Vérpótlás, transzfúziós alapismeretek Dr. Vezendi Klára SZTE ÁOK Transzfuziológiai Tanszék
Transzfuziológia tárgya: Vér-, vérátömlesztés élettani, kórtani alapjai Vérrel kapcsolatos szerológiai, immunológiai kérdések Vér konzerválása Vérkészítmények előállítása Vér tárolása, elosztása, felhasználása Véradók szervezése, kivizsgálása Vértranszfúzió gyakorlata
Transzfúzió: átömlesztés (vér, vérkészítmény bevitele az érrendszerbe) Mivel (az egypetéjű ikreket kivéve) nincs 2 genetikailag egyforma egyén, nincs teljes biokompatibilitás sem. Þ immunizáció lehetősége minden transzfúziónál fennáll (vvs, fvs, thr., illetve plasma antigénekkel szemben). Transzfúzió mellékhatásaival is számolni kell.
Vércsoport szerológiai alapfogalmak
Vércsoport antigének: - Szűkebb értelemben: a vvs-k membránján lévő, genetikailag determinált polimorfizmusok: immunválaszt válthatnak ki részt vesznek a vvs-k anyagcseréjében, a membrán alakjának kialakításában, megtartásában - Tágabb értelemben: vvs-ken, fvs-ken, thr.-kon, Ig-kon, egyéb vérfehérjéken lévő, egyediséget kifejező öröklött jellegek
Vércsoport antitestek: A vvs Ag-k ellen irányuló At-k IgM, IgG, IgA molekulák. Megjelenésük szerint: természetes (reguláris) At-k: Ag inger nem ismert (ABO rendszer) immun (irreguláris) At-k: idegen vvs Ag elleni allo At saját vvs Ag elleni auto At Reakció hőmérséklete szerint: meleg típusú At-k (hőoptimum: + 37 hideg típusú At-k (hőoptimum: + 4 (hőoptimum: + 37 o C) (hőoptimum: + 4 o C)
285 vércsoport determináns ismert, melyek a vvs-k felszínén kifejeződnek. Ezeket 22 vércsoport rendszerbe foglalták. Transzfúziós szempontból legfontosabb vércsoport rendszerek: ABO Rh(D)
ABO vércsoport-antigének és antitestek
Karl Landsteiner (1868-1943) 1900-ban felfedezte a 0, A, B vércsoportot. Erről A normális emberi vér agglutinációs jelenségeiről c. közleményében számol be 1901. november 14-én. (Wiener klinische Wochenschrift c. lapban) 1930-ban Nobel díjat kapott.
Munkatársai és saját vérét vizsgálva 3 különféle fajtájú vvs-t (A, B, 0), valamint 2 isoagglutinint (vércsoport antitestet) különített el. Ezek közti összefüggést felismerve megalkotta a róla elnevezett szabályt.
Landsteiner szabály Minden egészséges felnőtt egyén savója az anti-a és anti-b antitestek közül normális körülmények között sohasem tartalmazhatja azt az antitestet, mely saját vörösvérsejtjein levő antigénnel reagál, de minden esetben tartalmaznia kell azt, amelyiknek antigénje a saját vörösvérsejtjein nem található.
Megállapította, hogy egyik csoportú vér nem mindig kompatibilis a másikkal és e különbségeket a transzfúziónál figyelembe kell venni.
1902-ben Alfredo von Castello és Adriano Sturli megtalálták a negyedik (AB) vércsoportot.
Az ABO antigének minden vérsejten és a szomatikus sejteken is kifejeződnek. Szerkezetük: szénhidrát típusúak (glikoproteinek). A csoporttulajdonságért a terminalis cukormolekula a felelős.
ABH antigenek szerkezete O A B Terminális cukormolekula
ABO vércsoport antitestek: Anti-A Anti-B Természetes (reguláris) ellenanyagok: előzetes Ag inger nélkül jelen vannak a serumban. Inkompatibilis transzfúzió: hemolitikus transzfúziós reakció (intravascularis hemolízis)
Az ABO vércsoport genetikája 1. Az ABO antigének kialakításáért 3 géncsalád felelős: - ABO (9. kromoszómán) - Hh és Sese (kapcsolt lokuszban a 19. kromoszómán) Az ABO vércsoport Ag tulajdonság a méhen belüli élet során megjelenik. Az ABO antitestek 3-6 hónapos korban jelennek meg (amikor a bélflóra E. colira vált. Az ABO At-k a baktériumok sejtfalában lévő oligoszacharid strukturákra adott immunválasz folyamán képződnek Þ vvs Ag-k hasonlósága a baktériumokéhoz).
