állnak a hierarchia csúcsán, az egészséges fej Isten képmásának tekinthető uralkodó, ki a törvények szerint uralkodik. Szenátus a szív, ahol minden jó/rossz kezdeményezés elindul. Bírák és elöljárók a szem/fül/nyelv. Hivatalnok és katonák a kezek, gazdasági tisztviselők a gyomor, parasztok a láb negatív változat fej a zsarnok, mely az egész testet megfertőzi. Eretnek papok a lélek, gonosz tanácsadók a szív stb... - megbetegedett testet gyógyítani kell, ha a fejedelem arra törekszik, hogy művelt legyen (természetjog, méltányosság), nem lesz zsarnok 10

11 Fejedelem a megtestesült jog tekintélye a jogtól függ. Fenntartja az igazságosságot, hogy milyen eszközzel ezt saját belátásától függ önmaga mentes a jog előírásaitól döntéseit csak a természetjog és az igazságosság előírási korlátozzák. Természetjog biztosítja a dolgok összhangját mindenkinek megadva azt ami neki jár ezt a törvény teszi közzé, aminek a születését a méltányosság és a közjó segítette elő. Zsarnokölés S-nél csak elméleti lehetőség, egy figyelmeztetés hisz mindenkit köt a hűbéri eskü ítélet Isten bölcsességére hagyva. Egyház fejedelmi méltóságot ad, ezt el is veheti. Zsarnokká az egyházi rend tagja is válhat. 9. MARSILIUS ÉS OCKHAM ELMÉLETEI Marsilius ferencesrendi szerzetes A béke védelmezője c művében az averroizmust ülteti át a politikára. Averroizmus: arab filozófiai rendszer arisztotelészi tételekre építve (Ibn Rushd) Politikát és a teológiát elválasztotta politikai kérdéseket szekularizálva, racionális keretben vizsgálta. Célelvű szemléletet elvetette, helyette ható-okok vagyis az intézmények/állam fenntartására helyezte a hangsúlyt. Béke az állam jó elrendezettsége szekularizált, mert csak a földi létre vonatkozik, funkcionális, mert az állam részei közötti összhangra épül (mezőgazd. és kézműves dolgozók, katonák, kereskedők, papok, kormányzat egyházat az államba integrálta!) Tagadta a pápaság jogát a világi hatalomhoz, sőt megadóztatta volna az egyházi birtokokat is egyházi hatalmat tisztán lelki jellegűnek tekintette. Radikálisan új koncepciót vallott: népfelség elvét, mondván a nép a hatalom forrása csak így biztosítható az állam fennmaradása. A nép maga a törvényhozó, mert az egész többségi határozatai mindig igazságosabbak, mint a legbölcsebb uralkodó döntései. A nép nevezi ki a kormányt és mindvégig ellenőrzi, ugyanakkor az uralkodó az államhatalom feje, aki a törvényhozó hatalom tekintélyével cselekedhet törvényhozó és végrehajtó hatalom kettőssége Az ember politikai lény a politikai erények közösségalkotó tényezők. Ockham ferencesrendi szerzetes, a nominalista irányzat tagja. Minden létező egyedi általános fogalmak csak mesterséges jelek, nem tőlünk függetlenül létező valóságok és mint ilyenek, csupán a dolgok létezése után keletkeznek (ezzel szemben a realista nézet szerint az általános fogalom a dogot létrehozó, tehát már előbb létező vmi, ősforrása maga az Isten, akiből kisugárzik a természet. Isten a mindent megelőző fogalom: minden létezett benne, mielőtt dologként/egyedként megvalósulna) Voluntarista természetjogi tanában az isteni akaratot állította a középpontba erkölcs és a jogi rend teljes mértékben Isten önkényes akaratán nyugszik (lopást most tiltja, de holnap talán nem) Jogpozitivizmus előfutára. Természetjog legitimációs alapot ad a hatalomnak de egyben korlátozza is: tiszteletben kell tartani az alattvalók jogait (leginkább a tulajdonjogot) ill csak a bűn megelőzésére szorítkozzon Fontos a tulajdonszerzési ill a kormányzat megválasztási jog, amenyibben mindkettőt a bűnbeesés hívta életre ártatlanság állapotában a szabad, egyenlő és a javakat közösen birtokló embernek egyikre sem volt szüksége. Ius fogalmán nem objektíve helyeset értett, hanem alanyi jogként, jogszerű hatalomként határozta meg. JOGPOZITÍVIZMUS: Hívei sem utasítják el az igazságosság, vagy más értékmérő gondolatát, úgy vélik azonban, hogy ezek a vallás, az erkölcs, a világnézet körébe tartoznak, de nem a jog világába; számukra a jog világa kizárólag ember alkotta szabályokból áll, szuverén hatalomtól származik, tökéletlen, hézagos, igazságtalan. A jog a szuverén parancsa, független az erkölcstől, igazságosságtól, független a világtól. Állam által alkotott jog. Az egyén kikiálthat bármit joggá. A szuverénnel való kapcsolata jellemzi. Nincs két jogi világ: egy jog van, a pozitivista jog. 11

