Az innovatív munkaerő-piaci politika az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferenciák tükrében 2008-2014
Jelen kiadvány az Osztrák-Magyar Szakértői Akadémia 2008-2013 ETE-projekt keretében készült. A projektet az AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG 2007-2013 határmenti együttműködési program keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Unió; a Szociális Minisztérium, Osztrák Köztársaság; a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Magyarország és Szombathely Megyei Jogú Város támogatja.
Az innovatív munkaerő-piaci politika az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferenciák tükrében 2008-2014 A konferencia szervezői: L&R Szociális Kutató Intézet Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja A konferencia támogatói: Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Unió Szociális Minisztérium, Osztrák Köztársaság Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Magyarország Szombathely Megyei Jogú Város
Készítette: Dexinvest Magyarország Kft. ISBN 978-615-5288-05-0 Felelős kiadó Simon Zoltán Péter, igazgató Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Szombathely Nyomdai előkészítés Yellow Design Kft. Nyomdai munkák Yellow Design Kft.
TARTALOMJEGYZÉK Polgármesteri köszöntő...7 Bevezetés...9 A kísérletező munkaerő-piaci politika...11 A képzés szerepe a foglalkoztatás-politikában...15 A helyi foglalkoztatási partnerségek tapasztalatai...19 Az idősebb munkavállalók esélyei...23 Fiatalok munkaerő-piaci esélyei...27 A helyi önkormányzatok szerepe a munkanélküliség kezelésében...31 Nemek közötti esélyegyenlőség a munkaerő-piacon...35 Munka és család A fogyatékkal élő emberek esélyei a munkaerő-piacon...39 Új utak a foglalkoztatás szintjének emelése érdekében...43 Tovább? Együtt?...47 Melléklet...49
Előszó Tisztelt Olvasó! 2014-ben 20 éves az a folyamat, amelynek során az osztrák és a magyar munkaügyi szervezetek képviselői esztendőről esztendőre Szombathelyen találkoznak, hogy megvitathassák a két ország aktuális munkaügyi problémáit. A két évtizede tartó munkában Szombathely Megyei Jogú Város önkormányzata is részt vállalt, az Osztrák-Magyar Szakértői Akadémia pályázathoz szükséges önrész biztosításával segítette a program sikerét. Köszönöm a program szervezőinek, a magyar és az osztrák szakembereknek az első 20 évnyi kitartó és eredményes munkát! Külön köszönöm mindazok munkáját, akik e kötet létrejöttében közreműködtek! Puskás Tivadar polgármester Szombathely Megyei Jogú Város 7
Bevezetés Az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferencia kezdetben a foglalkoztatási problémákra kidolgozott ausztriai példák bemutatását jelentették. A konferencia résztvevői magyar oldalról döntően a munkaügyi szervezetben dolgozókból állt. Fokozatosan sikerült a civil szervezetek és a munkáltatók megnyerése a konferencián való részvételre. Ehhez a témák megfelelő megválasztása és a problémák szélesebb látókörben való vizsgálata teremtett alapot. A konferenciákat mindig az a szándék vezérelte, hogy a határ mentén élő és dolgozó munkaügyi szakemberek kicseréljék azokat a tapasztalatokat, amit a közösen kiválasztott témakörökben fontosnak tartottak elmondani egymásnak. Ki kell emelnünk azt is, hogy törekedtünk arra, hogy azok az ismeretek főleg az első években amelyek osztrák oldalról érkeztek, az egész országban elterjedjenek. Ennek érdekében a konferenciák előadásairól, a szekciók üléseiről, a szakmai következtetésekről kétnyelvű (német, magyar) kiadványok jelentek meg, a munkaerőpiac szakemberei számára ma is aktuális szakmai információkkal, vitákkal, tézisekkel, jövőbeli elképzelésekkel. A konferenciákat mindig komoly szakmai érdeklődés kísérte. A résztvevők száma az esetek többségében messze meghaladta a 100 főt. Gyakran fordult elő, hogy hazánk