A magyar LLG Tanács soros ülése június Napirendi pontok:

A magyar LLG Tanács soros ülése 2008. június 18. 14.00-17.00 Napirendi pontok: 1.) 10/2008 sz. előterjesztés Az NSZFT 2008. évi döntése alapján szükséges teendők megtárgyalása és az új munkaadói és munkavállalói tag bemutatkozása a. Társadalmi partnerek bevonása b. A tanács magyar elnevezésének kiszélesítése c. Regionális lokális szereplőkkel a kapcsolódás kialakítása 2.) 11/2008 sz. előterjesztés A hazai szakpolitikának szóló tanácsi ajánlás véglegesítése (5/2008 sz. munkaanyag) Előterjesztő: a tagok írásos véleményei alapján a tanács titkára 3.) 12/2008 sz. előterjesztés A TÁMOP 222 pályázat NFÜ Bíráló Bizottsági kérdéseire adott válaszok bemutatása, az NSZFI - Educatio - FSZH együttműködés kereteinek bemutatása a főigazgatók által szignált nyilatkozat alapján. A magyar LLG Tanács tematikus munkacsoportjának és céljainak bemutatása. Előterjesztő: a tanács titkára 4.) 13/2008 sz. előterjesztés Az ELGPN 2008. első féléves munkájának bemutatása, a CEDEFOP aktuális LLG tevékenységei. Az ELGPN 2009-es munkatervének bemutatása a magyar feladatvállalás megvitatása Előterjesztő: a tanács titkára 14/2008 sz. előterjesztés A HEFOP 311 életpálya-építési kompetenciaterület eredményeinek bemutatása Előterjesztő: Educatio Kht

ELŐTERJESZTÉS 10/2008 Az NSZFT 2008. március 26-i ülésén elfogadott előterjesztés alapján a Magyar Élethosszig Tartó Pályaorientációs Tanács 2008. évi feladatai Előterjesztő: a magyar LLG Tanács Titkára Budapest, 2008. június 18.

Az NSZFT 2008. március 26-i ülésén elfogadott előterjesztés alapján a Magyar Élethosszig Tartó Pályaorientációs Tanács 2008. évi feladatai A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) 2008. március 26-i ülésén tárgyalta és elfogadta a magyar LLG Tanács 2008. évi munkatervét és feladatfinanszírozását. A 2008. évi támogatási szerződés FKA-KT-9/2008 számon 2008. április 30.-án került aláírásra. A támogatási időszak zárása 2008. december 31. Az NSZFT döntés alapján a következő javaslatok fogalmazódtak meg a magyar LLG Tanács munkájára nézve: 1. A Magyar Élethosszig Tartó Pályaorientációs Tanács (röviden magyar LLG Tanács) nevében a pályaorientáció szó helyett/ mellett kerüljön be a lifelong személetet és a karrierút támogatást jobban visszaadó fogalom. Javaslatok a névváltozásra: a. Magyar Élethosszig Tartó Pályafejlődést Támogató Tanács b. Karrier utat Támogató Nemzeti Pályaorientációs Tanács c. Élethosszig Tartó Karriertervezést/ Pályaorientációt Támogató Nemzeti Tanács d. Egyéb javaslatok a tagoktól 2. A LLG Tanács munkájába be kell vonni az OÉT munkavállalói oldalának egy képviselőjét is. Ennek érdekében az LLG Tanács tikársága levelet írt a hat reprezentatív szakszervezeti tömörülésnek és a kilenc munkaadói szervezetnek egy munkaadói és egy munkavállalói szakértő delegálására, akik ettől az üléstől vesznek részt a munkában. 3. A regionális és az országos tanácsadási tevékenységek és irányok között jöjjön létre formális kapcsolat Ennek érdekében az LLG Tanács megvitatja a hét RFKB-val történő formális kapcsolatfelvétel és kölcsönös állandó tájékoztatás lehetőségét. Javaslat a hét RFKB egy-egy képviselőjének és az LLG Tanács delegáltjainak munkaértekezletének megszervezése 2008-ban. A regionális fejlesztési stratégiák és a nemzeti fejlesztési stratégia (ld. 11/2008 számú előterjesztés jelen anyagban) közötti szinergiák kialakítása.

ELŐTERJESZTÉS 11/2008 A magyar LLG Tanács szakpolitikai állásfoglalása az uniós követelményekkel harmonizált élethosszig tartó életút támogató (pályaorientációs) tanácsadási/ orientációs nemzeti rendszer kialakításáról Előterjesztő: a magyar LLG Tanács Titkára (szerk.) Budapest, 2008. június 18. szakpolitikai és társadalmi köröztetésre készült tanácsi állásfoglalás

társadalmi, szakpolitikai és szakmai szervezeti köröztetésre készült változat TANÁCSI ÁLLÁSFOGLALÁS A magyar LLG Tanács szakpolitikai állásfoglalása az uniós követelményekkel harmonizált élethosszig tartó életút támogató (pályaorientációs) tanácsadási/ orientációs nemzeti rendszer kialakításáról A kettőezres években általánosan leszögezhető tény, hogy a magyar szakpolitikai alrendszerekben számos helyen kap figyelmet a pályaorientációs szolgáltatásnyújtás és szervezés. I. FŐBB TENNIVALÓK NEMZETI SZINTEN Ugyanakkor a ma működő magyar rendszer nem kapcsolja össze egymással az egyes szolgáltatókat, a szakpolitika alrendszerekben működő szolgáltatások (közoktatás, szakképzés, felsőoktatás, közművelődés, munkaügy ) egymástól elkülönülve tevékenykednek. Így az EU OECD ajánlások megvalósítása (2004, 2005 1 ) érdekében fontos reformokra van szükség. A reformintézkedések főbb fókuszpontjai az alábbi pontokban összegezhetők: 1.) Folyamatában ki kell alakítani az egyén egész életútját végigkövetni képes pályatanácsadási / életpálya- építési, támogatási portfolió rendszert (vö. lifelong guidance) Ennek az intézkedésnek az a szakmai háttere, hogy a rendszerváltás óta a pályafejlődési modell nagymértékben alakult át, az új nyitott és tudásalapú társadalomban- gazdaságban a hagyományos mobilitási csatornák átalakultak, újabbak jöttek létre, amelyekhez a társdalom tagjai, csoportjai a gazdaság szereplői szakmai asszisztencia (karriertanácsadás) nélkül nem képesek megfelelő módon adaptálódni. 2.) Át kell tekinteni az egyes alrendszerekben működő szolgáltatásokat és azok esetszintű (az állampolgár, a helyi közösség és a gazdálkodó szervezet szintjén) összekapcsolását meg kell oldani. Ezzel összhangban a rendszer finanszírozását az öt- hat jogszabályra tördelt finanszírozásból egy egységes platformra célszerű átépíteni, miközben megmaradnak az egyes élethelyzetekhez és intézményekhez kapcsolódó szolgáltatási formák (iskola, felsőoktatás, munkaügyi ellátórendszer, felnőttképzés, közművelődés- kultúra, egészségügy stb.) Ennek az intézkedésnek a fő szakmai hátterét az adja, hogy amíg a rendszerváltozás óta nagyszámban kerültek be a jogszabályokba a pályaválasztást, pályaorientációt, karrier tanácsadást szorgalmazó szabályozások közöttök az 1 Bizottsági munkaanyag - Pályaorientáció: Kézikönyv szakmapolitikai döntéshozók részére, 2005. február 1. EDUC 37 SOC 98 és Improving lifelong guidance policies and systems CEDEFOP 2005 valamint Career Guidance Policy Bridging the gap OECD 2004

