Némedi Mária Margareta A békés világtársadalom lehetőségének és lehetetlenségének szociológiaelméleti vizsgálata

Átírás

1 Némedi Mária Margareta A békés világtársadalom lehetőségének és lehetetlenségének szociológiaelméleti vizsgálata mari szerzői kiadása - Budapest 2012 ISBN

2 Semmilyen jog nincs fönntartva! Terjessze, fénymásolja, adja kölcsön, adja ki! Fordítsa le! Beszélgessen róla! De előtte olvassa el! Felelősséget vállal a szerző: Némedi Mária Margareta - szociológus; Első kiadás A borítót tervezte és szerkesztette, valamint a fotót készítette: Anonymus Munkám jogtulajdonosa: AZ EMBERISÉG EGYETLEN, BÉKÉSRE MEGSZERVEZETT VILÁGTÁRSADALMA; mari szerzői kiadása - Budapest 2012 ISBN

3 Bevezető a békés világtársadalom lehetőségének és lehetetlenségének kutatásához Alapos elméleti vizsgálatot végeztem a világ struktúrájáról az utóbbi években. Ebben az értekezésben egyrészt összefoglalót készítek a legfontosabb szociológiai és filozófiai eredményekről, másrészt néhány új gondolati elágazás kutatására is sor kerül. A gondolatvezetést az emberi cselekvések elemzésével kezdem. A cselekvések elemzéséhez felkutatom az emberi agy összes lehetséges információforrását és kategorizálom az információforrások típusait. Az információforrások kategóriái alapján három cselekvőtípust különböztetek meg az emberiség szociológiai modellezéséhez. A bemutatásra kerülő cselekvéselméleti modell egyik cselekvőtípusa (a három közül) az erkölcs társadalmi térnyerésének a garanciája. Elméleti eljárással 100%-ra növelem ennek az erkölcsöt garantáló cselekvőtípusnak a társadalmi gyakoriságát, és megállapítom az erkölcs világkommunizmus okozó hatását. A gyakorlati életben nyilván nem 100%-os a gyakorisága az erkölcsöt garantáló cselekvőtípusnak, ezért további két cselekvőtípus figyelembevételével vizsgálom meg a békés kommunista világtársadalom megszervezésének a feltételeit és felkutatom a megvalósítás lehetőségét is. A békés világtársadalom spontán kialakulása lehetetlenség, de a tudatos megszervezése lehetőséget jelent az emberiség számára az erkölcsileg biztonságos jövő érdekében. A békés világtársadalom tudatos megszervezhetőségének definiálásával a zsidó vallás morálfilozófiai hitelességét igazolom. Bizonyítom, hogy zsidó nép által várt messiásként azonosítható az a személy, aki a békés világtársadalom szervezési módját tudományos precizitással definiálja. A messiási kezdeményezésre Isten kiválasztott népe tagjainak reagálniuk kell. Azért van kiválasztott nép, hogy a messiási kezdeményezéssel bekövetkezhessen a jó lehetőség. Isten így - a kiválasztott zsidó nép által várt és elfogadott messiás iránymutatása alapján - az emberiség sorsának jóra fordítására lehetőséget ad. Egy terület nélküli világállam alapításával, a zsidó nép világirányításával megszervezhető az erkölcsileg legitim, - és végső célját tekintve általános szociális biztonságot garantáló békés világtársadalom, főként a jövő generációinak erkölcsi biztonságáért. Bemutatom a történelem időszerűségének zsidó genocídiumhoz vezető törvényszerűségét. Elemzem a kereszténység antiszemitizmus okozatát, ami miatt a zsidó nép fizikailag veszélyben volt, veszélyben van és veszélyben lesz mindaddig, amíg a kereszténység létezik. Elemzem a tömegvonzás és az időmúlás logikáját, aminek megértése Isten működésének nem mindenható jellegére is magyarázat lesz. Az előadás végén felsorolom a kutatásaim irodalomjegyzékét, - ami csak saját forrásokból áll. - A szövegszerkesztés során először vázlatpontokba szedem a gondolati egységeket, majd minden egyes vázlatos exponálás után részletesebb kifejtés következik. Cselekvéselmélet, vagyis az emberi cselekvés elméleti vizsgálata Cselekvés: az emberi agy információfeldolgozása alapján bekövetkező történés; Legfőbb kérdések: Honnan érkeznek információk az emberi agyba? Milyen információforrásokat érdemes megkülönböztetni? Ismertetem a cselekvéselméletet, ami minden következtetésnek alapja lesz. Arra az evidenciára épül az okfejtésem, hogy az emberi cselekvés az agy információfeldolgozásának a következménye. Ebben az állításban benne rejlik egy igen szimpla tényállás: ha jelen van egy információ az agyban, akkor befolyással van a cselekvésre, és ha nincs jelen az agyban egy adekvát információ, akkor hiányzóként nem lehet befolyással a cselekvés(ek) minőségére. Az emberi cselekvések megértéséhez elsődlegesen azt vizsgálom meg, hogy vajon honnan érkeznek/érkezhetnek információk az emberi agyba, vagyis, hogy melyek azok az információforrások, amelyeknek a megkülönböztetése logikailag indokolható. 3

4 Az emberi agy evidens (materiális) információforrásai Az emberi agy nyilvánvaló információforrása az emberi test. Információforrás a környezet (is), vagyis mindaz, ami a testen kívül van. Például: Egy másik ember informálhat, Emberi csoportok informálhatnak, A tárgyi környezet változása informál, Állatvilág egyedei és fajai informálhatnak; Vannak nyilvánvalónak nevezhető információforrások. Nyilvánvaló információforrás az emberi agy számára az ember teste. E kategóriába sorolhatók a különböző érzetek információforrásai, (pl. fájdalomérzet, éhségérzet, fáradtságérzet, szomjúságérzet, szexuális hiányérzet, tisztálkodási kényszerérzet, stb.). Azok az agyba információt érkeztető testi információforrások (szervek) sorolhatók ide, amelyeknek az a fő funkciójuk, hogy a szervi információk agyba kommunikálásával cselekvéseket indukáljanak, éspedig amelyek alapján az emberi test anyagcseréjének egészséges, illetve normális állapota megőrizhető. Másik nyilvánvaló információforrás az emberi agy számára az ember környezete, vagyis mindaz, ami az emberi testen kívül van. Például egy másik ember, vagy emberek valamely csoportja környezeti információforrást jelent. Ugyanígy az állatvilág egyedeinek a viselkedése is informálhat egy cselekvőt, - pl. gyakran a környezetben tartózkodó háziállatok az információforrások. És persze a tárgyi környezet változása is környezeti információforrás. Az információk - az eddigiek szerint - vagy testen belülről, vagy testen kívülről érkezhetnek az agyba, ezért több megkülönböztetésre érdemes nyilvánvaló információforrás nincs, mint az emberi test és az emberi test környezete. A cselekvések (racionalitáslehetőségei) két információforrás alapján kétfélék Ego-racionalitás (önzés): - a testi szükségletek információi felülírják a környezet információit; Csoport-racionalitás: - a környezet információi felülírják a testi szükségletek információit; A nyilvánvaló információforrások - testen belüli és kívüli eredetének - megkülönböztetése alapján a cselekvések minőségei kétféleképp értékelhetők, és e kétféleségre alapozva kikövetkeztethető a cselekvőtípusoknak a kétfélesége is. A cselekvőkről azt feltételezem, hogy mindig racionálisak, de a gondolkodás (információfeldolgozás) során a kétféle információforrás kétféleképp alapozhatja meg a racionalitást. A két különböző információforrás alapján két racionalitási szempont adódik, aminek eredményeképp tehát két cselekvéstípust és egyúttal két cselekvőtípust lehet megkülönböztetni. Az egyik cselekvőtípus döntéseire jellemző, hogy a test információi gyakrabban válnak preferálttá a test környezetének információihoz képest. Az ilyen döntéseket ego-racionálisnak, (vagy önző-racionálisnak) nevezem. Az ego-racionális cselekvő hajlamos ego-racionális (egocentrikus) típusú döntéseket hozni, jellemzően képtelen teste információit a környezet információival felülírni, mert alig tud uralkodni a testi kényszerein. A másik cselekvéstípus csoport-racionális. E cselekvéstípusnak az a jellemzője, hogy a gondolkodást, mérlegelést (információfeldolgozást) követő döntés eredményeképp a környezet információja előtérbe helyeződik, preferálttá válik a test információihoz képest. A jellemzően csoport-racionális típusú döntésekre jutó cselekvő csoport-racionális hajlamú cselekvő, általában uralkodik a testi szükségletein, és ezt azért teszi, hogy a szociális környezete elvárásainak feltétlen megfelelhessen. 4