munkaügyi központjainak igazgatói teljes körűen részt vettek a szakmai fórumokon. Több alkalommal hozta össze a konferencia a két ország munkaügyi miniszterét, akik külön megbeszéléseket is folytattak. Találkoztak a foglalkoztatási szolgálatok főigazgatói, vezető szakmai munkatársai. Egyszóval a konferenciák egyfajta szakmai-diplomáciai szerepet is betöltöttek a két ország között, messze meghaladva a határ menti együttműködés kompetenciáit. A tartományok, illetve megyék, a civil szervezetek képviselői között személyes, helyenként baráti kapcsolatok szövődtek. Ezek jótékony hatással voltak a későbbi határ menti szakmai kapcsolatokra, tovább mélyítve azt. Végigkísérte a konferenciákat a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület gondos, szakszerű szervező munkája és a Vas Megyei Munkaügyi Központ munkatársainak önzetlen támogatása. A konferencia első időszakában motorja volt a szakmai rendezvényeknek és a határ menti együttműködésnek Mag. Rainer Klien az osztrák munkaügyi és szociális minisztérium munkatársa, majd később L&R Szociális Kutató Intézetének vezetője Dr. Walter Reiter és Barbara Willsberger. Az Ő munkájuk, szakértelműk és lelkesedésük nélkül nem lettek volna ilyen eredményesek ezek a szakmai fórumok. Az osztrák és magyar partnerekkel közösen kerültek megrendezésre a konferenciák. Ennek első lépcsőfoka a téma kitűzése volt. A témák mindig igazodtak a két ország 9
foglalkoztatás politikájának aktuális problémáihoz. Ugyanakkor mindig új vonásokkal próbáltuk gazdagítani a munkaerő-piaci politikánkat. Természetesen a 20 év sem volt elegendő ahhoz, hogy valamennyi szakmai terület problémáit körbejárjuk, de úgy gondolom, hogy jelentős hozzáadott értéket teremtettek a különböző országokból érkező előadók és a szakmai viták. A 2010. évi Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferencia megnyitója: Rudolf Hundstorfer szövetségi munkaügyi, szociális és fogyasztóvédelmi miniszter, Osztrák Köztársaság; Szabó Gábor alpolgármester, Szombathely Megyei Jogú Város; Kapiller Sarolta titkárságvezető, Vas Megyei Önkormányzat; Kiss Ambrus főigazgató, Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ; Herczog László szociális és munkaügyi miniszter, Magyar Köztársaság; Walter Reiter L&R Szociális Kutató Intézet; Helene Sengstbratl tartományi ügyvezető igazgató, Burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálat; Peter Zinggl tartományi tanácsnok, Burgenlandi Tartományi Kormányzat; Hegyi Gyula az Európai Bizottság képviseletében (balról jobbra) Ebben a rövid tanulmányban természetesen nincs lehetőség a konferenciák teljes tartalmi mondanivalójának visszaadására. Nem törekszünk arra, hogy a szakmai fórumok mindegyikéről megemlékezzünk, főleg annak sorrendiségében. Elsősorban az a célunk, hogy a konferenciák legfontosabb szakmai mondanivalóját emeljük ki tematikus formában. A tanulmány elkészítésekor személyes interjút készítettünk a Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának korábbi Éder Géza, Dr. Kovács Péter és jelenlegi igazgatójával Rodler Tamás, valamint az L&R Szociális Kutató Intézet és a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület munkatársaival. 10
A kísérletező munkaerő-piaci politika Talán a konferencia-sorozat egyik legfontosabb mondanivalója az volt, hogy a munkanélküliség elleni küzdelemben fontos szerepe van az országos foglalkoztatás-politikai célok és eszközök mellett, a helyi, térségi kezdeményezéseknek, kísérletezéseknek. Nem kell különösebben indokolni azt, hogy egy ország munkaerő-piaca területenként különbözőségeket mutat. Közismert a hátrányos térségek köre, azonosíthatók a munkaerő-piaci hátrányok is. Még az egyes térségeken belül is a kistérségi, lokális munkaerő-piacok különbözőségeket mutatnak és sajátos beavatkozásokat igényelnek. Ezeket a különbségeket