12 10. AZ ÁLLAM ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI ÉS AZ IGAZSÁGOSSÁG FOGALMA AQUINÓI SZT TAMÁS ELMÉLETÉBEN 9 sz-ban bontakozott ki az egyházatyák működéséből a skolasztikának nevezett irányzat, mely a filozófiát különválasztotta a teológiától (habár alárendelt szerepkörre utalta: a filozófia a teológia szolgálója). Olyan világkép megrajzolására törekedett, amelyben a természeti jelenségek magyarázata összhangban marad a teológiai tételekkel tudósok ám keressenek és kutassanak de nem találnak mást, mint amit a teológia eleve tud. Ezért született e korban oly sok Summa Theologiae (legjelentősebb Aquinói Szt Tamásé) csupa nagyvonalú kísérlet a világrend spekulatív, de egyetemes magyarázatára. Központi probléma az univerzalitás: általános előbbre való-e az egyedinél avagy fordítva (lsd Ockham) Skolasztika elvi alapvetése nem volt egységes ugyanis a tudományos kérdésekben is sok ellentétes nézet megfért a skolasztikán belül. Az első egyetemek tanulóközösségekből jöttek létre az első Bolognában 11 sz-ban alakult, majd Párizsban, Oxfordban. Igazi egyetemekké ezek a csoportosulások sz-ban váltak. Skolasztika fénykora egybeesik az egyetemek kibontakozásával (vmint azzal, hogy kelet-európa egysége megszűnik, canossát jár a császár) Szellemi síkon egyeduralkodó az egyház. Az állam T. szerint a világmindenség része, melyet Isten alkotott és kormányoz államhatalom isteni eredetű, célja a megfelelő körülmények megteremtése ill az erkölcsi tökéletesedés elősegítése (Istenhez való hasonlatosság), rendjét a törvények biztosítják, melyek Isten értelmét tükrözik. Bár az állam isteni eredetű, csak kormányzásának szervezete függ az embertől. Monarchia a legjobb forma. Ember társas és értelmes lény, de értelme annyiban természetszerű, amennyiben felismeri, hogy képességeit mások által kiegészítve képes csak előállítani a szükséges javakat ez a gondviselés elhalványulása (ellentétben áll Ágostonnal, ki a bűnbeeséshez kapcsolta az állam létezését) Ember célokat tűz ki cselekedetei a jóra irányulnak, mely a vágyai kielégítése. Vágyak hierarchikusan szerveződnek és nem végtelenek létezik legfőbb jó: életcél, mely maga az Istenhez való hasonlatosság Egyházi hatalmat magasabb rendűnek feltételezte a világinál viszonyukban viszont a párhuzamosságot hirdette, békés egymás mellett élés (lsd még Gelasius - 8 t.) A világmindenség léte az örök törvényen alapul,mely Istenben él. Az örök törvény tükröződését (a természetben és az emberi értelemben) természeti törvénynek nevezi, mely indokolja a feudális hatalmi intézmények létét hatalom célja a közjó emeber köteles engedelmeskedni a hatalomnak, ez az örök törvényből fakad. Igazságosság elsősorban erény, mely az emberi cselekedetekkel áll összefüggésben cselekedeteknek külső (természetfeletti alapelvek) és belső [emberi képességek: értelem, akarat,melyek lehetnek jók (erények) vagy rosszak (bűnök)] mozgató okai vannak. teológiai erények Istenhez fűződő kapcsolata: hit/remény/szeretet értelmi és erkölcsi erények emberekhez fűződő kapcsolat értelmi erények értelmesség (alapelvek) tudomány (alapelvekből jut a helyes következtetésre) igaz bölcsesség (következtetéseket elrendezi) megismerésére okosság (emberi cselekedeteket az előbbiekkel összhangba hozza) ösztönöznek ügyesség (alkotó tevékenység) erkölcsi erények okosság (tárgya szerint erkölcsi, mert lehetővé teszi a helyes/helytelen magatartás felismerését ill megszabja az elérés helyes mértékét) lelki erősség mértékletesség sarkalatos igazságosság erények, feltételei a többinek 12

13 Igazságosság tartalmilag a jogossággal áll kapcsolatban: mindenkinek meg kell adni azt, ami jogosan megilleti. Alanya az akarat, tárgya a jog igazságosság révén felismerhető mások jogai, mely arra ösztönöz, hogy ne sértsük a másét másra irányul, egy másik ember jogát mozdítja elő csak másokkal lehetünk igazságosak, saját magunkkal nem. Fogalmilag állandó jellegű: mindig és mindenűt a mások javát kívánja előmozdítani az igazságos ember. Szeretet nélkül viszont semmit sem ér ez alakítja ki azt a készséget, hogy mindig a mások javát tartsuk szem előtt (hisz alapvetően az ember önző) Másra irányuló erényes cselekedtek, amik mégsem igazságosságba tartoznak, mert nem azt adják, ami a másikat megilleti nem tesznek eleget a jogosság követelményeinek, mert kevesebbet adnak vallásosság: nem adható meg minden Istennek szülő vagy haza iránt szeretett tisztelet erényes emberek iránt nem úgy adják, ahogy azt megilletné amit adnak, azt nem az igazságosságra jellemző módon adják hála bőkezűség barátságosság megtorlás (nem feltétlenül úgy kapja meg a megérdemelt büntit, ahogy kéne) Igazságosság által előírt kötelezettség irányulhat közjóra egyén kötelezettségei a köz felé egyénre osztó igazságosság: közösségnek a tagok iránti kötelezettségei kölcsönös igazságosság: tagok egymás iránti kötelezettségei Tárgya vagyis a jó jellegét tekintve lehet egyetemes közjóra irányul részleges