Bevezetés a sporttudományokba

Átírás

1

2 Bevezetés a sporttudományokba Szerkesztette: Perényi Szilvia Petridis Leonidas Szerző: Perényi Szilvia Petridis Leonidas Lektorálta: Dr. Keresztesi Katalin Felelős Kiadó: Campus Kiadó, Debrecen Kézirat lezárva: november 20. ISBN A tananyag elkészítését a ''3.misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet-Magyarországon TÁMOP E-15/1/Konv számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

3 TARTALOMJEGYZÉK TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE... 4 ÁBRÁK JEGYZÉKE... 5 BEVEZETÉS A SPORT FOGALMA A sport helye, szerepe és jelentősége a mai világban SPORTOLÁS ÉS FIZIKAI AKTIVITÁS MULTIDIMENZIONALIS HATÁSAI Biológiai hatások Mentális hatások Érzelmi hatások Társadalmi hatások Gazdasági hatások A SPORTTUDOMÁNY FOGALMA, FEJLŐDÉSE A tudomány szervezetei és a sport képviselete Tudományos publikáció A sporttudományok interdiszciplináris jellege A SPORTTUDOMÁNYOK LEGFŐBB ALTERÜLETEI Természettudományok Sportélettan A sportélettan története A sportélettan helye az oktatásban A sportélettan tárgya Sportélettani alapfogalmak Edzés hatására megfigyelhető élettani változások Sportbiomechanika Az emberi mozgások mechanikai tulajdonságai A mozgás hatékonysága Edzéselmélet Az edzéselmélet kialakulásának fázisai Edzéselméleti alapfogalmak A sportteljesítmény Az alkalmazkodás Az edzettség A Teljesítménydiagnosztika A teljesítménydiagnosztika helye a mai sportban Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok fajtái Laboratóriumi vizsgálatok Pályavizsgálatok

4 A teljesítménydiagnosztika alapvizsgálatai Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok kiválasztásának szempontjai Társadalomtudományok Sportszociológia Sportpszichológia Sportpedagógia Sportgazdaságtan Sportszervezés FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM

5 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. Táblázat: a sportolási és fizikai tevékenység helyszíne az európai unióban és magyarországon 2013-ban (%, több válasz is lehetséges volt) Táblázat: a sporttudomány képzési terület szakjai Táblázat: tudományos folyóiratok legfontosabb adatai példával Táblázat: sportszociológia legfontosabb kutatási területei Táblázat: a sport vilniuszi definíció -jának elemei és gazdasági hozzájárulások modellje Táblázat: sportszervezők elhelyezkedésének lehetőségei Táblázat: a sportrendezvények lebonyolítása kapcsán felmerülő legfontosabb rendezési szakaszok és azok főbb feladatcsoportok Táblázat: a sportrendezvények szervező bizottságaiban leggyakrabban előforduló feladatterületek és feladataik Táblázat: nemzetközi sportesemények összehasonlítása szabadidősportban és él/versenysportban

6 ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: Sportolási részvétel szinterei ábra: Sportolási részvétel és a sportfogyasztás összefüggései fiatalok körében ábra: Résztvevő országok az Európai Sporttudományi Konferencián ábra: A sporttudomány interdiszciplináris jellege ábra: Az emberi teljesítőképesség modellje ábra: Az alkalmazkodás folyamata

7 BEVEZETÉS A Bevezetés a sporttudományba című tananyag alapképzésben tanuló sportszervező szakos egyetemi hallgatók részére készült. A tananyag célja, hogy fejezetein keresztül a hallgatók megismerjék a sport és alterületeinek definícióit, a sport helyét és szerepét a mai világban, a sporttudomány fejlődésének legjelentősebb hazai és nemzetközi állomásait, valamint a sporttudomány interdiszciplináris, több tudományágat, szakterületet érintő jellemzőit. A tananyaghoz kapcsolódó kurzus érinti és elemzi a sporttudomány és a sport gyakorlatában előforduló legfőbb szakterületeket, azok szakembereit, valamint a sporttudományhoz tartozó felsőfokú képzéseket, megszerezhető képzettségeket és kompetenciákat, a sporttevékenységekhez kapcsolódó munkaköröket és munkafeladatokat. A jelen tananyagnak nem célja, hogy a sporttal kapcsolatos területekről átfogó, teljes képet adjon, illetve mélységében is kidolgozott, részletes ismertetést tárjon az olvasó elé. Ennek megvalósítását a tananyag terjedelemi korlátai sem engedélyezik. A tananyag közvetlen célja, hogy a különböző tématerületeket felsorakoztassa, és a teljesség igénye nélkül néhányat részletesebb bemutasson. Mindezzel érdeklődést váltson ki, kedvet csináljon a sporttudományi alapszakon tanulmányaikat elkezdő hallgatók számára a sport további tanulmányozásához. Egyben felvezesse azokat a tématerületeket, melyeket a sportszervezők képzésük során a későbbiekben külön tantárgyakba sorolva mélységében is tanulmányozni fognak. Ezzel a megközelítéssel a kurzus a sportszervezői tanulmányok tarmalmát keretbe foglalja, a kapcsolódó tématerületekhez rendszerszemléleti megközelítést ad a hallgatóknak. A szerzők 6

8 1. A SPORT FOGALMA A sport legtöbb dimenziójának, megnyilvánulási területének vizsgálatára az EURÓPAI SPORT CHARTA (1997) által megadott definíció a legalkalmasabb. Ez a meghatározás tulajdonképpen mérföldkövet jelentett a sportolás későbbi értelmezése szempontjából. Az addig kizárólag a szervezett versenysportot lefedő értelmezések kiegészültek az informális, eltérő célú sportolás értelmezésével is. Az EURÓPAI SPORT CHARTA (1997) meghatározása szerint A sport minden olyan fizikai tevékenység, amelynek célja esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét kifejezése vagy fejlesztése, társadalmi kapcsolatok teremtése vagy különböző szintű versenyeken eredmények elérése. 1 A definíció szempontjából igen fontos elem, hogy a hazai sportrendszerben is ez az irányt mutató meghatározás.. Ennek bizonyítéka, hogy a jelenleg érvényben lévő, sportra vonatkozó törvényi szabályozásban is ezt a definíciót találjuk. Tehát a szakemberek sporttal kapcsolatos gondolkozását, a sportpolitikai döntéseket, a finanszírozás elveit, a szervezetek működését és rendezvények lebonyolítását is e definíciónak megfelelő módszertannal és eszközrendszerrel kell kialakítani. A definíció gyakorlatban történő alkalmazása nem kihívásmentes. Hiszen a sport további alegységekre bontható a tevékenységek tartalma és körülményei, valamint a résztvevők státusza alapján. Ezeket az alegységeket igen nehéz elkülöníteni egymástól, mert átmenetek, átfedések vannak közöttük, a szigorúan elkülönítő szándékú meghatározások csak nehezen kapnak általános érvényt. Ezeket a jellemzőket figyelembe véve a következő formákról beszélhetünk: élsport versenysport versenyszerű sport szabadidősport. A sporton belül megkülönböztetünk még amatőr és hivatásos alrendszereket is. Korosztályi elkülönülésen alapuló utánpótlás-nevelés legtöbbször szervezett él-, verseny- 1 Európai Sport Charta és Ethikai kódex (1992): Eredeti angol nyelvű 1992 szeptemberében az európai miniszterek ülésén elfogadott dokumentum szövege: "Sport" means all forms of physical activity which, through casual or organised participation, aim at expressing or improving physical fitness and mental well-being, forming social relationships or obtaining results in competition at all levels. 7