A H gén hatására a vvs-k felszínén, a Se gén hatására a secretumokban H anyag jelenik meg. (Az emberek 80 %-a secretor: a vércsoport tulajdonság a testnedvekben is jelen van). Az A és B gén a H anyagot A és B anyaggá alakítja, míg a O gén változatlanul hagyja. Ha sem A, sem B, sem H anyag nincs a vvs-ken: Bombay fenotípus (csak egy másik Bombay típusútól kaphat vért). Az ABO vércsoport genetikája 2.
Az ABO vércsoport genetikája 3. Bombay: vvs-ken sem A, sem B, sem H antigén nincs
ABO vércsoport öröklődése Kodomináns (A és B) recesszív (O) Genotípus: Fenotípus: vvs Ag: se-at: AA AO A A A A Anti-B Anti-B BB BO B B B B Anti-A Anti-A AB AB A és B - OO O - Anti-A A és Anti-B
ABO vércsoportok öröklődése
ABO vércsoport Ag-k és At-k
Vércsoportok megoszlása a világon O - AB + AB - B + O + B - A + AB poz. AB neg. B poz. B neg. A poz. A neg. O poz. O neg. 4% 1% 10% 2% 34% 6% 37 % 6% A - Magyarországi populáció: A: 44%, 0: 32%, B: 16%, AB: 8%
ABO vércsoport rendszer jelentősége: Transzfúziós: Hemolitikus transzfúziós szövődmény Transzplantációs (Ag-k a szöveti sejteken is): BMT-t kivéve szervtranszplantáció csak ABO kompatibilisen végezhető. Igazságügyi orvostani: Apaság, vérfoltok Populáció genetikai: Keleti irányban B Ag gyakorisága nő, amerikai indiánoknál O túlsúly, lappok közt A2 gyakori Antropológiai: Őskori csontokból vércsoport meghatározás
Rh vércsoport-antigének és antitestek
Az ABO vércsoport figyelembe vétele ellenére továbbra is előfordultak súlyos összeférhetetlenségre utaló tünetek. Az újszülöttkori sárgaságok okát sem ismerték. Philip Levine és Rufus E. Stetson észlelése (1939): halva született gyermek anyjánál a férjétől kapott vér transzfúziója után súlyos hemolízis alakult ki. Mindkettőjük vércsoportja: 0 Ok: anya immunizációja a magzat valamilyen antigénje ellen. Az anya széruma a 0-s vérek 80%-át agglutinálta.
1940: Karl Landsteiner és az amerikai Alexander Solomon Wiener felfedezte az Rh rendszert, mely az AB0 vércsoportrendszer után a vvs-k legfontosabb ismérve. 1941: Levine felismerte az összefüggést az Rh-rendszer és az újszülöttkori hemolitikus betegség közt. Az Rh típus figyelembe vétele a kórkép előfordulásának drámai csökkenéséhez vezetett.
Rh rendszer antigének: 56 Ag tulajdonság ismert D: Népesség 85 %-a Rh(D) pozitív, 15 %-a Rh negatív (D Ag hiánya) 4. gesztációs héten vvs-ken megtalálható Csak a vvs-k hordozzák Legimmunogénebb Ag (At termelés 50 %-ban) Gyenge D-variáns: Du /Rh(D) poz.-k 1%-a/ (poziciós-, öröklött gyenge-, epitóphiányos D variáns) Egyéb: C, c, E, e (Rh fenotípus) C w
Rh antigén Fehérje természetű, fontos szerepe van a vvs membrán integritásának biztosításában (Rh null fenotípus Þ vvs membrándefektus, hemolízis). Sejt külső felszíne Kettős lipid réteg Citoplazma
Rh vércsoport rendszer öröklődése: Domináns Rh(D) pozitív: DD, Dd genotípus Rh(D) negatív: dd genotípus
Rh rendszer antitestek: Immun At-k: előzetes Ag inger következményeként jelennek csak meg a savóban (transzfúzió, terhesség). Hemolitikus transzfúziós szövődményt, ill. újszülöttkori hemolitikus betegséget (UHB) okoznak. (hemolízis érpályán belül) Gyakoribb Rh At-k: anti - D anti - C, - E, - c, - e, - C w
Anyai immunizáció kivédése: anti-d IgG immunglobulin
Újszülöttkori hemolitikus betegség (UHB)
Egyéb, transzfúziós szempontból jelentős vércsoport rendszerek Kell: Vércsoport rendszer: Duffy: Kidd: Lewis: MNSs: Ii: Antigén: K, k 9 / 99,8 Fy a, Fy b 66 / 83 Jk a, Jk b 77 / 72 Le a, Le b 22 / 72 Ag gyakoriság: % M, N, S, s 78 / 72 / 55 / 89 I, i Fötális vvs-k: csak i, felnőtt: I P: P1, P2 P1 poz:79
Kompatibilitási vizsgálat
Transzfúziónál cél: kompatibilis készítmény adása. Kompatibilitás: a transzfundált vvs-k átlagos túlélést mutatnak a recipiens szervezetében.