5 A világtársadalom modellezhető A gyakorlati életben természetesen senki nem kategorizálható: az emberek változhatnak, a szituációk nem egyértelműek, különböznek a cselekvők kockázatai; De a világtársadalom modellezhető, - mert elméletben mindenki kategorizálható. A gyakorlati életben egyetlen embert se lehet e cselekvéselméleti szempontrendszer szerint értékelni. Nincs olyan ember, aki egész élete során, minden társadalmi szerepében, minden cselekedetével csak az egyik vagy csak a másik racionalitás-típusnak felelne meg. Az élethelyzetek nem egyértelműek és különböznek az egyének kockázatai, mert nincs két azonos szituáció se időben, se térben. Ugyanakkor elméletben releváns kategóriák ezek a cselekvőtípusok. Ez a cselekvéselmélet az emberi attitűdök szociológiai modellezésére alkalmazható. Egy képzeletbeli mérőműszer segítségével minden embert csoportosíthatónak gondolok, majd megvizsgálom a modellezett emberiség jövőjének lehetőségeit. Az ellentmondásos szituáció a cselekvés-vizsgálatok előfeltétele Ha valamely csoport érdekét sérti egy cselekvés, akkor ego-racionális a cselekvés. Ha önérdeket sért egy cselekvéssel a cselekvő, akkor csoport-racionális a cselekvés. Ha nem sért se csoportérdeket, se önérdeket egy cselekvés, akkor nem értékelhető a cselekvés (és persze ilyenkor a cselekvő cselekvéselméleti minősége se értékelhető). Akkor kutatható tudományos információ ezzel a cselekvéselmélettel, ha a testi és a környezeti információk ellentmondásos helyzetbe hozzák a vizsgált cselekvő(k) tudatát. Pl. testi eredetű információ agyba érkezésének okozata lehet az, ha a cselekvőnek éhségérzete keletkezik. Amennyiben semmilyen csoportérdeket nem sért, ha ezt a testi szükségletét azonnal kielégíti a cselekvő, akkor nem lehet megállapítani, hogy vajon ego-racionális vagy csoport-racionális típusú cselekedet a cselekvő táplálkozása. Ellenben ha a környezet és a test információi egy adekvát szituációban ellentmondásos állapotba hozzák a cselekvő tudatát, mert például valahonnan elkésne a cselekvő, amennyiben azonnal táplálkozással csillapítaná az éhségérzetét, akkor az ellentmondást feloldó döntésnek a minősége alapján megállapíthatóvá válik, hogy csoport-racionális, vagy ego-racionális cselekvésre késztette az egyént az agyának az információfeldolgozása. Az ego-racionális cselekvőtípus jellemzően akkor is hozzálát a táplálkozáshoz, ha valamelyik csoportjának hátrányt okoz a cselekvése, míg a csoport-racionális cselekvő jellemzően uralkodni próbál éhségérzetén, ha valamelyik csoportjának az elvárásait megsértené a magatartásával. - Észrevehető, hogy ez a cselekvésmodellezési kísérlet kizárólag ellentmondásos illetve kritikus jellegű helyzetek elméleti kiértékelésére alkalmas, problémamentes szituációk elemzésére nem használható. Ugyanakkor lényeges az a körülmény, hogy a problémamentes társadalom kialakításának lehetősége jelenti ennek a kutatásnak a tárgyát. A társadalmi problémák kiiktatásának a lehetőségét vizsgálom, és nem a problémamentes szituációkban való gyönyörködés lehetőségére akarom ráirányítani a figyelmet. Társadalmi problémákat csak ellentmondásos, kritikus szituációkból lehet kiiktatni, mert csak ellentmondásos, kritikus szituációkban léteznek. Következésképp nem jelent hiányosságot, hogy az agyba érkező információk ellentmondásossága alapfeltétele az eredményes kutatásnak, illetve, hogy ez a cselekvéselméleti modell csak az ellentmondásos szituációkra vonatkozóan használható. Épp ellenkezőleg! Pozitívumot jelent, hogy az ellentmondásosság elméleti kritérium. Az ellentmondásosság kritériumával egy szükséges és elégséges vizsgálódási feltétel teljesül: Ezzel a cselekvéselméleti modellel ugyanis egyrészt csak azt lehet vizsgálni, ami vizsgálatra szorul, másrészt lehet vizsgálni vele mindazt, ami vizsgálatot követel. 5

6 Testi igények és csoport-érdekek (ideológiák) ellentmondás-lehetőségei Testi kényszerek: Éhségérzet, Szomjúságérzet, Szexuális hiányérzet, Fáradtságérzet, Fájdalom vagy betegségérzet, Ingerek az illemhely látogatására, Életbemaradási igyekezet. Stb. Csoport-érdekek, ideológiák: Családi szerepek normái, Barátok elvárásai, Lakókörnyezet elvárásai, Munkahely normái, Iskolai házirend információi, Vallásos ideológiák, Preferált politikai ideológiák. Stb. Az egyik fenti oszlopban testi, és a másikban környezeti információforrásokra visszavezethető, ellentmondásos lehetőségek vannak felsorolva. A testi információk (érzetek, kényszerek) és a környezet információi ( konkrét követelések, késztetések vagy látens ideológiai elvárások) időnként ellentmondásos jelentésű információkat érkeztetnek az emberi tudatokba. Ilyen esetekben ellentmondásokat megszüntető döntésekre kényszerítik a cselekvőket az inkonzisztens információk. Az információk feldolgozását végző agy e cselekvéselméleti modell szerint kétféleképp hozhat döntést. Preferáltathatja a cselekvővel a testi szükségletek kielégítését, egyúttal mellőztetve a társadalmi környezet tagjainak elvárásait, vagy megfeleltethet a környezet elvárásainak, permanens uralkodtatva közben valamely testi kényszerén. Például a cselekvők dönthetnek arról, hogy megosztják e társaikkal az ételt, vagy egyedül fogyasztják el, másokkal nem törődve, és csak arra koncentrálva, hogy ők maguk jóllakjanak. A cselekvők dönthetnek arról, hogy a szerelmi viszony kezdeményezésekor tabu-e a legjobb barátjuk partnere. A cselekvők politikai attitűdje ellentmondásban lehet saját személyes érdekeikkel. Egy szélsőséges vallási ideológia öngyilkosságra is késztetheti a cselekvőt, aki a tudatában ignorálhatja a testének az információit, amik vélhetően egyébként életbemaradást követelnének. A cselekvők az illemhely használatát társadalmi normák szerint időzítik, testi kényszereket felülírva. Stb. Mi a konklúzió? Egyelőre nincs konklúzió. A testi kényszereknek vagy a környezet elvárásának való megfelelés egyaránt lehet helyes és helytelen is. Helyes/helytelen nem definiálható e cselekvéselméleti modell szerint. Ez a cselekvéselméleti modell hiányos, korrekcióra szorul! Az ego-racionális és csoport-racionális típusokat megkülönböztető cselekvéselméleti modell bemutatását követően a gondolatvezetés egy minden szituációra érvényes konklúziót követelne, ami alapján a legkülönbözőbb helyzetek is egyféle aspektus szerint lennének értékelhetők. Ez a bináris cselekvéselméleti modell azonban sajnos alkalmatlan az egyének döntésének bármilyen kiértékelésére, mert mindkét cselekvési mód indokolható lehet a különböző helyzetekben. Nem javasolható, hogy éljünk csoportjaink elvárásai szerint, hiszen nem biztos, hogy a csoportjaink elvárásai igazságosak és erkölcsileg helyeselhetők, és/de bizonyos, hogy az önző ego-racionalitás se javasolható minden lehetséges csoportracionalitás helyett. Ez a cselekvéselméleti modell tulajdonképpen nem ad lehetőséget az erkölcs fogalmának meghatározására, vagyis a helyes és helytelen fogalmak értelmezésére, és arra se bizonyíték, hogy egyáltalán létezhet-e helyes és helytelen. Ez a bináris cselekvéselméleti modell tehát erkölcsileg (vagyis voltaképp logikailag) hiányos, ezért korrekcióra szorul. 6

7 A modell korrekciója Van-e harmadik cselekvőtípus? Létezhet-e egyéb, (nem materiális) információforrás? Ha létezik nem materiális információforrás, akkor a funkciója nyilván az, hogy a testi és a környezeti információkkal egyaránt ellentmondást okoz. A nem materiális információforrásnak egyúttal lehetőséget kell biztosítania a helyes/helytelen cselekvések megkülönböztetésére is, ami a modell hiányossága volt; A cselekvéselméleti modell korrekciója céljával megvizsgálom, hogy vajon van-e harmadik cselekvőtípus, aminek persze az lenne a feltétele, hogy létezzen egy további információforrás, ezért megvizsgálom, hogy létezhet-e további információforrás. Mivelhogy a testen belüli és testen kívüli ( környezeti) lehetőségeket már figyelembe vettem (elhasználtam), több lehetőség a materiális eredetre nincs. A további információforrás csak anyagtalan lehet, (amennyiben létezik). Akkor van logikai létjogosultsága az anyagtalan információforrás nyilvántartásának, ha azt feltételezhetem, hogy a tudatban a test kényszereivel és a környezet elvárásaival is ellentmondást generálhat, másfelől, ha ez az információforrás egyúttal lehetőséget ad a cselekvések morális kiértékelésére is. Anyagtalan információforrás Materiálisan (mennyiségileg) nem létezik: semmivel egyenlő, a semmivel azonos; Az emberi agyak feltételezhetően érzékenyek a semmire. A semmi minden bizonnyal létezőt jelent. A semmi a helyes döntéseket preferáltatja, következésképp nyilván Istennel azonos. Az anyagtalan információforrás mennyiségileg nem létezik, hiszen ha lenne mennyisége, akkor anyag lenne, de mivelhogy nem anyag, nem lehet mennyisége. Aminek nincs mennyisége, az mennyiségileg semmivel egyenlő, vagyis nem lehet más, mint a semmi. Cselekvéselméleti szerepét tekintve a semmi hatással van az emberi agyakra, amelyek érzékenyek a semmire, értik a semmi jelentését. Az emberi agyak tehát képesek a materiális információk értékelésére a semmi által. Az agy a semmihez viszonyítva értékelheti a nem semmit. A semmi konkrét létező, mivelhogy az univerzumbeli jelenléte - az emberi cselekvéseket vizsgálva - nem hatástalan. Ha a semmi létező tulajdonságát elvitatnám, akkor nem lehetne magyarázatot adni arra, hogy miként lehetséges, hogy semmiből van, nem is létezik, mégis hatása van. Ha annak ellenére van hatása, hogy materiális értelemben a semmivel azonos, akkor minimum egy létezőt jelent. Mivelhogy a semmi egy anyagtalan létező, ami hatással van az agyra, ami épp a helyes döntések választására, a helyes döntések igénylésére, a döntések helyes/helytelen kiértékelésére ad lehetőséget, a semmi Istennel azonos. Hiba volna Istentől különbözőnek gondolni a semmit, majd vitatkozni arról, hogy Isten létezik-e, úgy, hogy annak nem maradna pozitív szerep, mivelhogy a pozitív szerepet a semmi, ami létezőt jelent, elhasználja. Isten tehát semmivel egyenlő, és/de létezik, pl. hatást gyakorol az emberi agyakra (is). (Ezt az anyagtalan semmi komponenst az asztrofizikusok is univerzumbeli jelenlévőnek gondolják, és sötét energiának nevezik). A harmadik cselekvőtípus információfeldolgozásának analizálása Lehetősége adódik nemcsak a testi, hanem a környezeti információk tagadására is. Feltétel, hogy legyen ellentmondás két környezeti információ között. Ha nincs ellentmondás, Isten nem hat, (tehát Isten nyilván nem mindenható). 7