9 vagy versenyszerű sportként végzett amatőr sporttevékenységet takar, de az sem nem kizárt, hogy már korai életkorban is tartalmaz hivatásos elemeket. Működési logikája a felmenő rendszerű kiválasztás az élsport vagy a hivatásos sport részére: leendő élversenyzők kiválasztása, a tehetségek gondozása és képzése. A posztmodern ember azonban új szokástrendeket alakít ki önmaga számára, aminek következtében az emberek sportolási tevékenysége is individualizációs trendeket mutat. Tömeges jelenség, hogy a különböző társadalmi csoportok szervezeti elköteleződés és/vagy sportlétesítmények igénybevétele nélkül önállóan végeznek sportolási tevékenységet, futnak, kerékpároznak, kondicionáló tornákat végeznek. Így a sporton belül el kell különítenünk egymástól a szervezett keretek között megvalósuló és az informális sportot is. (1. ábra). INFORMÁLIS SZABADIDŐ VERSENYSZERŰ VERSENY ÉL HIVATÁSOS SPORT 1. ábra: Sportolási részvétel szinterei Forrás: PERÉNYI, 2015 alapján. (Az árnyalatok megfogalmazása a legújabb megközelítések alapján lehetséges, amiben elkülönítésre került például az otthon heti 3-4 alkalommal gimnasztikai gyakorlatokat végző és a fitneszklub szolgáltatásokat igénybe vevő. Igaz mind a két formából hiányzik a versenyelem, de a létesítmény igénybevétel ténye különbözik.) Az Eurobarometer évi adatainak elemzése ezeket a trendeket egyértelműen alátámasztja. Az Unió országainak átlagai alapján látható, hogy 42% otthon; 27,5% útközben az otthon és a munkahely/iskola között; és 41,4% parkban és természetben végzi testmozgással kapcsolatos tevékenységeit. Ezekhez képest a szervezett kereteket vagy szakemberek közreműködésének tényét feltételező formákat kevésbe veszik igénybe az emberek; fitneszklubok 14,2%-os, a sportklubok 10,6%- os választási arányai az informális formákhoz viszonyítva alacsony. A magyar adatok is tükrözik az európai trendeket, de azoktól a hazai helyzet annyiban még is eltér, hogy a szervezeti tagságot feltételező formákban alacsonyabbak részvételi 8

10 arányok. A fitneszklubok választása 5,8%-os, míg a sportklubokban való sportolás 4,8%-os szinten jelent meg, mely eredmények az egyébként is alacsony európai átlagokhoz képest is csekélyek. További eltérés még, hogy a parkok és természeti terültek használata kevésbé népszerű hazánkban, mely vélhetően összefügg a köztéri/közparki ingyenes sportlétesítmények alacsony számával (1. táblázat). 1. táblázat: A sportolási és fizikai tevékenység helyszíne az Európai Unióban és Magyarországon 2013-ban (%, több válasz is lehetséges volt) Európai Unió Magyarország (átlag) Egészség- és fitness-központ 14,2 5,8 Sportklub 10,6 4,8 Sportközpont 6,8 3,2 Iskola/egyetem 3,7 3,4 Munkahely 12,8 12,7 Otthon 42,0 52,1 Útközben otthon és a munkahely/iskola között 27,5 28,6 Parkban és természetben 41,4 16,5 Máshol 4,3 2,9 Forrás: KOZMA ÉS MTSAI., 2015; Adatforrás: Eurobarometer, 2014 A futók esetében például külön kategorizálható az önállóan futó, de futóversenyeken induló, illetve a versenyeken nem induló, és a kategória tovább oszlik a szervezethez vagy informális csoporthoz való tartozás szerint. Fontos megjegyezni, hogy a különböző csoportok és azok alcsoport kombinációiban, már nem csak kivételek, furcsa különcök vannak, akik késő este vagy hajnalban az utcákat futva róják esetleg a munkába járást összekötik a reggeli kerékpáros edzéssel. Sportoló tömegekről beszélünk, a sportoló emberek statisztikai szempontú többségéről, akik társadalmi profilja leírható. 9

11 A sportra vonatkozó fenti definíción kívül hangsúlyozni kell, hogy az angol és a magyar terminológia eltérő a mozgás és a fizikai aktivitás jelentéstartalmaira vonatkozóan: más jellegű és intenzitású sportolási részvételt takar a két nyelvterület fogalomhasználata. CASPERSEN és munkatársai (1985) által meghatározott fizikai aktivitás ( physical activity ) definíciót a WHO is használja: fizikai aktivitás alatt azt a testi mozgássort értjük, melyet az emberi test mindennapi tevékenységei során kilokalóriákban mérhető energia felhasználás kíséretében izomrendszere által hoz létre; és melybe beletartoznak a munkavégzés, sporttevékenység, házkörüli és egyéb tevékenységek is (lásd eredeti angol meghatározás). 2 A CASPERSEN-féle fizikai aktivitás definíciót a gyaloglás, a házkörüli tevékenységek mint például a kertészkedés értelmezéseivel a WHO bővítette ki. CASPERSEN definiciójából is jól látszik, hogy a sport a fizikai aktivitás része, ugyanakkor nem minden fizikai aktivitást tartalmazó tevékenység fogadható el sporttevékenységnek. A fizikai aktivitás értelmezése az egyes kultúrákban különbözik. Az ősi népeknél a gyaloglás, a futás a közlekedés eszköze volt, nem feltétlenül fizikai állapotuk javítására irányult. Hasonlóan nem beszélhetünk sporttevékenységről akkor sem, ha valaki időhiányban folyamatosan siet, annak ellenére, hogy az időtartam és a rendszeresség függvényében ez akár fizikai aktivitásnak is minősülhet, aminek éppenséggel jól követhető élettani hatásai is lehetnek. A sport definíció több szempontú értelmezése miatt az utóbbi időben a sportkutatásokban a fizikai aktivitás kifejezés használata terjedt el, főleg nemzetközi kutatásokban, ahol különböző országokban és eltérő kultúrákban zajlanak a felmérések. A sportmozgás ( exercise ) definíciója, amit a nemzetközi szakirodalom külön kategóriaként említ meg, részben átfedésben van a fenti sport definícióval, miszerint 2 Physical activity defined as any bodily movement produced by skeletal muscles that results in energy expenditure. The energy expenditure can be measured in kilocalories (Caspersen és munkatársai, 1985). Physical activity in daily life can be categorized into occupational, sports, conditioning, household, or other activities (WHO). 10

