Felelős kiadó: Dankóné Hegedűs Jolán elnök 2008. FEBRUÁR 20. Szerkesztette: Dr. Jászberényi József Tisztelt Kerületi Választók! Sólyom László köztársasági elnök 2008. március 9- ére, vasárnapra írta ki a népszavazást, amelyen az egészségügy két, illetve az oktatás egy témájában nyilváníthatunk véleményt. Már a kampány is megkezdődött, a pártok egymást túllicitálva, egyre hangosabban és erőteljesebben kérik a választókat véleményük elfogadására. Mi más úton járunk. Az MSZP számára ez a kampány nem a minden áron való meggyőzés és voksolásra buzdítás lehetősége. Számunkra ez a kampány alkalom, hogy közösen gondolkodjunk néhány fontos, társadalmunkban sok feszültséget keltő témáról, alkalom, hogy elmondhassuk, mi hogyan látjuk a kórházi napidíj, a vizitdíj és a tandíj kérdését. Ezzel az a szándékunk, hogy minél pontosabban ismerjék meg álláspontunkat, mert meggyőződésünk, hogy felelős döntést csak a tények megalapozott ismeretében lehet hozni. Mindezek miatt a Bal-Egyenes mostani száma kizárólag a népszavazás három kérdéséről szól. Törekszünk a témával kapcsolatban a rémhírek eloszlatására, s igyekszünk álláspontunkat közérthető érvekkel, a Bal-Egyenes eddigi arculatának megfelelően, határozottan és egyenesen, a lehető legtöbb szempontból bemutatni. Ez azonban bizonyosan nem lehet teljes, egészen biztos, hogy lapunkat olvasva számos kérdés és javaslat felvetődik majd Önökben ezért azt kérjük, hogy keressenek minket a mszp22@mszp.hu e-mailcímen, vagy irodánkban, Budafokon, a Városház tér 13. szám alatt. Tisztelettel: az MSZP XXII. kerületi szervezetének elnöksége Népszavazási kérdések Egyetért-e ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni? Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteggyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1- jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni? Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-től ne kelljen vizitdíjat fizetni? Mennyibe kerül nekünk ez a népszavazás? A kormány már elkülönítette a költségvetésből a népszavazás lebonyolításához szükséges 4,5 milliárd forintot közölte Daróczi Dávid kormányszóvivő. (Összehasonlításul megjegyezzük, hogy ez az összeg bármely három kisebb vidéki kórház teljes éves költségvetését jelenti; s nagyjából megegyezik a soproni Erzsébet-kórház vagy a nagykanizsai kórház éves költségvetési öszszegével.) MSZP XXII. KERÜLETI SZERVEZETE 1221 Városház tér 13. Telefon: 22-93-790 Honlap: www.mszp22.hu 1
Kérdések és válaszok Ahogy Budafok-Tétényben, úgy az ország más pontjain is az emberek sokat beszélgetnek, és gyakran vitatkoznak is a népszavazásról. A témák és a megközelítések sokfélék, de úgy látjuk, vannak kérdések, amelyek gyakrabban kerülnek elő, s ezekkel kapcsolatban érdemes megmutatnunk álláspontunkat. A továbbiakban ezek a kérdések és a szocialisták válaszai következnek. 1. A népszavazással megbukik-e a kormány?. A népszavazás során kizárólag három kérdésről döntünk, amelyek a kormány programjának nem a legjelentősebb részei. Aki a népszavazásban országgyűlési választást lát, az téved, hiszen 2008-ra akarja előrehozni 2010 tavaszát. 2010 tavaszán valóban dönteni fogunk az ország vezetéséről, és a kerületi országgyűlési képviselő személyéről. 