összhang és a szakmai illetékességi rendszer nem jött még létre. A mai szabályozás nehezen áttekinthető és széttöredezett, a finanszírozás egyszerre hiányos és pazarló, sok a redundancia miközben számos esetben a jogszabályi szabályozások ellenére ellátatlan a helyi szintű pályaorientációs feladat. A modern kormányzati struktúrában tipikusan keresztirányú szakpolitikai koordinációt megkívánó guidance tevékenység csak szakpolitikák és intézmények, szakemberek közös illetékességi keretében végezhető el hatékonyan. 3.) Létre kell hozni a magyar élethosszig tartó pályatanácsadás/ karrier tanácsadás nemzeti hálózatát 2 és koordinációját Ez a feladat a két előző pontból következik, a szakpolitikák és intézmények közötti koordináció megvalósítását, a nemzeti pályaorientációs / karrier utat támogató szolgáltatási potenciál egységes koordinációját célozza. Ennek érdekében összhangban az EU célkitűzéseivel, 2008. januárban, NSZFT támogatással, megalakult a magyar LLG Tanács. II. NEMZETKÖZI, UNIÓS SZAKPOLITIKAI HÁTTÉR A career guidance tevékenység áttekintését és szakpolitikai feltérképezését a 70-es és 80-as években elsősorban az IAVEG vállalat fel nemzetközi téren. A hazánk által is ratifikált ILO egyezmény Az emberi erőforrások fejlesztéséről címen (1975. évi 142. számú) külön fejezetet szentel a pályaválasztásnak, pályaorientációnak, de még nem tartalmazza a lifelong megközelítésmódot. A 90-es évektől a guidance az UNESCO, majd az OECD és az EU szakpolitikai gondolkodásának egyre központibb kérdésévé vált. A kettőezres évek közepétől az Unión belül az oktatásügy és a foglalkoztatáspolitika egyaránt meghatározó eszközként tekint a tanácsadásra. Olyan eszközként, amely elősegíti a társadalmi befogadását, a jobb tanulmányi teljesítményt gyermek és felnőttkorban, a megalapozott, támogatott pálya-, szakma- és karrierválasztását és felnőttkori pályavitelt, ezáltal elősegítve a nyitott társadalom kialakulását. Az oktatási, közművelődési célok mellett a tanácsadás ma már a fejlett gazdaságokban a munkaerő-piaci kereslet és kínálat közelítésének egyik bevett eszköze. Nemzetközi tapasztalatok alapján az individuális pályaorientációs folyamatot támogató tanácsadási munka során érdemes elkülöníteni: az információnyújtást (informáló tanácsadás), az interperszonális tanácsadói tevékenységet, az egyéni igényekre épülő fejlesztési szolgáltatásokat, valamint a munkaerőpiacra történő kilépés támogatását. Ezt a komplex tanácsadói munkát jelenleg hazánkban egyetlen tanácsadással foglalkozó szervezet sem képes megvalósítani. Az információnyújtás kevéssé koordinált, de minden nemzeti szereplő által vállalt feladat. A fejlesztő tevékenység az iskolák és képzőintézmények feladatkörébe tartozik, a tanácsadás a munkaügyi szervezetek és a pedagógiai intézetek hatáskörébe került. Az elhelyezkedés esélyei, a munkaerő-piaci lehetőségek elsősorban a képzési folyamat során elsajátított kompetenciák, az alkalmazható tudás függvényében alakulnak. E tekintetben más minőséget képvisel az elméleti tudás, amely az iskolaiakadémiai karrier során adható át, és a kompetenciák, amelyek a gyakorlatba átültetett 2 A hasonló OECD példák alapján a magyar nemzeti hálózat kialakítása mintegy 3000-4500 fős a tanácsadás különböző illetékességi szintjein tevékenykedni képes szakember meglétét feltételezi az egyes alrendszerekben állami, önkormányzati és magán foglalkoztatás keretében, de egységes szakmai kritériumok mentén. Az egységes nemzeti kritériumrendszer kialakítását célozza az ÚMFT TÁMOP 2.2.2. kiemelt programja.

ismereteket jelentenek. A feltételek, szinergiák kihasználása szükségessé teszi a pályaorientációs folyamatok tartalmi és igénybeli változásának folyamatos nyomon követését, a terepen dolgozó szakemberek munkájának kutatással történő támogatását. E feladat jelenleg nem megoldott. A kiépítendő hazai pályaorientációs tevékenységbe szükséges beépíteni a tanácskérők érdekképviseletének megszervezését, amely révén lehetőség nyílna a tanácsadó szakemberek és a felhasználói kör valódi párbeszédére. A pályaorientáció folyamatában, a döntés során érdemes azokra a kompetenciákra támaszkodni, amelyeket a fiatal előszeretettel alkalmaz. A kompetenciákra vonatkozó preferenciák alapján összeállítható a fiatalok egyéni portfoliója, amelynek segítségével az ajánlható szakmai területek és képzési formák körülhatárolhatóak. A személyes portfolió az élethosszig tartó tanulás során állandóan bővíthető és az európai integráció folyamatában a munkakereséskor egyre fontosabb szempontként érvényesülhet. A munkáltatók a munkavállaló kiválasztásakor a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően a megszerzett bizonyítványok mellett fokozott hangsúlyt helyeznek a transzferábilis kompetenciákra. III. HAZAI KÖZELTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A magyar oktatás rendszerében a pályaválasztási tanácsadásnak hosszú, a gazdasági társadalmi rendszerváltás előttre visszanyúló hagyományai vannak, a létező szocializmus időszakában a 2029/1967. Korm. hat. majd, 1029/1971 (VII.3.) kormány határozat hozta létre a pályaválasztási tanácsadás országos hálózatrendszerét. A jogszabály értelmében a Munkaügyi Minisztérium felügyelete alatt létrejött az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (OPTI) és az Országos Pályaválasztási Tanács (később Bizottság). A szolgáltatásnyújtást a megyei pályaválasztási tanácsadó intézetek végezték. A rendszer a 1980-as évek elején fokozatosan elveszítette önállóságát, a megyei intézetek beolvadtak a pedagógiai intézetekbe. Az iskolákban kötelező módon működött a pályaválasztási felelős intézményei. A feladatot ellátó tanár órakedvezményt kapott a pályaválasztási teendők ellátására. A rendszerváltás időszakában már nem létezett önálló a pályaválasztással foglalkozó intézmény és szakemberhálózat Magyarországon. A 70-es években kialakított rendszer azonban egyfelől a tervutasításos gazdaság működési módjából, másfelől a késő ipari társadalom szabályszerűségeiből táplálkozva még nem célozta, nem célozhatta az egész élet át tartó pályaorientáció feladatkörét. Helyette jól beazonosítható módon az iskolaválasztás, szakmaválasztás ügyét szolgálta mindezt, a szolgáltatás mennyiségi korlátaiból adódóan kevesek számára tette. A megyei intézetek kliensei főként értelmiségi szülők gyermekei, a városi lakosság voltak. A rendszerváltás időszakában 1988-1993 a pályaválasztási feladatok ellátása gazdátlanná vált, amely gazdátlanság a mai napig nyomot hagy a magyar rendszeren. A két illetékes humán tárca között nem jött létre hosszú távú stratégiai megegyezés a pályaorientációs szolgáltatások telepítésének, működtetésének és értékelésének tekintetében. Az 1991. évi Foglalkoztatási Törvénnyel életre hívott állami munkaügyi szervezet a kezdetekben számos, korábban a pályaválasztás területén dolgozó szakembert alkalmazott, akik személyes ügyüknek is tekintették a szakma, a feladat továbbfolytatását. E mellett később a munkaügyi jogszabályok is nevesítették a pályaválasztási, orientációs feladatokat, mint a munkaügyi szervezet feladatát. Az idő során azonban az oktatási és munkaügyi szférák között ez a szerepleosztás

