Tartalom Anómia és identitás 3 Mit tanultunk eddig? 8 Ami egy fókuszcsoportos beszélgetésbõl leszûrhetõ 11 Mindig tanulunk 12 Üzenet 14 Csigaház-stoppolás a Hegyháton 15 20 éves a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség 16 Népfõiskola: szolgáltatás vagy szolgálat? 22 Vesd össze 23 Felnõttképzési civil hálózat megyei fórum Tatán 26 A francia CNAM Felnõttképzõ Egyetem 29 Kiadja: a Magyar Népfôiskolai Társaság Felelôs kiadó: Sz. Tóth János Szerkesztô: Trencsényi Imre Tördelés, nyomdai elôkészítés: Kû Marianna Nyomás: MÁG Bt. Unicus Kiadó Kiadványunk a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával jelent meg Nemzeti Civil Alapprogram Szerkesztôség: Magyar Népfôiskolai Társaság Népfôiskola Intézet, Budapest 1077, Wesselényi u. 13. II.5. Postacím: Budapest 1077, Wesselényi u. 13. II.5. Tel.: +(36) (1) 411-1459, Fax: +(36) (1) 411-1460. ISSN: 1218-1455 E-mail: mnt@nepfoiskola.hu Internet: www.nepfoiskola.hu Cikkeket az ujsag@nepfoiskola.hu címre várunk.
K Ö Z G Y Û L É S Anómia és identitás Közgyûlés népfõiskolával Jó hagyománya szervezeti életünknek, hogy közgyûléseinket szakmai programokkal kapcsoljuk egybe. Ahogy azonban a világegyetem mint mondják tágul, az idõ viszont ezt tapasztaljuk is! szûkül. Azaz minden rendezvényünkön kevés az idõ arra, hogy az elõadók a szükséges mértékben és mélységben kifejtsék mondandójukat; arra pedig különösen nem jut sem idõ, sem energia, hogy a hallgatóság kellõképpen feldolgozza megeméssze, netán megvitassa a hallottakat. Idén különleges helyzet állt elõ. Szokásosan kétnapos rendezvényük egyetlen napba préselõdött. De azt is mondhatjuk: sûrûsödött. És azt is elmondhatjuk: a szükségbõl erény kovácsolódott. Jóllehet nem minden úgy sikerült, ahogy a szervezõk eltervezték. LELKIÁLLAPOTUNKRÓL Sajnálatos fordulatként a Skrabski Árpád demográfus-szociológussal tervezett kerekasztal-beszélgetés a magyar társadalom lelkiállapotáról az elõadó betegsége miatt elmaradt, helyette azonban egy szerencsésen kéznél lévõ videofelvétel jóvoltából meghallgathattuk a kutató- és szerzõtárs, Kopp Mária orvos-pszichológus, magatartáskutató gondolatait hasonló témakörben. A neves kutatópáros az 1990-es évek elejétõl napjainkig rendszeresen vizsgálja a népegészségügy összefüggéseit a népesség lelkiállapotával, annak összefüggéseit pedig a társadalmi környezet alakulásával. Kutatásaik tanúsága szerint a szembeszökõ hazai egészségstatisztikai adatok (korai halálozás, pszichiátriai betegségek) hátterében két alapvetõ társadalmi eredetû károsító tényezõ áll: a krónikus stressz és az anómia. Az elõbbi a bizonytalanul szabályozott versengés folyománya, az utóbbi pedig maga szabálynélküliség ami nem csak a gazdasági életben (megélhetési versenyben) érvényesül, hanem az élet minden területén (politikai harc, társadalmi és társas kapcsolatok), s végsõ soron az erkölcsi normák és az önazonosság(ok) tekintetében. A monitoron pergõ interjú kellõképpen rövid volt ahhoz bár még szívesen néztük-hallgattuk volna tovább is, hogy maradjon energiánk a továbbgondolásra. Bennünket, mint civil szervezeti különösen pedig mint felnõttképzése vállalkozó aktivistákat legközelebbrõl talán az a megállapítás érint, hogy a népességnek civil szervezetekben-egyesületekben tevékenykedõ, különféle vallási és egyéb közösségekhez tartozó egyedei védettebbek a fizikai és lelki betegségekkel szemben, mint a mindenféle kötelékbõl kiszakadók. Föl kell ismernünk, hogy a civil közösségeknek immár nem csak az individualizálódó vagy éppen megszûnõ munkahelyi közösségeket, valamint a lazuló szomszédsági és rokonsági hálót kell pótolniuk, hanem az atomizálódó társadalom létfontosságú referenciacsoportjaiként kell mûködniük, alkalmat adva tagjaiknak az információ- és vélemény-cserére, a közös gondolkodásra és az értékorientációra. E civil végvárakra, valljuk meg, nagy szüksége van társadalmunknak az érdekorientált globális tömegkultúra és tömegkommunikáció totális gazdasági és eszmei hadviselésével szemben. Miként a mozgástól elszokott izomzat elsorvad, a gon - dol kodástól elszokott elme is leépül. Ez a gerontológiában közhely, de a szociálpszichológiában horribile dictu még a társadalompolitikában is (ha van ilyen) naponta kellene hangsúlyozni. Értelemszerûen nem a keresztrejtvényfejtésre, hanem a társadalmi interakcióra, a gondolatcserére és -ütköztetésre vonatkoztatva. A szellemi kondíció fenntartásának természetes közege azok számára is, akiknek munkájuk (ilyen vagy olyan okból) nem ad erre lehetõséget a civil szervezetek világa. A magatartáskutató-páros egyértelmû összefüggést lát a közösségi élet és a személyes jóllét között. Vizsgálataik azt mutatják, hogy akik részt vesznek valamilyen civil szervezet munkájában, minden szempontból jobb lelkiállapotban vannak, mint azok, akik nem. Ám az összefüggés fordítva is igaz. A bizalom, a szolidaritás, az egymás iránt érzett felelõsség és a közösségi identitás társadalmitõkeképzõ erõként mûködik. Meghatározása szerint a társadalmi tõke olyan befektetés, amelynek célja a csoportidentitás kialakítása. Azaz a barátság, a bizalom, a közös értékek, normák és célok olyan befektetésnek tekinthetõek, amelyek a társadalmi együttmûködést, s ezen keresztül a jobb gazdasági hatékonyságot is szolgálják. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy a mai magyar társadalomban rendkívül nagy a feszültség az erkölcsi értékek és a megélt, külsõ valóság között. Az anómiás állapot a társadalmi szabálynélküliség jelei egyre nyilvánvalóbbak. Az emberek túlnyomó többsége úgy érzi, eltûntek a közös értékek és célok, a jövõt nem lehet tervezni, s így a társadalmi tõke a társadalom mûködõképességének egyik alapvetõ feltétele egyre fogyatkozik. 3
