A tanulási kompetenciák

Átírás

1 Megrendelhető 1 jhuszka@gmail.com A tanulási kompetenciák önreflexív vizsgálatának lehetősége, tapasztalatok Huszka Jenő

2 Megrendelhető 2 jhuszka@gmail.com Bevezet ő gondolatok A tanulás mint az egyik kulcskompetencia igen gyakran használt fogalom. Legtöbb esetben csak a különböző tanulási stratégiákra, stílusokra, eszközrendszerekre, ezekhez kapcsolódó attitűdökre gondolunk ennek a fogalomnak a kapcsán. A pedagógiai gyakorlat azonban azt mutatja, hogy mindezek ismerete szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy tágabb értelemben is használható fejlesztési feladatokat fogalmazzunk meg és ezeknek megfelelő helyzeteket alakítsunk ki a diákok számára. Egy átgondoltabb és körültekintőbb fejlesztés indokolt a tanulási kompetenciák területén azért is, mert egyre nagyobb értéke és jelentősége van annak, ha valaki többször meg tudja újítani a tudását. De nem csak ezért! A birtokolt tudást (az ismereteket és ezek alkalmazását) egyre gyakrabban kell a megtanultaktól eltérő helyzetekben és összefüggésekben alkalmazni a napi munka során. Ez a jelenség másfajta készségeket, képességeket preferál az iskolán kívüli világban, például a munkahelyeken. A folyamatosan változó körülmények számtalan megújulás valamint kihívás elé állítják az iskolákat és a diákokat is a tanulásszervezés során. Ilyen tanulásszervezési kihívás többek között az önszabályozott tanulás (Nahalka, 2006). Ennek elmélete tulajdonképpen a tanulás rendszerszemléletének talaján született, és lényege, hogy a tanulás egy olyan, tudatosan vezérelt tevékenység, amelyet folyamatosan ellenőrzünk, és az önmonitorozás tapasztalatai alapján módosítjuk a tevékenységet. Az önszabályozó tanulótól tehát azt várjuk el, hogy kezdeményezze a tanulást és vigye véghez a feladatot. Saját, hatékony tanulási módszerei, technikái, stratégiái legyenek. Képes legyen saját céljai és érdeklődése megfogalmazására. Önmagáról mint tanulóról reális képe legyen, valamint képes legyen arra, hogy reagáljon teljesítményére és a tanulására A tanulási folyamat megszervezésében különböző stratégiák rugalmas, merev, passzív és szétszórt cselekvési stratégiák játszanak szerepet, melyek közül értelemszerűen a rugalmas stratégiák a leghatékonyabbak a tanulás során. A rugalmas stratégiákat alkalmazó diákok viselkedése célirányos, céljaikat dinamikusan tervezik meg, és képesek alkalmazkodni a környezeti változásokhoz. A merev stratégiákkal jellemezhető tanulók azonban, bár a tevékenységük szabályozására összpontosítanak, de mindez annyi energiát igényel tőlük, hogy az adott tanulási helyzetek és lehetőségek elemzésére, visszacsatolásra és önreflexióra már nem vagy kevésbé képesek. A passzív stratégiákat alkalmazó tanulók elfogadják az adott szituációt, nem akarnak változtatni rajta akkor sem, ha az elvárásaiknak nem felel meg. A szétszórt stratégiákkal jellemezhető tanulók pedig egyáltalán nem tudnak alkalmazkodni a tanulási körülményekhez, a pillanatnyi helyzet hatása alatt állnak, nincsenek átgondolt tanulási céljaik és erősen szoronganak, ezért rendszerint nem is képesek tanulási tevékenységük véghezvitelére (Lemos, 1999; idézi Molnár, 2002, )