A kompatibilitási vizsgálat lépései: 1. ABO és Rh(D) vércsoport meghatározás 2. Ellenanyagszűrés 3. Laboratóriumi keresztpróba
1912: Roger Lee meghatározta az univerzális donor (0 vércsoportú egyén) és az univerzális recipiens (AB vércsoportú egyén) fogalmát.
Kompatibilitás szabályai szerinti transzfúzió Vvs-k és thrombocyták szempontjából: Þ (O univerzális donor) Plazma szempontjából: Þ (AB univerzális donor) A B O AB A B O AB Beteg: Donor: A, O B, O O A, B, AB, O A, AB B, AB O, A, B, AB AB
Ad 1. Vércsoport vizsgálat A gyakorlatban az ABO és Rh(D) Ag-k kimutatását jelenti. ABO: szobahőmérséklet, vvs-k 10 %-os fiz. sós szuszpenziója Rh(D): 37 o C, (IgM reagensek használatakor szobahőmérsékleten) vvs-k 50 %-os savós szuszpenziója Módjai: klinikai (egyoldalas) laboratóriumi (kétoldalas) A beteg vércsoportját a klinikai és laboratóriumi vércsoport eredmény együttesen adja!
1. Vércsoport meghatározás alapja: vvs-k agglutinációja 2. 3.
Klinikai (egyoldalas) vércsoport meghatározás: csak a vvs-k Ag tulajdonságát vizsgálja vvs Ag-k reakciója tesztsavókkal Tesztsavó + 10%-os fiz. sós vvs szuszpenzió.
Klinikai ABO meghatározás Tesztsavók: Saját savó: Értékelés: Anti-A Anti-B Anti-A, A - B + - + - A - + + - B - - - - O + + + - AB
Laboratóriumi (kétoldalas) vércsoport meghatározás: A vvs-k Ag tulajdonsága mellett (bal oldal) a savó At tartalmát is vizsgálja ismert Ag tulajdonságú vvs-kel (jobb oldal). A két oldal a Landsteiner szabály értelmében egymást ellenőrzi.
Laboratóriumi ABO meghatározás Tesztsavók: Tesztsejtek: Vércsoport: Anti- A Anti- B Anti- A, - B A B O + - + - + - A - + + + - - B - - - + + - O + + + - - - AB
Vércsoport vizsgálati technikák: - lemezes - csöves - bedside kártya - automatizált: microplate - oszlopagglutináció
Vércsoport meghatározás lemezes módszerrel
Bedside kártya
Számítógéppel vezérelt vércsoport meghatározó automaták
Mikroplate technika
Oszlopagglutinációs technika
Ad 2. A kompatibilitási vizsgálat magában foglalja a kötelező ellenanyagszűrést: Vizsgálat célja: a beteg savója tartalmaz-e olyan At-t, t, amely a donor valamely vvs Ag-vel in vivo reagálva hemolitikus szövődményt okoz. Þ a beteg savóját ismert Ag tulajdonságú vvs- kel (a klinikailag fontos At-k Ag-jeire nézve homozygota tesztsejtekkel) ) vizsgálják a transzfúziós szempontból jelentős At-k jelenlétére.
Ha az At IgM típusú (komplett) At: akkor az At-k rákötődnek a vvs - kre, összekapcsolják azokat Þ rácsszerkezet létrejön: agglutináció
Az IgG típusú (inkomplett) At-k csak rákötődnek a vvs - kre, de nem tudják összekapcsolni azokat Þ agglutináció nem jön létre. Ok: IgG molekula 2 karja közti távolság kicsi, így az At nem képes két különböző vvs-n lévő epitóphoz kapcsolódni.