az országos foglalkozáspolitika, a támogatási eszközök nem képesek lekövetni, csak a keretfeltételeket tudják meghatározni és képesek ösztönözni a helyi kezdeményezésekre. A konferenciák indulásakor (1995) ezek az ösztönzők Magyarországon nem álltak rendelkezésre és kevésbé voltak ismertek. Ezért volt nagyon komoly tudástranszfer osztrák részről, hogy az 1980-ban kezdődő ilyen irányú tapasztalataikat az első évtized konferenciáikon közvetítették számunkra. Melyek voltak ezek a fontos tapasztalatok? Egyrészt, hogy a helyi, új munkaerő-piaci programok kidolgozásának és próbaszerű megvalósításának tapasztalatait be lehet építeni a munkaerő-piaci szervezet standard támogatási eszközeinek sorába. Az osztrák tudományos elemzések úgy határozták meg a kísérletező munkaerő-piaci politikát, hogy az innováció megvalósítása egy komplex tevékenység köré épüljön fel. Vagyis több támogatási eszköz együttes átgondolt és célirányos alkalmazása jelenthet sikert a munkanélküliek számára. Ennek eszköze pedig a munkaerő-piaci programok rendszere, amelyet akkor az osztrák partnerek szociál-ökonómiai projektek néven ismertettek meg velünk. Ezek a projektek új területekre merészkedtek és azt próbálták ki, hogy a különböző beavatkozások mennyire tudják a munkanélküliek problémáit adekvát módon célirányosan megoldani. Nagyon fontos volt az a tapasztalat, hogy ezeket az eszközöket, módszereket elsősorban a nehezen elhelyezkedő, tartós munkanélküliek esetében célszerű alkalmazni, mert az ő elhelyezésük az eddigi központi állami eszközökkel nem volt sikeres. Ehhez a nagyon nehéz munkához szükség van a munkaügyi szervezetnek külső támogatókra, szakemberekre. Ausztriában a civil szervezetek töltötték be ezt a szerepet. Elsősorban két területen tudtak komoly segítséget nyújtani. Azzal hogy működésük a lokális munkaerő-piacokon volt, képesek voltak a lakosság problémáit helyesen érzékelni, és azokra újszerű, innovatív válaszokat adni. Másrészt kiegészítették a munkaerő-piaci szolgálat kapacitását, amely mindkét országban, de főleg Magyarországon a munkanélküliek jelentős tömege miatt szűkös volt. A civil szervezetek különösen 11
értékes segítséget tudtak nyújtani a humánszolgáltatások területén, a különböző tanácsadások formájában. Nagyon lényeges osztrák tapasztalat volt az is, hogy a különböző munkaerő-piaci programokat nem a munkaügyi szervezetnek kell lebonyolítani, hanem pályázati úton egy megfelelő tapasztalattal rendelkező menedzsment szervezetet kell bevonni. Ezzel egyszerre több eredményt is el lehetett érni. Egyrészt ezek a szervezetek folyamatos megrendeléseket kaphattak a foglalkoztatási szolgálattól és így a civil szektor a foglalkoztatás területén megerősödött, komoly szakmai tapasztalatokra tett szert és a rendszeres állami megrendelések anyagi biztonságot is biztosítottak számukra. Másrészt, a foglalkoztatási szolgálat köré egy komoly civil holdudvar épült ki, segítve az állami szervezetek élő kapcsolatát a helyi társadalommal. Lényeges kérdés volt ezeknek az akcióknak az eredményességi vizsgálata is. Az eredmény közvetlenül a tartós munkanélküliek munkába helyezése. Természetesen ez az út a problémák azonosításán, a motivációt elősegítő tanácsadásokon, a másodlagos munkaerő-piacon szervezett munkán, szakmai képzéseken és munkahelyek feltárásán keresztül volt vizsgálható. Az eredményesség egzaktul mérhető, mind a végeredmény, mind pedig a részfolyamatok tekintetében. Az eredmények összevethetők a ráfordított költségekkel. Ausztriában is sok vitát váltott ki, hogy mennyire költség hatékonyak ezek a módszerek. A tapasztalatokból az volt leszűrhető, hogy hosszú távon mindenképpen azok, különösen, ha a fiatalabb korosztályokat nézzük. Ezekre a kérdésekre később még vissza fogunk térni. Az első konferenciákon ismerkedtünk meg a tranzit munkahelyek