12 mozgásnak nevezzük azokat a fizikai aktivitási formákat, amelyek tervezettek, szervezettek, rendszeresek, és a fizikai kondíció fenntartására vagy fejlesztésére irányulnak. 3 Hazánkban a sport szó használata egészen a 1800-as évekig nyúlik vissza. Gróf Széchenyi István angolszász utazásai alkalmával ismerkedett meg ezzel a szóval és annak tartalmával. A disporten szót lóversenyzésre, kártyajátékokra használták, eredeti jelentése: öröm, csíny, játék, mulattat, szórakoztat volt. Írásban először 1828-ban az Egyesült Pest-Budai Újság (Vereinigte Ofner und Pesther Zeitung) irodalmi mellékletében, majd gróf Széchenyi István (1832, 1840) naplójában jelent meg a szóhasználat (CSERHÁTI, 1999). Nagy jelentőségű, hogy SZENT-GYÖRGYI ALBERT (1930) a sportról vallott nézetei nagyban mutatnak azonosságot az Európai Charta későbbi megfogalmazásával, miszerint: A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. A sport fogalma azonban nem tévesztendő össze puszta testi ügyességgel, a rekordhajhászással, a nyereségvadászással és a legutóbbiakkal együtt járó primadonnáskodásokkal. Az utóbbiaknak nemcsak, hogy a sporthoz semmi közük, de a sportnak egyenesen ellenségei. A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életre való nemes küzdelem szimbóluma (SZENT-GYÖRGYI ALBERT, 1930). Szent-Györgyi megfogalmazása egy tágan értelmezett sportot tükröz, mely arra enged következtetni, hogy Magyarországon a sport általános megközelítése már a reformkoritól eltérő, modern, elemeket tartalmaz (BODNÁR ÉS PERÉNYI, 2012). Azonban a sport vitathatatlan értékeinek kiemelése mellett felhívja a figyelmet a modern sportban egyre inkább kiteljesedő veszélyekre és zsákutcákra is (pl. elüzletesiedés folyamata). A definíció azonban arra is egyértelmű utalást tesz, hogy a sport egy igen speciális része az ember és az ember közösségi életének, olyan megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan érzeteket tartalmaz, ami csak azok által értelmezhető, akik abban a nemes küzdelemben és az ahhoz vezető felkészülésben részt vettek. Ezzel Szent-Györgyi a sport elsősorban társadalmi és nem gazdasági értékeit és szerepét emeli ki, ami ma is érvényes, és egyben tanulságos 3 Exercise is a subset of physical activity that is planned, structured, and repetitive and has as a final or an intermediate objective the improvement or maintenance of physical fitness (CASPERSEN és mtsai., 1985). 11

13 megállapítás. Megerősíti a sportnak az emberi kultúrához és társadalomhoz való elsődleges kötődését/kapcsolódását. Hasonlóan tág értelmezést adott a Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban, amikor a definícióba a szabadidősporttól az iskolai testnevelésen keresztül az élsportot is belevette, vagyis minden egészségügyi célzatú és testfejlesztő mozgásos aktivitást (MTA, 1998). Az egységesített sport és mozgás koncepciók ellenére hazánkban a sportélet gyakorlati területein a szabadidősport, a versenysport és az élsport kategóriák élesen elválnak egymástól. Ez a beidegződés és rossz hagyomány az állam-szocialista időkből maradt meg a magyar sport működésrendszerében (FÖLDESI, 1996; FÖLDESI ÉS GÁL, 2008). Ezt az elkülönülést a magyar sport még ma sem tudta teljesen felszámolni: továbbra is él az élsport és a szabadidősport közötti, más demokratikus berendezkedésű országok sportstruktúrájára kevésbé jellemző, éles határ (PERÉNYI, 2010). Ennek egyik következménye, hogy hazánkban nem szélesedett ki az (él)utánpótlás-nevelési programokról leváló ifjúsági sport amatőr versenyrendszere, mely az élsport kiválasztási rendszerében bennmaradni nem tudó, vagy nem akaró 12 év feletti gyerekek, fiatalok számára biztosíthatna rendszeres és versenyszerű sportolási lehetőséget. KIRKEBY (2009) hangsúlyozza, hogy a sportmozgások tulajdonképpen ugyanazok a sport minden szintjén. A kosárlabda szabályai és mozgásanyaga egyaránt megjelenik az NBA mérkőzésein és a parkban ad hoc verbuválódó csapatok játékában. A különbség a tevékenység végrehajtásának módjában és körülményeiben van. Tehát a szabadidő (amatőr) sportoló a városi bajnokságban ugyanazon mozgás elemeket hajtja végre, ugyanúgy a győzelemre, egyéni legjobbjának elérésére törekszik, mint az NB.I-es igazolt játékos. A két tevékenység mégis egészen más megítélést kap, ennél fogva lényeges szervezeti, szervezési és finanszírozási eltérések tapasztalhatók a sport két dimenziója között. Az európai politikai diskurzusokban a sport egészségvédő, egészségfejlesztő és szabadidő eltöltési aspektusai is egyre több figyelmet kapnak. Ezek mellett a népesség egészségügyi állapotának és munkavégző képességének nemzetgazdasági vonatkozásait is hangsúlyozzák. Az Európai Bizottság 2007-től kezdődően dokumentumaiban és intézkedéseiben is kitér a sport és a fizikai aktivitás fontosságára. A Fehér Könyv a Sportról (White Paper on Sports) 12

14 2007-ben került közzétételre, mely az első olyan összefoglaló dokumentum, amely a sportot a társadalmi értékteremtés eszközeként határozta meg. A dokumentum deklarálta, hogy a sport hozzájárul a közösségteremtés, a társadalmi szolidaritás, a tolerancia és a tisztességes megméretetés értékeinek kialakításához, ennél fogva fontos eszköze a személyiség fejlődésének és fejlesztésének, továbbá az emberi kiteljesedésnek. Ez a dokumentum felvetette az európai uniós források felhasználását fenntartható sport struktúrák kialakításra, helyi és regionális fejlesztésekre, munkahelyek teremtésére, a munkaerő piaci integrációjára. Az Európai Unió az eddigi megközelítéseket kibővítve az úgynevezett Vilnius Sport Definíciót részesíti előnyben. Ez a definíció három megközelítést ír le: 1) statisztikai, 4 2) szűkített, és a 3) bővített definíciót, melyekben a sportot piaci, gazdasági szereplőként veszik figyelembe. (Ezt részletesen 2.5. a fejezet tárgyalja.) Az egészség fogalmaként legszélesebb körben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megfogalmazását használják, ami az idők folyamán többször átfogalmazódott. A teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, nem csupán a betegség, illetve a testi fogyatékosság hiánya (WHO, 1946). Az Ottawai Charta (1986) az egészséget, mint a mindennapi élet erőforrását, célját és eszközét értelmezni. KOPP és MARTOS (2011) ennek megfelelően hangsúlyozza, hogy az egészséges emberek képesek megfogalmazni vágyaikat, és azok elérése érdekében képesek tenni is, tehát képesek szükségleteiket kielégíteni; képesek a környezetükhöz alkalmazkodni, és azzal együtt folyamatosan változni is. Következésképpen az új egészségértelmezések a teljes fizikai, szellemi és szociális jóllét állapotának elérése érdekében már az egészség fenntartásához szükséges kompetenciák körét is érintik. Különbséget teszünk a fizikai és anyagi jólét és a megbecsülésre, önmegvalósításra, társas kapcsolatok minőségére vonatkozó jól-lét kategóriái között. Az ezekkel való megelégedettség és boldogságérzés szintje képezi az életminőséget (ANDORKA, 2000). Az életminőséget a mindennapi tevékenység portfólió elemei az életmódon keresztül határozzák meg. Az életmód azon viselkedési minták összessége, amelyeket az egyén magáénak tud, azonosulva a környezetének szociális és kulturális szokásrendjével és értékeivel. Ezek az 4 Statistical classification of economic activities in the European Community: NACE codes: 13