sohasem szövegeződött meg (pl. ellentétben Finnországgal, vagy Írországgal, Skóciával stb ), a mai napig esetleges maradt. A munkaügyi szervezet főként a Németországból adoptált Foglalkozási Információs Tanácsadó (BIZ Berufe Information Zentrum) centrumok kialakításával és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatási tartalmak (pályabemutató filmek, mappák, önértékelő eljárások) fejlesztésével igyekezett kielégíteni az iskolák igényeit. A 90- es évek közepére a munkaügyi szervezet vált a világbanki támogatással elindított új, pálya- és munkatanácsadó főiskolai szakképesítéssel rendelkező szakemberek fő foglalkoztatójává. Ezzel szemben az iskolák néhány évvel később léptek. A kilencvenes évek második felétől alkalmaznak pályaválasztási tanácsadó tanárokat. Az oktatási rendszeren belül az 1985. évi I. oktatási törvény 1990. évi módosításával mód nyílt a korábbi 8+4 osztályos (8 évfolyamos általános iskola + 4 évfolyamos középiskola) közoktatási rendszer intézményi kereteinek a szétdúlására. Kialakultak a 8 és 6 osztályos gimnáziumok, amelyek mára jelentős lefölöző erővel bírnak. Az intézményrendszer átalakulása együtt járt a fenntartók számának növekedésével, az 1990. évi önkormányzati törvény alapján az intézmények több ezer fenntartó kezébe kerültek (települések, megyei önkormányzatok). A szakfelügyelet intézménye pedig 1987-től megszűnt. A megyei fenntartásba adott pedagógiai intézetekben megyénkét átlagosan 1-2 fő maradt a pályaválasztási feladatok ellátására. A fővárosi pályaválasztási tanácsadó volt az egyetlen megyei tanácsadó intézmény, amely túlélte a rendszerváltozást (alapítva: 1967), átszervezve: 1988-tól 2007-ig önálló intézmény maradt. A rendszerváltás utáni új oktatási törvények 1993-ban jelentek meg. A közoktatási, szakképzési, felsőoktatási törvények mindegyike, az Alkotmánnyal összhangban garantálja a szabad munka- pályaválasztás lehetőségét mind a tanulók/ hallgatók, mind azok szülei számára. Ezek a törvényekben lefektetett lehetőségek azonban sokszor nem mentek túl az egyszeri tájékoztatáson. Az 1995-ben megjelent első Nemzeti Alaptanterv már tíz műveltségterületben fogalmazta meg az 1-10 osztályig tartó pedagógiai fejlesztési teendőket. A tíz terület között kapott helyet az életvitel és gyakorlati ismeretek, amely magában foglalta a pályaorientációt. Az életvitel és gyakorlati ismeretek %-os arányát 1-4 osztályok között 4-7%-ban, 5-6. évfolyamon 5-9%- ban, 7-8. osztályokban 6-10%-ban végül 9-10. évfolyamokban 5-9%-ban határozta meg az első NAT. Az alaptanterv megjelenésével párhuzamosan a tantestületek új feladattal kerültek szembe, amikor helyi tantervek készítésére kötelezték őket. Az életvitel és gyakorlati ismeretek műveltségterület három tárgyból épült fel: technika, háztartástan és végül a pályaorientáció. A rendszerváltás előtti pályaválasztási tanácsadás szóhasználatot felváltotta a pályaorientációs tanácsadás. Általános céljaként a jogszabály az alábbi feladatot fogalmazta meg: célja, hogy segítse a tanulók pályaválasztását. Összevetői: az egyéni adottságok, képességek megismerésén alapuló önismertet fejlesztése: a legfontosabb pályák, foglalkozási ágak tartalmának, követelményeinek és a hozzájuk vezető utaknak, lehetőségeknek, alternatíváknak tevékenységek és tapasztalatok útján történő megismerése; a lehetőségek és a valóság, a vágyak és a realitások összehangolása. Tudatosítani kell a tanulóban, hogy életpályájuk során többször pályamódosításra kényszerülhetnek. Az iskoláknak a tanulók életkorának és a lehetőségeikhez képest- átfogó képet kell nyújtaniuk a munka világáról. Ennek érdekében olyan feltételek, tevékenységek biztosítására van szükség, amelyek elősegíthetik, hogy a tanulók kipróbálhassák képességeiket, elmélyedhessenek az érdeklődéseiknek megfelelő területekben, ezzel is fejlesztve önismeretüket és pályaismereteiket. A pályaorientáció csak

hosszabb folyamat során lehet eredményes és csak akkor, ha a különböző tárgyak, órák és iskolán kívüli területeke, tevékenységek összhangosán alapul. (NAT 1995) Az alaptanterv első változata tehát kellő fogékonyságot mutatott mind az életútszemlélet, mint a többszöri döntési lehetőség/ szükségszerűség megjelenítésére a tanuló majdani életútjában. Módszertani oldalról pedig megfogalmazta a kereszttantervi fejlesztés, az iskola mint egysége szolgáltató szervezet a helyi közösség számára szükségességét. Az életvitel és gyakorlati ismeretetek műveltségterületen belül a pályaorientációs tárgy három követelmény modulból épült fel: 1) Az eredményes pályaválasztás pszichés összetevői, 2.) pályaismeret, 3) tájékozódás a munkaerőpiacon. A 1998-ban a NAT és a helyi tanterv közé kerettanterv került. A megfontolás alapján, a helyi tantervkészítés túlzottan nagy terheket rót az iskolákra, valamint elmélyítette az egyes intézmények közötti különbséget. A 2000-ben bevezetett kerettanterv a szakiskolák számára kötelezővé tette a pályaorientációt (A és B kerettanterv, évi 74 tanóra 9. évfolyamon.) E mellett nem jelentős az áttörés az egyéb középiskolákban a pályaorientáció elfogadtatására. Az irányítás sem egységes a fogalomhasználatban, például: az Oktatási Minisztérium 2000- ben kiadott egy kézikönyvet pedagógusoknak, mely az Életpálya-építés címet viselte. Összeállították a Karrier és Elhelyezkedési Tanácsadó Munkabizottság tagjai, akik e könyvben mindvégig a középiskolai tanácsadásról beszélnek. (Hámoriné Váczy Zsuzsa, 2000) Az elégtelen személyi feltételek, a pályaorientációs szaktanárok hiánya az iskolákban, továbbá a pályán lévő pedagógusok jelentős részének eltérő szakmai szocializációja azonban oda vezetett, hogy sok esetben a technikatanárok gazdagodtak a pályaorientációs órahelyekkel. Legjobb esetben a tanulók manuális készségeinek és anyagismeretének fejlesztésére használva fel az órakeretet. A pedagógusok és az iskolaigazgatók jelentős része még a 90-es évek végén is luxusszolgáltatásnak tekintette a tantervbe épített pályaorientációt (Borbély 1999), ill. leegyszerűsítette annak szerepét a továbbtanulási, iskolaválasztási döntéshozatalra, felvételi adatlap kitöltésére. A legfrissebb, a Magyar Kormány 2007-ben fogadta el a NAT-ot, amely összhangban áll az uniós célkitűzésekkel (Recommendation of the European Parliament and of the Council of 18 December 2006 on Key Competences for Lifelong Learning (2006/962/EC) a kulcskompetenciák fejlesztését írja elő. A kulcskompetenciák között helyet kap az: - Anyanyelvi kommunikáció, - Idegen nyelvi kommunikáció, - Matematikai kompetencia, - Természettudományos kompetencia, - Digitális kompetencia, - A hatékony tanulás, öntanulás, - Szociális és állampolgári kompetencia - Kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia - Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség Minden kulcskompetencia terület alatt a szükséges ismeretek képességek és attitűdök kerülnek felsorolásra, amelyhez fejlesztési feladatok csatlakoznak.

