A közös európai adásvételi jog alkalmazása a Róma I. rendelet keretében

Átírás

1

2

3 BELSŐ POLITIKÁK FŐIGAZGATÓSÁGA C TEMATIKUS FŐOSZTÁLY: ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ÉS ALKOTMÁNYOS ÜGYEK JOGI ÜGYEK A közös európai adásvételi jog alkalmazása a Róma I. rendelet keretében ÖSSZEFOGLALÓ Kivonat E tanulmány célja, hogy pontosítsa a közös európai adásvételi jog és a Róma I. rendelet közötti kapcsolatot, valamint hogy megvizsgálja, hogy e kapcsolat mennyiben segíti majd elő a vállalkozások és fogyasztók közötti, határokon átnyúló kereskedelmet annak lehetővé tételével, hogy az Európai Unió egész területén kereskedelmi tevékenységet folytatni kívánó kereskedőkre a közös európai adásvételi jog kötelező rendelkezései, és ne az Európai Unió 27 tagállamának kötelező erejű állami jogszabályai vonatkozzanak. Ezt követően az Európai Unió országainak belső fogyasztóvédelmi jogszabályaival való összehasonlítás útján meg kell vizsgálni, hogy a közös európai adásvételi jog kötelező rendelkezései milyen magas védelmi szintet nyújtanak a fogyasztók számára. PE HU

4 A közös európai adásvételi jog alkalmazása a Róma I. rendelet keretében E tanulmányt az Európai Parlament Jogi Bizottsága rendelte meg. SZERZŐ Martine BEHAR-TOUCHAIS A Panthéon-Sorbonne Paris I. Egyetem(a Sorbonne Jogi Karának) professzora A Sorbonne Jogi Kutatóintézetének (IRJS Institut TUNC) társigazgatója A jogi szakértők európai hálózatának (Trans Europe Experts TEE) szerződésjoggal, fogyasztóvédelmi joggal és elektronikus kereskedelemmel foglalkozó csoportjának igazgatója A Francia Versenytanács kollégiumának volt tagja FELELŐS TISZTVISELŐ Danai PAPADOPOULOU Tematikus Főosztály: Állampolgári jogok és alkotmányos ügyek Európai Parlament B-1047 Brüsszel danai.papadopoulou@europarl.europa.eu NYELVI VÁLTOZATOK Eredeti nyelv: FR Fordítás: BG/ES/CS/DA/DE/ET/EL/FR/IT/LV/LT/HU/MT/NL/PL/PT/RO/SK/SL/FI/SV A KIADÓRÓL Ha kapcsolatba kíván lépni a Tematikus Főosztállyal, vagy fel szeretne iratkozni a főosztály havi hírlevelére, kérjük, írjon a következő címre: poldep-citizens@europarl.europa.eu Európai Parlament, a kézirat lezárva: október Európai Unió, 2012 A dokumentum a következő internetcímen érhető el: JOGI NYILATKOZAT A dokumentumban megfogalmazott vélemények a szerző álláspontját tükrözik, és azok nem feltétlenül felelnek meg az Európai Parlament hivatalos álláspontjának. A nem üzleti célú sokszorosítás és fordítás engedélyezett, amennyiben a forrást feltüntetik, előzetesen értesítik a kiadót és másolatot küldenek neki belőle.

5 Tematikus Főosztály: Állampolgári jogok és alkotmányos ügyek ÖSSZEFOGLALÁS Háttér A fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről szóló európai bizottsági zöld könyv (COM(2010)0348/3) hét lehetséges választási lehetőséget vázolt fel az európai szerződési jog kialakítására. Ezek a lehetőségek az e célra kinevezett szakértői munkacsoport megállapításainak egyszerű közzétételétől egészen egy valódi európai szerződésjogi kódex kialakításáig terjednek. E szélsőségesnek mondható álláspontok közötti középútként az Európai Bizottság javaslata szerint A rendelet az egyes tagállamok»2. szabályozásának«tekinthető, opcionális eszközt hozhatna létre, így a két belföldi jogi szabályozás közötti választási lehetőséget biztosítana a felek számára. E körülményekre tekintettel október 11-én a Bizottság közzétette a közös európai adásvételi jogról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (COM(2011)0635). Ezért helyénvaló megvizsgálni, hogy e közös európai adásvételi jog miként fér össze a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (Róma I. rendelet). A kérdés megvizsgálására itt csak a vállalkozások és a fogyasztók viszonyában kerül sor. Célkitűzések A közös európai adásvételi jog sikere érdekében egyértelműen meg kell határozni annak Róma I. rendelettel való kapcsolatát. A közös európai adásvételi jognak emellett magas szintű fogyasztóvédelmet kell eredményeznie, amihez nélkülözhetetlen a nemzeti jogokkal való összehasonlítás ez azonban nem feltétlenül jelenti a legszigorúbb fogyasztóvédelmi szabályok teljes átvételét. Először is meg kell vizsgálni, hogy a közös európai adásvételi jog hogyan viszonyul a Róma I. rendelethez. A 28. rendszerű közös európai adásvételi jog minősítése kapcsán két opció volt elképzelhető: vagy a második rendszerbe tartozó olyan egységes jogként határozzák meg, amely a kollíziós problémákra való rákérdezés nélkül alkalmazandó, vagy pedig a nemzeti jog szerinti második rendszerként. E tekintetben meghatározó jelentőségű, hogy a közös európai adásvételi jog a nemzeti jog szerinti második rendszernek minősül. A közös európai adásvételi jog választása nem jelent a nemzetközi magánjog értelmében vett jogválasztást. A közös európai adásvételi jog másodlagosan, az alkalmazandó jogon belül lép fel két rendszer közötti választásként: az első egy állami rendszer, míg a második a közös európai adásvételi jog. Az e minősítéssel kapcsolatos szakirodalmi kritikák nem tekinthetők döntőeknek. Egyes szerzők nem ismerik el, hogy az uniós rendeletek a tagállamok belső jogának részét alkotják. Mások azokra az egyéb következményekre mutatnak rá, amelyeket a közös európai adásvételi jog belső jogként való minősítése eredményezne (tagállami értelmezés, a hatályos irányelvekkel való összhang megteremtése, a jövőbeli irányelveknek a közös európai adásvételi jogon belüli átültetése stb.). E megjegyzések alapján legfeljebb a közös európai adásvételi jog hibrid jellege állapítható meg, mivel bár a nemzeti jog szerinti második rendszert alkot, kidolgozására uniós szinten került sor és rendeletbe foglalták. Európai eredete igazolja például a Bíróság általi értelmezését.

