Debreceni Ítélőtábla Pf.IV.20.859/2017/7. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/19 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Bírósági határozat KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2018.01.26. Iktatószám: 1474/2018 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Debreceni Ítékőtábla Pf.IV.20.859/2017/7. A Debreceni Ítélőtábla a dr. Csanádi Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) felperesnek a dr. Prokaj Rudolf jogtanácsos által képviselt Markhot Ferenc Oktató Kórház és Rendelőintézet (3300 Eger, Széchenyi u. 27-29.) I. rendű, és a Sántha & Pozsgai Ügyvédi Iroda (1062 Budapest, Aradi u. 63.1/3., ügyintéző: dr. Sántha Ágnes ügyvéd) által képviselt TEVA Gyógyszergyár Zrt. (4042 Debrecen, Pallagi út 13.,Cg.09-10-000016, adószám: 10318353-2-09) II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében az Egri Törvényszék 2017. június 29. napján meghozott 12.P.20.772/2016/25. számú ítélete ellen a felperes részéről 28. sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban - a 2017. december 6. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és - megállapítja, hogy az alperesek között 2012. augusztus 3-án létrejött szállítási szerződés a 2014. március 15. napját követő 2014. és 2015. évi megrendelések szerinti teljesítései tekintetében érvénytelen és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával nyilvánítja érvényessé, - kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01720361-00000000 számú előirányzat felhasználási keretszámlájára átutalással 15 napon belül - 570 000 (Ötszázhetvenezer) Ft bírságot, - mellőzi az államnak az alperesek javára perköltség fizetésére kötelezését, - kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen 15 napon belül 100 000 (Egyszázezer) Ft elsőfokú perköltséget fizessenek meg a felperesnek, - kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak - a székhelye szerinti adó-és vámigazgatóság felhívásában megjelölt módon és számlára - 750 000 (Hétszázötvenezer) Ft kereseti illetéket, 1
egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak - a székhelye szerinti adó- és vámigazgatóság felhívásában megjelölt módon és számlára - 24 000 (Huszonnégyezer) Ft fellebbezési illetéket. A peres felek a másodfokú eljárással felmerült egyéb költségeiket maguk kötelesek viselni. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes az ellátási területére kiterjedően járó- és fekvőbetegeket ellátó egészségügyi intézmény. A II. rendű alperes gyógyszer nagykereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság. Az alperesek 2012. augusztus 3. napján határozatlan időtartamra szállítási szerződést kötöttek gyógyszer beszerzésre. Az I. rendű alperes mint beszerző 2012-2015. között 57 984 231 Ft-ot fizetett meg a II. rendű alperesnek az általa forgalmazott gyógyszerek szállítására. Az I. rendű alperes a II. rendű alperessel közbeszerzési eljárás lefolytatása mellőzésével kötötte a szállítási szerződést. Az Állami Számvevőszéknek az I. rendű alperesnél lefolytatott vizsgálata alapján hivatalból indult eljárásban a felperes D.679/15/2016. számú határozatában megállapította, hogy az I. rendű alperes mint beszerző megsértette A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 5. -át, ezért vele szemben 570 000 Ft bírságot szabott ki. A döntését azzal indokolta, hogy az I. rendű alperes a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződés alapján 57 984 231 Ft értékű árut szerzett be, amellyel megsértette a Kbt. 5. -án túl, a 18. -ának (2) bekezdését, valamint a 19. -át. Az arra jogosultak pedig nem kérték a rendelkezésükre álló törvényes határidőn belül e határozat bírósági felülvizsgálatát. A felperes a kereseti kérelmében elsődlegesen az alperesek által 2012. augusztus 3. napján megkötött szállítási szerződés semmisségének a megállapítását akként kérte, hogy a bíróság állítsa helyre az eredeti állapotot. Másodlagosan az alperesek által megkötött szállítási szerződésnek a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítását és az alperesekkel szemben bírság kiszabását, míg harmadlagosan a Kbt. 127. -a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakra hivatkozással a szerződés érvényessé nyilvánítását és az alperesekkel