A kiemelt fejlesztési feladatok közül megmarad a pályaorientáció, ugyanakkor a feladat számos olyan feladat között jelenik meg, amelyekben az orientáció eleve érintett volt. Így félő, hogy ez az iskolai funkció hangsúlytalanná válik. Komoly aggályként merül fel, hogy a magyar iskolákban az elmúlt tíz évben különböző módon megjelent pályaorientáció a jogszabályi támogatás elveszítésével hogyan tud megkapaszkodni az amúgy is túlzsúfolt iskolai életben. Ellentmondás a NAT-ban a koordinált pályaorientációs tevékenység szempontjából, hogy az általános műveltséget elmélyítő, pályaválasztási szakasz a 11. vagy a 12. évfolyamon kezdődik és a 12. illetve a 13. évfolyam végéig tart. Ez a megengedő fogalmazás szintén nem kedvez a pályaorientáció és az élethosszig tartó tanulás szemléletének elfogadtatására. Az 1990-es évek második felétől számos nem kormányzati szervezet is megjelent a pályaorientációs szolgáltató piacon, a munkaügyi ellátórendszerben a 30/2000 GM. r. kiadása tette lehetővé a magánszolgáltatokkal történő szerződéskötéseket. Ezáltal lehetővé vált, hogy a köztisztviselői, közalkalmazotti tevékenységtől eltérő feladatokat, pályaorientációs szolgáltatásokat külső megbízottak láthassák el. 2001. Felnőttképzési Törvény, 24/2004 FMM végrehajtási rendelete a ma már több mint másfélezer akkreditált felnőttképző intézmény esetében tette kötelezővé a szintfelmérés mellett a pályaorientációhoz és az elhelyezkedéshez kapcsolódó szolgáltatások nyújtását, amely elsősorban tanácsadási feladatokat jelent. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény előírja, hogy a felsőoktatási intézményeknek ingyenes tanulmányi és életpálya tanácsadással kell segíteniük a hallgatókat. Ma a közel 80 felsőoktatási intézményben működik valamilyen formában, de nem azonos tartalommal pályaorientációs / karrier tervezési szolgáltatás a hallgatók részére. A nem szakpszichológusok által végzett tanácsadás professzionalizációját jelentette, hogy a Világbank támogatásával 1992-től a gödöllői egyetemen elindult a munkavállalási tanácsadó képzés, az első három éves főiskolát elvégzett hallgatók 1995-ben álltak munkában. Eddig cca. 500 fő szerzett ilyen képesítést. A pályaorientációs tanárképzés másoddiplomaként 1999- ben indult el. Eközben az ELTE keretein belül szakirányú továbbképzésként elérhetővé vált a felsőoktatási/ közoktatás / szakképzési hármas specializációra irányuló 4 féléves képzés. A szakpszichológus képzés rendszerének korszerűsödésével alakult ki az öt féléves pályamunkatanácsadó képzés az ELTE PPK-n. A graduális képzések tartalma a magyar felsőoktatás Bologna átállásával korszerűsödött és kiszélesedett az elmúlt években. Mindezen erőfeszítésekkel együtt nem áll rendelkezésre megfelelően képzett szakembergárda, a magyar információs tanácsadói és fejlesztési rendszer működtetéséhez.

FEJLESZTÉSI JAVASLATOK AZ EGYSÉGES ÉLETHOSSZIG TARTÓ PÁLYAORIENTÁCIÓS NEMZETI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉHEZ I. A FEJLESZTÉS RENDSZERSZEMLÉLETŰ MEGKÖZELÍTÉSE A fejlesztési céloknak, összhangban a Magyar Kormány által már 2007-ben tárgyalt és elfogadott megoldással és az uniós célrendszerrel, egy nemzeti szinten összefogott és koordinált rendszerben szükséges megvalósulnia, amely az egyes szektorokban működő tanácsadási szolgáltatásfejlesztéseket és nyújtást egységes szerkezetben kezeli Az ÚMFT TÁMOP 2.2.2. kiemelt programjának leírásában a már kialakított igazgatási álláspont köszön vissza, amely három nemzeti és egy európai szintre osztja az orintációs feladatokat. EU Guidance szakpolitika országosan egységes koordináció és módszertani fejlesztés regionális koordináció és koncepciók kialakítása kistérségi (járási) orientációs szolgáltatásokat nyújtó konzorciumok szervezése, működtetése

Az egyes szervezési szintek jelentése és szakmai feladattartalma: 0. Uniós szint: - EUROPASS, - az Oktatási Miniszterek Határozata (2004) a tanácsadásról - valamint további uniós szakdokumentumok a Nemzeti Reform Program, az integrált foglakozatási irányvonalak, Társadalmi Befogadás Programja, az Oktatás és Képzés 2010, és tovább mentén, stb. 1. országosan egységes koordináció és módszertani fejlesztés, adatgyűjtés, monitoring (a rendszer teljesítményének folyamatos értékelése) 2. regionális koordináció és koncepciók kialakítása összhangban a: - közoktatás-fejlesztési - szakképzés-fejlesztési és - regionális fejlesztési (ROP) koncepciókkal 3. kistérségi (járási) szint - multiprofesszionális és - szektorokat összekötő orientációs szolgáltatásokat nyújtó konzorciumok szervezése, működtetése E rendszer a mellett, hogy földrajzilag feladatkiosztásában szintezett, számol a humánerőforrás fejlesztések orientációt érintő elemeinek koordinációjával is országos, regionális és helyi szinteken egyaránt. Így az ÚMFT TÁMOP/TIOP és ROP-ok valamint GOP közötti horizontális szakpolitikai koordinációra is épít. A TÁMOP/TIOP szerkezetén belül az 1, 2-es munkaügyi valamint a 3, 4-es oktatásügyi és az 5-ös prioritást jelentős szociális fejlesztések orientációs szakmai tartalmának egyeztetéseire, szinergiáira épít. II. FEJLESZTÉSI TEENDŐK A MEGFOGALMAZOTT CÉLOK ELÉRÉSE ÉRDEKÉBEN Az állásfoglalásban megfogalmazott három generális célhoz az alábbi szakmai fejlesztési feladatok kapcsolódnak; A társadalom által működtetett intézményrendszerek kötelező választásában nyújtott segítség (3-18 éves korig - óvoda, iskolák választása, szakmai képzőiskolák választása, felsőoktatás is). Eredmény: a fiatalok szocializációs szintje nő, a támogató rendszerek elfogadásának irányában, kialakulhat az információ iránti igény. A választott intézményekben folyó fejlesztés, képzés időszakában az önálló és hatékony tanulás kulcskompetenciájának kiépítése, támogató és fejlesztő szolgáltatások révén. Az egyéni igényeknek megfelelő iskolaváltás, szakmaváltás társadalmilag elfogadott útjainak kialakítása. Eredmény: az iskoláztatás időszakában teljesítményképes és sikerorientált gondolkodásmód kialakulása. A fiatal korosztályokban a szakmai végzettség megszerzése után is fenntartani a pálya, szakma műveléséhez szükséges kompetenciák fejlesztésnek igényét. Eredmény: a folyamatos továbbképzés igényének kiépülése. A munkavállalók mobilitásának támogatása a munkaerőpiaci igények változása révén. Eredmény: a munkanélküliség elkerülési esélyeinek növelése.

