K 2004: jövõkép innováció üzlet I. *

K 2004: jövõkép innováció üzlet I. * 1. Bevezetés A düsseldorfi K több mint 50 éve a mûanyag- és a gumiipar világviszonylatban is legnagyobb szakmai seregszemléje. A világ valamennyi földrészérõl érkezõ kiállítók és szakmai látogatók háromévente adnak találkozót egymásnak a Rajna-parti metropoliszban, hogy élõben ismerhessék meg ennek az újításokban gazdag és lendületesen fejlõdõ iparágnak a legújabb eredményeit. A szakmabeliek élnek is ezzel a lehetõséggel, hiszen az elektronikus levelezés és az Internet, a villámgyors adatátvitel és a világot behálózó kommunikáció korában sem veszített semmit az értékébõl egy ilyen szakvásár. Sõt, ennek éppen az ellenkezõje igaz, ugyanis minél bonyolultabbak és minél több magyarázatot igényelnek a termékek és technológiák, annál fontosabb a közvetlen párbeszéd a gyártók és a felhasználók között. A személyes és közvetlen kapcsolatok rakják le a bizalomra épülõ és tartós, a puszta eladást és vásárlást jóval meghaladó üzleti kapcsolatok alapjait. Csak az összes gyártó kínálatának összehasonlításával lehet új üzleti partnerekre találni, és csak a kollégákkal folytatott eszmecsere, a színfalak mögé vetett pillantás adja meg azt a tájékozottságot, ami nélkülözhetetlen a mai kiélezett versenyben való helytálláshoz. Ehhez szükség van egy központi fórumra, ahol minden, az üzleti döntéseket megalapozó információ elérhetõ. Ez a szintér a düsseldorfi K szakvásár, mely egyedülálló tekintélyt vívott ki magának a világon. A mûanyag- és gumiipart a MESSE DÜSSELDORF vásártársasággal összekapcsoló sikeres együttmûködés a múlt század ötvenes éveinek elején alakult ki. Többek között ennek köszönhetõ, hogy a jelenlegi feszült világgazdasági helyzet ellenére mintegy 2800 kiállító jelentkezett az október 20. és 27. között megrendezésre kerülõ szakvásárra. Az új északi vásárcsarnok felépítésének és a 13. számú csarnok bõvítésének köszönhetõen a K 2004 teljes kiállítási területe mintegy nettó 160 000 m 2 -re bõvült. A szakvásár hagyományos tagolása a területi bõvítés ellenére változatlan marad, a kínálati csoportok az alap- és segédanyagok, a félkész termékek, mûszaki és erõsített mûanyag alkatrészek, a gépek és berendezések, valamint a szolgáltatások. A hagyományosan legnagyobb kiállítói csoportot a DR. MACSKÁSI LEVENTE a Mûanyag és Gumi fõszerkesztõje gépek és berendezések gyártói alkotják a teljes kiállítási terület mintegy kétharmadán, az 1 4. és a 9 17. csarnokokban. A nyersanyagok, félkész termékek és mûszaki alkatrészek gyártói az 5 8. csarnokokban állítanak ki. A kiállítók áru- és szolgáltatás-kínálatát a szakvásár fénypontja egészíti ki: a külön bemutató középpontjában az áll, hogy miként alkalmazzák a mûanyagot és a gumit a sportban és a szabadidõ eltöltésében. Számos esetben ugyanis ezek tették lehetõvé a kimagasló sportteljesítmények elérését pl. a különlegesen felszerelt sportlétesítmények felépítését, a rendkívüli mértékben terhelhetõ eszközöket vagy a különleges sportruházatot. Az athéni olimpia évében a First Choice for Winners jelmondattal rendezett kiállításon az élsportból és a szabadidõ sportokból, valamint a sportépítészetbõl merített számos példa azt mutatja be, hogy milyen sokféleképpen alkalmazzák a polimereket, és hogy ezek az anyagok milyen fontos tényezõvé váltak a versenyzésben és a sportszergyártó iparban. A 6. számú csarnokban mintegy 500 m 2 - en újszerû technológiákat és feldolgozási módokat mutatnak be, továbbá neves sportolókkal és építészekkel terveznek kerekasztal beszélgetéseket. A különbemutatót a NÉMET MÛANYAGGYÁRTÓK SZÖVETSÉGE és a MES- SE DÜSSELDORF vásártársaság közösen szervezi. 2. A vásár hármas jelszava A K 2004 szakvásár immár hagyományos jelmondata a jövõkép innováció üzlet. Lássuk ezeket most fordított sorrendben és részletesen. 