15 életmód elemek kultúránként változnak, hiszen a különböző országok társadalmi, politikai és gazdasági jellemzői visszatükröződnek az emberek életmódjában A SPORT HELYE, SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A MAI VILÁGBAN A sport és a fizikai aktivitás az ókor óta foglalkoztatta az embereket: a harcművészetektől az ókori olimpiai játékokig. A katonaközpontú társadalmakban a fejlett kondicionális állapot kiemelt értéknek számított, egyaránt szolgálta a haza védelmét és a túlélést. Ennek érdekében a fiúgyermekeket rendszeres és szervezett fizikai képzésben részesítették, fejlesztették testi képességeiket. A harcművészeti jelentőségén kívül a sportmozgás számos ókori kultúrában elválaszthatatlan része volt a fiatal generációk képzésének. Az ókori Görögországban a sportmozgás a nevelés egyik fontos eleme volt. Úgy gondolták, hogy a személyiség fejlesztéséhez a szellemi képzés mellett ugyanilyen fontos a testi képzés is, kiemelve ezzel a testi-lelki egyensúly megteremtésének jelentőségét. A keleti kultúrákban a testedzés a szellemi kiteljesülés alapfeltételeként jelenik meg, az ókori Kínában Konfuciusz tanításaiban arra ösztönzi az embereket, hogy testüket ápolják és tartsák jó fizikai állapotban. Egyik, a mai napig is népszerű, hagyományos mozgásforma, a Kung-fu, egy önfejlesztő módszer, amelyik az embert egységben, testi és szellemi egységként kezeli. Az ókori Indiában a Yoga módszer vált ismertté, amelyben szintén megjelenik a test és a lélek harmonikus egyensúlya. A modern életmódra jellemző fizikai inaktivitásról egyre többen és egyre többet beszélnek, írnak. A fizikai aktivitás hatását ma már széles körben tanulmányozzák különböző szak- és tudományterületek szemszögéből, a sportolás valamennyi szintjén (élsport, versenysport, szabadidősport) és változó formáiban (pl. a mozgástípus vagy a terjedelem és az intenzitás függvényében). A fizikai aktivitás fontosságát jól mutatja az a tény, hogy a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) a fizikai inaktivitást a globális mortalitás rizikófaktorai közé sorolja a negyedik legmagasabb értékkel (6%) (WHO, 2010), olyan rizikófaktorok mellett, mint a dohányzás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy az elhízás. 14

16 A testedzés nem csupán a jó kondicionális állapot, a megfelelő testsúly vagy az esztétikus, vonzó külalak elérését szolgálja, nem csak teljesítményfokozó funkciója van, hanem az egészség megőrzésében, krónikus vagy akkut betegségek megelőzésében, betegségek rehabilitációban tölt be rendkívüli fontos szerepet. Jól tudjuk, testünk működése szorosan összefügg a fizikai igénybevételtől, amennyiben utóbbi csökken, vagy éppen hiányzik, testünk az alkalmazkodási folyamatok eredményeként csökkentett szinten fog tovább működni, tovább csökkentve ezzel ellenálló és védekező kapacitását. 15

17 2. SPORTOLÁS ÉS FIZIKAI AKTIVITÁS MULTIDIMENZIONALIS HATÁSAI 2.1 BIOLÓGIAI HATÁSOK A sportolásnak és a sportolási tevékenységnek számos élettani hatása van, kisebb vagy nagyobb mértékben szervezetünk szinte valamennyi szervét, szervrendszerét érinti. Egészségvédő hatását a kutatók már a hetvenes években felismerték. Az Amerikai Sportorvosi Társaság (ACSM) 1975-ben adta ki általános ajánlásait a sportolás terhelési jellemzőiről az egészég megőrzése és a betegségek megelőzése érdekében. Azóta több kutató is foglalkozott a sportolás különböző formáival és/vagy terhelési összetevőivel (pl. a gyakorlatok intenzitása, terjedelme) abból a célból, hogy meghatározzák a terhelés optimális nagyságát, mely optimális jótékony hatást vált ki. Talán egyik legjelentősebb hatása a fizikai aktivitásnak a kardiovaszkuláris betegségek elleni védő funkciója. A sportolás, és azon belül főleg az aerob típusú állóképességi edzésmunka, gazdaságosabbá és hatékonyabbá teszi a szív munkáját, így javítja a vérkeringést és az oxigénellátást. Egészséges felnőtt személyeknél a magasabb kardiorespiratorikus képesség csökkenti a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának rizikófaktorát és a kardiovaszkuláris okokra visszavezethető mortalitás arányát (GARBER, és mtsai., 2011). A fizikai aktivitás csökkenti a vérnyomást, javítja a lipoproteinek profilját és az inzulin érzékenységet, így csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség és más anyagcsere betegségek kockázatát is. A fizikai aktivitást a daganatos megbetegedésekkel is kapcsolatba hozták. Jelentős kutatási eredmények támasztják alá a testmozgás védőhatásait egyes daganatos betegségek esetében (pl. vastagbél- vagy mellrák), de jelenleg is folynak kutatások más daganatos betegségek viszonylatában is (pl. tüdő- és prosztatarák). A fizikai aktivitás fejleszti az izmokat, erősíti a csontokat, mérsékeli az öregedéssel járó izomtömeg csökkenést és a csontritkulás kockázatát. Az izomrendszer fejlesztése és 16

