Debreceni Ítélőtábla Pf.III.20.856/2017/10.számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/29 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Bírósági határozat KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2018.02.09. Iktatószám: 2124/2018 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.856/2017/10. A Debreceni Ítélőtábla a dr. Csanádi Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) felperesnek - a dr. Tóth Judit ügyvéd (3300 Eger, Telekessy út 1.) által képviselt Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet (3300 Eger, Széchenyi u. 27-29.) I. r. és a dr. Vígh Károly ügyvéd (1052 Budapest, Városház u. 16.) által képviselt Kórház és Menzaétkeztetés Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (Cg.01-09-297358, székhely: 1055 Budapest, Markó u. 1/B. 11/19. -korábbi székhely: 2234 Maglód, Jókai Mór u. 74.) II. r. alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben az Egri Törvényszék 2017. június 29. napján kelt 12.P.20.770/2016/24. számú ítélete ellen a felperes 25., a II. r. alperes 26. sorszámú fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban tanácsülésen meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét részben megváltoztatja: Megállapítja, hogy az I. és II. r. alperesek között 2014. június 30. (az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében elírás miatt 2014. január 30. napján megjelölt), 2014. szeptember 25. és 2014. november 7. napján megkötött vállalkozási szerződések érvénytelenek, és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásaként nyilvánítja azokat a megkötésük időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé. Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek - a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01720361-00000000 számú előirányzat felhasználási keretszámlájára átutalással - 800 000 (Nyolcszázezer) Ft összegű bírságot. Mellőzi az államnak az alperesek részére perköltség fizetésére kötelezését, és az I. és II. r. alpereseket, hogy egyetemlegesen kötelezi fizessenek meg a felperesnek 50 000 (Ötvenezer) Ft elsőfokú perköltséget. Kötelezi a II. r. alperest, hogy felhívásra, az abban foglaltak szerint fizessen 1
meg az államnak 1 500 000 (Egymillió-ötszázezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi egyetemlegesen az I. és II. r. alpereseket, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessenek meg a felperesnek 5 000 (Ötezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint a II. r. alperes ugyanezen határidőn belül további 10 000 (Tízezer) Ft másodfokú perköltséget. Kötelezi a II. r. alperest, hogy felhívásra, az abban foglaltak szerint fizessen meg az államnak 48 000 (Negyvennyolcezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletében megállapított tényállás szerint az I. r. alperes, mint beszerző 2014. június 30-án vállalkozási szerződést kötött a II. r. alperessel, a szerződés alapján az I. r. alperes 2014. szeptember 30-áig terjedő időtartamra ételkészítési, ételfőzési és ételszállítási szolgáltatást rendelt meg a II. r. alperestől. Az I. r. alperes 2014. szeptember 25-én, mint beszerző betegélelmezési szolgáltatás tárgyában vállalkozási szerződést kötött a II. r. alperessel 45 napra azzal, hogy a szerződést a felek közös akarattal meghosszabbíthatják, legfeljebb azonban az élelmezési szolgáltatás tárgyában lefolytatott közbeszerzési eljárás eredményes befejezéséig. A vállalkozási szerződés hatályát a 2014. november 7-én kelt szerződésmódosítással módosították az élelmezési szolgáltatás tárgyában kiírt új eredményes közbeszerzési eljárás eredményeként létrehozandó szerződés megkötéséig. Az I. r. alperes 2015. augusztus 26. napján 2015. szeptember 30-i felmondási idővel felmondta a vállalkozási szerződéseket. A vállalkozási szerződések alapján az I. r. alperes a II. r. alperes által nyújtott szolgáltatások ellenértékeként 2014. és 2015. évben összesen 81 567 000 Ft-ot fizetett meg. Az Állami Számvevőszék jogorvoslati eljárást