koncepciójával. Ezek védett munkahelyek, olyanok, mint a repülőtéri várócsarnok, amely nem az állandó tartózkodást szolgálja, hanem megállóhely a továbbrepülés előtt. Ezeken a munkahelyeken tehát, olyan fejlesztő programoknak kell megvalósulnia, amely lehetővé teszi az elsődleges munkaerő-piacra történő átlépést. A cél tehát a társadalmi integráció, annak munkafolyamatába történő beilleszkedés. Ezzel a reményt vesztett, hátrányos helyzetű embereknek újra visszaadhatjuk a hitét abba, hogy családjukat el tudják tartani és emberi léthez méltó életet tudjanak élni. A kísérletező munkaerő-piaci politika fontos felismerése volt, hogy a jó ötlet önmagában még messze nem elég a sikerhez, az ötletnek megvalósíthatónak kell lennie és fogadóközegbe kell jutnia. Ennek érdekében rugalmas struktúrákat kell kiépíteni és ezek a programok megteremtették Ausztriában a vállalkozási és munkaerő-piaci tanácsadás formáit, amelyek nagyrészt függetlenek voltak a munkaerő-piaci szervezettől. Ennek jelentősége főleg abban nyilvánult meg, hogy nem elegendő a tartós munkanélkülieknek állást kínálni, hanem arra fel is kell őket készíteni. Előtérbe kerültek tehát a tanácsadás új formái, főleg gazdasági, szociális, pedagógiai területeken. Természetesen ezekről az új eszközökről komoly meggyőző munkát kellett folytat- 12
ni Ausztriában is, az állami szervezetek, az önkormányzatok képviselőivel. Ebben a meggyőzési folyamatban lényeges szempont volt, hogy a helyi, innovatív munkaerő-piaci programok nem helyettesítik, hanem kiegészítik a munkanélküliség kezelésére hivatott állami szervek munkáját, tehát nem konkurenciaként, hanem szövetségesként jelennek meg. Magyarországon miközben a szakma nagy érdeklődéssel kísérte ezeket a konferenciákat hasonlóan nehéz volt elfogadtatni a munkaerő-piaci programok szükségességét, a helyi kezdeményezések szerepét. Nálunk is nehéz volt megértetni a döntéshozókkal, hogy fontos, hogy a helyi sajátosságok a meglévő támogatási rendszerek mellett érvényre jussanak a foglalkoztatás politikában. További nehézséget okozott az a jogászi felfogás, hogy a munkaerő-piaci programokban az egyes program elemek tanácsadás, képzés, munka, elhelyezés csak egymástól elkülönítve, külön eszközként kezelve kerülhetnek lebonyolításra. Ez a koncepció akadályozta a projektelemek komplex egyidejű alkalmazását és így nehezítette a sikeres végeredményt, illetve növelte a bürokráciát. Emiatt több megyében nem szívesen alkalmazták ezt a módszert. Ma már a munkaerő-piaci programok bekerültek a foglalkoztatási szolgálat központi, támogatási eszköztárába, de a komplexitás követelményének még ma sem tesznek eleget. Ugyancsak nehézséget okoz hazánkban annak elfogadása, hogy a hátrányos helyzetű rétegek társadalmi integrációja nagyobb befektetést igényel, mint a hagyományos eszközök. Sok esetben uralkodik az a nézet, hogy a munkanélkülieket munkához kell szoktatni, rövid távú megoldásokat kell alkalmazni, s ennek következtében a munkára való felkészítés szakmailag gyenge lábakon áll. Így aztán gyakran tapasztalható, hogy a vállalkozók nem szívesen nyúlnak ezeknek az embereknek az alkalmazásához, illetve nem mindig sikerül a hátrányos helyzetű munkanélküliek társadalmi integrációja. Gyakran kell megküzdeni a kísérleti programok helyi elfogadtatásával, mert a helyi társadalom számára ezek a beavatkozások nem mindig transzparensek, s az eredmények a fenti hibák miatt nem prezentálhatók egyértelműen. A fenti nehézségek ellenére, úgy gondolom, hogy az első évtized konferenciái ráirányították a figyelmet a munkaerő-piac térségi sajátosságaira, a civil szervezetek fontosságára, a munkanélküliségre, a munkahelyteremtésre érdemben ható társadalmi szereplők összefogására. Ezekről a kérdésekről más témák kapcsán még szót fogunk ejteni. Mindenesetre az mindenképpen komoly eredménynek tekinthető, hogy az első évek után a konferenciák magyar résztvevői már nemcsak osztrák projektek sorát tekinthették meg, és meríthettek belőlük ötleteket, hanem a magyar oldal is felzárkózott, és az osztrák szakemberek magyar oldalon is látogathattak sikeres projekteket. A konferenciák szakmai kiadványaiknak áttanulmányozása során közel száz olyan működő és már lebonyolított munkaerő-piaci programot ismerhetünk meg, amely hasznos ötleteket és a lebonyolítás tapasztalatait megmutató ismereteket közvetít az olvasónak. 13