2.1. Az üzlet Aki megfelelõ döntést kíván hozni vállalata beruházásairól, annak átfogó képet kell szereznie a világpiaci kínálatról. A kiállítók összetétele és a nemzetközi részvétel garantálja, hogy teljes legyen a kínálat a gyártók skálája minden csoportban a világpiaci szereplõktõl a kis szakosodott vállalatokig, a kedvezõ áron kínált alapkiviteltõl az egyedileg testre szabott eszközökig, anyagokig vagy technológiákig terjed. A szakvásárra 50 országból jelentkeztek kiállítók, többek között a világpiaci szereplõk, de számos érdekes feltörekvõ vállalat is a világ öt földrészérõl. Az, hogy a K szakvásár mennyire fontos az üzleti siker eléréséhez, a háromévente Düsseldorfba érkezõ szakmai látogatók számában is megmutatkozik: 2001-ben Kiállítás K 2004 * Jelen közlemény Ludwig Könignek, a Messe Düsseldorf GmbH marketingkommunikációs osztályvezetõjének és Peter Orthnak, a K 2004 kiállítói tanácsadó testület tagjának 2004. június 22-i budapesti sajtókonferenciáján elhangzott elõadásai, valamint a www.k-online.de honlapon szereplõ információk alapján készült. 2004. 41. évfolyam, 10. szám M Û A N Y A G É S 381

228 000 látogató érkezett a világ mintegy 100 országából, és közöttük kifejezetten magas volt a vezetõ beosztásúak száma. A vendégek közel egyharmada tartozott a vállalatok felsõ vezetéséhez, 60%-uk töltött be meghatározó szerepet a beruházási döntések meghozatalában, további 24%-uk tanácsadóként mûködött közre ebben. A szakértõk rendkívül kedvezõen ítélték meg az üzleti információkat, mély benyomást hagyott bennük az ismeretek, újdonságok és mûszaki megoldások sokasága. A látogatók 74%-ban a mûanyag- és gumiipari gépek és berendezések, 38%-ban az alap- és segédanyagok, 29%-ban a félkész termékek és mûszaki alkatrészek, valamint 13%-ban a szolgáltatások iránt érdeklõdtek. Ráadásul több mint 90%-uk elégedetten nyilatkozott errõl a kínálatról. 2.2. Az innováció Az innováció a piaci verseny alfája és omegája. Természetesen nem állítható, hogy a K az egyetlen helyszín, ahol bemutatják az új technológiákat. Azonban tagadhatatlan, hogy a rövidülõ újítási ciklusok korában is ez a vásár kínálja a legtöbb innovációt a mûanyag- és gumiipar világában. Rendkívül fontos a számtalan újdonság, hiszen ebben a csúcstechnológiai iparágban elmúlt a forradalmi találmányok és az ugrásszerû fejlõdés korszaka, ezért a fejlesztés a mindennapi munkára irányul. Az innováció középpontjában a hasznosság áll, azaz olyan javító intézkedésekrõl van szó, amelyek a mindennapi termelés korszerûsítését és a gazdaságosság növelését teszik lehetõvé. Egyetlen más szakvásár sem ad ekkora lökést a fejlõdésnek. Ez természetesen nem pusztán a mûanyag- és gumitermékek gyártóira igaz, hiszen az ipari felhasználók is régóta ismerik a K szakvásárt, és azért keresik fel, hogy iparágukat és termékeiket érintõ újdonságokat vihessenek magukkal. A kiállítók is igazodtak a felhasználókhoz, hiszen a résztvevõk közel fele mûanyag- és gumi félkész termékekkel és mûszaki alkatrészekkel az ipari megrendelõket szolgálja ki. A felvevõpiacok között az elsõ a jármûipar, és a kiállítók kétharmada szolgál autóipari újdonságokkal. A kiállítók közel fele mutat be a fogyasztási cikkek gyártásához mûanyagipari újdonságokat, majd az elektrotechnika következik 41%-kal, de a bemutatkozók egyharmada építõipari és belsõépítészeti, valamint további egyharmada orvostechnikai és laboratóriumi újdonságokat is kínál. 2.3. A jövõkép A K 2004 szakvásár koncepciója messze túlmutat a pillanatnyi termékskála bemutatásán, mert a kutatókat és az ipart egyaránt foglalkoztató szakmai vitákból és kérdésfeltevésekbõl él. Ilyen lehet pl., hogy milyen termékekben lehet kiemelkedõen hasznosítani a tervezhetõ tulajdonságú mûanyagokat? milyen lehetõségek vannak a feldolgozási és használati tulajdonságok javítására a funkcionális adalékanyagok felhasználásával? mit várhatnak a rendkívüli igényeket támasztó csúcstechnológiai iparágak az új kompozit anyagoktól? milyen súlycsökkentési potenciált rejtenek az új repülõgép- és ûrtechnológiák és szerkezeti anyagok? Sok minden más mellett ezek a kérdések döntõen meghatározzák a termékek, és ezzel a mûanyag- és gumiipari vállalatok jövõjét, sõt fennmaradását. 