A fejlıdéslélektan egyes kérdései
A fejlıdéspszichológia tárgya, jelentısége, módszerei Vizsgálatának tárgya: a fejlıdı személyiség a pszichikum kialakulása és fejlıdése a filogenezis (törzsfejlıdés) és az ontogenezis (egyedfejlıdés) során. A fejlıdéslélektan az emberei viselkedés eredetét és a pszichológiai változások egész életen át tartó folyamatának törvényeit tanulmányozza. A fejlıdéspszichológia általános célja az egészséges humán fejlıdés leírása és megértése - a fejlıdés elırejelezhetıvé válik - alapot szolgáltat a fejlıdés optimális elımozdításához - a prevencióhoz - a nehézséggel küzdık számára az intervenció kialakításához.
Mivel foglalkozik? Vizsgálja, hogy - hogyan és mikor jelennek meg az egyes képességek, készségek, - mi okozza az egyéni eltéréseket, - hogyan válnak a különbözı folyamatok egyre bonyolultabbá, - vannak-e életkori sajátosságok, és azok hogyan következnek be, - folyamatos vagy szakaszos-e a fejlõdés, - hogyan szervezıdnek a különbözı funkciók egységgé, - mi befolyásolja a fejlıdést (öröklés vagy környezet).
Egyedfejlıdés vizsgálata: XIX. század II. felében indult (ipari forradalom átalakult a gyerekek társ.ban betöltött szerepe) Eleinte csak a gyermekkorra vonatkozóan. Ma 3 fı terület: gyermek-, ifjúság-, felnıttkor pszichológiája. Újabban: gerontopszichológia (öregedés lélektana) Jelentısége: megismerés a dolgok kialakulásának, fejlıdésének folyamatában
Módszerekben 3 alapelv: - objektív szemlélet - oksági magyarázat - céltudatos alakítás közbeni vizsgálat elve Alapvetı módszerek közül itt is mindegyik használatos (önbeszámoló, megfigyelés, klinikai interjú, kísérlet) Vizsgálatok típusai: hosszmetszeti longitudinális (gyerekek egy csoportjáról győjt hosszabb idın keresztül információt) keresztmetszeti transzverzális eljárások (egy idıben különbözı korú gyerekekrıl győjt információt)
A pszichikum filogenezise Állatlélektani megfigyelések jelentısége (tudatosan szervezett kísérletek a XIX. századtól kezdıdıen) Magasabb fokú alkalmazkodás: i d e g r e n d s z e r által Ennek fejlıdésében 3 tendencia: 1. differenciálódás és centralizáció 2. kefalizáció 3. hierarchizálódás A pszichikus visszatükrözés fejlıdési lépcsıi: - alapszint - elemi érzékelés - észlelés és emlékezet megjelenése - értelmes viselkedés, állati intelligencia megjelenése
Az egyén pszichikus fejlıdésének fı tényezıi Fı kérdések: 1. A fejlıdés szakaszosan zajlik, vagy folyamatos? Szakaszos elmélet: Fejlıdés: változások sorozata, melynek eredményeként az adott rendszer új, magasabb szintre jut A szakaszok kritériumai (Flavell) - a fejlıdési szakaszokat minıségi különbségek jellemzik - az átmenet egyszerre jelentkezik a viselkedés sok, vagy akár minden vonatkozásában - az egyik szakaszról a másikra váltás gyorsan megy végbe - az egy szakaszra jellemzı viselkedési és testi változások összefüggı mintázatot alkotnak - a szakaszok egymásutánisága nem felcserélhetı
Folyamatos fejlıdés Bandura: a fejlıdés folyamatos, az ugrások ritkák (csak ha valami hirtelen megváltozik a biológiai folyamatokban vagy a környezetben) A tanulás mechanizmusa ugyanaz minden életkorban XX. sz. több a szakaszelmélet, mint a folyamatosság elmélet
2. A fejlıdés során az öröklött vagy szerzett tulajdonságok dominálnak? 1. biogenetikus elméletek (preformizmus) a gének mindent meghatároznak 2. szociáldeterminista nézet az egyedfejlıdésben a környezeti hatások a meghatározóak 3. kéttényezıs (konvergencia-) elmélet mindkét tényezınek együttesen van szerepe Gén- és ikerkutatások (Zazzo) Jelenleg általánosan elfogadott álláspont, hogy mind az öröklött, mind a környezeti tényezı szerepet játszik.
