A Magyarok Szlovákiában (1989 2004) elsõ kötete a szlovákiai magyarság történelmének a rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig tartó idõszakát dolgozza fel. Azt a fordulatokban, eseményekben rendkívül gazdag, az ország új politikai-társadalmi berendezésének kialakulása szempontjából kulcsfontosságú tizenöt évet tárgyalja, amely során a szlovákiai magyarság a kommunizmus negyven éve után az ország demokratizálódási folyamatának részeként fokozatosan önálló politikai közösséggé alakult. A kötet a klasszikus értelemben vett politikatörténet, valamint az ország alkotmányos rendszerének elemzése mellett áttekinti Szlovákia s ezen belül Dél-Szlovákia gazdasági életét, régiófejlesztési politikáját és közigazgatását, demográfiai, település- és társadalomszerkezetének alakulását, az egészségügy helyzetét, a környezetvédelem aktuális kérdéseit, a szlovákiai magyar oktatásügyet, az intézményrendszer fejlõdését, az egyházak helyzetét, a szlovákiai magyar sajtót és a kultúra egyes területeit. A kötet hasznos kézikönyvül szolgálhat a téma iránt érdeklõdõk számára. 300 Sk ISBN 80-8062-2353 9 788080 622350 MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1989 2004) I MAGYAROK AROK (1989 2004) SZLOVÁKIÁBAN Összefoglaló jelentés A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig I. kötet Szerkesztette azekas József Hunèík Péter órum Kisebbségkutató Intézet Lilium Aurum Könyvkiadó Somorja Dunaszerdahely, 2004
Magyarok Szlovákiában (1989 2004). I.
MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1989 2004) Összefoglaló jelentés A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig I. kötet Szerkesztette azekas József Hunèík Péter órum Kisebbségkutató Intézet Lilium Aurum Könyvkiadó Somorja Dunaszerdahely, 2004
LEKTORÁLTA Csicsay Alajos Juhász erenc Koncsol László Örkény Antal Peter Šomló Szarka László Zászlós Gábor A kötet megjelenését támogatta Open Society Institute (Budapest) Határon Túli Magyarok Hivatala (Budapest) Márai Sándor Alapítvány (Dunaszerdahely) Ipolyság város pecsétje Sigillum oppidi Saag (Ipolyság) Illyés Közalapítvány (Budapest) Miklós & Co. Kft. (Dunaszerdahely) TriGránit Development Corp. (Pozsony) OTP Banka Slovensko (Pozsony) Novitech Kft. (Kassa) BVG Print Kft. (Budapest) Közép-európai Alapítvány (Pozsony) Búslaki Tangazdaság Kft. (Nagyudvarnok) Zászlós Gábor Pósa Lajos Hunèík Péter Csekes Erika Világi Oszkár Szerzõk, 2004 Szerkesztés azekas József, Hunèík Péter, 2004 Hungarian translation Szabómihály Gizella, 2004 ISBN 80-8062-2353
TARTALOM AZEKAS JÓZSE HUNÈÍK PÉTER ELÕSZÓ... 13 SÁNDOR ELEONÓRA A RENDSZERVÁLTÁS MAGYAR SZEMMEL...23 1. Bevezetõ megjegyzések...23 2. A szlovákiai magyarság ellenzéki szervezõdése a nyolcvanas években...24 3. A magyar szlovák cseh ellenzéki együttmûködés nehézségei...25 4. A rendszerváltás elõtti év...27 5. Összeomlik a rendszer...29 6. Pártok és stratégiák...31 7. A Csemadok, a választási törvény és a magyar egyetem ügye...35 8. Kitekintés...39 ÖLLÖS LÁSZLÓ A MAGYAR PÁRTOK PROGRAMJAI...51 1. Bevezetés...51 1.1. üggetlen Magyar Kezdeményezés ( MK) Magyar Polgári Párt (MPP)...54 1.2. Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM)...55 1.3. Együttélés Politikai Mozgalom...55 1.4. Magyar Néppárt...55 1.5. Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért...55 1.6. Magyar Koalíció...56 1.7. Magyar Koalíció Pártja...56 2. Pártprogramok...57 2.1. A üggetlen Magyar Kezdeményezés programja...57 2.2. Az Együttélés programja...60 2.3. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom programja...62 3. Pártprogramok az 1990. évi választások után...64 3.1. Magyar Polgári Párt...64 3.2. Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom...66 3.3. Együttélés...67 3.4. Magyar Koalíció Pártja...67 SZARKA LÁSZLÓ KISEBBSÉGI TÖBBPÁRTRENDSZER ÉS KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS (A SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKAI PÁRTOK MÛKÖDÉSE 1989 1998)...79 1. Elõzmények...79 2. A kisebbségi magyar többpártrendszer kialakulása...80 2.1. Az MK (MPP) konszociációs modellje...81 2.2. Az Együttélés Politikai Mozgalom...83 2.3. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom...84 2.4. Kísérleti pártok, pártkezdeményezések...85
6 Tartalom 3. Közösségépítés, önkormányzatiság, autonómiatervek...85 3.1. Az MK autonómiaprogramja...87 3.2. Az MKDM autonómiatervezete...88 3.3. Az Együttélés autonómiatervezete...90 3.4. A komáromi nagygyûlés...91 4. A harmadik Meèiar-kormány (1994 1998)...93 5. Összegzés...95 Melléklet A parlamenti választások eredményei (1990 2002)...100 HAMBERGER JUDIT A MAGYAR KOALÍCIÓ PÁRTJA A SZLOVÁK KORMÁNYBAN...105 1. Elõzmények...105 2. A kormányzási ciklusok jellemzõi...106 2.1. Az elsõ koalíciós kormányzási ciklus: 1998 novemberétõl 2002 szeptemberéig...106 2.1.1. A koalíció mûködése...106 2.2. A második koalíciós kormányzási ciklus: 2002 októberétõl...110 2.2.1. A koalíció mûködése...113 3. Az MKP kormányzati szereplésének értékelése...115 MÉSZÁROS LAJOS (CSEH)SZLOVÁKIA ALKOTMÁNYOS RENDSZERE...125 GYURGYÍK LÁSZLÓ A MAGYARSÁG DEMOGRÁ IAI, TELEPÜLÉS- ÉS TÁRSADALOMSZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSAI...141 1. A szlovákiai magyarság a (cseh)szlovákiai népszámlálások tükrében 1921 2001...141 2. A szlovákiai magyarság településszerkezetének változásai az 1990-es években...144 2.1. A magyarlakta települések csoportosítása...145 3. A szlovákiai magyarság közigazgatási egységek szerinti és regionális megoszlása...147 4. Korösszetétel korcsoportok szerinti megoszlás...149 5. Iskolai végzettség szerinti megoszlás...151 6. Gazdasági aktivitás, szociális összetétel és gazdasági ágazatok szerinti megoszlás...154 7. elekezeti megoszlás...157 8. A népszámlálási és a népmozgalmi statisztika kölcsönhatásai...159 9. A házasságkötések és válások számának alakulása...159 10. A születések és halálozások számának alakulása...162 11. A természetes szaporodás alakulása...164 12. A vándormozgalom...166 13. A szlovákiai magyarság lélekszámváltozásának okai...169 13.1. Empirikus megközelítés...169 14. Összegzés...175 15. Összefoglaló helyett kitekintés...175 üggelék...181 LÁSZLÓ BÉLA A MAGYAR OKTATÁSÜGY...183 1. A szlovákiai magyar oktatásügy áttekintése 1918-tól a rendszerváltásig...183