A képzés szerepe a foglalkoztatás-politikában Ezt a kérdést a konferenciák két vonatkozásban tárgyalták. Egyrészt hogyan lehet a képzést felhasználni a hátrányos helyzetűek társadalmi integrációjához, hogyan lehet a munkaerő-piaci képzéseket a különböző hátrányok leküzdésében a rehabilitáció szolgálatába állítani. Másrészt, hogyan lehet a szakképzést úgy megújítani, hogy ki tudjuk elégíteni a vállalkozók jogos igényeit. Nevezetesen a határ mindkét oldalán a szakképzés segítségével biztosítani tudjuk a termeléshez szükséges, megfelelően felkészített humánerőforrást. Az első probléma körrel több konferencia is foglalkozott. A képzés szerepe a tartós munkanélküliség csökkentésében különösen a fiatalabb korosztály tekintetében merült fel, az alacsony iskolázottság okán. Az elmúlt húsz évben egyértelmű jelenségként értékelhető az a tény, hogy az alacsony iskolázottságú fiatalok elhelyezkedése sokkal nehezebb, mint a felsőoktatásban végzett társaiké. Különösen súlyos a probléma, ha az alacsony iskolázottság magasabb életkorban jelentkezik, mert az ő esetükben a képzéssel történő beavatkozás több problémát is felvet. Ezeknek a problémáknak az enyhítése érdekében a konferenciák a következő javaslatokat, ötleteket vetették fel. Egyrészt a munkaügyi központoknak a támogatási rendszerükbe nagy hangsúlyt kell fektetni az alacsony iskolázottságú tartós munkanélküliek, a gyesen lévő anyák, a kisebb mértékben rokkantak iskolázottságának szakképzettségének javítására és korszerűsítésére, elsősorban speciális képzési programokkal, amelyeknek helyszínei lehetnek a regionális átképzési központok, illetve TISZK-ek. Komoly hangsúlyt kell fektetni a fiatalok pályaválasztásának segítésére, annak szakszerű tanácsadására, amelyben nemcsak a továbbtanulás lehetőségeit, hanem az elhelyezkedés realitásait is meg kell jeleníteni. Ennek érdekében célzott rendezvényeket, tájékoztató anyagokat, oktató filmeket kell biztosítani. Itt szeretném megjegyezni, hogy bár nem a konferenciához közvetlenül kapcsolódóan, de osztrák tapasztalatokat átvéve, a Vas Megyei Munkaügyi Központ által szervezett képzési vásárok honosodtak meg az egész országban, és minden évben megrendezésre kerülnek. Ugyancsak a konferencia szakmai mondanivalójához szorosan kapcsolódtak azok a szervezeti változások, amelyek a munkaügyi központon belül történtek. A humán szakszolgálatok mellett minden munkaügyi központban foglalkoztatási információs tanácsadók működtek, amelyek jelentősen hozzájárultak az iskolai pályaválasztás helyes irányainak megvalósításához. A különböző állásbörzék is összekapcsolták a képzési lehetőségeket az elhelyezkedés esélyeivel. 15
A munkanélküliek esetében pedig nagyon fontos a pályaorientációs és pályakorrekciós tanácsadás. Ennek érdekében a Vas Megyei Munkaügyi Központ a burgenlandi partnerekkel együtt uniós források felhasználásával a 90-es évek közepén pályaorientációs trénerek képzését indította el, biztosítva azt, hogy ehhez a tevékenységhez megfelelő szakember gárda álljon rendelkezésre. Láthatjuk tehát, hogy a konferenciák által megfogalmazott munka és tanulás, képzéssel történő rehabilitáció, a hátrányos helyzetűek képzésének segítése, az arra való motiválás és tanácsadás számos szervezeti formája épült ki, zömmel osztrák