lembe vételével történõ elterjesztése. S e területen rendkívül fontos a szakmai sajátosságok figyelembe vétele, ezért sikeresek az EU-ban ezek módszerek. S végül, persze nem utolsósorban a szociális párbeszéd. Örülünk annak, hogy ebbõl az aspektusból mi is hozzájárulhattunk a közös gondolkodás folyamatához. Mielõtt kezdõdött ez a rendezvény, szót váltottunk Dr. Latkóczy Antal (ODÉSZ) szakszervezeti elnök barátommal, akivel a jogszabályok nagy számáról, mondhatni dömpingjérõl beszélgettünk. Ennek kapcsán nyomban eszembe jutott az az európai mondás, amely szerint:...nagyon sok és a legjobb törvények mellett is lehet csapnivaló egy ország kormányzása, ha rosszak a köztisztviselõk. Ezzel szemben kevésbé jó törvényekkel is lehet igen jól kormányozni, ha jók a köztisztviselõk.. Én ebben hiszek, s ha sokan érzünk így és megvan Önökben a megújulási készség, akkor lesznek még a magyar közigazgatásnak szép napjai! S ebben Önök a meghatározók, Önök a fontosak! Sallai Linda biztosítási szakértõ, CIG Pannónia Életbiztosító Korunk kényszere az öngondoskodás erõsítése Közgazdász vagyok és jelenleg a Pannónia Biztosítónál biztosítási termékfejlesztõként és biztosítási matematikusként dolgozom. Úgy gondolom, hogy napjainkban, de kiváltképpen a gazdasági válság idõszakában nagyon fontos az öngondoskodásról, az egyéni válságkezelési problémamegoldásokról beszélni. Nyilvánvaló, hogy egyéni szinten, háztartási, mikroökonómiai szinten kevéssé van ráhatásunk arra, hogy az ország gazdaságával mi történik, mégis lehetõségünk van arra, hogy saját magunkról és szeretteinkrõl gondoskodjunk. Ahogy itt is hallottuk, már a kétezres évek elején látható volt, hogy hosszú távon semmiképpen sem lesz fenntartható a nagy hitelállomány, a magas költségvetési hiány. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak a pénzügyi világrendre, de egyéni szinten is ugyanúgy elmondható, hiszen az olcsó hiteleknek köszönhetõen teljes mértékben elterjedt egyéni háztartási szinten az, nemcsak Magyarországon, de világszerte hogy rengeteg hitelt vesznek fel a háztartások és tulajdonképpen jelenlegi fogyasztásuk egy részét hitelbõl finanszírozzák. Ez tehát azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló jövedelembõl nemhogy nem takarítanak meg, de tulajdonképpen adósságot halmoznak föl. Ezzel párhuzamosan természetesen folyamatosan hallunk elsõsorban a magyar nyugdíjrendszerrõl és különbözõ ezzel kapcsolatos megélhetési problémákról. Ezek mind azt vetítik elõre, hogy öngondoskodásra szükség van, hiszen az állami ellátás nem teszi lehetõvé, hogy aktív korunk után, például nyugdíjasként is 37
ugyanazt az életszínvonalat tudjuk fenntartani, mint korábban. De ugyanezt érthetjük nemcsak a nyugdíjas korra. Bármilyen váratlan esemény, egy betegség bekövetkezhet egy család életében, és akkor ezt a problémát bizony valahogy kezelni kell. Ráadásul bizony ennek a kezelése egyéni szinten kell, hogy megtörténjen, mert az államra nem, sõt egyre kevésbé lehet számítani. Meggyõzõdésem nekem is, hogy a közigazgatásnak, a közszolgáltatásban dolgozó szférának a társadalom szempontjából egyértelmûen kisugárzó hatása van. Önöknél hitelesebben talán senki nem tudná képviselni a magyar társadalom érdekeit. Ezért kérem a segítségüket, hogy a magyar társadalom körében terjesszük el: szükség van arra, hogy gondoskodjunk magunkról. Családi, magánemberi szinten is szükség van egyfajta pénzügyi paradigma-váltásra. Ennek a szemléletváltásnak a lényege az, hogy ne a fogyasztásunk határozza meg azt, hogy meg tudunk-e takarítani és mennyit, hanem gondoljunk magunkra, a