3 Megrendelhető 3 jhuszka@gmail.com A kérdőívről Az előző gondolatokhoz kapcsolódva készítettem el és alkalmaztam azt a kérdőívet, amelynek elméleti alapjait az Iskolakultúra 2009/10. számában Gaskó Krisztina (ELTE, Oktatáselméleti Tanszék) írásából merítettem. Az általam szerkesztett mérőeszköz információkat gyűjt a tanulókról ahhoz, hogy a sikeres tanulás fogalmát (önszabályozott, rugalmas stratégiákat alkalmazó) tartalommal töltsük meg. Mindezek az egyéni ismérvek alkalmasak arra, hogy több területet is magába foglaló, konkrét pedagógiai, tanulásfejlesztési tanulásszervezési célokat fogalmazzunk meg. Ebben az interjúban nyolc kompetenciaterület szerepel. Minden kompetenciaterületen belül megtalálhatók azok a tudás-, képesség- és attitűdelemeket tartalmazó kérdések amelyek az adott terület szempontjából meghatározók. Az alábbi ismertető nem a kérdőíven szereplő kérdések tartalmát mutatja be, hanem a válaszok csoportosítási, illetve értékelési szempontjait. A kérdőíven szerepl ő kompetenciaterületek:* 1. Önmagáról mint tanulóról alkotott elképzelések A diák önmagára tanuló egyénként tekint, önértékelésének, énképének szerves részét képezik a saját magáról mint tanulóról alkotott árnyalt és pozitív elképzelései. Ismer-e olyan sajátosságokat, amelyekkel jellemezni lehet egy tanuló közösséget? Képes-e önmagát (mint tanulót) jellemezni (értelmes mondatokkal) néhány megadott szempont alapján? Hogyan viszonyul az emberi sokféleséghez, mennyire képes a másság elfogadására és értékelésére? 2. A tanulásról alkotott elképzelések A diák a tanulást egész életen át tartó és az élet minden területére kiterjed folyamatnak tekinti, amely fejlődési lehetőségeket rejt magában, és amelyben ő, tehát a tanuló egyén aktív és konstruktív szerepet tölt be. Ismeri-e a hozott ismereteinek, tudásának fontosságát? Képes-e ismereteit egy tágabb kontextusban elhelyezni és alkalmazni? Mennyire elkötelezett a sikeres tanulás, a saját tudás gyarapítása érdekében? 3. A tanulási folyamat tervezése és szervezése A tanulás menedzselése. A diák tanulási tevékenységét egészben, folyamatként szemléli, megtervezi annak szakaszait, körülményeit, és azokat oly módon szervezi meg, hogy tanulása sikeres és hatékony legyen. Ismeri-e azokat a tényezőket, amelyek kedvezően, illetve kedvezőtlenül hatnak tanulási folyamatára? Ismeretei alapján alkalmazza-e a tanulás folyamatának alapvető szakaszait? Képes-e a tanulás során adódó problémák megoldásához segítséget kérni? Hogyan viszonyul az együttműködésre épülő tanuláshoz?

4 Megrendelhető 4 jhuszka@gmail.com 4. Tanulási források keresése A diák felkutatja a tanulási céljai eléréséhez szükséges és lehetséges forrásokat, azok között tudatosan válogat, a számára lényeges forrásokat kiemeli, elemzi és értékeli. Ismeri-e a tanulmányi munkájához szükséges alapvető forrásanyagokat? Képes-e a tanulmányi munkájához szükséges alapvető forrásanyagok keresésére? Mennyire bízik a forrásanyagok tanulást segítő hatásaiban? 5. Tanulási források feldolgozása A diák a tanulás során kiválogatott forrásokat értelmezi, a szükséges mértékben megjegyzi, elsajátítja, ezáltal készségeit, képességeit fejleszti, nézeteit formálja. Ismeri-e az emlékezést segítő, alapvető eljárások közül néhányat? Képes-e figyelmének tudatos befolyásolására? Mennyire bízik emlékezetében, a tanultak megértésében? 