Tartalom 7 1.1. A szlovákiai magyar iskolarendszer kialakulása az elsõ világháború után...183 1.2. A magyar nyelvû iskolai oktatás visszaállítása és fejlõdésének áttekintése a rendszerváltásig...184 2. A rendszerváltás utáni szlovákiai magyar oktatásügy...188 2.1. Nemzetiségi oktatáspolitika és anyanyelvi oktatás...188 2.1.1. Bevezetõ...188 2.1.2. A nemzetiségileg vegyes lakosságú területek iskolaügye...192 2.1.3. Alternatív oktatás és kétnyelvû bizonyítványok...194 2.1.4. Hogyan tovább?...199 2.2. A rendszerváltás utáni szlovákiai magyar oktatásügy helyzete...200 2.2.1. A korcsoportok megoszlása és változásai...200 2.2.2. Óvodák...203 2.2.3. Alapiskolák...205 2.2.4. Középiskolák...212 2.2.4.1. Gimnáziumok...212 2.2.4.2. Szakközépiskolák...217 2.2.4.3. Szakmunkásképzõk...221 3. A szlovákiai magyar felsõoktatás...226 3.1. Bevezetés...226 3.2. Az egyetemi autonómia kialakulása...226 3.3. elsõoktatás az európai integráció küszöbén...227 3.4. Magyar nemzetiségû hallgatók a szlovákiai felsõoktatásban...228 3.4.1. Általános jellemzõk...228 3.4.2. A hallgatók szakágazatok szerinti megoszlása...230 3.4.3. A hallgatók megoszlása városok, egyetemek, karok között...234 3.5. A magyar nyelvû felsõoktatás és felsõoktatási intézményeinek kialakulása...236 3.5.1. A magyar nyelvû felsõoktatás és az európai trendek...236 3.5.2. Magyar nyelvû felsõoktatás Szlovákiában...238 3.5.3. Magyar nyelven oktató felsõoktatási intézmények...239 TÓTH KÁROLY A MAGYAR INTÉZMÉNYRENDSZER EJLÕDÉSE...247 1. Az 1989 elõtti polgári kezdeményezések...247 2. A rendszerváltás szervezetei és azok jellemzõi...250 3. A szlovákiai magyar intézményrendszer a számok tükrében...251 4. A szlovákiai magyar szervezetek tipológiája...256 4.1. (Cseh)Szlovákiai Magyar érdekvédelmi és szakmai (ernyõ)szervezetek...259 4.2. Csemadok...260 4.3. Alapítványok, polgári társulások, egyesületek, mûhelyek, intézetek...261 4.3.1. Kiegészítõ forrásokat biztosító szervezõdések...261 4.3.2. A magyar pártokhoz kötõdõ szervezõdések...261 4.3.3. Nemzetközi orientáltságú, a kisebbségi kereteket túllépõ szervezetek...263 4.3.4. Képzõ szervezetek...263 4.3.5. EU-orientált szervezetek...263 4.4. Kiadók, folyóiratok és lapok...264 4.5. Állami és önkormányzati intézmények...264 4.6. Profitorientált kisebbségi gazdasági társulások...264 5. Anyagi erõforrások...265
8 Tartalom 5.1. Belsõ erõforrások önkéntes munka...266 5.2. Állami támogatások...266 5.3. Magyarországi támogatások...266 5.4. Nyugati alapítványok...267 6. Összegzés...267 JAROSLAV KLING RÉGIÓ EJLESZTÉSI POLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS...271 1. Bevezetés...271 1.1. A szlovákiai magyar kisebbség területi megoszlása...271 1.2. A magyar nemzetiségû lakosság által lakott területek helyzetét befolyásoló tényezõk...273 2. A közigazgatási reform és dél-szlovákiai megvalósulása...274 2.1. Az 1989 utáni szlovákiai közigazgatási reform, különös tekintettel az 1998 utáni idõszakra...274 2.2 A területi önkormányzati szervekbe történõ választások és a magyar kisebbség...276 2.3. A települési önkormányzat szerepe a településfejlesztésben...278 3. Az állami területfejlesztési politika szerepe Dél-Szlovákia fejlesztésében...279 3.1. Az állami területfejlesztési politika alakulása...279 3.2. A regionális politika egyes eszközeinek megjelenési formái Dél-Szlovákiában...283 3.2.1. A De minimis támogatási program...284 3.2.2. Az SZK Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztériumának lakásépítés-fejlesztési programja...286 3.2.3. A regionális fejlesztési ügynökségek integrált hálózata...289 4. Befejezés...290 PETER PAŽITNÝ KAROL MORVAY SIMONA ONDRIAŠOVÁ JAROSLAV KLING A DÉLI RÉGIÓK TELJESÍTÕKÉPESSÉGE...295 1. Bevezetõ...295 2. A régiók teljesítõképességének összevetése...300 2.1. oglalkoztatottság és munkanélküliség...302 2.2. Infrastruktúra-ellátottság...302 2.3. Termelési mutatók és bérek...304 3. Dunamellék Alsó-Vágmellék...304 3.1. Helyzet...304 3.2. Lakosság és települések...307 3.3. Gazdasági helyzet...308 3.3.1. Munkanélküliség...308 3.3.2. Bérszínvonal...308 3.3.3. Termelési mutatók...308 3.4. A régió teljesítõképessége...308 4. Alsó-Nyitra...312 4.1. Helyzet...312 4.2. Lakosság és települések...312 4.3. Gazdasági helyzet...312 4.3.1. Munkanélküliség...312 4.3.2. Bérszínvonal...312