8 A harmadik cselekvőtípusnál úgy adódik lehetőség a környezeti információk tagadására, hogy a testi igényeknek is ellentmond a cselekedet, de csak akkor adódik lehetőség a környezeti információ és a testi információ egyidejű megtagadására, ha ellentmondás van két környezeti információ között. Ha nincs ilyen (környezeti információk közötti) ellentmondás, akkor Istennek nincs hatáslehetősége, mert a materiális világ folyamata materiálisan öntörvényű, ami azt jelenti, hogy amennyiben nincs benne összeférhetetlenség, akkor materiális minőségében a semmi érvényesülése nélkül is működik. Ha nincs ellentmondás az agyban a materiális információk között, akkor az erkölcstelen cselekvés is bekövetkezhet. Például ha valakit erkölcstelenség elkövetésére késztet a környezete, és a testi igényeinek információi is erkölcstelenségre késztetik, akkor a semminek semmilyen szerep nem jut, és az erkölcstelenség bekövetkezik. Az erkölcstelenség elmaradására akkor van esély, ha van olyan alternatív csoport, amelyiknek az ideológiája tiltja az adekvát erkölcstelenséget, és azt az ideológiát a cselekvő ugyanolyan jól ismeri, mint azt, amelyik erkölcstelenséget indukál. Isten tehát nem mindenható. Isten csak akkor tud hatni az emberi agyra, ha annak materiális információi ellentmondásokat tartalmaznak, mert az ellentmondásos helyzetek elgondolkodtatók, (mert semmi a jelentésük: tegyem + ne tegyem = 0 ) és Istenen gondolkodva lehet választani helyes megoldást. Ha a cselekvő nincs birtokában az adekvát helyes információnak, ami alapján a hibás információt kizárhatná a cselekvési térből, (előzetesen összevetve az igaz információt a hamissal), akkor kizárólag a társadalmi problémákat okozó hamis (környezeti) információ befolyásolhatja a cselekvő cselekvését. Isten tendenciája (köznyelven: akarata) és tendenciájának (akaratának) lehetőségei A nagyon sok információt tartalmazó agy(ak)ban nagyobb a valószínűsége annak, hogy Isten hatásának ellentmondás-feltétele teljesüljön. Ha mindenki minden létező információ birtokában lenne, akkor észlelhető - és az észlelést követően kiiktatható - lenne a világ összes ellentmondás-lehetősége. Világbéke és világkommunizmus lenne, ha mindenki minden információval rendelkezne, mert akkor Isten hatására megszűnhetne minden érdekellentét. Istennek ellentmondást feloldó hatása van, ha van ellentmondás az agyban az információk között, és semmilyen hatása nincs, ha nincs ellentmondás. Ahhoz, hogy a cselekvő ellentmondást észleljen két információ között, rendelkeznie kell legalább két információval, ami ellentmondásban van. Nyilvánvaló, hogy minél több vegyes eredetű materiális információval rendelkeznek az egyének (minél jelentősebbek az ismereteik a világról), annál nagyobb valószínűséggel adódik lehetőség Isten hatásának érvényesítésére, mert kevés környezeti információ kisebb valószínűséggel tartalmaz összeférhetetlenséget (is), mint a nagyon sok vegyes eredetű információ. Valószínűbb, hogy sok vegyes eredetű információ között akad olyan is, amelyik tartalmát tekintve inkonzisztens a többi információ valamelyikével, és valószínűtlenebb, hogy nagyon kevés, környezetire redukált információ között akad összeférhetetlen is. A cselekvőknek optimális esetben rendelkezniük kellene az összes létező (vallási, politikai, nemzeti, jogállami, gazdasági, lakókörnyezeti stb.) csoport összes ideológiáinak ismeretével (információjával), azért, hogy észlelhessék az összeférhetetlenségeket a különböző csoportok ideológiái között. Az ellentmondásos információk olyan ideológiák, amik tulajdonképpen érdekellentétek a csoportok között. Isten funkciója nyilván az összes lehetséges érdekellentét megszűntetése lenne, ha mindenható lenne. Ha minden emberi közösségre jellemző lenne, hogy kizárólag olyan emberi agyakból áll, amelyek minden egymás közötti összeférhetetlenséget már megszűntettek, (mert birtokába jutottak minden lehetséges összeférhetetlenség ismeretének, majd konszenzussal feloldották azokat), akkor Isten hatásának belátható végeredménye a világkommunizmus 8

9 bekövetkeztetése lenne. A világbéke azonban nem következhet be spontán jelleggel, (pusztán azért, mert Isten létezik), mert Isten nem mindenható, vagyis mert nem tudja megoldani, hogy gyorsabban szaporodjanak az egyes agyak információtartalmai, mint amilyen gyorsan az üres agyak szaporodnak. Isten azért nem tud minden agyra permanens hatni, mert a legtöbb agy materiális információtartalma hiányos, az agyak általában túl kevés információt tartalmaznak, amelyek között legtöbbször egyáltalán nincs összeférhetetlenség. A harmadik (erkölcs-racionális) cselekvőtípus analizálása Ellentmondást megszűntető (hamis ideológiákat kiiktató) cselekvő; A hamis ideológiák kiiktatásának eredményeképp igazságosságot/erkölcsöt okoz; Hibák kiiktatásáért (igazságért, erkölcsért) testi épségét is kockáztatja; A csoportideológiák sokfélesége között tájékozódva képes felismerni, majd saját cselekvési terében kiiktatni az erkölcsi hibákat, ezáltal igazságot/erkölcsöt érvényesít; A harmadik cselekvőtípus, mint elméleti ideáltípus az összes társadalmi csoport összes információját ismeri, és minden ellentmondást (hamis tartalmat) kiiktat. Cselekvései ezáltal igazságérvényesítő jellegűek. Az erkölcstelen csoportérdekekkel akár életét veszélyeztetve is szembehelyezkedik. A tudatában lévő információk gyarapítására (tudásra) és a felhalmozott tudás ellentmondásainak megszűntetésére van késztetése. Így Isten hatásában részesíti az emberiséget. Isten hatásának tetőzési lehetősége, vagyis az igazságosság (erkölcs) tetőzési lehetősége, (a világkommunizmus/világbéke lehetősége) motiválja. A békés világtársadalmi egység lehetősége készteti, ami általában nem tudatos motiváció, hanem csak egy immanens agyi tartalom: világtársadalmi egységigény van a tudatában a semmi (Isten) hatására. Csoport-racionalitásra késztető ideológiák analizálása A csoportok elvárásai kétfélék lehetnek: Erkölcs-racionalitásnak (Isten hatásának) ellentmondó csoportelvárások; Erkölcsracionalitással (Isten hatásával) szinkronban lévő csoportelvárások; A csoportideológiák a csoporttagokat kollektív tudatúvá szocializálják. A csoporttagok számára a saját csoport elvárásai általában elfogadhatónak tűnnek. Mindenesetre nincs olyan egyetértő csoport, amelyik abban ért egyet, hogy a csoport helytelen magatartásra készteti tagjait. A csoportok ideológiáinak etikai kiértékelése azonban nem lehet csoportszemléletű. Isten cselekvésbefolyásoló hatásának elméleti tetőzéséhez viszonyítva definiálható az objektivitás garanciája a csoport-racionális ideológiák erkölcsi minőségének kiértékeléséhez. Az erkölcs-racionális cselekvések vagy világbékét generáló, - és/vagy világbéke lehetőségével szinkronban lévő békés cselekedetek, amik lehetnek igaz információkat közvetítő kommunikációk, tevékenységek, - vagy békétlenség (hamisság) lehetőségét megtagadó magatartások. Így adódik a konklúzió, ami szerint a csoport-racionális ideológiák kényszerei az erkölcs-racionális cselekvések elméletben elgondolt tetőzési állapotához képest kétfélék lehetnek: lehetnek azzal szinkronban lévő (igazságos) csoport-elvárások, és lehetnek azzal ellentmondásban lévő (békétlen/igazságtalan) ideológiák. Isten garantálja a feltétlenül helyes (erkölcs -racionális) cselekvések megvalósításának a lehetőségét, de csak lehetőséget garantál, nem minden ember minden cselekedetére általánosan érvényes bekövetkeződést. E cselekvéselméleti modell szerint az erkölcs-racionális minőségre csak a harmadik (erkölcs - racionális) cselekvőtípus képes, ego-racionális és csoport-racionális cselekvő nem képes rá. Az ego-racionális (önző) cselekvőt a testi kényszerei gátolják az erkölcsracionalitás érvényre 9