6. Tanulási források felhasználása A diák a megtanult, elsajátított ismereteket, a tanulás során felhasznált tapasztalatokat, a fejlesztett képességeket, készségeket a tanulás céljának megfelelően, a tanulás konkrét kontextusában, illetve attól eltérő tanulási és hétköznapi helyzetekben kipróbálja, alkalmazza, gyakorolja, a tanulás eredményeit nézetei alapján értelmezi. Ismeri-e az egyszerű problémamegoldás stratégiai lépéseit, annak gyakorlatban való alkalmazását? Képes-e tanult ismereteit a problémamegoldás, illetve önálló érvelése során felhasználni? Bízik-e a hatékony kommunikáció és az együttműködés sikerében? 7. Tanulási módszerek (stratégiák, stílusok, technikák összefoglaló elnevezése) ismerete, alkalmazása, értékelése A diák különböző tanulási módszereket ismer, ezek közül többet kipróbál, és a számára hatékonyakat tanulási helyzetekben tudatosan használja. Tudja-e, hogy számára melyek a leginkább eredményes tanulási módszerek? Képes-e az adott feladatokhoz a tanulási módszereit megválasztani, a meglévőeket variálni? Hogyan viszonyul tanulási módszereinek értékeléséhez, a hibák javításához? 8. A tanulási folyamat értékelése A diák a tanulására folyamatosan reflektál, konkrét tanulási teljesítményét reálisan és árnyaltan értékeli, a tanulást pedig fejlődésként értelmezi. Tudja-e a tanulási folyamatát értékelni? Képes-e a tanulási folyamatban jelentkező problémáit megfogalmazni, ennek alapján segítséget kérni? Bízik-e a tanulási folyamatához kért segítség sikerében? Az előz ő kompetencia-területek összefüggéseit szemlélteti a következ ő kapcsolati hál ó :

5 Megrendelhető 5 jhuszka@gmail.com Az egyéni tanulási kompetencia egy lehetséges vizsgálatának felépítése Én, mint tanuló A tanulást segítők, támogató k: pedagógus, szül ő, tá rsak, stb. 1. Önmagamról, mint tanulóról alkotott elképzeléseim 2.A tanulásról alkotott elképzeléseim megvalósítása Hogyan? A tanulási folyamat tervezése, szervezése A tanulási módszerek ismerete, alkalmazása A tanulási folyamat értékelése Milyen források segítségével? A tanuláshoz szükséges források keresése A tanulási források feldolgozása A tanulási források felhasználása

6 Megrendelhető 6 jhuszka@gmail.com Röviden az interjút elkészít ő tanulókról A kérdőívet 10.évfolyamos szakiskolai tanulók töltötték ki. Egy speciális program (AJKSZP) keretében tanulnak, ezért a megfelelő háttárvizsgálatokat más területekhez kapcsolódóan elvégeztük. Általában a tanulással (szokásokkal, motivációval, a tudáshoz mint értékhez való hozzáállással, az alapvető emberi kapcsolatok normáival, az egyéni tanulmányi teljesítménnyel stb.) sok problémájuk van. Röviden a célokról és feladatokról Az interjú megíratásával az volt a célunk, hogy hozzásegítsük a tanulókat a sikeres tanulmányok folytatásához, illetve a választott szakképesítés megszerzéséhez. Ehhez olyan pedagógiai feladatok megfogalmazására volt szükség, amelyek az adott területen hozzásegítik a tanulót az egyéni hátrányok csökkentéséhez, a felzárkóztatáshoz. Abból indultam ki, hogy először ismerjük meg minden egyes tanulónak az önmagáról, mint tanulóról és a tanulásról alkotott elképzeléseit az előzőkben vázolt struktúra szerint. Ennek szellemében került sor a kérdőív összeállítására és a tanulókkal való interjúk elkészítésére. A kérdőívre adott válaszok alapján egyénre szóló portfóliókat (benne adatok, javaslatok) készítettem. Ezeket a programot irányító csoportvezető kollégák kapták meg és a fejlesztő pedagógusokkal közösen kidolgozták az egyéni fejlesztési programokat. Az interjúkhoz kapcsolódó általános észrevételek Tartalmán és sokrétűségén kívül a megválaszolás is új helyzet és feladat elé állította a tanulókat. Nem kész alternatívák közül kellett