18 karbantartása valamennyi életkorban és életszakaszban fontos, hiszen nem csak a sportban, de a mindennapi tevékenységeink során is biztosítják testünk megfelelő működését. Időskorban a vázizomzat fejlesztése nélkülözhetetlen a hétköznapi életminőség megőrzéséhez, járásbiztonságot ad és véd az esések ellen. Ezen kívül véd a csontritkulás ellen, csökkentve ezzel a csonttörésekből származó balesetek kockázatát. A sportolás véd a gerinc- és hátbántalmak ellen, segít megőrizni az ízületek és ínszalagok mozgékonyságát és rugalmasságát, a természetes mozgáshatárokat. A magasabb hajlékonyság az izmok működését is könnyebbé teszik, mindennapi mozgásainkban tölt be fontos szerepet. Fontos szerepe van a fizikai aktivitásnak az immunrendszer erősítésében is, mert ellenállóbbá teszi a szervezetet a különböző betegségek szemben. Végül, de nem utolsósorban, a fizikai aktivitás véd az elhízás ellen, segít megőrizni testsúlyunkat az egészségügyi szempontból elfogadható értékek között. Az elhízás ma globális népbetegségnek számít. Az elhízást leggyakrabban a testsúly és a testmagasság arányából kiszámított testtömeg index alapján állapítják meg. 5 Ez az a mutató, amelyet átlag populációk testalkati besorolásához széleskörűen alkalmaznak. A magyar populáció esetében a testtömeg index alapján rendkívül tanulságos képet kapunk, amelyet megerősítenek a nagy nemzetközi kutatások magyar mintára vonatkozó megállapításai is. A KSH évi adatai azt mutatják, hogy a magyar népesség mindössze 40% sorolható a normál testalkatúak közé. Közel 60% azonban a túlsúlyos vagy elhízott csoportba sorolható. A nemek tekintetében a férfiak mutatói rosszabbak, körükben magasabb a túlsúlyosak és elhízottak aránya, ami a férfiak minden korosztályára/korcsoportjára igaz. A nők mutatóiban, különösen a éves korosztályban, a soványság 20% fölötti aránya érhető tetten. A kor előrehaladtával a túlsúlyosak és elhízottak aránya fokozatosan nő, mely növekedés viszonylag fiatal korban, a 35 évesek esetében már megkezdődik. A férfiak közel három negyede, a nők két harmada érintett ebben a problémában, ami a későbbiekben több betegség rizikófaktora lehet. Az elhízottság mindkét nem esetében a népesség közel egynegyedét érinti (KSH, 2014). 5 A testtömeg index (BMI) a kilógramban számított testtömeg és a méterben számított testmagasság négyzetének hányadosa (kg/m 2 ). A BMI normáltartománya 20 és 25 közé esik. 20 alatti érték soványságot, 25 feletti érték pedig túlsúlyt jelez. 17

19 Kérdés, hogy a túlsúly mögött milyen okok húzódnak meg, lehet-e az elhízás a magyar populáció esetében genetikai eredetű. Kétségtelen, hogy léteznek anyagcserezavarral járó betegségek, de előfordulásuk lehetséges-e a népesség ilyen magas arányában? A legfrissebb kutatások az egyébként egészséges populációk esetében is a túlsúlyt egyértelműen a helytelen életmóddal és a rendszeres fizikai aktivitás hiányával hozzák kapcsolatba. Ez a folyamat már egészen korán, gyermekkorban elkezdődhet, aminek kísérője lehet először a szekunder, majd a primer cukorbetegség is. A család helytelen táplálkozása könnyen rossz szokásokat alakíthat ki a gyermekekben is, ami ha mozgásszegény életmóddal párosul, akkor kétszeresére nő a gyerekek életében annak esélye, hogy felnőtt korban elhízottak legyenek. Megdöbbentő adatról számol be a KSH 2014-ben végzett felmérése, miszerint a magyar népesség több mint 65% egész nap nem mozog 10 percnél többet. A magyar népesség súlyproblémáira vonatkozó aggodalmak sajnos az ifjúságra (15-29 évesek) is igazak. Az Ifjúság 2012 eredményei alapján a fiatalok 55% normál testsúlyú, míg 21% elhízott. Meglepő adat, hogy az elhízottságon kívül a soványság is megjelenik a populáció közel egy negyedénél (24%), így összességében a fiatalok közel fele tér el a normál testalkattól a két véglet irányába. A soványság inkább a fiatal nők körében fordul elő (72%), a magasabb testtömeg index inkább a fiatal férfiakra (65%) jellemző (PERÉNYI, 2013). A túlsúlyosság vagy elhízottság előfordulása alacsonyabb aránya bizonyított a rendszeren sportoló populációk esetében. Az Ifjúság kutatás adatai alapján elmondható, hogy a sportoló fiatal nők esetében a sportolási tevékenység a sovány testalkati tartományban növekedést, a túlsúlyos tartományban csökkenést eredményezett a nem sportoló nők eredményeihez képest. A sportoló férfiak esetében viszont a normál testalkati tartományba tartozók köre növekedett, a sovány tartományban csökkenés volt megfigyelhető. Férfiak esetében ez összefügg azzal a ténnyel, hogy a sportolási tevékenységben való részvétel következtében izomtömegnövekedés valószínűsíthető, mely növeli a testtömeget, de nem jelent feltétlenül elhízottságot (PERÉNYI, 2015). A betegségek előfordulási arányai a társadalomra nézve kettős formában jelentenek terhet: egyrészt a munkaerő kiesését a termelő tevékenységből, ami megnövekedett számú táppénzes napokat jelent; másrészt megterheli a társadalombiztosítást az egészségügyi ellátás 18

20 költségével. ÁCS ÉS MTSAI (2011) által végzett kutatás szerint a magyar társadalom sportolási arányának 10%-os emelkedése a táppénz és a táppénzes napok számának potenciális csökkenéséhez kapcsolhatóan éves szinten 1,8 milliárd forint nemzetgazdasági megtakarítást eredményezhetne (ÁCS ÉS MTSAI, 2014). Összefoglalva elmondható, hogy a fizikai aktivitásnak egészségvédő, egészség megőrző, preventív funkciója van. Sokszor lehet hallani sportszakmai és sportorvosi körökben azt, hogy ha létezne egy gyógyszer, amelybe belesűrítik a sport összes jótékony hatását ( sport pirulla ) akkor valószínűleg a legnépszerűbb gyógykészítmények közé tartozna. Felismerve a sport és az egészség szoros kapcsolatát, a Magyar Sporttudományi Társaság külföldi példák és kezdeményezések mintájára 2013-ban elindította a mozgás=gyógyszer programot. A program alapvető célja, hogy tájékoztassa az embereket a sportolás fontosságáról, és minél több embert arra ösztönözni, hogy mozogjanak rendszeresen, építsék be hétköznapi rutinjukba a sportolást. Mind amellett, hogy a fizikai aktivitás igen hasznos és fontos, nem jelenti azt, hogy abszolút panakeia lenne (=mindent gyógyító), főleg nem korlátlan mennyiségben és bármilyen minőségben. A gyógykészítményekhez hasonlóan a fizikai aktivitásnál is konkrét, tudományos elveken alapuló adagolásra van szükség, az optimális hatások kiváltásához. Elsősorban a túladagolás, de esetenként az aluladagolás is kedvezőtlen hatásokat válthat ki, nem kevés esetben akár egészségügyi szempontból káros hatása is lehet MENTÁLIS HATÁSOK Biológiai hatásain túl a sportnak és fizikai aktivitásnak jól kimutatható hatásai vannak az emberek mentális egészségére is. BEDDINGTON és mtsai. (2008) szerint a mentális egészséghez hozzátartozik az, hogy valaki képességeinek megfelelő tevékenységeket tud végezni, hatékonyan és kreatívan tud dolgozni, pozitív és erős kapcsolatokat tud építeni. A mentális egészségre utalnak olyan tulajdonságok is, mint például az általános elégedettség, az önbizalom és a céltudatos, kiegyensúlyozott életmód. Jól tudjuk, a mai felgyorsult világban nem könnyű megtalálni és megőrizni belső egyensúlyunkat, csökkenteni és kezelni a stressztényezőket, mindennemű követelménynek és a teljesítmény orientált elvárásoknak 19