2. Tandíj. Megszűnik-e a tandíj a felsőoktatásban a népszavazás után? Válasz: ÁLTALÁNOSAN NEM. Jelenleg a felsőoktatásban a magánintézményekben tanulók száma majdnem eléri az 50%-ot. Az ő helyzetükön semmilyen szavazás nem változtat. Az állami felsőoktatásban jelentős azok száma, akik szociális vagy tanulmányi okból tandíjmentességet kaptak. Ők ezután sem fognak tandíjat fizetni. A tandíj csak azokra a diákokra vonatkozik, akik az állami felsőoktatásban tanulnak, s nincs egyéb ok arra, hogy mentesüljenek a fizetés alól. A felsőoktatás új rendszerében a diákok saját teljesítménye fogja eldönteni, hogy mennyit kell fizetniük a tanulmányaikért, havonta sok tízezer forintot a költségtérítéses képzésben vagy csupán havi 8 750 Ft-ot az államilag támogatott szakon. A nehéz anyagi helyzetből érkező, tehetséges, szorgalmas fiatalok pedig a tandíjat többszörösen meghaladó szociális és tanulmányi ösztöndíjban részesülnek. 3. Jól járnának-e a tandíj esetleges eltörlésével a felsőoktatási intézmények? A felsőoktatási intézmények számára jelentős bevételt jelent a tandíj (pontos nevén: felsőoktatási rész-hozzájárulás), hiszen ez teljes mértékben az intézménynél marad, ez semmilyen jogcímen nem vonható el. Ebben az évben másfél milliárd forint pluszbevétel keletkezik, és marad az intézményeknél ebből. A tandíjhoz tehát a kormány nem nyúl, az összeget az intézmény saját belátása szerint költi fejlesztésre vagy a hallgatók támogatására. A főiskolának durván 400 millió forint bevétele lesz, ennek a fele a diákoké, és 200 millió marad a fejlesztésre. Elsődleges tervünk az eszközpark bővítése, cseréje, műszaki beruházás, laborfelújítások (Rudas Imre, a Budapesti Műszaki Főiskola rektora a tandíjbevételekről) 4. Ha marad a tandíj, akad-e, aki emiatt nem jelentkezik majd a felsőoktatásba? Ma a felsőoktatásban a hallgatók majdnem fele eleve magánintézménybe jár, magas tandíjjal. A diákok másik fele számára számos lehetőség áll rendelkezésre az ösztöndíjaktól a hitelekig arra, hogy képesek legyenek tanulmányaikat elvégezni, ha a szülők nem tudnak megfelelő támogatást adni. 5. Ha megmarad a tandíj, kevesebben jelentkeznek a felsőoktatásba? Magyarországon egy folyamatosan, egyre nagyobb léptékben elöregedő társadalom van. (Ez Európa szinte minden országára jellemző). Egyre kevesebb a gyermek és a fiatal, s egyre több az idős ember. Ezért sajnos egyre kevesebben vannak azok is, akik jelentkeznek egyetemre-főiskolára. Ennek semmi köze a tandíj -hoz. Ráadásul 2007-ben 2
a voksolással kapcsolatban sokkal több hátrányos helyzetű hallgató jelentkezett a felsőoktatásba, mint korábban. A 18 évesek számának alakulása Magyarországon: 2001-ben 2008-ban 2015-ben várhatóan 2020-ban várhatóan 134 433 fő 123 066 fő 105 241 fő 97 966 fő (forrás: Országos Területrendezési és Területfejlesztési Információs Rendszert (TeIR) 6. Az állam ki akar vonulni a felsőoktatásból, ezért vezette be a tandíjat? Az állam minden évben emeli a felsőoktatásra juttatott költségvetési pénzeket: 2008-ban pl. 214 milliárd forint ez az összeg, 2010-re már ez 240 milliárd lesz. Ez még az inflációval számolva is emelkedést jelent. 7. Egészségügyi pénztárak, szolgáltatás. Mindenkit besorolnak valamelyik pénztárba, s ezért eltűnik a választás szabadsága? Azért, hogy elkezdődhessen a rendszer működése, regionális pénztárak jönnek létre. De: a választás szabad! Már a kezdet kezdetén választhatunk más pénztárat, és minden évben október 15. és november 15. között választhatunk másik pénztárat, ha nem tetszik a szolgáltatás. 8. A kormány eltörli a szabad orvosválasztást? Megmarad a szabad orvos-választás. A pénztárak minden háziorvossal kötelesek külön szerződést kötni. 9. Kell-e több járulékot fizetni azzal, hogy új rendszer kerül bevezetésre? A járulék összegéről nem a pénztárak, hanem az országgyűlés dönt. Az országgyűlésben többséget alkotó szocialista-szabaddemokrata koalíció nem tervez járulékemelést. 