választani (következmény nélkül, találomra), hanem tudást, képességet és attitűdöt (kompetencia alkotó elemeket) igénylő válaszokat kellett, a kérdések értelmezése után, megfogalmazni és azt leírni. Az ilyen jellegű kérdő ív (nem véletlenül kapta a háló nevet) lényegesen alaposabb és egymáshoz több ágon kapcsolódó (kötődő) információt szolgáltat a tanulóról, mint a hagyományos (feleletválasztós, pontválasztós stb.). Ezen információk értékelése, elemzése is alapvetően más feladatot jelent! A tanulónkénti feltárt adatok összefüggéseiben, teljességében való elemzést és ennek megfelelő intézkedések megfogalmazását. A tanulók által kitöltött kérdőívek ismételten igazolták kommunikációs képességeik (szövegértés, szövegalkotás; lásd kognitív kompetenciamérés: matematika) kiemelt fejlesztésének szükségességét. A tanulók írásképe legtöbb esetben alig, vagy egyáltalán nem olvasható. A szövegalkotásukban alig, vagy egyáltalán nem képesek mondatok megfogalmazására. Többnyire, a legkisebb összefüggést is nélkülöző, odavetett szavak (ezek is igen súlyos helyesírási hibákkal) szerepeltek a válaszok helyett. A válaszok tartalmi összetevői sok esetben minősíthetetlenek mert nem a kérdésre irányultak.

7 Megrendelhető 7 jhuszka@gmail.com A kérdőíven szerepl ő kompetenciaterületekhez kapcsolódó rövid összegezések 1. Önmagáról mint tanulóról alkotott elképzelések 1. Osztálytársaik jellemzésére dominánsan a külső tulajdonságokat ismerik. 2. Önmaguk jellemzése a megadott szempontok alapján igen szegényes. Ez a képesség komoly fejlesztésre szorul! Ez okozhatja, hogy nem tudják megfogalmazni saját tanulási folyamatukban betöltött szerepüket, innovációjukat, az eredmények önmaguk által történő befolyásolását. Innen ered az is, hogy önmagukról, mint tanulóról rendkívül szegényes és üres a véleményük. Főleg az adottságelmélet és nem a növekedéselmélet érződik ezekből. Az utóbbit lenne célszerű erősíteni. A növekedéselméletet valló diákok tudják és bíznak benne, hogy a képességeik fejleszthetők, ezért a kudarcos helyzeteket is kihívásként tudják értelmezni. Ők azok, akik inkább a mélyreható stratégiákat részesítik előnyben (a tananyag elemzésére, értelmezésére, a tanultakkal kapcsolatos átfogó kép kialakítására törekednek) 3.A másság elfogadására kevés hajlandóságot mutatnak. Viszonylag sok a közömbös és az elutasító. 2. A tanulásról alkotott elképzelések 1. Az előzetes tudás használhatóságának megítélése sokszínű. Összességében pozitív hangvételű. Ezeket az értékeléseket csak komoly fenntartásokkal szabad kezelni. Egyrészt az előző pontban megfogalmazottak miatt, másrészt a jelenlegi szakiskolai követelmények és a mutatott eredmények alapján. 2. A tanultak (pl. matematika) mindennapi gyakorlatban való hasznosítása igen felületes. Tágabb kontextusba (pl. mérések; összehasonlítások; gazdaságossági számítás) nem képesek a tanultakat helyezni. (Matematikáról lévén szó: a négy alapművelet az, amit legtöbben említeni tudnak. Mire? Vásárlásra!) 3. Az értelmes tanulás, a céltudatosság nem világos fogalom a gyerekek előtt! Az értelmes tanulás a saját tudás gyarapításából indul ki. Ennek eredménye lehet a szaktudás! A gyerekek tudatában ez éppen fordítva jelenik meg. Legyen egy szakmám. (Egzisztenciális alapú érvelés, indoklás.) És a tudás? Kiemelten fontos lenne az értelmes és céltudatos tanulás, az elkötelezettség valamilyen szintű tudatosítása. 