10 juttatásában. A csoport-racionális cselekvő is lehet erkölcstelen, mert nem képes észlelni, hogy a saját csoportjának néhány ideológiája az erkölcsracionalitással ellentmondásban van. A hibás környezeti hatások (hamis csoportideológiák) miatt a csoport-racionális cselekvő képtelenné válhat az erkölcsileg helyes magatartásra. Isten tehát nem garantálja a jót, hanem csak lehetőséget garantál a jó bekövetkeztetéséhez. Isten a helyes és a helytelen kipróbálását egyaránt felkínálja, és megtanít a következmények minőségi különbözőségére. Memória Információfeldolgozások (vagyis döntések) emlékeit tartalmazza és ismételteti a cselekvések minőségét. A memória ad lehetőséget tipizálásra a cselekvéselméletben. Stabilitást ad a vizsgálódás terepén, és ezáltal társadalmi függvények kutathatók; Az agy további információforrását jelenti a memória, ami a magzati kor kezdetével kifejlődő információforrás az agyban. A memória az információk feldolgozásának emlékeit tartalmazza. A memória ismételteti a cselekvőkkel a cselekvési módokat. Aki már cselekedett erkölcs-racionálisan az élete során, az valószínű, hogy az élete folyamán még ismételni fogja ezt a minőséget a memóriája által (is). Aki csoport-racionalitás szerint cselekszik, az feltételezhetően a csoport-racionalitást fogja ismételni. Aki ego-racionálisan cselekedett, az pedig ego-racionális cselekvést fog ismételni. Ha nem lenne memória, akkor nem lehetne megalkotni a modell cselekvőtípusait, mert csak az egyes cselekvések lennének értékelhetők, míg a cselekvők rapszodikusan és átláthatatlanul viselkednének így meg úgy, meg amúgy. Ha nem lehetne egyénminőségekre visszavezetni a függvényt, akkor vizsgálhatatlan lenne, hogy mi okozhat kedvező társadalmi hatást, mi okozhat kedvezőtlent. A memória agyi jelenlétének figyelembevétele stabilitást ad az elméleti vizsgálódás terepén, mert a cselekvők életében hajlamosságot okoz. (Minden ember hajlamos ragaszkodni ahhoz a cselekvési módhoz, amitől úgy érzi, hogy újra önmaga lehet). Ez a hajlamosság tipizálásra ad lehetőséget. E stabilitásnak köszönhetően vizsgálható a cselekvők magatartásának társadalmi függvénye. Gyakorlatilag negatív funkciója is van a memóriának, mert az ismételtetéssel nemcsak erkölcs-racionalitást, hanem a helytelen, önző, vagy ideológiailag emberiségellenes cselekvésminőséget is ismételtethet a cselekvőkkel. Az információk memóriába érkezésének időszerűsége tehát történelemformáló. Fentebb vizsgáltam a cselekvők környezetét jelentő csoportok ideológiáit, - melyekkel a csoportok csoportelvárásokat támasztanak a cselekvők cselekedeteinek alakítására vonatkozóan, amiknek a cselekvők nagy valószínűséggel eleget tesznek melyek kétfélék: lehetnek erkölcs-racionalitással szinkronban és lehetnek azzal ellentmondásban is. Ha egy erkölcsracionalitást tagadó minőségű csoport-racionális elvárás (hibás csoportideológia) információja hamarább érkezik a cselekvő agyába a szocializáció során, mint az erkölcs-racionális igényesség cselekvéslehetőségének az információja, akkor a cselekvő a cselekvés-ismételtető memóriájának determináló hatása miatt a hibás csoportracionális cselekvésminőséget fogja ismételni, mert az egy hamarább érkező információt jelent, és ignorálni fogja az erkölcs-racionalitást, ami ilyenkor lekési a memóriában az érvényesülés (cselekvésismételtetés) lehetőségét. A morális igényesség lehetőségének késése tudatfertőzésre jelent alkalmat, vagyis hamis csoport-ideológiák terjedésére. Persze nem minden egyén rendelkezik olyan szociális környezettel, amelyikben ideológiai hiba előfordulhat, a csoportideológiák nem feltétlenül hibásak. Összegezve tehát arról van szó, hogy: ideális esetben az erkölcs-racionális cselekvés hamarább válik ismertté a tudatban, mint az annak esetleg ellentmondó környezeti csoportelvárás, és/de indifferens, hogy mikor válik ismertté a tudatban az erkölcs-racionalitás kényszere olyan társadalmi környezetben, amelyekben a környezeti csoportok ideológiái erkölcsileg hibátlanok. 10

11 Az agyfejlődés folyamata és függvényei Fejlődésfolyamat: Ego-racionális Csoport-racionális Erkölcs-racionális Függvényei: igaz információk mennyisége, hamis információk aránya, tehetségesség. Az agy igaz információinak mennyiségét az egyén iskolázottsága határozza meg. Az agy hamis információinak arányát a szociális környezetet jelentő személyek iskolázottsága határozza meg. Tehetség/tehetséghiány is befolyásolja a cselekvéseket, (de ez nem modifikálható). Megvizsgálom, hogy mitől függhet az, hogy egy-egy cselekvő cselekvéseit szinte kizárólag ego-racionalitás, vagy inkább csoportracionalitás, illetve esetenként erkölcsracionalitás is jellemezi, mert ha ismertté válik a függvény, akkor az erkölcs-racionális minőségű cselekvések növekvő gyakorisága társadalomszervezéssel előidézhető lenne. Feltételezhető, hogy minél inkább fejlett (jól fejlesztett) egy agy, annál inkább erkölcsracionális a cselekvések minősége, és minél kevésbé fejlett, annál inkább önző-racionális, míg a csoportracionalitás köztes kategóriát jelent. Az agy fejlettségének három szintje három függvénnyel definiálható. Egyrészt az agy igaz minőségű információtartalmának a mennyiségétől függ a cselekvő cselekvéseinek a minősége, másrészt az agyban tárolt hamis információk arányától, továbbá függhet az egyén tehetségétől is, amennyiben nem az első két változó határozza meg a függvényt. Az igaz információk mennyiségének birtoklása egyenes arányban van az egyének iskolázottságával, mert a művészeti és a tudományos tudás garantál olyan információkat, amiknek igaz a természetük, és ezeknek jelentős mennyiségű elsajátítására főképp iskolában lehet szert tenni. Az agy hamis információkkal való megfertőzésének akkor lehet jelentős a valószínűsége, ha az egyén alacsonyan iskolázott egyének környezetében él, (akik is kolázatlanságuk miatt nem rendelkeznek jelentős mennyiségű igaz információkkal, így az ő pozitív hatásukra nem lehet számítani). A tehetség harmadik változója ennek az életútmodellnek, ami modifikálhatja az egyén iskolázottsága és a környezete iskolázottsága által determinált függvényt, de a tehetség olyan tulajdonság, ami társadalomszervezéssel nem befolyásolható. A tehetség (pl. génekben jelenlévő memóriatartalom, vagy pl. hajlam egy-egy csoportideológiának a helyességében való automatikus kételkedésre, ergo hajlam az erkölcsi ellenőrzésre) fentiekben bemutatott életútmodellben való szerepeltetésének csak az a funkciója, hogy a cselekvéselmélet életútmodelljének magyarázó ereje elméletben pontos (100%-os) legyen. A tehetség illetve a tehetség hiánya olyan változópár, ami minden olyan gyakorlati következményt megmagyaráz, amit se az egyén iskolázottsági szintjével, se a környezetben tartózkodók iskolázottságával nem lehet magyarázni. A tehetség változónak a szerepeltetése arra ad lehetőséget, hogy iskolázatlan környezetben nevelkedő, iskolázatlan egyén erkölcs-racionális magatartásra való hajlama ugyanúgy magyarázható legyen elméletben, mint az iskolázott környezetben nevelkedő iskolázott cselekvő erkölcs-racionalitásnak ellentmondó magatartásra való hajlama. A helyes társadalomszervezés kutatásának a témaköre azonban függetleníthető a tehetségváltozó hatásának tényétől, (mert a tehetség/te hetség hiánya változópár társadalomszervezéssel befolyásolhatatlan adottság) - és/de nem függetleníthető az egyének iskolázottságának/iskolázatlanságának függvényétől, mert az egyének iskolázottsága társadalomszervezési szintű iskoláztatással befolyásolható. Az egyének társadalmi szintű iskoláztatása alapvető, azért, hogy ők maguk iskolázottak legyenek, és azért, hogy a környezetükben élők számára iskolázott társadalmi hátteret jelenthessenek. Az iskolázott egyének gyakoriságának társadalomszervezéssel történő célirányos növelése a társadalmiság védelmének egyetlen garanciája. Az iskoláztatás az egymás iránti erkölcsi elköteleződés egyetlen társadalomszervezéssel befolyásolható lehetőségét jelenti. (Természetesen csak amennyiben a tananyag nem erkölcstelen, ami negatív lehetőség lenne, de e negatívum valószínűsége ennek az elméletnek alapján vizsgálható és kizárható ). 11