Az egyedfejlıdést meghatározó tényezık I.Belsı feltételrendszer 1. Öröklött sajátosságok, adottságok és tendenciák (indulási alap) 2. Érés genetikailag meghatározott 3. A személy alkati sajátosságai 4. A szerzett tapasztalat, tudás 5. Tartós vagy ideiglenes személyiségtulajdonságok II.Külsı feltételrendszer 1. Természeti 2. Társadalmi a. mikrokörnyezet b. makrokörnyezet 3. Gazdasági (jólét, egészség, stb.) III. Nevelés (céltudatos, tervszerő, szervezett, rendszeres nevelıhatások) 1. A környezeti hatások megszervezése 2. Az egyén önfejlesztése, önnevelése, aktív önszabályozása
Érés: lehetıségek kibontakozása biológiai program alapján - pszichikus érés - testi (szomatikus) érés (szorosan összefüggnek, de nem mindig zajlanak párhuzamosan => eltérések lehetnek ütemükben!) viszonylag független, külsı hatások gyorsíthatják vagy lassíthatják - tanulás és érés kölcsönhatása (pl.: optimális tanulási idı) Kritikus periódus (szenzitív idıszak): olyan idıszak a fejlıdésben, amikor ha nem teljesülnek bizonyos biológiai vagy környezeti feltételek, vagy azok minél inkább eltérnek az optimumtól, akkor annál nagyobb valószínőséggel fog felmerülni az atipikus fejlıdés lehetısége. (pl. beszédtanulás)
A fejlıdés üteme és iránya A fejlıdés ütemének eltérései: Retardáció a fejlıdési folyamat lelassulása (idegrendszeri, testi, értelmi, személyiségfejlıdésben megmutatkozó) valamilyen, általában külsı ok miatt a deficit pótolható Regresszió visszaesés egy megelızı fejlettségi szintre (pl. regressziós tünet a bepisilés) Gyakran jelez a társas környezettel kapcsolatos változásokat, problémákat. Akceleráció a fejlıdési folyamat felgyorsulása (pl. a nemi érés egyre korábbi bekövetkezése) A fejlıdés elvárttól eltérı iránya: Deviancia (alkoholizmus, droghasználat, bőnözés, pszichiátriai megbetegedések)
Életkori és egyéni sajátosságok Schmidt: tevékenységközpontú fáziselmélet a konkrét történelmi-társadalmi körülmények bizonyos objektív követelményeket állítanak a fejlıdı személyiség elé ezeket az életkori szerepek foglalják rendszerbe melyek meghatározzák a mindenkori tevékenységformákat e tevékenységek révén alakulnak ki az életkori sajátosságok Életkori sajátosságok: általában az azonos korcsoporthoz tartozó egyének teljesítıképességének és viselkedésmódjának jellemzı, közös vonásai (átlagérték) Egyéni sajátosságok az egyes egyénekre jellemzık Az életkori sajátosságok átlagértékeihez viszonyítva értékelhetık. A fejlıdés ütem- és irányzavarai e két tényezı összevetésével állapíthatók meg.
Életkori periodizáció (Clauss Hiebsch) Alapja az életkori sajátosságok újszülöttkor születéstıl a 2. hónapig (vége: az elsı feltételes reflex megjelenése) csecsemıkor 2 hónap 1 éves kor kisgyermekkor 1-3 év óvodáskor 3-6 év kisiskolás kor 6-10 év prepubertás 10 12-13 év pubertás 12-13 17-18 év ifjúkor 17-18 20-24 év felnıttkor korai felnıttkor 25-30 év középsı felnıttkor 30-45 év késıi felnıttkor 45-60 év öregkor 60 év felett
Életkor Köznapi elnevezés Jean Piaget Sigmund Freud Erik Erikson 1. életév Csecsemıkor szenzomotoros intelligencia orális szakasz bizalom vagy bizalmatlanság 1-3 év 3-6 Kisgyerekkor Óvodáskor mőveletek elıtti kor anális szakasz fallikus szakasz autonómia vagy szégyen, kétely kezdeményezés vagy bőntudat 6-12 Kisiskoláskor konkrét mőveletek kora latencia kora teljesítmény vagy kisebbrendőség 12-19 Serdülıkor genitális szakasz identitás vagy szerepkonfúzió 19-35 35-60 Fiatal felnıttkor Felnıttkor formális mőveletek kora intimitás vagy izoláció elszigetelıdés alkotóképesség vagy stagnálás 60 felett Öregkor integritás vagy kétségbeesés
Csecsemıkor (1. életév) Piaget szenzomotoros intelligencia A csecsemık fejlıdése elsısorban érzékleteik és egyszerő mozgásos viselkedések koordinációjából áll; a szakasz végére elkezdik a rajtuk kívül lévı világ létezését felismerni, és azzal szándékos interakciókat folytatni Freud orális szakasz a száj a szopás és a harapás által létrehozott élvezetes érzékletek központja Erikson (a fejlıdés minden stádiumában az egyénnek szembe kell néznie egy sajátos konfliktussal, melynek megoldásával sajátíthat el új készségeket) bizalom avagy bizalmatlanság: A csecsemık megtanulnak megbízni abba, hogy mások gondoskodnak alapvetı szükségleteikrıl, vagy bizalmatlanok lesznek.