21 megfelelni. A nyugati társadalmakban az emberek jelentős része stresszben él: egy brit kutatás szerint az emberek 47%-a napi szinten tapasztalt stresszt (EDMUND, és mtsai., 2013). A stressz nem egyszerűen mindennapi életünk egyik velejárója és jellemzője, hanem számos mentális és fizikai neurofiziológiai folyamattal áll szoros kapcsolatban, biológiai értelemben is jól mérhető hatásai is vannak. Mozgással fejleszthetjük, megőrizhetjük mentális egészségünket. Összességében azok, akik rendszeresen sportolnak vagy mozognak, energetikusabbnak érzik magukat, jobban tudnak pihenni és aludni, javul a memóriájuk és kognitív funkciójuk, jobban tudnak relaxálni, és pozitívabban gondolkodnak saját életükről. A sportolás csökkenti a szorongást, javítja a hangulatot. A fizikai aktivitás és a depresszió kapcsolatát már a 20. század elejétől vizsgálták a kutatók. Bár a pontos mechanizmusok még nem ismertek, ma már szinte általánosan elfogadott az a megállapítás, miszerint a fizikai aktivitás hatékony eszköze a depresszió kezelésében és megelőzésében. TAKÁCS (2014) szerint a fizikai aktivitás antidepresszáns tulajdonsága nem csak a klinikai ellátást nem igénylő depressziós tünetek kezelésében jelentkezik, hanem a klinikai depresszió kezelésében is. Szakirodalmi adatok és több mint 26 év kutatásai alapján MAMMEN ÉS FAULKNER (2013) szerint akár perces alacsony intenzitású mozgás (pl. gyaloglás vagy kertészkedés a ház körül) megelőzően hat a depresszió kialakulására nemtől és életkortól függetlenül mindenki számára. MATHER, ÉS MTSAI., (2002) vizsgálatában egy tíz hetes edzésprogram heti két 45 perces edzéssel csökkentette a depresszió tüneteit a betegségtől szenvedő idősebb (>53 évesek) személyeknél. CRAFT ÉS PERNA (2004) szerint a fizikai aktivitás jótékony hatásai a fittségi hatásoktól függetlenül is tapasztalhatók. Véleményük szerint elsősorban az edzések gyakorisági tényezőre kell helyezni a hangsúlyt, és nem a terhelések intenzitására vagy terjedelmére. A fizikai aktivitás mérsékli a szorongást. Stressz- és feszültségoldó tulajdonságai révén alternatív megoldást kínál a szorongás kezelésében. JAYAKODY, és mtsai., (2014) összefoglaló munkájukban arra a következtetésre jutottak, hogy az aerob és az anaerob edzésprogramok egyaránt csökkentették a szorongás tüneteit. A sportolás során endorfinok szabadulnak fel, ezek a hétköznapi használatban a boldogság hormonjai néven váltak ismertté, amelyek 20

22 hatására javul a kedélyállapot, és szellemileg és mentálisan is energetikusabb működés a jellemző. Az endorfinok a koncentrációs képesség javulásában is segítenek. A fizikai aktivitás sikerélményt tud nyújtani a sportteljesítménybeli céloktól függetlenül. A feladat elvégzése, egy edzés teljesítése, az esetlegesen felmerülő nehézségek leküzdése sokak számára sikerként aposztrofálható, aminek egyik fontos velejárója az önbizalom növekedése. A rendszeres és hosszú távú sportolástól pedig nő az önértékelésünk: úgy érezzük, hogy képesek vagyunk sok mindent megvalósítani, megoldani, az élet akadályait és kihívásait sikeresen leküzdeni. Bár valamennyi mozgásfajta kiválthat jótékony hatásokat, egyes kutatók mégis különbséget tesznek a sportolási tevékenységek között azok formája és típusa szerint. HAMER, és mtsai., (2008) nagymintás skóciai egészségkutatásukban arról számoltak be, hogy valamennyi típusú fizikai aktivitásnál alacsonyabb stressz szint volt megfigyelhető a mintán belül, azonban a sporttevékenységeknél magasabb hatásfokot tapasztaltak az egyéb fizikai aktivitást tartalmazó tevékenységekhez képest (pl. kertészkedés, ház körüli munkák). MILLER ÉS HOFFMAN (2009) a csapatsportokban résztvevőknél alacsonyabb depresszióra való hajlamot találtak, mint az egyéni sportágakban. Az utóbbi években egyre több kutatás foglalkozik a fizikai aktivitásnak a kognitív funkciókra tett hatásával a csecsemőktől az idősekkel bezárólag. ZHU, és mtsai., (2014) a CARDIA kutatás keretében kimutatták, hogy középkorú személyeknél a magasabb aerob kapacitás jobb memóriával és fejlettebb kognitív funkciókkal áll kapcsolatban. A mért kognitív funkciók minősége összefüggést mutatott a vizsgálati személyek fiatal felnőttkori kondicionális állapotával. Egy finn kutatás szerint (TOLPPANEN, és mtsai., 2014) felnőttkorban hetente legalább kétszer végzett valamilyen testmozgás csökkenti az időskori demencia kialakulásának kockázatát. Azt is hozzátették, hogy sose késő elkezdeni a sportot, mert ilyen típusú védőhatása minden korban megfigyelhető volt. Sporthoz kapcsolódó szubjektív elégedettség A rendszeres sporttevékenységben való részvétel hatásait a fiatalok önértékelése kapcsán is mérték (Ifjúság2008). A kutatók azt találták, hogy a fiatalok egészséggel, edzettséggel és 21