10. Kieshet-e valaki a biztosítás rendszeréből? A pénztáraknak semmilyen lehetősége nincs kizárni embereket a szolgáltatásból. Mi választhatunk pénztárat, de a pénztárak nem válogathatnak közöttünk. Ebben különbözik a magyar rendszer az amerikaitól. 11. A pénztárak nyomást fognak gyakorolni az orvosokra, hogy azok mindenképpen olcsóbb gyógymódokat találjanak, akkor is, ha erre nem lenne szükség? Az Egészségbiztosítási Felügyelet ellenőrzi a pénztárak működését, és ha egy ilyen eset is kiderül, felfüggeszthetik a pénztár működését. Az orvosok működését pedig számos szakmai szervezet ellenőrzi, ezért nem kockáztatják praxisukat egy-egy kevésbé hatékony gyógymód miatt. 12. A pénztárnak az az érdeke, hogy a beteg minél tovább maradjon beteg, mivel így több lesz a bevételük Amennyiben az egészségügyi felügyelet észleli, hogy egy-egy gyógyult embert minden áron benne akarnak tartani a kórházi rendszerben, vagy tudatosan elhúzzák a gyógyítását, felfüggesztheti a pénztár működését. A büntetés az is lehet, hogy addig nem vehető ki profit a rendszerből, amíg egy ilyen eset is fennáll. 13. Vizitdíj. Mi lesz a vizitdíjjal? Az államot gazdagítja? A vizitdíj ott marad a rendelőben, az államhoz nem kerül vissza. 3
Kérdések és válaszok a voksolással kapcsolatban 14. A kormány vajon azt hiszi, hogy a vizitdíj megszűnteti a hálapénzt? A vizitdíj bevezetésének egyik célja, hogy csökkentse a hálapénz összegét. Ez megvalósult, számos beteg a vizitdíj bevezetése óta nem fizet hálapénzt. A kormány reménykedik abban, hogy a hálapénzt fizetők száma jelentősen csökkenni fog, de abban nem hisz, hogy a hálapénzt teljesen megszűntetheti. 15. A pénztárak átvállalhatják át a vizitdíj és a napidíj fizetését? Válasz: IGEN A pénztáraknak lehetőségük van erre, ez is csábító lehet a közöttük választók számára. 16. Mindenki fizet-e vizitdíjat? Körülbelül 4 millió ember vagy nem fizet díjat, vagy valamilyen kompenzációt kapott költségei fedezésére. Nem fizetnek a gyermekek, számos krónikus betegségben szenvedők, a véradók. Senki nem fizet a kötelező szűrővizsgálatokért. A nagyon kis jövedelműek 8-12 vizitdíj összegének megfelelő kompenzációt kaptak. A 20. vizitdíj vagy napidíj után (külön számolva a háziorvosnál, a szakrendelőben és a kórházban fizetett díjat) a vizit- vagy napidíjat visszatérítik. 17. Meg lehet-e változtatni az egészségügyben jelentkező hatalmas pénzhiányt reformok nélkül? A vizitdíjat, a napidíjat és az egészségügyi pénztárakat a kormány azért találta ki, mert az egészségügy nagyon jelentős bevételre szorul, csak az adónkból nem finanszírozható. Az egészségügyi hiányt az állam csak akkor tudná fedezni, ha jelentősen adót emelne. Ezt azonban senki nem akarja. Ezért a kormány azoktól kér pluszbevételt az egészségügy számára, akik a szolgáltatást igénybe veszik. Sajnálatos, hogy akik támadják a reformokat, nem javasolnak más megoldást az egészségügy hiányának pótlására. hálapénz Az orvosi hálapénz, görög-latin keverékszóval a paraszolvencia, a volt keleti blokk országaiban az egészségügyi ellátó rendszer jellemző betegsége. Magyarországon a múlt század ötvenes éveiben terjedt el, amikor a hatóságok hallgatólagosan tudomásul vették, hogy az egészségügyben dolgozók a paraszolvenciával egészítsék ki nyomorúságos fizetésüket. Mivel a jövedelmi viszonyok nem sokat változtak, a hálapénz szervesen és szívósan beépült az egészségügy finanszírozásába. Egyes becslések szerint 2003-ban 40 milliárd forint adózatlan jövedelem került az orvosok kisebb, privilegizált részének (nőgyógyászok, sebészek stb.) zsebébe. (forrás: Magyar Virtuális Enciklopédia, www.enc.hu ) Idézet a Vizitdíj és a napidíj első éve című cikkből, amely a www.dental.hu oldalon jelent meg: Az eredmények már láthatók: 1. Nőtt a háziorvosok bevétele. A vizitdíj a szolgáltatóknál marad, aminek eredményeképpen a háziorvosok átlagosan havi 180 ezer forint többletbevételhez jutnak. 