A TANULÁSSAL A TUDÁSIG, A TUDÁSSAL A KÉPZETTSÉGIG SI-HU-2-2-014 ÚTMUTATÓ a Tanulás az életre pályázat keretében az iskolarendszerű képzésből lemorzsolódással fenyegetettek, illetve kikerültek képzésben való bent maradását illetve visszavezetését segítő programok végrehajtásához Mentorok felkészítése a tanításra a»tanulás az életre«c. nevelési - képzési programban. Népi Egyetem és Kétnyelvű Középiskola, Lendva Népi Egyetem, Ptuj Első Magyar-Dán Termelő Iskola Alapítvány, Zalaegerszeg 2012 1
1. A PROGRAM CÉLJA, JELLEMZŐI BEVEZETÉS Az egész életen át tartó tanulás napról napra nagyobb szükséglet mindenki számára, a képességeket és a kompetenciákat a jelenlegi információs társadalmi és gazdasági környezetben egész életen át kell fejleszteni ahhoz, hogy az egyén tevékenyen részt vegyen a társadalmi életben, és azért is, hogy eredményes legyen az állandóan változó munka világában. A gazdasági, technológiai és társadalmi fejlődés az átlagos műveltségi igényt a nagy többség részére középiskolai szintre emelte, amit a legtöbb európai országban a 10 12 év kötelező iskoláztatás bevezetése is jelez. A megfelelő képzettség megszerzéséhez alapvető jelentőségűek az írástudással kapcsolatos (írási, olvasási, szövegértési), szóbeli kommunikációs és alapvető számolási, logikai képességek, amelyek a tananyag értelmes elsajátításához, az elsajátított tudás ellenőrzéséhez, és ezáltal az igényes munkavégzéshez is szükségesek. Sok ember, így fiatalabbak és idősebbek jelentős részének esetében is a középiskolai képzésébe való bekapcsolódás életfordulatot jelent. A fiatalok egy jelentős hányada részére azért, mert előttük ezzel valami teljesen új igény jelenik meg, az idősebbek részére pedig azért, mert ők már abbahagyták az aktív tanulást, az azóta eltelt időben az elsajátított tudás egy részét esetleg már elfelejtették, vagy akkoriban nem is sajátították el, más része pedig már elavult. 2
Az új helyzetben a tanulás eredményes újra kezdéséhez vagy magasabb szinten történő folytatásához elengedhetetlen feltétel a jó kezdés, az egyes tudásterületeken a sikertelenség kezelése azonnal, amint a nehézségek megmutatkoznak. Azonban tudatában kell lenni annak, hogy a tanulási nehézségeket nem lehet azonnal elhárítani, ugyanakkor pedig önmaguktól nem tűnnek el. De ha az, akinek a tananyag elsajátításánál tanulási nehézségei vannak, nem kap segítséget, a nehézségei csak fokozódnak, és az illető a sikertelenségek elvarázsolt gömbjében találja magát, amelyből nem lát kiutat. Kivételesen sebezhető csoportot alkotnak a képzésbe való újbóli bekapcsolódásnál azok a felnőttek, akik ifjúkorukban az iskolai sikertelenségük miatt kiléptek a képzésből. A képzésben való sikertelenség miatt az újbóli bekapcsolódás előtt szorongást élnek meg, hiszen tudatában vannak annak, hogy az újabb sikertelenség érheti őket. A képzésben résztvevő felnőttek számára rendelkezésre bocsátott tanulási segítség mellett szükséges a képzési folyamat során a résztvevőket arra is motiválni, hogy a sikertelenség miatt ne lépjenek ki a képzésből, illetve ne hagyják abba a tanulást. Ezt a támogatást lehet biztosítani, a lemorzsolódást megakadályozni azokkal a képzési programokkal, amelyek kialakítására az ATT projekt keretében kerül sor. A CÉLCSOPORT FŐBB JELLEMZŐI Az iskolarendszerű képzésből lemorzsolódással fenyegetett fiatalok, illetve kikerült felnőttek legjellegzetesebb ismertetőjelei mindkét célcsoport esetében: a kisebb motiváltság a tanuláshoz (gyenge általános műveltség, rossz tapasztalás a tanulásról), 3
hiányos képességek a kommunikációban, az információk keresésében, ezáltal alkalmatlanság a tevékeny bekapcsolódáshoz a szélesebb társadalmi közösségbe, a tanulási technikák hiányos ismerete, agresszió és az önagresszió, rossz anyagi körülmények, nem megfelelő családi viszonyok. A PROGRAM CÉLJAI A program célja, hogy a mai demokratikus társadalomban mindkét célcsoport számára megfelelő segítséget biztosítson a megfelelő képzettség megszerzéséhez, amihez alapfeltétel az alapképességek és készségek fejlődése. Az ATT projekt keretében két fő program fog megvalósulni, amelyek a további képzésbe való bekapcsolódás lehetőségét fogják a résztvevők számára biztosítani: Az egyik azon diákok részére készül, akiknek különösen rossz a tanulmányi eredményük, és a lemorzsolódás veszélye fenyegeti őket, a másik azon felnőttek számára fog lehetőséget biztosítani, akiknek hiányzik az a tudásuk, ami lehetővé tenné számukra a továbbtanulást. 4