kezdeményezett az I. r. alperessel szemben a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésének a megállapítása iránt. A felperes az eljárás eredményeként 2016. augusztus 26. napján meghozott D.675/12/2016. számú határozatában megállapította, hogy az I. r. alperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvényt (Kbt.) 19. (1) bekezdésére tekintettel a Kbt. 5. -át, egyben az I. r. alperessel, mint beszerzővel szemben 800 000 Ft pénzbírságot szabott ki. A határozat felülvizsgálatát az arra jogosultak nem kezdeményezték. A felperes a keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperesek által 2014. június 30-án, 2014. szeptember 25-én és 2014. november 7-én megkötött vállalkozási szerződések érvénytelenek, és kérte a szerződések vonatkozásában az eredeti állapot helyreállítását. Másodlagosan azt kérte, hogy a bíróság nyilvánítsa érvényessé ezeket a szerződéseket, és jogkövetkezményként szabjon ki az I. és II. r. alperessel szemben egyaránt a szerződéses érték 15%-ának megfelelő összegű bírságot. Kérte az alperesek perköltségben történő marasztalását is. Az I. és II. r. alperesek az ellenkérelmükben a felperes keresetének az elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérték. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak, és fellebbezett ítéletével az I. és II. r. alperesek között a 2014. január 30. (helyesen: 2014. június 30-án), 2014. szeptember 25. és 2014. november 7. napján megkötött vállalkozási szerződéseket a szerződések megkötésének 2
időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az államot, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. r. alpereseknek egyaránt 100 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a perbeli vállalkozási szerződésekre az azok megkötésének időpontjában hatályos Kbt. rendelkezéseit kellett alkalmazni, amelyek értelmezésénél figyelembe kellett venni annak az Európa Parlament és Tanács 2007. december 11-i 2007/66/EK irányelvnek a célkitűzéseit is, amely implementálása érdekében született meg a jogszabály. Megállapította, hogy a felperes a Kbt. 164. (1) bekezdése alapján köteles volt a perindításra, mivel a D.675/12/2016. számú határozatával megállapította, hogy az alperes megsértette a közbeszerzési eljárás szabályait, a közbeszerzési eljárás indokolatlan mellőzésével. Kifejtette, a Kbt. 127. (2) bekezdés b) pontjának 2014. március 14-éig hatályos rendelkezése szerint, ha a szerződés teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik, akkor a szerződés nem semmis. A Kbt. 127. (3) bekezdésének 2014. március 15-től módosított rendelkezése alapján pedig a Kbt. 121. (1) bekezdése szerint megkötött szerződések esetében - ha a szerződés teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik -az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása során a bíróság a szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánítja. Megállapította azt is, hogy kiemelkedően fontos közérdek fűződik a zavartalan és folyamatos betegellátás biztosításához, ezért a Kbt. 127. (3) bekezdését alkalmazva a szerződéseket a megkötésük időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította. Alaptalannak találta a felperesnek az I. és II. r. alperesekkel szembeni bírság kiszabására irányuló kereseti kérelmét. A 2015. november 1. napján hatályba lépett új Kbt. 197. (2) bekezdésének rendelkezése alapján az elsőfokú bíróság az I. és II. r. alperesek között fennálló szerződéses jogviszony teljes tartamára a régi Kbt. rendelkezését találta alkalmazandónak. Mivel a felperes kifejezetten a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzését szankcionálta a D.675/12/2016. számú határozatával az I. r. alperessel szemben kiszabott pénzbírsággal, az új Kbt. rendelkezése szerint pedig, ha valamely közbeszerzési jogsértés kifejezetten a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósul meg, és a közbeszerzési döntőbizottság ezt megállapítja, akkor köteles pénzbírságot kiszabni. A Kbt. 