23 megjelenéssel kapcsolatos elégedettségének szintje növekedett sportolási részvétel estén. Azok, akik rendszeres sporttevékenységben vettek részt, mind a három mért változó mentén elégedettebbek voltak, mint nem sportoló társaik. Kiemelendő, hogy a szervezett és versenyrendszeren alapuló sportolási keret ezt az elégedettséget tovább növelte. Tehát a szervezeti kereteken belül, például sportegyesületekben való sportolás magasabb fokú egyéni stabilitásához vezet. A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a fiatalok testalkati adottságaitól függetlenül is működött ez a hatás. Következésképpen a normál testalkati mutatóktól eltérő testalkatú fiatalok is pozitívabb önképet alakítottak ki (PERÉNYI, 2011). A nők és a férfiak edzettséggel, külsővel és egészséggel való szubjektív elégedettsége eltér. Mind a három jellemzőben a férfiak szignifikánsan magasabb arányban voltak teljesen elégedettek (PERÉNYI, 2014). Amennyiben az inkább elégedett válaszokat is figyelembe vesszük, akkor a nők és a férfiak edzettséggel, külsővel és egészséggel kapcsolatos elégedettsége közötti különbség már meghaladja a 10%-ot. Ugyanez a trend követhető a teljesen nem elégedett válaszok mentén is: a fiatal nők magasabb arányban jelezték elégedetlenségüket, ami a külsőhöz, fizikai megjelenéshez kötődő negatívabb viszonyban is megjelent. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy a nemek közötti alapvető szubjektív elégedettségben megjelenő különbségek megmaradtak a sportban való részvétel ellenére is: a nők, a férfiakhoz viszonyított alacsonyabb önelégedettségi szintjét a sportolásban való részvétel sem semlegesíti; testükkel való elégedetlenség további, összetett hatásmechanizmus része lehet. 2.3 ÉRZELMI HATÁSOK A fizikai aktivitás biológiai, mentális és szociális hatásain kívül kiváló lehetőséget kínál az érzelmek kifejezésére. Amikor a sportolás jótékony hatásairól beszélünk, elég gyakran annak csak az élettani vagy a mentális hatásait szoktuk megemlíteni, megfeledkezve arról, hogy a sportolási tevékenység számos érzelemnek az előidézője is lehet. A sportolás és az érzelmek kapcsolatát a sportkutatók legtöbbször a versenysportban vizsgálják: milyen hatással van az érzelmi állapot a sportteljesítményre. Pedig a sportolás az érzelmek forrásai is lehet. Ezt a gyerekeken lehet a legjobban megfigyelni, akik ösztönösen részt vesznek a játékos 22

24 - mozgásos tevékenységekben, vélhetően nem azért, mert egészségesebbek lesznek tőle, vagy, mert csökkenteni tudják testsúlyukat, hanem azért, mert érzelmek megélésének és kifejezésének lehetőségét látják benne. Az öröm, a szomorúság, a harag, a félelem, a meglepődés, a csalódottság, a lelkesedés, az izgalom és még számos érzelmet tapasztalhatunk meg és élhetünk át a mindennapos sporttevékenységünk során. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a rekordok, a csúcsteljesítmények, a győzelmek és a kudarcok mögött sokszor az azokat kísérő érzelmek jelentik ezeknek az eseményeknek a szépségét és esszenciáját. A sportolók személyiségétől, temperamentumától függően mindenki megtalálhatja a sportolásban annak módját és szintjét, hogy alapvető, vagy éppen szokatlan érzelmeket megtapasztaljon, és kifejezésre jutasson. Ha azon filozófiai személetmódból indulunk ki, miszerint az érzelmek az élet értelmét adják, könnyen megértjük, miért is olyan fontos a sportolásnak ez a tulajdonsága. Természetesen ez nemcsak a sportolási tevékenységek kizárólagos tulajdonsága, szinte valamennyi emberi tevékenységre vonatkozik. A sportolás örömforrás. Azért mozgunk, mert a mozgás megtapasztalása örömet jelent. A kisgyerek a játszótéren mindenféle mozgásos játékot akar kipróbálni, mert meg akarja tapasztalni a különböző mozgásokat. Például milyen érzés a támaszhelyzet, a függés, a gurulás, a csúszás. A mozgásos tapasztalatok nemcsak az idegrendszer fejlődésében töltenek be fontos szerepet, hanem valódi örömet is kínálnak a gyerek számára. Felnőtt korban is ugyanilyen fontos örömforrásként tekinteni a sportolásra, mert ritkán tudjuk megtartani sportolási szokásainkat, ha semmilyen örömet nem találunk benne. A különböző mozdulatok végrehajtása, az egymásra épülő mozgássorok harmonikus és összehangolt kivitelezése nem csak sikerélményt jelentenek, de egy különleges elégedettséget és örömet is. Valószínűleg a testünk feletti kontroll, annak teljes irányíthatósága, vagy az a tény, hogy tudatosan és akaratuknak megfelelően tudjuk mozgatni, szabályozni testünket, testrészeinket, ez számos örömteli érzelmet eredményez. Amikor a mozgások elsajátítása készség szintre emelkedik, és erőfeszítések és túlzott koncentráció nélkül végre tudjuk hajtani a mozgásfeladatokat, akkor feltehetően nem a sportolás biológiai hatásai kerülnek a figyelmünk középpontjába, hanem maga a mozgásélmény, annak valamennyi tulajdonságával 23

25 és jellemzőjével. Talán egy flow típusú élményhez hasonlítható ez az állapot, amikor megszűnnek körülöttünk a külső tényezők, és képesek vagyunk átadni magunkat a mozgás szépségének. 2.4 TÁRSADALMI HATÁSOK A modern sport és szervezeti keretei a társadalmi kapcsolódás színterei is, ahol először az arisztokratáknak volt alkalmuk új közösségeket kialakítani pl. a lovaglás, a vívás ürügyén. A társadalmi középrétegek csatlakozásának lehetősége az 1920-as éveket követően kezdődött (BODNÁR ÉS PERÉNYI, 2012). A folyamat kiteljesedésével a sport civil szervezetei megerősödtek és a közösség-szerveződés mind jelentősebb színtereivé váltak. A sporton keresztül emberek tudtak egymáshoz kapcsolódni, melynek főeleme egy közös tevékenység szeretete volt. Az aktív sporttevékenység vagy annak passzív követése és támogatása (szurkolóként, mecénásként, majd később szponzorként) az érintettek számára egy szimbolikus közösséghez való tartozás érzését adta. A valahová való tartozás, mint emberi alapszükséglet, növelte az emberek biztonságérzetét, és megtartó erőként működött az esetleges krízisidőszakokban. Ennek a hatásmechanizmusnak különös fontossága van a serdülő kori változások idején, a felnőttkori átmeneti időszakokban és az idősödő emberek életében. Az aktív sportpályafutás befejezését követően a valamikori sportcsoportok, kapcsolatok fennmaradhatnak, a szocializációs, a szórakozási és sportolási igények a későbbiekben is összekapcsolódhatnak. Ilyen szerepet töltenek be a heti két-három alkalommal teremfocizó vagy kosárlabdázó közösség, ahol az edzések vagy mérkőzések után baráti sörözésre indulnak, kirándulást szerveznek. Idős emberek esetében a megkérdőjelezhetetlen élettani hatások mellett szintén a közösséghez tartozás a legfontosabb hozadéka a sportolásnak; segít a hasznosságérzés fenntartásában és a magány leküzdésében. Ilyen közösségek tekintetében hazánk kiemelten lemaradásokat mutat a nyugat-európai országokhoz képest. A közösségi aspektus a mai individualizálódott sportból sem hiányzik, mert például az egyesületi kereteken kívül edző futók is kis közösségeket alkotva teljesítik futóedzéseiket. Ugyanakkor vannak, akik kizárólag egyedül futnak, internetes fórumokon cserélik ki tapasztalataikat, futótársaikkal versenyeken találkoznak csak. Ennek megfelelően 24