12 Ego-racionális cselekvések etikai vizsgálata Életbemaradáshoz alapvető igények; Életbemaradáshoz nem alapvető igények; Alapvető igény például a táplálkozás igénye: A világ élelmiszertermelés kapacitása korlátozott, és emiatt a népességszámot is nyilván korlátozni kellene. A világ népességszáma bizonyára akkor lehetne optimális, ha élelmiszertermelés- és élelmiszerelosztás-kapacitásokhoz igazodna. Az ego-racionális cselekvések kétfélék. Az életbemaradáshoz alapvető ego-racionális cselekvés megkülönböztethető az életbemaradáshoz nem alapvető ego-racionális cselekvéstől. A táplálkozás az egyénektől nem elvitatható ego-racionalitás, mert az életbemaradáshoz alapvető. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer szállítása, elosztása azonban nem korlátlan kapacitása a társadalomszervezésnek. Ahhoz, hogy a világ élelmiszertermelésének korlátozottsága ellenére senkitől ne legyen elvitatható a hozzáférés az élelmiszerhez, arra van (lesz) szükség, hogy a világ népességszáma a világ élelmiszertermelés-kapacitásához igazodjon. A világ népességszáma optimális, ha az élelmiszerhez való hozzáférés joga senkitől nem elvitatható: minden embernek jut elegendő élelmiszer a világ termeléséből, amihez minden közösség minden tagja hozzáférhet. A békés világállam társadalomszerveződésének főbb elméleti kritériumai Az egyének szaporodási magatartásának az idők folyamán az optimális népességszámhoz kell igazodnia, ez a világbéke kialakításának alapfeltétele. Az iskolázatlan egyéneknek lehetőleg utód nélkül kell élniük, és az iskolázottak önmagukat reprodukálhatják. (Iskolázottság mérése mindig átlaghoz viszonyít); Iskolázatlan egyénekből nem alakulhat ki és megóvhatatlan a békés világtársadalom. A békés világtársadalom olyan szerveződés, amelynek társadalomirányítása békés eszközökkel eredményesen ösztönzi, hogy az egyének szaporodási magatartása az optimális népességszámhoz optimálisan igazodjon. Az iskolázatlan emberek ideális esetben utód nélkül élve alkalmazkodhatnak az optimális népességszámhoz, és az iskolázottak legalább önmagukat reprodukálhatják, mert így teljesül a populáció iskolázottságának maximálása, ami világbékéhez szükséges kritérium. A cselekvéselméleti modell iskolázott és iskolázatlan fogalmai olyan változópárok, amelyek mindig az épp aktuális átlagos iskolázottsági szinttől való eltérést mérik. Az optimális népességszám iskolázatlan egyénekből nem alakítható ki, egyrészt, mert az egyéneknek annyira minimum iskolázottaknak kell lenniük, hogy legalább a szaporodási magatartásukat az optimális népességszám kialakításának világtársadalmi céljához igazítva szabályozzák, és ne felelőtlenül, az optimális népességszámtól függetlenedve szaporodjanak. Az optimális népességszám társadalomszervezéssel ösztönzött kialakítása tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a békés és egységes világtársadalmi állapotnak, mert fontos kritérium az is, hogy az iskolázatlan egyének lehetőleg utód nélkül éljenek, mert a világbéke társadalomszervezésének és a megőrzésének alapfeltételét jelenti az egyetértés ember és ember között. Az egyetértésre akkor van esély és garancia, ha összeférhetetlenségre nincs lehetőség, vagyis garanciát jelent, ha az emberi tudatok információtartalma egyezik. Az emberi tudatok információtartalmának egyezésére (ellentmondásos ideológiák kiiktatására) csak a tudományos és művészeti szakmai normák ismerete ad lehetőséget, vagyis az olyan információgyűjtemények elsajátítása, amiket már felhalmozott az emberiség - művészei és tudósai által - a történelem során. 12

13 A pozitív társadalomváltozás jövőbeli lehetőségének elméleti vizsgálata Először a háborús korszakok váltogatják egymást az emberiség kultúrtörténetében. A háborús korszakok kiiktatására elméletileg lehetőség adódhat a kultúrtörténetben. A megváltozás eredménye békés világtársadalmi egység lehetne, (ami messiási kor). ERKÖLCS GYAKORISÁG 100% X% IDŐ Az ábrán a békés világtársadalom kialakulásának lehetőségét szemléltetem az erkölcsracionális cselekvések gyakoriságváltozásának függvénye szerint. Társadalomváltozás nyilván a vízszintes tengellyel reprezentált idő múlásával következhet be. A függőleges tengely alsó értékei exponálják, hogy sok ember sok cselekedetét jellemezheti erkölcstelenség. A tengely felsőbb értékei azt szemléltetik, hogy az erkölcs-racionális cselekvések gyakorisága növekedhet, és 100%os értékeket is felvehetne a tengelyen. Az origóból kiinduló alakzat a társadalom minőségének változását exponálja. Ezen a rajzon egyenes vonallal ábrázoltam a társadalomváltozást, de amennyiben a társadalom nem tervezetten változik, hanem spontán, akkor nem egyenes vonallal, hanem egy szabálytalan görbe alakzattal lenne szemléltethető a társadalomváltozás folyamata, és remélhetetlen lenne a pozitív tendencia feltétlen bekövetkezése. A társadalmi szervezetlenség ténye egy erkölcsi összevisszasággá is átformálhatná ezt az egyenes vonallal exponált változási folyamatot, amit szervezetlen társadalomban az erkölcs-racionális cselekvések gyakoriságának rapszodikus változáslehetősége okozna. A társadalomról azonban azt feltételezem, hogy szervezhető és a szervezés által az erkölcs-racionális cselekvések gyakorisága egyenletesen növelhető. A lebiggyesztett szájú emberfej azt jelképezi az ábrán, hogy a társadalom rossz minőségű, a társadalom tagjai boldogtalanok, jellemzően sok-sok problémával küzdenek egy kultúrtörténeti periódus végéig. Ehhez az állapothoz gyenge erkölcsarányt lehet hozzárendelni. A vízszintes tengely azonban az idő múlását reprezentálja, és látható az időtengely mentén, hogy egy későbbi időpontban a társadalom állapota megváltozhat. A mosolygós fej azt jelképezi, hogy a társadalom jó kedvű emberekből áll, az életük e későbbi időpontban problémamentes. A problémamentes társadalom a messiási kor bekövetkezését jelenti. Ha a vízszintes tengelyen a két állapot között nem lenne távolság, akkor az azt jelentené, hogy a messiási-kor varázslatként is bekövetkezhetne úgy, hogy a társadalom tagjai egyik pillanatról a másikra problémamentes, békés világtársadalmat alkothatnának, mert egy rejtélyes körülménynek köszönhetően mindenki egyszerre értené meg, egyszerre 13

14 kerülne az ahhoz szükséges cselekvésbefolyásoló információk birtokába, hogy hogyan kell megfelelni a lehetőségnek. A problémamentes társadalom kialakulásának és megóvásának a lehetősége azonban többek között az optimális népességszám kialakításának függvénye, ami szaporodás-magatartási és iskoláztatási feltételekhez kötött. A teljes tudatváltást és magatartásváltást követelő világmegváltozás lehetőségét vizsgálva megállapítom, hogy a társadalomváltozáshoz szükséges információk nem juthatnak el minden emberi agyba egyszerre. A világmegváltozás nyilván csak fokozatosan történhet meg, úgy, hogy a tudatváltáshoz szükséges információk emberi kommunikáció által egyre több emberi agyba fognak eljutni. Tehát kizárólag folyamatra lehet számítani, és semmiképp nem varázslatra. A messiási kor előtti időszak (társadalomváltozási folyamat) vizsgálata Információk előzetes elterjedése alapfeltétel a messiási kor bekövetkezéséhez. A messiási kor előzménye tehát információterjedési folyamat lesz, aminek lesz kezdete, tehát kezdeményezője is. A kezdeményező egy ember lesz: a messiás; 1) Egy ideig csak a messiás van/lesz birtokában annak a tudásnak, ami alapján békés világtársadalom megszervezhető. 2) Köztes állapot: az információterjedés állapota, amikor többen olvassák a messiás munkáját, beszélgetnek róla, és az információk az ő cselekvéseikre kihatnak, terjesztik az információk létezésének hírét, azért, hogy azt minél többen olvassák el. 3) Messiási kor társadalomszervezése: az információterjedés hatásában mindenki osztozhat(na), mert a messiás elfogadottá válik, mert valakik elfogadják. (Ez a harmadik világállapot folyamaton belüli újabb folyamatként definiálható). A messiási kornak nyilván egy megkülönböztethető periódus lesz az előzménye, ami a messiási kor folyamatos bekövetkeztetéséhez alapvető. A messiási kor előtti periódus a világkommunizmus kialakításához szükséges információk tudatokba való elterjedéseként határozható meg. A messiási korszakot megelőző információterjedés azért lesz fokozatos folyamat, mert nem történhet egyszerre. Az információterjedés folyamatának lesz kiindulási pontja, hiszen csak akkor nem lenne kiindulási pontja az információterjedésnek, ha egyszerre történhetne. Az emberek közötti információterjedés kiindulási pontja nyilván egy ember lesz a milliárdok közül, aki messiásnak nevezhető, mert azt a társadalomszervező korszakváltást fogja kezdeményezni a kultúrtörténetben, ami a messiási kor előzménye, vagyis amely időszak a messiási kort bekövetkezteti. A messiás világmegváltoztató szándékának információja folyamatosan fog terjedni egyre több emberi agyba és ez a körülmény majd fokozatosan megváltoztatja a világ cselekvőinek tudatminőségét. A változásnak nyilván lesznek fokozatai. Az átrendeződést tekintve három állapot megkülönböztetése indokolt. Megkülönböztethető állapot a messiás érkezése, amikor a szociológia- és filozófiaelméleti kutatások eredményeképp a messiás már birtokában van a helyes társadalomszervezésre vonatkozó információknak, de a kommunikációjának embertársakat elgondolkodtató hatása még nincs. Köztes állapotot jelent, amikor a messiás kommunikációja részben sikeres, mert vannak emberek, akik figyelnek rá. Harmadik állapotot jelent, amikor a messiást (valakik) elfogadják, és az ő segítségükkel a békés világállam megalakulhat, és akiknek a világállamot alapító, világ-társadalomszervező cselekedeteit - a legfőbb szempontokat tekintve - a messiás társadalomkutatásainak eredménye határozza meg. Végleges (voltaképp negyedik) állapotot az jelent majd, amikor a világállam társadalomszervezése végeredményhez ér, amikor a messiás világmegváltoztató információit minden ember ismeri, és mindenki aszerint él, mert elfogadja, de ez későbbi időt jelent, mint a világállam-alapítás, mert a békés világállam megalapítása a messiási kor megszervezésének végeredményével időben nem egyezik. 14