Tartalom 9 4.3.3. Termelési mutatók...314 4.4. A régió teljesítõképessége...318 5. Gömör Kishont Nógrád...318 5.1. Helyzet...318 5.2. Lakosság és települések...318 5.3. Gazdasági helyzet...320 5.3.1. Munkanélküliség...320 5.3.2. Bérszínvonal...322 5.3.3. Termelési mutatók...322 5.4. A régió teljesítõképessége...323 6. Kassa Abaúj...325 6.1. Helyzet...325 6.2. Lakosság és települések...325 6.3. Gazdasági helyzet...325 6.3.1. Munkanélküliség...325 6.3.2. Bérszínvonal...327 6.3.3. Termelési mutatók...327 6.4. A régió teljesítõképessége...329 7. Bars...332 7.1. Helyzet...332 7.2. Lakosság és települések...332 7.3. Gazdasági helyzet...334 7.3.1. Munkanélküliség...334 7.3.2. Bérszínvonal...334 7.3.3. Termelési mutatók...334 7.4. A régió teljesítõképessége...336 8. Zemplén...339 8.1. Helyzet...339 8.2. Lakosság és települések...339 8.3. Gazdasági helyzet...339 8.3.1. Munkanélküliség...339 8.3.2. Bérszínvonal...341 8.3.3. Termelési mutatók...342 8.4. A régió teljesítõképessége...344 9. Jövõbeli trendek...344 PETER PAŽITNÝ AZ EGÉSZSÉGÜGY ÉS A DÉLI RÉGIÓK LAKOSSÁGÁNAK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA...349 1. A születéskor várható átlagos élettartam növekedése nem a szolgáltatók nyújtotta kínálati struktúra változásának a következménye...349 2. Lakossági prioritások...351 3. Az egészségügyi reform figyelembe veszi a lakossági prioritásokat...353 4. A déli régiók lakosságának egészségi állapota egyértelmûen rosszabb a szlovákiai átlagnál...353 4.1. A születéskor várható átlagos élettartam...354 4.2. Standartizált halálozási arányszám (SDR)...355 5. Az egészségügyi ellátáshoz való jó hozzáférés Dél-Szlovákiában...357
10 Tartalom 5.1. A fizikai hozzáférhetõség...357 5.2. Anyagi elérhetõség...358 5.2.1. Az elsõ eredmény...359 5.2.2. A második eredmény...360 5.2.3. A harmadik eredmény...361 5.2.4. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzájárulás...362 6. Befejezés...363 TUBA LAJOS KÖRNYEZETVÉDELEM...367 1. Bevezetés...367 1.1. enntartható fejlõdés...367 1.2. Törvényi szabályozás...368 2. Környezeti tényezõk...368 2.1. Levegõ...368 2.2. Víz...370 2.3. Talaj...371 2.4. Természetvédelem...371 2.4.1. Nemzeti parkok...371 2.4.2. Tájvédelmi körzetek...372 2.4.3. Nemzeti természetvédelmi rezervátumok...372 3. Hálózatok...373 3.1. Az Ökológiai Stabilitás Területi Rendszere (ÚZES)...373 3.2. NATURA 2000...374 3.3. A környezeti hatások vizsgálata...374 3.4. Regionalizáció...374 4. A kilencvenes évek jelentõs eseményei...375 4.1. A Bõs Nagymarosi Vízlépcsõrendszer körüli vita...375 4.2. A mohi atomerõmû üzembe helyezése...377 4.3. A szovjet hadsereg által hátrahagyott környezetszennyezés...378 A. KIS BÉLA A SZLOVÁKIAI RE ORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ...379 1. Bevezetés...379 2. Visszatekintés a múltba...379 3. Református élet a rendszerváltás után...380 3.1. Új jogi keretek kialakítása...380 3.2. Tisztújítások...381 3.3. A Zsinat megjelenítése, kül- és belföldi kapcsolatok...381 3.4. Iskolaügy...381 3.4.1. Közoktatás...382 3.4.2. Katechéta-, teológus- és kántorképzés...382 3.5. Restitúció...383 3.6. A református sajtó...384 3.7. Református szervezetek, intézmények, csoportosulások...384 3.8. Misszió, diakónia...385 3.9. Építkezések, felújítások...386 4. Zárszó...386
Tartalom 11 HERDICS GYÖRGY ZSIDÓ JÁNOS A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ...387 1. Bevezetés...387 2. Történelmi visszatekintés...387 3. A magyar katolikusok helyzete a rendszerváltás után...389 3.1. Új lehetõségek...389 3.2. Iskolaügy...390 3.2.1. Közoktatás...390 3.2.2. Teológus-, hitoktató- és kántorképzés...390 3.2.3. A magyar püspök kérdése és a komáromi imanap...392 3.3. Restitúció...393 3.4. A magyar katolikus sajtó...393 3.5. Intézmények, csoportosulások...394 3.6. Építkezések, felújítások...395 4. Zárszó...395 LISZKA JÓZSE TUDOMÁNYOS INTÉZMÉNYRENDSZER, TUDOMÁNYOS ÉLET ÉS IRODALOM...397 VARGA SÁNDOR A CSEMADOK...405 GÖR ÖL JENÕ NÉPMÛVÉSZET, OLKLÓR...413 LOVÁSZ ATTILA A MAGYAR SAJTÓ...417 1. A magyar sajtó a rendszerváltás idején...417 2. A kilencvenes évek és a piacvesztés...417 3. Az Új Szó hegemóniája és az ellenlépések...418 4. Hetilapok kisebbségben a túltelített piacon...421 5. Piac: amikor a pluralitás már szétforgácsolódás...422 6. Elektronikus sajtó...423 7. Milyen tehát a sajtó helyzete?...424 8. A jövõ...425 9. Országos terjesztésû szlovákiai magyar sajtótermékek...426 9.1. Új Szó...426 9.2. Vasárnap...427 9.3. Szabad Újság...427 9.4. Új Nõ...427 9.5. Ifi...427 9.6. A Hét (Hét)...428 HUSHEGYI GÁBOR KÉPZÕMÛVÉSZET, OTÓMÛVÉSZET ÉS ÉPÍTÉSZET...431 1. Képzõmûvészet...431 2. otómûvészet...436 3. Építészet...436 Képzõmûvészeti eseménynaptár (1989. november 17 2004. április 30.)...439
12 Tartalom GRENDEL LAJOS IRODALOM, KÖNYVKIADÁS...447 1. Bevezetés...447 2. Könyvkiadás...449 3. Irodalmi folyóiratok...451 4. Irodalmi díjak, kitüntetések...451 5. Magyar irodalom Szlovákiában a rendszerváltás után...452 HIZSNYAN GÉZA A SZÍNHÁZI ÉLET...455 LISZKA JÓZSE A MUZEOLÓGIA...463 J. MÉSZÁROS KÁROLY SPORT...467 A KÖTET SZERZÕI...473
AZEKAS JÓZSE HUNÈÍK PÉTER ELÕSZÓ Az 1989-es csehszlovák rendszerváltás utáni tizenöt év történéseinek jobb megértését elõsegítendõ egy rövid történelmi visszapillantás keretében érdemes áttekinteni azokat az eseményeket, melyek elsõsorban a szlovákiai magyarság életének meghatározó kereteit jelentették. Az 1918. október 28-án kikiáltott Csehszlovák Köztársaság nemzeti államként jött létre, valójában azonban olyan soknemzetiségû állam volt, amelyben a csehszlovák nemzet az 1921. évi hivatalos csehszlovák népszámlálási adatok szerint is csupán az összlakosság 65,53 százalékát alkotta (8 764 213 fõ). Az ország lakosságának 23,36 százalékát a németek (3 123 624 fõ), 5,57 százalékát a magyarok (744 621 fõ), 5,54 százalékát (748 005 fõ) pedig az egyéb nemzetiségek alkották. A fiktív csehszlovák nemzet koncepciója nélkül ugyanis az antanthatalmak aligha támogatták volna az önálló Csehszlovákia megalakítását, hiszen a csehszlovák nemzet az ország lakosságának csupán