A fő célok, amelyeket a képzésben résztvevők számára a program biztosítani kíván, a következők: A szociális és mentális képességek, a tanulási motiváció és tanulni tudás képességének megszerzése, az alaptudás és alapképességek (kommunikáció szóban, írásban, elektronikusan, számolás, logikus gondolkodás) megfelelő szintre fejlődése, amelyek részükre lehetővé teszik a további ismeretek és tudás elsajátítását, birtoklását, A programhoz kapcsolódik egy 70 órás mentor felkészítő tanfolyam, amely a célcsoport képzéséhez szükséges speciális tudást biztosítja az érintettek számára. EGYES KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSE A PROGRAM SORÁN A mentoroknak, akik a foglalkozásokat vezetik, a tananyag feldolgozását a konkrét célcsoporthoz, azon belül pedig az egyes résztvevőkhöz kell igazítaniuk. Ehhez a képzés megkezdése előtt meg kell állapítaniuk, hogy kinek melyik területeken vannak hiányosságai. Ezt több módon érhetik el, éspedig: beszélgetés útján a leendő résztvevővel, beszélgetés útján azokkal a pedagógusokkal, akik azokban az iskolai rendszerű formális képzésben tanítanak, amit a résztvevő látogat vagy látogatott, a személyes mappa (portfólió) áttekintése útján, 5
belépési mérés segítségével. A program keretében a következők fejlesztése valósul meg: a) ALAPTUDÁS ÉS KÉPESSÉGEK az alapképességek felújítása és/vagy megszerzése (anyanyelvi beszédkészség, olvasás, íráskészség, számolási alapkészség), számítógépes alapismeretek, az IKT használata, képesség az információ keresésére, kiválasztására és használatára, a továbbtanuláshoz szükséges alaptudás egyéb (pl. természettudományos, idegen nyelvi) területeken (fakultatív). b) SZOCIÁLIS KÉPESSÉGEK viselkedéskultúra, a jó és rossz megkülönböztetésének képessége, reális önismeret, önfegyelem, kritika és a dicséret elfogadása és gyakorlása a csoporton belüli együttműködés képessége, alkalmazkodás képessége, a rossz szociális helyzet, állapot kezelésére, megváltoztatására való képesség, szabályismeret és szabálykövetés képessége. 6
c) EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS tanulási és munkamotiváció a tanulási technikák megszerzése, amelyek az egyéni tanuláshoz szükségesek, a személyes képzési utak tervezésének, a megvalósulás ellenőrzésének képessége, az egész életen át tartó tanulás elfogadása, mint út a minőségi élethez. d) AKTÍV ÁLLAMPOLGÁRSÁG saját szerepünk megismerése a képzésben, a jogok és a kötelezettségek ismerete, saját értékeink és hibáink megállapítása és a másság befogadása, a demokrácia alapvető elveinek megismerése. A KÉPZÉS SZERKEZETE Mindkét képzés összes óraszáma 150. A program moduláris, megvalósítása differenciált képzési csoportok és egyének szerint is. Minden csoport számára 10 modult kell megvalósítani, amit a tanárok a tanulási csoport előzetes tudásának figyelembe vételével alakítanak ki. A képzés 5 napos modulokból, naponta 3 tanítási órából állnak, minden modul befejezését követően a résztvevőknek 1 hét szabad. 7
A programot tartalmilag értelemszerűen a programban meghatározottan kell megvalósítani. A különböző modulok behatárolt témához vagy területhez kötődnek (vannak tervezve), ami hangsúlyossá teszi, ill. kiemeli az egyes programok tartalmát, mint például: a számítástechnikát, a helyesírást, a tartalmat, ami a dokumentációs írásbeliséggel függ össze, a tanulási technikákat, a számtan alkalmazását, stb. Annak ellenére, hogy az egyes modulok hogyan alakulnak ki, fontos, hogy benne az összes didaktikai elvek érvényesüljenek. A KULCSKOMPETENCIÁK REFERENCIAKERETE A referenciakeret 8 kulcskomptenciát határoz meg: 1) AZ ANYANYELVEN VALÓ KOMMUNIKÁCIÓ Képes a kifejezésmódra és a fogalmak, gondolatok, érzelmek, tények és vélemények megértésére írásban és szóban (meghallgatás, beszéd, olvasás és írás); 8