2. A felmérések szerint csökkent a hálapénz az ellátás egyes területein. Egyre kevesebben érzik úgy, hogy a vizitdíj mellett hálapénzt is kellene adniuk. Bár a vizitdíj önmagában nem szünteti meg teljesen a hálapénzfizetést, de jelentős lépés annak visszaszorításában. 3. Kevesebb lett a felesleges orvos-beteg találkozó. A vizitdíj arra ösztönöz, hogy ésszerűbben vegyük igénybe az egészségügyi rendszert. Ennek eredményeképpen csökkent az indokolatlan orvos-beteg találkozások száma, több figyelmet és gyorsabb ellátást kaptak a valóban rászorulók. 4. Egy friss felmérés azt is kimutatta, hogy a vizitdíj szemléletváltást hozott. A betegek egyre inkább érzik: az egészségügyi ellátás egy szolgáltatás, amelynek során joguk van elvárni a megfelelő minőséget 5. Végül, a vizitdíj és a napidíj nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a társadalombiztosítás idén már nem veszteséges, hiszen az ellátórendszer ésszerűbb igénybevétele több tízmilliárd forintos felesleges kiadást takarított meg. Ennek a megtakarításnak köszönhető, hogy decembertől jelentős mértékben javítható a kórházi étkezés színvonala. 4
Az egészségügyi ellátások Európában Cikkünk Európa országait sorra véve elemzi az egészségügyi rendszerekben szereplő biztosítási járulék-fizetési kötelezettségeket. Az adatokat megismerve az olvasó elhelyezheti a magyar rendszert a palettán, s azt is láthatja, hogy teljesen ingyenes egészségügyi ellátás kizárólag egy országban van. (A cikkben szereplő több adatért köszönet Hegyi Gyulának) AUSZTRIÁBAN az alapellátásért és járóbeteg-ellátásért 10 eurót kell fizetni a biztosítottnak évente. A fekvőbeteg-ellátásért átlagban 8-10 eurót kell fizetni naponta, de ez tartományonként különbözik. BELGIUMBAN önrészfizetési kötelezettség van, azaz az alapellátásban a biztosított körülbelül 25% önrészt köteles fizetni (biztosítótól függően). A járóbeteg-ellátásban 40% önrészt kell a biztosítottnak fizetnie. A fekvőbeteg-ellátásban a biztosított betegfelvételkor 40,33 eurót, illetve minden fekvőbeteg-intézményben töltött nap után 13,32 euró térítési díjat köteles fizetni. A biztosított hozzátartozója illetve gyermeke esetén 4,73 euró a fizetendő napidíj. BULGÁRIÁBAN szintén önrészfizetési kötelezettség van, a vizitdíj összege a havi minimálbér 1%-a. A fekvőbeteg-ellátásban naponta a havi minimálbér 2%-ának megfelelő összeget kell a biztosítottnak fizetni. CIPRUSON szintén önrészfizetési kötelezettség van, az alapellátásban a fizetendő díj általában 6,92 euró, de van egy felső határ: 8,65 euró. A fekvőbeteg-ellátásban önrészként 5,19-17,3 euró közötti összeget kell fizetni. CSEHORSZÁGBAN szintén önrészfizetési kötelezettség van: Az alap- és járóbeteg-ellátásért a vizitdíj fizetendő összege 30 cseh korona (1,16 euró), az ügyeleti díj 90 cseh korona (3,48 euró). A Fekvőbeteg-ellátásban a naponta fizetendő önrész mértéke 60 cseh korona (2,32 euró). Ezek a díjak mindenkire érvényesek, a csecsemőkre is. DÁNIÁBAN szintén önrészfizetési kötelezettség van, a választott háziorvoson keresztül igénybe vehető alap- és járóbeteg-ellátásért fizetendő összeg bizonyos százaléka (nem áll rendelkezésre pontos adat). A