alig kétharmadát alkotta. Tomáš Garrigue Masaryk a brit külügyminiszter számára 1915 májusában készített memorandumában a csehszlovák koncepciót azzal indokolta, hogy a szlovákok valójában csehek, annak ellenére, hogy nyelvjárásukat irodalmi nyelvként használják. A szlovákok úgyszintén önállóságra törekednek, és elfogadták a csehekkel való egyesülés programját. A versailles-i békerendszer azonban nem tudta érvényesíteni az alapját képezõ elvet, a népek önrendelkezésének elvét, ezért 1919-ben az utódállamok nemzeti kisebbségei jogainak garantálása céljából nemzetközi kisebbségvédelmi rendszert hoztak létre a Népszövetség égisze alatt. Ám hamar kiderült, hogy ez a kisebbségvédelmi rendszer még azokat az elemi jogokat sem képes garantálni, amelyek megadására egyébként az érintett országok szerzõdésben kötelezettséget vállaltak. Csehszlovákia megalapítói és késõbbi vezetõi az elsõ világháború idején még azt hangoztatták, hogy a nemzetiségi kérdésben az önrendelkezési elvet kívánják megvalósítani. Masaryk szerint a kisebbségi kérdés nem lehet az illetõ állam belsõ ügye. Amíg ez a farizeusi elv érvényben marad írja Masaryk, addig természetesen nem lehet megvalósítani a nemzetek önrendelkezési jogát. Masarykhoz hasonlóan a Monarchiában a cseh német viszony rendezését Edvard Beneš is csak akkor tartja lehetségesnek, ha mindkét nép teljes autonómiát fog élvezni. Csehszlovákia megalakulását követõen a cseh politikai elit a nemzeti önrendelkezésrõl, az autonómiáról, valamint a nemzetiségi kérdés nem belügyként való értelmezésérõl gyökeresen megváltoztatta a véleményét. Beneš 1929- ben a Nemzetgyûlés külügyi bizottságában már egyértelmûen úgy fogalmaz, hogy a kisebbségi kérdés belügy, ezért soha nem engedhetjük meg, hogy bárki is jogainkhoz nyúljon. Az önrendelkezési jog Beneš szerint csak az idegen uralom alatt élõ nemzeti egységeket illeti meg, nem pedig a nemzetek töredékeit, vagyis a nemzeti kisebbségeket. S míg Masaryk az autonómiát a demokrácia alapkövetelményének tartja, Beneš szerint a területi autonómia az elsõ lépést jelenti az önkormányzatot élvezõ nemzetiségek teljes elszakadásához. Csehszlovákia az 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-ben megkötött szerzõdésben (a többi utódállamhoz hasonlóan) csupán indivi-
14 azekas József Hunèík Péter duális kisebbségi jogok megadására kötelezte magát, s elzárkózott a nemzeti kisebbségek egyenjogúságát leginkább biztosító kollektív jogok megadásától. élek attól írta 1933-ban Maléter István, hogy az államhatalom mai képviselõi ugyanazt a hatalmi politikát fogják folytatni, amelyik a régi Magyarországot végveszélybe sodorta. A köztársaság vezetõ politikusait is gyakran rabul ejti a csehszlovák nemzeti állam hamis illúziója, pedig a statisztikai adatokból egyértelmûen kiderül, s erre már olyan neves szaktekintély is rámutatott, mint Emanuel Rádl, a prágai Károly Egyetem professzora: a csehek csupán a szlovákokkal együtt alkotják az ország lakosságának többségét. [...] Az elõttünk álló probléma tehát az, hogy az államhatalom a köztársaságban élõ magyarokat egyenjogú államalkotó elemnek, az állami élet konstruktív tényezõjének tekinti-e, avagy súlyos, kellemetlen teherként megtûri õket, s ezáltal maga az államhatalom idézi elõ a magyarok eltávolodási szándékát. S hadd tegyük hozzá: a szudétanémetekét is. A Csehszlovákiától való eltávolodási szándék azonban nemcsak a szudétanémetek és a magyarok körében volt érezhetõ, hanem az ún. egységes csehszlovák nemzet egyik része, a szlovákok körében is. A szlovákok autonómiakövetelése az 1918. május 30-án megkötött, Masaryk által megfogalmazott ún. pittsburghi egyezményre hivatkozott. Ebben az Egyesült Államokban mûködõ szlovák és cseh szervezetek képviselõi abban állapodtak meg, hogy a csehek és a szlovákok egy olyan közös államban kívánnak egyesülni, melyben Szlovákiának saját országgyûlése és közigazgatása lesz, saját bíróságai lesznek, Szlovákia iskoláiban, hivatalaiban és a közéletben a szlovák lesz a hivatalos nyelv. S bár az 1918. október 30-án Turócszentmártonban elfogadott Deklaráció elsõ pontja szerint a szlovák nemzet mind nyelvi, mind kulturális-történelmi szempontból az egységes cseh-szlovák nemzet része, a második pont szerint azonban e cseh-szlovák nemzet részére mi is korlátlan önrendelkezési jogot követelünk a teljes függetlenség alapján. A szlovák nemzeti önállóság egyre erõsödõ követelését 1918 és 1938 között a cseh politika határozottan elutasítja, és semmiféle hajlandóságot nem mutat a követelések teljesítésére. A Csehszlovák Köztársaság 1920-ban elfogadott alkotmánya deklarálta az ország valamennyi állampolgára számára a jogi és törvény elõtti, valamint faji, nyelvi és vallási egyenlõséget, az ugyancsak 1920-ban elfogadott nyelvtörvénye pedig alapvetõen széles körû nyelvhasználati jogokat biztosított a kisebbségek számára (jóllehet az alkotmány a nemzetközi kisebbségvédelmi szerzõdésben vállalt kötelezettségeket sok esetben megszorító jelleggel alkalmazta, az államhatalom pedig területi átszervezéssel elérte, hogy csökkenjen azon közigazgatási egységek száma, amelyben a kisebbségek aránya eléri a nyelvhasználati jogok érvényesítéséhez szükséges 20 százalékot). A magyar kisebbség 1918 utáni életére több tényezõ is negatívan hatott: elsõsorban a hûségesküt megtagadó magyar hivatalnokréteg és értelmiségiek kiutasítása Csehszlovákiából, a homogén magyar területek fellazításának céljából megkezdett kolonizáció, melyet a kormány a földreform révén valósított meg (ennek keretében az állam