IgG típusú (inkomplett) At-k kimutatása Anti-humán immunglobulinnal (Coombs savó = emberi Ig-nal szemben állatokban termelt antitest) reagáltatva az agglutináció létrejön. Ez a Coombs reakció. Formái: direkt (DAT: direkt antiglobulin teszt) indirekt (IDAT: indirekt antiglobulin teszt)
DAT: Vvs-k At-tel tel való fedettségének kimutatására IDAT: Savóban lévő At kimutatására
Ad 3. Laboratóriumi keresztpróba A kompatibilitási vizsgálat 3. lépése, választott vér igénylése esetén kerül elvégzésre: donor vvs-k + beteg savója Reuben Ottenberg (1882-1959) 1959) 1907-ben végrehajtotta az első olyan transzfúziót, ahol vércsoport meghatározás mellett keresztpróbát is végzett.
Negatív ellenanyagszűrés esetén is előfordulhat pozitív keresztpróba (kb. 1%): oka: a donor vvs-k olyan Ag-t hordoznak, amelyek nem voltak rajta az ellenanyagszűréskor használt teszt vvs-ken. Laboratóriumi keresztpróba indikációi: - előzetes immunizáció lehetősége (terhesség, transzfúzió) - a recipiensnek kimutatható At-je van, vagy volt - alapbetegsége miatt polytranszfundált lesz (pl. hematológiai kórkép, autoimmun betegség) - sympexisképző savó (At-t t elfedhet)
Transzfúzió
A transzfúzió módja változott az idők folyamán: a direkt transzfúziót felváltotta a célzott hemoterápia.
Transzfúzió az 1600-as években (bárányvér emberbe) (Illusztráció 1667-ből)
Transfusion in Paris - 1874
Transzfúzió első fotó dokumentációja 1870. Bellevue Hospital (O.S. Mason)
Véradás A donoroktól 450 ml vér vételét jelenti.
A korszerű vérfeldolgozási módszerrel lehetővé vált zárt rendszerben a donoroktól levett teljes vér komponensekre bontása.
Négyrészes vérvételi zsákrendszer
plazma buffy coat vvs-k vvs plazma thr.
Transzfúzió alkalmával megválaszolandó kérdések: MIKOR? MENNYIT? MIT? transzfundáljunk
I. MIKOR? Transzfúzió indikációja A 10/30 szabály elavult
A transzfúzió indikációját a szöveti oxigenizáció mértéke szabja meg. Az oxigenizáció tényezői: Hb, vér O 2 tartalma, perctérfogat, szerv- perfúzió, szövetek O 2 felvétele (gázcsere) Az oxigenizáció minden összetevője figyelembe veendő!
Nemzetközi konszenzus szerint 70 g/l az a Hb érték (21 % Htk), melynél vvs transzfúzió indokolt. Figyelembe veendő egyéb tényezők: - beteg kora (> 65 év) - kísérőbetegségek (szív, tüdő) - beteg aktivitása 100 g/l Hb érték felett transzfúzió rendszerint szükségtelen.
Az indikáció felállítása orvosi feladat. Transzfúziós anamnesis fontossága: - korábbi transzfúziók, esetleges szövődmények - utolsó transzfúzió időpontja - terhességi anamnesis, UHB, halott magzat - hematológiai, immunológiai, onkológiai betegség - irreguláris At - mesterséges immunizálás - szerv-, szövetátültetés - allergiára való hajlam
Transzfúzió javallata: Abszolút: Életet veszélyeztető anémia Vérvesztés okozta keringési elégtelenség Oxigenizációs zavar Relatív: Minden más esetben. Szakmai érvekkel alátámasztani, mérlegelni a várható előnyöket és az esetleges kockázatot. Befolyásoló tényezők: tüdő-, szívműködés, vérkeringés, Hb, Htk, O 2 affinitás, O 2 felvételt, leadást befolyásoló anyagcsere Hb-
II. MENNYIT? Transzfúzió célja: hypoxia megszüntetése. 1 E vvs koncentrátum 10 g/l Hb, illetve 2-3 % Htk emelkedést okoz Þ 2 E vvs koncentrátum adásával a beteg kikerül a hypoxiás zónából. Pihenő életmód mellett kb. 100 g/l Hb jó élet- minőséget biztosít, ez 70 g/l Hb értékről általában 4 E vvs koncentrátum adásával érhető el. A beadás üteme 2-4 ml/kg/óra. Naponta 2 E adása javasolt.