fekvőbeteg-ellátásra vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat. ÉSZTORSZÁGBAN szintén önrészfizetési kötelezettség van: az alap- és járóbeteg-ellátásért fizetendő díj 3,2 euró, míg kórházi ápolás esetén az első tíz napig naponta 1,6 eurót kell fizetni. FINNORSZÁGBAN az alapellátás az első három konzultáció alkalmával 11 euró, sürgősségi ügyelet esetén 15 euró önrészt kell fizetni, viszont a 18 éven aluliak mentesek a fizetési kötelezettség alól. A járóbeteg-ellátásban konzultációnként 22 euró díjat kell fizetni (kivéve a 18 éven aluliakat). A fekvőbeteg-ellátásban a naponta fizetendő önrész mértéke maximálisan 26 euró lehet. Ambuláns műtétekért 72 eurót kell fizetni. FRANCIAORSZÁG az alapellátás és járóbetegellátás azonos: a biztosított 30 %-os önrészt, minimum 1 eurót köteles fizetni vizitdíjként, a 2008-as szociális törvény alapján. A fekvőbeteg-ellátásban amennyiben az ellátást közkórházban vagy szerződött magánklinikán veszi igénybe a biztosított, a betegbiztosítás a kórházi ellátás költségének 80%-át visszatéríti (a kórházi kezelésért így naponta 16 eurót és az ellátás 20%-át kell önrészként a biztosítottnak fizetnie). A munkanélküliek ápolását az állam átveszi. 5
ÍRORSZÁGBAN az alapellátás csak alacsony jövedelem és 70 éven felüliek esetében díjtalan. A járóbeteg-ellátásban a biztosított 66 euró önrészt köteles fizetni, kivéve az alacsony jövedelműeket és a 70 éven felülieket. A fekvőbeteg-ellátásban a biztosított naponta 66 euró önrészt fizet, kivéve az alacsony jövedelműeket és a 70 éven felülieket. LETTORSZÁGBAN az alapellátásban a biztosított fix összegű, árlista szerint meghatározott vizitdíjat fizet, főszabályként 0,72 eurót. Kivételt képez ez alól például a fogyatékosok és a 80 év felettiek lakásához történő kiszállás (2,86 euró), illetve a 18 éven aluliak ingyenes ellátása. A járóbeteg-ellátásban a biztosított az ellátásért 2,86 eurót, valamint vizsgálatonként 0,72-12,68 euró közötti összeget fizet, az egynapos sebészeti ellátás 4,3 euróba kerül. A fekvőbeteg-ellátásban kategóriától függően általában 2,15-7,16 euró közötti összeget fizet a biztosított (onkológia, addiktológia és rehabilitáció esetén viszont 1,44 eurót). LUXEMBURGBAN az alapellátás és járóbetegellátásban a biztosított 20 % önrészt köteles fizetni minden hónap első vizitjén és 10%-ot további vizitek esetén. A 10%-os viziteknél 5 euró a felsőkorlát. A fekvőbeteg-ellátásban maximum 30 napig 12,03 eurót kell fizetnie a betegnek. NAGY-BRITANNIÁBAN mindenkinek alanyi jogon, ingyenesen vehető igénybe az egészségügyi szolgáltatás. Idén ez az államnak 35 ezer milliárd forintba került. Érdekes, hogy leginkább az orvosok különösen a fogorvosok tiltakoznak a rendszer ellen, mert félnek az összeomlástól, és nem elégedettek a fizetésekkel. NÉMETORSZÁGBAN az alapellátásért és járóbeteg-ellátásért mindenkinek 10 eurót kell fizetni negyedévente. A szabály alól csak a 18 éven aluliak képeznek kivételt. A fekvőbeteg-ellátásban naponta 10 eurót kell a betegnek fizetni. 28 napig a fizetendő összeg nem lehet több, mint a beteg éves jövedelmének 2 illetve a krónikus beteg éves jövedelmének 1 %-a. Ez alól a gyermekek és az anyagilag rászorultak kivételek. NORVÉGIÁBAN a napközbeni orvosi ellátás rendelőben, forintra átszámolva kb. 5000 forint, az orvos kiszállása alkalmanként kb. 9000 forint. A kórházi ellátás viszont ingyenes. A hét éven aluliaknak teljesen ingyenes minden orvosi ellátás. OLASZORSZÁGBAN kizárólag a sürgősségi orvosi ellátás ingyenes. Az egyszeri orvosi kezelésekért maximum 36,5 eurót lehet