Fővárosi Törvényszék 117.Pf.637.583/2018/7.számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2019/69 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Bírósági határozat KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2019.04.09. Iktatószám: 6391/2019 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 117. Pf. 637.583/2018/7. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Pulainé dr. Horváth Hajnalka jogtanácsos (1026 Budapest, Riadó u. 5.) által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) felperesnek - a Bűrös és Gombocz Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Bűrös László ügyvéd (1092 Budapest, Kinizsi u. 21-23.) által képviselt Szent Margit Kórház (1032 Budapest, Bécsi út 132.) I. r. alperes és a BNT Tom Burmeister Varga Ratatics Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Varga Norbert ügyvéd (1143 Budapest, Stefánia út 101-103.) által képviselt Fresenius Medical Care Magyarország Egészségügyi Kft. (1037 Budapest, Szépvölgyi út 35-37.) II. r. alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság előtt 20.P.III.23.741/2017. szám alatt indított perében a 2017. június 20. napján hozott 11. sorszámú ítélet ellen az I.r. alperes által 12. sorszámon benyújtott, Pf.3. sorszámon kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, az I. r. alperessel szembeni, pénzbírság megfizetésére irányuló keresetet elutasítja. Mellőzi az I. r. alperes 30.000 (harmincezer) Ft elsőfokú perköltségben történő önálló marasztalását, és az I. r. alperes által a felperesnek a II. r. alperessel egyetemlegesen fizetendő elsőfokú perköltség összegét 437.123 (négyszázharminchétezer-százhuszonhárom) Ft-ra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a másodfokú bíróság a Magyar Államot, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 81.438 (nyolcvanegyezer-négyszázharmincnyolc) Ft másodfokú perköltséget. Az I. r. alperes által le nem rótt 205.200 (kétszázötezer-kétszáz) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli. 1
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. és II. r. alperes között 2016. február 4. napján RGY/201600725 rendelésszám alatt, 2016. május 2. napján RGY/201601876 rendelésszám alatt, 2016. június 3. napján RGY/201602355 rendelésszám alatt, 2016. július 7. napján RGY/201602738 rendelésszám alatt, 2016. augusztus 1. napján RGY/201603194, RGY/201603203 és RGY/201603272 rendelésszám alatt, 2016. szeptember 6. napján RGY/201603715 rendelésszám alatt, 2016. október 4. napján RGY/201604206 rendelésszám alatt és 2016. november 4. napján RGY/201604652 rendelésszám alatt létrejött szerződések érvénytelenek. Az elsőfokú bíróság a fenti szerződéseket érvényessé nyilvánította. Kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására a Magyar Államnak 2.565.000 Ft pénzbírságot. Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az I. és II. r. alperest, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül egyetemlegesen 600.000 Ft perköltséget, valamint kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a fentieken túlmenően 15 napon belül további 30.000 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság az eljárás szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelemmel összefüggő eljárási illetéket 102.600 Ft-ra mérsékelte. Kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak az adóhivatal külön felhívására 102.600 Ft le nem rótt eljárási illetéket. Az eljárás további 153.900 Ft eljárási illetékéről úgy rendelkezett, hogy azt a Magyar Állam viseli. Az I.r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a keresetnek a per tárgyát képező szerződések érvénytelenségének megállapítását és annak megkötése időpontjára visszamenőlegesen történő érvényessé nyilvánítását meghaladó elutasítását kérte. Kérte továbbá, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a perköltségre viselésre vonatkozó rendelkezés körében akként változtassa meg, hogy figyelemmel a pernyertesség arányára a Pp. 81. (1) bekezdése alapján a perköltséget a felek maguk viselik. A pernyertesség arányának azonosságára vonatkozó álláspontját az I.r. alperes arra alapozta, hogy a felperesnek a szerződés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó - az alperesek által elismert - kereseti követelése mellett az érvénytelenség megállapításához kapcsolódó jogkövetkezményként megjelölt bírság kiszabására irányuló kereseti követelése az I.r. alperes részletesen kifejtett álláspontja szerint megalapozatlan és a kereset e tekintetben történő elutasításának van helye. A másodfokú eljárási költségét az I.r. alperes 64.125 Ft + áfa ügyvédi munkadíjban jelölte meg. Az I.r. alperes fellebbezése indokolásában előadta, hogy a szerződések érvénytelenségének megállapítására és érvényessé nyilvánítására irányuló felperesi keresetet nem vitatta, annak megalapozottságát kifejezetten elismerte. Az I.r. alperes álláspontja szerint ugyanakkor az elsőfokú bíróság indokolása súlyosan megalapozatlan érvrendszert tartalmazott abban a körben, hogy a Kbt. 176. (5) bekezdésében foglalt bírságnak a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött érintett szerződés tekintetében történő alkalmazhatóságára vonatkozó álláspontját arra alapította, hogy a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés fogalmát az Alaptörvény az Állam fejezetének 28.cikke és a Kbt. 2. (3) és (4) bekezdése alapján, annak az általa feltételezett jogalkotói célnak figyelembevételével kell értelmezni, amely szerint a jogalkotó célja a Kbt. szabályainak maradéktalan érvényre juttatása 2