3. A mûanyagipar helyzete a K 2004 idején A világ minden tájára kiterjedõ mûanyagipar mind mennyiségi, mind minõségi növekedésre épül. A mennyiségi bõvülést a népesség növekedése, a világszerte növekvõ fogyasztás és a Föld számos vidékén megoldásra váró infrastrukturális feladatok jelentik. A fejlett piacokon tapasztalható jelentõs minõségi növekedést egyrészrõl a mûanyagok alkalmazása jelenti új felhasználási módokban, másrészrõl pedig a más szerkezeti anyagok, mint pl. az üveg és a fémek helyettesítése biztosítja. A nyersanyag-forradalom csendben ment végbe pl. a jármûiparban. A mûanyagok napjainkban már jelentõs versenytársai az acélból készült szerkezeti elemeknek mind a látható alkatrészek, pl. a lökhárítók, mind pedig zárt térben, így a szívócsövek vonatkozásában. A csomagolóiparban is sok minden a mûanyagok javára változott: az üvegbõl készült ásványvizes palackokat manapság már alig akarják cipelni, helyette sokan PET palackokat választanak. 3.1. Az infrastruktúra és a jövõ technológiái is a mûanyagokból táplálkoznak Társadalmunk teljes infrastruktúráját és a jövõ fontos technológiáit sem lehet mûanyagok nélkül megvalósítani. Ennek bizonyítására álljon itt néhány példa. A mûanyagok adják a korszerû és a jövõbeni infrastruktúra érhálózatát: a víz- és szennyvíz szolgáltatásban, az energiaellátásban és valamennyi távközlési hálózatban a mûanyag nem csupán nélkülözhetetlen, hanem sok esetben tartósabb és biztonságosabb is a hagyományos szerkezeti anyagoknál. A mûanyagok biztosítják a környezetkímélõ és gazdaságos mobilitást is. A teherhordó szerkezetükben és a belsõ kialakításban mûanyagot nem tartalmazó repülõgépek ma már fel sem tudnának szállni, a könnyûszerkezetes kialakítással üzemanyagot is megtakarítanak. A korszerû közúti jármûvek kisebb üzemanyag-fogyasztással kínálnak nagyobb teljesítményt és kényelmet: mûanyagok nélkül elképzelhetetlen lenne ez, és ugyanez igaz a kötöttpályás jármûvekre: a mûanyaggal nagyobb az utasoknak nyújtott kényelem és kisebb a jármûvek súlya. A mûanyagok teszik lehetõvé a gyógyászat fejlõdését is. Biochipeket használnak a diagnosztikában, a min- 382 M Û A N Y A G 2004. 41. évfolyam, 10. szám

tavételezésre az analitikában, a gyógyszerek mikroszivattyús adagolásában, a terápiás implantátumokban az orvosnál, a kórházban és az utókezelésben semmi nem megy mûanyagok nélkül. A mûanyagoknak alapvetõ szerepük van a sporteszközök fejlõdésében, a szabadidõ eltöltésének új formáiban és a wellness térhódításában: a divatsportok eszközei, a sportcipõk, a kerékpárok, a játékeszközök elképzelhetetlenek mûanyagok nélkül. A polimer alapú elektronika lenyûgözõ kutatási területén a mûanyagok számtalan új alkalmazását kívánják feltárni a szerves világító diódáktól az opto-elektronikaiés bioelektromos alkatrészeken és az olcsó mûanyag chipeken át a rugalmas napelemekig. A vezetõ és világító mûanyagok a jelszó. A polimerek nem fogják kiszorítani a szilíciumot a félvezetõk világából, viszont új lehetõségeket kínálnak olcsó tömegtermékek gyártására. Az okos kártyákba épített RFID rádiófrekvenciás azonosító és beléptetõ rendszerektõl a fizetési és jegyváltó megoldásokon át az árcímkékig, a termékek logisztikai követésétõl a csomagolóanyagba épített minõségellenõrzésig sok minden lehetségesnek tûnik. A fejlõdés a szerves kijelzõknél (OLED-eknél) a leginkább elõrehaladott, mert az autórádiókban és mobiltelefonokban már ma is találkozhatunk a folyadékkristályt helyettesítõ, anyagában világító kijelzõkkel. A mûanyagok nem utolsó sorban hozzájárulnak a fenntartható gazdasági tevékenységhez is csökkentik a közlekedési eszközök üzemanyag-felhasználását és szigetelik az épületeket, amivel több fosszilis energiahordozót takarítanak meg, mint amennyit gyártásukhoz felhasználtak. 