3. A tanulási folyamat tervezése és szervezése 1. A feltételek megítélésében meglehetősen felületesek a tanulók. Néhány külső feltételt ismernek (pl.: csend, nyugalom), de a belső feltételek ismerete igen hiányos (pl. figyelem, koncentráltság, érdeklődés.). Igen fontos lenne ezeknek a feltételeknek a megbeszélése és az igények szerinti biztosítása. 2. A tanulás napi tervezésének, folyamatának, időbeosztásának fogalmát nem ismerik a tanulók! Az elolvassuk, megbeszéljük, felmondjuk stb. nem a tervezés lépései. Ezek alkalmas, vagy kevésbé alkalmas és eredményes tanulási technikák lehetnek adott esetben. A tervezés inkább időbeosztást, sorrendet, céltudatosságot, folyamatot, forráskeresést stb. tartalmaz. A munkavégzéshez is szükségük van (lesz) a tervezéshez, a különböző folyamatok, tevékenységek megszervezéséhez! Kiemelt feladatként célszerű kezelni ezt a területet! 3.Általában képesek arra, hogy önálló tanulásuk során különböző indíttatásból és módon segítséget kérjenek. 4. Az együttműködésre épülő tanulás általában nem jellemző, bár a viszonyulás többnyire pozitív.

8 Megrendelhető 8 jhuszka@gmail.com 4. Tanulási források keresése 1. Igen fontosnak tartom, hogy a tanulók saját szükségleteiknek megfelelően ismerjék a tanulási forrás fogalmát. Ennek tisztázását kiemelten javasolom! Zömében bizonytalanok és tájékozatlanok a tanulók ezen a területen. Az internet és a könyvtár a leggyakrabban megjelölt forrás. Mindkettő igen tág fogalom. Ezekből nem derül ki, hogy pl. történelmi tanulmányaikhoz, vagy környezetvédelemhez szükséges információkat hol és hogyan keresnek. Az sem derült ki, hogy mennyire képesek önállóan a források keresésére. Az meg különösen nem, hogy kik azok, akik ebben segítségükre vannak, lehetnek. A forráskeresés és az abban való bizalom meglehetősen sajátos. Amiben legtöbben bíznak: amit a szaktanár a tanórán lediktál. Ezzel többek között az a probléma, hogy a tanulók saját írásukat is nehezen tudják elolvasni, ha sikerül is a diktált szöveget valahogy leírni. 5. Tanulási források feldolgozása 1. Az emlékezést segítő eljárások közül legtöbben a szövegkiemelőt említik. Ez, helyes használat mellett, elsősorban a dominánsan vizuális tanulási stílussal rendelkező tanulót segíti. Úgy kezelendő, mint egy lehetőség, amelyiknek lehet olyan hibája, hogy túl sok, vagy túl kevés a kijelölt szöveg. Ennek használatára is meg kell tanítani a gyerekeket! Természetesen ehhez tudni kell, hogy mi a lényeg az adott forrásban, mi az amit a meglévő tudástömbökhöz kapcsolni is tud a tanuló. Ezzel kapcsolatosan érdemes a tanulókat megismertetni pl. az egyszerűbb fogalomtérképek készítésével, gráfszerű elrendezésekkel is. 2. Az önismeret egyik hiányosságát mutatja, hogy kevés tanuló tudja megítélni figyelmének tartósságát, illetve mennyi ideig képes koncentráltan figyelni egy-egy dologra, jelenségre. Amire külön érdemes figyelmet fordítani: nem tudják a gyerekek, hogy mi okozza náluk a figyelem csökkenését. Lehet, hogy valamilyen motivációs (pl.:érdeklődés hiánya, kudarcok) probléma, de az is lehet hogy a fáradékonyság, vagy valamilyen betegség (pl. látási probléma). 3. Az attitűd terület (az emlékezetben való bizalom) megítélésében általában kedvezően nyilatkoznak. A valóságot azonban az elért tanulmányi eredmények mutatják! Itt elég sok helyen érződik a túlzott magabiztosság, a realitásoktól való eltávolodás, a fejlesztő önértékelés hiánya. Ez utóbbit mutatja az a tény is, hogy egyetlen tanuló sem tudta megindokolni, hogy milyen eredményei mutatják (indokolják) emlékezetének ennyire pozitív önértékelését. 