6 A közös európai adásvételi jog alkalmazása a Róma I. rendelet keretében Felmerül azonban a kérdés, hogy a nemzeti jog szerinti második rendszerként való minősítése mellett miként biztosított a Róma I. rendelet rendes alkalmazása. A közös európai adásvételi jog nem szorítja ki az említett rendeletet, amelynek segítségével meghatározható majd az alkalmazandó jog. Amint arra a Bizottság is rámutat, kizárólag az első rendszerhez tartozó kötelező erejű rendelkezéseket oltja ki: Ha a felek a vállalkozások és a fogyasztók közötti ügyletekben a fogyasztó jogától eltérő tagállam jogát választják, e választás a Róma I. rendelet 6. cikkének (1) bekezdésébe foglalt feltételek alapján nem foszthatja meg a fogyasztót a szokásos tartózkodási helye szerinti jog kötelező rendelkezései által biztosított védelemtől (a Róma I. rendelet 6. cikkének (2) bekezdése). Az utóbbi rendelkezés ugyanakkor nem bírhat gyakorlati jelentőséggel, ha a felek az alkalmazandó nemzeti jog keretén belül a közös európai adásvételi jogot választották. Ennek oka az, hogy a választott ország jogának közös európai adásvételi jogába foglalt rendelkezések azonosak a fogyasztó országa szerinti közös európai adásvételi jog rendelkezéseivel. Ezért a fogyasztó országának jogszabályai szerinti kötelező fogyasztóvédelem szintje nem magasabb, és a fogyasztót nem fosztják meg a szokásos tartózkodási helye szerinti jogvédelemtől. (Indokolás, 7. oldal). Más szavakkal, mivel az opcionális rendszer egy második nemzeti rendszert képez az egyes tagállamokban, azt természetéből fakadóan nem zárhatják ki a másik belső állami rendszer kötelező erejű rendelkezései, mivel a felek ilyen irányú választása esetén ( 1 ) az opcionális rendszer teljesen felváltja ez utóbbiakat. Ez válik a felek által választott nemzeti rendszerré. A tanulmány pontosítja, hogy a közös európai adásvételi jognak a Róma I. rendelet fontosabb rendelkezéseivel való kapcsolata azt mutatja, hogy nincsenek különösebb összehangolási nehézségek, feltéve, hogy elfogadjuk az érvelés kiinduló tételét és az opcionális eszköz nemzeti jog szerinti második rendszerként való minősítését. * Mivel azonban az opcionális eszköz választása esetén a fogyasztó többé nem a szokásos tartózkodási helye szerinti első nemzeti rendszer kötelező fogyasztóvédelmi rendelkezései, hanem a szokásos tartózkodási helye szerinti második nemzeti rendszer azaz a közös európai adásvételi jog kötelező rendelkezései szerinti védelemben részesül, fontos összehasonlítani a közös európai adásvételi jog által kínált védelmi szintet az uniós országok nemzeti joga által biztosított védelmi szinttel. Ennek az összehasonlításnak a legfontosabb eredménye annak bizonyítása, hogy a közös európai adásvételi jog választása nem hátrányos a fogyasztóra nézve, mivel az továbbra is magas védelmi szintben részesül. Kétségtelenül vannak különbségek, ezek azonban többnyire a részletkérdésekre vonatkoznak, talán az egyoldalúan, bírósághoz fordulás nélkül kimondható érvénytelenség kivételével. A felmerülő részletbeli különbségek adott esetben hozzájárulhatnak a fogyasztóknak az adott ország első és a második rendszere közötti különbségekről való tájékoztatásának előmozdításához. 1 Lásd e tekintetben az Egy opcionális eszköz kapcsolata a nemzeti joggal című tájékoztató dokumentumunkat (2010).

7

8