elkérni. PORTUGÁLIÁBAN az alapellátásban és a járóbeteg-ellátásban a biztosítottnak 2-8 eurót kell fizetni minden alkalommal. SPANYOLORSZÁGBAN csak néhány tartományban ingyenes az egészségügyi rendszer (de itt is működik magánpraxis), máshol teljesen vegyes a kép. A fogászat sehol sem ingyenes. SVÉDORSZÁGBAN az alapellátásban a biztosítottnak 11-17 eurót kell fizetni alkalmanként. Ez alól a 20 év alattiak, az iskoláskorú gyerekek, illetve oltások, vizsgálatok és bizonyos kezelések esetében van kivétel. Ide tartozik a terhesség alatti kontroll is. A járóbeteg-ellátásban a betegnek minden alkalommal 22-33 eurót kell fizetnie, aminek 100 euró a felső határa. Kivételt képeznek a 20 év alattiak, az iskoláskorú gyerekek, illetve oltások, vizsgálatok, bizonyos kezelések és a terhesség alatti kontroll is. A fekvőbeteg-ellátásban a beteg köteles naponta 9 eurót fizetni az ellátásért, de a díjtételek a jövedelmi viszonyoktól függően csökkenthetők. SZERBIA kapcsán nem találtunk részletes adatokat, de az több helyen is szerepelt, hogy csak az részesülhet orvosi ellátásban, akinek bejelentett munkája van, illetve gyermek vagy iskolaköteles. SZLOVÁKIÁBAN az ügyeleti ellátás térítésköteles, ezért 1,75 eurót kell fizetni. Napi 50 korona (kb. 400 forint) költségtérítést kell fizetni az intézeti egészségügyi ellátásért. Egy intézetben nyújtott szolgáltatásért legfeljebb 21 napi költségtérítést lehet felszámolni. Az országban két állami és négy magánbiztosító versenyez a betegek jobb ellátásáért. SZLOVÉNIÁBAN az alapellátásban és a járóbeteg-ellátásban a biztosítottnak 5-75%-os önrészt kell megfizetnie. A fekvőbeteg-ellátásban az önrész mértéke 25%-ig emelkedhet. 6
Európai körkép tandíj-ügyben (a www.origo.hu egy 2006. júliusi cikke nyomán) Az európai országok többségében fizetni kell annak, aki felsőoktatási intézményben akar tanulni. Ingyen csak Írországban, Luxemburgban, Máltán, Cipruson, Lengyelországban, Horvátországban, Szerbiában, Boszniában és Montenegróban lehet főiskolára vagy egyetemre járni. Azokban az országokban, ahol fizetni kell a felsőoktatásért, három gyakorlat különböztethető meg: Tandíjmentesség mellett kötelező diákszervezeti tagság tagdíjjal. Munkába állást követően fizetendő hozzájárulás. Képzés ideje alatt fizetendő tandíj. Nincsen tandíj Dániában, Norvégiában, Svédországban és Finnországban, viszont minden hallgatónak be kell lépnie valamelyik diákszervezetbe, ahol szemeszterenként 40-50 eurós (11-14 ezer forintos) tagsági díjat kell fizetni. Ezek után a diákszervezetek számos kedvezményt biztosítanak a hallgatóknak. A munkába állást követően megfizetendő képzési díj Skóciában 2000 óta, Szlovéniában 2006 óta létezik. Csehországban 2008 januárjában jelentették be az utólagos képzési hozzájárulás bevezetésének előkészületeit. A cseh rendszer részleteiben még nem ismert, várhatóan kedvezményes hallgatói tandíjhitellehetőséggel, és megújított ösztöndíjrendszerrel vezetik be az utólagos képzési hozzájárulást. A képzés ideje alatt fizetendő tandíjrendszer van jelenleg Angliában (átlagosan évi 1200 font, azaz több mint 450.000 forint, de az igazán jelentős egyetemek 3000 fontot is elkérnek egy-egy évért), Olaszországban (700-1000 euró), Ausztriában (400-600 euró), Belgiumban és Észtországban (max. 350 euró), Spanyolországban (400-700 euró) és Svájcban (400-1300 euró). Ezekben az országokban ráadásul általában sem részletfizetésre nincs mód, sem arra, hogy év közben fizessék a hallgatók a tandíjat. Ugyancsak a képzés alatt fizetett tandíj-konstrukciót vezettek be 2007-ben