K Ö Z G Y Û L É S Plénum IDENTITÁSAINKRÓL A társadalmi tõkének a közös célokkal és jövõképpel szorosan összefüggõ, meghatározó eleme a közösségi identitás. Minthogy a modern társadalom embere többféle szerepben forgolódik egyidejûleg, identitásának is több rétege van. Önazonosságunk tudata szociális, kulturális, etnikai, politikai és még sokféle élménybõl táplálkozik, és nemzeti, társadalmi (osztály-), hivatásbeli, vallási, olykor térségi és persze sokszor direkt politikai önmeghatározásban ölt testet. Közgyûlésünk elmeélesítõ mondhatni: népfõiskolai programjának másik animátora Németh János István volt, aki mint elöljáróban is hangsúlyozta, nem munkahelyi szerepében (az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakfõtanácsosaként) volt jelen. Egy jó tíz évvel ezelõtti mûvelõdéstörténeti kötetben olvashattuk már tanulmányát a magyar nemzeti identitás eredetvidékérõl és történeti alakulásáról különös tekintettel a társadalmi fejlõdésben elõttünk járó latinizált Európa rendjébe való beilleszkedésünk konfliktusaira. Mostani, Europatriotizmus címû elõadása lényegében rímelt korábbi gondolatára, amennyiben az uniós tagságunkkal kapcsolatos identitásproblémákkal szembesített bennünket akik, valljuk meg: a rajongás, a remény, a csalódás és a szkepszis minden bugyrát megjártuk már az utóbbi esztendõkben. Friss történelmi tapasztalatunk azt az érzést kelti sokunkban: Európa kapuja öt éve ismét kitárult elõttünk (miként jó évezrede), ám a több szintes épület folyosóin az ajtókat a régi lakók (még ki tudja, meddig?) zárva tartják. Uniós tagságunk mindazonáltal adott körülmény, amihez (tetszik, nem tetszik) alkalmazkodnunk kell. Mégpedig minél okosabban. Azaz higgadtan és céltudatosan. Megõrizve nemzeti identitásunkat és érdekérvényesítõ képességünket erõsítõ társadalmi tõkénket, ugyanakkor figyelembe véve és lehetõségeink szerint szolgálva annak a nagyobb egységnek az érdekeit, amely más nagyobb egységekkel (térségi-gazdasági-politikai-katonai-hatalmakkal) szemben végsõ soron a mi érdekeinket is megjeleníti. Akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nagyhatalmak közül az Európai Unió áll hozzánk a legközelebb földrajzilag is, kulturálisan is, ha gazdasági, etnikai, vallási és politika konfliktusok még elõreláthatólag sokáig akadá - lyozni fogják (ha nem éppen visszájára fordítják) szervezeti egységesülését és közösségi identitásának erõsödését. Elgondolkodtató, hogy az uniós alkotmány körüli nézetkülönbségek közt mekkora hangsúlyt kap az uniós identitás meghatározását (a történelmi gyökerek meg - nevezését) érintõ vita. Holott nyilvánvalóan nem ez a legfõbb dilemma, hanem a döntéshozás decentralizált avagy centra lizált jellegének megválasztása. (Persze, ez nem elsõsorban a kisebb tagállamok gondja, melyek közül eddig is keveseknek adatott meg történelmük során az önálló sorsformálás lehetõsége.) 4
K Ö Z G Y Û L É S Nagyné Kiss Mária bevezetõje A KIRÁLY POSZTMODERN Németh János István A különbözõ kultúrák találkozási pontjain keletkezõ konf - liktusok és a lehetséges megoldások kutatója nagy lépésekben végigvezette közgyûlésünk résztvevõit kontinensünk és kulturális vonzáskörzete történelmének azokon a korszakain, amikor az európai ember tudatosult vagy tudattalan értékrendjének alapmotívumai megszü - lettek. A viszonylag letisztult értékelésû korszakok és kulturális örökségük (Mózes kõtáblái, görög poliszdemokrácia, római jog, keresztény szolidaritás, reneszánsz humanizmus, felvilágosodás, szabadságeszme, nemzetállam, nemzetközi kooperáció) számbavétele után, napjainkhoz érve, elõadónk belenyúlt a darázsfészekbe. A világszerte hol nyílt, hol kódolt vitákat kavaró multikulturalizmus-jelenség elemzésére vállalkozott. Nem kétségbe vonva e szemlélet létjogosultságát hisz az napjaink történelmi valóságának tudomásulvételét jelenti, azt, hogy a népesség világszerte mozgásban van, s a különféle (etnikai, vallási, életmódbeli) kultúrák találkozásakor szükségképpen valamiféle interakció jön létre. Ebben a helyzetben tarthatatlanná válik az európaiként meghatározott kultúrának univerzális kultúrakénti minõsítése. Az csupán a kérdés, hogy az interakciók milyenek legyenek. A gyakorlatban persze sok mindent megtesznek az európai befogadó államok, hogy az együtt- (vagy egymás mellett) élés mennél konfliktusmentesebb legyen, ám a tisztán racionális viselkedést egyik népesség tekintetében sem szavatolhatja senki. Konfliktusok tehát vannak. A gyakorlati kérdés: ezeket ki és hogyan kezelje? Vannak erre teóriák is, metodikák is, ám az alagút vége nem dereng. Itt érkezünk el a