6. Tanulási források felhasználása 1.A tudáselemben szereplő stratégia és tényismeret igen nehéz feladat elé állította a tanulókat. Az egyértelműen kiderült, hogy a problémamegoldás alapvető lépéseit (pl. adatok gyűjtése, elemzése stb.) sem ismerik a tanulók. Több ok miatt is sikertelenek voltak a válaszok. Sokan kihátráltak még a próbálkozás elöl is! Akik próbálkoztak, valójában a tanultakra nem voltak képesek hivatkozni. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a tanultakat nem tudták egy problémamegoldásra felhasználni. 2. A képességelem is hasonló feladat elé állította a tanulókat. Itt a tanultak alapján kellet volna önálló véleményt kialakítani. Egy-egy összefüggéstelen általánosságon túl nem jutottak a tanulók. Ez az eredmény megerősíti az előző kérdésre adott értékelést. 3. Az attitűd elemben az együttműködéshez legtöbben pozitívan viszonyultak. Itt sem találhatók indoklással szereplő mondatok, még mondatok is csak elvétve.

9 Megrendelhető 9 jhuszka@gmail.com 7. Tanulási módszerek (stratégiák, stílusok, technikák összefoglaló elnevezése) ismerete, alkalmazása, értékelése Tapasztalatok 1.Ez a terület kiemelt fejlesztésre szorul a tanulói válaszok alapján! Ennek oka, hogy a tanulók nem tudtak érdemben egyetlen olyan tanulási módszert sem megemlíteni, amit alkalmaznak. A csend, a nyugalom, a figyelés, stb. nem tanulási módszer. Amit legtöbben megemlítenek, az a magolás. Nem tudtak válaszolni az alkalmazott módszerek variálása iránt érdeklődő kérdésre, hasonlóan az önmaguk módszereinek értékelésével kapcsolatos viszonyukról sem nyilatkoztak. Az elmúlt tanévi felmérésből érdemes lenne a szükséges ismereteket átemelni és alkalmazni, illetve alkalmaztatni. Ott részletesen szerepel a megértést segítő módszerek felsorolása, valamint az SQ4R rendszer lépéseinek bemutatása. Ezen tapasztalatok alapján nem volt lehetőség a képességelemek és az attitűdelemek meglétének érdemi bemutatására. 8. A tanulási folyamat értékelése 1. Alig volt tanuló, aki megértette a kérdéseket! Legtöbben néhány tantárgyat soroltak fel, ahol megítélésük szerint jó eredményt érhettek el. Legtöbb tanuló nem lát problémát saját tanulási folyamatában (a folyamatot sem ismerik!), mert elégedett az általa elért minimális eredménnyel. Így a problémák megfogalmazására vonatkozó kérdés is megválaszolatlan maradt. Segítséget leggyakrabban egymástól kérnek. Ez többnyire a leülök vele tevékenységben merül ki. A segítségben való bizalom egyáltalán nem derült ki. Ahhoz, hogy a tanulók ezen kompetenciáit alapvető szinten megismerjük és fejleszteni tudjuk feltétlenül szükséges annak ismerete, hogy a tanuló a tanulást egyszerű reprodukcióként értelmezi, vagy tudásalkotásként. A tanulást reprodukcióként értelmező diákok egy része úgy véli, hogy a tanulás egyszerűen az ismeretek gyarapodását jelenti, ezért arra törekszenek, hogy mind több és több ismeretet sajátítsanak el. Ebbe a csoportba tartozó tanulók egy másik része a tanulást a memorizálással azonosítja, ezért legfőbb céljuk, hogy egyszerre minél több ismeretet tudjanak aktívan az emlékezetükben tartani. Egy harmadik csoportba sorolható tanulók nem csak az ismeretek gyarapítására és memorizálására törekszenek, hanem arra is, hogy azokat minél jobban fel tudja használni a különböző