A munkaerőpiacról kivonulók (nyugdíjasok), illetve kiszorulók támogatása, új kompetenciák kialakítása. Eredmény: a szellemi tőke, tapasztalatok hasznosulnak. Intézményi háttér: Legalább három állam által ellenőrzött rendszer működtetése szükséges: a képzőiskolás és képzőintézményekben működő tanácsadó rendszerek a munkaerőpiac orientált munkavállalói magatartást támogató rendszer (AFSZ) önkormányzatok által működtetett lakóhely-, térségorientált támogató rendszerek Az intézményrendszerek szakember állománya regisztrált pályaorientációs szakemberekből épüljön fel, a képesítési szintek egymásra épüljenek. A különböző irányítás alatt álló támogató rendszerek együttműködési pontjait szabályozni szükséges, amelyet a kötelező továbbképzés rendszerével lehet erősíteni. III. KONKRÉT SZAKTERÜLETI LÉPÉSEK A) A munkaügyi intézményrendszerben Meg kell erősíteni a pályainformációs, foglalkozási információs rendszert, ki kell alakítani annak folyamatos megújítását, karbantartását. Felül kell vizsgálni a foglalkozási információs mappák, filmek szerkezetét, elemzési alapját, tekintettel a szakképzések, munkakörök, tevékenységek jelentős méretű és sebességű változására. Koncepció szükséges a munkaügyi szervezet konkrét szolgáltatásnyújtásának kivitelezéséről (a szervezeten belüli és a kiszerződött szolgáltatások egységes szakmai elszámolásáról) Ezzel összhangban fejleszteni kell a humánszolgáltatás monitoring-rendszerét, ki kell alakítani a tanácsadás etikai és minőségi standardjait. B) A felsőoktatásban Különös tekintettel a szakmaválasztás, a pályaidentifikáció kitolódásának a Bolognarendszerben a karrier irodákra különleges szerep hárul intézményi szinten, ahogyan az Educatio - OFIK szerep is felértékelődik a BA/Sc és az MA/Sc valamint PhD képzések közötti orientáció támogatásában, a konkrét és megbízható állami információnyújtásban. A belső szakosításhoz és szakirány választáshoz kapcsolódóan is kell pályaorientációs tevékenységet végezni. A hangsúlyt itt is a pályaalkalmassági vizsgálatra, a pályakép bemutatására kell helyezni. Az Európai Uniós irányelvekben jelentős az önértékelés szerepe a mérési eredményekkel alátámasztva. A hallgatói tanácsadási szolgálat (Hallgatói Tanácsadó és Karrier Iroda) keretében az alábbi feladatok ellátására kell koncentrálni: érdekképviselet, kül- és belföldi kapcsolatok szervezése, kulturális szervezés sport szervezés, média kapcsolatok szervezése marketing tevékenység, diákmunka szervezése,

karrier tervezés, támogatás, tanácsadás. A karrierirodákat alkalmassá kell tenni arra, hogy kapcsolatot tartsanak egymással, illetve olyan intézményen kívüli pályaorientációs szervezetekkel, amelyeket szükség szerint elérhetővé tesznek az érdekelt, illetve arra rászoruló hallgatók számára. A felsőoktatásban általánossá kell tenni a szakmai gyakorlatokat és ehhez kapcsolódó bázisintézményi rendszert C) Közoktatásban Összhangban a NAT tartalmával és a HEFOP-ban, ill. SZFP-ben elkezdett fejlesztésekkel meg kell oldani az 1-12 osztályokban tanító pedagógusok pályaorientációs/ életpálya-építési felkészítését és továbbképzését. Az a) egy intézmény legalább egy-két szakember koncepciójára vagy a b) minden pedagógus részben pályaorientációs szakember is egyben koncepciójára építkezve. Külön kell választani az általános képzés és az ifjúsági szakképzés szolgáltatás szervezési igényeit és feladatait, ahogyan meg kell különböztetni az egyes életkorokban szükséges orientációval kapcsolatos pedagógiai tevékenységeket is. Az összes közoktatási intézmény esetében szükség van arra, hogy élő és szakmailag felkészült munkakapcsolat alakuljon ki a pályaorientációt végző többi szereplővel. Olyan élő kapcsolatrendszernek kell kialakulnia, amely képes a tanuló, a diák és a szülő konkrét pályaorientációs, pályaválasztási problémáiban segítséget kérni és nyújtani a nemzeti hálózat többi szereplőjének bekapcsolásával. D) Közművelődésben Az új közművelődés a LLL és LWL egyik meghatározó színterévé válik, amely funkciójából adódóan képes a tanácsadási szolgáltatások befogadására és nyújtására, olyan felnőtt rétegeket érve el, akik a szervezett képzési keretek között nem jelennek meg. E) Felnőttképzésben Az intézményesített felnőttképzésben tanuló felnőttek esetében a felnőttképzési törvény alkalmazása óta jogszabályszerűen is elrendelt feladat a karriertámogatás, a tanácsadás. Ugyanakkor a felnőttképzés szakképzéssel foglalkozó ágaiban az orientáció nehezen kivitelezhető, amíg a karrierút támogatás, a már meghozott pályakorrekciós döntés támogatása, a mentorálás jól alkalmazhatóak. F) Egészségügyben A foglalkozás-egészségügyi rehabilitáció időbeli megindítása kapcsán, a holisztikus szemléletű kurráció alapján fontos az ilyen tevékenységet folytató intézményekben a szakképzett karriertanácsadó, rehabilitációs pályatanácsadók, mint multiprofesszionális team tagok, megjelenése. (Néhány példa: addiktológiai tanácsadás, foglalkozás-egészségügyi probléma esetében a pályakorrekció támogatása stb.) G) Szociális- gyermekvédelmi ellátórendszerben A tág értelemben vett szociális ellátórendszer és a tanácsadás kapcsolódása messze túlmutat az aktív korú inaktív segélyezettek újbóli munkába állítását elősegítő szolgáltatás-nyújtáson,