15 A messiás érkezésének hírére reagáló emberiség tagjainak magatartáslehetőségei Közömbösek lesznek a messiásérkezés hírére azok az emberek, akik: - Lehetetlenségnek vélik az érkezését (az ateisták a messiást bolondnak tartják); - Túl gyakori lehetőségnek gondolják érkezését, pl. hindu népek; Tiltakozni fognak a messiásérkezés ellen, akik megérkezettnek vélik: keresztények; A messiást fogadják, akik tudják, hogy érkeznie kell: zsidók; A messiás érkezésekor háromféle reflexiólehetőség közül választhat az emberiség. Az emberiség tagjai lehetnek közömbösek a messiás érkezésének hírére, tiltakozhatnak az érkezése ellen, és dönthetnek úgy, hogy fogadják a messiást, azaz figyelembe veszik társadalomszervezési iránymutatását. Negyedik logikai lehetőség nincs (!). Közömbös magatartásra azoknak az embereknek lesz hajlamuk, akik azt gondolják, hogy soha nem jött messiás és nem is fog jönni. Ebbe a messiás érkezésére közönnyel reflektáló csoportba tartoznak például az ateista hitű emberek, (mert úgy vélik, hogy Isten nincs, tehát nyilván megváltót se küldhet) és ők a messiásról azt fogják gondolni, hogy nyilván bolond, nem fognak érdeklődést mutatni a munkái iránt. Nemcsak azok lesznek közömbösek a messiás érkezésének hírére, akik azt gondolják, hogy soha nem jött messiás és nem is fog jönni, hanem azok is, akik azt gondolják, hogy már jött egy pár messiás és ezután is jönni fog még néhány, következésképp nem tulajdonítanak jelentőséget annak, ha az épp soron következő messiás megérkezik. Például a hindu népek vallása szerint a soron következő messiás egy tízedik reinkarnáción átesett lélek lesz. A messiás többszöri érkezését nyilvántartó népek nyilván nem azt a személyt nevezik messiásnak, akit indokolt messiásnak nevezni. A messiás definíció szerint társadalomkutató, aki a világbéke bekövetkeztetésére lehetőséget teremtő társadalomszervezési folyamathoz a tudományos eredményei alapján hozzásegíti az emberiséget. Ha egy ilyen személy megérkezik, akkor nincs szükség arra, hogy második messiás is érkezzen, mert a világbéke szükséges és elégséges feltétele az előzménye, ami egyetlen világtársadalmi szintű békés társadalomszervezési folyamatot jelent, egyetlen egyszer, egyetlen kiindulási ponttal, egyetlen végeredménnyel, azaz egyetlen messiás hatásának következtében történik/történhet. A több messiás érkezésére számító messiásvárás közömbösségre predesztinálja a várakozókat az egyetlen igazi messiás érkezése iránt. A közömbös magatartástól megkülönböztethető lehetséges attitűd a tiltakozás. Tiltakozásra azok az emberek lesznek hajlamosak, akik az emberiség kultúrtörténetében egyetlen messiás érkezését ideologizálják, de tévesen azt állítják, hogy az a személy már megérkezett. A messiás ellen tiltakozó emberek keresztény hitűek. Akik se közömbösek nem lesznek a messiás érkezésének hírére, se tiltakozni nem fognak az érkezése ellen, azok nyilván fogadni fogják a messiást. A messiást azok fogják fogadni, akik azt gondolják, hogy egyetlen egy személynek kell érkeznie az emberiséghez, akinek az érkezése még nem következett be, és jövetele a jövőben esedékes. A zsidó hitű, zsidó identitástudattal élő emberek fogadni fogják a messiást, a keresztények tiltakozni fognak az érkezése ellen, és közömbös attitűddel fognak viszonyulni, akik se nem keresztények, se nem zsidók. A kiválasztott nép funkciója A zsidó népnek az a fő funkciója, hogy fogadniuk kell a messiást. ( Erkölcsi kötelesség, erkölcsi felelősség realizálható az emberiség sorsa iránt). Irányítaniuk kell az új békés világállamot a messiás érkezését követően, a messiás tudományos eredményei alapján. (Előjog realizálható a világ irányítására). 15

16 Ha nem lenne kiválasztott nép, akkor a világ csak közömbös és tiltakozó emberekből állna. Ez hiányos társadalmi feltételrendszert jelentene, mert hiába érkezne messiás az emberiséghez, nem lenne emberi csoport, aki fogadja. Ha nem lenne messiásra várakozó emberi csoport a messiás fogadására, akkor a messiás világmegváltoztató társadalomszervezési iránymutatását senki nem venné figyelembe, és a feladatokat senki nem látná el. A messiás által közvetített eszme terjedésére hiányos társadalmi körülmények között nem lenne lehetőség. A kiválasztott népnek nyilván az a fő kultúrtörténeti funkciója, hogy legyenek emberek, akik fogadják a messiást. A választottság a messiás érkezésekor erkölcsi kötelességet jelent a messiás fogadására majd ezt követően nyilván előjogot jelent a világ irányítására, addig, amíg a világbéke, vagyis a világkommunizmus ki nem alakul, mert bizonyos, hogy azok az emberek fogják a békés kommunista világtársadalmat szervezni és irányítani a messiás tudományos eredményei alapján, akik fogadják a messiást és nem azok, akik közömbösek vagy tiltakoznak az érkezése ellen. Az eredmények gyakorlati alkalmazása A békés világállam megalapítása kizárólag szélsőséges fokozatossággal történhet. A békés világtársadalom Fibonacci sorozat alapján bővülhet az államalapítás után. A békés és folyamatosan bővülő világállam tagjait a világgazdaságnak el kell tartania. Az állampolgárság elnyerésének legfőbb feltétele a zsidó nép kiválasztottságának megértésre, belátásra alapozott - feltétlen elismerése (ennek az elméletnek alapján). A békés világállam megalapításának feltétele a szélsőséges fokozatosság. A fokozatosság bármilyen mértékű mellőzése reform lenne, ami a kudarc garanciája, mert a reform varázsolhatóságot követelne, ami az univerzumra nem jellemző. A szélsőséges fokozatosság követelményének úgy lehet eleget tenni, ha a megalakuló világállam létszáma kezdetben minimális, de nem túl csekély ahhoz, hogy társadalomnak lehessen tekinteni. Egy társadalom minimális létszáma nem lehet kevesebb, mint három fő, mert a szerveződésnek az erkölcs-racionális cselekvésre lehetőséget kell garantálnia. Két ember kapcsolata például csak csoport-racionális lehet. Erkölcs-racionális cselekvésre akkor van lehetőség, ha két különböző csoport érdeke ellentmondásba kerülhet egy közösségben. Két csoportérdek létezésére csak két különböző kapcsolat ad lehetőséget, aminek minimális feltétele három ember, (a szociológus messiás plusz két fő, akiknek közgazdász és jogász szakmájú továbbá zsidó származású és zsidó identitású embereknek kell lenniük). A békés világtársadalom megalakulását követően a Fibonacci sorozat szerint bővülhet a világtársadalom létszáma, mert a kezdeti fokozatosság nem változhat indokolatlan körülményeskedéssé. A Fibonacci számsor (1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144 stb.) jól tervezhető és lendületes bővülésre ad lehetőséget, ami a körültekintő kezdet után úgyszintén fontos. A békés világtársadalom mindig (a megalakulásra is jellemző) 1/3 arányra törekedve fogadhat nem zsidó származású egyéneket a világállam polgáraivá mindaddig, amíg a világ-állampolgárságot kérelmező zsidók száma el nem fogy. Ha már minden zsidó ember állampolgárrá válik a világállamban, akkor ezzel az aránnyal természetesen többé nem kell törődni. A békés világtársadalom állampolgárainak alapvető szükséglet-költségeinek fedezéséről, (étkeztetés, ruházkodás, lakhatás, egészségügyi ellátás, egymás közötti kommunikáció költségei) a világgazdaság államainak kell önként gondoskodniuk. A világ folyamatosan csökkenő létszámú hányada fogja eltartani az idők folyamán (világ)állampolgárság ot szerző tagokat. A békés világállamban állampolgárságot kaphatnak az állampolgárságot kérelmezők, illetve az állampolgárok meghívása és javaslata alapján kaphatnak állampolgárságot az új tagok. Az állampolgárság elnyerésének az a legfőbb feltétele, hogy az állampolgárjelölt sikeres vizsga és eskütétel keretei között a zsidó nép Isteni kiválasztottságát (ennek az elméletnek alapján) 16