magán jóra irányul osztó kölcsönös Alanyát tekintve egyetemes egyén mivel tartozik a közösségnek, mi az ami a közösségnek jó kötelezettségeket törvények írják elő osztó mivel tartozik a közösség az egyénnek és ő milyen mértékben és elv alapján részesülhet (arányosság) kölcsönös közösség tagjainak egymáshoz való viszonya, fő elve az emberek egyenlősége és méltósága (ezek többnyire tilalmak lsd Tízparancsolat) Fő követelménye a tulajdon szentsége, ezzel igazolja a kamatszedés tilalmát büntet Ember személye és méltósága azonban önmagában nem feltétlen érték, leginkább akkor nem, ha súlyos bűnt követ el ha egy végtag veszélyt jelent a testre le lehet vágni, ha egy bűnöző veszélyt jelent a társadalomra meg lehet ölni 13

14 11. AQUNIOI SZT TAMÁS A TÖRVÉNYEK SZEREPÉRŐL ÉS FAJTÁIRÓL Helyes rend a jogon alapul,melynek alapját a törvények teremtik meg helyes rend erkölcsi szükséglet. A világ sokszínű de egységes is, mert egy teremtője és célja van sokféleség egységét a rend érvényesülése biztosítja. A részek egy közös cél felé való törekvésükkel alkotnak egészet emberi világ az isteni elrendezettség révén alkot egészet világ felépítése nem a valóságnak a törvényszerűsége, hanem a célra való törekvés, finalitás. Részek hierarchiában épülnek fel egymás alá- ill mellérendeltségeben társadalomban az emberek egymás alá- fölé vannak rendelve, ugyanakkor Isten alá egyenlően vannak rendelve Teremtett világ rendjét négy törvény biztosítja örök törvény - mindenség kormányzásának terve teremtés előtt meglévő tökéletes rend eszméje, ember a kinyilatkoztatásból ismerhet meg (teljes egészében csak Isten ismeri). Gondviseléssel szoros kapcsolata van: minden ezáltal el tudja érni a végső célját természeti törvény örök törvénynek a természet közvetítésével való kifejeződése, ezáltal az érteles lények részesednek az örök törvényből felismerik a jót s rosszat törvény csak olyan célokat jelöl ki, amelyre az ember természeti hajlamai irányulnak: önfenntartás hajlama fajfenntartás hajlama természetének megfelelő módon éljen Általános elvet tartalmaz: jót meg kell tenni, a rosszat kerülni kell közösségre vonatkoztatva: add meg mindenkinek a magáét és ne bántsd a másét általános alapelv mindig változatlan közösségre vonatkozó változhat (letétbe helyezett dolgot vissza kell adni a tulajdonosnak, ha viszont őrült és a fegyverét kéri, a közjóra hivatkozva meg lehet tagadni) megvan a tévedés kockázata figyelembe kell venni az isteni kinyilatkoztatást isteni törvények: ha az emberi törvények ellentmondásosak ill ezek nem képesek minden bűnt megbüntetni. Természeti törvények szabályozása fogyatékos: emberi jó akaratra épít ill. csak általános elveket tartalmaz emberi törvények/törvényhozás szükségszerűsége a természeti törvényekből egyszerű következtetéssel közelebbi meghatározása/pontosítása kiegészítése nem rendelkezik mindenről pl.: javakról nem lehet eldönteni lehetnek-e magántulajdonban Ez az elmélet ma is meghatározza a katolikus jogbölcseletet társadalom normatív rendjét illetően egyensúlyra törekszik az ész/érzelem, hit/értelem közt hit és az értelem végső egységére alapozott normarendszer része a természeti törvény keresztény jogfelfogás alapja. Ha csak a hitre lenne alapozva, akkor vagy a különböző elveket tartana helyesnek konkrét helyzettől függően, vagy ugyanazon elvek érvényességét különböző feltételek mellett nincsenek általános érvényű normák. Ha csak az értelemre lenne alapozva, a vallás felől nézve csak részleges lenne az emberi értelem esetleges és érzelmileg befolyásolt. Természeti törvény nyilvánvalóvá teszi, hogy az igaznak egy elve van hit és az ész igazsága összeolvad. Helyes cselekvés elvét természettől fogva minden eszes lény felismeri és lelkiismerete és értelem alapján viszonyul hozzá természetjog fő elve hitetlennél is érvényesül kormányzatnak a természetjog alapján kell megalkotnia a pozitív jogot nem saját akaratuk alapján pogány uralkodó keresztény alattvalói is engedelmeskedhetnek neki. Eretnek uralkodót az egyház eltávolíthat, de hitetlent nem. természeti törvény az emberi törvény felé közvetíti az isteni törvényt értelmes lények azért részesülnek nagyobb mértékben az isteni gondviselésben, mert döntéseik révén annak részeseivé válnak megismerhetik azokat a célokat, amelyre természetüknél fogva törekednek ezen céloknak hierarchiája van (legmagasabb Isten megismerése) természeti törvényeknek utat kell mutatnia a cél felé, de mivel ez olyan cél melyet nem lehet kikényszeríteni emberi joggal nem lehet elérni természeti törvény Isten akaratán nyugszik ez az akarat nem önkényes, de szabad: ami jó, az azért jó, mert Isten akarata lsd skolasztika két ága jogszerű államhatalom legitimálása kijelöli az uralkodó tevékenységének határait ha jogtalanul szerzi meg/gyakorolja a hatalmat, a világ rendje ellen lázad 14