kultúrakutató gondolatmenetének legérzékenyebb pontjához. Németh János az általa is elfogadott multikulturális szemléletmódtól élesen elhatárolja a politikai multikulturalizmust, mint Amerikából importált talajidegen, afféle klónozott polgárjogi mozgalmat. Megengedõbb ítélete szerint e mozgalom megnyilvánulásaiban összegzõdik a 20. századvég kultúra - értelmezéseinek posztmodern recepciója. ( ) Amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy a posztmodern a társadalom totális elidegenedésének megnyilvánulása is, továbbá, hogy az elidegenedés a társadalmi folyamatok inherenciája (velejárója), vagyis értékmentes folyamat, úgy adott a lehetõség, hogy a politikai multikulturalizmust ne a jó és a rossz leegyszerûsítõ dramaturgiája szerint kezeljük, hanem mint az európai kultúra elidegenedésének megjelenési formáját, amelynek fokozatos meghaladása ugyanakkor a dolgok természetébõl következõ szükség - szerû, normális állapot. Ha azonban programban gondolkodik, szigorúbban fogalmaz: A multikulturális politikai mozgalom lényegében nem más, mint a liberalizmus ezredfordulóra kiteljesedõ funda- 5
K Ö Z G Y Û L É S Kérdések és válaszok mentalizmusának megnyilvánulása. ( ) Miként a másik nagy európai fogantatású eszmerendszer, a nacionalizmus szélsõséges mûködése mérhetetlen áldozatokat követelt a 19 20. században, úgy a liberális fundamentalizmust megtestesítõ politikai multikulturalizmus mûködésének súlyos következményei is felmérhetetlen károkat okoztak és okoznak, mindenek elõtt a társadalmi együttélés területén. Majd így folytatódik a gondolatmenet, mely írásban is nyomon követhetõ Europatriotizmus címmel egyebek közt az interneten is: A populista és a liberálfundamentalista szélsõségek tudatos kizárása elemi fontosságú a kulturális konfliktusok sikeres kezeléséhez. A szélsõséges irányzatokra jellemzõ, etnikai-faji csoportokat preferáló vagy elítélõ problémakezelés a megoldás helyett újabb konfliktusok szülõje és tartósítója. Csak a fundamentalizmusoktól mentes együttmûködés eredménye lehet, hogy az európai kultúra másságát a jövõben is az emberi méltóság feltétlen tisztelete és megkövetelése határozhassa meg. Kultúránk méltósága tanít meg minket nem csupán Európában, de európaiként, nem csupán fogyasztóként, de emberként is élni. Ez pedig egyaránt feltételez a történelemben kristályosodott értékrendet, felelõsséget és viselkedésmódot mindenkitõl, legyen bár beleszületett lakója, vagy önként választója az Európai Uniónak. S ha már ideológiákkal csatázik, ideológiai muníciót is kínál a kultúrák kutatója az interkulturális konfliktusok kezelésében forgolódóknak: Az europatriotizmus végsõ soron nem más, mint az európai kultúra tudatos vállalása, megbecsülése, fejlesztése, akár szeretete is. Történelmi ha gyomány, viszonyrendszer, program és cselekvési mód, amely az Európai Uniót alkotó és az ide bevándorló népek számára egyaránt mértékadó. Önazonosság, büszkeség és felelõsség sajátos együttese a mindennapok cselekvésrendjében. Az általános megfogalmazásból nehéz nem kiolvasnunk a legittebb és legmostabb viszonyaink tisztázatlansága miatti háborgást. De ki is állíthatná, hogy hazánkban a különbözõ népességcsoportok együtt- vagy egymás mellett élése biztos alapokon nyugszik?! A kisebbségvédelem alibi-gesztusai éppen a céllal ellentétes irányban hatnak: csak erõsítik a kisebbség(ek) és a többség (kik a többség?) közti megkülönböztetést, miközben minden érintett vesztesnek érzi magát. Így van ez, kár félszívvel hozott kormányzati intézkedésekrõl, akár a konkrét helyzet pontos ismeretét nélkülözõ, rutinszerû protestálásról legyen is szó. S hogy e sorok írója se csupán kritizáljon, zárógondolatként hadd álljon itt saját véleménye is, melynek megfogalmazásához nagy segítséget adott a közgyûlés keretében elhangzó mindkét eladás. Amikor az ideológiai szakadék mentén kettéosztott kétpólusú világ (1989 1990 táján) egységesült, Amerikában 6
K Ö Z G Y Û L É S Továbbgondolások ezt Francis Fukuyama a történelem végeként ünnepelte. Ám nem sok évvel késõbb az amerikai politikai szociológia (mely diszciplína a mi térfelünkön is diadalmasan kiszorította a korábbi krédót, a politikai gazdaságtant) másik nagy guruja, S. P. Huntington új krónikába kezdett, melyben az ideológiai szakadék mentén szervezõdõ két hatalom helyett immár nyolc kultúra áll szemben egymással. (Mert hát valamilyen harcra mindig is szükség van, már csak a had- és véleményvezérek egzisztenciális biztonsága okán is.) A már-már alig remélt szabadság eljövetelén örvendezõ volt szocialista országok monolitikus gazdasági, politikai és jogrendszere jórészt felmorzsolódott a liberális dereguláció jegyében, s ez éreztette hatását a kisebbségpolitikában is. A korábban problémás társadalmi csoportnak minõsített cigány lakosságra irányuló asszimilációs politika helyébe az etnikai kisebbségként való elismerés lépett ami a (fõként) gazdasági problémák körébõl (nagyészt) az emberjogi szférába helyezte át a cigány népességcsoporttal kapcsolatos össztársadalmi (s nem utolsósorban kormányzati) feladatokat. Nem szólva az (egyébként teljesen jogos szükséges) antidiszkriminációs politika azon