17 elismerje. A világ országai (pl. az IMF tagországai nak szavazására előterjesztett javaslat alapján) nyilván egyetértenének abban, hogy az emberiség lásson hozzá a békés és általános szociális biztonságot garantáló világtársadalom megszervezéséhez. Miután az államok megszavazzák az emberiség számára a jó lehetőséget, azt követően hiába lesznek az egyes országokban a zsidó nép világirányítása ellen tiltakozó (pl. keresztény séghez vagy egyéb vallásokhoz ragaszkodó) csoportok, szekták, mert tiltakozó cselekvésük nem lesz befolyással az emberiség erkölcsileg biztonságos jövőjére. Terület nélküli állam lesz a világállam, jogilag szabályos intézményként illeszkedhet a világ államainak környezetébe, ugyanakkor sem jogilag, sem gazdaságilag nem lesz támadható, mert a világ államainak beleegyezésével és bizalma alapján keletkezik. A világpiac ezt a csekély beavatkozást leszámítva (ami az új állam egyre növekvő létszámú állampolgárainak eltartása jelent) változatlanul működhet tovább, és minden ember saját belátása szerint tiltakozhat a jó lehetőség ellen, pl. mindenki folytathatja tovább akár épp változatlanul a korábbi kapitalizmusba illeszkedő életvitelét (is). A világ egyre csökkenő létszámú vitatkozói fogják eltartani a világ egyre növekvő létszámú egyetértőit. A békés világtársadalom megszervezése eltarthat évtizedekig, sőt évszázadokig is, de ahhoz, hogy valaha eredménye legyen, az emberiségnek élnie kell a megszervezés lehetőségével. Ha a békés világállam idővel olyan létszámúra növekedne, hogy az állampolgárok megélhetésének a költségét a világ államai képtelenek lennének fedezni a világgazdaság terhére, akkor a termelőmunka is megjelenhet a világállam életében. A termelőmunka megjelenéséig a világállamban csak annyi munka adódik, amennyit a világállam alakulása és folyamatos valamint erkölcsileg biztonságos bővülése indokolttá tesz. Ez a munkamennyiség lehetőleg egyenlően oszlik meg a világ-állampolgárok között. - Azon szempontoknak a szabályozására, amikre itt nem tértem ki és/de későbbiek során kidolgozást kívánnak, az új állam társadalomszervező életében lesz lehetőség. A történelem időszerűsége Mózes előtt nem érkezhet messiás; Isten kiválasztása - a történés rejtélyessége miatt - messianizmust okozott; Messianizmussal időszerűvé vált a messiásérkezés; Az első messiás csak hamis messiás lehet; Hamis messiás után megérkezhet az igazi, aki a hamishoz viszonyítva lehet igazi; A Mózes előtti időkben a világ csak közömbös emberekből állt, ezért akkoriban még nem volt időszerű semmilyen messiásnak az érkezése. Mihelyt kiválasztottá vált a zsidó nép, kialakult a messianizmus is, mert a választottság jelentését senki nem tudta vitathatatlan logikai érvénnyel meghatározni, és a zsidó népnek az lett az elvárása, hogy legalább a jövőben határozza meg valaki (a messiás) a jelentést, ha a jelenben senki nem képes. A kialakuló messianizmussal időszerűvé vált egy valamilyen messiás érkezése is, mert a világ ekkor már nemcsak közömbös emberekből állt, hanem messiásra várakozókból is, és ezzel teljesült a messiásérkezés feltétele: lett, aki a messiást fogadja. Így egy messiásszerűség megérkezhetett. A sokak által messiásnak sejtett első történelmi szereplő a világ bináris értékek szerint rendeződő logikai rendje miatt nem lehet igazi messiás. A választottságról csak azt követően bizonyítható, hogy jelent valamit, ha bizonyossá válik, hogy a választottság keresztény semmibevétele hibás és erkölcstelen. A hamis messiás fontos komponense a kultúrtörténetnek, mert a választottság semmit jelentésének történelmi kipróbálásával az igazi messiás számára hivatkozási lehetőséget teremt. A hivatkozási lehetőség az igazság bizonyításának viszonyítási alapja. Viszonyítási lehetőség hiányában az igazi messiás nem bizonyíthatja, hogy ő igazi messiás, mert a minőség olyan tulajdonság, ami binárisan relatív, - tehát az igazság bizonyításához a hamis értéknek már léteznie kell. 17

18 Jézus kultúrtörténeti funkciója Antiszemitizmust okoz és konzervál; Csak e negatív következmény alapján bizonyosodhat, hogy Jézus hamis messiás; A negatív következménynek fontos antiszemitizmusnak lennie; Az antiszemitizmus biztosítja azt, hogy a zsidók a kereszténységtől idegenkedjenek; Az elsőként érkező hamis messiásnak filozófiai ok miatt antiszemitizmust kell/kellett okoznia, úgy, hogy a keresztény egyház intézményesülésével az antiszemitizmus évszázadokra konzerválódjon. Az univerzum logikája determinálja, hogy antiszemitizmus keletkezzen a kereszténység hatására. Az univerzumműködés anyag-transzformáció, ami logikus elrendeződés, aminek a logikája utólag (következmények alapján) megérthető. A logikai transzformáció bináris értékekre épül, igaz-hamis értékek szerint alakuló rendeződés. Az univerzum igaz és hamis anyagminőségei között csak a következményeket tekintve van/lehet evidens különbség. Ilyen körülmény miatt a hamis messiás nem tudna hamis lenni, ha nem okozna negatív következményt, mert hamis minősége csak a következmények alapján értékelhető. A hamis messiás hamisságát a keresztény antiszemitizmus bizonyítja. A negatív következmény azért antiszemitizmus és nem valami más negatív következmény, mert így teljesül a feltétel, hogy a zsidó nép kiválasztottságának tényét a kereszténység terjedése ne érvényteleníthesse. Így biztosított a zsidók bizalmatlansága a kereszténység iránt. Ha a zsidó nép nem lenne bizalmatlan, és idővel a zsidó nép tagjai általánosan megkeresztelkedtek volna, akkor az igazi messiás fogadására nem maradna lehetőség. Csak a kereszténységben benne rejlő antiszemitizmus bizonyíthatja a zsidók számára azt, hogy a kereszténység elfogadhatatlan hamis ideológia, amitől indokolt idegenkedni. A keresztény tudatfertőzés logikája Keresztény vélekedés: Jézus magatartása példamutatás, ami az erkölcs alapja; Tény: Jézust a zsidók nem fogadják el. Keresztény konklúzió: Mivelhogy a zsidók az erkölcsöt elutasítják, erkölcstelenek. Az antiszemitizmus e gondolati keretben a zsidók attitűdjénél nem erkölcstelenebb. Objektív igazság: Jézus az erkölcstelenség alapja, (de ezt a keresztények nem tudják). A kereszténység tudatfertőzés, megfosztja a cselekvőket az erkölcsi ítélőképességüktől. A keresztény tudatprogramozás Jézust logikai indoklás nélkül az ő különböző vélt, vagy valós cselekedeteire hivatkozva - az erkölcs garanciájának realizáltatja. A gyakorlati életben azzal szembesülnek a torzított tudatú keresztények, hogy a zsidók nem tekintik erkölcsi garanciának a Jézusra hivatkozó vallási ideológiát. A keresztények a saját eltorzított tudatuk keretei között logikusan gondolkodnak. Erkölcstelen embereknek gondolják azokat, akik Jézust elutasítják. A keresztény tudatfertőzés keretei között arra a következtetetésre lehet jutni, hogy a kereszténységet elutasító zsidók a kereszténység elutasításával az erkölcs lehetőségét utasítják el. A kereszténységgel eltorzított, kereszténységre redukált tudatok határain belül képtelenség erkölcstelenségnek vélni az antiszemita ideológiát, mert az antiszemitizmus (a Jézust elutasító), erkölcstelennek megítélt attitűd tagadásaként realizálódik. Az erkölcstelenség a keresztény tudatokban kiegyenlítődik, nem tűnik erkölcstelenebbnek az antiszemitizmus, mint amilyen erkölcstelennek tűnnek az erkölcsileg kifogásolhatatlannak vélt kereszténységlehetőséget elutasító zsidók. A keresztény tudatokban a két erkölcstelenség kiegyenlítődése főleg közömbösségre, rosszabb esetben gyűlöletre, megvetésre predesztinálja a keresztényeket a történelem során különböző mértékben üldözött zsidók problémája iránt. A keresztény társadalmak legyengített erkölcsi 18