15 12. A REFORMÁCIÓ ÁLLAMELMÉLETE A reformáció a középkor végén föllépet a pápaság és papság erkölcstelensége ill a katolikus egyház privilégiumai ellen. Elvetette a pápa közvetítő szerepét Isten és ember közt előtérbe helyezte a közvetlen megismerést (Biblia tanulmányozása) önálló nemzeti egyházak és irodalom kialakulása. Jogegyenlőséget hirdetett bibliai tételek alapján. Racionalizált teológiai rendszer: rítus egyszerűsítése, nemzeti nyelv használata, képek száműzése a templomokból. Luther és Kálvin mindig a Szentírásból vezették le az elméletüket hisz ez a teológia letéteményese. Egyedül a hit révén üdvözülhet az ember, mely Isten ajándéka nem az ember teremti megigazulás Isten ajándéka evilági tetteink közömbösek erre nézve az eleve elrendezés már az ember születésével eldől: hogy halál után üdvőzülésre vagy kárhozatra van vki ítélve. A bűn teljesen megrontotta az embert mindenki magán hordozza a gonoszság jelét ha jót teszünk, az Istenek tudható be emberi cselekedetek emberi mércével mérve akár jók is lehetnek, de Isten szemében súlytalanok DE mégis vannak erkölcsi normák: hit révén lehet üdvözülni, akit a hit hatalmába kerít, mindenképpen üdvözül, még ha nem is akarja tevékeny szeretet tana. Luther Világi felsőségről: két birodalom elméletét írja le Isten két királyságon keresztül uralkodik egyik Jézusé (lelkek kormányzása), a másik világi (élet céljaira szolgál) az egyház nem rendelkezik világi hatalommal: nincs kánonjog, egyházi bíráskodás. Kölcsönösen függ egymástól az állam és az egyház. Az állam a bűnnek emel gátat, segíti a társadalmi életet, az egyetemes békét. Természettörvény feladata kijelölni a határokat ezen belül szabadon mozoghat az államférfi törvény nem lehet ellentétes az isteni igével. Tízparancsolatban (és részletesen a Szentírásban) megtalálhatóak az isteni törvények. Isten előtt minden ember egyenlő, a földön azonban rangjuk van, mely hivatásokhoz kötődik ezek jók, mert Istennek köszönhetőek, de vissza is lehet élni vele az államférfi (mint Isten földi helytartója) az erőszakhoz is nyúlhat DE ami megengedhető a közerkölcsnél (hisz ezzel Istent szolgálja) azt nem lehet megtenni a magánéletben ha zsarnokká válik a hős megfékezheti, neki nem kell a törvényeknek alávetnie magát, mert rendkívüli adottságokkal rendelkezik viszont miután elvégezte a feladatot elbukik, végső soron ő is romlott (mint minden ember) Az állam isteni legitimációval rendelkezik engedetlenségre nincs mód, ha igazságtalan, azt tűrni kell. Kivéve, ha a természetjog és az isteni jog alapján feltárható a megsérült igazság ill. ha a vezetők, ellenmondva Istennek, új szabályokat hoznak. Ellenállás viszont a tekintély megszüntetéséhez vezet, mely végső soron Isten akarata ellen van itt nem lehet kivétel. Ha viszont a keresztényt hite miatt folyamatosan üldözik vagy más országba költözik vagy tűr vagy mégiscsak ellenállhat törvényesen. Az uralkodó tulajdonképp csak olyan magánszemély, aki azért kap politikai hatalmat, hogy védje a birodalmat igazságtalan erőszakkal szemben az erőszak alkalmazása jogos, uralkodónak járó engedelmesség nem a személyt, hanem a hivatalt illeti meg. Reformáció radikális szárnya 16 sz-ban a monarchomachok francia szokásjog alapján ősi jognak feltételezték az ellenállást lsd egyenlőtlen szerződés,melynek nyomán a nép beleegyezik az engedelmességbe feltéve, ha az összhangban van az isteni/emberi törvényekkel ha vét ez ellen a király, a lázadás isteni jogra hivatkozva igazolható. A király tekintélye a törvényekből ered törvény hatalmasabb a királynál nép a törvénynél ítéletet a nép mondja ki király felett bíráskodhat. 15 A kálvinisták maguk is az ellent-nem-állás elméletét hirdették, bár az engedelmesség alól Kálvin fenntartotta néhány kivétel lehetőségét: a világi hatalmasságoknak való engedelmesség nem vezethet távolabb Istentől. (Ha az uralkodó Istentől nyeri legitimitását, akkor joggal követelhető meg tőle, hogy ne forduljon szembe Istennel. Az engedelmesség csak addig jár neki, amíg azt nem Isten ellen használja fel.) Istennek módjában áll vezetőket választani a nép köréből, akik szükség esetén megbüntetik a kormányzatot. Két további kivétel is van: A nép azon alacsonyabb rangú vezetői, akik adott esetben a nép nevében jogszerűen ellenállhatnak Bizonyos speciális esetekben a jogos vezetővel szemben is lehetséges az aktív ellenállás. Általánosságban azonban a kivételek nem változtatnak azon, hogy ha szembeszegülünk a vezetőnkkel, akkor Isten ellen fordulunk.