3.2. A világ mûanyag- és gumifelhasználása A világon 2003-ban mintegy 221 millió t mûanyagot és gumit gyártottak, melybõl mintegy 176 millió tonnát a mûanyag alapanyagok tesznek ki, amelyekbõl mûanyag termékeket készítenek. A Nemzetközi Gumiipari Kutatócsoport adatai szerint mintegy 19 millió t gumit dolgoznak fel abronccsá és mûszaki gumitermékké, a fennmaradó közel 30 millió tonna polimert pedig a különbözõ textilszálak, festékek, ragasztóanyagok, diszperziók és bevonatok gyártására használják fel. A K 2004 szakvásár középpontjában az említett 176 millió tonna mûanyag és 19 millió tonna gumi feldolgozására szolgáló eljárások és technológiák állnak. A 176 millió tonnával újabb rekordot ért el 2003-ban a világ mûanyag-felhasználása (Ennek értéke 2500 euró/t átlagárat feltételezve 440 milliárd euró a szerzõ megjegyzése). Az elmúlt három év során a fogyasztás összesen 26 millió tonnával, vagyis évente átlagosan 5,5%-kal nõtt ami pontosan megfelel az 1990-tõl mért átlagos növekedési ütemnek. Ázsia a legnagyobb mûanyag-felhasználó: 2003-ban az ázsiai országok Japán nélkül használták fel a világtermelés 32%-át, Japán pedig további 6%-ot képviselt, így ez a földrész jóval maga mögött hagyta a 25%- os Észak- és a 5,5%-os Dél-Amerikát, valamint a 22%- os Nyugat- és 3,5%-os Kelet-Európát. 2003-ban mintegy 19 millió tonna természetes és szintetikus gumit dolgoztak fel, ami 5%-kal több a 2002. évi mennyiségnél. A gumi felvevõ piacán is Kína áll az élen: 3,06 millió tonnával már 2002-ben is a világ legnagyobb gumifelhasználója volt, éppen megelõzve az Egyesült Államokat (3 millió tonna). A harmadik helyen Japán található 1,88 millió tonnával a 871 000 tonnás India és a 859 000 tonnát felhasználó Németország elõtt. A mûanyagfogyasztás több mint felét változatlanul a poliolefinek adják: a ranglista élén a polietilén szerepel 32,5%-kal a 20%-os polipropilén és a 16,5%-os részesedésû PVC elõtt. A normál és ütésálló polisztirolok 8,5%- ot, a PET 5, a poliuretánok 5,5 és a sztirolkopolimerek (ABS, SAN, ASA) 3,5%-ot képviselnek. Az egyenként 1,25%-os részesedésû poliamidok és polikarbonátok mellett sorakozik a többi mûszaki mûanyagféleség és egyéb mûanyag a hõre keményedõ anyagoktól a szálerõsítésû mûanyagokon át a fluorpolimerekig. 3.3. Európa mûanyag-felhasználása Európa évente 47 millió tonnás felvevõpiacot jelent a mûanyag- és gumiiparnak, amibõl Nyugat-Európa felhasználása mintegy 40, Kelet-Európáé pedig 7 millió tonna. Az országok szerinti bontásban Németország áll az élen 30%-os részesedéssel Olaszország (18,7%), Franciaország (11,9%), Nagy-Britannia (10,7%) és Spanyolország (8,9%) elõtt. A nyugat-európai fogyasztásból 2002-ben már az alapvetõ mûanyagok is 31 millió tonnát képviseltek (ami 78%-nak felel meg), amennyiben ebbe beleszámítjuk a széles körben használatos, palackgyártásra kerülõ PETet és a sztirol kopolimereket. A mûszaki mûanyagok és a poliuretánok 3 3 millió tonnát (azaz 7 7%-ot), a természetes és szintetikus gumi pedig 3,3 millió tonnás értékesítési mennyiséget jelent (ez pedig 8%). A legfontosabb mûanyag-felhasználó iparág 2002- ben a csomagolóanyag-ipar volt 38,1%-os részesedéssel. Az Európai Mûanyaggyártók Szövetségének adatai szerint a második legnagyobb felhasználó a háztartási gépek és eszközök, valamint fogyasztási cikkek gyártása volt a maga 22,3%-ával. Az építõipar a harmadik legnagyobb felhasználó 17,6%-kal az elektrotechnika és az elektronika (7,3%), valamint a jármûipar (7%) elõtt. 3.4. A mûanyag-feldolgozásban élezõdik a versenyhelyzet és áttelepítik az üzemeket Számos mûanyag-feldolgozó vállalatnál a tevékenység nemzetközi kiszélesítését tekintik a legfontosabb teendõnek. A világ minden táján jelenlévõ végfelhaszná- 2004. 41. évfolyam, 10. szám M Û A N Y A G 383