19 immunrendszerrel nem fékezhetik az antiszemitizmus társadalmi térnyerését. Az erkölcsi igényesség általánosan emberi jellemző lenne, de az emberi tudatok erkölcsi igényességét a keresztény ideológia hatástalanítja, már kisgyermekkorban megfosztja az embereket erkölcsi ítélőképességüktől. A kereszténység ugyanakkor az erkölcsi igényesség pótlásával kísérletezik, amikor ideológiai (logikailag megalapozatlan) szeretetkövetelésre kényszerít. A kereszténység erkölcstelenség, és a zsidó vallás az erkölcs alapja, hiszen elzárkózik a kizárólag tudatfertőzésre kompetens kereszténység erkölcsi hitelesítésétől. A gyakorlati élet elrendeződése azonban a kereszténység tudatfertőző terjedése miatt fonákul alakuló helyzetet teremt, és a zsidókat üldözött sorsra predesztinálja. Antiszemitizmus = kereszténység A kereszténység zsidó valláshoz viszonyulásának logikai lehetőségei: Helyeslés: lehetetlenség; Közömbösség: nem lehet totális; Tiltakozás: nélkülözhetetlen tartalom; A társadalmi problémák leleplezik, hogy: Jézus nem messiás, a kereszténység hamis. Az antiszemitizmus a kereszténység hamisságának leplezési kísérleteként funkcionál. Az antiszemitizmus a kereszténység szociológiai szinonimája, mert az antiszemitizmus olyan inherens tartalma a kereszténységnek, ami a kereszténység létfeltételeinek alapeleme. A kereszténység zsidó vallás alternatívájaként létezése és fennmaradása attól függ, hogy a zsidó valláshoz a kereszténység hogyan viszonyul. A viszonyulásra logikailag három lehetőség lenne, amiből azonban egy attitűd kizárható. A logikai lehetőségek alapján a kereszténység helyeselheti a zsidó vallást, közömbösen megtűrheti, és tiltakozhat ellene. Negyedik logikai lehetőség nincs. A helyeslés lehetetlenség, mert lehetetlen az olyan vallás, ami egy másikat helyesel, különösen, ha az a másik vallás épp az alaptételt vitatja el. A kereszténység vagy közömbös lehet a zsidó vallás iránt, vagy tiltakozhat ellene, ami antiszemitizmus. A közömbösség lehetséges attitűd a keresztény emberek számára, de nem minden keresztény ember számára, mert a kereszténység egészének a totális közömbössége lehetetlenség. A keresztény egyház nem lehet teljesen megengedő a fennmaradásának alaptételét elvitatók iránt, valamilyen arányban kell tartalmaznia tiltakozást, vagyis zsidóellenességet is. Ha a keresztény attitűd teljes mértékben toleráns illetve közömbös lenne a Jézust messiásként elutasító zsidó nép jelenléte iránt, és soha senki egyetlen gondolat erejéig se lenne antiszemita a keresztények között, akkor a keresztény egyház a hamisságát nem tudná leplezni a hívei előtt. A világ társadalmi problémáinak létezését kénytelenek lennének tagadni a keresztény hívek előtt a keresztény egyház vezetői és a kereszténység terjesztői, ha a kereszténység tagjai közül mindenki elzárkózna az antiszemitizmus elől. Ha ugyanis a keresztények tagadnák a különböző társadalmi problémák létezésének tényét, akkor a problémáknak nem keresnék a felelőseit és a megoldását se. Ez persze lehetetlenség, mivelhogy a társadalmi problémák tagadhatatlan természetűek. Ha azonban a keresztények a társadalmi problémákhoz viszonyulva a zsidó vallás létezésének tényét tapintatosan kifelejtenék a társadalomkritikájukból, akkor a társadalmi problémák megoldását kutatva a jövő lehetőségében kellene reménykedniük, és ezzel ideológiai zsákutcába keverednének, a zsidó vallással azonosulnának. Másik logikai lehetőség lenne, ha felvállalnák a problémák azonnali megoldását, de nyilván kudarcot vallanának vele, és e kudarc is a messiási kor bekövetkezésének későbbi aktualitását igazolná. És harmadik lehetőség szerint a problémák megoldhatóságának reményét el kellene vitatniuk a keresztény hívektől a kereszténység terjesztőinek, azt állítva, hogy a világ valóban társadalmi problémákkal terhelt és bizonyára sose lesz jobb, hiszen a messiás már járt itt. Ez utóbbi se valós lehetőség a keresztény egyház 19

20 számára, mert a tudatokra reménytelenséget ráerőszakoló ideológiához, boldogtalanságba beletörődéshez nem lehet híveket szerezni. Kizárásos alapon alakul ki az antiszemitizmus szükségszerűsége a kereszténység létfeltételeként, azért, hogy a kereszténységnek ne kelljen elismernie, hogy messiás az emberiséghez még nem érkezett meg, mivelhogy az elismeréssel önmagát számolná fel. A kereszténység a zsidó vallás meghamísítási kísérlete. Hamisítvány jellegét antiszemitizmussal leplezi saját hívei előtt. Egyéb vallásokkal szemben hittérítés lehetőségét remélheti, ( ezért nem buddhizmus-ellenes, nem muszlin-ellenes), de egy olyan vallással szemben, ami az alaptételét logikai érvekkel vitatja el, nem téríthet, ezért saját fennmaradása érdekében erőszakos hittérítéssel (pl. antiszemita törvényhozá ssal) reagál a fennmaradását veszélyeztető szituációra (vagyis a zsidó nép logikailag hiteles attitűdjére). Egyenlőtlen toleranciaigények A kölcsönös toleranciára vonatkozó zsidó igény igazságtalan elvárás; A messiási korra várakozás higgadttá, toleránssá teszi a zsidó embert, bármi történik; A messiásvárás ellen tiltakozó keresztény nem tolerálhatja a problémákra nyugodt messiásvárással reagáló zsidó jelenlétet; A zsidó nép tagjai keresztények iránti toleranciájukért cserébe azt várnák viszonzásképp, hogy a keresztények is legyenek ugyanolyan toleránsak a zsidó nép tagjai iránt, mint amilyen toleránsak ők is a keresztények - Jézust messiásként elfogadók - jelenléte iránt. A zsidó nép kölcsönös toleranciára vonatkozó igénye vallásszociológiai értelemben igazságtalan elvárás, mert a tudatfertőzött keresztény embertől követel olyan magatartást, amire csak az egészséges tudatállapotban lévő zsidó lehet képes. Amikor a zsidó ember toleranciáért toleranciát vár viszonzásképp, akkor a hitét megőrizve várja, hogy a keresztény a hitét adja fel. A zsidónak van igaza, valóban, a kereszténynek kellene feladnia a hitét, mert a zsidó vallás képviseli Isten akaratát, de azt is meg lehet érteni, hogy egy tudatfertőzött ember viselkedése nem lehet ugyanolyan kiváló minőségű, mint az egészségesé, aki az igazságot képviseli. Mivelhogy a zsidó nép a világ problémáinak megoldását a jövőtől várja, egy jövőben érkező messiás színre lépésétől reméli, ezért tulajdonképpen nem olyan zavaró körülmény a zsidó ember számára, hogy a különböző társadalmi problémák léteznek, mint amilyen zavaró a keresztény számára. A messiási kor épp attól messiási kor, hogy ami előtte van, az nem az. Míg a zsidó ember - konfliktusokat tapasztalva - igazolva látja saját vallását, ami szerint a társadalmi problémák korában él, ami nyilván nem messiási kor, a kereszténynek vagy el kellene ismernie, hogy valóban nem az, - ergo Jézus nem messiás, tehát felhagyhat keresztény hitével, - vagy megőrizheti hitét, de ez azzal jár, hogy egyúttal tiltakoznia kell a messiás jövőben esedékes érkezésére utaló célzás (zsidó jelenlét) ellen. A tiltakozással a keresztény első gondolkodási fázisban értelemszerűen azt állítaná, hogy ez messiási kor, mert attól tiltakozás a tiltakozás, hogy valaminek az ellenkezőjét állítja. Azonban a konfliktusokkal terhelt társadalmi szituációk ismétlődése és gyakorisága miatt a keresztény a messiási korra vonatkozó helyzetértékelését pontosítani kénytelen, a társadalmi állapot tökéletlenségét mégiscsak elismeri, de úgy, hogy a tökéletlenségért keresztény szemüvegen keresztül szemlélődve a zsidó nép kereszténységet elutasító jelenléteként definiálja a hiba okát. Keresztény pozícióban erre van lehetőség. A zsidó bűnbakképzésre azoknak a keresztényeknek van hajlamuk, akik az igazságról nem akarnak lemondani, és kutatják azt, de csak a kereszténység határain belül képesek vizsgálódni. Akiknek nincs igényük a tényleges igazság megkeresésére, (keresztény keretek között gondolkodnak, de nem érdeklődnek filozófiai igazságok felől) azok bűnbakot se keresnek az igazságtalanságok magyarázatához, és ők jellemzően nem antiszemiták, hanem közömbösek. A közömbösek érzéketlenek a zsidó nép üldözöttségének társadalmi problémája iránt, mert lazán azt 20