16 13. ELLENREFORMÁCIÓ ÁLLAMBÖLCSELETE Reformáció kiváltotta az ellenreformációt. Tridenti zsinaton célul tűzték ki a katolikus egyház hatalmi helyzetének megerősítését, előtérbe állította a jezsuita rendet és az inkvizíciót alapvető eleve az abszolút monarchia kiépítése. Spanyolo nagyhatalmi terveit alátámasztva egyfajta második skolasztikát teremtettek a rekatolizáció hívei. Ius gentium, a nemzetközi jog első megfogalmazása. Újfajta oktatási módszerek az egyetemeken pontosabb ismeretek, nincs már meg a szerzők nagy tekintélye ésszerűséget és a rendszerszerűséget követék. Loyola Ignác jezsuita rend alapítója Jézus szent ügyéért, az emberi üdvösségért vívott harcot úgy vélték céljaik szentesítik az olykor kétes eszközöket is. Emberi lelkek megnyerése miatt különleges gondot fordított az oktatásra. Jezsuiták hatalma összefonódott az arisztokráciával így nagy vagyonhoz/befolyáshoz jutottak. Céljuk a pápa egyetemes joghatóságának igazolása vmint militáns fellépés a protestánsok ellen. Suarez államelmélete: az ember társas lény együttélés a természetéből fakad DE különbséget kell tenni természetes és politikai célt tételező/közös megegyezés alapján létező sokaság közt. Természetesben nincs meg a törvény megalkotásának képessége, nincs szüksége uralkodóra. Ellenben a politikaiban megteremtetik az impériumot egy uralkodó trónra emelésével szabad döntés alakítja ki az államot: erkölcsi aktus az együttélési keret létrehozása, alávetési, hogy elfogadják az autoritást. Uralkodó hatalma elidegenítésen (emberek szuverenitásukat hatályon kívül helyezik) alapul ez nem delegálás. Az államok önmagukban tökéletes társaságok de léteznie kell egy egyetemes közösségnek, mely az univerzális közjót biztosítja nemzetközi jog természetjogi alapon ugyanakkor nagy szerepe van a nemzetközi szokásjognak, a ius gentiumnak is. Pápának világi hatalma is van, spiritualitásánál fogva élhet az interdiktummal, bíráskodhat és felmenthet uralkodókat. Ellenállási elmélet: bár a közösség elidegenítette a szuverenitását, az önfenntartási jogáról nem tud lemondani törvényes a zsarnokkal való szembenállás: van ki önmagát teszi azzá (cím nélküli), ugyanakkor van a törvényes úr, ki zsarnoki módon kormányoz. Csak a közösség egészét képviselő testület buktathatja meg az uralkodót cím nélkülit viszont bárki megölheti. Igazságos egy háború, ha legitim hatalom indítja, az ok igazságos és a hadi cselekmények arányosak kizárólag önvédelemből. Megelőző csapás csak zsarnokra mérhető. 16

17 14. POLITIKAI REALIZMUS ÉS PRAGMATIZMUS MACHIAVELLI ELMÉLETÉBEN M. feltárta a hatalmi, politikai viszonyok relatív önállóságát politika öntörvényeit, melyeket a vallástól és erkölcstől elválasztott politikának mint autonóm tevékenységnek megvannak a maga alapvető szabályai, amelyeket nem lehet mérni a hétköznapi szabályokhoz(hozzátartozik az erőszak lehetősége, cselekvés mércéje a hasznosság). Egy erős állam képét festi meg, mely képes egy egységes Itáliát létrehozni eszményezett államférfi tudatosan tör a célja felé, ki új államot alapít. Uralom legfőbb követelménye: fenntartani és növelni a hatalmat államügyekben az erénynek és erkölcsnek nincs sok keresnivalója, a siker minden eszközzel igazolható. A politikai tevékenység önző emberi törekvésekből, az anyagi haszon és biztonság vágyából ered. A hatalomnak két pillére van: az erőszak és a konszenzus. Nem vette figyelembe a vallás politikai szerepét (reformáció), keresztény vallást úgy tekintette, hogy erőtlenné tette a világot, mivel a legtöbb jót a szelídségben és az élettől való elfordulásban látta. Felrótta a kereszténységnek, hogy a köztársaságok száma csökken és Itália nem tud egyesülni, mert az egyház fenntartja egyenetlenséget. Realista politológusi elemzése során egy idealista fejedelemképet rajzolt meg, politika természetes velejárójának gondolta a csalárdságot/erőszakot de ettől önmagát távol tartotta. Államban a törvénynek kell uralkodnia: minden fejedelem amint megszegi a törvényeket, nyomban meginog hatalma. Jogegyenlőséget is fontosnak tartotta. A politika mesterség, mely tanítható a sikerre vágyó fejedelemnek taktikát kell kidolgoznia. Ha sikert akar elérni, vessen el minden erkölcsi megfontolást. Szerezze meg a lakosság támogatását, mert a megpróbáltatásokból csak így lel kiutat ha a hódító birtokba vesz egy államot, kegyetlen tettét egy csapásra hajtsa végre, ne kelljen azt megismételnie. Minél kegyetlenebbül uralkodik, annál gyöngébb a hatalma. Válaszon jó minisztereket, kik függnek tőle, kerülje a hízelkedőket. Biztonságosabb, ha félnek tőle, mintha szeretnék de ne