lóknak olyan szállítókra van szükségük, akik képesek ugyanazt a terméket azonos minõségi színvonalon tetszõleges helyre szállítani. A jármûvek, elektronikai cikkek, távközlési eszközök, a közüzemi infrastruktúra elemek, valamint csomagoló anyagok és fogyasztási cikkek gyártóinak a világ minden tájára szétszórt üzemei arra kényszerítik a mûanyag-feldolgozókat, hogy a nagyobb külpiacokon saját gyáregységeket hozzanak létre, hogy helyben tudják ellátni megrendelõiket. A gazdasági tevékenység világméretûvé bõvülésére és a költségcsökkentési kényszer kiélezõdésére reagálva az elmúlt években folytatódott a mûanyag-feldolgozó vállalatok koncentrációja pl. a jármûipari beszállításban vagy a csomagolóanyag-gyártásban. Míg az alaptermékek, mint pl. a fóliák és a profilok gyártóinak koncentrációja a nyugati földrészeken már ma is viszonylag magas, addig az ázsiai piacok szerkezete szinte teljesen széttöredezett, ezért a szakértõk középtávon itt is konszolidációra és egy új koncentrációs hullámra számítanak. Míg az Európai Unió keleti szomszédai és a délkeletázsiai piaci szereplõk hosszú ideje keresik esélyeiket az európai kivitelben, addig néhány éve már az amerikai feldolgozó üzemek is egyre jobban érzékelik a külföldi versenytársak nyomását. Ma már szinte valamennyi európai és észak-amerikai bérfeldolgozó üzem folytat egyre inkább világméretû és intenzív versenyt a délkeletázsiai vállalatokkal. Hosszabb ideje megfigyelhetõ az a tendencia, hogy a nyugati gyártó cégek az ún. magas bérszínvonalú országokból kihelyezett üzemegységeket vagy beszállító üzemeket hoznak létre az alacsonyabb bérszínvonalú országokban. Ma már nem csak az Egyesült Államokból Mexikóba vagy Németországból Csehországba és Magyarországra helyezik át a gyártást, hanem akár a teljes termelést alacsony bérszínvonalú országokba telepítik, ami súlyos hatással lehet egyes országok gazdaságára. A nyugat-európai mûanyag-feldolgozó vállalatok szemszögébõl a kelet-európai piacok megnyitása és tíz új tagország felvétele 2004 közepén az Európai Unióba egyaránt rejt lehetõségeket és kockázatokat is, hiszen a nyugat-európai gyártók könnyebben tudják értékesíteni a csúcstechnológiai termékeket a feltörekvõ kelet-európai piacokon, viszont a nyugati, és fõként a német piac is jobban elérhetõvé válik az alacsony bérszínvonalú országokban dolgozó versenytársaknak. Ezzel párhuzamosan folyamatosan emelkedik az ázsiai és a kelet-európai feldolgozók és beszállítóik technológiai színvonala. Az európai mûanyag-feldolgozók tehát arra kényszerülnek, hogy kutatási, fejlesztési és innovációs erõfeszítésekkel, valamint a leggazdaságosabb gyártástechnológia beszerzésével igyekezzenek fenntartani technológiai elõnyüket, hogy legalább a legigényesebb alkatrészek gyártásánál meg tudják õrizni gyártóegységeiket. 3.5. A mûanyag alapanyagok gyártásában a technológiai optimalizálás áll az elõtérben Az elõzõ K szakvásár óta a mûanyag alapanyaggyártásban is átvette a vezetõ szerepet az ázsiai kontinens: a világtermelésbõl 27%-kal részesednek az ázsiai országok (Japán nélkül), míg Japán további 7%-ával a földrész adja a világtermelés összesen 34%-át. A kisebb mértékû növekedés ellenére Európa 31%-os részesedésével a második helyre szorult vissza. Egyre újabb és újabb híreket olvashatunk a helyi, de még a japán, amerikai és európai befektetõk délkeletázsiai vegyipari és mûanyagipari beruházásairól, ami egyértelmûen bizonyítja, hogy komoly jövõ elõtt áll ez a térség ebben az iparágban is. Fõként az alapvetõ mûanyagok és a poliuretán alapvegyületek piacán tapasztalható hatalmas kapacitásbõvítés ellenére Kínában, a világ legnépesebb nemzetgazdaságában nem látjuk elõjelét az önellátásnak, sõt éppen ellenkezõleg: a PHILLIP TOWNSEND ASSOCIATES piackutató cég felmérése inkább a behozatal növekedését jelzi. A kínai behozatal mennyisége ezért a tömegmûanyagoknál is fontos tényezõ a piaci árképzésben. Hongkongi ár és a költségtöbblet határozzák meg ma az alapanyaggyártók a tömegmûanyagok globális árképzését, mert mindössze a logisztikai költségek, a vámok és hasonló tényezõk kalkulációja szabja meg az árkülönbséget a világ más térségeivel szemben. Versenyképességük megõrzése érdekében a mûanyag alapanyaggyártók változatlanul komoly erõfeszítéseket tesznek a racionalizálás, az értékesítési csatornák átalakítása, az átszervezések, a vállalati összeolvadások és felvásárlások terén. Annak érdekében, hogy világszerte egységes termékminõsítési