III. MIT? A célzott hemoterápia elveinek megfelelő készítmény kiválasztása a kompatibilitás elvei szerint.
Ha a beteg veszélyeztetett recipiens: - polytranszfundált - immundeficiens transzfúzió választott vérrel (ABO, Rh(D), Rh fenotípus, Kell Ag) (ismételt transzfúzió után vvs Ag-kel szembeni alloimmunizáció előfordulása kb. 10-1515 %) gyakran speciális készítményekkel
Vörösvérsejt pótlás
Korszerűtlen készítmények: Teljes vér, vvs. koncentrátum. Mellékhatások: volumenterhelés, plazmafehérje allergia, citrát hatás, vírusátvitel (HAV, HBV, HCV, HIV 1-2) fvs-kel kapcsolatos mellékhatások: NHLTR HLA immunizáció TA-GVHD Vírusátvitel (CMV, EBV, HTLV-I-II) II)
Elsődleges vvs készítmény: Határréteg szegényített, adenin tartalmú oldatban reszuszpendált vvs. koncentrátum. Htk: 60-70 %-os fvs tartalom: <1,2 x10 9 /E (fvs eltávolítás hatékonysága 75 %-os) plazmafehérjék: < 3 g/e Ig-k, C3, C4: < kiindulási érték 1%-a (A komplement komponensek 4-5 nap után már nem mutathatók ki). ABO At tartalom: minimális (vércsoport kompatibilisen is adható)
Másodlagos vvs készítmények: Szűrt vvs koncentrátum: fvs tartalom minimális Mosott vvs koncentrátum: plazmamentes Besugarazott vvs koncentrátum: életképes donor T lymphocyták mitózisgátlása
Htk: 60-70% Szűrt vvs koncentrátum Plazmatartalom = határréteg szegényített vvs konc. Fvs: <1-5 x10 6 /E (fvs eltávolítás hatékonysága 99,9 %) Előnye: fvs- kontaminációval kapcsolatos szövődmények hiányoznak Formái: - laboratóriumi, betegágy melletti szűrés - korai (48 órán belül), késői szűrés, in-line szűrés
Leukodepléció laboratóriumban
Htk: 60-70 % Fvs tartalom: < 5x10 8 /E Mosott vvs koncentrátum Plazmafehérje: < 0,5 g/e Komplement, Ig, ABO At tartalom: 0 Indikáció: - IgA hiány - plazmafehérje allergia - nem ABO azonos vvs (> 2E) transzfúziója - határréteg szegény reszuszp. vvs konc. hiányában (AIHA, PNH)
Besugarazott vvs koncentrátum: Cél: TA-GVHD megelőzése az életképes donor T lymphocyták proliferációjának gátlásával. (TA-GVHD reakciók 50 %-a lymphoproliferativ megbetegedésekben fordul elő). Mód: g irradiáció (30-50 Gy) a levételtől számított 14 napon belül. Felhasználás: a besugarazást követően max. 14 napig. A készítmény nem fvs mentes!
Besugarazott vvs koncentrátum indikációi: Abszolút: Akut leukemia: HLA-azonos thr., első-, másodfokú rokontól származó vér Allogén csv/pbpc transzplantáció (a kondicionáló kezelés kezdetétől az immunoszuppresszív kezelés befejezéséig /kb. 6 hónap/) Allogén csv. donorok Autolog csv/pbpc transzplantáció (a gyűjtés előtti 7. naptól 3 hónapig a transzplantáció után) Hodgkin kór Kongenitális immundeficiencia Intrauterin transzfúzió Relatív: koraszülött malignus hematológiai kórkép citosztatikus kezelése Nem indokolt: aplasztikus anémia, Non-Hodgkin ly., HIV
Thrombocyta pótlás
Thrombocyta transzfúzió indikációja: thr. penia, thr. funkció zavar okozta vérzés megelőzése és kezelése. Kontraindikált: TTP, HUS, HIT Vércsoport kompatibilitási szempontok: ABO azonos/kompatibilis készítmény adandó. Gesztációs korú Rh neg. nőnél Rh neg. thr. készítményt kell adni.
Thrombocyta transzfúzió indikációja I. A. Csontvelő elégtelenségben: - terápiás: ha a beteg vérzik. - profilaktikus: 10x10 9 /l thr. számnál, ha egyéb, vérzésveszélyt fokozó rizikótényező nincs. 20x10 9 /l thr. számnál, ha egyéb rizikófaktorok is vannak (pl. sepsis, hemosztázis zavar).