164. (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a 127. (3) bekezdés alkalmazásával érvényessé nyilvánítja, vagy ha elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének a pénzbeli megtérítését, akkor köteles bírságot kiszabni. Mivel az I. és II. r. alperesek nem közbeszerzési eljárás alapján kötötték meg a szerződésüket, hanem kifejezetten annak mellőzésével, és nem maradt ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás sem, ezért az elsőfokú bíróság a perbeli esetben a pénzbírság kiszabásának törvényi feltételeit nem találta megállapíthatónak, az erre irányuló felperesi keresetet elutasította. Arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasította, a másodlagos kereseti kérelmet pedig csupán részben találta alaposnak, ezért a túlnyomóan pervesztesnek tekintett, illetékmentes felperes helyett a Pp. 78. (3) bekezdése alkalmazásával az államot kötelezte az I. és II. r. alperesek javára 100 000-100 000 Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére. Az ítélet ellen a felperes és a II. r. alperes fellebbezett. A felperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását 3
akként, hogy adjon helyt mind a felperes elsődleges, mind a másodlagos kereseti kérelmének: állapítsa meg a közbeszerzési eljárás mellőzésével realizálódott vállalkozási szerződések semmisségét, és azok érvényessé nyilvánítása mellett szabjon ki egyetemlegesen az I. és II. r. alperesekkel szemben pénzbírságot, és kötelezze az alpereseket a felperes első- és másodfokú perköltsége megfizetésére. Törvénysértőnek tartotta az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét részben elutasító döntését, mert az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azt, hogy a Kbt. 164. -a és 127. -ai kogensen meghatározzák a felperes kereseti kérelmeinek elemeit, a támadott szerződések érvénytelenségének a jogkövetkezményeit. Az elsőfokú bíróság ezért nem minősíthette volna alaptalannak a Kbt. és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) szerint is a bíróság mérlegelési körébe tartozó, egymással látszólagos tárgyi keresethalmazatban álló eshetőleges keresetek bármelyik elemét, ha maga az elsődleges kereseti kérelem alapos (a Kbt. mellőzésével megkötött szállítási szerződések semmisek), azonban a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a felperes által elsődlegesként megjelölt érvénytelenségi jogkövetkezmény nem alkalmazható. Hangsúlyozta, hogy a felperes a Kbt. 164. (1) bekezdése szerint köteles volt pert kezdeményezni a szerződések érvénytelenségének a megállapítása, és jogkövetkezményeinek az alkalmazása iránt. Ha a bíróság a perben megállapítja a szerződésnek a Kbt. 127. (1) bekezdésében meghatározott okok miatti érvénytelenségét, akkor a Kbt. 164. (4) bekezdése értelmében a Ptk.-ban és a Kbt.-ben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza. A Kbt. 165. (5) bekezdése pedig arra az esetre, ha a bíróság a szerződést a 127. (3) bekezdése alapján érvényessé nyilvánítja, kötelezővé teszi a bírság kiszabását. A felperes ezen jogszabályi rendelkezések alapján terjeszthette elő a kereseti kérelmeit. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el a felperesnek a Kbt. 164. (4) bekezdésére alapított kereseti kérelmét, nem állapította meg azt, hogy a perbeli szállítási szerződések semmisek. A szállítási szerződések érvényessé nyilvánítása ugyanis feltételezi a szerződések érvénytelenségének a megállapítását, amit a Kúriának a BH2016.337. számon közzétett, a fellebbezésben hivatkozott eseti döntése is kimond. Az elsőfokú bíróság ezért a felperes álláspontja szerint téves indokokkal utasította el az elsődleges kereseti kérelmét, elmulasztotta a szerződések érvénytelenségének a Kbt. 164. (4) bekezdése szerinti megállapítását. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azt, hogy a Kbt. 164. (5) bekezdése visszautal a 127. (3) bekezdésére, amely pedig a Kbt. 127. (1) bekezdésére (így annak a) pontja szerint a mellőzés alapján kötött szerződésekre is) utal vissza. A Kbt. 164. (5) bekezdése tehát a Kbt. mellőzésével kötött szerződés esetére is kötelezően írja elő a bírság szankció alkalmazását. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja következményeként tekintette pervesztesnek a felperest, és kötelezte őt perköltség megfizetésére. Mivel az elsőfokú bíróság a felperes keresete alapján vizsgálta az érvénytelenségi ok fennállását, és a keresetben is jelzett, kiemelkedően fontos közérdek fennállására tekintettel nyilvánította érvényessé a perbeli szerződéseket, ezért tévedett, amikor a pernyertesség-pervesztesség megítélése körében jelentőséget tulajdonított annak, hogy nincs lehetőség az eredeti állapot helyreállítására. A bírság kiszabására irányuló kereseti kérelmet is tévesen utasította el. A felperest tehát pernyertesnek kell tekinteni, ezért az alpereseket kell a Pp. 78. (2) és 81. (1) bekezdése szerint a felperes perköltségének a megfizetésére kötelezni a keresetben hivatkozott 4
kúriai eseti döntésben kifejtettek szerint. Az ítélőtábla 2. sorszámú felhívására a felperes a fellebbezését akként pontosította, hogy az I. és II. r. alperesekkel szemben egyetemlegesen kiszabni kért bírság összegét 800 000 Ft-ban jelölte meg, míg az alperesektől igényelt elsőfokú perköltsége összegét a készkiadásokra is kiterjedően 50 000 Ft-ban határozta meg. A II. r. alperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatására, javára megállapított elsőfokú perköltség összegének legkevesebb 500 000 Ft + áfa összegre történő felemelésére irányult. A fellebbezési érvelése szerint a túlnyomórészt pervesztes felperest a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (2) bekezdése alapján a pertárgyérték 5%-át kitevő perköltség alperesek részére történő megfizetésére kellett volna kötelezni. A felperes a kiszabni kért bírság összegét a per tárgyát képező szerződésben meghatározott érték (81 567 000 Ft) 15%-ában kérte megállapítani, ami több mint 10 000 000 Ft-ot jelent, az ez után az összeg után számítandó perköltség is legkevesebb 500 000 Ft-ot tesz ki. Állította, hogy a perben kifejtett ügyvédi tevékenység nem volt kevés, a II. r. alperes jogi képviselőjének több alkalommal Egerbe kellett utaznia Budapestről. Az elsőfokú bíróság a perben négy tárgyalást tartott, a II. r. alperes jogi képviselője legalább három érdemi beadványt szerkesztett meg. Mindezen indokok alapján nem volt helye annak, hogy a bíróság az IM rendelet 3. (6) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve az IM rendelet szerint megállapítható perköltség minimumösszegének az általános forgalmi adót is figyelembe véve kb. 1/6-od részében állapítsa meg a jogi képviselők ügyvédi munkadíját, különösen arra tekintettel, hogy a II. r. alperes jogi képviselete többszöri utazást is igényelt. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság meg sem indokolta azt, hogy miért csökkentette ilyen mértékben a perköltség összegét, ezért ebben a vonatkozásban az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Hangsúlyozta, hogy a perben a II. r. alperes helyzete eltért az I. r. alperesétől, mivel a II. r. alperessel szemben ez az egyetlen per volt folyamatban, arra neki az I. r. alperes jogi álláspontjától függetlenül kellett felkészülnie, ezért a bíróságnak még azzal az indokkal sem lehetett volna a perköltséget mérsékelnie, hogy a jogi képviselő a felet több azonos tárgyú ügyben képviselte. Az I. r. alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait fenntartva az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. A II. r. alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett részének a helybenhagyását, és a felperesnek a másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a felperes alaptalanul támadta az elsőfokú bíróság ítéletét, illetve annak indokait. A felperes által kért bírság kiszabásának viszont nemcsak az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtett ok miatt nem volt helye, hanem azért sem, mert az 1/2010. (VI.28.) PK vélemény 6. pontjához fűzött indokolás