elkobozta a 250 hektár fölötti, elsõsorban magyar tulajdonban levõ mezõgazdasági földterületet, s azt a cseh és szlovák telepesek között osztotta szét), a magyar iskolarendszer leépítése, számos magyar kulturális és közmûvelõdési szervezet és egyesület feloszlatása stb. A két világháború közötti csehszlovákiai magyarság az impériumváltással járó sokk után fokozatosan szervezi meg önmagát, alakítja ki a kisebbségi önvédelem különbözõ formáit. Az önkormányzati jogkörök fokozatos megvonása következtében a kisebbségvédelmi harc súlypontja a politika területére tevõdik át, s nagyon hamar kialakul az a csehszlovákiai magyar pártstruktúra, amely a sérelmi politikára alapozó ún. negativista ellenzékiségtõl a rendszert szervilisen kiszolgáló aktivizmuson át a kommunista baloldaliságig terjed. A magyar pártok tagolódását alapvetõen meghatározó világnézeti szempontok a harmincas évek közepére részben a cseh és szlovák pártokkal való megegyezés meghiúsulása, részben a magyarországi külpolitika törekvései miatt háttérbe szo-
Elõszó 15 rulnak, s a közös nemzeti kisebbségi érdek felismerése a két meghatározó magyar párt egyesülését eredményezi 1936-ban. A politikai pártok tevékenységét jól kiegészítette az a magyar intézményrendszer, melynek színvonala ugyan nagyon váltakozó volt, de a nemzeti identitás érdekében végzett kulturális munkája alapvetõen meghatározta a két világháború közötti csehszlovákiai magyar szellemi életet. A harmincas évekre a szlovákiai magyar irodalmi és tudományos élet meghatározó képviselõi által kimunkált, a kisebbségi messianizmusból táplálkozó kisebbségi küldetés elve azt az új szellemiséget tükrözte, amely már kettõs kötõdésû kisebbségi öntudattal rendelkezik. Az elsõ bécsi döntés után Szlovákiában maradt magyarok jogállásában lényeges változás nem történt, az oktatásban és a közéletben a magyarok használhatják anyanyelvüket, ha Magyarországon a szlovák kisebbség is hasonló jogokkal rendelkezik. A reciprocitás elve ezért tovább korlátozta a magyar kisebbség nyelvhasználati jogait. Az 1945 1948 közötti idõszak a szlovákiai magyarság teljes jogfosztottságát, a hontalanság éveit jelentette. Az országban élõ magyarokat (és németeket) az aktív antifasisztákon kívül megfosztják állampolgárságuktól, ennek következményeként elkobozzák földjeiket, épületeiket, ingatlanjaikat, a magyar nemzetiségû állami és közalkalmazottakat minden jogigény nélkül elbocsátják állásaikból (a magyarok nem kaphatnak sem háborús kártérítést, sem nyugdíjat). Bezárják a magyar iskolákat, feloszlatják a magyar egyesületeket és társaságokat. A magyarokat nemzetiségük feladására (reszlovakizációra) kényszerítik, Csehországba deportálják, a csehszlovák politika Magyarországra erõlteti a csehszlovák magyar lakosságcsere-egyezményt stb. A Kassai Kormányprogram, a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint a Beneš-dekrétumok e tárgyú rendelkezései máig kitapintható, mély sebeket ejtenek a szlovákiai magyarságon. A kommunista hatalomátvételt követõen az 1948. október 25-én elfogadott 245. számú törvény alapján a szlovákiai magyarok a hûségeskü letétele után visszakaphatták állampolgárságukat, de kisebbségi jogokkal nem rendelkeztek. Az 1956-ban elfogadott 33. számú alkotmánytörvény szerint a magyar és az ukrán nemzetiségû állampolgárok gazdasági és kulturális fejlõdéséhez megfelelõ feltételeket kell biztosítani. Az 1960. évi alkotmány szerint az állam biztosítja a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségû állampolgárok számára az anyanyelvi oktatást és a kulturális fejlõdés lehetõségét. Ezek alapján az ötvenes évektõl folyamatosan megnyitják kapuikat a szlovákiai magyar iskolák, óvodák, erõs pártirányítás alatt megindul a lap- és könyvkiadás. 1948. december 15- én megjelenik az Új Szó elsõ száma, majd sorra jelennek meg a magyar lapok: a Szabad öldmûves (1950), az Alkotó Ifjúság (1950), a áklya (1951), a Pionírok Lapja (1951), az Új Ifjúság (1952), a Kis Építõ (1952), a Dolgozó Nõ (1952), A Hét (1956), az Irodalmi Szemle (1958) stb. A magyar könyvkiadás a Pravda Kiadóvállalat keretében indult meg 1949-ben. 1953-ban létrejött a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, ám 1956-ban beolvasztották a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadóba (a késõbbi Tatran Kiadóba). 1967-ben megalakul a Tatran Magyar Üzeme, 1969. január 1-jével pedig ebbõl kiválva a Madách Könyv- és Lapkiadó. 1949. március 5-én megalakul a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a Csemadok, amely az 1989-es rendszerváltásig a csehszlovákiai magyar kisebbség egyetlen engedélyezett tömegszervezeteként mûködött. 1950-ben megkezdi mûködését a Szlovák aluszínház magyar tagozata, majd 1952-ben megalakul a komáromi Magyar Területi Színház. Az 1968-as prágai tavasz egyik fontos hozadéka az 1968. évi 144. számú alkotmánytörvény elfogadása, azaz a cseh szlovák föderáció megteremtése. Ennek közvetlen kisebbségi vonatkozása is van, hiszen e törvény 1. cikke értelmében a cseh és a szlovák nemzeten kívül a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (rutén) nemzetiség is államalkotó, s mint ilyenek, a 3. cikk értelmében számukra biztosítva van a nyelvükön való mûvelõdés joga, a sokoldalú kulturális fejlõdéshez való jog, a nyelvük hiva-