gyűlöljék. Hallgassa meg a bölcseket, de döntenie neki kell egyedül. Sokszor kell színlelnie, ha ez a javára válik erényes tulajdonságok látszata hasznos, valóságos megléte kárt okozhat. Kegyet személyesen gyakorolja, büntetéseket másokra hagyja. Legfontosabb képessége, hogy felismeri a helyes cselekvés idejét és módját. A szerencse a sors kifürkészhetetlen hatalmát jelentette a középkorban, mely befolyásolhatatlan. Most, a reneszánszban befolyásolhatónak vélik, nem érzéketlen az emberi kiválóságok iránt istennő és mint ilyen nagy hatással van rá a férfias vonzerő (virtu) : politikai cselekvést ösztönző akarat vmint az alkalmazkodás képessége virtu teszi alkalmassá a politikust, hogy ne váljon a Fortuna játékszerévé Cél és eszköz viszonya a politikában egy eszköz erkölcsi elítélhetősége nem változtat politikai természetén (melyet sikeressége szab meg) céltól függően kell eszközt választani siker esetén az eszköz erkölcsi elítélhetősége nem befolyásolja a tömeget a megítélésében siker miatt erkölcstelen eszközöket is kell alkalmazni, tekintettel a körülmények kényszerére tisztában kell lenni az erkölcstelen eszközök tulajdonságával az eszközöket a cél felől kell vizsgálni bizonyos fajta eszközök, bizonyos fajta célokra alkalmazhatóak aki eszközt választ célt is választ Fejedelemben az egyeduralmat (aktív és teremtő), a Beszélgetésekben köztársaságot (létező hatalom megszilárdítása) vizsgálja ez utóbbit többre tartotta, mivel szabad államban a nép boldogul (alapja az erény, hazafiasság, szabadságszeretet) Szabadság erősíti a nép közügyekben való részvételét szabad államban a közjó áll a középpontban az állam akkor erős, ha szerepe van benne a népnek is. 17

18 15. A RENESZÁNSZ UTÓPIÁK Morus Utópiája Anglia politikai berendezkedésétől nagyon különböző követelményt fogalmaz meg, mely a társadalom javítására irányul az értelem és az erkölcs összefonódása jegyében. Két könyvből áll mely kiegészítői és ellentétei egymásnak. Első a fennálló viszonyok bírálata: fejedelmek szívesebben foglalkoznak háborúval mint a békével. Második egy eszménykép: magánvagyon eltörlésén, közösségért végzet közös munkán, szabad választáson, erőszaktól mentes államvezetésen alapuló demokratikus társadalmi rendszer vágyképe mindezt VIII Henrik kancellárjaként álmodta meg M. Szociális gondozást szükségesnek tartotta, határozottan követelte a háborúk rokkantjairól való gondoskodást. Hatalmi intézmények züllesztő hatásával szemben előtérbe állította a vallást A társadalom minden tagjának választott szakterületén kell dolgoznia, szükségletek közösségi elosztása biztosított. Kétévente váltani kell, mely a város-falu ellentét eltűnéséhez vezet. Bölcseket titkos szavazással választják (és mentik fel a munka alól), hogy a tudománnyal foglalkozzanak. Hivatalnokokat egy évre választják. Az lehet fejedelem, aki a legalkalmasabb, ha zsarnokságra tör, visszahívható. Pénz elveszti jelentőségét. Közösségi ügy a gyereknevelés, ismeretek gyakorlati célokat szolgálnak. Társadalom berendezkedése a családra és nemzetségre épül számuk szabályozva van népes család többletét átirányítják a kevesebbhez. Hierarchikusan/demokratikusan felépülő társadalom (választások). Kevés a törvény az élet könnyen átlátható. Mindez a kor ellentmondásaira adott válasz és humanizmuson alapuló jövőkép volt Campanella Napvárosa formája dialógus Kolumbusz egyik hajósa meséli el élményeit. Középpontjában az isteni rendet és harmóniát kifejező Nap áll. Az emberi együttélés célja a világot átfogó harmónia megteremtése. Minden rossz forrása a magántulajdon önzés, képmutatás. Természetes egyenlőség fenntartásának alapja a munka mindenkinek dolgoznia kell, javakból szükségleteinek megfelelően mindenki részesedik. Társadalom vezetői a bölcsek, legfőbb vezető pap (egyházi+világi hatalom), kit a hatalom, a bölcsesség és a szerelem allegorikus tisztségviselői támogatnak. Tudásnak központi szerepe van. A nők és a férfiak egyenjogúságát vallja és ezt kiterjeszti a katonáskodásra is. Kevés a törvény centralizált, hierarchikus rendben élő társadalom, melyet a tudomány nevében fellépő közhatalom szabályoz. Együttélés alapeszméje a szeretet, önző természet ellensúlyozására. Kommunisztikus törekvések előfutára. Bacon Új Atlantisza noha a színhely sokban emlékeztet az Utópiára, egészét tekintve sokban különbözik: idealisztikus államban a boldogulás és a jólét a tudományos kutatáson alapul így felvirágzik a társadalom a tudomány ésszerű alkalmazása Európa népeit boldogabbá tenné. Társadalom hierarchiában épül fel: vannak szegények/gazdagok és szolgák/vezetők keresztény vallás előfeltétele az itt élésnek. Elitista: nem szabad a népet felfegyverezni vagy olyasmire vállalkozni, mely az elégedetlenséget felszítaná. Az ember kiteljesedése csak a tudomány segítségével lehetséges. 