elnagyolt gesztusáról, amely a több százezres (ám a többségi társadalomhoz hasonló módon tagolt) cigányságot mint etnikai csoportot egy kalap alá veszi például a hazai német, bolgár és örmény közösséggel; legalább ekkora képtelenség, hogy így kezeli együtt egyéb védett tulajdonságokkal meghatározott Elnöki zárszó kisebbségként, létszámban nagyságrendekkel kisebb, sok tekintetben ugyanakkor kevésbé hátrányos helyzetû csoportokkal. A döntéshozók és véleményformálók doktrinér felületessége jelentõs mértékben hozzájárult, hogy az adott történelmi helyzetben az öntörvényû gazdasági-társadalmi folyamatokon túlmenõen a fogalomhasználat is távolítsa egymástól a másság(ok) és az azonosság(ok) hordozóit és képviselõit. Végsõ soron a vezetõ réteg(ek) rossz lelkiismerete eredményezi az antidiszkriminációs, és a szociálpolitika rosszízû félmegoldásait, a jogalkotói és jogalkalmazói akrobatamutatványokat, amelyek minden áron (vagy még inkább minél olcsóbban) polgárosulni óhajtó társadalmunk jogbiztonságát varázsolják az aranyásók Amerikájának színvonalát közelítõ jogbizonytalansággá ami pedig a fentiekben bõvebben tárgyalt anómiás állapot egyik legfõbb összetevõje. Mégiscsak inkább függetlenül attól, milyennek látjuk a mai Európát az aranyásók korának Amerikája helyett inkább az európai értékek forrásvidékeit kellene újra fölfedeznünk, kezdjük akár a Sinai-hegyi kõtáblák ajánlásaival. S ha közülük legalább csak kettõt is megszívlelünk és elfogadtatunk ember-, polgár- és honfitársainkkal (Ne lopj. és Ne ölj.), akkor ráléptünk arra az útra, amelyik egy magasba helyezett Európába vezet Trencsényi Imre 7
K U T A T Á S Mit tanultunk eddig? Kutatási projektünkrõl félidõben Tapasztalatcsere félidõben Tanulási formák sokfélesége és egyenrangúsága: hogyan tanulunk? (SZFK/14/2008) címmel indított motiváció-kutatásunk lényegét elõzõ lapszámunkban ismertettük. A hazánk hét régiójában, megyénként 100 100 egyéni kérdõív kitöltésével és 3 4 különféle társadalmi rétegeket és korosztályokat megszólaltató fókuszcsoportos beszélgetés fontosabb motívumainak rögzítésével elindított munka elsõ szakasza ez év tavaszán lezárult. A következõ szakasz a tényszerû adatok és tömörített vélemények feldolgozása, azaz elemzése és a le - vonható következtetéseket összegzõ tanulmány elkészítése és ez év õszi közreadása lesz. 2009. április 16-án a terepmunkát végzõ kérdezõ munkatársak és térségi koordinátorok mûhelymegbeszélésre jöttek össze Budapesten. Ez alkalomból ki-ki beszámolt a helyzetfelmérõ munka során szerzett tapasztalatairól. Kérésünkre néhányan írásban is vallottak a különféle élet - helyzetekkel különféle módokon és sikerrel birkózó emberek megismerése során szerzett élményeikrõl, olykor megrendülésükrõl. Addig is, míg a kutatás tudományos összegzése elkészül, e a szubjektív följegyzések közreadásával szeretnénk némi képet adni e nem kifejezetten képzési, de a képzéspolitikához szorosan kapcsolódó népfõiskolai feladatvállalásról. A szerkesztõ Módszertani megfontolások 8
K U T A T Á S A kutatóstáb vezérkara Beszámoló Zalából és Vasból 9
K U T A T Á S Fókuszcsoportos beszélgetés az északi régióban Emlékek felidézése 10
K U T A T Á S Ami egy fókuszcsoportos beszélgetésbõl leszûrhetõ A Magyar Népfõiskolai Társaság 2008 õszétõl Tanulási formák sokfélesége és egyenrangúsága: hogyan tanulunk? címmel indított kutatása keretében tárja fel a formális, nem-formális és informális úton szerzett tudás, valamint a tanulás értékelésével és elismerésével kapcsolatos véleményeket kérdõíves megkérdezések és fókuszcsoportos beszélgetések által. Az ország minden régiójára kiterjedõ 2100 kérdõíves megkérdezés mellett 30 fókuszcsoportos beszélgetés keretében szerzett vélemények, javaslatok elemzése jelenti majd a kutatás vezetõinek az alapot a lefektetett hipotézisek igazolásához. 2009. március 30-án fókuszcsoportos beszélgetés résztvevõi voltak azok a regisztrált álláskeresõk, akik a Debreceni Regionális Képzési Központ szervezésében felzárkóztató (7 8. osztály) és szakmai képzésben vesznek részt a törökszentmiklósi Városi Mûvelõdési Központban. A 16 fõs csoport, amelyben a 21 50 év közötti nõk és férfiak tanulnak, 6 + 3 hónapos képzés során a befejezett általános iskolai bizonyítványt, valamint a nõk takarítói, a férfiak épületfalazó, burkoló szakképesítést szereznek. A fókuszcsoportos beszélgetést Nagyné Kiss Mária vezetette, aki a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népfõiskolai Társaság elnöke. A kutatás céljának bemutatását kölcsönös bemutatkozás, majd az adatlap kitöltése követte. A bemutatkozásból kiderült, hogy a jelenlévõk többsége évek óta alkal - mi munkákból, bejelentetlen munkaviszonyból szerzett jövedelembõl tarja fenn magát, látja el családját. A Törökszentmiklósi kistérségben magas az egy éven túl regisztrált álláskeresõk aránya: 16,0%. Ennek oka többek között az itt élõ lakosság iskolázottsági mutatóiban is keresendõ. A fókuszcsoportban azok a felnõttek vettek részt, akik az általános iskolát nem fejezték be, s nincs semmilyen szak - képesítésük. Így különösen izgalmasnak tûnt a tanulással kap - csolatos felfogásuk megismerése, az iskolarendszerû formális oktatásban szerzett tapasztalataik megvitatása, véleményük megismerése a tanulást segítõ környezetrõl illetõleg a felnõtt - képzési szolgáltatásokkal szembeni elvárásokról. Az iskolai évekrõl szerzett tapasztalataik, a tanulásról és a tudásról alkotott véleményük így ebben az életkorban azt mutatta, hogy felelõsen gondolkodnak, a tudásnak az érvényesülés szempontjából kiemelkedõ szerepet tulajdonítanak, amit azonban kemény folyamatos tanulással lehet elérni. Saját élményük alapján elevenítették fel és osztották meg a jelenlévõkkel isko- Képzésben részt vevõk csoportja Törökszentmiklóson 11