16 azekas József Hunèík Péter talos használatának a joga az illetõ nemzetiség által lakott területeken, a nemzetiségi kulturális, társadalmi szervezetekben való egyesülés joga, valamint a saját nyelvû sajtóhoz és tájékoztatáshoz való jog. Az 1968-as reformkísérlet leverése utáni idõszakban fokozatosan megszüntetik a demokratizálás csaknem minden vívmányát. Csehszlovákia az 1989-es rendszerváltásig a szocialista blokk legdogmatikusabb államainak egyike volt. A rendszer legfõbb ellenzéki bírálója a Charta 77 nevû ellenzéki mozgalom lett. 1978-ban alakult meg a Duray Miklós által irányított Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédõ Bizottsága, amely egyetlen magyar szervezetként nyíltan ki mert állni a csehszlovákiai magyar kisebbség emberi jogainak védelméért. Ebben a helyzetben érte az ország lakosságát a rendszerváltás. 1989. november 17-én a nemzetközi diáknapon a prágai diákság hatalmas tüntetõ felvonulással emlékezett meg a 1939-ben történt eseményekrõl, amely során Prágában és Brünnben a fasiszta megszállók 9 egyetemisták kivégeztek, 1200 diákot letartóztattak, koncentrációs táborba hurcoltak, s Hitler parancsára bezárták a cseh felsõoktatási intézményeket. Természetesen a demonstráció igazi célja a kommunista rendszer elleni tiltakozás volt. Az engedélyezett diáktüntetést a rendõrség brutális módon szétveri, amely során több diák megsérül. A rendõrségi akció elleni tömegdemonstrációk azonnal megkezdõdtek. A sziklaszilárdnak hitt Husák-rendszer az utcai megmozdulások hatására gyakorlatilag néhány nap leforgása alatt kártyavárként összeomlott. November 18-án Vágsellyén a szlovákiai magyarság érdekeinek védelmére megalakul a üggetlen Magyar Kezdeményezés, november 19-én a prágai Polgári órum, november 20-án pedig a Nyilvánosság az Erõszak Ellen (VPN) az utóbbi kettõ magára vállalva a csehországi, illetve szlovákiai tüntetések koordinálását. Ettõl kezdve az események gyorsan követik egymást. Állandósulnak a tömegtüntetések, november 27-én kétórás általános sztrájk bénítja meg az országot, ezt követõen a Szövetségi Gyûlés hatályon kívül helyezi a kommunista párt vezetõ szerepét rögzítõ cikkét, lemond tisztségérõl a CSKP KB fõtitkára (Miloš Jakeš), a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke (Viliam Šalgoviè), a szövetségi miniszterelnök (Ladislav Adamec), visszahívják tisztségébõl a szlovák miniszterelnököt (Pavol Hrivnákot), december 10-én a Marián Èalfa vezette új szövetségi kormány kinevezése után (melyben a kommunisták már kisebbségben vannak) lemond tisztségérõl Gustáv Husák köztársasági elnök, december 28-án Alexander Dubèekot választják a Szövetségi Gyûlés elnökévé, december 29-én pedig Václav Havelt köztársasági elnökké. 1990. június 8 9-én pedig megtartják a rendszerváltás utáni elsõ szabad parlamenti választásokat. A választásokat követõen azonban a politikai stabilitás hamar meginog: a legerõsebb szlovák kormánypárt, a Nyilvánosság az Erõszak Ellen 1991 tavaszán megvonja bizalmát Vladimír Meèiar kormányfõtõl, s ezt követõen a mozgalom kettészakad. Az 1992-es szlovák parlamenti választásokat a Meèiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nyeri, a csehországit pedig a Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt. A cseh szlovák ellentét akkorra már annyira kiélezõdött (az ország hivatalos nevének és címerének megváltoztatására benyújtott javaslat kapcsán 1990 tavaszán, majd az új szövetségi alkotmánytervezet miatt, miközben a Szlovák Nemzeti Tanács 1992. július 17-én elfogadja a Szlovák Köztársaság szuverenitását kimondó deklarációt, szeptember 1-jén pedig a Szlovák Köztársaság Alkotmányát), hogy 1992. augusztus 26-án Václav Klaus és Vladimír Meèiar Brünnben megállapodik a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kettéválásának idõpontjában. Ennek eredményeként 1993. január 1-jén megalakul a független Szlovák Köztársaság. Az azóta eltelt másfél évtized alatt könyvek tucatjai foglalkoztak a csehszlovákiai rendszerváltással, de eddig egyetlen átfogó tanulmány sem tért ki arra, hogy a rendszerváltásban milyen szerepet játszottak a szlovákiai magyarok, jóllehet tény, hogy különösen a fordulat elsõ hónapjaiban nagyon fontos szerepük volt az
Elõszó 17 események alakításában. A magyarok szerepvállalását mind a hazai, mind pedig a külföldi kiadványok csak marginálisan említik, s gyakran csak a mellékelt fényképdokumentációból derül ki, hogy ismert szlovákiai magyar mûvészek, értelmiségiek is az események aktív részesei voltak. A külföldi kiadványok esetében ez érthetõ is, hiszen azok elsõsorban cseh és szlovák forrásanyagokra támaszkodnak munkájuk során. A Meèiar-kormányzat kulminálása idején, 1995-ben a Márai Sándor Alapítványban született meg az a gondolat, hogy egy összefoglaló jelentést kell készíteni a szlovák társadalomról. Akkoriban Szlovákia már régen eltávolodott azoktól a kül- és belpolitikai célkitûzésektõl, melyek 1989 novemberében és decemberében fogalmazódtak meg. Az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás esélye a minimálisra csökkent, a nyugat-európai országok és az USA politikusai egyre növekvõ szkepticizmussal szemlélték a Meèiar-kormányzat demokratikusnak semmiképpen nem nevezhetõ lépéseit. A Márai Sándor Alapítvány által 1996-ban szlovák nyelven kiadott Slovensko 1995. Súhrnná správa o stave spoloènosti (Szlovákia 1995. Összefoglaló jelentés a társadalom állapotáról) címû könyve, valamint ennek egy évvel késõbb megjelent angol nyelvû változata hatalmas visszhangot váltott ki itthon és külföldön egyaránt. A recenziók elsõsorban azt emelték ki, hogy az országban igenis létezik egy másként gondolkozó értelmiségi réteg, amely képes pontosan diagnosztizálni Szlovákia problémáit, objektív képet rajzolni a Csehszlovákia szétválása utáni évek szlovákiai történéseirõl mintegy