e kompetencián belül szükséges fejleszteni a megkülönböztetést és a különböző szövegtípusok alkalmazását, az információk keresését, gyűjtését és átdolgozását, a segédeszközök használatát, a saját írásos és szóbeli érvelések kifejezését meggyőződéses módon, a körülményeknek megfelelően. 2) IDEGEN NYELVEN VALÓ KOMMUNIKÁCIÓ A megértési képességen alapul, a fogalmak, a gondolatok, az érzelmek, a tények és vélemények írásban és szóban kifejezésén és értelmezésén alapul a megfelelő társadalmi és kulturális körülmények sorában a képzés és a továbbképzés, a munka, az otthon és a szabadidő; a lényeges tudás összetevői az idegen nyelvű kommunikáláshoz a szóbeli értesítés megértési képessége, az ösztönzés, a megértés és a szöveg írása összhangban az egyén szükségletei szerint. Az egyének képesek kell, hogy legyenek megfelelően használni a segédeszközöket, valamint nem hivatalosan is nyelveket tanulni, mint az egy életen át tartó tanulás részeként. 3) MATEMATIKAI KOMPETENCIA, VALAMINT ALAPKOMPETENCIÁK A TUDOMÁNY ÉS A TECHNOLÓGIA TERÜLETÉN 9
A matematikai kompetencia az elsajátítás képessége és a matematikai gondolkodási mód alkalmazása számos nehézségek megfejtésére a mindennapi életben, és bekapcsolja a képességet és a készültséget a matematikai gondolkodási módok alkalmazására (logikai és területi gondolkodás) és ábrázolására (képletek, minták, szerkezet, grafika és táblázat); a matematikához szükséges tudás a számok alapos ismeretét, továbbá a mértkegységet és a struktúrákat, az alapeljárásokat és az alapvető matematikai fogalmakat egyesíti; a tudás területén levő kompetencia a képességre vonatkozik és a tudás alkalmazásának készültségére, valamint a természetes világ értelmezésének a metodológiájára, azzal a céllal, hogy megállapítsák a kérdéseket és a következtetéseket a bizonyítékok indoklásával az említett tudás felhasználásánál, és a metodológiát, mint visszhangot az ismert emberi kívánságokra vagy szükségletekre; a tudás és a technológia területén levő kompetencia bevonja a változások megértését, amelyek az emberek tevékenységétől keletkeznek; a tudás és a technológia számára a legfontosabb tudás a természetes világ elve, az alapvető tudományos konceptusok, elvek, módszerek, technológia, a technológiai termékek és eljárások, valamint a tudomány hatásának megértése, és a természetes világ technológiájának a megértése; 10
többek között a tudomány és a technológia területén a kompetenciák bevonják az alkalmazási képességet a technológiai felszerelésekkel és a gépekkel való kezelési képességet, valamint jelentik a kezelési képességet a tudományos adatokkal együtt céljaink elérésében, vagy az elfogadott döntéseket, vagy a bizonyíték alapján való határozatokat. 4) A DIGITÁLIS ÍRÁSBELISÉG A digitális írásbeliség bevonja az információs társadalom technológiáinak a biztonságos és kritikai használatát a munka során, a szabadidőben és a kommunikációnál, az IKT alapvető tudása támogatásával, éspedig a számítógép használatánál a keresésben, az értékelésnél, a megőrzésnél (tárolásnál), a termelésben, az információk bemutatásánál és cseréjénél, valamint a kommunikálásban és a közös hálózat együttműködésében a világhálón; alapos megértést követel és a természet ismeretét, az információs társadalom technológiáinak alkalmait a mindennapi életben, ami a jelentősebb számítógépes aplikációkat tartalmazza (a szövegek átdolgozása, a táblázatok, adatgyűjtemények, tárolás és az adatok kezelése, valamint a lehetőségek megértése, az internet potenciális veszélyei és a kommunikáció az elektronikus médiák segítségével a munkánál, a szabadidőnél, az információcserénél és a közös hálózatnál); a szükséges tudás a keresés adottságát összesíti, az információk gyűjtését és átdolgozását, valamint azok használatát kritikus és szisztematikus módon a fontosság értékelésével, és a valóságos és virtuális megkülönböztetésével az egyidejű összeköttetések felismerésénél. 11