arra kell törekedni, hogy a családgondozás, gyermekvédelem stb. keretein belül a prevenciós jellegű tanácsadás kapjon hangsúlyt. H) Munkahelyeken A foglalkoztatottak ellátása karrier tanácsadási, mentorálási, pálya-tanácsadási szolgáltatásokkal gyakorlatilag megoldatlan a rendszerváltás óta, miközben esetükben a LLL szerepe fokozottan értékelődött fel. Közel négy millió foglalkoztatotthoz nem, vagy csak más rendszereken keresztül jutnak el az élethosszig tartó pályamenedzselést, karrier-építést támogató, pályavitelt elősegítő szolgáltatások. Miközben a cégek rendelkezésére áll a 1,5%-os szakképzési felhasználás képzési jellegű felhasználása, tisztán tanácsadási szolgáltatásokra ezt nem tudják igénybe venni. A mikro- és kisvállalatok valamint az önfoglalkoztatottak esetében pedig szinte teljesen hiányzik a tanácsadási szolgáltatások való hozzáférés. Esetükben együttműködve a regionális munkaügyi központokkal módot lehet találni a több kis szervezet tanácsadási igényeit kielégítő szolgáltatásszervezésre. A vállalati tanácsadás elérhetővé tétele egyben a legfontosabb gazdaságpolitikai foglalkoztatáspolitikai vetületű elem, amely a magyar munkaerő versenyképességének javítását jelent. Budapest, 2008. június 18.

Irodalom: Borbély Tibor Bors Pályaorientáció szolgáltatások a magyar közoktatási és szakképzési rendszerben, 2008 április Farkas László ÉLETPÁLYA-ÉPÍTÉS KOMPETENCIATERÜLET SULINOVA / EDUCATIO Kht. HEFOP 3.1.1. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1720/2006/EK HATÁROZATA (2006. november 15.) az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról Schottner Péterné Az egész életen át tartó tanulás alapozása az iskolarendszerben, Oktatási Hivatal, jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március Veres Pál Összefoglaló a pályaorientációs tevékenység helyzetéről a felsőoktatási intézményekben, javaslatok a továbbfejlesztésre OKM, jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március A Nemzeti Pályainformációs Központ (NPK) 2008. évi munkaterve Ritoókné Ádám Magda A tanácsadó képzések, részképesítések, modulok áttekintése az ELTE-n, jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március Az elmúlt évek tendenciái, főbb kihívások 2008. március Szilágyi Klára A Kontakt Alapítvány civil pályaválasztási feladatainak áttekintése jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március Kiss István Pszichológiai tanácsadás, tanácsadóképzés az ELTE kínálatában, áttekintése jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március Kiss István (szerk.) Szemelvények a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület gondozásában megjelent írásokból, áttekintése jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március NPK éves munkaterv, 2008 1720/2006/EK hat. (2006.november 15.) az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról Ritoókné Ádám Magda (2008) Pályafejlődés- pályafejlődési tanácsadás ELTE

Mellékletek 1. sz. Javaslat a közoktatási orientációs tevékenység fejlesztésére Kor Célok: elvárható kompetenciák (alap-, és kulcskompetenciák) Jelenlegi gyakorlat feladatok Szervezet Szakember Lehetséges helyszín önismeret, pályaismeret, alapkészségek (írás, olvasás, számolás, szövegértés), szelektálódás, alacsony szintű alapkészségek, és hiányos ismeretek Tanári közösség, Fejlesztő pedagógus, általános iskolai oktatás Alapkompetenciák fejlesztése verbális kommunikációs kompetencia, együttműködés, érvelés, konszenzus képessége, felelősségtudat, a kommunikációra, együttműködésre kevés idő, elavult pedagógiai módszerek személyiségfejlesztő, kooperatív technikák alkalmazása, tanulás tanítása, gyakorlati oktatás/foglalkozások, projektmódszer alkalmazása, portfolió, személyes követés Nevelési tanácsadó, pályaválasztási tanácsadó, FIT, munkáltatók, Szakértői és Rehabilitációs Bizottság Pályaválasztási felelős általános iskola tankötelezettség középfokú oktatás Alap-, és kulcskompetenciák fejlesztése manuális készségek, munkatapasztalat elemzőkészség, állampolgári kompetenciák, jogkövető magatartás, szövegalkotás megértés-meghallgatás, jogérvényesítés képessége szociális-, társadalmi kompetenciák fejlesztése az alsó évfolyamokra korlátozódik az ismeretek, és nem a készségek szintjén működik gyakorlat hiánya gyakorlat hiánya kooperatív technikák, gyakorlatorientált képzés Nevelési tanácsadó, pályaválasztási tanácsadó, FIT, munkáltatók, Szakértői és Rehabilitációs Bizottság, TISZK Tanári testület, fejlesztő pedagógus, mentálhigiénés szakember, pályaválasztási szakember általános iskola, szakiskola, központi műhely iskola

problémamegoldó-, és konfliktuskezelő képesség gyakorlat hiánya manuális készségek, munkatapasztalat szakiskola, szakközépiskola gyakorlat-, tevékenységközpontú oktatás, portfolió szakiskola, szakközépiskola, központi műhely pályaismeret szöveges ismertető, filmbemutató tapasztalatszerzés, személyre szóló tanácsadás foglakozási és munkaerőpiaci ismeretek, kevés központi műhely álláskereső, személyiségfejlesztő tréningek, ismeretek tankötelezettség után felsőfokú tanulmányok felnőttkori Kulcskompetenciák fejesztése, fenntartás foglakozási és munkaerőpiaci ismeretek, elemző-, stratégiaalkotó készség A szakmai képzés megkezdéséhez szükséges kulcskompetenciák állásbörze, hallgatói önkormányzat, karriertanácsadás Munkatapasztalat szerzése civil szféra