18 ezen utópiák általában a realizmus bírálatát jelentik általában dialógus formában írt politikai művek kommunisztikus utópiák egalitáriusak tulajdon- és vagyonközösség funkciójuk: társadalmi kritika nem akartak mozgalmat indítani humanista mondanivaló: az ember minél szabadabban és tejesebben kifejthesse képességeit egy erre lehetőséget biztosító ideális társadalomban az ábrázolt társadalmi berendezkedés statikus változatlan, lezárt, tökéletes jellegű nincs alávetve sem külső, zavaró tényezők hatásának, sem pedig történeti változásoknak. Az ésszerű és igazságos rendhez viszonyítva még élesebben tűnik ki a fennálló társadalmi viszonyok ésszerűtlensége és igazságtalansága vagy a valósággal egy eleve elérhetetlen, reménytelenül megvalósíthatatlan álomképet állítanak szembe, vagy egy olyan ideális valóságot ábrázolnak, melynek egyes összetevői a történeti fejlődés során is megfogalmazódtak és sikeresen meg is valósultak Platóntól különbözik, ki megvalósítható államot akart A reneszánsz átfogó kulturális felvirágzást jelentett 1300-as évektől újjászületett az antik művészet és kultúra visszatérés az ókori humanizmushoz. Hitt az ember értékes voltában (ellentétben a középkor bűnös lény felfogásával), individualizmus önálló, megismételhetetlen reneszánsz ember kiveszi a részét mindenből, jártas mindenben nemcsak isten, hanem önmaga kedvét is kereshette természet érték, a földi lét nemcsak a túlvilági életre való felkészülést jelent. Természet vizsgálatának a megfigyelésen és kísérleteken kell nyugodnia. Panteizmus: Isten a természetben is jelen van

19 16. A SZUVERENITÁS FOGALAM ÉS KLASSZIKUS ELMÉLETEI Arisztotelész fogalma csak az önmagába vett elegendőséget hangsúlyozza ettől még lehet függő egy hatalom a másiktól. (ókorban nem foglalkoztak a szuverenitással: nem volt olyan egyéb hatalom, mely vitatta volna az antik állam létét) Marsilisus hirdette a nép hatalmát a pápa világi uralma ellen: oszthatatlan/elévülhetetlen Szuverenitást fogalmilag abszolútnak tekintették: bizonyos irányba az államot mindenhatónak tartották (bár, hogy ez milyen irány nem derül ki) de bizonyos korlátozások erre is vonatkoztak, mert máshoz viszonyítva az abszolútum, annak nem ellentmondása, hanem vele szemben álló jelenség Szuverén hatalom egyéb hatalmaktól legfőbb volta határolja el Jean Bodin a Az államról című művében ír szuverenitás elméletéről. Bodin a szuverenitást abszolút hatalomként fogja fel. Bodin által felsorolt kizárólagos jogkörök a következők: a törvényhozás joga a kiváltságok, mentességek, mentelmi jog adományozásának joga a háborúindítás és a békekötés joga a bíráskodás joga a kegyelmezés joga a tisztviselők kinevezésének a joga a pénzverés joga az adókivetés joga Ezek a jogkörök, melyek mintegy a szuverenitás lényegi tartalmát képezik. Ha ezek bármelyike fölött elveszíti az állam a rendelkezés lehetőségét, akkor szuverenitása is kérdésessé válik. Az állami működés feltételének tekintjük, hogy az állami hatalom egységes legyen, bizonyos elvek szerinti összhang álljon fenn az egyes állami aktusok között. A szuverenitás eredetileg nem az állam, hanem az uralkodó szuverenitására utalt. az isteni és természeti törvényeknek az összes uralkodó alá van vetve eskü köti őket jogszuverenitás, egyetlen állam sem létezhet jogi szuverén nélkül, azaz olyan szabályok nélkül, amelyek egységes igazolást biztosítanak a jogi igényeknek és a jogilag meghatározott hatáskörök gyakorlásának király sem tekintheti ezeket semmisnek (száli örökösödési törvények) királynak tiszteletben kell tartania a magántulajdont Az arisztokrácia az államnak olyan formája, amiben egy kisebbség parancsol szuverén hatalma révén a többségnek együttesen és minden állampolgárnak külön. Demokráciában a többség parancsol együttesen a kisebbségnek. Monarchia dicsőségesebb, mert kiterjed mindenkire együttesen és külön is egyedül és kizárólag a király szuverén (egy és oszthatatlan) DE az érdekeltek nélkül pl. nem vethet ki adót Bodin utáni elméletek A szuverenitás az államnak a saját területén belül mindenre és mindenkire kiterjedően gyakorolt hatalma, más államoktól és nemzetközi szervezetektől való függetlensége. A belső szuverenitás azt jelenti, hogy egy adott államnak saját normatív rendje van, amely érvényességének alapját tekintve nem függ semmilyen más állam jogrendjétől. Semmilyen más állam szervei nem bírálhatják felül az állam hatóságai