26 a posztmodern sport közösségi aspektusai is felismerhetők annak ellenére, hogy azok számos ponton eltérnek a korábbi hagyományos keretektől (PETRIDIS ÉS PERÉNYI, 2015; PETRIDIS, 2015). A sport a társadalmi integráció fontos színtere is. Egyenlő esélyeket valló értékrendje azonos feltételek mentén történő becsatlakozást tesz lehetővé népeknek, nemzeteknek és egyéneknek. Morális értékei mindenféle diszkriminációt elutasítanak, legyen az nemi, etnikai vagy vallási alapon történő megkülönböztetés. Ezért képes a sport ellensúlyozni a társadalmi diszkriminációt.. A sportban megtapasztalható értékek segítik a kisebbségi (etnikai csoportok), hátrányos helyzetű (szegények, fogyatékos csoportok) vagy egyéb megkülönböztetés tárgyává váló (nők) csoportok társadalmi integrációját is (BODNÁR, 2015). Természetesen a sporttól nem várható el, hogy hatékonyan kezelje a társadalmi-gazdasági deficitek következtében létrejövő egyenlőtlenségeket, de a sport társadalmi alrendszere, amennyiben erre tudatos módszerek kerülnek kialakításra, és megfelelő eszközöket rendelnek hozzá, akkor, hatékonyan tud ezekhez a folyamatokhoz hozzájárulni. A sport, éppen az említett egyenlő esélyek elvrendszerének érvényesülése kapcsán, társadalmi mobilizációs csatornaként is értelmezhető (GÁL, 2015). Ennek megfelelően társadalmi alsó- vagy középrétegek leszármazottai is juthatnak a társadalmi elitre jellemző vagy azt meghaladó jövedelemhez, melyet a sportban nyújtott kiemelkedő teljesítményükkel érhettek el. Ezt közvetlen mobilizációként definiáljuk, és persze a sportban is csak igen keveseknek adatik meg. A sporton keresztüli közvetett mobilizáció már sokak számára elérhető, pontosabban mindazok számára, aki tartós résztvevői az amatőr versenysportnak. Ők azok, akik a sportban szerzett készségeket, képességeket és kompetenciákat (sporttőke) átkonvertálják az életük további szakaszaira, és ott például a kitartás, az újra kezdés kompetenciái (túlélési) életstratégiáik részévé válik. Ezek a megközelítések a sportban szerzett tudástartalmakat a kulturális tőke részeként értelmezik. A tanulás és a versenysport összeegyeztethetőségét a sportolói kettős karrier témakörében végzett vizsgálódások írják le. A két tevékenység kötelezettségeinek párhuzamos végrehajtása igen fontos, mert a későbbiekben hasznosítható képesítések megszerzése jellemzően az a sportolói pályafutás kiteljesedésével esik egybe (LENTENÉ-PUSKÁS ÉS PERÉNYI, 2015). 25

27 A sport társadalmi haszna más területeken is mérhető, kimutatható. Erre jó példa, hogy az Ifjúságkutatás elemzései a sportolók demokratikus jogokhoz és állampolgári kötelezettségekhez kapcsolható fokozott szabály- és normakövetését emelték ki (PERÉNYI, 2010). Az eredmények arról is tanúskodtak, hogy a sportoló fiatalok rendszeresen nem sportoló társaikhoz képest fontosabbnak tartják a társadalmi berendezkedésből származó jogok és kötelezettségek elfogadását és gyakorlását, például a törvények betartását, az adók befizetését, továbbá az állampolgári jogok és kötelességek elfogadását és gyakorlását. Sportolói státusztól szabadidős vagy versenysport függetlenül magasabb arányban mennek el szavazni, fontosabbnak gondolják az önkéntes tevékenységeket; önállóságuk és autonóm döntéshozó képességük magasabb. A sport norma- és szabályrendszerével, kiszámíthatóságával és állandóságával lehet összhangban a sportolók stabilabb biztonságérzete is, mely pozitívabb jövőkép kialakításához, nagyobb kockázatvállaláshoz és modernebb gondolkodáshoz vezet. A modern sportban jelentkező értékválságos helyzet azonban szintén érzékelhető, hiszen a sport értékképviseletéhez oly közel álló szolidaritás értékének megítélésében már nem térnek el nem sportoló társaiktól. 2.5 GAZDASÁGI HATÁSOK Az Európai Unió sporttal kapcsolatos új megközelítésiben a sportot gazdaságélénkítő hatással is felruházzák. Ennek alapját a sporttal kapcsolatos definíciók és gazdaságban játszott szerepek, és az érintettek körének bővítésében látják. A korábban említett vilniuszi definíció statisztikai szintű meghatározását figyelembe véve, a sporttal kapcsolatos elemek gazdasági befektetésként jelennek meg. A definíció bővítésével az érintett körök és gazdasági szereplők száma is növekszik, mely a gazdasági megtérülésben is érzékelhető. Ennek megfelelően igen nagy jelentőséggel bír a sportban érintett személyek, civil szervezetek, és vállalkozások számának szisztematikus növelése, hiszen az a sportgazdaság teljes egészét bővíti, növeli. Sportolási lehetőséget biztosít, közösségeket teremt, és nem utolsó sorban gazdasági cserekapcsolatokat hoz létre. Ebben a folyamatban a sportfogyasztóvá válás kiemelendő. A fiatalkori, sportszocializáció azért is fontos, mert az eredmények azt mutatják, hogy a sportolási tevékenységben való részvétel szignifikánsán növeli annak esélyét, hogy az egyén 26

28 sportolói pályafutásának befejezését követően is a sport mellett marad. Szabadidősportolóként használja a sport szolgáltatásait és létesítményeit, tagja marad sportegyesületeknek, tagdíj fizetésével vagy önkéntes munkával segíti az egyesületek fenntartását. Kedvenc sportágát vagy annak egyik csapatát, nemzeti válogatottját szurkolóként vagy nézőként kövesse (direkt sportfogyasztás) a sporteseményeken. Illetve ugyanezt a televízió képernyőjén, interneten vagy a nyomtatott sajtó segítségével tegye (indirekt sportfogyasztás) (PERÉNYI, 2010b). 2. ábra: Sportolási részvétel és a sportfogyasztás összefüggései fiatalok körében Forrás: PERÉNYI (2010b) Hasonló sportszocializációs logika van a sporttámogatók körében is, hiszen a személyes érintettség központi eleme a támogatói döntésének is. FARKAS ÉS FANICI, (2013) azt találta, hogy a TAO befizetések döntés-mechanizmusaiban a sportágban való korábbi részvétel és a családtagokon keresztüli érintettség jelentette a legerősebb kapcsolódási pontokat. A gazdasági haszon megjelenése mint motiváció csak a nagyvállalatok esetében fordult elő. 27