2. sz. Melléklet A beilleszkedéshez, a pályán való megfeleléshez a fiataloknak a szakmai kompetenciák fejlesztésén túl az életvezetési készségek bizonyos területein is gyakorlatot kell szerezniük. Ezek a területek Kiss (2000) nyomán: az alapvető fizikai és érzelmi szükségletek kielégítésének készségei, a tanuláshoz szükséges készségek csoportja, a személyes értékek struktúrájának karbantartási készsége, az önmenedzselés, a személyközi kommunikáció, a szoros személyes kapcsolatok kezelésének képessége, valamint a tágabb társas közösségekbe való beilleszkedéshez szükséges eszköztár. Ezek a készségek vagy skillek az életpálya-építés tekintetében kiemelt szerephez jutnak többek között a team-munkában (különböző képzési hátterű munkatársakból álló szakmai csoportok résztvevőiként, akár térben szétszórt hálózatot alkotva), a kommunikációval összefüggésben (nyelvi készségek, érvelés és meggyőzés formájában), a probléma-megoldási készségek formájában (kihívásoknak való megfelelés, kreativitás, innováció), valamint a vezetői-szervezői feladatok teljesítése során (projektvezetés, mentori tevékenység). Az információs társadalom és szolgáltatói szemlélet, szolgáltatói készségek szerepe, akár a szervezeteken belüli kommunikáció, akár a fogyasztókkal való kapcsolattartás területén az elmúlt évtizedben, hazánkban is előtérbe került. A gyűjtőnéven soft skillek elnevezés alatt ismeretes életvezetési készségek az életpálya-építés és élethosszig tartó tanulási folyamatban egyre fontosabbá válnak. Az előbbiekben ismertetett életvezetési készségek hátterében Emmerling és Goleman (2003) nyomán az érzelmi intelligencia különböző faktorainak hatását feltételezhetjük. E paradigma értelmében az egyénnél elsőként szükséges készség: tudatossága saját érzelmi állapotainak átélése során, az élmények megértése és kifejezési képessége. Fontos tényező a társakra vonatkozó érzelemészlelés, -felismerés és kapcsolatteremtés, az erős érzelmekkel való megküzdés és indulatkontroll, illetve az alkalmazkodás a változásokhoz és a társas jellegű problémahelyzetek megoldásának készsége. Ezek az intra- és interperszonális készségek az adaptáció, a stresszel való megküzdés és az általános hangulatszabályozás eszközei. A tanácsadói gyakorlatban a pályaválasztási döntés egy-egy szakmacsoport, foglalkozási terület kijelölését eredményezi, amelyen belül az adekvát foglalkozásválasztás mindenkor csak a társadalom gazdasági-technológiai változásainak figyelembe vételével, a munkaerőpiaci lehetőségek folyamatos monitorozásával történhet (Kiss, 2004). A választásra vonatkozó döntéskor fontos mérlegelni az egyes foglalkozáscsoportokra jellemző élménytartalom jellemzőit az önmegvalósítás lehetséges kerettényezőiként. A döntéshozás folyamatában a pálya által kínált élménytartalom és a pályaválasztásra készülő fiatal élményigényének összevetése alapvető fontosságú feladat. Annak eldöntése történik, hogy mi az, amit a fiatal meg akar tenni, összehasonlítva mindazon alternatívákkal, amelyeket meg tudna tenni, ha nagyon szükséges lenne. A döntéshozatali folyamatban elsődleges célként a fiatal érdeklődéséhez, személyiségéhez, készségeihez és képességeihez illeszkedő foglalkozáscsoport meghatározására célszerű koncentrálni. A döntés későbbi fázisában választható ki a képzési szint, az előbbi szempontok alapján meghatározott foglalkozási területre vonatkozóan (Ritoók, 1986, idézi Kiss, 2004). A széleskörű általános képzést követően a megfelelő pályaválasztásnak az egyéni érdeklődés, képességek, készségek, és személyiségjegyek alapján kell megvalósulnia. E tényezők mérlegelése során a munkaerő-piaci lehetőségeket, aktuális trendeket oly módon kell figyelembe venni, hogy a választás alapját ne kizárólag az egyes gazdasági ágak várható prosperitása, hanem a fiatalok különböző területen fejleszthető kompetenciái jelentsék.

A választások, döntések sorozatában érdemes számolni azzal is, hogy a képzési kapacitás és piaci felvevőképesség fáziseltolódásai néhány éven belül alapvetően megváltoztathatják az elhelyezkedés lehetőségeit, és a kizárólag piaci szempontok vezérelte döntés amely nem fedi a pályaválasztó élményigényét a motivációs bázis hiánya miatt a sikeressé válásban akadályt képez.

ELŐTERJESZTÉS 12/2008 A TÁMOP 2.2.2. A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése c. Kiemelt Program első körös Bíráló bizottsági kérdéseire adott válaszok bemutatása, a program jelenlegi állása TÁJÉKOZTATÁS Előterjesztő: a TÁMOP 222 Kiemelt Program projektvezetője Budapest, 2008. június 18.

A TÁMOP 2.2.2. A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése c. Kiemelt Program első körös Bíráló bizottsági kérdéseire adott válaszok bemutatása, a program jelenlegi állása A Bíráló Bizottság 2008. április 14.-i döntése, amely április 25.-én került jóváhagyásra 2008. május 30.-i dátummal kérte be projekt kedvezményezett FSZH-tól a kiegészítéseket, a következő BB ülés 2008. július 29.-én ül össze, amely pozitív véleménye alapján 2008. szeptemberében indulhat el az első akcióterv időszakára, 24 hónapra megtervezett, feladat végrehajtása. A BB az alábbi észrevételeket tett az anyaggal kapcsolatosan 1. A projektterv átdolgozása oly módon, hogy a terv mutassa be az egyes régiók és kistérségek sajátosságai figyelembe vételének formáit, területeit (ld. 1. értékelési szempont); 2. indikátorok: 1. mutassa be azt a kiinduló állapotot, amely alapján az indikátorokat tervezte (pl. hány pályaorientációs film áll rendelkezésre a projekt indításának időpontjában) 2. tervezze meg a mérföldköveket és a hozzájuk kapcsolódóan elérendő indikátor értékeket (ld. 2. értékelési szempont, ill. Projekt adatlap 5.7 pont, Részletes projektterv 2.4, 2.5 pont); 3. részletezze az iskolai tanácsadásra vonatkozó elképzeléseit, az adatgyűjtés módszereit (ld. 3. értékelési szempont, ill. Részletes projektterv 2.3, 3.1 pontok); 4. mutassa be, hogy az Országos Képesítési Keretrendszer eredményes működéséhez milyen együttműködési formákat alakít ki a kapcsolódó projektek projektgazdáival (TÁMOP 2.2.1, TÁMOP 3.1.1, TÁMOP 3.1.8, TÁMOP 4.1.3) (ld. 7. értékelési szempont, ill. Projekt adatlap 5.4, Részletes projektterv 1.2.3, 1.2.6, 2.2.7, 2.2.8, 8.1, 10.2 pontok); 5. részletesen fejtse ki, hogy a korábban elsősorban az NFT I. keretében megvalósított projektjeinek melyek azok az eredményei, amelyeket jelen projektben hasznosítani tud (ld. 10. értékelési szempont, ill. Projekt adatlap 4.21, 4.2.2); 6. mutassa be, hogy a projekt menedzsment és a projektbe bevont szakértők felkészítése a projekt megvalósításával kapcsolatos feladatokra (esetleges pénzügyi és a pályaorientációval kapcsolatos szakmai feladatok) hogyan valósul meg (ld. 12., 23. és 24. értékelési szempontok, ill. Projekt adatlap 4.1.C, 4.3.1, Részletes projektterv 9.4, 9.5, 9.6, 9.7 pontok); 7. mutassa be a projektben közreműködő személyek kiválasztásának kritériumrendszerét (ld. 12., 23. és 24. értékelési szempontok, ill. Projekt adatlap 4.1.C, 4.3.1, Részletes projektterv 9.4, 9.5, 9.6, 9.7 pontok); 8. mutassa be, hogy hogyan tervezi megvalósítani a teljeskörű regionális lefedettség megteremtését (beleértve a kistérségeket is) (ld. 13. értékelési szempont, ill. Projekt adatlap 5.4, Részletes projektterv 2.2.1, 2.3.4, 3.1, 5.13 pontok); 9. mutassa be az LLG Tanácsnak a projekt javaslattal kapcsolatos előkészítő tevékenységét (ld. 14. értékelési szempont, ill. Projekt adatlap 5.1, 5.4, Részletes projektterv 13. pont);