szemben bírság kiszabását, valamint az alperesek perköltség megfizetésére való kötelezését kérte. Az I-II. rendű alperesek a felperes keresetének elutasítását és perköltségében való marasztalását kérték. Az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges és másodlagos keresetét elutasította. A harmadlagos keresetét részben megalapozottnak találta, és az alperesek között 2012. augusztus 3. napján létrejött szállítási szerződést, annak 2014. március 15. napját követő 2014. és 2015. évi teljesítései tekintetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, és az államot kötelezte az alperesek javára perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes a Kbt. 164. -ának (1) bekezdése alapján indított pert, amelyben a 2014. március 15. napját megelőzően megkötött szerződéseket a kiemelkedően fontos közérdek fennállása okán érvényessé kellett nyilvánítani, ezért az elsődleges kereseti kérelmet elutasította. A felperes másodlagos kereseti kérelme tárgyában kiemelte, hogy A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 1. és 54. -a alapján jelen perben még A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Mivel az alperesek által megkötött 2
szerződés érvénytelenségének a megállapítását célzó kereset alaptalan volt, az érvénytelenségnek nem csak a régi Ptk. 237. -ának (1) bekezdésében meghatározott, hanem a 237. -ának (2) bekezdésében írt jogkövetkezményét sem alkalmazhatta. A felperes harmadlagos kereseti kérelmét pedig azért találta részben megalapozottnak, mert az alperesek között létrejött szállítási szerződés 2014. és 2015. évi teljesítéseihez kiemelten fontos közérdek fűződött, ezért a Kbt. 127. -ának (3) bekezdése alapján ezeket visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította. Nem látott azonban lehetőséget a bírság kiszabására, ezért e vonatkozásában a harmadlagos keresetet elutasította. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 164. -ának (5) bekezdése szerinti feltételek nem állnak fenn, mivel a per tárgyát képező szerződést nem közbeszerzési eljárás során kötötték meg, hanem kifejezetten annak mellőzésével. Ezen túlmenően nem maradt ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás sem, mivel az I. rendű alperes a gyógyszerek ellenértékét megfizette, ezért a bírságolás feltételeit nem látta megállapíthatónak. A felperes nagyobb arányú pervesztességére tekintettel pedig A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) Pp. 78. -ának (3) bekezdése alapján az államot kötelezte az alperesek javára perköltség megfizetésére. Ez ellen az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben - tartalma szerint - a per tárgyát képező szerződések érvényessé nyilvánítása jogkövetkezménye mellett - a szerződések semmisségének a megállapítását, és az alpereseket egyetemlegesen bírság és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Állította, az elsőfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével megvalósított beszerzés miatt a Kbt. 127. -a (1) bekezdésének a) pontja szerinti semmisség nem áll fenn, és tévesen utasította el az érvénytelenség kimondása iránti keresetét. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 127. -a (1) bekezdésének a megsértése miatt a Kbt. 164. -ának (1) és (4) bekezdései értelmében a bíróságnak rendelkeznie kellett volna az alperesek bírság fizetési kötelezettségéről is. Arra hivatkozott, hogy ha az alperesek között létrejött szerződések kiemelkedően fontos közérdekűnek minősülnek, akkor is kötelező a bírság kiszabása, ezért a harmadlagos kereset tekintetében jogszabálysértően utasította el az elsőfokú bíróság az erre vonatkozó kereseti kérelmét. Sérelmezte a Pp. 78. -a (3) bekezdésének az alkalmazását, mivel álláspontja szerint a pernyertességére tekintettel a Pp. 78. -ának (2) és 81. -ának (1) bekezdése alapján kellett volna az alpereseket a perköltség megfizetésére kötelezni. Az I. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében - tartalma szerint - az elsőfokú határozat indokai alapján történő helybenhagyását kérte. A II. rendű alperes szintén az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és érdemben helytálló ítéletet hozott, a megváltoztatásának a feltételei nem állnak fenn. Kiemelte, hogy a felperes által előterjesztett kereseti kérelmek nem minősíthetőek eshetőleges kérelemnek. Az eredeti állapot helyreállítása körében az alperesek már az elsőfokú eljárás során egyezően nyilatkoztak arra, hogy a gyógyszerek felhasználására figyelemmel, arra nem kerülhet sor. Az ítélőtábla megállapította, hogy a peres felek nem nyújtottak be fellebbezést a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményének alkalmazásával összefüggő rendelkezések ellen (a szerződés teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződésének megállapítása és az érvényessé nyilvánítás mint jogkövetkezmény alkalmazása), ezért azok (részjjogerőre emelkedtek a Pp. 228. -ának (3) és (4) bekezdései alapján. Emiatt az ítélőtábla az elsőfokú 3
bíróság ítéletét a Pp. 253. -ának (3) bekezdése értelmében a fellebbezési kérelem és ellenkérelmek korlátai között bírálta felül. A fellebbezés részben megalapozott. Az ítélőtábla mindenekelőtt megállapította, hogy a per tárgyát képező szállítási szerződés vonatkozásában - tekintettel arra, hogy az keretszerződésként került megkötésre - a Kbt. módosítása miatt a 2014. március 15. napját megelőző teljesítések vonatkozásában A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény 83. -ának (19) és (25) bekezdéseivel módosított Kbt. 127. -ának (2) és 164. -a (4)-(5) bekezdéseinek a módosított rendelkezései még nem alkalmazhatóak. A Kbt. - 2014. március 14. napjáig hatályban volt - 127. -a (2) bekezdésének b) pontja szerint az (1) bekezdéstől eltérően a szerződés nem semmis, ha kiemelkedően fontos közérdek fűződik a szerződés teljesítéséhez. A felperes a fellebbezésében nem sérelmezte az elsőfokú bíróságnak az arra vonatkozó megállapítását, hogy a per tárgyát képező szállítási szerződés teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződött, ezért a Kbt. - 2014. március 14. napjáig alkalmazandó - 127. -a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakat is figyelembe véve, az ítélőtábla csak a 2014. március 15. napját követő teljesítések vonatkozásában rendelkezett a semmisség megállapításáról. A Kbt. 127. -ának (2) bekezdésének 2014. március 15. napjától hatályos szabálya ugyanis már nem rendelkezik arról, hogy ebben az esetben a Kbt. 127. -ának (1) bekezdésétől eltérően nem semmis a szerződés. Az ítélőtábla egyetértett a fellebbezésnek azzal az érvelésével, hogy a Kbt. 164. -ának (1) bekezdése alapján a felperesnek kötelessége pert indítania a szerződés érvénytelenségének kimondása és a jogkövetkezmények alkalmazása iránt, emiatt a 2014. március 15. napját követő teljesítéseknél a másodfokú ítélet rendelkező részében döntött az érvénytelenség megállapításáról is, mivel az elsőfokú bíróság ezt elmulasztotta és csak az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé nyilvánítását mondta ki. Az ítélőtábla a határozatának meghozatalakor iránymutatónak tekintette a Kúria Pfv.V.20.628/2016/7. számú döntésében írtakat, amely szerint a Kbt. által meghatározott közbeszerzési érvénytelenségi okok fennállása esetén a közbeszerzési eljárások szabálytalanságának súlyos megsértése - így a közbeszerzési eljárás indokolatlan mellőzése -miatti semmisség megállapítására a Ptk. szabályaitól eltérően mindenképpen szükség van (22. pont). E határozatban a Kúria arra is rámutatott, hogy a lex speciális elvének megfelelően a közbeszerzési érvénytelenségi okokhoz sajátos közbeszerzési jogkövetkezmények társulnak, melyek a semmisség alternatív következményei. E sajátos jogkövetkezmények pedig a Ptk. főszabály szerinti semmisségi jogkövetkezményei mellett is érvényesülnek (24. pont). Az ítélőtábla a bírsággal összefüggésben ugyancsak egyetértett a felperes érveivel, figyelemmel a Pécsi ítélőtábla Pf.IV.20.177/2016/16. számú ítéletében foglaltakra is. A megjelölt irányelv szabályaira tekintettel ugyanis a bíróságnak bírságolási kötelezettsége van akkor is, ha a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötötték meg a szerződést. A Kbt. 164. -ának (5) bekezdése a 127. -ának (3) bekezdésére utal vissza - ha kiemelkedően fontos okból érvényessé nyilvánítható a szerződés -, a Kbt. 127. -ának (3) bekezdése viszont valamennyi, a Kbt. 127. -ának (1) bekezdése szerinti szerződésre vonatkozik, így a Kbt. 127. -a (1) bekezdésének a) pontja alapján a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződésekre is. Nem értett egyet az ítélőtábla a Kbt. 164. -ának (5) bekezdésében írtaknak az alperesek által előadott módon való értelmezésével. A Kúria a BH2017.59. számon közzétett határozata [11] pontjában rámutatott, hogy az irányadó jogszabályok értelmezésénél az irányelv célkitűzéseinek való megfelelésre is 4