Németország két tartományában (Alsó-Szászországban, Észak-Rajna-Vesztfália), 2008-ban pedig további öt tartományban lép életbe a rendszer (Hessen, Baden-Württemberg, Saar-vidék, Bajorország, Hamburg.) (Mind a hét tartomány CDU/CSU, azaz jobboldali vezetésű!). Németországban és Angliában hallgatói hitel könynyíti meg a tandíj befizetését. Franciaországban is a képzés ideje alatt fizetendő hozzájárulás rendszere működik, de az egyetem dönthet arról, hogy fizetni kell-e a tanulmányokért. Mi a helyzet a tengeren túl? (forrás: FigyelôNet, 2008. január) Az amerikai állami felsőoktatásban a diploma megszerzéséhez (amely többnyire 6 féléves képzést jelent) egy diáknak átlagosan 4587 dollárt (806 300 forintot) kell kifizetnie. Ausztráliában drágább az állami oktatás, ott a tandíj 3 évvel ezelőtt összesen 5 289 dollár (929 700 forint) volt. A tengerentúli tandíjakról szóló cikk még a következőt emeli ki: Az Egyesült Államok és minden bizonnyal a világ legdrágább egyeteme az amerikai főváros nagy hírű intézménye, a George Washington Egyetem, ahol a 2007/ 2008-as évben a tandíj 39 240 dollár (6 millió 897 ezer forint). Az ohiói Kenyon College-ban 38 140 dollár (6 millió 704 ezer forint), a pennsylvaniai Bucknell Egyetemen 38 134 dollár (6 millió 703 ezer forint) a tandíj. A New York-i Vassar College és Sarah Lawrence College 38 115, illetve 38 090 dollárt (6 millió 669 ezer, illetve 6 millió 695 ezer forintot) kér a diákoktól egy évre. Ez az összeg a kollégiumi szállás és étkezés költségét, továbbá a tankönyvek árát nem is tartalmazza. 7
Rektorok: a tandíj bevezetése elkerülhetetlennek látszik (forrás: www.hvg.hu, 2008. 02. 12. ) A Debreceni Egyetem (DE) mintegy 300 millió forint fejlesztési forráshoz jut a tandíj bevezetésével mondta el Fésüs László akadémikus, az intézmény rektora. Az államilag támogatott hallgatók képzési hozzájárulásából körülbelül 450 millió forint bevételre számítanak a 2008-2009-es tanévben, ami az egyetem költségvetésének 0,8 százaléka. A tandíjból várhatóan 2-300 millió forintos fejlesztési forráshoz juthatnak. Az akadémikus szerint a közeli jövőben nem érhető el az, hogy a felsőoktatásban mindenki ingyen tanuljon. A Debreceni Egyetemen jelenleg mintegy 30 ezer hallgató tanul, ebből csaknem 11 ezer a költségtérítéses hallgatók száma, akik ma is fizetnek tandíjat. Molnár Károly a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora elmondta, hogy a tandíjból mintegy 200 millió forintos bevétellel számítanak, ami az egyetem 30 milliárdos költségvetése mellett nem jelentős tétel, nem éri el az egy százalékot. A Magyar Rektori Konferencia elnöke szerint nincs létjogosultsága az ingyenes képzésnek, és szükség van a tandíj bevezetésére. A rektor szerint a 105 ezer forint nem sok, senkinek a financiális helyzetét nem ingatja meg. A diákhitel mellett, ha jól tanul a diák ösztöndíjakból tudja fedezni tanulmányai költségét. Nem a családtól, hanem a hallgató hozzáállástól függ, hogy ki tudja-e fizetni. Szerinte megvannak azok a garanciális elemek, amelyek mellett nem szorulnak ki tehetséges, ám szegény sorsú hallgatók a felsőoktatásból. A Műegyetemen mintegy 20 ezren tanulnak, közülük közel 5 ezer a költségtérítéses diák. A Pécsi Tudományegyetem (PTE) rektorának becslése szerint az intézmény az oktatási költségvetés 2-3 százalékával megegyező összeghez, azaz mintegy félmilliárd forinthoz jut a tandíjból a bevezetés első évében. Ebből 250-300 millió forint folyik be a 2008/2009-es tanév első félévében. Optimista becslések szerint a befolyó összeg a jövőben akár tizenöt százaléka is lehet az egyetem költségvetésének, de ehhez még négy évet várni kell. Gábriel Róbert profeszszor úgy vélte: lehet létjogosultsága az ingyenes képzésnek. Például olyan szakmák esetében, amelyek a piacon ugyan nem keresettek, de az államnak valamilyen szempontból fontosak, vagy ahol az igen magas színvonalú teljesítményt jutalmazzák. A PTE-nek több mint 33 ezer hallgatója van, 52 százalékuk államilag finanszírozott, 48 százalékuk költségtérítéses képzésben vesz részt. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora úgy látja, hogy Magyarország nincs felkészülve a tandíjra, az mostani formájában felemás, nem lenne szabad így bevezetni. Azzal érvelt, hogy a tandíjnak akkor van létjogosultsága, ha megadják mellé az esélyegyenlőséget. Olyan ösztöndíjrendszerekre és egyéb szabályozókra van szükség, amelyek garanciát nyújtanak arra, hogy a tandíjjal járó anyagi megterhelést el nem bíró tehetséges fiatalok is bejussanak a felsőoktatásba. Ugyanakkor nem lehet megkerülni, hogy tandíjat vezessenek be az Európai Unióban, s erre az álláspontra helyezkedik az európai rektorkonferencia is. Ettől kezdve ez nem felsőoktatási, hanem politikai és társadalmi kérdés. A felsőoktatás finanszírozására ugyanis az egyes államok nem tudnak annyi forrást előteremteni, mint amennyibe egy-egy képzés kerül. Ez különösen igaz az orvos, vagy a művészeti képzésre mondta a rektor. Tulassay Tivadar szerint Magyarországon a jelenlegi 72-vel szemben csak 10-15 egyetemre lenne szükség, amelyek sok karon, széles körű tudományos képzést nyújtanának. Ezekre jelentős infrastrukturális fejlesztéseket kellene telepíteni. Ma több magyar egyetem nem is teljesíti az európai elvárásokat, a túlélésre játszanak. A rektor nem számol jelentős bevétellel a tandíj bevezetéséből. Ez a Semmelweis Egyetemen mintegy 90 millió forintos bevételt hozhat, ami a 12 milliárd forintból gazdálkodó egyetem teljes költségvetésének egy százalékát sem éri el. Az egyetemen 10.689 hallgató tanul, közülük 5724 államilag finanszírozott helyen. Az ország hatodik legnagyobb egyeteme, a soproni központú Nyugat-magyarországi Egyetem 80 millió forintos bevételre számít 2008 szeptembere és decembere között, ami a büdzsé 0,8 százaléka mondta Faragó Sándor rektor. Hozzátette: a szakemberek azzal számolnak, hogy öt év után mintegy 800 millió forintra emelkedik, amely a jelenlegi költségvetés 5-6 százaléka lenne. Az öt városban 10 karral működő, közel 20 ezer hallgatót oktató egyetem vezetője az oktatás ingyenességéről kijelentette: ez már ma sem létezik, hiszen képzéseik 40 százaléka jelenleg is költségtérítéses. Félő, hogy sok fiatal még a jelentkezésig sem jut el, illetve, ha gyengén tanul és nem jut ösztöndíjhoz, akkor a taníttatás költségei annyira megterhelik a családot, hogy azt nem tudják vállalni. A rektor szerint valószínűsíthető, hogy a jelenlegi első évesek alacsonyabb létszáma részben már erre az anyagi problémára vezethető vissza. A veszprémi Pannon Egyetemen a tandíj bevezetésének első évében az intézmény költségvetésének mintegy 0,5-1 százalékát teszik majd ki várhatóan a befizetések mondta Kőnigné Dohanics Márta, az egyetem kommunikációs igazgatója. Közölte: a saját bevételeknek mintegy 2,5-2,8 százalékára tehető majd a tandíj összege. A felsőoktatási intézményeknek szükségük van erre a bevételre a minőségi oktatás fenntartása, a diploma értékének megőrzése érdekében mondta. 2007-ben az egyetem 12 ezres hallgatói létszámának 55 százaléka vett részt államilag támogatott képzésben, a többi költségtérítéses formában tanult. 8