K U T A T Á S lai kudarcaik közül a legemlékezetesebbet, valamint a legmaradandóbb pozitív élményüket. Õszinte, bizalmi légkörben több alkalommal a meghatódottság jelei, könnyei között többen említették a kirekesztettséggel, az elõítélettel, a kisebbségi létbõl adódó megkülönböztetéssel, testi bántalmazással, tanári igazságtalansággal kapcsolatos konkrét élményeiket, melyekbõl néhány példa: hátsó padsorba ültetés, az osztálykirándulásokon nem vehetett részt, öltözködése miatt lenézték, ha nem értett valamit, nem magyarázták el. A fentiekbõl és a tanulási nehézségeikbõl adódó kudarcélményeik nagymértékben hozzá - járultak az iskolából való kimaradáshoz. A jelenlegi felnõttoktató, aki kiváló pedagógiai és andragógiai módszereket alkalmazva foglalkozik a 7 8. osztályos tananyag elsajátíttatásával, kiemelkedõ szeretetet és megbecsü - lést élvez a felnõtt tanulók részérõl. A vallomásokból egyér - telmûen kitûnik a pedagógusok felelõssége egy-egy tanuló egyéni életútjának megalapozásában. A tudás iránti vágy és a tanulás iránti belsõ motiváció felébresztését és folyamatos szinten tartását olyan eszközökkel, módszerekkel érte el Rigó Pálné, amelyekkel kivívta a tanu lók bizalmát, tudásával, személyes és szakmai kompetenciáival pedig a tiszteletet. A jó felnõttoktatóval kapcsolatos elvárásaikban elsõ helyre tették a minden téren jól felkészült, együttmûködõ és megértõ tanár személyiségét. A pozitív élmények sorában jóval kevesebbet említettek, de örömmel gondoltak vissza a tanulmányaik során szövõdött barátságokra, a sport területén elért sikerekre. A felnõttként való tanulásról alkotott véleményben is kiemelt szerepet szánnak a felnõttoktató személyiségnek, a tananyag milyenségének, az ismeretek gyakorlatban való használhatóságának. A jelenlegi képzésben örömmel és eredményesen vesznek részt, tisztában vannak azzal, hogy a befejezett általános iskola jelenti számukra az esélyt a továbblépéshez akár szakképzés, akár munkavállalás esetén. Annak ellenére, hogy a saját szüleik tanulást támogató maga - tartásáról kétharmaduk úgy nyilatkozott: biztatták, segítették õket, s õk mégis ellenálltak, a család szerepét meghatározónak tartják a tanuláshoz való viszony kialakításában. A felnõttkori képzési lehetõségek megismertetését, a tanács - adást a munkaügyi kirendeltségektõl, a médiától és a családsegítõktõl várnák elsõsorban, azonban a civil szervezetektõl is szívesen fogadnának információkat a tanulási lehetõségekrõl. A közel 3 órás beszélgetés, véleménycsere utolsó mozzanataként a moderátor az álmaikról faggatta a résztvevõket, akik elmondták: ha most lennének olyan helyzetben, hogy továbbtanulásuk irányát megválaszthatnák, mit is választanának. Válaszaikban a realitás és az álmok egyaránt jelen voltak. Végül köszönet hangzott el a résztvevõk nevében azért, hogy a moderátor feltett olyan kérdéseket, amiket soha senki eddigi életük során meg nem kérdezett: mi volt a legnagyobb kudarca az iskolai évei alatt, miért maradt ki az iskolából? Szolnok, 2009. május 19. Túróczy Istvánné Mindig tanulunk (kutatási élményeim) Ez idáig még soha nem vettem részt kutatási programban, ezért nagyon vártam, hogy elkezdhessem a munkát. Napi kapcsolatban álltam felnõttekkel, akik valamilyen képzésben vesznek részt, hisz aktívan, trénerként magam is készségfej - lesztéssel foglalkozom. Mégis más volt ez a feladat, mert kollégámmal, Harasztosi Sándorral Hajdú-Bihar megyén kívül új területeket is fel kellett keresnünk. Ilyen célból még soha nem jártam Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében. A közel két hónapig tartó munkát élvezettel dolgoztam végig. Találkoztam nõkkel, férfiakkal, 18 és 58 évesekkel, romákkal, munkavállalókkal, álláskeresõkkel, szegényekkel, jómódú - akkal, alacsony iskolai végzettségűekkel vagy magasan kvalifikáltakkal, olyan emberekkel is, akik felnõtt fejjel vállalták azt, hogy iskolapadba üljenek. Szóval találkoztam emberi sorsokkal. Az interjúk elkészítéséhez szükséges személyek és a fókuszcsoportok felkutatását a mûvelõdési otthoni hálózaton keresztül, a személyes ismeretségeinken át, helyi segítséggel kezdtük el szervezni. Ez döntõ lépés volt: a késõbbiekben bebizonyosodott, hogy nagy segítséget jelentett, hiszen egy közös ismerõs beajánlásával az egyének hamarabb megnyíltak, bizalmasabbak voltak, közvetlenebb kapcsolatot tudtunk kialakítani és az egész kutatás során nem volt visszautasításban részünk. Az interjúkészítés során folyamatos beszélgetést alkalmaztam, hagytam beszélni a kérdezetteteket. A többségében