besorolást hozzanak létre és egyben versenyképesen tudjanak termelni, a gyártók a legkorszerûbb gyártástechnológiával próbálnak optimális költséggel dolgozni nagy vagy éppen globális léptékû üzemeikben. A gyártók fejlesztési munkájában szintén a technológia további javítása, valamint a katalizátorok kutatása áll a középpontban, miközben az új polimerek fejlesztése veszített jelentõségébõl. Még komoly lehetõségek vannak a poliolefin-gyártás katalizátorainak kutatásában, mivel a világpiaci léptékû létesítmények ma évi 350 000 és 400 000 tonna közötti kapacitással dolgoznak, míg tíz évvel ezelõtt csak évi 80 000 és 100 000 tonna között volt lehetséges. A legvonzóbb gyártástechnológiával rendelkezõ gyártók azzal is próbálkoznak, hogy licencdíj fejében átengedik ezt a tudást az ezzel nem rendelkezõknek. A gazdaságos méretû létesítményekben elõállított jelentõs mennyiségek értékesítéséhez szükséges a megfelelõ piaci részesedés is, ezért nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is erõsödik a koncentráció, kevés számú mûanyaggyártó kialakulása. Ez a koncentrációs folyamat a múlt század nyolcvanas évei óta zajlik a mû- 384 M Û A N Y A G 2004. 41. évfolyam, 10. szám

anyag alapanyaggyártók körében. A szinte valamennyi fontos piaci szereplõt érintõ konszolidáció olykor viharos gyorsasággal söpört végig a piacon az ezredforduló táján. A koncentráció, a gazdaságos méretû létesítmények kialakulása keretében a gyártók a kisebb volumenû üzletágakat, illetve a számukra kevésbé vonzó termékek gyártását a kompaundálóknak és a szakosodott vállalatoknak adják át. Közös vállalatok, a helyi gyártókkal kiépített partneri együttmûködés, a piaci jelenléttel már rendelkezõ gyártókkal vagy disztributorokkal kötött értékesítési megállapodások révén számos gyártó kivívta magának a jelenlétet a második sorban említett piacokon is, hogy tovább erõsítse és bõvítse világpiaci pozícióit. A piaci koncentráció jelenlegi stagnálása ellenére a konszolidációs nyomás világviszonylatban változatlanul fennáll, fõként az alaptermékeknél nyilatkozták az alapanyaggyártók. Miközben Európában viszonylag koncentrált a gyártók piaca az alapvetõ mûanyagoknál az öt legnagyobb gyártó osztozik meg a piac 70 90%-án addig alig akad olyan gyártó, aki kétszámjegyû világpiaci részesedéssel bírna, és ez felveti a földrészek közötti koncentráció lehetõségét is. A poliolefinek piacán pl. a BASELL 9%-a, a DOW 8,5%-a, az EXXON MOBIL 8%-a, a BP SOLVAY 6,5%-a, a SINOPEC 5%-a és a SABIC 4,5%-a között oszlik meg a 107 millió tonnás piac. A polisztirol piacon (amely 18 millió tonna) a BASF áll az élen 11%-os világpiaci részesedéssel a DOW (10,5%), a NOVA (9,5%) és az ATOFINA (6%) elõtt. A PVC (37 milliós tonnás piac) világpiaci ranglista élén a SHIN-ETSU áll 7,5%-kal, megelõzve a FORMOSA PLASTICS (7%) az OXY VINYLS (6,5%) cégeket. 3.6. A kompaundálók és a disztribútorok jól felkészültek szolgáltatásaikkal és világméretû jelenlétükkel A nagy alapanyaggyártó vállalatok koncentrációs folyamatának köszönhetõen a kompaundálók szerepe is megváltozott, mert pl. a jármû- és az elektronikai iparban alkalmazott anyagok szállítójaként a világ minden táján jelen kell lenniük. Csak akkor van esélyük a partneri együttmûködésre, ha rendelkeznek a megfelelõ mérnöki kapacitással és a fejlesztési munkát is át tudják venni az eredeti berendezéseket gyártó (OEM Original Equipment Manufacturer) cégektõl. Másrészrõl a nagy alapanyaggyártók középtávon kisszámú kereskedelmi partnerre kívánnak összpontosítani. Az egész Európára kiterjedõ jelenlét vagy legalábbis kiemelkedõ piaci pozíció a felvevõ piacokon rendkívül lényeges az európai mûanyag-gyártóknak az értékesítési partnerek kiválasztásában. A történelmileg vagy a földrajzi sajátosságok alapján kialakult különleges kapcsolatokat egyelõre ma még megtûrik a piacon. 