Thrombocyta transzfúzió indikációja II. B. Invazív beavatkozásoknál: - nem indokolt: csv. aspiráció, - biopsia. - thr. szám > 50x 10 9 /l-re emelendő: lumbalpunkció, epiduralis anesthesia, iv. kanül, transbronchialis-, ill. májbiopsia, laparotomia. - thr. szám > 100x 10 9 /l-re emelendő: nagy műtét, agy-, szemműtét.
Thrombocyta transzfúzió formái, dózisa: - Teljes vérből, buffy coat technikával: - egyedi (egy donor véréből) - poolozott poolozott (több donor vérből egy gyűjtőzsákba töltve) Dózis: 10 tskg-onként 1 E teljes vérből készült thr. koncentrátum. (1E: kb. 0,6x10 11 thr) - Gépi aferezis technikával: előnye: egy donortól származik. Dózis: 0,5x 10 11 thr/10 tskg (1 készítmény: kb. 3-4x10 11 thr)
Thrombocyta transzfúzió hatékonyságának ellenőrzése: - Klinikai: vérzés megszűnése - Laboratóriumi: thr. számolás 20-2424 órával a thr. transzfúzió után > 5x10 9 /l thr. szám emelkedés.
Thrombocyta refrakter állapot (polytranszfundáltak > 50 %-ánál) Immun: Thr. allo At: HLA (leggyakoribb, kb. 90%) HPA (kb.10%) ABO maior inkomp. Egyéb At-k: Thr. auto At Drog-dependens thr. At Immun komplexek Nem immun: Infekció,ill. kezelése (amphotericin B!) Splenomegalia DIC Láz Vérzés
Teendők thr. refrakter állapotban: Klinikai értékelés (infekció? DIC? splenomegalia?) Pozitív: Klinikai ok kezelése, random thr. tovább. Negatív: HLA At-k poz: HLA kompatibilis thr. HLA At-k neg: ABO incomp.? HPA At? Drog dependens At? Thr. autoat?
Granulocyta pótlás
Súlyos neutropenia előfordulása: főleg onkológiai, onkohematológiai betegségekben. - intenzív kezelés fő limitáló tényezője - a csv/pbpc transzplantáció után több hétig fennálló neutropenia idején életveszélyes bakteriális és gomba infekciók léphetnek fel Kivédése: Hemopoetikus növekedési faktorok: csökkenthetik a neutropenia súlyosságát és időtartamát, de csak megfelelő számú hemopoetikus precursor sejt jelenlétében. Granulocyta transzfúzió: számos korlátja van.
Granulocyta transzfúzió korlátai - Neutrofilek gyűjtése nehézkes (a donor G-CSF kezelésével gépi ferezissel megfelelő számú />1x10 10 /készítmény/ granulocyta nyerhető) - Transzfúzió után a sejtek rövid ideig élnek (féléletidő: 6 óra) - Mellékhatások gyakoriak: láz, tüdőszövődmény (ARDS), HLA alloimmunizáció, sejthez kötött vírusok átvitele.
Granulocyta transzfúzió indikációi: Csontvelő elégtelenség okozta súlyos citopenia: (keringő absz. granulocyta szám <0,5x10 9 /l) ha széles spektrumú antibiotikumra, antimikotikumra nem reagál ha granulocyta recovery nem várható 5-7 napon belül Meggondolandó: kezelésre rezisztens hematológiai beteg lélegeztetett beteg ismert HLA alloimmunizáció
Granulocyta transzfúzió dózisa: 1-2x10 10 /m 2 /nap Naponta többször, lassan (10 10 /óra) 3-4 napig adandó.
A transzfúzió még a leggondosabb kivizsgálás és végrehajtás mellett sem veszélytelen beavatkozás.
Transzfúzió veszélyei: alloimmunizáció (vvs, thr, HLA) potenciális fertőzés átvitel egyéb mellékhatások (NHLTR, TRALI, TA-GVHD,PTP, allergiás, anafilaxiás reakció stb.) Előnyben részesítendő: EPO (myeloma multiplex, indolens lymphomák /CLL/) G-CSF t hrombopoietin
Ahhoz, hogy a beteg megfelelő vérkészítményt (jó minőség, kellő időpont) kapjon, szükség van a klinikus transzfuziológus közti párbeszédre! - igényt időben jelezni (vérválasztás nehézsége, speciális készítmények szükségessége) - szükség esetén transzfuziológiai konzílium.