tapasztalatok alapján. A képzések sajátos területét jelentik azok a képesség fejlesztő tréningek, képzési programok, amelyek a megváltozott munkaképességűek rehabilitációját segítik. Ezekről egy későbbi fejezetben még szólunk. A határ mindkét oldalán komoly problémát okoz a munkanélküliség mellett a munkaerőhiány. Ez utóbbi jelentősen hátráltatja a vállalkozások tevékenységét, nehezítik a piaci megrendelések teljesítését és akadályozzák versenyképességűk fejlesztését. A gazdasági szempontokon kívül nagyon fontos, hogy a vállalkozókat bevonjuk és a helyi foglalkoztatás politika aktív szereplőivé tegyük, segítségükkel a munkahelyek bővítésével csökkentsük a térségek munkanélküliségét és növeljük a foglalkoztatást. Ezért volt nagyon jelentős a 2007 májusában megtartott Mérlegen a szakképzés című konferencia. Ezen a fórumon ugyanis a szakképzés kérdésköre nemcsak a munkanélküliek és a képzők szemszögéből jelent meg, hanem megjelentek a munkaadók igényei is. Komoly hangsúlyt kapott a szakmunkás képzés és annak problémái. Sok szó esett a szakmunkás képzés imázsáról, arról, hogy hogyan lehetne azt a téveszmét megszüntetni, hogy a családok gyermekeiket mindenáron felsőoktatási intézményben szeretnék taníttatni, függetlenül attól, hogy milyen a gyermek képessége és a választott felsőoktatási terület mennyire releváns a jövőbeli elhelyezkedéssel. Szó esett arról, hogy Ausztriában és Magyarországban élesedik az iskolák közötti verseny, a demográfiai problémák miatt bőséges kínálat van az iskolákból és egyre élesedő harc folyik a tanuló létszám biztosításáért. Ez félreviheti a szakképzési irányokat, hiányszakmák sorát hozza létre és lehetetlenné teszi a duális szakképzés hatékony működését. A résztvevők mindkét oldaláról hangsúlyozták hogy ezen sürgősen változtatni kell. Fontosak voltak azoknak a kutatási eredményeknek a bemutatása, amelyek alapján azt állapíthattuk meg, hogy a hiányszakmák szerkezete kelet Ausztriában és nyugat Magyarországon jelentős átfedést mutat. A résztvevők magyar oldalról hangsúlyozták, hogy a rendszerváltás után különböző okok miatt megszűntek a vállalati tanműhelyek és ezért a gyakorlati képzés nem szolgálja a gazdálkodók érdekeit. Szükség van tehát a duális szakképzés szervezeti és tartalmi elemeinek újrateremtésére. Ennek érdekében a gazdasági kamaráknak aktív szerepet kell vállalniuk a szakképzésben. 16
Ezek a felvetések természetesen már meghaladják egy határ menti munkaerő-piaci együttműködési kompetenciáit. Ennek ellenére nagyon fontos szakmai megalapozását adta a magyar kormányzati és foglalkoztatás politikai döntéshozóknak, a szakképzés átalakításához. Ez Magyarországon a 2010-es évek óta lényegében megvalósult, illetve a duális szakképzés irányába erőteljesen elmozdultak a szakmai intézkedések. A gazdasági kamarák meghatározó szerepet töltenek be a szakképzés célkitűzéseinek meghatározásában, a gyakorló helyeken folyó munka ellenőrzésében. Ugyancsak átalakult Magyarországon a felsőoktatás finanszírozása, amely a nagyobb felelősség vállalásra ösztönzi a benne szereplő résztvevőket. A konferencián olyan sikeres osztrák-magyar modelleket is bemutattak, amelyek az alacsony iskolázottságú fiatalok olyan képzési programjait mutatják be, amelyek a résztvevők elhelyezkedését segítik. Nagyon érdekes tapasztalatokkal szolgált az Első Magyar Dán Termelő Iskola Alapítvány beszámolója, valamint Vasi Bau Fa- és Építőipari Szakképző Iskola hiányszakmákba történő képzési programjairól szóló tájékoztatója. Az osztrák modellekben fontos tapasztalat volt, ahogyan a képzési programokban a résztvevő vállalatok szakmunkás tanulói és oktatói együttműködnek. Ez az együttműködés kiterjed a szülők a különböző támogatók és a regionális döntéshozók körére is. Komoly erőfeszítéseket tesznek a képzett szakmák imázsának javítására, amelyek