3.7. A mûanyag-feldolgozó gépek gyártásában változatlanul Németország áll az élen A mûanyag- és gumifeldolgozó gépek világpiaca 2000-ben érte el az eddigi rekordot, amikor a gépek (perifériák és szerszámok nélküli) világpiaci forgalma 19,5 milliárd eurót tett ki. A rekordévet több mint 12%- os, vagyis 17,1 milliárd eurós csökkenés követte, és ezt 2002-ben is csak alig sikerült felülmúlni a 17,5 milliárd eurós forgalommal. 23,8%-os világpiaci részesedéssel (ami 1,3%-os növekedés 2001-hez képest) 2002-ben a németek vezették a mûanyag- és gumiipari gépgyártó országok ranglistáját (euró értékben). Az olasz versenytársak 13,9%-kal tartották a részesedésüket és második helyüket, amelyet csak 2001-ben vettek át az Egyesült Államoktól, miközben az USA néhány tizedszázalék piaci részesedést veszített, de 11,7%-kal megõrizte harmadik helyét. A japán mûanyag- és gumiipari gépgyártás 2002-ben jenben behozta elõzõ évi veszteségeket és euró-alapon számítva 8,7%-os piaci részesedést ért el. Az osztrák, svájci és brit gépgyártók piacvesztésével a kanadai, tajvani, spanyol és francia növekedés áll szemben. A világ 17,5 milliárd eurós mûanyag- és gumiipari gépgyártásának kétharmadát exportálták a gyártó országból. Németország nem csupán a legnagyobb gyártó, hanem közel 3,1 milliárd eurós kivitelével a legnagyobb exportõr is, a további sorrend: Japán (1,65 milliárd euróval), Olaszország (1,37 milliárd euróval), Egyesült Államok (922 millió euróval), Franciaország, Kína, Tajvan, Kanada, Ausztria, Dél-Korea és Brazília. A mûanyag- és gumiipari gépek piaca látványosan tükrözi az egyes országok már vázolt piaci fejlõdését. 2002-ben például Kína volt (Hongkongot is beleértve) a mûanyag- és gumiipari gépek legnagyobb importõre. 1,96 milliárd euró értékben a 11,7 milliárdos világpiaci export 17%-a irányult Kínába. A második helyen az Egyesült Államokat találjuk 1,55 milliárd euróval, a harmadik Németországot 585 millió euróval, majd Franciaország következik a negyedik helyen (467 millió euró), Mexikó (449 millió euró), Spanyolország (402 millió euró), Nagy-Britannia (401 millió euró), Olaszország (318 millió euró), Kanada (309 millió euró) és Japán elõtt (257 millió euró). Európába, Amerikába és Ausztráliába a német gépgyártók szállították a legtöbb feldolgozó berendezést. Ázsiában változatlanul a japánok a meghatározók. Vezetõ szerepük távol-keleti jelenlétüknek köszönhetõ, de még ott is sikerült növelni a német szállítások arányát, miközben az olasz és USA-beli versenytársak veszítettek pozícióikból. A Közel- és Közép-Keleten, valamint Dél-Ázsiában a német mûanyag- és gumiipari gépek állnak az élen, Afrikában pedig az olasz gyártók, de minimális az elõnyük a németekhez képest. Közép-Amerikában az Egyesült Államok vezet Németország elõtt, de 2004. 41. évfolyam, 10. szám M Û A N Y A G 385

Dél-Amerikában a német export aránya 2002-ben elõször haladta meg az olasz kivitelt. Miközben a mûanyag alapanyaggyártók között már számos összeolvadásra került sor, addig a mûanyagipari gépgyártásban eddig nem ismerhetjük fel az átfogó koncentrációs folyamat elõjeleit, bár néhány vállalat letisztította portfolióját, kitûzte fõ tevékenységét, vagy közös vállalatok és termelõüzemek útján fokozta jelenlétét a fontos felvevõ piacokon. Az idõközben egy pénzügyi befektetõ többségi tulajdonába került MANNESMANN PLASTICS MACHINERY, a világ legnagyobb forgalmú mûanyagipari gépgyára bejelentette, hogy jelentõsen bõvíti tevékenységét az extrudertechnológiában. A SACMI vállalatcsoport Olaszországban felvásárolta a NEGRI-BOSSI fröccsöntõ gépgyártót, amely viszont már többségi tulajdont szerzett két versenytársában, az OIMA és a BM BIRAGHI cégekben, így egy új mûanyagipari gépgyártó vállalatcsoport alakult ki. A perifériák több gyártója az elmúlt évek során kibõvítette kínálatát, és egy kézbõl próbálja kielégíteni a feldolgozók igényeit az anyagszállítástól és -szárítástól, valamint adagolástól a robotokon és sorjaleszedõkön, temperáló berendezéseken és õrlõmûveken át a szállítószalagokig, szeparátorokig és az extrudert követõ berendezésekig. Miközben az Egyesült Államokban számos gyártó a perifériák teljes kínálatára