szerint egy már megkötött és teljesedésbe ment szerződéses kapcsolatban a bíróságnak nem kell a továbbiakról rendelkeznie. A szerződés teljesítettsége folytán ezért okafogyott a bírság, mint jogkövetkezmény alkalmazása is. Fenntartotta a perköltség elleni fellebbezését. Az ítélőtáblán 5. sorszám alatt érkeztetett beadványában elsődlegesen a felperesi kereset elkésettségére hivatkozott. Előadta, hogy a felperes a jogorvoslatot 2016. július 28. napján indította meg, a jogsértés megtörténtének időpontjától (2016. május 25. napjától) számítva ekkor már eltelt a Kbt. 140. (2) bekezdésében meghatározott 60 napos időtartam. A jogorvoslat ezért 5
elkésett. A kereset hiányosságaként jelölte meg azt, hogy a felperes nem pontosította, hogy a szerződések érvényessé nyilvánítása körében pontosan miként számoljon el a bíróság az alperesek között, és egyébként is a felhasznált élelmezési szolgáltatás visszaszolgáltatására, az eredeti állapot Ptk. 6:112. -a szerinti visszaállítására nincs lehetőség. Utalt arra, hogy a felperes nem tett indítványt arra nézve sem, hogy miként történjen meg a szerződésnek a Ptk. 6:110. -a szerinti, visszamenőleges hatályú érvényessé nyilvánítása, az érvénytelenség okának megszüntetése, illetve az érvénytelenség miatti érdeksérelem kiküszöbölése. Megismételte, hogy a perbeli szerződés esetén a szerződés esetleges érvénytelenségének megállapításán túl semmilyen egyéb jogkövetkezmény nem alkalmazható az 1/2010. (VI.28.) PK vélemény 6. pontjához fűzött indokolás szerint. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy önmagában a szerződés érvénytelenségének a megállapítása nem eredményezheti a bírság kiszabását. Arra is hivatkozott, hogy a II. r. alperes magatartása semmiképpen sem volt visszaélésszerű, ezért is indokolatlannak és a joggyakorlat által nem igazoltnak tartotta a bírság vele szembeni - különösképpen egyetemleges kötelezettséggel történő - kiszabását. Hangsúlyozta, hogy a II. r. alperesnek nem volt ráhatása arra, hogy az I. r. alperes szerződéskötését közbeszerzési eljárás lefolytatása előzze meg, ezért őt a bírság is legfeljebb csak kisebb mértékben terhelheti. A kiszabni kért bírság felperes által megjelölt mértékét is eltúlzottnak tartotta, álláspontja szerint, ha kiszabásra kerülne bírság, úgy annak mértéke nem haladhatná meg a felperesnek a jogorvoslati eljárásban meghozott határozatában megállapított bírság mértékét. Az ítélőtábla felhívására az I. r. alperes nem kérte az ügyben tárgyalás tartását, a felperes és a II. r. alperes pedig nem nyilatkozott, ezért az ítélőtábla a Pp. 256/A. (1) bekezdés f) pontja, valamint a (4) bekezdése alapján a fellebbezést tárgyalás tartása nélkül bírálta el. A felperes fellebbezése nem érintette az elsőfokú bíróság ítéletének a perbeli szerződéseket a megkötésük időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánító rendelkezését, ezért az elsőfokú ítéletnek ez a része a Pp. 253. (3) bekezdése szerint nem képezte a másodfokú eljárás tárgyát. A felperes fellebbezése túlnyomórészt megalapozott, a II. r. alperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást a tekintetben, hogy a felek között 2014. évben létrejött vállalkozási szerződésekre a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (Kbt.) 2014. március 15. napjától hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (új Kbt.) 197. (2) bekezdése értelmében. A perben a felek egyike által sem volt vitatott az, hogy a felperes a D.675/12/2016. számú, jogerős határozatában megállapította azt, hogy az I. r. alperes a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szállítási szerződéseket a II. r. alperessel, ezzel megsértette a Kbt. 5. -át. A Kbt. 127. (1) bekezdés a) pontja szerint pedig a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötött, e törvény hatálya alá tartozó szerződés semmis. A felperes a Kbt. 164. (1) bekezdésének őt erre kötelező rendelkezése alapján indította meg a jelen pert a szerződések érvénytelenségének megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. A felperes e törvényi rendelkezéseknek és a Kbt. 164. (4) bekezdésének megfelelően elsődlegesen az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítását, a kereset tartalma 6
