I. Erdély földrajzi helyzete 1. Erdély a Magyar Királyság legkeletibb része 1541-ig, az ország három részre szakadásáig. Földrajzi szempontból a

Átírás

1 I. Erdély földrajzi helyzete 1. Erdély a Magyar Királyság legkeletibb része 1541-ig, az ország három részre szakadásáig. Földrajzi szempontból a Kárpátok hegyvonulatai határolják, gazdag nemesfém, vasérc és sóbányákban. Ezen kívül folyókban és erdőkben is bővelkedik. A fejedelemséget keletről és délről a két román fejedelemség Moldva és Havasföld határolja. Élén a király által kinevezett vajda áll a XII. századtól után a térség nem esett a török terjeszkedés irányába, nincs török megszállás, helyette laza függés jellemző. 3. Az Erdélyi Fejedelemség a speyeri szerződéssel születik meg közjogi értelemben 1570-ben. Erdély az Oszmán Birodalom hűbérese. (Moldva, Havasföld szintén, de náluk a török beleszól a belpolitikába is). 4. A XVI-XVII. századi Erdélyi Fejedelemség vegyes lakosságú terület volt, keleti részén székelyek, főleg délen szászok, a hegyvidékeken románok, míg a folyóvölgyekben és az Alföldön magyarok éltek. Erdélyben az adott korban három etnikai csoport (magyar, német, román), három rendi nemzet (magyar, székely, szász) élt egymás mellett, és ezek csak részben fedték egymást.

2 II. Államiság jellemzői 1. Három rendi nemzet rendelkezett kiváltsággal, a magyar nemesség, a székely előkelők, a szász előkelők. Együttműködésüket a kápolnai unió (1437) szabályozta. A magyar és székely nemzet magyar nyelvű, a szász pedig német nyelvű volt, a román nyelvűlakosság nem alkotott rendi nemzetet. A korabeli politika rendi alapú, a rendi nemzeteknek még nincs etnikai tartalma (a magyar etnikum két rendi nemzetet alkot, a román egyet sem). 2. Közigazgatási egységeik székelyek és szászok területein a székek, a magyarok lakta területeken a vármegyék. III. Erdély nemzetiségei 1. A magyarság sokáig az erdélyi etnikum közel felét alkotta. Nagyrészt Észak-Erdélyben és Nyugat-Erdélyben voltunk jelen. Magyarország többi részéhez hasonlóan vármegyékben éltek, társadalmuk nemesekből, jobbágyságból és csekély létszámú polgárságból állt. 2. A székelyek elsősorban Erdély keleti részén telepedtek le. Bár magyar nyelven beszéltek, de teljesen más közigazgatási rendszerrel és társadalommal rendelkeztek, mint a magyarok. Nem számítottak jobbágyoknak, nem volt földesuruk. A székelyek kiváltságai adómentesség és katonáskodás, feladatuk a keleti határ védelme volt, kiváltságaikat küzdelmek árán sikerült megőrizniük, kiváltságaik a nemességhez hasonló kollektív jogokat biztosítottak nekik, helyzetük már archaikusnak számított. A XVI. században kezdődik meg a székely katonák lesüllyedése, lassan jobbágynak tekintik őket, ez ellen többször próbáltak meg sikertelenül lázadni. 3. A szászok ősei még az Árpád-korban érkeztek Magyarországra. II. Andrástól kollektív kiváltságot kaptak, nevezetesen azt, hogy saját vezetőt választhattak. Vezetőjük Nagyszeben város polgármestere volt, ő viselte a szász grófi tisztséget. Ő bíráskodhatott a szászok felett. Adót (földbért) egy összegben kellett a királynak fizetni (később a fejedelemnek). Városokban élnek, német anyanyelvűek és általában iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. 4. A románok a szomszédos román fejedelemségekből (Moldva, Havasföld) áramlottak, vándoroltak át egyre nagyobb számban Erdély területére. Elsősorban hegyi pásztorkodással foglalkoztak, később letelepednek és jobbágyként dolgoznak és adóznak a földesúrnak. Pásztoroknak a külön adója volt az ötvened, amit a juhnyájak után kellett fizetniük a fejedelemnek.

3 IV. Közigazgatás 1. Erdély élén a fejedelem áll, de a tisztség betöltéséhez szükséges volt a törökök jóváhagyása is. Belpolitikát önállóan folytathatott, de a külpolitikai döntésekhez szintén török beleegyezés kellett. Évente adót kellett fizetnie a töröknek (eleinte 10 ezer aranyat később sokszorosa) A fejedelem tanácsadó testületeként működött a Fejedelmi Tanács, aminek a tagjait a fejedelem választotta ki. Csak tanácsadási jogköre volt, dönteni nem dönthetett semmiben. Írásbeli ügyek intézésére létrehozták a Kancelláriát. Központi város Gyulafehérvár, itt található a fejedelmi udvar is. 2. Erdélynek saját országgyűlése lesz, ami egykamarás, viszont hatalma kisebb, mint a Királyi Magyarországon működő Országgyűlésé. Az erdélyi országgyűlésen a 3 rendi nemzet képviselői vehetnek részt: a magyar nemesek, a székely és a szász előkelők. A negyedik nemzetnek, a románoknak nincs rendi képviselete. Az országgyűlés különböző városokban ülésezett. 3. Az ország irányításában a fejedelem akarata érvényesül, melynek alapja a nagy földbirtokállomány és a Török Porta támogatása. A fejedelem adóbevételeinek nagy része nem függött a rendek jóváhagyásától, saját birtokáról vagy a regálé jövedelmekből (pl.: vám) származott. Hivatalokban a fejedelem familiárisai dolgoztak, ők a fejedelem jóvoltából tölthették be a pozíciójukat.

4 V. Vallási viszonyok 1. Erdély területén is megjelenik a reformáció minden irányzata. A magyarok nagy része a kálvinista (református) hitre tér át, a szászok többsége lutheránus (evangélikus) lesz, a székelyek megmaradnak a jól bevált katolikus hitben. A románok szintén megingathatatlanok és maradnak az eredeti ortodox (görög-keleti) vallásukban. 2. A szentháromságot tagadó irányzat (antitrinitáriusok) is megjelenik Erdélyben és mivel Európában csak itt meg Lengyelországban nem üldözik őket, itt hozzák létre az unitárius egyházat. 3. Európában egyedülálló módon az erdélyi országgyűlés több alkalommal is a négy vallás szabad gyakorlásáról hozott törvényt, pl.: tordai országgyűlés. Szabadon lehetett gyakorolni a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallást is, ezek a bevett vallások. Az keleti kereszténység, az ortodox vallás csak megtűrt vallásnak számított. 4. Európában egyedülálló módon biztosított a felekezetek együttélése, ennek egyik oka Erdély vallási sokszínűsége, a felekezeti megoszlás nagyjából egybeesik a politikai-rendi megoszlással (katolikus székelyek, evangélikus szászok, református magyarok és görögkeleti románok).

5