a jövő sikeres beiskolázását jelenthetik. Ez a konferencia komoly szakmai információkat adott azokról a törekvésekről, amelyek azt a célt szolgálják, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a munkaerő-piacon a kereslet és a kínálat tényleges egymásra találjon. Komoly vita alakult ki arról, hogy hogyan lehet a szakképzés szerkezetét a gazdaság igényeihez igazítani, milyen bérpolitikát kell alkalmazni a hiányszakmákban, hogy az kellően vonzó legyen a szakmát választó fiataloknak, de ugyanakkor megfelelő összhang alakuljon ki más területek bérezési szintjeivel. Komoly kérdés az is, hogy melyek a megfelelő arányok a munkanélküli ellátás és a szociális ellátás között, amelyek garantálják, hogy a munkaerő-piac felé mobilizáljuk azt a tartalék humánerőforrást, akikre nagy szüksége van a gazdaságnak, de akiket természetesen a munkára fel kell készíteni. Fontos megállapítása volt a konferenciának az is, hogy a közoktatás és szakképzés egymástól elválaszthatatlan terület, és nem a szakképzés feladata lenne a közoktatás hiányosságainak pótlása. Ugyanakkor bármely szakmát nézzük fontos az általános műveltség megléte, mert az befolyásolja a munka kultúrát is. A fentiek is bizonyítják, hogy ez a konferencia nagyon komoly mondanivalót fogalmazott meg az országos szakpolitikák számára. 17
A helyi foglalkoztatási partnerségek tapasztalatai A foglalkoztatás politikában nagy szerepe van a helyi partnerek összefogásának. Az a vízió, hogy az egyes térségekben a foglalkoztatáshoz kapcsolódó szervezetek közötti együttműködés komoly hasznokat eredményezhet mindkét országban megfogalmazódtak, s egy sor innovatív projekt létrehozását eredményezte. Így ismertük meg a foglalkoztatási paktumok gondolatát, amelyről először az Osztrák-Magyar Munkaügyi Konferencián beszéltünk. A foglalkoztatási paktum nem más, mint a térség munkaerő-piaci szereplőinek olyan összefogása, amely azt a célt szolgálja, hogy az adott munkaerő-piacon csökkenjen a munkanélküliség és új munkahelyek létrehozásával növeljük a foglalkoztatást. Osztrák tapasztalatok alapján az adott lokális munkaerő-piacok legfontosabb szereplői azonosításra is kerültek. Ezek pedig a következők: a munkaerő-piaci szolgálat, az önkormányzatok, a vállalkozások, a képző intézmények, az érdekképviseleti szervek (szakszervezetek), gazdasági kamarák, a civil szervezetek, felsőoktatási intézmények, kutató központok.stb. Fontos hangsúlyozni, hogy az együttműködésben a felsoroltak egyenrangú partnerek. Az első kérdés az, hogy a fenti partnerek miért érdekeltek egy ilyen együttműködésben. A munkaügyi központok szerepét nem kell külön hangsúlyozni, hisz többek között a munkanélküliség kezelésére hozták őket létre. Az önkormányzatoknak sem mindegy hogy az emberek találnak-e munkát a településen vagy környékén, illetve a munkanélküliség miatt mekkora a szociális segélyezettek köre. A vállalkozások a számukra szükséges humánerőforrás meglétében érdekeltek. A képző intézmények megrendeléseket kaphatnak különböző képzési programok lebonyolítására és ma már a képzés színvonala egy intézményben a tekintetben is értékelésre kerül, hogy milyen arányú a végzettek elhelyezkedése. Ezek az érdekek fűzhetnek össze egy jól felépített foglalkoztatási együttműködést. Az együttműködés egyik és talán a legfontosabb területe az információk cseréje, a munkaerő-piaci helyzet értékelése és a jövő tennivalóinak megfogalmazása. Az információ csere közvetlen találkozókon (pl. az érdekelteket tartalmazó úgynevezett irányító csoport ülésein) biztosítható. A helyzetértékelés azért nagyon fontos, mert eltérő nézőpontok fogalmazhatók meg a munkanélküliség kapcsán az érintettek között. A foglalkoztatási paktum lényege, hogy ezekből az eltérő nézőpontokból és esetleg érdekekből az érintettek megkeressék azokat a közös pontokat, amelyekben együtt tudnak működni. A foglalkoztatási paktum 19