által végleges érvénnyel hozott döntéseket. A külső szuverenitás azt jelenti, hogy az állam egyenlő és független résztvevőként jelenik meg a nemzetközi életben: a többi állammal egyenrangú alanya a nemzetközi jognak. Rendezi a jogi kompetenciák viszonyát az államok között, amelyek magukat egyaránt szuverénnek tekintik. A szuverenitás nem korlátozhatatlan. Grotius Háború és béke jogáról: társadalmat az egyén megállapodása ill. társulása hozza létre állam és jog jellemző vonásai az alkotók természetéből következnek. Racionalista gondolkodó. Egyik legfőbb tétele szerint az embernek társas ösztöne van, rendezett együttélésre vágyik ez a fő állammegvalósítási motívum. Népszuverenitást nem fogadja el abszolút alapelvként, de elismeri, hogy az alattvalók előnye az irányadó. Ha az uralkodó vétkezik, a népnek van ellenállási joga. Az a hatalom a legfőbb, mely nincs alávetve a másiknak, hogy az emberi akarat hatálytalanítsa 19

20 általános alanya az állam, sajátos alanya egy vagy több személy. Meg kell tartania a természet/isteni/nemzetközi jog előírásait. Hobbes Leviatan: a társadalomszerződésből vezeti le a szuverenitás korlátlan voltának létezését természeti állapotban az ember szabad és egyenlő, joga van mindenre, amire képes a vágyak irányítják konfliktusok keletkeznek (állandó háború: mindenki mindenki ellen) Az ember képes felismerni ezen állapot veszélyeit szerződéskötés egymással, egy létező hatalom alá vetik magukat, mely a jog felett áll: mindenki cselekvését a közjó felé irányítja, a békét biztosítania kell, ha erre nem képes, a szerződés felbomlik új szerződés új szuverénnel. Minden hatalmat egyetlen személyre ruházta természetes állapot helyére egy mesterséges test, az állam által vezetett polgári társadalom lép (amely valóban egy testre hasonlít: lélek a szuverenitás, értelem és akarat a méltányosság és törvény, vmint az egészség az egyetértés, betegség a lázadás) Szerződésben, mit az egyén köt, vállalja, hogy a hatalom birtokosával szemben föltétlen alattvaló lesz felbonthatatlan uralkodót, ki a legfőbb bíró, törvényhozó, egyházi vezető, csak a természeti törvények korlátozzák. Ellenállási jogot nem ismerte el DE az önfenntartás törvénye szerint, ha az uralkodónak nincs ereje megvédeni az egyént, akkor megszűnik uralkodói hatalma. Hobbes 20 sz-ban: abszolút hatalom igazolása totális hatalom megalapozója, bármi megtehető a béke fenntartására vagy liberális nézet: béke fenntartása a hatalom nem fogalmaz meg pozitív célt, nincs paternalizmus be nem avatkozás (inkább az első a helyes) Spinoza Etika: természeti állapotban az ember szabad és egyenlő, az önfenntartás ösztöne irányítja, a természetes szenvedélyek (gyűlölet/barátság) magára maradottság elleni félelem kivezető út az értelem képessége szabadság alapja az ésszerűség, mely szükségszerű (lsd Rousseau) Szuverén hatalom az ésszerűség megtestesítője, a jogot nem az egyes ember vágya és hatalma, hanem az összesség akarat adja az ész útmutatásai alapján korlátozása: nem hozhat olyan törvényt, mely a többség elutasít csak akkor működik, ha az alattvalók és az állam érdeke közös demokrácia. Biztosítéka a gondolatszabadság Rousseau A társadalmi szerződésről: az ember szabadnak és egyenlőnek születik, mivel azonban a magántulajdon megfosztja az egyenlőségtől és a biztonságát is veszélyezteti, önként lemond a szabadságról annak a szerződésnek a fejében, mely jogát megvédi és egyenlőségét visszaállítja. egyenlőtlenségnek több fokozatát emelte ki: 1. tulajdonjog kialakulása 2. hatóság létrehozása 3. jogszerű hatalom despotikussá válik forradalom, törvényes alkotmány lázadás törvényes cseledet Civilizáció megrontotta az emberiséget, ezt kell visszaállítani a szerződéssel. Főhatalom az általános akarat megnyilvánulása a nép önmagát képviseli saját nevében szabadon nyilatkozhat az egyén kisebb társulások torzíthatják ezeket. Aki szembeszegül az általános akarattal, az nem lehet szabad, mivel ezt csupán a morális közösség tagjaként nyerte el (közvetlen demokrácia népképviselet elvetése) Nem lehet szerződés a nép és a kormány közt: szerződés a nép társulása, a kormány a nép akaratából alakul tagjai engedelmességgel tartoznak Főhatalom oszthatatlan, hisz az egész népet képviseli, tárgya szerint is az hatalommegosztás elvetése. Főhatalom dönti el, mi a fontos a közösség számára törvények útján cselekszik törvény = általános akarat törvényhozásban a népet nem lehet képviselni. Végrehajtó hatalomnál igen, mert ott csak alkalmazzák a törvényt. Megítélése: totalitárius hatalom megalapozója (Marx) ugyanakkor a modernitás bajait korán felismeri. 20