tükröt tartva a szlovák társadalom elé. A könyv ugyanakkor a külföldi szakemberek, potenciális beruházók, vállalkozók számára is fontos információkat tartalmazott. Még a kormányhoz hû kritikusok sem tudtak a könyv megállapításaival vitatkozni, pedig a szerzõk döntõ többsége nem a Meèiar-rendszer híve volt, a kötet tanulmányai ugyanis a hivatalos adatokra támaszkodva tényszerûen dolgozták fel a társadalmi és gazdasági élet egyes szegmenseit. A Slovensko 1995 és a Közéleti Kérdések Intézete (Inštitút pre verejné otázky) kiadásában évenként megjelenõ folytatásai a legtöbbet használt és idézett könyvek lettek Szlovákiáról külföldön. Már ekkor felmerült egy olyan könyv kiadásának szükségessége, amely a szlovákiai magyarságról ad a tényekre alapozó átfogó képet. Az 1998-as parlamenti választásnak sorsfordító szerepe volt az ország életében. A Meèiar-rendszert leváltó, európai orientáltságú, a reformok szükségességét nemcsak szavakban hirdetõ, de az azzal együtt járó átmeneti nehézségeket és népszerûtlen intézkedéseket is felvállaló Dzurinda-kormányzat tevékenységének eredményeképp Szlovákia számára ismét elérhetõ közelségbe került az európai és az euroatlanti integráció. Sokak meglepetésére az oly sokat bírált kormánykoalíció pártjai, egy kivétellel, a 2002- es parlamenti választáson is jól szerepeltek, így az 1998-ban beindult integrációs folyamat tovább folytatódott. Szlovákia 2002 decemberében a NATO tagja lett, 2004. május 1-jén pedig (további kilenc országgal együtt) az Európai Unióhoz csatlakozott. A most közreadott munka elsõ kötete így a rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig tartó tizenöt év eseményekben gazdag történéseit, társadalmi-gazdasági és kulturális életét foglalja össze a szlovákiai magyarság optikáján keresztül szemlélve. Ha terveink szerint öt év múlva (immár uniós népességcsoportként) újra feltérképezzük a szlovákiai magyarság helyzetét, akkor arra is választ kereshetünk, hogyan hatott az új helyzet a jelenleg legnagyobb létszámú õshonos (autochton) uniós kisebbségre, a szlovákiai magyarokra. Egy ilyen összehasonlítás vélhetõen hiteles képet nyújt majd az Európai Uniós kisebbségvédelmi rendszer hatékonyságáról, és ami nem kevésbé fontos, hasznos tanulsággal szolgálhat a Kárpát-medencében élõ többi, jelenleg még az Európai Unión kívül élõ magyar kisebbség számára a csatlakozási szerzõdések elõkészítése, esetleg a hatékonyabb kisebbségvédelmi rendszer kialakítása során. A könyv felépítése, belsõ szerkezete az Európa-szerte ismert és közkedvelt összefoglaló jelentés elvárásaihoz igazodik, igaz, azzal a
18 azekas József Hunèík Péter nóvummal, hogy az egyes fejezetek az etnikai/nemzetiségi optika elõtérbe helyezésével tekintik át az adott szakterületet. A kultúra, az iskolaügy vagy a demográfiai fejlõdés etnikai/kisebbségi szempontok alapján történõ vizsgálatát már régen alkalmazzák kutatóink, a gazdaságpolitika, a régiófejlesztés és közigazgatás vagy éppen az egészségügy ilyen irányú feldolgozása azonban mindenképpen új és úttörõ jellegû. Természetesen az etnikai/kisebbségi szempont nem tette lehetõvé, hogy a kötet a társadalmi élet valamennyi területét feldolgozza, erre maguk a szerkesztõk sem törekedtek, másrészt egy szakterületet, a szlovákiai magyarság számára kulcsfontosságú mezõgazdaságot önálló monográfiaként kívánják a közeljövõben megjelentetni. A tanulmánykötet szerzõinek kiválasztásakor szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy a szlovákiai magyar értelmiségi réteg erõsen humán beállítottságú, vagyis nagyon kevés a gazdasági élettel, a régiófejlesztéssel, az egészségüggyel foglalkozó szakember. Pontosabban mondva vannak ilyen szakemberek, csak õk többnyire olyan szlovák vagy magyarországi kutatóintézetekben dolgoznak, melyekben az adott tudományszak etnikai/nemzetiségi szempontú kutatásával nem foglalkoznak. Amikor megszólítottuk ezeket a többnyire fiatal szakembereket, elõször elcsodálkoztak a felkérésen. Nem is azon csodálkoztak, hogy a magyar kisebbség szemszögébõl elemezzék az elmúlt tizenöt év eseményeit az adott szakterületen, hiszen ezt természetes igénynek tartották részünkrõl, hanem azon, hogy eddig még senki sem kérte fel õket ilyen jellegû kutatásra. A második reakciójuk viszont már szkeptikus volt. Egyrészt ugyanis kiderült, hogy az egyes szakterületeken komoly problémát jelent a kisebbségi szempont érvényesítése. Dél- Szlovákiáról beszélve többnyire magyarlakta területekre gondolunk, holott Szlovákia déli járásaiban több szlovák nemzetiségû állampolgár él, mint magyar. Csupán a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban haladja meg a magyar nemzetiségû lakosság arányszáma a szlovák nemzetiségû lakosságét (83,3, illetve 69,1%). A Vladimír Meèiar által 1996-ban végrehajtott területi átszervezéseknek köszönhetõn még tovább bonyolódott (és romlott) a szlovákiai magyarság helyzete: az addigi 38 járást tekintve a járások 26,3%-ában haladta meg a magyar kisebbség számaránya a 20%-ot, az 1996-os változást követõen a 79 új járáson belül viszont csak 16,5%-ában. 2001-ben a Dzurinda-kormány által végrehajtott új területi felosztás ugyancsak nem kedvez a magyar kisebbségnek Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos szakterületeken nem rendelkezünk olyan adatokkal, melyek lehetõvé tennék az adott szféra nemzetiségi jellegû analízisét. Az új közigazgatási egységek kialakítása óta a fontosabb statisztikai kimutatások regionális, ill. országos adatokat tartalmaznak, ám ezekbõl csupán azt lehet megállapítani, hogy egy magyarok