családunkra és a jövõnkre. Készüljünk föl a biztonságos holnapunkra, és a jövedelembõl a megtakarítások után fennmaradó rész határozza meg azt, hogy mennyit tudunk fogyasztani. Határozzuk meg elõre, hogy mi az, amire érdemes pénzt megtakarítani. Ez a cél természetesen háztartásonként különbözõ lehet. Mivel a biztosítások a legjobb hosszú távú megtakarítások, biztosítási szakértõként mi folyamatosan elemezzük, hogy milyen célra kívánnak a magyar háztartások megtakarítani. Érdekes tapasztalatunk, hogy több mint egy évtizede a megtakarítással rendelkezõ lakosság céljai állandóak, sõt ezek sorrendisége sem nagyon változik. A három legtöbbször említett megtakarítási cél között elsõ a váratlan eseményekregyûjtés. A második legfontosabb cél a nyugdíjcélú elõtakarékosság.ami viszont talán némileg meglepõ: több mint egy évtizede folyamatosan hol a második, hol a harmadik helyen szerepel a magyar megtakarítók körében a temetésrõl történõ gondoskodásés a saját temetésük céljára való elõtakarékosság. Tulajdonképpen e három cél mentén szeretnék én néhány szót részletesebben is szólni az egyéni válságkezelési és öngondoskodási stratégiáról. A váratlan eseményre történõ megtakarítás, mely a leggyakrabban említett megtakarítási cél, teljesen kézenfekvõ. Minden család életében különbözõ helyzetekre lehet és kell felkészülni. Ennek elterjedt eszköze tulajdonképpen az, hogy jövedelmünk egy részét félretesszük és ebbõl fedezzük majd a váratlan eseményekkel járó kiadásokat. Ez mindenképpen jó megoldás. Fontos azonban terjeszteni a pénzügyi kultúrát, mert ennél szakszerûbb megoldásokkal is lehet például egy váratlan kiadásra felkészülni. Ha például egy lakásbiztosításra gondolunk, ez is azt jelenti, hogy a nagyon-nagy kárt kívánjuk megelõzni a folyamatosan viszonylag alacsonyabb díj fizetésével. A biztosításoknak mindig az a lényege, hogy a kockázatközösség kialakítása révén lehetõvé válik viszonylag kisebb megtakarításokkal felkészülni a súlyos anyagi következménnyel járó váratlan eseményekre. A nyugdíjcélú elõtakarékosság jóval komplexebb és összetettebb téma. Ma Magyarországon mindenki szeret a nyugdíjról beszélni, foglalkoztatja a magyar embereket a nyugdíjkérdés. Érdekes módon azonban én azt látom, tapasztalom, 38
hogy miközben foglalkoztatja õket ez a kérdés, nem igazán tudnak arra a kérdésre válaszolni, hogy õk milyen nyugdíjat várnak maguknak. Annak ellenére, hogy különbözõ pénzügyi tanácsadók segítségével elõre lehet becsülni, ki lehet számolni, hogy ki mekkora nyugdíjra számíthat. Ennek ismeretében tudunk felkészülni arra, hogy a nyugdíjas korunkban is fenn tudjuk tartani azt az életszínvonalat, amin korábban éltünk. Szomorú és megdöbbentõ számokat mondok a jelenlegi nyugdíjrendszerrõl, illetve némileg kitekintést adva a jövõre is. Ha a jelenlegi helyzetre pillantunk, akkor a nyugdíjrendszerünk elsõ pillére a társadalombiztosítás, amelynek a hiánya, deficitje a GDP 2-3 %-a között van. Fel lehet tenni a kérdést, hogy ez sok, vagy kevés. Az Euró zónához csatlakozásunk követelménye az, hogy a teljes államháztartási deficit nem lehet több a GDP 3 százalékánál. Ha önmagában a társadalombiztosítás leköti ezt a limitet, akkor ez még középtávon sem tartható fenn. Ezen mindenképpen változtatni kell. De hogyan lehet változtatni? Például a kiadások csökkentésével, ami alacsonyabb nyugdíjat jelentene. Nyilvánvalóan ez nem járható út, de ugyanennyire kevéssé járható útnak tûnik egyébként a járulékok, vagy a nyugdíjkorhatár emelése is. Tehát tovább kell menni és keresni kell más megoldást és más forrást a nyugdíjakra. Van