hátrányos helyzetű településen élõk elmondták megélhetési nehézségeiket, mindennapi gondjaikat. Nem panaszkodtak, nem siránkoztak, csak a száraz tényeket közölték velem. A legégetõbb gondok között a munkahelyek hiányát emlegették. A megkérdezettek a nehézségek ellenére szinte kivétel nélkül itt akarnak továbbra is élni, külföldön nem akarnak munkát vállalni. Volt olyan interjúalany, aki teljesen kilátástalannak találta az életét, hisz négy szakmával, középfokú végzettséggel évek óta állás nélkül van és 28 évesen, még most sem tudja, milyen pályát, szeretne. A többség úgy nyilatkozott, hogy az iskolákban nem azt tanítják, amire az életben való boldoguláshoz szükség van. Az egyik faluban meglátogattam a romatelepet. Sok mindent láttam már életemben, de földbe vájt viskót, bádogból készített odút csak most volt szerencsém. Azt, hogy ott emberek élnek, csak úgy hittem el, hogy ezeknek a lakásoknak a tetején, szinte kivétel nélkül parabolaantenna meredezett az ég felé. A fókuszcsoportos beszélgetések során két érdekes csoporttal is találkoztam. Az egyik erdõművelõ tanfolyamra járt. Alacsony iskolai végzettségű romák voltak, már három hónapja ismerték 12
K U T A T Á S Érettségire felkészítõ osztály Hajdúhadházán Készséggel válaszoltak a kutatói kérdésekre egymást. Rendkívül összetartó, motivált társaság volt addig a percig, amíg meg nem tudták, hogy a képzés elvégzése után csak 11 fõnek lesz munkája 16-uk közül. Ezután megkezdõdött a féltékenység, a másik furkálása. Most ott tartottak, hogy az idáig baráti viszonyok ellenségessé változtak. A másik csoport többségében roma két éves, gimnáziumi érettségit adó képzésben vesz részt. Nagyon motiváltak, eltökéltek és határozottak voltak. Az órákat rendszeresen látogatják, egymást biztatják, ösztönzik a tanulásra. A beszélgetés során kiderült, hogy korábban is ismerték egymást. Összetartó erejük a hit. Mindannyian egy gyülekezet tagjai. A fókuszcsoportos beszélgetések során többször rádöbbentem arra, hogy elsõsorban a perifériára szorult emberekkel nincsenek, akik beszélgessenek, nincsenek, akik megkérdezzék õket gondjaikról, problémáikról. Pedig igényelnék. Hálásak voltak, hogy kíváncsiak vagyunk a véleményeikre, gondolataikra. Õk köszönték meg azt, hogy mi megkerestük Õket. Csökmõ, 2009. április 30. Tóth Sándor kutatási felmérõ 13
K U T A T Á S Üzenet Nem adatokat, szakmai összesítést szeretnék most írni a munkáról, mely 2009 elején talált meg és amelyet örömmel vállaltam. Készítettem már interjúkat egy másik programban, gondoltam az elején, ez is hasonló lesz. Ám rá kellett jönnöm, hogy ez merõben más Tudtam, nem kis feladat elé nézek, összehasonlítva az akkori és a mostani mennyiséget, de nem bántam meg! Ez a munka annyi pozitív energiát, önbizalmat, élményt adott, még ha egy-egy kérdõívezéssel töltött nap után kimerülten is értem haza. Bár ellentétesnek tûnik a mondat, aki hasonlót végzett már, biztosan érti. Elfáradtam, mert nem keveset utaztam, vezettem, mert rengeteget figyeltem és beszéltem. Ki kellett zárni mindent és mindenkit, hogy csak arra az emberre koncentráljak, aki ott ült velem szemben és vála - szolt a kérdésekre. Ám mégis, amit kaptam, felülírta mindezt. Ahány kérdõív, annyi ember, annyi életút és történet. Vidám és szomorú sorsok rajzolódtak ki ezekben az órákban. Elõször csodálkoztam azon, mennyire megnyíltak az emberek egy idegen elõtt, akit életükben elõször és talán utoljára láttak. Milyen nagy szükség van arra, hogy foglalkozzunk egymással és ez pontosan látszott. Még aki elõször zárkó zottnak, bizalmatlannak tûnt, az is úgy beszélgetett velem fél óra után, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Sokszor kellett megtennem azt, hogy határozottan továbblépjek a témákon, hiszen az idõ szorított, mert érkezett a következõ interjúalany. Sajnáltam ezeket a helyzeteket, hiszen láttam, éreztem, mennyi mindent szeretne még közölni a velem szemben ülõ. Amikor például az egyik munkaügyi központ levegõtlen irattárában elhangzik a mondat: Én ültem börtönben. Egy másik helyszínen: A szüleim is elveszítették a munkájukat, s teher van a házunkon Észrevétlenül szövõdtek a válaszok közé ezek a mondatok. Talán azt gondolnánk, nem is idevalók. De mégis, hiszen a legfontosabbak, mint a család, a megélhetés, gyermekink jövõje, a tanulási lehetõségek, a munkanélküliség, mind ott rejlik a kérdések mögött. Ilyenkor egy biztató szó vagy pillantás nagyon sokat ér. Akár csak az is, hogy valaki meghallgatja õket. Elõször csodálkoztam azon, mennyire megnyíltak az emberek egy idegen elõtt... Milyen nagy szükség van arra, hogy foglalkozzunk egymással... 