Az információs társadalom technológiáinak az alkalmazása megköveteli a kritikus és átgondolt viszonyt az elérhető információhoz, és az interaktív médiák felelősségteljes használatát, alkalmazását a közösségekben és a hálózatokban. A digitális írásbeliség támogatja az érdeklődést a munka után a közösségekben és a hálózatoknál, a kulturális, szociális és szakmai szándékkal. 5) A TANULÁS TANÍTÁSA A tanulási képességet jelenti, és a tanulás melletti kitartást, megszervezni a saját tanulásunkat, beleértve az idő hatékony igazgatását, az információk kezelését individuálisan és csoportban; bekapcsolja a tudatot a saját tanulási folyamatról és a szükségletekről, a lehetőségek megismerését, amelyek rendelkezésre állnak, és jelenti a nehézségek leküzdését az eredményes tanulásért; jelenti az új tudás megszerzését, átdolgozását és befogadását, jelenti a készségeket, valamint a tanácsok keresését és alkalmazását; a tanulás tanításával a gyerekek saját előző tapasztalataikat építik különböző körülmények közt, például otthon, szolgálatban, a képzésben, és a továbbképzésben; 12
az egyéntől megköveteli, hogy ismeri és megérti a tanulási stratégiákat, amelyek leginkább megfelelnek számára, ismeri és megérti a saját tudásának és képességeinek előnyeit és hátrányait, valamint jelenti, hogy meg tudja keresni a tanulási alkalmakat, a képesítést és a tanácsokat, és a támaszt, ami lehetőségére áll; A tanulás tanításánál a képességek megkövetelik először az alapvető általános tudást (olvasás, írás és számolás, valamint az IKT tudás), amik szükségesek a továbbtanuláshoz. Ezen tudás alapján az egyén alkalmas az új tudás befogadására és feldolgozására. Ezért szükséges a tanulási minták hatékony irányítása, a szakmai út és munka igazgatása, főleg pedig az egyén legyen alkalmas kitartani a tanulás mellett hosszabb ideig, valamint kritikailag gondolkodni a tanulás céljairól. 6) A SZOCIÁLIS ÉS ÁLLAMPOLGÁRI KOMPETENCIÁK Egyéni, személyek közti és kultúrák közti kompetenciákat egyesít, valamint merít a jó modor valamennyi formájából, ami az egyéneket képessé teszi a hatékony és konstruktív együttműködésre a szociális és a szakmai életben, és főleg az egyre változatosabb társadalomban, valamint az esetleges viták megoldásában; az egyéneket az állampolgári életben a teljes részvételre képezik a szociális és a politikai konceptusok és struktúrák alapján, valamint a szövetség alapján a tevékeny és demokratikus részvételért; 13
a személyes és társadalmi boldogulással vannak összeköttetésben, ami jó fizikai és szellemi egészség megértésének a jelentőségét követeli, mint az egyén forrását a saját családja részére és a szűkebb szociális környezete részére, valamint a tudást arról, hogy hogyan elérni ezen egészséget, és hogyan karbantartani az egészséges életmóddal; ezen kompetenciák magja a konstruktív kommunikálási készségek különböző környezetben, a türelmesség, a különböző nézetek kifejezése és megértése, az egyeztetések a bizalom megteremtésével és az együttérzéssel; - az egyéneket meg kell tanítani a demokrácia konceptusaira, továbbá meg kell tanítani a jogokat, az egyenlőséget, az állampolgárságot és az állampolgári jogokat beleértve azokat, amelyeket különböző institúciók használnak helyi, regionális, nemzeti, európai és nemzetközi szinten. Az egyének képesek kell, hogy legyenek a stressz és a frusztrációk megtanítására, aztán képesek legyenek mindezt konstruktív módon kifejezni, de szükséges tudniuk megkülönböztetni a személyes és szakmai életet. Érdeklődniük kell a szociális-gazdasági fejlődés iránt, a kultúrák közti kommunikálásért, meg kell becsülniük a különbözőségeket és egymást, valamint készségesek kell, hogy legyenek leküzdeni az előítéleteket, és hajlandók a kompromisszumok megkötésére. 7) ÖNKÉPZÉS ÉS VÁLLALKOZÓ SZELLEM Azt jelenti, hogy az egyén képes megvalósítani saját elgondolásait; 14