tehát nem azt kívánja a résztvevőitől, hogy törekvéseit, érdekeit adja fel, hanem azt, hogy a saját és a térség érdekében együtt tudjon működni úgy, hogy az mindenkinek előnyére váljon. A konferencián az osztrák partnerek bemutatták a náluk létrejövő térségi foglalkoztatási együttműködések tapasztalatait, eredményeit, szervezeti modelljeit, de szóltak az együttműködés problémáiról is. Talán ez az osztrák tudás transzfer eredményezte Magyarországon az egyik leglátványosabb eredményeket. Először Vas megyében, a Kemenesalján, Szombathelyen, aztán Zala megyében alakultak meg a térségi paktumok. Számuk rohamosan terjedt az egész országban. A gondolatot felkarolták a magyar döntéshozók is, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, s számos pályázat kiírásával segítették ezt a folyamatot. Konferenciák szervezésére került sor, tapasztalatcserék történtek a különböző paktumok között. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Kara László Gyula professzor vezetésével segítséget adott a paktumok magyarországi gyakorlatának működési tapasztalatainak összegyűjtésében, a tudományos kutatásában. Ma az egyetem könyvtárában ezek az információk megtalálhatók. Magyarországon a foglalkoztatási paktumok különböző területeken (kistérségekben, megyékben, térségek között, regionális szinten) jöttek létre. Eredményességük változó. Szerepük mindenképpen abban jelentős, hogy hangsúlyozták a különböző szereplők együttműködésének fontosságát, fejlesztették az együttműködési kultúrát. A gondokat, nehézségeket és az esetleges eredménytelenséget is ennek az együttműködési kultúrának alacsony foka okozza hazánkban. A foglalkoztatási paktumok Magyarországon ott sikeresek, ahol a felek belátták, hogy a munkaerő-piaci helyzet javítása érdekében nincs más út, mint a szakmai együttműködés. Ez az együttműködés és korrekt szakmai párbeszéd ad megbízható információkat a döntéshozók számára, ad lehetőségeket olyan programok indítására, amelyek nemcsak a pályázati lehetőségeket használják ki, hanem saját forrásokból szakmai munícióból táplálkoznak. A programok tartalmazzák az adott térség specifikus sajátosságait, problémáit. Magyarországon ma közel 60 foglalkoztatási paktum működik. A kezdeti időszakban talán hosszabb időt vett igénybe az együttműködés szervezeti kereteinek kialakítása. A szervezeti működés tekintetében törekedtünk az osztrák standardok egyben az európai uniós normák figyelembe vételére, amelyek egyrészt a minőséget is garantálták, másrész megkülönböztették a paktumokat más jellegű együttműködési formáktól. A paktumok értékeléséhez országosan kialakítottuk azt a minőségbiztosítási rendszert, amelyek lehetővé teszik a paktumok működésének vizsgálatát, s egyben segítik a további támogatások, pályázati elbírálások szakmaiságát is. 20
Természetesen születtek kudarcok is ezen a területen. Ott ahol a partnerek nem voltak kellően aktívak, egymásra vártak, szóbeli elkötelezettségük ellenére keveset tettek a közös célok megvalósításáért, ott az együttműködés előbb utóbb kifulladt és a paktumok megszűntek. Károkat okozott az a félreértelmezett gyakorlat is, ahol esetenként a foglalkoztatási együttműködést aktuálpolitikai érdekekre használták fel, és a sikert előbb beharangozták, mint sem az bekövetkezett. Ez inkább rombolta az együttműködést, mint erősítette. Ezek a hibák is kiemelték a foglalkoztatási együttműködéseknek azt a gondolatiságát, hogy a foglalkoztatási paktumok szakmai programok és a térség szereplőinek politikai hovatartozásától függetlenül nyújthatnak előnyöket. Azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a foglalkoztatási paktumok megjelenése és működése Magyarországon az osztrák-magyar konferencia sorozat egyik nagyon komoly eredményének tekinthető. 21