és a Kbt. rendelkezéseinek megsértésétől való elrettentés volt. Ebből következően az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés fogalombakörébe mindazon szerződések beletartoznak, melyek tárgya a közbeszerzési eljárás hatálya alá tartozó termék vagy szolgáltatás. Az I.r. alperes utalt arra, hogy az Alaptörvény Állam fejezetének hivatkozott XXVIII. cikke rögzíti, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az I.r. alperes álláspontja szerint az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéséből nem következik az, hogy a jogszabály szövegének értelmezése alapot nyújtana a jogszabályi szövegben rögzítetteknek megfelelő egyértelmű tartalommal ellentétes tartalmat eredményező értelmezésre. A Kbt. 176. (5) bekezdésében foglalt szövegezésnek nem tulajdonítható olyan tartalom, hogy a bírság kiszabására vonatkozó rendelkezés a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződésekre is vonatkozna, ez ugyanis contra legem" értelmezéshez vezetne. A Kbt. 2. (3) és (4) bekezdésében foglalt alapelvekre hivatkozás a bírság kiszabhatóságának kérdéskörében nem értelmezhető. Téves az elsőfokú bíróság megállapítása a tekintetben is, hogy a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződések tekintetében a bírság kiszabhatóságának elmaradása kiüresítené a Kbt. rendelkezéseit és a jogsértő magatartás ilyen esetekben jogkövetkezmények nélkül maradna. A szerződés semmisségének tényén és az ebből eredő jogkövetkezményeken túlmenően az ajánlatkérővel szemben bírság kiszabására kerül sor a felperes által lefolytatásra kerülő jogorvoslati eljárásban. A Kbt. 176. (5) bekezdésében foglalt, a bírság kiszabására vonatkozó rendelkezések ugyanakkor meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazhatóak a közbeszerzési eljárás alapján kötött szerződések körében. Az I.r. alperes hivatkozott a Kúria Pfv.V.21.420/2017/8. szám alatt 2018. május 17-én hozott ítéletére, melyben a Kúria megállapította, hogy - a jelen perrel érintett Kbt. 176. (5) bekezdésében és 137. (1) és (3) bekezdésének megfelelő szövegezést tartalmazó 2011. évi CVIII. törvény 164. (5) és 127. (1) és (3) bekezdésében foglaltak alapján a Kbt. 127. (1) bekezdésének a) pontja értelmében semmisnek minősülő közbeszerzési eljárási jogtalan mellőzésével kötött szerződésre, tehát a törvényi szabályozás hatálya nem terjed ki, annak jogkövetkezménye nem lehetett bírság kiszabása". A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az I.r. alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyese értelmezte a Kbt. 176. (5) bekezdésében foglaltakat, mert a Kbt. 176. (5) bekezdésének első fordulata a bírság kiszabásának lehetősége körében nem tesz különbséget a közbeszerzési eljárás alapján megkötött vagy a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződések között. Ha ez így lenne, akkor éppen a legsúlyosabb jogsértés, a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése vonatkozásában maradna el a bírság, amely egyrészt logikátlan lenne, másrészt nyilvánvalóan nem lehet jogalkotói szándék sem. A bírság kiszabása éppen az érvényessé nyilvánításnak a jogkövetkezménye, hiszen a szerződés kizárólag azért nem érvénytelen, mert fennáll azon jogszabályi kitétel, amely az egyébként jogszabályba ütköző szerződés érvénytelenségét eliminálja. Ezen felperesi álláspontot támasztják alá a BDT 2017.3651 számú döntésben foglaltak, melyek értelmében a 2010. január 1. napját követően közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződés érvényessé nyilvánítása esetén is bírságot kell kiszabnia a bíróságnak a közbeszerzési eljárásra kötelezettel szemben. A felperes kifejtette, hogy a bírság kiszabása tekintetében az nem bírhat relevanciával, hogy a 3
felperes az előtte folyamatban volt jogorvoslati eljárás során az I.r. alperessel szemben szabott-e ki bírságot vagy sem. Utalt arra, hogy a BDT 2017.3650 számú döntésben foglaltak szerint a bíróság által kiszabott bírság nem jelenti a kettős értékelés alaptörvényi tilalmát. A felperes hangsúlyozta, hogy a Kbt. 176. (5) bekezdésének első fordulata a 137. (3) bekezdésére utal vissza, amely szakasz pedig a 137. (1) bekezdésében foglaltakra utal és ezen jogszabályhelyen belül találjuk meg a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződések esetkörét is. A bíróságnak ezért egyedül a bírság mértéke tekintetében van mérlegelési lehetősége. A fellebbezés megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokolásával az I.r. alperes által fellebbezett körben nem értett egyet. A másodfokú bíróság előrebocsátja, hogy az I.r. alperes által fellebbezett pénzbírságot kiszabó rendelkezés körében jogszabályértelmezés kapcsán eldöntendő jogkérdésről volt szó. A jogalkalmazói jogértelmezésre akkor van lehetőség, amikor a vizsgálandó és értelmezendő jogszabály szöveg homályos, ellentmondásos vagy valamilyen egyéb okból értelmezésre szorul. A nyelvtanilag teljesen egyértelmű jogszabályszöveg jogalkalmazói értelmezésére nincs szükség és nincs is lehetőség, különösen nem úgy, hogy az egyébként tartalmában egyértelmű jogszabályi rendelkezések contra legem, azaz az egyértelmű szöveggel ellentétes tartalmú értelmezésre vezessen. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a 2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) 176. (5) bekezdésében foglalt rendelkezés tartalma egyértelműen az, hogy a bírság kiszabását a közbeszerzési eljárás alapján, de az eljárás szabályainak a Kbt. 137. (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti megsértésével megkötött szerződések Kbt. 137. (3) bekezdése alapján történő érvényessé nyilvánítása esetére teszi lehetővé, ezért az elsőfokú bíróságnak nem volt lehetősége arra, hogy ettől eltérő álláspontra helyezkedjen és a jogalkotó szándékának elemzése alapján egy olyan körre is kiterjessze a jogszabályi rendelkezés alkalmazását, amelyre az nem vonatkozik. Amennyiben a jogszabályszöveg az elérni kívánt jogpolitikai céllal ellentétesen került megszövegezésre, úgy az kizárólag jogalkotói kompetenciába tartozó közhatalmi aktussal korrigálható, jogalkalmazói értelmezéssel azonban nem. A másodfokú bíróság ezért az I.r. alperes által fellebbezett érdemi ítéleti rendelkezést a Pp. 253. (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az I.r. alperessel szembeni pénzbírság megfizetésére irányuló keresetet elutasította. Az I.r. alperes által fellebbezett elsőfokú perköltség viselésre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatosan a másodfokú bíróság előrebocsátja, hogy a Pp. 81. (1) bekezdésének alkalmazására nem látott lehetőséget tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárásban az I.r. alperes által elismert és nem is fellebbezett, a szerződések érvénytelenségének megállapítására és érvényessé nyilvánítására vonatkozó kereseti kérelem pertárgyértéke 17.100.000 Ft volt, amely tekintetben az I.r. alperes az elsőfokú eljárásban pervesztesnek tekintendő, ugyanakkor az I.r. alperes által vitatott és fellebbezett bírság pertárgyértéke 2.565.000 Ft volt, így bár az utóbbi pertárgyérték tekintetében a másodfokú bíróság jogerős döntése folytán az I.r. alperes pernyertes lett, a két pertárgyérték összevetése alapján nem állapítható meg az, hogy az I.r. alperes és a felperes tekintetében a pernyertesség-pervesztesség aránya közel azonos. Ennek hiányában a Pp. 81. (1) bekezdésének második mondata az elsőfokú perköltség viseléséről való döntés során nem alkalmazható. A másodfokú bíróság ezért az I.r. alperesi fellebbezési kérelemtől eltérően a Pp. 81. (1) bekezdésének első fordulatát alkalmazva úgy vonta le az I.r. alperesnek a bírság kiszabásával kapcsolatos fellebbezése alapján bekövetkező pernyertességének következményét, hogy - tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság a szerződések érvénytelensége és a bírság kiszabása 4
körében az elsőfokú perköltségre vonatkozó rendelkezést szétbontotta - ehhez igazodva mellőzte az I.r. alperesnek a pénzbírság kiszabásával kapcsolatosan 30.000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezését. Meghatározta azt, hogy az I.r. alperest az elsőfokú eljárásban az általa megnyert 2.565.000 Ft-os pertárgyérték figyelembevételével a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (2) bekezdés a) pontja alapján 162.877 Ft, áfát is magában foglaló ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú perköltség illemé meg. Ezt az összeget pedig beszámította az elsőfokú bíróság által a felperes részére megítélt és az I., II.r. alperesek által egyetemlegesen fizetendő 600.000 Ft-os követelésbe, amely az I.r. alperesre nézve 437.123 Ft-os elsőfokú perköltség fizetési kötelezettséget eredményezett. Ebben a körben ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. (2) bekezdése alapján részben változtatta meg. Egyebekben pedig helybenhagyta azt. Az I.r. alperes fellebbezése az általa fellebbezett érdemi körben eredményre vezetett, az I.r. alperes 2.565.000 Ft tekintetében a másodfokú eljárásban pernyertes lett, ezért a felperes lenne köteles az I.r. alperes javára másodfokú perköltsége fizetni. Ugyanakkor Pp. 78. -ának (3) bekezdése alapján, amely szerint ha a bíróság az ügyész, illetőleg a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet keresetét elutasította, a perköltség megfizetésére az államot kell kötelezni, a másodfokú bíróság a Pp. 78. -ának (1) bekezdése alapján a Magyar Államot kötelezte az I.r. alperes javára a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (2) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése alapján megállapított, áfát is magában foglaló 81.438 Ft ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére. Budapest, 2019. február 6. Gubacsiné dr. Tamás Andrea s.k. dr. Gáspár Miklós s.k. dr. Tóth Szilveszter a tanács elnöke előadó bíró bíró 5