egyesíti az alkotókedvet, az újítást és a kockázat elfogadását, valamint a tervezés képességét és a projektek vezetését céljaink elérésében; segítés az egyéneknek, nemcsak a mindennapi életükben és a társadalomban, hanem a munkahelyen is a munkahelyi hátterek megértésében, és az alkalmak kihasználásában; a szükséges tudás egyesíti, a megállapítás képességét a rendelkezésre álló lehetőségeknél a magán,- a szakmai- és a vállalkozói területen (például a gazdaság széleskörű ismeretét, valamint a kihívásokat, amelyekkel a munkáltató vagy a szervezetek szembesülnek); a tudás a projektek proaktív vezetésére vonatkozik (a tervezés képességére, a szervezetekre, a vezetésre, a delegálásra, az elemzésre, a kommunikálásra, a projektek tervezésére, az értékelésre és a feljegyzésekre), a hatékony képviseletre és tárgyalásra, valamint az egyén munkaképességére és a csoportmunkára. A vállalkozói viszony megjelöli a kezdeményezések cselekvését, a függetlenséget, az innovációt az egyéni és a szociális életben úgy, mint a szolgálatban. Bevonja a motivációt is és az elszántságot a célok elérésére. 8) KULTURÁLIS TUDAT ÉS KIFEJEZÉSMÓD 15
Jelenti az elgondolás kreatív kifejezésmódját, az érzéseket és a tapasztalatokat a különböző médiákban, beleértve a zenét is, a formázó művészetet, az irodalmat és a vizuális művészetet; a kulturális tudás a helyi, a nemzeti és az európai kulturális örökségről szóló tudatot kapcsolja össze, valamint meghatározza az örökség helyét a világban, és merít a fő kulturális részek alapismereteiből, beleértve a populáris mai kultúrát is; a készség bekapcsolja a figyelembevételt és a művészetekben való élvezetet, valamint az egyén veleszületett önkifejezését. A saját kultúránk és az azonosságérzésünk igazi megértése jelenthetik az alapját a nyílt viszonynak és a különböző kultúrák megnyilatkozása tiszteletének. A pozitív viszonyulás jelenti az alkotás örömét, a készültséget az esztétikai lehetőségek ápolására művészi önkifejezéssel, és együttműködést a kulturális életben. OKTATÓ-NEVELŐMUNKA A LEMORZSOLÓDOTAKKAL Az ifjúság elsődleges feladata az iskolába járás és a tanulás. Az idő, amit a fiatalok az iskolai padban eltöltenek, fontos jelentőségű a személyiség kialakulásában, mert bár az oktatás ideje alatt kialakuló személyiségi vonások főleg másodlagosak, lényegesen befolyásolják a fiatalkorúak életminőségét. Az önkép, az önábrázolás, az öntudat, a tanuláshoz 16
valamint a tanárokhoz és az egyidősekhez való viszony, a bizalom, a biztonságérzés, az intellektuális képességek fejlettségi mértéke mind-mind lényegesen befolyásolják a fiatalok további sorsát. Éppen a kamaszkorban kell az egyénnek erős önazonosságot szereznie, egységes, következetes és folytonosságon alapuló álláspontot kialakítva önmagáról és saját maga értékeléséről. Az önazonosság affektív és kognitív tényezőkből tevődik össze. Az önazonosság kognitív elemei az önmegértést és az önmegismerést teszik lehetővé, az effektív elemek pedig pozitív és negatív érzelmeket alakítanak ki önmagunkkal szemben, és emocionális viszonyt más emberek iránt. Az önazonosság a következőkből ered: - a szelektív elfogadásból és az egyén gyerekkori önazonosságának elutasításaiból; - abból, amit erről egy adott társadalom egy meghatározott időben a fiatal emberekről feltételez. Az önazonosság kialakult érzése különböző önábrázolásokat egyeztet össze, azokat, amelyeket az egyén gyerekkorban kipróbál és amik a kamaszkorban meglepő módon ismétlődnek és különböző szerepek alkalmankénti átvételét, amelyek közül az egyén választhat, és amelyek iránt elkötelezi magát. A különböző szerepek kiválasztásával az egyén pl. azt szeretné bebizonyítani, hogy bátor. Bizonyos ideológiákhoz és csoportokhoz való hűség is olyan tulajdonság, amit az egyénnek ki kell fejlesztenie ebben a korszakban. Az kamasz az fiatalabbakhoz képest kisebb mértékben fogadja el a szülők vezető szerepét, de nagyobb mértékben kívánja olyan mentorok és vezető egyéniségek vezetését, akik olyan implicit vagy explicit ideológiák közvetítői, amelyekhez szívesen kötődnek. 17