szerint csupán az érvénytelenség jogkövetkezményeit illetően másodlagosnak minősülő kereseti kérelmében pedig a szerződéseknek a megkötésük időpontjára visszamenő hatállyal történő, a Kbt. 127. (3) bekezdése szerinti érvényessé nyilvánítását, és az alperesekkel szemben a Kbt. 164. (4) bekezdésében meghatározott pénzbírság kiszabását kérte. A felperes kereseti kérelmei tehát a szerződések érvénytelenségének (semmisségének) a megállapítására, és ennek jogkövetkezményeként elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítására, másodlagosan a szerződések érvényessé nyilvánítására, és pénzbírság kiszabására irányultak. Az elsőfokú bíróság tévesen, nem a Pp. 3. (2) bekezdése szerint értelmezte úgy a felperes kereseti kérelmeit, hogy a felperes csupán az elsődlegesen kért jogkövetkezmény alkalmazása mellett kérte a szerződések érvénytelenségének a megállapítását. Ez a jogkövetkeztetés ellentétes a Kbt. 127. (3) bekezdésének a normaszövegével is, mivel a szerződéseknek a megkötésük időpontjára visszamenőleges hatállyal történő érvényessé nyilvánítását az ott meghatározott feltételek fennállásakor, a Kbt. 127. (1) bekezdése (és így az (1) bekezdés a) pontja) szerint megkötött szerződések esetében az érvénytelenség jogkövetkezményeként tette lehetővé. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása pedig feltételezi az érvénytelenség megállapítását. Az elsőfokú bíróságnak ezért a perbeli szerződések érvényessé nyilvánítását megelőzően meg kellett volna állapítania azok semmisségét. A felperes részben alappal támadta az elsőfokú bíróságnak a pénzbírság kiszabása kérdésében elfoglalt álláspontját is. A Kbt. 164. (5) bekezdésében a szerződésnek a 127. (3) bekezdése alapján történő érvényessé nyilvánítása esetére (és a fentebb írtak szerint a Kbt. 127. (3) bekezdése a 127. (1) bekezdés a) pontja alapján semmis, azaz a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötött szerződésekre is alkalmazandó) írja elő kötelezően, speciális jogkövetkezményként a bírság kiszabását. A jogszabály értelmezése során ezért ezt a tételes jogi rendelkezésre történő visszautalást kell irányadónak tekinteni a normaszövegben található közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés kifejezéssel szemben, amit az is indokol, hogy a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével, azaz a szerződések közvetlen odaítélésével történt szerződéskötés a közbeszerzésre vonatkozó jogi szabályoknak az ajánlatkérő általi legsúlyosabb megsértésének minősül. A bíróság a Kbt. 164. (5) bekezdése alapján köteles bírságot kiszabni a törvényi feltételek fennállása esetén függetlenül attól, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság a Kbt. 152. (3) bekezdés e) pontja, vagy a (4) bekezdés a) - e) pontjai alapján a jogorvoslati eljárásban szabott-e ki maga is bírságot. A II. r. alperes azonban helytállóan hivatkozott arra, hogy a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok betartása csupán a Kbt. hatálya alá tartozó, az 5. -ban meghatározott, ajánlatkérőként fellépő szervezetektől kérhető számon, a közbeszerzési eljárás megsértése miatt ők szankcionálhatóak - mint ahogyan a felperes a D.675/12/2016. számú határozatában is az I. r. alperest sújtotta pénzbírsággal. A felperes ezért alaptalanul kérte az I. r. alperessel szerződött II. r. alperessel szemben is a Kbt. 164. (5) bekezdése szerinti pénzbírság kiszabását. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett - a perbeli szerződéseket a megkötésük időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánító -rendelkezését nem érintette; a fellebbezett - a keresetet ezt meghaladóan elutasító - részét pedig részben megváltoztatta, és megállapította a perbeli szerződések érvénytelenségét, és az érvénytelenség jogkövetkezményeként nyilvánította azokat a megkötésükre visszamenő hatállyal érvényessé. 7