által is lakott területi egység bizonyos nemzetgazdasági mutatói hogyan viszonyulnak az országos átlaghoz. Persze továbbra is készülnek kisebb, járási lebontású statisztikák, például a szociálpolitika területén. A munkanélküliség helyzetérõl közölt országos lista elsõ öt helyén öt dél-szlovákiai járás áll, melyekben a munkanélküliek arányszáma meghaladja a 25%-ot. Ha viszont pontos analízist akarunk készíteni, akkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezeken a területeken nagy számmal él roma kisebbség is, és az elemzést ez a tény tovább nehezíti. Nem volt tehát más választásunk az adott gazdasági, társadalmi szegmensek elemzése során, minthogy azoknak a színmagyarnak egyáltalán nem mondható régióknak az adatait vegyük górcsõ alá, ahol a magyar nemzetiségû lakosság nagyobb százalékarányban él. A kötet munkálatai során feltûnt, hogy a rendszerváltás eseményeivel, a szlovákiai magyar pártstruktúra kialakulásával és fejlõdésével, a magyar pártok helyzetével, ellenzéki és kormányzati szerepvállalásával foglalkozó szerzõinknek sokszor komoly akadályokkal kellett megküzdeniük, mivel ez a kérdéskör mind a mai napig nincs kielégítõen feldolgozva és rendszerezve. Néhány évvel ezelõtt a somorjai órum Kisebbségkutató Intézet ugyan elindította az elbeszélt történelem (oral history) elnevezésû prog-
Elõszó 19 ramját, de a munka, elsõsorban anyagi nehézségek miatt, lassan halad, az elkészített interjúk nincsenek feldolgozva és rendszerezve, pedig az emlékezõk memóriája az évek múlásával romlik, nem beszélve azokról, akik idõközben elhunytak, és magukkal vitték emlékeiket a sírba. Pedig az elmúlt tizenöt év tapasztalataira nemcsak az utódoknak lenne nagy szükségük: a szlovákiai magyarság kollektív emlékezetének nagy hasznát vehetnék a Kárpát-medence többi országaiban kisebbségi sorban élõ magyarok is hazájuk demokratizálódási folyamatainak alakításakor, saját stratégiájuk megfogalmazásakor és az Európai Unióba történõ belépés elõkészítése során. De remélhetõleg nagy haszonnal szolgál majd a kötetben található tényanyag a magyarországi politikusok számára is, hisz az elmúlt másfél évtized során nemegyszer tapasztalhattuk, hogy a rólunk szóló ismereteik eléggé hiányosak vagy éppen pártkapcsolataikból eredendõen egyforrásúak. Többek között ennek tudható be, hogy a magyarországi politikai elit egyes tagjai a hazai politikai szerkezetnek megfelelõen kezdték el kategorizálni a szlovákiai magyarok politikai csoportosulásait, akarvaakaratlan ezzel is hozzájárulva a szlovákiai magyar kisebbség további megosztásához. E helyzet kialakulásához természetesen a szlovákiai magyar kisebbség is hozzájárult azzal, hogy képtelen volt egyértelmûen meghatározni önmagát, világosan artikulálni céljait. Könyvünk ennek az elfogadhatatlan helyzetnek a megszüntetésében is részt kíván vállalni. A Szlovákiában élõ magyarok megdöbbenéssel vették tudomásul a 2001. évi népszámlálás nemzetiségekre vonatkozó adatait. A második világháborút követõ tragikus eseményeket leszámítva a szlovákiai magyarok száma 1950 óta elsõ ízben csökkent, mégpedig 47 000 fõvel, sõt aránya a 10% alá esett (9,7%), miközben Szlovákiában szerény, 105 ezer fõs növekedés volt. És mindez nem vérzivataros, kaotikus idõszakban történt, hanem egy aránylag konszolidált, tisztes életszínvonalat nyújtó évtizedben. Pedig Szlovákiából nem történt számottevõ kisebbségi elvándorlás 1989 óta, mint például Romániából. E népességcsökkenés, asszimiláció egy több mint tíz éve tartó folyamat eredménye, melynek okait a szlovákiai magyarság máig nem ismeri, nem kutatja, s mindmáig nem dolgozott ki hosszú távú stratégiát ennek a folyamatnak a leállítására. E téren mind a szlovákiai magyar értelmiségi elitet, mind a szlovákiai magyar politikai vezetést nagy mulasztás terheli. Sajnos hasonló mulasztásokkal találkozunk a regionális politika, az egészségügy, a szociális politika és az oktatásügy területén is. A jól kimunkált szakmai szempontok érvényesítése helyett a döntések meghozatalakor sok esetben a politika gyakran merev érvrendszere, kompromisszumképtelensége érvényesül. Az éppen most zajló egészségügyi reform hosszú évtizedekre meghatározza a lakosság egészségügyi ellátását. Nem vitatjuk e drámai, esetenként fájdalmas reformok szükségszerûségét. Ám e reformnak is van néhány etnospecifikus eleme. A magyar nemzetiségû állampolgárok kivétel nélkül azokban a déli régiókban élnek, ahol az I. (városi fenntartású) vagy II. (a középfokú önkormányzatok által fenntartott) típusú kórházak találhatók, ezek pedig jelentõs hátrányban vannak a III. típusba sorolt, nagyvárosokban mûködõ egyetemi kórházakkal szemben, mivel ez utóbbiak (háromszoros térítési díjat kapva) nagy pénzeszközöket vonnak el a kis kórházaktól, miáltal a kis kórházak eleve alacsonyabb szintû egészségügyi ellátást tudnak csak biztosítani. Mégsem tudunk arról, hogy magyarság érdekeit egyedül képviselõ Magyar Koalíció Pártja milyen szakembereket vont be az egészségügyi reform elõkészítésébe, milyen stratégiát alkalmazott annak érdekében, hogy a kisebbség szempontjából nem elhanyagolható hátrányokat és veszélyhelyzeteket semlegesítse. Sajnos még a szlovákiai magyarság számára egyik legérzékenyebb terület, az oktatásügy is egyre inkább a politika bûvkörébe kerül. A felsõfokú anyanyelvi képzés kétségkívül nagyon fontos kérdése mellett mintha megfeledkeztünk volna a középfokú oktatás modernizációjának halaszthatatlan kérdésérõl. Ezek az oktatási intézmények a szükséges reform nélkül aligha tudnak a jövõben lépést tartani a