Az elért önazonossági státusz, ami legtöbb esetben csak a késői kamaszkorban alakul ki, önmaga elfogadásával, emocionális stabilitással, az önmagára irányuló csökkenő figyelemmel van összekapcsolódva, és nagyobb késztetést jelent önmaga megmutatására mások előtt, hiszen az kamasz az önmaga iránt érzett elégedettség miatt várja a pozitív visszaigazolást mások részéről. Az általános és a középiskolából lemorzsolódottak önazonosságuk bizonytalansága, kialakulatlansága miatt nehezen fedezik fel a pozitív azonosságot, hiszen eddigi életük során sikertelenek voltak, aminek a társadalom azonban általában nem tulajdonít elég nagy jelentőséget. A LEMORZSOLÓDOTTAK PSZICHOSZOCIÁLIS FEJLŐDÉSE Az általános vagy középiskolai oktatásból lemorzsolódottak pszicho-szociális fejlődése legtöbbször akadályozott, ezért személyiségük kialakulatlan a következő okokból: - A társadalomba való bekapcsolódás nélkül az egyén nem tud pszicho-szociálisan fejlődni Az egyén elveszti az osztálytársakkal, kortársakkal a rendszeres kapcsolattartás lehetőségét, mert legtöbbször nem kap rendszeres, állandó munkát sem. Ennek következményképpen a társadalom perifériájára szorul, magára van hagyva, nem képes a társadalomba beilleszkedni, közösséghez tartozni. Ebben a helyzetben nincs lehetősége az alapvető általános emberi szükségletek 18
(biztonság, szociális hovatartozás, szeretet nyújtása és kapása, megbecsülés és önmegbecsülés, önbizonyítás) kielégítésének elérésére. - A pszicho-szociális fejlődés alapvető funkciója a kamaszkorban az erős önazonosság kialakítása, ami bizonyos társadalmi szerepek átvételéhez kötött. Lehetősége a konstruktív társadalmi szerepek átvételére annak a fiatalnak alig van, aki kimarad az iskolából, ugyanakkor azonban nagyobb a valószínűsége a társadalmilag elfogadhatatlan és nem konstruktív szerepek elsajátításának. - A fiatal még mindig az önazonosságát keresi, de ha kimarad az általános vagy középiskolából, kialakulatlan önazonossága ellenére rá van kényszerítve, hogy úgy funkcionáljon, mint a felnőttek, vagy pedig továbbra se önállóan él, hanem függőségben a szüleitől. Az első esetben, mielőtt még kialakult volna a saját azonossága, a felnőttek világába van taszítva, a másik esetben pedig komolyan veszélyeztetve van önálló személyiségének kialakulása. - Az egyén nehezen tartja fenn a pozitív önképét és az önbizalmát, hiszen sikertelen volt eddigi élete során, amit a felnőtt társadalom úgy igazol vissza, mint leglényegesebb jellemzőjét. Mindezen tényezők miatt az általános és középiskolából lemorzsolódottak pszichoszociális fejlődése szempontjából alapvető jelentőségű a társadalomba való reintegrálásuk, reintegrálódásuk. A lemorzsolódott úgy reintegrálódhat a társadalomba, hogy újból bekapcsolódik az oktatásba, vagy stabil és megfelelő foglalkoztatást talál, esetleg csatlakozik 19
bizonyos személyekhez, szervezetekhez. Lényeges hatással van a reintegrálásra, ha a fiatalnak van lehetősége pozitív környezetben barátkozni, tanulni, valamint önmaga értékeit bizonyítani. Gyakran a hivatalos, erre hivatott szervezetek (pl. munkaügyi hivatalok) a lemorzsolódottaknak nem tudnak sem állást, sem pedig megfelelő iskolát ajánlani. Sokuknak ezért csak az a lehetőségük marad, hogy különböző non-formális csoportokhoz csatlakozzanak, és így próbáljanak meg érvényesülni. A lemorzsolódottak többsége azonban nem eléggé önálló, leleményes ehhez sem, a non-formális csoportok sem közvetítenek mindig pozitív mintákat.. AZ ISKOLAI SIKER (TELENSÉG) FOGALMA Lényeges jelentőségűek azok a kritériumok, amelyeket kiválasztunk az iskolai siker (telenség) megítélésére. Kritériumként használhatjuk: - az egyik oldalon az osztályzatokat és a bizonyítványokat; - a másik oldalon pedig az iskola által közvetített tudás, megszerezhető kompetenciák minőségét, alkalmazhatóságát, és egyéb fejlesztési lehetőségeinek elérhetőségét. Andragógiai szempontból az iskolai sikertelenségnek különösen fontos kritériuma, hogy mennyi tanulási képességet, tanulási leleményességet és tanulási önállóságot szerzett meg az egyén a tanulás során. A tanulási képességek abban mutatkoznak meg, hogy mennyire megfelelően választja ki a tanulási forrásokat és módszereket, mennyire célszerűen 20