Kötelezte az I. r. alperest, hogy az ítélet rendelkező részében meghatározott módon fizessen meg a felperesnek a felperes által a 3. sorszámú beadványában a Kbt. 164. (5) bekezdésében meghatározott keretek között megjelölt, 800 000 Ft összegű pénzbírságot. Ezt meghaladóan -a II. r. alperes pénzbírság fizetésére kötelezésére irányuló keresetet elutasító részében - az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása folytán a felperes túlnyomórészt pernyertessé vált az elsőfokú eljárásban, ezért a Pp. 78. (1) bekezdése szerint az egymással egységes pertársaságot alkotó, a szerződéseket megkötő I. és II. r. alpereseket a Pp. 82. (1) bekezdése szerint egyetemlegesen kellett kötelezni a felperes elsőfokú eljárásban felmerült, 50 000 Ft-ban megállapítani kért perköltsége megfizetésére. A pernyertesség-pervesztességnek a felperes eredményes fellebbezésére tekintettel történő megváltozása folytán a II. r. alperesnek a javára megítélt elsőfokú perköltség felemelésére irányuló fellebbezése alaptalanná vált. Az I. r. alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. (1) bekezdés c) pontja szerint megillető személyes illetékmentesség folytán a feljegyzett 1 500 000 Ft kereseti illeték megfizetésére egyedül a pervesztes II. r. alperest kellett kötelezni. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú ítéletnek a perköltség viseléséről rendelkező részét is megváltoztatta, mellőzte az államnak az I. és II. r. alperesek részére perköltség megfizetésére kötelezését, és kötelezte az I. és II. r. alperest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek 50 000 Ft elsőfokú perköltséget, valamint kötelezte a II. r. alperest, hogy felhívásra, az abban foglaltak szerint fizessen meg az államnak 1 500 000 Ft feljegyzett kereseti illetéket. A felperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, a perbeli szerződések érvénytelenségének a megállapítására irányult alapvetően. A felperes a pénzbírság kiszabását ennek, az érvénytelenség megállapításának a jogkövetkezményeként kérte. Ez utóbbi, a pénzbírság kiszabására irányuló fellebbezési kérelme tehát kvázi járulékos kérelemnek tekinthető az elsődleges, a szerződések érvénytelenségének megállapítására irányuló fellebbezéshez képest. Erre tekintettel az ítélőtábla úgy értékelte a fellebbezést, hogy az annak alapján indult másodfokú eljárásban a megállapítás iránti perekre vonatkozó szabályok szerint a pertárgyérték meg nem határozható. Ezt figyelembe véve a másodfokú eljárás feljegyzett fellebbezési illetékének összege az Itv. 39. (3) bekezdés c) pontja és 46. (1) bekezdése alapján 48 000 Ft, a pernyertes felperes jogtanácsosi munkadíjból álló másodfokú perköltségének összegét pedig a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (3) és (5) bekezdései alkalmazásával kellett megállapítani. A felperes a másodfokú eljárásban szintén pernyertesnek minősül, ezért a fentebb kifejtettek alapján az ítélőtábla a pervesztes alpereseket kötelezte, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (5) és (5) bekezdései alapján 5 000 Ft jogtanácsosi munkadíjból álló másodfokú perköltséget, valamint az elsőfokú eljárásban a kereset elutasítása körében tett nyilatkozatait a fellebbezési ellenkérelmében is fenntartó II. r. alperest kötelezte, hogy felhívásra fizessen meg az államnak 48 000 Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. A II. r. alperes a Pp. 78. (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával a saját, a perköltség felemelését célzó eredménytelen fellebbezésére tekintettel további 10 000 Ft, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (2) bekezdés a) pontja, (5) és (6) bekezdése alapján meghatározott összegű jogtanácsosi munkadíjból álló másodfokú perköltséget is köteles a pernyertes felperes részére megfizetni. Debrecen, 2018. január 25. Dr. Görög Attila sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Dr. Riczu András sk bíró 8