10. mutassa be, hogy a projekt keretében igénybe vett szolgáltatások esetében hogyan történik a szolgáltatások értékelése; (ld. 16. értékelési szempont, ill. Projekt adatlap 4.3.3, Költségvetés szöveges indoklása, Részletes projektterv 9.3 pont); 11. fejtse ki részletesen, hogy az esélyegyenlőség megvalósulása érdekében a hátrányos helyzetű személyek (pl. megváltozott munkaképességűek, romák, kistelepüléseken élők stb.) igényeit a projekt hogyan veszi figyelembe (ld. 21. értékelési szempont, ill. Projekt adatlap 8., Részletes projektterv 5.1.3.4, 6.2, 10., 12.6 pontok); 12. a posztgraduális képzésekre vonatkozóan kérjük, mellékelje a projekttervhez a kiválasztott felsőoktatási intézmény(ek)nek a pályaorientációs képzésre jogosító okiratát/okiratait (ld. 28. értékelési szempont, ill. Projekt adatlap 5.4, Részletes projektterv 6.1, 9.2, 9.3 pontok); 13. kérjük, adja meg a posztgraduális képzések várható kezdő- és záró időpontját. Felhívja a Bíráló Bizottság a projektgazda figyelmét, hogy az 50 fő posztgraduális képzése csak abban az esetben támogatható, amennyiben a képzések a projekt időszak végéig lezárulnak. Kérjük, hogy erre vonatkozóan nyilatkozzon a projekttervben, illetve mellékelje a felsőoktatási intézmény(ek) nyilatkozatát a képzések zárásának időpontjáról; 14. kérjük, hogy hozza összhangba a Projekt adatlap 5.5 pontja alatt szereplő táblázatot (az abban szereplő tevékenységeket, és azok ütemezését) és a projektterv mellékleteként benyújtott GANTT-diagramot, mert az egyes tevékenységek és azok ütemezése a két táblázatban eltér; 15. kérjük, hogy a főállású projektvezető heti munkaidejét és a költségtervben a projektmenedzsmentre tervezett összegeket hozza összhangba; 16. kérjük, hogy a helyettesítési pótlékra vonatkozó részeket úgy dolgozzák át, hogy vegyék figyelembe: a helyettesített személyek részére nem fizethető ki helyettesítési pótlék, azt csak a helyettesített személy munkáltatója kaphatja meg; 17. a részletes költségvetésben betervezett tanulmányok (igénybe vett szolgáltatások) költségei esetében kérjük, hogy azt tanulmányonként ívben és Ft/ívben adja meg; 18. a beadott költségtervet a KSZ a megjegyzésekkel együtt küldi vissza a projektgazdáknak. Kérjük a költségterv átdolgozását a KSZ által részletezetteknek megfelelően. Fentiek alapján az Educatio Kht az NSZFI az FSZH és az OFI igazgatói / főigazgatói együttműködési szándéknyilatkozatot írtak alá, amelyben a fent jelölt TÁMOP konstrukciók pályaorientációs fejlesztési tartalmainak folyamatos koordinációját vállalják a projektek indulását követően. Az együttműködés fóruma a magyar LLG Tanács tematikus albizottságaként alakul meg.

Melléklet a TÁMOP 2.2.1.; 2.2.2.; 3.1.1.; 3.1.8.; és 4.1.3.-as projektek pályázati anyagaihoz Együttműködési szándéknyilatkozat Nemzeti Fejlesztési Ügynökség részére A TÁMOP 2.2.2.; 2.2.1.; 3.1.1.; 3.1.8. és 4.1.3.-as projektjeinek kedvezményezettei megállapodtak arról, hogy a projektek között a szerződéskötéstől az első két éves szerződési időszak lezárulásig folyamatosan egyeztetik a pályaorientációval kapcsolatos fejlesztéseket. A koordináció és együttműködés mind a projektekkel kapcsolatos technikai, mind módszertani témakörökre kiterjed. Az együttműködés célja a fejlesztési duplikációk kiszűrése, a korábbi fejlesztések keresztirányú szakpolitikai hasznosítása és az adatbázis-fejlesztések tartalmi, technikai koordinációja. Az együttműködés formai keretét a 2008. januártól működő Magyar Élethosszig Tartó Pályaorientációs Szakpolitikai Tanács (magyar LLG Tanács) projektbizottságaként működő testület jelenti. A tematikus albizottságba a kedvezményezett intézmények vezetői a bizottsági ülés tartalmi kérdéseinek megfelelően delegálnak tagokat. Az ülések a projektek gyakorlati előrehaladásának igényelt üteme szerint követik egymást. A felek megállapodtak abban, hogy a bizottság munkájának munkafeltételeit a projektekben teremtik meg. Az érintett szervezetek az; Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság (EDUCATIO) Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) Budapest, 2008. május 21. Nagy László Pirisi Károly Dr. Farkas Katalin Kerekes Gábor főigazgató főigazgató igazgató ügyvezető igazgató

ELŐTERJESZTÉS 13/2008 Az European Lifelong Guidance Policy Network (ELGPN) 2008-2009-es feladatterve és a magyar szerepvállalás, a CEDEFOP aktuális LLG tevékenységei Előterjesztő: Borbély-Pecze Tibor Bors, az ELGPN magyar kapcsolattartója Budapest, 2008. június 18.

Az European Lifelong Guidance Policy Network (ELGPN) 2008-2009-es feladatterve és a magyar szerepvállalás, a CEDEFOP aktuális LLG tevékenységei LLG szakpolitikák és rendszerek kialakítása, valamint támogatása nemzeti szinten féléves elnökségi ülés http://elgpn.eu magyar nyelvű szakmai beszámoló Borbély Tibor Bors szakmai tanácsadó, FSZH-ÁFSZ a magyar LLG Tanács titkára, ELGPN kapcsolattartó Bled, 2008. május 19-20. A 2007. novemberében az Oktatási és Kulturális Bizottság LLP programjának keretében megalapított ELGPN hálózat 2008. első féléves elnökségi ülésére a Szlovén Elnökség alatt került sor Bledben. A házigazda a Szlovén Oktatáskutató Intézet 3 volt (ZRSS). Két fontos témát tárgyalt a teljes létszámú hálózat (29 állam 4 ); A francia elnökség által tervezett oktatási miniszterek rendeletének tervezetét a LLG rendszerektől és a Hálózat 2009-es munka és költségtervét. A franci elnökségi terv arra a célrendszerre épül, amelyet a hálózat is követ: egyesíteni az oktatási közművelődési és a foglalkoztatási rendszerekben tevékenykedő tanácsadókat és ezzel miden állampolgár számára minden élethelyzetben elérhető szolgáltatást biztosítani. A tervezet, amelyet hivatalosan az oktatási miniszterek tárgyalnak majd a francia elnökség alatt 4 pillérre épül: 1. az összes iskolának nevelési programjában kell megjelenítenie a karrierépítési skilleket (carreer managment skills) ide érteve az ifjúsági és felnőttoktatást is, 2. javítani kell az állampolgárok hozzáférést az orientációs szolgáltatásokhoz, 3. biztosítani kell a tanácsadási szolgáltatások minőségét, 4. meg kell oldani a koordinációt EU, nemzeti és régiós- helyi szinteken egyaránt. Az informális észrevételeket 2008. június 7.-ig lehet megküldeni angol és vagy francia nyelven az ELGPN francia kapcsolattartójának (Francoise Divisia). A francia elnökség alatt kerül sor 2008. szeptember 17-18.-án Az átmentek menedzselése - A tanácsadás szerepének 3 www.zrss.si 4 Az EU-27-ből nem hálózati tag Belgium, csak megfigyelő Írország. Viszont részt vesz a munkában Törökország, Izland és Horvátország.