14 Természetesen nem csak a munkanélkülieknek vannak problémáik, hiszen a mai helyzetben, ebben a nagyfokú bizonytalanságban sok emberen érezhetõ a feszültség. Az egyéni interjúk mellett szervezni kellett fókuszcsoportos beszélgetéseket is. Ez volt az, amitõl nagyon rettegtem, hiszen még soha nem csináltam hasonlót. A munka megkezdése elõtt kapott felkészítõ tréning részeként próbálkoztunk ezzel a többi megye kérdezõbiztosaival együtt, ám akkor úgy éreztem, én erre képtelen leszek. Miután megszerveztem az elsõ csoportot és eljött az idõ, aznap már túl voltam három egyéni beszélgetésen. Szerencsére, kellõen el voltam fáradva ahhoz, hogy még azon is gondolkodjam, mi történik akkor, ha elrontok valamit. Segítségem, aki vállalta a néma moderátor szerepét, és akinek nagy tapasztalata volt már az ilyen munkában, végig figyelt, aztán elmondta a pozitív véleményét, aminek nagyon örültem. Négy teljesen különbözõ csoport iskolai végzettségre, nemre, korra való tekintettel, megannyi vélemény a kérdésekrõl. Mennyire más szemmel tudja nézni a nyugdíjas korosztály a jelenlegi iskolarendszert összevetve a régivel, mint egy fiatal, aki még nem is élt akkor, amikor szülei, nagyszülei jártak iskolába. Milyen lelkesek voltak az elsõsorban nyolc osztályt végzett férfiakból álló, nagyrészt munkanélküli csoport tagjai. Örülök tehát, hogy rám bízták és én elvállaltam ezt a munkát. Több lettem ettõl, úgy érzem. Köszönettel tartozom sok segítõ embernek. A Közép- Dunántúli régió koordinátorának, Keresztesi Józsefnek, Kósa Józsefnek, a Munkanélküliek, Álláskeresõk és Segítõk Veszprém Megyei Egyesülete elnökének, a Veszprém megyei Munkaügyi Központok munkatanács - adóinak és vezetõinek a kilenc kistérségben, Csillag Zoltánnak, Bakonyszentkirály, és ifj. Wolf Ferencnek, Bakonyoszlop polgármesterének, ismerõseimnek, barátaimnak, s nem utolsósorban azoknak, akik vállalták az interjút és segítették a munkámat. Hogy miért ÜZENET? Remélem, ez kiderült. Piros Ágnes
K U T A T Á S Csigaház-stoppolás a Hegyháton Tapasztalatok összegzésére került sor 2009. április 16-án a Magyar Népfõiskolai Társaság kezdeményezésére a Tanulási formák sokfélesége és egyenrangúsága: hogyan tanulunk? címû kutatási projekt megvalósításáról. A nyugat-dunántúli régió vas megyei beszámolója keretében Varga Eszter felmérõ egyik fókuszcsoportos interjújával keltette fel érdeklõdésünket a hátrányos helyzetû Vasvári kistérségben egy Foglalkoztatási paktum segítségével szervezett interjúja iránt. Beszámolóját hol nevetve, hol hitetlenül hallgattuk, miközben elmondta, hogy a résztvevõk közül többen egy éticsiga-üzem által indított bedolgozói munkát végeznek, a többiek, pedig fõként munkanélküli fiatalokból kerültek ki. Hogy hol is járt Eszter, és mit is csinál ez az üzem, azt az általa felkért Pogács Mónika, az üzem egyik dolgozója így fogalmazta meg: HEGYHÁTI MUNKAERÕ-PIACI JÓ PÉLDA A Magyar Népfõiskolai Társaság országos kutatást indított. A cél többek között, hogy az iskolai és iskolarendszeren túli képzések hatékonyságát javítani lehessen a jövõben intézmények, képzõhelyek szintjén is. A kutatásban megyénként 100 embert szólítanak meg és kérdezik meg véleményüket, tapasztalataikat az oktatás, képzés mai rend - szerérõl. Vas megyében Vasváron tartották a kutatók az egyik fókuszcsoportos beszélgetésüket, melynek szervezésében a helyi Hegyháti Foglalkoztatási Paktum munkatársainak segítségét kérték. A Foglakoztatási Paktum a helyi munkaerõ-piaci helyzet jobbításáért dolgozik. A partneri együttmûködések kialakítása mellett több száz fõs adatbázisában a munkanélküliek mellett állásváltoztatók és pályakezdõ fiatalok adatai is szerepelnek. Az információs bázisban jelentõs hányadot képvisel azoknak az alacsony iskolai végzettségûeknek, szakma nélkülieknek, tartós munka - nélkülieknek a névsora, akiket a munkatársak egy bedolgozói munka szervezése kapcsán gyûjtöttek. A zalaszentgróti székhelyû, francia tulajdonú IMOFI Kft az egyetlen vállalkozás, amely élõcsiga-felvásárlást és -feldolgozást folytat az országban. Õk biztosítanak az üzemi, két mûszakos munkarend mellett bedolgozást vállalóknak is munkát a Hegyháton. Az otthon elvégzendõ feladat az, hogy az üres csigaházak sérüléseit kell ragasztóval kijavítani, hiszen az élelmiszer-feldolgozás után az ínyencség, a csigahús ebbe a csigaházba kerül vissza. Egyébként a vállalat korlátlan számban tudja a bedolgozóknak a munkát biztosítani. Emellett az éticsigaszezon májusi indulásával már meglévõ dolgozói mellé közel 300 fõs bõvítést tervez a vállalat, többek között Vasvár és a Hegyhát álláskeresõire is építve. A cég képviselõje, Hársfalvi Károly a közelmúltban egy munkaerõ-toborzó tájékoztatón elmondta: Az eddigi egymûszakos céggyakorlattal szemben májustól két mûszakos rendben alkalmaznának munkaszerzõdéssel munkatársakat négy hónapos idõszakra, amikor az élelmiszer-feldolgozásban alkalmaznák a munkatársakat. A szezonmunka végeztével a háromszáz felvett dolgozó közül százat tovább is foglalkoztat a cég, egészen az év végéig. A feldolgozó üzem megbízható munkatársakra számít és a kiválasztásnál is ez lesz majd az elsõdleges szempont. Így mindenki számára nyitott a munkalehetõség, aki szívesen dolgozna akár alacsony iskolai végzettséggel, 45 év felett, csökkent munkaképességgel vagy pályakezdõként. A zalaszentgróti munka a tervek szerint május közepén indul. A cég a Vasvár Pácsony Olaszfa Oszkó Csehi Csehmindszent Mikosszéplak Bérbaltavár útvonalon indít buszjáratot. Ám a munka lehetõsége a másutt lakók számára is nyitott maradhat. A Foglakoztatási Paktum kezdeményezésére és koordinálásában a telekocsi program segítségével a dol - gozni akarók bármely településrõl csatlakozhatnak a buszjárathoz. S bár tény, hogy pillanatnyilag a munkalehetõség nem helyben, Vasváron kínál megélhetést az álláskeresõknek, a város minden lehetõséget, kapacitást és együttmûködést felajánlott a zalaszentgróti cég számára, amennyiben a jövõben telephelybõvítést, beruházást terveznének. Vasvár ipari parkja, termelést befogadó ingatlanjai bármikor kedvezményesen rendel ke - zésére állnak befektetõk, vállalatok, így a zalaszentgróti munkáltató számára is. 15