ilyen megoldás: a nyugdíjrendszer második pillére, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások.valóban kedvezõbb helyzetben vannak a magán-nyugdíjpénztári megtakarítással rendelkezõk. Fontos azonban látni, hogy még nekik is csak az eljövendõ nyugdíjuk 25%-a az, ami a magán-nyugdíjpénztári forrásból megy, a fennmaradó 75 százalékot pedig a már vázolt hatalmas deficittel rendelkezõ társadalombiztosítás fogja finanszírozni. Ha kicsit kitekintünk a fejlettebb országokra, akkor azt látjuk, hogy az elsõ két pillér, a TB és a magánnyugdíjpénztár által megszerzett nyugdíj az aktív kori jövedelem 60-70 %-ának felel meg. Ez tehát azt jelenti, hogy nekünk a nyugdíjba vonulásunkkor azonnal kb. 30-40 %-kal csökkennek a jövedelmeink, míg a kiadásaink várhatóan sokkal kisebb mértékben apadnak. Ezt a 30-40 %-os hiányt valahogy pótolni kell. De hogyan? Csak és kizárólag öngondoskodással, mert itt már további állami forrásra semmi esetre sem lehet számítani. Ezt a hiányt hivatott pótolni az önkéntes nyugdíjpénztári rendszer,amely mindenképpen nagyon jó megoldás az öngondoskodásra. A probléma az, hogy Magyarországon a pénztártagok átlagos befizetései havi 5000 Ft-nak felelnek meg, amelyrõl így elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen nem is igazán tudják azok, akik önkéntes nyugdíjpénztárban takarékoskodnak, hogy mire akarnak takarékoskodni, hiszen ezzel a havi 5000 forinttal igazából ezt a 30-40 %-os hiányt messze nem lehet kitölteni. Ráadásul ezek nagy része is azért születik, mert a vállalatok sok esetben béren kívüli juttatásként adják, azaz nem feltétlenül a magánszemély tudatos öngondoskodásáról beszélhetünk. Várható egyébként, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárra vonatkozó adótörvények változásával a jövõben ez még inkább csökkenni fog. Tulajdonképpen negyedik pillért már hivatalosan is öngondoskodáshívják, s ez nagyon sokféle megoldást kínál. Szó lehet nyugdíj-elõtakarékossági számláról, magánnyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítésrõl, vagy akár nyugdíjcélú életbiztosításokról.bármelyik 39
nagyon jó megoldás. De még aktív korunkban foglalkozni kell ezzel, ha nem akarunk nyugdíjasként rögtön azzal szembesülni, hogy 30-40 %-kal csökkent a jövedelmünk. Ami egyébként úgy gondolom, hogy szociális szempontból rendkívül méltánytalan helyzet, ha belegondolok, hogy egy szülõ, aki egész életében csak adott a gyermekének, az nyugdíjas korában egyik pillanatról a másikra kérni kényszerül. Mindannyian látjuk és tapasztaljuk, hogy jelenleg sajnos ez a helyzet. Ezen kell önmagunknak segíteni. Ha a jövõbe pillantunk, abban reménykedünk, hogy talán majd jobb lesz. De sajnos azt kell mondanom, hogy nem. A kutatásokra alapozott prognózisok szerint 2015-re a jelenleg kb. tízmilliós magyar lakosság azért lesz változatlanul tízmilliós, mert a bevándorlással növekszik a népességünk. Ha az akkori aktív korúak számából levonjuk azokat, akik nem járulnak hozzá a TB kassza bevételeihez, a rokkantakat, az inaktívakat, vagy a minimálbérért dolgozókat, akkor azt kapjuk, hogy a tízmilliós magyar népességet hozzávetõlegesen 2,5 millió aktív dolgozónak kell eltartania. Úgy gondolom, hogy ilyen számok mellett nem várhatjuk sem az egészségbiztosítás, sem a társadalombiztosítási rendszer más elemeinek javulását.ha még hosszabb távra tekintünk, sajnos ez a táv sem olyan hosszú akkor azt láthatjuk, hogy egy ENSZ kutatás szerint 20-30 év múlva az elöregedõ társadalom miatt az aktívakhoz képest 50 %-kal fog nõni a nyugdíjasok aránya. Ez tehát azt jelenti, hogy a mostani