Kisgyerekkor (1-3 év) Piaget: mőveletek elıtti kor: A kisgyerekek a világot szimbólumok (képzeleti képek, szavak és gesztusok) segítségével képesek leképezni. A tárgyaknak és az eseményeknek már nem kell jelen lenniük, hogy gondolni lehessen rájuk, de gyakran nem képesek saját nézıpontjukat másokétól megkülönböztetni, könnyen áldozatául esnek a felszíni látszatnak, és sokszor összekeverik az oksági viszonyokat. Freud anális szakasz: a végbélnyílás az élvezetes érzékletek központja az ürítés kontrolljának elsajátítása folyamán Erikson autonómia avagy szégyen és kétely: A gyerekek megtanulják akaraterejüket és önkontrolljukat gyakorolni, vagy bizonytalanokká válnak, és kételkedni fognak abban, hogy maguk is képesek a dolgokat megcsinálni.
Óvodáskor (3-6 év) Piaget: mőveletek elıtti kor (ld. kisgyerekkor) Freud fallikus szakasz: a gyerekekben szexuális kíváncsiság alakul ki. Szexuális fantáziáikban az ellenkezı nemő szülı szerepel, emiatt bőntudatot éreznek. (Ödipusz-komplexus feloldása: identifikáció = azonosulás (az azonos nemő szülıvel) => SUPEREGO kialakulása Erikson kezdeményezés avagy bőntudat: A gyerekek megtanulnak kezdeményezni, teljesítményüknek örülni és hasznossá válni. Ha nem engedik, hogy saját kezdeményezéseiket kövesség, függetlenségi kísérleteik miatt bőntudatot érezzenek.
Kisiskoláskor (6-12 év) Piaget konkrét mőveletek kora Iskoláskorban a gyerekek képessé válnak mentális mőveletek elvégzésére, melyek tulajdonképpen egy logikai rendszerbe illesztett belsı cselekvések. A mőveleti gondolkodás lehetıvé teszi, hogy tárgyakat és cselekvéseket fejben összerakjanak, szétválasszanak, sorba rendezzenek és átalakítsanak. Konkrét mőveletek => a bennük részt vevı tárgyak és események jelenlétében zajlanak le. Freud latencia: a szexuális késztetések elnyomódnak; a gyerekek a felnıttek által becsült készségek elsajátítására összpontosítanak Erikson - teljesítmény avagy kisebbrendőség: A gyerekek megtanulják kompetensen és hatékonyan gyakorolni a felnıttek és kortársaik által becsült készségeket, vagy kisebbrendőnek érzik magukat.
Serdülıkor (12-19 év) Piaget formális mőveletek kora: Serdülıkorban a fejlıdı egyén azt a képességet sajátítja el, hogy egy problémán belül minden logikai kapcsolatot módszeresen végiggondoljon. Érdeklıdés alakul ki az elvont eszméké magának a gondolkodásnak a folyamata iránt. Freud genitális szakasz: a serdülıknek felnıtt nemi vágyaik vannak, és igyekeznek azokat kielégíteni (Piaget és Freud elmélete szerint a fejlıdés szakaszai a serdülıkorral véget érnek) Erikson identitás avagy szerepkonfúzió: A serdülık egyfajta személyes identitást alakítanak ki a társas csoport részeként, vagy összezavarodnak abban a tekintetben, hogy kik ık, és mit akarnak az életben.
Fiatal felnıttkor (19-35 év) Erikson - intimitás avagy izoláció: A fiatal felnıttek intim élettársat találnak, vagy magányt és az elszigeteltséget kockáztatják. Felnıttkor (35-60 év) Erikson - alkotóképesség avagy stagnálás: A felnıtteknek termékenynek kell lenniük a munkában és fel kell nevelniük a következı generációt, vagy a tespedést kockáztatják. Öregkor (60 év felett) Erikson - integritás avagy kétségbeesés: Az emberek megpróbálják korábbi tapasztalataikat értelmezni és meggyızni magukat, hogy az életük értelmes volt.