figyelemmel kell lenni. Az irányelv preambulumának (21) bekezdése kifejezetten utal arra, hogy a nemzeti jogszabályok által meghatározott érvénytelenséghez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazása nem vezethet a szigorú szankciók hiányához, ha a szerződéses kötelezettségeket már egészben vagy majdnem egészben teljesítették. Az irányelv preambulumának (13) bekezdése szerint pedig a szerződések jogellenes, közvetlen odaítélésének visszaszorítása érdekében hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióról kell rendelkezni. Az ítélőtábla a bírság kiszabása körében figyelemmel volt arra, hogy a Kbt. a bírság alanyáról kifejezetten nem rendelkezik, de a módosított irányelv 2.e. cikke (2) bekezdésében kifejezetten nevesített szankció az ajánlatkérőkre kiszabott bírság. Emiatt az ítélőtábla csak az I. rendű alperest kötelezte a bírság megfizetésére. Az ítélőtábla a felperes által indítványozott bírság mértékével részben értett egyet, figyelemmel az ügy sajátosságaira és az I. rendű alperes által is felhozott indokokra is, azt 570 000 Ft-ban állapította meg. E döntés értelmében megváltozott a felek pemyertességének-pervesztességének aránya, ezért az ítélőtábla mellőzte az állam marasztalását az alperesek javára perköltség fizetésére és őket kötelezte a felperes javára a kifejtett tevékenységgel arányban álló perköltség megtérítésére. Az ítélőtábla ugyanis nem látta megállapíthatónak azt, hogy a Pp. 80. -ának (1) bekezdése szerinti feltételek fennállnának, figyelemmel a Kúria Pfv.V.20.095/2016/9. határozat [23] pontjában írtakra is. A felperest perindítási kötelezettség terhelte a szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt, az alperesek perben állása nélkül nem lett volna érdemi döntés hozható, így a pervesztes kényszerű pertársaknak egyetemlegesen kell viselniük a Pp. 82. -ának (1) bekezdése alapján a perköltséget. A következetes bírósági gyakorlat szerint a perköltség fizetésére egyetemlegesen kötelezhető pertársak az illeték megtérítésére egyetemlegesen kötelesek még akkor is, ha bármelyikükkel szemben az ellenérdekű fél a perköltségéről lemond, illetve, ha bármelyikük a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri. Az alperesek a Pp. 51. -ának a) pontja alapján egységes pertársaknak minősülnek, azonban az I. rendű alperes Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. -a (1) bekezdésének c) pontja alapján teljes személyes illetékmentes, ezért az állam által előlegezett illeték felének megtérítésére csupán a II. rendű alperest kötelezte az ítélőtábla, ugyanis csak 2014. március 15-től történt teljesítésekre találta megalapozottnak a keresetet, azt meghaladóan az elsőfokú bíróság helyesen utasította el, mely tükröződik az államnak járó illeték összegében. Az ítélőtábla az illeték viseléséről az Itv. 74. -ának (3) bekezdése folytán irányadó A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. -ának (2) bekezdése alapján döntött. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. -ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és egyebekben helybenhagyta. A másodfokú perköltség tekintetében az ítélőtábla megállapította, hogy a felperes fellebbezése részben eredményre vezetett, ezért a Pp. 81. -a (1) bekezdésének 2. mondata alapján a felek a költséget maguk kötelesek viselni. Az Itv. 39. -ának (3) és 46. -ának (1) bekezdése alapján 48 000 Ft-ban megállapított, állam által előlegezett illeték felének megfizetésére a II. rendű alperest kötelezte, mivel a fellebbezés csak az érvénytelenség kimondására irányult, mely meg nem határozható pertárgy értéknek minősül, a bírság pedig a Pp. 25. -ának (4) bekezdése szerint 5
járulék, amely külön - ha csak a fellebbezés önállóan nem arra irányult volna - nem vehető figyelembe. Debrecen, 2017. december 6. Dr. Drexlemé dr. Karcub Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos s.k. bíró 6