társadalombiztosítási rendszer a nagy hiány, az alacsony nyugdíj és a magas járulékok mellett ugyanezzel az 50 %-kal kellene növelni a befizetendõ járulékokat ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet fenntartható legyen. Nem túlzás e tények tudatában azt kijelenteni, hogy bizony a magyar nyugdíjrendszer idõzített bomba. A kérdés csak az, hogy mikor robban föl, ha még nem robbant volna föl. Amit tehetünk, az az, hogy elkezdünk saját magunkról vagy a szeretteinkrõl gondoskodni. Ezt válság idején is meg kell tenni. Azt látjuk egyébként, hogy ezekben a válság sokféle hatásával fenyegetett idõkben nagyobb ez a hajlandóság az emberekben. Tegnap el kellett volna kezdeni, de jobb ma, mint holnap nekilátni. Mindenképpen úgy gondolom, hogy ez politikától és a mindenkori kormánytól függetlenül nagyon fontos üzenet. Nem lehet azt várni, hogy egyre kevesebb bevételbõl egyre nagyobb kiadásokat finanszírozzanak.egyre kevesebben járulnak hozzá ahhoz, hogy egyre több ember nyugdíját finanszírozni lehessen. A megoldás tehát bármiféle nyugdíjcélú elõtakarékosságban található meg. Véleményem szerint az életbiztosítás egyik legjobb megoldás erre, melyet egyébként a növekvõ állami ösztönzés is mindenképpen alátámaszt. A TÁRKI kutatásai alapján már ma is az életbiztosítás a legnépszerûbb megtakarítási forma Magyarországon. Az MNB kutatásai pedig arra világítanak rá, hogy ez az a megtakarítási forma, amely a legdinamikusabban növekszik. A temetési célú elõtakarékosság a harmadik leggyakoribb megtakarítási cél. Fontosnak tartom elmondani, hogy a Pannónia Biztosítónál az egyetlen hazai alapítású biztosítónál küldetésünknek tekintjük, hogy olyan termékpalettát fejlesszünk ki, mely tulajdonképpen a bölcsõtõl a sírig épes gondoskodni egy családról és végig- 40
kíséri az emberek életét. A közigazgatásban dolgozók akik végigkísérik az emberi életet, legyen szó akár születésrõl, házasságról, lakásvásárlásról, vagy halálesetek bekövetkezésérõl, valóban hivatásként végzik ezt a munkát, amely nálunk egyelõre küldetésként van jelen. Mi is igyekszünk a hivatás felé fordítani a tevékenységünket. Ennek jegyében fejlesztettük ki Pannónia Alkony Életbiztosításunkat, amelynek célja az, hogy megoldja a magyar társadalomban az életvégi kiadások nagyon komoly problémáját, a méltó végtisztesség megadását. De nemcsak a temetésrõl történõ gondoskodásra ad lehetõséget ez a biztosítási forma, hanem az örökítés kiváló eszköze is, sõt egyértelmûen állíthatom, hogy nincs ma Magyarországon jobb megoldás erre a célra, mint az Alkony Életbiztosítás. Fontosnak tartottuk, hogy hazai biztosítóként a magyar családok problémájára találjunk megoldást. Az a törekvésünk, hogy ez a biztosítási forma legyen széles körben elterjedt és mindenki számára hozzáférhetõ. Hozzá tudunk járulni vele egyrészt a magyar társadalom létviszonyainak javításához, a nyugodtabb idõs korhoz, és ahhoz, hogy közjót próbáljuk szolgálni. Összefoglalva tehát arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mindenképpen fontos tisztán látnunk a jelenlegi helyzetünket. Hasonló a helyzetünk, mint a világgazdaságé. El vagyunk adósodva a nagyon sok hitel miatt. Ez igaz a háztartások szintjén és igaz a teljes világgazdaság szintjén. De a válságban is meg lehet erõsödni és meg lehet gyengülni. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak egy-egy nemzetállamra, de minden háztartásra is igaz. Figyelmeztetõ jelzésnek kell tekintenünk a jelenlegi helyzetet és mindenképpen felmérni a lehetõségeinket, azt, hogy milyen jövõt szeretnénk, és errõl miként akarunk gondoskodni. Kérdések, vélemények Az elhangzottakra reagálva Fehér József elmondta: az MKKSZ régóta keresi annak lehetõségét, hogy kifejezetten speciális közszolgálati biztosítási terméket fejlesszenek ki azok, akik ehhez értenek. Nem titok, minden marketing szándéktól mentesen mondom, hogy megkerestük ezt a biztosítót és úgy tûnik, hogy ez esetben lehet eredménye az együttmûködésnek valami olyasmi, ami eddig nem volt a magyar biztosítási piacon. Egy szót kérõ résztvevõ azt a véleményét fejtette ki, hogy mindenki, aki anyagilag megteheti, nyilván gondoskodik magáról, a jövõjérõl. A köztisztviselõi fizetésbõl azonban nem nagyon jut arra, hogy biztosításokat fizessenek, fõleg nem futja temetési elõ-takarékosságra. Egy másik felszólaló arra kért választ, hogy a magán és az önkéntes nyugdíjpénztári befektetések jelenleg gyenge hozama miatt érdemes-e a portfólión változtatni, vagy a meglévõ portfóliót hagyjuk rá a biztosítóra, vagy melyik lehetséges biztosítót javasolja választani? Sallai Linda válaszában elismerte, hogy az elmúlt év nyugdíjpénztári teljesítménye nem volt fényes, de bármilyen más befektetési piac rendkívül visszaesett. 41
Ezért ha ilyenkor kivesszük a pénzünket, akkor tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk, mint realizáljuk a veszteséget. Ilyenkor érdemes benntartani a pénzt, nem kell változtatni a portfólión, mert tulajdonképpen az árfolyamok a fél évvel ezelõttihez képest már most is jóval magasabban vannak, egy-két év múlva pedig vissza fognak állni a normális szintre. A portfólió besorolásról azt mondta, hogy amennyiben hosszú távról, 10-15 éves, vagy annál hosszabb távú befektetésrõl van szó, mindenképpen érdemes a részvénytúlsúlyos befektetéseket választani. Az esetek több mint felében még egykét év után is jobban járunk a részvénnyel, ugyanis bár nagyobb a kockázata, jóval nagyobb hozamot ad és hosszú távon a részvények árfolyamának ingadozása kisimul. A biztosítóválasztással kapcsolatban fontosnak tartotta a Pannónia Biztosítónak azt az elõnyét, hogy hazai és független biztosító, az egyetlen Magyarországon, amelynek nincs anyavállalata. Ez azt jelenti, mutatott rá, hogy mi az ügyfeleink pénzét nem az anyabankunkkal kezeltetjük, hanem több befektetési vállalattal dolgozunk együtt. Jelenleg hat partnerünk van és minden egyes befektetést olyan partnernek adunk oda, aki abban specialista és így hosszú távon jóval nagyobb hozamot lehet elérni, hiszen nálunk a befektetési partnereknél is érvényesül a piaci verseny hatása. Varga László, a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának (SZEF) elnöke 42 A formális érdekegyeztetés elfogadhatatlan számunkra Az elõttem szólt elõadók gondolatai visszaigazolták a SZEF programjának helyességét, megerõsítették törekvéseinket. Az, hogy a programban megjelölt valamennyi célunk a kemény viták ellenére sem teljesül úgy, ahogy szeretnénk, nem a mi hibánk, nem a mi munkánk gyengesége. Még akkor sem, ha egyesek a konföderáción belül is szeretnék a mi nyakunkba az utóbbi idõben személy szerint az én nyakamba varrni a közösen meghatározott követeléseink teljesülésének elmaradását. Programjaink nem személyes döntések nyomán állnak össze, mert a mi konföderációnk demokratikus, nagyon vitázó, de gondolkodó, és a lehetõségek szerint ésszerûen, kompromisszumokkal cselekvõ szervezet. Ahhoz, hogy ki tudjunk lábalni a mostani válságból, az ésszerû cselekvésre, a kompromisszumkészségre van szükség. Érdemes megjegyeznünk és feljegyeznünk is három szót. Ezek: szakszerûség, ésszerûség és emberség. Ami engem illet, én nagyon bürokrácia-párti vagyok.