használja azokat, valamint milyen jól találja fel magát azokban a szituációkban, amikor a tanulás terén számára nehézségek jelentkeznek. A tanulási önállóság az egész tanulási ciklusban levő önállóságot jelenti: a szükséglet megállapítását a tanulásban, a tanulási célok felállítását, a tanulás tervezését az oktatási folyamatában, valamint a tanulás evalvációját. A kérdés az, hogy az osztályzatok és a bizonyítványok milyen mértékben tükrözik a minőséget és a tudás alkalmazhatóságát, valamint az iskola egyéb fejlesztési feladatainak elérhetőségét, az iskolai sikertelenség az iskolában levő sikertelenséget jelenti, vagy pedig az iskola sikertelenségét. Az egyén sikertelensége az iskolában, illetve az oktatásban jelentheti a rossz illetve negatív osztályzatokat és bizonyítványokat, és/vagy a fejlődési lehetőségek hiányos elérhetőségét. Bizonyos iskolák sikertelensége a magas mértékű lemorzsolódásban nyilvánul meg (habár nem szükséges, hogy az iskola legyen a fő hibás a lemorzsolódásért), és egyéb jellemzőkben, amelyek arra mutatnak, hogy ezek az iskolák nem jól funkcionálnak.(pl. rossz iskolai klíma - hangulat). Az iskola sikertelenségét pedig úgy is érthetjük, mint a szülők, a munkáltatók és mások elégedetlenségét: - az oktatási programmal; - a fiatalok tudatlanságával, akik eredményesen befejezték az oktatást; - a feltételekkkel és klímával, amelyben az oktatás folyik; - a teljes iskolai rendszerrel, stb. 21
Ugyanolyan eredmény az osztályzatok terén vagy a tudásban egyesek számára sikert jelent, mások számára pedig teljes sikertelenséget. Az elvárásoknak tehát lényeges szerepük van abban, hogy az egyén hogyan éli meg az eredményeket, amelyeket elér. AZ ISKOLAI LEMORZSOLÓDÁS OKAI Az iskolai sikertelenség főleg tágabb, de szűkebb értelemben is - bizonyos mértékig minden iskolai rendszerre jellemző. A leginkább klasszikus értelemben véve a lemorzsolódást tekintik legfontosabb mérhető jellemzőjének. A lemorzsolódás okait többféleképpen lehet keresni: - az iskolai rendszerben, - egyes iskoláknál (pl.: a pozitív osztályzatok magas kritériumai, az anyag terjedelme, rossz tanárok, rossz klíma az iskolában), - az egyes tanárokban, - a tanulókban (pl.: alacsony motiváltság, alacsony ismeretszerzési képességek, érzékszervi problémák, betegségek), - a tanulók családjában és az egyén szociális hálózatában (pl.: alacsony szociális-gazdasági státus, rossz családi viszonyok, negatív viszony az oktatáshoz). 22
EGYÉNI v. INDIVIDUÁLIS TÉNYEZŐK v. FAKTOROK, MINT A SIKERTELENSÉG OKAI AZ ISKOLÁBAN A tanulási tényezők hatnak egymásra, például az érzékek és az idegrendszer állapotának hatása az értelmi képességekre, a fizikai tényezők a fiziológiai, a szociális tényezők pedig majdnem az összes többi tényezőre. A kognitivisták hangsúlyozzák, hogy a tanulási eredményekre lényegesen hat az, hogy a tanuló hogyan fogja fel, valamint hogy hogyan értelmezi a tanulási követelményeket, például, hogy mennyire igényeseknek tűnnek a feladatok; netán úgy véli, hogy megbirkózik velük; mennyire fontosak, érdekesek és személyileg értelemszerűen (a tanulók céljai és elvárásai nagyon fontosak) látja a feladatokat; milyen jelentőséget tulajdonít a jó eredményeknek és az osztályzatoknak. Hangsúlyozzák az előtudás fontosságát. Minden egyén egyedülálló módon értelmez. A tudatba való bekapcsolódás folyamata, illetve a felfogás először az érzékelésből áll. Egyesek több figyelmet szentelnek egyes dolgoknak, mások pedig a másikaknak, amit szelektivitásnak nevezünk. A figyelem irányítottsága attól függ, hogy mi számunkra a legfontosabb, és hogy egyáltalán mit akarunk elérni. A félelem inhibirálja a tanulási folyamatot, hiszen az esetben, amikor az egyén veszélyeztetve érzi magát, az energiát a védelemre irányítja a szituáció elől, és nem a tanulási feladatok, illetve életproblémákra összpontosítja. Az érzések állapota is lényegesen hat az érzékelésre. A következő a megértés fokozata, az új érzékelés szembesítése a múltban megszerzett, meglévő tapasztalatokkal és magyarázatokkal. A megértési konfliktusok segítségével, amelyekhez akkor lehet eljutni, 23