feladatok során. Igaz, ez rendszerint kizárólag mechanikus felhasználásban nyilvánul meg (például egy adott képlet, törvényszerűség vagy szabály alkalmazásának begyakorlásához újra és újra megoldják a már ismert példákat, feladatokat) A tudásalkotásban,-átalakításban hívő diákok egy része elsősorban arra törekszik, hogy megértse azt, amit tanulnia kell (például kérdéseket fogalmaznak meg tanulás közben azzal kapcsolatban, amit nem értenek, vagy ábrákat, táblázatokat készítenek arról, amit egy szövegben olvastak, fogalomtérképeket készítenek). Más tanulók azt is fontosnak tartják megérteni, hogy ezek a tudáselemek hogyan kapcsolódnak, hogyan illenek bele a tágabb tanulási környezetükbe, őket az is érdekli, hogy az iskolában megtanultak hogyan lesznek érvényesek a nem iskolai feladatokban, élethelyzetekben (például megfigyeléseket, kísérleteket végeznek saját érdeklődésük alapján). A tanulást aktív, konstruáló tevékenységnek tekintők másik csoportja szerint tanulás közben személyiségünk, gondolkodásmódunk is megváltozik. Az ilyen diákok fejlett önreflexiós képességekkel rendelkeznek, folyamatosan monitorozzák magukat és tanulásukat, (leírják és elemzik a naplójukban az újonnan tanultakat), ezért tudnak érzékenyek lenni az önmagukban zajló változásokra. A leírtakból jó látható, hogy a tanulási folyamat értékelése az említett csoportokban más-más értékek mentén történhet.

10 Megrendelhető 10 Záró gondolatok Ez az új szemléletű és tartalmú kérdőív alapvetően más céllal és tartalommal közelíti meg a tanulási kompetenciák feltárásának, megismerésének és összefüggéseiben való bemutatásának lehetőségét, mint például a hagyományos tanulási stílusokra vonatkozó. Az is jól érzékelhető, hogy itt a tanuló személye került középpontba az által, hogy önmonitorozása által készíthette el az interjút. Természetesen ez igényelte az elvárható önértékelő képesség, az önismeret és az önfejlesztés önminősítés képességének meglétét is. Az egyéni fejlesztési feladatokon túl legalább további kettőt feltétlenül érdemes kiemelni. a) Alapvető problémák az adott kompetenciák tudáselemével kapcsolatban jelentkeztek. Ha például nem ismeri a tanuló problémamegoldás legalapvetőbb lépéseit, nem tudja, hogy az éppen esedékes témához milyen forrásanyagokat tudna felhasználni akkor nem lesz képes arra, hogy egy adott gyakorlati problémát megoldjon, illetve feldolgozza a forrásanyagot. Ha nem tudja, hogy milyen lehetőségek vannak az emlékezés segítésére, akkor nem is lesz képes ezeket alkalmazni. b) Ha a napi tanulásszervezés során a tanulási kompetenciák fejlesztése nem kap kellő hangsúlyt, akkor megoldhatatlan feladatot kap (a tanulón kívül) az ezzel külön megbízott fejlesztő-pedagógus is. Ha egy tanóra nagyobb része fegyelmezési problémákkal telik el, az együttgondolkodást és a közös alkotást a szaktanár diktálása helyettesíti akkor az érdemi tanulásfejlesztés tanórai támogatásáról nem beszélhetünk. Régen elmúlt az az idő, amikor az ismeretek egyedüli forrása a szaktanár volt! A tanulók munkájának az értékelése is része a tanulásszervezésnek, így a tanulásfejlesztésnek is. Az a tanuló, akinek egy adott tantárgyból szeptemberben és januárban van 1-1 érdemjegye és erre kap félévkor osztályzatot (a digit naplóból ez jól követhető!) annak tanulási kompetenciái biztosan nem úgy fejlődnek, hogy felkészítsék őt az élethosszig tartó folyamatos tanulásra. Kiskunfélegyháza, 2013.