S Z Ü L E T É S N A P 20 éves a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség Születésnapunkat kötõdéseink és a hely szelleme jegyében a Szentendrei-szigeten, Kisorosziban a helyi Protestáns Ifjúsági Mûvelõdési Mûhely konferencia-házában rendeztük meg május 16 17-én. Kétnapos szakmai és ünnepi programmal tettük emlékezetessé a 20 éves találkozót. Az elsõ napon EU-s forrásszerzés a gyakorlatban címmel szerveztünk képzést a Sárospataki Népfõiskolai Egyesülettel, Bordás István vezetésével. Mindnyájan nagyon örültünk annak, hogy együtt dolgozhattunk a tréning keretei között. Az együttlét alkalmat adott a közös munkára, gondolkodásra és lélekerõsítésre. Az elsõ nap a képzés része volt egy országos, regionális népfõiskolai képzési programnak, amelyet az NCA is támogatott. Célja volt: olyan ismeretek nyújtása amelyek növelik a civil felnõttképzési szakemberek felkészültségét az EU-s pályázati módszerek területén. A képzés célcsoportja és létszáma: Népfõiskolákon, nonprofit felnõttképzési tevékenységet folytató civil szervezetekben dolgozó szakemberek. Várható eredmények, indikátorok: Output: A KMR-ben 12 szakember kiképzése az alább megadott tematika szerint. Hatás: nõ a nonprofit alapú felnõttképzési szervezetek tudáspotenciálja az EU-s logikájú pályázatok készítése területén, javul a képviselt szervezetek forrásszerzõ képessége. Tematika és alkalmazott módszerek: 1.A pályázatok logikája, mûködési mechanizmusai, elvárásai, Közösségi kezdeményezések és centralizált programok 2.Rövid ismertetés a centralizált programok és közösségi kezdeményezések mûködésérõl, eddigi tapasztalatok (elõadás) 3.Magyarországi támogatások lehetõségek (rövid áttekintés) Az NFTII operatív programjai: Ágazati programok Regionális programok. 4.A pályázat gyakorlata az ötlettõl a projekt-szinopszisig 5.Erõforrás-felmérés Kapcsolati tõke, és együttmûködés SWOT analízis (egyéni munka, csoport munka, tanbeszélgetés, impulzus módszer) 6.A pályázat gyakorlata a pályázat elkészítése 7.Logikai keretmátrix, Megvalósíthatósági tanulmány Idõtábla Költségvetés (egyéni munka, csoportmunka, tanbeszélgetés, impulzus-módszer) Összes óraszám kb. 8 óra Szükséges eszközök: Flippchart, tollak, papír, különbözõ színû vastag filcek, notebook, projektor, vászon, internet kap - csolat. Közös gondolkodással megfogalmaztuk a kulcsproblémát. Miért gyenge a felnõttképzés ma Magyarországon? Leg - fontosabb szerepe az, hogy kiegyenlítse a közoktatást és minõségi tudást nyújtson, ezért meg kell változtatni a felnõtt - képzésrõl kialakult képet, azaz meg kell erõsíteni a felnõtt - képzést (akár a közoktatással, szakoktatással szemben is) így véljük, tapasztalataink alapján. Kialakult egy HÍD tartalmú KMO-i térségfejlesztési közös projekt, amely a résztvevõk szakmai irányultságára, aktivitására épül. Az élethosszig tartó tanulás keretei között: tanulókörök partnerség-építése, a sajátos magyar észjárás elõtérbe helyezése, a személyiségfejlesztés sokféle módszerei és a budapesti népfõiskola megteremtése a Közép-Magyarország Régióban. A HÍD projekt résztervei: Tatai Magyary Zoltán Népfõiskola: A tevékenység feltételrendszerének megteremtése, bentlakásos intézmény létrehozása Szentendrei ECKE: A társadalmi részvétel fejlesztése a klíma-tudatosság érdekében a KMR-ben Szentendrei Testvérvárosi Kapcsolatok Egyesület: Nemzetközi kulturális fesztivál megrendezése Szentendrén. Makkai Sándor Protestáns Népfõiskola Kisoroszi: Teremtésvédelem népfõiskolai képzés megújítása, határon túli résztvevõkkel Bagi Helytörténeti Baráti Kör: BAG-MAG falufejlesztési kör érték- és érdekvédelme a faluközpont megmaradásáért. Este Radnóti-verseket mondtunk a spiccen, azaz a sziget - csúcson, ahol a Duna kettéválik a Kis-Dunára (Szentendrei Duna-ág) és a Nagy-Dunára (Váci Duna-ág). A Duna évezredek alatt hozta létre az egykor hét szigetbõl álló Szentendreiszigetet. A Nap lemenõben volt, s vörös fénnyel csordult a felhõkbe s a folyamba. A második nap a lélekemelõ ünnepé volt. Összegyülekeztünk és részt vettünk a kisoroszi református istentiszteleten, amelyet Makkai Lilla felelõs lelkész mutatott be. Úgy éreztük, mintha nekünk (is) szólt volna az igehirdetés, a Szolgálatról beszélt, arról, hogy az ember, ha nem is 16
S Z Ü L E T É S N A P A szakmai programot Bordás István vezette Az ünnepi visszaemlékezések sorát Nagy Júlia József Attila-verssel nyitja meg 17
S Z Ü L E T É S N A P Gódor András Budai József Gaján Vilmos Varga Gyula 18
S Z Ü L E T É S N A P Borszékiné Rétháti Ágnes Baka Györgyi Emlékek a hõskorból 19
S Z Ü L E T É S N A P Szigeti Gábor Keresztesi József Kemény Bertalanra emlékezik A konferencia-ház kapuja elõtt 20