amikor valamit nem sikerült megérteni, megváltoztatható a megértési struktúra, ami hatással van az egész további élet minőségére. A tanulási eredményekre a kognitivisták szerint lényegesen befolyással van az, hogy az egyén hogyan érti és hogyan értelmezi a tanulási körülményeket és követelményeket. GENETIKAI ISKOLA. A védő szószólók meg voltak győződve, hogy az intelligencia a genetikai bélyegektől függ, valamint hogy lehetséges azt az intellektuális hányadossal mérni. A siker illetve a sikertelenség az iskolában pedig e felfogás szerint az intelligenciától függ. Véleményük szerint az egyének a 90 alatti intellektuális hányadossal már az alapfokú oktatásban áthidalhatatlan nehézségekkel találkoznak, a 90 és a 100 közötti intellektuális hányadossal rendelkezők pedig tökéletesen abszolválhatják az alapfokú oktatást, nekik azonban valószínűleg a középiskolában lesznek nehézségeik, a 100 és a 120 IQ-val rendelkezők alig fogják tudni befejezni a középiskolát, az egyetemi oktatásra pedig legalább 120 IQ-val rendelkezni. Ezen elmélet alapján az iskola feladata leginkább az lenne, hogy kiválassza a legintelligensebb egyéneket, akik az elitet képviselik a társadalomban. PSIHO-EMOCIONÁLIS ISKOLA. Aki a környezetben nem érzi jól magát, illetve érzelmi nehézségei vannak, intellektuálisan inhibirált, ami a gyengébb tanulási eredményekhez vezet. Ez az iskola a tanulási nehézségeket a különböző érzelmi konfliktusoknak tulajdonítja. A konfliktusok gyakran a tanuló iskolai környezetének megváltoztatásakor jelentkezhetnek, vagy pedig a felnövés kísérői. Minden átmenet az oktatás magasabb fokára a tanulótól megköveteli, hogy 24
alkalmazkodjék az új körülményekhez, de az egyes emberek különbözőképpen reagálnak az új környezetre. Néhányan nehézségekbe botlanak, amelyek kihatással vannak a magatartásukra, munkájukra és közvetve az iskolai rossz eredményre. A gyermek új körülményekhez való alkalmazkodása az iskolában leginkább a családban levő klímától függ. Ha a klíma feszült, a gyermek alkalmazkodási képessége a változásokra kisebb, ami úgy fejeződhet ki, mint az iskolai sikertelenség. A konfliktus a versengéssel is kapcsolatban lehet, hiszen az érzelmileg gyengébb gyerekeknél csekélyebb értékű komplexus jelentkezhet, és a kisebb értékűség érzése a képtelenség érzéséhez vezet el az iskolai nehézségekkel való szembesülésénél. A KULTURÁLIS KORLÁTOZOTTSÁG. A családban és a tágabb környezetben a kulturális ösztönzés hiánya a gyerek relatív lassú intellektuális fejlődéshez vezet, főleg a szóbeli és a megismerkedési (felismerhetőségi) területen. Nagyon nagy jelentősége van a családnak a gyerek teljes fejlődésére, hiszen állandó példát mutat. Így pl. otthon könyvek, újságok megléte, olvasása, kulturális rendezvények látogatása azok a kulturális tevékenykedési tényezők a családban, amelyek a gyerek számára jobb lehetőségeket teremthet az iskolai eredményhez. A szülők által tanúsított érdeklődés a gyerek és az oktatása iránt, valamint a jó oktatási klíma a családban befolyásolják a gyerek személyiségének nagyobb kiegyensúlyozottságát, ami kihatással van a gyerek értelmi fejlődésére. A kutatók megállapították, hogy a gyerekek a szociokulturálisan gazdag családokban megszerzik a nyelvi kódot, amelyet az iskolában is használnak. A másik oldalon a gyerekek a alacsony szociokulturális családokban olyan nyelvi kódot szereznek, ami jelentéktelen vagy káros az iskola szempontjából, ez indoka lehet a gyengébb iskolai eredménynek. További tényező az iskolai sikertelenségnél a családok gazdasági helyzete, hiszen a jobb gazdasági helyzet jelenti a jobb anyagi lehetőségeket az oktatáshoz, és ez kihatással van az oktatás sikerességére. A család rosszabb anyagi helyzete miatt néhány fiatal nem is tud beiratkozni a kívánt iskolába. E 25