törekszik, addig ilyen tendencia az európai gyártók körében még nem tapasztalható. Az elmúlt két évben számos mûanyag- és gumiipari gépgyártó optimalizálta belsõ folyamatait és konszolidálta tevékenységét. A jó néhány termékcsoportban változatlanul lanyha kereslet a gépekkel szemben támasztott még magasabb teljesítmény követelmények ellenére sem váltott ki árcsökkenést. Nagyon sok amerikai gépgyártóra a konjunkturális visszaesést és a 2001. szeptember 11-i terrormerényleteket követõ elbizonytalanodás miatt jelentõs nyomás nehezedik, a kapacitások leépítését, a termelés koncentrálódását és gyárbezárásokat, sõt csõdöket is megfigyelhettünk. Mivel a belsõ piacra viszonylag nagy számú gyártó összpontosít és viszonylag kicsi az exporthányad, ezért a piaci helyzet is kiélezõdött. 2003 második félévéig a mûanyag-feldolgozó gépek kereslete az USA-ban még nem lendült fel érzékelhetõen. A kereslet tartós növekedése Kínában és a délkeletázsiai országokban egyre több európai gyártót késztet arra, hogy hatékonyabb értékesítési képviseletet építsen ki helyben. Rendszerházak, technológiai központok, ügyfélkapcsolati irodák vagy szervizközpontok a megkezdett piaci tevékenység felsorolása igen hosszú lehet. A magas minõségi kategóriában és a nagyobb teljesítmény-tartományban az európai gépgyártóknak fõként a gépek szolid szerkezeti kialakítása és a széleskörû technológiai hozzáértés válik a javára. A feltörekvõ piacokra is gyakran igaz, hogy nem kerülhetik meg az európai gépek beszerzését, ha tökéletes termékbiztonságra és kiváló minõségre kell törekedni. A legtöbb szakértõ feltételezése szerint a világ mûanyag-feldolgozó gépgyártása hosszabb távon is középvállalati szerkezetû marad. 3.8. Középtávú elõrejelzés: évi 5,1%-os növekedés 2010-ig Az egy fõre esõ mûanyag-felhasználás Nyugat-Európában az elmúlt 30 év átlagában évi 4,4%-kal, több mint kétszer gyorsabban nõtt a bruttó hazai összterméknél, ami évente csak 1,8%-kal tudott bõvülni. Világviszonylatban az ipari országok felhasználása átlagosan 2,2- szer, a küszöbországokban mintegy 3-szor és a fejlõdõ országokban gyakran még több mint 3-4-szer gyorsabban nõtt a nemzetgazdaság összteljesítményéhez képest. A BASF 2010-ig szóló elõrejelzése szerint az egy fõre esõ mûanyag-felhasználás a világon a 2003. évi 28 kg-ról 2010-re 37 kg-ra nõ. Ezen belül a százalékos arányban legnagyobb, évi 7%-os növekedést Kelet-Európa tudhatja magáénak (2010-re 24 kg-mal), majd Délkelet-Ázsia következik évi 6%-kal (2010-re 25 kg-mal) az évi 4%-ot felmutató Latin-Amerika elõtt (2010-re 28 kg). A fejlett piacokon lényegesen nagyobb az egy fõre esõ felhasználás és kisebb, 3 3,5%-os a növekedés, így pl. Észak-Amerikában 2010-re fejenként mintegy 133 kg-os felhasználást várnak (a 2003. évi 104 kg-mal szemben), Európában 125,5 kg (2003: 90 kg), Japánban pedig 105 kg lesz a mûanyag-felhasználás (a tavalyi 85 kg-mal szemben). A mûanyagok felvevõpiaca 2010-ig évente átlagosan 5,1%-kal bõvül, ezért a világpiaci kereslet 2010-ig évi 250 millió tonnára emelkedik. Az átlagot meghaladó, éves szinten 6,5%-os növekedés miatt Ázsia képviseli a világpiaci felhasználás 41,5%-át, míg Észak-Amerikára a 4,5%-os és Európára a 4%-os, az átlagtól elmaradó növekedés miatt 25 25% jut. A mûanyagipar jelenlegi beruházási tevékenysége már ma is tükrözi ezt az elõrejelzést, hiszen sok éven keresztül kell tetemes pénzügyi és mûszaki erõfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a teljes értéktermelõ folyamatban kellõ erõforrás álljon rendelkezésre. A tanulmány polietilénre mintegy 5%-os, a polipropilénre 6%-os átlagos növekedést valószínûsít, a polisztirol és az EPS piaca 4,4%-kal, a PVC piaca pedig évente 4,2%-kal bõvül. A mûszaki mûanyagok közül az ABS, az ASA és a SAN felhasználás 6%-kal bõvül, poliamidokból 6,5%-kal, a polikarbonátból 8%-kal, míg PET-bõl mintegy 10%-kal többet használnak fel. A sokoldalúan alkalmazható poliuretánok felhasználása évente 5,5%-kal emelkedik. 386 M Û A N Y A G 2004. 41. évfolyam, 10. szám